//Sylweran figyelmébe//
*Rengeteg idő telik azóta, amióta Sylwerantól elvált. Gondolataiba mered, így elveszti az időérzékét. Az élet nagy kérdésein ábrándozik, majd felébred.*
~ Jaj nekem! Már ennyi az idő? Remélem nem ment el nélkülem, ugye nem hagyott itt?~
*Arra nem gondol, hogy bármi baja eshetne, hiszen edzett elfről van szó, így meg sem fordul az a fejében, hogy bármiféle bántódása érhette volna.*
~ Hűha kicsit hosszú lesz az út. Viszont nem baj, egy kis séta nem árthat meg.~
*Gyorsan összekapja, magát, és maga mögött hagyja a Tisztást. Jön is a folyópart ami gyönyörű. Homokos talaj található itt, a temető felőli része pedig jó néhány fával tarkított, emiatt a temető sötétje nem nyomja el az itteni pompáját a természetnek.*
~ Kicsit felfrissítem magamat.~
*Odamegy vízhez, és szépen megmossa az arcát, beleborzong, de jól esik Arynak.*
~ Jobb mintha teát ittam volna.~
*Szép lassan befejezi. Feláll, a haját összefogja, és hátracsapja, hogy ne zavarja a szemét a kilátásban.
Folytatja is tovább az útját, és lassacskán a meredek ösvényhez ér, aminek a végén, vagyis jobban mondva, a temető részét elzáró kapun áthalad. Nem áll meg csak sóhajt egy nagyot.*
~ Egy élet!~
*Mondja szomorúan. Legbelül nagyon boldog, hogy elfnek született, mert ennek hála az idő lassabban jár el a feje fölött. Remélhetőleg, még sokáig élvezheti az életet. Mikor a sírok között jár, nem szomorú hanem, egy fajta megnyugvást érez.
Ahogy a templomkertbe ér, megfordul a temető felé, lehunyja a szemét, és egy gondolat jut az eszébe.*
~ Fény vagy sötétség?~
*Egy szerényebb mosoly jelenik meg az arcán. Csupán egy percig mélázik, s megy is tovább.
Templomkertjének a szépsége, egy pillanatra megbabonázza.
Sűrű, sötétzöld fű nőtte be, a terebélyes fák árnyékában egy kavicsokkal felszórt út vezet. Templomba nem kíván betérni, ezért csak sétál egyenesen, végül Gazdagnegyedbe találja magát. Lelki béke eddig tartott, most pedig a pöffeszkedők gyülekezete van.
Tudja jól Aryna, hogy nem szabad mindenkit egy kalap alá venni, viszont a nagy átlag szeret magas lóról beszélni, és ezt kifejezetten utálja.
Szaporábbra veszi a lépteit, miután a harag elmúlt, az érzelmein a szomorúság és a félelem lesz úrrá.*
~ Bárcsak itt lenne most Virgonc.~
*Mondja magában. Nem is mer senkinek a szemébe nézni, csak siet, hogy nehogy valaki leszólítsa. Sajnálja az itt levő embereket, de mégis mit tudna tenni? Ha egynek segít akkor mindenkin kéne, vagy mások meg ne tudják, hiszen itt az irigység csakúgy terjeng a levegőben, s nem szeretné ha a jó indulatát kihasználnák.*
~ Végre itt vagyok a főtéren. Mit is mondott hol lesz Sylweran?~
*Néhány pillanatig gondolkozik, és a fejében fény derül, hiszen egyből eszébe jut.*
~ Megvan a Pegazus fogadó.~
*Amint megtalálja a fogadót, szép lassan benyit, és elkezdi fürkészni a vezért.*
~ Hol lehet? Egy ekkora elf nem tud olyan egyszerűen elbújni!~
*Ahogy megtalálja rögtön megy is oda hozzá. Feltéve ha tekintetük találkozik.*