Arthenior - Warg-odú
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Kaszárnya (új)
Warg-odúNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 288. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

288. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-06-01 12:59:34
 ÚJ
>Gabrael Äron Yn'Char avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Tűzkeresztség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Talán a medvetermetűnél sem az a baj, hogy egy tiszttel ül egy asztalnál, hanem csak ilyen introvertált a természete. Nem szívesen beszélget vagy barátkozik. De ha a parancsnok azt mondja, üljön le és egyen vele, akkor megteszi.
A pletykák dolgát kivesézik és ha Bredoc érdemesnek tartja rá, hogy utánajárjanak, akkor a katona nem teheti meg, hogy ellentmond neki ebben. Különben is, a medvetermetű akart feladatot magának, most meg egye meg, amit megfőzött.*
- Ahogy mondja, uram. *Ért egyet a nyitott fül hasznosságával és valahol örül is, hogy kiléphet az odúból, jót fog tenni a levegőváltozás.*
- Parancs, értettem. *Válaszolja amikor a férfi megadja az indulás időpontját. Eszik ő magától is, nem kell noszogatni, de nem kezd el falni az érezhetően tréfának szánt megjegyzésen.
A parancsnok távozik és azután már sokkal nyugodtabban, fesztelen fogyasztja el a maradék ételt a csajkájából. Mered maga elé és azon tűnődik, miféle pletykák lehettek azok, amelyek felkeltették Bredoc figyelmét. Azon már rég túltette magát, hogy Nilevard is esetlegesen csatlakozhat a kettősükhöz, ha nem basztatja, akkor nem akasztják össze a bajszukat.
Az étkezőből a körletébe megy és ott felszerelekezik. A kombinált vértet veszi magára, marad nála a tőr a deréktokban és fegyverövére akasztja a háromágú láncos buzogányt. A nyeregtáskájába pakol baltát, fáklyákat, kovát és acélt, egy tömlő vizet és egy elsősegélycsomagot. Alapvető katonai kellékek, ha küldetésbe indul az ember.
A pallost a vállára támasztja, a kerek, élezett peremű pajzsot a baljába fogja és így sétál ki komótosan, de még időben az istállóhoz, hogy felszerszámozza Balthazardt, a csatamén hálásan nyerít fel a mozgás lehetőségéért. A pallos a nyereg melletti kardövbe kerül, a nyeregtáskával átellenes oldalra pedig a pajzs.*
- Parancsnok. *Köszönti főhajtással Bredocot az istállónál, amikor kivezeti hátasát. Fellendül a nyeregbe és jól leplezett derűvel veszi tudomásul, hogy Nilevard sehol. Nem kérdezi, mikor indulnak, majd a parancsnok meghatározza. Könyökével a nyeregkápára támaszkodik, jobbjában hanyagul tartja a kantárt. Indulásra kész, nem is kétséges.*


287. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-31 21:21:24
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 441
OOC üzenetek: 126

Játékstílus: Vakmerő

//Tűzkeresztség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Talán Bredoc túl sokáig volt maga is bokorugró, talán csak ilyen a természete, de egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy ő a parancsnok és hogy kivel ül le egy asztalhoz, vagy kivel nem. Talán egyszer majd szóvá is tehetik egymásnak, de ennek nem most jön el az ideje.*
-Az már egyszer biztos. Azért néha akad a pletykák között némi hasznos dolog is. A nyitott fül ugye.
*Kocogtatja meg a füle tövét mielőtt újabb falatot venne a szájába. A "nincsen uram"-ot azért megmosolyogja a bajsza alatt, majd komolyabbra fordítja a szót.*
-Egy óra múlva, az istállónál gyülekező. Addig szerelkezz fel és *Ő maga az utolsó darab kenyeret is lenyeli, majd leöblíti a vízzel és feláll az asztaltól.* egyél sokat. Megpróbálom előkeríteni Nilevardot, ha nincs itt akkor majd megkeressük indulás után. Kérdés?
*Bár nem hiszi hogy akadna bármi is, mégiscsak így illik. Megvárja a választ, ha van valami akkor felel is és utána indul el a szobájába, hogy ő maga is magára öltse a páncélját. Szerencsére elég gyakorlott benne, hogy ne okozzon gondot egyedül elvégeznie ezt a feladatot, azért jó sok idő eltelik vele, ezt sajnos nem lehet kikerülni. Szépen a tabardot is magára ölti, mesterkard az oldalára a pajzs pedig a hátára.*
-Na jól van, jól van! Tessék!
*Nyújt oda egy nagyobb falat szárított húst a kutyusnak, aki ugyan kölyök még, de lassan szép jószággá fog érni, és jó tanítással nagyon hasznos lesz az oldalán. Talán erre az útra még nem viszi magával, hagy szokja a helyet, de a következőre mindenképp. Addig is Wulfrixenre bízza, hogy néha nézzen rá, de egyébként szabadon járhat és kelhet az odúban és a kaszárnyában, hátha összebarátkozik mindenkivel. Bredoc pedig ahogy mindennel elkészül úgy szétnéz a szobákban hogy megtalálja-e Nilevardot. ~Biztos kurvázik valahol.~ Megcsóválja a fejét, hisz hol máshol lenne a baka ha semmi dolga? Ezer és egy helyen nyilván. Az istállóhoz igyekezve elkap egy éppen pihenő futárlegényt, egy nagyobb (20) aranyérmét nyom a kezébe (Mesélő (Morw), majd meghagyja neki, hogy keresse meg Nilevardot. Leírja neki, hogy hogy néz ki, és hogy a fogadókat járja először végig meg a templomot, aztán a piacot, ha ott sincs akkor csak járjon nyitott szemmel de egyébként ne áldozza rá a napját. Azért bízik benne, hogy az említett helyek egyikén megleli majd. Aztán pedig a lovát kezdi előkészíteni amíg Gabraelre vár.*


286. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-31 09:25:35
 ÚJ
>Gabrael Äron Yn'Char avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Tűzkeresztség//

*A parancsnok észreveszi és ami rosszabb, meg is szólítja, hogy arra ösztönözze, üljön az asztalához. A talpasok ritkán étkeznek a tisztekkel, ám a wargok sokban különböznek a pirtianesiektől.*
- Köszönöm. *A szó inkább kérdés, mint valódi köszönetet kifejező frázis. Szed magának a csajkájába, majd kihúzza a neki előkészített széket és leül az asztalhoz Bredoc mellé. Láthatóan nehezen barátkozik a helyzettel, hogy a parancsnokkal egy asztalnál ül, de derekasan tartja magát.*
- Itt vagyok. *Válaszolja dörmögve. Nem tudja, miért kereste volna a férfi, de így legalább elébement a dolognak. Enni kezd és csak kurtán bólint a hivatalból feltett kérdésre. Csendben eszik nagy falatokkal, láthatóan nem az étel ízéért teszi, hanem mert szükséges. Nem is panaszkodik a kosztra, néha vízzel öblíti le a torkát, amikor Bredoc megtöri a csendet.*
- Az emberek sokat pletykálnak, uram. *Válaszolja dörmögő bölcsességgel, de érzi, hogy ez csak valami felvezetés, így figyelemmel vár. A szarkasztikus mosolyra nem reagál hasonlóval, kifejezéstelen tekintettel néz vissza a parancsnokra.*
- Nincsen, uram. *Válaszolja, mintha nem tudná, hogy a férfi miért is így kérdezte.
Amikor kiderül, hogy Nilevard lesz az osztag harmadik tagja, már nagyon sóhajtana, amikor rájön, hogy talán Bredoc újra fogást keresne a reakcióján, ezért elnyomja feltörni készülő negatív érzéseit és gesztusait.*
- Parancs, értettem. *Válaszolja kurtán, katonásan.*
- Mikor indulunk, uram? *Kérdi még, de mivel még a parancsnok is az étkezőben van, így biztosan lesz ideje összedobni a felszerelését.*


285. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-30 22:15:09
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 441
OOC üzenetek: 126

Játékstílus: Vakmerő

//Tűzkeresztség//

*Békésen falatozgat a rá megszokott sietős tempóban, amikor a nagydarab férfit veszi észre közeledni. Megtanulja az ember ha baka, hogy gyorsan és sokat egyen, úgy van ez mint az alvás. Ki kell használni amikor lehetőség van rá.*
-Gabrael!
*Biccent vissza az újoncnak, majd mielőtt tovább mehetne ismét szóra nyitja félig falattal teli száját.*
-Ülj csak ide.
*És ahogy azt illik, az egyik mellette lévő széket ki is húzza kicsit. No nem mintha valami úri hölggyel készülne pásztorórára, csak úgy jelzésképpen. Bízik benne, hogy helyet foglal az asztalnál a másik, hogy aztán elő is hozakodhasson azzal, ami miatt éppen keresni indult volna.*
-Pont meg akartalak keresni.
*Persze megvárja hogy ételt szedjen magának, ha még nem tette volna s csak utána folytatja.*
-Remélem sikerült berendezkedni és megszokni a helyet.
*Általános kérdés, érezhetően nem ez érdekli igazán a parancsnokot. Még pár falat és egy jó nagy korty víz, ezzel is időt hagyva a feleletre.*
-Egyébként biztos hallottad a rosszízű pletykákat mindenféle bajlós dologról.
*Igyekszik elkapni a másik tekintetét.*
-Arra gondoltam kimehetnénk az északi útra megnézni magunknak azokat a gyanús alakokat akiket emlegetnek a népek, körbe szaglászni kicsit. Lehet hogy kacsa az egész, de az emberek legalább látják hogy adunk a szavukra a jelenlétünkkel.
*Az érezhető a hangsúlyozásból hogy ez nem az a tipikus parancs.*
-Persze csak ha nincs egyéb dolgod.
*Szarkasztikus vigyor ül a borostás, szakállas arcra ahogy a szavakat mondja.*
-Te, Nilevard és én. Hátha akad pár rosszarcú.


284. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-30 21:14:08
 ÚJ
>Gabrael Äron Yn'Char avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Tűzkeresztség//

*A parancsnok legutóbb helyretette az értékelését és akkor úgy döntött, ad még egy esélyt az alakulatnak. Türelmetlen volt, ezt meg kell hagyni, de a türelem nem a talpasok erénye. Az odúba visszatérve tette a dolgát és várt, hogy elérkezzen az idő a bizonyításra. Bizonyításra az alakulat és a saját részéről.
Mintakatona volt, ha kellett ment, járőrözött, őrt állt vagy gyakorlatozott. A körletét és a páncélját tisztán tartotta, frissen olajozta az acélt és élesen tartotta a fegyvereit. A rendszer nyugalmat hozott az életének és a lelkének, újra katonának érezhette magát, mint régen Pirtianesben.
Minden nap ugyanabban az időben indult el az étkezőbe, hogy elfogyassza a felszolgált élelmet, sosem panaszkodott, sosem válogatott, de általában egyedül ült és evett, nem kereste társai társaságt.
Amikor belép az étkezőbe a parancsnokot pillantja meg, kurta főhajtással tiszteleg neki. Hasonlóan Bredochoz nem visel vértet, fekete vászonnadrág, bakancs és fekete ing van rajta, derekán az övére szíjazva keresztben a rövidkardnak is beillő tőr.*
- Parancsnok. *Lép el a férfi mellett, hogy a tálcájára ételt szedjen a csajkájába. Ha Bredoc nem szólítja le, akkor egy másik asztalhoz ül és kezd enni, magától nem ül oda a parancsnok mellé. Pirtianesben sosem ettek a tisztekkel és az évek alatt vésődött beidegződéseket nehéz levetkőzni.*


283. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-30 20:14:23
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 441
OOC üzenetek: 126

Játékstílus: Vakmerő

//Tűzkeresztség//

*Most már valóban úgy látszik, hogy a legtöbb fontos és sürgős dolgát sikerült elintéznie, így az étkező a következő megálló, ahol hamar talál is magának valami harapnivalót. Egyáltalán nem az a válogatós fajta, úgyhogy egy nagyobb darab cipót tör, egy kis szárított húst és paprikát meg hagymát pakol maga elé egy asztalra, hogy jóízűen falatozni kezdhessen. Szeme pedig közben jár, hátha betérne Nilevard vagy Gabrael. A páncélja most nincs rajta, csak az egyszerű fehér ingje a felgyűrt ujjakkal, és bőrnadrágja egy kopott csizmával. No meg egy kupa víz hogy öblítse a torkát. Ha esetleg meglátná bármelyiküket rögtön odakiáltana nekik és magához hívná, ha pedig Eeyr nem erre tereli őket, akkor az evés végeztével indul el, hogy végig kopogja az ajtókat, hátha megtalálja őket.*


282. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-25 21:13:55
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 441
OOC üzenetek: 126

Játékstílus: Vakmerő

//A parancsnokhoz//

*Éppen csak sikerül elkészülnie, amikor rögtön kopognak az ajtaján. ~Úgy néz ki ez is egy olyan nap lesz.~ Mosolyodik el a bajsza alatt. Igazából amennyire zavarta eleinte a dolog, úgy szokik egyre inkább bele a szerepébe. Ahogy ajtót nyit öreg barátját pillantja meg, aki kackiás mint mindig.*
-Szervusz cimbora!
*Mondja nagy, barátságos vigyorral a képén, és már fenn sem akad az írnok viselkedésén. Csak elveszi a papírt és megköszöni. Biztos sok dolga lehet, mert rögtön el is siet, ő pedig nem tartóztatja, inkább az olvasásba temetkezik. ~Tehát sikerült megtalálnia valakit a tanácsnál, szép munka Garsin. Listát írni, értem.~ Összegzi magában, és ahogy tollat és papírt ragadna, hogy elkezdjen körmölni, akkor veszi észre, hogy Wulfrixen ezt már megtette helyette, és neki jóformán csak jelölni kell, hogy kinek mennyi aranyat szán és aláírnia.*
-Aranyat érsz te vén kujon.
*Csóválja meg a fejét, majd gyorsan átfutja azért, hogy mit kell aláírnia.

Tisztelt Tanács! Lentebb láthatóak az alakulat jelenlegi tagjai.

Bredoc Droyn
Naesala Wynroris
Pashthra Shungo'rol
Garsin Elthur
Jenari Krultos
Gaerralos Ruuhrijehr
Wulfrixen Walfaccon
Nilevard Demingen Sethvar
Darenn Soreyl
Gabrael Äron Yn'Char

Alább pedig azok a személyek, kiknek a mágiatanulási támogatást szánom, egyenlő arányban elosztva:
Garsin Elthur
Gaerralos Ruuhrijehr

Kérem ezen levél birtokosának, vagy a benne megjelölt személyeknek szíveskedjenek átadni a Tanács nagylelkű adományát.

Üdvözlettel
Bredoc Droyn Parancsnok
aláírás pecsét."*
-Na így jó is lesz.
*Azzal megvárja amíg megszárad a tinta, lepecsételi és kezébe véve el is indul felkutatni Garsint, vagy a félkarút.*


281. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-25 21:03:36
 ÚJ
>Wulfrixen Walfaccon [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A parancsnokhoz//

*Még ha nem is úgy tűnik, egy gnóm élete sosem unalmas. Főleg egy olyan dolgos gnómé, mint Wulfrixen! Mert ő aztán nem hagyja el magát, és szerencsére akad is mit csinálni, szóval még csak külön keresnie sem kell a munkát. Itt van rögtön Garsin és a levél amit megkap tőle a mágiatanítással kapcsolatban. Persze őt ez különösebben nem érinti, legfeljebb annyiban, hogy iktat mindent és igyekszik segíteni a többiek dolgát. Úgyhogy előzetesen már el is készíti a listát a nevekkel, meg egy rövidke általános szövegezést, és Bredocot kezdi el keresni vele, hogy átadhassa neki.*
-Parancsnok úr!
*Szólal szilárd hangon ahogy az ajtaján koppant hármat, s ha az ki is nyílik akkor átnyújtja a papírost, meghajol és távozik is.*


280. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:04:52
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 441
OOC üzenetek: 126

Játékstílus: Vakmerő

// Ajándék //

-Á vagy úgy. A kereskedőháztól, üdvözlöm.
*Köszönti ismét. Az ajándék dolgán kissé meglepődik, de átveszi azt meg a levelet is, s gyorsan átfutja.*
-Nofene.
*Vigyorogja el magát Nilevardon, ahogy a bundát is a kezébe fogja.*
-Köszönöm. Mindenképp.
*Feleli és biccent is hozzá, egyértelműen jelezve, hogy mehet nyugodtan a dolgára. ~Na majd megkeresem én ezt a fiút.~ Jól esik neki, hogy így gondolt rá, bár valahol túlzásnak érzi és vissza is adná ezt a bundát, hisz mégiscsak ő ejtette el a vadat, Bredoc pedig nem szívesen hordana olyasmit amit csak úgy kapott. Azért alszik rá egyet. A szobájába igyekszik, ott szépen elteszi az ajándékot és a nap elteltével lefekszik, hogy végre nyugodtan kialudhassa magát. ~Holnap hosszú napunk lesz.~ Vizionálja magában előre, mielőtt végleg elfújná a gyertyát.*


279. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-21 12:59:34
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A műtét után//

*Mind a hangnemből, mint abból, hogy a másik föláll az asztaltól tudja, hogy ezt a témát egyelőre lezárták. Ugyan köszönetet mondana még, de ahogy Gaerralos felvezeti a mondandóját és nyilvánvalóvá válik, hogy az esti gyakorlatozást készíti elő szavaival, már nem jut eszébe visszatérni a korábbiakhoz. Inkább hallgat és figyel, hogy mindent megjegyezzen. Közbe nem szól, de egyébként is csak annyi volna a közlendője, hogy az intézőnél már járt, miután Soreylt nem találta a szobájában. Ez az információ viszont nem lényeges a végkifejlet tekintetében, úgyhogy utólag sem teszi hozzá.*
- Rendben. Értettem. - *Feleli szolgálatkészen és komolyan. Gaerralos ugyan felfedezhet a tekintetében némi bizonytalanságot, vagy ijedtséget is, de abban biztos lehet, hogy az utasításokat tudomásul vette és kérdés nem maradt benne.
Ha a férfi távozott, egy-két pillanatig mered maga elé, míg emészti a helyzetet. Azt hitte, hogy az elmaradt gyakorlat után, az elmúlt hatban már megnyugodott, de most ismét elkezd szorongani. Nem tudja, mire számítson, mi fog történni? És miért mennek a városon kívülre?
Bízik Gaerralosban, ám már magában a tudat, hogy miért kell ez a külön gyakorlat elég, hogy rosszul érezze magát, mert kellemes vagy könnyű biztosan nem lesz, erről meg van győződve.
Visszafordul a tányérja felé, amin még ott maradt az utolsó pár falat, félbeszakítva a beszélgetéssel. Keserű szájízzel leerőlteti, s közben igyekszik magában elnyomni a feszengést is.
Miután végzett az evéssel, még rendet rak maguk után, aztán első dolga, hogy elmegy és összeszedi a Gaerralos által előírt felszereléseket. Mindent a szobájába hord, hogy indulás előtt már csak föl kelljen kapnia. Aztán a korábbi tervei szerint nekifogna a tanulásnak, de nehezen irányítja rá a gondolatait a leckére.
Helyette kevés hittel az amulettet veszi elő, ha már ennyit beszéltek róla, s megismétli a tegnap esti próbálkozását. Persze eredménytelenül. De most nem tud ezen csüggedni.
Megpróbál legalább pihenni egy keveset és csak fejben átismételni a tanultakat, hogy elterelje a figyelmét. De az idő elég gyorsan is telik, ő pedig tart is tőle, hogy elveszíti az időérzékét, úgyhogy végül még viszonylag korán kimászik az ágyból és fölszerelkezik.
Odakint körülnéz a kaszárnya előtt, majd hogy Gaerralost még nem látja, visszamegy és a gyakorlótér szélénél lepakol. Úgy helyezkedik, hogy láthassa a férfi érkezését, egyébként pedig a fennmaradó időt azzal tölti, hogy alaposan átnyújtja, kicsit bemelegíti magát. A több mint egy hatos kiesést biztosan meg fogja érezni, igyekszik hát felkészülni. Bár van benne egy sejtés, hogy a mai gyakorlat nem lesz szokványos, azért inkább számol a testi megerőltetéssel is.*

//Kínvarázs//

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.

278. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-21 11:58:14
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//A műtét után//

*Lelki visszafejlődés. Elgondolkoztató fogalmazás, és jó is, ha Garsin magában megfontolja a jelentését, és hogy Gaerralos pontosan miért is választhatta ezeket a szavakat.
Azt nem csodálja, hogy a parancsnok fontosnak találja az amulett titokban tartását. Ez korlátozza is, hogy milyen módokon tudnák kivitelezni a gyakorlást... az ő figyelmét sem kerülik el azok a problémák, melyeken Garsin is eltűnődik. És persze mindennek van megoldása, elvégre a Krenkataurban is sikerrel használták egykoron ezeket az amuletteket.
Mégis, míg maga a mágiatanulás szempontjából valószínűleg ez lenne a leggyorsabb és legegyenesebb út, meglehet, hogy az egyéb feladatok, melyek azt szolgálnák, hogy ezt lehetővé tegyék, további nehézséget okoznának.
És persze egyéb módon is bonyolítanák a folyamatot. Bár Garsinnak, mint bármely katonának, fontos lesz megtanulnia hezitálás nélkül fájdalmat okozni, alapvetően a veterán helyesnek tartja, hogy csak fegyverként, eszközként akar tekinteni az amulettre.*
~Tiszteld a fegyvert, de sose szeresd.~
*Viszont a felsorolt opciók közül van egy, ami úgy tűnik, járhatóbbnak tűnik a lány számára, mint a többi. Nem tűnik úgy, hogy különösebben imponál neki érzelmi világának átrendezése... és így elsőként a Gaerralos számára esélyesen legkevésbé kellemes választást hozza.
Ám előrelátó módon gondolkozik, és beismeri a kudarc lehetőségét, mellyel egy egyetértő bólintást nyer ki Gaerralosból. Felelős döntésnek tűnik, mellyel kihasználja a számára elérhető erőforrások nagyját.*
-Rendben. A mai napot viszont másfajta gyakorlásnak szeretném szentelni.
*Kijelentésével témát vált, ez érezhető hangneméből, és abból, ahogy feláll az asztaltól, ám még nem lép el tőle, Garsinra nézve folytatja mondanivalóját.*
-Amennyiben nincs sürgős tennivalód, úgy megkérnélek, hogy adj jelentést Wulfrixennek arról, amit a Tanácsházában megtudtál. Ő majd eljuttatja az információt Bredochoz. Ezután van egy kevés időd, amit szabadon használhatsz, ám körülbelül másfél óra múlva a Kaszárnya előtt találkozunk. Vegyél kölcsön a Kaszárnya készleteiből egy fegyverkabátot, választásod szerinti gyakorlófegyvereket, és egy olajlámpást, és mindez legyen nálad ekkorra. Ezúttal a városon kívül fogunk gyakorlatozni.
*Ha nincs más kérdés, úgy ő is elindul, hogy nekilásson saját előkészületeinek. A gyakorlatozás kimerítette, és első körben így pihenni akar, mielőtt újra intenzív mozgásba kezdene. Ennek megfelelően a szobáját célozza meg, ahol nekiláthat, hogy rendbe szedje jegyzeteit, és az újabb fejleményeket is leírhassa.
Készít így jegyzeteket a Garsin és saját maga által birtokolt képességről, a Karheia által emlegetett Synmiráról, és az amulettről is. A Karheiától átmásolt jegyzetek átírását is folytatja, ám nem hagyja, hogy elszaladjon vele az idő, elvégre ő is készen akar állni a gyakorlatozáshoz.
Páncélját ezúttal könnyebben ölti fel, mint eddig. Nem könnyen, hisz a tény, hogy egy karral rendelkezik csak, továbbra is akadályozza, ám az újonan meggyógyított térde nagy általánosságban segít, hogy kevésbé lassú és fájdalmas folyamat legyen a felvértezés. A páncél fölé tabard, újra felölti fegyverövét, majd készen is áll, hogy elhagyja szobáját. Útja első körben viszont az élelmiszerraktár felé vezet, ahonnan egy tölgymakk elsajátítását követően távozik is.*


277. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-20 22:34:53
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A műtét után//

*Lelki visszafejlődés... Koppannak elméjében a szavak. Bár sokáig nem időzik el felettük, később talán, magányában ezt is jobban értelmezi.
Csöndben hallgatja végig Gaerralos véleményét és ötleteit. Ugyan néhányszor közbeszólna, de mikor érzékeli, hogy a férfi még folytatja, akkor hagyja őt beszélni.*
- A parancsnok azt mondta, hogy az alakulaton belül ugyan nem kell titoknak maradnia, de az újoncok előtt jobb nem beszélni róla. - *Feleli az első felvetésre, ami választ is igényel, kihasználva az alkalmat, míg Gaerralos vizet hoz.
Nem magyarázza túl, az utasítást mintegy beidézi, tudja, hogy a másik ebből le tudja szűrni, amit le kell.
Hogy bűnözőkön gyakorolhatna... azt ő leginkább csak úgy tudja elképzelni, ha azt észrevétlenül tehetné. Nem csak a személyazonossága rejtése miatt, hanem hogy az amulettről ne szerezzen más tudomást. Igaz, az ékszer rejthető, viszont a hatása már annál kevésbé, s ha mást nem, egy varázslatot sejthetnének mögötte. De végül is talán csak egyszer kell sikerüljön, hogy megtudja, mi hozza működésbe a kezében az amulettet. Azt pedig valami rohamnak is betudhatják, hisz ki gondolná kapásból, hogy "szemmel verte" az egyik rabot...? Szóval mindenképpen elgondolkodtató.
Annál is inkább, mert ahogy maga elé képzeli a lehetőséget, megmozdul benne egy kis vágy, hogy büntessen és fájdalmat okozzon azoknak, akik maguk pedig másokat gyötörtek. Feltételezhetően nem volna ez egy rossz út. Az más kérdés, hogy milyen nyomot hagyna benne, ha tényleg az élvezetért használná az ékszert.
Miután Gaerralos ivott, meghallgatja még a maradék mondanivalóját és meg is szíveli. Jó, hogy hallotta az álláspontját és hogy a saját félelme mellett tőle is azt a véleményt kapta, hogy az őszinte, érzelmi alapú önbántalmazás nem biztos, hogy megérné a kockázatot.*
- Ha valóban vállalná, szeretném megpróbálni magával. Mellette pedig magamon is gyakorolnék. Ha hatokig nem jutok eredményre, akkor... akkor pedig egy bűnözőn. De Abogr mester óva intését is figyelembe véve előbb inkább a saját akaratomból kísérelném meg működésre bírni és nem... élvezetből. - *Érti ő, hogy miért kérdéses, hogy ez egyáltalán működhet-e. De részéről akar adni egy esélyt az... irányított érzelmeknek? Úgy képzeli, ha céllal akar fájdalmat okozni, az még mindig elég erős kívánság lehet a kínokozásra. Ha saját magát meg tudta győzni, akár az amulett is "elfogadhatja" az akaratát őszintének.
Miután megosztotta az elhangzottak tükrében hozott terveit, várakozón néz a férfira. Vagy, hogy ehhez is hozzáfűzze a maga gondolatait, vagy hogy esetleg jelezze, hogy mikor tudná vállalni a... gyakorlást az amulettel.*


276. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-20 21:06:59
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//A műtét után//

*Kérdő hangsúly, vagy merengés? Nem kijelentés, nincs benne sok meggyőződés... látszik, hogy Gaerralos véleménye is számít itt, ami olyan szempontból jó, hogy alkalmat nyújt a veteránnak tisztázni a helyzetet.*
-Ha és amennyiben magadon akarod használni akkor igen. Ám vannak más, hatékonyabb módszerek is, melyek nem követelnek tőled lelki visszafejlődést.
*Tárgyilagos hangja nem sok kétséget hagy afelől, hogy milyen véleményen van az önhibáztatásról és önsorsrontásról. Főleg úgy, hogy ő maga lát jelentősen előnyösebb, és saját értékrendje szerint igazságosabb megoldásokat is.
Ezt fel is kezdi vezetni a lánynak, habár nem számít rá, hogy Garsin ujjongó egyetértéssel fogja fogadni javaslatát. Elvégre nem egy agresszív alkatnak ismeri, és habár gyanítja, hogy sarokba szorítva képes lenne bántani másokat - talán már tett is így -, nem hinné, hogy szívesen tette, vagy tenné ezt.
Abogr mesterrel kapcsolatos kérdésére olyan választ kap, ami értelmezése alapján megerősíti, amit mond. Az érzelem, a kínokozásra való vágy, vagy épp annak ellentéte, számít a varázslásban. Azzal az indoklással is egyetért, hogy a fájdalom akadályozza a koncentrációt - ő maga sem hinné, hogy a műtőasztalon bármi bonyolultabb varázslatra képes lett volna, mint ami szinte véletlenül 'kicsúszott'.
Végül aztán Garsin rátér Gaerralos javaslatára, és felteszi az első, legegyértelműbb kérdést, felvetve a problémát, melyen a veterán is gondolkozott... és gondolkozik is még pár másodpercig, mikor végül szót kap, mielőtt hangot adna az elképzeléseinek.*
-Több választási lehetőséget látok előtted. Számomra a legegyértelműbb annak tűnik, hogy olyanokkal gyakorolsz, akik valóban megérdemlik. Erőszaktevők, gyilkosok, komoly bűnözők. Nincs belőlük hiány, megfelelő engedéllyel a városőrség kétségkívül rendelkezésedre tudna bocsájtani ilyesféle aljanépet. Persze ebben az esetben jól jön valami, ami megőrzi az anonimitásodat a saját biztonságod érdekében.
*Szeme ismét csak Garsinén időzik el, és nem hagy különösebb szünetet a felsorolásában.*
-Avagy megpróbálhatsz olyasvalakit keresni, aki önkéntesen vállalja a fájdalmat. Ebben rövidtávon én is segédkezhetek, avagy ellenszolgáltatás jegyében bizonyára más is mutatna hajlandóságot. Persze az eddigi két lehetőség felveti annak a kérdését, hogy mennyire fontos az amulett titokban tartása. Ez az utóbbi lehetőség hasznos, ha az amulettre csak eszközként akarsz tekinteni, felvállalva, hogy így esélyesen jóval nehezebb, ha nem lehetetlen lesz elsajátítanod a használatát.
*Itt feláll, hogy hozzon egy kancsó vizet, mellyel újratölti saját poharát. Itt Garsin akár közbe is szólhat, ám ha nem tesz így, akkor miután ivott egy korty vizet, folytatja.*
-Önmagadon is gyakorolhatsz, ám abból az okból is, amit említettél, nehéz lesz. Ösztönösen kerülni akarod a fájdalmat, és a fájdalom maga pedig a varázslást fogja megnehezíteni. És amennyiben érzelmileg is ráhangolódsz az önbántalmazásra, az veszélyes folyamatot indíthat el, ami kihatással lehet az ítélőképességedre is. Avagy folytathatod úgy, ahogy eddig, ami esélyesen hosszas, és nehéz folyamat lesz, és sikert sem garantál majd.
*Ér gondolatmenete végére. Persze van még egy opció, ám azt nem említi meg - legalábbis egyelőre. Ugyanis könnyen lehet, hogy Garsin kevésbé alkalmas jellem a kínokozásra, mint mások, ám Gaerralos azzal is tisztában van, hogy ha megemlítené, hogy átadhatná másnak is az amulettet, azt a feladásra bátorításként számítana... amire tanítványának úgy ítéli, most nincs szüksége.*


275. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-20 13:09:32
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A műtét után//

*Belé nevelték, hogy a fájdalom, a veréssel való büntetés a szükséges rossz, hogy megtanulja a saját helyét a világban és annak megfelelően viselkedjen. Ő pedig belsővé tette ezt a "tanítást" és elhitte, hogy megérdemli a verést, levonta belőle a maga tanulságait. Ugyanakkor azt is képes volt felismerni - igaz, hosszabb időbe telt -, mikor már teljesen rajta kívül állt, hogy kap-e büntetést. Ez a felismerés és szembeszegülés vezette őt ide. Lehetne mondani, hogy azért van itt, mert többé nem volt hajlandó elfogadni vagy elviselni a fájdalmat, vagy a bárminemű bántalmazást.
Most sem akarja ő igazán bántani magát. Bár akad benne elég bűntudat és bizonytalanság, hogy képes legyen elhitetni magával, hogy megérdemli a fájdalmat, az önbüntetést, valójában nem akar ilyesmikre gondolni. Meg is ijeszti az a néhány pillanat, amikor elmereng rajta, hogy ez lehetne a megoldás, hogy az amulett működjön. Mert ugyanakkor erős benne a kötelességtudat, így pedig a késztetés is, hogy meg kellene tennie: vissza kellene süppednie oda, ahonnan kimászni próbál, mert ezzel válhatna hasznossá, így teljesíthetné a rá bízott feladatot. De nem akarja, fél tőle. Talán ezért is kerülte ezeket a gondolatokat, míg Gaerralos kérdései rá nem mutattak, hogy lehet ez a hozzáállás volna szükséges a részéről, hogy az amulett tényleg a kívánsága szerint működjön és megadja a fájdalmat.
Mikor válasza után a férfi kifejti a véleményét, az ismét elég tanácstalanná teszi. Jó, hogy inkább így gondolkozik, viszont mégsem jó, mert vélhetően nem lesz eredményre vezető... Akkor mégis mit kellene csinálnia?*
- Akkor mégis arra kellene összpontosítanom, hogy miért érdemelném meg. - *Van egy kis kérdő hangsúly a szavaiban, de alapvetően inkább összefoglalója annak, hogy ebből milyen következtetést vont le.
Ahogy Gaerralos folytatja, abból viszont az tűnik ki, hogy a férfi alapvetően is inkább másokon gyakoroltatná vele az amulett használatát. Amiről persze neki is megvannak a saját gondolatai, de mielőtt ezeket kifejezhetné, mestere újabb kérdéssel fordul felé.*
- Nem sokat. Feltételezte, hogy könnyebb a használata olyasvalakinek, aki szeret is fájdalmat okozni. És hogy könnyen rá lehet kapni az ízére, ezért veszélyes. - *Próbál felidézni részleteket a rövid beszélgetésből.*
- Hogy miért lehet nehezebb saját magunkon használni, arról csak annyit mondott, hogy a fájdalom kizökkentheti a használót az összpontosításból, ezért a varázslat megszakad. - *Teszi még hozzá, majd ő kérdez.*
- Maga szerint kin kellene gyakorolnom?... Mert ha nem elég az akaratom - a cél, amiért akarom okozni a fájdalmat -, akkor nem vagyok benne biztos, hogy valaki más esetén könnyebben meg tudnám magamat győzni, hogy megérdemli a kínt. Arról igen, hogy megéri fájdalmat okoznom; mert sérülést nem okozok, nem marad nyoma és nem is kell sokáig nyújtanom a kín okozását, elég, ha elengedem az amulettet... Ha a másik vállalja ezt a fájdalmat, ennyit megér, hogy később fegyverként tudjuk használni ezt. Mégis inkább magam vállalnám ezt, semmint máson gyakoroljak.- *Fejezi ki gondolatait, őszintén tanácsot várva a másiktól.*
- Ugyan lehetségesnek tartom, hogy... Tudja, ha forró edényhez nyúl, vagy a szeme felé közelít valami... elkapja a kezét, lehunyja a szemét... Talán én is ezt teszem, amikor a fájdalomra készülök, ez is akadályozhat. De még nem is gyakoroltam eleget, tegnap próbáltam először. - *Teszi hozzá, majd tekintete megállapodik Gaerraloson, s már nem szól, csak vár.*


274. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-20 10:36:58
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//A műtét után//

*Látszik, hogy a kérdésének hatása van Garsinra. Céllal teszi ezt, még ha Garsin számára nem is lehet kellemes élmény. Viszont kénytelen szembeállítani tanítványát a tényekkel, ha az úgy szeretné elsajátítani az amulett használatát, hogy közben nem rongálja saját lelki stabilitását.
Nem hiszi ugyanis, hogy egy az önhibáztatásra kifejezetten hajlamos kamaszlányt érintetlenül hagyna az, hogy megtanulja, milyen módon kell szó szerint mágikus módon kínozni önmagát, sőt, egyenesen kívánni saját magára a fájdalmat. Ráadásul afelől is vannak kétségei, hogy ez mennyit segítene a lánynak abban, hogy az amulettet azok ellen fordítsa, akik ellen használnia kell majd.
Végül aztán amaz válaszol, és szavai egyszerre megnyugtatóak, és továbbra is problémásak. Nem hiszi ugyanis, hogy a lány sokra megy majd azzal, ha a fájdalomra egyszerű eszközként tekint, egyfajta szükséges rosszként... nem tűnik valószínűnek, hogy ezzel elérné a kívánt hatást.*
-Nem elég. Jó, hogy így gondolkozol... jobb, mintha ténylegesen magad ellen akarnád fordítani. Ám ha jól gondolom, hogy egy ilyen tárgy hogy működhet - és meglehet, hogy tévedek -, akkor legalább olyan fontos a kín maga, mint a cél, amiért használod.
*Egy rövid szünetet tart, továbbra is fenntartva a szemkontaktust. Meg akar bizonyosodni róla, hogy Garsin érti, amit mond, és így ezen a ponton amaz kérdezhet is, ha akar, és csak ezután folytatja.*
-Nekem veszélyesnek tűnik, hogy magad ellen akarod megtanulni használni a tárgyat. Ha mások - bűnözők, Arthenior ellenségei - lefegyverzése a cél, akkor másokat kell megtanulnod kínozni.
*Egy pár másodpercig még a lány szemébe néz, majd megtöri a szemkontaktust, és hátradől.*
-HA igazam van. Említetted, hogy beszélgettél Abogr mesterrel - ő kétségkívül többet tud a tárgyról, mint én. Mondott bármit erről?


273. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-19 19:26:54
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A műtét után//

*A hosszas összefoglaló egy kissé még le is fárasztja, így bár kérdéseket vár, arra nincs teljesen felkészülve, hogy az első mindjárt felé, vagyis a gyakorlási módszere felé irányuljon.
Kezdetnek csak biccent. Valamiért kapásból helytelenítést érzékel a kérdés mögött, s talán nem teljesen tévesen.
A továbbiakból aztán úgy sejti, hogy inkább a módszerrel nem ért egyet a férfi, nem gondolja megfelelőnek, működőképesnek.
A neki szegezett felvetésekkel valószínűleg nem ez a célja mesterének, ám a kezdeti őszinte válaszkeresés után Garsinban hirtelen átkapcsol valami... Akár még észlelhető is lehet a lefagyása és magába mélyedése.
Összeköti az elhangzottakat, hogy Gaerralos szerint az amulettet érzelmek irányítják, s a kérdéseket, hogy ő szeretne-e magának fájdalmat okozni, elhiszi-e, hogy megérdemelné a kínt... Mi van, ha tényleg ez volna a megoldás? Ha fel kellene idéznie, meg kellene keresnie magában, hogy miért érdemelné meg?
De pusztán néhány pillanatra kalandozik el, aztán tekintete kitisztul és őszintén osztja meg eredeti elképzelését a férfival.*
- Akarom, hogy fájjon, mert akarom, hogy működjön, hogy képes legyek használni. - *Feleli egyszerűen, de komolyan.*
- Mert láttam, hogy mire képes és tényleg szörnyű... de úgy hiszem, hogy lehetne jóra használni. Nem okoz sebet, mint egy kard, nem veszélyes másra, csak a célpontra. És még vele is kíméletes. A fájdalom elmúlik, a sérülésbe belehalhat. Az amulettel le lehet fegyverezni valakit, anélkül, hogy bántódása esne... Nagyon jó eszköz volna a kezünkben.
Úgyhogy igen, akarom, hogy fájjon, mert az azt jelentené, hogy már tudom használni. - *Magyarázza, de benne is akad kérdés, viszont nem akarja feltenni, míg nem hallotta a férfi véleményét.*

A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.19 19:31:15


272. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-19 18:49:41
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//A műtét után//

*Garsinnak nem kell sok biztatás, hamar belekezd a mesélésbe. Habár a lány a feje fölött néz el, ez nem tántorítja el attól, hogy ő figyelje annak arckifejezését, és mikor az felé pillant, sosem nehéz megtalálni a szemkontaktust. Csak figyel, és magában feldolgozza a hallottakat.*
~Kínokozó amulett. Tárgyba zárt holdmágia, vagy szakrális Sa'Tereth-i ige?~
*Spekulál szinte azonnal magában. Különösebben nem szörnyed el a mágikus kínzóeszköz gondolatától, Pirtianesben töltött évei során a mágikus kínzás nem egy formájával megismerkedett már. Az persze kissé meglepi, hogy Artheniorban is használtak ilyeneket... na nem azért, mert ne tudná elképzelni, ám magától nem is feltételezte volna.*
~Több, tapasztalt katonák lefegyverzésére is alkalmas mágikus kínzóeszköz, jelenleg ismeretlen helyen.~
*Zavarja, hogy ez csak olyan mellesleges módon kerül említésre. Megfontolja, hogy rákérdez a rabok jelenlegi hollétére, ám végül ellene dönt. Tudja, hogy mindkettőjüknek elég felelőssége van jelenleg, és nem akar befolyni egy ilyen keresésbe.*
~Régen. Akkor holdmágia, vagy valami számomra ismeretlen.~
*A lány folytatja az elbeszélést, és hamarosan magyarázatot is nyújt Gaerralos kimondatlan kérdésére. Ősi elf közösség, elfbőr... Szeme sem rezzen, ahogy ezt hallja. Ha nem a sötételfek városában töltötte volna katonaéveit, akkor talán drámaibb reakciót mutatna... ám az elfbőrrel kötött könyvek még ha nem is mindennaposak Pirtianesben, azért példanélkülinek sem lehet őket nevezni.*
~Kínok atyja. Létező entitás, vagy fanatikus elmék szüleménye?~
*A lány folytatott magyarázata alapján az előbbi valószínűbbnek tűnik, habár találkozott már olyan eretnekségnek is könnyedén nevezhető könyvvel, ami azt állította, maga az imádat is mágikus hatalommal bír.*
-Magadon?
*Reagál végül az egész beszámoló során először, pont a végére. Figyeli Garsin vonásait, igyekszik olvasni belőlük, míg saját arckifejezése nem árulja el a véleményét.*
-Ha a mágia maga szakrális, akkor feltételezem, hogy inkább érzelemközpontú, mintsem tudatos, kiszámítható és objektív módon meghatározható szorítható módja van az aktiválásának.
*Enyhén előrehajol, jégkékjeit Garsin szemeibe fúrja.*
-Akarod, hogy fájjon? Szeretnél kínt okozni magadnak? Úgy érzed, képes vagy meggyőzni magadat, hogy megérdemled?
*Csöndesen, de tisztán beszél, és ahogy kérdése végére ér, kivár. Hangja és testbeszéde is őszinteséget követelnek, és habár teljes tudatában van annak, hogy nehéz kérdést tett fel, mégis elvárja, hogy a lány tudjon választ adni rá.*


271. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-19 15:58:23
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A műtét után//

*Nem igazán tud mit hozzáfűzni a kapott magyarázathoz, még mindig eléggé meglepett és csak emészti az elhangzottakat, meg a tényt, hogy... valami különleges adottsággal rendelkezik? Illetve Gaerralos is. De ahogy mestere előadja, mégis egyedibbnek és ritkábbnak tűnik ez a képesség. Ezt magában végül egy biztató, jó jelnek könyveli el, hogy nem értelmetlen a nagyobb célok felé törnie. Bár ezt a félelmét már az első sikeres varázslata is enyhítette, mégis jól jön minden megerősítés.
A mágiában tett előmeneteleikről aztán visszakanyarodnak a kutatás témájához. A kérdésére kapott válasz pedig jelzi számára, hogy érdemes fölvezetnie az egészet. Túl mélyen nem áll szándékában ugyan belemenni a részletekbe, mert az a személyével kapcsolatban is vetne föl kérdéseket, illetve hosszúra is nyúlna és nem kapcsolódik szorosan az amuletthez.
Eltöprengve néz el a férfi feje mellett, úgy kezd bele az egészbe, és többnyire tartja is ezt, csak néha pillant a vele szemben ülő szemébe beszéd közben.*
- A városi lázadás miatt nem érkezett több ellátmány a bányába és az őrök is kevesebben voltak, így a raboknak sikerült kiszabadulniuk és az őröket tették fogollyá... A vezetőjük egy Gardoth nevű férfi volt, de többnyire csak Kékszeműnek nevezték. Az őrök használtak egyfajta kínzóeszközt, egy amulettet, hogy a rabokat kordában tartsák. A Kékszemű megszerzett egy ilyet - a többivel az őrök sem tudták, mi lett -... szóval... ez is segített neki átvenni az irányítást. A parancsnokot és a hadnagyot is ezzel fegyverezte le. Ezt az amulettet elég volt megérintenie és néznie, akit kínozni kívánt. - *Úgy véli, ennyi bevezető elég is arról, hogy hogyan kerültek kapcsolatba ezzel a mágikus holmival, úgyhogy rátér a lényegre.*
- Mikor kiszabadultunk, az amulettet magunkkal hoztuk. A könyvtárban megtudtam, hogy valóban régen használtak több ilyen amulettet is a bányabörtönben. Viszont csakis olyanok képesek működtetni, akik képesek a varázslásra.
A könyvtár tiltott részlegében aztán megtudtam azt is, hogy honnan származik ez az amulett. Legalábbis a működésének leírása megegyezett azzal, amit mi tapasztaltunk és volt egy rajz is róla a könyvben, ami szintén megegyezett azzal, ahogy az amulett kinéz. Szóval mondhatni bizonyos, hogy ugyanarról az amulettről van szó...
Mindez egy elfek bőréből készült könyvben volt, ami egy elf közösség... vallásos könyve volt? - *Fogalmaz kissé bizonytalanul, mert nem is tudja, milyen szóval illesse azt a sok borzalmat, önkínzási módszert és hagymázas látomást, amit olvasott.*
- Egy Kínok Atyjának nevezett istenségben hittek. Úgy gondolták, hogy a fájdalom által kerülhetnek közelebb hozzá, ezért különféle módokon kínozták saját magukat. De néhányan már annyira hozzászoktak a fájdalomhoz, hogy nehezükre esett elérni. Ezért készült a Kínhozó: az amulett. Ami a test megsebzése nélkül egyenesen éri el a fájdalom érzését, így pedig annak is képes kínt okozni, akinek a teste már hozzászokott.
Viszont arról nem szólt a könyv, hogy miként lehet pontosan használni az amulettet, csak az derült ki ebből is, hogy csakis varázshasználók tudják működtetni.
Ezért mentem a Mágustoronyba... hátha Abogr mester tud ebben segíteni. És voltam olyan szerencsés, hogy fogadott is. Azt hiszem, ő is kíváncsi volt.
Megerősítette, hogy szakrális eredetű mágikus tárgy, de a mágia már benne van, csak működésre kell bírni. Vagyis hogy nem csak szakrális mágusok tudják használni...
Amit láttunk is a Kékszeműnél: az amulettet érinteni kell és nézni, akit kínozni akarunk. Ennyit tudott ő is mondani. Csak gyakorolni kell és ráérezni a használatára, a kellő affinitással az után működnie kellene, akár egy varázslatnak. - *Elgondolkodik, hogy kihagyott-e valamit, de a saját szemszögéből nem látja, úgyhogy itt zárja a beszámolót és hagy lehetőséget a kérdésekre. Illetve...*
- Tegnap este már próbáltam, de egyelőre nem sikerült. Mondjuk ezt is mondta Abogr mester, hogy saját magunkon használni nehezebb lehet...


270. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-19 14:16:40
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//A műtét után//

-Remek kérdés. A képesség maga azok között, akik mágiát tanulnak, nem különösebben ritka... ám látszólag függetlenül attól, hogy mennyi tapasztalatot szereznek, sokak számára elérhetetlennek tűnik, míg mások, mint például te - vagy, ahogy felfedeztem, jómagam - valamilyen módon szert tettek rá.
*Bizonyára vannak, akik széleskörűbben kutatták ezt a témát, elvégre akik a mágia útjára lépnek, jellemzően vagy eleve valamekkora befolyással rendelkeznek, vagy újdonsült képességeik nyitnak fel nekik kapukat. Az ilyenek között pedig kétségkívül nem egy olyan van, akit frusztrált, hogy nem tudja elsajátítani az ilyen szintű kontrollt... és egy mágus ritkán riad el egy kevés kutatástól, hogy megpróbálja megoldani a problémáit.
Garsint láthatólag szórakoztatja kijelentése, habár kissé túlbecsüli, hogy mire is képes az alapszintű földmágia. Földrengés okozására éppen még nem, de arra igen, hogy például kevesebb, mint egy perc alatt effektíve kettéválassza a Warg odú konyháját, avagy megáldja egy belső almafával. Ennél viszont kreatívabb ötletei is akadnak, hogy hogy tudná alkalmazni ezeket a varázslatokat.*
-Ne aggódj, meg fogom.
*Ő maga is szándékozik gyakorolni az újonnan megismert varázslatokat, és bizony eszébe is jut pár módszer, amivel ezt megejtheti. Mindez viszont egyelőre várhat, hiszen továbbra is kíváncsi Garsin kutatására... még ha a lány meglehetősen kacsaringós úton is jut el a lényegig. Türelmesen, az ujjaival halkan az asztalon dobolva várja meg, míg tanítványa rájön, hogy nem a kérdésre válaszol.
A fiatal végül warg utoléri magát, és inkább magán a kutatáson kezd el gondolkozni, ám látszik, hogy szükség van egy kevés háttérinformációra, hogy a dolog értelmezhető legyen.*
-Hallottam hírét, ám semmi konkrét részletet nem tudok.
*Itt hátradől, jelezve, hogy Garsin nyugodtan belekezdhet a történetbe, és ha ez meg is történik, akkor valószínűleg nem nagyon tervez közbevágni, csak figyelemmel hallgatja a másik szavait.*


269. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-19 12:51:42
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A műtét után//

- De akkor én miért tudom? - *Kérdez vissza, kissé szórakozottan, mert egyrészt emészti az elhangzottakat, meg ezt a meglepő újdonságot, hogy ilyesmire is képes lehet a varázslat során, másrészt mivel Gaerralos feloszlatásról beszélt, máris igyekszik ezzel is tenni egy próbát és így figyelme megoszlik.
Mikor kezeiről is eltűnik a derengés, akkor fölemeli tekintetét, és ismét egészen mesterére összpontosít.
Az ismerős, utasító hangnemre csupán komolyan biccent, hogy úgy fog tenni.
Majd kérdeznie sem kell, Gaerralos magától hozza föl a témát, amiről az imént nem volt alkalma érdeklődni, és eszerint megerősítést nyer, hogy jól értette: a férfi is szerzett már gyakorlati tudást a mágiában.
E hírt előbb csak élénk figyelemmel és lelkesedéssel fogadja, majd Gaerralos megjegyzésére arról, hogy az ő bemutatója alighanem kárt tenne a konyhában, csaknem fölnevet, mert máris földrengést képzel ide és csörömpölve potyogó edényeket.*
- Azért egyszer majd megmutathatná. - *Veti föl, megengedve magának némi gyerekességet. Mert bizony nem feltétlenül csak tudományos az érdeklődése, hanem szórakoztatják is és lenyűgözik az ilyen látványos varázslatok.*
- Meglátja majd a toronyban mennyit lehet tanulni! Hatalmas termek vannak, minden ágnak egy külön szint! Sokkal nagyobb, mint a könyvtár. És azt hiszem, ez is egy varázslat... Mármint... a toronyban sokkal több hely van, mint ahogy kívülről nézve gondolná. És volt ott egy ajtó, ami nem mindig ugyanoda vezetett... - *Kezd egy kis mesélésbe, felbuzdulva rajta, hogy most már mesterének sem lesz akkora akadály a torony elhelyezkedése.
De hamar félbe is hagyja az élménybeszámolót, mert a teleportáló ajtóról eszébe jut, hogy miért is haladt át azon, s hogy a kutatásról akart beszélni Gaerralosnak. Úgyhogy lelassít és visszakomolyodik, keresi a szavakat és hogy hol kezdjen bele ebbe a hosszú történetbe.*
- Tudja, hogy a parancsnok, a hadnagy és én hosszú ideig a Krenkataur bányabörtönében voltunk, mielőtt a városba jöttünk? - *Teszi föl a kérdést, mert az amulett szempontjából ez egy fontos részlet, ugyanakkor nem szükséges kifejtenie, ha a férfinek más már elmesélte mindezt.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 269-288