//Második szál//
*A kellemes társaság, végül meginvitálja egy pár gondolatra. Már el is felejtette a nemesekkel szembeni etikettet, olyan rég él egyedül a barlangokban. Azonban a szolgai vér, hamar elővánszorog a vénákba és a megfelelő alázattal kivágja magát, a kezdeti botorságából. A helyzetet elemezve olybá tűnik neki, hogy épp egy vitásabb helyzetbe csöppent bele, de ez nem meglepő, hiszen a fajtája, átlagosan minden személyközti párbeszéd második mondatában, már a feszültséget és a kölcsönös megvetést csempész. Lesve azt, hogy a másikat miként lehet legyőzni, vagy maga alá gyűrni. Azonban ez a nemesek kiváltsága és a szolgáknak erre az úri mulatságra soha nem volt idejük, mivel mindenkor készenkellett lenniük a parancsra. Q pedig, őrszemként szolgált, így vajmi keveset látott a ház urainak életéből. A társaság végül beveszi. Öregnek szólítják, holott fiatal, de hát a kemény évek valóban megöregítették. Ne bánja, ha nem látják valódi énjét és korát. Végül is így még kellemesebb is és örömmel rá is játszik erre a tényre.
Leül közéjük a jó szóra hallgatva. Közben ügyel arra, hogy mozdulatai a korának megfelelőek legyenek és alázatot sugározzanak.*
- Köszönöm a lehetőszéget és a helyet isz Nagyuram. *Hallatszik a szolgai válasz, úgy ahogyan igazán megfelelő. Nem akarja túljátszani a dolgot, de szolgaság ide vagy oda, jó hogy fajtársaival lehet. Habár ez az fennhéjázás, nincs a kedvére. De ezt levetkőzi magáról és helyet foglal. Ahogy ülepét a kemény fapadra helyezi, máris kapja a következő kérdést, ráadásul igen kemény megkötéssel. A beszédhibája kiküszöbölésével, vagyis olyan szavakkal, amelyből hiányzik az es betű kell elmondania honnan jött. Nem sokat habozik, hiszen tudja, hogy ha egy úr akar valamit, azt azonnal akarja és nincs idő várakozásra. Belevág, de előtte, egy apró levegőt vesz, amely célja, hogy bátorságot vegyen és, hogy a többiek ki ne szúrják.*
- Távoli földekről jöttem nyugatról, egy olyan már kihalt család tulajdona voltam, akik nincsenek. Házunk eltűnt és minden vezetője oda. Én túléltem, elmenekültem. Majd pár éve itt élek Arthenior környékén. Röviden ennyi. Remélem feleletem kielégítő volt Nagyúr. *Hajtja le a fejét mondata végén, de a beszéd közben sem néz a nemes szemébe. Csak néha egy egy századmásodpercnyi időre emeli rá a tekintetét. Ami a nyelvi hibáit illet Q nem tud választékosan beszélni. Erre nem kapott képzést, és az eddig senkit nem zavarta a sziszegő hangja, sőt valakinek kimondottan tetszett. Nem tudja, meddig tudja tartani még magát a kéréshez. Így is egy és becsúszott a mondandóba, de reménykedi, hogy ezt nem szúrja majd ki a mélységi. Egyelőre kivár, és ha már nem tud, más taktikát választani végül könyörög majd a beszédhiba miatt.
Ami viszont sokkalta jobban érdekli, hogy három mélységi mit csinál a felszínen és pláne egy kocsmában. Nem érti. Eddig azt hitte, csak a szolgákat küldik a felszínre néha, hogy szerezzenek be ezt azt ami uraiknak kell. De a nemesek el voltak foglalva, a rivalizálással, így ha sokáig elvoltak, bizton számíthattak a támadásra másoktól. Q arra a következtetésre jut végül, hogy ők itt élhetnek a városba és urbanizálódtak. Amely az ő hagyományos, vissza a földalá szemléletének nem igazán tetszik.*