Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 363 (7241. - 7260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7260. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-14 15:31:23
Üzenet elküldve: 2026-02-14 15:31:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* A kikötőben Nelira azt mondta Mark-nak, hogy a zöld ital jó. Ezt most megerősíti Zrammi is. Most már biztosan kell neki efféle varázsital. De persze, mindent majd sorjában. Ehhez, ahogy a sötételf nő is mondta, arany kell, méghozzá gyanítja nem is kevés. *
- Mérgek? Egy harcos miért használna mérget ellenem? * Mereng el egy pillanatra. Valamiért nehéz elvonatkoztatnia attól, hogy ő az, ami. Kardforgató, amibe nem igazán illik bele, hogy mérgekkel csiholjon előnyt egy becsületes harcból, lesüllyesztve annak szintjét közönséges útonállásra. *
- Akkor ehhez aranyat kell szereznem. Valahogy, ez mindig cél marad nekem. Ha valamit el akarok érni, ahhoz felszerelés kell. Ha még többet, akkor varázsitalok is. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a temérdek arany. * Folytatja a korábbi gondolatmenetét a vidéki zsoldos. Majd visszacsatol a másik mondatának az elejére. *
- Ha érdekes, be tudom neked mutatni Nelira-t. Ő valamilyen varázsital főző félelf lány. A haja neki is fehér. * Meséli Mark.
A kikötőbe eljutásban tud Mark segíteni Zrammi-nak, hiszen se dolga, sem konkrét célja. És az univerzum, talán több mindent megmutat neki, ha egy ilyen misztikus személy van mellette. Lehet, nem így működik ez az egész, azonban erről a vidéki fiúnak fogalma sincsen. *
- Rendben. * Vágja rá Mark. *
- Viszont, nem csak aranyat fogok kérni. Talán, a kártyák másra is rá tudnak vezetni, amiket magadnál hordasz. Ha nem veszed tolakodásnak, szeretnék róluk többet is megtudni. Amíg utazunk, lesz bőven rá idő, amit akár tanulással is eltölthettek. * Ad egy ajánlatott az üzletre a vidéki zsoldos. Aranyat még szerezhet máshol. Azonban ilyen tudást nem valószínű. Ezért nem kellene ezt a lehetőséget, csak úgy elengednie. *
- Rendben, akkor még kérnénk két sört. * Mondja a fiú és a felszolgálónak ad a Mézsörökért 30 aranyat.
. *
- Ez sem megoldhatatlan. Azonban, eleget sétáltam idefelé. Szeretnék indulás előtt egy lovat venni, meg kovát és acélt. Eléggé felkészületlenül indultam neki a nagy útnak. Jobb lenne, ha ez többet nem fordulna elő. * Mondja a zsoldos. *
- Na meg, ha már ló, egy lándzsát is vennék. Talán, ha minden fegyverzettem megvan, könnyebben találok ennek megfelelő munkát is, ami sokkal több arannyal kecsegtet. * Vélekedik a parasztlegényből lett harcos. *
- Ma még ezeket be tudjuk szerezni. Aztán aludhatunk itt is, akár ebben a fogadóban, vagy ha elindulunk még ma, akkor az útszélen egy tábortűz mellett. * Vázolja a lehetőségeket a Markondenten, aki komolyan veszi azt, hogy mi is a felvállalt küldetése. A misztikus nőt a kikötőbe juttatni. *
* A kikötőben Nelira azt mondta Mark-nak, hogy a zöld ital jó. Ezt most megerősíti Zrammi is. Most már biztosan kell neki efféle varázsital. De persze, mindent majd sorjában. Ehhez, ahogy a sötételf nő is mondta, arany kell, méghozzá gyanítja nem is kevés. *
- Mérgek? Egy harcos miért használna mérget ellenem? * Mereng el egy pillanatra. Valamiért nehéz elvonatkoztatnia attól, hogy ő az, ami. Kardforgató, amibe nem igazán illik bele, hogy mérgekkel csiholjon előnyt egy becsületes harcból, lesüllyesztve annak szintjét közönséges útonállásra. *
- Akkor ehhez aranyat kell szereznem. Valahogy, ez mindig cél marad nekem. Ha valamit el akarok érni, ahhoz felszerelés kell. Ha még többet, akkor varázsitalok is. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a temérdek arany. * Folytatja a korábbi gondolatmenetét a vidéki zsoldos. Majd visszacsatol a másik mondatának az elejére. *
- Ha érdekes, be tudom neked mutatni Nelira-t. Ő valamilyen varázsital főző félelf lány. A haja neki is fehér. * Meséli Mark.
A kikötőbe eljutásban tud Mark segíteni Zrammi-nak, hiszen se dolga, sem konkrét célja. És az univerzum, talán több mindent megmutat neki, ha egy ilyen misztikus személy van mellette. Lehet, nem így működik ez az egész, azonban erről a vidéki fiúnak fogalma sincsen. *
- Rendben. * Vágja rá Mark. *
- Viszont, nem csak aranyat fogok kérni. Talán, a kártyák másra is rá tudnak vezetni, amiket magadnál hordasz. Ha nem veszed tolakodásnak, szeretnék róluk többet is megtudni. Amíg utazunk, lesz bőven rá idő, amit akár tanulással is eltölthettek. * Ad egy ajánlatott az üzletre a vidéki zsoldos. Aranyat még szerezhet máshol. Azonban ilyen tudást nem valószínű. Ezért nem kellene ezt a lehetőséget, csak úgy elengednie. *
- Rendben, akkor még kérnénk két sört. * Mondja a fiú és a felszolgálónak ad a Mézsörökért 30 aranyat.
. *- Ez sem megoldhatatlan. Azonban, eleget sétáltam idefelé. Szeretnék indulás előtt egy lovat venni, meg kovát és acélt. Eléggé felkészületlenül indultam neki a nagy útnak. Jobb lenne, ha ez többet nem fordulna elő. * Mondja a zsoldos. *
- Na meg, ha már ló, egy lándzsát is vennék. Talán, ha minden fegyverzettem megvan, könnyebben találok ennek megfelelő munkát is, ami sokkal több arannyal kecsegtet. * Vélekedik a parasztlegényből lett harcos. *
- Ma még ezeket be tudjuk szerezni. Aztán aludhatunk itt is, akár ebben a fogadóban, vagy ha elindulunk még ma, akkor az útszélen egy tábortűz mellett. * Vázolja a lehetőségeket a Markondenten, aki komolyan veszi azt, hogy mi is a felvállalt küldetése. A misztikus nőt a kikötőbe juttatni. *
7259. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-14 09:42:29
Üzenet elküldve: 2026-02-14 09:42:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
*Ártatlanul édes pislogások közepette árulja el magát Mai Faensával kapcsolatban. Arra már rájött, hogy talán okosabban kellett volna fogalmaznia korábban, és nem bezárni ajtókat, melyeket most kinyitva könnyebben kovácsolhatott volna előnyt magának, de sebaj. Hibázni szabad, csak fel kell tudni állni belőle.*
- Mhmm, meglehet… *Bármennyire is meg zavarja az az önelégült mosoly, mindent megtesz, hogy ne billenjen ki a szerepéből. Úgy tesz, mintha szántszándékkal csinálta volna mindezt, és nem a saját meggondolatlansága kergette volna nehéz helyzetbe.*
- Eddig nem tettél semmit azért, hogy kiérdemeld az őszinteségem. Egyébként is, biztos vagyok benne, hogy te is ugyanezt tennéd velem, ha azt kívánnák az érdekeid. Sőt, neked talán még érdek sem kell hozzá, hisz, Pashthrát, a barátodat is oly' könnyedén árultad el nekem… de én nem ítélkezem feletted. *Az utolsó félmondatot már szinte suttogja, de elég hangosan ahhoz, hogy a sötételf jól értse. Ezután elégedetten dől hátra, mintha ezzel jól végezte volna a dolgát.
Míg Norennar továbbra is rá figyel, ő most ismét a fürdőház szemközti falát vizslatja, de mikor a mélységi megszólal, fél szemmel rápillant, úgy hallgatja. Fejét akkor fordítja újra a másik felé, mikor Pashthra neve újra elhangzik.*
- Valóban? *Felsóhajt, majd teátrális nyújtózkodásba kezd, mint egy kismacska, aki most ébredt fel mély álmából, aztán megtámaszkodva a medence peremén felhúzza magát, hogy kiüljön annak szélére, és csupán a lábait áztassa tovább.*
- Vajon ők tudják, hogy te többet tudsz náluk? Illetve, meglepődnének, ha azt találnám mondani nekik, hogy tőled tudok az kettejük kis kapcsolatáról, meg arról is, hogy valamiért félsz a börtöntől? *Ezúttal a plafonra pillant fel, miközben lábait lóbálva kisebb hullámokat kavar a vízben. Elmosolyodik, majdnem fel is kuncog, míg végül kékjeit újra Norennarra emeli.*
- Nem érdekel már Pashthra. Ha egy voltam neki a sok közül, akkor nyugodt szívvel teszem fel én is őt ugyanerre a polcra. Te, és amit tudsz, viszont nagyon is felkeltette az érdeklődésem, de ha nem nyitsz nekem ajtót, kénytelen leszek máshol kopogtatni. *Szomorkodva biggyeszti le az ajkait, majd gondol egyet, feláll, és magára teríti a törölközőjét.*
- Én továbbra is jobban szeretném, ha ellenségek helyett barátok lehetnénk. Ennek érdekében, ha elfogadod, megteszem én az első lépést. Csatlakozz hozzám vacsorára sötétedés után! Itt a fogadóban, én állom. *Enged meg magának egy utolsó barátságos mosolyt, majd némi hatásszünetet követően színpadiasan távozik. El nem köszön, hisz reményei szerint még nem jött el a búcsú ideje.*
//Fürdőház//
*Ártatlanul édes pislogások közepette árulja el magát Mai Faensával kapcsolatban. Arra már rájött, hogy talán okosabban kellett volna fogalmaznia korábban, és nem bezárni ajtókat, melyeket most kinyitva könnyebben kovácsolhatott volna előnyt magának, de sebaj. Hibázni szabad, csak fel kell tudni állni belőle.*
- Mhmm, meglehet… *Bármennyire is meg zavarja az az önelégült mosoly, mindent megtesz, hogy ne billenjen ki a szerepéből. Úgy tesz, mintha szántszándékkal csinálta volna mindezt, és nem a saját meggondolatlansága kergette volna nehéz helyzetbe.*
- Eddig nem tettél semmit azért, hogy kiérdemeld az őszinteségem. Egyébként is, biztos vagyok benne, hogy te is ugyanezt tennéd velem, ha azt kívánnák az érdekeid. Sőt, neked talán még érdek sem kell hozzá, hisz, Pashthrát, a barátodat is oly' könnyedén árultad el nekem… de én nem ítélkezem feletted. *Az utolsó félmondatot már szinte suttogja, de elég hangosan ahhoz, hogy a sötételf jól értse. Ezután elégedetten dől hátra, mintha ezzel jól végezte volna a dolgát.
Míg Norennar továbbra is rá figyel, ő most ismét a fürdőház szemközti falát vizslatja, de mikor a mélységi megszólal, fél szemmel rápillant, úgy hallgatja. Fejét akkor fordítja újra a másik felé, mikor Pashthra neve újra elhangzik.*
- Valóban? *Felsóhajt, majd teátrális nyújtózkodásba kezd, mint egy kismacska, aki most ébredt fel mély álmából, aztán megtámaszkodva a medence peremén felhúzza magát, hogy kiüljön annak szélére, és csupán a lábait áztassa tovább.*
- Vajon ők tudják, hogy te többet tudsz náluk? Illetve, meglepődnének, ha azt találnám mondani nekik, hogy tőled tudok az kettejük kis kapcsolatáról, meg arról is, hogy valamiért félsz a börtöntől? *Ezúttal a plafonra pillant fel, miközben lábait lóbálva kisebb hullámokat kavar a vízben. Elmosolyodik, majdnem fel is kuncog, míg végül kékjeit újra Norennarra emeli.*
- Nem érdekel már Pashthra. Ha egy voltam neki a sok közül, akkor nyugodt szívvel teszem fel én is őt ugyanerre a polcra. Te, és amit tudsz, viszont nagyon is felkeltette az érdeklődésem, de ha nem nyitsz nekem ajtót, kénytelen leszek máshol kopogtatni. *Szomorkodva biggyeszti le az ajkait, majd gondol egyet, feláll, és magára teríti a törölközőjét.*
- Én továbbra is jobban szeretném, ha ellenségek helyett barátok lehetnénk. Ennek érdekében, ha elfogadod, megteszem én az első lépést. Csatlakozz hozzám vacsorára sötétedés után! Itt a fogadóban, én állom. *Enged meg magának egy utolsó barátságos mosolyt, majd némi hatásszünetet követően színpadiasan távozik. El nem köszön, hisz reményei szerint még nem jött el a búcsú ideje.*
7258. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-14 08:43:00
Üzenet elküldve: 2026-02-14 08:43:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* Zrammi bólint egyetértően a fiú szavaira, mert gyanítja, hogy így lesz. Karddal szerez magának majd hírnevet, vagy egy lyukat a földben. Ezt majd az idő fogja megmondani.*
- Érdekes.* Mondja a hallottakra.* Van igazság a lány szavaiban. A zöld valóban gyógyító hatású, de egy lilát is érdemes magadnál tartani, ha lesz rá aranyad. A mérgek ellen az nagyon hasznos tud lenni.* Egészíti ki az italokról szóló információját a fiúnak.*
- Milyen nagylelkű vagy, elfogadom az ajánlatod, de csak ha fizethetek érte. Elvégre egy zsoldosnak ez a munkája.* Mondja neki vitát nem tűrő hangon, mert adósa az nem lesz senkinek. Ezután segít neki kiigazodni az étlapon, így megtörténik a rendelés.*
- Legyen, akkor nekem is jó lesz a sör.* Mondja el a saját rendelését. Amíg várják az ételt, addig folytatja a beszélgetést.*
- Ha úgy van, már holnap reggel elindulnék a kikötőbe. Jobb minél előbb túlesni ezen az egész dolgon. Ha megfelelő számodra az időpont.* A Vérkerten kívül még a tengerparton is szét akar nézni, de sokáig viszont nem akar távol maradni Artheniortól. Itt a városban is lenne dolga bőven.*
* Zrammi bólint egyetértően a fiú szavaira, mert gyanítja, hogy így lesz. Karddal szerez magának majd hírnevet, vagy egy lyukat a földben. Ezt majd az idő fogja megmondani.*
- Érdekes.* Mondja a hallottakra.* Van igazság a lány szavaiban. A zöld valóban gyógyító hatású, de egy lilát is érdemes magadnál tartani, ha lesz rá aranyad. A mérgek ellen az nagyon hasznos tud lenni.* Egészíti ki az italokról szóló információját a fiúnak.*
- Milyen nagylelkű vagy, elfogadom az ajánlatod, de csak ha fizethetek érte. Elvégre egy zsoldosnak ez a munkája.* Mondja neki vitát nem tűrő hangon, mert adósa az nem lesz senkinek. Ezután segít neki kiigazodni az étlapon, így megtörténik a rendelés.*
- Legyen, akkor nekem is jó lesz a sör.* Mondja el a saját rendelését. Amíg várják az ételt, addig folytatja a beszélgetést.*
- Ha úgy van, már holnap reggel elindulnék a kikötőbe. Jobb minél előbb túlesni ezen az egész dolgon. Ha megfelelő számodra az időpont.* A Vérkerten kívül még a tengerparton is szét akar nézni, de sokáig viszont nem akar távol maradni Artheniortól. Itt a városban is lenne dolga bőven.*
7257. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-13 15:07:25
Üzenet elküldve: 2026-02-13 15:07:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* Végül a fogadóban kötnek egy kényelmes asztal mellett. A vidéki zsoldos pedig a terveiről mesél.
A nő a mondatában hímeknek hívta a férfiakat. Ez egy pillanatra megüti a fiú fülét, de végül elengedi, hiszen más faj más szokás. *
- Hát idővel gyanítom én is így fogok tenni. * Mondja vigyorogva a kezdő zsoldos, aki mióta elindult még nem húzta elő a kardját, csak, amikor nyulat kellett nyúzni. Hát, karddal nem volt egyszerű nyúzni és szép látvány sem volt. De, ha megvan az induló vágás onnan már a bőrt le lehet kézzel is tépni a húsról. Mindenesetre, jobb lenne ehhez majd idővel valami célszerszámot vennie. *
- Engem nem bántottak. Volt ott egy fura lány is. Azt sem bántották. Ő magyarázta el, hogy ha tehetem majd zöld italt vegyek az gyógyít. * Meséli az ott történteket a zsoldos. *
- Ha gondolod, ismerem már a járást arra, meg dolgom sem igazán van most. Ha pedig a szerencsémben bízok, talán jobb is, ha mellettem van egy misztikum forrása. * Vonja meg a vállát és említi meg mellékesen, hogy amúgy éppen tudna arra is menni, ha erre szükség lenne. A felolvasásban segítséget kap a fiú így képbe is kerül, hogy a főétellel bizony nem nyúlnak mellé. Főleg, ha nincs benne káposzta. Az nem Mark gyomrába való, az maradjon csak meg a nyulaknak meg a kecskéknek. *
- Ugyan ne viccelj, felénk a meghívást nem szokás elaprózni. * Mondja kissé komolyabb hangon a fiú és már int is egy felszolgálónak. *
- Két főételt kérnék egy sört és még, amit a hölgy kér! * Adja le a részleges rendelést Markondenten. Majd kérdőn Zrammi-ra néz. A felszolgáló pedig felírja a két Főtt étel-t és eltesz 26 aranyat, amit a zsoldos kifizet. *
* Végül a fogadóban kötnek egy kényelmes asztal mellett. A vidéki zsoldos pedig a terveiről mesél.
A nő a mondatában hímeknek hívta a férfiakat. Ez egy pillanatra megüti a fiú fülét, de végül elengedi, hiszen más faj más szokás. *
- Hát idővel gyanítom én is így fogok tenni. * Mondja vigyorogva a kezdő zsoldos, aki mióta elindult még nem húzta elő a kardját, csak, amikor nyulat kellett nyúzni. Hát, karddal nem volt egyszerű nyúzni és szép látvány sem volt. De, ha megvan az induló vágás onnan már a bőrt le lehet kézzel is tépni a húsról. Mindenesetre, jobb lenne ehhez majd idővel valami célszerszámot vennie. *
- Engem nem bántottak. Volt ott egy fura lány is. Azt sem bántották. Ő magyarázta el, hogy ha tehetem majd zöld italt vegyek az gyógyít. * Meséli az ott történteket a zsoldos. *
- Ha gondolod, ismerem már a járást arra, meg dolgom sem igazán van most. Ha pedig a szerencsémben bízok, talán jobb is, ha mellettem van egy misztikum forrása. * Vonja meg a vállát és említi meg mellékesen, hogy amúgy éppen tudna arra is menni, ha erre szükség lenne. A felolvasásban segítséget kap a fiú így képbe is kerül, hogy a főétellel bizony nem nyúlnak mellé. Főleg, ha nincs benne káposzta. Az nem Mark gyomrába való, az maradjon csak meg a nyulaknak meg a kecskéknek. *
- Ugyan ne viccelj, felénk a meghívást nem szokás elaprózni. * Mondja kissé komolyabb hangon a fiú és már int is egy felszolgálónak. *
- Két főételt kérnék egy sört és még, amit a hölgy kér! * Adja le a részleges rendelést Markondenten. Majd kérdőn Zrammi-ra néz. A felszolgáló pedig felírja a két Főtt étel-t és eltesz 26 aranyat, amit a zsoldos kifizet.
*
7256. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-13 13:56:07
Üzenet elküldve: 2026-02-13 13:56:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
*Merlana kérdésére hallatán egy újabb lassú s fáradt sóhaj szakad fel hősünkből. A mellkasa alig észrevehetően emelkedik, majd visszasüllyed. A szája sarkában még ott időzik az előző félmosoly halvány maradéka, mielőtt elindulna lefelé. Mielőtt még Norennar megszólalhatna, egy újabb felvetés borzolja tovább a kedélyeket a páros közt.
Hősünk szemöldöke enyhén feljebb mozdul, amikor Mai Faensa neve és az árvaház szóba kerül. A pillantása nem ugrik el, inkább elmélyül, mintha egy mozaikdarab a helyére csúszott volna. Ami meglepheti a nőt, hogy bizony ő az, aki utoljára nevet. Vagy inkább jelen helyzetben önelégülten mosolyog. Végül a mélységi képéről sem illan el a mosoly, sőt, lassan szélesedni kezd, türelmes, szinte játszi ívben. A fejét teátrálisan megrázza, mintha csak a csalódottságát próbálná szimbolizálni.*
- Ezek szerint a semminél mégiscsak többet tudsz.
*A hangja könnyedebb, mint eddig, szórakozott árnyalattal. A fejmozdulat végén a tekintete újra pontosan a nő szemére áll be.*
- Nehéz lesz úgy meggyőzni engem arról, hogy bízhatok benned…
*A mondat közepén a mosoly lassan elhalványul. A szája kiegyenesedik, a hangja vele együtt veszít a játékosságából.*
- …ha ilyen könnyedén a szemembe hazudsz.
*Egy pillanatnyi csend következik. Norennar alkarja finoman elmozdul a peremen, az ujjai a kőbe kapaszkodnak, majd elernyednek. A tekintete továbbra is a nőn marad, most már hűvös, kimért figyelemmel.*
- Keresd csak fel, ha jónak látod.
*Jegyzi meg nyugodtan. A vállai lassan megmozdulnak, egy alig érzékelhető vállvonás fut végig rajtuk.*
- Valószínűleg Pashthrát is ott találod majd.
*A hangja tárgyilagos, a szavakat pontosan adagolja.*
- Ha jól sejtem, ő még nálam is többel tartozik neked.
*A pillantása egy hajszálnyit elmozdul, majd visszatér.*
- Még a tömlöcöt is megúszom. Elvégre jóval kevesebbet tudnak nálam.
*A mondat végén egy rövid szünetet hagy, majd halkan teszi hozzá.*
- Így nem lesz könnyű visszavezetni, melyik ajtón kopogtassanak… ha ez a bizonyos titok túlságosan is „elértéktelenedne”.
*A víz lassan kisimul körülöttük. Norennar arca mozdulatlanná válik, tekintete rajta marad Merlanán, várva a következő lépést.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.13 14:42:46
//Fürdőház//
*Merlana kérdésére hallatán egy újabb lassú s fáradt sóhaj szakad fel hősünkből. A mellkasa alig észrevehetően emelkedik, majd visszasüllyed. A szája sarkában még ott időzik az előző félmosoly halvány maradéka, mielőtt elindulna lefelé. Mielőtt még Norennar megszólalhatna, egy újabb felvetés borzolja tovább a kedélyeket a páros közt.
Hősünk szemöldöke enyhén feljebb mozdul, amikor Mai Faensa neve és az árvaház szóba kerül. A pillantása nem ugrik el, inkább elmélyül, mintha egy mozaikdarab a helyére csúszott volna. Ami meglepheti a nőt, hogy bizony ő az, aki utoljára nevet. Vagy inkább jelen helyzetben önelégülten mosolyog. Végül a mélységi képéről sem illan el a mosoly, sőt, lassan szélesedni kezd, türelmes, szinte játszi ívben. A fejét teátrálisan megrázza, mintha csak a csalódottságát próbálná szimbolizálni.*
- Ezek szerint a semminél mégiscsak többet tudsz.
*A hangja könnyedebb, mint eddig, szórakozott árnyalattal. A fejmozdulat végén a tekintete újra pontosan a nő szemére áll be.*
- Nehéz lesz úgy meggyőzni engem arról, hogy bízhatok benned…
*A mondat közepén a mosoly lassan elhalványul. A szája kiegyenesedik, a hangja vele együtt veszít a játékosságából.*
- …ha ilyen könnyedén a szemembe hazudsz.
*Egy pillanatnyi csend következik. Norennar alkarja finoman elmozdul a peremen, az ujjai a kőbe kapaszkodnak, majd elernyednek. A tekintete továbbra is a nőn marad, most már hűvös, kimért figyelemmel.*
- Keresd csak fel, ha jónak látod.
*Jegyzi meg nyugodtan. A vállai lassan megmozdulnak, egy alig érzékelhető vállvonás fut végig rajtuk.*
- Valószínűleg Pashthrát is ott találod majd.
*A hangja tárgyilagos, a szavakat pontosan adagolja.*
- Ha jól sejtem, ő még nálam is többel tartozik neked.
*A pillantása egy hajszálnyit elmozdul, majd visszatér.*
- Még a tömlöcöt is megúszom. Elvégre jóval kevesebbet tudnak nálam.
*A mondat végén egy rövid szünetet hagy, majd halkan teszi hozzá.*
- Így nem lesz könnyű visszavezetni, melyik ajtón kopogtassanak… ha ez a bizonyos titok túlságosan is „elértéktelenedne”.
*A víz lassan kisimul körülöttük. Norennar arca mozdulatlanná válik, tekintete rajta marad Merlanán, várva a következő lépést.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.13 14:42:46
7255. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-13 08:55:33
Üzenet elküldve: 2026-02-13 08:55:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
*Yvonnak egész ügyesen sikerül megtippelnie Maavie szókincsének határait, így miután a nemes és a bál szó jelentését, -persze egészen leegyszerűsítve- elmagyarázza, a lányka egy határozott, mosolygós bólintással jelzi, hogy megértette. Akkor hát ma is tanult két új szót, már megérte.
Hogy kiáll magáért, azon valahol talán még ő maga is meglepődik, de hát mégis, mit kezdjen azzal, ha először azt mondják neki, csak a gazdagok rendelhetnek ide, aztán meg leszidják, amiért ő szegényként nem eszik belőle? Persze, hamar fény derül, hogy ez is csak egy félreértés.*
- Értem *bólogat először a rövid magyarázatra.* Ezt szeretném. Nem számíthatok mindig rád. *Talán kissé nyers kijelentést tesz, de legalább őszintét. Jól esnek neki Yvon támogató szavai, az a gondoskodás, szeret, amit kap tőle, de kicsit sem bízik abban, hogy innentől örökre itt lesz majd vele.
Ami a sört illeti, a furcsa tanácsot hallva kissé gyanakodva pillant a fiúra, majd az italra, aztán megint Yvonra, de végül a kezébe veszi a korsót, ám egyelőre még nem iszik bele, helyette az elmélkedést folytatják arról, hogy mihez is ért valójában Maavie. Nagyon semmihez, de valamiféle kiindulópontjuk mégiscsak lehet.*
- Jó, rendben. *Egyezik bele végül abba, hogy Yvon körbekérdezze a barátait, majd újra megerősíti a lányt a támogatásáról, az ötletekről pedig egyelőre nem nyilatkozik, csak elraktározza őket. Közben vonakodva ugyan, de megkóstolja a sört is. A keserű, mégis a méztől egyúttal édeskés ízre először félrehúzza a száját, de aztán még egy kortyot iszik, majd még egyet.*
- Ez… borzalmas, de szeretem. *Felkuncog halkan, majd még egy kicsit iszik aztán félrerakja a korsót. Mindeközben feldolgozza a sok információt, mit az elmúlt percekben kapott, így akadnak is kérdései bőven.*
- Miért kellene minden nap dolgoznom? Én úgy gondoltam, hogy akkor megyek, amikor akarok, és akkor kapok érte fizetséget. Amikor meg szabad akarok lenni, akkor nem megyek. *Ha még nem volt az, most már egyértelművé válhat Yvonnak, hogy valójában a munka világáról sincs fogalma szegénynek.*
- És milyen megjelenés? Hogyan fontos? Mit kapok majd, amit fel kell vennem? *Nem lehetőségként tekint a rendes ruhára sem, hanem kötelező dologként, amibe neki nincs beleszólása, hisz az életében eddig sok minden másba sem volt.
A sörhabos Yvon-arcrot, ahogy meglátja, szélesedni kezd a mosolya, majd halk, de jóízű kacagásban tör ki. Rá is mutat játékosan.*
- Nagyon murisan nézel ki!
*Yvonnak egész ügyesen sikerül megtippelnie Maavie szókincsének határait, így miután a nemes és a bál szó jelentését, -persze egészen leegyszerűsítve- elmagyarázza, a lányka egy határozott, mosolygós bólintással jelzi, hogy megértette. Akkor hát ma is tanult két új szót, már megérte.
Hogy kiáll magáért, azon valahol talán még ő maga is meglepődik, de hát mégis, mit kezdjen azzal, ha először azt mondják neki, csak a gazdagok rendelhetnek ide, aztán meg leszidják, amiért ő szegényként nem eszik belőle? Persze, hamar fény derül, hogy ez is csak egy félreértés.*
- Értem *bólogat először a rövid magyarázatra.* Ezt szeretném. Nem számíthatok mindig rád. *Talán kissé nyers kijelentést tesz, de legalább őszintét. Jól esnek neki Yvon támogató szavai, az a gondoskodás, szeret, amit kap tőle, de kicsit sem bízik abban, hogy innentől örökre itt lesz majd vele.
Ami a sört illeti, a furcsa tanácsot hallva kissé gyanakodva pillant a fiúra, majd az italra, aztán megint Yvonra, de végül a kezébe veszi a korsót, ám egyelőre még nem iszik bele, helyette az elmélkedést folytatják arról, hogy mihez is ért valójában Maavie. Nagyon semmihez, de valamiféle kiindulópontjuk mégiscsak lehet.*
- Jó, rendben. *Egyezik bele végül abba, hogy Yvon körbekérdezze a barátait, majd újra megerősíti a lányt a támogatásáról, az ötletekről pedig egyelőre nem nyilatkozik, csak elraktározza őket. Közben vonakodva ugyan, de megkóstolja a sört is. A keserű, mégis a méztől egyúttal édeskés ízre először félrehúzza a száját, de aztán még egy kortyot iszik, majd még egyet.*
- Ez… borzalmas, de szeretem. *Felkuncog halkan, majd még egy kicsit iszik aztán félrerakja a korsót. Mindeközben feldolgozza a sok információt, mit az elmúlt percekben kapott, így akadnak is kérdései bőven.*
- Miért kellene minden nap dolgoznom? Én úgy gondoltam, hogy akkor megyek, amikor akarok, és akkor kapok érte fizetséget. Amikor meg szabad akarok lenni, akkor nem megyek. *Ha még nem volt az, most már egyértelművé válhat Yvonnak, hogy valójában a munka világáról sincs fogalma szegénynek.*
- És milyen megjelenés? Hogyan fontos? Mit kapok majd, amit fel kell vennem? *Nem lehetőségként tekint a rendes ruhára sem, hanem kötelező dologként, amibe neki nincs beleszólása, hisz az életében eddig sok minden másba sem volt.
A sörhabos Yvon-arcrot, ahogy meglátja, szélesedni kezd a mosolya, majd halk, de jóízű kacagásban tör ki. Rá is mutat játékosan.*
- Nagyon murisan nézel ki!
7254. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-13 08:29:05
Üzenet elküldve: 2026-02-13 08:29:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* Végül a fogadóban kötnek egy kényelmes asztal mellett.*
- Sokan osztják a véleményed. Mindenki munka nélkül szeretne sok aranyat keresni. Bevallom az én mesterségem se megterhelő testileg, ellenben néha mentálisan igen.* Vallja be, mert azért sokszor sokat kell adni a szellemvilágnak az útmutatásért cserébe.*
- A hímek szeretik azért, ha a megszerzett arany valami látványos módon kerül hozzájuk. Különösen a fegyverforgatók szeretnek felvágni a teljesítményükkel.* Villannak meg a szemei, mert nem kétséges számára, hogy Markondenten is szívesen kérkedne pár merész cselekedettével, ha lennének ilyenek. Ezzel lehet elbolondítani a lányokat és kivívni a férfiak elismerését. Sokszor többet jelent ez még az aranynál is.*
- A kikötőről azt mondják nem egy barátságos hely. Banditák irányítják a helyet és sok kútlista is megfordul arrafelé. Meglehet, hogy én is elmegyek oda, hogy szétnézzek a közeljövőben.*
- Feleli a lány, mert a Vérkertet nagyon meg akarja nézni magának. Azon nem lepődik meg nagyon, hogy a fiúnak nehezére esik az olvasás, mert hát a falusiak inkább csak számolni tanulnak meg. Neki ez nem problémás, mert nemesi oktatást kapott.*
- Én igazából a napi főt ételt javaslom. Minden nap más, de egész jó és mondhatni olcsó. De persze vannak sültek és főzelékek is. Sörök és borok, vagy gyümölcslevek szomjúság oltására.* Nem olvas, csak nagy vonalakban elmondja, hogy mire számíthat. Nem tűnik olyan embernek, akit felverne a sok pénz, ezért ajánlja inkább az olcsóbb főt ételt neki.*
- Mivel nem akarlak nagyon visszaélni a vendégszereteteddel, ezért az italt, majd én állom az ebédhez. Csak mond, hogy milyen italhoz lenne kedved.* Ad nagylelkű gesztust, mert már az is jó, ha az ételre meghívják.*
* Végül a fogadóban kötnek egy kényelmes asztal mellett.*
- Sokan osztják a véleményed. Mindenki munka nélkül szeretne sok aranyat keresni. Bevallom az én mesterségem se megterhelő testileg, ellenben néha mentálisan igen.* Vallja be, mert azért sokszor sokat kell adni a szellemvilágnak az útmutatásért cserébe.*
- A hímek szeretik azért, ha a megszerzett arany valami látványos módon kerül hozzájuk. Különösen a fegyverforgatók szeretnek felvágni a teljesítményükkel.* Villannak meg a szemei, mert nem kétséges számára, hogy Markondenten is szívesen kérkedne pár merész cselekedettével, ha lennének ilyenek. Ezzel lehet elbolondítani a lányokat és kivívni a férfiak elismerését. Sokszor többet jelent ez még az aranynál is.*
- A kikötőről azt mondják nem egy barátságos hely. Banditák irányítják a helyet és sok kútlista is megfordul arrafelé. Meglehet, hogy én is elmegyek oda, hogy szétnézzek a közeljövőben.*
- Feleli a lány, mert a Vérkertet nagyon meg akarja nézni magának. Azon nem lepődik meg nagyon, hogy a fiúnak nehezére esik az olvasás, mert hát a falusiak inkább csak számolni tanulnak meg. Neki ez nem problémás, mert nemesi oktatást kapott.*
- Én igazából a napi főt ételt javaslom. Minden nap más, de egész jó és mondhatni olcsó. De persze vannak sültek és főzelékek is. Sörök és borok, vagy gyümölcslevek szomjúság oltására.* Nem olvas, csak nagy vonalakban elmondja, hogy mire számíthat. Nem tűnik olyan embernek, akit felverne a sok pénz, ezért ajánlja inkább az olcsóbb főt ételt neki.*
- Mivel nem akarlak nagyon visszaélni a vendégszereteteddel, ezért az italt, majd én állom az ebédhez. Csak mond, hogy milyen italhoz lenne kedved.* Ad nagylelkű gesztust, mert már az is jó, ha az ételre meghívják.*
7253. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-12 21:11:55
Üzenet elküldve: 2026-02-12 21:11:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* A kút története nem fedte fel magát. A jósnő sem tud róla semmit mondani. Így, ha a
tudásszomját nem is, de a testének a szomjúságát tudja enyhíteni. *
- Mágikus eredetű kút. Azt hiszem a célnak ez is megteszi. * Mondja könnyedén majd iszik a kút vizéből. Hogy a belőle áramló víz, vagy a keletkezéséhez kellett varázslat az nem derült ki. Azonban, a víz célnak megfelel. A szomját oltja. *
- Örvendek Zrammi. * Hajol meg enyhén a zsoldos. Bár, a nemesi protokollt nem ismeri és a maghajlása sem gyakorlott, de valahol ezt érzi helyénvalónak.
A fogadóban előre megy, ahogy a szokás diktálja. Az első pofon legyen az övé. Bár, sem az épület, sem a környezet nem azt sugallja, hogy itt efféle csetepaté a fogadóban kialakulhat.
A fogadóban, ha van felszolgáló, aki helyre kíséri őket, akkor értelemszerűen megvárja, hogy ezt megtegyék nekik, ha pedig nincs erre személyzet, akkor egy nyugodt pontot keres, ahol békésen meg lehet enni egy hosszabb ebédet. A helyükön, már tudják nyugodtan a beszélgetést folytatni. *
- Inkább szerencsét próbálni. Elfogadom az aranyat munka nélkül is. * Mondja gyerekes vigyorral az arcán. *
- De igen, munkát keresek. Ami más, mint az egész nap a földön robotolás. * Egészíti ki Markondenten. *
- Jó az orrod. * Jelenti ki a zsoldos. *
- Tényleg jártam a kikötőben. Amikor elindultam otthonról egy útszéli fogadónál pihentem meg. Nem sokkal később megállt ott egy karaván pihenni. Némi kérdezősködés után végül felvettek kisérőnek. A karavánnal jutottam el a kikötőbe. * Magyarázza el a közelmúltjának eseményeit Mark. *
- Na lássuk, mit is lehet enni. * Terelődik el a figyelme a zsoldosnak a kiírásra. Majd inkább a Zrammi felé fordul. *
- Tudnál nekem segíteni abban, hogy mit is lehet itt enni? Sajnos, olvasni nem a legjobban tudok. Gyanítom, mire a végére érek, te éhen halsz. * Néz segélykérő arccal a sötételf jósnőre. *
* A kút története nem fedte fel magát. A jósnő sem tud róla semmit mondani. Így, ha a
tudásszomját nem is, de a testének a szomjúságát tudja enyhíteni. *
- Mágikus eredetű kút. Azt hiszem a célnak ez is megteszi. * Mondja könnyedén majd iszik a kút vizéből. Hogy a belőle áramló víz, vagy a keletkezéséhez kellett varázslat az nem derült ki. Azonban, a víz célnak megfelel. A szomját oltja. *
- Örvendek Zrammi. * Hajol meg enyhén a zsoldos. Bár, a nemesi protokollt nem ismeri és a maghajlása sem gyakorlott, de valahol ezt érzi helyénvalónak.
A fogadóban előre megy, ahogy a szokás diktálja. Az első pofon legyen az övé. Bár, sem az épület, sem a környezet nem azt sugallja, hogy itt efféle csetepaté a fogadóban kialakulhat.
A fogadóban, ha van felszolgáló, aki helyre kíséri őket, akkor értelemszerűen megvárja, hogy ezt megtegyék nekik, ha pedig nincs erre személyzet, akkor egy nyugodt pontot keres, ahol békésen meg lehet enni egy hosszabb ebédet. A helyükön, már tudják nyugodtan a beszélgetést folytatni. *
- Inkább szerencsét próbálni. Elfogadom az aranyat munka nélkül is. * Mondja gyerekes vigyorral az arcán. *
- De igen, munkát keresek. Ami más, mint az egész nap a földön robotolás. * Egészíti ki Markondenten. *
- Jó az orrod. * Jelenti ki a zsoldos. *
- Tényleg jártam a kikötőben. Amikor elindultam otthonról egy útszéli fogadónál pihentem meg. Nem sokkal később megállt ott egy karaván pihenni. Némi kérdezősködés után végül felvettek kisérőnek. A karavánnal jutottam el a kikötőbe. * Magyarázza el a közelmúltjának eseményeit Mark. *
- Na lássuk, mit is lehet enni. * Terelődik el a figyelme a zsoldosnak a kiírásra. Majd inkább a Zrammi felé fordul. *
- Tudnál nekem segíteni abban, hogy mit is lehet itt enni? Sajnos, olvasni nem a legjobban tudok. Gyanítom, mire a végére érek, te éhen halsz. * Néz segélykérő arccal a sötételf jósnőre. *
7252. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-12 08:17:52
Üzenet elküldve: 2026-02-12 08:17:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* A nevezetes épületek utána kúthoz lépnek, aminek hűs vizével frissítik fel magukat.*
- Én sajnálatos módon nem tudok sokat a szökőkútról. Jómagam sem helyi lakos vagyok. Azt tudom csak, hogy híres és mágikus eredetűnek tartják.* Mondja el azt a keveset, amit ő tud a kútról.*
- Én Zrammi vagyok. Örvendek Markondenten.* Mutatkozik be röviden, amiből kihagyja a becézést is, egyértelművé téve, hogy egyelőre nem szándékozik ilyen mértékűvé tenni a kapcsolatukat. Ezután a fogadó felé indul el, ha végeztek a vízzel. A vaskos ajtó betaszítását ráhagyja a férfira, pedig mélységi nők nem gyengék. A fogadóban aztán átadja a lehetőséget a másiknak, hogy válasszon helyet, ahol neki tetszik. Ha pedig végre helyet foglalnak, akkor kérdezősködik.*
- Szóval akkor munka céljából jöttél a városba?* Kérdez rá az egyértelműre.*
- A szántóföldi életet emlegetted, de meg mertem volna esküdni egy pillanatra, amikor megérkeztél, hogy a sós tengeri levegő illatát érzem, de az is lehet, hogy csak az orrom csapott be.* Puhatolózik ártatlanul egy kicsit. Az emberek megismerése is a munkája része, meg alapból kíváncsi a város híresen baljós hírű kikötőjére. Az étel rendelés részt szándékosan nem hozza fel, ezt meghagyja Marknak. Még a végén úgy tűnne, hogy követelőzik.*
* A nevezetes épületek utána kúthoz lépnek, aminek hűs vizével frissítik fel magukat.*
- Én sajnálatos módon nem tudok sokat a szökőkútról. Jómagam sem helyi lakos vagyok. Azt tudom csak, hogy híres és mágikus eredetűnek tartják.* Mondja el azt a keveset, amit ő tud a kútról.*
- Én Zrammi vagyok. Örvendek Markondenten.* Mutatkozik be röviden, amiből kihagyja a becézést is, egyértelművé téve, hogy egyelőre nem szándékozik ilyen mértékűvé tenni a kapcsolatukat. Ezután a fogadó felé indul el, ha végeztek a vízzel. A vaskos ajtó betaszítását ráhagyja a férfira, pedig mélységi nők nem gyengék. A fogadóban aztán átadja a lehetőséget a másiknak, hogy válasszon helyet, ahol neki tetszik. Ha pedig végre helyet foglalnak, akkor kérdezősködik.*
- Szóval akkor munka céljából jöttél a városba?* Kérdez rá az egyértelműre.*
- A szántóföldi életet emlegetted, de meg mertem volna esküdni egy pillanatra, amikor megérkeztél, hogy a sós tengeri levegő illatát érzem, de az is lehet, hogy csak az orrom csapott be.* Puhatolózik ártatlanul egy kicsit. Az emberek megismerése is a munkája része, meg alapból kíváncsi a város híresen baljós hírű kikötőjére. Az étel rendelés részt szándékosan nem hozza fel, ezt meghagyja Marknak. Még a végén úgy tűnne, hogy követelőzik.*
7251. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-11 19:59:06
Üzenet elküldve: 2026-02-11 19:59:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
*Rövid beszélgetésükből következtetve azt már szinte biztosra meri vélni, hogy a mélységi olyan hasznos tudás birtokában lehet, melyet balgaság volna nem megszerezni. A kérdés csupán az, hogy hogyan, ugyanis Norennar nem adja könnyen sem magát, sem az információt. Mikor a férfi hümment, ő kelletlenül húzza félre az ajkait. A gesztusokat aztán hamar szavak is követik, de Merlana nem szól, csak rajta tartja kékjeit Norennar tekintetén, ezzel jelezve, hogy nem fogja feladni. A sötételf végül ki is fejti kétkedésének okát. Pech, hogy sajnos nagyon is jól látja a dolgokat, de attól még nincs minden veszve.*
- Nem, ha meg tudok bizonyosodni arról, hogy megtartani a titkodat jobban megéri a számomra. Pénzem már van bőven. Arannyal nem fog bárki meggyőzni engem semmiről, de valami azt súgja, hogy te ennél sokkal többet is adhatsz, én pedig segíthetek neked, ha végre abbahagyod ezt a fene nagy színjátékot a hidegeségeddel. *Mondja morcosan.
A titokról elmélkedő szavakra csak halkan kuncog, hisz ez egy alapigazság. Éppen ezért sem célja sokaknak elárulni, bármit is tudna meg a férfitől.*
- Nos, nem csak kevésbé lesz titok, de el is értéktelenedik. Nem vagyok hülye. *Szemeiben némi sértettség látszik, amiért úgy érzi, Norennar alábecsüli őt.*
- A kérdésemre nem válaszoltál. Mit kell tennem ahhoz, hogy meggyőzzelek róla, hogy bízhatsz bennem? *Folytathatják még napestig a bölcselgéseket, de úgy véli, az nem vezetne sehová. Pontot akar tenni a beszélgetésük végére, már olyan szempontból, hogy van-e bármi értelme itt maradnia, vagy csak egymás idejét húzzák. Eltűnődik, és még mielőtt választ kaphatna, újra megszólal.*
- Ha nem akarsz velem üzletelni, talán jobban járnék, ha felkeresném ezt a Mai Faensát. Ha ott volt veled, akkor ő is tudja, amit te tudsz. Nem? *Pillant a távolba, majd újra a másikra, mosolya lassan szélesedni kezd.*
- Várjunk csak! Nem ő az itteni árvaház igazgatója? Mi dolgod lehet neked nincstelen kölykök pótanyjával? Hümm… *Fejét kissé oldalra billenti, s ártatlanul pislog.*
//Fürdőház//
*Rövid beszélgetésükből következtetve azt már szinte biztosra meri vélni, hogy a mélységi olyan hasznos tudás birtokában lehet, melyet balgaság volna nem megszerezni. A kérdés csupán az, hogy hogyan, ugyanis Norennar nem adja könnyen sem magát, sem az információt. Mikor a férfi hümment, ő kelletlenül húzza félre az ajkait. A gesztusokat aztán hamar szavak is követik, de Merlana nem szól, csak rajta tartja kékjeit Norennar tekintetén, ezzel jelezve, hogy nem fogja feladni. A sötételf végül ki is fejti kétkedésének okát. Pech, hogy sajnos nagyon is jól látja a dolgokat, de attól még nincs minden veszve.*
- Nem, ha meg tudok bizonyosodni arról, hogy megtartani a titkodat jobban megéri a számomra. Pénzem már van bőven. Arannyal nem fog bárki meggyőzni engem semmiről, de valami azt súgja, hogy te ennél sokkal többet is adhatsz, én pedig segíthetek neked, ha végre abbahagyod ezt a fene nagy színjátékot a hidegeségeddel. *Mondja morcosan.
A titokról elmélkedő szavakra csak halkan kuncog, hisz ez egy alapigazság. Éppen ezért sem célja sokaknak elárulni, bármit is tudna meg a férfitől.*
- Nos, nem csak kevésbé lesz titok, de el is értéktelenedik. Nem vagyok hülye. *Szemeiben némi sértettség látszik, amiért úgy érzi, Norennar alábecsüli őt.*
- A kérdésemre nem válaszoltál. Mit kell tennem ahhoz, hogy meggyőzzelek róla, hogy bízhatsz bennem? *Folytathatják még napestig a bölcselgéseket, de úgy véli, az nem vezetne sehová. Pontot akar tenni a beszélgetésük végére, már olyan szempontból, hogy van-e bármi értelme itt maradnia, vagy csak egymás idejét húzzák. Eltűnődik, és még mielőtt választ kaphatna, újra megszólal.*
- Ha nem akarsz velem üzletelni, talán jobban járnék, ha felkeresném ezt a Mai Faensát. Ha ott volt veled, akkor ő is tudja, amit te tudsz. Nem? *Pillant a távolba, majd újra a másikra, mosolya lassan szélesedni kezd.*
- Várjunk csak! Nem ő az itteni árvaház igazgatója? Mi dolgod lehet neked nincstelen kölykök pótanyjával? Hümm… *Fejét kissé oldalra billenti, s ártatlanul pislog.*
7250. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-11 18:13:31
Üzenet elküldve: 2026-02-11 18:13:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
* Fürödnek. Együtt. Beletelt néhány percbe, de végre eljutottak idáig. A lány szavaira először fejét mozgatva helyesel, aztán a kérdésére tényszerűen válaszol. *
– A nemesek a leggazdagabbak. Akiknek nem az a gondjuk, hogy mit fognak enni vagy, hogy hol fognak lakni, hanem hogy melyik ruhájukat vegyék fel a bálba. * Ahogy kimondja, eszébe jut, hogy valószínűleg bálokra se sokszor volt hivatalos eddig a lány. Úgyhogy azt is megmagyarázza elöljáróban. *
– A bál amolyan nemesi mulatság. Ahol a nemesek táncolnak. * Ha ezek után még a mulatságot és a táncot is meg kell magyaráznia, akkor lesznek gondok a későbbiekben, de reméli, hogy ennyire azért nem tájékozatlan a lány.
Nekilátnak az ebédnek, de ezzel kapcsolatban Maavie kiáll magáért, talán jogosan. Yvon valóban izé volt. Felvonja szemöldökeit, és egy pillanatig átfut az agyán, hogy felhozza, hogy bezzeg tegnap este nem kérette magát ennyire; de rögtön el is veti az ötletet. Még a végén komoly félreértésekhez vezetne ez a vita, és a lány azt hinné, hogy nem szívesen ad neki. Pedig Yvon nagyon is szívesen ad, épp csak az a baja, hogy a lány nem érti ezt. Úgyhogy inkább máshonnan közelíti meg a dolgot. Sóhajt egyet, és megpróbálja újra elmagyarázni a helyzetet. *
– Bárki rendelhet, csak azt ki is kell tudni fizetni. Én… Nem tartom jó ötletnek, hogy máris elkezdj dolgozni, de ha ragaszkodsz hozzá… * Az ezután elhangzottakra bólint. Remélte, hogy a fogvatartói valami hasznosra is megtanították a lányt, és nem csak végig egy bezárt, sötét pincében tartották. Nem is nagyon gondolt ilyesmire, hiszen ahhoz túl jól tud kommunikálni. Biztosan beszéltek is hozzá néha, még ha többnyire nem is szépeket. A sör kérdésére elmosolyodik. *
– Malátalé. Mármint sör. Mézes. De ne úgy képzeld el, mint a mézes teát, hanem… Képzeld el a legrosszabb ízt, amit valaha kóstoltál, és úgy igyál bele. Akkor nem fog csalódás érni. * Próbálja felkészíteni a lányt a sör ízére. Habár a mézsör egy fokkal befogadhatóbb kezdők és nők számára, mint a törpe vagy ork sörök, de szinte biztos benne, hogy nem lesz Maavie kedvence az ital. De azért reméli, hogy megkóstolja, és nem vette el tőle teljesen a kedvét. *
– Na! Ebből már tudunk meríteni. * Mondja, és fal egy nagyot a csirkéből, majd mielőtt még megrágná a falatot, kezd bele a tervébe. *
– Talán elmehetnél egy nemesi házhoz cselédnek. Habár az rengeteg munka, a hat minden napján. Jó fizetés, de semmi időd nem lenne élvezni a szabadságodat. * Mondja rögtön az ellenérveket is. Nem szeretné, ha Maavie olyan hosszú ideig távol lenne tőle. Próbál úgy fogalmazni, mintha ez Maavie érdeke lenne, nem a sajátja. *
– Vannak még barátaim a városban. A következő napokban körbekérdezhetek, hátha valaki tud valami jó munkát ajánlani neked. Nem kell elsietni. Még egyszer mondom, hogy én szívesen fizetem az összes reggelidet és ebédedet, amíg nem… Tehát, amíg csak kell. Sőt, a fürdő után ragaszkodom hozzá, hogy elmenjünk a piacra és vegyünk neked valami rendes cipőt és ruhát. Anélkül amúgy se adna senki munkát. Fontos a megjelenés. * Magyarázza a lánynak, majd megint harap egyet a csirkéből, aztán meghúzza a sört is. A sörhab kiül az arcára, de szándékosan nem törli le. *
* Fürödnek. Együtt. Beletelt néhány percbe, de végre eljutottak idáig. A lány szavaira először fejét mozgatva helyesel, aztán a kérdésére tényszerűen válaszol. *
– A nemesek a leggazdagabbak. Akiknek nem az a gondjuk, hogy mit fognak enni vagy, hogy hol fognak lakni, hanem hogy melyik ruhájukat vegyék fel a bálba. * Ahogy kimondja, eszébe jut, hogy valószínűleg bálokra se sokszor volt hivatalos eddig a lány. Úgyhogy azt is megmagyarázza elöljáróban. *
– A bál amolyan nemesi mulatság. Ahol a nemesek táncolnak. * Ha ezek után még a mulatságot és a táncot is meg kell magyaráznia, akkor lesznek gondok a későbbiekben, de reméli, hogy ennyire azért nem tájékozatlan a lány.
Nekilátnak az ebédnek, de ezzel kapcsolatban Maavie kiáll magáért, talán jogosan. Yvon valóban izé volt. Felvonja szemöldökeit, és egy pillanatig átfut az agyán, hogy felhozza, hogy bezzeg tegnap este nem kérette magát ennyire; de rögtön el is veti az ötletet. Még a végén komoly félreértésekhez vezetne ez a vita, és a lány azt hinné, hogy nem szívesen ad neki. Pedig Yvon nagyon is szívesen ad, épp csak az a baja, hogy a lány nem érti ezt. Úgyhogy inkább máshonnan közelíti meg a dolgot. Sóhajt egyet, és megpróbálja újra elmagyarázni a helyzetet. *
– Bárki rendelhet, csak azt ki is kell tudni fizetni. Én… Nem tartom jó ötletnek, hogy máris elkezdj dolgozni, de ha ragaszkodsz hozzá… * Az ezután elhangzottakra bólint. Remélte, hogy a fogvatartói valami hasznosra is megtanították a lányt, és nem csak végig egy bezárt, sötét pincében tartották. Nem is nagyon gondolt ilyesmire, hiszen ahhoz túl jól tud kommunikálni. Biztosan beszéltek is hozzá néha, még ha többnyire nem is szépeket. A sör kérdésére elmosolyodik. *
– Malátalé. Mármint sör. Mézes. De ne úgy képzeld el, mint a mézes teát, hanem… Képzeld el a legrosszabb ízt, amit valaha kóstoltál, és úgy igyál bele. Akkor nem fog csalódás érni. * Próbálja felkészíteni a lányt a sör ízére. Habár a mézsör egy fokkal befogadhatóbb kezdők és nők számára, mint a törpe vagy ork sörök, de szinte biztos benne, hogy nem lesz Maavie kedvence az ital. De azért reméli, hogy megkóstolja, és nem vette el tőle teljesen a kedvét. *
– Na! Ebből már tudunk meríteni. * Mondja, és fal egy nagyot a csirkéből, majd mielőtt még megrágná a falatot, kezd bele a tervébe. *
– Talán elmehetnél egy nemesi házhoz cselédnek. Habár az rengeteg munka, a hat minden napján. Jó fizetés, de semmi időd nem lenne élvezni a szabadságodat. * Mondja rögtön az ellenérveket is. Nem szeretné, ha Maavie olyan hosszú ideig távol lenne tőle. Próbál úgy fogalmazni, mintha ez Maavie érdeke lenne, nem a sajátja. *
– Vannak még barátaim a városban. A következő napokban körbekérdezhetek, hátha valaki tud valami jó munkát ajánlani neked. Nem kell elsietni. Még egyszer mondom, hogy én szívesen fizetem az összes reggelidet és ebédedet, amíg nem… Tehát, amíg csak kell. Sőt, a fürdő után ragaszkodom hozzá, hogy elmenjünk a piacra és vegyünk neked valami rendes cipőt és ruhát. Anélkül amúgy se adna senki munkát. Fontos a megjelenés. * Magyarázza a lánynak, majd megint harap egyet a csirkéből, aztán meghúzza a sört is. A sörhab kiül az arcára, de szándékosan nem törli le. *
7249. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-10 20:59:35
Üzenet elküldve: 2026-02-10 20:59:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
*A nő válasza után Norennar pillantása egy hajszálnyit összeszűkül. Így tartja rajta a tekintetét néhány szívdobbanásnyi ideig. A teste közben változatlan marad, a víz alatti tartása stabil, a vállai a peremhez simulnak. A fürdő tompa zaja mintha kissé eltávolodna, a párás levegő nehéz rétegként ül meg körülöttük.
Az a rövid csend nem üres. Norennar arcán alig észrevehető feszültség jelenik meg, ami aztán ugyanilyen halkan oldódik fel. Egy rövid, mélyebb hümmögés szakad fel belőle, mely inkább pontot tesz a magába fojtott gondolatok végére, mintsem kérdést nyitna. A fejét oldalra billenti, majd cinikusan megvonja a vállát. A mozdulat ismételten kissé felkavarja az állóvizet s az apró hullámok újból szétfutnak köztük.*
- Kétlem, hogy jól járnék.
*A hangja száraz, tárgyilagos, szinte már-már unott. A pillantása elválik a nő szemétől, csak egy fél lélegzetvételnyi időre: a víz felszínén csillanó fényeket követi, majd visszatér rá. Az alkarján végigcsorog egy vékony vízcsík, ahogy kissé elmozdítja a kezét a peremen.*
- Kiindulva abból, hogy úgy tekintesz erre az információra, mint…
*Beszéd közben lassan, megfontoltan fordítja felé a fejét, mintha a mondat második fele súlyosabb volna az elsőnél.*
- Mint egyfajta árura, amit szeretnél tőlem megvásárolni, úgy vélem az első adandó alkalommal adnád tovább annak, aki eleget fizet érte.
*A szavai mögött nincs ott a vádló szándék. Hangjából továbbra is a végtelen tárgyilagosság sugárzik elő. A mondat végén szája sarkában megjelenik egy gúnyos félmosoly, mintha csak kihívást intézne.*
- Egy titokról pedig minél többen tudnak, annál kevésbé számít titoknak
*A mosoly halványodik, de nem tűnik el teljesen. Norennar tekintete nyugodtan időzik a nő arcán, mintha kíváncsian várná, mit kezd ezzel az állítással. A víz újra kisimul körülöttük, és a pillanat megáll egy lélegzetvétel erejéig.*
//Fürdőház//
*A nő válasza után Norennar pillantása egy hajszálnyit összeszűkül. Így tartja rajta a tekintetét néhány szívdobbanásnyi ideig. A teste közben változatlan marad, a víz alatti tartása stabil, a vállai a peremhez simulnak. A fürdő tompa zaja mintha kissé eltávolodna, a párás levegő nehéz rétegként ül meg körülöttük.
Az a rövid csend nem üres. Norennar arcán alig észrevehető feszültség jelenik meg, ami aztán ugyanilyen halkan oldódik fel. Egy rövid, mélyebb hümmögés szakad fel belőle, mely inkább pontot tesz a magába fojtott gondolatok végére, mintsem kérdést nyitna. A fejét oldalra billenti, majd cinikusan megvonja a vállát. A mozdulat ismételten kissé felkavarja az állóvizet s az apró hullámok újból szétfutnak köztük.*
- Kétlem, hogy jól járnék.
*A hangja száraz, tárgyilagos, szinte már-már unott. A pillantása elválik a nő szemétől, csak egy fél lélegzetvételnyi időre: a víz felszínén csillanó fényeket követi, majd visszatér rá. Az alkarján végigcsorog egy vékony vízcsík, ahogy kissé elmozdítja a kezét a peremen.*
- Kiindulva abból, hogy úgy tekintesz erre az információra, mint…
*Beszéd közben lassan, megfontoltan fordítja felé a fejét, mintha a mondat második fele súlyosabb volna az elsőnél.*
- Mint egyfajta árura, amit szeretnél tőlem megvásárolni, úgy vélem az első adandó alkalommal adnád tovább annak, aki eleget fizet érte.
*A szavai mögött nincs ott a vádló szándék. Hangjából továbbra is a végtelen tárgyilagosság sugárzik elő. A mondat végén szája sarkában megjelenik egy gúnyos félmosoly, mintha csak kihívást intézne.*
- Egy titokról pedig minél többen tudnak, annál kevésbé számít titoknak
*A mosoly halványodik, de nem tűnik el teljesen. Norennar tekintete nyugodtan időzik a nő arcán, mintha kíváncsian várná, mit kezd ezzel az állítással. A víz újra kisimul körülöttük, és a pillanat megáll egy lélegzetvétel erejéig.*
7248. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-10 19:28:35
Üzenet elküldve: 2026-02-10 19:28:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
*Akár még bűntudata is lehetne, amiért Yvon minden próbálkozása ellenére nem sikerül igazán felvidulnia, de nincsen. Nem tehet róla, hisz valójában nem is érzékeli magán, hogy bármi baj volna a kedvével, annyira megszokta már a mélabús hétköznapokat. A fiúnak viszont legalább annyit sikerül elérnie, hogy Maavie is elmerüljön a kellemesen forró fürdővízben, melyből talán ki sem akar majd szállni most, azok után, hogy megtapasztalta, mennyire finom érzés is benne lenni.
Enni ugyan nem kezd magától, de kérdése az akad közben, melyre Yvon készségesen válaszol is, a lányka pedig igyekszik elraktározni az információt.*
- Akkor, akinek van lova és szép ruhája, az gazdag. A kereskedő is gazdag, de nem annyira, mint egy nemes. Mi az a nemes? *Pislog nagyokat, feltéve újabb kérdését, közben pedig a tálcához is odacsusszan, hogy ha már ráparancsoltak, akkor csipegessen egy keveset az ételből. A késre és a villára nagyokat pislog, mert fogalma sincs, miképp is kellene azokat szakszerűen használni ebben a helyzetben, de végül feltalálja magát. Nem úgy, mint Yvon, ő nem nyúl kézzel az ételhez. A villát fogja meg, és beleszúrja a húsba, már ahol tudja, felemeli vele a tányérról, és úgy kezd apró falatkákat rágcsálni róla.
A kioktatást hallgatva egyébként egészen megszeppen, még ha valójában végtelen hálát is kellene éreznie. Félénken tekintget ide-oda, kissé össze is húzza magát.*
- Jó, de ne legyél velem ilyen… izé. Mármint, ne bánts, ha nem tudok valamit! Honnan tudhattam volna, hogy szabad nekem ebből ennem, mikor azt mondtad, hogy csak a gazdagoknak lehet? Nekem nincs se lovam, se szép ruhám. Ezért gondoltam, hogy nekem nem lehet. *Magyarázza meg, hogy mi járt a kis fejében, miközben a villájára szúrt hús egész szépen fogy. Eközben a munka, mint olyan is újra eszébe jut, merthogy jó lenne, ha kapna pénzt, amiből vehetne reggelit vagy épp szép ruhát és lovat, hogy aztán ő is rendelhessen majd a fürdőházba csirkesültet. Yvon első, ezzel kapcsolatos kérdésére határozottan bólint, a másodikon azonban már el kell gondolkodnia, hisz nem sok olyan dolog van a világon, amihez ő ténylegesen értene.*
- Hát… ügyesen el tudok bújni a sötétben. Meg fel tudom mosni a padlót. *Próbál közben visszaemlékezni a fogságban töltött évekre is, és bár rémisztőek a felsejlő képek, mégis, néhány emlék valahol hasznosnak is bizonyulhat.*
- Néha kellett nekik ugyanúgy ételt és italt vinnem, mint, ahogy a fogadóban és itt is hozták nekünk. Azokból sosem kaptam. Ez mi? *Nyúl az egyik pohár mézsörért, miután úgy döntött, a húsból elég volt egyelőre, és visszatette a tányérra a maradékot.*
*Akár még bűntudata is lehetne, amiért Yvon minden próbálkozása ellenére nem sikerül igazán felvidulnia, de nincsen. Nem tehet róla, hisz valójában nem is érzékeli magán, hogy bármi baj volna a kedvével, annyira megszokta már a mélabús hétköznapokat. A fiúnak viszont legalább annyit sikerül elérnie, hogy Maavie is elmerüljön a kellemesen forró fürdővízben, melyből talán ki sem akar majd szállni most, azok után, hogy megtapasztalta, mennyire finom érzés is benne lenni.
Enni ugyan nem kezd magától, de kérdése az akad közben, melyre Yvon készségesen válaszol is, a lányka pedig igyekszik elraktározni az információt.*
- Akkor, akinek van lova és szép ruhája, az gazdag. A kereskedő is gazdag, de nem annyira, mint egy nemes. Mi az a nemes? *Pislog nagyokat, feltéve újabb kérdését, közben pedig a tálcához is odacsusszan, hogy ha már ráparancsoltak, akkor csipegessen egy keveset az ételből. A késre és a villára nagyokat pislog, mert fogalma sincs, miképp is kellene azokat szakszerűen használni ebben a helyzetben, de végül feltalálja magát. Nem úgy, mint Yvon, ő nem nyúl kézzel az ételhez. A villát fogja meg, és beleszúrja a húsba, már ahol tudja, felemeli vele a tányérról, és úgy kezd apró falatkákat rágcsálni róla.
A kioktatást hallgatva egyébként egészen megszeppen, még ha valójában végtelen hálát is kellene éreznie. Félénken tekintget ide-oda, kissé össze is húzza magát.*
- Jó, de ne legyél velem ilyen… izé. Mármint, ne bánts, ha nem tudok valamit! Honnan tudhattam volna, hogy szabad nekem ebből ennem, mikor azt mondtad, hogy csak a gazdagoknak lehet? Nekem nincs se lovam, se szép ruhám. Ezért gondoltam, hogy nekem nem lehet. *Magyarázza meg, hogy mi járt a kis fejében, miközben a villájára szúrt hús egész szépen fogy. Eközben a munka, mint olyan is újra eszébe jut, merthogy jó lenne, ha kapna pénzt, amiből vehetne reggelit vagy épp szép ruhát és lovat, hogy aztán ő is rendelhessen majd a fürdőházba csirkesültet. Yvon első, ezzel kapcsolatos kérdésére határozottan bólint, a másodikon azonban már el kell gondolkodnia, hisz nem sok olyan dolog van a világon, amihez ő ténylegesen értene.*
- Hát… ügyesen el tudok bújni a sötétben. Meg fel tudom mosni a padlót. *Próbál közben visszaemlékezni a fogságban töltött évekre is, és bár rémisztőek a felsejlő képek, mégis, néhány emlék valahol hasznosnak is bizonyulhat.*
- Néha kellett nekik ugyanúgy ételt és italt vinnem, mint, ahogy a fogadóban és itt is hozták nekünk. Azokból sosem kaptam. Ez mi? *Nyúl az egyik pohár mézsörért, miután úgy döntött, a húsból elég volt egyelőre, és visszatette a tányérra a maradékot.*
7247. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-09 23:51:44
Üzenet elküldve: 2026-02-09 23:51:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
- Tévedsz. *Ő sem vár egyetlen pillanatot sem a kontrával, de magyarázatot már nem fűz hozzá a határozott véleményéhez. A gondolat mögött azonban saját magát látja, mert neki is volt már olyan időszaka az életében, amikor nem volt mit veszítenie. Bizonyos szempontból talán könnyebb is volt akkor hazudni, hazárdjátékokat űzni és csalni bennük, mint most, de semmi pénzért nem cserélné el a mostani életét a régire.
Mindeközben meglehetősen közel kerülnek egymáshoz, de mégsem érzi magát túlontúl közel. Egészen addig tartja magát így, még végül Norennar az, aki csupán egy apró mozdulattal ugyan, de lépést tesz azért, hogy szabaduljon a helyzetből. Továbbra is farkasszemet néznek viszont, így a sötételf jól láthatja azt a halvány, huncut mosolyt, mi a történtek következtében megjelenik a nő arcán. Legnagyobb meglepettségére azonban néhány pillanattal később a távolság újra szűkülni kezd kettejük között. Felkészült arra is, hogy az ajkaik egymáshoz érjenek, de nem ez történik. Csók helyett egy név, amit kap a mélységitől, melyet úgy tűnik, nem akar vagy nem mer hangosan kimondani. Egy vagy két szívdobbanásnyi idő telik el csupán, míg az érzelem mindenfajta jele eltűnik Merlana arcáról. Ennyi kell neki, hogy feldolgozza, kinek a nevét is hallotta, és elnyomja magában az őszinte megdöbbenését.*
~Nem is biztos, hogy Pashthra a hibás…~ *Norennar talán arra számít, hogy a bárdot felzaklatja az információ, de nem. Épp ellenkezőleg. Ha valóban az a Mai Faensa vette el tőle a társát, akire gondol, akkor nem ő nyújtott túl keveset a férfinek, egyszerűen csak vannak, akik jobbnak bizonyulnak nála. Ezt a saját bőrén tapasztalta. A következőleg elhangzó kérdésre viszont nem adhat olyan választ, mint szeretne, így csak röviden szólal meg.*
- Nem. Semmit. *Igyekszik minden színészi tehetségét beletenni az alakításba, hogy őszintének hasson a hazugság.*
- Nem is számít. Ahogy mondtam, nem erre voltam igazán kíváncsi. Viszont arra gondoltam, hogy akár jól is járhatnánk egymással. Ha végre megbíznál bennem… Mit kell érte tennem? *Felettébb szórakoztató bizalomról beszélni pillanatokkal azután, hogy a mélységi szemébe hazudott, ám őt ez egy cseppet sem zavarja.*
//Fürdőház//
- Tévedsz. *Ő sem vár egyetlen pillanatot sem a kontrával, de magyarázatot már nem fűz hozzá a határozott véleményéhez. A gondolat mögött azonban saját magát látja, mert neki is volt már olyan időszaka az életében, amikor nem volt mit veszítenie. Bizonyos szempontból talán könnyebb is volt akkor hazudni, hazárdjátékokat űzni és csalni bennük, mint most, de semmi pénzért nem cserélné el a mostani életét a régire.
Mindeközben meglehetősen közel kerülnek egymáshoz, de mégsem érzi magát túlontúl közel. Egészen addig tartja magát így, még végül Norennar az, aki csupán egy apró mozdulattal ugyan, de lépést tesz azért, hogy szabaduljon a helyzetből. Továbbra is farkasszemet néznek viszont, így a sötételf jól láthatja azt a halvány, huncut mosolyt, mi a történtek következtében megjelenik a nő arcán. Legnagyobb meglepettségére azonban néhány pillanattal később a távolság újra szűkülni kezd kettejük között. Felkészült arra is, hogy az ajkaik egymáshoz érjenek, de nem ez történik. Csók helyett egy név, amit kap a mélységitől, melyet úgy tűnik, nem akar vagy nem mer hangosan kimondani. Egy vagy két szívdobbanásnyi idő telik el csupán, míg az érzelem mindenfajta jele eltűnik Merlana arcáról. Ennyi kell neki, hogy feldolgozza, kinek a nevét is hallotta, és elnyomja magában az őszinte megdöbbenését.*
~Nem is biztos, hogy Pashthra a hibás…~ *Norennar talán arra számít, hogy a bárdot felzaklatja az információ, de nem. Épp ellenkezőleg. Ha valóban az a Mai Faensa vette el tőle a társát, akire gondol, akkor nem ő nyújtott túl keveset a férfinek, egyszerűen csak vannak, akik jobbnak bizonyulnak nála. Ezt a saját bőrén tapasztalta. A következőleg elhangzó kérdésre viszont nem adhat olyan választ, mint szeretne, így csak röviden szólal meg.*
- Nem. Semmit. *Igyekszik minden színészi tehetségét beletenni az alakításba, hogy őszintének hasson a hazugság.*
- Nem is számít. Ahogy mondtam, nem erre voltam igazán kíváncsi. Viszont arra gondoltam, hogy akár jól is járhatnánk egymással. Ha végre megbíznál bennem… Mit kell érte tennem? *Felettébb szórakoztató bizalomról beszélni pillanatokkal azután, hogy a mélységi szemébe hazudott, ám őt ez egy cseppet sem zavarja.*
7246. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-09 23:46:18
Üzenet elküldve: 2026-02-09 23:46:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
* Nem lepődik meg túlzottan a lány reakcióján a fröcskölésre, de úgy van vele, hogy ő legalább megpróbálta enyhíteni a hangulatot. Végül csak sikerül rávennie Maaviet, hogy bemásszon mellé a vízbe, de ezzel se éri el a várt hatást. Sóhajt egyet, majd bólint. *
– Jó. * Feleli, merthogy semmiféle elvárása nem volt azt illetően, hogy a másik hogyan élvezze a medencét, de a lánynak valahogy mégis sikerült alulmúlnia azokat. Ám az idő talán ezt is megoldja, legalábbis néhány perc múlva már úgy tűnik, nem olyan merevek az izmai, és kicsit talán élvezi is a meleg vizet. Yvon mindenképpen.
Nemsokára aztán megérkezik az ebédjük, aminek a férfi neki is lát. *
– Nos… * Hangja felfelé ível, el kell gondolkodnia ezen, mielőtt választ adna. Egy pillanatra még az is eszébe jut, hogy Maavie a gyönyörű szemei ellenére mégiscsak egy tolvaj, talán nem kéne elhitetnie vele, hogy tőle érdemes lopni. De aztán az is eszébe jut, hogy ha ő nem tud megbízni benne, hogyan várhatná el az ellenkezőjét? Kis szünet után folytatja tehát. *
– Igen. Persze nem olyan nagyon gazdag, mint egy nemes, mert még csak most tanulok bele a kereskedő szakmába, de ugye lovam is van, meg szép ruháim… Tehát azt kell, hogy mondjam, az átlagnál gazdagabb vagyok! Szóval mellettem nem kell félned, hogy nem lesz mit enned! * Tér a lényegre végül. Harap egyet a csirkéből, de hamar feltűnik neki, hogy nem olyan ízletes a hús, és arra is rájön, hogy miért. *
– Egyél, ez neked van. * Mutat az egyik hússal a kezében a másik, még tányéron lévőre. *
– És ezt ne kelljen mindig elmondanom! * Vált kissé kioktató hangnemre. *
– Szabad ember vagy, én meg a barátod! * Megint harap egyet a csirkesültből, azt reméli, hogy most már jobban fog ízleni. Ám monológját sem hagyja annyiban. *
– Ha bármire szükséged van, szólj, és én megszerzem. Amit pedig a fogadóban vásárolok, az mind a tiéd is. Többé nem kell éhezned, Maavie. Most pedig már láncaid sincsenek.
* Úgy érzi, ennyi elég volt első körben. Ha Maavie mellette akar maradni a jövőben is, szeretné, ha elkezdne hozzászokni a szabad élethez. Persze Yvon nem olyan tapasztalt vagy okos, hogy tudja, nem megy ez egyik napról a másikra, ha valaki egész életét szolgasorban töltötte. De ő azért próbál a maga módszereivel segíteni.
Ezután a bilincsekre terelődik a szó, onnan pedig meglepő módon a munkára. Yvon kénytelen elmosolyodni az ötleten.
~ Hát nem mondtam elég egyértelműen, hogy dolgozni nem jó? ~ Fut át az agyán, és talán arcára is kiül a meglepettség. Rosszallóan megrázza a fejét, de ezzel ellentétben szavai nem olyan elutasítóak. *
– Tényleg ezt akarod? Hát jó… * Harap bele a újra a húsba, és amíg rágja a falatot, azon gondolkodik, mit végezhetne egy ilyen törékeny, nem sok mindenhez értő lány. Talán valamelyik fogadóban hasznát tudnák venni akár itt, a fürdőházban. De egyik lehetőség se tetszik annyira neki. Végül inkább lehetőségek felsorolása helyett kérdést tesz fel, amit sikerül úgy megfogalmaznia, hogy talán Maavie minden traumáját eszébe juttassa vele. Persze nem szándékosan. *
– Mihez értesz? Mármint… A fogvatartóid csak használtak valamire, ha már ott voltál nekik. Megtanítottak egyre, s másra, nem? Valamit csak sikerül találnunk, amiért a nagyvilágban fizetnek is, nem kell ingyen csinálnod.
* Nem lepődik meg túlzottan a lány reakcióján a fröcskölésre, de úgy van vele, hogy ő legalább megpróbálta enyhíteni a hangulatot. Végül csak sikerül rávennie Maaviet, hogy bemásszon mellé a vízbe, de ezzel se éri el a várt hatást. Sóhajt egyet, majd bólint. *
– Jó. * Feleli, merthogy semmiféle elvárása nem volt azt illetően, hogy a másik hogyan élvezze a medencét, de a lánynak valahogy mégis sikerült alulmúlnia azokat. Ám az idő talán ezt is megoldja, legalábbis néhány perc múlva már úgy tűnik, nem olyan merevek az izmai, és kicsit talán élvezi is a meleg vizet. Yvon mindenképpen.
Nemsokára aztán megérkezik az ebédjük, aminek a férfi neki is lát. *
– Nos… * Hangja felfelé ível, el kell gondolkodnia ezen, mielőtt választ adna. Egy pillanatra még az is eszébe jut, hogy Maavie a gyönyörű szemei ellenére mégiscsak egy tolvaj, talán nem kéne elhitetnie vele, hogy tőle érdemes lopni. De aztán az is eszébe jut, hogy ha ő nem tud megbízni benne, hogyan várhatná el az ellenkezőjét? Kis szünet után folytatja tehát. *
– Igen. Persze nem olyan nagyon gazdag, mint egy nemes, mert még csak most tanulok bele a kereskedő szakmába, de ugye lovam is van, meg szép ruháim… Tehát azt kell, hogy mondjam, az átlagnál gazdagabb vagyok! Szóval mellettem nem kell félned, hogy nem lesz mit enned! * Tér a lényegre végül. Harap egyet a csirkéből, de hamar feltűnik neki, hogy nem olyan ízletes a hús, és arra is rájön, hogy miért. *
– Egyél, ez neked van. * Mutat az egyik hússal a kezében a másik, még tányéron lévőre. *
– És ezt ne kelljen mindig elmondanom! * Vált kissé kioktató hangnemre. *
– Szabad ember vagy, én meg a barátod! * Megint harap egyet a csirkesültből, azt reméli, hogy most már jobban fog ízleni. Ám monológját sem hagyja annyiban. *
– Ha bármire szükséged van, szólj, és én megszerzem. Amit pedig a fogadóban vásárolok, az mind a tiéd is. Többé nem kell éhezned, Maavie. Most pedig már láncaid sincsenek.
* Úgy érzi, ennyi elég volt első körben. Ha Maavie mellette akar maradni a jövőben is, szeretné, ha elkezdne hozzászokni a szabad élethez. Persze Yvon nem olyan tapasztalt vagy okos, hogy tudja, nem megy ez egyik napról a másikra, ha valaki egész életét szolgasorban töltötte. De ő azért próbál a maga módszereivel segíteni.
Ezután a bilincsekre terelődik a szó, onnan pedig meglepő módon a munkára. Yvon kénytelen elmosolyodni az ötleten.
~ Hát nem mondtam elég egyértelműen, hogy dolgozni nem jó? ~ Fut át az agyán, és talán arcára is kiül a meglepettség. Rosszallóan megrázza a fejét, de ezzel ellentétben szavai nem olyan elutasítóak. *
– Tényleg ezt akarod? Hát jó… * Harap bele a újra a húsba, és amíg rágja a falatot, azon gondolkodik, mit végezhetne egy ilyen törékeny, nem sok mindenhez értő lány. Talán valamelyik fogadóban hasznát tudnák venni akár itt, a fürdőházban. De egyik lehetőség se tetszik annyira neki. Végül inkább lehetőségek felsorolása helyett kérdést tesz fel, amit sikerül úgy megfogalmaznia, hogy talán Maavie minden traumáját eszébe juttassa vele. Persze nem szándékosan. *
– Mihez értesz? Mármint… A fogvatartóid csak használtak valamire, ha már ott voltál nekik. Megtanítottak egyre, s másra, nem? Valamit csak sikerül találnunk, amiért a nagyvilágban fizetnek is, nem kell ingyen csinálnod.
7245. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-09 22:53:02
Üzenet elküldve: 2026-02-09 22:53:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
*Nem lepődne meg azon, ha Yvon, miután most először láthatja őt a kopott, szakadt ruházata nélkül, pőrén, őszintén közölné vele csalódásának tényét. Nem is haragudna miatta, hisz igaza volna. Az egyetlent, ami szépnek mondható rajta, azt a fiú már réges-rég meg is találta: a szemeit. Azonban nem hangzik el negatív vélemény, sőt, másmilyen sem, csupán egy egyszerű kérdés, amire a válasz még annál is egyszerűbb.*
- Nem. *Tudja le röviden, miközben a lábait lóbálja. Most jár itt először. Úgy tűnhet, mintha nem akaródzna neki megmártózni a finom fürdőben, pedig csak nem biztos abban, hogy neki ezt szabad. A noszogatásra, habár azt most sem sikerül humorosan felfognia, és a fröcskölésre is védekezően húzza magát össze, arcára pedig néma morcosság ül ki, de figyel, majd némi kételkedő pillantást követően fogja magát, és belecsusszan a medencébe, elbújtatva így a víz alatt szégyellni való testének nagy részét.*
- Így jó? *Kérdez vissza bizonytalanul, miközben lassan ellazul a kellemesen meleg vízben. A hideg medencére nem kíváncsi, hisz fagyból tapasztalt már eleget, és egyébként is, Yvon mostanra már tudhatja, hogy máskor is inkább a kandalló közelében érzi jól magát a lány.
Ha otthon nem is tudja érezni magát, de gyorsan megbarátkozik a helyzetével, hisz a jót könnyen meg lehet szokni. Mindeközben egy tálcával érkeznek feléjük, amit összekapcsolva a fiú előbbi szavaival, különös következtetésre jut. Megköszönni persze elfelejti a szolgáltatást, de Yvon udvariassága talán elégnek bizonyul kettejük után is.*
- Várjunk, akkor te… gazdag vagy? *Meglepetten pislog, de nem meglepő módon, magától nem nyúl az ételért. Hisz Yvon pont ezt mondta. Az a gazdagoknak jár az ilyesmi itt, a Fürdőházban, ő pedig nem az. Úgyhogy, amíg nem mondják neki, egész biztosan nem nyúl az élete végének csúcsán járó csirkéhez, sem a habzó italkülönlegességhez. A kérdést hallva viszont eltűnődik, hosszú másodpercig bámulja a szabad csuklóit.*
- Furcsa… Igen, mindig… *Bólint, megerősítve a kérdésbe bújtatott feltételezést.* Soha nem voltam még nélkülük. Vagy nem emlékszem rá. *Félrepillant, majd kisvártatva vissza.* Yvon, én tényleg szeretnék dolgozni. Most már talán lesz is, aki ad nekem munkát. A kikötőben volt egy lány is, aki teát adott nekem, amiért felmostam ott, ahol voltunk. Nekem elég lenne, ha hasonlót csinálhatnék. *Tér vissza a korábbi témájukhoz, mert társának talán nem volt egyértelmű, hogy ezen céljának megvalósításával már nem akar sokáig várni.*
*Nem lepődne meg azon, ha Yvon, miután most először láthatja őt a kopott, szakadt ruházata nélkül, pőrén, őszintén közölné vele csalódásának tényét. Nem is haragudna miatta, hisz igaza volna. Az egyetlent, ami szépnek mondható rajta, azt a fiú már réges-rég meg is találta: a szemeit. Azonban nem hangzik el negatív vélemény, sőt, másmilyen sem, csupán egy egyszerű kérdés, amire a válasz még annál is egyszerűbb.*
- Nem. *Tudja le röviden, miközben a lábait lóbálja. Most jár itt először. Úgy tűnhet, mintha nem akaródzna neki megmártózni a finom fürdőben, pedig csak nem biztos abban, hogy neki ezt szabad. A noszogatásra, habár azt most sem sikerül humorosan felfognia, és a fröcskölésre is védekezően húzza magát össze, arcára pedig néma morcosság ül ki, de figyel, majd némi kételkedő pillantást követően fogja magát, és belecsusszan a medencébe, elbújtatva így a víz alatt szégyellni való testének nagy részét.*
- Így jó? *Kérdez vissza bizonytalanul, miközben lassan ellazul a kellemesen meleg vízben. A hideg medencére nem kíváncsi, hisz fagyból tapasztalt már eleget, és egyébként is, Yvon mostanra már tudhatja, hogy máskor is inkább a kandalló közelében érzi jól magát a lány.
Ha otthon nem is tudja érezni magát, de gyorsan megbarátkozik a helyzetével, hisz a jót könnyen meg lehet szokni. Mindeközben egy tálcával érkeznek feléjük, amit összekapcsolva a fiú előbbi szavaival, különös következtetésre jut. Megköszönni persze elfelejti a szolgáltatást, de Yvon udvariassága talán elégnek bizonyul kettejük után is.*
- Várjunk, akkor te… gazdag vagy? *Meglepetten pislog, de nem meglepő módon, magától nem nyúl az ételért. Hisz Yvon pont ezt mondta. Az a gazdagoknak jár az ilyesmi itt, a Fürdőházban, ő pedig nem az. Úgyhogy, amíg nem mondják neki, egész biztosan nem nyúl az élete végének csúcsán járó csirkéhez, sem a habzó italkülönlegességhez. A kérdést hallva viszont eltűnődik, hosszú másodpercig bámulja a szabad csuklóit.*
- Furcsa… Igen, mindig… *Bólint, megerősítve a kérdésbe bújtatott feltételezést.* Soha nem voltam még nélkülük. Vagy nem emlékszem rá. *Félrepillant, majd kisvártatva vissza.* Yvon, én tényleg szeretnék dolgozni. Most már talán lesz is, aki ad nekem munkát. A kikötőben volt egy lány is, aki teát adott nekem, amiért felmostam ott, ahol voltunk. Nekem elég lenne, ha hasonlót csinálhatnék. *Tér vissza a korábbi témájukhoz, mert társának talán nem volt egyértelmű, hogy ezen céljának megvalósításával már nem akar sokáig várni.*
7244. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-08 21:16:48
Üzenet elküldve: 2026-02-08 21:16:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
*Norennar nem szakítja meg a szemkontaktust, amikor a nő kimondja, a megállapítást, melynek hála nem egy ismerős arc villan fel Norennar lelki szemei előtt. Arcok és a velük járó kellemes vagy épp egyenesen gyötrő gondolatok. Az arca mindenesetre mozdulatlan marad, a tekintete sötét és zárt, ezúttal nem árul el többet a kelleténél. A válasz késlekedés nélkül érkezik, szárazon, mintha magától értetődő volna.*
- Mindenkinek van.
*A szó után nem tesz pontot a csend végére, inkább hagyja, hogy az tovább terüljön kettejük között. A víz lassan ring körülöttük, mintha maga is kivárna. Amikor a nő közelebb hajol, Norennar nem mozdul. Nem húzódik el, nem zárkózik össze. A tekintetében a korábbi komorság fokozatosan átalakul valamiféle óvatos kíváncsisággá. A szemöldöke alig észrevehetően megmozdul felfelé. Figyel. Mérlegel. A válasszal sem siet.
Nem érti pontosan, mire vélje ezt a fajta közeledést. A végső cél világos előtte: információ, válaszok, alkualap. A nő ezt eddig sem rejtette véka alá. De ez a fajta közelség… ez nem illeszkedik maradéktalanul a képbe. Nem tűnik fenyegetésnek, és nem is csábításnak a szó megszokott értelmében. Inkább egy újabb eszköz, melynek pontos természetét nem ismeri. És ettől a felismeréstől a helyzet, akármennyire is igyekszik leplezni, kényelmetlenné válik számára.
Ez a kellemetlenség végül apró mozdulatban tör felszínre. A fejét épp csak egy leheletnyivel hátrébb húzza, nem látványosan, nem elutasítóan, csak annyira, hogy visszanyerje a maga kényelmes terét. A tekintete azonban nem szakad el a nőétől. Cserébe úgy tűnik lenyeli a békát ugyanis a világosszürke szemek, kifejezéstelenné válnak, a távolság pedig újra szűkülni kezd ajkaik közt, ám Norennar nem áll meg viszont, ha a nő esetleg csókra számít, csalódnia kell. A férfi a füléhez hajol.*
- Mai Faensa.
*Súgja végül a nő fülébe a nevet, oly halkan, hogy az szinte beleolvad a fürdő elenyésző környezeti zajaiba. Norennar pedig ismét hátra dönti a fejét. Figyeli a nő arcát, a legapróbb rezdülést is, miközben folytatja.*
- Mond valamit ez a név?
*A kérdés nyitva marad köztük, ahogy a víz is újra kisimul körülöttük. Akárhogy is a mélységi nem tesz hozzá többet.*
//Fürdőház//
*Norennar nem szakítja meg a szemkontaktust, amikor a nő kimondja, a megállapítást, melynek hála nem egy ismerős arc villan fel Norennar lelki szemei előtt. Arcok és a velük járó kellemes vagy épp egyenesen gyötrő gondolatok. Az arca mindenesetre mozdulatlan marad, a tekintete sötét és zárt, ezúttal nem árul el többet a kelleténél. A válasz késlekedés nélkül érkezik, szárazon, mintha magától értetődő volna.*
- Mindenkinek van.
*A szó után nem tesz pontot a csend végére, inkább hagyja, hogy az tovább terüljön kettejük között. A víz lassan ring körülöttük, mintha maga is kivárna. Amikor a nő közelebb hajol, Norennar nem mozdul. Nem húzódik el, nem zárkózik össze. A tekintetében a korábbi komorság fokozatosan átalakul valamiféle óvatos kíváncsisággá. A szemöldöke alig észrevehetően megmozdul felfelé. Figyel. Mérlegel. A válasszal sem siet.
Nem érti pontosan, mire vélje ezt a fajta közeledést. A végső cél világos előtte: információ, válaszok, alkualap. A nő ezt eddig sem rejtette véka alá. De ez a fajta közelség… ez nem illeszkedik maradéktalanul a képbe. Nem tűnik fenyegetésnek, és nem is csábításnak a szó megszokott értelmében. Inkább egy újabb eszköz, melynek pontos természetét nem ismeri. És ettől a felismeréstől a helyzet, akármennyire is igyekszik leplezni, kényelmetlenné válik számára.
Ez a kellemetlenség végül apró mozdulatban tör felszínre. A fejét épp csak egy leheletnyivel hátrébb húzza, nem látványosan, nem elutasítóan, csak annyira, hogy visszanyerje a maga kényelmes terét. A tekintete azonban nem szakad el a nőétől. Cserébe úgy tűnik lenyeli a békát ugyanis a világosszürke szemek, kifejezéstelenné válnak, a távolság pedig újra szűkülni kezd ajkaik közt, ám Norennar nem áll meg viszont, ha a nő esetleg csókra számít, csalódnia kell. A férfi a füléhez hajol.*
- Mai Faensa.
*Súgja végül a nő fülébe a nevet, oly halkan, hogy az szinte beleolvad a fürdő elenyésző környezeti zajaiba. Norennar pedig ismét hátra dönti a fejét. Figyeli a nő arcát, a legapróbb rezdülést is, miközben folytatja.*
- Mond valamit ez a név?
*A kérdés nyitva marad köztük, ahogy a víz is újra kisimul körülöttük. Akárhogy is a mélységi nem tesz hozzá többet.*
7243. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-08 18:39:59
Üzenet elküldve: 2026-02-08 18:39:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
*Voltaképp élvezi, amikor vékony jégen evickélhet egy társalgás során. A le vagy épp felfele billenő ajkak és egyéb más jelzések tökéletes támpontot adnak neki azzal kapcsolatban, hogy mit hall szívesen és mit kevésbé szívesen a másik. A feszültség oldására pedig az egyik legjobb eszköz a humor, habár úgy tűnik, hogy a mélységit hidegen hagyják a csipkelődő, mókás megjegyzései.*
~Különös fickó vagy te, Norennar…~ *Jegyzi meg csupán saját gondolatai között, miközben a tőlük távolodó hullámok útját követi. Szeretné, ha megtalálná a kulcsot a férfi titkaihoz, és amit mondott, azt határozottan úgy is véli. Ez a kulcs létezik, csak tudni kell hozzá a megfelelő árat nyújtani. A hirtelen morgás, a rövid, komor válasz mind csak megerősíti abban, hogy igaza van.*
- Ezek szerint van mit vesztened. Hümm… *Mintha csak elgondolkodna a dolgon billenti oldalra a fejét, miközben kékjeivel már ártatlanul pislog a másik felé. Tisztában van azzal, hogy az alku lehetősége nem mindig jön magától, van, mikor azt ki kell harcolni, és úgy tűnik, ez pont egy ilyen helyzet. Ráadásul már arra is rájött, hogy itt nem lesz elég egy elbűvölő pillantás, néhány kedves szó vagy a természetes szépsége. A sötételfre máshogy kell hatni, ám azt még egyelőre nem tudja, hogyan. Az általa említett tartozásba tud egyelőre kapaszkodni, de Norennart láthatóan ez sem hatja meg.*
- Jó, essünk túl rajta. Mondd azt a nevet, de ne hidd, hogy beérem majd ennyivel! *Épp csak egy parányit hajol közelebb, s ha a férfi ennek hatására nem húzódik el tőle, akkor tekintetük és ajkaik egészen közel kerülhetnek egymáshoz. Nincsenek tettre kész szándékai, mindez játék csupán arra, hogy az eddigi közönyösség helyett másfajta reakciókat csaljon ki a sötételfből. Olyanokat, amikben van is némi érzelem.*
//Fürdőház//
*Voltaképp élvezi, amikor vékony jégen evickélhet egy társalgás során. A le vagy épp felfele billenő ajkak és egyéb más jelzések tökéletes támpontot adnak neki azzal kapcsolatban, hogy mit hall szívesen és mit kevésbé szívesen a másik. A feszültség oldására pedig az egyik legjobb eszköz a humor, habár úgy tűnik, hogy a mélységit hidegen hagyják a csipkelődő, mókás megjegyzései.*
~Különös fickó vagy te, Norennar…~ *Jegyzi meg csupán saját gondolatai között, miközben a tőlük távolodó hullámok útját követi. Szeretné, ha megtalálná a kulcsot a férfi titkaihoz, és amit mondott, azt határozottan úgy is véli. Ez a kulcs létezik, csak tudni kell hozzá a megfelelő árat nyújtani. A hirtelen morgás, a rövid, komor válasz mind csak megerősíti abban, hogy igaza van.*
- Ezek szerint van mit vesztened. Hümm… *Mintha csak elgondolkodna a dolgon billenti oldalra a fejét, miközben kékjeivel már ártatlanul pislog a másik felé. Tisztában van azzal, hogy az alku lehetősége nem mindig jön magától, van, mikor azt ki kell harcolni, és úgy tűnik, ez pont egy ilyen helyzet. Ráadásul már arra is rájött, hogy itt nem lesz elég egy elbűvölő pillantás, néhány kedves szó vagy a természetes szépsége. A sötételfre máshogy kell hatni, ám azt még egyelőre nem tudja, hogyan. Az általa említett tartozásba tud egyelőre kapaszkodni, de Norennart láthatóan ez sem hatja meg.*
- Jó, essünk túl rajta. Mondd azt a nevet, de ne hidd, hogy beérem majd ennyivel! *Épp csak egy parányit hajol közelebb, s ha a férfi ennek hatására nem húzódik el tőle, akkor tekintetük és ajkaik egészen közel kerülhetnek egymáshoz. Nincsenek tettre kész szándékai, mindez játék csupán arra, hogy az eddigi közönyösség helyett másfajta reakciókat csaljon ki a sötételfből. Olyanokat, amikben van is némi érzelem.*
7242. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-08 13:25:38
Üzenet elküldve: 2026-02-08 13:25:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
*A nő megjegyzése hallatán Norennar szája sarka alig észrevehetően görbülni kezd. Ezúttal legalább felfelé, egyfajta visszafogott mosolyt képezve a férfi arcán. Nem több ez egyfajta futó árnyalatnál, a jellegzetes faarcon, mindenesetre nem rejti véka alá. Közben egy rövidke, visszafogott kis hang szökik fel belőle, túl halk ahhoz, hogy valós kuncogásnak nevezhető legyen mégis, ha valamihez hasonlítani kéne akkor ahhoz áll a legközelebb. A tekintete egy pillanatra elidőzik a nő arcán, majd lassan tovább siklik az őket körülölelő környezetre.
Amikor a korára utaló megjegyzés hangzik el, a mélységi szélesebben, látványosabban vonja meg a vállát. A szándékosan teátrálisnak szánt mozdulattól a víz ismét felkavarodik körülötte és apró hullámok futnak szét a medencében. A mozdulat nem védekező, nem is játékos, inkább egyfajta beletörődést sugall.*
- Néha annak is érzem magam.
*Veti oda a nőnek könnyed módon. A hangja tárgyilagos marad, mintha csak egy egyszerű tényt közölt volna vele. Nem magyarázza, nem fejti ki. A tekintete ekkor újra a nőre emelkedik, figyelmesen, de minden különösebb él nélkül.
A következő mondatnál azonban ez az átmeneti könnyedség olyan sebesen illan el, mint ahogyan megjelent. Hősünk a száját ismét komoran húzza el, tekintete elsötétül, és egy halk, rövid mordulás szakad fel belőle, mielőtt válaszra méltatná a hallottakat. Mielőtt szóra nyitná száját, előbb fejét finoman, tiltakozóan rázza meg.*
- Tévedsz.
*A szó szárazon csattan, minden sallang nélkül. Akármennyire is bizonytalan annak kapcsán mennyire érdemes komolyan vennie a főparancsnok fenyegetését, nem szeretne kockáztatni. A tehetetlenség így is megőrjíti. Ezen pedig csak súlyosbítana, ha egy cellába zárnák megfosztva őt a szabadságtól. A pillantása komor marad, nem enged teret alkudozásnak. Néhány szívdobbanásnyi csend ül közéjük, melyet csak a víz halk mozgása tör meg. Norennar nem fordul el, de nem is közeledik. Tartja a helyét.
Amikor a nő a tartozásra emlékezteti, a mélységi szája sarkában gúnyos félmosoly jelenik meg. Egy újabb vállvonás követi, ezúttal kevésbé látványos, kevésbé teátrális, szűkebb mozdulattal.*
- Lehet *Mondja szárazon. A hangja nyugodt, meglehetősen közönyös marad.* - De attól még megpróbálom.
//Fürdőház//
*A nő megjegyzése hallatán Norennar szája sarka alig észrevehetően görbülni kezd. Ezúttal legalább felfelé, egyfajta visszafogott mosolyt képezve a férfi arcán. Nem több ez egyfajta futó árnyalatnál, a jellegzetes faarcon, mindenesetre nem rejti véka alá. Közben egy rövidke, visszafogott kis hang szökik fel belőle, túl halk ahhoz, hogy valós kuncogásnak nevezhető legyen mégis, ha valamihez hasonlítani kéne akkor ahhoz áll a legközelebb. A tekintete egy pillanatra elidőzik a nő arcán, majd lassan tovább siklik az őket körülölelő környezetre.
Amikor a korára utaló megjegyzés hangzik el, a mélységi szélesebben, látványosabban vonja meg a vállát. A szándékosan teátrálisnak szánt mozdulattól a víz ismét felkavarodik körülötte és apró hullámok futnak szét a medencében. A mozdulat nem védekező, nem is játékos, inkább egyfajta beletörődést sugall.*
- Néha annak is érzem magam.
*Veti oda a nőnek könnyed módon. A hangja tárgyilagos marad, mintha csak egy egyszerű tényt közölt volna vele. Nem magyarázza, nem fejti ki. A tekintete ekkor újra a nőre emelkedik, figyelmesen, de minden különösebb él nélkül.
A következő mondatnál azonban ez az átmeneti könnyedség olyan sebesen illan el, mint ahogyan megjelent. Hősünk a száját ismét komoran húzza el, tekintete elsötétül, és egy halk, rövid mordulás szakad fel belőle, mielőtt válaszra méltatná a hallottakat. Mielőtt szóra nyitná száját, előbb fejét finoman, tiltakozóan rázza meg.*
- Tévedsz.
*A szó szárazon csattan, minden sallang nélkül. Akármennyire is bizonytalan annak kapcsán mennyire érdemes komolyan vennie a főparancsnok fenyegetését, nem szeretne kockáztatni. A tehetetlenség így is megőrjíti. Ezen pedig csak súlyosbítana, ha egy cellába zárnák megfosztva őt a szabadságtól. A pillantása komor marad, nem enged teret alkudozásnak. Néhány szívdobbanásnyi csend ül közéjük, melyet csak a víz halk mozgása tör meg. Norennar nem fordul el, de nem is közeledik. Tartja a helyét.
Amikor a nő a tartozásra emlékezteti, a mélységi szája sarkában gúnyos félmosoly jelenik meg. Egy újabb vállvonás követi, ezúttal kevésbé látványos, kevésbé teátrális, szűkebb mozdulattal.*
- Lehet *Mondja szárazon. A hangja nyugodt, meglehetősen közönyös marad.* - De attól még megpróbálom.
7241. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-08 12:17:04
Üzenet elküldve: 2026-02-08 12:17:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
* Rövid időre elválnak útjaik, de Yvonnak nem kell sokáig idegeskednie, hogy vajon majd felbukkan-e egyáltalán a lány. Sőt, ami azt illeti, talán most először eszébe se jut ez a gondolat, csak pont akkor, amikor újra meglátja őt.
Elmosolyodik azon, ahogy Maavie először zavartan lép ki az öltözőből, de hamarosan meg is látja őt, így nem fárad azzal, hogy felemelje kezét és integessen. A mosolyát azonban rövidesen felváltja a meglepett tekintete. Próbálja nem bámulni, hiszen az illetlenség, de valahogy mégsem tudja levenni szemeit róla.
~ Olyan… Vézna. ~ Állapítja meg magában. Most először látja őt ruha nélkül. Persze eddig se voltak kétségei afelől, hogy egy vékonyka lánnyal fújta össze a szél, de amit lát, az minden képzeletét felülmúlja. Ezek után még jobban oda fog figyelni rá, hogy ne maradjanak ki a főbb étkezések. Szerencsére az ebédjük már készül, és talán csak percek kérdése, hogy meg is érkezzen. Addig viszont megismerkednek a medencével. Mire Maavie odaér hozzá, már nem őt bámulja, csak néz ki a fejéből, és úgy fordul oda hozzá, mintha csak most venné őt észre. Ekkor már nem látszik rajta a meglepettség, csak egy elégedett, enyhe mosoly, ami valószínűleg annak tudható be, hogy a víz pont jó hőmérsékletű. Ezt hamarosan a lány is megtapasztalja, de egyelőre nem merészkedik beljebb a peremnél. *
– Nem jártál még fürdőben? * Kérdezi kíváncsian, bár sejti a választ. Ahogy ott ül, erős késztetést kezd érezni arra, hogy egy picit megviccelje a lányt. Nem is áll ellen sokáig ennek a késztetésnek, elvégre a lazítás órái ezek, a nehéz munka után. *
– Na, nem jössz beljebb? Ne ülj már ott, mintha félnél a víztől! * Cukkolja őt egy kicsit, és kezével lefröcsköli őt. Így már, ha végig odakint akarna ücsörögni, akkor se ússza meg anélkül, hogy a felsőteste is vizes legyen. Ezután kicsit odébb ül, és kezével jelez a mellette lévő víztömegre, hogy üljön csak mellé. Nem mintha helyet kellene szorítania, hogy mindketten elférjenek a medencében.
Amennyiben a korábbi kérdésére nemleges választ kap, ad egy kis magyarázatot. *
– A fürdőház mindenkié. Az egész város ide jár fürdeni. Vannak hidegebb medencék is, de szerintem ez pont jó. És az egész ingyen van! * Talán csak ez az információ hiányzott eddig, hogy Maavie ne érezze magát olyan feszengve, de ezt csak most jutott eszébe elmondani, hiszen neki olyan természetes. *
– A gazdagok persze rendelhetnek ételt-italt a fogadóból, meg más szolgáltatásokat is, úgy tudom. * Úgy tudja. *
– Szóval érezd otthon magad. * Mosolyog rá, aztán egy darabig lehunyja szemit, és csak élvezi a fürdővíz melegét. Ha Maavienek kérdése van, arra persze készségesen válaszol, ha tud, de egyébként néhány percig csak várja, hogy a sült csirke a szájába repüljön. Majdhogynem szó szerint, ugyanis hamarosan egy tálcát hoznak feléjük, rajta két korsóval és két tányérral. A tányérom csirkesült, a korsókban mézsör van, a habja csakhogy nem kifolyik már, olyan teli töltötték. Yvon biztos benne, hogy annak köszönhető ez, hogy előtte rendkívül barátságosan beszélgetett a kocsmárossal, és bőkezűen osztogatta az aranyait, mint valami gazdag kereskedő. Merthogy az is! Csak… Még kereskedik semmivel, hanem a kétkezi munkával szerzett fizetésének maradékát éli fel éppen. *
– Ó, nézd csak! Ezt nekünk hozták! * Úgy mondja, mintha tényleg meglepődne rajta, hogy valaki ebédet hozott nekik. Ráadásul milyen ínycsiklandó ebédet! *
– Köszönjük! * Biccent a szolgálónak, de neki most nincs szerencséje, mivel Yvonnak nincs kedve vizes kézzel a ruhái között turkálni, hogy adni tudjon pár aranyat. Elveszi a tálcát, és leteszi maguk mellé. Ugyan kaptak kést-villát is, de a fiatal férfi puszta kézzel esik neki az egyik adag csirkesültnek. A másik persze Maavieé, de ezt most elfelejti mondani neki. Remélhetőleg magától is rájön, és nem utasítja vissza az ingyen ebédet. Akár csatlakozik hozzá a másik, akár nem, evés közben felé fordul és kérdez egyet. *
– Milyen érzés? * Néz rá nagy szemekkel, majd kisvártatva lenyel egy falatot. *
– Mármint, hogy nincsenek rajtad a bilincsek. Jó régóta rajtad lehettek már… Te mindig így éltél?
* Rövid időre elválnak útjaik, de Yvonnak nem kell sokáig idegeskednie, hogy vajon majd felbukkan-e egyáltalán a lány. Sőt, ami azt illeti, talán most először eszébe se jut ez a gondolat, csak pont akkor, amikor újra meglátja őt.
Elmosolyodik azon, ahogy Maavie először zavartan lép ki az öltözőből, de hamarosan meg is látja őt, így nem fárad azzal, hogy felemelje kezét és integessen. A mosolyát azonban rövidesen felváltja a meglepett tekintete. Próbálja nem bámulni, hiszen az illetlenség, de valahogy mégsem tudja levenni szemeit róla.
~ Olyan… Vézna. ~ Állapítja meg magában. Most először látja őt ruha nélkül. Persze eddig se voltak kétségei afelől, hogy egy vékonyka lánnyal fújta össze a szél, de amit lát, az minden képzeletét felülmúlja. Ezek után még jobban oda fog figyelni rá, hogy ne maradjanak ki a főbb étkezések. Szerencsére az ebédjük már készül, és talán csak percek kérdése, hogy meg is érkezzen. Addig viszont megismerkednek a medencével. Mire Maavie odaér hozzá, már nem őt bámulja, csak néz ki a fejéből, és úgy fordul oda hozzá, mintha csak most venné őt észre. Ekkor már nem látszik rajta a meglepettség, csak egy elégedett, enyhe mosoly, ami valószínűleg annak tudható be, hogy a víz pont jó hőmérsékletű. Ezt hamarosan a lány is megtapasztalja, de egyelőre nem merészkedik beljebb a peremnél. *
– Nem jártál még fürdőben? * Kérdezi kíváncsian, bár sejti a választ. Ahogy ott ül, erős késztetést kezd érezni arra, hogy egy picit megviccelje a lányt. Nem is áll ellen sokáig ennek a késztetésnek, elvégre a lazítás órái ezek, a nehéz munka után. *
– Na, nem jössz beljebb? Ne ülj már ott, mintha félnél a víztől! * Cukkolja őt egy kicsit, és kezével lefröcsköli őt. Így már, ha végig odakint akarna ücsörögni, akkor se ússza meg anélkül, hogy a felsőteste is vizes legyen. Ezután kicsit odébb ül, és kezével jelez a mellette lévő víztömegre, hogy üljön csak mellé. Nem mintha helyet kellene szorítania, hogy mindketten elférjenek a medencében.
Amennyiben a korábbi kérdésére nemleges választ kap, ad egy kis magyarázatot. *
– A fürdőház mindenkié. Az egész város ide jár fürdeni. Vannak hidegebb medencék is, de szerintem ez pont jó. És az egész ingyen van! * Talán csak ez az információ hiányzott eddig, hogy Maavie ne érezze magát olyan feszengve, de ezt csak most jutott eszébe elmondani, hiszen neki olyan természetes. *
– A gazdagok persze rendelhetnek ételt-italt a fogadóból, meg más szolgáltatásokat is, úgy tudom. * Úgy tudja. *
– Szóval érezd otthon magad. * Mosolyog rá, aztán egy darabig lehunyja szemit, és csak élvezi a fürdővíz melegét. Ha Maavienek kérdése van, arra persze készségesen válaszol, ha tud, de egyébként néhány percig csak várja, hogy a sült csirke a szájába repüljön. Majdhogynem szó szerint, ugyanis hamarosan egy tálcát hoznak feléjük, rajta két korsóval és két tányérral. A tányérom csirkesült, a korsókban mézsör van, a habja csakhogy nem kifolyik már, olyan teli töltötték. Yvon biztos benne, hogy annak köszönhető ez, hogy előtte rendkívül barátságosan beszélgetett a kocsmárossal, és bőkezűen osztogatta az aranyait, mint valami gazdag kereskedő. Merthogy az is! Csak… Még kereskedik semmivel, hanem a kétkezi munkával szerzett fizetésének maradékát éli fel éppen. *
– Ó, nézd csak! Ezt nekünk hozták! * Úgy mondja, mintha tényleg meglepődne rajta, hogy valaki ebédet hozott nekik. Ráadásul milyen ínycsiklandó ebédet! *
– Köszönjük! * Biccent a szolgálónak, de neki most nincs szerencséje, mivel Yvonnak nincs kedve vizes kézzel a ruhái között turkálni, hogy adni tudjon pár aranyat. Elveszi a tálcát, és leteszi maguk mellé. Ugyan kaptak kést-villát is, de a fiatal férfi puszta kézzel esik neki az egyik adag csirkesültnek. A másik persze Maavieé, de ezt most elfelejti mondani neki. Remélhetőleg magától is rájön, és nem utasítja vissza az ingyen ebédet. Akár csatlakozik hozzá a másik, akár nem, evés közben felé fordul és kérdez egyet. *
– Milyen érzés? * Néz rá nagy szemekkel, majd kisvártatva lenyel egy falatot. *
– Mármint, hogy nincsenek rajtad a bilincsek. Jó régóta rajtad lehettek már… Te mindig így éltél?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7375-7394