//Az igazság ára//
*A fogadós dúl-fúl mérgében, hogy ekkora kalamajkába keveredett.*
- Kérem, én sem értek a mérgezésekhez, gondolhatják… De akkor keressenek valakit, aki igen! *Mordul, de amint elhagyja a száját a dolog, el is szégyelli magát, és már csak az utcakövet van kedve bámulni.* Jaj, ne tessenek rám haragudni, nem magukra vagyok mérges. Rémes ez a nap. Cserébe mindketten a vendégeim egy korsóra, ha ennek a borzalomnak vége.
*Jenari kérdéseire ezután már készséggel válaszol, de csak miután visszatértek az ajtóhoz, és beléptek az előtérbe. A pultnál egy fiú áll, öltözéke semmiben nem különbözik a gyerekétől, aki idáig kísérte őket, a különbség csak a kora, ő már azért majdnem felnőtt, és komolyabb is.*
- Eildir a neve, ő látta a nőt. *Mondja a fogadós.* Hívjátok félre és beszéljetek vele, ha gondoljátok, de akkor vissza kell mennem a pulthoz. Rajtam kívül csak ő bánik ügyesen a csappal, és a kiszolgálást nem függeszthetem fel. *A többiekről nem beszél, egy fiú sepreget még a szobában, ők a kisegítő személyzet, meg nyilván van még a konyhás, akivel az őrök együtt érkeztek. A vendégek persze járnak-kelnek a teremben.*
- Ők a lányok, akikről a nő beszélt, és akik a halott fickóval voltak. Rajtuk tartottuk a szemünket. *Köztük és a söntés között félúton, de hallótávolságon kívül ül Rlilla és Nimral, előttük ital. Persze láthatják az érkezőket, és a fogadós gesztusait is láthatják, azt is, mikor feléjük int, de ez mind nem meglepő, hiszen marasztalta őket a kivizsgálás miatt.*
- A halott a négyesben van, jobb oldalt, az ajtót nem zártam be, csak becsuktuk. Azt hiszem, Grilaz volt a neve. Nem ismerem, bár az egyik törzsvendégem volt, sűrűn járt ide. Mindig egyedül ücsörgött a jóember. A nevét is onnan tudom, hogy egyszer záráskor, sok ital után elköpte nekem. *Ezután lehalkítja a hangját.* Nézzék… Nem vagyok én egy nagy összeesküvés-gyártó. Ha azt mondják, minden rendben van, lepapírozzuk, hogy itt jártak, és semmi baj. Csak nem akarom, hogy az én lelkemen száradjon az ügy, értik. A hölgyek kedvesnek tűntek, nagyon elkeseredtek, nem akarom én őket bántani. Csak nehogy mást bántsanak ők, ha ebből egy kicsi is igaz.
*Nagyon töpreng, hogy mondja-e, amit még akar, de végül kiböki.*
- Volna itt még valami… Ezért nem fognak szeretni. Ki kéne vinni a holttestet, ugye. De nem zárhatok be, most nem… Jó lenne, ha hátul vinnénk ki, a Holdudvar felé. Kicsit kerülni kell vele, de nem tűrném, hogy mindenki azt látja, hogy a bejáraton át hullákat cipelünk. Az üzletnek annyi is lenne. Megfizetem a fáradságot, ezen ne múljék.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 19:15:17