Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 307 (6121. - 6140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6140. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-11 19:51:04
Üzenet elküldve: 2025-07-11 19:51:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*Hiába háborog a férfi, Kithának addigra már túlságosan azon jár az esze, hogyan tudna visszavágni a vélt vagy valós sérelmekért. Egyszerűen leperegnek róla a szavak. A sötételf bizony, hogy kutyaszarba lépett, és Gilas a neve. És kerül amibe kerül, most letörli a talpáról, és visszaküldi a mocsokba, ahonnan származik.
Míg előkészül a szkanderre, a gnóm továbbra is hebeg-habog, próbál kibúvót keresni a helyzetből. A mélységi viszont ellentmondást nem tűrően kezdő pozícióba helyezkedik. Sejti, hogy a másik elméleti oldalról igyekszik megközelíteni a problémát, de nem érdekli, hogy hogyan. Neki fogalma sincs sem erőkarokról, sem semmi egyébről, de pont ezért olyan kiváló ez a sportág arra, hogy bebizonyítsa, amit szeretne. Semmit sem ér a nagy "tudomány", ha nincs mögötte semmi erő, sem tapasztalat, sem semmi egyéb.
Nem törődik az elejtett megjegyzésekkel, azzal pedig még kevésbé, hogy mások mit gondolnak róluk. Rákulcsolja a kezét a gnóm kezére, és ebben a pillanatban a másik faja iránt érzett undorral sem foglalkozik. Azt is tudja, az erő nem feltétlenül a termeten múlik, így nem becsüli alá a vakarcsot.
Felnéz az összekapaszkodott kezekből, szemei teljes koncentrációt tükröznek. Szinte üresnek tűnik a tekintete, egyetlen dolgot kivéve: elhivatottság árad mindenéből. Mintha megszűnne a teljes külvilág, minden zavaró tényezőt kizár, és csak az előtte álló feladatra figyel, minden idegszálával. Asztaltársa most ellenfél, és mint olyat, nem szabad félvállról venni, sosem. A Gilasra szegeződő szempár mereven bámulja őt, szinte pislogás nélkül. Mint egy ugrásra készülő párduc.
Kitha nyugodt, szinte lágy hangon szólal meg.*
- Háromig fogok számolni, ebben az ütemben. Előbb megmutatom.
*A bejelentést három kimért, de határozott kopogás kíséri az asztallapon.*
- Háromra kezdünk. Megértetted?
*A sötételf kivárja a beleegyező választ, ami legyen akármilyen idegesítő is, ezúttal nem térítheti el a figyelmét. Ha megkapja a jelet, beszámol a szkanderhez.*
- Egy. Kettő. Három.
*Hajszálpontosan akkor, mikor az utolsó szó utolsó hangja elhagyja a száját, támadásba lendül. Komolyan veszi a feladatot, minden erejét beleadja, egyáltalán nem fogja vissza magát. Ettől talán csak akkor tudna több erőt kifejteni, ha az életéért harcolna.
A gnóm keze egyenletesen és akadálymentesen halad az asztal felé. A küzdelem rövid idő alatt véget ér. Végül a vesztes hangos koppanással landol az asztalon. A nő egy pillanatig még odaszegezve tartja ellenfelét, hátha csalásra készül, és hirtelen visszarántja őt egyenesbe, de ha nem érkezik ilyen kísérlet, elengedi a kezet, és magára hagyja az asztallapon.
Nem fitogtatja tovább erejét. Már bizonyított.*
*Hiába háborog a férfi, Kithának addigra már túlságosan azon jár az esze, hogyan tudna visszavágni a vélt vagy valós sérelmekért. Egyszerűen leperegnek róla a szavak. A sötételf bizony, hogy kutyaszarba lépett, és Gilas a neve. És kerül amibe kerül, most letörli a talpáról, és visszaküldi a mocsokba, ahonnan származik.
Míg előkészül a szkanderre, a gnóm továbbra is hebeg-habog, próbál kibúvót keresni a helyzetből. A mélységi viszont ellentmondást nem tűrően kezdő pozícióba helyezkedik. Sejti, hogy a másik elméleti oldalról igyekszik megközelíteni a problémát, de nem érdekli, hogy hogyan. Neki fogalma sincs sem erőkarokról, sem semmi egyébről, de pont ezért olyan kiváló ez a sportág arra, hogy bebizonyítsa, amit szeretne. Semmit sem ér a nagy "tudomány", ha nincs mögötte semmi erő, sem tapasztalat, sem semmi egyéb.
Nem törődik az elejtett megjegyzésekkel, azzal pedig még kevésbé, hogy mások mit gondolnak róluk. Rákulcsolja a kezét a gnóm kezére, és ebben a pillanatban a másik faja iránt érzett undorral sem foglalkozik. Azt is tudja, az erő nem feltétlenül a termeten múlik, így nem becsüli alá a vakarcsot.
Felnéz az összekapaszkodott kezekből, szemei teljes koncentrációt tükröznek. Szinte üresnek tűnik a tekintete, egyetlen dolgot kivéve: elhivatottság árad mindenéből. Mintha megszűnne a teljes külvilág, minden zavaró tényezőt kizár, és csak az előtte álló feladatra figyel, minden idegszálával. Asztaltársa most ellenfél, és mint olyat, nem szabad félvállról venni, sosem. A Gilasra szegeződő szempár mereven bámulja őt, szinte pislogás nélkül. Mint egy ugrásra készülő párduc.
Kitha nyugodt, szinte lágy hangon szólal meg.*
- Háromig fogok számolni, ebben az ütemben. Előbb megmutatom.
*A bejelentést három kimért, de határozott kopogás kíséri az asztallapon.*
- Háromra kezdünk. Megértetted?
*A sötételf kivárja a beleegyező választ, ami legyen akármilyen idegesítő is, ezúttal nem térítheti el a figyelmét. Ha megkapja a jelet, beszámol a szkanderhez.*
- Egy. Kettő. Három.
*Hajszálpontosan akkor, mikor az utolsó szó utolsó hangja elhagyja a száját, támadásba lendül. Komolyan veszi a feladatot, minden erejét beleadja, egyáltalán nem fogja vissza magát. Ettől talán csak akkor tudna több erőt kifejteni, ha az életéért harcolna.
A gnóm keze egyenletesen és akadálymentesen halad az asztal felé. A küzdelem rövid idő alatt véget ér. Végül a vesztes hangos koppanással landol az asztalon. A nő egy pillanatig még odaszegezve tartja ellenfelét, hátha csalásra készül, és hirtelen visszarántja őt egyenesbe, de ha nem érkezik ilyen kísérlet, elengedi a kezet, és magára hagyja az asztallapon.
Nem fitogtatja tovább erejét. Már bizonyított.*
6139. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-11 18:40:52
Üzenet elküldve: 2025-07-11 18:40:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*Tudja, hogy vannak olyan emberek és másfajúak, akiknek semmi sem jó, és képesek bármikor, bármiben megtalálni a hibát, vagy egyszerűen csak a legapróbb dolgon is lélekmételyező módon puffogni és dühöngeni. Kithával kapcsolatban egy ideje már az az érzése, hogy ő is ilyen jellem lehet. Részéről nincs ezzel semmi baj, de azt sosem fogja megérteni, hogy ha valaki egyszer kutyaszarba lépett, akkor miért lép bele újra és újra szándékosan, csak azért, hogy aztán agylobot kapjon a dologtól. Ez a meg-nem-értés kivételesen nem zavarja, hiába szeret általában mindent a lehető legjobban megérteni.
Szemöldökei egészen felszaladnak a homlokára a nő szavait hallva. Eddig is volt pár fűszeresebb megjegyzése, most viszont már nyíltan sértegeti! Pacifista nyugalmának hűvös márványoszlopa megremeg ott, belül, alámosva a pálinka és a kortynyi sör melege által. A kanál halkan koppan a még félig teli tányér szélén.*
- Nono, Kitha kisasszony! *Még az orrát is felhúzza kissé.* Nem egyszerre terelgettük a gőtéket valamelyik barlangban!
*A nő kihívása meglepi, egy pillanatig zavart értetlenséggel bámul, majd halkan felnevet.*
- Szkander? Ez most komoly, kisasszony? *És úgy látja, hogy az: komoly. Végig nézi ahogy a nő előkészíti magát, még a titokzatosságot olyannyira fenntartó csuklyát is hátralöki. A fehér haj nem lepi meg, és talán a heg sem. Valószínűleg volt, akivel nem szkanderozni akart. Akkor ő most még viszonylag jól járt?
Rápislog az orra előtt meredező karra. Szemre vagy tíz centivel hosszabb lehet, mint az övé. Fejben már kalkulálni kezdi az erőkarok hosszát és a saját esélyeit egy ilyen helyzetben, de igazából nincs is szüksége ilyen számításokra. Amúgy sem tudja befejezni – a sárgás szemek mereven fixírozzák, az éles nyelv tovább provokál.*
- Bah, ez éretlen gyerekeknek való..! *Lassan megcsóválja a fejét. De úgy sejti, hogy ez alól most nem tud kibújni. Bármennyire sem szeret erre gondolni, tudja, hogy benne van a pakliban az is, hogy legközelebb nem egy feltűrt ujjú kart tart elé a nő, hanem a csupasz pengéjét. A sötételfek zöme mind bolond. Nem szabad provokálni őket. Kérdés: mi számít nekik provokációnak?* Legyen.
*Eltolja maga elől a tányért és a korsót, felhajtja saját ruhaujját. Tudja, hogy kívülről roppantul viccesnek -vagy szánalmasnak- tűnnek ők most ketten, de azt is tudja, hogy ennek itt és most meg kell történnie, különben sosem fog megszabadulni Kithától. Közelebb fészkelődik az asztalhoz, kissé rá kell hajolnia hogy elérhesse a nő kezét, és… hát, igen, tényleg rövidebb a karja. Nem baj, nem neki lesz rossz, hogy behajlított csuklóval kell erőt kifejtenie.*
- Így? Megfelel, kisasszony? *Ujjait szorosan a másikéra fonja, és tőle szokatlanul kemény, rezzenéstelen tekintettel néz a másik sárgás szemeibe. A fene essen ebbe az egészbe.*
*Tudja, hogy vannak olyan emberek és másfajúak, akiknek semmi sem jó, és képesek bármikor, bármiben megtalálni a hibát, vagy egyszerűen csak a legapróbb dolgon is lélekmételyező módon puffogni és dühöngeni. Kithával kapcsolatban egy ideje már az az érzése, hogy ő is ilyen jellem lehet. Részéről nincs ezzel semmi baj, de azt sosem fogja megérteni, hogy ha valaki egyszer kutyaszarba lépett, akkor miért lép bele újra és újra szándékosan, csak azért, hogy aztán agylobot kapjon a dologtól. Ez a meg-nem-értés kivételesen nem zavarja, hiába szeret általában mindent a lehető legjobban megérteni.
Szemöldökei egészen felszaladnak a homlokára a nő szavait hallva. Eddig is volt pár fűszeresebb megjegyzése, most viszont már nyíltan sértegeti! Pacifista nyugalmának hűvös márványoszlopa megremeg ott, belül, alámosva a pálinka és a kortynyi sör melege által. A kanál halkan koppan a még félig teli tányér szélén.*
- Nono, Kitha kisasszony! *Még az orrát is felhúzza kissé.* Nem egyszerre terelgettük a gőtéket valamelyik barlangban!
*A nő kihívása meglepi, egy pillanatig zavart értetlenséggel bámul, majd halkan felnevet.*
- Szkander? Ez most komoly, kisasszony? *És úgy látja, hogy az: komoly. Végig nézi ahogy a nő előkészíti magát, még a titokzatosságot olyannyira fenntartó csuklyát is hátralöki. A fehér haj nem lepi meg, és talán a heg sem. Valószínűleg volt, akivel nem szkanderozni akart. Akkor ő most még viszonylag jól járt?
Rápislog az orra előtt meredező karra. Szemre vagy tíz centivel hosszabb lehet, mint az övé. Fejben már kalkulálni kezdi az erőkarok hosszát és a saját esélyeit egy ilyen helyzetben, de igazából nincs is szüksége ilyen számításokra. Amúgy sem tudja befejezni – a sárgás szemek mereven fixírozzák, az éles nyelv tovább provokál.*
- Bah, ez éretlen gyerekeknek való..! *Lassan megcsóválja a fejét. De úgy sejti, hogy ez alól most nem tud kibújni. Bármennyire sem szeret erre gondolni, tudja, hogy benne van a pakliban az is, hogy legközelebb nem egy feltűrt ujjú kart tart elé a nő, hanem a csupasz pengéjét. A sötételfek zöme mind bolond. Nem szabad provokálni őket. Kérdés: mi számít nekik provokációnak?* Legyen.
*Eltolja maga elől a tányért és a korsót, felhajtja saját ruhaujját. Tudja, hogy kívülről roppantul viccesnek -vagy szánalmasnak- tűnnek ők most ketten, de azt is tudja, hogy ennek itt és most meg kell történnie, különben sosem fog megszabadulni Kithától. Közelebb fészkelődik az asztalhoz, kissé rá kell hajolnia hogy elérhesse a nő kezét, és… hát, igen, tényleg rövidebb a karja. Nem baj, nem neki lesz rossz, hogy behajlított csuklóval kell erőt kifejtenie.*
- Így? Megfelel, kisasszony? *Ujjait szorosan a másikéra fonja, és tőle szokatlanul kemény, rezzenéstelen tekintettel néz a másik sárgás szemeibe. A fene essen ebbe az egészbe.*
6138. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-11 17:06:01
Üzenet elküldve: 2025-07-11 17:06:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*A gnóm egyetlen szerencséje, hogy Kitha nem hallja, miket gondol róla és a mosolyáról. Egyből megmutatná neki, milyen szabályos, kisimult ívbe tud görbülni a szája az örömtől miközben teljes erejével csavarja ki tőből az ilyen kotorékok karját. Hogy pedig mit ért "magafajta" alatt, arra Gilas minden egyes tippje talál, pontosan abban a sorrendben, ahogy azok a férfiban felötlenek.
Ki nem állhatja, ahogy a másik olyan állhatatlanul kanalazgatja, kavargatja azt a levest. Nem hiszi el, hogy nem képes megenni már végre. ~ Bármibe fogadnék, hogy ez még a pöckével is csak maszatolni tud. ~ vonja le a következtetést lefitymálóan. Közben a vakarcs pedig abba sem hagyja azt a tenyérbemászó somolygást, azt a kibírhatatlan mindentmegmondást és nagyzolást, mintha annyira értene mindenhez a világon.
~ Találkozott már olyan emberrel, aki volt már a Mágustoronyban, szóval ettől egyértelműen egyből a téma szakértőjévé válik. ~ füstölög magában, közben pedig ölni tudna a tekintetével. A boszorka jelzőt a nő egyáltalán nem bánná, ezt a lekezelő bánásmódot viszont annál inkább.*
- Bolond lennék, ha elmondanám minden egyes szándékomat. Bolond vagy te is, ha azt hiszed, máris mindent tudsz rólam.
*Kortyol nagyot söréből dacosan. Még egyszer végigméri asztaltársát, és merész elhatározásra jut.*
- Gyere, szkanderezzünk. Bebizonyítom, hogy többre vagyok képes, mint gondolnád.
* ~ Meg persze azt is, hogy te sem vagy olyan nagy legény, mint aminek mutatod magad. ~
Félretolja a maga korsóját, feltűri a ruhaujját, és lehúzza a csuklyát a fejéről. Ezüstös fehér haja zabolátlanul szabadul ki a csuklya fogsága alól, amit Kitha azonnal korrigál. Kissé hátra húzza a haját, hogy később ne zavarja őt semmiben, majd betűri köpenyének nyaka alá, ezzel szigorúan száműzve az összes kóbor hajtincset. Ezután szabályos szkanderező pozícióba helyezi a karját az asztalon. Tartása egyenes, borostyánsárga szeme elhatározottságot, és némi alkoholmámort tükröz. Most, hogy nem takarja semmi a sötételf arcát, tisztán látszik a bal szemét átszántó sebhely, és az egyébként meglepően kellemes arc. Kihívóan tekint Gilasra.*
- Az előbb úgyis azt mondtad, tegyelek próbára. Hát tessék.
*Teszi még hozzá, hátha szükség lenne ennyi provokációra ahhoz, hogy a férfi belemenjen.*
*A gnóm egyetlen szerencséje, hogy Kitha nem hallja, miket gondol róla és a mosolyáról. Egyből megmutatná neki, milyen szabályos, kisimult ívbe tud görbülni a szája az örömtől miközben teljes erejével csavarja ki tőből az ilyen kotorékok karját. Hogy pedig mit ért "magafajta" alatt, arra Gilas minden egyes tippje talál, pontosan abban a sorrendben, ahogy azok a férfiban felötlenek.
Ki nem állhatja, ahogy a másik olyan állhatatlanul kanalazgatja, kavargatja azt a levest. Nem hiszi el, hogy nem képes megenni már végre. ~ Bármibe fogadnék, hogy ez még a pöckével is csak maszatolni tud. ~ vonja le a következtetést lefitymálóan. Közben a vakarcs pedig abba sem hagyja azt a tenyérbemászó somolygást, azt a kibírhatatlan mindentmegmondást és nagyzolást, mintha annyira értene mindenhez a világon.
~ Találkozott már olyan emberrel, aki volt már a Mágustoronyban, szóval ettől egyértelműen egyből a téma szakértőjévé válik. ~ füstölög magában, közben pedig ölni tudna a tekintetével. A boszorka jelzőt a nő egyáltalán nem bánná, ezt a lekezelő bánásmódot viszont annál inkább.*
- Bolond lennék, ha elmondanám minden egyes szándékomat. Bolond vagy te is, ha azt hiszed, máris mindent tudsz rólam.
*Kortyol nagyot söréből dacosan. Még egyszer végigméri asztaltársát, és merész elhatározásra jut.*
- Gyere, szkanderezzünk. Bebizonyítom, hogy többre vagyok képes, mint gondolnád.
* ~ Meg persze azt is, hogy te sem vagy olyan nagy legény, mint aminek mutatod magad. ~
Félretolja a maga korsóját, feltűri a ruhaujját, és lehúzza a csuklyát a fejéről. Ezüstös fehér haja zabolátlanul szabadul ki a csuklya fogsága alól, amit Kitha azonnal korrigál. Kissé hátra húzza a haját, hogy később ne zavarja őt semmiben, majd betűri köpenyének nyaka alá, ezzel szigorúan száműzve az összes kóbor hajtincset. Ezután szabályos szkanderező pozícióba helyezi a karját az asztalon. Tartása egyenes, borostyánsárga szeme elhatározottságot, és némi alkoholmámort tükröz. Most, hogy nem takarja semmi a sötételf arcát, tisztán látszik a bal szemét átszántó sebhely, és az egyébként meglepően kellemes arc. Kihívóan tekint Gilasra.*
- Az előbb úgyis azt mondtad, tegyelek próbára. Hát tessék.
*Teszi még hozzá, hátha szükség lenne ennyi provokációra ahhoz, hogy a férfi belemenjen.*
6137. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-11 14:08:40
Üzenet elküldve: 2025-07-11 14:08:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*Látja a fintorba húzódó vonásokat Kitha arcán, és egy pillanatig arra gondol, hogy az ital valószínűleg nem nyerte el a nő tetszését. Mondjuk ezt megérti valahol, hiszen ez csak egy egyszerű sör, nem pedig valami maró, sötét színű likőr, amihez amaz szokva lehet. Amikor viszont szóbeli választ kap kérdésére, kissé meglepődik. Ízlik neki? Akkor mire fel volt ez a fene nagy fintorgás? Hacsak.. hacsak a nő arcán nem így jelenik meg az öröm vagy a tetszés mimikája. Ebben az esetben viszont felettébb sajnálja azokat a férfiakat, akik eddig a nő útjába kerültek. Már ha volt valaha olyan férfi, aki örömet tudott okozni neki. Ha őszinte akar lenni, ebben sem lehet biztos.*
- Na, akkor jó! *Apró bólintással nyugtázza Kitha rácsodálkozását az italra. Félreteszi a korsót, ismét megtörli a bajuszát, és visszatér a leveshez.
Amikor megkapja a válasz második felét, azért csak megáll a kezében a kanál. Egy magafajta? Vajon mire célozgat a nő? Egy magafajta, azaz gnóm? Vagy feltaláló, tudós elme? Vagy férfi? Valaki, akinek szakálla van? Összehúzott szemöldökei alól pislant fel.*
- Tegyél csak próbára! *Szavai talán nem véletlenül hangzanak kétértelműen.* Mit keresel?
*Nagy ez a város, de talán nem olyan nagy. Hátha csak egy gyógyítót keres, aki kikúrálja ebből a fura fintorgásból. Vagy Eeyr egyik papnőjét, mert beállna közéjük. Sosem lehet tudni. Amikor végül megtudja, hogy miről lenne szó, vállai megereszkednek, és bajsza alól somolyog a tányérjába. Kavar a levesen egyet míg rendbe szedi arcvonásait, s mikor úgy érzi hogy ez sikerült, ismét felnéz.*
- Szóval erről van szó? Mágus lennél? *Kevés híja van, hogy nem boszorkát mond, bár a szó nagyon szeretett volna legördülni a nyelvéről.* Tudod, sokat utaztam a városok között. Hallottam és láttam már ezt-azt. Sőt, nem is olyan régen találkoztam egy fiatalemberrel, aki deáklegény volna, és ha jól sejtem abból amivel megbízott, maga is a Mágustoronyban tölti az idejét.
*Most már nyíltan mosolyodik el, a mosoly szinte elnéző és kedves.*
- A számításaid és a képleted, látod, szinte önönmaguk oldják meg. *Halkan kuncog, ahogy szájába vesz egy falatot.*
*Látja a fintorba húzódó vonásokat Kitha arcán, és egy pillanatig arra gondol, hogy az ital valószínűleg nem nyerte el a nő tetszését. Mondjuk ezt megérti valahol, hiszen ez csak egy egyszerű sör, nem pedig valami maró, sötét színű likőr, amihez amaz szokva lehet. Amikor viszont szóbeli választ kap kérdésére, kissé meglepődik. Ízlik neki? Akkor mire fel volt ez a fene nagy fintorgás? Hacsak.. hacsak a nő arcán nem így jelenik meg az öröm vagy a tetszés mimikája. Ebben az esetben viszont felettébb sajnálja azokat a férfiakat, akik eddig a nő útjába kerültek. Már ha volt valaha olyan férfi, aki örömet tudott okozni neki. Ha őszinte akar lenni, ebben sem lehet biztos.*
- Na, akkor jó! *Apró bólintással nyugtázza Kitha rácsodálkozását az italra. Félreteszi a korsót, ismét megtörli a bajuszát, és visszatér a leveshez.
Amikor megkapja a válasz második felét, azért csak megáll a kezében a kanál. Egy magafajta? Vajon mire célozgat a nő? Egy magafajta, azaz gnóm? Vagy feltaláló, tudós elme? Vagy férfi? Valaki, akinek szakálla van? Összehúzott szemöldökei alól pislant fel.*
- Tegyél csak próbára! *Szavai talán nem véletlenül hangzanak kétértelműen.* Mit keresel?
*Nagy ez a város, de talán nem olyan nagy. Hátha csak egy gyógyítót keres, aki kikúrálja ebből a fura fintorgásból. Vagy Eeyr egyik papnőjét, mert beállna közéjük. Sosem lehet tudni. Amikor végül megtudja, hogy miről lenne szó, vállai megereszkednek, és bajsza alól somolyog a tányérjába. Kavar a levesen egyet míg rendbe szedi arcvonásait, s mikor úgy érzi hogy ez sikerült, ismét felnéz.*
- Szóval erről van szó? Mágus lennél? *Kevés híja van, hogy nem boszorkát mond, bár a szó nagyon szeretett volna legördülni a nyelvéről.* Tudod, sokat utaztam a városok között. Hallottam és láttam már ezt-azt. Sőt, nem is olyan régen találkoztam egy fiatalemberrel, aki deáklegény volna, és ha jól sejtem abból amivel megbízott, maga is a Mágustoronyban tölti az idejét.
*Most már nyíltan mosolyodik el, a mosoly szinte elnéző és kedves.*
- A számításaid és a képleted, látod, szinte önönmaguk oldják meg. *Halkan kuncog, ahogy szájába vesz egy falatot.*
6136. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-11 13:24:28
Üzenet elküldve: 2025-07-11 13:24:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*A magyarázat a finomkovácsolásról felkelti figyelmét. Bár enyhén lelombozó, mikor a gnóm felsorol megannyi hasznos dolgot, majd hozzáteszi, ezekkel ő mind nem foglalkozik. Helyette inkább drótokat húzgál. A méreggel teli hajtű mondjuk kifejezetten hasznos ötlet; Kitha szívesen venné, ha lenne egy olyanja. De persze a férfi igazán ért hozzá, hogyan csapja agyon az összes olyan témát, ami érdekes lehet, hiszen egyből hozzáteszi, ő olyat sosem készítene. ~ Akkor mégis mi hasznod van? ~ jelenik meg egy bosszús fintor a nő orra alatt.
Gilas bekapja a csalit, és készségesen elindul italt szerezni. A sötételf eközben végig figyelemmel követi, hátha valami gyanúsat tesz, vagy futni próbál. Esetleg gyengeségről, vagy részegségről ad jelet. A vakarcs azonban még úgy tűnik, nagyon is egyenesen jár, és a korsókat is gond nélkül egyensúlyozza. Kár. De ami késik, nem múlik.
Az ital, amit a gnóm hozott neki, sokkal szimpatikusabb, mint az az elátkozott pocsolyavíz, amit az előbb ittak. Még a hab is olyan barátságosan lágy látványt kelt. Nem csoda, hogy ennek a puhánynak ez a kedvence.*
- Sört már igen, pont ilyet még nem.
*Lassan kezd hozzászokni, hogy Gilas mondandójának felét elengedje a füle mellett, mikor számára az kezd túl terjengőssé válni. Így a többi szót egyszerűen felelet nélkül hagyja, és inkább megemeli ő is a korsóját, majd nagyot kortyol.
Arca egyszerre több helyen is eltorzul. Szemöldökei egymásba akadnak, orra alatt fintor rajzolódik ki, szája sarka is ráncba borul. Egy pillanatra csendben marad.*
- Ízlik.
*Szól döbbenten, de hangjából kihallatszik egyfajta lenézés is. Nem gondolta, hogy egy ilyen szerzet hozhatna neki bármi olyat, amit nem fog egyből a másik arcába köpni. A korsó egy pillanatra megáll a lebegőben, míg Kitha fejében dolgoznak a fogaskerekek.
Ekkor érkezik a kérdés, ami emlékezteti, az imént tett egy ígéretet. Azóta már szinte jótékonyan el is felejtette, hiszen ha a felelősség őt terheli, az egy ilyen lénnyel szemben igazán nem számít. Bosszúsan, röviden fújtat egyet az orrán keresztül. Mennyivel egyszerűbb lenne eljátszani a sértett mélységi matrónát, és felháborodni, mégis milyen jogon követelőznek vele szemben. De annyiszor csinálták már ezt vele, és úgy látta, semmi jóra nem vezet ez a taktika. Úgy dönt, szinte dacból, ezúttal kipróbálja az ellenkezőjét. A korsó halkan koppan az asztalon.*
- Keresek valamit. *Ez eddig igaz. Nem túl konkrét, de mivel elég határozottan mondja, talán nem fedi fel vele, mennyire tanácstalan.* De nem tudom, egy magadfajta hozzá tudna-e szagolni a hasonló dolgokhoz.
*Itt megtorpan, és csuklyája alól kipillantva egyenesen a gnóm szemébe mered. Szúrós szemeiből rosszindulat sugárzik. Ösztönösen is igyekszik megfélemlíteni, vagy legalább egy kicsit megfenyegetni a másikat. Közben elemzi a helyzetet, átgondolja, vajon származhat-e belőle bármi jó, vagy bármi kár, ha megosztja szándékait asztaltársával. Időnyerés gyanánt újat kortyol söréből.
Mikor útnak indult (vagy inkább útnak indították), tényleg fogalma sem volt, mihez kezdjen. Azonban egy ideje körvonalazódik benne valami tervféle.*
- A mágustornyot keresem.
*Sziszegi végül fogai közül. Tekintetével a sörhabot fixírozza.*
*A magyarázat a finomkovácsolásról felkelti figyelmét. Bár enyhén lelombozó, mikor a gnóm felsorol megannyi hasznos dolgot, majd hozzáteszi, ezekkel ő mind nem foglalkozik. Helyette inkább drótokat húzgál. A méreggel teli hajtű mondjuk kifejezetten hasznos ötlet; Kitha szívesen venné, ha lenne egy olyanja. De persze a férfi igazán ért hozzá, hogyan csapja agyon az összes olyan témát, ami érdekes lehet, hiszen egyből hozzáteszi, ő olyat sosem készítene. ~ Akkor mégis mi hasznod van? ~ jelenik meg egy bosszús fintor a nő orra alatt.
Gilas bekapja a csalit, és készségesen elindul italt szerezni. A sötételf eközben végig figyelemmel követi, hátha valami gyanúsat tesz, vagy futni próbál. Esetleg gyengeségről, vagy részegségről ad jelet. A vakarcs azonban még úgy tűnik, nagyon is egyenesen jár, és a korsókat is gond nélkül egyensúlyozza. Kár. De ami késik, nem múlik.
Az ital, amit a gnóm hozott neki, sokkal szimpatikusabb, mint az az elátkozott pocsolyavíz, amit az előbb ittak. Még a hab is olyan barátságosan lágy látványt kelt. Nem csoda, hogy ennek a puhánynak ez a kedvence.*
- Sört már igen, pont ilyet még nem.
*Lassan kezd hozzászokni, hogy Gilas mondandójának felét elengedje a füle mellett, mikor számára az kezd túl terjengőssé válni. Így a többi szót egyszerűen felelet nélkül hagyja, és inkább megemeli ő is a korsóját, majd nagyot kortyol.
Arca egyszerre több helyen is eltorzul. Szemöldökei egymásba akadnak, orra alatt fintor rajzolódik ki, szája sarka is ráncba borul. Egy pillanatra csendben marad.*
- Ízlik.
*Szól döbbenten, de hangjából kihallatszik egyfajta lenézés is. Nem gondolta, hogy egy ilyen szerzet hozhatna neki bármi olyat, amit nem fog egyből a másik arcába köpni. A korsó egy pillanatra megáll a lebegőben, míg Kitha fejében dolgoznak a fogaskerekek.
Ekkor érkezik a kérdés, ami emlékezteti, az imént tett egy ígéretet. Azóta már szinte jótékonyan el is felejtette, hiszen ha a felelősség őt terheli, az egy ilyen lénnyel szemben igazán nem számít. Bosszúsan, röviden fújtat egyet az orrán keresztül. Mennyivel egyszerűbb lenne eljátszani a sértett mélységi matrónát, és felháborodni, mégis milyen jogon követelőznek vele szemben. De annyiszor csinálták már ezt vele, és úgy látta, semmi jóra nem vezet ez a taktika. Úgy dönt, szinte dacból, ezúttal kipróbálja az ellenkezőjét. A korsó halkan koppan az asztalon.*
- Keresek valamit. *Ez eddig igaz. Nem túl konkrét, de mivel elég határozottan mondja, talán nem fedi fel vele, mennyire tanácstalan.* De nem tudom, egy magadfajta hozzá tudna-e szagolni a hasonló dolgokhoz.
*Itt megtorpan, és csuklyája alól kipillantva egyenesen a gnóm szemébe mered. Szúrós szemeiből rosszindulat sugárzik. Ösztönösen is igyekszik megfélemlíteni, vagy legalább egy kicsit megfenyegetni a másikat. Közben elemzi a helyzetet, átgondolja, vajon származhat-e belőle bármi jó, vagy bármi kár, ha megosztja szándékait asztaltársával. Időnyerés gyanánt újat kortyol söréből.
Mikor útnak indult (vagy inkább útnak indították), tényleg fogalma sem volt, mihez kezdjen. Azonban egy ideje körvonalazódik benne valami tervféle.*
- A mágustornyot keresem.
*Sziszegi végül fogai közül. Tekintetével a sörhabot fixírozza.*
6135. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-11 12:18:51
Üzenet elküldve: 2025-07-11 12:18:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon, majd el//
*Nem kérdez, csak bólint. Mindenre, ami elhangzik. Fókuszált. Persze ebbe a fókuszált állapotba belefér még, hogy elidőzik tekintetével a szabad bőrfelületeken, s csak szeme rebben folyton vissza a zöld tekintetre.*
-Sietek! *Csak ennyit tud kinyögni, mielőtt a nemes eltűnne az ajtó mögött. Lelke rajta, valóban siet. Lelohol a lépcsőn, át a vendégtéren, majd az istálló felé veszi az irányt. Közben van ideje számot vetni a hallott instrukciókkal is. Szívesen ágált volna, elvégre a legkevésbé sem akarja ebben a városban tudni Alissänát, nemhogy arra kérni a lányt, hogy járjon el Agin ügyében. Ugyanakkor tisztában van vele, hogy nincs más választása. Ha nem tenné, amit mondanak neki, régi ismerősként üdvözölhetné a Kikötő sikátorait és pitiáner bűnbandáit.
Felnyergeli, majd kantárszáron kivezeti a lovat az istálló épületéből. Kisebb nehézségek árán felkecmereg a nyeregbe - idejét sem tudja, mikor utazott legutoljára lóháton - és útnak indul arra, amerről jöttek. Legalább az utat jól ismeri innen, még ha a nyeregben maradásért meg is kell küzdenie közben.*
-Hó! Héte! *Ilyen és ehhez hasonló szavakkal próbálja irányban tartani a megtermett lovat, s meri remélni, hogy az nem fogja valamilyen úton-módon kihasználni tapasztalatlanságát. A Kikötőben kevesen járnak lóval, ő pedig végképp abba a táborba tartozik, akik öt évente ha egyszer rászorulnak ilyesmire. Az a szerencséje, hogy kimondottan jó megfigyelő és nagyjából tudja, hová nyúljon és mikor.*
*Nem kérdez, csak bólint. Mindenre, ami elhangzik. Fókuszált. Persze ebbe a fókuszált állapotba belefér még, hogy elidőzik tekintetével a szabad bőrfelületeken, s csak szeme rebben folyton vissza a zöld tekintetre.*
-Sietek! *Csak ennyit tud kinyögni, mielőtt a nemes eltűnne az ajtó mögött. Lelke rajta, valóban siet. Lelohol a lépcsőn, át a vendégtéren, majd az istálló felé veszi az irányt. Közben van ideje számot vetni a hallott instrukciókkal is. Szívesen ágált volna, elvégre a legkevésbé sem akarja ebben a városban tudni Alissänát, nemhogy arra kérni a lányt, hogy járjon el Agin ügyében. Ugyanakkor tisztában van vele, hogy nincs más választása. Ha nem tenné, amit mondanak neki, régi ismerősként üdvözölhetné a Kikötő sikátorait és pitiáner bűnbandáit.
Felnyergeli, majd kantárszáron kivezeti a lovat az istálló épületéből. Kisebb nehézségek árán felkecmereg a nyeregbe - idejét sem tudja, mikor utazott legutoljára lóháton - és útnak indul arra, amerről jöttek. Legalább az utat jól ismeri innen, még ha a nyeregben maradásért meg is kell küzdenie közben.*
-Hó! Héte! *Ilyen és ehhez hasonló szavakkal próbálja irányban tartani a megtermett lovat, s meri remélni, hogy az nem fogja valamilyen úton-módon kihasználni tapasztalatlanságát. A Kikötőben kevesen járnak lóval, ő pedig végképp abba a táborba tartozik, akik öt évente ha egyszer rászorulnak ilyesmire. Az a szerencséje, hogy kimondottan jó megfigyelő és nagyjából tudja, hová nyúljon és mikor.*
6134. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-11 11:52:18
Üzenet elküldve: 2025-07-11 11:52:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Hallja, amit Relael mond a kis szolgálójának. Nem kell a városőrség kötelékébe tartozni, hogy sejteni lehessen, miféle büntetés jár egy efféle tettért.
Nem szól közbe, némán hallgatja a két lány eszmecseréjét. Az ő elméje inkább az imént hallottakon jár. Nem ad kéretlen tanácsot senki fiának vagy leányának, ugyanakkor nem osztja a nemes abbéli elképzelését, hogy esetlegesen a kis pillangóját is bajba keverje a dühöngő embere miatt.
Elfogadja a borospoharat és nagyot kortyol belőle. Közben reflexszerűen veti át karját Relael feje alatt, s hagyja hogy az elf hozzábújjon. Kellemes érzés a nemes közelsége, egészen ellazítja. Lenne pedig anekdotája épp elég, főleg a jobb fajta kéjházakat illetően, de nem szól közbe, helyette lehunyja szemeit. A "női praktikák" dolgát viszont nem állja meg szó nélkül.*
-Főzetek és mérgek... *Lemondóan megcsóválja fejét. Megvan a véleménye az efféle módszerekről. Ő a szemtől-szembeni harcban hisz, bár ez valószínűleg egyértelmű lehet bárki számára, aki kicsit is ismeri.*
-Vannak családok Wegtorenben, akik az efféle vajákosságot halállal büntetik. Alattomos módszernek tartják. *Szórakozottan figyeli, ahogy a szőkeség végigsimít szeretője combján. Megmozgatja fantáziáját, de a szervezetébe vitt alkoholmennyiség, az utazás a háta mögött, na meg az iménti "szeánsz" kellően elfárasztotta.*
-Megmondom én, mi lelte a kölyköt. Túl sok vér szökött az agyába és eldurrant. A városőrség sem jut majd másra. *Az ágy mellé helyezi a kiürült borospoharat, majd ismét csak elnyúlik az ágyon, Relaellel az oldalán. Nem is kell több néhány lélegzetvételnél hozzá, hogy elnyomja az álom. Fogalma sincs, hogy az elf és újdonsült kompániájuk mennyire éber, de ha csak nem ugrálnak az ágyon vagy rajta, úgy nem fogják felébreszteni egykönnyen. A beszéd hangja a legkevésbé sem zavarja, épp ellenkezőleg.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.11 11:53:01
*Hallja, amit Relael mond a kis szolgálójának. Nem kell a városőrség kötelékébe tartozni, hogy sejteni lehessen, miféle büntetés jár egy efféle tettért.
Nem szól közbe, némán hallgatja a két lány eszmecseréjét. Az ő elméje inkább az imént hallottakon jár. Nem ad kéretlen tanácsot senki fiának vagy leányának, ugyanakkor nem osztja a nemes abbéli elképzelését, hogy esetlegesen a kis pillangóját is bajba keverje a dühöngő embere miatt.
Elfogadja a borospoharat és nagyot kortyol belőle. Közben reflexszerűen veti át karját Relael feje alatt, s hagyja hogy az elf hozzábújjon. Kellemes érzés a nemes közelsége, egészen ellazítja. Lenne pedig anekdotája épp elég, főleg a jobb fajta kéjházakat illetően, de nem szól közbe, helyette lehunyja szemeit. A "női praktikák" dolgát viszont nem állja meg szó nélkül.*
-Főzetek és mérgek... *Lemondóan megcsóválja fejét. Megvan a véleménye az efféle módszerekről. Ő a szemtől-szembeni harcban hisz, bár ez valószínűleg egyértelmű lehet bárki számára, aki kicsit is ismeri.*
-Vannak családok Wegtorenben, akik az efféle vajákosságot halállal büntetik. Alattomos módszernek tartják. *Szórakozottan figyeli, ahogy a szőkeség végigsimít szeretője combján. Megmozgatja fantáziáját, de a szervezetébe vitt alkoholmennyiség, az utazás a háta mögött, na meg az iménti "szeánsz" kellően elfárasztotta.*
-Megmondom én, mi lelte a kölyköt. Túl sok vér szökött az agyába és eldurrant. A városőrség sem jut majd másra. *Az ágy mellé helyezi a kiürült borospoharat, majd ismét csak elnyúlik az ágyon, Relaellel az oldalán. Nem is kell több néhány lélegzetvételnél hozzá, hogy elnyomja az álom. Fogalma sincs, hogy az elf és újdonsült kompániájuk mennyire éber, de ha csak nem ugrálnak az ágyon vagy rajta, úgy nem fogják felébreszteni egykönnyen. A beszéd hangja a legkevésbé sem zavarja, épp ellenkezőleg.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.11 11:53:01
6133. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-11 09:11:37
Üzenet elküldve: 2025-07-11 09:11:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Nem szokása hallgatózni, mert általában nem érdekli annyira senki élete és problémái, hogy belefolyjon az ügyes-bajos dolgokba. Látható volt ez a lenti pultnál is, hogy sokkal inkább érdekelte, hogy benedvesítse a torkát, mint az, hogy ki vére hullik. De persze vannak szavak, amiket egy kisebb szobában nem lehet nem meghallani, még ha azt kifelé is intézik a helyiségből. Relaelre pedig valahogy igen érzékeny, most legalábbis biztosan, ezért a nem nehezen összerakható képet forgatja a fejében, egészen addig, míg amaz vissza nem lép közéjük és ki nem egészíti Denjaar mondanivalóját. Most már legalább tudja, hogy hol is tanyázik az elf, de még mindig igen kevésnek tűnik ez ahhoz, amit sugároz magából. Bár a Kikötő már önmagában is veszélyes hely, ott megélni és láthatóan lelkeket gyűjteni maga köré, valamiféle hatalomra vall. Bár sosem járt még ott, így csak hallomásból tudhat róla.*
- Sosem jártam még a Kikötőben. A Sellőházról már hallottam persze, de a te helyedről még tényleg nem. *Leplezetlen méri végig egy félmosollyal a nőt, majd hallgatja tovább. Mi keresnivalója lenne ott ugyan neki? Mégis elkezdte érdekelni a dolog. Jobban vonzza valahogy az alviláginak ható helyszín, mint az itteni idill, ahol csak kampókezűeket ölnek fényes nappal a Pegazusban. Valahol kifizetődhetne már tehetsége, na de pont ott?*
- Szóval ott a mocsokban, ékkőként tevékenykedsz? *Szélesedik a mosoly. Nem, nem tudja elhinni, hogy ez csak amolyan szegényeket borral kiszolgáló hely lenne.* - Élvezed? *Közelebb lép az ágyhoz, majd újra a Denjaar és Relael között cikázik a tekintete.*
- Nem hibáztatom, a széttárt comb kevéssé veszélyes, mint az éles elme. A kettő együtt. Hmm… *Felnevet. Vezetett már meg férfiakat persze, ha nem is a legokosabbakat, de csak lakhatás meg némi arany reményében. Túlságosan nem kedveli őket, mert eleget bántották hajdanán.* - De ahelyett, hogy bennem merülnek el, én szeretnék elmélyülni az alkímiában. Bár nem olcsó mulatság. *Sóhajt fel, mintha mégis kecsegtető volna az a szajha-lét, na de ki venne komolyan egy bájital, de leginkább méregkeverő örömlányt? Hálni sem mernének vele. Az intésre tovább halad és ő maga is, még mindig pőrén, felfekszik az ágyra, s ha engedi, végigsimít Relael gyönyörű combján.* - Manapság olyan könnyen átverhetnek bárkit. *Mondja, majd szép lassan a hosszúéletű szemeibe néz. Ha ki tudja belőle olvasni, láthatja, hogy nem hiába beszél. Persze egy volt, vagy jelenlegi - mit tudja ő – parancsnok előtt nem fog teljesen nyíltan beszélni, csak épphogy.* - Egy kis átokfőzetet csempésznek az italba és lám, meglehetősen agresszív és tébolyult férfiak szórakoztatják a népet egy kis vérontással. Talán azzal a vörössel is ilyesmit tettek. Úgy lehet csekélyebb büntetés jár egy ilyenért, mint az akasztás. Nem tudom. *Ha a nőnek fontos, hogy megnézesse valakivel a Kaszárnyában azt a férfit, akkor kell hozzá köze legyen. Neli pedig, ha nem is egy igazán segítőkész valaki, egy-egy ötletet adhat, ami még jól jöhet. Persze az már nem az ő gondja, hogy ezt ki tudná „bizonyítani”. Vagy, hogy a jelzett úriember mennyi sületlenséget beszélt később.*
*Nem szokása hallgatózni, mert általában nem érdekli annyira senki élete és problémái, hogy belefolyjon az ügyes-bajos dolgokba. Látható volt ez a lenti pultnál is, hogy sokkal inkább érdekelte, hogy benedvesítse a torkát, mint az, hogy ki vére hullik. De persze vannak szavak, amiket egy kisebb szobában nem lehet nem meghallani, még ha azt kifelé is intézik a helyiségből. Relaelre pedig valahogy igen érzékeny, most legalábbis biztosan, ezért a nem nehezen összerakható képet forgatja a fejében, egészen addig, míg amaz vissza nem lép közéjük és ki nem egészíti Denjaar mondanivalóját. Most már legalább tudja, hogy hol is tanyázik az elf, de még mindig igen kevésnek tűnik ez ahhoz, amit sugároz magából. Bár a Kikötő már önmagában is veszélyes hely, ott megélni és láthatóan lelkeket gyűjteni maga köré, valamiféle hatalomra vall. Bár sosem járt még ott, így csak hallomásból tudhat róla.*
- Sosem jártam még a Kikötőben. A Sellőházról már hallottam persze, de a te helyedről még tényleg nem. *Leplezetlen méri végig egy félmosollyal a nőt, majd hallgatja tovább. Mi keresnivalója lenne ott ugyan neki? Mégis elkezdte érdekelni a dolog. Jobban vonzza valahogy az alviláginak ható helyszín, mint az itteni idill, ahol csak kampókezűeket ölnek fényes nappal a Pegazusban. Valahol kifizetődhetne már tehetsége, na de pont ott?*
- Szóval ott a mocsokban, ékkőként tevékenykedsz? *Szélesedik a mosoly. Nem, nem tudja elhinni, hogy ez csak amolyan szegényeket borral kiszolgáló hely lenne.* - Élvezed? *Közelebb lép az ágyhoz, majd újra a Denjaar és Relael között cikázik a tekintete.*
- Nem hibáztatom, a széttárt comb kevéssé veszélyes, mint az éles elme. A kettő együtt. Hmm… *Felnevet. Vezetett már meg férfiakat persze, ha nem is a legokosabbakat, de csak lakhatás meg némi arany reményében. Túlságosan nem kedveli őket, mert eleget bántották hajdanán.* - De ahelyett, hogy bennem merülnek el, én szeretnék elmélyülni az alkímiában. Bár nem olcsó mulatság. *Sóhajt fel, mintha mégis kecsegtető volna az a szajha-lét, na de ki venne komolyan egy bájital, de leginkább méregkeverő örömlányt? Hálni sem mernének vele. Az intésre tovább halad és ő maga is, még mindig pőrén, felfekszik az ágyra, s ha engedi, végigsimít Relael gyönyörű combján.* - Manapság olyan könnyen átverhetnek bárkit. *Mondja, majd szép lassan a hosszúéletű szemeibe néz. Ha ki tudja belőle olvasni, láthatja, hogy nem hiába beszél. Persze egy volt, vagy jelenlegi - mit tudja ő – parancsnok előtt nem fog teljesen nyíltan beszélni, csak épphogy.* - Egy kis átokfőzetet csempésznek az italba és lám, meglehetősen agresszív és tébolyult férfiak szórakoztatják a népet egy kis vérontással. Talán azzal a vörössel is ilyesmit tettek. Úgy lehet csekélyebb büntetés jár egy ilyenért, mint az akasztás. Nem tudom. *Ha a nőnek fontos, hogy megnézesse valakivel a Kaszárnyában azt a férfit, akkor kell hozzá köze legyen. Neli pedig, ha nem is egy igazán segítőkész valaki, egy-egy ötletet adhat, ami még jól jöhet. Persze az már nem az ő gondja, hogy ezt ki tudná „bizonyítani”. Vagy, hogy a jelzett úriember mennyi sületlenséget beszélt később.*
6132. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-10 22:06:02
Üzenet elküldve: 2025-07-10 22:06:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
*Naesala szeme nem csal nagyot, Bredoc valóban élettel telibb lehet. Valahogy megvan annak a varázsa, mikor az ember megvon magától valamit, aztán visszakapja. Olyankor tudja csak értékelni igazán. No meg az a sok lerakott kőszikla is nagy súlyt szabadított fel róla. A kardforgatás dolgára csak nagyzolva legyint, aztán meg úgy tesz mintha megemelné a nem létező kalapját.*
-Akkor holnaptól kiskezik csókolom?
*Röhög egy kicsit, majd folytatja.*
-Attól még simán lenyomnálak hogy öreg vagy. Két öreg verné egymást, micsoda műsor lenne.
*Mindig is kedvelte az elfet, valahogy mindig megvolt a magához való esze, de nem érezte rajta azt sem, hogy valami magasztosabb lénynek érezné magát, és ez ritkaszámba megy manapság, legalábbis Bredoc tapasztalatai szerint. Meg aztán derék bajtárs is, az meg már önmagában is elég volna. Aztán bizony újdonsült ivócimborája belecsap a lecsóba, az ex parancsnok pedig éppen a pipáját szívná mikor rátör a nevethetnék a Denjaar imposztorkodástól, úgyhogy azt a tipikus füstös - félrenyelt köhögést hallatja vegyítve némi feltörni kívánó vihogással.*
-Tényleg.
*Röhög immár kicsit tisztább torokkal.*
-Ilyet is mondott, elképesztő.
*Leöblíti torkát a maradék sörrel, és szomorúan jegyzi, hogy bizony kiürült a korsó.*
-Tudod én más oldalát ismerem, mikor a városba érkeztem, csak két kardom meg egy csizmám volt, a városőrség akkoriban alakult. Denjaar adott munkát, meg egy kis célt, aztán nem sokkal később el is mentem a krenkataurba, de arról már biztos hallottál nem akarlak untatni régi történetekkel.
*De, igazából szívesen tenné.*
-Mire visszatértem már sehol sem volt az a fajankó.
*Szerencsére a pipa jobban bírja mint a sör, úgyhogy arra még tud támaszkodni, hogy szünetet tartson a sok beszéd között és összeszedje a gondolatait.*
-No meg, hogy őszinte legyek ha egy lábatlan kecske jött volna el hozzám, nagyjából úgy bármilyen indokkal amivel ismét magamra köthetem a kardom, elmentem volna vele.
*Hiába, kutyából nem lesz szalonna. Túrhatja ő a földet amíg a dereka bírja, a vérét nem tudja megtagadni.*
-Egy esélyt adok neki, aztán meglátom mi sül ki belőle, és lásd csak, már is megérte eljönnöm.
*Talán Bredoc maga is jól tudja Denjaar természetét, csak még a helyzet nem jött el, hogy maga is a saját szemével lássa. Annyira erős szálak nem fűzik hozzá, hogy tétlenül nézze ha valami faszságon törné a fejét.*
-Ha szarba kerülnék majd sikítok.
*Finoman megérinti a saját füle hegyét.*
-Hanem képzeld van egy kutyám! Mokánynak hívják, okosabb mint egy fél barakknyi baka.
*Naesala szeme nem csal nagyot, Bredoc valóban élettel telibb lehet. Valahogy megvan annak a varázsa, mikor az ember megvon magától valamit, aztán visszakapja. Olyankor tudja csak értékelni igazán. No meg az a sok lerakott kőszikla is nagy súlyt szabadított fel róla. A kardforgatás dolgára csak nagyzolva legyint, aztán meg úgy tesz mintha megemelné a nem létező kalapját.*
-Akkor holnaptól kiskezik csókolom?
*Röhög egy kicsit, majd folytatja.*
-Attól még simán lenyomnálak hogy öreg vagy. Két öreg verné egymást, micsoda műsor lenne.
*Mindig is kedvelte az elfet, valahogy mindig megvolt a magához való esze, de nem érezte rajta azt sem, hogy valami magasztosabb lénynek érezné magát, és ez ritkaszámba megy manapság, legalábbis Bredoc tapasztalatai szerint. Meg aztán derék bajtárs is, az meg már önmagában is elég volna. Aztán bizony újdonsült ivócimborája belecsap a lecsóba, az ex parancsnok pedig éppen a pipáját szívná mikor rátör a nevethetnék a Denjaar imposztorkodástól, úgyhogy azt a tipikus füstös - félrenyelt köhögést hallatja vegyítve némi feltörni kívánó vihogással.*
-Tényleg.
*Röhög immár kicsit tisztább torokkal.*
-Ilyet is mondott, elképesztő.
*Leöblíti torkát a maradék sörrel, és szomorúan jegyzi, hogy bizony kiürült a korsó.*
-Tudod én más oldalát ismerem, mikor a városba érkeztem, csak két kardom meg egy csizmám volt, a városőrség akkoriban alakult. Denjaar adott munkát, meg egy kis célt, aztán nem sokkal később el is mentem a krenkataurba, de arról már biztos hallottál nem akarlak untatni régi történetekkel.
*De, igazából szívesen tenné.*
-Mire visszatértem már sehol sem volt az a fajankó.
*Szerencsére a pipa jobban bírja mint a sör, úgyhogy arra még tud támaszkodni, hogy szünetet tartson a sok beszéd között és összeszedje a gondolatait.*
-No meg, hogy őszinte legyek ha egy lábatlan kecske jött volna el hozzám, nagyjából úgy bármilyen indokkal amivel ismét magamra köthetem a kardom, elmentem volna vele.
*Hiába, kutyából nem lesz szalonna. Túrhatja ő a földet amíg a dereka bírja, a vérét nem tudja megtagadni.*
-Egy esélyt adok neki, aztán meglátom mi sül ki belőle, és lásd csak, már is megérte eljönnöm.
*Talán Bredoc maga is jól tudja Denjaar természetét, csak még a helyzet nem jött el, hogy maga is a saját szemével lássa. Annyira erős szálak nem fűzik hozzá, hogy tétlenül nézze ha valami faszságon törné a fejét.*
-Ha szarba kerülnék majd sikítok.
*Finoman megérinti a saját füle hegyét.*
-Hanem képzeld van egy kutyám! Mokánynak hívják, okosabb mint egy fél barakknyi baka.
6131. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-10 21:21:14
Üzenet elküldve: 2025-07-10 21:21:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Relaelt meglepi, hogy Haldrian nem a földszintről siet fel, hanem egy szomszédos szobából bukkan fel, s éppen a tőle kapott inget rángatja magára. Kivételesen nem tesz erre megjegyzést, arca is rezzenéstelen marad, így a fiú abban sem lehet biztos, hogy ezen részletek feltűntek az elf számára. Pedig de, s a nemes nem is lesz rest később előhozakodni vele, amikor éppen a fattyún óhajtja élezni villás nyelvét.*
- Fogd a lovamat, és siess el a Kikötőbe Alissänáért!
*Szavai nyugodtak és kimértek, mégis ellentmondást nem tűrőek.*
- Mondd meg neki, hogy Agin hülyeséget csinált és bajban van. Menjetek el a Kaszárnyához és derítsétek ki, mi fog történni vele. Ha tudtok, segítsetek neki. Alissäna ügyes lány, biztos tudni fogja mit kell tennie.
*Hosszú másodpercekig hallgat és megerősítésre vár, vagy esetleges kérdésre, bár utóbbinak láthatóan nem örülne, elvégre elég világos utasítást adott.*
- Menj, siess! Meg se álljatok!
*Kézfejével legyintve hessenti el a félvért, aki remélhetőleg gyorsan szedi lábait, hogy teljesítse Relael kérdését.*
- És vigyázzatok magatokra!
*Teszi még hozzá sietve. Az elf a rövid diskurálást követően vissza fordul a szobába, az ajtót óvatos finomsággal becsukja, és könnyed mosollyal arcán pillant végig a jelenlévőkön, akik akár hallhatták is mondanivalóját. Nincs hangulata titkolózni, ezért nem is fogta vissza hangját.*
- A Sellőház igen impozáns, de nem az enyém.
*Kurta szünet után cinkos mosollyal arcán egészíti ki szavait.*
- Még.
*Úgy csatlakozik vissza a beszélgetésbe úgy, mintha mi sem történt volna. Kezét maga előtt felejtve takargatja testét, de nincs ebben semmi szándékosság.*
- Annak, aki hasonló közegben nőtt fel nem feltétlenül kiemelkedő, inkább csak teljesíti az elváhatót. Már ami a dekorációt illeti. Az ételeket viszont elismerem, hogy igazán kiemelkedőek. Egyszer volt szerencsém hozzá.
*Szavai szigorúbbak a kelleténél, ami elvárható Relaeltől ha a konkurens tavernáról van szó, ugyanakkor az is igaz, hogy valamelyest unalmas számára a pompa.*
- Az enyém a Hét Varjú Taverna. Nem biztos, hogy ismerősen cseng még.
*Egészíti ki, beszéd közben komótosan a bútorhoz sétál, tölt magának a borból és néhány nagy korty után Denjaarhoz libben az ágyhoz, hogy átnyújtsa számára a poharat.*
- Egy romos fogadó volt, amit évtizedek óta nem használt senki, körülbelül egy marék aranyért meg tudtam venni.
*Orra alatt somolyog Denjaar és Nelira között folytatott beszélgetésen.*
- Ahh, mennyire férfi! Ugyan miért végeznél hasznos munkát, és acéloznád elmédet, ha szét is nyithatod a combjaidat? Nemde?
*Sóhajtva lehuppan az ágyra Denjaar mellé, s ha úgy méri fel, hogy a férfi hangulata engedi, akkor készségesen hozzá is bújik.Amennyiben Nelira nem óhajt csatlakozni hozzájuk, akkor a hosszúfülű egy bátorító kázmozdulattal inti magához a lányt. Más esetben megnyugtató volna számára a jelenlévők, illetve a bor társasága, de gondterheltség jelei nehezítik el szép vonásait.*
*Relaelt meglepi, hogy Haldrian nem a földszintről siet fel, hanem egy szomszédos szobából bukkan fel, s éppen a tőle kapott inget rángatja magára. Kivételesen nem tesz erre megjegyzést, arca is rezzenéstelen marad, így a fiú abban sem lehet biztos, hogy ezen részletek feltűntek az elf számára. Pedig de, s a nemes nem is lesz rest később előhozakodni vele, amikor éppen a fattyún óhajtja élezni villás nyelvét.*
- Fogd a lovamat, és siess el a Kikötőbe Alissänáért!
*Szavai nyugodtak és kimértek, mégis ellentmondást nem tűrőek.*
- Mondd meg neki, hogy Agin hülyeséget csinált és bajban van. Menjetek el a Kaszárnyához és derítsétek ki, mi fog történni vele. Ha tudtok, segítsetek neki. Alissäna ügyes lány, biztos tudni fogja mit kell tennie.
*Hosszú másodpercekig hallgat és megerősítésre vár, vagy esetleges kérdésre, bár utóbbinak láthatóan nem örülne, elvégre elég világos utasítást adott.*
- Menj, siess! Meg se álljatok!
*Kézfejével legyintve hessenti el a félvért, aki remélhetőleg gyorsan szedi lábait, hogy teljesítse Relael kérdését.*
- És vigyázzatok magatokra!
*Teszi még hozzá sietve. Az elf a rövid diskurálást követően vissza fordul a szobába, az ajtót óvatos finomsággal becsukja, és könnyed mosollyal arcán pillant végig a jelenlévőkön, akik akár hallhatták is mondanivalóját. Nincs hangulata titkolózni, ezért nem is fogta vissza hangját.*
- A Sellőház igen impozáns, de nem az enyém.
*Kurta szünet után cinkos mosollyal arcán egészíti ki szavait.*
- Még.
*Úgy csatlakozik vissza a beszélgetésbe úgy, mintha mi sem történt volna. Kezét maga előtt felejtve takargatja testét, de nincs ebben semmi szándékosság.*
- Annak, aki hasonló közegben nőtt fel nem feltétlenül kiemelkedő, inkább csak teljesíti az elváhatót. Már ami a dekorációt illeti. Az ételeket viszont elismerem, hogy igazán kiemelkedőek. Egyszer volt szerencsém hozzá.
*Szavai szigorúbbak a kelleténél, ami elvárható Relaeltől ha a konkurens tavernáról van szó, ugyanakkor az is igaz, hogy valamelyest unalmas számára a pompa.*
- Az enyém a Hét Varjú Taverna. Nem biztos, hogy ismerősen cseng még.
*Egészíti ki, beszéd közben komótosan a bútorhoz sétál, tölt magának a borból és néhány nagy korty után Denjaarhoz libben az ágyhoz, hogy átnyújtsa számára a poharat.*
- Egy romos fogadó volt, amit évtizedek óta nem használt senki, körülbelül egy marék aranyért meg tudtam venni.
*Orra alatt somolyog Denjaar és Nelira között folytatott beszélgetésen.*
- Ahh, mennyire férfi! Ugyan miért végeznél hasznos munkát, és acéloznád elmédet, ha szét is nyithatod a combjaidat? Nemde?
*Sóhajtva lehuppan az ágyra Denjaar mellé, s ha úgy méri fel, hogy a férfi hangulata engedi, akkor készségesen hozzá is bújik.Amennyiben Nelira nem óhajt csatlakozni hozzájuk, akkor a hosszúfülű egy bátorító kázmozdulattal inti magához a lányt. Más esetben megnyugtató volna számára a jelenlévők, illetve a bor társasága, de gondterheltség jelei nehezítik el szép vonásait.*
6130. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-10 20:28:41
Üzenet elküldve: 2025-07-10 20:28:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*Talán mindkettejük szerencséje az, hogy nem látja Kitha vigyorát. Így megmarad abban a hiszemben, hogy a nő csupán egy különösen fura szerzet, aki alkoholgőzös idejét előszeretettel tölti.. nos, bárki társaságában. Az eszébe sem jut, hogy a sötételf bármilyen hátsó szándékot dédelgete.*
- No, lásd, *Lerakja a kanalát, és kényelmesen a tányér mellé könyököl. A pálinka, bármilyen borzasztó is volt, a gyomrába érve tulajdonképpen kellemes meleget csinál.* a kovács nagy dolgokat csinál. Kaszát és vasvillát. Ajtópántot. Páncéldarabokat, kardot, tőrt, hogy olyat mondjak, amit talán jobban elképzelgetsz. Ezzel szemben egy finomkovács..
*Kissé előre dől, hüvelykjével a mellkasa felé bök.*
- ..például lámpáshoz készít alkatrészeket. Vagy drótot húz, rugót feszít. Finom szerkezetekhez készíti el az elemeket, amiket aztán össze is tud akár állítani. Vagy hogy olyat mondjak, ami.. mondjuk olyan hajtűt csinál, ami ártatlannak látszik, ám a végében apró tartályban méreg van, és elég egy apró szúrás, hogy bárkit elintézhess. Ha így könnyebb megértened. No, nem mintha én foglalkoznék hasonlókkal, nem.. *Mutatóujja felfelé lendül egy apró pillanatra.* Én pacifista vagyok!
*Halkan kuncog egy sort, pedig még maga sem érzi viccesnek azt, amit mondott. Újra megfogja a kanalat, és a szájába vesz egy adag levest. Halkan hümmentve figyeli asztaltársát, a csuklya alatt éppen kivehető tekintetét és arckifejezését, megpróbálja kitalálni, hogy tulajdonképpen tényleg mit keres itt a nő. És miért szán rá ennyi időt, ha szemlátomást idegesíti, hogy egy gnómmal ül egy asztalnál. Kíváncsi. Őszintén az.*
- Teljesen elfogadható üzletet kínálsz. *Komoly arccal bólint. Tényleg így gondolja. Kihúzza magát és tűnődőn a pult felé néz. Pár légvételnyi ideig csak gondolkozik, majd újra a nőre pislant.* Elnézésed!
*Feláll, és a tőle szokott határozottsággal a pulthoz lépdel. Menet közben beletúr kötényének zsebeibe, és előhúz egy marékkal az aranyaiból.*
- Á, igen, igen..! *Kapja el a csapos pillantását, és magához is inti őt, hogy rendeljen.* Kérek két korsó Vajsört. Mennyivel is tartozom? 28 arany, ugye?
*Az érméket takaros oszlopokban leszámolja a pultra míg a csapos tölt, majd a két korsóval visszalépdel az asztalhoz. Ügyességének köszönhetően a hab egyetlen cseppje nem sok, annyi sem megy kárba. Az egyik korsót Kitha keze ügyébe helyezi, úgy fordítva azt, hogy a nőnek épp csak érte kelljen nyúlni. A másikkal visszaül tányérja elé.*
- Parancsolj, kisasszony. Vajsör. Ittál már ilyet? *Kérdése ezúttal is teljesen őszinte.* Nem olyan erős mint a pálinka, de itatja magát ha nem vigyázol. Télen egészen képes átmelegíteni, ha.. hm.. ha érted, mire gondolok.
*Azaz a vajsör sem épp könnyed pia, csak éppen nem tömény szesz.*
- Bár nem tudom, hogy fog-e ízleni, ha még nem ittál ilyet. *Megemeli a maga korsóját, mintha csak a sötételf egészségére szánná az első kortyot, és beleiszik a korsóba. Na! Ez már sokkal inkább az ő világa. Ha Kitha követi a példáját, akkor miután ő is ivott, újra kérdőn pislant rá.*
- Nos? *Kérdése kettős: vonatkozik az italra, és vonatkozik az eredetileg feltett kérdésére jussául szolgáló válaszra is.*
*Talán mindkettejük szerencséje az, hogy nem látja Kitha vigyorát. Így megmarad abban a hiszemben, hogy a nő csupán egy különösen fura szerzet, aki alkoholgőzös idejét előszeretettel tölti.. nos, bárki társaságában. Az eszébe sem jut, hogy a sötételf bármilyen hátsó szándékot dédelgete.*
- No, lásd, *Lerakja a kanalát, és kényelmesen a tányér mellé könyököl. A pálinka, bármilyen borzasztó is volt, a gyomrába érve tulajdonképpen kellemes meleget csinál.* a kovács nagy dolgokat csinál. Kaszát és vasvillát. Ajtópántot. Páncéldarabokat, kardot, tőrt, hogy olyat mondjak, amit talán jobban elképzelgetsz. Ezzel szemben egy finomkovács..
*Kissé előre dől, hüvelykjével a mellkasa felé bök.*
- ..például lámpáshoz készít alkatrészeket. Vagy drótot húz, rugót feszít. Finom szerkezetekhez készíti el az elemeket, amiket aztán össze is tud akár állítani. Vagy hogy olyat mondjak, ami.. mondjuk olyan hajtűt csinál, ami ártatlannak látszik, ám a végében apró tartályban méreg van, és elég egy apró szúrás, hogy bárkit elintézhess. Ha így könnyebb megértened. No, nem mintha én foglalkoznék hasonlókkal, nem.. *Mutatóujja felfelé lendül egy apró pillanatra.* Én pacifista vagyok!
*Halkan kuncog egy sort, pedig még maga sem érzi viccesnek azt, amit mondott. Újra megfogja a kanalat, és a szájába vesz egy adag levest. Halkan hümmentve figyeli asztaltársát, a csuklya alatt éppen kivehető tekintetét és arckifejezését, megpróbálja kitalálni, hogy tulajdonképpen tényleg mit keres itt a nő. És miért szán rá ennyi időt, ha szemlátomást idegesíti, hogy egy gnómmal ül egy asztalnál. Kíváncsi. Őszintén az.*
- Teljesen elfogadható üzletet kínálsz. *Komoly arccal bólint. Tényleg így gondolja. Kihúzza magát és tűnődőn a pult felé néz. Pár légvételnyi ideig csak gondolkozik, majd újra a nőre pislant.* Elnézésed!
*Feláll, és a tőle szokott határozottsággal a pulthoz lépdel. Menet közben beletúr kötényének zsebeibe, és előhúz egy marékkal az aranyaiból.*
- Á, igen, igen..! *Kapja el a csapos pillantását, és magához is inti őt, hogy rendeljen.* Kérek két korsó Vajsört. Mennyivel is tartozom? 28 arany, ugye?
*Az érméket takaros oszlopokban leszámolja a pultra míg a csapos tölt, majd a két korsóval visszalépdel az asztalhoz. Ügyességének köszönhetően a hab egyetlen cseppje nem sok, annyi sem megy kárba. Az egyik korsót Kitha keze ügyébe helyezi, úgy fordítva azt, hogy a nőnek épp csak érte kelljen nyúlni. A másikkal visszaül tányérja elé.*
- Parancsolj, kisasszony. Vajsör. Ittál már ilyet? *Kérdése ezúttal is teljesen őszinte.* Nem olyan erős mint a pálinka, de itatja magát ha nem vigyázol. Télen egészen képes átmelegíteni, ha.. hm.. ha érted, mire gondolok.
*Azaz a vajsör sem épp könnyed pia, csak éppen nem tömény szesz.*
- Bár nem tudom, hogy fog-e ízleni, ha még nem ittál ilyet. *Megemeli a maga korsóját, mintha csak a sötételf egészségére szánná az első kortyot, és beleiszik a korsóba. Na! Ez már sokkal inkább az ő világa. Ha Kitha követi a példáját, akkor miután ő is ivott, újra kérdőn pislant rá.*
- Nos? *Kérdése kettős: vonatkozik az italra, és vonatkozik az eredetileg feltett kérdésére jussául szolgáló válaszra is.*
6129. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-10 18:54:23
Üzenet elküldve: 2025-07-10 18:54:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tőr törvénye//
*Teáját halkan szürcsölve hallgatja Ettvallder rövid történetét. Rövid egy történetet kapott, mint amire számított. Nem érti, hogy akkor mi volt olyan mulatságos, de nem is akarja erőltetni a másikat. Tudja, hogy a háború, ebben az esetben az ostrom, megváltoztatja az embert, legyen az bármilyen erős. Ezek mind könyvekből szerzett ismeretek, valódi csatában még nem vett részt. Nem is feltétlenül szeretne, de éppen ezért is akar fegyverhasználati ismereteket szerezni. Ki tudja, hogy mikor lehet rá szüksége. Itt már nem tudja mit kérdezzen. Egyfajta kínos csend áll be, amit a fogadó háttér zsivaja és az érkező fogadós tör meg.*
-Köszönjük.
*Mondja az eléjük tárulkozó gőzölgő leves láttán. Az illata ínycsiklandó, még a nyál is összefut tőle a szájban. Már éhes volt, ezért örül, hogy megérkezett a leves, meg azért is mert így a csend alapvető lesz, mert evés közben azért kevesebbet beszélnek.*
//A tőr törvénye//
*Teáját halkan szürcsölve hallgatja Ettvallder rövid történetét. Rövid egy történetet kapott, mint amire számított. Nem érti, hogy akkor mi volt olyan mulatságos, de nem is akarja erőltetni a másikat. Tudja, hogy a háború, ebben az esetben az ostrom, megváltoztatja az embert, legyen az bármilyen erős. Ezek mind könyvekből szerzett ismeretek, valódi csatában még nem vett részt. Nem is feltétlenül szeretne, de éppen ezért is akar fegyverhasználati ismereteket szerezni. Ki tudja, hogy mikor lehet rá szüksége. Itt már nem tudja mit kérdezzen. Egyfajta kínos csend áll be, amit a fogadó háttér zsivaja és az érkező fogadós tör meg.*
-Köszönjük.
*Mondja az eléjük tárulkozó gőzölgő leves láttán. Az illata ínycsiklandó, még a nyál is összefut tőle a szájban. Már éhes volt, ezért örül, hogy megérkezett a leves, meg azért is mert így a csend alapvető lesz, mert evés közben azért kevesebbet beszélnek.*
6128. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-10 18:28:37
Üzenet elküldve: 2025-07-10 18:28:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
* ~ Jól van, mondjad csak, mondjad, nagyon okos vagy. Csak aztán igyál is. ~ füstölög magában, miközben arra gondol, inkább Gilas nyakát kéne kombináltan fogni.
Már-már hálás érte, hogy a másik sem szándékozik koccintani, ráadásul viszolygása ellenére is megissza a felkínált italt. Mikor pedig undorának hangot is ad, Kitha szája furcsa ívbe görbül. Kívülről ez tűnhet rosszalló fintornak is, ám ez egyszerűen csak a sötételf sajátos vigyora. Igazán elégedett most magával, hogy sikerült az udvariasság leple alatt kitenni a gnómot ennek a mosléknak. Még megsértődni is elfelejt, hogy az általa szívességből felkínált ital ilyen nyíltan udvariatlan fogadtatásban részesül. Öröme azonban rövid életű, hiszen asztaltársa szinte egyből mosolyra fakad ismét. Még az okoskodást is folytatja. Borzasztó. Ide kevés lesz egy pálinka.*
- Gondolom, úgyis elmondod.
*Sóhajt lemondóan. Valójában a téma érdekelné, ha nem egy ilyen szerzettel kéne megbeszélnie, vagy ha legalább nem ekkora nagyzás kíséretében hangzana el a magyarázat.
A tegeződést szinte észre sem veszi, sokkal inkább leköti a figyelmét, hogy ez a puhány az almateába menekül a olajos vas törölgető folyadék íze elől. Utána pedig ugyanolyan zavartalanul visszatér a leves kanalazgatásához, mintha mi sem történt volna. Nem tetszik ez neki. Mi tagadás, az a kis móka az előbb megérte a húsz aranyat, de azért hatásban ettől kicsit többet remélt.*
- Megmondom, ha te is meghívsz valamire. Mutass valami jobbat, ha az én italom nem ízlett.
*Érkezik az újabb kihívás a nőtől. Igazából csak az a célja ezzel is, hogy a másikat disznó mód leitassa. Hogy ő maga hogyan fogja állni a sarat, az egyelőre kérdéses. Élete első két pálinkája után pont azon a határon egyensúlyoz, ahol már a harmadik fejbe vágná. De ha ez a csökött medvebocs a következő körben valami lágyat kér, azt még biztosan kibírja. Annak okán pedig lehetősége nyílhat megitatni vele még egy pálinkát. Még nem ismeri a saját határait, de önérzete azt súgja, egy ilyen alacsonyrendű lénynél bizonyára többet tud elviselni.*
* ~ Jól van, mondjad csak, mondjad, nagyon okos vagy. Csak aztán igyál is. ~ füstölög magában, miközben arra gondol, inkább Gilas nyakát kéne kombináltan fogni.
Már-már hálás érte, hogy a másik sem szándékozik koccintani, ráadásul viszolygása ellenére is megissza a felkínált italt. Mikor pedig undorának hangot is ad, Kitha szája furcsa ívbe görbül. Kívülről ez tűnhet rosszalló fintornak is, ám ez egyszerűen csak a sötételf sajátos vigyora. Igazán elégedett most magával, hogy sikerült az udvariasság leple alatt kitenni a gnómot ennek a mosléknak. Még megsértődni is elfelejt, hogy az általa szívességből felkínált ital ilyen nyíltan udvariatlan fogadtatásban részesül. Öröme azonban rövid életű, hiszen asztaltársa szinte egyből mosolyra fakad ismét. Még az okoskodást is folytatja. Borzasztó. Ide kevés lesz egy pálinka.*
- Gondolom, úgyis elmondod.
*Sóhajt lemondóan. Valójában a téma érdekelné, ha nem egy ilyen szerzettel kéne megbeszélnie, vagy ha legalább nem ekkora nagyzás kíséretében hangzana el a magyarázat.
A tegeződést szinte észre sem veszi, sokkal inkább leköti a figyelmét, hogy ez a puhány az almateába menekül a olajos vas törölgető folyadék íze elől. Utána pedig ugyanolyan zavartalanul visszatér a leves kanalazgatásához, mintha mi sem történt volna. Nem tetszik ez neki. Mi tagadás, az a kis móka az előbb megérte a húsz aranyat, de azért hatásban ettől kicsit többet remélt.*
- Megmondom, ha te is meghívsz valamire. Mutass valami jobbat, ha az én italom nem ízlett.
*Érkezik az újabb kihívás a nőtől. Igazából csak az a célja ezzel is, hogy a másikat disznó mód leitassa. Hogy ő maga hogyan fogja állni a sarat, az egyelőre kérdéses. Élete első két pálinkája után pont azon a határon egyensúlyoz, ahol már a harmadik fejbe vágná. De ha ez a csökött medvebocs a következő körben valami lágyat kér, azt még biztosan kibírja. Annak okán pedig lehetősége nyílhat megitatni vele még egy pálinkát. Még nem ismeri a saját határait, de önérzete azt súgja, egy ilyen alacsonyrendű lénynél bizonyára többet tud elviselni.*
6127. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-10 13:42:40
Üzenet elküldve: 2025-07-10 13:42:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tőr törvénye//
* Nem is arra vár, hogy kifogjanak, rajta, inkább próbál nem visszaélni a másik hálájával. Tehetné, hogy mindent összerendel a menüről, de az igen hamar tönkre tenné a férfiról alkotott képet. Főleg, hogy ez nem is rá vallana. Nem ismerne magára. *
- Ez esetben valami hozzá illőt választok.
* Kettő Gyümölcsteát rendel 10 aranyért. Nem épp kedvenc italai közé sorolható a választása, de legalább nem pocsolyavizet kell innia. A másik válaszát hallgatva hümmög helyeként, miközben néha néha elbambuló tekintetét az őket körülvevőknek szenteli. Nem azért mert untatná, vagy mert nem figyel, inkább amolyan megszokás. Sosem lehet elég óvatos, még akkor sem, ha a pegazusról van szó. Történtek már szebb helyeken is csúnyaságok, amiket még azóta sem sikerült megmagyarázni. *
- Közelebb? Végül is lehet, hogy igazad van és nagyszerű kardforgató leszel, ám jobb ha résen leszel. Nem mindenki harcol becsülettel és még kevesebben tisztán. Amit megtehetsz az az, hogy ráteszel egy lapáttal az ellenfél taktikáira.
* Időközben teájuk megérkezik, ez hamarabb elkészül, mint a leves. Beleszürcsöl meleg teájába, majd egy pillanatra átnéz a másikra s csak egy kicsit, de eltávolítja a poharat a szájától. *
- Érdekes, én még nem találkoztam olyan elfel, akit isteníteni kellett volna az íjászkodó tehetségéért. Nekem is van valamennyi elf vér a testemben, ám nagyon sok minden jobban megy, mint az íj használata.
* Bár ne lenne így. Sok fejfájástól megóvná egy-két szép lövés. A hét varjúban is, sárvárnál is, de legfőképp a közéletében is. Újfent kortyol egyet teájából, majd érkezik is a kérdés, amitől egy halk kuncogás hagyja el a száját. Vicces? Meglehet. Neki? Mindenképp, a sötételfnek? Kizárt. *
- Sárváros ostromáról. Felbéreltek egy kényes úgy elintézésére a káosz alatt, majd a frontvonalon harcoltam a katonákkal. Néhány emlékeznek rám, azoknak meséltem el, hogy mi történt, míg ők az utcákat tisztították.
//A tőr törvénye//
* Nem is arra vár, hogy kifogjanak, rajta, inkább próbál nem visszaélni a másik hálájával. Tehetné, hogy mindent összerendel a menüről, de az igen hamar tönkre tenné a férfiról alkotott képet. Főleg, hogy ez nem is rá vallana. Nem ismerne magára. *
- Ez esetben valami hozzá illőt választok.
* Kettő Gyümölcsteát rendel 10 aranyért.
Nem épp kedvenc italai közé sorolható a választása, de legalább nem pocsolyavizet kell innia. A másik válaszát hallgatva hümmög helyeként, miközben néha néha elbambuló tekintetét az őket körülvevőknek szenteli. Nem azért mert untatná, vagy mert nem figyel, inkább amolyan megszokás. Sosem lehet elég óvatos, még akkor sem, ha a pegazusról van szó. Történtek már szebb helyeken is csúnyaságok, amiket még azóta sem sikerült megmagyarázni. *- Közelebb? Végül is lehet, hogy igazad van és nagyszerű kardforgató leszel, ám jobb ha résen leszel. Nem mindenki harcol becsülettel és még kevesebben tisztán. Amit megtehetsz az az, hogy ráteszel egy lapáttal az ellenfél taktikáira.
* Időközben teájuk megérkezik, ez hamarabb elkészül, mint a leves. Beleszürcsöl meleg teájába, majd egy pillanatra átnéz a másikra s csak egy kicsit, de eltávolítja a poharat a szájától. *
- Érdekes, én még nem találkoztam olyan elfel, akit isteníteni kellett volna az íjászkodó tehetségéért. Nekem is van valamennyi elf vér a testemben, ám nagyon sok minden jobban megy, mint az íj használata.
* Bár ne lenne így. Sok fejfájástól megóvná egy-két szép lövés. A hét varjúban is, sárvárnál is, de legfőképp a közéletében is. Újfent kortyol egyet teájából, majd érkezik is a kérdés, amitől egy halk kuncogás hagyja el a száját. Vicces? Meglehet. Neki? Mindenképp, a sötételfnek? Kizárt. *
- Sárváros ostromáról. Felbéreltek egy kényes úgy elintézésére a káosz alatt, majd a frontvonalon harcoltam a katonákkal. Néhány emlékeznek rám, azoknak meséltem el, hogy mi történt, míg ők az utcákat tisztították.
6126. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-10 10:10:11
Üzenet elküldve: 2025-07-10 10:10:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*Kitha felvetésére eltűnődik egy mélyre szívott légvétel erejéig. Nem a válaszon tűnődik. Hanem azon, hogy hogyan lehet ennyire egyszerű gondolkodása valakinek. Végül úgy dönt, hogy megpróbálja úgy megfogalmazni mondanivalóját, mintha egy gyermekkel beszélne.*
- Feltaláló és feltaláló között is van különbség, Kitha kisasszony. *Picit megemeli üres kezének mutatóujját.* Hiszen biztosan hallotta már azt a mondást, hogy a kombináltfogó is mindenre való, de semmire sem jó. No, valahogy így vagyunk mi is.
*Viszonozza a poháremelést. Ez éppen elég is neki. Beszélgetni az asztal fölött egy sötételffel egy dolog – na de arra biztatni, hogy azt higgye, éppen fraternizálni próbál vele? Nahát, az igazán kellemetlen lenne! Inkább maga elé emeli a poharat, mielőtt Kitha koccinthatna vele. Vesz egy fél lélegzetet, és gyors mozdulattal leküldi torkán az italt. Próbálja minél inkább távol tartani tőle a nyelvét, és csak remélni tudja, hogy nem is fogja érezni az ízét. De hát néha hiába is remél valamit a gnóm. *
- Böeh! *Ennél szakértőbb véleményre nem futja most. Ez az egy szó is tökéletesen leírja a véleményét a pálinkáról.* Pikáns.
*Kicsit még megrázkódik a válla, és úgy rakja le maga elé a kupicát, mintha nem csak attól, de az ital emlékétől is szabadulni kívánna. Ujjháttal törli meg száját, s míg visszanyelni próbálja a lőrét, bajszán is pödör kicsit. Remekül lehet húzni ezzel az időt, különben, ha szükséges.*
- Egyébként pedig: nem. *Felpislant a nőre, bajsza alatt fura ízű szája halvány mosolyra húzódik.* Nem vagyok kovács. Finomkovácsolással foglalkozom. Az nem ugyanaz. Érdekel a különbség?
*Csupán figyelmességből ajánlja fel a választás lehetőségét. Úgy sejti, hogy a nőt valószínűleg nem érdekli hogy mi a kovácsolás és a finomkovácsolás közötti különbség. Ha a gyilkolásra vagy kínzásra alkalmas eszközökről akarna beszélni neki, arra már lehet, hogy lecsapna. A tegezésre váltás viszont nem figyelmetlenség a részéről. Együtt ittak – ez a legtöbb helyzetben feljogosítja az ilyesmire. Kitha amúgy is lekezelő módon tegezi őt a legelső pillanattól kezdve.
Nem a kanálért, hanem a bögréért nyúl, ha már a nő nem élt a lehetőséggel korábban. Ő fog. Apró kortyot vesz szájába a még mindig forró italból, hagyja, hogy az édeskés, őszközépre emlékeztető íz átöblítse a száját. Elégedetten konstatálja, hogy tényleg jobb tőle. Egyelőre félreteszi a teát, és most már újra a kanálért nyúl, hogy ismét összeszedegessen rá egy kicsit mindenből, ami a levesben úszkál.*
- No, és mi a te számításod, ha szabad kérdeznem? Amihez csak te ismered a képletet. Ami pont ide hozott. *Szemöldöke alól újra Kitha felé pislant. Ha már úgy alakult hogy egy asztalnál ülnek, együtt ittak, akkor akár meg is próbálhatnak normális módon társalogni. Az esélyt legalább is megadja ennek. Aztán vagy sikerül, vagy nem.. az asztal akkor is kettejük között marad.*
*Kitha felvetésére eltűnődik egy mélyre szívott légvétel erejéig. Nem a válaszon tűnődik. Hanem azon, hogy hogyan lehet ennyire egyszerű gondolkodása valakinek. Végül úgy dönt, hogy megpróbálja úgy megfogalmazni mondanivalóját, mintha egy gyermekkel beszélne.*
- Feltaláló és feltaláló között is van különbség, Kitha kisasszony. *Picit megemeli üres kezének mutatóujját.* Hiszen biztosan hallotta már azt a mondást, hogy a kombináltfogó is mindenre való, de semmire sem jó. No, valahogy így vagyunk mi is.
*Viszonozza a poháremelést. Ez éppen elég is neki. Beszélgetni az asztal fölött egy sötételffel egy dolog – na de arra biztatni, hogy azt higgye, éppen fraternizálni próbál vele? Nahát, az igazán kellemetlen lenne! Inkább maga elé emeli a poharat, mielőtt Kitha koccinthatna vele. Vesz egy fél lélegzetet, és gyors mozdulattal leküldi torkán az italt. Próbálja minél inkább távol tartani tőle a nyelvét, és csak remélni tudja, hogy nem is fogja érezni az ízét. De hát néha hiába is remél valamit a gnóm. *
- Böeh! *Ennél szakértőbb véleményre nem futja most. Ez az egy szó is tökéletesen leírja a véleményét a pálinkáról.* Pikáns.
*Kicsit még megrázkódik a válla, és úgy rakja le maga elé a kupicát, mintha nem csak attól, de az ital emlékétől is szabadulni kívánna. Ujjháttal törli meg száját, s míg visszanyelni próbálja a lőrét, bajszán is pödör kicsit. Remekül lehet húzni ezzel az időt, különben, ha szükséges.*
- Egyébként pedig: nem. *Felpislant a nőre, bajsza alatt fura ízű szája halvány mosolyra húzódik.* Nem vagyok kovács. Finomkovácsolással foglalkozom. Az nem ugyanaz. Érdekel a különbség?
*Csupán figyelmességből ajánlja fel a választás lehetőségét. Úgy sejti, hogy a nőt valószínűleg nem érdekli hogy mi a kovácsolás és a finomkovácsolás közötti különbség. Ha a gyilkolásra vagy kínzásra alkalmas eszközökről akarna beszélni neki, arra már lehet, hogy lecsapna. A tegezésre váltás viszont nem figyelmetlenség a részéről. Együtt ittak – ez a legtöbb helyzetben feljogosítja az ilyesmire. Kitha amúgy is lekezelő módon tegezi őt a legelső pillanattól kezdve.
Nem a kanálért, hanem a bögréért nyúl, ha már a nő nem élt a lehetőséggel korábban. Ő fog. Apró kortyot vesz szájába a még mindig forró italból, hagyja, hogy az édeskés, őszközépre emlékeztető íz átöblítse a száját. Elégedetten konstatálja, hogy tényleg jobb tőle. Egyelőre félreteszi a teát, és most már újra a kanálért nyúl, hogy ismét összeszedegessen rá egy kicsit mindenből, ami a levesben úszkál.*
- No, és mi a te számításod, ha szabad kérdeznem? Amihez csak te ismered a képletet. Ami pont ide hozott. *Szemöldöke alól újra Kitha felé pislant. Ha már úgy alakult hogy egy asztalnál ülnek, együtt ittak, akkor akár meg is próbálhatnak normális módon társalogni. Az esélyt legalább is megadja ennek. Aztán vagy sikerül, vagy nem.. az asztal akkor is kettejük között marad.*
6125. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-10 02:15:15
Üzenet elküldve: 2025-07-10 02:15:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*Úgy tűnik, a gnómban olyasfajta belső béke honol, amit elég nézni, és megalszik a tej az ember szájában. Egyesével, tudományosan állítja össze a falatokat, és közben még mélázgat is. Aztán meg ha hozzászólnak, hümmög. A mélységinek kedve lenne a vállánál fogva megrázni. Vagy a talpánál fogva, fejjel lefelé.
Az asztalhoz visszatérve ugyanilyen, sőt, még rosszabb állapotban találja a férfit. Ha valaki belefújna a fülébe, lehet, akkorát szólna a benti űr, mint egy hajókürt. És még csak észre sem venné, hogy valami történt. Mindenki szerencséjére viszont elégnek bizonyul egy pohárkoppanás ahhoz, hogy Gilas visszatérjen gondolataiból.
Amaz viszonozza Kitha mosolyát, amitől ő kezdi azt érezni, talán mégsem volt annyira jó ötlet ez a terv.
Míg helyet foglal, a feltaláló elmélyülten tanulmányozza a pálinkát. ~ Mintha valami megfejtésre váró, igen bonyolult dolog lenne, nem egy kibaszott pohár szesz. Ez a baj ezekkel a "nagy gondolkodókkal", annyira a fejükben élnek, hogy a hétköznapi életben, a gyakorlatban is túlgondolnak mindent. Amíg a marhaságaikat vizsgálják, addig meg elüti őket egy lovaskocsi, annyira elszakadnak a valóságtól. ~
Nocsak nocsak. Lehet, mégsem döntött rosszul. A vakarcs mégsem örül a pálinkának. Hiába vigyorog. ~ De egyébként igaza van. Mocskosul szar az egész. ~ *
- Egy feltaláló is akkor jó, ha több feladatra kínál megoldást egy személyben, nem?
*A kérdést finoman felhúzott szemöldökkel teszi fel, mintha szórakoztatná a szóváltás, de valójában valahol reméli, ezzel a válasszal és mimikával egy kicsit bosszantja asztaltársát. Talán a provokáció segít megelőzni, hogy a másik ezzel a vicceskedéssel kihúzza magát az ivás alól. Meg is ragadja saját poharát, hogy pörgesse az eseményeket.*
- Egyébként is, azt mondtad az előbb, hogy kovács is vagy, szóval neked kell tudni, mivel törölgetsz otthon. Na de igyunk!
*Emeli poharát várakozón, de épphogy csak az asztal fölé. Koccintani azért mégsem akarna. Ha a másik csatlakozik hozzá a poháremelésben, azt még megvárja, de igyekszik időben belekezdeni az ivásba, nehogy koccintásra kerüljön a sor. Ha Gilas egyáltalán nem akar inni, azért várakozó és sértett tekintett a jutalma. Ha viszont a gnóm is inni készül, a sötételf ledönti a pohár tartalmát.
Ezúttal már tudja, mire készüljön. Mostanra az előző kör utáni égető érzés is elmúlt. Megacélozza magát, és a lehető legrezzenéstelenebb tekintettel küldi az előző után a pálinkát. Ivott ő már mérget is.
Ez alkalommal sokkal jobban tűri, kiváltképp mivel figyel is rá, ne látszódjon semmi a fájdalmából. Még magával is elhiteti, hogy semmit nem érez a karcolásból, ahogy végigvándorol fajta az alkohol. Esetleg egy icipicit könnybe lábad a szeme, de azt talán a csuklya árnyéka jótékonyan elfedi. A biztonság kedvéért azért megereszt egy ásítást (száját gondosan eltakarva), hogy annak lehessen felróni a dolgot. Fél szemmel kíváncsian figyeli, mi van a partnerével.*
*Úgy tűnik, a gnómban olyasfajta belső béke honol, amit elég nézni, és megalszik a tej az ember szájában. Egyesével, tudományosan állítja össze a falatokat, és közben még mélázgat is. Aztán meg ha hozzászólnak, hümmög. A mélységinek kedve lenne a vállánál fogva megrázni. Vagy a talpánál fogva, fejjel lefelé.
Az asztalhoz visszatérve ugyanilyen, sőt, még rosszabb állapotban találja a férfit. Ha valaki belefújna a fülébe, lehet, akkorát szólna a benti űr, mint egy hajókürt. És még csak észre sem venné, hogy valami történt. Mindenki szerencséjére viszont elégnek bizonyul egy pohárkoppanás ahhoz, hogy Gilas visszatérjen gondolataiból.
Amaz viszonozza Kitha mosolyát, amitől ő kezdi azt érezni, talán mégsem volt annyira jó ötlet ez a terv.
Míg helyet foglal, a feltaláló elmélyülten tanulmányozza a pálinkát. ~ Mintha valami megfejtésre váró, igen bonyolult dolog lenne, nem egy kibaszott pohár szesz. Ez a baj ezekkel a "nagy gondolkodókkal", annyira a fejükben élnek, hogy a hétköznapi életben, a gyakorlatban is túlgondolnak mindent. Amíg a marhaságaikat vizsgálják, addig meg elüti őket egy lovaskocsi, annyira elszakadnak a valóságtól. ~
Nocsak nocsak. Lehet, mégsem döntött rosszul. A vakarcs mégsem örül a pálinkának. Hiába vigyorog. ~ De egyébként igaza van. Mocskosul szar az egész. ~ *
- Egy feltaláló is akkor jó, ha több feladatra kínál megoldást egy személyben, nem?
*A kérdést finoman felhúzott szemöldökkel teszi fel, mintha szórakoztatná a szóváltás, de valójában valahol reméli, ezzel a válasszal és mimikával egy kicsit bosszantja asztaltársát. Talán a provokáció segít megelőzni, hogy a másik ezzel a vicceskedéssel kihúzza magát az ivás alól. Meg is ragadja saját poharát, hogy pörgesse az eseményeket.*
- Egyébként is, azt mondtad az előbb, hogy kovács is vagy, szóval neked kell tudni, mivel törölgetsz otthon. Na de igyunk!
*Emeli poharát várakozón, de épphogy csak az asztal fölé. Koccintani azért mégsem akarna. Ha a másik csatlakozik hozzá a poháremelésben, azt még megvárja, de igyekszik időben belekezdeni az ivásba, nehogy koccintásra kerüljön a sor. Ha Gilas egyáltalán nem akar inni, azért várakozó és sértett tekintett a jutalma. Ha viszont a gnóm is inni készül, a sötételf ledönti a pohár tartalmát.
Ezúttal már tudja, mire készüljön. Mostanra az előző kör utáni égető érzés is elmúlt. Megacélozza magát, és a lehető legrezzenéstelenebb tekintettel küldi az előző után a pálinkát. Ivott ő már mérget is.
Ez alkalommal sokkal jobban tűri, kiváltképp mivel figyel is rá, ne látszódjon semmi a fájdalmából. Még magával is elhiteti, hogy semmit nem érez a karcolásból, ahogy végigvándorol fajta az alkohol. Esetleg egy icipicit könnybe lábad a szeme, de azt talán a csuklya árnyéka jótékonyan elfedi. A biztonság kedvéért azért megereszt egy ásítást (száját gondosan eltakarva), hogy annak lehessen felróni a dolgot. Fél szemmel kíváncsian figyeli, mi van a partnerével.*
6124. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-09 20:39:39
Üzenet elküldve: 2025-07-09 20:39:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
*Bredoc műkifakadására az ő arcán is szélesebben nyúlik el a vigyor. Jobban megnézve a távol töltött idő húzott néhány ezüstszálat tincsei közé, de egyébként épp ugyanúgy néz ki, mint legutóbbi találkozásuk alkalmával. Bár túl sokat nem szokott merengeni ezen, néha különös belegondolni, az emberek milyen gyorsan megöregszenek. Naesala talán majd kétszer annyi ideje járja Lanawin földjét, mint az egykori parancsnok, az ő arca jóformán nem is változott az elmúlt húsz esztendőben, s még vélhetőleg évtizedekig nem is fog.
Talán a férfi kék pillantásai mások most. A parancsnoki poszt terhétől szabadult - na meg talán enyhén ittas - tekintet ez, van benne valami fesztelenség, melyet korábban nem tapasztalt. Vagy csak nem figyelte volna?
Megjátszott sértettséggel horkan fel az elpunnyadás akár csak feltételezésére is.*
- Ugyan Bredoc *talán először nevezi így* - Már a születésed előtt is kardot forgattam, nem mostanság tervezek felhagyni vele. *megjelenik valami pimaszság most mosolyában, s talán egy leheletnyi rátartiság.
Volt már idő, mikor akaratlanul is ellustult valamelyest, még a Fattyak idején. Az egyenlőség napja után hetekre pihenőre kényszerült sérült bokája miatt, pokoli egy időszak volt a számára. Még talpra állását követően is kénytelen volt a kardot seprűre, kapára és szerszámokra cserélni - társai hosszú időre magukra hagyták a majorságot, s kénytelenek voltak Harliennel ellátni a ház körüli teendőket. Ziana, Ald'as és Sydnarus sohasem tértek vissza.
Mivel maga sem túl jó szájízzel emlékszik vissza erre az elvonulásra, nehezen tudja elképzelni, hogy a vidéki élet kielégítő lett volna a baka számára. Pihentető lett volna? Minden bizonnyal, de egy katona általában nem elégszik meg ennyivel, s valószínűleg a titokzatos közös barát nélkül is hiányolta volna idővel az acél csörgését.
A közös barát kilétére villámgyorsan fény derült, Naesala szemöldöke pedig látványosan ugrik homloka közepére, s egy jó nagy korty sört küld le torkán mielőtt megszólalna.*
- Denjaar? Denjaar Krultos? *némi hitetlenség csendül a hangjában, mintha egyébként oly gyakori lenne ez a név errefelé* - A "barátom nyakába varrom a parancsnokságot, mert nincs kedvem az irodában ülni" Krultos? A "két kezemmel hódítom vissza a Kikötőt Artheniornak és uralkodom majd felette, hogy végre figyeljenek rám" Krultos?
*Egy korsót mindenképp megtöltene a szavaiból csöpögő gúny, de indulat nem hallatszik mögött, inkább élcelődve csendülnek a címek, mellyel kitüntette a wegtorenit. A ténnyel, hogy most épp valami nemeskisasszonykát gyaláz odafent, nem igazán foglalkozik. Túl erkölcsösnek már az őrség idején sem gondolta - mindig is túlságosan jó viszont ápolt azzal a rókaképű wegtoreni kupeccel -, na meg egyébként is, férfiból van.*
- Nagyon jól kokettálhat, ha mindezek után kaptál a felkérésén.
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.09 20:42:10
*Bredoc műkifakadására az ő arcán is szélesebben nyúlik el a vigyor. Jobban megnézve a távol töltött idő húzott néhány ezüstszálat tincsei közé, de egyébként épp ugyanúgy néz ki, mint legutóbbi találkozásuk alkalmával. Bár túl sokat nem szokott merengeni ezen, néha különös belegondolni, az emberek milyen gyorsan megöregszenek. Naesala talán majd kétszer annyi ideje járja Lanawin földjét, mint az egykori parancsnok, az ő arca jóformán nem is változott az elmúlt húsz esztendőben, s még vélhetőleg évtizedekig nem is fog.
Talán a férfi kék pillantásai mások most. A parancsnoki poszt terhétől szabadult - na meg talán enyhén ittas - tekintet ez, van benne valami fesztelenség, melyet korábban nem tapasztalt. Vagy csak nem figyelte volna?
Megjátszott sértettséggel horkan fel az elpunnyadás akár csak feltételezésére is.*
- Ugyan Bredoc *talán először nevezi így* - Már a születésed előtt is kardot forgattam, nem mostanság tervezek felhagyni vele. *megjelenik valami pimaszság most mosolyában, s talán egy leheletnyi rátartiság.
Volt már idő, mikor akaratlanul is ellustult valamelyest, még a Fattyak idején. Az egyenlőség napja után hetekre pihenőre kényszerült sérült bokája miatt, pokoli egy időszak volt a számára. Még talpra állását követően is kénytelen volt a kardot seprűre, kapára és szerszámokra cserélni - társai hosszú időre magukra hagyták a majorságot, s kénytelenek voltak Harliennel ellátni a ház körüli teendőket. Ziana, Ald'as és Sydnarus sohasem tértek vissza.
Mivel maga sem túl jó szájízzel emlékszik vissza erre az elvonulásra, nehezen tudja elképzelni, hogy a vidéki élet kielégítő lett volna a baka számára. Pihentető lett volna? Minden bizonnyal, de egy katona általában nem elégszik meg ennyivel, s valószínűleg a titokzatos közös barát nélkül is hiányolta volna idővel az acél csörgését.
A közös barát kilétére villámgyorsan fény derült, Naesala szemöldöke pedig látványosan ugrik homloka közepére, s egy jó nagy korty sört küld le torkán mielőtt megszólalna.*
- Denjaar? Denjaar Krultos? *némi hitetlenség csendül a hangjában, mintha egyébként oly gyakori lenne ez a név errefelé* - A "barátom nyakába varrom a parancsnokságot, mert nincs kedvem az irodában ülni" Krultos? A "két kezemmel hódítom vissza a Kikötőt Artheniornak és uralkodom majd felette, hogy végre figyeljenek rám" Krultos?
*Egy korsót mindenképp megtöltene a szavaiból csöpögő gúny, de indulat nem hallatszik mögött, inkább élcelődve csendülnek a címek, mellyel kitüntette a wegtorenit. A ténnyel, hogy most épp valami nemeskisasszonykát gyaláz odafent, nem igazán foglalkozik. Túl erkölcsösnek már az őrség idején sem gondolta - mindig is túlságosan jó viszont ápolt azzal a rókaképű wegtoreni kupeccel -, na meg egyébként is, férfiból van.*
- Nagyon jól kokettálhat, ha mindezek után kaptál a felkérésén.
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.09 20:42:10
6123. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-09 19:58:44
Üzenet elküldve: 2025-07-09 19:58:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz - Zárás//
*Talán egy másik napon, egy másik helyzetben igent mondott volna a felkérésre, de mostanra valamiért rossz érzése támadt, és az sem javított a kedvén, hogy vendége nem vele, hanem a másik szobában lévőkkel van elfoglalva. Ennyire rosszul csinált volna valamit, hogy már lekötni sem tudja a társaságát, vagy az az úrnő ennyire fontos, hogy róla mindig, mindent tudnia kell a másiknak? Mindegy is, az biztos, hogy a hangulat már elszállt.*
- Nem, nem ingyen. Munkáért *ismétli magát, hisz ezt az előbb már mondta. Azt a kaján vigyort egy lágyabb mosollyal viszonozza. Ha találkoznak még, és jobban megismerheti Hamreint, talán többet is mond majd neki, de mára csak ennyi jutott.*
- Ú, szörnyen sajnálom *megy bele a férfi játékába.* Legközelebb vállalom érte a büntetésem. *Igyekszik ezzel a sejtelmes mondattal felcsigázni őt, de ekkor a folyosóról egy női hang felkiáltását hallani, Hamreinnek pedig hirtelen nagyon sietőssé válik a dolga. Felhúzott szemöldökökkel nézi végig, ahogy szerencsétlen majdnem átesik a küszöbön, és ahogy félig-meddig felöltözve rohan el a folyosón. Nem kell túl sokáig gondolkoznia azon, hogy össze tudja rakni a képet. Ez csakis az úrnő lehetett.*
~Mit mondott? Hal…?~ *Sajnos nem értette tisztán a nevet, amin szólította a félvért az ismeretlen hang, de, hogy nem Hamreint mondott, az holt biztos.
Kilép a folyosóra, mintha csak jó szokásához híven nézne körbe, de valójában meg akarja nézni magának azt az úrnőt. Sajnos azonban nem láthatja a folyosón, így kíváncsisága kielégítetlen marad, de más szempontból igencsak elégedett lehet.
A fogadótérbe továbbra sem akaródzik lemenni, így hát visszalép a szobájába, és bezárja maga mögött az ajtót.*
*Talán egy másik napon, egy másik helyzetben igent mondott volna a felkérésre, de mostanra valamiért rossz érzése támadt, és az sem javított a kedvén, hogy vendége nem vele, hanem a másik szobában lévőkkel van elfoglalva. Ennyire rosszul csinált volna valamit, hogy már lekötni sem tudja a társaságát, vagy az az úrnő ennyire fontos, hogy róla mindig, mindent tudnia kell a másiknak? Mindegy is, az biztos, hogy a hangulat már elszállt.*
- Nem, nem ingyen. Munkáért *ismétli magát, hisz ezt az előbb már mondta. Azt a kaján vigyort egy lágyabb mosollyal viszonozza. Ha találkoznak még, és jobban megismerheti Hamreint, talán többet is mond majd neki, de mára csak ennyi jutott.*
- Ú, szörnyen sajnálom *megy bele a férfi játékába.* Legközelebb vállalom érte a büntetésem. *Igyekszik ezzel a sejtelmes mondattal felcsigázni őt, de ekkor a folyosóról egy női hang felkiáltását hallani, Hamreinnek pedig hirtelen nagyon sietőssé válik a dolga. Felhúzott szemöldökökkel nézi végig, ahogy szerencsétlen majdnem átesik a küszöbön, és ahogy félig-meddig felöltözve rohan el a folyosón. Nem kell túl sokáig gondolkoznia azon, hogy össze tudja rakni a képet. Ez csakis az úrnő lehetett.*
~Mit mondott? Hal…?~ *Sajnos nem értette tisztán a nevet, amin szólította a félvért az ismeretlen hang, de, hogy nem Hamreint mondott, az holt biztos.
Kilép a folyosóra, mintha csak jó szokásához híven nézne körbe, de valójában meg akarja nézni magának azt az úrnőt. Sajnos azonban nem láthatja a folyosón, így kíváncsisága kielégítetlen marad, de más szempontból igencsak elégedett lehet.
A fogadótérbe továbbra sem akaródzik lemenni, így hát visszalép a szobájába, és bezárja maga mögött az ajtót.*
6122. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-09 18:19:55
Üzenet elküldve: 2025-07-09 18:19:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
*Szerencsére nem úgy tűnik, hogy az ezüsthajút zavarná Bredoc megjelenése, úgyhogy ez már egy jó pont.*
-Lószart!
*Fakad ki széles vigyorral a képén ,habár belül tudja hogy a nőnek igaza van. Tényleg kezdi megcsócsálni az idő vasfoga, bár igyekszik formában maradni, az ősz tincsek a hajában és a szakállában nem hagynak kivetnivalót.*
-Kedves tőled.
*Természetesen elfogadja a kezet és meleg szívvel megrázza azt.*
-Hát ez nem tűnt túl meggyőzőnek.
~Úgy látszik manapság mindenki kicsit válságban van a céljaival kapcsolatban, csak úgy mint ő maga.~
-Remélem azért nem álltál karavántolvajnak vagy ilyesmi. A te képességeiddel bárhol sokra viheted. A kezed ügyes, és gyorsabb vagy, mint bárki akit ismerek. Ne hagyd magad elpunnyadni jó?
*Pusztán tanácsnak szánja, valójában fogalma sincs mire, vagy mire nem készül Naesala, csak sok bajtársát látta idővel eltűnni a süllyesztőben, kiknek a csillogás már kihunyt szemükből, és nem kívánja ezt a sorsot neki is.*
-Hát nem egyből..
*Megenged egy aprócska mosolyt és közben nagyot kortyol a sörébe, mielőtt nagyon megmelegedne, a pipáját pedig megszívja mielőtt kihülne a parázs. Mennyi mindenre kell egy valamirevaló férfiembernek odafigyelnie egyszerre?*
-Nos hát nem hazudtak, ami azt illeti. Vettem egy jó hektár földet, meg kisebb házat a szántókon, vadászlakhoz közel a kuporgatott zsoldomból. Tudod kicsit sok volt mindenből, a zsivalyból, az el nem fogyó papírmunkából, az állandó megfelelésből. Ki akartam szakadni egy kicsit belőle. Talán hagytam is volna rozsdásodni a kardom meg a páncélom, ha egy közös barátunk nem keres fel.
*A lépcsőkre néz, de ersze semmi hír a trióról.*
-Denjaar jött el hozzám nemrég. Azzal csábított, hogy fejvadászkodna, vagy valami hasonló, a városi bürökráciától kötetlen "szolgálatot" keresne. Úgyhogy itt vagyunk. Vagyis hát, ő most valami kikötői kisasszony lábai között teljesít szolgálatot azt hiszem.
*Bök fejével a szobák irányába, miközben újabb sört kortyol.*
-Déliek.
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.09 18:20:28
*Szerencsére nem úgy tűnik, hogy az ezüsthajút zavarná Bredoc megjelenése, úgyhogy ez már egy jó pont.*
-Lószart!
*Fakad ki széles vigyorral a képén ,habár belül tudja hogy a nőnek igaza van. Tényleg kezdi megcsócsálni az idő vasfoga, bár igyekszik formában maradni, az ősz tincsek a hajában és a szakállában nem hagynak kivetnivalót.*
-Kedves tőled.
*Természetesen elfogadja a kezet és meleg szívvel megrázza azt.*
-Hát ez nem tűnt túl meggyőzőnek.
~Úgy látszik manapság mindenki kicsit válságban van a céljaival kapcsolatban, csak úgy mint ő maga.~
-Remélem azért nem álltál karavántolvajnak vagy ilyesmi. A te képességeiddel bárhol sokra viheted. A kezed ügyes, és gyorsabb vagy, mint bárki akit ismerek. Ne hagyd magad elpunnyadni jó?
*Pusztán tanácsnak szánja, valójában fogalma sincs mire, vagy mire nem készül Naesala, csak sok bajtársát látta idővel eltűnni a süllyesztőben, kiknek a csillogás már kihunyt szemükből, és nem kívánja ezt a sorsot neki is.*
-Hát nem egyből..
*Megenged egy aprócska mosolyt és közben nagyot kortyol a sörébe, mielőtt nagyon megmelegedne, a pipáját pedig megszívja mielőtt kihülne a parázs. Mennyi mindenre kell egy valamirevaló férfiembernek odafigyelnie egyszerre?*
-Nos hát nem hazudtak, ami azt illeti. Vettem egy jó hektár földet, meg kisebb házat a szántókon, vadászlakhoz közel a kuporgatott zsoldomból. Tudod kicsit sok volt mindenből, a zsivalyból, az el nem fogyó papírmunkából, az állandó megfelelésből. Ki akartam szakadni egy kicsit belőle. Talán hagytam is volna rozsdásodni a kardom meg a páncélom, ha egy közös barátunk nem keres fel.
*A lépcsőkre néz, de ersze semmi hír a trióról.*
-Denjaar jött el hozzám nemrég. Azzal csábított, hogy fejvadászkodna, vagy valami hasonló, a városi bürökráciától kötetlen "szolgálatot" keresne. Úgyhogy itt vagyunk. Vagyis hát, ő most valami kikötői kisasszony lábai között teljesít szolgálatot azt hiszem.
*Bök fejével a szobák irányába, miközben újabb sört kortyol.*
-Déliek.
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.09 18:20:28
6121. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-09 18:12:39
Üzenet elküldve: 2025-07-09 18:12:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tőr törvénye//
*Ahogy helyet foglalnak, hamar megérkezik a fogadós.*
-Lepjelek meg? Rendben.
*Mosolyog, mintha bármilyen módon ki tudna fogni a férfin, pedig csak egy egyszerű ebédről beszélünk és még azt is ő fizeti. Viszont legalább az italok nem őt terhelik. Ez egy kis megkönnyebbülést okoz.*
-Akkor legyen két tál Őzragu leves. *Már ott átadja a 20 aranyat.*
-Bármilyen tea jó lesz nekem. Akár a legolcsóbb is.
*Válaszolja Ettvalldernek. Amint egyedül maradnak a férfi tovább folytatja a beszélgetést.*
-Tudod, eddig még nem gondolkoztam el rajtuk. A tőreim miatt közelebbinek érzem magamhoz a kardot mint bármilyen íjat.
*Mondja őszintén a férfinak.*
-Tudom, hogy az elfek híresen jól bánnak az íjjal, de én még nem próbáltam.
*Kicsit melankolikusabb hangnemet üt meg, ami az elgondolkozásából fakad, semmi rossz emlékből. Aztán hirtelen vált vissza vidám hangnemére.*
-Persze attól még tudnom kell karddal bánnom, hisz nem minden ellenfelem ellen tudom majd nyílzáporban részesíteni és akkor megint marad a közelharc.
*Persze a férfi most ezzel egy újabb ötletet ad neki, ami megint felcsigázza. De első sorban akkor is marad a kardnál. Egyszerre csak egy dolgot. Ételeik most nem érkeznek olyan gyorsan, ami a nagyobb tömegnek tudható be.*
-Reggel milyen történetet meséltél a kaszárnyában a bakáknak? Nagyon vicces lehetett.
*Érdeklődik kíváncsian.*
//A tőr törvénye//
*Ahogy helyet foglalnak, hamar megérkezik a fogadós.*
-Lepjelek meg? Rendben.
*Mosolyog, mintha bármilyen módon ki tudna fogni a férfin, pedig csak egy egyszerű ebédről beszélünk és még azt is ő fizeti. Viszont legalább az italok nem őt terhelik. Ez egy kis megkönnyebbülést okoz.*
-Akkor legyen két tál Őzragu leves. *Már ott átadja a 20 aranyat.*
-Bármilyen tea jó lesz nekem. Akár a legolcsóbb is.
*Válaszolja Ettvalldernek. Amint egyedül maradnak a férfi tovább folytatja a beszélgetést.*
-Tudod, eddig még nem gondolkoztam el rajtuk. A tőreim miatt közelebbinek érzem magamhoz a kardot mint bármilyen íjat.
*Mondja őszintén a férfinak.*
-Tudom, hogy az elfek híresen jól bánnak az íjjal, de én még nem próbáltam.
*Kicsit melankolikusabb hangnemet üt meg, ami az elgondolkozásából fakad, semmi rossz emlékből. Aztán hirtelen vált vissza vidám hangnemére.*
-Persze attól még tudnom kell karddal bánnom, hisz nem minden ellenfelem ellen tudom majd nyílzáporban részesíteni és akkor megint marad a közelharc.
*Persze a férfi most ezzel egy újabb ötletet ad neki, ami megint felcsigázza. De első sorban akkor is marad a kardnál. Egyszerre csak egy dolgot. Ételeik most nem érkeznek olyan gyorsan, ami a nagyobb tömegnek tudható be.*
-Reggel milyen történetet meséltél a kaszárnyában a bakáknak? Nagyon vicces lehetett.
*Érdeklődik kíváncsian.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436