//Fényfohász//
*Viel szemmel láthatóan eléggé belelkesedik, és hát nincs mit tenni, ez a jókedv Titthyre is átragad. Noha nem mosolyog, azt ritkán szokott, de azért vonásaiból csak látni érzéseit. Az nagy könnyebbség, hogy akadnak majd segítő kezek, akik átszállítják cuccait Szarvasligetbe. És hogy még kordé is van, az még jobb. Legalább nem egyénenként kell cipekedni. És valószínűleg nem is kell többször fordulni, elég lesz egyszer is. Sok újdonságot nem mond neki Viel a táj meglehetősen tömör leírásával.*
- Igen, tudom. Ismerem.* Jelenti ki, hiszen tündértársa számára úgy festhet a dolog, hogy ismeretlen vidék neki. Árnyék neve újfent felcsendül, s biza nem tudja hová tenni se a nevet, de azt meg főleg nem, hogy kiről is van szó. Kizártnak tartja, hogy bármilyen lényt hívjanak így. Biztosan egy állat lehet. De kíváncsisága olyannyira furdalja oldalát, hogy nem állhatja meg a kérdést:*
- Ne haragudj, ki az az Árnyék?
*Az ezüsthajú virágból született rögtön gondolkodóba is esik, hogy mivel is békíthetné ki Nodricot. A vadvirágra már tényleg nem szól semmit. Nem akar szőrszálhasogató lenni. Így is örül neki, hogy előbbi véleménykifejtésével nem bántotta meg újdonsült ismerősét. Úgy véli, ha szóvá tenné, hogy a vadvirág nem kimondottan a legjobb ötlet, megbántaná Vielt. Igaz, nem volt szó a barbár neméről, tehát lehet akár nő is, épp úgy, ahogyan férfi.
Viel félreérti baráti figyelmeztetését, s el is pirul kissé.*
- Jajj, én nem azért mondtam.* Jegyzi meg engesztelőn. Nem is helyesbít, igazából feleslegesnek érzi. Meg különben ki ő, hogy bármit is számon kérjen Vielen? Nem egy kötekedő típus, ez a másik ok, amiért annyiban hagyja az ügyet.
Az indulással kapcsolatban kérdést kap. Nehéz nem észrevenni Viel lelkesedését, s igazából Titthy örül is neki, hogy találkozott valakivel, aki ugyan valamivel magasabb nála, de legalább ugyanolyan fajból származik. Kolbászából és teájából már nincs sok hátra.*
- Mehetünk mindjárt.* Mondja, és a terv többi részére csak bólogat. Részben azért, mert már ekkor tele van a szája, részben meg azért, mert egyetért Viellel.
A virágból születettnek nem is kell túl soká várakoznia. Alig telik egy percbe, Titthy befejezi az étkezést. Persze nem sietős tempóval teszi, de azért nem is húzza vele sokáig az időt. Megtörli száját és kezét, majd kijelenti:*
- Részemről indulhatunk.* S valóban készen áll rá. Amennyiben távozóra fogják, feláll székéről, s az asztal alá tolva azt hagyja el ismerkedésük színhelyét.*