Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-03 12:20:24
Üzenet elküldve: 2020-09-03 12:20:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bármi megtörténhet//
*Tasa örömmel szimatol bele a levegőbe, ahogy a rántotta megérkezik. Mielőtt enni kezdene, magában egy rövid köszönetet elmond a szellemeknek, majd hozzá lát az étkezéshez. Xaras gesztusa egy kicsit meglepi, de örömmel fogadja el a finom falatot.*
-Tetszik nekem ez a hely. Finom étel, kényelmes ágy és megfelelően meleg fürdővíz.
*Boldogan mosolyog.*
-Persze az is hozzá tesz a hangulathoz, hogy te és Rúna is itt vagytok velem.
*Amint végére ér a kicsit érzelgős mondanivalójának, lassan az étkezést is befejezi.*
-Nem is tudtam, hogy ilyen éhes vagyok.
*Tasa örömmel szimatol bele a levegőbe, ahogy a rántotta megérkezik. Mielőtt enni kezdene, magában egy rövid köszönetet elmond a szellemeknek, majd hozzá lát az étkezéshez. Xaras gesztusa egy kicsit meglepi, de örömmel fogadja el a finom falatot.*
-Tetszik nekem ez a hely. Finom étel, kényelmes ágy és megfelelően meleg fürdővíz.
*Boldogan mosolyog.*
-Persze az is hozzá tesz a hangulathoz, hogy te és Rúna is itt vagytok velem.
*Amint végére ér a kicsit érzelgős mondanivalójának, lassan az étkezést is befejezi.*
-Nem is tudtam, hogy ilyen éhes vagyok.
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-03 07:38:05
Üzenet elküldve: 2020-09-03 07:38:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cheruhnson Drekarown//
*Ijedten nézi a másik próbálkozásait, de főleg akkor ráncolja meg a szemöldökét, mikor meg- meginog. Mert abban bizonyos, hogy nem lehet egy ekkora ember könnyű, ha ráesik az neki igenis fájni fog. Régi nagy félelme, hogy valaki véletlenül eltöri a szárnyát egy ilyen incidens alkalmával. Lihanechben ilyen persze sose fordulhatott elő, de ezen a barbár vidéken bármit kinéz a szerzetekből. Ahogy itt észrevette az jut hamarabb barackhoz, aki nagyobb darab. Mikor pedig a férfi rákérdez, hogy a mostani pozíciójukat jónak mondaná-e, kicsit meglepődik. A jótól ugyanis az, hogy egy falnak lapult háttal próbál néhány hangosabb szót kinyögni, miközben előtte dülöngél egy nagydarab férfi egészen távol áll. Így csak udvariasan mosolyog, a zavartságot azonban nem tudja eltüntetni az arcáról. Jobban megnyugszik, mikor a másik kiegyenesedik és a neki megszokott és kitapasztalt módon mozog ismét. Indulna utána, mikor az megfordul és a jobbját nyújtja felé, talán karolásra, ám valóban nincsen abban a helyzetben, hogy ezt illendően fogadni tudja. Emelné ő szívesen a karját, de furcsán mutatnának, mintha lógna a másik karjáról, nagyjából úgy. *
-Kedves a geszt… de nem fogadha…el. *Motyogja az orra alá, miközben a lábfejét mustrálja. Közben a férfi is észreveszi, hogy ez így valóban nem lesz jó, így inkább a tenyerét nyújtja az irányába. Nem igazán szeretné elfogadni, egyrészt olyan lenne, mint egy apjával a kocsmába érkező gyerek, másrészt mégis csak idegen számára a férfi.*
-I…inkább csak követném. *Lép oda a másik mögé és egyik kezével belekapaszkodik a vörös hajú ruházatára ráerősített zöld kendőbe. Ha így a másiknak megfelel, akár indulhatnak is a részéről, ő már beállt a libasorba. Megfordulhatna akár a fejében az is, hogy jó nagyot sózzon a férfi hátsójára, mint a lovakra szokás, de túlságosan is zavarja ez a nagy tömeg, meg a közelsége minden egyéb élőlénynek.*
-Vigyázzon az ittas személyekre, azok veszélyesek. *Jegyzi meg halkan, de jól kivehetően az intelmet, amit neki is mondtak már.*
*Ijedten nézi a másik próbálkozásait, de főleg akkor ráncolja meg a szemöldökét, mikor meg- meginog. Mert abban bizonyos, hogy nem lehet egy ekkora ember könnyű, ha ráesik az neki igenis fájni fog. Régi nagy félelme, hogy valaki véletlenül eltöri a szárnyát egy ilyen incidens alkalmával. Lihanechben ilyen persze sose fordulhatott elő, de ezen a barbár vidéken bármit kinéz a szerzetekből. Ahogy itt észrevette az jut hamarabb barackhoz, aki nagyobb darab. Mikor pedig a férfi rákérdez, hogy a mostani pozíciójukat jónak mondaná-e, kicsit meglepődik. A jótól ugyanis az, hogy egy falnak lapult háttal próbál néhány hangosabb szót kinyögni, miközben előtte dülöngél egy nagydarab férfi egészen távol áll. Így csak udvariasan mosolyog, a zavartságot azonban nem tudja eltüntetni az arcáról. Jobban megnyugszik, mikor a másik kiegyenesedik és a neki megszokott és kitapasztalt módon mozog ismét. Indulna utána, mikor az megfordul és a jobbját nyújtja felé, talán karolásra, ám valóban nincsen abban a helyzetben, hogy ezt illendően fogadni tudja. Emelné ő szívesen a karját, de furcsán mutatnának, mintha lógna a másik karjáról, nagyjából úgy. *
-Kedves a geszt… de nem fogadha…el. *Motyogja az orra alá, miközben a lábfejét mustrálja. Közben a férfi is észreveszi, hogy ez így valóban nem lesz jó, így inkább a tenyerét nyújtja az irányába. Nem igazán szeretné elfogadni, egyrészt olyan lenne, mint egy apjával a kocsmába érkező gyerek, másrészt mégis csak idegen számára a férfi.*
-I…inkább csak követném. *Lép oda a másik mögé és egyik kezével belekapaszkodik a vörös hajú ruházatára ráerősített zöld kendőbe. Ha így a másiknak megfelel, akár indulhatnak is a részéről, ő már beállt a libasorba. Megfordulhatna akár a fejében az is, hogy jó nagyot sózzon a férfi hátsójára, mint a lovakra szokás, de túlságosan is zavarja ez a nagy tömeg, meg a közelsége minden egyéb élőlénynek.*
-Vigyázzon az ittas személyekre, azok veszélyesek. *Jegyzi meg halkan, de jól kivehetően az intelmet, amit neki is mondtak már.*
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-01 20:45:24
Üzenet elküldve: 2020-09-01 20:45:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Yzoldinea T'wetryl//
*Nem teljesen érti a tündér reakcióját, ahogy elé guggol. Miért lapul a falhoz? Talán illetlenül közel van most hozzá? Guggoló helyzetben megpróbál kicsit hátrébb kacsázni, ami viccesen nézhet ki, ahogy előre dőlve, fenekét kitolva és riszálva csoszog hátrafelé, arcán látszik a koncentráció, ahogy próbál nem elesni, de így is van, hogy meg kell támaszkodnia a padlón, mielőtt arccal nyalja fel róla a port.*
-Így jobb?
*Zavart arckifejezését próbálja nagyon bocsánatkérőre varázsolni, tényleg úgy érzi, hogy minden próbálkozásával csak rosszabb lesz a helyzet. Nagyon sajnálná, ha azzal a lendülettel, ahogy megérkezett, máris rossz benyomást tenne valakire.
Megkönnyebbül, ahogy látja a tündérke érdeklődését, ami végre felcsillan, talán mégsem rontott el mindent már most. Talán még van remény, hogy felejtesse a tapintatlan találkozást. Többször bólint, hogy érti és véletlenül sem gondolta meg magát, továbbra is tartja a felajánlást, úgy udvarias, ha fizeti mindkettejük fogyasztását. Vezekelnie kell a vétkéért és ez a legjobb lehetőség!*
-Természetesen.
*Energikusan kiegyenesedik, megszokásból jobbját emeli a hölgy felé, hogy illendőn kísérhesse, de későn veszi észre magát, a hibát már elkövette. Hogyan vezessen valakit, ha az a valaki fele akkora, mint ő maga? Nincs jobb ötlete, ezért a tenyerét nyújtja a nő felé, remélve, hogy amaz nem érti félre a gesztust és nem gondolja, hogy ő valami rosszéletű, aki rátapos a nőkre, hogy utána kézen fogva kísérgesse és leitassa őket... El kell végre vonatkoztatnia attól, hogy a cselekedetei miért tüntethetik fel rossz fényben.*
-Csak mert elég sokan vannak és nem szeretném, ha más is olyan figyelmetlen lenne, mint én voltam.
*Nem teljesen érti a tündér reakcióját, ahogy elé guggol. Miért lapul a falhoz? Talán illetlenül közel van most hozzá? Guggoló helyzetben megpróbál kicsit hátrébb kacsázni, ami viccesen nézhet ki, ahogy előre dőlve, fenekét kitolva és riszálva csoszog hátrafelé, arcán látszik a koncentráció, ahogy próbál nem elesni, de így is van, hogy meg kell támaszkodnia a padlón, mielőtt arccal nyalja fel róla a port.*
-Így jobb?
*Zavart arckifejezését próbálja nagyon bocsánatkérőre varázsolni, tényleg úgy érzi, hogy minden próbálkozásával csak rosszabb lesz a helyzet. Nagyon sajnálná, ha azzal a lendülettel, ahogy megérkezett, máris rossz benyomást tenne valakire.
Megkönnyebbül, ahogy látja a tündérke érdeklődését, ami végre felcsillan, talán mégsem rontott el mindent már most. Talán még van remény, hogy felejtesse a tapintatlan találkozást. Többször bólint, hogy érti és véletlenül sem gondolta meg magát, továbbra is tartja a felajánlást, úgy udvarias, ha fizeti mindkettejük fogyasztását. Vezekelnie kell a vétkéért és ez a legjobb lehetőség!*
-Természetesen.
*Energikusan kiegyenesedik, megszokásból jobbját emeli a hölgy felé, hogy illendőn kísérhesse, de későn veszi észre magát, a hibát már elkövette. Hogyan vezessen valakit, ha az a valaki fele akkora, mint ő maga? Nincs jobb ötlete, ezért a tenyerét nyújtja a nő felé, remélve, hogy amaz nem érti félre a gesztust és nem gondolja, hogy ő valami rosszéletű, aki rátapos a nőkre, hogy utána kézen fogva kísérgesse és leitassa őket... El kell végre vonatkoztatnia attól, hogy a cselekedetei miért tüntethetik fel rossz fényben.*
-Csak mert elég sokan vannak és nem szeretném, ha más is olyan figyelmetlen lenne, mint én voltam.
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-01 16:39:58
Üzenet elküldve: 2020-09-01 16:39:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bármi megtörténhet//
*A férfi intézi is a rendelést. Hamarosan két adag Rántotta landol az asztalukon, potom 12 aranyért.
Az étel finoman illatozik, így a férfi bele is kezd abba, hogy elfogyassza a finom reggelit. Tasa úgy dönt, hogy Rónának nem kell semmit rendelni, valószínűleg a kutyus külön elemózsiát kap a gazdájától. Xaras egy falatka rántottát ráilleszt a villájára és azt felkínálja Tasának. Egy kedves gesztust szeretne ezzel szerelmese felé közölni. Azt, hogy ő gondoskodni szeretne róla. Tudja, hogy a lány még zavarban van a testi kapcsolatoktól, de reméli hamarosan legyőzi a gátlásosságát.*
*A férfi intézi is a rendelést. Hamarosan két adag Rántotta landol az asztalukon, potom 12 aranyért.
Az étel finoman illatozik, így a férfi bele is kezd abba, hogy elfogyassza a finom reggelit. Tasa úgy dönt, hogy Rónának nem kell semmit rendelni, valószínűleg a kutyus külön elemózsiát kap a gazdájától. Xaras egy falatka rántottát ráilleszt a villájára és azt felkínálja Tasának. Egy kedves gesztust szeretne ezzel szerelmese felé közölni. Azt, hogy ő gondoskodni szeretne róla. Tudja, hogy a lány még zavarban van a testi kapcsolatoktól, de reméli hamarosan legyőzi a gátlásosságát.*
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-01 15:29:56
Üzenet elküldve: 2020-09-01 15:29:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bármi megtörténhet//
*Követi a férfit az asztalok között, majd hálásan mosolyog, amikor kihúzzák neki a széket, majd a helyére igazítják. Rúna peckes foglal helyet a lány lába mellett. A bárd felvetésére, hogy mit egyenek egyet értően bólogat.*
-Jó lesz a rántotta nekem is.
*Kicsit zavarba jön a nyilvános testi kontaktus gondolatára, ez is egy olyan dolog, amihez hozzá kell még szoknia.*
-Nem kell semmi Rúnának hagyd csak.
*Jobb kezével legyint és megsimogatja a hatalmas eb fejét. Valószínűleg ezt a műveletet addig folytatja is, amíg a reggeli meg nem érkezik.*
*Követi a férfit az asztalok között, majd hálásan mosolyog, amikor kihúzzák neki a széket, majd a helyére igazítják. Rúna peckes foglal helyet a lány lába mellett. A bárd felvetésére, hogy mit egyenek egyet értően bólogat.*
-Jó lesz a rántotta nekem is.
*Kicsit zavarba jön a nyilvános testi kontaktus gondolatára, ez is egy olyan dolog, amihez hozzá kell még szoknia.*
-Nem kell semmi Rúnának hagyd csak.
*Jobb kezével legyint és megsimogatja a hatalmas eb fejét. Valószínűleg ezt a műveletet addig folytatja is, amíg a reggeli meg nem érkezik.*
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-01 08:20:57
Üzenet elküldve: 2020-09-01 08:20:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cheruhnson Drekarown//
*Jó maga is tetőtől talpig áll a pírban, mert ösztönösen cselekedett, de még így is tudatában volt a cselekedetének. Valamint áldja a szerencséjét, hogy a férfi nem éppen vele szembe állt, miközben a fejével az ellenkező irányba sandított, talppal tiporás közben. Arról nem is beszélve, hogy ő bizony eléggé mérges lenne, ha valaki csak úgy megnyomogatná a szebbik felét, a férfi pedig nem kisdarab. Aggodalommal teli tekintettel néz fel a nagydarab idegenre, miközben halkan makog. Mikor a másik leguggol, hozzá ismét a falhoz simul, miközben nagyokat pislog bodrin pöndörödő szempilláival.*
-Semmibajnemharagszom. *Motyogja az orra alá, lejjebb hajtva az állát, hogy még kisebbnek és jelentéktelenebbnek tűnjön, hátha akkor a férfi nem bántja, csak hagyja elmenni. Mert hiába kér elnézést, néha még az is ijesztő egy ekkora embertől. Idővel, mikor a riadalom már enyhülni látszik, azért felfedezi a zavar jeleit a másik arcán. ~Hát persze, hiszen megfogdostam, talán azt hiszi, hogy közeledni akarok felé? Én?~ Ekkor érkezik egy újabb bocsánatkérés, amire csak megrázza a fejét, majd a felajánlás. Ez most igazán jól jönne neki, fel is csillan a szeme.*
-Ne… nem kell meghiv…a van pénzem. *Kezd el kotorászni az öve környékén.*
-De ha nem bánná, a segítséget elfo…m. *Lévén, hogy milyen kicsi, nagyobb eséllyel indul a férfivel az oldalán, így sikerülhet elérni a pultost és használhatja az idegent fedezéknek, míg odaérnek.*
-Szeretnék kérni egy k.s gyü…csö. Ha van! Meg vizet. *Teszi gyorsan hozzá, nem járt még itt, nem tudja, mivel rendelkeznek, közben, hogy jobban hallja a másik közelebb hajol.*
-Lenne olyan szíves és... mennél elsőnek... megyek utánad. *Böki ki.*
*Jó maga is tetőtől talpig áll a pírban, mert ösztönösen cselekedett, de még így is tudatában volt a cselekedetének. Valamint áldja a szerencséjét, hogy a férfi nem éppen vele szembe állt, miközben a fejével az ellenkező irányba sandított, talppal tiporás közben. Arról nem is beszélve, hogy ő bizony eléggé mérges lenne, ha valaki csak úgy megnyomogatná a szebbik felét, a férfi pedig nem kisdarab. Aggodalommal teli tekintettel néz fel a nagydarab idegenre, miközben halkan makog. Mikor a másik leguggol, hozzá ismét a falhoz simul, miközben nagyokat pislog bodrin pöndörödő szempilláival.*
-Semmibajnemharagszom. *Motyogja az orra alá, lejjebb hajtva az állát, hogy még kisebbnek és jelentéktelenebbnek tűnjön, hátha akkor a férfi nem bántja, csak hagyja elmenni. Mert hiába kér elnézést, néha még az is ijesztő egy ekkora embertől. Idővel, mikor a riadalom már enyhülni látszik, azért felfedezi a zavar jeleit a másik arcán. ~Hát persze, hiszen megfogdostam, talán azt hiszi, hogy közeledni akarok felé? Én?~ Ekkor érkezik egy újabb bocsánatkérés, amire csak megrázza a fejét, majd a felajánlás. Ez most igazán jól jönne neki, fel is csillan a szeme.*
-Ne… nem kell meghiv…a van pénzem. *Kezd el kotorászni az öve környékén.*
-De ha nem bánná, a segítséget elfo…m. *Lévén, hogy milyen kicsi, nagyobb eséllyel indul a férfivel az oldalán, így sikerülhet elérni a pultost és használhatja az idegent fedezéknek, míg odaérnek.*
-Szeretnék kérni egy k.s gyü…csö. Ha van! Meg vizet. *Teszi gyorsan hozzá, nem járt még itt, nem tudja, mivel rendelkeznek, közben, hogy jobban hallja a másik közelebb hajol.*
-Lenne olyan szíves és... mennél elsőnek... megyek utánad. *Böki ki.*
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-31 02:11:05
Üzenet elküldve: 2020-08-31 02:11:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Naty - Soreyl //
//Holdudvar, majd Darenn szobája//
*Ugyan a lány valóban nem megy bele a kettejük szellemi erejének összemérésébe, és még ha igaza is van, annak egyenlőségéről, egészen más irányban indulnának el. A lovag sokkal inkább az egzakt dolgokat kedveli. Megmagyarázható dolgokat, szilárd pilléreken. Neki a mágia érzése, a hit, és a lány által említett "sárga folyam", és "víz érzete" olyan ködös, mint egy őszi kikötői hajnal, dacára annak hogy ő is érzi ezeket. Sose tudná így megfogalmazni, és már ideje sincs minderre, mert beüt a bizonyos galiba, és már ott állnak többé-kevésbé borfoltosan, és a lovag férfiúi tisztességéről tárgyalnak.*
~Elkalandoztál?~
*Kérdezi Perchi karcos hangján, mikor a lovag egy egész rövidke pillanatra elmélázik azon a gondolatképen, ahogy Naty egy szál ingben, és mosolyban áll a holdudvar közepén. Soreyl közben épp a tarkóvakargatással áll Natyval szemben.*
~Egy pillanatra.~
*Mondja szigorún agyában, de a kedve egy halk nyugodtságban végzi, ahogy a lány biztosítja a bizalmában.*
~Noha nem szolgáltál rá.~
*Teszi hozzá a kard, mire Soreyl nem veszi magát, hogy reagáljon inkább egy kedves mosollyal Jelzi a lány felé, hogy köszöni a bizalmat. Még egy igazi félig derékból indított, de nyakból végzett biccentéssel is megtoldja, amit csak amolyan jó nemesi neveltetést flegmán felhagyva szoktak. Közben a lány nagyokat pillog szürkés szemével, amin egy pillanatra jól el is bámészkodnak Soreyl barna íriszei. Ha a szürke egér kifejezést hallaná a lovag, sok ponton bele tudna kötni, de ez a helyzet nem áll fent. Ám mire visszaegyenesedik, és előre engedné a lányt, az még tréfál egyet. Somolyogva, kicsit szemlesütve. A lovag nem érti félre a dolgot, Perchi természetesen igen, és pont olyan hangokat ad ki, mikor cseperedő gyermekek, először látnak egy párt csókolózni. Tettetett undorral, és be nem vallott izgatottsággal.*
~Perchi! Nincs valami, amit csak úgy szó nélkül hagynál igaz?~
*Kérdezi kardjától a lovag, mire az hirtelen abbahagyja a kurjongatást a fejében, és mint egy igazi tudós élete nagy tételének kinyilatkoztatásakor, hideg tudálékossággal válaszol.*
~Semmi a világon.~
*Soreyl kontrollálja magát, pedig egy hatalmas sóhaj indulna belőle, nem kis fáradtsággal, de inkább csak visszanyitja az ajtót a fogadóba. Hamarost újra a szobájába vannak, de egészen más hangulatban, mint egy kis idővel ez előtt. A hangulat jobb, bár a szobába érve, ahogy beteszi maga után a faajtót a lovag kissé zavarba jön, és a lány is mintha kissé feszengne a helyzettől. Naty megáll a szoba közepén, a lovag pedig gyorsan feltúrja az utazózsákját, és a váltás inge után kutat. Hamarost meg is találja, és a válvarrásnál megcsippentve felemeli.*
-Nem egy hozzád illő báli ruha, de amíg mosnak remélem megteszi.
*Mondja mosolyogva, majd az ágyra teríti. Újra fejébe villan a kép, ahogy a lány neki áll átöltözni, és nagyon sok felé indul meg a vér a testében. Ennek elsőre látható jele, hogy egészen elpirul, kicsit még jobban zavarba is jön, ami immáron mozgásán is látszik. Magán is megigazítja egyszer a ruhát, még kisimítja a ráncokat az ágyon fekvő ingen, majd barna szemeit a lányéra emeli, és egy pillanatra megáll. Vett előtte egy levegőt, mint aki mondani akar valamit, és most úgy néz ki mint aki nem tudja mit mondjon, majd egy kis iső múlva kinyögi.*
-Megvárlak odakint.
*Nyugodt mély hangja, nem tudja palástolni, hogy zavarában összekapta az elhadart szavakat, pedig mindent megtett, hogy megtartsa a kemény férfi látszatát. Azzal el is indul kifelé, majd az ajtónál megáll, még nem nyitja ki. Nem néz hátra, szavai mintha az ajtófélfához címezné.*
-Majd csak nyújtsd ki a ruhát, én meg leszaladok vele a mosodára.
*És ha a lány szavai nem állítják meg, akkor kilép az ajtón, és mint egy katona aki őrt áll, nem tágít mellőle.*
~Kulcslyuk?~
*Kérdezi gyorsan Perchi.*
~Anyád.~
*Válaszolja nyugodtan Soreyl.*
// Naty - Soreyl //
//Holdudvar, majd Darenn szobája//
*Ugyan a lány valóban nem megy bele a kettejük szellemi erejének összemérésébe, és még ha igaza is van, annak egyenlőségéről, egészen más irányban indulnának el. A lovag sokkal inkább az egzakt dolgokat kedveli. Megmagyarázható dolgokat, szilárd pilléreken. Neki a mágia érzése, a hit, és a lány által említett "sárga folyam", és "víz érzete" olyan ködös, mint egy őszi kikötői hajnal, dacára annak hogy ő is érzi ezeket. Sose tudná így megfogalmazni, és már ideje sincs minderre, mert beüt a bizonyos galiba, és már ott állnak többé-kevésbé borfoltosan, és a lovag férfiúi tisztességéről tárgyalnak.*
~Elkalandoztál?~
*Kérdezi Perchi karcos hangján, mikor a lovag egy egész rövidke pillanatra elmélázik azon a gondolatképen, ahogy Naty egy szál ingben, és mosolyban áll a holdudvar közepén. Soreyl közben épp a tarkóvakargatással áll Natyval szemben.*
~Egy pillanatra.~
*Mondja szigorún agyában, de a kedve egy halk nyugodtságban végzi, ahogy a lány biztosítja a bizalmában.*
~Noha nem szolgáltál rá.~
*Teszi hozzá a kard, mire Soreyl nem veszi magát, hogy reagáljon inkább egy kedves mosollyal Jelzi a lány felé, hogy köszöni a bizalmat. Még egy igazi félig derékból indított, de nyakból végzett biccentéssel is megtoldja, amit csak amolyan jó nemesi neveltetést flegmán felhagyva szoktak. Közben a lány nagyokat pillog szürkés szemével, amin egy pillanatra jól el is bámészkodnak Soreyl barna íriszei. Ha a szürke egér kifejezést hallaná a lovag, sok ponton bele tudna kötni, de ez a helyzet nem áll fent. Ám mire visszaegyenesedik, és előre engedné a lányt, az még tréfál egyet. Somolyogva, kicsit szemlesütve. A lovag nem érti félre a dolgot, Perchi természetesen igen, és pont olyan hangokat ad ki, mikor cseperedő gyermekek, először látnak egy párt csókolózni. Tettetett undorral, és be nem vallott izgatottsággal.*
~Perchi! Nincs valami, amit csak úgy szó nélkül hagynál igaz?~
*Kérdezi kardjától a lovag, mire az hirtelen abbahagyja a kurjongatást a fejében, és mint egy igazi tudós élete nagy tételének kinyilatkoztatásakor, hideg tudálékossággal válaszol.*
~Semmi a világon.~
*Soreyl kontrollálja magát, pedig egy hatalmas sóhaj indulna belőle, nem kis fáradtsággal, de inkább csak visszanyitja az ajtót a fogadóba. Hamarost újra a szobájába vannak, de egészen más hangulatban, mint egy kis idővel ez előtt. A hangulat jobb, bár a szobába érve, ahogy beteszi maga után a faajtót a lovag kissé zavarba jön, és a lány is mintha kissé feszengne a helyzettől. Naty megáll a szoba közepén, a lovag pedig gyorsan feltúrja az utazózsákját, és a váltás inge után kutat. Hamarost meg is találja, és a válvarrásnál megcsippentve felemeli.*
-Nem egy hozzád illő báli ruha, de amíg mosnak remélem megteszi.
*Mondja mosolyogva, majd az ágyra teríti. Újra fejébe villan a kép, ahogy a lány neki áll átöltözni, és nagyon sok felé indul meg a vér a testében. Ennek elsőre látható jele, hogy egészen elpirul, kicsit még jobban zavarba is jön, ami immáron mozgásán is látszik. Magán is megigazítja egyszer a ruhát, még kisimítja a ráncokat az ágyon fekvő ingen, majd barna szemeit a lányéra emeli, és egy pillanatra megáll. Vett előtte egy levegőt, mint aki mondani akar valamit, és most úgy néz ki mint aki nem tudja mit mondjon, majd egy kis iső múlva kinyögi.*
-Megvárlak odakint.
*Nyugodt mély hangja, nem tudja palástolni, hogy zavarában összekapta az elhadart szavakat, pedig mindent megtett, hogy megtartsa a kemény férfi látszatát. Azzal el is indul kifelé, majd az ajtónál megáll, még nem nyitja ki. Nem néz hátra, szavai mintha az ajtófélfához címezné.*
-Majd csak nyújtsd ki a ruhát, én meg leszaladok vele a mosodára.
*És ha a lány szavai nem állítják meg, akkor kilép az ajtón, és mint egy katona aki őrt áll, nem tágít mellőle.*
~Kulcslyuk?~
*Kérdezi gyorsan Perchi.*
~Anyád.~
*Válaszolja nyugodtan Soreyl.*
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-30 21:24:17
Üzenet elküldve: 2020-08-30 21:24:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fényfohász//
*Helyeslőn bólint Viel csodálkozására, és közben kicsit reménykedik abban, hogy lezárul ez a téma. Egyhamar nem valószínű, hogy visszatér a tavernába. Rossz emlékei fűződnek hozzá, a mély csalódás keserű íze. De semmilyen módon nem jelzi ezt társának, többek között azért nem, mert nem akar erről beszélni. Főleg a benne lezajlott változásról nem. Egyáltalán abban sem biztos egyelőre, hogy valaha fel fogja-e tudni vállalni bárki előtt is, hogy mit érez. Hogy ő már valamiben más, mint sok lény.
Titthyt egyébként nem zavarja a kis monológ, de érdemben nem tud hozzászólni a témához.*
- Biztos megvan a jellegzetes érzete, ha bölcsektől hallod a történeteket. Az egyébként igaz, hogy én se magán célokra fogom használni. Még olvasni sem tudok.* Utolsó mondata egészen véletlenül csúszik ki a száján, s mire észbe kap, már elhangzott. Ez egy olyan titka, amit egyébként jóformán senkivel nem osztott meg eddig. Talán egy-két kedves barátja tudta, meg a szülei, de senki más. Még a kolbász megmaradt csücske is megáll szájában egy pillanatra, de aztán valahogy sikerül lenyelnie. Még a másik vár rá, de egyelőre nem az a legnagyobb gondja. Szégyenben érzi magát, s legszívesebben elsüllyedne. Arcát heves pír önti el, na meg a hozzá tartozó forróság, mely olyan, mint lénynek az árnyéka. Mindig ott van, nem lehet ellene semmit tenni. Csak lopva pillantgat Viel arcára, egyébként igyekszik kerülni a virágból született tekintetét. A kérdésére adott választ továbbra is érdeklődve hallgatja, bár a szemkontaktust továbbra sem veszi fel. Inkább a másik kolbász elfogyasztásába temetkezik, az Árnyék nevű kísérő említésére is mindössze apró meglepetés ül ki arcára. Nem tudja, kiről is lehet szó, de azt valahogyan érzi, hogy nem emberi lény. Háziállatra gondol, de nem kérdez rá, most nem. Arca egyébként már kevésbé lángol, de azért még látszik.*
*Helyeslőn bólint Viel csodálkozására, és közben kicsit reménykedik abban, hogy lezárul ez a téma. Egyhamar nem valószínű, hogy visszatér a tavernába. Rossz emlékei fűződnek hozzá, a mély csalódás keserű íze. De semmilyen módon nem jelzi ezt társának, többek között azért nem, mert nem akar erről beszélni. Főleg a benne lezajlott változásról nem. Egyáltalán abban sem biztos egyelőre, hogy valaha fel fogja-e tudni vállalni bárki előtt is, hogy mit érez. Hogy ő már valamiben más, mint sok lény.
Titthyt egyébként nem zavarja a kis monológ, de érdemben nem tud hozzászólni a témához.*
- Biztos megvan a jellegzetes érzete, ha bölcsektől hallod a történeteket. Az egyébként igaz, hogy én se magán célokra fogom használni. Még olvasni sem tudok.* Utolsó mondata egészen véletlenül csúszik ki a száján, s mire észbe kap, már elhangzott. Ez egy olyan titka, amit egyébként jóformán senkivel nem osztott meg eddig. Talán egy-két kedves barátja tudta, meg a szülei, de senki más. Még a kolbász megmaradt csücske is megáll szájában egy pillanatra, de aztán valahogy sikerül lenyelnie. Még a másik vár rá, de egyelőre nem az a legnagyobb gondja. Szégyenben érzi magát, s legszívesebben elsüllyedne. Arcát heves pír önti el, na meg a hozzá tartozó forróság, mely olyan, mint lénynek az árnyéka. Mindig ott van, nem lehet ellene semmit tenni. Csak lopva pillantgat Viel arcára, egyébként igyekszik kerülni a virágból született tekintetét. A kérdésére adott választ továbbra is érdeklődve hallgatja, bár a szemkontaktust továbbra sem veszi fel. Inkább a másik kolbász elfogyasztásába temetkezik, az Árnyék nevű kísérő említésére is mindössze apró meglepetés ül ki arcára. Nem tudja, kiről is lehet szó, de azt valahogyan érzi, hogy nem emberi lény. Háziállatra gondol, de nem kérdez rá, most nem. Arca egyébként már kevésbé lángol, de azért még látszik.*
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-30 17:35:11
Üzenet elküldve: 2020-08-30 17:35:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Yzoldinea T'wetryl//
*Bár az neki is feltűnik, hogy nagyon rossz helyre lépett éppen, mégis váratlanul éri, hogy két kis tenyér simul a fenekére, abban hirtelen nem is biztos, hogy most el akarják őt tolni vagy valaki épp felméri, hogy hátsó tájékon mit is rejt a nadrág. A füle hegyéig elvörösödve fordul meg, első gondolata az, hogy kikéri magának a fizikai ismerkedést, de hamar rá kell jönnie, hogy bizony mégis csak ő vétett az illem ellen először, és ahogy lepillant a tündérre, már érti is, hogy miért épp a szebbik felén próbálták a vékony karok eltolni.
Csak pislog lefelé, a hangzavartól egy kukkot se ért, csak azt látja, hogy a nő ajkai mozognak, tehát valamit beszél, feltételezhetően éppen hozzá. Mielőtt átgondolhatná, hogy mit is csinál éppen, leguggol, hogy legalább nagyjából egy szintben legyenek.*
-Elnézést, de nem hallottam semmit, illetve még egyszer bocsánat, nem figyeltem, nem volt szándékos...
*Agyában pár másodperces késéssel tudatosul, hogy ez a testtartás épp olyan, mintha egy kisgyermekhez beszélne, ami valószínűleg megalázó lehet egy olyan teremtés számára, aki csak termetre csöpp, de vonásai alapján már kilépett a serdülő korból.*
-Bocsánat, nem akarok tiszteletlen lenni, csak a nagy a hangzavar és így könnyebb...
*Arcáról süt, hogy kezd kétségbe esni, hiába próbálkozik jóvá tenni a bakit, mintha újabb és újabb hibákat követne el. Hogy tudná mindezt jóvá tenni? Itt, egy fogadó belsejében mégis mi lehet az a mód, ahogy kiengesztelhet valakit? Esetleg virágok?*
-Meghívhatom egy italra? Bocsánatkérés végett!
*Sietve teszi hozzá, mielőtt a hölgy azt hinné, hogy ő valami rosszéletű, aki úgy próbál nőket csábítani, hogy a lábukra tapos, majd leitatja őket.*
*Bár az neki is feltűnik, hogy nagyon rossz helyre lépett éppen, mégis váratlanul éri, hogy két kis tenyér simul a fenekére, abban hirtelen nem is biztos, hogy most el akarják őt tolni vagy valaki épp felméri, hogy hátsó tájékon mit is rejt a nadrág. A füle hegyéig elvörösödve fordul meg, első gondolata az, hogy kikéri magának a fizikai ismerkedést, de hamar rá kell jönnie, hogy bizony mégis csak ő vétett az illem ellen először, és ahogy lepillant a tündérre, már érti is, hogy miért épp a szebbik felén próbálták a vékony karok eltolni.
Csak pislog lefelé, a hangzavartól egy kukkot se ért, csak azt látja, hogy a nő ajkai mozognak, tehát valamit beszél, feltételezhetően éppen hozzá. Mielőtt átgondolhatná, hogy mit is csinál éppen, leguggol, hogy legalább nagyjából egy szintben legyenek.*
-Elnézést, de nem hallottam semmit, illetve még egyszer bocsánat, nem figyeltem, nem volt szándékos...
*Agyában pár másodperces késéssel tudatosul, hogy ez a testtartás épp olyan, mintha egy kisgyermekhez beszélne, ami valószínűleg megalázó lehet egy olyan teremtés számára, aki csak termetre csöpp, de vonásai alapján már kilépett a serdülő korból.*
-Bocsánat, nem akarok tiszteletlen lenni, csak a nagy a hangzavar és így könnyebb...
*Arcáról süt, hogy kezd kétségbe esni, hiába próbálkozik jóvá tenni a bakit, mintha újabb és újabb hibákat követne el. Hogy tudná mindezt jóvá tenni? Itt, egy fogadó belsejében mégis mi lehet az a mód, ahogy kiengesztelhet valakit? Esetleg virágok?*
-Meghívhatom egy italra? Bocsánatkérés végett!
*Sietve teszi hozzá, mielőtt a hölgy azt hinné, hogy ő valami rosszéletű, aki úgy próbál nőket csábítani, hogy a lábukra tapos, majd leitatja őket.*
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-30 12:15:40
Üzenet elküldve: 2020-08-30 12:15:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cheruhnson Drekarown//
*Magában latolgatja az esélyeket, hiszen ha nekiindul a pulthoz, bizony elég nagy odafigyelésre lesz szüksége, hogy a váratlanul felugró férfiak által kitolt székeket elkerülje. Ám, ha még el is ér a pulthoz, akkor is bizonyos, hogy a hangja nem fogja elérni a férfit, aki a fatákolmány mögött ácsorog, hamarabb húzza rá a széket egy, a pulthoz odaülő óriás. Fel kell, hogy másszon az egyik székre, még mielőtt annak gazdája lenne. Igen, ez lesz a megoldás. Nyílik az ajtó, így odalapul a fal mellé, reménykedve benne, hogy az új érkező nem épp a fal tövét akarja megöntözni a gyomra tartalmával. Az érkező megáll előtte, bizonyára őt is, ahogy jómagát bizonytalansággal tölti el a látvány és a lehetőségek tárháza, amelyeket a fogadó kínál. A legtöbb asztalnál már megy javában az ivászat és a hangulat is megfelelő, ahogy azt elvárná az ember egy dolgos nap után, talán pont ezért nehéz kivenni merre is található a pult. Ekkor látja, hogy az idegen leemeli a hátáról a tegezt, talán pont az asztalok között húzódó szűk folyosók miatt, ám a helyett, hogy megindulna váratlanul hátralép. Ő is ezt tenné, ha nem éppen a falnak lenne lapulva, így egy fájdalmas kiáltás hallatszik az idegen mögül az események következtében.*
-Áu! A lába… *Feszül neki két tenyerével az idegen fenekének, mert pont az van előtte és próbálja fizikai erejével, amely kapcsán érdemes megemlíteni, hogy mindamellett, hogy létezik nem bizonyított. A férfi így csak enyhe nyomást érezhet azon a táján.*
-Ké… legyen sz…. rébb…ni. Ha ne…pro…. *Motyog magában, még ebben a szituációban sem tudja feljebb emelni a hangját, nincsen hozzászokva. Még ront is a helyzeten, hogy odabenn a hangszínt már emelkedett, felülharsogva a saját mondanivalóját.*
-Sem…ba., mr…ktam. *Ereszti el azonnal a másikat, amint karnyújtásnyi távolságba kerül, közben felemeli az érintett lábát és megigazítja rajta a csizmát, kicsit megnyomkodva. Mert bizony fáj még neki.*
*Magában latolgatja az esélyeket, hiszen ha nekiindul a pulthoz, bizony elég nagy odafigyelésre lesz szüksége, hogy a váratlanul felugró férfiak által kitolt székeket elkerülje. Ám, ha még el is ér a pulthoz, akkor is bizonyos, hogy a hangja nem fogja elérni a férfit, aki a fatákolmány mögött ácsorog, hamarabb húzza rá a széket egy, a pulthoz odaülő óriás. Fel kell, hogy másszon az egyik székre, még mielőtt annak gazdája lenne. Igen, ez lesz a megoldás. Nyílik az ajtó, így odalapul a fal mellé, reménykedve benne, hogy az új érkező nem épp a fal tövét akarja megöntözni a gyomra tartalmával. Az érkező megáll előtte, bizonyára őt is, ahogy jómagát bizonytalansággal tölti el a látvány és a lehetőségek tárháza, amelyeket a fogadó kínál. A legtöbb asztalnál már megy javában az ivászat és a hangulat is megfelelő, ahogy azt elvárná az ember egy dolgos nap után, talán pont ezért nehéz kivenni merre is található a pult. Ekkor látja, hogy az idegen leemeli a hátáról a tegezt, talán pont az asztalok között húzódó szűk folyosók miatt, ám a helyett, hogy megindulna váratlanul hátralép. Ő is ezt tenné, ha nem éppen a falnak lenne lapulva, így egy fájdalmas kiáltás hallatszik az idegen mögül az események következtében.*
-Áu! A lába… *Feszül neki két tenyerével az idegen fenekének, mert pont az van előtte és próbálja fizikai erejével, amely kapcsán érdemes megemlíteni, hogy mindamellett, hogy létezik nem bizonyított. A férfi így csak enyhe nyomást érezhet azon a táján.*
-Ké… legyen sz…. rébb…ni. Ha ne…pro…. *Motyog magában, még ebben a szituációban sem tudja feljebb emelni a hangját, nincsen hozzászokva. Még ront is a helyzeten, hogy odabenn a hangszínt már emelkedett, felülharsogva a saját mondanivalóját.*
-Sem…ba., mr…ktam. *Ereszti el azonnal a másikat, amint karnyújtásnyi távolságba kerül, közben felemeli az érintett lábát és megigazítja rajta a csizmát, kicsit megnyomkodva. Mert bizony fáj még neki.*
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-29 23:22:50
Üzenet elküldve: 2020-08-29 23:22:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tündércsávó és a kalapos//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jóllehet, hogy Dora jobban is teszi, hogy nem kezd belefolyni abba, hogy ki lehet dalnok, s ki nem. Bár ez talán nézőpont kérdése, és az is megeshet, mert előfordul ám hébe-korba, hogy okos dolgokat is mond Merchen, nem csak ravaszakat, hogy közös dűlőre jutnának. Ám ez jobb híján elmarad, legalábbis ebben a témában, és egyelőre, mert hisz ki tudhatja, hogy mit hoz a jövő? A hozzá intézett szavakra egyáltalán nem illetődik meg, távol is állna tőle, talán atyja jól ki is nevetné, azt meg mégsem hagyná, ha módja van rá, hogy tegyen ellene, s hogy is ne lenne. Csak sejteni tudja, a korábbi tudására alapozva, amit egyrészt a ravasz nőkről tud, másrészt meg a vándorzenészekről, ha tényleg az Dora, akinek vallja magát. Bár Merchennek esze ágában sincs ezt elvitatni tőle, sem firtatni nem fogja, megelégszik az igazság eme orcájával, mit felé fordítanak.*
-Nos az értesülései valóban helyesek, meg kell mondjam. *Emeli fel saját kezét, s kényesen, már-már nevetségesen nézegeti ahogy mozgatja ujjait.* Igazán különös érzékkel tudom használni őket, bár be kell valljam, jobb szeretem a sokkal finomabb hangszereket, melyekből külön művészet hangokat előcsalni, főleg úgy, hogy az tetszen is az ember fülének.
*Szó mi szó, régóta nem találkozott olyan népséggel errefelé, akivel ilyen kényelmesen, mégis ilyen szórakoztatótan, s az átlagos napi beszélgetéseihez képest igencsak magasröptűen telne. Arról nem is beszélve, hogy még a tündér sem ment bele Dorába, de szintén, ez talán egy másik történet.*
-Talán mesélhetek is, ha kíváncsi. Nem szeretném a drága idejét pazarolni.
*Nem áll messze tőle a túlzás, bármiről is legyen szó, szereti szándékosan úgy mímelni a dolgokat, mintha nem sejtene semmit.*
-Nos csak bízni tudok benne. Egyébként is, a munkát nem lehet barátságokra alapozni, meg régi ismeretségre. A munka az munka, el kell végezni, s ha jól van elvégezve, jóféle jutalom is jár érte.
*Azért érződik, hogy ez a terület, még ha nem is kifejezetten egy üzleti dolog, mégis közelebb áll hozzá, s valahogy otthonosabban érzi magát, szinte a kisugárzása is egészen más, mint korábban. Persze szándékosan fogalmaz gyakran úgy, hogy ne legyen biztos, hogy mire is gondol, bízik benne, hogy hűtlen asszony fajta-e Dora, vagy abban bízik hogy nem? Talán ő maga sem tudja biztosan melyiknek örülne jobban.*
//A tündércsávó és a kalapos//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jóllehet, hogy Dora jobban is teszi, hogy nem kezd belefolyni abba, hogy ki lehet dalnok, s ki nem. Bár ez talán nézőpont kérdése, és az is megeshet, mert előfordul ám hébe-korba, hogy okos dolgokat is mond Merchen, nem csak ravaszakat, hogy közös dűlőre jutnának. Ám ez jobb híján elmarad, legalábbis ebben a témában, és egyelőre, mert hisz ki tudhatja, hogy mit hoz a jövő? A hozzá intézett szavakra egyáltalán nem illetődik meg, távol is állna tőle, talán atyja jól ki is nevetné, azt meg mégsem hagyná, ha módja van rá, hogy tegyen ellene, s hogy is ne lenne. Csak sejteni tudja, a korábbi tudására alapozva, amit egyrészt a ravasz nőkről tud, másrészt meg a vándorzenészekről, ha tényleg az Dora, akinek vallja magát. Bár Merchennek esze ágában sincs ezt elvitatni tőle, sem firtatni nem fogja, megelégszik az igazság eme orcájával, mit felé fordítanak.*
-Nos az értesülései valóban helyesek, meg kell mondjam. *Emeli fel saját kezét, s kényesen, már-már nevetségesen nézegeti ahogy mozgatja ujjait.* Igazán különös érzékkel tudom használni őket, bár be kell valljam, jobb szeretem a sokkal finomabb hangszereket, melyekből külön művészet hangokat előcsalni, főleg úgy, hogy az tetszen is az ember fülének.
*Szó mi szó, régóta nem találkozott olyan népséggel errefelé, akivel ilyen kényelmesen, mégis ilyen szórakoztatótan, s az átlagos napi beszélgetéseihez képest igencsak magasröptűen telne. Arról nem is beszélve, hogy még a tündér sem ment bele Dorába, de szintén, ez talán egy másik történet.*
-Talán mesélhetek is, ha kíváncsi. Nem szeretném a drága idejét pazarolni.
*Nem áll messze tőle a túlzás, bármiről is legyen szó, szereti szándékosan úgy mímelni a dolgokat, mintha nem sejtene semmit.*
-Nos csak bízni tudok benne. Egyébként is, a munkát nem lehet barátságokra alapozni, meg régi ismeretségre. A munka az munka, el kell végezni, s ha jól van elvégezve, jóféle jutalom is jár érte.
*Azért érződik, hogy ez a terület, még ha nem is kifejezetten egy üzleti dolog, mégis közelebb áll hozzá, s valahogy otthonosabban érzi magát, szinte a kisugárzása is egészen más, mint korábban. Persze szándékosan fogalmaz gyakran úgy, hogy ne legyen biztos, hogy mire is gondol, bízik benne, hogy hűtlen asszony fajta-e Dora, vagy abban bízik hogy nem? Talán ő maga sem tudja biztosan melyiknek örülne jobban.*
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-29 13:48:54
Üzenet elküldve: 2020-08-29 13:48:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Yzoldinea T'wetryl//
*Azt mondják, minden városban a fogadókat érdemes megnézni, nem csak a biztos szállás lehetősége miatt, hanem a vendégsereg összetétele is viselkedése is árulkodó lehet. Egy faj dominál vagy vegyes az összetétel? Megpróbálják kihasználni a megfáradt utazókat vagy inkább messzire kerülik? Apró érdekességek, Cheruhn szinte már kíváncsiságot is érez, ahogy belép az első útjába kerülő fogadóba, hogy ezekre választ kapjon. Illetve némi italt, az út utolsó szakaszára a vízkészlete igen kritikus szintre csökkent, jelenleg úgy érzi, hogy inkább az istállóban kellene kikötnie, ahol egy egész itatónyi vizet képes lenne magába szívni.
Belép, még egy halk, bizonytalan köszönés-féle is elhagyja a száját, nincs tisztában még a helyi illemmel és nem szeretne máris neveletlen nomádnak tűnni. Ruházata poros és egyszerű, barna bőringe és nadrágja viselik a hosszú út nyomát és sajnos valószínűleg annak szagát is. Talán nem is ivással kellene kezdenie, hanem máris szobát bérelni és fürdőt venni? Megengedhet egyáltalán ekkora fényűzést magának? Először is az árakról kell érdeklődnie, utána kezdhet tervezgetni, hogy pontosan mihez is kezdjen. Ráadásul munkát is minél hamarabb szereznie kell, kezd arany szűkében lenni.
Félrehúzódik az ajtóból, tekintete bizonytalanul jár körbe, az első látogatás egy idegen helyen mindig apró, nevetséges zavart kelt benne, de mentségére szóljon, próbálja leplezni. Amíg eldönti, hogy a pulthoz sétáljon egyenesen vagy tevékenykedik esetleg valaki az asztalok között is, addig is leemeli hátáról az íjat és a tegzet, majd hátrálna egy lépést, hogy egy másik vendég elférjen tőle, de sarka mintha valami puhát érne, amitől annyira meglepődik, hogy ahogy próbál visszalépni eredeti helyére, majdnem hanyatt esik.*
-Elnézést, én...
*Ahogy megfordul, hogy tisztességesen bocsánatot kérjen, legnagyobb meglepetésére hirtelen nem lát senkit, kettőt kell pislognia, mire rájön, hogy ha lefelé néz, akkor nagyobb sikerrel jár.*
-Mármint nem figyeltem, nem szándékoztam kegyedre lépni... rád lépni.
*Azt sem tudja nagy zavarában, hogy magázódjon, tegeződjön és csak reméli, hogy a tündérke nem fogja helyben fejét venni a sértésért. Rosszul venné ki magát, ha már a legelső napján ellenséget szerezne magának a városban.*
*Azt mondják, minden városban a fogadókat érdemes megnézni, nem csak a biztos szállás lehetősége miatt, hanem a vendégsereg összetétele is viselkedése is árulkodó lehet. Egy faj dominál vagy vegyes az összetétel? Megpróbálják kihasználni a megfáradt utazókat vagy inkább messzire kerülik? Apró érdekességek, Cheruhn szinte már kíváncsiságot is érez, ahogy belép az első útjába kerülő fogadóba, hogy ezekre választ kapjon. Illetve némi italt, az út utolsó szakaszára a vízkészlete igen kritikus szintre csökkent, jelenleg úgy érzi, hogy inkább az istállóban kellene kikötnie, ahol egy egész itatónyi vizet képes lenne magába szívni.
Belép, még egy halk, bizonytalan köszönés-féle is elhagyja a száját, nincs tisztában még a helyi illemmel és nem szeretne máris neveletlen nomádnak tűnni. Ruházata poros és egyszerű, barna bőringe és nadrágja viselik a hosszú út nyomát és sajnos valószínűleg annak szagát is. Talán nem is ivással kellene kezdenie, hanem máris szobát bérelni és fürdőt venni? Megengedhet egyáltalán ekkora fényűzést magának? Először is az árakról kell érdeklődnie, utána kezdhet tervezgetni, hogy pontosan mihez is kezdjen. Ráadásul munkát is minél hamarabb szereznie kell, kezd arany szűkében lenni.
Félrehúzódik az ajtóból, tekintete bizonytalanul jár körbe, az első látogatás egy idegen helyen mindig apró, nevetséges zavart kelt benne, de mentségére szóljon, próbálja leplezni. Amíg eldönti, hogy a pulthoz sétáljon egyenesen vagy tevékenykedik esetleg valaki az asztalok között is, addig is leemeli hátáról az íjat és a tegzet, majd hátrálna egy lépést, hogy egy másik vendég elférjen tőle, de sarka mintha valami puhát érne, amitől annyira meglepődik, hogy ahogy próbál visszalépni eredeti helyére, majdnem hanyatt esik.*
-Elnézést, én...
*Ahogy megfordul, hogy tisztességesen bocsánatot kérjen, legnagyobb meglepetésére hirtelen nem lát senkit, kettőt kell pislognia, mire rájön, hogy ha lefelé néz, akkor nagyobb sikerrel jár.*
-Mármint nem figyeltem, nem szándékoztam kegyedre lépni... rád lépni.
*Azt sem tudja nagy zavarában, hogy magázódjon, tegeződjön és csak reméli, hogy a tündérke nem fogja helyben fejét venni a sértésért. Rosszul venné ki magát, ha már a legelső napján ellenséget szerezne magának a városban.*
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-29 00:23:34
Üzenet elküldve: 2020-08-29 00:23:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Fényfohász//
- A tavernától? Ejha, az messzebb van, mint Szarvasliget! *kiáltja Viel meglepetten. Talpraesett az, aki ennyit vándorol, főleg ilyen pocsék időben. Mindenesetre ő biztosan nem sajnálja tőle a kolbászt, még ha jókora is.* Lehet, hogy én is harapok valamit mindjárt, kedvet kaptam hozzá. Valami könnyedebbet, egy egész vacsora sok lenne. Nemrég főztem otthon egy jó levest, de aztán elsiettem a templomba. Remélem, a többiek azért megeszik, akkor nem megy fölösbe az a sok zöldség.
*Persze ez a kis elmélkedés inkább magának, mint Titthynek szól, de a lány is kénytelen végighallgatni. Viszont egy kis részletre is fény derül a titokzatos találmánnyal kapcsolatban, amely mellett nem tud csak úgy elmenni.*
- Írással kapcsolatos? Hát, akkor lehetséges, hogy nem én fogom a legtöbbet használni. *Állapítja meg, de szégyenkezés nem hallatszik a hangjában.* Ritkán szoktam írni, olvasni azért többször. Szeretem a történeteket, de a falumban megszoktam, hogy tapasztaltabbaktól, bölcsebbektől hallom őket. Egészen más hatást kelt, ha előadják!
*Viel nem most jött le a felvédőről, tudja ő jól, hogy a hegei feltűnőek. Már nem egy kisgyereket ijesztett meg velük, pedig eszében sincs. De ami más, az feltűnő, mindig is az lesz, nehéz is nem foglalkozni vele. Most is csak megértően mosolyog Titthy esetlenségére, főleg, miután újból feltesz egy kérdést, amelyre már korábban válaszolt. Viel egy kis ideig hallgat, szemében régi tapasztalás csillog.*
- Semmi baj, igazán. Az élet csupa rejtély, nem igaz? *Kuncog.* Talán pont azért vagyunk itt mindannyian, hogy többet tudjunk meg róluk. Én is ezért keltem útra, hogy megtudjam, a Fény Úrnője mit kíván tőlem. Furcsa, jó és rossz dolgok egyaránt történtek mostanság, de már nem tudom követni, nekem mi a szerepem ebben az egészben. Szeretném segíteni és a helyes irányba terelni a barátaimat, de várom, hogy megtudjam, hogyan. Szóval valami ilyesmi vagyok, foglalkozásomat tekintve. *Az ablak felé pillant, és kibámul.* Követ… vagy valami olyasmi. De nem vagyok egyedül! Van egy hűséges segítőm is ám, Árnyék a neve.
*Viel Titthyre hagyja, hogy elképzelje ezt a bizonyos Árnyék becenevű személyt, vagy rákérdezzen, ki ő.*
- A tavernától? Ejha, az messzebb van, mint Szarvasliget! *kiáltja Viel meglepetten. Talpraesett az, aki ennyit vándorol, főleg ilyen pocsék időben. Mindenesetre ő biztosan nem sajnálja tőle a kolbászt, még ha jókora is.* Lehet, hogy én is harapok valamit mindjárt, kedvet kaptam hozzá. Valami könnyedebbet, egy egész vacsora sok lenne. Nemrég főztem otthon egy jó levest, de aztán elsiettem a templomba. Remélem, a többiek azért megeszik, akkor nem megy fölösbe az a sok zöldség.
*Persze ez a kis elmélkedés inkább magának, mint Titthynek szól, de a lány is kénytelen végighallgatni. Viszont egy kis részletre is fény derül a titokzatos találmánnyal kapcsolatban, amely mellett nem tud csak úgy elmenni.*
- Írással kapcsolatos? Hát, akkor lehetséges, hogy nem én fogom a legtöbbet használni. *Állapítja meg, de szégyenkezés nem hallatszik a hangjában.* Ritkán szoktam írni, olvasni azért többször. Szeretem a történeteket, de a falumban megszoktam, hogy tapasztaltabbaktól, bölcsebbektől hallom őket. Egészen más hatást kelt, ha előadják!
*Viel nem most jött le a felvédőről, tudja ő jól, hogy a hegei feltűnőek. Már nem egy kisgyereket ijesztett meg velük, pedig eszében sincs. De ami más, az feltűnő, mindig is az lesz, nehéz is nem foglalkozni vele. Most is csak megértően mosolyog Titthy esetlenségére, főleg, miután újból feltesz egy kérdést, amelyre már korábban válaszolt. Viel egy kis ideig hallgat, szemében régi tapasztalás csillog.*
- Semmi baj, igazán. Az élet csupa rejtély, nem igaz? *Kuncog.* Talán pont azért vagyunk itt mindannyian, hogy többet tudjunk meg róluk. Én is ezért keltem útra, hogy megtudjam, a Fény Úrnője mit kíván tőlem. Furcsa, jó és rossz dolgok egyaránt történtek mostanság, de már nem tudom követni, nekem mi a szerepem ebben az egészben. Szeretném segíteni és a helyes irányba terelni a barátaimat, de várom, hogy megtudjam, hogyan. Szóval valami ilyesmi vagyok, foglalkozásomat tekintve. *Az ablak felé pillant, és kibámul.* Követ… vagy valami olyasmi. De nem vagyok egyedül! Van egy hűséges segítőm is ám, Árnyék a neve.
*Viel Titthyre hagyja, hogy elképzelje ezt a bizonyos Árnyék becenevű személyt, vagy rákérdezzen, ki ő.*
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-27 22:02:20
Üzenet elküldve: 2020-08-27 22:02:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fényfohász//
*Titthyben nincs félelem amiatt, hogy eltaposhatják. Igaz, fajtársától jelentősen alacsonyabb, de hát na! Nem mindenkinek adatik meg az égimeszelő termet.*
- Bocsánat.* Szabadkozik kissé pirulva.*
- Ritka alkalmak egyike, hogy ennyit eszem. Ma reggel indultam útnak a Három barát tavernától, azóta semmit sem ettem.
*Egyébként nem veszi rossz néven ezt a mosolyt, sőt, apró figyelmeztetésként fogja fel, hogy lassabban kéne eltűntetnie a kolbászokat. Amiből egyébként az egyik szál kicsivel több mint a fele már odavan.*
- Igen, én is remélem, hogy valaha sikerül eljutnom a megvalósításig.* Mosolyodik el, Viel viccelődésére ő is kuncog. Aztán komolyan elgondolkodik a tündér kérdésén, mert fogós.*
- Hát nézd, ezt így előre nem tudom megmondani, hogy neked is megkönnyíti-e majd a dolgod.* Mondja végül. Kicsit lassabban beszél, ez is jelzi, hogy most bizony megfogták.*
- Na jó, annyit elárulok, hogy írással kapcsolatos találmány.* Böki ki végül, de aztán felemeli mutatóujját jelezve, hogy többet tényleg nem árul el. Komolyan felnevet a következő kérdésáradaton. Úgy érzi, Viel nagyon lelkes, most, hogy már tudja, ő tudós.*
- Hát öh... igen.* Szerénykedik.
A hegeket illetően legalább arra számít, hogy valamiféle harcban szerezhette őket a virágból született társ. Annál inkább meglepődik, mikor kiderül az igazság. Most Titthyn van a sor, hogy nagy szemeket meresszen.*
- Hmm.* Mondja elgondolkodva, de rögtön észbe is kap, hogy talán nem kéne ennyire feltűnően bámulni a hegeket. Gyorsan tányérjára is fordítja tekintetét, még azt is igyekszik kerülni, hogy időnként Viel arcára pillantson. Szeretné elterelni a témát a hegekről, de fogalma sincs, mit kérdezzen vagy mondjon.*
- És öhh... te mivel foglalkozol?* Szól végül, mert kezd kínossá válni a kettejük között beállt csend, ha ugyan Viel nem szól.*
*Titthyben nincs félelem amiatt, hogy eltaposhatják. Igaz, fajtársától jelentősen alacsonyabb, de hát na! Nem mindenkinek adatik meg az égimeszelő termet.*
- Bocsánat.* Szabadkozik kissé pirulva.*
- Ritka alkalmak egyike, hogy ennyit eszem. Ma reggel indultam útnak a Három barát tavernától, azóta semmit sem ettem.
*Egyébként nem veszi rossz néven ezt a mosolyt, sőt, apró figyelmeztetésként fogja fel, hogy lassabban kéne eltűntetnie a kolbászokat. Amiből egyébként az egyik szál kicsivel több mint a fele már odavan.*
- Igen, én is remélem, hogy valaha sikerül eljutnom a megvalósításig.* Mosolyodik el, Viel viccelődésére ő is kuncog. Aztán komolyan elgondolkodik a tündér kérdésén, mert fogós.*
- Hát nézd, ezt így előre nem tudom megmondani, hogy neked is megkönnyíti-e majd a dolgod.* Mondja végül. Kicsit lassabban beszél, ez is jelzi, hogy most bizony megfogták.*
- Na jó, annyit elárulok, hogy írással kapcsolatos találmány.* Böki ki végül, de aztán felemeli mutatóujját jelezve, hogy többet tényleg nem árul el. Komolyan felnevet a következő kérdésáradaton. Úgy érzi, Viel nagyon lelkes, most, hogy már tudja, ő tudós.*
- Hát öh... igen.* Szerénykedik.
A hegeket illetően legalább arra számít, hogy valamiféle harcban szerezhette őket a virágból született társ. Annál inkább meglepődik, mikor kiderül az igazság. Most Titthyn van a sor, hogy nagy szemeket meresszen.*
- Hmm.* Mondja elgondolkodva, de rögtön észbe is kap, hogy talán nem kéne ennyire feltűnően bámulni a hegeket. Gyorsan tányérjára is fordítja tekintetét, még azt is igyekszik kerülni, hogy időnként Viel arcára pillantson. Szeretné elterelni a témát a hegekről, de fogalma sincs, mit kérdezzen vagy mondjon.*
- És öhh... te mivel foglalkozol?* Szól végül, mert kezd kínossá válni a kettejük között beállt csend, ha ugyan Viel nem szól.*
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-27 20:16:44
Üzenet elküldve: 2020-08-27 20:16:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Fényfohász//
*Viel kicsit eltöpreng a lánnyal kapcsolatban. A társaság tényleg nagyszerű itt, hiszen ő maga is itt talált rá a barátaira, akikkel később megvásárolták a házukat. Igen ám, de a tündér is megijed néha egy kissé, hogy a nagy tömeg esetleg eltapossa a téren – el sem tudja képzelni, milyen veszedelemnek teszi ki magát Titthy, hogy sokat jár-kel erre. A lány roppant bátornak tartja kis társát. Persze a nagy bátorsághoz farkaséhség is dukál.*
- Azt látom. *Jegyzi meg mosolyogva, miközben elnézi, ahogy a másik falatozik, vagy inkább fal. Kicsit olyan benyomást kelthet ez a mosoly a legújabb barátja előtt, mint egy idősebb, gondoskodó nővérkéé, bár az még nem derült ki, egyáltalán idősebb-e. Talán nem is fog, Viel nem tervez rákérdezni. Ez csak egy érzés, mások elfogadása és a róluk való gondoskodás már a vérében van. Az érdekes rész azonban csak ezután következik, mikor a lány két falat között saját dolgairól kezd mesélni. Viel a kakaós bögréjét markolva, izgatottan figyel. Egyébként nem bánja, hogy a másik nem árulja el, miről van szó pontosan, a kérdése nem ezzel kapcsolatban bukik ki belőle:*
- A barátaim dolgát is megkönnyíti? Meg az enyémet? *Kíváncsiskodik. Neki ez a fontos, úgy érzi, ha valóban a világ jobbá varázsolása a cél, akkor Eeyr biztosan támogatná (vagy támogatja!) a törekvést.* Nagyszerű lenne! Remélem, hogy sikerül majd a terved, és… Hogy én is mihamarabb értesülök róla. Mondjuk azzal, hogy ha eddig nem volt, ezután lesz! *Kuncog.*
- Akkor te amolyan összeszerelős tudós vagy? Aki számol meg méricskél? Meg… ilyenek? *Tér a lényegre nagy szemekkel.* Ne haragudj, hogy nem tudom megfogalmazni, de még eggyel sem találkoztam ezelőtt. És éppen egy tündértárs!
*Amíg a válaszra vár, neki is érkezik egy kérdés, a szeme körül futó hegekről. Nem bántja meg a dolog, csak bánatosan mosolyog, és vállat von.*
- Nem tudjuk, mitől vannak. Már így születtem. Nem sérültem meg, vagy ilyesmi. *Nem is tulajdonít neki akkora jelentőséget. Bár legutóbb megmosolyogtatta, mikor egy nagyon nagy képzelőerővel megáldott utcagyerek kifejtette az elméletét, miszerint Viel valamiféle nagy harcos boszorkány lehet, aki már évtizedek óta démonokkal küzd. A szárnyatlan tündér évtizedekkel ezelőtt otthon fésülgette a játékbabáit.*
*Viel kicsit eltöpreng a lánnyal kapcsolatban. A társaság tényleg nagyszerű itt, hiszen ő maga is itt talált rá a barátaira, akikkel később megvásárolták a házukat. Igen ám, de a tündér is megijed néha egy kissé, hogy a nagy tömeg esetleg eltapossa a téren – el sem tudja képzelni, milyen veszedelemnek teszi ki magát Titthy, hogy sokat jár-kel erre. A lány roppant bátornak tartja kis társát. Persze a nagy bátorsághoz farkaséhség is dukál.*
- Azt látom. *Jegyzi meg mosolyogva, miközben elnézi, ahogy a másik falatozik, vagy inkább fal. Kicsit olyan benyomást kelthet ez a mosoly a legújabb barátja előtt, mint egy idősebb, gondoskodó nővérkéé, bár az még nem derült ki, egyáltalán idősebb-e. Talán nem is fog, Viel nem tervez rákérdezni. Ez csak egy érzés, mások elfogadása és a róluk való gondoskodás már a vérében van. Az érdekes rész azonban csak ezután következik, mikor a lány két falat között saját dolgairól kezd mesélni. Viel a kakaós bögréjét markolva, izgatottan figyel. Egyébként nem bánja, hogy a másik nem árulja el, miről van szó pontosan, a kérdése nem ezzel kapcsolatban bukik ki belőle:*
- A barátaim dolgát is megkönnyíti? Meg az enyémet? *Kíváncsiskodik. Neki ez a fontos, úgy érzi, ha valóban a világ jobbá varázsolása a cél, akkor Eeyr biztosan támogatná (vagy támogatja!) a törekvést.* Nagyszerű lenne! Remélem, hogy sikerül majd a terved, és… Hogy én is mihamarabb értesülök róla. Mondjuk azzal, hogy ha eddig nem volt, ezután lesz! *Kuncog.*
- Akkor te amolyan összeszerelős tudós vagy? Aki számol meg méricskél? Meg… ilyenek? *Tér a lényegre nagy szemekkel.* Ne haragudj, hogy nem tudom megfogalmazni, de még eggyel sem találkoztam ezelőtt. És éppen egy tündértárs!
*Amíg a válaszra vár, neki is érkezik egy kérdés, a szeme körül futó hegekről. Nem bántja meg a dolog, csak bánatosan mosolyog, és vállat von.*
- Nem tudjuk, mitől vannak. Már így születtem. Nem sérültem meg, vagy ilyesmi. *Nem is tulajdonít neki akkora jelentőséget. Bár legutóbb megmosolyogtatta, mikor egy nagyon nagy képzelőerővel megáldott utcagyerek kifejtette az elméletét, miszerint Viel valamiféle nagy harcos boszorkány lehet, aki már évtizedek óta démonokkal küzd. A szárnyatlan tündér évtizedekkel ezelőtt otthon fésülgette a játékbabáit.*
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-26 11:17:09
Üzenet elküldve: 2020-08-26 11:17:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A két törpe//
//Lykrit, Dakon//
//Zárás//
*A gnómban egyre jobban növekszik a feszültség, ahogy belépnek a szobába. Mikor meglátja a helyszínt kissé felfodrul a gyomra, de szerencsére sikerül megőriznie hidegvérét. A szag felettébb kellemetlen, mondhatni undorító. Alig bír odanézni, mikor az őr kinyitja a szekrényt. *
~Uhm... mi? ~
*Nagyot sóhajt, majd leül az ágyra és a fejét fogja. *
-Hogy lehettünk ilyen idióták? Nem kérdeztük meg, hogy mégis milyen hulláról van szó?
*Motyogja az orra alá magának. Az őr röhögve távozik, és lassan a két törp is inni indul. Lykritet csak a nyakába dobott nadrág zökkenti ki mélységes depressziójából. Meglepetésére talál benne valamennyi pénzt, amiről úgy dönt inkább megtartja magának. *
-Viszlát Dakon uram!
*Mondja az tokásnak, mikor az hátbaveregeti. *
-Minden jót, és jó szerencsét!
*Mondja formálisan, majd lassan ő is elindul az emeletről. Mikor leér a fogadóhelyiségbe, ünnepélyesen megfogadja, hogy soha többé nem iszik. Vagy legalábbis egy darabig... *
//Lykrit, Dakon//
//Zárás//
*A gnómban egyre jobban növekszik a feszültség, ahogy belépnek a szobába. Mikor meglátja a helyszínt kissé felfodrul a gyomra, de szerencsére sikerül megőriznie hidegvérét. A szag felettébb kellemetlen, mondhatni undorító. Alig bír odanézni, mikor az őr kinyitja a szekrényt. *
~Uhm... mi? ~
*Nagyot sóhajt, majd leül az ágyra és a fejét fogja. *
-Hogy lehettünk ilyen idióták? Nem kérdeztük meg, hogy mégis milyen hulláról van szó?
*Motyogja az orra alá magának. Az őr röhögve távozik, és lassan a két törp is inni indul. Lykritet csak a nyakába dobott nadrág zökkenti ki mélységes depressziójából. Meglepetésére talál benne valamennyi pénzt, amiről úgy dönt inkább megtartja magának. *
-Viszlát Dakon uram!
*Mondja az tokásnak, mikor az hátbaveregeti. *
-Minden jót, és jó szerencsét!
*Mondja formálisan, majd lassan ő is elindul az emeletről. Mikor leér a fogadóhelyiségbe, ünnepélyesen megfogadja, hogy soha többé nem iszik. Vagy legalábbis egy darabig... *
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-26 09:26:21
Üzenet elküldve: 2020-08-26 09:26:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// A két törpe //
// Lykrit, Dakon //
// Zárás //
* Dakon megkönnyebbülten sóhajt fel mikor kiderül, hogy nem emberi halottról van szó, hanem egy szarvasról.
~ Ez a két hülye törpe előbb is mondhatta volna ezt. ~
- Hé Lykrit szerencsénk volt igaz?
* Leguggol a kis gnómhoz és emberesen megveregeti a hátát. *
Szerintem menjünk innen. Itt már nincs sok keresni valónk. Eljött az idő, hogy elbúcsúzzunk.
* A kövér ember azon gondolkodik, hogy vigyen-e magával valamit a szarvasból, de úgy dönt úgy hagyja ahogy van. Le kóvájog az első emeletről. Mielőtt elköszönne a fogadóstól Rendel magának egy kis Almabort amit le is húz egyszerre. Utána kifizeti 12 aranyat a borért. .
A hozzászólás írója (Dakon Brudo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.26 09:37:25
// Lykrit, Dakon //
// Zárás //
* Dakon megkönnyebbülten sóhajt fel mikor kiderül, hogy nem emberi halottról van szó, hanem egy szarvasról.
~ Ez a két hülye törpe előbb is mondhatta volna ezt. ~
- Hé Lykrit szerencsénk volt igaz?
* Leguggol a kis gnómhoz és emberesen megveregeti a hátát. *
Szerintem menjünk innen. Itt már nincs sok keresni valónk. Eljött az idő, hogy elbúcsúzzunk.
* A kövér ember azon gondolkodik, hogy vigyen-e magával valamit a szarvasból, de úgy dönt úgy hagyja ahogy van. Le kóvájog az első emeletről. Mielőtt elköszönne a fogadóstól Rendel magának egy kis Almabort amit le is húz egyszerre. Utána kifizeti 12 aranyat a borért.
. A hozzászólás írója (Dakon Brudo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.26 09:37:25
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-25 19:34:05
Üzenet elküldve: 2020-08-25 19:34:05
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A két törpe//
//Dakon, Lykrit//
//Epilógus//
*Az őr szeme egyre kerekebb, mintha még nem hallotta volna a sztorit, a Rőt feje meg egyre vörösebb, mert ugye a nadrág... De nem szól. Nem mer és nem bír. Tajtékzik. Lykrit és Dakon szerencséjére azonban ezúttal az ellentét nem ellenük irányul, sokkal inkább társa, Szürke ellen. Mert ugye a nadrág... Ezúttal párbajra nem kerül sor, ugyanis az őr, csak fejét rázva, s erősebben megfogva kardja markolatát, az ajtóhoz sorjázva, kissé beljebb taszigálva a folyosón, az előtte sorakozókat, az ajtót megnyitja, s kardlappal belöki.*
- Befelé! *Az utasítás határozott és vészjósló, ahogyan a tekintet és a hanghordozás is. Fejével is biccent, s szép, takaros kis csokorba fogva, kardjával, s másik eltárt kezével betessékeli a brigádot.*
- Mutasd meg! *Mondja a szürke Szürkének, ki remegő szájszéllel, s lábbal az ominózus szekrényhez lép. Lassan nyúl a gomb felé, keze, akár azok a kis helyes zselétornyok a sütemények tetején. Közben Lykritnek és Dakonnak van idejük megszemlélni az egyébként erősen szesz szagú szobát, a plafon mestergerendájáról lógó vastag kötelet, melynek a végén, még egy hetyke kampó is akad, véres hegyes véggel. Láthatják, hogy a zárt szekrény alsó résein a vér rég elszivárgott, alvadt, kocsonyás csíkok borítják előtte a padlót, s vélhetően azt a nadrágot is, mely Rőt kedvence volt valaha. Akár egy mészárszék. Az ajtó halkan és lassan tárul ki, az őr, persze biztosítva a kijáratot hatalmas testével, előrébb nyomakszik.*
- Tűnj onnan! *Rivall Szürkére, ki sikkantva ugrik arrább, hogy aztán a szekrény, szörnyű, elfajzott titkára végre fény derüljön. Először néma csend borul a szobára, csak Szürke hangos sipítós lélegzetvétele hallik, aztán az őr válla megrázkódik. Nem borzong. Erre hamarost fény derül, mert akkora hahotában tör ki, ahogyan még tán soha nem nevetett. Pár percen belül, elállva a szekrény nyílását, immár könnye is kicsordul, aztán csak elfordul.*
- Elmentek ti a francba! *Jelenti ki, kacagva a négyesre mutatva, kicsit mintha meg is könnyebbült volna, aztán se szó, se beszéd, kardját hatalmas csattanással hüvelyébe vágva ballag ki a szobából, mintha soha nem lett volna. A szekrény nyílása feltárul, hogy megmutassa magát. A bent lógó, fej nélküli szarvast, s mellette, a gondosan összehajtogatott törpe nadrágon, csodás, agancsos fejét, mi majd gyönyörű éke lesz egy vadászlaknak.*
- A nadrágom! *Rőt azonnal pofán vágja Szürkét, majd a szekrényből kirántva a gatyát, azt Lykrithez vágja vérmocskosan, Dakonra csak ráfúj. Szürkét grabancánál ragadja meg, ki nyifogva követi, amerre húzza:*
- Az egész estét te fizeted! *Szép büntetés, de legalább nem halállal végződik.*
- Ti meg azt mondtátok, ez tilos a városban, gondolhattam volna... *legyintve morogja el magát.*
- Tegyetek el mindent, én ma (is) leiszom magam. *Szép zárszó. Talán a kissé meglepett és félreértett cselekményhez is. Igaz, rosszul nem zárult. A nap szépen eltelt. A gatyában lapuló 210 arany, úgy látszik Lykrit Clakorté, ki megoszthatja társával, feltéve, ha elárulja neki. De ott a szarvas is, s gyönyörű éke, húsa, bőre, agancsa pénzzé tehető, tán hasonló summát is hozhat, tán Dakonnak. Ez már a két nyomozón múlik. Senki máson, hisz a két törpe, már a harmadik korsót gurítja le torkán rég. Az őr, ki szerencsére jó humorú volt, talán még most is nevet, jó szívvel gondolva a négy jómadárra, ki az eddig amúgy katasztrofális napját, ha néhány pillanatra is, de széppé tette. Így zárul a két törpe meséje, mit tovább, kissé kiszínezve, jó szájízzel terjeszthet egy szakavatott legendár.*
//Dakon, Lykrit//
//Epilógus//
*Az őr szeme egyre kerekebb, mintha még nem hallotta volna a sztorit, a Rőt feje meg egyre vörösebb, mert ugye a nadrág... De nem szól. Nem mer és nem bír. Tajtékzik. Lykrit és Dakon szerencséjére azonban ezúttal az ellentét nem ellenük irányul, sokkal inkább társa, Szürke ellen. Mert ugye a nadrág... Ezúttal párbajra nem kerül sor, ugyanis az őr, csak fejét rázva, s erősebben megfogva kardja markolatát, az ajtóhoz sorjázva, kissé beljebb taszigálva a folyosón, az előtte sorakozókat, az ajtót megnyitja, s kardlappal belöki.*
- Befelé! *Az utasítás határozott és vészjósló, ahogyan a tekintet és a hanghordozás is. Fejével is biccent, s szép, takaros kis csokorba fogva, kardjával, s másik eltárt kezével betessékeli a brigádot.*
- Mutasd meg! *Mondja a szürke Szürkének, ki remegő szájszéllel, s lábbal az ominózus szekrényhez lép. Lassan nyúl a gomb felé, keze, akár azok a kis helyes zselétornyok a sütemények tetején. Közben Lykritnek és Dakonnak van idejük megszemlélni az egyébként erősen szesz szagú szobát, a plafon mestergerendájáról lógó vastag kötelet, melynek a végén, még egy hetyke kampó is akad, véres hegyes véggel. Láthatják, hogy a zárt szekrény alsó résein a vér rég elszivárgott, alvadt, kocsonyás csíkok borítják előtte a padlót, s vélhetően azt a nadrágot is, mely Rőt kedvence volt valaha. Akár egy mészárszék. Az ajtó halkan és lassan tárul ki, az őr, persze biztosítva a kijáratot hatalmas testével, előrébb nyomakszik.*
- Tűnj onnan! *Rivall Szürkére, ki sikkantva ugrik arrább, hogy aztán a szekrény, szörnyű, elfajzott titkára végre fény derüljön. Először néma csend borul a szobára, csak Szürke hangos sipítós lélegzetvétele hallik, aztán az őr válla megrázkódik. Nem borzong. Erre hamarost fény derül, mert akkora hahotában tör ki, ahogyan még tán soha nem nevetett. Pár percen belül, elállva a szekrény nyílását, immár könnye is kicsordul, aztán csak elfordul.*
- Elmentek ti a francba! *Jelenti ki, kacagva a négyesre mutatva, kicsit mintha meg is könnyebbült volna, aztán se szó, se beszéd, kardját hatalmas csattanással hüvelyébe vágva ballag ki a szobából, mintha soha nem lett volna. A szekrény nyílása feltárul, hogy megmutassa magát. A bent lógó, fej nélküli szarvast, s mellette, a gondosan összehajtogatott törpe nadrágon, csodás, agancsos fejét, mi majd gyönyörű éke lesz egy vadászlaknak.*
- A nadrágom! *Rőt azonnal pofán vágja Szürkét, majd a szekrényből kirántva a gatyát, azt Lykrithez vágja vérmocskosan, Dakonra csak ráfúj. Szürkét grabancánál ragadja meg, ki nyifogva követi, amerre húzza:*
- Az egész estét te fizeted! *Szép büntetés, de legalább nem halállal végződik.*
- Ti meg azt mondtátok, ez tilos a városban, gondolhattam volna... *legyintve morogja el magát.*
- Tegyetek el mindent, én ma (is) leiszom magam. *Szép zárszó. Talán a kissé meglepett és félreértett cselekményhez is. Igaz, rosszul nem zárult. A nap szépen eltelt. A gatyában lapuló 210 arany, úgy látszik Lykrit Clakorté, ki megoszthatja társával, feltéve, ha elárulja neki.
De ott a szarvas is, s gyönyörű éke, húsa, bőre, agancsa pénzzé tehető, tán hasonló summát is hozhat, tán Dakonnak. Ez már a két nyomozón múlik. Senki máson, hisz a két törpe, már a harmadik korsót gurítja le torkán rég. Az őr, ki szerencsére jó humorú volt, talán még most is nevet, jó szívvel gondolva a négy jómadárra, ki az eddig amúgy katasztrofális napját, ha néhány pillanatra is, de széppé tette. Így zárul a két törpe meséje, mit tovább, kissé kiszínezve, jó szájízzel terjeszthet egy szakavatott legendár.*
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-25 12:52:12
Üzenet elküldve: 2020-08-25 12:52:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A két törpe//
//Dakon, Lykrit//
*Szerencsétlen gnóm legszívesebben elsüllyedne szégyenében, mikor a fogadós az okádását emlegeti fel. Arca szakállához hasonlóan vörös színbe öltözik, de nem szól semmit, csak ballag tovább az emeletre. A törpök viselkedése felettébb furcsa, legfőképp a Szürke törpé, és reméli ez az őrnek is feltűnik.
Ami az őrt illeti, miatta kissé veszélyben érzi magát, mert a legkevésbé sem sikerült őt meggyőzni a saját igazukról. Viszont az őr legalább megállítja a két törpöt, ha azok esetleg neki, vagy a tokás torkának esnének. Viszont azt nem tudja, hogy el tudna-e bánni a két törppel, ha azok hirtelen felindulásból, egyszerre támadnának rá...
Rövid idő alatt elérik az emeletet, és ránézésre mindenki egyre nyomorultabbul érzi magát. A tokás feszeng, Rőt egyre rőtebb, Szürke úgy néz ki mint aki rögtön elájul, Lykrit pedig kicsit kétségbeesett, hiszen nem tudja mi lesz ennek a vége. Az őr továbbra is fenyegető, így Lykrit okosabbnak látja, ha egyáltalán nem szól. Végre megérkeznek az ajtóhoz, s nekik szegeződik a kérdés, rögtön utána pedig Rőt mutatóujja. *
~Még van képe... ~
*Gondolja bosszúsan, mikor a törp őket vádolja a gyilkossággal. Lykrit reméli, hogy ennek az őr nem dől be. Ugyan kinek is tudna ő ártani? Legfeljebb egy légynek.
Mielőtt védekezhetne, Dakon már elő is adja mi történt valójában. Tálalhatta volna kissé finomabban, de a lényeget igazából elmondta. *
-Ez valóban így történt.
*Nem sokat tud még hozzátenni a dolgokhoz. Nem sok bizonyíték szól ellene, de sajnos mellette sem, csak a józan ész. Elég sok képzelőerő és fantázia kell ahhoz, hogy valaki azt gondolja, hogy ő együtt követett el gyilkosságot a kövér férfival. De ezt jobbnak látja nem szóvá tenni. *
//Dakon, Lykrit//
*Szerencsétlen gnóm legszívesebben elsüllyedne szégyenében, mikor a fogadós az okádását emlegeti fel. Arca szakállához hasonlóan vörös színbe öltözik, de nem szól semmit, csak ballag tovább az emeletre. A törpök viselkedése felettébb furcsa, legfőképp a Szürke törpé, és reméli ez az őrnek is feltűnik.
Ami az őrt illeti, miatta kissé veszélyben érzi magát, mert a legkevésbé sem sikerült őt meggyőzni a saját igazukról. Viszont az őr legalább megállítja a két törpöt, ha azok esetleg neki, vagy a tokás torkának esnének. Viszont azt nem tudja, hogy el tudna-e bánni a két törppel, ha azok hirtelen felindulásból, egyszerre támadnának rá...
Rövid idő alatt elérik az emeletet, és ránézésre mindenki egyre nyomorultabbul érzi magát. A tokás feszeng, Rőt egyre rőtebb, Szürke úgy néz ki mint aki rögtön elájul, Lykrit pedig kicsit kétségbeesett, hiszen nem tudja mi lesz ennek a vége. Az őr továbbra is fenyegető, így Lykrit okosabbnak látja, ha egyáltalán nem szól. Végre megérkeznek az ajtóhoz, s nekik szegeződik a kérdés, rögtön utána pedig Rőt mutatóujja. *
~Még van képe... ~
*Gondolja bosszúsan, mikor a törp őket vádolja a gyilkossággal. Lykrit reméli, hogy ennek az őr nem dől be. Ugyan kinek is tudna ő ártani? Legfeljebb egy légynek.
Mielőtt védekezhetne, Dakon már elő is adja mi történt valójában. Tálalhatta volna kissé finomabban, de a lényeget igazából elmondta. *
-Ez valóban így történt.
*Nem sokat tud még hozzátenni a dolgokhoz. Nem sok bizonyíték szól ellene, de sajnos mellette sem, csak a józan ész. Elég sok képzelőerő és fantázia kell ahhoz, hogy valaki azt gondolja, hogy ő együtt követett el gyilkosságot a kövér férfival. De ezt jobbnak látja nem szóvá tenni. *
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-24 08:53:10
Üzenet elküldve: 2020-08-24 08:53:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// A két törpe //
// Dakon, Lykrit //
* Brudo kezdi magát nagyon kellemetlenül érezni. De hát, hogy is érezné magát egy olyan ember akit azzal vádol két törpe, hogy egy gnómmal közösen gyilkoltak. *
- Nézze uram! * Szól a tokás az őrhöz *
-Mi gyilkosságot nem követtünk el. Annyi a bűnünk, hogy segíteni szerettünk volna eme két szerencsétlennek abban, hogy a hullát valahogyan juttassuk el olyan helyre ahol nem ők az első számú gyanúsítottak, de ekkor még nem tudtuk, hogy ők a gyilkosok. Mikorra ez kiderült egyből szólni akartunk a város őrségnek. Először egymást kezdték gyanúsítani. Most meg minket.
// Dakon, Lykrit //
* Brudo kezdi magát nagyon kellemetlenül érezni. De hát, hogy is érezné magát egy olyan ember akit azzal vádol két törpe, hogy egy gnómmal közösen gyilkoltak. *
- Nézze uram! * Szól a tokás az őrhöz *
-Mi gyilkosságot nem követtünk el. Annyi a bűnünk, hogy segíteni szerettünk volna eme két szerencsétlennek abban, hogy a hullát valahogyan juttassuk el olyan helyre ahol nem ők az első számú gyanúsítottak, de ekkor még nem tudtuk, hogy ők a gyilkosok. Mikorra ez kiderült egyből szólni akartunk a város őrségnek. Először egymást kezdték gyanúsítani. Most meg minket.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436