Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-18 21:51:27
Üzenet elküldve: 2020-11-18 21:51:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Lerántódik a lepel Max táncolási szokásairól, s Wherä megállapítja magában, hogy újfent közös vonásra akadt. A zenéhez kötődő problémát is simán megoldaná a félvér, mire a leány csak felhorkan kissé. De közben azért mosolyog, s féloldalasan rá is pillant a férfira, nehogy félreértés szülessen a jelenetből. A Pega kertjében való táncolást vagy időtöltést kimondottan jó ötletnek tartja, s ki is fejezi érzéseit:*
- Azt a helyet is szeretem. Nem túl nagy, de nagyon csendes. És békés. Magányos perceimet többek között ott töltöttem eddig.* Nem önsajnálatból tér ki eddigi életére, csak azért igen mély nyomot hagytak benne a történtek. És nem csak arról van szó, ahogyan hozzá viszonyultak más lények, hanem múltja egy meghatározó eleméről is, a szó legnegatívabb értelmében. Amíg csak él, örökké ott lesz, hiába próbálja maga mögött hagyni. Tudat alatt örökké ott marad az a mély vágású seb, ami sosem fog begyógyulni.
Idő közben elérnek a fogadóhoz, de Wherä még nem lép be, csak az épület oldalánál megáll, ahol nincsenek útban senkinek. Max két újabb témával áll elő, és az első kérdés pont az a téma, ami újból feltépné azt a bizonyos sebet. Így is elég érzékeny téma ez, s gondolkoznia sem kell azon, hogy mit nem fog soha megbocsátani. A szüleinek azt, hogy nem kellett nekik. Sosem látta őket, de őszintén szólva nem is akarja. Max is érzékeli, hogy nagy és hirtelen változás történik a hajadon hangulatában. Arca erősen elkomorul, szemeiben fájdalom, harag és mélységes gyűlölet tükröződik. Persze egyáltalán nem a félvér ellen szólnak ezek az erős érzelmek, bár mégis furcsa lehet számára. Jól látható, hogy a mélységinek igen felkavaró a téma, s bár nem gondolt rá eddig, a meg nem bocsátás hallatán önkéntelenül is feltörtek a régi fájdalmak. Hallja ugyan a másik kérdést, de a szavak értelmét nem teljesen képes felfogni. Nem is igazán tud figyelni, gondolatai a múltban cikáznak vadul, az emlékképek egy pillanatra feltörnek benne. Tisztán emlékszik még arra a napra, amely egész életére rányomta levakarhatatlan, örök érvényű pecsétjét. Arra a napra, amikor megtudta a fájó igazságot a szüleiről. Nevelőit sosem utálta ezért, hisz ők nem tehettek semmiről. Szerette őket, és sokat köszönhetett nekik. De a tudat, hogy nem kellett a szüleinek, örökös gyűlöletet generált benne. Max a lány eddig nem ismert oldalával találkozhat most, s talán sokkoló számára. Wherä erősen összeszorítja ajkait, kezei ökölbe szorulnak, s ezeken túl mély hallgatásba burkolózik.
Maxnak jól meg kell gondolnia, hogy mitévő lesz ezek láttán.*
*Lerántódik a lepel Max táncolási szokásairól, s Wherä megállapítja magában, hogy újfent közös vonásra akadt. A zenéhez kötődő problémát is simán megoldaná a félvér, mire a leány csak felhorkan kissé. De közben azért mosolyog, s féloldalasan rá is pillant a férfira, nehogy félreértés szülessen a jelenetből. A Pega kertjében való táncolást vagy időtöltést kimondottan jó ötletnek tartja, s ki is fejezi érzéseit:*
- Azt a helyet is szeretem. Nem túl nagy, de nagyon csendes. És békés. Magányos perceimet többek között ott töltöttem eddig.* Nem önsajnálatból tér ki eddigi életére, csak azért igen mély nyomot hagytak benne a történtek. És nem csak arról van szó, ahogyan hozzá viszonyultak más lények, hanem múltja egy meghatározó eleméről is, a szó legnegatívabb értelmében. Amíg csak él, örökké ott lesz, hiába próbálja maga mögött hagyni. Tudat alatt örökké ott marad az a mély vágású seb, ami sosem fog begyógyulni.
Idő közben elérnek a fogadóhoz, de Wherä még nem lép be, csak az épület oldalánál megáll, ahol nincsenek útban senkinek. Max két újabb témával áll elő, és az első kérdés pont az a téma, ami újból feltépné azt a bizonyos sebet. Így is elég érzékeny téma ez, s gondolkoznia sem kell azon, hogy mit nem fog soha megbocsátani. A szüleinek azt, hogy nem kellett nekik. Sosem látta őket, de őszintén szólva nem is akarja. Max is érzékeli, hogy nagy és hirtelen változás történik a hajadon hangulatában. Arca erősen elkomorul, szemeiben fájdalom, harag és mélységes gyűlölet tükröződik. Persze egyáltalán nem a félvér ellen szólnak ezek az erős érzelmek, bár mégis furcsa lehet számára. Jól látható, hogy a mélységinek igen felkavaró a téma, s bár nem gondolt rá eddig, a meg nem bocsátás hallatán önkéntelenül is feltörtek a régi fájdalmak. Hallja ugyan a másik kérdést, de a szavak értelmét nem teljesen képes felfogni. Nem is igazán tud figyelni, gondolatai a múltban cikáznak vadul, az emlékképek egy pillanatra feltörnek benne. Tisztán emlékszik még arra a napra, amely egész életére rányomta levakarhatatlan, örök érvényű pecsétjét. Arra a napra, amikor megtudta a fájó igazságot a szüleiről. Nevelőit sosem utálta ezért, hisz ők nem tehettek semmiről. Szerette őket, és sokat köszönhetett nekik. De a tudat, hogy nem kellett a szüleinek, örökös gyűlöletet generált benne. Max a lány eddig nem ismert oldalával találkozhat most, s talán sokkoló számára. Wherä erősen összeszorítja ajkait, kezei ökölbe szorulnak, s ezeken túl mély hallgatásba burkolózik.
Maxnak jól meg kell gondolnia, hogy mitévő lesz ezek láttán.*
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-16 09:20:05
Üzenet elküldve: 2020-11-16 09:20:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Erre nagyapa nem enged álláspontjából, miszerint az orkok természetüknél fogva rosszak, gonoszak. Nem szereti az ilyen előítéleteket, de már tisztán látja, hogy erről az idős elfet nem fogja tudni meggyőzni. Meglepődik, amikor nagyapa arról mesél, hogy a dédapja harcolt a nagy ork háborúk idején. Belegondolva ezt lehetségesnek tartja, hiszen az elfek hosszú élettartama alapján ez így is történhetett. Ezen egy kicsit elgondolkodik.*
- Ezt nem tudtam. Én csak történeteket hallottam azokról az időkről. Most szerencsénkre békésebb korban élünk. *Nem szeretne tovább belefolyni az orkok elleni nézetekbe, így lezárja a témát csupán azzal, hogy a jelenlegi viszonylagos békének lehet örülni. Kissé meglepődik az elf érvelésén, hogy ennyire megbízik a nevelt fiában Arraelé-ben.*
- Köszönöm a bizalmat Erre nagyapa. Igyekszek rá szolgálni. *Mosolyogva feleli az idős elfnek és őszintén reméli, hogy legalább olyan jó kapcsolatban lehetnek majd, mint Arra papussal voltak. Ezek után egy még meglepőbb dolgot tud meg Erre nagyapáról.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen képzett gyógyító vagy. Nagy hasznodat tudná venni a közösség ennek a tudásodnak. *Az elfek köztudottan értenek a természeti gyógymódokhoz, de itt ennél többet érez. Erre nagyapa tudása egy komoly intézményen alapszik, így nincs oka kételkedni a tudásában. Harkron segédként való felhasználására bólint.*
- Ha neki sincs ellenére, akkor nyugodtan. Hol szeretnél lakni nagyapus? A tavernában, vagy MilOchass-ban? *Szeretné tudni, hogy miként tervezi az új gyógyítójuk a beilleszkedést, s hogy a klán melyik területén kíván letelepedni. Kíváncsian várja a nagyapus válaszát ezekre a kérdésekre.*
*Erre nagyapa nem enged álláspontjából, miszerint az orkok természetüknél fogva rosszak, gonoszak. Nem szereti az ilyen előítéleteket, de már tisztán látja, hogy erről az idős elfet nem fogja tudni meggyőzni. Meglepődik, amikor nagyapa arról mesél, hogy a dédapja harcolt a nagy ork háborúk idején. Belegondolva ezt lehetségesnek tartja, hiszen az elfek hosszú élettartama alapján ez így is történhetett. Ezen egy kicsit elgondolkodik.*
- Ezt nem tudtam. Én csak történeteket hallottam azokról az időkről. Most szerencsénkre békésebb korban élünk. *Nem szeretne tovább belefolyni az orkok elleni nézetekbe, így lezárja a témát csupán azzal, hogy a jelenlegi viszonylagos békének lehet örülni. Kissé meglepődik az elf érvelésén, hogy ennyire megbízik a nevelt fiában Arraelé-ben.*
- Köszönöm a bizalmat Erre nagyapa. Igyekszek rá szolgálni. *Mosolyogva feleli az idős elfnek és őszintén reméli, hogy legalább olyan jó kapcsolatban lehetnek majd, mint Arra papussal voltak. Ezek után egy még meglepőbb dolgot tud meg Erre nagyapáról.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen képzett gyógyító vagy. Nagy hasznodat tudná venni a közösség ennek a tudásodnak. *Az elfek köztudottan értenek a természeti gyógymódokhoz, de itt ennél többet érez. Erre nagyapa tudása egy komoly intézményen alapszik, így nincs oka kételkedni a tudásában. Harkron segédként való felhasználására bólint.*
- Ha neki sincs ellenére, akkor nyugodtan. Hol szeretnél lakni nagyapus? A tavernában, vagy MilOchass-ban? *Szeretné tudni, hogy miként tervezi az új gyógyítójuk a beilleszkedést, s hogy a klán melyik területén kíván letelepedni. Kíváncsian várja a nagyapus válaszát ezekre a kérdésekre.*
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-15 19:56:11
Üzenet elküldve: 2020-11-15 19:56:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Nalret megfáradtan tér be ismét a fogadóba, abba, amelyikbe már annyiszor érkezett, amelyikben már annyi minden történt. Hiába jött ide, sehol nem talált még mágust, aki szárnyai alá venné őt. ~Verne a sors, ha tudna még, amiért ide idéztél!~ Szitkozódik némán, de belül tudja, oka van annak, hogy ide jött. A bölcs druida, akit olyan régről ismer, sosem hazudik és sosem téved. Int a pultosnak, majd 5 aranyért kér egy Gyümölcsteát. 
Behúzódik az egyik sarokba és leemeli csuklyáját, onnan kémlel. Mindig figyelmes marad, saját kárán tanulta meg, hogy elég egyszer nem figyelni a világra maga körül és pillanatok alatt megváltozhat minden - akár az egész élete. Megkóstolja a teáját, majd a pultosra hálás mosolyt villant.így, miután elkényelmesedd, előveszi a noteszét és leír pár gondolatot. Ezt a szokást nem gyakorolja minden nap, de igyekszik hozzászoktatni magát, nem rossz, ha az ember elvész az emlékek közt és vissza tudja kutatni őket.*
~ Ma az erdőben tettem egy hosszú sétát, hátha találkozok ott valakivel, bármi hasznos élő egyed helyett csak a tájat és a csendet élvezhettem. A nap nagy részét itt, meditálással töltöttem. Később a városban beszélgettem el egy idős elffel, sajnos ő sem tudott segíteni a problémámon, lassan azt is elhiszem, hogy direkt elment az összes mágus, mert tudták, hogy jövök. Mindenesetre temérdek mindent mesélt, mától azt is tudom, hogy a piacra minden hét harmadik napján érdemes menni, mert akkor olcsóbb a keleti gyümölcs. Elviekben. ~
*Belemerül jegyzeteibe és iszogatja teáját, arca fáradt, de enyhe mosoly ül rajta. Haja már kicsit szét van esve és orcája pirospozsgás a meleg gőztől.
Miután elfogyasztotta teáját, zsebre vágja noteszét, int a pultosnak és ismét távozik - korán van még lefeküdni, egy séta pedig sosem árt.*
Behúzódik az egyik sarokba és leemeli csuklyáját, onnan kémlel. Mindig figyelmes marad, saját kárán tanulta meg, hogy elég egyszer nem figyelni a világra maga körül és pillanatok alatt megváltozhat minden - akár az egész élete. Megkóstolja a teáját, majd a pultosra hálás mosolyt villant.így, miután elkényelmesedd, előveszi a noteszét és leír pár gondolatot. Ezt a szokást nem gyakorolja minden nap, de igyekszik hozzászoktatni magát, nem rossz, ha az ember elvész az emlékek közt és vissza tudja kutatni őket.*~ Ma az erdőben tettem egy hosszú sétát, hátha találkozok ott valakivel, bármi hasznos élő egyed helyett csak a tájat és a csendet élvezhettem. A nap nagy részét itt, meditálással töltöttem. Később a városban beszélgettem el egy idős elffel, sajnos ő sem tudott segíteni a problémámon, lassan azt is elhiszem, hogy direkt elment az összes mágus, mert tudták, hogy jövök. Mindenesetre temérdek mindent mesélt, mától azt is tudom, hogy a piacra minden hét harmadik napján érdemes menni, mert akkor olcsóbb a keleti gyümölcs. Elviekben. ~
*Belemerül jegyzeteibe és iszogatja teáját, arca fáradt, de enyhe mosoly ül rajta. Haja már kicsit szét van esve és orcája pirospozsgás a meleg gőztől.
Miután elfogyasztotta teáját, zsebre vágja noteszét, int a pultosnak és ismét távozik - korán van még lefeküdni, egy séta pedig sosem árt.*
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-14 14:24:13
Üzenet elküldve: 2020-11-14 14:24:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A gnómja csak nem akarja megérteni, hogy az ork fajzatok veszélyesek. Csökönyös egy fajta az övé az már biztos. Ha valamit bevesznek a fejükbe nehéz kirázni belőle.*
- Az ork az mindig ork marad. Te nem láttad mit műveltek amikor megérkeztek. Nekem a dédapám ott volt. Harcolt akkor amikor betörtek a világunkba. Veszedelmes faj aminek a vérében van az erőszak és a gyilkolás.
*Be kell látnia a gnómnak is, hogy kár védenie egy velejéig romlott fajt.*
- Szóval pártfogolt téged. Ha valamit látott benned akkor én se kételkedek. Elvégre én neveltem Arrát vagy mi a szösz. Ha támogatott a fiam akkor én is foglak. Csak ne kelljen csalódnom benned.
*Tündér fia megláthatott valamit a gnómban. Fajtájában okos meg talpra esettnek látszik. De majd kiderül, hogy újdonszerzett kisunokája mit fog produktumálni. *
- Persze, hogy szereztem. Orvos doktor lettem a Lichanechi tudományos akadémián. Előtte persze szanitéc voltam a háborúban egy orvos mellett. Rég nem praktizáltam már de most eljött az ideje. Elég sok mindent halmoztam fel az évek alatt amit a mai orvosok még nem is láttak. Elkezdem újra az orvoslást csak éppen be kéne szerezzek pár holmit hozzá. No de eztet majd megejtem Harkronnal. Befogom a mihasznát ha nem bánod.
*Legnyíltabb titkait osztja meg az unokájával. Néha orvos énje bukik ki belőle. Újra gyógyításon járnak a fogaskerekei. Ez persze nem olyan egyszerű mint ahogy elgondoljuk. Sok vizsgáló eszköz meg bazár kell ám a gyógyításhoz. Főleg ha valaki nem kuruzsló hanem valódi gyógyító orvos. Kezdetnek Harkron is megteszi segédnek. Aztán majd valami normálisabb után kell néznie. De ki tudja? Talán beválik a mihaszna is.*
*A gnómja csak nem akarja megérteni, hogy az ork fajzatok veszélyesek. Csökönyös egy fajta az övé az már biztos. Ha valamit bevesznek a fejükbe nehéz kirázni belőle.*
- Az ork az mindig ork marad. Te nem láttad mit műveltek amikor megérkeztek. Nekem a dédapám ott volt. Harcolt akkor amikor betörtek a világunkba. Veszedelmes faj aminek a vérében van az erőszak és a gyilkolás.
*Be kell látnia a gnómnak is, hogy kár védenie egy velejéig romlott fajt.*
- Szóval pártfogolt téged. Ha valamit látott benned akkor én se kételkedek. Elvégre én neveltem Arrát vagy mi a szösz. Ha támogatott a fiam akkor én is foglak. Csak ne kelljen csalódnom benned.
*Tündér fia megláthatott valamit a gnómban. Fajtájában okos meg talpra esettnek látszik. De majd kiderül, hogy újdonszerzett kisunokája mit fog produktumálni. *
- Persze, hogy szereztem. Orvos doktor lettem a Lichanechi tudományos akadémián. Előtte persze szanitéc voltam a háborúban egy orvos mellett. Rég nem praktizáltam már de most eljött az ideje. Elég sok mindent halmoztam fel az évek alatt amit a mai orvosok még nem is láttak. Elkezdem újra az orvoslást csak éppen be kéne szerezzek pár holmit hozzá. No de eztet majd megejtem Harkronnal. Befogom a mihasznát ha nem bánod.
*Legnyíltabb titkait osztja meg az unokájával. Néha orvos énje bukik ki belőle. Újra gyógyításon járnak a fogaskerekei. Ez persze nem olyan egyszerű mint ahogy elgondoljuk. Sok vizsgáló eszköz meg bazár kell ám a gyógyításhoz. Főleg ha valaki nem kuruzsló hanem valódi gyógyító orvos. Kezdetnek Harkron is megteszi segédnek. Aztán majd valami normálisabb után kell néznie. De ki tudja? Talán beválik a mihaszna is.*
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-12 21:54:22
Üzenet elküldve: 2020-11-12 21:54:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Mielőtt kezét a fogadó vaskos ajtajának súlyos kilincsére tenné félreáll, hogy leporolja porlepte ruháját, s valamelyest rendbe szedje magát. Ezt követően belökve a vaskos fa ajtót egy visszafogott, de felettébb barátságos mosollyal üdvözli a bent lévőket. Ahogy átlépi az épület küszöbét, azonnal arcon csapja őt az alkohol bűzének, s a különböző ételek illatának különös, de tömör egyvelege. A kinti friss levegőhöz képest, már-már áporodottnak hat a fogadó kissé fülledt, és talán enyhén dohos ájere. A vándor ajkait fáradt, ám elégedett sóhaj hagyja el. Céltudatos léptekkel közelít a pult felé, ahol aztán azon nyomban helyet is foglal.*
- Üdvözletem.
*Mondja a fogadósnak széles vigyorral.*
- Egy kupa bor lesz.
*A fogadós biccent s megtölti az említett kupát a kívánt borral. Eközben Nor'Deron meglazítja az erszénye száját összefogó madzagot s ujjai egyesével csúsztatják markába a tizenegy érmét. A kupa Bor a pultra kerül, melyet fél pillanattal később követ a 11 aranyérme is. Kezét a borért nyújtja s el is veszi azt, ezután pedig enyhén hátra dől, épp csak annyira, hogy ne essen hátra. Előbb orrához emeli a kupát, hogy előbb szippantson egyet a nedűből kipárolgó illatokból, majd ezt követően finoman belekóstol az italba. Elégedetten bólint a fogadósnak, aki ezt követően megjegyzést is tesz arra, hogy eddig még nem volt szerencséje a vándorhoz. Így veszi kezdetét egy hosszabb beszélgetés a két férfi közt. Az órák telnek, ám az idő múlását egyikük sem érzékeli igazán. Nor'Deron több kérdést is feltesz a városról, annak történeteiről, titkairól, melyeket a fogadós készségesen meg is válaszol, már ha épp módjában áll, elvégre egyrészt ő sem tudhat mindenről, másrészt a többi vendéggel is foglalkoznia kell. Ezt viszonozván a fél-elf is beszámol útjáról s a varázslatos helyről mit már oly rég maga mögött hagyott. A kupa közben lassan, de ürül. Mikor az utolsó csepp is legördül a férfi torkán, s végre megpillantja a kehely alját, egy váratlan indulattól vezérelvén kinéz ablakon. A nap már lassan teljesen alászállni készült a horizonton túlra, hogy helyét átvegye az éjszakában hófehéren ragyogó hold. Az idő kétségkívül elrepült.*
- Még egy italt?
*Teszi fel a kérdést a fogadós, ám Nor'Deron csak a fejét rázza.*
- Csupán egy szabad szobát, egyelőre csak egy éjszakára.
*Az árat hallva biccent. Egy Szoba kulcsa, s 17 arany cserél gazdát. Megköszöni a szobát, további szép napot kíván eddig beszélgetőpartnerének, majd feláll a helyről s az emeletre indul. Szobájához érve, a fogadóstól kapott kulcsot finoman a zárba csúsztatja, majd elfordítja azt, mitől egy kattanást követően az ajtó kitárul. A férfi kitárja azt, s körbe pillant a szobában.*
- Megteszi.
*Morogja orra alatt, majd belépve a kis helyiségbe becsukja az ajtót maga mögött. A kulcs ismét a zárba csusszan, majd egy újabb kattanás. Az ajtó zárva. Senki se zavar. Elereszt egy mély sóhajt, s lassan elkezdi lehámozni magáról ruháit, míg végül egyedül nadrágja marad rajta. Az ablakhoz lép. Onnan figyeli ahogy a nap eltűnik a horizont mögött s kezdetét veszi az éjszaka. Gyertyát gyújt hát, majd az ágy szélére ül. Maga sem tudja milyen hosszú ideig figyeli ahogy az apró láng táncot jár a gyertya egyre rövidülő kanócán. Elveszve gondolataiban, mára már másodjára veszti el érzékét az idő érzékelésére. Végül egy hatalmas ásítás téríti észhez. Nagyot sóhajt. Elfújja a gyertya lángját, majd lefekszik és hagyja, hogy az álom elnyomja.*
A hozzászólás írója (Nor'Deron a Gyors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.12 21:56:07
- Üdvözletem.
*Mondja a fogadósnak széles vigyorral.*
- Egy kupa bor lesz.
*A fogadós biccent s megtölti az említett kupát a kívánt borral. Eközben Nor'Deron meglazítja az erszénye száját összefogó madzagot s ujjai egyesével csúsztatják markába a tizenegy érmét. A kupa Bor a pultra kerül, melyet fél pillanattal később követ a 11 aranyérme is.
Kezét a borért nyújtja s el is veszi azt, ezután pedig enyhén hátra dől, épp csak annyira, hogy ne essen hátra. Előbb orrához emeli a kupát, hogy előbb szippantson egyet a nedűből kipárolgó illatokból, majd ezt követően finoman belekóstol az italba. Elégedetten bólint a fogadósnak, aki ezt követően megjegyzést is tesz arra, hogy eddig még nem volt szerencséje a vándorhoz. Így veszi kezdetét egy hosszabb beszélgetés a két férfi közt. Az órák telnek, ám az idő múlását egyikük sem érzékeli igazán. Nor'Deron több kérdést is feltesz a városról, annak történeteiről, titkairól, melyeket a fogadós készségesen meg is válaszol, már ha épp módjában áll, elvégre egyrészt ő sem tudhat mindenről, másrészt a többi vendéggel is foglalkoznia kell. Ezt viszonozván a fél-elf is beszámol útjáról s a varázslatos helyről mit már oly rég maga mögött hagyott. A kupa közben lassan, de ürül. Mikor az utolsó csepp is legördül a férfi torkán, s végre megpillantja a kehely alját, egy váratlan indulattól vezérelvén kinéz ablakon. A nap már lassan teljesen alászállni készült a horizonton túlra, hogy helyét átvegye az éjszakában hófehéren ragyogó hold. Az idő kétségkívül elrepült.*- Még egy italt?
*Teszi fel a kérdést a fogadós, ám Nor'Deron csak a fejét rázza.*
- Csupán egy szabad szobát, egyelőre csak egy éjszakára.
*Az árat hallva biccent. Egy Szoba kulcsa, s 17 arany cserél gazdát.
Megköszöni a szobát, további szép napot kíván eddig beszélgetőpartnerének, majd feláll a helyről s az emeletre indul. Szobájához érve, a fogadóstól kapott kulcsot finoman a zárba csúsztatja, majd elfordítja azt, mitől egy kattanást követően az ajtó kitárul. A férfi kitárja azt, s körbe pillant a szobában.*- Megteszi.
*Morogja orra alatt, majd belépve a kis helyiségbe becsukja az ajtót maga mögött. A kulcs ismét a zárba csusszan, majd egy újabb kattanás. Az ajtó zárva. Senki se zavar. Elereszt egy mély sóhajt, s lassan elkezdi lehámozni magáról ruháit, míg végül egyedül nadrágja marad rajta. Az ablakhoz lép. Onnan figyeli ahogy a nap eltűnik a horizont mögött s kezdetét veszi az éjszaka. Gyertyát gyújt hát, majd az ágy szélére ül. Maga sem tudja milyen hosszú ideig figyeli ahogy az apró láng táncot jár a gyertya egyre rövidülő kanócán. Elveszve gondolataiban, mára már másodjára veszti el érzékét az idő érzékelésére. Végül egy hatalmas ásítás téríti észhez. Nagyot sóhajt. Elfújja a gyertya lángját, majd lefekszik és hagyja, hogy az álom elnyomja.*
A hozzászólás írója (Nor'Deron a Gyors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.12 21:56:07
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-09 18:23:41
Üzenet elküldve: 2020-11-09 18:23:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rixriel//
*Természetesen, mint egyébként is szinte körülményektől függetlenül teljes figyelmét a másiknak szenteli, s bár vannak dolgok, amiket ő másként lát, talán tényleg csak azért lehet, mert régebb óta, és valószínűleg sokkal több mindent látott életében az elf.*
-Akár így is mondhatni, igen.
*Bólogat nem rejtve véka alá a mosolyát, a kuruttyolás szót meghallva pedig egészen felkacag. Szeretne segíteni Rixrielnek, de úgy látszik, hogy nem szorul rá, vagy csak egyelőre nem bízik meg benne ennyire, amiért nem is igen tudja hibáztatni.*
-Legyen.
*Azért szemét még ellegelteti a hirtelen átalakult hölgyön, majd elindulnak a Pegazus felé, ő maga vezetve az úton.*
-Ne félj, így biztosan nem lesz gond.
*Ő nyitja az ajtót előre, s ha Rixriel nem rest elfogadni a kedves gesztust, úgy hamar bent is kerülhetnek a kedves helyen. Val kinéz egy asztalt, s le is ül, kezével invitálva maga mellé a lányt.*
-Igazán kedves vagy, szerintem már Lihanechben is hallják a gyomrom korgását.
*Szemével lázasan egy helyi dolgozót kezd el keresni, hogy rendelhessen maguknak.*
-Nos mondd csak, mit szeretnél enni, inni?
*Kíváncsi szemekkel figyeli a lányt, bár nem tudja, hogy tud-e egyáltalán olvasni, vagy csak fejből mond majd valamit. Nem ritka, hogy nem sajátítják el az utcán az olvasás művészetét.*
-Nézd meg, egy szép ruha, és még a fiúk is megfordulnak utánad, ha belépsz a fogadóba.
*Megenged magának egy kacsintást a szavak mellé.*
*Természetesen, mint egyébként is szinte körülményektől függetlenül teljes figyelmét a másiknak szenteli, s bár vannak dolgok, amiket ő másként lát, talán tényleg csak azért lehet, mert régebb óta, és valószínűleg sokkal több mindent látott életében az elf.*
-Akár így is mondhatni, igen.
*Bólogat nem rejtve véka alá a mosolyát, a kuruttyolás szót meghallva pedig egészen felkacag. Szeretne segíteni Rixrielnek, de úgy látszik, hogy nem szorul rá, vagy csak egyelőre nem bízik meg benne ennyire, amiért nem is igen tudja hibáztatni.*
-Legyen.
*Azért szemét még ellegelteti a hirtelen átalakult hölgyön, majd elindulnak a Pegazus felé, ő maga vezetve az úton.*
-Ne félj, így biztosan nem lesz gond.
*Ő nyitja az ajtót előre, s ha Rixriel nem rest elfogadni a kedves gesztust, úgy hamar bent is kerülhetnek a kedves helyen. Val kinéz egy asztalt, s le is ül, kezével invitálva maga mellé a lányt.*
-Igazán kedves vagy, szerintem már Lihanechben is hallják a gyomrom korgását.
*Szemével lázasan egy helyi dolgozót kezd el keresni, hogy rendelhessen maguknak.*
-Nos mondd csak, mit szeretnél enni, inni?
*Kíváncsi szemekkel figyeli a lányt, bár nem tudja, hogy tud-e egyáltalán olvasni, vagy csak fejből mond majd valamit. Nem ritka, hogy nem sajátítják el az utcán az olvasás művészetét.*
-Nézd meg, egy szép ruha, és még a fiúk is megfordulnak utánad, ha belépsz a fogadóba.
*Megenged magának egy kacsintást a szavak mellé.*
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-04 09:19:45
Üzenet elküldve: 2020-11-04 09:19:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Örömmel hallja, hogy Erre nagyapa őszintén úgy gondol rá, mintha az unokája lenne. Egy kedves, idős úrtól ez egy nagyon jól eső érzés. Korábbi ellenérzéseit most háttérbe szorítja és igyekszik megérteni, hogy miért ilyen erős Erre nagyapa és Arra papus ellenérzése az orkokkal szemben. Alapvetően egyetlen fajjal sincsen ellentétes érzése, de abban sem kételkedik, hogy korábban az orkok sok fejfájást okoztak a régebben élteknek. Mostanság a gonosztevők között nem sok különbség van. Emberek, fél-elfek, elfek, sötételfek, orkok, egyaránt válhatnak bűnözővé. Csoportosan, vagy háborús formában szerencsére most egyetlen faj sem tesz ilyet. Azokban az időkben a közrend nem lehetett olyan szilárd, mint most. Ezeket az érzéseit meg szeretné osztani a másikkal.*
- Megértelek Erre nagyapa, de ma már éppen annyira gonosztevők, mint bármelyik másik faj képviselői. A jelenlegi helyzet már nem háborús. Viszonylagos rend van. Akik ma élnek orkok, azok biztosan nem vettek részt a hajdani rémtettekben. *Kedvesen igyekszik rávilágítani, hogy talán felülvizsgálhatná érzéseit az idős el, bár erre kevés esélyt lát most. Arraele makacssága, amikor szóba kerül, azon jókedvűen tud nevetni.*
- Ezt tanúsítom bármikor. Makacs, de jó szándékú. *Ezek Arra papára jellemző tulajdonságok, mind ezek mellett azonban kiemeli nemes tulajdonságait is.*
- Én nagylelkűnek és támogatónak éreztem. Pártfogolt és a tanulmányaimat is komoly összegekkel támogatta. Neki köszönhetem azt, amit elértem. *Hálásan számol be arról a sok jótettről, amit Arraele-nek köszönhet. A történelmi visszatekintést nagy érdeklődéssel hallgatja. Megtudja, hogyan lett Arra papus földműves. Arra is fény derül, hogy azokban a nehéz időkben, nem vállalta, hogy felesége vagy gyermeke legen, akiket a harcos során elveszíthet.*
- Ezt őszintén sajnálom. *Ez egy szomorú rész lehetett az idős tündér életében, és Erre nagyapa életében is, hiszen elárulja, hogy éppen ezért neki sincsen családja. Most már kezdi jobban megérteni, hogy az idős elf vér szerinti rokonok hiányában, miért ragaszkodik fogadott fiához, s így már fogadott unokájához. A történet végén akad pár kérdése, melyekből fel is tesz egyet.*
- Szereztél valami képesítést Erre nagyapa? Valamit tudtál tanulni azokban az időkben? *Érdeklődve figyeli a másikat, hogy a tudás megszerzésére vajon volt e lehetőség azokban az időkben.*
*Örömmel hallja, hogy Erre nagyapa őszintén úgy gondol rá, mintha az unokája lenne. Egy kedves, idős úrtól ez egy nagyon jól eső érzés. Korábbi ellenérzéseit most háttérbe szorítja és igyekszik megérteni, hogy miért ilyen erős Erre nagyapa és Arra papus ellenérzése az orkokkal szemben. Alapvetően egyetlen fajjal sincsen ellentétes érzése, de abban sem kételkedik, hogy korábban az orkok sok fejfájást okoztak a régebben élteknek. Mostanság a gonosztevők között nem sok különbség van. Emberek, fél-elfek, elfek, sötételfek, orkok, egyaránt válhatnak bűnözővé. Csoportosan, vagy háborús formában szerencsére most egyetlen faj sem tesz ilyet. Azokban az időkben a közrend nem lehetett olyan szilárd, mint most. Ezeket az érzéseit meg szeretné osztani a másikkal.*
- Megértelek Erre nagyapa, de ma már éppen annyira gonosztevők, mint bármelyik másik faj képviselői. A jelenlegi helyzet már nem háborús. Viszonylagos rend van. Akik ma élnek orkok, azok biztosan nem vettek részt a hajdani rémtettekben. *Kedvesen igyekszik rávilágítani, hogy talán felülvizsgálhatná érzéseit az idős el, bár erre kevés esélyt lát most. Arraele makacssága, amikor szóba kerül, azon jókedvűen tud nevetni.*
- Ezt tanúsítom bármikor. Makacs, de jó szándékú. *Ezek Arra papára jellemző tulajdonságok, mind ezek mellett azonban kiemeli nemes tulajdonságait is.*
- Én nagylelkűnek és támogatónak éreztem. Pártfogolt és a tanulmányaimat is komoly összegekkel támogatta. Neki köszönhetem azt, amit elértem. *Hálásan számol be arról a sok jótettről, amit Arraele-nek köszönhet. A történelmi visszatekintést nagy érdeklődéssel hallgatja. Megtudja, hogyan lett Arra papus földműves. Arra is fény derül, hogy azokban a nehéz időkben, nem vállalta, hogy felesége vagy gyermeke legen, akiket a harcos során elveszíthet.*
- Ezt őszintén sajnálom. *Ez egy szomorú rész lehetett az idős tündér életében, és Erre nagyapa életében is, hiszen elárulja, hogy éppen ezért neki sincsen családja. Most már kezdi jobban megérteni, hogy az idős elf vér szerinti rokonok hiányában, miért ragaszkodik fogadott fiához, s így már fogadott unokájához. A történet végén akad pár kérdése, melyekből fel is tesz egyet.*
- Szereztél valami képesítést Erre nagyapa? Valamit tudtál tanulni azokban az időkben? *Érdeklődve figyeli a másikat, hogy a tudás megszerzésére vajon volt e lehetőség azokban az időkben.*
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-03 20:27:38
Üzenet elküldve: 2020-11-03 20:27:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Színfoltok az asztalok közt//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Az idegenvezetőség miatti háborgásra csak halványan somolyog magában. Amikor pedig meg is válaszolja Krell, hogy ő sem olyan régi városi, hát sok minden megmagyarázódik egy pillanat alatt.*
- Így akkor majd elmesélheted, hogy merre jártál, mielőtt ide keveredtél. Remek. Így sosem fogyunk ki a témából. Ez a jó társaság egyik alapja azt hiszem.
*Bólogat is a saját szavait erősítve. Az újabb pimasz megjegyzésre most nem fordul hátra, de a kaján vigyor azért elterül az arcán. Kétli, hogy egy vénasszony jobb társaságnak bizonyulna egy karamell falatnál, s ezt nem is veszi komolyan, de ha a színészi tehetségüket tovább akarják csiszolni hát tovább megy a játékban. Annak ellenére, hogy a lány biza eldöntötte magában, hogy a mai napra senkinek sem adja át azt a kegyet, hogy egy ilyen szemrevaló és szórakoztató társaságot átadjon akárkinek.*
- Való igaz, hogy tapasztalatban biztosan nyerőbb a néni, mint jó magam. De nehogy azt hidd, hogy a fogadóban te vagy az egyetlen úriember, akivel megéri összeszűrni a levet. Bizonyára találok majd egy vállat, amin kisírhatom magam, amíg a néni téged szórakoztat.
*Veti is oda félvállról, de ha Krell látná a lány arcát tökéletesen tisztában lenne a ténnyel, hogy ez is csak egy újabb hecc, amivel Nys kényelmesen elszórakoztatja magát.
Közben a fürdő ügye elintéződik, s már szinte célegyenesben vannak, mikor a férfinak akad egy röpke elintéznivalója. Megtorpanva pislog utána, majd mikor a szárnyas jószágot megpillantja az ábrázata igen bambává változik át. Még akkor is kifelé tekintget az eltűnt állat irányába, mikor a férfi már bőszen visszatért mellé.*
- Hogy mi? *Pillázik bárgyún párat, mire leesik neki, hogy bizony neki beszélnek.* Jókor jött?
*Hunyorog is a csomagra, de ha Krell azt mondja, hogy úgy is meglátja, hát ideje korán nem kíváncsiskodik. Az engedély megérkezik a továbbhaladásra, így nem is tétovázik tovább. Kényelmes tempóban halad át a fogadón, majd a fürdőbe lépve szippantja be mélyen a párás, illatos levegőt, ami az egész terepet belengi.*
- Akkor vetkőzzünk és uccu neki. Már el tudnék tunyulni egy jó nagy adag forró vízben.
*Sóhajt is fel szinte vágyakozva, meg hát az a csomag is piszkálja a fantáziáját. Így, ha nem muszáj sokáig nem tökölne fölöslegesen.*
- Aki később végez az fizeti a következő vacsorát.
*Vigyorodik el, majd szinte sebesen robog is előre egy öltözőt keresni. A ruhákból sietősen bújik ki, hogy aztán törölközőbe csavarodva kerítse elő a szekrényt, amibe belezsúfolja a holmiját. Egy félreeső kis sarokban, ahol nem igazán zavarja a szemeket begyömöszöl egy rongyot, amit kis utazótársa el is foglal hamar. Így már Mydawra sem lesz gond a későbbiekben.
Ha pedig már mindketten készen állnak és újra Krellhez csapódhat meg is indul az elkülönített fürdőrészüket felkutatni.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Az idegenvezetőség miatti háborgásra csak halványan somolyog magában. Amikor pedig meg is válaszolja Krell, hogy ő sem olyan régi városi, hát sok minden megmagyarázódik egy pillanat alatt.*
- Így akkor majd elmesélheted, hogy merre jártál, mielőtt ide keveredtél. Remek. Így sosem fogyunk ki a témából. Ez a jó társaság egyik alapja azt hiszem.
*Bólogat is a saját szavait erősítve. Az újabb pimasz megjegyzésre most nem fordul hátra, de a kaján vigyor azért elterül az arcán. Kétli, hogy egy vénasszony jobb társaságnak bizonyulna egy karamell falatnál, s ezt nem is veszi komolyan, de ha a színészi tehetségüket tovább akarják csiszolni hát tovább megy a játékban. Annak ellenére, hogy a lány biza eldöntötte magában, hogy a mai napra senkinek sem adja át azt a kegyet, hogy egy ilyen szemrevaló és szórakoztató társaságot átadjon akárkinek.*
- Való igaz, hogy tapasztalatban biztosan nyerőbb a néni, mint jó magam. De nehogy azt hidd, hogy a fogadóban te vagy az egyetlen úriember, akivel megéri összeszűrni a levet. Bizonyára találok majd egy vállat, amin kisírhatom magam, amíg a néni téged szórakoztat.
*Veti is oda félvállról, de ha Krell látná a lány arcát tökéletesen tisztában lenne a ténnyel, hogy ez is csak egy újabb hecc, amivel Nys kényelmesen elszórakoztatja magát.
Közben a fürdő ügye elintéződik, s már szinte célegyenesben vannak, mikor a férfinak akad egy röpke elintéznivalója. Megtorpanva pislog utána, majd mikor a szárnyas jószágot megpillantja az ábrázata igen bambává változik át. Még akkor is kifelé tekintget az eltűnt állat irányába, mikor a férfi már bőszen visszatért mellé.*
- Hogy mi? *Pillázik bárgyún párat, mire leesik neki, hogy bizony neki beszélnek.* Jókor jött?
*Hunyorog is a csomagra, de ha Krell azt mondja, hogy úgy is meglátja, hát ideje korán nem kíváncsiskodik. Az engedély megérkezik a továbbhaladásra, így nem is tétovázik tovább. Kényelmes tempóban halad át a fogadón, majd a fürdőbe lépve szippantja be mélyen a párás, illatos levegőt, ami az egész terepet belengi.*
- Akkor vetkőzzünk és uccu neki. Már el tudnék tunyulni egy jó nagy adag forró vízben.
*Sóhajt is fel szinte vágyakozva, meg hát az a csomag is piszkálja a fantáziáját. Így, ha nem muszáj sokáig nem tökölne fölöslegesen.*
- Aki később végez az fizeti a következő vacsorát.
*Vigyorodik el, majd szinte sebesen robog is előre egy öltözőt keresni. A ruhákból sietősen bújik ki, hogy aztán törölközőbe csavarodva kerítse elő a szekrényt, amibe belezsúfolja a holmiját. Egy félreeső kis sarokban, ahol nem igazán zavarja a szemeket begyömöszöl egy rongyot, amit kis utazótársa el is foglal hamar. Így már Mydawra sem lesz gond a későbbiekben.
Ha pedig már mindketten készen állnak és újra Krellhez csapódhat meg is indul az elkülönített fürdőrészüket felkutatni.*
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-03 12:57:33
Üzenet elküldve: 2020-11-03 12:57:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Nyílt //
* Brudo becammog a fogadóba mert nem talált nyugodalmat otthon az ágyban, majd leül egy székre. Azon gondolkodik mit rendeljen. Egyenlőre semmit nem kér, majd ha ismerős tér be a Pegazusba akkor neki fizet. A női felhozatalt nézi. Kíváncsi, hogy itt lehet-e az unokahúga, de ha itt is van most Brudo nem látja. El van magával ahogy nézi a népeket. Ma jó társaságban jóféle borokkal akar jól le részegedni, lehetőleg valami csinosabb nő személy társaságában néhány baráttal. Erről álmodozik és reméli, hogy nem tudja meg Rik, hogy ő éppen az állatokra való felügyelet helyett vagy alvás helyett itt dorbézol. Persze nem fél ő a lánytól csak azért jó lenne ha a Rik nem rendezne jelenetet. De hát nem kell a lánynak mindenről tudni. *
A hozzászólás írója (Dakon Brudo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.03 13:06:00
* Brudo becammog a fogadóba mert nem talált nyugodalmat otthon az ágyban, majd leül egy székre. Azon gondolkodik mit rendeljen. Egyenlőre semmit nem kér, majd ha ismerős tér be a Pegazusba akkor neki fizet. A női felhozatalt nézi. Kíváncsi, hogy itt lehet-e az unokahúga, de ha itt is van most Brudo nem látja. El van magával ahogy nézi a népeket. Ma jó társaságban jóféle borokkal akar jól le részegedni, lehetőleg valami csinosabb nő személy társaságában néhány baráttal. Erről álmodozik és reméli, hogy nem tudja meg Rik, hogy ő éppen az állatokra való felügyelet helyett vagy alvás helyett itt dorbézol. Persze nem fél ő a lánytól csak azért jó lenne ha a Rik nem rendezne jelenetet. De hát nem kell a lánynak mindenről tudni. *
A hozzászólás írója (Dakon Brudo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.03 13:06:00
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-10-31 10:19:05
Üzenet elküldve: 2020-10-31 10:19:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyezményes keringő//
//az egyik emeleti szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ejj, csibe *bukik ki a száján, amikor a kabát lekerül a lányról. Fűző! El nem mondhatja, mennyire rühelli őket kibogozgatni vagy kapcsolni vagy a jó ég tudja, melyik hogyan működik. Ha a fehérnép nem lenne olyan kényes ezekre a finom csipke meg szaténholmikra, olykor a legszívesebben a késével találna egyszerűbb megoldást a nyitjukra. Ha pontosak akarunk lenni, igen, volt már rá példa. Az a mérföldnyi madzag... Egek! Tulajdonképpen, ha úgy vesszük, a zsoldosnak sosem sikerült rájönni, hogy hogyan kell egy ilyet szakszerűen levenni. Ha az aktuális kicsike menteni akarta a holmiját, gyorsan segédkezet nyújtott a vetkőztetésben. De kivételesen hevült légyottok kapkodó elánjában az is megesett, hogy egyszerűen el se jutott addig, hogy a fűzővel bajlódjon, végtére is a lényegi részeknél egyáltalán nem akadályozza.
A dologhoz hozzátartozik, hogy amennyire gyűlöli eme démoni ruhadarabok bonyolultságát, annyira pezsdítik is a vágyát. Halcsontba és selyemszalagba szorított karcsú idomok. Azok a fehér keblek szinte kibuggyannak belőle. A lánykák lélegzete olyan megilletődötten pihegőnek hat benne. Olyan feszes, olyan kívánatosan érzéki. A tekintete sóvárogva falja a látványt. Az üvegbe kortyoló édes kis csitri tudja, hogy hasson rá. Doras magához húzza és a fűzőbe szorított keblek közé csókol. Nem hagyja szökni azt a kósza cseppet. Nyelvével élvetegen itatja fel az útját, végig a mellkason, aztán az ajkakról is felitatja a nedű még ott csillogó maradékát.
Nem tartóztatja túl sokáig a lányt a karjai szorításában. Engedi kibontakozni, vagyis pontosítva, hogy kibontsa őt az ingből. Úrias elégedettséggel figyeli a műveletet olykor kortyolva a palackból. Amikor a csibécske mosdatni kezdi, kibújik az ingéből és egy szék hátára dobja. A ténykedést nem akadályozva csókot mar magának, és a lányt hátrálásra késztetve lép párat, hogy a mosdótál mellé kerüljenek. Így nem kell tőle eltávolodnia a másiknak, ha újra vízbe akarja mártani a kendőt. A vízbe, ami hideg, de ha jeges is lenne, Doras bőréhez érve most úgy is szinte elforrna. Legalábbis ő úgy érzi, mert ez a lányka már most tűzbe hozta.*
- Vedd le azt a csinos szoknyácskát, drága. Nehogy még összecsöpögtesd *mondja és előzékenyen meg is fogja a kendőt, míg eme óvintézkedések megtörténnek. Nagyon reméli, hogy alul így nem is marad semmi a lányon. Bár idefelé jövet szemtelenkedett már a szoknya alatt, nem tudná megmondani, hogy arrébb túrt-e fehérneműt is. Nem igazán erre figyelt.*
- Ha úri kedvemben egészen jóllaktam az ártatlanságoddal... és ami azután van *teszi hozzá élveteg vigyorral* - talán elkísérlek a piacra. Tudod, elmondhatatlanul kívánatos vagy ebben a fűzőben, édesem *mondja, ahogy egy karcos sóhajjal végigméri a lányt* -, de a melleidet is kívánnám. A markomba szorítani, csókolni, harapni... Választhatnál egy olyat, ami mutatós is és mutat is. Meg talán valami bájos csecsebecsét ebbe a finom nyakacskába *simítja végig, mint egy kéjenc cukrosbácsi. Ujjai a lány combjai közé kúsznak. A cirógatása érzéki, de határozott. Egy kardforgató érdes, durva munkához szokott kezétől ennyi gyengédség telik.*
//az egyik emeleti szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ejj, csibe *bukik ki a száján, amikor a kabát lekerül a lányról. Fűző! El nem mondhatja, mennyire rühelli őket kibogozgatni vagy kapcsolni vagy a jó ég tudja, melyik hogyan működik. Ha a fehérnép nem lenne olyan kényes ezekre a finom csipke meg szaténholmikra, olykor a legszívesebben a késével találna egyszerűbb megoldást a nyitjukra. Ha pontosak akarunk lenni, igen, volt már rá példa. Az a mérföldnyi madzag... Egek! Tulajdonképpen, ha úgy vesszük, a zsoldosnak sosem sikerült rájönni, hogy hogyan kell egy ilyet szakszerűen levenni. Ha az aktuális kicsike menteni akarta a holmiját, gyorsan segédkezet nyújtott a vetkőztetésben. De kivételesen hevült légyottok kapkodó elánjában az is megesett, hogy egyszerűen el se jutott addig, hogy a fűzővel bajlódjon, végtére is a lényegi részeknél egyáltalán nem akadályozza.
A dologhoz hozzátartozik, hogy amennyire gyűlöli eme démoni ruhadarabok bonyolultságát, annyira pezsdítik is a vágyát. Halcsontba és selyemszalagba szorított karcsú idomok. Azok a fehér keblek szinte kibuggyannak belőle. A lánykák lélegzete olyan megilletődötten pihegőnek hat benne. Olyan feszes, olyan kívánatosan érzéki. A tekintete sóvárogva falja a látványt. Az üvegbe kortyoló édes kis csitri tudja, hogy hasson rá. Doras magához húzza és a fűzőbe szorított keblek közé csókol. Nem hagyja szökni azt a kósza cseppet. Nyelvével élvetegen itatja fel az útját, végig a mellkason, aztán az ajkakról is felitatja a nedű még ott csillogó maradékát.
Nem tartóztatja túl sokáig a lányt a karjai szorításában. Engedi kibontakozni, vagyis pontosítva, hogy kibontsa őt az ingből. Úrias elégedettséggel figyeli a műveletet olykor kortyolva a palackból. Amikor a csibécske mosdatni kezdi, kibújik az ingéből és egy szék hátára dobja. A ténykedést nem akadályozva csókot mar magának, és a lányt hátrálásra késztetve lép párat, hogy a mosdótál mellé kerüljenek. Így nem kell tőle eltávolodnia a másiknak, ha újra vízbe akarja mártani a kendőt. A vízbe, ami hideg, de ha jeges is lenne, Doras bőréhez érve most úgy is szinte elforrna. Legalábbis ő úgy érzi, mert ez a lányka már most tűzbe hozta.*
- Vedd le azt a csinos szoknyácskát, drága. Nehogy még összecsöpögtesd *mondja és előzékenyen meg is fogja a kendőt, míg eme óvintézkedések megtörténnek. Nagyon reméli, hogy alul így nem is marad semmi a lányon. Bár idefelé jövet szemtelenkedett már a szoknya alatt, nem tudná megmondani, hogy arrébb túrt-e fehérneműt is. Nem igazán erre figyelt.*
- Ha úri kedvemben egészen jóllaktam az ártatlanságoddal... és ami azután van *teszi hozzá élveteg vigyorral* - talán elkísérlek a piacra. Tudod, elmondhatatlanul kívánatos vagy ebben a fűzőben, édesem *mondja, ahogy egy karcos sóhajjal végigméri a lányt* -, de a melleidet is kívánnám. A markomba szorítani, csókolni, harapni... Választhatnál egy olyat, ami mutatós is és mutat is. Meg talán valami bájos csecsebecsét ebbe a finom nyakacskába *simítja végig, mint egy kéjenc cukrosbácsi. Ujjai a lány combjai közé kúsznak. A cirógatása érzéki, de határozott. Egy kardforgató érdes, durva munkához szokott kezétől ennyi gyengédség telik.*
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-10-29 23:59:37
Üzenet elküldve: 2020-10-29 23:59:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egyezményes keringő//
//még a fogadó előtt//
*Ha nem is túlságosan fejlett még a képessége azon a téren, hogyan is kell bánni egy férfival, azt bizony megfogadta, hogy azért ott is helye van néha egy-egy bóknak. A rövid ismeretsége Dorassal kezd igencsak rávilágítani arra, hogy azért egy cseppnyi hiúság a férfiban is tündököl. A felsőbbrendű alfa szerep erősítése úgy néz ki, hogy jó irányba vezeti a kapcsolatukat. Na nem mintha Rik ellenére lenne a teljes mértékben alárendelt szerep, így készségesen áll Doras úr szolgálatára.*
- Kutyát. *Erősítis is meg a kérdést válaszával, bár úgy tűnik, hogy Doras nem igen veszi komolyan a dolgot. De persze nem most fog nekiállni bizonygatni a tényt, hogy igen is szerezni fog egy házőrzőt.*
- Hidd el nekem, hogy nem olyan a kapcsolatom Brudoval, hogy aggódjak a féltése miatt. Mint már egyszer említettem azt hiszem, elég régóta nem találkoztam vele. Nincs köztünk szoros családi kötelék, hogy komolyabban érdekelje mi van velem.
*Húzza el kissé a száját, majd a szeretős tématerelődés utáni kaján vigyort nem tudja figyelmen kívül hagyni. Felsimít a szúrós szakállba, majd egy pár szálat az ujjai közé csippentve húz is rajta egy aprót.*
- Eszedbe se jusson. Sejtem, hogy mire gondolsz, de én más felállást jobban preferálnék.
*Most rajta van a sor, hogy a kaján vigyor szétfusson az arcán. Persze neki még korai, hogy azon elmélkedjen, hogy egy ferdült éjszakát eltöltsön két pár erős férfikar szorításában, de ugyebár, ami késik, az nem múlik. Ki tudja, hogy a Dorassal való begyakorlás milyen vizekre sodorja ezen a téren. Most egyelőre azon elég izgulnia, hogy ezzel az egy férfival elbírjon úgy, hogy ne valljon szégyent Doras előtt.
Így az ezen való morfondírozást későbbre teszi, s a lábait igen gyorsan szedve lépdel a férfihoz bújva egészen a Pegazusig.*
//Odabent (a pultnál, majd az egyik emeleti szobában)//
*Ahogy beérnek, s pár magányos percet eltölt a fogadóban, míg Doras a dolgát intézi csak elréved a tekintete a benti vendégeken. Szerencsére Brudot sehol nem látja, ezen felül szúrósan méregető női szempárak kereszttüzében sem ég jelenleg. Aztán meg ki tudja. A nő csalfa lény, elképzelhető, hogy őt hamarabb kiszúrták Dorassal, mint ahogy Rik vett volna észre valami féltékeny szeretőt. Lehet, hogy éppen a tányérjukba bújva mormolják az átkokat szerencsétlen lányra, akinek csak annyi a bűne, hogy elcsábította egy marcona medve.*
- Mi a...?
*Rezzen is össze mikor Doras már a fenekét tapogatva kezdi sürgetni. Egy mélyről jövő, megkönnyebbült sóhajt enged ki a tüdejéből, majd készségesen indul is fel az emeletre. A szoba zára kikattan, ők már lépnek is be, majd ismét a zár hangja, s már el is érték azt a pillanatot, amikor már senki sem zavarhatja őket. A keringőzés küszöbén állva a szíve ismét hevesen kezd kalapálni, de csak mosoly látszik az arcán, kétség vagy meggondolás nem, ahogy Doras működését figyeli a borosüveggel.*
- Kívánsággal is kellett készülnöm?
*Bújik ki a kabátjából, majd közvetlenül Doras elé lépve kapja is ki a kezéből az üveget. Egy bájos mosoly kíséretében kacsint a férfira, majd az üveget a szájához emelve húz is nagyot a borból. Hagyja, hogy pár kósza csepp a szája szegletéből meginduljon lefelé, végig az állára, hogy onnan a mellkasára csöppenve tűnjön el a domborulatok között.*
- Mondjuk talán...
*Visszanyújtja a bort, majd hamar önállósítja magát, és az ing gombjait kezdi szétgombolgatni. Ahogy a felsőtest valamelyest kiszabadul el is lép, hogy az asztalon helyet foglaló mosdótálnál állapodjon meg. Belemártva a törölközőt táncol is vissza a férfihoz, majd finom mozdulatokkal kezdi törölgetni a bőrét.*
- Első körben letörölgetem rólad a házrenoválás nyomait.
*Vigyorodik el sejtelmesen, miközben kényelmes tempóban halad le egészen a hasáig.*
//még a fogadó előtt//
*Ha nem is túlságosan fejlett még a képessége azon a téren, hogyan is kell bánni egy férfival, azt bizony megfogadta, hogy azért ott is helye van néha egy-egy bóknak. A rövid ismeretsége Dorassal kezd igencsak rávilágítani arra, hogy azért egy cseppnyi hiúság a férfiban is tündököl. A felsőbbrendű alfa szerep erősítése úgy néz ki, hogy jó irányba vezeti a kapcsolatukat. Na nem mintha Rik ellenére lenne a teljes mértékben alárendelt szerep, így készségesen áll Doras úr szolgálatára.*
- Kutyát. *Erősítis is meg a kérdést válaszával, bár úgy tűnik, hogy Doras nem igen veszi komolyan a dolgot. De persze nem most fog nekiállni bizonygatni a tényt, hogy igen is szerezni fog egy házőrzőt.*
- Hidd el nekem, hogy nem olyan a kapcsolatom Brudoval, hogy aggódjak a féltése miatt. Mint már egyszer említettem azt hiszem, elég régóta nem találkoztam vele. Nincs köztünk szoros családi kötelék, hogy komolyabban érdekelje mi van velem.
*Húzza el kissé a száját, majd a szeretős tématerelődés utáni kaján vigyort nem tudja figyelmen kívül hagyni. Felsimít a szúrós szakállba, majd egy pár szálat az ujjai közé csippentve húz is rajta egy aprót.*
- Eszedbe se jusson. Sejtem, hogy mire gondolsz, de én más felállást jobban preferálnék.
*Most rajta van a sor, hogy a kaján vigyor szétfusson az arcán. Persze neki még korai, hogy azon elmélkedjen, hogy egy ferdült éjszakát eltöltsön két pár erős férfikar szorításában, de ugyebár, ami késik, az nem múlik. Ki tudja, hogy a Dorassal való begyakorlás milyen vizekre sodorja ezen a téren. Most egyelőre azon elég izgulnia, hogy ezzel az egy férfival elbírjon úgy, hogy ne valljon szégyent Doras előtt.
Így az ezen való morfondírozást későbbre teszi, s a lábait igen gyorsan szedve lépdel a férfihoz bújva egészen a Pegazusig.*
//Odabent (a pultnál, majd az egyik emeleti szobában)//
*Ahogy beérnek, s pár magányos percet eltölt a fogadóban, míg Doras a dolgát intézi csak elréved a tekintete a benti vendégeken. Szerencsére Brudot sehol nem látja, ezen felül szúrósan méregető női szempárak kereszttüzében sem ég jelenleg. Aztán meg ki tudja. A nő csalfa lény, elképzelhető, hogy őt hamarabb kiszúrták Dorassal, mint ahogy Rik vett volna észre valami féltékeny szeretőt. Lehet, hogy éppen a tányérjukba bújva mormolják az átkokat szerencsétlen lányra, akinek csak annyi a bűne, hogy elcsábította egy marcona medve.*
- Mi a...?
*Rezzen is össze mikor Doras már a fenekét tapogatva kezdi sürgetni. Egy mélyről jövő, megkönnyebbült sóhajt enged ki a tüdejéből, majd készségesen indul is fel az emeletre. A szoba zára kikattan, ők már lépnek is be, majd ismét a zár hangja, s már el is érték azt a pillanatot, amikor már senki sem zavarhatja őket. A keringőzés küszöbén állva a szíve ismét hevesen kezd kalapálni, de csak mosoly látszik az arcán, kétség vagy meggondolás nem, ahogy Doras működését figyeli a borosüveggel.*
- Kívánsággal is kellett készülnöm?
*Bújik ki a kabátjából, majd közvetlenül Doras elé lépve kapja is ki a kezéből az üveget. Egy bájos mosoly kíséretében kacsint a férfira, majd az üveget a szájához emelve húz is nagyot a borból. Hagyja, hogy pár kósza csepp a szája szegletéből meginduljon lefelé, végig az állára, hogy onnan a mellkasára csöppenve tűnjön el a domborulatok között.*
- Mondjuk talán...
*Visszanyújtja a bort, majd hamar önállósítja magát, és az ing gombjait kezdi szétgombolgatni. Ahogy a felsőtest valamelyest kiszabadul el is lép, hogy az asztalon helyet foglaló mosdótálnál állapodjon meg. Belemártva a törölközőt táncol is vissza a férfihoz, majd finom mozdulatokkal kezdi törölgetni a bőrét.*
- Első körben letörölgetem rólad a házrenoválás nyomait.
*Vigyorodik el sejtelmesen, miközben kényelmes tempóban halad le egészen a hasáig.*
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-10-28 14:24:06
Üzenet elküldve: 2020-10-28 14:24:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Még szíp, hogy így tekintgetek. Mintha a saját unokám vóná.
*Nem akarja ez a gnóm megérteni, hogy az unokája. Jó lenne ha elhinné végre.*
- Persze, hogy innét fakad. Ha akko élté vóna te is gyűlölníd a fajtájukot. Kegyetlen egy nípsíg egytű egyig.
*Még magzat se volt a kölyök amikor az orkok javában fosztogatták ezt a vidéket vagy száz esztendeje. Akkor nagyon rendet kellett ám rakni a háztájékon mer különben elfajzottak volna. Ki tudja? Talán már nem lenne a város se meg csak egy kupac temető.*
- Bezonyám! Makacs mint hít öszvír mög egy gwuff.
*Negédeset kacag a gnómmal együtt. Szép is volt a gyerekkor. Úgy elröppentek az esztendők, hogy pelenka után már kardot kellett a kezébe adni. Csak sajna nem bírta a picike tündér. Nem lehetett belőle hatalmas harcos.*
- Ín ugye harcos vótam. Katona. No de Arra meg gyenge vót a hadifelszerelíshe. Osztán akkortájba meg kevés vót a fődműves mer az orkok levágtáka nagyját. Mondtam hát nekije, hogy uzsgyi a fődekre. Hát kitanúta a fődtúró szakmát. Igen ügyes vót azt meg köll hagyni.
*Kurtán elfintorodik, hogy miket feltételez a tudatlan gnómja.*
- Feleség? Gyerek? Minek? Megőték vóna mindet. A hiányzott vóna csak. Nem vót nekije semmije csak ín az apja. Nehíz idők vótak azok. Mostanság a sihederek el se tudják fogni mi vót akkor.
*Örült a jó nép ha megúszott egy ork portyát nemhogy még fajítsa magát. Egy purgyira vigyázni nem kis felelősség. Hiányzott a hét bajnak, hogy még lurkók miatt is főjön az elf feje. Legalább ezt megértette Arra fia. Igaz, hogy makacs volt de volt olya sült ostoba mint amilyen pofát vág néha.*
- Ezér nincsen nékem se fijjam.
*Már ha nem lett volna felfogható a gnómnak akkor csak elárulja már neki, hogy ne feszítse szét az agyvelejét a furkálózó kérdéseivel.*
- Egísz életembe harcoltam. Amíg nyugodalomba nem mentem. Leszereltem osztán nyugodalmasan édegéltem.
- Még szíp, hogy így tekintgetek. Mintha a saját unokám vóná.
*Nem akarja ez a gnóm megérteni, hogy az unokája. Jó lenne ha elhinné végre.*
- Persze, hogy innét fakad. Ha akko élté vóna te is gyűlölníd a fajtájukot. Kegyetlen egy nípsíg egytű egyig.
*Még magzat se volt a kölyök amikor az orkok javában fosztogatták ezt a vidéket vagy száz esztendeje. Akkor nagyon rendet kellett ám rakni a háztájékon mer különben elfajzottak volna. Ki tudja? Talán már nem lenne a város se meg csak egy kupac temető.*
- Bezonyám! Makacs mint hít öszvír mög egy gwuff.
*Negédeset kacag a gnómmal együtt. Szép is volt a gyerekkor. Úgy elröppentek az esztendők, hogy pelenka után már kardot kellett a kezébe adni. Csak sajna nem bírta a picike tündér. Nem lehetett belőle hatalmas harcos.*
- Ín ugye harcos vótam. Katona. No de Arra meg gyenge vót a hadifelszerelíshe. Osztán akkortájba meg kevés vót a fődműves mer az orkok levágtáka nagyját. Mondtam hát nekije, hogy uzsgyi a fődekre. Hát kitanúta a fődtúró szakmát. Igen ügyes vót azt meg köll hagyni.
*Kurtán elfintorodik, hogy miket feltételez a tudatlan gnómja.*
- Feleség? Gyerek? Minek? Megőték vóna mindet. A hiányzott vóna csak. Nem vót nekije semmije csak ín az apja. Nehíz idők vótak azok. Mostanság a sihederek el se tudják fogni mi vót akkor.
*Örült a jó nép ha megúszott egy ork portyát nemhogy még fajítsa magát. Egy purgyira vigyázni nem kis felelősség. Hiányzott a hét bajnak, hogy még lurkók miatt is főjön az elf feje. Legalább ezt megértette Arra fia. Igaz, hogy makacs volt de volt olya sült ostoba mint amilyen pofát vág néha.*
- Ezér nincsen nékem se fijjam.
*Már ha nem lett volna felfogható a gnómnak akkor csak elárulja már neki, hogy ne feszítse szét az agyvelejét a furkálózó kérdéseivel.*
- Egísz életembe harcoltam. Amíg nyugodalomba nem mentem. Leszereltem osztán nyugodalmasan édegéltem.
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-10-28 10:14:37
Üzenet elküldve: 2020-10-28 10:14:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Úgy érzékeli, hogy Erre nagyapát egyáltalán nem zavarja a helyzet. Unokájaként tekint rá, aminek a gondolatát még emésztenie kell. Arraele papussal teljesen más volt a helyzet. Vele régi ismeretség kötötte össze, és e mellett jó néhány közös kalandban volt részük. Erre nagyapa azonban nem túl régen érkezett, és igazán még megismerni se nagyon volt idő.*
- Örülök, ha te így tekintesz rám. *Nem szeretné továbbra sem megsérteni az idős elfet, ezért tiszteletből elfogadja az unoka titulust és az ezzel járó megnevezéseket, már csak Arra papa emlékére tekintettel is. Bólint, hogy megérti, az idős elf nem kér sem inni, sem enni. Végül a másik elkezd mesélni, arról az időszakról, amikor magához vette Arraele-t. Kíváncsian hallgatja a történteket, s azt is megtudja, hogy valóban fiatalon vette magához a tündér mentorát. Szemöldökei felkúsznak, amikor arról értesül, hogy Arra papa szüleit orkok ölték meg.*
- Bizonyára, innen fakad az orkokkal szembeni ellenszenve. Így már érthető. *Hangosan kimondja, amit gondol, mert ezt tudva, már teljesen megérti Arra papa ork félelmeit. A szomorú kezdet után arcára mégis mosoly kerül, amikor a makacs és akaratos fiúról hall. Ezek biztosan Arra papára valló tulajdonságok, s elmosolyodik, amikor meghallja ezt a részletet.*
- Ez a tulajdonsága nem változott azt hiszem. Még most is nagyon makacs és akaratos tud lenni. *Egy halk nevetést is megenged magának, hiszen el kell ismernie, hogy Arra papa minden jó tulajdonsága ellenére, elég erős személyiség. Nem mindig könnyű vele megtalálni a közös hangot, de eddig Ganer-nek még mindig sikerült. Bízik abban, hogy ez nem lesz másként Erre nagyapussal sem. A történetet végig hallgatva kérdések merülnek fel benne.*
- Mivel foglalkozott felnőttként? Volt esetleg felesége, gyermekei? *Ezekre a kérdésekre csak halvány információk jutnak eszébe, de semmi biztosat nem tudna mondani, amit egy kicsit szégyell is. Ez a beszélgetés sok kérdést tisztázhat, és jobban megismerheti mindkét fogadott felmenőjét.*
*Úgy érzékeli, hogy Erre nagyapát egyáltalán nem zavarja a helyzet. Unokájaként tekint rá, aminek a gondolatát még emésztenie kell. Arraele papussal teljesen más volt a helyzet. Vele régi ismeretség kötötte össze, és e mellett jó néhány közös kalandban volt részük. Erre nagyapa azonban nem túl régen érkezett, és igazán még megismerni se nagyon volt idő.*
- Örülök, ha te így tekintesz rám. *Nem szeretné továbbra sem megsérteni az idős elfet, ezért tiszteletből elfogadja az unoka titulust és az ezzel járó megnevezéseket, már csak Arra papa emlékére tekintettel is. Bólint, hogy megérti, az idős elf nem kér sem inni, sem enni. Végül a másik elkezd mesélni, arról az időszakról, amikor magához vette Arraele-t. Kíváncsian hallgatja a történteket, s azt is megtudja, hogy valóban fiatalon vette magához a tündér mentorát. Szemöldökei felkúsznak, amikor arról értesül, hogy Arra papa szüleit orkok ölték meg.*
- Bizonyára, innen fakad az orkokkal szembeni ellenszenve. Így már érthető. *Hangosan kimondja, amit gondol, mert ezt tudva, már teljesen megérti Arra papa ork félelmeit. A szomorú kezdet után arcára mégis mosoly kerül, amikor a makacs és akaratos fiúról hall. Ezek biztosan Arra papára valló tulajdonságok, s elmosolyodik, amikor meghallja ezt a részletet.*
- Ez a tulajdonsága nem változott azt hiszem. Még most is nagyon makacs és akaratos tud lenni. *Egy halk nevetést is megenged magának, hiszen el kell ismernie, hogy Arra papa minden jó tulajdonsága ellenére, elég erős személyiség. Nem mindig könnyű vele megtalálni a közös hangot, de eddig Ganer-nek még mindig sikerült. Bízik abban, hogy ez nem lesz másként Erre nagyapussal sem. A történetet végig hallgatva kérdések merülnek fel benne.*
- Mivel foglalkozott felnőttként? Volt esetleg felesége, gyermekei? *Ezekre a kérdésekre csak halvány információk jutnak eszébe, de semmi biztosat nem tudna mondani, amit egy kicsit szégyell is. Ez a beszélgetés sok kérdést tisztázhat, és jobban megismerheti mindkét fogadott felmenőjét.*
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-10-27 18:04:06
Üzenet elküldve: 2020-10-27 18:04:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyezményes keringő//
//még a fogadó előtt//
*Aligha tagadhatná, hogy tetszik neki ez a készség. Már-már el is tudná magát képzelni egy amolyan közepes kastélyban, ahol kristálypohárból kortyolgatja a minőségi bort valami terebélyes bársonyszékben, és ahol ilyen formás szolgálók sürögnek körülötte, édesen susogva a titulust minden teljesített kívánsága után. Ha nem dorbézolná el minden aranyát folyton, akár még futhatná is rá hajlott napjaira, de Doras már aligha változik. Ebből természetesen következik az is, hogy nem indulna jó esélyekkel, aki arra fogadna, hogy a zsoldos megéri ama hajlott napjait.*
- Kutyát? *akad meg fiatal nyakacska karcos-szúrós csókokkal való elborításában, de aztán csak megrázza a fejét. A csibécske biztos csak tréfál.
A diszkréció kérdésében egy kicsit nekilódulnak a dolgok, olyan szálakat is pedzintve, amik kényes vizek felé szaladnak.*
- Hát te tudod, de ha Brudo nekiáll kárálni, meglásd, kijársz majd az udvarra, hogy inkább hallgasd napestig, ahogy az a bolond eb a csirkéit ugatja *vonja meg a vállát. Viszont ahogy a szeretői kerülnek szóba, az már kényelmetlenebbül érinti, egészen addig, amíg a lány ki nem fejti az álláspontját. Attól függetlenül, hogy épp tiltólistára kerül a dolog, a társastánc emlegetése kaján vigyort csal Doras képére. Nem is próbálja tagadni, hogy máris minden pikáns részletig elmerült a gondolatban, és az sem utolsó, hogy a csibécske kihangsúlyozza a _ma_ megkötés áldásosan rövid vigíliáját.*
- Azért igazán kár lenne *vigyorodik el a fenyegetésre, aztán magához húzza a lányt, hogy vágytól sürgető léptekkel induljanak tovább a Pegazus felé.*
//Odabent (a pultnál, majd az egyik emeleti szobában)//
*Doras a lány derekát ölelve vág át a fogadón a pultig.
Dobbant párat a tenyerével a söntésen, hogy felhívja a személyzet figyelmét, aztán kér egy Szobát, amiért mindjárt le is szurkol 17 aranyat. Ezen kívül egy palack Bort is rendel, ami még 55 érmével növeli a kifizetésre kerülő összeget . Felmarja a kulcsot és az üveget, aztán a lány fenekét meglapogatva noszogatja vendégét az emelet felé. Sietve nyitja az egyik folyosó végén elhelyezkedő szobát és mindjárt zárja is maguk mögött. Máris a fogai közé fogja a borospalack dugóját, aztán miután a sarokba köpte, nagyot húz az italból. Poharat nem kért hozzá. Neki tökéletesen megfelel így, annak meg megvan a maga varázsa, amikor ez a szemrevaló csibécske üvegből iszik.*
- Halljam, elsőbálos Hercegnőm *villant bajszos-szakállas vigyort a lányra.* - Van valami kívánságod?
//még a fogadó előtt//
*Aligha tagadhatná, hogy tetszik neki ez a készség. Már-már el is tudná magát képzelni egy amolyan közepes kastélyban, ahol kristálypohárból kortyolgatja a minőségi bort valami terebélyes bársonyszékben, és ahol ilyen formás szolgálók sürögnek körülötte, édesen susogva a titulust minden teljesített kívánsága után. Ha nem dorbézolná el minden aranyát folyton, akár még futhatná is rá hajlott napjaira, de Doras már aligha változik. Ebből természetesen következik az is, hogy nem indulna jó esélyekkel, aki arra fogadna, hogy a zsoldos megéri ama hajlott napjait.*
- Kutyát? *akad meg fiatal nyakacska karcos-szúrós csókokkal való elborításában, de aztán csak megrázza a fejét. A csibécske biztos csak tréfál.
A diszkréció kérdésében egy kicsit nekilódulnak a dolgok, olyan szálakat is pedzintve, amik kényes vizek felé szaladnak.*
- Hát te tudod, de ha Brudo nekiáll kárálni, meglásd, kijársz majd az udvarra, hogy inkább hallgasd napestig, ahogy az a bolond eb a csirkéit ugatja *vonja meg a vállát. Viszont ahogy a szeretői kerülnek szóba, az már kényelmetlenebbül érinti, egészen addig, amíg a lány ki nem fejti az álláspontját. Attól függetlenül, hogy épp tiltólistára kerül a dolog, a társastánc emlegetése kaján vigyort csal Doras képére. Nem is próbálja tagadni, hogy máris minden pikáns részletig elmerült a gondolatban, és az sem utolsó, hogy a csibécske kihangsúlyozza a _ma_ megkötés áldásosan rövid vigíliáját.*
- Azért igazán kár lenne *vigyorodik el a fenyegetésre, aztán magához húzza a lányt, hogy vágytól sürgető léptekkel induljanak tovább a Pegazus felé.*
//Odabent (a pultnál, majd az egyik emeleti szobában)//
*Doras a lány derekát ölelve vág át a fogadón a pultig.
Dobbant párat a tenyerével a söntésen, hogy felhívja a személyzet figyelmét, aztán kér egy Szobát, amiért mindjárt le is szurkol 17 aranyat
. Ezen kívül egy palack Bort is rendel, ami még 55 érmével növeli a kifizetésre kerülő összeget . Felmarja a kulcsot és az üveget, aztán a lány fenekét meglapogatva noszogatja vendégét az emelet felé. Sietve nyitja az egyik folyosó végén elhelyezkedő szobát és mindjárt zárja is maguk mögött. Máris a fogai közé fogja a borospalack dugóját, aztán miután a sarokba köpte, nagyot húz az italból. Poharat nem kért hozzá. Neki tökéletesen megfelel így, annak meg megvan a maga varázsa, amikor ez a szemrevaló csibécske üvegből iszik.*- Halljam, elsőbálos Hercegnőm *villant bajszos-szakállas vigyort a lányra.* - Van valami kívánságod?
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-10-27 16:27:33
Üzenet elküldve: 2020-10-27 16:27:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A gnóm vezér meg akarja ismerni amit beleérezve tényleg igazán nem róhat fel neki elvégre a nagyapja lenne vagy mi a szösz. A koromfekete jószágon érkeznek meg. Hátasnak mondják de olyan kényelmetlen mintha egy deszkán ülne nagyapusunk. Látszik, hogy nem a kényelmet nézték amikor ezt a fajtát megtenyésztették. Nem is lehet érteni, hogy a Ganer fiú minek ezt vette meg. Biztos átvágta valami kufár. Amilyen szende valaki rendesen megvágta a jószággal. Azért jól nevelt lett a kisunoka. Lesegíti a nagyapusunkat a nyeregből. Arra fiam szép munkát végzett. Azt a semmirekellő Harkront biztos nem lehet így megnevelni. Betérnek a kocsmába pont oda ahol még sosem nem járt. Valami szárnyal lóról vagy mi a szeszről nevezték el. Amúgy takaros kis ivó ez. Még asztalt is választhat nagyapus! Ez már döfi! Valami sarki néma asztallal szemez. Oda vezényeli a gnómot és ülteti le magukat.*
- Miér szokatlan fijjam. A nagyapád vónék vagy mi.
*Attól még, hogy a siheder nem ismeri attól még a nagyapja bizony. Na nem vér szerint de más úton mindenképpen.*
- Nem kell nékem fijam semmi. Öreg vagyok mán osztán az öregek este nem esznek.
*Még csak az kéne, hogy jól bezabáljon! Össze álmodna annyi badarságot, hogy hónapokig nem tudná megemészteni.*
- Na szóval hát kis lurkó vót amikor örökbe fogadtam. Olyan tíz vagy tizenöt lehetett tán. Megölték az orkok a szülejét. Egy porig rombolt házba tanáltam rá a kisdedre. Ott feküdt egy gerenda takarásába. Nem vót szívem ott hagyni. Így hát magamho vettem meg a nevemre. Tanítattam meg kitanítottam a fegyverkezésre is. Mondjuk elég nyeszlett vót eleinte. Fel kellett hizlalni, hogy elbírja a kardot. Nosza makacs egy gyermek vót. Mindig csellengett meg ellenkezett a kis bestia. Aztán szépen felnőtt mint a gomba.
*Szép és jó kerek történet. Ennél nem is kell több egy esti meséléshez.*
*A gnóm vezér meg akarja ismerni amit beleérezve tényleg igazán nem róhat fel neki elvégre a nagyapja lenne vagy mi a szösz. A koromfekete jószágon érkeznek meg. Hátasnak mondják de olyan kényelmetlen mintha egy deszkán ülne nagyapusunk. Látszik, hogy nem a kényelmet nézték amikor ezt a fajtát megtenyésztették. Nem is lehet érteni, hogy a Ganer fiú minek ezt vette meg. Biztos átvágta valami kufár. Amilyen szende valaki rendesen megvágta a jószággal. Azért jól nevelt lett a kisunoka. Lesegíti a nagyapusunkat a nyeregből. Arra fiam szép munkát végzett. Azt a semmirekellő Harkront biztos nem lehet így megnevelni. Betérnek a kocsmába pont oda ahol még sosem nem járt. Valami szárnyal lóról vagy mi a szeszről nevezték el. Amúgy takaros kis ivó ez. Még asztalt is választhat nagyapus! Ez már döfi! Valami sarki néma asztallal szemez. Oda vezényeli a gnómot és ülteti le magukat.*
- Miér szokatlan fijjam. A nagyapád vónék vagy mi.
*Attól még, hogy a siheder nem ismeri attól még a nagyapja bizony. Na nem vér szerint de más úton mindenképpen.*
- Nem kell nékem fijam semmi. Öreg vagyok mán osztán az öregek este nem esznek.
*Még csak az kéne, hogy jól bezabáljon! Össze álmodna annyi badarságot, hogy hónapokig nem tudná megemészteni.*
- Na szóval hát kis lurkó vót amikor örökbe fogadtam. Olyan tíz vagy tizenöt lehetett tán. Megölték az orkok a szülejét. Egy porig rombolt házba tanáltam rá a kisdedre. Ott feküdt egy gerenda takarásába. Nem vót szívem ott hagyni. Így hát magamho vettem meg a nevemre. Tanítattam meg kitanítottam a fegyverkezésre is. Mondjuk elég nyeszlett vót eleinte. Fel kellett hizlalni, hogy elbírja a kardot. Nosza makacs egy gyermek vót. Mindig csellengett meg ellenkezett a kis bestia. Aztán szépen felnőtt mint a gomba.
*Szép és jó kerek történet. Ennél nem is kell több egy esti meséléshez.*
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-10-27 14:43:19
Üzenet elküldve: 2020-10-27 14:43:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Már egy ideje nem tért be ide, s most arra gondol, hogy ez egy békés, csendes hely lesz, hogy Erre nagyapával beszélgethessen. Éjtépő, a fekete telivér hátán érkeznek. Először a gnóm száll le a lóról a Pegazus bejáratához közel, majd lesegíti az idős elfet is. Éjtépőt az istállóban helyezi el, ahol friss szalmát és vizet is tesz elé, hogy amíg beszélgetnek a nagyapussal, lova addig se nélkülözzön. Miután elrendezi Éjtépőt, az idős elfet előre engedve belépnek a fogadótérbe.*
- Válasz nyugodtan egy asztalt nagyapus. *Kedvesen kéri meg a másikat, hogy ahol neki jól esik, oda leülhessenek. Még most is furcsa nagyapusnak szólítania Errealra-t, de az idős elf ragaszkodott ehhez a megszólításhoz. Ganer nem szeretné megsérteni, ezért úgy szólítja, ahogy kérték tőle, de bizonyára időbe telik, amíg megszokottá válik számára ez a megszólítás. Amint Errealra választott egy asztalt, ott foglalnak helyet. Kényelembe helyezi magát, hiszen van miről beszélgetniük. Szeretne őszinte lenni a másikkal, ezért az asztalra könyököl és vélhetően a vele szemben leülő idős elf szemeibe néz.*
- Tudod nagyapus, tényleg örülök, hogy megismerhettelek. Bár még most is szokatlan egy kissé számomra, hogy nagyapusnak szólítsalak. Tudom, hogy Arraele nevelő apja vagy, de még olyan sok dolog van, amit nem tudok rólad. Mesélnél nekem kérlek arról, hogyan ismerted meg Arraelét? *Arraele a közös kapocs kettejük között, így ha többet meg tud a két férfi kapcsolatáról, reméli, hogy jobban megértheti mind Arraele-t, mind Errealra-t. Nem szeretné, hogy étel vagy ital elterelje a figyelmét, ezért most nem rendel semmit, de az idős elfet szívesen meghívja, ha esetleg éhes vagy szomjas lenne.*
- Ha valamit kérnél, csak szólj. Meghívlak. *Kedvesen bátorítja az elfet, s reméli, hogy elég kötetlen a hangulat, hogy őszintén tudjanak beszélgetni. Figyelme most teljes egészében Erre nagyapuson van. Kíváncsian figyeli a másik reakcióit és az általa szerezhető, fontos háttér információkat.*
*Már egy ideje nem tért be ide, s most arra gondol, hogy ez egy békés, csendes hely lesz, hogy Erre nagyapával beszélgethessen. Éjtépő, a fekete telivér hátán érkeznek. Először a gnóm száll le a lóról a Pegazus bejáratához közel, majd lesegíti az idős elfet is. Éjtépőt az istállóban helyezi el, ahol friss szalmát és vizet is tesz elé, hogy amíg beszélgetnek a nagyapussal, lova addig se nélkülözzön. Miután elrendezi Éjtépőt, az idős elfet előre engedve belépnek a fogadótérbe.*
- Válasz nyugodtan egy asztalt nagyapus. *Kedvesen kéri meg a másikat, hogy ahol neki jól esik, oda leülhessenek. Még most is furcsa nagyapusnak szólítania Errealra-t, de az idős elf ragaszkodott ehhez a megszólításhoz. Ganer nem szeretné megsérteni, ezért úgy szólítja, ahogy kérték tőle, de bizonyára időbe telik, amíg megszokottá válik számára ez a megszólítás. Amint Errealra választott egy asztalt, ott foglalnak helyet. Kényelembe helyezi magát, hiszen van miről beszélgetniük. Szeretne őszinte lenni a másikkal, ezért az asztalra könyököl és vélhetően a vele szemben leülő idős elf szemeibe néz.*
- Tudod nagyapus, tényleg örülök, hogy megismerhettelek. Bár még most is szokatlan egy kissé számomra, hogy nagyapusnak szólítsalak. Tudom, hogy Arraele nevelő apja vagy, de még olyan sok dolog van, amit nem tudok rólad. Mesélnél nekem kérlek arról, hogyan ismerted meg Arraelét? *Arraele a közös kapocs kettejük között, így ha többet meg tud a két férfi kapcsolatáról, reméli, hogy jobban megértheti mind Arraele-t, mind Errealra-t. Nem szeretné, hogy étel vagy ital elterelje a figyelmét, ezért most nem rendel semmit, de az idős elfet szívesen meghívja, ha esetleg éhes vagy szomjas lenne.*
- Ha valamit kérnél, csak szólj. Meghívlak. *Kedvesen bátorítja az elfet, s reméli, hogy elég kötetlen a hangulat, hogy őszintén tudjanak beszélgetni. Figyelme most teljes egészében Erre nagyapuson van. Kíváncsian figyeli a másik reakcióit és az általa szerezhető, fontos háttér információkat.*
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-10-26 12:15:35
Üzenet elküldve: 2020-10-26 12:15:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Liny//
- Semmi gond! Nem te tehetsz róla, nem születhet mindenki törpének.
* Mondja Wertus a lány sértődöttségével kapcsolatban. Ezzel pedig részéről le is zárja ezt a témát, mivel a lány származása sokkal jobban érdekli. *
- Wiryn, Wiryn.
* Ismételgeti az orra alatt morogva a törpe, miközben jobbjával az asztalra könyököl, hogy megtámassza az állát, miközben gondolkodik. *
- Még nem hallottam róla, pedig már sokfelé jártam! Mesélj még róla valamit. Merre található az a falu.
* Mondja, majd a lányra szegezi tekintetét a válaszra várva. Amennyiben a lány bővebben elmondta a falujával kapcsolatos dolgokat a törpe így folytatja: *
- Azért jöttél a városba, mert kíváncsi vagy? Kíváncsiságból nem lehet megélni, hacsak nem vagy éppenséggel kém. Mondjuk azt az egy szakmát a kíváncsiskodásért fizetik. No de komolyan, miből élsz?
* Kíváncsiskodik tovább Wertus. Majd azzal kapcsolatban, hogy ezt a várost sok ember lakja így szól: *
- Hát épp ez ennek a városnak a baja, hogy sok ember lakja és nem éppenséggel törpe. Meg aztán túl szépnek sem mondanám.
Különben lányom, itt van kiszolgálás, vagy nekem kell a pulthoz fáradnom, ha enni akarok? Kezdek éhes lenni!
Azt hiszem én még be sem mutatkoztam. Az én nevem Wertus, Wertus Askander. De te hívj ahogy akarsz.
* Legyint a törpe, miközben körülnéz, hátha arra jön valami pincér féleség, akinél rendelhet. *
- Semmi gond! Nem te tehetsz róla, nem születhet mindenki törpének.
* Mondja Wertus a lány sértődöttségével kapcsolatban. Ezzel pedig részéről le is zárja ezt a témát, mivel a lány származása sokkal jobban érdekli. *
- Wiryn, Wiryn.
* Ismételgeti az orra alatt morogva a törpe, miközben jobbjával az asztalra könyököl, hogy megtámassza az állát, miközben gondolkodik. *
- Még nem hallottam róla, pedig már sokfelé jártam! Mesélj még róla valamit. Merre található az a falu.
* Mondja, majd a lányra szegezi tekintetét a válaszra várva. Amennyiben a lány bővebben elmondta a falujával kapcsolatos dolgokat a törpe így folytatja: *
- Azért jöttél a városba, mert kíváncsi vagy? Kíváncsiságból nem lehet megélni, hacsak nem vagy éppenséggel kém. Mondjuk azt az egy szakmát a kíváncsiskodásért fizetik. No de komolyan, miből élsz?
* Kíváncsiskodik tovább Wertus. Majd azzal kapcsolatban, hogy ezt a várost sok ember lakja így szól: *
- Hát épp ez ennek a városnak a baja, hogy sok ember lakja és nem éppenséggel törpe. Meg aztán túl szépnek sem mondanám.
Különben lányom, itt van kiszolgálás, vagy nekem kell a pulthoz fáradnom, ha enni akarok? Kezdek éhes lenni!
Azt hiszem én még be sem mutatkoztam. Az én nevem Wertus, Wertus Askander. De te hívj ahogy akarsz.
* Legyint a törpe, miközben körülnéz, hátha arra jön valami pincér féleség, akinél rendelhet. *
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-10-26 11:35:20
Üzenet elküldve: 2020-10-26 11:35:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Wertus//
*Tulajdonképpen Linyt nem igazán lehet zavarni. Ő az a lány, aki bárkivel bármikor szóba elegyedik, bárkinek segít, ha gond van, és bárki problémáját meghallgatja. Bele van nevelve igazából. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy erőszakosan belekényszerítették, hogy ilyen legyen. Csak a családjában is ezt a példát látta, így van mit követni. Aztán persze lehet, hogy valakink idegesítő a kíváncsiskodása és az, hogy mindenkivel beszélgetni kezd, de ő rá se ránt erre. Ő igyekszik jót tenni másokkal, aztán már rajtuk áll, hogy azt miként hálálják meg. Vagy hogy egyáltalán meghálálják-e. Különben nem is igazán lényeges, hogy viszonzást kapjon a segítsége. Ő önzetlenül teszi ezt, nem megfelelésből.
Érzékeli, hogy meglepte a törpét váratlan kérdezősködésével, de ő türelmesen kivárja a választ. Elvégre nem siet sehová sem. Bár igaz, hogy étkezés közben folyamatosan mustrálja tekintetével a másikat, ami sürgetésnek hathat, de ez Linynél csak annyit tesz, hogy érdeklődik. Végül csak megérkezik a felelet, s Liny úgy érzi, most szépen lenézik.*
- Hé!* Kiált fel olyan ki kérem magamnak stílusban, bár az viszont igaz, hogy sokat nem tud még. De saját magát nem tartja butának ettől függetlenül. Amúgy más nyilvánvalóan megsértődve ott hagyná erre a törpét. Liny nem teszi, bár nem kimondottan esik jól neki, hogy lenézik, de lenyeli a békát, mert a társaság mégis jobb, mint a magány. Gondolta, hogy fel fog tűnni a másiknak, hogy nem ide tartozik. Ám Liny nem gondolja, hogy vidéki származása miatt különbözne a többiektől. Sőt, még büszkén fel is vállalja, hogy egy kis falucskában született.*
- Egy Wiryn nevű kis falucskából származom.* Kezd bele a mesélésbe.*
- Itt mindenki vályogházban lakik. Amúgy tipikusan elf falucska, nem is lakják túl sokan. Valaha nagy város volt, de aztán egy háborúban a város nagy része megsemmisült, csak az a rész maradt meg, ahol most élnek.* Történelmi ügyben egyébbel nem tud szolgálni a falucskát illetően, ő csak ennyit hallott.*
- Kíváncsi vagyok mindenre.* Felel a másik kérdésre, bár szerinte Arthenior egyáltalán nem a koszfészek kategóriába sorolható. Ő az a lány, aki képes mindenben, de tényleg mindenben meglátni a szépet és a jót. S véleményét közli is a másikkal olyan rá jellemző csicsergős stílusban:*
- Arthenior nem is koszfészek. Sok ember lakja, van kivel beszélgetni. Szerintem szép hely.
*Tulajdonképpen Linyt nem igazán lehet zavarni. Ő az a lány, aki bárkivel bármikor szóba elegyedik, bárkinek segít, ha gond van, és bárki problémáját meghallgatja. Bele van nevelve igazából. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy erőszakosan belekényszerítették, hogy ilyen legyen. Csak a családjában is ezt a példát látta, így van mit követni. Aztán persze lehet, hogy valakink idegesítő a kíváncsiskodása és az, hogy mindenkivel beszélgetni kezd, de ő rá se ránt erre. Ő igyekszik jót tenni másokkal, aztán már rajtuk áll, hogy azt miként hálálják meg. Vagy hogy egyáltalán meghálálják-e. Különben nem is igazán lényeges, hogy viszonzást kapjon a segítsége. Ő önzetlenül teszi ezt, nem megfelelésből.
Érzékeli, hogy meglepte a törpét váratlan kérdezősködésével, de ő türelmesen kivárja a választ. Elvégre nem siet sehová sem. Bár igaz, hogy étkezés közben folyamatosan mustrálja tekintetével a másikat, ami sürgetésnek hathat, de ez Linynél csak annyit tesz, hogy érdeklődik. Végül csak megérkezik a felelet, s Liny úgy érzi, most szépen lenézik.*
- Hé!* Kiált fel olyan ki kérem magamnak stílusban, bár az viszont igaz, hogy sokat nem tud még. De saját magát nem tartja butának ettől függetlenül. Amúgy más nyilvánvalóan megsértődve ott hagyná erre a törpét. Liny nem teszi, bár nem kimondottan esik jól neki, hogy lenézik, de lenyeli a békát, mert a társaság mégis jobb, mint a magány. Gondolta, hogy fel fog tűnni a másiknak, hogy nem ide tartozik. Ám Liny nem gondolja, hogy vidéki származása miatt különbözne a többiektől. Sőt, még büszkén fel is vállalja, hogy egy kis falucskában született.*
- Egy Wiryn nevű kis falucskából származom.* Kezd bele a mesélésbe.*
- Itt mindenki vályogházban lakik. Amúgy tipikusan elf falucska, nem is lakják túl sokan. Valaha nagy város volt, de aztán egy háborúban a város nagy része megsemmisült, csak az a rész maradt meg, ahol most élnek.* Történelmi ügyben egyébbel nem tud szolgálni a falucskát illetően, ő csak ennyit hallott.*
- Kíváncsi vagyok mindenre.* Felel a másik kérdésre, bár szerinte Arthenior egyáltalán nem a koszfészek kategóriába sorolható. Ő az a lány, aki képes mindenben, de tényleg mindenben meglátni a szépet és a jót. S véleményét közli is a másikkal olyan rá jellemző csicsergős stílusban:*
- Arthenior nem is koszfészek. Sok ember lakja, van kivel beszélgetni. Szerintem szép hely.
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-10-26 10:27:55
Üzenet elküldve: 2020-10-26 10:27:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Liny//
* A leányt láthatóan nem zavarta meg különösebben a törpe. Arca derűs a tolakodó, hívatlan vendég ellenére is. Beszédén hallani lehet, hogy nem városi. Ez a törpénél jó pontnak számít. Wertus, ugyanis nem kedveli a városiakat. Beképzelt, buta csőcselék mind, akik a világból mit sem tapasztaltak. Csupán a házaikban poshadnak, mégis megvan mindenről a véleményük és mindig okosabbnak hiszik magukat másoknál.
A lány kérdése kissé zavarba hozza. Nem számított rá, hogy ennyire pörög a nyelve és visszakérdez, hogy ugyan mitől is olyan okos a törpénk. Ez talán meg is látszik Wertus arcán. Bal kezével szakállát kezdi piszkálni az álla alatt, miközben maga elé bámul az asztalra. Majd Egy pillanat múlva, mint aki megtalálta a választ kezeit széttárva a lányra néz és így szól: *
- Hogy mit tudok én, amitől okos vagyok? Köztudott dolog, hogy a törpék általában okosabbak, mint más fajok. Nem mellesleg szebbek is. Tehát én mint átlagos törpe, csak okosabb lehetek nálad, tekintve, hogy te nem vagy törpe. Ez nyilvánvaló! Ha még valamit nem tudsz, csak kérdezz bátran jányom, nem szégyen az!
* Mondja egy szuszra a törpe, majd, mint aki jól végezte dolgát hátradől a székben. Jobb kezét lógatja, balját az asztalon pihenteti, majd így folytatja: *
- Hallani a beszédeden, hogy nem vagy városi. Szóval honnét szalajtottak téged? És miért jöttél ebbe a koszfészek városba?
* A leányt láthatóan nem zavarta meg különösebben a törpe. Arca derűs a tolakodó, hívatlan vendég ellenére is. Beszédén hallani lehet, hogy nem városi. Ez a törpénél jó pontnak számít. Wertus, ugyanis nem kedveli a városiakat. Beképzelt, buta csőcselék mind, akik a világból mit sem tapasztaltak. Csupán a házaikban poshadnak, mégis megvan mindenről a véleményük és mindig okosabbnak hiszik magukat másoknál.
A lány kérdése kissé zavarba hozza. Nem számított rá, hogy ennyire pörög a nyelve és visszakérdez, hogy ugyan mitől is olyan okos a törpénk. Ez talán meg is látszik Wertus arcán. Bal kezével szakállát kezdi piszkálni az álla alatt, miközben maga elé bámul az asztalra. Majd Egy pillanat múlva, mint aki megtalálta a választ kezeit széttárva a lányra néz és így szól: *
- Hogy mit tudok én, amitől okos vagyok? Köztudott dolog, hogy a törpék általában okosabbak, mint más fajok. Nem mellesleg szebbek is. Tehát én mint átlagos törpe, csak okosabb lehetek nálad, tekintve, hogy te nem vagy törpe. Ez nyilvánvaló! Ha még valamit nem tudsz, csak kérdezz bátran jányom, nem szégyen az!
* Mondja egy szuszra a törpe, majd, mint aki jól végezte dolgát hátradől a székben. Jobb kezét lógatja, balját az asztalon pihenteti, majd így folytatja: *
- Hallani a beszédeden, hogy nem vagy városi. Szóval honnét szalajtottak téged? És miért jöttél ebbe a koszfészek városba?
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-10-26 08:53:23
Üzenet elküldve: 2020-10-26 08:53:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Wertus//
*Linynek nincsenek nagy igényei. Persze a minőséget ő is kedveli, de különben a kisebb rendű dolgokkal is tökéletesen boldog az élete. Mehetne ő akár a Kalmárba is - ahová amúgy gyakorta jár - de most úgy tartja kedve, hogy a Pegazusban fogyassza el ebédjét. A pulthoz lépve egy tál Csirkesültet rendel 19 aranyért. A kenyérről majdnem megfeledkezik, s mikor már elindul asztalt keresni, jut eszébe, hogy azt nem vett. Így a pulthoz visszatérve rendel még egy Szelet kenyeret, majd még 2 aranyat fizet ki érte. Ezek után már végre kereshet egy üres asztalt. A fogadó végében talál egyet, ott helyet is foglal. Elmélázva fog neki ebédje elköltésének, s csak akkor kerül vissza a valóságba, mikor egy nem túl igényes külsejű törpe minden ok nélkül helyet foglal vele szemben. Van egy furcsa stílusa, de egyébként nem tűnik rossz szándékúnak. Mondjuk az is igaz, hogy Liny mindenkiről jót feltételez. Amúgy arcáról jókedv sugárzik, csak az elmélkedés tehette némileg komorrá vagy kedvetlenné.*
- Szia. Örvendek a találkozásnak.* Csicsergi őszinte, gyermeki örömmel. Igaz, ezt is rendszeresen mondja azoknak, akikkel először találkozik.*
- Livëryndä Arphëoli vagyok, de amúgy szólíts csak Linynek. Amúgy itt van szalonna, kolbász, kenyér, csirke, meg még ehhez hasonló egyszerű dolgok. Amúgy mit tudsz te, amitől okos vagy?* Érdeklődik örökké kíváncsi természetéből adódóan. Feltűnő lehet, hogy a magánhangzókat nem teljesen szokványosan ejti ki. Mindegyik enyhén zártabban hangzik, ami vidéki származást feltételez.*
*Linynek nincsenek nagy igényei. Persze a minőséget ő is kedveli, de különben a kisebb rendű dolgokkal is tökéletesen boldog az élete. Mehetne ő akár a Kalmárba is - ahová amúgy gyakorta jár - de most úgy tartja kedve, hogy a Pegazusban fogyassza el ebédjét. A pulthoz lépve egy tál Csirkesültet rendel 19 aranyért.
A kenyérről majdnem megfeledkezik, s mikor már elindul asztalt keresni, jut eszébe, hogy azt nem vett. Így a pulthoz visszatérve rendel még egy Szelet kenyeret, majd még 2 aranyat fizet ki érte. Ezek után már végre kereshet egy üres asztalt. A fogadó végében talál egyet, ott helyet is foglal. Elmélázva fog neki ebédje elköltésének, s csak akkor kerül vissza a valóságba, mikor egy nem túl igényes külsejű törpe minden ok nélkül helyet foglal vele szemben. Van egy furcsa stílusa, de egyébként nem tűnik rossz szándékúnak. Mondjuk az is igaz, hogy Liny mindenkiről jót feltételez. Amúgy arcáról jókedv sugárzik, csak az elmélkedés tehette némileg komorrá vagy kedvetlenné.*- Szia. Örvendek a találkozásnak.* Csicsergi őszinte, gyermeki örömmel. Igaz, ezt is rendszeresen mondja azoknak, akikkel először találkozik.*
- Livëryndä Arphëoli vagyok, de amúgy szólíts csak Linynek. Amúgy itt van szalonna, kolbász, kenyér, csirke, meg még ehhez hasonló egyszerű dolgok. Amúgy mit tudsz te, amitől okos vagy?* Érdeklődik örökké kíváncsi természetéből adódóan. Feltűnő lehet, hogy a magánhangzókat nem teljesen szokványosan ejti ki. Mindegyik enyhén zártabban hangzik, ami vidéki származást feltételez.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436