Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 352 (7021. - 7040. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7040. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-17 19:07:20
Üzenet elküldve: 2025-11-17 19:07:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
- Hozzám a kulcs sokkal bonyolultabb, de úgy tűnik, hogy megtaláltad. Még ha nem is tudod hogyan. * Feleli, illedelmesen viszonozva előtte a csókot, amit oly követelően kérnek a finom puha ajkak. Mutató és hüvelyujjával finoman fogja meg a bárd állát, és fordítja vissza a fejét magához, amikor a ruhadarabon szeretne időzni. Azt akarja, hogy a kékek az ő tekintetét keressék, és próbálja fenntartani a szemkontaktust a nővel. A feszengés tovább tüzeli benne a vágyat, de végül ő az, aki megtöri a szemkontaktust, és ajkaival a sebhelyek nyomait illeti. Hagyja, hogy megszabadítsák ruhájától, és ahogy az ágy felé hátrál, húzza magával a nőt, nem zavarja, hogy férfiassága immáron szabadon dörgölőzik a másikhoz. Menet közben újabb vad csókokat ad és kap, viszont az ágyhoz érve megpróbálja visszavenni az irányítást, és mielőtt Merlana lepillanthatna, az ágyra fordítja, hogy felé hajolva folytassa a megkezdett csókokat, határozott mozdulattal tépve le a nőről a fehérneműt. A mozdulata gyakorlott, úgy szakítja el az anyagot, hogy ne okozzon vele fájdalmat, legalábbis fizikait. Amennyiben mindezek után még nem rúgja el magától a finom, rózsaillatú szépség, akkor viszont, továbbra is úgy helyezkedve, hogy férfiasságát takarja, igyekszik olyan gyönyört okozni a másiknak, amit csak egy igazán fürge, éneklésben és hazudozásban edzett nyelvű bárd képes. *
//Egy húron pendülve//
- Hozzám a kulcs sokkal bonyolultabb, de úgy tűnik, hogy megtaláltad. Még ha nem is tudod hogyan. * Feleli, illedelmesen viszonozva előtte a csókot, amit oly követelően kérnek a finom puha ajkak. Mutató és hüvelyujjával finoman fogja meg a bárd állát, és fordítja vissza a fejét magához, amikor a ruhadarabon szeretne időzni. Azt akarja, hogy a kékek az ő tekintetét keressék, és próbálja fenntartani a szemkontaktust a nővel. A feszengés tovább tüzeli benne a vágyat, de végül ő az, aki megtöri a szemkontaktust, és ajkaival a sebhelyek nyomait illeti. Hagyja, hogy megszabadítsák ruhájától, és ahogy az ágy felé hátrál, húzza magával a nőt, nem zavarja, hogy férfiassága immáron szabadon dörgölőzik a másikhoz. Menet közben újabb vad csókokat ad és kap, viszont az ágyhoz érve megpróbálja visszavenni az irányítást, és mielőtt Merlana lepillanthatna, az ágyra fordítja, hogy felé hajolva folytassa a megkezdett csókokat, határozott mozdulattal tépve le a nőről a fehérneműt. A mozdulata gyakorlott, úgy szakítja el az anyagot, hogy ne okozzon vele fájdalmat, legalábbis fizikait. Amennyiben mindezek után még nem rúgja el magától a finom, rózsaillatú szépség, akkor viszont, továbbra is úgy helyezkedve, hogy férfiasságát takarja, igyekszik olyan gyönyört okozni a másiknak, amit csak egy igazán fürge, éneklésben és hazudozásban edzett nyelvű bárd képes. *
7039. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-17 14:32:54
Üzenet elküldve: 2025-11-17 14:32:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Praktikus, ha pedig a vízzel is tudna kezdeni valamit, például magának feltölteni a kádat, akkor már egy saját üzletet is nyithatna. Persze mindezt csak a részeg énje gondolja így, elvégre, ha ez egy jó ötlet lenne, akkor többen csinálnák ezt. A pultos is szól egyet, de nem igazán fogja fel, hogy amaz miről beszél, ellenben mikor a tündér felüvölt, akkor válik kicsivel tisztábbá, hogy mit mondhatott. Erre csak nevetni tud, elvégre egészen aranyos reakciót mutat erre. *
- Még szép, hogy van. Mi az, hogy nem hallottál még erről?
* Kérdezi még mindig nevetve. *
- Hát ez a pegazus egyik látványossága. A közös fürdők.
* A végét már sejtelmesen suttogja oda a másiknak, hogy felkészítse arra, amit ezután láthat, ha belép. Még szép, hogy ignorálva van a tündér. Próbáljon meg a másik kétszer ennyi sör után koncentrálni valamire. Most is csak egy dolog jár az eszébe, a torony. Még mindig jó ötletnek tartja annak meglátogatását, ám a fáradtság, amit eddig érzett mostanra erősebb, mint a kezdetekben. *
- Meleg víz, nagy medencék, és ami a legfontosabb, vannak elkülönített részek.
* Folytatja tovább a tündér cukkolását. Kezdi már nagyon beleélni magát ebbe, mintha ez lenne a főállása. Talán lehetne is, de akkor ki fizetné? Mert, hogy a tündér nem, az már biztos. Amíg magában gondolkodik, hogy kell e neki még egy sör vagy nem, addig a tündér már kereket is oldott. Egy darabig figyeli a pult mellett állva, hogy merre tart, s bár tudja, hogy a fürdőt célozza meg, látja, hogy nem arra megy. *
- Nimo! Nem arra. Az a kijárat.
* Szól oda a másiknak, hátha még hallja, mert ha nem, akkor elég hamar búcsút inthet a másiknak. Aztán ha megáll, hogy megvizsgálhassa az állításának valódiságát, akkor még felhörpinti a maradék sörét, hogy útba tudja igazítani. Elvégre Derk már többször is megfordult a fürdőben. Bizonyára ezért nincs sokszor pénze. *
* Praktikus, ha pedig a vízzel is tudna kezdeni valamit, például magának feltölteni a kádat, akkor már egy saját üzletet is nyithatna. Persze mindezt csak a részeg énje gondolja így, elvégre, ha ez egy jó ötlet lenne, akkor többen csinálnák ezt. A pultos is szól egyet, de nem igazán fogja fel, hogy amaz miről beszél, ellenben mikor a tündér felüvölt, akkor válik kicsivel tisztábbá, hogy mit mondhatott. Erre csak nevetni tud, elvégre egészen aranyos reakciót mutat erre. *
- Még szép, hogy van. Mi az, hogy nem hallottál még erről?
* Kérdezi még mindig nevetve. *
- Hát ez a pegazus egyik látványossága. A közös fürdők.
* A végét már sejtelmesen suttogja oda a másiknak, hogy felkészítse arra, amit ezután láthat, ha belép. Még szép, hogy ignorálva van a tündér. Próbáljon meg a másik kétszer ennyi sör után koncentrálni valamire. Most is csak egy dolog jár az eszébe, a torony. Még mindig jó ötletnek tartja annak meglátogatását, ám a fáradtság, amit eddig érzett mostanra erősebb, mint a kezdetekben. *
- Meleg víz, nagy medencék, és ami a legfontosabb, vannak elkülönített részek.
* Folytatja tovább a tündér cukkolását. Kezdi már nagyon beleélni magát ebbe, mintha ez lenne a főállása. Talán lehetne is, de akkor ki fizetné? Mert, hogy a tündér nem, az már biztos. Amíg magában gondolkodik, hogy kell e neki még egy sör vagy nem, addig a tündér már kereket is oldott. Egy darabig figyeli a pult mellett állva, hogy merre tart, s bár tudja, hogy a fürdőt célozza meg, látja, hogy nem arra megy. *
- Nimo! Nem arra. Az a kijárat.
* Szól oda a másiknak, hátha még hallja, mert ha nem, akkor elég hamar búcsút inthet a másiknak. Aztán ha megáll, hogy megvizsgálhassa az állításának valódiságát, akkor még felhörpinti a maradék sörét, hogy útba tudja igazítani. Elvégre Derk már többször is megfordult a fürdőben. Bizonyára ezért nincs sokszor pénze. *
7038. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-17 09:58:47
Üzenet elküldve: 2025-11-17 09:58:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
* Rendes háborúban még nem volt része a törpnek. Csak ilyen pitiáner bandaháborúban. Ott is csak néhány fazon gondolta, hogy megvan az erejük ahhoz, hogy kiharcolják maguknak a függetlenséget. Belőlük lett a legújabb példa a kikötőben, nem is oly régen történt egy hasonló eset. Ugyan keze benne nem volt, de az üzenet mindenki számára átment. A patkányok verhetetlenek a kikötőben. *
- Csak azok vágynak egy nagy háborúra, akik profitálhatnak belőle.
* Jegyzi meg hanyagul. Azért teljesen más vágyni a háború után és harc után áhítozni. Az egyikben csak a te fejed veszhet oda, míg a másikban az egész városod. *
- Azért a világ megmentésétől még távol állok.
* Feleli egy apró mély nevetés mellett. *
- Akkor nincs semmi baj. Bár nem kell aggódni az én feszültségem miatt, pontosan tudom mit kell tennem, ha elöntene az ideg. Romvárosban van jó néhány banda, akik csak arra várnak, hogy egy magányos őr besétáljon. A többi már csak önvédelem.
* Kacsint egyet a másik irányába. Mert biztos ezt mondaná mindenkinek, hogy önvédelem volt az egész. Bárki állítson bármit. Aztán mikor hallja, hogy több papírmunka van, mint terepszemle, akkor egy látványos undor ül ki az arcára. *
- He?
* Csak ennyi hagyja el a száját. Talán tisztnek lenni nem is olyan jó dolog. Aranyköpenyesnek meg pláne, ha minden, amit csinálsz, az csak papírmunka, vagy seggnyalás. Durva egy szakma. *
- Így már nem is hangzik érdekesnek az egész. Valaki sorba vágja magát, csakhogy segítse a lakókat, erre rákényszerítik, hogy könyvet írjon?
* Rosszallóan rázza meg a fejét. Ő bizony nem fog órákig tartó beszédet írni arról, hogy mit tett és miért. Ha tiszt lesz, kinevez valakit helyettesének, aki ezzel fog foglalkozni. A következő kérdésre feje kicsit elferdül, mielőtt válaszolna. *
- Mit tennék? Nem hangzik rosszul a dolog. Valahol még azt is hallottam, hogy ha beválasztanak az aranyköpenyesekhez, akkor minden gondod eltűnik. Bár gondolom az is sok seggnyalással jár.
* Megrázza mindkét vállát, majd egy félmosollyal válaszol. *
- De egyszerre csak egy lépést teszek. Közönség előtt történt az orkokkal való verekedésem, szóval biztos lesz valaki, aki szól pár szót az érdekemben.
//Az őrség és a kürtszó//
* Rendes háborúban még nem volt része a törpnek. Csak ilyen pitiáner bandaháborúban. Ott is csak néhány fazon gondolta, hogy megvan az erejük ahhoz, hogy kiharcolják maguknak a függetlenséget. Belőlük lett a legújabb példa a kikötőben, nem is oly régen történt egy hasonló eset. Ugyan keze benne nem volt, de az üzenet mindenki számára átment. A patkányok verhetetlenek a kikötőben. *
- Csak azok vágynak egy nagy háborúra, akik profitálhatnak belőle.
* Jegyzi meg hanyagul. Azért teljesen más vágyni a háború után és harc után áhítozni. Az egyikben csak a te fejed veszhet oda, míg a másikban az egész városod. *
- Azért a világ megmentésétől még távol állok.
* Feleli egy apró mély nevetés mellett. *
- Akkor nincs semmi baj. Bár nem kell aggódni az én feszültségem miatt, pontosan tudom mit kell tennem, ha elöntene az ideg. Romvárosban van jó néhány banda, akik csak arra várnak, hogy egy magányos őr besétáljon. A többi már csak önvédelem.
* Kacsint egyet a másik irányába. Mert biztos ezt mondaná mindenkinek, hogy önvédelem volt az egész. Bárki állítson bármit. Aztán mikor hallja, hogy több papírmunka van, mint terepszemle, akkor egy látványos undor ül ki az arcára. *
- He?
* Csak ennyi hagyja el a száját. Talán tisztnek lenni nem is olyan jó dolog. Aranyköpenyesnek meg pláne, ha minden, amit csinálsz, az csak papírmunka, vagy seggnyalás. Durva egy szakma. *
- Így már nem is hangzik érdekesnek az egész. Valaki sorba vágja magát, csakhogy segítse a lakókat, erre rákényszerítik, hogy könyvet írjon?
* Rosszallóan rázza meg a fejét. Ő bizony nem fog órákig tartó beszédet írni arról, hogy mit tett és miért. Ha tiszt lesz, kinevez valakit helyettesének, aki ezzel fog foglalkozni. A következő kérdésre feje kicsit elferdül, mielőtt válaszolna. *
- Mit tennék? Nem hangzik rosszul a dolog. Valahol még azt is hallottam, hogy ha beválasztanak az aranyköpenyesekhez, akkor minden gondod eltűnik. Bár gondolom az is sok seggnyalással jár.
* Megrázza mindkét vállát, majd egy félmosollyal válaszol. *
- De egyszerre csak egy lépést teszek. Közönség előtt történt az orkokkal való verekedésem, szóval biztos lesz valaki, aki szól pár szót az érdekemben.
7037. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-16 01:53:03
Üzenet elküldve: 2025-11-16 01:53:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Elégedetten szuszog az ágyon fekve. A pillangó kérdésére csak az éjjeliszekrényen heverő erszénye felé int, melyből Alissäna Lucthel nyugodt szívvel kivehet 100 aranynak megfelelő érmét,
vagy még többet is, ha mer. Abban az ébenhajú kis elf biztos lehet, hogy a kereskedő meg fogja számolni, ha módja lesz rá. Most azonban túlontúl el van foglalva saját jószerencséjével és beteljesülésének következményeivel, így nem is követi figyelemmel a lány ténykedését. Pedig vaskos erszényről van szó!*
-Futólag. *Nyögi válasz gyanánt. Valóban megütötte már a fülét a fogadó neve, de a Kikötőben vajmi keveset jár.
Az ágy méltatlankodó nyekergése ellenére oldalára fordul. Kedvtelve mustrálja egy ideig a szolgálatkész szépséget, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-Minden bizonnyal ellátogatok oda a közeljövőben. Ha efféle mézescsuprok dolgoznak ott, mindenképp. *Megenged magának egy tokarengető kuncogást.*
-Talán némi üzleti lehetőség is rejlik a dologban. Mondd meg a fogadósnak, hogy nem kisebb embert, mint Ipsioni urat nyerted meg magadnak! *Visszahanyatlik hátára, mert azért így jóval kényelmesebb. Valóban felkeltette kíváncsiságát az új lehetőség, ő pedig az ilyesmit ki is használja. Legalábbis kísérletet tesz rá.
Röviden elmereng rajta, hogy befogja még valamire a kurtizánt, csakúgy a saját szórakoztatása végett, de végül nagylelkűen int kezével.*
-Elmehetsz most! Ha Artheniorban jársz, mindenképp keress fel. *Látszólag nincs több mondanivalója, így a pillangó valóban távozhat, ha úgy óhajt, jól megérdemelt vagyonkájával egyetemben.*
*Elégedetten szuszog az ágyon fekve. A pillangó kérdésére csak az éjjeliszekrényen heverő erszénye felé int, melyből Alissäna Lucthel nyugodt szívvel kivehet 100 aranynak megfelelő érmét,
vagy még többet is, ha mer. Abban az ébenhajú kis elf biztos lehet, hogy a kereskedő meg fogja számolni, ha módja lesz rá. Most azonban túlontúl el van foglalva saját jószerencséjével és beteljesülésének következményeivel, így nem is követi figyelemmel a lány ténykedését. Pedig vaskos erszényről van szó!*-Futólag. *Nyögi válasz gyanánt. Valóban megütötte már a fülét a fogadó neve, de a Kikötőben vajmi keveset jár.
Az ágy méltatlankodó nyekergése ellenére oldalára fordul. Kedvtelve mustrálja egy ideig a szolgálatkész szépséget, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-Minden bizonnyal ellátogatok oda a közeljövőben. Ha efféle mézescsuprok dolgoznak ott, mindenképp. *Megenged magának egy tokarengető kuncogást.*
-Talán némi üzleti lehetőség is rejlik a dologban. Mondd meg a fogadósnak, hogy nem kisebb embert, mint Ipsioni urat nyerted meg magadnak! *Visszahanyatlik hátára, mert azért így jóval kényelmesebb. Valóban felkeltette kíváncsiságát az új lehetőség, ő pedig az ilyesmit ki is használja. Legalábbis kísérletet tesz rá.
Röviden elmereng rajta, hogy befogja még valamire a kurtizánt, csakúgy a saját szórakoztatása végett, de végül nagylelkűen int kezével.*
-Elmehetsz most! Ha Artheniorban jársz, mindenképp keress fel. *Látszólag nincs több mondanivalója, így a pillangó valóban távozhat, ha úgy óhajt, jól megérdemelt vagyonkájával egyetemben.*
7036. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-14 20:41:03
Üzenet elküldve: 2025-11-14 20:41:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
-Azért reménykedni még lehet, nem? Tudod pajtás én már harcoltam rengeteget. Többet is, mint kellett volna. Na nem akarom magam sajnáltatni, szeretek néha egy kis csetepatét, főleg ha jó ügyért lehet egy kis izgalomban az embernek része. De azért a háborút nem vágyom vissza.
*Pipájából lassan kezd elhalni az élet, ugyan még jó pár pöffentésnyi van a parázsban, de már nincs az a jellegzetes, kellemes diófa illata, mint korábban. Ez nem igazán zavarja a veterán lovagot, de persze tudja jól, hogy örökké nem lehet pipázni egy adag dohányt. Sajnos.*
-Na de nem akartalak lehúzni, nem azért mondom, menj csak és mentsd meg a világot.
*Magára erőltet egy vigyort, ám a vak is láthatja, hogy nem valami őszinte. Bizonyára sok dolgot megélt már az exparancsnok, s most valahogy nem pont a legkellemesebbek törnek rá.*
-Ja persze, azokat én is mindig vertem.
*Tér vissza némileg a jókedve a tréfára.*
-Néha meg is érdemelték a bitangok.
*Természetesen ilyet sosem tenne, vagy csak nagyon ritkán, mikor valaki igazán rászolgált. Bár jobb szereti ilyenkor inkább más módszerekkel letörni a szarvukat, azt is megérti hogy milyen a törpék temperamentuma.*
-Hát bizony, ez is része ennek a fránya őrségnek. Aztán mikor azt hinnéd, hogy micsoda izgalmas küldetések várnak rád, hogy kipróbálhatod az új fegyvereid, vagy az új páncélodat, esetleg csak a tudásokat tesztelnéd, akkor beültetnek egy asztal mögé, és egész nap a tanáccsal kell levelezned, meg engedélyeket aláírni, pecsételni, pecsételni és mikor azt hiszed vége, csak jön az újabb adag.
*Megrázza a fejét, és kifejezetten örül neki, hogy végre megszabadult ettől a tehertől. Nem a magafajtának való ez az élet, biztos megvan aki szereti ezt csinálni, de az nem Bredoc. És valószínűleg nem is Wrojth az.*
-Azt mondtam már, hogy pecsételni is kell?
*Teszi fel a költői kérdést, majd szép lassan kiütögeti a hamut a pipájából, majd gyakorlott mozdulatokkal egy az övébe tűzött aprócska kendővel kitörli a belsejét.*
-Na és ha felvesznek, és sikerül előrelépned, utána mit tervezel? Valami tiszt akarsz lenni, vagy mi?
//Az őrség és a kürtszó//
-Azért reménykedni még lehet, nem? Tudod pajtás én már harcoltam rengeteget. Többet is, mint kellett volna. Na nem akarom magam sajnáltatni, szeretek néha egy kis csetepatét, főleg ha jó ügyért lehet egy kis izgalomban az embernek része. De azért a háborút nem vágyom vissza.
*Pipájából lassan kezd elhalni az élet, ugyan még jó pár pöffentésnyi van a parázsban, de már nincs az a jellegzetes, kellemes diófa illata, mint korábban. Ez nem igazán zavarja a veterán lovagot, de persze tudja jól, hogy örökké nem lehet pipázni egy adag dohányt. Sajnos.*
-Na de nem akartalak lehúzni, nem azért mondom, menj csak és mentsd meg a világot.
*Magára erőltet egy vigyort, ám a vak is láthatja, hogy nem valami őszinte. Bizonyára sok dolgot megélt már az exparancsnok, s most valahogy nem pont a legkellemesebbek törnek rá.*
-Ja persze, azokat én is mindig vertem.
*Tér vissza némileg a jókedve a tréfára.*
-Néha meg is érdemelték a bitangok.
*Természetesen ilyet sosem tenne, vagy csak nagyon ritkán, mikor valaki igazán rászolgált. Bár jobb szereti ilyenkor inkább más módszerekkel letörni a szarvukat, azt is megérti hogy milyen a törpék temperamentuma.*
-Hát bizony, ez is része ennek a fránya őrségnek. Aztán mikor azt hinnéd, hogy micsoda izgalmas küldetések várnak rád, hogy kipróbálhatod az új fegyvereid, vagy az új páncélodat, esetleg csak a tudásokat tesztelnéd, akkor beültetnek egy asztal mögé, és egész nap a tanáccsal kell levelezned, meg engedélyeket aláírni, pecsételni, pecsételni és mikor azt hiszed vége, csak jön az újabb adag.
*Megrázza a fejét, és kifejezetten örül neki, hogy végre megszabadult ettől a tehertől. Nem a magafajtának való ez az élet, biztos megvan aki szereti ezt csinálni, de az nem Bredoc. És valószínűleg nem is Wrojth az.*
-Azt mondtam már, hogy pecsételni is kell?
*Teszi fel a költői kérdést, majd szép lassan kiütögeti a hamut a pipájából, majd gyakorlott mozdulatokkal egy az övébe tűzött aprócska kendővel kitörli a belsejét.*
-Na és ha felvesznek, és sikerül előrelépned, utána mit tervezel? Valami tiszt akarsz lenni, vagy mi?
7035. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-13 17:10:06
Üzenet elküldve: 2025-11-13 17:10:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Eldöntötte, hogy mit szeretne. Ma estére eldobni a tökéletes kisasszony álcáját és azt a kurtizán szerepet is, amit nem is ő akart magának. Eldöntötte, hogy ma este nem azt fogja csinálni, amit a magára aggatott szerepek szerint tennie kell, hanem azt, amit tényleg ő akar. Márpedig ő most jól akarja érezni magát, és Salwar el tudta érni azt is, hogy őt is akarja. Nem születik meg könnyen a döntés, de végül feláll, odalépked a mélységihez és pipiskedve ellopja azt a csókot az ajkairól, amit valójában talán végig neki szánt. Ekkor már ölelő karokat érez magán, melyek lassan a háta mögé vándorolva megszabadítják őt a kényelmetlen ruha börtönétől. Jólesően sóhajt fel, nem tudni, hogy a fűző szorításának megszűnése okozta, hirtelen szabadság vagy a lopott csók finomsága okozza, de őszintén jön ki belőle.
A második csók már Salwart illeti, s közben egészen ritmusos tempóban lépkednek, ő épp hátrafelé, mintha táncolnának, míg a fal megálljt nem parancsol ennek a spontán előadásnak.*
- Hahh… *Halkan felkuncog, mikor a csókok között végre egy rövid időre levegőhöz jut.* Hozzád az a kulcs, hogy meg kell veled tenni előbb azt, amire te is vágysz? *Kérdezi, de választ nem feltétlenül vár abból ítélve, hogy egy újabb csókért hajol előre, majd csak egy pillanatra néz félre a padlóra, ahogy látja, hogy a meseszép, vörös darab a földön végzi, ahogy a szoknyája is, hisz gyakorlatilag a fűző tartotta rajta az egész ruhát.
Ott áll most feszengve, szűkösen a falhoz lapulva Salwar előtt, fehérneműben, harisnyában, védtelenül, a „páncélja” nélkül. A régi karcolások, sebek helye, melyeket láthatott már a mélységi, még mindig ott éktelenkednek a testén, de már korántsem olyan csúnyán, csupán kifehéredett hegekként mesélnek a múltról. A lány ezúttal makulátlanul tiszta, s kellemes rózsaillatot áraszt, mely mostanra bizonyára az egész szobát belengi. A férfi tanúbizonyságot adott az ügyességéről, így most rajta a sor, de neki talán könnyebb dolga lesz megszabadítani őt a rajta lévő ingtől és nadrágtól, ami, ha rajta múlik, ott végzi a padlón az ő ruhája mellett. Ha ez sikerül, akkor egészen hozzásimul Salwarhoz, majd tenyerét a mellkasára téve, most ő próbálja meg hátrafelé tolni őt az ágy irányába, amennyiben sikerül, egészen addig, míg bele nem tudja lökni a férfit. Ez a második tánc.*
//Egy húron pendülve//
*Eldöntötte, hogy mit szeretne. Ma estére eldobni a tökéletes kisasszony álcáját és azt a kurtizán szerepet is, amit nem is ő akart magának. Eldöntötte, hogy ma este nem azt fogja csinálni, amit a magára aggatott szerepek szerint tennie kell, hanem azt, amit tényleg ő akar. Márpedig ő most jól akarja érezni magát, és Salwar el tudta érni azt is, hogy őt is akarja. Nem születik meg könnyen a döntés, de végül feláll, odalépked a mélységihez és pipiskedve ellopja azt a csókot az ajkairól, amit valójában talán végig neki szánt. Ekkor már ölelő karokat érez magán, melyek lassan a háta mögé vándorolva megszabadítják őt a kényelmetlen ruha börtönétől. Jólesően sóhajt fel, nem tudni, hogy a fűző szorításának megszűnése okozta, hirtelen szabadság vagy a lopott csók finomsága okozza, de őszintén jön ki belőle.
A második csók már Salwart illeti, s közben egészen ritmusos tempóban lépkednek, ő épp hátrafelé, mintha táncolnának, míg a fal megálljt nem parancsol ennek a spontán előadásnak.*
- Hahh… *Halkan felkuncog, mikor a csókok között végre egy rövid időre levegőhöz jut.* Hozzád az a kulcs, hogy meg kell veled tenni előbb azt, amire te is vágysz? *Kérdezi, de választ nem feltétlenül vár abból ítélve, hogy egy újabb csókért hajol előre, majd csak egy pillanatra néz félre a padlóra, ahogy látja, hogy a meseszép, vörös darab a földön végzi, ahogy a szoknyája is, hisz gyakorlatilag a fűző tartotta rajta az egész ruhát.
Ott áll most feszengve, szűkösen a falhoz lapulva Salwar előtt, fehérneműben, harisnyában, védtelenül, a „páncélja” nélkül. A régi karcolások, sebek helye, melyeket láthatott már a mélységi, még mindig ott éktelenkednek a testén, de már korántsem olyan csúnyán, csupán kifehéredett hegekként mesélnek a múltról. A lány ezúttal makulátlanul tiszta, s kellemes rózsaillatot áraszt, mely mostanra bizonyára az egész szobát belengi. A férfi tanúbizonyságot adott az ügyességéről, így most rajta a sor, de neki talán könnyebb dolga lesz megszabadítani őt a rajta lévő ingtől és nadrágtól, ami, ha rajta múlik, ott végzi a padlón az ő ruhája mellett. Ha ez sikerül, akkor egészen hozzásimul Salwarhoz, majd tenyerét a mellkasára téve, most ő próbálja meg hátrafelé tolni őt az ágy irányába, amennyiben sikerül, egészen addig, míg bele nem tudja lökni a férfit. Ez a második tánc.*
7034. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-13 15:34:32
Üzenet elküldve: 2025-11-13 15:34:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Amikor már olyan korba ért, sokszor mondta már neki anyja, hogy bizony a férfiak szívéhez nem vezet rögös út. Egészen könnyű megtalálni az odavezető utat. Az egyiket lehet most meg is találta. Adjon elég italt valakinek és egészen jól meg is kedvelteti magát vele. Ezt meg is jegyzi egy kis sarkában az elméjének.
Ha már elméjét emlegeti magában, a fürdés gondolata bizony nem hagyta nyugodni. Egy kellemesen meleg fürdő, ahol kinyújtóztathatja rövidke végtagjait. Még egy kisebb dézsa is bőven elég lenne számára.*
- Az. Az aztán praktikus.
*Válaszolja Derk megjegyzéséhez kissé összeakadt nyelvel már.
A kis beszélgetésüket félfüllel el is kapta a fogadós. Aki oda fordulva egy kurta mondatot szól csak közbe.*
- Ha a lányka úgy gondolja nézzen be a fürdőnkbe. Lehet magára is férne.
*Mondja egy rosszalló félmosollyal. A fogadós is látja már, hogy a tündérnek elég lesz mára az italból. Tán most még nem fullad bele, ha felfrissíti magát.
Nimo azonban hatalmasra nyílt szemekkel és széles mosollyal fogadja a hírt a fürdő hallatán.*
- ITT FÜRDŐ?!
*Szólal fel lelkesen, majd csak akkor ér tudatába a fogadós mondatának többi része is. Meghunyászkodva néz le, hogy orrához húzza fehér ingét egy röpke pillanatra. Pusztán megbizonyosodni arról, hogy nem úgy értette e azt amit az illető.
Az ötletet azonban nem fogja elfelejteni. Az iszogatás végét járják már. Nimo sem bír a sör maradékával. Azért is dől lágyan a férfinak. Aki azonban úgy ignorálja őt mintha ott se lenne. Mikor a férfi motoszkálni kezd. Nimo majdnem le is dől a székről. De még gyorsan megragadva a pult szélét megtámasztja magát. Sértődötten figyeli, ahogy Derk ki vesz magának egy szobát és nyújtózkodásba kezd.*
- Rendben, én szerintem meglátogatom a fürdőt. Illetve én is kérnék egy szobát kérem.
*Erszényét elő véve le is számol 15 aranyat. A Szobaért.. Leteszi azt a pultra. Majd lepattan a székről. Kis dülöngélés után meg is tartja magát. És indul el szépen megkeresni. Bárhol is legyen. Majd figyeli a kiírásokat a falon. Mert ha már fürdőjük is van, akkor azt jelezni is kellene valahogy.*
*Amikor már olyan korba ért, sokszor mondta már neki anyja, hogy bizony a férfiak szívéhez nem vezet rögös út. Egészen könnyű megtalálni az odavezető utat. Az egyiket lehet most meg is találta. Adjon elég italt valakinek és egészen jól meg is kedvelteti magát vele. Ezt meg is jegyzi egy kis sarkában az elméjének.
Ha már elméjét emlegeti magában, a fürdés gondolata bizony nem hagyta nyugodni. Egy kellemesen meleg fürdő, ahol kinyújtóztathatja rövidke végtagjait. Még egy kisebb dézsa is bőven elég lenne számára.*
- Az. Az aztán praktikus.
*Válaszolja Derk megjegyzéséhez kissé összeakadt nyelvel már.
A kis beszélgetésüket félfüllel el is kapta a fogadós. Aki oda fordulva egy kurta mondatot szól csak közbe.*
- Ha a lányka úgy gondolja nézzen be a fürdőnkbe. Lehet magára is férne.
*Mondja egy rosszalló félmosollyal. A fogadós is látja már, hogy a tündérnek elég lesz mára az italból. Tán most még nem fullad bele, ha felfrissíti magát.
Nimo azonban hatalmasra nyílt szemekkel és széles mosollyal fogadja a hírt a fürdő hallatán.*
- ITT FÜRDŐ?!
*Szólal fel lelkesen, majd csak akkor ér tudatába a fogadós mondatának többi része is. Meghunyászkodva néz le, hogy orrához húzza fehér ingét egy röpke pillanatra. Pusztán megbizonyosodni arról, hogy nem úgy értette e azt amit az illető.
Az ötletet azonban nem fogja elfelejteni. Az iszogatás végét járják már. Nimo sem bír a sör maradékával. Azért is dől lágyan a férfinak. Aki azonban úgy ignorálja őt mintha ott se lenne. Mikor a férfi motoszkálni kezd. Nimo majdnem le is dől a székről. De még gyorsan megragadva a pult szélét megtámasztja magát. Sértődötten figyeli, ahogy Derk ki vesz magának egy szobát és nyújtózkodásba kezd.*
- Rendben, én szerintem meglátogatom a fürdőt. Illetve én is kérnék egy szobát kérem.
*Erszényét elő véve le is számol 15 aranyat. A Szobaért.
. Leteszi azt a pultra. Majd lepattan a székről. Kis dülöngélés után meg is tartja magát. És indul el szépen megkeresni. Bárhol is legyen. Majd figyeli a kiírásokat a falon. Mert ha már fürdőjük is van, akkor azt jelezni is kellene valahogy.*
7033. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-13 09:57:24
Üzenet elküldve: 2025-11-13 09:57:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
- Túl könnyű lenne, ha megennék egymást.
* Kezével a másik irányába legyint. Bár annyira nem járhatnak messze a valóságtól, mégis kétli ezt a lehetőséget. *
- Aztán meg úgy mi marad nekem? Mivel tudom bizonyítani, hogy megvan bennem az, ami kell, hogy ne nekem kelljen seggeket nyalni, hanem másoknak az enyém?
* Bár nem teljes hazugság, ami elhagyja a száját, mégse gondolja komolyan ezt a dolgot. Nem fog a lóra ülni és kilovagolni a semmiségbe, hogy aztán egymaga szorítsa vissza az érkező hordát. Pedig képes lenne rá, de na. Van jobb dolga. *
- Bizony, bizony. Ezek a tündér nők.
* Játszik rá ő is. *
- Mindezt azért, mert kicsivel szőrösebbek vagyunk. Én mondom neked úgy rossz az egész, ahogy az megvan írva. Ha olyan egyszerű lenne megmenteni a világot, mindenki azt csinálná.
* Mondja, majd korsóját a szájához emeli. Ekkor hallja meg a veszélyes sort, aminek köszönhetően félre is nyel. Első mondatánál hallani, hogy rossz helyre ment a pia, közben köhögni is elkezd. *
- Hogy… mi? Ne már. És a beosztottjaimat? Azt szabad, ugye?
* Nem megütni valakit, akit megszeretne ütni, az majdnem olyan a törpe számára, mintha egy függőt fosztanák meg minden örömet hozó szerétől. Bármi is legyen a válasz, a törp hallva csak csettint egyet nyelvével, majd el kezd bosszankodni. *
- A fenébe már. Hát minden jó elvész az őrsön? Nehogy már egy kis ökölváltásra rosszul nézzenek, a törpök így mutatják ki az érzelmeiket.
* Ha valamiben nem hazudott teljesen az este, akkor az valószínű ez a mondata lesz. Bár az érzelmek alatt itt nem a szeretetre gondol, mert az nehéz ököllel átadni a másiknak, sokkal inkább a haragra és társaira. Sokaknak ez egyértelmű, de valakinek, aki szinte mindennap átélt egy verekedést, annak lételeme az ilyesmi. *
//Az őrség és a kürtszó//
- Túl könnyű lenne, ha megennék egymást.
* Kezével a másik irányába legyint. Bár annyira nem járhatnak messze a valóságtól, mégis kétli ezt a lehetőséget. *
- Aztán meg úgy mi marad nekem? Mivel tudom bizonyítani, hogy megvan bennem az, ami kell, hogy ne nekem kelljen seggeket nyalni, hanem másoknak az enyém?
* Bár nem teljes hazugság, ami elhagyja a száját, mégse gondolja komolyan ezt a dolgot. Nem fog a lóra ülni és kilovagolni a semmiségbe, hogy aztán egymaga szorítsa vissza az érkező hordát. Pedig képes lenne rá, de na. Van jobb dolga. *
- Bizony, bizony. Ezek a tündér nők.
* Játszik rá ő is. *
- Mindezt azért, mert kicsivel szőrösebbek vagyunk. Én mondom neked úgy rossz az egész, ahogy az megvan írva. Ha olyan egyszerű lenne megmenteni a világot, mindenki azt csinálná.
* Mondja, majd korsóját a szájához emeli. Ekkor hallja meg a veszélyes sort, aminek köszönhetően félre is nyel. Első mondatánál hallani, hogy rossz helyre ment a pia, közben köhögni is elkezd. *
- Hogy… mi? Ne már. És a beosztottjaimat? Azt szabad, ugye?
* Nem megütni valakit, akit megszeretne ütni, az majdnem olyan a törpe számára, mintha egy függőt fosztanák meg minden örömet hozó szerétől. Bármi is legyen a válasz, a törp hallva csak csettint egyet nyelvével, majd el kezd bosszankodni. *
- A fenébe már. Hát minden jó elvész az őrsön? Nehogy már egy kis ökölváltásra rosszul nézzenek, a törpök így mutatják ki az érzelmeiket.
* Ha valamiben nem hazudott teljesen az este, akkor az valószínű ez a mondata lesz. Bár az érzelmek alatt itt nem a szeretetre gondol, mert az nehéz ököllel átadni a másiknak, sokkal inkább a haragra és társaira. Sokaknak ez egyértelmű, de valakinek, aki szinte mindennap átélt egy verekedést, annak lételeme az ilyesmi. *
7032. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-12 20:46:01
Üzenet elküldve: 2025-11-12 20:46:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
*Bredoc egy darabig zavarodottan nézi a törpét, hogy most mi lelte hirtelen, hogy nem tetszik neki a tréfa ami a nemeseket célozza, pedig hát ez egy olyan téma, amiről szinte bárkivel lehet tréfálkozni, aztán hamar rájön, hogy csak ugratja őt. Talán már nem a legjózanabb, hogy csak ilyen lassan fogja fel, ezért megkönnyebbülve el is neveti magát.*
-Fene tudja. Én is csak pletykákat hallottam, meg néhány kisebb ork csapatot láttam még csak, de valahogy sosem voltak hosszúéletűek. Még azok sem, akik nem igazán csináltak semmi rosszat, csak úgy elvoltak maguknak valami erdőben, azok se húzták sokáig, hamar egymás ellen fordultak, vagy elvándoroltak onnan. Megették egymást, meg amit akarsz.
*Persze a vége talán már túlzás, de ilyen meséket is hallani.*
-Szóval biztos jó oka lehet annak, hogy így összeálltak. Ha szerencsénk van útközben megölik egymást, és csak egy maroknyi jut el idáig, talán az volna a legjobb.
*Bár kétli hogy ez megtörténne, azért álmodozni még lehet róla. Meg aztán Eeyr útjai kifürkészhetetlenek, sosem tudni, hogy miféle kihívások elé állítják a veterán lovagot.*
-Már nem szolgálok, úgyhogy nem kell tartanod tőlem, már persze ha tényleg nem keresed a bajt. Vagyis hát szolgálok de nem úgy, manapság csak egyszerű fejvadász vagyok, elkapom akiket köröznek, és nem felelek senkinek, nincs papírmunka. A legjobb.
*Teszi hozzá, bár nem tervezett ennyit beszélni magáról, valahogy mégis így alakult az este.*
-Igen, azt hiszem a kevésbé szőröseket kedvelik, lecsúsztál róla barátom.
*El is neveti magát.*
-Micsoda kirekesztés! Az egyszerű törpe férfiaknak mennyivel nehezebb boldogulniuk a világban, mint a tündér nőknek, mi?
*Meg is rázza hozzá a fejét rosszallóan, bár ez egyébként valójában tényleg így lehet. Főleg ha magasabb pozíciójú munkákról van szó.*
-Vagy kiállni az orkok ellen.
*Ismétli el, egyetértve a másikkal.*
-Hát igen, először ott kell lenned, ezek csak utána jönnek. Azért nem kell rögtön megmenteni a világot, csak azt mondom, hogy a lehajtott fejjel való kemény munka hosszú éveken át nem igazán juttat előre rövidtávon, ki kell tűnni valamivel.
*De biztosan érti a másik hogy mire gondol.*
-Ja és ne pofozd fel a feljebbvalóid, az is fontos, azt nem szokták szeretni.
//Az őrség és a kürtszó//
*Bredoc egy darabig zavarodottan nézi a törpét, hogy most mi lelte hirtelen, hogy nem tetszik neki a tréfa ami a nemeseket célozza, pedig hát ez egy olyan téma, amiről szinte bárkivel lehet tréfálkozni, aztán hamar rájön, hogy csak ugratja őt. Talán már nem a legjózanabb, hogy csak ilyen lassan fogja fel, ezért megkönnyebbülve el is neveti magát.*
-Fene tudja. Én is csak pletykákat hallottam, meg néhány kisebb ork csapatot láttam még csak, de valahogy sosem voltak hosszúéletűek. Még azok sem, akik nem igazán csináltak semmi rosszat, csak úgy elvoltak maguknak valami erdőben, azok se húzták sokáig, hamar egymás ellen fordultak, vagy elvándoroltak onnan. Megették egymást, meg amit akarsz.
*Persze a vége talán már túlzás, de ilyen meséket is hallani.*
-Szóval biztos jó oka lehet annak, hogy így összeálltak. Ha szerencsénk van útközben megölik egymást, és csak egy maroknyi jut el idáig, talán az volna a legjobb.
*Bár kétli hogy ez megtörténne, azért álmodozni még lehet róla. Meg aztán Eeyr útjai kifürkészhetetlenek, sosem tudni, hogy miféle kihívások elé állítják a veterán lovagot.*
-Már nem szolgálok, úgyhogy nem kell tartanod tőlem, már persze ha tényleg nem keresed a bajt. Vagyis hát szolgálok de nem úgy, manapság csak egyszerű fejvadász vagyok, elkapom akiket köröznek, és nem felelek senkinek, nincs papírmunka. A legjobb.
*Teszi hozzá, bár nem tervezett ennyit beszélni magáról, valahogy mégis így alakult az este.*
-Igen, azt hiszem a kevésbé szőröseket kedvelik, lecsúsztál róla barátom.
*El is neveti magát.*
-Micsoda kirekesztés! Az egyszerű törpe férfiaknak mennyivel nehezebb boldogulniuk a világban, mint a tündér nőknek, mi?
*Meg is rázza hozzá a fejét rosszallóan, bár ez egyébként valójában tényleg így lehet. Főleg ha magasabb pozíciójú munkákról van szó.*
-Vagy kiállni az orkok ellen.
*Ismétli el, egyetértve a másikkal.*
-Hát igen, először ott kell lenned, ezek csak utána jönnek. Azért nem kell rögtön megmenteni a világot, csak azt mondom, hogy a lehajtott fejjel való kemény munka hosszú éveken át nem igazán juttat előre rövidtávon, ki kell tűnni valamivel.
*De biztosan érti a másik hogy mire gondol.*
-Ja és ne pofozd fel a feljebbvalóid, az is fontos, azt nem szokták szeretni.
7031. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-12 17:20:44
Üzenet elküldve: 2025-11-12 17:20:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* A mélységiről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy ne lenne nagy... szíve. Erről tesz tanúbizonyságot most is, ahogy a poharat letéve áll az ablaknál, és hagyja, hogy a másik bárd eldöntse, miként is haladnak tovább az események. Figyeli a zavart szoknyaigazgatást, a hátradőlő mozdulatot, amivel mintha csak távolságot szeretne köztük teremteni egy pillanatra, hogy összeszedje a gondolatait. Salwar pedig áll ott, mint egy szobor, türelmesen várva a megfejtést. Hagyja, hogy a nő lopja el az első csókot, bár tolvajlásban kettejük közül pont a kormos az, aki nagyobb tapasztalattal rendelkezik. Óvatosan fonja karjait a másik köré, végigsimítva karjain a csók közben, majd ahogy az véget ér, egy határozott mozdulattal bontja ki a fűző csomóját, mint aki már számtalanszor csinált ilyet. Ujja gyors mozdulattal szánt végig a pertlin, fellazítva azokat, és közben egyet közelebb lép Merlana felé, ajkait újra az övére tapasztva, majd egészen a falig tolva a dalos pacsirtát. Ha a barna hajú szépség választ várt, alighanem megkapja, ahogy mohón követelőzve, de valahol mégis gyengéden csókolja őt a férfi. És ha rajta múlik, akkor a fűző időközben a padlón köt ki, ott úgyis jobb helye van. *
//Egy húron pendülve//
* A mélységiről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy ne lenne nagy... szíve. Erről tesz tanúbizonyságot most is, ahogy a poharat letéve áll az ablaknál, és hagyja, hogy a másik bárd eldöntse, miként is haladnak tovább az események. Figyeli a zavart szoknyaigazgatást, a hátradőlő mozdulatot, amivel mintha csak távolságot szeretne köztük teremteni egy pillanatra, hogy összeszedje a gondolatait. Salwar pedig áll ott, mint egy szobor, türelmesen várva a megfejtést. Hagyja, hogy a nő lopja el az első csókot, bár tolvajlásban kettejük közül pont a kormos az, aki nagyobb tapasztalattal rendelkezik. Óvatosan fonja karjait a másik köré, végigsimítva karjain a csók közben, majd ahogy az véget ér, egy határozott mozdulattal bontja ki a fűző csomóját, mint aki már számtalanszor csinált ilyet. Ujja gyors mozdulattal szánt végig a pertlin, fellazítva azokat, és közben egyet közelebb lép Merlana felé, ajkait újra az övére tapasztva, majd egészen a falig tolva a dalos pacsirtát. Ha a barna hajú szépség választ várt, alighanem megkapja, ahogy mohón követelőzve, de valahol mégis gyengéden csókolja őt a férfi. És ha rajta múlik, akkor a fűző időközben a padlón köt ki, ott úgyis jobb helye van. *
7030. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-12 16:37:25
Üzenet elküldve: 2025-11-12 16:37:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
- Nagy ritkán igen, azt hiszem. *Ő sem tudja pontosan, hogy milyen gyakran csinálják, csak következtetni tud abból, hogy az itt töltött hatok alatt látott már nagytakarítást.
Mindeközben még meg is dicsérik az ötletét a pótkulcsot illetően. Lám, amint gondolkozik is, egészen frappáns és hatékony megoldásokra is képes, csak sajnos, ahogy most már Salwar is pontosan tudhatja, néha a pánik érzete erősebb, mint az egyébként okos gondolatai.*
- Nem igazán alkalmas az öltözékem akrobatikára, de ha minden kötél szakad, nos, valóban. *Jegyzi meg halkan kuncogva az ablakon való menekülés lehetőségére, de azért reméli, hogy erre nem lesz szükség. Közben eszébe is jut a múlt, ahogy a fürdőházba is egy ablakon osontak be, bár az földszinti ablak volt, és akkor még praktikusabb ruhát viselt. Szép emlék…
A következő kérdésre nem válaszol azonnal, olyannyira nem, hogy közben elhangzik két másik is, melyek hallatán csak még nehezebbé válik a dolga. Az utolsó megjegyzés pedig olyan, mint egy penge a szívben, amit megforgatnak benne, ráadásul a saját fegyverét fordítják ellene. Nem mutatja, hogy a mélységi ezzel megint betalált, játékos mosollyal palástolja az érzelmeit, miközben ismét a szoknyáját igazgatja, mintha valamiféle figyelemzavarban szenvedne, és nem tudna arra koncentrálni, aki hozzá beszél, de valójában csak az időt húzza, míg végül felpillant, kissé hátradől, és megtámasztja magát kezeivel a háta mögött.*
- Nem tudok válaszolni neked ezekre a kérdésekre. Mit szólnál, ha kiderítenénk az igazságot? Tudod, én azért jöttem ide ma este, hogy azt mondhassam, ezúttal semmi nem számít, szórakozni szeretnék. Azt hiszem, nem lehet véletlen, hogy pont most sodort elém téged a sors. Így van lehetőségem kipróbálni veled, amit szerettem volna, csak legutóbb elszúrtam. Már ha te is akarod. *Mosolyog, majd szépen, lassan közelebb húzódik Salwarhoz, s ha ő nem húzódik el, akkor egészen addig, míg ajkaik össze nem érnek, hogy elsőként egy rövid csókkal válaszolhassák meg a két kérdést. Vagyis hát, ő már a mozdulattal elárulja, hogy bizony akarja a sötételfet, a kérdés már csak az, hogy fordítva is így van-e.*
//Egy húron pendülve//
- Nagy ritkán igen, azt hiszem. *Ő sem tudja pontosan, hogy milyen gyakran csinálják, csak következtetni tud abból, hogy az itt töltött hatok alatt látott már nagytakarítást.
Mindeközben még meg is dicsérik az ötletét a pótkulcsot illetően. Lám, amint gondolkozik is, egészen frappáns és hatékony megoldásokra is képes, csak sajnos, ahogy most már Salwar is pontosan tudhatja, néha a pánik érzete erősebb, mint az egyébként okos gondolatai.*
- Nem igazán alkalmas az öltözékem akrobatikára, de ha minden kötél szakad, nos, valóban. *Jegyzi meg halkan kuncogva az ablakon való menekülés lehetőségére, de azért reméli, hogy erre nem lesz szükség. Közben eszébe is jut a múlt, ahogy a fürdőházba is egy ablakon osontak be, bár az földszinti ablak volt, és akkor még praktikusabb ruhát viselt. Szép emlék…
A következő kérdésre nem válaszol azonnal, olyannyira nem, hogy közben elhangzik két másik is, melyek hallatán csak még nehezebbé válik a dolga. Az utolsó megjegyzés pedig olyan, mint egy penge a szívben, amit megforgatnak benne, ráadásul a saját fegyverét fordítják ellene. Nem mutatja, hogy a mélységi ezzel megint betalált, játékos mosollyal palástolja az érzelmeit, miközben ismét a szoknyáját igazgatja, mintha valamiféle figyelemzavarban szenvedne, és nem tudna arra koncentrálni, aki hozzá beszél, de valójában csak az időt húzza, míg végül felpillant, kissé hátradől, és megtámasztja magát kezeivel a háta mögött.*
- Nem tudok válaszolni neked ezekre a kérdésekre. Mit szólnál, ha kiderítenénk az igazságot? Tudod, én azért jöttem ide ma este, hogy azt mondhassam, ezúttal semmi nem számít, szórakozni szeretnék. Azt hiszem, nem lehet véletlen, hogy pont most sodort elém téged a sors. Így van lehetőségem kipróbálni veled, amit szerettem volna, csak legutóbb elszúrtam. Már ha te is akarod. *Mosolyog, majd szépen, lassan közelebb húzódik Salwarhoz, s ha ő nem húzódik el, akkor egészen addig, míg ajkaik össze nem érnek, hogy elsőként egy rövid csókkal válaszolhassák meg a két kérdést. Vagyis hát, ő már a mozdulattal elárulja, hogy bizony akarja a sötételfet, a kérdés már csak az, hogy fordítva is így van-e.*
7029. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-12 10:48:28
Üzenet elküldve: 2025-11-12 10:48:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
* Eleinte furcsának tartja a hirtelen váltást, ám egy idő után leesik neki a tantusz, s rájön, hogy mit akar ezzel. Legalábbis sejti. Amikor az adóhoz kerül a sor, felnevet. Egy ilyen húzás után még vissza is sírnák a patkányokat a nemesek helyére. Ott a feketepiacon legalább számos jó dolog megtalálható, eközben a nemeseknél mi? Szép épületek? Nos, azzal aztán marha sokra mehet a szegényebb réteg. *
- Na, azért ez nem szép dolog.
* Néz a másikra úgy, mintha nem tetszene neki amit hall, majd mintha egy alapos kioktatás jönne, mondja ezt. *
- Nem szép dolog ilyen jó színben feltüntetni őket. Csak kétszáz arany? Azt csak havonta fogják szedni.
* Mondja a magáét, majd a végén abba is belenevet, mert hát nehezen lehetne nem elnevetnie magát. Csak próbálják meg. Ami az orkokat illeti, arra csak a vállat von. *
- Az egyetlen, amiért el tudnám képzelni, hogy nem jöttek ki, az az, hogy mindenki azt hitte magáról, hogy neki van a legnagyobb fasza. Ahelyett, hogy kiderítették volna, helyette csak morogtak egymásra, mint kutyák a kerítés előtt elhaladó népre. DE, ha ezek összefognak, akkor talán megjelent egy példány, még sosem látott méretekkel.
* Aztán hall még itt néhány olyan dolgot, amitől szemei kikerekednek. Olyan szinten fején találta a szöget, hogy azt még soha semmikor. Azt már nem teszi hozzá, hogy „micsoda véletlen, én is drogokkal kereskedem”. Valahogy nem tűnik olyan témának, ami jól megállná a helyét. Helyette inkább megpróbálja elterelni gondolatait magáról, nehogy valami olyasmit mondjon, ami lebuktatná. Füttyent egyet különleges szót hallva. *
- Hoppá, akkor fel is adom magam.
* Mondja játékosan. Közben hallgatja a másik jó tanácsait. Ha valaki, akkor a különleges haderők volt parancsnoka tudhat néhány dolgot arról, hogy hogyan is mennek a dolgok. Talán nem manapság, ám sok változásnak nem kéne lennie. Közben sorban teszi hozzá saját gondolatait az elhangzottakhoz. *
- Nem biztos, hogy illene hozzám. A szakállammal felsérteném az összeset, azt pedig nem fogják megköszönni. Na ja, ha rácuppannék előbb fojtanám meg, minthogy túlessünk az előjátékokon. Remélem egy ilyen befolyásos sem kedveli a vörös törpéket, mert akkor bajban vagyok. Nemes család mi? Ott nem elég a tisztára nyalás, mert azok elvárják alaphelyzetben is.
* A harmadik tűnik a legjobb választásnak, ám mégis mi lenne olyan dicső, hogy a mostani vezetőség is azt mondja, hogy „az igen!” *
- Vagy kiállni az orkok ellen.
* Hagyja el a száját az ötlet, de aztán hamar mond mást is, nem ez az egyetlen ötlete. *
- Talán elérhetek valamit romvárosban is. Jó így előre inni a medve bőrére, ám még mindig nem jelentkeztem. Anélkül nehéz.
//Az őrség és a kürtszó//
* Eleinte furcsának tartja a hirtelen váltást, ám egy idő után leesik neki a tantusz, s rájön, hogy mit akar ezzel. Legalábbis sejti. Amikor az adóhoz kerül a sor, felnevet. Egy ilyen húzás után még vissza is sírnák a patkányokat a nemesek helyére. Ott a feketepiacon legalább számos jó dolog megtalálható, eközben a nemeseknél mi? Szép épületek? Nos, azzal aztán marha sokra mehet a szegényebb réteg. *
- Na, azért ez nem szép dolog.
* Néz a másikra úgy, mintha nem tetszene neki amit hall, majd mintha egy alapos kioktatás jönne, mondja ezt. *
- Nem szép dolog ilyen jó színben feltüntetni őket. Csak kétszáz arany? Azt csak havonta fogják szedni.
* Mondja a magáét, majd a végén abba is belenevet, mert hát nehezen lehetne nem elnevetnie magát. Csak próbálják meg. Ami az orkokat illeti, arra csak a vállat von. *
- Az egyetlen, amiért el tudnám képzelni, hogy nem jöttek ki, az az, hogy mindenki azt hitte magáról, hogy neki van a legnagyobb fasza. Ahelyett, hogy kiderítették volna, helyette csak morogtak egymásra, mint kutyák a kerítés előtt elhaladó népre. DE, ha ezek összefognak, akkor talán megjelent egy példány, még sosem látott méretekkel.
* Aztán hall még itt néhány olyan dolgot, amitől szemei kikerekednek. Olyan szinten fején találta a szöget, hogy azt még soha semmikor. Azt már nem teszi hozzá, hogy „micsoda véletlen, én is drogokkal kereskedem”. Valahogy nem tűnik olyan témának, ami jól megállná a helyét. Helyette inkább megpróbálja elterelni gondolatait magáról, nehogy valami olyasmit mondjon, ami lebuktatná. Füttyent egyet különleges szót hallva. *
- Hoppá, akkor fel is adom magam.
* Mondja játékosan. Közben hallgatja a másik jó tanácsait. Ha valaki, akkor a különleges haderők volt parancsnoka tudhat néhány dolgot arról, hogy hogyan is mennek a dolgok. Talán nem manapság, ám sok változásnak nem kéne lennie. Közben sorban teszi hozzá saját gondolatait az elhangzottakhoz. *
- Nem biztos, hogy illene hozzám. A szakállammal felsérteném az összeset, azt pedig nem fogják megköszönni. Na ja, ha rácuppannék előbb fojtanám meg, minthogy túlessünk az előjátékokon. Remélem egy ilyen befolyásos sem kedveli a vörös törpéket, mert akkor bajban vagyok. Nemes család mi? Ott nem elég a tisztára nyalás, mert azok elvárják alaphelyzetben is.
* A harmadik tűnik a legjobb választásnak, ám mégis mi lenne olyan dicső, hogy a mostani vezetőség is azt mondja, hogy „az igen!” *
- Vagy kiállni az orkok ellen.
* Hagyja el a száját az ötlet, de aztán hamar mond mást is, nem ez az egyetlen ötlete. *
- Talán elérhetek valamit romvárosban is. Jó így előre inni a medve bőrére, ám még mindig nem jelentkeztem. Anélkül nehéz.
7028. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-11 22:48:34
Üzenet elküldve: 2025-11-11 22:48:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ipsioni//
*A termetes férfi teljesen összepaszírozza, karjait maga alá ékelve annyira sikerül megtartania magát, hogy levegővételei könnyebbé váljanak. Nem elég, hogy a légyott a vártnál tovább tartott, de a befejezést sem sieti el ügyfele. Természetesen engedelmesen tűr, s kiélvezi, hogy arcára kiülő grimaszát nem kell elnyomnia.
Megkönnyebbül amikor a ránehezedő súly oldalra gördül, ő pedig ismét szabadon mozoghat. Szíve szerint egyből felpattanna, hogy kicsit megtörölgesse magát, de ez udvariatlanság lenne, ezért csak hátára heveredik. Néhány lélegzetvételnyi pillanatig szemhéjait lehunyva szuszog, pihen, majd csak ezt követően mozdul, hogy szépen elkezdhessen öltözködni.
Az ár kérdésére nem felel először, látszólag elmélyülten teszi rendben külsejét, hogy ismét prezentálható állapotba kerüljön. Egy biztos, korábbi már-már barátai árain kénytelen volt emelni, de a fizetség egy kicsit mindig egyénileg kerül elbírálásra. Egy mosollyal arcán fordul a kalmár felé.*
- Száz arany lesz, kedves uram.
*Szeme sem rebben. A kufár talán sokalni fogja az összeget, de kénytelen a Rhéa félelmét és a tisztálkodáshoz szükséges fürdőt is költségeihez számolni, ha pedig valóban olyan elégedett volt vele, mint azt előszeretettel hangoztatja, akkor bizonyosan nem fogja bánni ezt az összeget.*
- Jelenleg a Kikötőben keresem a kenyerem, de nem a Sellőházban.
*Könnyed léptekkel libben a bútorhoz, hogy a kérésnek eleget téve öntsön némi bort kedves vendégének. A kupát finom mozdulattal nyújtja át a kitikkadt férfi számára.*
- Esetleg hallott már a Hét Varjú Tavernáról, kedves uram?
*Ha a kupa gazdát cserél, akkor eleget tesz az utasításnak, s finom ujjacskáival diszkréten, de ügyesen számolja le magának fizetségét. Természetesen közben valamelyest fel is méri vendége vagyonát, mely befolyással lehet későbbi kapcsolatukra.*
- Inkább utóbbi.
*Kicsit bonyolult viszonya a Hét Varjú Taverna tulajdonosával, aki örömmel kínálgatja őt ingyen embereinek, amit Alissäna nem kifejezetten kedvel, ugyanakkor el kell ismernie, hogy a fogadó minden előnyét szintén fizetség nélkül élvezheti. Még nem gondolta ki pontosan, hogy ezt miként alakíthatná úgy, hogy a kecske is jól lakjon, illetve a káposzta is megmaradjon, egyelőre viszont megfelel számára ez a ki nem mondott egyezség. Ipsioninak viszont elegendő annyit tudnia, hogyha bármit óhajt vele kell megegyeznie, s bizony Alissäna akár örömmel gyakorolja szabadságát azzal, hogy elutasít potenciális kuncsaftot, ha indokolt.*
- Szolgálhatok még bármivel, Ipsioni úr?
*Kérdése közben meghajol, tekintetét pedig alázatosan a földre szegezi. Örülne ha mehetne mosakodni, de ha az úr mást óhajt, akkor nem fog ellentmondani neki.*
*A termetes férfi teljesen összepaszírozza, karjait maga alá ékelve annyira sikerül megtartania magát, hogy levegővételei könnyebbé váljanak. Nem elég, hogy a légyott a vártnál tovább tartott, de a befejezést sem sieti el ügyfele. Természetesen engedelmesen tűr, s kiélvezi, hogy arcára kiülő grimaszát nem kell elnyomnia.
Megkönnyebbül amikor a ránehezedő súly oldalra gördül, ő pedig ismét szabadon mozoghat. Szíve szerint egyből felpattanna, hogy kicsit megtörölgesse magát, de ez udvariatlanság lenne, ezért csak hátára heveredik. Néhány lélegzetvételnyi pillanatig szemhéjait lehunyva szuszog, pihen, majd csak ezt követően mozdul, hogy szépen elkezdhessen öltözködni.
Az ár kérdésére nem felel először, látszólag elmélyülten teszi rendben külsejét, hogy ismét prezentálható állapotba kerüljön. Egy biztos, korábbi már-már barátai árain kénytelen volt emelni, de a fizetség egy kicsit mindig egyénileg kerül elbírálásra. Egy mosollyal arcán fordul a kalmár felé.*
- Száz arany lesz, kedves uram.
*Szeme sem rebben. A kufár talán sokalni fogja az összeget, de kénytelen a Rhéa félelmét és a tisztálkodáshoz szükséges fürdőt is költségeihez számolni, ha pedig valóban olyan elégedett volt vele, mint azt előszeretettel hangoztatja, akkor bizonyosan nem fogja bánni ezt az összeget.*
- Jelenleg a Kikötőben keresem a kenyerem, de nem a Sellőházban.
*Könnyed léptekkel libben a bútorhoz, hogy a kérésnek eleget téve öntsön némi bort kedves vendégének. A kupát finom mozdulattal nyújtja át a kitikkadt férfi számára.*
- Esetleg hallott már a Hét Varjú Tavernáról, kedves uram?
*Ha a kupa gazdát cserél, akkor eleget tesz az utasításnak, s finom ujjacskáival diszkréten, de ügyesen számolja le magának fizetségét. Természetesen közben valamelyest fel is méri vendége vagyonát, mely befolyással lehet későbbi kapcsolatukra.*
- Inkább utóbbi.
*Kicsit bonyolult viszonya a Hét Varjú Taverna tulajdonosával, aki örömmel kínálgatja őt ingyen embereinek, amit Alissäna nem kifejezetten kedvel, ugyanakkor el kell ismernie, hogy a fogadó minden előnyét szintén fizetség nélkül élvezheti. Még nem gondolta ki pontosan, hogy ezt miként alakíthatná úgy, hogy a kecske is jól lakjon, illetve a káposzta is megmaradjon, egyelőre viszont megfelel számára ez a ki nem mondott egyezség. Ipsioninak viszont elegendő annyit tudnia, hogyha bármit óhajt vele kell megegyeznie, s bizony Alissäna akár örömmel gyakorolja szabadságát azzal, hogy elutasít potenciális kuncsaftot, ha indokolt.*
- Szolgálhatok még bármivel, Ipsioni úr?
*Kérdése közben meghajol, tekintetét pedig alázatosan a földre szegezi. Örülne ha mehetne mosakodni, de ha az úr mást óhajt, akkor nem fog ellentmondani neki.*
7027. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-11 12:22:26
Üzenet elküldve: 2025-11-11 12:22:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*A meglepően nyugodalmas reggel nem hagyja, hogy megtévessze. A kevergetnivalóval még el van maradva, így kifejezetten reméli, hogy még senki nem találja meg. Egyelőre kihagyja a reggelit, a hideg, sötét reggel nem találja éhes kedvében. Érzi a léptein, hogy lassan is találja meg a mai nap, így mindenekelőtt le is húz egy világosabb barna italt. Erről eszébe is jut, hogy még majd Merchent is meg kell találnia még egyszer, de most kivételesen túl sok dologgal áldotta meg a kereskedőt, mint feladat, így nem lepődne meg azon, ha a következő hónapban a Krenkataur környékén bányásztatná ki neki a szükséges Napsóit. Egy keveset marad, hogy aki esetleg itt keresné, az megtalálja, de igazából csak az asztalt koptatja.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
7026. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-10 23:30:22
Üzenet elküldve: 2025-11-10 23:30:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
-Jól látod a helyzetet uram, nagyon is jól. Pontosan ennyit várnék én is tőlük.
*Hamiskás, szándékosan eltúlzott, nemesi, udvaronc piperkőc hanghordozással adja elő.*
-Mindent megtettünk, aranyat és időt nem spórolva éjt nappalá téve dolgoztunk a háttérben, hogy elhárítsuk a fenyegetést. Ezért most beszedünk mindenkitől 200 arany adót.
*Majd rosszallóan megrázza a fejét, mert tovább nem tudja tartani ezt a számára oly idegen stílust. Azért jól esik kicsit bohóckodnia, rég volt már ilyesmire lehetősége.*
-Nem tudom mit akarhatnak. Vagyis hát.. Azt hallottam, hogy keresnek valamit. Valami ereklyét talán, vagy fegyvert? Ezt nem tudom, de nem csak úgy nekilódultak a nagyvilágnak a wargjaik hátán, annyi szent. Egyébként is azt hallani, hogy a sok ork törzs nehezen jön ki egymással, úgyhogy valami nagy dologról lehet szó, ha képesek voltak félretenni az egymás iránti haragjukat.
*Erősen szív a pipába, mert egyébként ezen már régóta maga is gondolkozik, hogy vajon mi lehet oly erős, hogy összefogja a törzseket.*
-Sosem tudni miből lesz a cserebogár.
*Kacsint a törpére a veterán, elvégre látott ő már karón varjút. Zsoldosból lett tisztet,, meg templomszolgából lett kurvát is. Az élet néha furcsa csavarokat tartogat. Aztán Bredoc igencsak elkomolyodik, de csak egy pillanatra.*
-Akkor remélem most éppen nem "dolgozol".
*Majd ismét elvigyorodik.*
-Ami azt illeti igen, pontosan. Én voltam a város őrség különleges alakulatának a parancsnoka, a Warg alakulaté, ha hallottál róla esetleg.
*Nyakából előtúrja az amulettet, amit azóta is visel, hogy megcsilingeltesse a levegőben, majd egy sóhajt követően inna a sörébe, ám csalódottan tapasztalja, hogy az bizony kiürült.*
-Sok törpét látni, ami azt illeti. Zömökek és erősek, bár nyilván nem a legjobb felderítők. *Ennek okait nem is érzi szükségesnek ecsetelni.* De a városban hasznos lehet egy keményfejű nyavalyás, aki nem fél besétálni a romvárosba éjszaka. Tanácsként?
*Hümment egyet, s csak egy egészen aprócska szünetet tart, mielőtt válaszolna.*
-Ha tényleg előre akarsz lépni, nem elég csendben és jól végezni a munkát. Azt a legtöbben meg tudják csinálni. Tapasztalataim szerint három lehetőséged van. Az egyik, hogy fényesre nyalod az összes fontos segget, meg még egy-kettőt a biztonság kedvéért, vagy hájas és befolyásos urak farkára cuppansz rá éjjelente. Na most ez nem annyira játszik nálad.
*Elröhögi magát.*
-A másik, hogy befolyásos és gazdag nemes családod van, akik nagy árnyékot vetnek. A harmadik pedig, hogy valami epikus és őrült dolgot csinálsz, amiről megismerik a neved, például egy társaddal együtt felszámolsz egy egész börtönlázadást a Krenkataurban.
//Az őrség és a kürtszó//
-Jól látod a helyzetet uram, nagyon is jól. Pontosan ennyit várnék én is tőlük.
*Hamiskás, szándékosan eltúlzott, nemesi, udvaronc piperkőc hanghordozással adja elő.*
-Mindent megtettünk, aranyat és időt nem spórolva éjt nappalá téve dolgoztunk a háttérben, hogy elhárítsuk a fenyegetést. Ezért most beszedünk mindenkitől 200 arany adót.
*Majd rosszallóan megrázza a fejét, mert tovább nem tudja tartani ezt a számára oly idegen stílust. Azért jól esik kicsit bohóckodnia, rég volt már ilyesmire lehetősége.*
-Nem tudom mit akarhatnak. Vagyis hát.. Azt hallottam, hogy keresnek valamit. Valami ereklyét talán, vagy fegyvert? Ezt nem tudom, de nem csak úgy nekilódultak a nagyvilágnak a wargjaik hátán, annyi szent. Egyébként is azt hallani, hogy a sok ork törzs nehezen jön ki egymással, úgyhogy valami nagy dologról lehet szó, ha képesek voltak félretenni az egymás iránti haragjukat.
*Erősen szív a pipába, mert egyébként ezen már régóta maga is gondolkozik, hogy vajon mi lehet oly erős, hogy összefogja a törzseket.*
-Sosem tudni miből lesz a cserebogár.
*Kacsint a törpére a veterán, elvégre látott ő már karón varjút. Zsoldosból lett tisztet,, meg templomszolgából lett kurvát is. Az élet néha furcsa csavarokat tartogat. Aztán Bredoc igencsak elkomolyodik, de csak egy pillanatra.*
-Akkor remélem most éppen nem "dolgozol".
*Majd ismét elvigyorodik.*
-Ami azt illeti igen, pontosan. Én voltam a város őrség különleges alakulatának a parancsnoka, a Warg alakulaté, ha hallottál róla esetleg.
*Nyakából előtúrja az amulettet, amit azóta is visel, hogy megcsilingeltesse a levegőben, majd egy sóhajt követően inna a sörébe, ám csalódottan tapasztalja, hogy az bizony kiürült.*
-Sok törpét látni, ami azt illeti. Zömökek és erősek, bár nyilván nem a legjobb felderítők. *Ennek okait nem is érzi szükségesnek ecsetelni.* De a városban hasznos lehet egy keményfejű nyavalyás, aki nem fél besétálni a romvárosba éjszaka. Tanácsként?
*Hümment egyet, s csak egy egészen aprócska szünetet tart, mielőtt válaszolna.*
-Ha tényleg előre akarsz lépni, nem elég csendben és jól végezni a munkát. Azt a legtöbben meg tudják csinálni. Tapasztalataim szerint három lehetőséged van. Az egyik, hogy fényesre nyalod az összes fontos segget, meg még egy-kettőt a biztonság kedvéért, vagy hájas és befolyásos urak farkára cuppansz rá éjjelente. Na most ez nem annyira játszik nálad.
*Elröhögi magát.*
-A másik, hogy befolyásos és gazdag nemes családod van, akik nagy árnyékot vetnek. A harmadik pedig, hogy valami epikus és őrült dolgot csinálsz, amiről megismerik a neved, például egy társaddal együtt felszámolsz egy egész börtönlázadást a Krenkataurban.
7025. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-10 11:35:01
Üzenet elküldve: 2025-11-10 11:35:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
* Hogy mire gondol szállítás alatt, talán magától értetődő, ám az is lehet, hogy tévedett. Bár ezen ne múljon semmi, ő elmondja mire gondolt, ám nem hosszabban, mint előtte. *
- Nem tudtam kinek lesz lova, így felbéreltem valakit a főtéren, aki kivisz minket a szekerén. Ám ha nektek van, az megkönnyíti a dolgokat. Lehetnétek elől, hátha kiszúrtok valamit a távolban, addig mi figyelhetünk oldalra és hátra.
* A mágus kérdésére válaszolna hamar, ám még mielőtt mondhatna bármit is egy új alak csatlakozik körükbe. Bemutatkozását hallva aprón biccent egyet a csatamágust hallva. Nem semmi kijelentés így a semmiből, s hacsak nem látja a pároson, hogy ő egy nem kívánatos idegen, úgy neki nincs oka megszólalni ellene. Több kard többet arat és még egy mágus is egyben. Kíváncsi, de nem annyira, hogy azonnal rákérdezzen. Először jobbját kezdené nyújtani, ekkor veszi csak észre annak hiányosságait, majd korrigál is magán gyorsan. *
- Ettvallder, üdv a sorainkban. Szerintem eleget vártunk másokra, mindenki, aki szeretne jönni, az most itt van, a többiek vagy utánunk szaladnak, vagy később megbánják, hogy nem voltak részesei az expedíciónak.
* Mondja, majd ha a többieknek nincs kifogása, úgy el is indulhatnak a főtérre. Feláll az asztaltól, és felveszi a felszerelésektől megtömött táskáját. Dolgainak a felére nem lesz majd szükség, de ha mégis, úgy ő fog utoljára nevetni. A pegazus előtt megvárja, míg a másik kettő összeszedi a lovaikat, meg minden egyéb dolgot, amire szükségük van. A tündér is valószínűleg már várja őket. Róla jut eszébe, hogy Bredoc érdeklődését fejezte ki a mágus iránt, így miközben mennek, akkor közeli a társasággal. *
- Egy tündérmágus vár ránk. Amolyan mindenes, nem láttam, hogy válogatna a mágiák között. Jobb nem otthagyni szemtől szembe egy ellenféllel. Egy rossz mellékántálás és kilapul. Illetve volt még valaki, aki jelezte, hogy érdekelné a dolog. Derék legény, állítása szerint valakivel tretilt vadászott. Ám ha nem lesz a főtéren, úgy legjobb esetben utánunk fog jönni.
* Ezzel felvázolta, hogy ő kikre gondolt. Velük együtt összesen hat jelentkező. Képzett harcosok, akik nem riadnak vissza néhány öblös csatakiáltástól. Már előre sajnálja az orkokat. *
* Hogy mire gondol szállítás alatt, talán magától értetődő, ám az is lehet, hogy tévedett. Bár ezen ne múljon semmi, ő elmondja mire gondolt, ám nem hosszabban, mint előtte. *
- Nem tudtam kinek lesz lova, így felbéreltem valakit a főtéren, aki kivisz minket a szekerén. Ám ha nektek van, az megkönnyíti a dolgokat. Lehetnétek elől, hátha kiszúrtok valamit a távolban, addig mi figyelhetünk oldalra és hátra.
* A mágus kérdésére válaszolna hamar, ám még mielőtt mondhatna bármit is egy új alak csatlakozik körükbe. Bemutatkozását hallva aprón biccent egyet a csatamágust hallva. Nem semmi kijelentés így a semmiből, s hacsak nem látja a pároson, hogy ő egy nem kívánatos idegen, úgy neki nincs oka megszólalni ellene. Több kard többet arat és még egy mágus is egyben. Kíváncsi, de nem annyira, hogy azonnal rákérdezzen. Először jobbját kezdené nyújtani, ekkor veszi csak észre annak hiányosságait, majd korrigál is magán gyorsan. *
- Ettvallder, üdv a sorainkban. Szerintem eleget vártunk másokra, mindenki, aki szeretne jönni, az most itt van, a többiek vagy utánunk szaladnak, vagy később megbánják, hogy nem voltak részesei az expedíciónak.
* Mondja, majd ha a többieknek nincs kifogása, úgy el is indulhatnak a főtérre. Feláll az asztaltól, és felveszi a felszerelésektől megtömött táskáját. Dolgainak a felére nem lesz majd szükség, de ha mégis, úgy ő fog utoljára nevetni. A pegazus előtt megvárja, míg a másik kettő összeszedi a lovaikat, meg minden egyéb dolgot, amire szükségük van. A tündér is valószínűleg már várja őket. Róla jut eszébe, hogy Bredoc érdeklődését fejezte ki a mágus iránt, így miközben mennek, akkor közeli a társasággal. *
- Egy tündérmágus vár ránk. Amolyan mindenes, nem láttam, hogy válogatna a mágiák között. Jobb nem otthagyni szemtől szembe egy ellenféllel. Egy rossz mellékántálás és kilapul. Illetve volt még valaki, aki jelezte, hogy érdekelné a dolog. Derék legény, állítása szerint valakivel tretilt vadászott. Ám ha nem lesz a főtéren, úgy legjobb esetben utánunk fog jönni.
* Ezzel felvázolta, hogy ő kikre gondolt. Velük együtt összesen hat jelentkező. Képzett harcosok, akik nem riadnak vissza néhány öblös csatakiáltástól. Már előre sajnálja az orkokat. *
7024. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-10 10:20:12
Üzenet elküldve: 2025-11-10 10:20:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
* Legalább az egyikük tud valamit ezekről az urakról. Ha a törpének egyedül kéne rájönnie mindenre, akkor napestig egy helyben kéne állnia, hogy legalább egy szót elcsípjen a megannyi zavaros pletykából. Aztán pedig ki tudja, hogy abból mennyi az igaz? A hirtelen káromkodásra felnevet. Nem nézte volna ki a másikból, hogy ilyen gyorsan jutnak el az ismerkedéstől az együtt anyázáshoz. Férfiasság előnye. *
- Talán még jobb is lenne, ha maguk ásnának árkot. Legalább nem kéne megtűrniük, ha a város megtartaná az érdemeket. Figyeld meg, ha valaki most legyőzné őket két dolog lenne, vagy nem beszélnének az egészről, vagy vernék a mellkasukat, hogy övék az érdem. Azért én mégis kíváncsi vagyok, hogy mit akarhatnak. Egyszer már volt ilyenre példa nem? Amiatt gyűlölik mindenhol az orkokat.
* Bár a törp nem neheztel nagyon a fajtájára, csupán rosszkor voltak rossz helyen, vagyis rossz helyet próbáltak meg honfoglalni, ami nagyon erősen visszacsapódott, de hát ez van. Nem lehet minden tejfel. *
- Akkor két problémával kevesebb. Ha a koszt jó, és fogadnak mindenkit, akkor megnézem közelebbről. Aztán ki tudja, lehet én leszek a következő hubazdmeg, aki majd mindenkit ugráltatni fog.
* Mondja jókedvűen, a végén még el is neveti magát ezen az abszurd példán. Nem pusztán azért, mert az egy lehetetlen pozíció, hanem mert a mostani kis élete, ütközik azzal, ami most felvázol. Persze megkönnyítené a fűszerek szállítását. Közben szemei jobban kikerekednek a toborzás szó hallatán. Akkor nem csak egy egyszerű közkatonával van dolga. *
- Nocsak, toboroztál is? Hát mi voltál te, valami elit katona saját egységgel? Ha ez igaz, akkor én drogcsempész vagyok.
* Mondja kacagva, nem is sejtve, hogy pontosan arról van szó, amit felvázol. Csak nehogy emiatt a kijelentése miatt zárják börtönbe. *
- És mit tudsz tanácsolni egy feltörekedni kívánó törpnek, ha az őrségről van szó? Egyáltalán sokan voltak ott a fajtámból, vitték valamire?
//Az őrség és a kürtszó//
* Legalább az egyikük tud valamit ezekről az urakról. Ha a törpének egyedül kéne rájönnie mindenre, akkor napestig egy helyben kéne állnia, hogy legalább egy szót elcsípjen a megannyi zavaros pletykából. Aztán pedig ki tudja, hogy abból mennyi az igaz? A hirtelen káromkodásra felnevet. Nem nézte volna ki a másikból, hogy ilyen gyorsan jutnak el az ismerkedéstől az együtt anyázáshoz. Férfiasság előnye. *
- Talán még jobb is lenne, ha maguk ásnának árkot. Legalább nem kéne megtűrniük, ha a város megtartaná az érdemeket. Figyeld meg, ha valaki most legyőzné őket két dolog lenne, vagy nem beszélnének az egészről, vagy vernék a mellkasukat, hogy övék az érdem. Azért én mégis kíváncsi vagyok, hogy mit akarhatnak. Egyszer már volt ilyenre példa nem? Amiatt gyűlölik mindenhol az orkokat.
* Bár a törp nem neheztel nagyon a fajtájára, csupán rosszkor voltak rossz helyen, vagyis rossz helyet próbáltak meg honfoglalni, ami nagyon erősen visszacsapódott, de hát ez van. Nem lehet minden tejfel. *
- Akkor két problémával kevesebb. Ha a koszt jó, és fogadnak mindenkit, akkor megnézem közelebbről. Aztán ki tudja, lehet én leszek a következő hubazdmeg, aki majd mindenkit ugráltatni fog.
* Mondja jókedvűen, a végén még el is neveti magát ezen az abszurd példán. Nem pusztán azért, mert az egy lehetetlen pozíció, hanem mert a mostani kis élete, ütközik azzal, ami most felvázol. Persze megkönnyítené a fűszerek szállítását. Közben szemei jobban kikerekednek a toborzás szó hallatán. Akkor nem csak egy egyszerű közkatonával van dolga. *
- Nocsak, toboroztál is? Hát mi voltál te, valami elit katona saját egységgel? Ha ez igaz, akkor én drogcsempész vagyok.
* Mondja kacagva, nem is sejtve, hogy pontosan arról van szó, amit felvázol. Csak nehogy emiatt a kijelentése miatt zárják börtönbe. *
- És mit tudsz tanácsolni egy feltörekedni kívánó törpnek, ha az őrségről van szó? Egyáltalán sokan voltak ott a fajtámból, vitték valamire?
7023. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-09 23:28:25
Üzenet elküldve: 2025-11-09 23:28:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* Úgy tűnik, hogy ezúttal nem olyan egyszerű az orránál vezetni a másikat, ami némi elégedettséggel tölti el a férfit. Ha kétszer is sikerült volna rövid időn belül felültetni ugyan azzal a trükkel, az igencsak rontotta volna a megítélését. Így viszont elégedetten néz rá, a kupa bor mögül, amit kérnie sem kellett, és mégis megkapott. *
- Szoktak ilyen alaposan takarítani a vendégek után? * Teszi fel a kérdést, újra végignézve a szobán. Hiszen mindketten igen csak rácsodálkoztak a helyiség állapotára, amikor beléptek. Viszont úgy tűnik, Merlana cselekszik, és a pótkulccsal bezárja az ajtót, a zárban hagyva a vasat. Így még egy ügyes zártörő sem törne rájuk, és ha valaki egy másik kulccsal próbálkozna, hát neki is csalódnia kell. *
- Okos gondolat. Ha valaki be akar jönni, bőven elég időnk lesz így kiosonni az ablakon. * Biccent a férfi, és visszahelyezkedik az ágyra. A megjegyzés meglepi, elgondolkodva pillant végig a nőn, elnyomva egy ásítást. *
- Én akarlak téged, vagy te akarsz engem? * Teszi fel a kérdést, ravaszul csillogó szemekkel. *
- Vagy te akarod azt, hogy akarjalak? Legutóbbi is sérelmezted, hogy nem kaptad meg tőlem a kellő figyelmet. Csak arra kellek, hogy kiszolgáljam a figyelem iránti vágyad? * Teszi fel a kérdést ezúttal őszintén. Tekintete nem árulkodik arról, hogy milyen választ vár, viszont a testtartása az ágyon igen csak hívogató, és az ing is felcsúszik a hasán, felfedve az alatta futó izmokat. *
- Mert ha engem akarsz, most itt vagyok neked, nincs hozzá szükség alattomos trükkökre. * Visszhangozza a szavakat, a poharat letéve maga mellé a szekrényre. Egyelőre viszont nem mozdul a nő felé, és nem is tesz semmi olyat, ami vágyról vagy feltüzeltségről árulkodna. Persze elképzelhető, hogy ez is egy újabb teszt, amivel a másikat méri fel, de erre talán kevesebb már az esély. Viszont most látszólag Merlana kezében a döntés, hogy hogyan halad tovább az este. *
//Egy húron pendülve//
* Úgy tűnik, hogy ezúttal nem olyan egyszerű az orránál vezetni a másikat, ami némi elégedettséggel tölti el a férfit. Ha kétszer is sikerült volna rövid időn belül felültetni ugyan azzal a trükkel, az igencsak rontotta volna a megítélését. Így viszont elégedetten néz rá, a kupa bor mögül, amit kérnie sem kellett, és mégis megkapott. *
- Szoktak ilyen alaposan takarítani a vendégek után? * Teszi fel a kérdést, újra végignézve a szobán. Hiszen mindketten igen csak rácsodálkoztak a helyiség állapotára, amikor beléptek. Viszont úgy tűnik, Merlana cselekszik, és a pótkulccsal bezárja az ajtót, a zárban hagyva a vasat. Így még egy ügyes zártörő sem törne rájuk, és ha valaki egy másik kulccsal próbálkozna, hát neki is csalódnia kell. *
- Okos gondolat. Ha valaki be akar jönni, bőven elég időnk lesz így kiosonni az ablakon. * Biccent a férfi, és visszahelyezkedik az ágyra. A megjegyzés meglepi, elgondolkodva pillant végig a nőn, elnyomva egy ásítást. *
- Én akarlak téged, vagy te akarsz engem? * Teszi fel a kérdést, ravaszul csillogó szemekkel. *
- Vagy te akarod azt, hogy akarjalak? Legutóbbi is sérelmezted, hogy nem kaptad meg tőlem a kellő figyelmet. Csak arra kellek, hogy kiszolgáljam a figyelem iránti vágyad? * Teszi fel a kérdést ezúttal őszintén. Tekintete nem árulkodik arról, hogy milyen választ vár, viszont a testtartása az ágyon igen csak hívogató, és az ing is felcsúszik a hasán, felfedve az alatta futó izmokat. *
- Mert ha engem akarsz, most itt vagyok neked, nincs hozzá szükség alattomos trükkökre. * Visszhangozza a szavakat, a poharat letéve maga mellé a szekrényre. Egyelőre viszont nem mozdul a nő felé, és nem is tesz semmi olyat, ami vágyról vagy feltüzeltségről árulkodna. Persze elképzelhető, hogy ez is egy újabb teszt, amivel a másikat méri fel, de erre talán kevesebb már az esély. Viszont most látszólag Merlana kezében a döntés, hogy hogyan halad tovább az este. *
7022. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-09 21:33:33
Üzenet elküldve: 2025-11-09 21:33:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
*Nem is tudja hirtelenjében mire számítson, mikor Bredoc átnyújtja a posztóba csavart meglepetést. Ahogy kiszabadítja a nyilakat, rögtön keze ügyébe vesz egyet, megforgatja, ujjával a hegyéhez ér, majd kedélyesen hümment egyet.*
- Milyen figyelmes *rohadt régen nem lőtt már, jóformán csak díszként cipeli magával az íjat, ami meglehetősen ostoba dolog. Nem is lő épp olyan jól, mint ahogy a kardot forgatja, de úgy érzi hasznára lehet még.* - Köszönöm.
*Hogy mennyire áll készen? Őszintén eredetileg nem szerepelt a rövidtávú tervei között egyenesen háborúba gyalogolni, de az ember néha nem választhatja meg a sorsát, az választja meg őt. Ez is egy ilyen pillanat.*
- Én teljesen készen vagyok. *hogy ezt hogy érti, maga sem tudja, van benne valami fáradtság is. A férfira bízza azonban az értelmezést.
A félvér megérkezik, s vissza sem kell kérdeznie az eldarált szállítás dolgára, egykori parancsnoka megteszi helyette. A maga részéről persze azt gondolja, talán valaki elviszi őket a pusztákra, nem tudja mi más holmi igényelhetne ilyesmit. Így is valamelyest felesleges.*
- Nekem és Droynnak van lovunk *szögezi le, ha esetleg ilyesmit intézett volna a fattyú* - Vagy nem tudom, hogyan tervezel a pusztákra menni. Gondolom nem gyalog *Úgy sem lehetetlen persze, de igazán sok idő menne el a talpalással.
Bár Bredoc jelenléte ad némi megnyugvás, tagadhatatlanul zavarja, hogy így indulás előtt fog fény derülni a csapat többi tagjára, így már kitáncolni sincs lehetőség, ha esetleg nem lennének bizalomgerjesztőek. Már pedig bölcsebb tisztában lenni azzal, kiknek a kezében van részben a testi épsége, elvégre jó esetben egymás seggét fogják védeni a bajban. Legalább is reméli.
Túlságosan is legfoglalja a megbeszélés és elkallódó gondolatai, így az ugyan ismerősen csendülő hangra fel sem kapja a fejét, kell egy kis idő, mire felfogja, ki is a jövevény. Gaerralossal nem igazán volt alkalma beszélgetni az őrségben töltött időszakban, s bár emlékei ködösek, abban biztos, hogy ez a mágusosdi nem rémlik neki.*
- Gaerralos *biccent köszönésképp, némi meglepettséggel, majd pillantásai a fattyúra siklanak, várva, hogy mi a következő lépés. Nem biztos benne, hogy képes lesz parancsokat elfogadni tőle, nem tűnik túl sok csatát járt kardforgatónak, de bízik benne, hogy erre majd rácáfol. Dicsőségre szomjazó kalandorokra, önjelölt hősökre van jelen esetben a legkevésbé szükség, az akció jellegéből fakadóan számító precizitást kíván, elvégre nem eszetlen cséplésre készülnek.*
*Nem is tudja hirtelenjében mire számítson, mikor Bredoc átnyújtja a posztóba csavart meglepetést. Ahogy kiszabadítja a nyilakat, rögtön keze ügyébe vesz egyet, megforgatja, ujjával a hegyéhez ér, majd kedélyesen hümment egyet.*
- Milyen figyelmes *rohadt régen nem lőtt már, jóformán csak díszként cipeli magával az íjat, ami meglehetősen ostoba dolog. Nem is lő épp olyan jól, mint ahogy a kardot forgatja, de úgy érzi hasznára lehet még.* - Köszönöm.
*Hogy mennyire áll készen? Őszintén eredetileg nem szerepelt a rövidtávú tervei között egyenesen háborúba gyalogolni, de az ember néha nem választhatja meg a sorsát, az választja meg őt. Ez is egy ilyen pillanat.*
- Én teljesen készen vagyok. *hogy ezt hogy érti, maga sem tudja, van benne valami fáradtság is. A férfira bízza azonban az értelmezést.
A félvér megérkezik, s vissza sem kell kérdeznie az eldarált szállítás dolgára, egykori parancsnoka megteszi helyette. A maga részéről persze azt gondolja, talán valaki elviszi őket a pusztákra, nem tudja mi más holmi igényelhetne ilyesmit. Így is valamelyest felesleges.*
- Nekem és Droynnak van lovunk *szögezi le, ha esetleg ilyesmit intézett volna a fattyú* - Vagy nem tudom, hogyan tervezel a pusztákra menni. Gondolom nem gyalog *Úgy sem lehetetlen persze, de igazán sok idő menne el a talpalással.
Bár Bredoc jelenléte ad némi megnyugvás, tagadhatatlanul zavarja, hogy így indulás előtt fog fény derülni a csapat többi tagjára, így már kitáncolni sincs lehetőség, ha esetleg nem lennének bizalomgerjesztőek. Már pedig bölcsebb tisztában lenni azzal, kiknek a kezében van részben a testi épsége, elvégre jó esetben egymás seggét fogják védeni a bajban. Legalább is reméli.
Túlságosan is legfoglalja a megbeszélés és elkallódó gondolatai, így az ugyan ismerősen csendülő hangra fel sem kapja a fejét, kell egy kis idő, mire felfogja, ki is a jövevény. Gaerralossal nem igazán volt alkalma beszélgetni az őrségben töltött időszakban, s bár emlékei ködösek, abban biztos, hogy ez a mágusosdi nem rémlik neki.*
- Gaerralos *biccent köszönésképp, némi meglepettséggel, majd pillantásai a fattyúra siklanak, várva, hogy mi a következő lépés. Nem biztos benne, hogy képes lesz parancsokat elfogadni tőle, nem tűnik túl sok csatát járt kardforgatónak, de bízik benne, hogy erre majd rácáfol. Dicsőségre szomjazó kalandorokra, önjelölt hősökre van jelen esetben a legkevésbé szükség, az akció jellegéből fakadóan számító precizitást kíván, elvégre nem eszetlen cséplésre készülnek.*
7021. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-09 20:46:47
Üzenet elküldve: 2025-11-09 20:46:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Már nyitná a száját, hogy ő egyébként kíváncsi azokra az emlékekre, hisz valahol magáról, Salwarról szólnak, akit a múltban is, de mostanra már tényleg nagyon szeretne megismerni, ám az egyéb részletek, hogy mik találhatók még abban az ágyban, rögtön elveszik a kedvét, hogy szóljon, csupán egy igazi, kényes kisasszonyos fintorgásra futja. Túl nyers számára az ábrázolás. Tekintete azonban továbbra is őszinte figyelemmel ragad a férfire, bár kékjei értetlenül pislognak, ahogy hirtelen témát váltva már arról beszél, hogy vajon miért ilyen tiszta ez a szoba, és mennyivel tisztább annál, mintsem egy átlagos napon lennie kellene.*
- Amennyire furcsa, annyira véletlen is lehet. *Reagálja a kérdésre, miután lenyelte a korty bort. Hogy kér-e italt a férfi, arra nem kap választ, de már a gesztusaiból is el tudja dönteni, hogy a helyes döntés az lesz, ha fogja a poharát és odaviszi neki. Így is tesz, hadd élvezze, hogy kiszolgálja, sokszor úgysem lesz erre lehetősége, legalábbis, amíg nem fizet érte. Salwar közben újabb, ide nem illő részletekben elmélkedik az alapos takarítás lehetséges okáról, de Merlana még egyszer nem óhajt beleesni a csapdába.*
- Vagy egyszerűen csak rendesen kitakarították, miután elment a legutóbbi vendég. Néha, mindenféle egyéb ok nélkül is sor kerülhet erre, nem gondolod? *Ránt vállat, majd üresre issza a poharát, jólesően felsóhajt, aztán megint teletölti és visszateszi az asztalra. Hosszú hatokig lakott a Pegazus fogadóban, így pontosan tudja, hogy az éjjeliszekrény melyik fiókjában kell keresni a pótkulcsot az ajtóhoz. Rövid keresgélés után meg is találja, bár ez szintén sok mindent elárulhat. A vendégek előszeretettel szokták elhagyni a pótkulcsot, ha egyáltalán még megvolt, mikor átadták nekik a szállást. Az, hogy itt megvan, megint csak azt jelzi, hogy ritkán van használatban ez a szoba.*
- Csak idegesíteni akarsz engem ezzel a zagyvasággal, de már nem fogom hagyni. Egyszer eljátszhattad velem, de többször nem. *Válaszolja, miközben a számára most kapóra jött kulccsal a bejárathoz lép, és nemes egyszerűséggel bezárja az ajtót. Belülről. Ezzel reményei szerint a problémát meg is oldotta addig, amíg nem akarnak kimenni, vagy valaki más bejönni az eredeti kulccsal.*
- Ha engem akarsz, most itt vagyok neked, nincs hozzá szükség alattomos trükkökre. *Mondja visszafordulva a másik felé, majd újra az ágyhoz lépked, leül rá, megigazgatja a szoknyáját és jelentőségteljesen pillant Salwarra.*
//Egy húron pendülve//
*Már nyitná a száját, hogy ő egyébként kíváncsi azokra az emlékekre, hisz valahol magáról, Salwarról szólnak, akit a múltban is, de mostanra már tényleg nagyon szeretne megismerni, ám az egyéb részletek, hogy mik találhatók még abban az ágyban, rögtön elveszik a kedvét, hogy szóljon, csupán egy igazi, kényes kisasszonyos fintorgásra futja. Túl nyers számára az ábrázolás. Tekintete azonban továbbra is őszinte figyelemmel ragad a férfire, bár kékjei értetlenül pislognak, ahogy hirtelen témát váltva már arról beszél, hogy vajon miért ilyen tiszta ez a szoba, és mennyivel tisztább annál, mintsem egy átlagos napon lennie kellene.*
- Amennyire furcsa, annyira véletlen is lehet. *Reagálja a kérdésre, miután lenyelte a korty bort. Hogy kér-e italt a férfi, arra nem kap választ, de már a gesztusaiból is el tudja dönteni, hogy a helyes döntés az lesz, ha fogja a poharát és odaviszi neki. Így is tesz, hadd élvezze, hogy kiszolgálja, sokszor úgysem lesz erre lehetősége, legalábbis, amíg nem fizet érte. Salwar közben újabb, ide nem illő részletekben elmélkedik az alapos takarítás lehetséges okáról, de Merlana még egyszer nem óhajt beleesni a csapdába.*
- Vagy egyszerűen csak rendesen kitakarították, miután elment a legutóbbi vendég. Néha, mindenféle egyéb ok nélkül is sor kerülhet erre, nem gondolod? *Ránt vállat, majd üresre issza a poharát, jólesően felsóhajt, aztán megint teletölti és visszateszi az asztalra. Hosszú hatokig lakott a Pegazus fogadóban, így pontosan tudja, hogy az éjjeliszekrény melyik fiókjában kell keresni a pótkulcsot az ajtóhoz. Rövid keresgélés után meg is találja, bár ez szintén sok mindent elárulhat. A vendégek előszeretettel szokták elhagyni a pótkulcsot, ha egyáltalán még megvolt, mikor átadták nekik a szállást. Az, hogy itt megvan, megint csak azt jelzi, hogy ritkán van használatban ez a szoba.*
- Csak idegesíteni akarsz engem ezzel a zagyvasággal, de már nem fogom hagyni. Egyszer eljátszhattad velem, de többször nem. *Válaszolja, miközben a számára most kapóra jött kulccsal a bejárathoz lép, és nemes egyszerűséggel bezárja az ajtót. Belülről. Ezzel reményei szerint a problémát meg is oldotta addig, amíg nem akarnak kimenni, vagy valaki más bejönni az eredeti kulccsal.*
- Ha engem akarsz, most itt vagyok neked, nincs hozzá szükség alattomos trükkökre. *Mondja visszafordulva a másik felé, majd újra az ágyhoz lépked, leül rá, megigazgatja a szoknyáját és jelentőségteljesen pillant Salwarra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436