Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 129 (2561. - 2580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2580. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-07 18:15:16
Üzenet elküldve: 2021-10-07 18:15:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
* Amint a férfi fuldoklani kezd belé akad a szó, az elején a röhögés akarna törni rá. De utána megpillantja a tekintetét. ~ Sok lennék neki? Túl sokat beszélek. Biztos vagyok benne. Vagy egymás utáni kérdéseim? Igaz, hogy nem hagytam válaszra lehetőséget, de ennyire? ~ Morfondírozik az elf. De nem is sokáig műveli ezt mert hiába teszi a férfi csak könnyedén ki böki a gond forrását. Enyhe pír önti el a lány arcát. *
- Ne haragudj, mondtam neked! Ha munkáról van szó, akkor ilyen vagyok. * Kacag fel egy kicsit harsányan, de utána meg jön a borzalmas tincs a szembe. Amit harcias gladiátor mozdulattal fújkálni kezdi, majd miután minden reménye el szált, használja a kezét. A szituáció kínos, és még gyermeteg is. De most mit tehet ha az a fránya tincs életre kel állandóan? *
- Vissza szívom az összes kérdést. * Teszi el a táskát a közeléből is a férfinek. Nehogy előkerüljön a mumus. Az amikor meglátta a papírt úgy ki guvadtak a szemei, hogy az elf memóriájába keményen bele is égett. Csak azt nem tudja eldönteni, hogy vicces volt, vagy inkább ijesztő. *
- Akkor inkább mesélj magadról, mit csináltál amióta itt élsz? Vannak barátaid? És a többi és a többi. Inkább nem merek sok kérdés feltenni, mert még a végén ki pukkansz akárcsak a kolbász mikor beleszúrod a kést.
* Mosolyog rá gúnyosan, de nem feledi, hogy ő volt az aki túlzásba vitte. Csak próbálja inkább ki törölni a férfi memóriájából. *
- Valamivel ki engesztelhetlek esetleg? * Tér rá a dorombolásra, hogy ezzel is enyhítse a nyomást a férfibe. Bár anélkül is dorombolna, mivel egészen jó napot biztosított számára. Nem csak kedve tért vissza, de még a lelki ereje is megtelt az új lova által. Már csak annak a fránya tárgyalásnak kellett volna sikeresnek lennie. *
* Amint a férfi fuldoklani kezd belé akad a szó, az elején a röhögés akarna törni rá. De utána megpillantja a tekintetét. ~ Sok lennék neki? Túl sokat beszélek. Biztos vagyok benne. Vagy egymás utáni kérdéseim? Igaz, hogy nem hagytam válaszra lehetőséget, de ennyire? ~ Morfondírozik az elf. De nem is sokáig műveli ezt mert hiába teszi a férfi csak könnyedén ki böki a gond forrását. Enyhe pír önti el a lány arcát. *
- Ne haragudj, mondtam neked! Ha munkáról van szó, akkor ilyen vagyok. * Kacag fel egy kicsit harsányan, de utána meg jön a borzalmas tincs a szembe. Amit harcias gladiátor mozdulattal fújkálni kezdi, majd miután minden reménye el szált, használja a kezét. A szituáció kínos, és még gyermeteg is. De most mit tehet ha az a fránya tincs életre kel állandóan? *
- Vissza szívom az összes kérdést. * Teszi el a táskát a közeléből is a férfinek. Nehogy előkerüljön a mumus. Az amikor meglátta a papírt úgy ki guvadtak a szemei, hogy az elf memóriájába keményen bele is égett. Csak azt nem tudja eldönteni, hogy vicces volt, vagy inkább ijesztő. *
- Akkor inkább mesélj magadról, mit csináltál amióta itt élsz? Vannak barátaid? És a többi és a többi. Inkább nem merek sok kérdés feltenni, mert még a végén ki pukkansz akárcsak a kolbász mikor beleszúrod a kést.
* Mosolyog rá gúnyosan, de nem feledi, hogy ő volt az aki túlzásba vitte. Csak próbálja inkább ki törölni a férfi memóriájából. *
- Valamivel ki engesztelhetlek esetleg? * Tér rá a dorombolásra, hogy ezzel is enyhítse a nyomást a férfibe. Bár anélkül is dorombolna, mivel egészen jó napot biztosított számára. Nem csak kedve tért vissza, de még a lelki ereje is megtelt az új lova által. Már csak annak a fránya tárgyalásnak kellett volna sikeresnek lennie. *
2579. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-07 17:16:23
Üzenet elküldve: 2021-10-07 17:16:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// A történet //
Az erdőszéli tisztásról, egyenesen a kedvenc fogadójába indul a férfi. Mostanában elég jól keresett ahhoz, hogy valami finomat egyen itt. Ahogy belép illedelmesen köszön a bent lévőknek. Egy nagy páncélos alakot pillant meg, aki rettenthetetlen lovag külsejét köszönheti drága felszerelésének.
~ Vajon valóban olyan nagy vitéz? ~
* A férfi nem kertel odasétál a lovaghoz, aki úgy lefoglalta őt, hogy még éhségéről is elfeledkezett. *
- Ne haragudj ide ülhetek az asztalodhoz?
* Kérdezi illedelmesen Frekderkun az illetőt. *
- Az én nevem Ezüstös Frekderkun. Megtudhatnám a te nevedet? Esetleg mesélnél valamit magadról?
Az erdőszéli tisztásról, egyenesen a kedvenc fogadójába indul a férfi. Mostanában elég jól keresett ahhoz, hogy valami finomat egyen itt. Ahogy belép illedelmesen köszön a bent lévőknek. Egy nagy páncélos alakot pillant meg, aki rettenthetetlen lovag külsejét köszönheti drága felszerelésének.
~ Vajon valóban olyan nagy vitéz? ~
* A férfi nem kertel odasétál a lovaghoz, aki úgy lefoglalta őt, hogy még éhségéről is elfeledkezett. *
- Ne haragudj ide ülhetek az asztalodhoz?
* Kérdezi illedelmesen Frekderkun az illetőt. *
- Az én nevem Ezüstös Frekderkun. Megtudhatnám a te nevedet? Esetleg mesélnél valamit magadról?
2578. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-07 15:44:38
Üzenet elküldve: 2021-10-07 15:44:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A történet //
*Arelow útja a fogadóba vezet. Napok óta igyekszik nyomokat találni, legalább az ékszer ügyében, de eddig semmi előrelépés. Fáradtan rogy le az egyik üres asztal mellé. Sisakját leveszi a fejéről és az asztal lapjára helyezi. A fogadó vidám hangjai elsuhannak a füle mellett. Komor az arca, mint ahogy az mostanság szinte mindig. Most is a gondolataiba réved, megoldáson törve fejét. Az egyik felszolgáló hangjára riad fel.*
- Mit adhatok a lovag úrnak?* Mosolyog rá készségesen. Ez talán a személyéének szól, de az is lehet, hogy csak plusz aranyat remél a férfitól, elvégre a felszerelése nem éppen olcsó. Lovát meg még nem is láthatta a kis hölgy, mert Csóka kint pihen az istállóban.*
- Egy pohárBor szeretnék 11 aranyér
.* Feleli neki, miközben átadja a szükséges aranyakat érte. Ezt a csekély rendelést hamar kihozzák neki.*
- Fogyassza egészséggel!
- Köszönöm!* Feleli, de nagyon nem is nyúl az italhoz a lovag. Csak ül és néz maga elé.*
*Arelow útja a fogadóba vezet. Napok óta igyekszik nyomokat találni, legalább az ékszer ügyében, de eddig semmi előrelépés. Fáradtan rogy le az egyik üres asztal mellé. Sisakját leveszi a fejéről és az asztal lapjára helyezi. A fogadó vidám hangjai elsuhannak a füle mellett. Komor az arca, mint ahogy az mostanság szinte mindig. Most is a gondolataiba réved, megoldáson törve fejét. Az egyik felszolgáló hangjára riad fel.*
- Mit adhatok a lovag úrnak?* Mosolyog rá készségesen. Ez talán a személyéének szól, de az is lehet, hogy csak plusz aranyat remél a férfitól, elvégre a felszerelése nem éppen olcsó. Lovát meg még nem is láthatta a kis hölgy, mert Csóka kint pihen az istállóban.*
- Egy pohárBor szeretnék 11 aranyér
.* Feleli neki, miközben átadja a szükséges aranyakat érte. Ezt a csekély rendelést hamar kihozzák neki.*- Fogyassza egészséggel!
- Köszönöm!* Feleli, de nagyon nem is nyúl az italhoz a lovag. Csak ül és néz maga elé.*
2577. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-07 15:27:36
Üzenet elküldve: 2021-10-07 15:27:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
– Nem is úgy néztél ki. *Ért egyet Svir, szerinte is kellemesebb lehet most Syndra bőrében lenni mint amikor először találkozott vele. A hajós utazásról szóló beszámolót mérsékelt érdeklődéssel hallgatja. Szerencsére neki még nem volt szerencséje hasonló lélekvesztőkhöz. A nő következő kérésének először még megpróbál eleget tenni, elkezdene mesélni magáról, de az elf további kérdései és beszámolói belé fojtják a szót, így végül feladja.*
~Vajon tényleg kíváncsi rám vagy inkább végig a magáét mondaná? ~
*A kolbász megérkezése enyhít valamelyest a helyzeten. Megköszöni a felszolgálónak és Syndranak is, aztán hümmögve hozzálát a húshoz. Már ismeri a helyi konyhát, bízik is benne, úgyhogy bátran eszik majd. Közben elkerekedő szemekkel figyeli, hogy még jegyzetpapír is előkerül a női táskából.*
~Az anyját! ~
*Nehezére esik eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen, és a nagy tanakodás közben még az ételt is majdnem félrenyeli. Köhint egyet, hogy a helyes útra terelje a kósza falatot, aztán iszik rá a söréből. A vészhelyzet után erőt vesz magán és megszólal.*
– Ez legalább tíz kérdés volt, drága Syndra. Ha szeretnéd, hogy én is eláruljak egyet s mást magamról, akkor válassz közülük egyet. Különben pedig inkább add ide azt a papirost, hogy én írhassam le a te mondandód. *Mondja nyugodt hangon, kedves ábrázattal.*
– Nem is úgy néztél ki. *Ért egyet Svir, szerinte is kellemesebb lehet most Syndra bőrében lenni mint amikor először találkozott vele. A hajós utazásról szóló beszámolót mérsékelt érdeklődéssel hallgatja. Szerencsére neki még nem volt szerencséje hasonló lélekvesztőkhöz. A nő következő kérésének először még megpróbál eleget tenni, elkezdene mesélni magáról, de az elf további kérdései és beszámolói belé fojtják a szót, így végül feladja.*
~Vajon tényleg kíváncsi rám vagy inkább végig a magáét mondaná? ~
*A kolbász megérkezése enyhít valamelyest a helyzeten. Megköszöni a felszolgálónak és Syndranak is, aztán hümmögve hozzálát a húshoz. Már ismeri a helyi konyhát, bízik is benne, úgyhogy bátran eszik majd. Közben elkerekedő szemekkel figyeli, hogy még jegyzetpapír is előkerül a női táskából.*
~Az anyját! ~
*Nehezére esik eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen, és a nagy tanakodás közben még az ételt is majdnem félrenyeli. Köhint egyet, hogy a helyes útra terelje a kósza falatot, aztán iszik rá a söréből. A vészhelyzet után erőt vesz magán és megszólal.*
– Ez legalább tíz kérdés volt, drága Syndra. Ha szeretnéd, hogy én is eláruljak egyet s mást magamról, akkor válassz közülük egyet. Különben pedig inkább add ide azt a papirost, hogy én írhassam le a te mondandód. *Mondja nyugodt hangon, kedves ábrázattal.*
2576. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-07 12:11:35
Üzenet elküldve: 2021-10-07 12:11:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viszontlátások//
*A sör helyrerázza a szürkebőrűt a váratlan kedvesség okozta sokkból. Két-három korty után már a megszokott mogorva képét mutatja, de olyan hitelesen, hogy Nawanthiri majdnem meg is bánja, hogy előhozakodott a Kereskedőház ötletével. Majdnem.*
- A többi ürgék... *pillant félre elgondolkodva. Egy hümmentés erejéig összenyomja picit az ajkait.* Aztyannal már találkoztál: ő az a sebhelyes kalmár a műhelyben. Ő vezeti a ház mindennapjait. Ha megcsinálod, amit kér, rendes hozzád, és nem is kér olyat, amit ne tudnál megcsinálni. Ketten vannak a városban, akik hajlandók a teljes nevemen szólítani: ő az egyik. *félszegen elmosolyodik* Tudom, hogy ez nem hangzik valami nagy dolognak, de megtart vele az utamon, egy szerzetesnek pedig semmi mása nincs ezen a világon. *láthatóan nem várja el, hogy az ork bármit megértsen ebből a homályos okfejtésből, de azt érezni a hangján, hogy Aztyan nagyon eltalált valamit ezzel a név-dologgal.*
- Aztán ott van Kaazem. Ő egy fekete óriás, Aztyan barátja, még Wegtorenből. Ugyanaznap lépett be mint én, és ő is boltossegéd. *iszik a kakaóból* Nem egy filozófus, de szorgalmas, jámbor és becsületes. Olyan mellette, mintha otthon lennék, akkor is, ha semmit nem szól hozzám. Ha lehetne, a zsebemben hordanám.
- A Kalmárban ketten dolgoznak: Mikarr, és egy gnóm lány, akinek nem tudom a nevét. Mikarr állítólag nagy bunyós, de nem gondolnád róla, amilyen szerény meg kedves. A gnóm csapos már nehezebb eset: bolondnak mutatja magát, de valójában nagy ravaszdi, és igen tájékozott a világ dolgaiban. Csak bírd kihúzni belőle, amire kíváncsi vagy... most már kéne valami rosszat is mondanom, mi? *somolyodik el, és hogy nyerjen egy kis időt, belekortyol a bögréjébe* A Kereskedőház Cha'yss báróé. Nem tudom, miért, de nem szeretnék kettesben maradni vele. Ugyanakkor ő se kért eddig tőlem semmi különöset, szóval *bizonytalanul megcsóválja a fejét* lehet, hogy csak belelátok dolgokat a sárga kígyószemeibe... *itt elgondolkodik, kiről kéne még mesélnie* Ja, meg ott van még a Yeza is. *nyel egyet* Vele... *fogna bele, de már most látszik, hogy ez bonyolult lesz* ööhm... hát van egy közös férfi az életünkben...
//Viszontlátások//
*A sör helyrerázza a szürkebőrűt a váratlan kedvesség okozta sokkból. Két-három korty után már a megszokott mogorva képét mutatja, de olyan hitelesen, hogy Nawanthiri majdnem meg is bánja, hogy előhozakodott a Kereskedőház ötletével. Majdnem.*
- A többi ürgék... *pillant félre elgondolkodva. Egy hümmentés erejéig összenyomja picit az ajkait.* Aztyannal már találkoztál: ő az a sebhelyes kalmár a műhelyben. Ő vezeti a ház mindennapjait. Ha megcsinálod, amit kér, rendes hozzád, és nem is kér olyat, amit ne tudnál megcsinálni. Ketten vannak a városban, akik hajlandók a teljes nevemen szólítani: ő az egyik. *félszegen elmosolyodik* Tudom, hogy ez nem hangzik valami nagy dolognak, de megtart vele az utamon, egy szerzetesnek pedig semmi mása nincs ezen a világon. *láthatóan nem várja el, hogy az ork bármit megértsen ebből a homályos okfejtésből, de azt érezni a hangján, hogy Aztyan nagyon eltalált valamit ezzel a név-dologgal.*
- Aztán ott van Kaazem. Ő egy fekete óriás, Aztyan barátja, még Wegtorenből. Ugyanaznap lépett be mint én, és ő is boltossegéd. *iszik a kakaóból* Nem egy filozófus, de szorgalmas, jámbor és becsületes. Olyan mellette, mintha otthon lennék, akkor is, ha semmit nem szól hozzám. Ha lehetne, a zsebemben hordanám.
- A Kalmárban ketten dolgoznak: Mikarr, és egy gnóm lány, akinek nem tudom a nevét. Mikarr állítólag nagy bunyós, de nem gondolnád róla, amilyen szerény meg kedves. A gnóm csapos már nehezebb eset: bolondnak mutatja magát, de valójában nagy ravaszdi, és igen tájékozott a világ dolgaiban. Csak bírd kihúzni belőle, amire kíváncsi vagy... most már kéne valami rosszat is mondanom, mi? *somolyodik el, és hogy nyerjen egy kis időt, belekortyol a bögréjébe* A Kereskedőház Cha'yss báróé. Nem tudom, miért, de nem szeretnék kettesben maradni vele. Ugyanakkor ő se kért eddig tőlem semmi különöset, szóval *bizonytalanul megcsóválja a fejét* lehet, hogy csak belelátok dolgokat a sárga kígyószemeibe... *itt elgondolkodik, kiről kéne még mesélnie* Ja, meg ott van még a Yeza is. *nyel egyet* Vele... *fogna bele, de már most látszik, hogy ez bonyolult lesz* ööhm... hát van egy közös férfi az életünkben...
2575. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-06 21:47:28
Üzenet elküldve: 2021-10-06 21:47:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Syndra csak szimplán felnevet. *
- A franc gondolta volna, hogy ilyen jól fogom érezni magamat! * Hátra dől a székébe és megfogja a sörét. Együtt emeli svirrel az ízletes mézes nedűt. * - Egészségedre! * Majd egy korty után már csapja le a pultra a kupáját. Hangja nem is mézédes, de pont önfeledt inkább. * - Juj! Ez arra emlékeztet amikor hetekig himbálóztam azon a roncson amin hozott a kapitány! Minden alkalommal akárhányszor meghúzták a kupát vagy a rumot azt mondogatták, hogy ahoy! A végére már annyiszor hallottam ezt a szót, hogy már nem is a víztől hanem a szótól voltam tengeri beteg. * Húzza ajkait széles mosolyra a történet közben. * - És sejtheted mennyiszer voltak berúgva! Majdnem egész úton bűzlött az összes a rumtól vagy a haltól!
* Egy mosoly keretébe el is kezdi zavartan nézegetni a kupáját és forgatni. Gyorsan iszik is belőle, majd vissza teszi az asztalra. *
- De most te jössz, mesélj magadról. Semmit nem tudok rólad. Csak annyit, hogy egy vándor vagy. Ez nálad mégis mit jelent, hogy vándor? Már elég régóta itt vagy Artheniorba bizonyára.
* A piac felfedezése igen izgalmasnak bizonyult főleg svirrel. Bár már volt ott de nem éppen azért, hogy szemrevételezze. Az egyik tincs szakadatlanul folyamatosan a szeme elé csúszik, türelmetlenül és pufogó fejjel próbálja el fújkálni a szeméből, míg meg nem unja és kezével meg igazítva a füle mögé. *
- Igazából, nem nagyon tudtam Artheniort felfedezni. Azonnal egy időre szobát béreltem itt. Ettem valamit ami nem hal, és már mentem is a feladatomat intézni. * Kezdi ismételten forgatni a kupát, de most kivételesen nem húzza meg, inkább a kupa nézése közbe óvatosan a férfi szemeibe néz. És egy bugyuta mosollyal illeti. * - Miért nézel így? Van valami az arcomon? * Próbálja tapogatni az arcán, hogy valami nem oda illőt találjon. *
- De amúgy szép város, és ahogy látom nem is annyira katasztrofális a helyzet mint azt a pletykák mondják.
* Ebben a minutumba az egyik szolgáló tűnik fel a két melegen gőzölgő kolbásszal a kezébe amit le is tesz az asztalra a két személy elé. A makacs elf gyorsan int is a pultosnak és kacsint rá egyet. *
- Szerintem kezdi élvezni ezt a játékot. Megdicsérte az ízlésed a pultnál ám.
* Nevet fel, hogy aztán ismételten vissza térjen a pohár tologatáshoz és a szem lesütéshez. *
- Kérdezhetek a területről néhány komolyabb dolgot tőled? Semmi különlegeset, csak olyat amit a kis ujjadból ki tudsz csikarni. Mint például, hogy milyen frakciókat ismersz a városba és a környékén? Milyen területekre van felosztva a város? Kik a vezetők? Ha nevet is tudsz az is szuper lenne. De ha nem az se gond.
* Közben a táskáját az egyik szabad székre le téve gyorsan egy feltekert papírt és szént vesz elő. Miután le tette az asztalra, az íját az asztalnak támasztja, hogy ne zavarja. Egyik kezével a sör felé nyúl, hogy kortyolhasson belőle. De utána meg a kolbászt húzza maga elé. De a papír prioritást élvez. *
- Van esetleg királynő itt? Vagy van valami felsőbb beképzelt vezető? Hány területre lehetne csoportosítani Lanawint?
* Ha választ kap a kérdéseire akkor részletesen le írja, és teljes figyelemmel követi a dolgokat. De utána, ahogy túl van a rövid kérdés halmazon a papírt vissza teszi a szénnel a táskába, hogy ne zavarja. *
- Nem akarok most sok kérdést feltenni. Ennyi elég is lesz. Nem szándékozom elrontani a napunkat. Mindig csak az a munka-munka...
* A kolbászt maga elé véve el is kezdi óvatosan fogyasztani. *
- hmhm... Végre nem hal. Tesyus szerelmére ez isteni! * Gyorsan fel is áll, hogy intsen ismét a pultosnak. * - Hé pufi ez rohadt finom! Köszönjük!
* A pultos nem tud mit csinálni a helyzettel ezért csak próbálja figyelmen kívül hagyni az elfet. *
- De most te jössz most már. * Lágyul el a hangja és a szemeit ismételten rá veti a célpontra. *
- Nem vagyok valami könnyen zavarba hozható, szóval mesélj magadról egy kicsit. * Le könyököl az asztalra és le se veszi a szemét a férfiről. Alkalmanként bele kortyol a mézsörbe míg van belőle. *
- Még a végén kiderül, hogy meg is kedvelsz a végére. * Kacsint rá ismételten a férfire, de most már valahogy másképp mint eddig. Ez már csak svirtől kíváncsiságától függ. *
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Syndra csak szimplán felnevet. *
- A franc gondolta volna, hogy ilyen jól fogom érezni magamat! * Hátra dől a székébe és megfogja a sörét. Együtt emeli svirrel az ízletes mézes nedűt. * - Egészségedre! * Majd egy korty után már csapja le a pultra a kupáját. Hangja nem is mézédes, de pont önfeledt inkább. * - Juj! Ez arra emlékeztet amikor hetekig himbálóztam azon a roncson amin hozott a kapitány! Minden alkalommal akárhányszor meghúzták a kupát vagy a rumot azt mondogatták, hogy ahoy! A végére már annyiszor hallottam ezt a szót, hogy már nem is a víztől hanem a szótól voltam tengeri beteg. * Húzza ajkait széles mosolyra a történet közben. * - És sejtheted mennyiszer voltak berúgva! Majdnem egész úton bűzlött az összes a rumtól vagy a haltól!
* Egy mosoly keretébe el is kezdi zavartan nézegetni a kupáját és forgatni. Gyorsan iszik is belőle, majd vissza teszi az asztalra. *
- De most te jössz, mesélj magadról. Semmit nem tudok rólad. Csak annyit, hogy egy vándor vagy. Ez nálad mégis mit jelent, hogy vándor? Már elég régóta itt vagy Artheniorba bizonyára.
* A piac felfedezése igen izgalmasnak bizonyult főleg svirrel. Bár már volt ott de nem éppen azért, hogy szemrevételezze. Az egyik tincs szakadatlanul folyamatosan a szeme elé csúszik, türelmetlenül és pufogó fejjel próbálja el fújkálni a szeméből, míg meg nem unja és kezével meg igazítva a füle mögé. *
- Igazából, nem nagyon tudtam Artheniort felfedezni. Azonnal egy időre szobát béreltem itt. Ettem valamit ami nem hal, és már mentem is a feladatomat intézni. * Kezdi ismételten forgatni a kupát, de most kivételesen nem húzza meg, inkább a kupa nézése közbe óvatosan a férfi szemeibe néz. És egy bugyuta mosollyal illeti. * - Miért nézel így? Van valami az arcomon? * Próbálja tapogatni az arcán, hogy valami nem oda illőt találjon. *
- De amúgy szép város, és ahogy látom nem is annyira katasztrofális a helyzet mint azt a pletykák mondják.
* Ebben a minutumba az egyik szolgáló tűnik fel a két melegen gőzölgő kolbásszal a kezébe amit le is tesz az asztalra a két személy elé. A makacs elf gyorsan int is a pultosnak és kacsint rá egyet. *
- Szerintem kezdi élvezni ezt a játékot. Megdicsérte az ízlésed a pultnál ám.
* Nevet fel, hogy aztán ismételten vissza térjen a pohár tologatáshoz és a szem lesütéshez. *
- Kérdezhetek a területről néhány komolyabb dolgot tőled? Semmi különlegeset, csak olyat amit a kis ujjadból ki tudsz csikarni. Mint például, hogy milyen frakciókat ismersz a városba és a környékén? Milyen területekre van felosztva a város? Kik a vezetők? Ha nevet is tudsz az is szuper lenne. De ha nem az se gond.
* Közben a táskáját az egyik szabad székre le téve gyorsan egy feltekert papírt és szént vesz elő. Miután le tette az asztalra, az íját az asztalnak támasztja, hogy ne zavarja. Egyik kezével a sör felé nyúl, hogy kortyolhasson belőle. De utána meg a kolbászt húzza maga elé. De a papír prioritást élvez. *
- Van esetleg királynő itt? Vagy van valami felsőbb beképzelt vezető? Hány területre lehetne csoportosítani Lanawint?
* Ha választ kap a kérdéseire akkor részletesen le írja, és teljes figyelemmel követi a dolgokat. De utána, ahogy túl van a rövid kérdés halmazon a papírt vissza teszi a szénnel a táskába, hogy ne zavarja. *
- Nem akarok most sok kérdést feltenni. Ennyi elég is lesz. Nem szándékozom elrontani a napunkat. Mindig csak az a munka-munka...
* A kolbászt maga elé véve el is kezdi óvatosan fogyasztani. *
- hmhm... Végre nem hal. Tesyus szerelmére ez isteni! * Gyorsan fel is áll, hogy intsen ismét a pultosnak. * - Hé pufi ez rohadt finom! Köszönjük!
* A pultos nem tud mit csinálni a helyzettel ezért csak próbálja figyelmen kívül hagyni az elfet. *
- De most te jössz most már. * Lágyul el a hangja és a szemeit ismételten rá veti a célpontra. *
- Nem vagyok valami könnyen zavarba hozható, szóval mesélj magadról egy kicsit. * Le könyököl az asztalra és le se veszi a szemét a férfiről. Alkalmanként bele kortyol a mézsörbe míg van belőle. *
- Még a végén kiderül, hogy meg is kedvelsz a végére. * Kacsint rá ismételten a férfire, de most már valahogy másképp mint eddig. Ez már csak svirtől kíváncsiságától függ. *
2574. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-06 20:25:36
Üzenet elküldve: 2021-10-06 20:25:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
– Ezért és azért is. Megütöttem már a bokám azért, mert nem voltam elég óvatos másokkal. De a futással a túlerő elől én sem tudok vitatkozni, magam is ezt a megoldást választanám.
*A Piactérről a Pegazus fogadó felé sétálnak, ahol előbb az istállót ejtik útba, hogy illő módon elhelyezzék Syndra új lovát, majd ők is abrakolni indulnak a fogadó belső terébe. A hangulat a séta és a vásárlás alatt eleget oldódott ahhoz, hogy szívesen nevezzen be a második körre is az elf nő oldalán a kocsmában. Végül enged és ráhagyja Syndrara a következő kört. Bőven van mit a tejbe aprítania, akár látszik rajta, akár nem, de azt is tudja, hogy a sörnél csak az ingyen sör jobb.*
– Ha ragaszkodsz hozzá, elfogadom a meghívást. *Válaszolja miközben belépnek a fogadóba. A pultos felé szokás szerint biccent, jóban szeretne lenni a főnökkel, aztán keres egy asztalt maguknak amíg Syndra elintézi a rendelést. Ezúttal a helyiség egyik félreeső sarkában foglal helyet, hogy inkább maguk lehessenek. Syndra perlekedését a fogadóssal szerencsére nem hallja, így a helyzettel elégedetten figyelheti a magát az asztalhoz riszáló elfet.*
– Mindenre gondolsz. Köszönöm szépen! *Rávigyorog a nőre, aztán a söréért nyúl.*
– Egészségedre! *A kupája megemelésével kíséri a köszöntőt, aztán megkóstolja a sört. Ivás után kényelmesen hátradől a székén és egy rövid ideig csendben marad. Közben nézelődik, tekintete átsiklik a vendégeken, majd az elfen állapodik meg. Talán zavarban van és keresi a szavakat, talán csak élvezi pillanatnyi a nyugalmat az étel megérkezése előtt.*
– És felfedezted már magadnak a várost a piacon túl is? Mostanra kezdi összeszedni magát Arthenior, bár még mindig ott tátog az a szakadék a közepén.
– Ezért és azért is. Megütöttem már a bokám azért, mert nem voltam elég óvatos másokkal. De a futással a túlerő elől én sem tudok vitatkozni, magam is ezt a megoldást választanám.
*A Piactérről a Pegazus fogadó felé sétálnak, ahol előbb az istállót ejtik útba, hogy illő módon elhelyezzék Syndra új lovát, majd ők is abrakolni indulnak a fogadó belső terébe. A hangulat a séta és a vásárlás alatt eleget oldódott ahhoz, hogy szívesen nevezzen be a második körre is az elf nő oldalán a kocsmában. Végül enged és ráhagyja Syndrara a következő kört. Bőven van mit a tejbe aprítania, akár látszik rajta, akár nem, de azt is tudja, hogy a sörnél csak az ingyen sör jobb.*
– Ha ragaszkodsz hozzá, elfogadom a meghívást. *Válaszolja miközben belépnek a fogadóba. A pultos felé szokás szerint biccent, jóban szeretne lenni a főnökkel, aztán keres egy asztalt maguknak amíg Syndra elintézi a rendelést. Ezúttal a helyiség egyik félreeső sarkában foglal helyet, hogy inkább maguk lehessenek. Syndra perlekedését a fogadóssal szerencsére nem hallja, így a helyzettel elégedetten figyelheti a magát az asztalhoz riszáló elfet.*
– Mindenre gondolsz. Köszönöm szépen! *Rávigyorog a nőre, aztán a söréért nyúl.*
– Egészségedre! *A kupája megemelésével kíséri a köszöntőt, aztán megkóstolja a sört. Ivás után kényelmesen hátradől a székén és egy rövid ideig csendben marad. Közben nézelődik, tekintete átsiklik a vendégeken, majd az elfen állapodik meg. Talán zavarban van és keresi a szavakat, talán csak élvezi pillanatnyi a nyugalmat az étel megérkezése előtt.*
– És felfedezted már magadnak a várost a piacon túl is? Mostanra kezdi összeszedni magát Arthenior, bár még mindig ott tátog az a szakadék a közepén.
2573. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-06 14:00:02
Üzenet elküldve: 2021-10-06 14:00:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viszontlátások//
*Gyalázatosan keveset reagál Nawanthiri megjegyzésére, csak szeme állapodik meg rajta, majd újra az édes italon. Barátja kezét még csak nem is regisztrálja agya. Egy kis darabig eltart, míg fejében újra felgyullad az eszmefuttatás gyertyája, és mire eszébe jut felnézne kis híján már orrába lógó italából, társa már a hozzá illő löttyel kínálja. Kettőt pislog, majd egy torokköszörüléssel elveszi az italt, épphogy eszébe jut megvárni a hozzájáró szavakat. Bólint, majd ösztönösen nagyokat kortyolgat az erős sörből, ami végre visszahozza önmagát. Megrázkódik, száját elhúzza a keserű íz és az alkohol ereje együttesén, majd visszanyert önbizalommal újra barátjára veti szokásosan, megszokottan komor, mosolytalan tekintetét. Igyekezni fog elfejteni, hogy az előző pár perc valaha is megtörtént volna.
Bal kezét lustán az asztalon tartva, jobb kezével pedig korsóját fogva hallgatja Nawanthiri váratlan ajánlatát.* - Hmmm. *Fejét kissé oldalra lendítve tépelődik, szemhéjait még kissé össze is húzza. Első hallásra ösztönösen nemet akar mondani. Nincs olyan cég, kereskedés, üzlet, amelynek Ukrom büszke tagja akarna lenni, ha emberkerülő, barátságtalan természete miatt nem is, hát azért, mert a legkisebb mértékben sem érdekli a vagyonvadászat. A testőrködés meg önbecsülésének nem jó, azt is csak végső megoldásként venné föl. De ha Nawanthiri, aki pár holddal ezelőtt még nem is járhatott még egy ehhez hasonló társaságban sem, ilyen teketória nélkül ajánlgatja ezt a helyet? És aztán ismerősnek hangzik ez az Aztyan is...*
- Milyen hely ez? Mármint fogadón és kereskedőházon belül. A többi ürgék? *Puhatolózik. Nem szeretné kezét azonnal betenni a darálóba, úgyhogy próbál többet kibányászni barátjából, főleg azért, mert amaz őszintébben leírná a helyet, mint bárki más zsíros kofa.*
//Viszontlátások//
*Gyalázatosan keveset reagál Nawanthiri megjegyzésére, csak szeme állapodik meg rajta, majd újra az édes italon. Barátja kezét még csak nem is regisztrálja agya. Egy kis darabig eltart, míg fejében újra felgyullad az eszmefuttatás gyertyája, és mire eszébe jut felnézne kis híján már orrába lógó italából, társa már a hozzá illő löttyel kínálja. Kettőt pislog, majd egy torokköszörüléssel elveszi az italt, épphogy eszébe jut megvárni a hozzájáró szavakat. Bólint, majd ösztönösen nagyokat kortyolgat az erős sörből, ami végre visszahozza önmagát. Megrázkódik, száját elhúzza a keserű íz és az alkohol ereje együttesén, majd visszanyert önbizalommal újra barátjára veti szokásosan, megszokottan komor, mosolytalan tekintetét. Igyekezni fog elfejteni, hogy az előző pár perc valaha is megtörtént volna.
Bal kezét lustán az asztalon tartva, jobb kezével pedig korsóját fogva hallgatja Nawanthiri váratlan ajánlatát.* - Hmmm. *Fejét kissé oldalra lendítve tépelődik, szemhéjait még kissé össze is húzza. Első hallásra ösztönösen nemet akar mondani. Nincs olyan cég, kereskedés, üzlet, amelynek Ukrom büszke tagja akarna lenni, ha emberkerülő, barátságtalan természete miatt nem is, hát azért, mert a legkisebb mértékben sem érdekli a vagyonvadászat. A testőrködés meg önbecsülésének nem jó, azt is csak végső megoldásként venné föl. De ha Nawanthiri, aki pár holddal ezelőtt még nem is járhatott még egy ehhez hasonló társaságban sem, ilyen teketória nélkül ajánlgatja ezt a helyet? És aztán ismerősnek hangzik ez az Aztyan is...*
- Milyen hely ez? Mármint fogadón és kereskedőházon belül. A többi ürgék? *Puhatolózik. Nem szeretné kezét azonnal betenni a darálóba, úgyhogy próbál többet kibányászni barátjából, főleg azért, mert amaz őszintébben leírná a helyet, mint bárki más zsíros kofa.*
2572. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-06 06:43:45
Üzenet elküldve: 2021-10-06 06:43:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A piszok rejtekében//
*A hirtelen visszautasító magatartása szerencsére nem riasztja el a férfit. Vagy, hát az igazat megvallva nem nagyon tudja pontosan mit is váltott ki a férfiból. Valami mosoly féleség mintha húzódna az arcán, de az is lehet, hogy csak egy nemtetszést kifejező grimasz jelent meg rajta. Mindegy is, az igazat megvallva nem sokáig szándékozik eltűnődni ezen. Inkább megindítja a szóáradatot, hogy ha már ilyen különlegesnek tűnő valakivel hozta össze a szerencse, aki még egy teát is fizetett neki, akkor ne vesszen kárba az ismertség. Amúgy is szeret ismerkedni, ha érdekesnek találja a társalkodó felet. Vagyis inkább a hallgatóságot, hiszen a lányt most elég nehéz hallgatásra bírni, így nehéz megeszközölni a beszélgetést, ha nem fogja be a száját. Abba bele sem gondol, hogy talán ez lesz az ok, amiért újfent faképnél hagyják. Pedig most nagyon belelendült a dologba, főleg, ahogy a kiskutyák kerülnek szóba. Szinte gyermeki áhítattal mereng el a gondolatban, hogy szerezzen magának egy állandó társat, aki még aranyos is. A mosoly szélesedik az arcán, szinte tényleg olyan hatást kelt, mint egy izgatott kisgyerek, annak ellenére, hogy már igencsak maga mögött hagyta azt a kort. Persze ezt a termetéből adódóan nem könnyű megállapítani, de igazából nem is nagyon érzi szükségét, hogy úgy nézzen ki vagy úgy viselkedjen, ahogy a korához mérten illik. Meg amúgy is a helyzete miatt nehéz úgy viselkedni, ahogy "illik". Az ő korában a lányok szép ruhákba bújva karolgatják szeretőiket, kérőiket az utcán. Csöpögve andalognak, furcsa hangon még furcsább szavakkal beszélgetnek egymással. Vagy barátnőikkel járják a szép ruhákat, ékszereket árusítókat, miközben az olyan lányokat gúnyolják ki, mint amilyen Tin is. Tudja, mert már látott elégszer ilyen dolgokat. Ez meg kinek hiányzik ugyan? Egy piperkőc kérő, undok barátnők?
A gondolatba révedve hunyorog a teásbögre aljára, így egy kis időt hagyva, hogy Davben is szóhoz jusson. Amit meglepődött pofival jutalmaz is. Nem igazán tűnik szószátyárnak, ahogyan most a lány. Először széles mosollyal hallgatja a férfit, de annak negatívkodása hamar kizökkenti az örömmámorból, hogy végre barátra lelt. Mert hát ugye mi másért kapta volna a teát? Gondolja komolyan, de a férfi erre a kimondatlan kérdésre is hamar megadja a választ. "Azért."*
- Nagyon örvendek Davben Vicgold.
*Dünnyögi az orra alatt, akár egy vérig sértett kisgyerek. Persze nem sértődött meg. Volt már ennél rosszabb is, végül is nem mondott semmi sértőt a férfi. Meg biztos csak egy kicsit felbosszantotta a fecsegésével. Így újabb mosolyt öltve magára és a teát kortyolgatva hallgatja is a kérdésáradatra érkező válaszokat.
Valóban igaza lehet a férfinak, hogy még nem találkoztak. Ennyire fura figurára biztosan emlékezne, de akárhogy is kutakodik a kócos fejében semmi sem villan be a múltból. Bár tény, hogy amúgy sem valami jó az emlékező képessége, főleg, ha valakivel csak futólag löki össze a sors.*
- Tanácsot?
*Kapja is fel a fejét érdeklődve. Nem igazán érti, hogy miféle tanácsot is kaphatna most, de amint ez is kiderül a mosolyra húzódó ajkai hamar le is görbülnek. Még hideg szemei is tágra nyílnak az elképedéstől. Ennyire látszik, hogy semmije sincs? Ennyire nagy álom lenne egy kiskutya? Rég érezte magát ennyire csalódottnak, de közben valahol a gyermeki álom alatt tudja, hogy a férfinak igaza van. Még akkor is, ha ennyire nyers előadásba foglalta.*
~Biztos teljesen felmérgesítetted a locsogásoddal. Azért ennyire undok.~
*Sóhajt fel, miközben a férfi arcáról lesüti a szemeit és a maradék teát kezdi lötyögtetni a bögre alján.*
- Nem. Valószínűleg igazad van.
*Vonja meg egyszerűen a vállait, mintha annyira nem is izgatná a dolog. Mert végül is nem olyan nagy ügy egy kutya. Ha olyan fontos szerepe lenne az emberek életében, akkor nem kóborolna annyi az utcákon. Ahogyan ő sem. Szóval hamar össze is fűzi a kettőt. Ha neki értéke lenne biztos nem az utcán lenne, így fölösleges egy olyan állatért epekednie, aki senkinek sem kell, nem igaz?*
- Szóóóóval... én sem lakom messze. Különös, hogy még nem találkoztunk.
*Mosolyodik el, mintha mi sem történt volna. Meg persze azért is, hogy elfedje a füllentését, ami, ha azt nézi részben azért igaz is. Mert ugyebár nem messze szokott aludni, de lakni leginkább házakban szoktak. Ő meg ugye nem, de ki akarna dicsekedni azzal, hogy az utca kövén hajtja álomra a fejét. Jobb esetben pedig néhány elhagyatott házba lopódzik be éjszakára.*
- Már haza indultál? Nem akarlak feltartani.
*Hörpinti is ki a maradék teát, majd a választ, ha érkezik valószínűleg csak menet közben hallja, mert a bögrével visszaindul a pulthoz. Ha a férfi nem menekül ki előle addig a fogadóból, akkor kényelmesen visszatotyog hozzá. Mert azért ő nem sértődött meg úgy, hogy ne akarjon már tovább Davbennel beszélgetni.*
*A hirtelen visszautasító magatartása szerencsére nem riasztja el a férfit. Vagy, hát az igazat megvallva nem nagyon tudja pontosan mit is váltott ki a férfiból. Valami mosoly féleség mintha húzódna az arcán, de az is lehet, hogy csak egy nemtetszést kifejező grimasz jelent meg rajta. Mindegy is, az igazat megvallva nem sokáig szándékozik eltűnődni ezen. Inkább megindítja a szóáradatot, hogy ha már ilyen különlegesnek tűnő valakivel hozta össze a szerencse, aki még egy teát is fizetett neki, akkor ne vesszen kárba az ismertség. Amúgy is szeret ismerkedni, ha érdekesnek találja a társalkodó felet. Vagyis inkább a hallgatóságot, hiszen a lányt most elég nehéz hallgatásra bírni, így nehéz megeszközölni a beszélgetést, ha nem fogja be a száját. Abba bele sem gondol, hogy talán ez lesz az ok, amiért újfent faképnél hagyják. Pedig most nagyon belelendült a dologba, főleg, ahogy a kiskutyák kerülnek szóba. Szinte gyermeki áhítattal mereng el a gondolatban, hogy szerezzen magának egy állandó társat, aki még aranyos is. A mosoly szélesedik az arcán, szinte tényleg olyan hatást kelt, mint egy izgatott kisgyerek, annak ellenére, hogy már igencsak maga mögött hagyta azt a kort. Persze ezt a termetéből adódóan nem könnyű megállapítani, de igazából nem is nagyon érzi szükségét, hogy úgy nézzen ki vagy úgy viselkedjen, ahogy a korához mérten illik. Meg amúgy is a helyzete miatt nehéz úgy viselkedni, ahogy "illik". Az ő korában a lányok szép ruhákba bújva karolgatják szeretőiket, kérőiket az utcán. Csöpögve andalognak, furcsa hangon még furcsább szavakkal beszélgetnek egymással. Vagy barátnőikkel járják a szép ruhákat, ékszereket árusítókat, miközben az olyan lányokat gúnyolják ki, mint amilyen Tin is. Tudja, mert már látott elégszer ilyen dolgokat. Ez meg kinek hiányzik ugyan? Egy piperkőc kérő, undok barátnők?
A gondolatba révedve hunyorog a teásbögre aljára, így egy kis időt hagyva, hogy Davben is szóhoz jusson. Amit meglepődött pofival jutalmaz is. Nem igazán tűnik szószátyárnak, ahogyan most a lány. Először széles mosollyal hallgatja a férfit, de annak negatívkodása hamar kizökkenti az örömmámorból, hogy végre barátra lelt. Mert hát ugye mi másért kapta volna a teát? Gondolja komolyan, de a férfi erre a kimondatlan kérdésre is hamar megadja a választ. "Azért."*
- Nagyon örvendek Davben Vicgold.
*Dünnyögi az orra alatt, akár egy vérig sértett kisgyerek. Persze nem sértődött meg. Volt már ennél rosszabb is, végül is nem mondott semmi sértőt a férfi. Meg biztos csak egy kicsit felbosszantotta a fecsegésével. Így újabb mosolyt öltve magára és a teát kortyolgatva hallgatja is a kérdésáradatra érkező válaszokat.
Valóban igaza lehet a férfinak, hogy még nem találkoztak. Ennyire fura figurára biztosan emlékezne, de akárhogy is kutakodik a kócos fejében semmi sem villan be a múltból. Bár tény, hogy amúgy sem valami jó az emlékező képessége, főleg, ha valakivel csak futólag löki össze a sors.*
- Tanácsot?
*Kapja is fel a fejét érdeklődve. Nem igazán érti, hogy miféle tanácsot is kaphatna most, de amint ez is kiderül a mosolyra húzódó ajkai hamar le is görbülnek. Még hideg szemei is tágra nyílnak az elképedéstől. Ennyire látszik, hogy semmije sincs? Ennyire nagy álom lenne egy kiskutya? Rég érezte magát ennyire csalódottnak, de közben valahol a gyermeki álom alatt tudja, hogy a férfinak igaza van. Még akkor is, ha ennyire nyers előadásba foglalta.*
~Biztos teljesen felmérgesítetted a locsogásoddal. Azért ennyire undok.~
*Sóhajt fel, miközben a férfi arcáról lesüti a szemeit és a maradék teát kezdi lötyögtetni a bögre alján.*
- Nem. Valószínűleg igazad van.
*Vonja meg egyszerűen a vállait, mintha annyira nem is izgatná a dolog. Mert végül is nem olyan nagy ügy egy kutya. Ha olyan fontos szerepe lenne az emberek életében, akkor nem kóborolna annyi az utcákon. Ahogyan ő sem. Szóval hamar össze is fűzi a kettőt. Ha neki értéke lenne biztos nem az utcán lenne, így fölösleges egy olyan állatért epekednie, aki senkinek sem kell, nem igaz?*
- Szóóóóval... én sem lakom messze. Különös, hogy még nem találkoztunk.
*Mosolyodik el, mintha mi sem történt volna. Meg persze azért is, hogy elfedje a füllentését, ami, ha azt nézi részben azért igaz is. Mert ugyebár nem messze szokott aludni, de lakni leginkább házakban szoktak. Ő meg ugye nem, de ki akarna dicsekedni azzal, hogy az utca kövén hajtja álomra a fejét. Jobb esetben pedig néhány elhagyatott házba lopódzik be éjszakára.*
- Már haza indultál? Nem akarlak feltartani.
*Hörpinti is ki a maradék teát, majd a választ, ha érkezik valószínűleg csak menet közben hallja, mert a bögrével visszaindul a pulthoz. Ha a férfi nem menekül ki előle addig a fogadóból, akkor kényelmesen visszatotyog hozzá. Mert azért ő nem sértődött meg úgy, hogy ne akarjon már tovább Davbennel beszélgetni.*
2571. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-05 18:17:46
Üzenet elküldve: 2021-10-05 18:17:46
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A piszok rejtekében//
*Már épp elindulna, amikor a lány hirtelen megszólal. Ha őszinte akar lenni magához, nem éppen erre a válaszra számított. Egy pillanatig nem is tudja, hogyan kellene reagálnia, már ha kellene egyáltalán. Majd végül a régi jólbevált vállrándítást választja. *
-Ha nem, hát nem.
*Fordul vissza egy mosoly szerűségre, de még ő is érzi, hogy mennyire erőltetett és karakter idegen ez tőle. Gyorsan el is indul az ajtó felé, csak hogy egy lépés után, egy alig-alig elnyomott sóhaj kíséretében újból megálljon. És mindezt azért, hogy a nyakába hulljon egy olyan méreteket öltő szó cunami, aminek az érkezésére közel sem volt felkészülve. Kicsit mintha szédülne is. Meg mintha zsibbadna a bal karja. Szívroham talán? *
~Hagyd már abba a hisztit... itt van végre egy ember, aki szól hozzád, te pedig már jószerével azt se tudod, milyen kifogást találj ki... szívroham? Komoly? Inkább nyisd ki a szád végre, mert itt áll melletted, te pedig még csak rá sem néztél. Szóval hajrá-hajrá. ~
*Így is tesz, kinyitja a száját... hogy aztán becsukhassa. Nem igazán tudja, hogy mit is kellene mondani, de az igaz, hogy lassan muszáj lenne valamit. Kellemetlenül érzi magát az egész szituációban, nem akarja ezt, de most már mégsem távozhat szó nélkül. Ugye? Lassan megfordul es a lány hideg kék szemeibe bámul. Majd megköszörüli a torkát és megszólal. *
-Figyelj... Tin'nye *Kezdi, szándékosan nem használva egyik becenevet sem, nem akarja a közeledés érzetét kelteni. *Nem hiszem, hogy szükséges lenne tudnod a nevem. Nem ismerkedés céljából vettem neked ezt a teát, csak azért mert... azért. De mivel te bemutatkoztál, azt hiszem nekem is illene. A nevem Davben Vicgold és úgy szólítasz, ahogy az neked jól esik.
~Úgy sem lesz rá nagyon alkalmad.~
*Teszi hozzá gondolatban, majd egy apró sóhaj kíséretében folytatja. *
-Igen itt lakok a városban, nem is olyan messze ide. És nem... nem hiszem, hogy láttál már.
*Elég jónak tartja az arcmemóriáját, egy ilyen arcot meg aztán végképp nem tudna elfelejteni. Ha pedig ő nem látta, elég kicsi annak az esélye, hogy a lánynak feltűnt volna. *
-Hagy adjak egy jó tanácsot. Felejtsd el azokat a kölyköket. Szerinted mégis hogy fogsz eltartani egy kutyát, ha ránézésre még magadat sem tudod? Fogod tudni etetni? Fekhelyet biztosítani neki? Gyógyszert ha beteg lesz? Előbb ezeken gondolkozz el.
*A szavak szinte maguktól buknak ki a száján, még mielőtt átgondolhatná azokat. Elszokott a társalgási formák használatától, így nemigen szokta megrágni a szavakat, mielőtt azok kibuknánk a száján. *
-Sajnálom, nem úgy gondoltam. Biztosan... biztosan remek gazdi lennél.
*Süti le kissé a szemét. *
*Már épp elindulna, amikor a lány hirtelen megszólal. Ha őszinte akar lenni magához, nem éppen erre a válaszra számított. Egy pillanatig nem is tudja, hogyan kellene reagálnia, már ha kellene egyáltalán. Majd végül a régi jólbevált vállrándítást választja. *
-Ha nem, hát nem.
*Fordul vissza egy mosoly szerűségre, de még ő is érzi, hogy mennyire erőltetett és karakter idegen ez tőle. Gyorsan el is indul az ajtó felé, csak hogy egy lépés után, egy alig-alig elnyomott sóhaj kíséretében újból megálljon. És mindezt azért, hogy a nyakába hulljon egy olyan méreteket öltő szó cunami, aminek az érkezésére közel sem volt felkészülve. Kicsit mintha szédülne is. Meg mintha zsibbadna a bal karja. Szívroham talán? *
~Hagyd már abba a hisztit... itt van végre egy ember, aki szól hozzád, te pedig már jószerével azt se tudod, milyen kifogást találj ki... szívroham? Komoly? Inkább nyisd ki a szád végre, mert itt áll melletted, te pedig még csak rá sem néztél. Szóval hajrá-hajrá. ~
*Így is tesz, kinyitja a száját... hogy aztán becsukhassa. Nem igazán tudja, hogy mit is kellene mondani, de az igaz, hogy lassan muszáj lenne valamit. Kellemetlenül érzi magát az egész szituációban, nem akarja ezt, de most már mégsem távozhat szó nélkül. Ugye? Lassan megfordul es a lány hideg kék szemeibe bámul. Majd megköszörüli a torkát és megszólal. *
-Figyelj... Tin'nye *Kezdi, szándékosan nem használva egyik becenevet sem, nem akarja a közeledés érzetét kelteni. *Nem hiszem, hogy szükséges lenne tudnod a nevem. Nem ismerkedés céljából vettem neked ezt a teát, csak azért mert... azért. De mivel te bemutatkoztál, azt hiszem nekem is illene. A nevem Davben Vicgold és úgy szólítasz, ahogy az neked jól esik.
~Úgy sem lesz rá nagyon alkalmad.~
*Teszi hozzá gondolatban, majd egy apró sóhaj kíséretében folytatja. *
-Igen itt lakok a városban, nem is olyan messze ide. És nem... nem hiszem, hogy láttál már.
*Elég jónak tartja az arcmemóriáját, egy ilyen arcot meg aztán végképp nem tudna elfelejteni. Ha pedig ő nem látta, elég kicsi annak az esélye, hogy a lánynak feltűnt volna. *
-Hagy adjak egy jó tanácsot. Felejtsd el azokat a kölyköket. Szerinted mégis hogy fogsz eltartani egy kutyát, ha ránézésre még magadat sem tudod? Fogod tudni etetni? Fekhelyet biztosítani neki? Gyógyszert ha beteg lesz? Előbb ezeken gondolkozz el.
*A szavak szinte maguktól buknak ki a száján, még mielőtt átgondolhatná azokat. Elszokott a társalgási formák használatától, így nemigen szokta megrágni a szavakat, mielőtt azok kibuknánk a száján. *
-Sajnálom, nem úgy gondoltam. Biztosan... biztosan remek gazdi lennél.
*Süti le kissé a szemét. *
2570. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-05 17:02:08
Üzenet elküldve: 2021-10-05 17:02:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Iszunk vagy nem? //
* Széles mosolyt húz az arcára miközben vezeti a lovat és kiköti. A felé fordul és a lónak dől. *
- Na most már csak akkor az a kérdés, hogy azért féltesz mert téged is bajba keverlek. Vagy személyemet óhajtod félteni? * Hangját inkább élesre vékonyra nyújtja, és után a végére mélyíti, gúnyosan természetesen. *
- Mert engem nem szükséges félteni, ha sokan vannak úgyis kereket oldok. * Mosolyog mintha ingyen osztanának valamit. A ló elégedetten prüszköl a simítások miatt amit Svirtől kapott. Az elf pedig közel hajol hozzá és kérdőn tekint az emberre.*
- Még van nálam annyi, hogy meghívjalak egy körre. Kérlek engedd meg. A következőt majd te fizetheted. Ennyivel legalább hagy háláljam meg, hogy elkísértél és kirángattál abból az állapotból.
* Mondhatná, hogy alkalmanként túlságosan sokat nézi a férfit, de inkább nem teszi. Megtartja magának. Belépve a fogadóba azonnal a pulthoz szalad. *
- Hahó! A kedvenc vevőd vissza tért! * Vág gúnyos pofát hozzá, szegény pultos sem tud mit kezdeni a szituációval, próbál csak mélyeket nyelni. *
- Ha már álldogálni is tudsz akkor tudsz hozni nekünk kettő Mézsört is! Itt van érte a 30 arany.
* Gyorsan le is teszi neki az érméket, hogy a férfi aki remélhetőleg már helyet foglalt egy mosolyt süssön rá. A pultos nem állja meg. *
- Nagyon türelmes férfinek néz ki, bár az ízlése érdekes.
* A mélységi egy szúró pillantást vet a férfire, aki az elméjébe már meghalt. De még úgy is ki adja számára szükséges ételeket és italokat. *
- Szerintem azt játszom, hogy nem hallottam semmit. De belegondolva, igen egyedi teremtés volnék.
* Néz újra a férfire, majd vissza a pultosra. *
- Hé pufi, akkor adj még nekem 2 kolbászt is, legalább addig is nem jár a szád.
Gyorsan még le rakja az asztalra a 30 aranyat azokért a Sült kolbászokért. Utána elindul vissza a két mézsőrrel az asztalhoz.
* Látványosan kicsit belevisz egy hangyányi csípő ringást, majd a férfi elé teszi a sört. *
- Nem sokára jön még két kolbász is. Ahogy láttam, nem ettél csak ittál. Gondoltam éhes lehetsz. * Kacsint a férfira, miközben le is ül. *
* Széles mosolyt húz az arcára miközben vezeti a lovat és kiköti. A felé fordul és a lónak dől. *
- Na most már csak akkor az a kérdés, hogy azért féltesz mert téged is bajba keverlek. Vagy személyemet óhajtod félteni? * Hangját inkább élesre vékonyra nyújtja, és után a végére mélyíti, gúnyosan természetesen. *
- Mert engem nem szükséges félteni, ha sokan vannak úgyis kereket oldok. * Mosolyog mintha ingyen osztanának valamit. A ló elégedetten prüszköl a simítások miatt amit Svirtől kapott. Az elf pedig közel hajol hozzá és kérdőn tekint az emberre.*
- Még van nálam annyi, hogy meghívjalak egy körre. Kérlek engedd meg. A következőt majd te fizetheted. Ennyivel legalább hagy háláljam meg, hogy elkísértél és kirángattál abból az állapotból.
* Mondhatná, hogy alkalmanként túlságosan sokat nézi a férfit, de inkább nem teszi. Megtartja magának. Belépve a fogadóba azonnal a pulthoz szalad. *
- Hahó! A kedvenc vevőd vissza tért! * Vág gúnyos pofát hozzá, szegény pultos sem tud mit kezdeni a szituációval, próbál csak mélyeket nyelni. *
- Ha már álldogálni is tudsz akkor tudsz hozni nekünk kettő Mézsört is! Itt van érte a 30 arany.
* Gyorsan le is teszi neki az érméket, hogy a férfi aki remélhetőleg már helyet foglalt egy mosolyt süssön rá. A pultos nem állja meg. *
- Nagyon türelmes férfinek néz ki, bár az ízlése érdekes.
* A mélységi egy szúró pillantást vet a férfire, aki az elméjébe már meghalt. De még úgy is ki adja számára szükséges ételeket és italokat. *
- Szerintem azt játszom, hogy nem hallottam semmit. De belegondolva, igen egyedi teremtés volnék.
* Néz újra a férfire, majd vissza a pultosra. *
- Hé pufi, akkor adj még nekem 2 kolbászt is, legalább addig is nem jár a szád.
Gyorsan még le rakja az asztalra a 30 aranyat azokért a Sült kolbászokért. Utána elindul vissza a két mézsőrrel az asztalhoz.
* Látványosan kicsit belevisz egy hangyányi csípő ringást, majd a férfi elé teszi a sört. *
- Nem sokára jön még két kolbász is. Ahogy láttam, nem ettél csak ittál. Gondoltam éhes lehetsz. * Kacsint a férfira, miközben le is ül. *
2569. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-05 08:41:52
Üzenet elküldve: 2021-10-05 08:41:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viszontlátások//
*Ha tudná, hogy Ukromot még soha életében nem ölelte meg senki, nyomban kiutalna neki még egyet a szerzetesi alapból. Így viszont csak annyit érzékel, hogy az ork nem öleli vissza. Mivel muszáj rendnek lenni, szépen felpakolja a szürkebőrű karjait a két vállára, anélkül, hogy közben az ölelésből kiengedné.
Pár pillanat múlva persze kibontja magát, és ha kicsit értetlenül is, de hagyja az orkot a pulthoz somfordálni. Amaz látványosan meg van zavarodva. Mi sem bizonyítja ez jobban, mint hogy két bögre kakaóval tér vissza.*
- Mit? *kérdez vissza egy leírhatatlan mosollyal. Benne van, hogy "ne butáskodj", hogy "mit csinálsz már megint", egy csomó együttérzés és egy púpozott merőkanál szeretet* Össze fog veszni a söröddel, ha megiszod... *bök állával szürke mancsok között szégyenkedő bögrére. Feláll, gyengéden megszorítja az ork egyik felkarját, aztán a pulthoz sétál, és hoz neki egy korsó rendes, becsületes Ullamar sört 12 aranyért.*
- Egészségedre! *koccantja oda a bögréjét a korsóhoz egy biztató mosoly kíséretében, miután visszaül a helyére. Megvárja, míg Ukrom inni kezd, és csak utána kortyol bele a kakaóba. Vagyis inkább megpróbálja jobb kézzel a szájához emelni a bögrét, de aztán inkább bal kézzel fejezi be a mozdulatot.*
- Holnap azt hiszem, lábnapot tartok... *nevet a saját gyengeségén* ...hanem, figyelj csak! Nem akarsz te is elszegődni a Kereskedőházhoz? Mehetnénk együtt kincsvadászni meg testőrködni. Aztyan rendes, ingyen ehetnél-ihatnál a Kalmárban, talán kapnál felszerelést is... érdekel a dolog?
//Viszontlátások//
*Ha tudná, hogy Ukromot még soha életében nem ölelte meg senki, nyomban kiutalna neki még egyet a szerzetesi alapból. Így viszont csak annyit érzékel, hogy az ork nem öleli vissza. Mivel muszáj rendnek lenni, szépen felpakolja a szürkebőrű karjait a két vállára, anélkül, hogy közben az ölelésből kiengedné.
Pár pillanat múlva persze kibontja magát, és ha kicsit értetlenül is, de hagyja az orkot a pulthoz somfordálni. Amaz látványosan meg van zavarodva. Mi sem bizonyítja ez jobban, mint hogy két bögre kakaóval tér vissza.*
- Mit? *kérdez vissza egy leírhatatlan mosollyal. Benne van, hogy "ne butáskodj", hogy "mit csinálsz már megint", egy csomó együttérzés és egy púpozott merőkanál szeretet* Össze fog veszni a söröddel, ha megiszod... *bök állával szürke mancsok között szégyenkedő bögrére. Feláll, gyengéden megszorítja az ork egyik felkarját, aztán a pulthoz sétál, és hoz neki egy korsó rendes, becsületes Ullamar sört 12 aranyért.
*- Egészségedre! *koccantja oda a bögréjét a korsóhoz egy biztató mosoly kíséretében, miután visszaül a helyére. Megvárja, míg Ukrom inni kezd, és csak utána kortyol bele a kakaóba. Vagyis inkább megpróbálja jobb kézzel a szájához emelni a bögrét, de aztán inkább bal kézzel fejezi be a mozdulatot.*
- Holnap azt hiszem, lábnapot tartok... *nevet a saját gyengeségén* ...hanem, figyelj csak! Nem akarsz te is elszegődni a Kereskedőházhoz? Mehetnénk együtt kincsvadászni meg testőrködni. Aztyan rendes, ingyen ehetnél-ihatnál a Kalmárban, talán kapnál felszerelést is... érdekel a dolog?
2568. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-04 21:11:48
Üzenet elküldve: 2021-10-04 21:11:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viszontlátások//
*Az este maradék hangulatát eldöntő utolsó kör gyorsan kezdetét is veszi, és ezúttal is ő számol, ezen alkalommal szavakkal. Fogása most sem utal arra hogy visszavenne magából, bár kissé izzadt a megerőltetés és izgalom miatt. Most már nincs semmi ropogtatás, izomfeszegetés; háromig számol, és egy elkeseredett küzdelem veszi kezdetét, láthatólag mindkettőjük már tűréshatárukat nyomják. Ukromnak majd' azonnal bevörösödik az arca, és olyan nagy erővel szorítja egymásnak fogait, hogy keresztülmegy agyán, össze fogja egy zúzni őket? Szemei is úgy szorulnak össze, mintha a napba próbálna nézni. Mintha vasat fogna, már a fogás is kezd fájdalmassá válni számára.
De ezt a vasmarkot, még ha egy örökkévalóságinak érzett idő után is, varázslatos módon el tudja kezdeni tolni az asztal közepétől, körömnyi távolságonként megállva. Néhol többet megy, máskor több pillanatnyi szünet kell ahhoz, hogy újrainduljon a miniatűr iram. De mire felfogja, hogy már egy arasz sem választja el a nyereségtől, volt egy pillanatnyi lehetősége belebámulni Nawanthiri arcába is: nem úgy néz ki, hogy szívélyesen át tervezi adni ezt a kört. De osztozik is döntésében, és ahogy maradék morzsányi erejét a kezében összeszedve, megkoppintatja vele az asztal szélét, egy önelégedett morgással kezdve el zselatinként lóbálni a következő pár napra biztosan fájni fogó testrészét. Nyert, de mégis milyen áron?
Mindkét kezét és egész felsőtestét az asztalon pihengeti egy darabig, győzelemben és izzadtságban úszva, majd ő maga is felállna, bár azért, hogy az ígéretek ellenére ő maga vegyen az éjszakára elegendő mennyiségű itókát magának is, és talán egy kis nógatással barátjának is.
Ez ötlet viszont feledésbe merül, mikor látja a lány szándékát. Legalább egy másodperces hezitálás veszi kezdetét, amit követően Ukrom szégyenlősen-kínosan feláll, és ha még továbbra is szándékában áll, hagyja, hogy Nawanthiri átkarolja. Mindenzt olyan kerek szemekkel, mint amikor először látta meg amazt a fogadóban ezen estén. Testéből kiszivárog a levegő, arckifejezése még a szokásosnál is komolyabbá válik. Minden persze egy magától értetődő hatás, hiszen Ukromot most életében először ölelik meg.
Győzelmi örömétől teljesen megfosztottan ballag a pultoshoz, és Rendel 16 aranyért kettő Kakaót. Egy megzavart ork tekintetével ül vissza, téve le az italokat az asztalra, és két kézzel fogva, egy darabig néma csendben mered sajátjára.*
- ...Kösz? *Suttogja.*
//Viszontlátások//
*Az este maradék hangulatát eldöntő utolsó kör gyorsan kezdetét is veszi, és ezúttal is ő számol, ezen alkalommal szavakkal. Fogása most sem utal arra hogy visszavenne magából, bár kissé izzadt a megerőltetés és izgalom miatt. Most már nincs semmi ropogtatás, izomfeszegetés; háromig számol, és egy elkeseredett küzdelem veszi kezdetét, láthatólag mindkettőjük már tűréshatárukat nyomják. Ukromnak majd' azonnal bevörösödik az arca, és olyan nagy erővel szorítja egymásnak fogait, hogy keresztülmegy agyán, össze fogja egy zúzni őket? Szemei is úgy szorulnak össze, mintha a napba próbálna nézni. Mintha vasat fogna, már a fogás is kezd fájdalmassá válni számára.
De ezt a vasmarkot, még ha egy örökkévalóságinak érzett idő után is, varázslatos módon el tudja kezdeni tolni az asztal közepétől, körömnyi távolságonként megállva. Néhol többet megy, máskor több pillanatnyi szünet kell ahhoz, hogy újrainduljon a miniatűr iram. De mire felfogja, hogy már egy arasz sem választja el a nyereségtől, volt egy pillanatnyi lehetősége belebámulni Nawanthiri arcába is: nem úgy néz ki, hogy szívélyesen át tervezi adni ezt a kört. De osztozik is döntésében, és ahogy maradék morzsányi erejét a kezében összeszedve, megkoppintatja vele az asztal szélét, egy önelégedett morgással kezdve el zselatinként lóbálni a következő pár napra biztosan fájni fogó testrészét. Nyert, de mégis milyen áron?
Mindkét kezét és egész felsőtestét az asztalon pihengeti egy darabig, győzelemben és izzadtságban úszva, majd ő maga is felállna, bár azért, hogy az ígéretek ellenére ő maga vegyen az éjszakára elegendő mennyiségű itókát magának is, és talán egy kis nógatással barátjának is.
Ez ötlet viszont feledésbe merül, mikor látja a lány szándékát. Legalább egy másodperces hezitálás veszi kezdetét, amit követően Ukrom szégyenlősen-kínosan feláll, és ha még továbbra is szándékában áll, hagyja, hogy Nawanthiri átkarolja. Mindenzt olyan kerek szemekkel, mint amikor először látta meg amazt a fogadóban ezen estén. Testéből kiszivárog a levegő, arckifejezése még a szokásosnál is komolyabbá válik. Minden persze egy magától értetődő hatás, hiszen Ukromot most életében először ölelik meg.
Győzelmi örömétől teljesen megfosztottan ballag a pultoshoz, és Rendel 16 aranyért kettő Kakaót.
Egy megzavart ork tekintetével ül vissza, téve le az italokat az asztalra, és két kézzel fogva, egy darabig néma csendben mered sajátjára.*- ...Kösz? *Suttogja.*
2567. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-04 16:57:33
Üzenet elküldve: 2021-10-04 16:57:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A piszok rejtekében//
*Szinte pislogni is elfelejt időnként, ahogy az idegen férfit veszi szemügyre. Hogy volna e különösebb oka ennek vagy csak pusztán magával ragadta a fogadó nyugalma és csak bebambult, az még számára is kérdéses. Pedig semmi különlegeset nem vél felfedezni benne, leszámítva azt, hogy egy kicsit furcsának hat az egész lénye, megjelenése. Bár épp ő gondol ilyeneket, amikor úgy néz ki ő maga is ahogy.
Ahogy a pulton dobolni kezd már a kezére fordítja a tekintetét. Így ismeretlenül nehéz eldöntenie, hogy tetszik e, amit hall, de az biztos, hogy a figyelmét alaposan leköti. Szinte még nyugtatónak is hat, egészen addig a pontig, amíg dübörgésre nem vált. Ekkor kapja fel a fejét, a dübörgés közben abbamarad, s már farkasszemet nézhet az ismeretlennel. Mélyen a világoskék íriszekbe mered, amitől hamar pír is szalad az arcára. Persze nem a zavartól, hanem inkább a pillanatnyi ijedtségtől. Azután egy vicces gondolat ötlik a fejébe, miszerint még akár rokonok is lehetnének, ha a szemeiket veszi alapul. Persze az övé nem olyan erőteljes kékben ragyognak, mint az idegené. Persze erről bizonyosan az állapota tehet. Meg hát eléggé fanyar humora lenne az életnek, ha éppen most, épp itt Artheniorban, ennyi év után bukkanna fel valaki hozzá tartozó. Ha egyáltalán még létezik olyan. Vagy valaha is létezett. Hisz sokszor piszkálták azzal, hogy őt valami démoni szörnyeteg hagyta a küszöbön átokul, mert egyedül csak abban jó, hogy káoszt csináljon maga körül.
A gondolataiba révedve szinte fel sem tűnik, hogy egy gőzölgő bögre tea kerül elé. Csak a lassan orrába kúszó illat zökkenti ki az elmefuttatásokból.*
- Nem kell.
*Vágja is rá azonnal. A bizalmatlanság nagy úr a számára, főleg, ha előbb jár mellé a szája, mintsem, hogy gondolkodni kezdjen. Szeme sarkából a teára sandít, majd szusszanva nyúl is a bögréért. Ahogy csontos ujjai köré fonódnak jóleső borzongással szusszan is fel. Szinte érzi, ahogy azonnal átjárja a meleg. Azután ahogy visszapillant jóakarójára ő már felállt a pult mellől, így ő is ösztönösen pattan is fel a helyéről.*
- Vagyis várj... Köszönöm.
*Ha a férfi idő közben megindulna ő is mögötte tart, persze szigorúan egy lépéssel lemaradva. Meg hát a bögrét is szorongatva még akkor is, ha így kettesben már az ajtó felé ballagnának.*
- A nevem Tin'nye. De hívhatsz Tinnek vagy Tintinnek.
*Motyorássza már felbátorodva. Nem kell sok, hogy hamar lenyűgözze valaki, ami éles kontrasztban van a sokszor megmentő bizalmatlanságával. De azért mert megvan a magához való esze, az nem azt jelenti, hogy nem naivabb a kelleténél.*
- Téged hogy hívnak? Itt laksz a városban? Szerintem még nem láttalak. *Kezd is bele a sokszor zavaró szóáradatba.* Mondjuk sokszor a főtéren vagyok vagy a piacon. Szoktál járni a piacon? Múltkor olyan édes kiskutyákat árultak. Tudod arra gyűjtök.
*Mosolyodik el szélesen. Közben pedig az istenek tudhatják csak, hogy hogyan, de a megállás nélküli beszéd közben még a teából is kortyolgat. Na, ha van különleges képessége, akkor ez bizonyára annak számít.*
*Szinte pislogni is elfelejt időnként, ahogy az idegen férfit veszi szemügyre. Hogy volna e különösebb oka ennek vagy csak pusztán magával ragadta a fogadó nyugalma és csak bebambult, az még számára is kérdéses. Pedig semmi különlegeset nem vél felfedezni benne, leszámítva azt, hogy egy kicsit furcsának hat az egész lénye, megjelenése. Bár épp ő gondol ilyeneket, amikor úgy néz ki ő maga is ahogy.
Ahogy a pulton dobolni kezd már a kezére fordítja a tekintetét. Így ismeretlenül nehéz eldöntenie, hogy tetszik e, amit hall, de az biztos, hogy a figyelmét alaposan leköti. Szinte még nyugtatónak is hat, egészen addig a pontig, amíg dübörgésre nem vált. Ekkor kapja fel a fejét, a dübörgés közben abbamarad, s már farkasszemet nézhet az ismeretlennel. Mélyen a világoskék íriszekbe mered, amitől hamar pír is szalad az arcára. Persze nem a zavartól, hanem inkább a pillanatnyi ijedtségtől. Azután egy vicces gondolat ötlik a fejébe, miszerint még akár rokonok is lehetnének, ha a szemeiket veszi alapul. Persze az övé nem olyan erőteljes kékben ragyognak, mint az idegené. Persze erről bizonyosan az állapota tehet. Meg hát eléggé fanyar humora lenne az életnek, ha éppen most, épp itt Artheniorban, ennyi év után bukkanna fel valaki hozzá tartozó. Ha egyáltalán még létezik olyan. Vagy valaha is létezett. Hisz sokszor piszkálták azzal, hogy őt valami démoni szörnyeteg hagyta a küszöbön átokul, mert egyedül csak abban jó, hogy káoszt csináljon maga körül.
A gondolataiba révedve szinte fel sem tűnik, hogy egy gőzölgő bögre tea kerül elé. Csak a lassan orrába kúszó illat zökkenti ki az elmefuttatásokból.*
- Nem kell.
*Vágja is rá azonnal. A bizalmatlanság nagy úr a számára, főleg, ha előbb jár mellé a szája, mintsem, hogy gondolkodni kezdjen. Szeme sarkából a teára sandít, majd szusszanva nyúl is a bögréért. Ahogy csontos ujjai köré fonódnak jóleső borzongással szusszan is fel. Szinte érzi, ahogy azonnal átjárja a meleg. Azután ahogy visszapillant jóakarójára ő már felállt a pult mellől, így ő is ösztönösen pattan is fel a helyéről.*
- Vagyis várj... Köszönöm.
*Ha a férfi idő közben megindulna ő is mögötte tart, persze szigorúan egy lépéssel lemaradva. Meg hát a bögrét is szorongatva még akkor is, ha így kettesben már az ajtó felé ballagnának.*
- A nevem Tin'nye. De hívhatsz Tinnek vagy Tintinnek.
*Motyorássza már felbátorodva. Nem kell sok, hogy hamar lenyűgözze valaki, ami éles kontrasztban van a sokszor megmentő bizalmatlanságával. De azért mert megvan a magához való esze, az nem azt jelenti, hogy nem naivabb a kelleténél.*
- Téged hogy hívnak? Itt laksz a városban? Szerintem még nem láttalak. *Kezd is bele a sokszor zavaró szóáradatba.* Mondjuk sokszor a főtéren vagyok vagy a piacon. Szoktál járni a piacon? Múltkor olyan édes kiskutyákat árultak. Tudod arra gyűjtök.
*Mosolyodik el szélesen. Közben pedig az istenek tudhatják csak, hogy hogyan, de a megállás nélküli beszéd közben még a teából is kortyolgat. Na, ha van különleges képessége, akkor ez bizonyára annak számít.*
2566. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-04 15:04:52
Üzenet elküldve: 2021-10-04 15:04:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Ejtőzős nap //
*Inkább nem jegyzi meg a fiúnak, hogy a divat iránti lelkesedése és tetszése meglehetősen téves irányúnak mondható. Illetve, hogy a lányok sikoltozva menekülnének, ha meglátnák. *
- Igen, talán a kitartás a megfelelő ide.
~ De még mennyire. ~
*Félig lehunyt szemmel követi a kölyök mozgását a szobában, ahogy mint egy jóságos szülő, közelebb viszi a gyertyát, majd elfújja. *
- Jó éjt, Zeekx.
*Feleli halkan, majd szemrevételezi a kis kupacot az oldalán, ami a hold fényében meglehetősen jól látszik. Általában jól alszik, ez tény, viszont magával az elalvással mindig gondjai vannak. Így van ez most is, még sokáig bámulja maga felett a semmit és hallgatja az egyenletes szuszogást az ágy másik feléről. A monoton zajok végül őt is álomba ringatják. *
// Reggel //
*A nap kegyetlen sugaraira ébred, mivel elfelejtették tegnap este behúzni a függönyöket. Bosszús morgással veszi tudomásul és a takarót a szeme elé tartja. Az éjszaka folyamán valamiképpen közelebb araszoltak egymáshoz, és mint a kölyökkutyák, egy halomban aludtak. *
~ Elég korán lehet még. Nem hallom a fogadóból felszűrődő zajokat. ~
*Finoman, centiről centire kihúzza a végtagjait a fiú alól. Nem szeretné felébreszteni, ki tudja, mikor töltheti legközelebb egy igazi ágyban az éjszakát. Halkan kisiklik az ágyból és nesztelen léptekkel a ruháihoz megy. Gyorsan ledobja a köntösét és átbújik az utcai öltözékébe. A kis asztalnál íróeszközt és papírt keres. Mégsem mehet el mindenféle búcsú nélkül. Mosolyogva lefirkant pár szót. Visszafordul az ágyhoz és szemügyre veszi az ott alvó fiatalt. Magán fintorog, miközben megigazgatja rajta a takarót és puszit nyom a szőke fejre. *
~ Rendes gyerek ez. Fura életet választott ugyan, de ki vagyok én, hogy ítélkezzek felette. Vagy bárki felett. Aztán, ha úgy hozza az élet, még összefuthatunk. Talán akkor már kicsit keményebb lesz a tapasztalatoktól és cinikusabb az emberektől. Remélem nem. ~
*Lábujjhegyen kioson az ajtón, közben a cetlit az ágyra teszi, a saját felére. *
~ Mint egy szerető. ~
*A cetlin ez áll: „Ha idősebb leszel, keress meg.”, plusz egy rúzsnyom a papír szélén. *
// Ejtőzős nap //
*Inkább nem jegyzi meg a fiúnak, hogy a divat iránti lelkesedése és tetszése meglehetősen téves irányúnak mondható. Illetve, hogy a lányok sikoltozva menekülnének, ha meglátnák. *
- Igen, talán a kitartás a megfelelő ide.
~ De még mennyire. ~
*Félig lehunyt szemmel követi a kölyök mozgását a szobában, ahogy mint egy jóságos szülő, közelebb viszi a gyertyát, majd elfújja. *
- Jó éjt, Zeekx.
*Feleli halkan, majd szemrevételezi a kis kupacot az oldalán, ami a hold fényében meglehetősen jól látszik. Általában jól alszik, ez tény, viszont magával az elalvással mindig gondjai vannak. Így van ez most is, még sokáig bámulja maga felett a semmit és hallgatja az egyenletes szuszogást az ágy másik feléről. A monoton zajok végül őt is álomba ringatják. *
// Reggel //
*A nap kegyetlen sugaraira ébred, mivel elfelejtették tegnap este behúzni a függönyöket. Bosszús morgással veszi tudomásul és a takarót a szeme elé tartja. Az éjszaka folyamán valamiképpen közelebb araszoltak egymáshoz, és mint a kölyökkutyák, egy halomban aludtak. *
~ Elég korán lehet még. Nem hallom a fogadóból felszűrődő zajokat. ~
*Finoman, centiről centire kihúzza a végtagjait a fiú alól. Nem szeretné felébreszteni, ki tudja, mikor töltheti legközelebb egy igazi ágyban az éjszakát. Halkan kisiklik az ágyból és nesztelen léptekkel a ruháihoz megy. Gyorsan ledobja a köntösét és átbújik az utcai öltözékébe. A kis asztalnál íróeszközt és papírt keres. Mégsem mehet el mindenféle búcsú nélkül. Mosolyogva lefirkant pár szót. Visszafordul az ágyhoz és szemügyre veszi az ott alvó fiatalt. Magán fintorog, miközben megigazgatja rajta a takarót és puszit nyom a szőke fejre. *
~ Rendes gyerek ez. Fura életet választott ugyan, de ki vagyok én, hogy ítélkezzek felette. Vagy bárki felett. Aztán, ha úgy hozza az élet, még összefuthatunk. Talán akkor már kicsit keményebb lesz a tapasztalatoktól és cinikusabb az emberektől. Remélem nem. ~
*Lábujjhegyen kioson az ajtón, közben a cetlit az ágyra teszi, a saját felére. *
~ Mint egy szerető. ~
*A cetlin ez áll: „Ha idősebb leszel, keress meg.”, plusz egy rúzsnyom a papír szélén. *
2565. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-04 13:53:29
Üzenet elküldve: 2021-10-04 13:53:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Második szál //
// Ejtőzős nap //
*A kis pap csak mondja és mondja. Jó sokat tud beszélni. A kapott kérdést nem érti honnan jött, de válaszol rá.*
-Megeshet, hogy elzavarnak ha olyanok. A helyi Eeyr papok nem olyanok szerencsére.
*Bizony az üldöztetés nem mókás. A gatyapőc kérdésére hatalmas lelkesedéssel válaszol.*
-Hát hordanám. Meg tartanék benne dolgokat. És igen kiemelném az adottságaim. Mindig is nagyon divatos ruhadarabnak gondoltam.
*A cipője is árulkodhat róla, de Zeekx érzéke a divathoz igencsak egyedi. Szereti a magamutogató csicsás darabokat. Télen csak a cipője látszik ebből a csuhája miatt. Most a nadrágja és az inge is eléggé feszül rá. A vörös szavain elgondolkozik.*
-Akkor... Azt, hiszem kitartást?
*Nem tudja mi a megfelelő szó erre. A másik mindenesetre biztos érteni fogja. Későre jár már és a fürdő is kellően lefárasztotta a kis papot. Az ajánlatra így csak bólint. A megjegyzésre is a mancsai helyéről.*
-Csak aludni jöttem. Ha elkezdenélek fogdosni azzal csak hangulatba hoznám magam és nem tudnék aludni. Meg a te felajánlásoddal is visszaélnék.
*Meg ha tényleg akarna valamit a vöröstől, azt már elmondta volna azzal a hatalmas őszinteségével. Szóval valóban nincs félnivalója a másiknak a fiútól. Zeekx szerencsére nem hallja a másik gondolatait a meztelenül alvásról. Ha mégis így lenne megnyugodna, hogy el lett vetve az ötlet. Akkor biztos nem tudna aludni a lány mellett. A gyertyát kézbe veszi és az ágy mellé sétál vele, hogy ott az éjjeli szekrényre letegye. A másik kérésére elfújja, majd bebújik ő is a takaró alá, háttal a lánynak.*
-Szép álmokat Astree!
*Nem kell sokáig altatni.*
// Ejtőzős nap //
*A kis pap csak mondja és mondja. Jó sokat tud beszélni. A kapott kérdést nem érti honnan jött, de válaszol rá.*
-Megeshet, hogy elzavarnak ha olyanok. A helyi Eeyr papok nem olyanok szerencsére.
*Bizony az üldöztetés nem mókás. A gatyapőc kérdésére hatalmas lelkesedéssel válaszol.*
-Hát hordanám. Meg tartanék benne dolgokat. És igen kiemelném az adottságaim. Mindig is nagyon divatos ruhadarabnak gondoltam.
*A cipője is árulkodhat róla, de Zeekx érzéke a divathoz igencsak egyedi. Szereti a magamutogató csicsás darabokat. Télen csak a cipője látszik ebből a csuhája miatt. Most a nadrágja és az inge is eléggé feszül rá. A vörös szavain elgondolkozik.*
-Akkor... Azt, hiszem kitartást?
*Nem tudja mi a megfelelő szó erre. A másik mindenesetre biztos érteni fogja. Későre jár már és a fürdő is kellően lefárasztotta a kis papot. Az ajánlatra így csak bólint. A megjegyzésre is a mancsai helyéről.*
-Csak aludni jöttem. Ha elkezdenélek fogdosni azzal csak hangulatba hoznám magam és nem tudnék aludni. Meg a te felajánlásoddal is visszaélnék.
*Meg ha tényleg akarna valamit a vöröstől, azt már elmondta volna azzal a hatalmas őszinteségével. Szóval valóban nincs félnivalója a másiknak a fiútól. Zeekx szerencsére nem hallja a másik gondolatait a meztelenül alvásról. Ha mégis így lenne megnyugodna, hogy el lett vetve az ötlet. Akkor biztos nem tudna aludni a lány mellett. A gyertyát kézbe veszi és az ágy mellé sétál vele, hogy ott az éjjeli szekrényre letegye. A másik kérésére elfújja, majd bebújik ő is a takaró alá, háttal a lánynak.*
-Szép álmokat Astree!
*Nem kell sokáig altatni.*
2564. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-04 08:35:34
Üzenet elküldve: 2021-10-04 08:35:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Ejtőzős nap //
*Mesterségéből adódik, hogy nem sértődik meg egykönnyen. A kis pap pedig talán természetéből adódóan ilyen szerzet, fura kis páros alkotnak ők ketten. Mivel egyikőjüket sem egyszerű kihozni a sodrából, nyílt őszinteséggel tudnak egymással társalogni, ami egész üdítően hat a lányra. *
~ Olyan egyszerűen jókedvű tud lenni, pedig fogalma sincs mi lesz vele holnap. Szinte oda tudom képzelni, hogy fütyörészve lógatja a lábát. ~
*Mosolyogva ingatja a fejét jobbra-balra a felsoroláson. *
- Csodálom, hogy nem zavarnak el titeket más vallások papjai. Annyira ellentétesek vagytok a legtöbbjük felfogásával, hogy az már hihetetlen. És mi a csudát csinálnál egy gatyapőccel? * Némiképp összezavarodik. * Kiszeretnéd emelni az adottságaidat, vagy inkább pótolni azok hiányát?
*Szemtelenül elvigyorodik. *
~ Nem semmi forma ez a kölyök. ~
- Igen. Holnap már csatarendbe kell állnom. De már nem sokáig kell, szerencsére.
*Mostanra ez a gondolat vált a legfőbb motivációjává.
Beszélgetés közben kezd egyre inkább elálmosodni, úgy tűnik, az egész napos szabadban eltöltött idő megtette a hatását. Úgy dönt, rátér az alvás kérdésére. *
- Nem tudom, hogy vagy vele kölyök, de én kezdek hosszúakat pislogni. * El is fojt egy ásítást a tenyerével. * A következő az álláspontom. Alhatsz az ágyban, vagy a földön, nekem teljesen mindegy. Nem zavarsz itt fent sem, mivel nagyon mélyen alszom általában. Valószínűnek tartom, hogy a mancsodat ott tartod majd, ahol kell. Szóval én lefekszem most aludni és rád bízom a többit.
*Tényleg nem aggódik semmi miatt, a kölyök eddig is példásan viselkedett, nem mintha nem tudná másfél szóval leszerelni, ha mégsem. Közben a haja is megszáradt és kusza csigákban ugrál ide-oda a vállán. Egy pillanatra elgondolkozik a ruha kérdésén. *
~ Azt hiszem mégsem kéne feszegetni ezt a ruhanélküli-alvás dolgot. ~
*A saját ágyában csak úgy anyaszülte módon szokott aludni, de itt eltekintene ettől. Inkább magán hagyja a fürdőházi fehér leplet. Átmászik az ágy végéből és besiklik a takaró alá. Meglapogatja a párnát, majd elhelyezkedik szépen. *
- A gyertyát majd fújd el, kérlek.
* Mélyet sóhajt és beljebb vackolja magát a paplan alá. *
// Ejtőzős nap //
*Mesterségéből adódik, hogy nem sértődik meg egykönnyen. A kis pap pedig talán természetéből adódóan ilyen szerzet, fura kis páros alkotnak ők ketten. Mivel egyikőjüket sem egyszerű kihozni a sodrából, nyílt őszinteséggel tudnak egymással társalogni, ami egész üdítően hat a lányra. *
~ Olyan egyszerűen jókedvű tud lenni, pedig fogalma sincs mi lesz vele holnap. Szinte oda tudom képzelni, hogy fütyörészve lógatja a lábát. ~
*Mosolyogva ingatja a fejét jobbra-balra a felsoroláson. *
- Csodálom, hogy nem zavarnak el titeket más vallások papjai. Annyira ellentétesek vagytok a legtöbbjük felfogásával, hogy az már hihetetlen. És mi a csudát csinálnál egy gatyapőccel? * Némiképp összezavarodik. * Kiszeretnéd emelni az adottságaidat, vagy inkább pótolni azok hiányát?
*Szemtelenül elvigyorodik. *
~ Nem semmi forma ez a kölyök. ~
- Igen. Holnap már csatarendbe kell állnom. De már nem sokáig kell, szerencsére.
*Mostanra ez a gondolat vált a legfőbb motivációjává.
Beszélgetés közben kezd egyre inkább elálmosodni, úgy tűnik, az egész napos szabadban eltöltött idő megtette a hatását. Úgy dönt, rátér az alvás kérdésére. *
- Nem tudom, hogy vagy vele kölyök, de én kezdek hosszúakat pislogni. * El is fojt egy ásítást a tenyerével. * A következő az álláspontom. Alhatsz az ágyban, vagy a földön, nekem teljesen mindegy. Nem zavarsz itt fent sem, mivel nagyon mélyen alszom általában. Valószínűnek tartom, hogy a mancsodat ott tartod majd, ahol kell. Szóval én lefekszem most aludni és rád bízom a többit.
*Tényleg nem aggódik semmi miatt, a kölyök eddig is példásan viselkedett, nem mintha nem tudná másfél szóval leszerelni, ha mégsem. Közben a haja is megszáradt és kusza csigákban ugrál ide-oda a vállán. Egy pillanatra elgondolkozik a ruha kérdésén. *
~ Azt hiszem mégsem kéne feszegetni ezt a ruhanélküli-alvás dolgot. ~
*A saját ágyában csak úgy anyaszülte módon szokott aludni, de itt eltekintene ettől. Inkább magán hagyja a fürdőházi fehér leplet. Átmászik az ágy végéből és besiklik a takaró alá. Meglapogatja a párnát, majd elhelyezkedik szépen. *
- A gyertyát majd fújd el, kérlek.
* Mélyet sóhajt és beljebb vackolja magát a paplan alá. *
2563. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-03 10:40:17
Üzenet elküldve: 2021-10-03 10:40:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
// Tűz volna? //
*Az önteltség úgy pöffeszkedik abban a dézsában, hogy csoda, hogy még nem szorította ki belőle az összes vizet, gondolja Yeza. Húgocskáival ellentétben neki sokszor meggyűlik a baja a színleléssel, de ezúttal szerencsére a férfi mögött helyezkedik el, aki így nem láthatja a pillanatra megfeszülő vonásokat. ~Gladiátorok!~ Volt már dolga néhánnyal, de ebben az egy vonásban szinte az összes megegyezett. Pedig ha Wegtorenben nem lennének ennyire fenemód népszerűek a játékok, a felének felkopott volna az álla a földhözragadtabb fegyveres szolgálatok bármelyikében, véli a vörös. A Láng Fattyának nem, ez kellemetlen ízű tény, de ettől talán csak még jobban irritálják a felsőbbséges szavak. Annyira szívesen metszené át a férfi torkát egy mozdulattal, hogy azzal a tudattal lépjen át az ősök közé, hogy egy nevenincs kis ledér végzett vele. Ráncosra ázva, gatya és fegyver nélkül vérezne ki az egykori Nagy Bajnok. Ez a gondolat kicsit felvidítja a rőthajút, s megtámogatja színészi képességeit. Ő is sóhajt hallat. Vágyódót, sóvárgó beletörődéssel telit.
A nagy szavak egyre csak hergelik és duzzasztják hordalékukat. A Bajnok tervei impozánsak és nagyra törők, de attól még egyelőre csupán tervek.*
- Talán *súgja a férfi fülébe. E reflektálás a helytartói méltóságot ízlelgető törekvésekre egyszerre óvatos és pimasz. Nem akarja letörni a szarvát, de nem állatja meg, hogy oda ne csípjen neki.* - De tudod, mit mondanak a wegtoreni lányokról *duruzsolja. A hangja édes, és csak még édesebb lesz finom cirógatástól, ahogy szavai közben az ajkával meg-megérinti Denjaar fülét.* - Sosem tudhatod, hogy felmelegítenek vagy megégetnek. *Ujjai most először lépik át a határt, s érintik meg nyíltan a férfi nyilvánvaló tetszését. A mozdulat természetes és minden szendeségtől mentes. Gyakorlott és hozzáértő, ehhez kétség sem fér.* - A legrégibb wegtoreni legenda szerint a tűz használata emelt ki minket az oktalan állatok és bestiák sorából. *Úgy csal kéjtől részeg mohóságot a férfitestbe, mint ahogy a bárdok babonázzák meg a hallgatóságot.* - De van egy szóbeszéd, ami régibb a legendáknál. Az, hogy a wegtoreni asszony maga a Tűz. Sosem tudhatod, hogy uralod vagy csak játszik veled *súgja, aztán arcátlan hirtelenséggel húzza vissza a kezét, s egyenesedik fel a férfi mögött.*
- Tolmácsolom Caldorcor Bárónak a felkérést és bizonyosan hamarost ajánlatod ad majd rá. De úgy sejtem, a vért ára egyszerre lesz jutányos és... *nem fejezi be. A Báró és Aztyan asztala az üzlet. Bár csábító, próbálja tartani magát hozzá, hogy ebbe a részbe ne kontárkodjon bele. Csak megvonja a vállát egy amolyan "de hiszen tudod" gesztusra, aztán ujjai közé csippenti a ruháját a meghajláshoz. Fürdőházi kurtizánok vendégcsalogató fogása: meztelen combok, gusztusos szögben prezentált dekoltázs. Kell-e ennél több, hogy álmatlan forgolódást hagyjon egy megkísértett férfira? Megérdemli a pökhendi fráter búcsúképp, bár hazudna, ha azt mondaná, az ő fejében nem settenkedik majd elő az egykori Bajnok alakja néhány sikamlós gondolat erejéig.*
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
// Tűz volna? //
*Az önteltség úgy pöffeszkedik abban a dézsában, hogy csoda, hogy még nem szorította ki belőle az összes vizet, gondolja Yeza. Húgocskáival ellentétben neki sokszor meggyűlik a baja a színleléssel, de ezúttal szerencsére a férfi mögött helyezkedik el, aki így nem láthatja a pillanatra megfeszülő vonásokat. ~Gladiátorok!~ Volt már dolga néhánnyal, de ebben az egy vonásban szinte az összes megegyezett. Pedig ha Wegtorenben nem lennének ennyire fenemód népszerűek a játékok, a felének felkopott volna az álla a földhözragadtabb fegyveres szolgálatok bármelyikében, véli a vörös. A Láng Fattyának nem, ez kellemetlen ízű tény, de ettől talán csak még jobban irritálják a felsőbbséges szavak. Annyira szívesen metszené át a férfi torkát egy mozdulattal, hogy azzal a tudattal lépjen át az ősök közé, hogy egy nevenincs kis ledér végzett vele. Ráncosra ázva, gatya és fegyver nélkül vérezne ki az egykori Nagy Bajnok. Ez a gondolat kicsit felvidítja a rőthajút, s megtámogatja színészi képességeit. Ő is sóhajt hallat. Vágyódót, sóvárgó beletörődéssel telit.
A nagy szavak egyre csak hergelik és duzzasztják hordalékukat. A Bajnok tervei impozánsak és nagyra törők, de attól még egyelőre csupán tervek.*
- Talán *súgja a férfi fülébe. E reflektálás a helytartói méltóságot ízlelgető törekvésekre egyszerre óvatos és pimasz. Nem akarja letörni a szarvát, de nem állatja meg, hogy oda ne csípjen neki.* - De tudod, mit mondanak a wegtoreni lányokról *duruzsolja. A hangja édes, és csak még édesebb lesz finom cirógatástól, ahogy szavai közben az ajkával meg-megérinti Denjaar fülét.* - Sosem tudhatod, hogy felmelegítenek vagy megégetnek. *Ujjai most először lépik át a határt, s érintik meg nyíltan a férfi nyilvánvaló tetszését. A mozdulat természetes és minden szendeségtől mentes. Gyakorlott és hozzáértő, ehhez kétség sem fér.* - A legrégibb wegtoreni legenda szerint a tűz használata emelt ki minket az oktalan állatok és bestiák sorából. *Úgy csal kéjtől részeg mohóságot a férfitestbe, mint ahogy a bárdok babonázzák meg a hallgatóságot.* - De van egy szóbeszéd, ami régibb a legendáknál. Az, hogy a wegtoreni asszony maga a Tűz. Sosem tudhatod, hogy uralod vagy csak játszik veled *súgja, aztán arcátlan hirtelenséggel húzza vissza a kezét, s egyenesedik fel a férfi mögött.*
- Tolmácsolom Caldorcor Bárónak a felkérést és bizonyosan hamarost ajánlatod ad majd rá. De úgy sejtem, a vért ára egyszerre lesz jutányos és... *nem fejezi be. A Báró és Aztyan asztala az üzlet. Bár csábító, próbálja tartani magát hozzá, hogy ebbe a részbe ne kontárkodjon bele. Csak megvonja a vállát egy amolyan "de hiszen tudod" gesztusra, aztán ujjai közé csippenti a ruháját a meghajláshoz. Fürdőházi kurtizánok vendégcsalogató fogása: meztelen combok, gusztusos szögben prezentált dekoltázs. Kell-e ennél több, hogy álmatlan forgolódást hagyjon egy megkísértett férfira? Megérdemli a pökhendi fráter búcsúképp, bár hazudna, ha azt mondaná, az ő fejében nem settenkedik majd elő az egykori Bajnok alakja néhány sikamlós gondolat erejéig.*
2562. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-02 17:32:07
Üzenet elküldve: 2021-10-02 17:32:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Második szál //
// Ejtőzős nap //
*Jót kuncog a komolytalan leteremtésen. Majd figyel a felsorolásra. És választ kap sapkás kérdésére is.*
-Érdekes. Bár nem tudom a haj mennyire tud melegíteni. Mondjuk a füleimet szokta kicsit.
*Csevegnek kicsit vidáman míg a lány visszakapja a korábbi hátmosást. Úgy néz ki nincs neki se ellenére a masszírozgatás se. Zeekx meg is tudja érteni. Neki is jól esett. Miután végeztek és törölköznek egy kis félreértés történik. Mint kiderül Astree nem gondolt semmire csak úgy mondta, hogy meggondolhatja magát.*
-Ja. Persze ez igaz.
*Majd valóban nem csábítási kísérletként elmondja a véleményét a másik kinézetéről. Amit egy okos férfi biztos nem tenne meg mert ez olyan helyzet amit nem lehet vagy nagyon nehéz szépen megfogalmazni. Ő se úgy érezte a fiatalabbat, hogy a lány öreg lenne hanem, hogy most kevésbé asszonyosnak néz ki. Vagy kevésbé rí le róla a szakmája. Szóval még szépen is fogalmazott és sértődés se lett belőle. Leginkább talán mert nehéz lenne rosszat feltételezni az őszinte természetű fura kis papocskáról. Az elhangzottakra csak ismételni tudja magát.*
-Persze ez igaz.
*Nem lehet, azt mondani, hogy most ne volna csinos a vörös. De tény, hogy azokkal a vörös ajkakkal és a festett szemekkel sokkal, ahogy Zeekx is fogalmazott csábítóbb. Ezek után a fiú felöltözve felmegy a szobába és néz ki az ablakon mikor valamiért kopogva jön vissza a lány. Tényleg ritka őt nem vigyorogni látni és nehéz is elrontani a jókedvét. Miközben a másik fésülködik újra beszélgetésbe elegyednek és egy eléggé olyan témáról amiről nem lehet hisz ahogy a másik mondta, a kis papnak nincsenek tervei.*
-Majd reggel kiderül! Sok mindentől függhet. Milyen az idő, milyen a kedvem, mi jut éppen eszembe. Lehet elmegyek gombát gyűjteni vagy a templomba. Múltkor érdekes beszélgetésbe elegyedtem az ottani Eeyr pappal. Lehet, hogy hideg lesz vagy esik az eső és ki se mozdulok a fogadóból. Iszok pár korsó söröcskét és összebarátkozok egy vándorral. Vagy a főtérre vagy a piacra megyek prédikálni. Vehetnék egy gatyapőcöt. Mindig is tetszettek azok nekem. Te holnap már dolgozol?
*Kérdez vissza a rá jellemzően ide-oda csapódó felsorolása után és hallgatja figyelmesen a választ.*
// Ejtőzős nap //
*Jót kuncog a komolytalan leteremtésen. Majd figyel a felsorolásra. És választ kap sapkás kérdésére is.*
-Érdekes. Bár nem tudom a haj mennyire tud melegíteni. Mondjuk a füleimet szokta kicsit.
*Csevegnek kicsit vidáman míg a lány visszakapja a korábbi hátmosást. Úgy néz ki nincs neki se ellenére a masszírozgatás se. Zeekx meg is tudja érteni. Neki is jól esett. Miután végeztek és törölköznek egy kis félreértés történik. Mint kiderül Astree nem gondolt semmire csak úgy mondta, hogy meggondolhatja magát.*
-Ja. Persze ez igaz.
*Majd valóban nem csábítási kísérletként elmondja a véleményét a másik kinézetéről. Amit egy okos férfi biztos nem tenne meg mert ez olyan helyzet amit nem lehet vagy nagyon nehéz szépen megfogalmazni. Ő se úgy érezte a fiatalabbat, hogy a lány öreg lenne hanem, hogy most kevésbé asszonyosnak néz ki. Vagy kevésbé rí le róla a szakmája. Szóval még szépen is fogalmazott és sértődés se lett belőle. Leginkább talán mert nehéz lenne rosszat feltételezni az őszinte természetű fura kis papocskáról. Az elhangzottakra csak ismételni tudja magát.*
-Persze ez igaz.
*Nem lehet, azt mondani, hogy most ne volna csinos a vörös. De tény, hogy azokkal a vörös ajkakkal és a festett szemekkel sokkal, ahogy Zeekx is fogalmazott csábítóbb. Ezek után a fiú felöltözve felmegy a szobába és néz ki az ablakon mikor valamiért kopogva jön vissza a lány. Tényleg ritka őt nem vigyorogni látni és nehéz is elrontani a jókedvét. Miközben a másik fésülködik újra beszélgetésbe elegyednek és egy eléggé olyan témáról amiről nem lehet hisz ahogy a másik mondta, a kis papnak nincsenek tervei.*
-Majd reggel kiderül! Sok mindentől függhet. Milyen az idő, milyen a kedvem, mi jut éppen eszembe. Lehet elmegyek gombát gyűjteni vagy a templomba. Múltkor érdekes beszélgetésbe elegyedtem az ottani Eeyr pappal. Lehet, hogy hideg lesz vagy esik az eső és ki se mozdulok a fogadóból. Iszok pár korsó söröcskét és összebarátkozok egy vándorral. Vagy a főtérre vagy a piacra megyek prédikálni. Vehetnék egy gatyapőcöt. Mindig is tetszettek azok nekem. Te holnap már dolgozol?
*Kérdez vissza a rá jellemzően ide-oda csapódó felsorolása után és hallgatja figyelmesen a választ.*
2561. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-10-02 16:21:13
Üzenet elküldve: 2021-10-02 16:21:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Ejtőzős nap //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
-Jó ég kölyök. Csak te tudsz ilyen váratlan hülyeségeket kérdezni. *El is neveti magát.* Hogy öltöznék? Ahogy bárki más. Meleg, vastag ruhák. Csizma. Köpeny. És sapka, na az nincs.
~ Idiótán néznék ki benne. Ki találna vonzónak egy sapkás kurvát? ~
*Hátmosás után meg is nyomkodják. Hálásan sóhajt egyet. Soha senki nem masszírozza meg, pedig igazán szeretne már kifogni egy olyan ügyfelet, akinek ilyesféle perverziója van. *
- Csak kérdezem. Mindenkinek jogában áll meggondolnia magát bármivel kapcsolatban.
*Torpan meg egy pillanatra mozdulat közben. Csak egy ágyat ajánlott fel, de hátha zavarba hozza ezzel is szegény fiút és elmenekül inkább. Úgy tűnik a suhanc a festetlen arcát is szemügyre vette. Megvonja a vállát. *
- Azért nem vagyok annyira öreg. A csábítás az én asztalom kölyök, nem a természetesség. * Kacsintás. * Tudod, kereslet, kínálat. Azért az arcért szeretnek fizetni a férfiak, nem ezért.
* Nem érzi, hogy ez valamiféle elcsábítási kísérlet lenne a részéről, kezdi megszokni Zeekx nyers őszinteségi rohamait.
Miután bebocsájtást nyer a saját szobájába, rápillant az ablaknál üldögélő fiúra. Mosolya ragadós, hát visszamosolyog. *
- Bizonyára szépek.
* A tízujjas fésűvel nekilát kigubancolni a száradástól visszagöndörödő haját. Pár hajszállal kevesebbel, de viszonylag csomómentesen végzi. *
- Nem is tudom. Már elég sok mindent tudok rólad. * Leül az ágy végébe. * Mi lesz veled reggel? Merre mész? Tudom, nincsenek terveid, de valamerre csak visz a lábad.
// Ejtőzős nap //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
-Jó ég kölyök. Csak te tudsz ilyen váratlan hülyeségeket kérdezni. *El is neveti magát.* Hogy öltöznék? Ahogy bárki más. Meleg, vastag ruhák. Csizma. Köpeny. És sapka, na az nincs.
~ Idiótán néznék ki benne. Ki találna vonzónak egy sapkás kurvát? ~
*Hátmosás után meg is nyomkodják. Hálásan sóhajt egyet. Soha senki nem masszírozza meg, pedig igazán szeretne már kifogni egy olyan ügyfelet, akinek ilyesféle perverziója van. *
- Csak kérdezem. Mindenkinek jogában áll meggondolnia magát bármivel kapcsolatban.
*Torpan meg egy pillanatra mozdulat közben. Csak egy ágyat ajánlott fel, de hátha zavarba hozza ezzel is szegény fiút és elmenekül inkább. Úgy tűnik a suhanc a festetlen arcát is szemügyre vette. Megvonja a vállát. *
- Azért nem vagyok annyira öreg. A csábítás az én asztalom kölyök, nem a természetesség. * Kacsintás. * Tudod, kereslet, kínálat. Azért az arcért szeretnek fizetni a férfiak, nem ezért.
* Nem érzi, hogy ez valamiféle elcsábítási kísérlet lenne a részéről, kezdi megszokni Zeekx nyers őszinteségi rohamait.
Miután bebocsájtást nyer a saját szobájába, rápillant az ablaknál üldögélő fiúra. Mosolya ragadós, hát visszamosolyog. *
- Bizonyára szépek.
* A tízujjas fésűvel nekilát kigubancolni a száradástól visszagöndörödő haját. Pár hajszállal kevesebbel, de viszonylag csomómentesen végzi. *
- Nem is tudom. Már elég sok mindent tudok rólad. * Leül az ágy végébe. * Mi lesz veled reggel? Merre mész? Tudom, nincsenek terveid, de valamerre csak visz a lábad.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436