*Ő is helyet foglal a három szék egyikén, történetesen azon, amely a fiatal hölgyemény mellett helyezkedik el.
Mosolyog ugyan, de szemeiben ott ül a meglepettség. Látva, hogy amúgy is koszos holmijába törli arcocskáját, készségesen előszed egy finom anyagból készült kendőt, és átnyújtja neki.*
- Ezen nem fog a kosz, nyugodtan használd bármikor *jegyzi meg hozzá kedvesen, majd leveszi magáról felszerelését, és a széke háttámlájára helyezi biztonságba, majd zöld, sokat megélt köpenyét is melléjük veti.
Így már hosszú, ápolt haja mellett nem túl nagy, de láthatóan hegyes fülei is megmutatkoznak, amely egyértelművé teszi, hogy melyik fajt képviseli. Aila kérdésére csak mosolyogva bólint, majd kicsit felvonja szemöldökeit, hallgatva a sok további kérdést. Halkan el is neveti magát, szórakoztatónak találja az apró teremtést.*
- Alinar Liathas, örvendek néked *formálja a lágy szavakat, melyek könnyedén kicsúsznak tünde nyelvet szokott ajkain.
"Gnóm? Ez az első alkalom, hogy efféle népet látok" Elmélkedik, majd még inkább megrökönyödik azon, hogy egy ilyen apró lánykát kitettek az utcára. Megsajnálja, de igyekszik nem mutatni, hátha zavarná a láthatóan talpraesett Aliát.*
- Én is itt nőttem fel, a városban *mondja, és direkt nem konkretizál, nem szeretne ellenérzéseket kiváltani újdonsült beszélgetőpartneréből azzal, hogy tudatja vele, a gazdagnegyed ifja ő.
Ám nem sokáig töpreng ezen, a kisasszony újabb kérdése visszarángatja a valóságba.*
- Én is ezen célból tértem be a fogadóba, szóval, mit kívánsz fogyasztani? Vendégem vagy, ha úgy tetszik *teszi hozzá még mindig vidám mosolyt formáló, vékony ajkain keresztül, és várakozóan a vöröskére pillant melengető, ámde világos, kék szemeivel.*