Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 259 (5161. - 5180. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5180. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-10 18:05:38
Üzenet elküldve: 2024-10-10 18:05:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Tény és való, hogy talán nem a legjobb a ruhák összehajtogatásában. Régen sem volt ez a feladatai között, és amióta a saját lábán áll, azóta meg nem is nagyon lett volna, aki megtanítsa ilyesmire. És egyébként is, egy női ruhával miért is kéne tudnia boldogulnia? Fiúból van. Már azzal is tökéletesen elégedett, hogy le tudja venni azt L'szkáról.*
- Gyakorolni? *-pislant értetlenül a lányra, még a keze is megáll egy pillanatra. Mikor rájön, hogy az a nem túl szépen összehajtott ruhára céloz, átsuhan arcán a felismerés.-* Ó..! Pedig azt hihetném, hogy inkább soha többet nem adod a kezembe.
*Még emlékszik rá, hogy mennyire szerette a ruháit L'szka. Hiszen elég csak arra a zöld darabra gondolnia, amit tegnap este vett fel, igaz, nagyon rövid időre. Tudja, hogy ez fontos a vöröshajúnak, és egy pillanatra átsuhan rajta valami szégyen-szerű érzés, hogy mégis így bánt a holmival. Igen, gondolja, ha azt szeretné, akkor majd megtanulja szépen összehajtani ezeket.
Ujjai újra megmozdulnak, enged az öv, lekerül a nadrág. Azt is csak úgy, a levegőben három mozdulattal, férfimód hajtja össze. Inkább nem vacakol vele sokáig, látja már a lányon, hogy mehetnékje van. A nadrágot is a többi ruha mellé teszi, felkap egy törülközőt onnan ahonnan L'szka is, a dereka köré csavarja.*
- Akkor legalább nekem kellett volna rád várni, és nem fordítva. *-dünnyögi egészséges önkritikáról árulkodón. Végre-valahára eljut addig hogy megálljon a lány mellett, baljával a törülközőt tartva.-* Kész vagyok! Csak órák kérdése volt.
*Elvigyorodik. Reméli, hogy megelőzte a csípős megjegyzést, ami érzése szerint már ért L'szkában.*
- Mehetünk!
*Tény és való, hogy talán nem a legjobb a ruhák összehajtogatásában. Régen sem volt ez a feladatai között, és amióta a saját lábán áll, azóta meg nem is nagyon lett volna, aki megtanítsa ilyesmire. És egyébként is, egy női ruhával miért is kéne tudnia boldogulnia? Fiúból van. Már azzal is tökéletesen elégedett, hogy le tudja venni azt L'szkáról.*
- Gyakorolni? *-pislant értetlenül a lányra, még a keze is megáll egy pillanatra. Mikor rájön, hogy az a nem túl szépen összehajtott ruhára céloz, átsuhan arcán a felismerés.-* Ó..! Pedig azt hihetném, hogy inkább soha többet nem adod a kezembe.
*Még emlékszik rá, hogy mennyire szerette a ruháit L'szka. Hiszen elég csak arra a zöld darabra gondolnia, amit tegnap este vett fel, igaz, nagyon rövid időre. Tudja, hogy ez fontos a vöröshajúnak, és egy pillanatra átsuhan rajta valami szégyen-szerű érzés, hogy mégis így bánt a holmival. Igen, gondolja, ha azt szeretné, akkor majd megtanulja szépen összehajtani ezeket.
Ujjai újra megmozdulnak, enged az öv, lekerül a nadrág. Azt is csak úgy, a levegőben három mozdulattal, férfimód hajtja össze. Inkább nem vacakol vele sokáig, látja már a lányon, hogy mehetnékje van. A nadrágot is a többi ruha mellé teszi, felkap egy törülközőt onnan ahonnan L'szka is, a dereka köré csavarja.*
- Akkor legalább nekem kellett volna rád várni, és nem fordítva. *-dünnyögi egészséges önkritikáról árulkodón. Végre-valahára eljut addig hogy megálljon a lány mellett, baljával a törülközőt tartva.-* Kész vagyok! Csak órák kérdése volt.
*Elvigyorodik. Reméli, hogy megelőzte a csípős megjegyzést, ami érzése szerint már ért L'szkában.*
- Mehetünk!
5179. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-10 16:09:06
Üzenet elküldve: 2024-10-10 16:09:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Fürdőház//
*Ahogy megszabadul a csizmáktól is azokat sietősen rúgja le magáról, majd egyszerűen, a mezítelenné vált lábával taszigálja egészen a szekrény elé. Kevesebb gondot fordít arra, mint amennyire gondoskodó volt a fiú ingével. Azután az egyik törölközőt kézbe véve csavarja maga köré, a haját kiigazgatja alóla, s így elkészülve fordul vissza Corad felé. Akkor találja magát szembe azzal, ahogy a ruháját igyekszik összehajtogatni. Annak ellenére, hogy igen kellemetlenül felszisszen és még egy fájdalmas fintort is vág mellé, csodával határos módon mást nem fűz a dologhoz. Pedig, ha valaki érzékeny volt a ruháira, akkor az éppen ő. Látja is szemei előtt, hogy milyen gyűrődések várnak rá, ha majd újra magára ölti a darabot, mégis csak halvány mosollyal csóválja meg a fejét.*
- Na ezt majd még gyakoroljuk.
*Közben ő maga sem rest adózni annak a szemtelenségnek. Hisz milyen balga dolog lenne tőle, ha nem szemrevételezné alaposan a mezítelenné vált felsőtestet, akkor is, ha nem most látja először. De van az a látvány, amivel nem igazán tud betelni. Akkor sem pillant máshova, amikor a fiú az övcsattal babrál. Egy pillanatra átfut benne, hogy ismét felajánlja a segítségét, de a végén még tényleg megvádolnák azzal, hogy direkt és hátsószándékkal akarja a fiút vetkőztetni. Ami nem is biztos, hogy olyan kizártnak tekinthető. Ennek ellenére most igyekszik illedelmesen lenyugtatni forrongását és csak türelmesen ácsorog, amíg a másikra vár.*
- Milyen szerencse, hogy én nem fűzőben jöttem. Akkor napestig is itt ácsorognánk.
*Kuncogja, ahogy célirányba veszi a fürdőkhöz vezető folyosót. Persze Coradot nem hagyja hátra, de azért már izgatottan dülöngél egyik lábáról a másikra, akár egy kisgyerek, aki arra vár, hogy végre kiengedjék a többiekhez játszani.*
//Fürdőház//
*Ahogy megszabadul a csizmáktól is azokat sietősen rúgja le magáról, majd egyszerűen, a mezítelenné vált lábával taszigálja egészen a szekrény elé. Kevesebb gondot fordít arra, mint amennyire gondoskodó volt a fiú ingével. Azután az egyik törölközőt kézbe véve csavarja maga köré, a haját kiigazgatja alóla, s így elkészülve fordul vissza Corad felé. Akkor találja magát szembe azzal, ahogy a ruháját igyekszik összehajtogatni. Annak ellenére, hogy igen kellemetlenül felszisszen és még egy fájdalmas fintort is vág mellé, csodával határos módon mást nem fűz a dologhoz. Pedig, ha valaki érzékeny volt a ruháira, akkor az éppen ő. Látja is szemei előtt, hogy milyen gyűrődések várnak rá, ha majd újra magára ölti a darabot, mégis csak halvány mosollyal csóválja meg a fejét.*
- Na ezt majd még gyakoroljuk.
*Közben ő maga sem rest adózni annak a szemtelenségnek. Hisz milyen balga dolog lenne tőle, ha nem szemrevételezné alaposan a mezítelenné vált felsőtestet, akkor is, ha nem most látja először. De van az a látvány, amivel nem igazán tud betelni. Akkor sem pillant máshova, amikor a fiú az övcsattal babrál. Egy pillanatra átfut benne, hogy ismét felajánlja a segítségét, de a végén még tényleg megvádolnák azzal, hogy direkt és hátsószándékkal akarja a fiút vetkőztetni. Ami nem is biztos, hogy olyan kizártnak tekinthető. Ennek ellenére most igyekszik illedelmesen lenyugtatni forrongását és csak türelmesen ácsorog, amíg a másikra vár.*
- Milyen szerencse, hogy én nem fűzőben jöttem. Akkor napestig is itt ácsorognánk.
*Kuncogja, ahogy célirányba veszi a fürdőkhöz vezető folyosót. Persze Coradot nem hagyja hátra, de azért már izgatottan dülöngél egyik lábáról a másikra, akár egy kisgyerek, aki arra vár, hogy végre kiengedjék a többiekhez játszani.*
5178. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-10 15:57:48
Üzenet elküldve: 2024-10-10 15:57:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Nem mintha bármi igazán félelemkeltőt tudna tenni egy szúrós nézésen kívül, de igen veszélyes játékot űz az, aki tönkreteszi a ruháját, még ha éppen az is tette majdnem, akitől kapta. De nem történt baj, és még az a különleges képessége is megvan a szőkének, hogy egy pillanat alatt oszlassa szét fejéből a dühös kis ködöt.
Rendezi fizimiskáját végül, ahogy a másik is éppen azt teszi, ennyi ideig tart, amíg nem vele akar foglalkozni. Felpillantva rá, azért igen szerencsés egy elf, hogy nem kell sokáig bíbelődnie, hogy jól nézzen ki, bár ezen a gondolatán nem tudja hányan osztoznak, nem is érdekli. Ma mindenképpen jól mutatnak külön is, de egymás mellett főleg. A dicséretre elmosolyodik, még ha nem is kellett az a megerősítés, csak jobb érzés így. Egy apró csókra még odahajolna, majd el is fogadja a kezet, hogy visszasétálhassanak a fogadóba.
A kérdésen nem mereng sokáig, tudja a saját válaszát. *
- Maradok a bornál.
*Az erősebb butaság lenne, így sem szállt még ki belőle az a mennyiség, amit ezidáig elfogyasztottak, dacára a testmozgásnak. Folyamatosan pótolták azt, ami kiveszhetett volna, s ez talán így is megy tovább. Az étel az, ami segíthetne, de csak a férfin fog, mert Mai enni azt biztosan nem fog. Végiggondolva a napot viszont a másiknak nem fog ártani, már reggel óta talpon vannak, vagy épp egymáson, az ital pedig dolgozik. Hogy mi lesz a hatása, hogy ő ebből kimarad, az nem lényeg, tud ő vigyázni magára, ha pedig nem, ma az sem baj, majd vigyáz rá a másik - hiszi ő. De ez egyébként sosem szükséges.*
*Nem mintha bármi igazán félelemkeltőt tudna tenni egy szúrós nézésen kívül, de igen veszélyes játékot űz az, aki tönkreteszi a ruháját, még ha éppen az is tette majdnem, akitől kapta. De nem történt baj, és még az a különleges képessége is megvan a szőkének, hogy egy pillanat alatt oszlassa szét fejéből a dühös kis ködöt.
Rendezi fizimiskáját végül, ahogy a másik is éppen azt teszi, ennyi ideig tart, amíg nem vele akar foglalkozni. Felpillantva rá, azért igen szerencsés egy elf, hogy nem kell sokáig bíbelődnie, hogy jól nézzen ki, bár ezen a gondolatán nem tudja hányan osztoznak, nem is érdekli. Ma mindenképpen jól mutatnak külön is, de egymás mellett főleg. A dicséretre elmosolyodik, még ha nem is kellett az a megerősítés, csak jobb érzés így. Egy apró csókra még odahajolna, majd el is fogadja a kezet, hogy visszasétálhassanak a fogadóba.
A kérdésen nem mereng sokáig, tudja a saját válaszát. *
- Maradok a bornál.
*Az erősebb butaság lenne, így sem szállt még ki belőle az a mennyiség, amit ezidáig elfogyasztottak, dacára a testmozgásnak. Folyamatosan pótolták azt, ami kiveszhetett volna, s ez talán így is megy tovább. Az étel az, ami segíthetne, de csak a férfin fog, mert Mai enni azt biztosan nem fog. Végiggondolva a napot viszont a másiknak nem fog ártani, már reggel óta talpon vannak, vagy épp egymáson, az ital pedig dolgozik. Hogy mi lesz a hatása, hogy ő ebből kimarad, az nem lényeg, tud ő vigyázni magára, ha pedig nem, ma az sem baj, majd vigyáz rá a másik - hiszi ő. De ez egyébként sosem szükséges.*
5177. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-10 15:34:49
Üzenet elküldve: 2024-10-10 15:34:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Fürdőház//
*Az Életben van egy olyan nem-is-annyira-apró dolog, hogy véletlen. Vannak jó véletlenek, és vannak kevésbé jók. A véletleneknek köszönhetően nagyon, nagyon sok dolog történt már meg. A véletlen igazából lehet, hogy nem más, mint az Istenek ujja, ami aprót lök a halandók dolgain, épp csak annyit, hogy valami egészen szokatlan irányba terelődjenek a dolgok. Ilyesmi véletlen lehetett az ő tegnapi találkozásuk is. Visszagondolva a találkozásuk első pár percére, bárki aki józan eszénél van, azt mondta volna, hogy ők ketten előbb fojtják meg egymást egy kanál vízben, mint hogy együtt töltsenek bármennyi időt is. És tessék: annak az apró lökésnek köszönhetően mégis itt vannak. Néha talán nem is annyira rossz, ha az ember rábízza magát a véletlenekre a folyamatos tervezés helyett.
Ő sem bánja, hogy így alakultak a dolgok. Még a veszekedés is kellett, a dühösen egymáshoz vágott szavak; mert ki kellett mondaniuk azokat ahhoz, hogy aztán maguk mögött hagyhassák őket. Az koránt sem biztos, hogy soha többet nem jönnek elő a régi dolgok, de legalább be tud majd gyógyulni, aminek be kell. És valahol-valahogy egymást gyógyítják majd.
Áthúzza a lány fején és karjain a ruhát, tetszik neki hogy L'szka hagyja magát, és hogy engedelmeskedik a kérésének. Még mindig úgy gondolja, hogy sosem várna el tőle alázatot és feltétlen engedelmességet, de az ilyen pillanatok határozottan forróságot csempésznek az ereibe. Most viszont még igyekszik hűteni a fejét, észnél maradni, amennyire ez tőle telik. Végtére is mindenre lesz idejük még, nem is kevés. Éppen ezért megállja azt, hogy végigsimítson a fedetlenné vált vállon és derékon, viszont azért a tekintetét nem fordítja el. Ha ezt a lány szemtelenségként akarja értelmezni, hát, akkor pontosan ráérzett az igazságra.*
- M-hm. *-bólint a nadrágra vonatkozó megjegyzésre-* Hogy is felejthetném el..?!
*Kevésbé ügyesen mint ahogy L'szka csinálta azt az inggel, megpróbálja összehajtani a levegőben a ruhát. Kicsit nehezen boldogul vele, nem nagyon volt még a kezében ilyen. Nem is lesz túl szép. Valószínűleg lesz benne pár gyűrődés itt-ott, mire újra előkerül. De most csak berakja az ing mellé úgy, ahogy sikerült. Következő lépésként a bakancsaitól szabadul meg, ujjai gyakorlott-gyors mozdulatokkal bontják a fűzőt. Nemsokára már mezítláb van, a bakancsok takarosan elrendezve, ujjai már az övcsattal bajlódnak.*
//Fürdőház//
*Az Életben van egy olyan nem-is-annyira-apró dolog, hogy véletlen. Vannak jó véletlenek, és vannak kevésbé jók. A véletleneknek köszönhetően nagyon, nagyon sok dolog történt már meg. A véletlen igazából lehet, hogy nem más, mint az Istenek ujja, ami aprót lök a halandók dolgain, épp csak annyit, hogy valami egészen szokatlan irányba terelődjenek a dolgok. Ilyesmi véletlen lehetett az ő tegnapi találkozásuk is. Visszagondolva a találkozásuk első pár percére, bárki aki józan eszénél van, azt mondta volna, hogy ők ketten előbb fojtják meg egymást egy kanál vízben, mint hogy együtt töltsenek bármennyi időt is. És tessék: annak az apró lökésnek köszönhetően mégis itt vannak. Néha talán nem is annyira rossz, ha az ember rábízza magát a véletlenekre a folyamatos tervezés helyett.
Ő sem bánja, hogy így alakultak a dolgok. Még a veszekedés is kellett, a dühösen egymáshoz vágott szavak; mert ki kellett mondaniuk azokat ahhoz, hogy aztán maguk mögött hagyhassák őket. Az koránt sem biztos, hogy soha többet nem jönnek elő a régi dolgok, de legalább be tud majd gyógyulni, aminek be kell. És valahol-valahogy egymást gyógyítják majd.
Áthúzza a lány fején és karjain a ruhát, tetszik neki hogy L'szka hagyja magát, és hogy engedelmeskedik a kérésének. Még mindig úgy gondolja, hogy sosem várna el tőle alázatot és feltétlen engedelmességet, de az ilyen pillanatok határozottan forróságot csempésznek az ereibe. Most viszont még igyekszik hűteni a fejét, észnél maradni, amennyire ez tőle telik. Végtére is mindenre lesz idejük még, nem is kevés. Éppen ezért megállja azt, hogy végigsimítson a fedetlenné vált vállon és derékon, viszont azért a tekintetét nem fordítja el. Ha ezt a lány szemtelenségként akarja értelmezni, hát, akkor pontosan ráérzett az igazságra.*
- M-hm. *-bólint a nadrágra vonatkozó megjegyzésre-* Hogy is felejthetném el..?!
*Kevésbé ügyesen mint ahogy L'szka csinálta azt az inggel, megpróbálja összehajtani a levegőben a ruhát. Kicsit nehezen boldogul vele, nem nagyon volt még a kezében ilyen. Nem is lesz túl szép. Valószínűleg lesz benne pár gyűrődés itt-ott, mire újra előkerül. De most csak berakja az ing mellé úgy, ahogy sikerült. Következő lépésként a bakancsaitól szabadul meg, ujjai gyakorlott-gyors mozdulatokkal bontják a fűzőt. Nemsokára már mezítláb van, a bakancsok takarosan elrendezve, ujjai már az övcsattal bajlódnak.*
5176. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-10 15:11:57
Üzenet elküldve: 2024-10-10 15:11:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Fürdőház//
*Vajon, ha tudatos döntésen múlt volna a tegnapi találkozás akkor is itt lennének most? Hisz kiderült, hogy már hosszú évekre nyúlik vissza ez a láng, ami már tomboló tűzzé erősödött alig egy nap alatt kettejük között. De a múltból magukkal cipelt régi sebek, a sértettség és a harag engedte volna, hogy tudatosan ide akarjanak jutni? Vagy akkor szótlanul inkább tovább sétáltak volna, mintha az egészet megsem történtté akarnák tenni? A benne élő dac és makacsság bizonyára elfojtott volna minden más érzelmet, nem hagyta volna a szívét küzdeni azért, hogy megtapasztalhassa mindazt a csodát, amivel ez az alig egy nap máris megajándékozta. A sors régen elvett tőle oly sok mindent, amire azt hitte, hogy fontosak a számára, részben még mindig azok is, ám megmutatta, hogy gyógyulhat valami szerényebbel, de annál értékesebbel. Ezért pedig roppant hálás akár a sorsnak, a véletlennek, nevezzék bárhogy. De már ő is biztos abban, hogy ezt nem cserélné le senki másra.*
- Gyerekként én is akkor kaptam desszertet, ha megettem a levesből a sárgarépát is.
*Vonja meg a vállait egy bájmosoly társaságában, miközben megszokottan serénykedik az öltözőben. A végére viszont zavart fújtatással sandít fel a fiúra, még szemeit is durcásan húzza össze. Természetesen újra zavarba jön, ez pedig felettébb bosszantó egy új tulajdonság. De a minden apróságtól hirtelen haragú Lyeska békésen pihen valahol mélyen elásva, így a végére megenyhülten kuncog csak fel, hogy határozottan bólintson rá a fiú kérdésére.*
- Zavar bizony. Hogy többet van rajtad, mint amennyit nincs.
*Ölti ki rá a nyelvét, miközben odébb vonul, hogy az inget eltegye és a saját ruháját is levegye. De azonnal megtorpan, ahogy ujjait érik a másikéi. Aprót szusszanva ereszti el engedelmesen az anyagot, miközben az alsó ajkát beharapva nyel aprót. Túlságosan sok már itt a meleg pára, hisz még az arca is teljesen kipirul tőle. Mert bizonyosan nem megint a derekára simuló kezek vagy a fiú közelsége az, amitől ilyen hirtelen és ilyen nagyon kimelegedett.*
- Máris!
*Rezzen meg hirtelen, majd halkan felnevetve emeli a magasba a karjait, hogy a ruha útja továbbra is könnyű legyen. Kisgyerekként ez esti rutin volt. Mikor a nevelője ráncigálta le róla a fodros-csipkés ruhakölteményt, hogy azután a hálóruhát rászuszakolja. Akkor az mindennapos szokás volt, olyankor csak abban reménykedett, hogy a göndörített loknikat ne húzza meg megint a néni. Most viszont érzi, hogy a vére ismét forr. Szerencsére az egyszerű ruhán nem igazán van olyan díszítés, amibe beleakadhatnának a vörös szálak, így teljesen rá tud koncentrálni a fiú kezeinek érintésére, amitől kellemes bizsergés járja át minden porcikáját.*
- Na, de csipkedd magad. Neked még van egy nadrágod is.
*Vigyorodik el, ahogy lehajolva bontja le magáról a csizmákat.*
//Fürdőház//
*Vajon, ha tudatos döntésen múlt volna a tegnapi találkozás akkor is itt lennének most? Hisz kiderült, hogy már hosszú évekre nyúlik vissza ez a láng, ami már tomboló tűzzé erősödött alig egy nap alatt kettejük között. De a múltból magukkal cipelt régi sebek, a sértettség és a harag engedte volna, hogy tudatosan ide akarjanak jutni? Vagy akkor szótlanul inkább tovább sétáltak volna, mintha az egészet megsem történtté akarnák tenni? A benne élő dac és makacsság bizonyára elfojtott volna minden más érzelmet, nem hagyta volna a szívét küzdeni azért, hogy megtapasztalhassa mindazt a csodát, amivel ez az alig egy nap máris megajándékozta. A sors régen elvett tőle oly sok mindent, amire azt hitte, hogy fontosak a számára, részben még mindig azok is, ám megmutatta, hogy gyógyulhat valami szerényebbel, de annál értékesebbel. Ezért pedig roppant hálás akár a sorsnak, a véletlennek, nevezzék bárhogy. De már ő is biztos abban, hogy ezt nem cserélné le senki másra.*
- Gyerekként én is akkor kaptam desszertet, ha megettem a levesből a sárgarépát is.
*Vonja meg a vállait egy bájmosoly társaságában, miközben megszokottan serénykedik az öltözőben. A végére viszont zavart fújtatással sandít fel a fiúra, még szemeit is durcásan húzza össze. Természetesen újra zavarba jön, ez pedig felettébb bosszantó egy új tulajdonság. De a minden apróságtól hirtelen haragú Lyeska békésen pihen valahol mélyen elásva, így a végére megenyhülten kuncog csak fel, hogy határozottan bólintson rá a fiú kérdésére.*
- Zavar bizony. Hogy többet van rajtad, mint amennyit nincs.
*Ölti ki rá a nyelvét, miközben odébb vonul, hogy az inget eltegye és a saját ruháját is levegye. De azonnal megtorpan, ahogy ujjait érik a másikéi. Aprót szusszanva ereszti el engedelmesen az anyagot, miközben az alsó ajkát beharapva nyel aprót. Túlságosan sok már itt a meleg pára, hisz még az arca is teljesen kipirul tőle. Mert bizonyosan nem megint a derekára simuló kezek vagy a fiú közelsége az, amitől ilyen hirtelen és ilyen nagyon kimelegedett.*
- Máris!
*Rezzen meg hirtelen, majd halkan felnevetve emeli a magasba a karjait, hogy a ruha útja továbbra is könnyű legyen. Kisgyerekként ez esti rutin volt. Mikor a nevelője ráncigálta le róla a fodros-csipkés ruhakölteményt, hogy azután a hálóruhát rászuszakolja. Akkor az mindennapos szokás volt, olyankor csak abban reménykedett, hogy a göndörített loknikat ne húzza meg megint a néni. Most viszont érzi, hogy a vére ismét forr. Szerencsére az egyszerű ruhán nem igazán van olyan díszítés, amibe beleakadhatnának a vörös szálak, így teljesen rá tud koncentrálni a fiú kezeinek érintésére, amitől kellemes bizsergés járja át minden porcikáját.*
- Na, de csipkedd magad. Neked még van egy nadrágod is.
*Vigyorodik el, ahogy lehajolva bontja le magáról a csizmákat.*
5175. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-10 14:38:09
Üzenet elküldve: 2024-10-10 14:38:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Fürdőház//
*Az életben sok dolog van ami megválasztható, és sok, ami nem. Az, hogy ők ketten, együtt vannak itt most, talán valóban választás. Az, hogy tegnap egymásba szaladtak az esőben, az pedig talán inkább sorsszerű volt. De ezek nem is különösebben számítanak. Ami számít az az itt és a most; és ő a világ összes kincséért sem lenne itt mással.*
- Áh!? *-dönti félre a fejét kicsit-* Azon múlik, hogy hogy viselkedem? Akkor ezt mindenképp észben tartom.
*Magában jól szórakozik. Sosem gondolta volna, hogy képesek lesznek így beszélni egymással valaha, és most nagyon élvezi a dolgot. A gondolatai, amik még a Pegazus előtt törtek rá, szép lassan a háttérbe szorulnak, hogy átadják a helyüket az újaknak, amik ezúttal már kizárólag és kifejezetten a lány körül forognak. Mosolyogva biccent L'szka szavaira, rábízza magát most, és valószínűleg később is, bármikor.
Követi őt és figyeli a szavait; amikor a lány kioldja a ruháját összehúzó szalagot, a saját kezei is megmozdulnak, hogy kigombolja az inget. De nem jut sokáig ebben, mikor L'szka odalép mellé, hagyja, hogy az ő ujjai dolgozzanak az anyaggal. Amikor megérzi a bőrén a tenyereket, halkan felsóhajt. Talán már nem csak a párás levegőtől van melege.*
- Megleszünk. *-bólint halvány mosollyal, majd szájzugai feljebb húzódnak.-* Jól sejtem, hogy valami zavar téged az ingemben? Tegnap is megszabadítottál tőle.. Most is.. hm..
*Nem leplezett pillantással követi ahogy a lány elfordul, és az inggel bajlódik. Nem tudja, hogy valaha megunja-e majd a vállakra omló vörös tincsek, a keskeny derék, és a szoknya által sejtetett idomok látványát. Nem hinné. Mikor a lány a saját ruhájával is bajlódni kezd, gondolkodás nélkül mozdul meg és lép oda hozzá. Ujjai a lány ujjaira simulnak.*
- Hadd segítsek én is neked! *-mondja halkan, szája szinte a lány fülét éri. Lassan mozdul arrébb a keze, tenyerei L'szka derekára simulnak. Nehéz eldönteni, hogy a ruha anyagát próbálja feljebb húzni, vagy cirógat. Talán mind a kettő, egyszerre. Az mindenesetre tény, hogy különösebben nem kapkod; nagy műgonddal végzi a feladatot. Centiről centire emelkedik a ruha alja, mígnem eljut addig, hogy már nincs is mivel küzdenie. Akkor szólal csak meg újra.-* Karok..!
//Fürdőház//
*Az életben sok dolog van ami megválasztható, és sok, ami nem. Az, hogy ők ketten, együtt vannak itt most, talán valóban választás. Az, hogy tegnap egymásba szaladtak az esőben, az pedig talán inkább sorsszerű volt. De ezek nem is különösebben számítanak. Ami számít az az itt és a most; és ő a világ összes kincséért sem lenne itt mással.*
- Áh!? *-dönti félre a fejét kicsit-* Azon múlik, hogy hogy viselkedem? Akkor ezt mindenképp észben tartom.
*Magában jól szórakozik. Sosem gondolta volna, hogy képesek lesznek így beszélni egymással valaha, és most nagyon élvezi a dolgot. A gondolatai, amik még a Pegazus előtt törtek rá, szép lassan a háttérbe szorulnak, hogy átadják a helyüket az újaknak, amik ezúttal már kizárólag és kifejezetten a lány körül forognak. Mosolyogva biccent L'szka szavaira, rábízza magát most, és valószínűleg később is, bármikor.
Követi őt és figyeli a szavait; amikor a lány kioldja a ruháját összehúzó szalagot, a saját kezei is megmozdulnak, hogy kigombolja az inget. De nem jut sokáig ebben, mikor L'szka odalép mellé, hagyja, hogy az ő ujjai dolgozzanak az anyaggal. Amikor megérzi a bőrén a tenyereket, halkan felsóhajt. Talán már nem csak a párás levegőtől van melege.*
- Megleszünk. *-bólint halvány mosollyal, majd szájzugai feljebb húzódnak.-* Jól sejtem, hogy valami zavar téged az ingemben? Tegnap is megszabadítottál tőle.. Most is.. hm..
*Nem leplezett pillantással követi ahogy a lány elfordul, és az inggel bajlódik. Nem tudja, hogy valaha megunja-e majd a vállakra omló vörös tincsek, a keskeny derék, és a szoknya által sejtetett idomok látványát. Nem hinné. Mikor a lány a saját ruhájával is bajlódni kezd, gondolkodás nélkül mozdul meg és lép oda hozzá. Ujjai a lány ujjaira simulnak.*
- Hadd segítsek én is neked! *-mondja halkan, szája szinte a lány fülét éri. Lassan mozdul arrébb a keze, tenyerei L'szka derekára simulnak. Nehéz eldönteni, hogy a ruha anyagát próbálja feljebb húzni, vagy cirógat. Talán mind a kettő, egyszerre. Az mindenesetre tény, hogy különösebben nem kapkod; nagy műgonddal végzi a feladatot. Centiről centire emelkedik a ruha alja, mígnem eljut addig, hogy már nincs is mivel küzdenie. Akkor szólal csak meg újra.-* Karok..!
5174. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-10 13:49:17
Üzenet elküldve: 2024-10-10 13:49:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Fürdőház//
- Szerintem azt egyikőnk sem szeretné.
*Kacsint játékosan a fiúra, ezzel erősítve meg benne annak tudatát, hogy régen sem fűlött a foga a pojácákhoz, ez pedig mostanra sem változott. Tökéletesen meg van elégedve azzal a társasággal, amivel a tegnapi piacozás szolgált. Talán sors akarva, talán csak a véletlen hóbortos műveként. A lényegen ez már mit sem változtat.
Minden új dolog felfedezésében, mint a tegnap este és az ilyen egyszerű apróságokban is, mint reggeli a fogadóban vagy a fürdőházi pancsikolás, neki egyedül csak Corad társaságára van szüksége.*
- Talán egy lány azért majd akad, ha jól viselkedsz.
*Nevet fel halkan, ahogy régi rutinnal indul meg az öltözők felé. Szerencsére úgy néz ki, hogy elkerülik a zsúfoltságot, csupán pár hozzájuk hasonló, korai csellengő akad, amit igen kedvezőnek érez. Persze nem a szégyenlősséggel van baja. Nem ez az első alkalom, hogy megfordul itt, de régen is jobb szerette, ha a pihenése valamennyire zavartalan.*
- Bízd rám magad.
*Mosolyodik el, ahogy az öltözőknél lépteit végre megfékezve engedi el lassan a fiú kezét. Nem húzza az időt, hogy a ruháitól megszabaduljon. Az egyszerű darab derekát átkötő szalag csomója hamar eloldódik.*
- Ott letesszük majd a ruhákat.
*Mutat egy szekrényre, ami nem zárható, de neki nem is igazán van értéke, amit féltenie kéne. Azután végül szusszanva hagyja egyelőre a saját ruháját, hogy lassan Corad elé sétáljon és az ingre simítva foglalatoskodjon annak gombjaival. Mindeközben teljes mértékben olyan arcot vág hozzá, mintha semmilyen mögöttes szándék nem lapulna meg benne. Talán így is van.*
- Régen sokat jártunk ide. Akkor volt zárható szekrényünk.
*Von vállat apró mosollyal, ahogy a szétnyíló ing alá nyúlva simít fel a fiú mellkasán, hogy finoman túrja le róla a darabot.*
- De így is megleszünk, nem?
*Pillant Corad arcára, majd az inget kézbe véve lép egyet hátrébb, hogy a darabot összehajtogassa és elfordulva rakja a szekrény polcára. S, mint aki a dolgát jól végezte újra saját ruhájára fog, hogy lassan felhúzva bújjon ki belőle.*
//Fürdőház//
- Szerintem azt egyikőnk sem szeretné.
*Kacsint játékosan a fiúra, ezzel erősítve meg benne annak tudatát, hogy régen sem fűlött a foga a pojácákhoz, ez pedig mostanra sem változott. Tökéletesen meg van elégedve azzal a társasággal, amivel a tegnapi piacozás szolgált. Talán sors akarva, talán csak a véletlen hóbortos műveként. A lényegen ez már mit sem változtat.
Minden új dolog felfedezésében, mint a tegnap este és az ilyen egyszerű apróságokban is, mint reggeli a fogadóban vagy a fürdőházi pancsikolás, neki egyedül csak Corad társaságára van szüksége.*
- Talán egy lány azért majd akad, ha jól viselkedsz.
*Nevet fel halkan, ahogy régi rutinnal indul meg az öltözők felé. Szerencsére úgy néz ki, hogy elkerülik a zsúfoltságot, csupán pár hozzájuk hasonló, korai csellengő akad, amit igen kedvezőnek érez. Persze nem a szégyenlősséggel van baja. Nem ez az első alkalom, hogy megfordul itt, de régen is jobb szerette, ha a pihenése valamennyire zavartalan.*
- Bízd rám magad.
*Mosolyodik el, ahogy az öltözőknél lépteit végre megfékezve engedi el lassan a fiú kezét. Nem húzza az időt, hogy a ruháitól megszabaduljon. Az egyszerű darab derekát átkötő szalag csomója hamar eloldódik.*
- Ott letesszük majd a ruhákat.
*Mutat egy szekrényre, ami nem zárható, de neki nem is igazán van értéke, amit féltenie kéne. Azután végül szusszanva hagyja egyelőre a saját ruháját, hogy lassan Corad elé sétáljon és az ingre simítva foglalatoskodjon annak gombjaival. Mindeközben teljes mértékben olyan arcot vág hozzá, mintha semmilyen mögöttes szándék nem lapulna meg benne. Talán így is van.*
- Régen sokat jártunk ide. Akkor volt zárható szekrényünk.
*Von vállat apró mosollyal, ahogy a szétnyíló ing alá nyúlva simít fel a fiú mellkasán, hogy finoman túrja le róla a darabot.*
- De így is megleszünk, nem?
*Pillant Corad arcára, majd az inget kézbe véve lép egyet hátrébb, hogy a darabot összehajtogassa és elfordulva rakja a szekrény polcára. S, mint aki a dolgát jól végezte újra saját ruhájára fog, hogy lassan felhúzva bújjon ki belőle.*
5173. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-10 12:48:25
Üzenet elküldve: 2024-10-10 12:48:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Úgy fest hogy jól próbált gondolkozni azt illetően hogy mi lenne a legkézenfekvőbb sorrend a reggeli dolgaik intézésére, nem ütközik ellenállásba. L'szka megjegyzésére elmosolyodik.*
- Pedig kezdtem hozzászokni. *-sóhajt színpadiasan-* De akkor maradok neked én.
*Csupán fél lépéssel marad le L'szka mögött ahogy az a fürdőház felé indul. Nem túl sűrűn járt erre eddig, pedig tulajdonképpen megtehette volna. Éppen ezért nincs is különösebben szokva ahhoz a sűrű, meleg levegőhöz, ami odabent fogadja őket. Gyors mozdulattal körbepislant, de nem akar nagyon bámulni senkire. Inkább a lány arcát nézi, látja rajta a mosolyt, látja, ahogy a szemöldök vonala ellazul. Hirtelen eszébe jut, hogy annak idején hányszor kellett telehordania a dézsát vízzel neki, amikor valami miatt vagy a lány, vagy az apja úgy döntöttek, hogy mégsem látogatnak el a fürdőházba. Az emlék most nem bosszantja fel. Inkább arra gondol, hogy milyen jó, hogy most együtt vannak itt. Jó, és.. izgalmas.
Megfogja a felé nyújtott kezet, a vékony ujjak úgy simulnak az övéi közé, mintha azoknak mindig ott lett volna a helyük.*
- Ne itt? *-kérdez vissza. Arcára zavart-meglepett kifejezést próbál ölteni.-* Ó..! Pedig biztos voltam benne, hogy lesz legalább egy szép lány, akivel együtt fürödhetek.
*Talán csak a hangjában nem sikerül jól leplezni a vidámságot. Az öltözőknél egy pillanatra megtorpan, fogalma sincs, hogy mi a szokás olyankor, amikor valaki kettesben érkezik ide a párjával. Egy pillanatra meglepődik ezen a gondolaton: „párjával”, és arra gondol, hogy valószínűleg kell még majd egy kis idő, míg teljesen megszokja ezt.*
- Csak utánad! *-mondja, és mosolyában ezúttal neki is van egy kis játékosság. Aztán még hozzáteszi a teljes igazságot is.-* Én nem ismerem ki magam túl jól itt.
*Úgy fest hogy jól próbált gondolkozni azt illetően hogy mi lenne a legkézenfekvőbb sorrend a reggeli dolgaik intézésére, nem ütközik ellenállásba. L'szka megjegyzésére elmosolyodik.*
- Pedig kezdtem hozzászokni. *-sóhajt színpadiasan-* De akkor maradok neked én.
*Csupán fél lépéssel marad le L'szka mögött ahogy az a fürdőház felé indul. Nem túl sűrűn járt erre eddig, pedig tulajdonképpen megtehette volna. Éppen ezért nincs is különösebben szokva ahhoz a sűrű, meleg levegőhöz, ami odabent fogadja őket. Gyors mozdulattal körbepislant, de nem akar nagyon bámulni senkire. Inkább a lány arcát nézi, látja rajta a mosolyt, látja, ahogy a szemöldök vonala ellazul. Hirtelen eszébe jut, hogy annak idején hányszor kellett telehordania a dézsát vízzel neki, amikor valami miatt vagy a lány, vagy az apja úgy döntöttek, hogy mégsem látogatnak el a fürdőházba. Az emlék most nem bosszantja fel. Inkább arra gondol, hogy milyen jó, hogy most együtt vannak itt. Jó, és.. izgalmas.
Megfogja a felé nyújtott kezet, a vékony ujjak úgy simulnak az övéi közé, mintha azoknak mindig ott lett volna a helyük.*
- Ne itt? *-kérdez vissza. Arcára zavart-meglepett kifejezést próbál ölteni.-* Ó..! Pedig biztos voltam benne, hogy lesz legalább egy szép lány, akivel együtt fürödhetek.
*Talán csak a hangjában nem sikerül jól leplezni a vidámságot. Az öltözőknél egy pillanatra megtorpan, fogalma sincs, hogy mi a szokás olyankor, amikor valaki kettesben érkezik ide a párjával. Egy pillanatra meglepődik ezen a gondolaton: „párjával”, és arra gondol, hogy valószínűleg kell még majd egy kis idő, míg teljesen megszokja ezt.*
- Csak utánad! *-mondja, és mosolyában ezúttal neki is van egy kis játékosság. Aztán még hozzáteszi a teljes igazságot is.-* Én nem ismerem ki magam túl jól itt.
5172. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-10 11:50:26
Üzenet elküldve: 2024-10-10 11:50:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*A döntés jogát kiengedte a kezéből, szerencsére a javaslatra nem is kell sokáig várni. Hamar megérik a fiúban a dolog, amire mindenképp egyetértőn bólint. Valóban jobb szeretne már tisztán asztalhoz ülni. Evés után amúgy is hajlamos ellustulni, ami bizonyára az utána következő fürdést csak még jobban elodázná. Így a sorrendet megfelelőnek titulálva bólint is egyetértőn.*
- Teljes mértékben egyetértek. De Coraddal szeretnék fürdeni, szóval leköteleznél, ha a piperkőcöt elzavarnád.
*Vigyorodik el kissé, ahogy nem is ácsorog tovább. A lépteit megindítja egyenesen a fürdő ajtaja felé. Amint maga mögött hagyja a fogadót és megcsapja a párás, illatos levegő, a közérzete is pillanatokon belül változik. Mélyet szív az illatokból, amit lassan fúj ki, arcán pedig nyugodt mosoly jelenik meg. Régen is a fürdés ideje volt az egyik kedvenc elfoglaltsága. Amikor egymaga volt, ráérősen kényelmesedett el a kellemesen meleg, illatos vízben. Amikor minden kényelmetlen gondolatot messzire űzhetett és zavartalanul lebeghetett a semmi közepén. Most is hasonló élményekre számít, így ismét a fiú keze után nyúl, hogy ráfogva induljon meg az öltözők felé. Minél hamarabb szeretne túlesni a vetkőzés folyamatán, hogy azután a vízben lustálkodhasson, ameddig az csak jól esik.*
- Aztán nem ám itt akarod megkeresni magadnak azt a szép lányt.
*Veti oda piszkálódva, az arcán azzal a pimasz kis mosollyal, miközben ujjait összefűzi a fiúval. Akárki szembejövőnek ezzel jelezvén, hogy Corad környékén rajta kívül másnak nincs semmi keresnivalója.*
*A döntés jogát kiengedte a kezéből, szerencsére a javaslatra nem is kell sokáig várni. Hamar megérik a fiúban a dolog, amire mindenképp egyetértőn bólint. Valóban jobb szeretne már tisztán asztalhoz ülni. Evés után amúgy is hajlamos ellustulni, ami bizonyára az utána következő fürdést csak még jobban elodázná. Így a sorrendet megfelelőnek titulálva bólint is egyetértőn.*
- Teljes mértékben egyetértek. De Coraddal szeretnék fürdeni, szóval leköteleznél, ha a piperkőcöt elzavarnád.
*Vigyorodik el kissé, ahogy nem is ácsorog tovább. A lépteit megindítja egyenesen a fürdő ajtaja felé. Amint maga mögött hagyja a fogadót és megcsapja a párás, illatos levegő, a közérzete is pillanatokon belül változik. Mélyet szív az illatokból, amit lassan fúj ki, arcán pedig nyugodt mosoly jelenik meg. Régen is a fürdés ideje volt az egyik kedvenc elfoglaltsága. Amikor egymaga volt, ráérősen kényelmesedett el a kellemesen meleg, illatos vízben. Amikor minden kényelmetlen gondolatot messzire űzhetett és zavartalanul lebeghetett a semmi közepén. Most is hasonló élményekre számít, így ismét a fiú keze után nyúl, hogy ráfogva induljon meg az öltözők felé. Minél hamarabb szeretne túlesni a vetkőzés folyamatán, hogy azután a vízben lustálkodhasson, ameddig az csak jól esik.*
- Aztán nem ám itt akarod megkeresni magadnak azt a szép lányt.
*Veti oda piszkálódva, az arcán azzal a pimasz kis mosollyal, miközben ujjait összefűzi a fiúval. Akárki szembejövőnek ezzel jelezvén, hogy Corad környékén rajta kívül másnak nincs semmi keresnivalója.*
5171. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-10 08:41:47
Üzenet elküldve: 2024-10-10 08:41:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*A nő hangulata és a férfihez való hozzáállása nagy fordulatot vesz. A meglepettséget látja Derk arcán, aki nem is rejti el azt. Magában nagyot röhög az egészen. Sikerült a férfinak meglepetést okoznia. Ennek ötül. Mondjuk most a bosszantás és civakodás helyett egy kis kedvességet próbál ki. A másik rövid várakozást követően beleegyezik. Lehet, hogy ez a szertartás okozott volna nála egyfajta személyiség törést? Ki tudja? Neki is feltűnik a magán észlelt változás. Bár a férfi többször bosszantotta és vissza is igaz ez, azért reméli visszatérnek majd ehhez a régi szokáshoz. Derk személyiségében nem vél felfedezni változást. Még mindig bizalmatlan lehet Henával szemben, ami Hena felől is kölcsönös. Valami miatt, viszont a férfi mintha vonzaná. Ebben az esetben inkább valami más érdekli mint a külseje. Nem tudná elmondani mi az, de érdekes lehet. Ahogy Derk, úgy Hena is leteszi a könyvet, amit Derk adott neki, az asztalra. Kíváncsi, hogy milyen könyveket olvasgat a férfi, ami akár a múltjára is fényt deríthet. Követi a férfit, ki a Templomból, át a Polgárnegyeden keresztül egészen míg meg nem látják a Pegazus fogadót. Az épület már rég várja vendégeit. El sem tudja képzelni milyen rég állhat itt ez az épület. Az sem biztos, hogy mindig fogadó volt. Lehet, hogy egy nemesember háza, aki tönkrement majd a házából fogadót kellett csinálnia és azóta is fogadóként üzemel. Ez az elmélete felvillanyozza elméjét. Viszont le kell csillapítania magát. Majd ha már leültek és rendeltek, akkor majd a férfi agyára mehet. Hagyja a férfit, hagy menjen előre és hagy rendeljen is elsőnek. Csendben nézi ahogy rendel a férfi.
~Két sör? Valaki nagyon szomjas.~ Röhög magában. Ahogy rá kerül a sor, előre látóan kivesz egy Szobát 16 aranyért.
Majd rátér a saját étkére. 728542116pf1878 Valami harapnivalónak vesz egy tál Csirkesültet 20 aranyért. Derket hagyja hagy válasszon ki egy asztalt. Végül is ő a hölgy. Azért a székbe ültetést már nem várja el a másiktól. Annyira jóban nincsenek. Az italaikat gyorsan megkapják, étkeikre még várniuk kell. Addig is van egy rövid idejük, hogy beszélgessenek. Ennivalóval a szájban az nem lenne kellemes és látványnak sem lenne olyan szép.*
-Pihenés? Sok dolgod lehetett ma.
*Már régebb óta volt Derk a könyvtárban, mint ő. Könyveket bújni nem fizikailag fárasztó, inkább mentálisan.*
*A nő hangulata és a férfihez való hozzáállása nagy fordulatot vesz. A meglepettséget látja Derk arcán, aki nem is rejti el azt. Magában nagyot röhög az egészen. Sikerült a férfinak meglepetést okoznia. Ennek ötül. Mondjuk most a bosszantás és civakodás helyett egy kis kedvességet próbál ki. A másik rövid várakozást követően beleegyezik. Lehet, hogy ez a szertartás okozott volna nála egyfajta személyiség törést? Ki tudja? Neki is feltűnik a magán észlelt változás. Bár a férfi többször bosszantotta és vissza is igaz ez, azért reméli visszatérnek majd ehhez a régi szokáshoz. Derk személyiségében nem vél felfedezni változást. Még mindig bizalmatlan lehet Henával szemben, ami Hena felől is kölcsönös. Valami miatt, viszont a férfi mintha vonzaná. Ebben az esetben inkább valami más érdekli mint a külseje. Nem tudná elmondani mi az, de érdekes lehet. Ahogy Derk, úgy Hena is leteszi a könyvet, amit Derk adott neki, az asztalra. Kíváncsi, hogy milyen könyveket olvasgat a férfi, ami akár a múltjára is fényt deríthet. Követi a férfit, ki a Templomból, át a Polgárnegyeden keresztül egészen míg meg nem látják a Pegazus fogadót. Az épület már rég várja vendégeit. El sem tudja képzelni milyen rég állhat itt ez az épület. Az sem biztos, hogy mindig fogadó volt. Lehet, hogy egy nemesember háza, aki tönkrement majd a házából fogadót kellett csinálnia és azóta is fogadóként üzemel. Ez az elmélete felvillanyozza elméjét. Viszont le kell csillapítania magát. Majd ha már leültek és rendeltek, akkor majd a férfi agyára mehet. Hagyja a férfit, hagy menjen előre és hagy rendeljen is elsőnek. Csendben nézi ahogy rendel a férfi.
~Két sör? Valaki nagyon szomjas.~ Röhög magában. Ahogy rá kerül a sor, előre látóan kivesz egy Szobát 16 aranyért.
Majd rátér a saját étkére. 728542116pf1878 Valami harapnivalónak vesz egy tál Csirkesültet 20 aranyért. Derket hagyja hagy válasszon ki egy asztalt. Végül is ő a hölgy. Azért a székbe ültetést már nem várja el a másiktól. Annyira jóban nincsenek. Az italaikat gyorsan megkapják, étkeikre még várniuk kell. Addig is van egy rövid idejük, hogy beszélgessenek. Ennivalóval a szájban az nem lenne kellemes és látványnak sem lenne olyan szép.*-Pihenés? Sok dolgod lehetett ma.
*Már régebb óta volt Derk a könyvtárban, mint ő. Könyveket bújni nem fizikailag fárasztó, inkább mentálisan.*
5170. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-10 00:49:51
Üzenet elküldve: 2024-10-10 00:49:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
-Amennyiben nincs náluk egy apró medálion nemesatyád képmásának aprócska festményével, úgy aligha ismer fel bárki. *Feleli sokat sejtető mosollyal. A tapasztalatai azt mondatják vele, hogy az ilyesmitől aligha kell tartani. Roppant elenyésző az esélye, hogy bármelyikük személyesen ismeri a szóban forgó kereskedőt.*
-Rokona is lehetsz. Legalább van mivel magyarázni a gyors felemelkedését a Caelithen háznak. *Úgy véli, ennél nagyobb buktatók is akadhatnak, de azokkal ráérnek később foglalkozni.*
-A ruha, igen. Bízom Mili szakértelmében. Csak egy javaslat; illik hozzátok a fekete. *Megpödri bajszát, majd az ágynak támasztja a sétapálcát. Elégedett. Úgy fest, immáron egy hajóban eveznek mindahányan. Még akkor is, ha Merrin szemmel láthatóan kevésbé díjazza a tervet. Van egy olyan sejtése, hogy a wegtoreninek lesz még egy-két szava hozzá reggel, de ez a legkevesebb. Önfejű ugyan, de nem ostoba. Hallgat a tapasztalt férfira, már ha annak túlmutatnak megnyilvánulásai a vacsora módszeres bemocskolásán.*
-Reggel. *Biccent a "kölyök" irányába is. Megvárja, míg becsukódik az ajtó, csak ezután fordul Mili felé.*
-Hogy tetszik? Már a kompánia. *Komótosan fog neki, hogy megszabaduljon ruháitól. Tisztában van vele, hogy birtokol valamiféle hatalmat a lány felett, már csak üzletükből kifolyólag is.*
-Vigyázz a fiúra. És jelents! Nem akarok miatta zűrt. *Kibújik csizmájából, nadrágjából majd hófehér ingéből is. Erőteljes alkat, bár messze van a wegtoreni viadorok izomzatától és küllemétől. Arcával ellentétben testén több heg is észrevehető. Ahogy az is, hogy e sérülések nem a közelmúltban érték.
A mai nappal maximálisan kielégítette. Nem csak körbeszagolta a várost, de a kompániát is sikerült összekapnia. Nincs más hátra, minthogy kieressze a felgyülemlett gőzt. Erre pedig nincs alkalmasabb, mint Mili.*
-Szép vagy. *Szólal meg kurtán, miközben végigméri a lányt. Különös fény csillan tekintetében, majd megereszt egy rókavigyort.*
-Kulcstényező vagy a tervhez. Ezt ne feledd. *Az ágyra mászik, természetesen azzal a céllal, hogy kellő vehemenciával magáévá tegye a lányt, már ha az hagyja. Nem siet, kiélvezi a lehetőséget és az este hátralévő részét.*
-Amennyiben nincs náluk egy apró medálion nemesatyád képmásának aprócska festményével, úgy aligha ismer fel bárki. *Feleli sokat sejtető mosollyal. A tapasztalatai azt mondatják vele, hogy az ilyesmitől aligha kell tartani. Roppant elenyésző az esélye, hogy bármelyikük személyesen ismeri a szóban forgó kereskedőt.*
-Rokona is lehetsz. Legalább van mivel magyarázni a gyors felemelkedését a Caelithen háznak. *Úgy véli, ennél nagyobb buktatók is akadhatnak, de azokkal ráérnek később foglalkozni.*
-A ruha, igen. Bízom Mili szakértelmében. Csak egy javaslat; illik hozzátok a fekete. *Megpödri bajszát, majd az ágynak támasztja a sétapálcát. Elégedett. Úgy fest, immáron egy hajóban eveznek mindahányan. Még akkor is, ha Merrin szemmel láthatóan kevésbé díjazza a tervet. Van egy olyan sejtése, hogy a wegtoreninek lesz még egy-két szava hozzá reggel, de ez a legkevesebb. Önfejű ugyan, de nem ostoba. Hallgat a tapasztalt férfira, már ha annak túlmutatnak megnyilvánulásai a vacsora módszeres bemocskolásán.*
-Reggel. *Biccent a "kölyök" irányába is. Megvárja, míg becsukódik az ajtó, csak ezután fordul Mili felé.*
-Hogy tetszik? Már a kompánia. *Komótosan fog neki, hogy megszabaduljon ruháitól. Tisztában van vele, hogy birtokol valamiféle hatalmat a lány felett, már csak üzletükből kifolyólag is.*
-Vigyázz a fiúra. És jelents! Nem akarok miatta zűrt. *Kibújik csizmájából, nadrágjából majd hófehér ingéből is. Erőteljes alkat, bár messze van a wegtoreni viadorok izomzatától és küllemétől. Arcával ellentétben testén több heg is észrevehető. Ahogy az is, hogy e sérülések nem a közelmúltban érték.
A mai nappal maximálisan kielégítette. Nem csak körbeszagolta a várost, de a kompániát is sikerült összekapnia. Nincs más hátra, minthogy kieressze a felgyülemlett gőzt. Erre pedig nincs alkalmasabb, mint Mili.*
-Szép vagy. *Szólal meg kurtán, miközben végigméri a lányt. Különös fény csillan tekintetében, majd megereszt egy rókavigyort.*
-Kulcstényező vagy a tervhez. Ezt ne feledd. *Az ágyra mászik, természetesen azzal a céllal, hogy kellő vehemenciával magáévá tegye a lányt, már ha az hagyja. Nem siet, kiélvezi a lehetőséget és az este hátralévő részét.*
5169. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-09 21:05:06
Üzenet elküldve: 2024-10-09 21:05:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Mykael számára a Wegtoreni kalmár beli afférja és annak következményei mostanra remélhetőleg csak távoli, de még mindig igen bosszantó emlékek. Oda be nem teszi a lábát többé, ha csak nem azért, hogy rájuk gyújtsa az egészet.
A Pegazussal amúgy is sokkal kellemesebb emlékei vannak, főleg, mert itt van ez a fürdőház is. Mykael nem a gyakori mosdás híve, mert úgyis koszos lesz a munkától újra. De ez azért más. Itt egész kellemes a fürdőzés. Hátránya, hogy azért valamennyire le kell csutakolnia magát, mielőtt ide betérne, mert a helyieknek valamiért zavaró, ha koszos. Ő nem érti: a víz úgyis megtisztítja, és nem látszik benne az a kosz, amit róla leold. De hát ha ez a szabály, akkor ez a szabály. Ő mostanra már itt lakik, így nincs szüksége rá, hogy az értékeit megőrizzék. Koszos bakancsát, gyűrött szürke ujjatlan ingét és foltozott barna nadrágját hátrahagyja, és csupán egy ágyékkötőben sétál beljebb. Nem félti túlzottan a holmiját, sejti, hogy itt nem fog kelleni senkinek. Igaz, nem nézik jó szemmel, hogy itt fürdőzget, de majd ad borravalót a fogadóban.
Meleg vizes medencét keres, mert az kuriózum számára. És egy kellemes emlék is kötődik hozzá, hiszen itt állt aktmodellt egy festményhez. Cserébe pedig hasznos tanácsokat kapott a festés, rajzolás művészetéhez, amit tetoválóként akar majd hasznosítani. Akkoriban még az alkata is más volt: kissé soványabb, szikárabb. Mostanra sokat izmosodott, de még mindig van benne valami szikár szálkásság. Szintén új, hogy jobb felkarján egy tetoválás látható, fekete színnel vésett hatos szám. Ami már régen is megvolt, az néhány ostorcsapás megfehéredett nyoma a hátán.
Meglepi, hogy talál valakit a fürdőben, de először a gőzben csak férfinek nézi az alkata alapján, így csak odabiccent neki. Besétál a vízbe, először némi feszengéssel, mert nincs hozzászokva ehhez. De hamar megszokja a hőfokot és onnantól már elégedetten dől hátra. De csak miután feje búbjáig elmerül a vízben, aztán kiemelkedik és hátrafésüli korábban kócos szőke tincseit. Csak ezután tűnik fel neki, hogy valami nem stimmel a fürdőzőtársával. Jobban szemügyre kell vennie ahhoz, hogy rájöjjön, nővel van dolga. A méretes keblek ezt rögtön egyértelművé teszik, habár az alkata még mindig nagyon férfias. Mégis nőies. Hiába a sok izom, a nagy termet, a plusz súly, azért ezek még mindig nagyon is női idomok. Rögtön jobban érdeklődni kezd a másik iránt, és a maga közvetlen stílusában közelebb is lép és megszólítja.*
- Te valami harcosféle vagy? Csak egyszer láttam ilyen izmos nőt, ő is zsoldos volt.
*mondja kedélyesen mosolyogva. Általában ilyen derűs, bár a legtöbben nem tudják, miért a jókedv.*
*Mykael számára a Wegtoreni kalmár beli afférja és annak következményei mostanra remélhetőleg csak távoli, de még mindig igen bosszantó emlékek. Oda be nem teszi a lábát többé, ha csak nem azért, hogy rájuk gyújtsa az egészet.
A Pegazussal amúgy is sokkal kellemesebb emlékei vannak, főleg, mert itt van ez a fürdőház is. Mykael nem a gyakori mosdás híve, mert úgyis koszos lesz a munkától újra. De ez azért más. Itt egész kellemes a fürdőzés. Hátránya, hogy azért valamennyire le kell csutakolnia magát, mielőtt ide betérne, mert a helyieknek valamiért zavaró, ha koszos. Ő nem érti: a víz úgyis megtisztítja, és nem látszik benne az a kosz, amit róla leold. De hát ha ez a szabály, akkor ez a szabály. Ő mostanra már itt lakik, így nincs szüksége rá, hogy az értékeit megőrizzék. Koszos bakancsát, gyűrött szürke ujjatlan ingét és foltozott barna nadrágját hátrahagyja, és csupán egy ágyékkötőben sétál beljebb. Nem félti túlzottan a holmiját, sejti, hogy itt nem fog kelleni senkinek. Igaz, nem nézik jó szemmel, hogy itt fürdőzget, de majd ad borravalót a fogadóban.
Meleg vizes medencét keres, mert az kuriózum számára. És egy kellemes emlék is kötődik hozzá, hiszen itt állt aktmodellt egy festményhez. Cserébe pedig hasznos tanácsokat kapott a festés, rajzolás művészetéhez, amit tetoválóként akar majd hasznosítani. Akkoriban még az alkata is más volt: kissé soványabb, szikárabb. Mostanra sokat izmosodott, de még mindig van benne valami szikár szálkásság. Szintén új, hogy jobb felkarján egy tetoválás látható, fekete színnel vésett hatos szám. Ami már régen is megvolt, az néhány ostorcsapás megfehéredett nyoma a hátán.
Meglepi, hogy talál valakit a fürdőben, de először a gőzben csak férfinek nézi az alkata alapján, így csak odabiccent neki. Besétál a vízbe, először némi feszengéssel, mert nincs hozzászokva ehhez. De hamar megszokja a hőfokot és onnantól már elégedetten dől hátra. De csak miután feje búbjáig elmerül a vízben, aztán kiemelkedik és hátrafésüli korábban kócos szőke tincseit. Csak ezután tűnik fel neki, hogy valami nem stimmel a fürdőzőtársával. Jobban szemügyre kell vennie ahhoz, hogy rájöjjön, nővel van dolga. A méretes keblek ezt rögtön egyértelművé teszik, habár az alkata még mindig nagyon férfias. Mégis nőies. Hiába a sok izom, a nagy termet, a plusz súly, azért ezek még mindig nagyon is női idomok. Rögtön jobban érdeklődni kezd a másik iránt, és a maga közvetlen stílusában közelebb is lép és megszólítja.*
- Te valami harcosféle vagy? Csak egyszer láttam ilyen izmos nőt, ő is zsoldos volt.
*mondja kedélyesen mosolyogva. Általában ilyen derűs, bár a legtöbben nem tudják, miért a jókedv.*
5168. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-09 20:15:42
Üzenet elküldve: 2024-10-09 20:15:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Még csak pár napja nemes, de igazából nem történt semmi különleges, vagy említésre méltó dolog. Ugyanúgy eljár néha elvégezni pár feladatott, amivel némi aranyhoz juthat, ugyanis az a titulus rendesen haza vágta anyagilag. Eleinte kicsit zavarta a dolog, hogy nemesként másokat kell szolgálnia, de aztán átgondolta a dolgot, hiszen ő lovag is, immáron pedig szó szerint nemeslovag. Egy lovagnak pedig nem szégyen másokat szolgálni, na persze pénzért már más tészta, de hát ő kalandor is, így már mindjárt más. Miután ezeket helyére rakta teljesen elégedetten tudja élvezni ezt az átmeneti időszakot is. Ma is pontosan így tesz. A kellemesen fárasztó nap után pont itt az ideje, hogy megmártsa testét a forró vízben. Most tartósabban is szeretné élvezni a víz melegségét, ezért a közös medencéket fogja használni, de közszermlére továbbra sem kívánja tenni testének intimebb pontjait. Pontosan ezen okból visel egy alsóneműt, illetve egy vászon kendőt, ami eltakarja, az egyébként méretéből adódóan nagynak tűnő kebleit. Mindig is így fürdőzött a közös helyeken. Lovagnőként nem tartotta helyesnek, hogy bármely férfi csak úgy bámulhassa a testét. Így is sokszor megteszik, ami nem meglepő, mert nőként, azért izmokban sem szenved hiányt, amin akad egy kevés plusz zsír is. Az életmódja miatt elkerülhetettlen az ilyesmi és nem is szégyelli, sőt mi több büszke is rá, hogy nem egy törékeny kislányka. Most nem úgy érkezett, hogy rögtön a szobájába térjen vissza, ezért kénytelen bérelni egy tárolót is a holmijának. Ezért ki is csenget 10 aranyat a személyzetnek. Így legalább biztonságban tudhatja a dolgait, miután átöltözve, egy törölköző társaságában a közös medencék irányába veszi az irányt, miután leadta az említett kulcsot. A meleg vízért érkezett, de végül egy kicsi hűvösebb medencét választ kezdésnek. Régen volt alkalma már igazán úszni, ezért előtte bemelegítés gyanánt néhányszor megjáratja izmait.*
*Még csak pár napja nemes, de igazából nem történt semmi különleges, vagy említésre méltó dolog. Ugyanúgy eljár néha elvégezni pár feladatott, amivel némi aranyhoz juthat, ugyanis az a titulus rendesen haza vágta anyagilag. Eleinte kicsit zavarta a dolog, hogy nemesként másokat kell szolgálnia, de aztán átgondolta a dolgot, hiszen ő lovag is, immáron pedig szó szerint nemeslovag. Egy lovagnak pedig nem szégyen másokat szolgálni, na persze pénzért már más tészta, de hát ő kalandor is, így már mindjárt más. Miután ezeket helyére rakta teljesen elégedetten tudja élvezni ezt az átmeneti időszakot is. Ma is pontosan így tesz. A kellemesen fárasztó nap után pont itt az ideje, hogy megmártsa testét a forró vízben. Most tartósabban is szeretné élvezni a víz melegségét, ezért a közös medencéket fogja használni, de közszermlére továbbra sem kívánja tenni testének intimebb pontjait. Pontosan ezen okból visel egy alsóneműt, illetve egy vászon kendőt, ami eltakarja, az egyébként méretéből adódóan nagynak tűnő kebleit. Mindig is így fürdőzött a közös helyeken. Lovagnőként nem tartotta helyesnek, hogy bármely férfi csak úgy bámulhassa a testét. Így is sokszor megteszik, ami nem meglepő, mert nőként, azért izmokban sem szenved hiányt, amin akad egy kevés plusz zsír is. Az életmódja miatt elkerülhetettlen az ilyesmi és nem is szégyelli, sőt mi több büszke is rá, hogy nem egy törékeny kislányka. Most nem úgy érkezett, hogy rögtön a szobájába térjen vissza, ezért kénytelen bérelni egy tárolót is a holmijának. Ezért ki is csenget 10 aranyat
a személyzetnek. Így legalább biztonságban tudhatja a dolgait, miután átöltözve, egy törölköző társaságában a közös medencék irányába veszi az irányt, miután leadta az említett kulcsot. A meleg vízért érkezett, de végül egy kicsi hűvösebb medencét választ kezdésnek. Régen volt alkalma már igazán úszni, ezért előtte bemelegítés gyanánt néhányszor megjáratja izmait.*
5167. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-09 15:19:30
Üzenet elküldve: 2024-10-09 15:19:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
* Eléggé kellemetlen hangulat jött köréjük, de ez nem marad így sokáig. A kínos csendet végül a nő töri meg, ami eléggé meglepi Derket. A meglepettség szinte az arcára van írva. Nem szeretne belegondolni, hogy mit ért elbánás alatt, és emiatt nem is kérdez vissza. Egyelőre csak felpillant a plafonra. Néhány pillanat múlva válaszol. *
- Mennyünk!
* A kezében lévő könyvet és az összes többit is pontosan otthagyja, ahol vannak. Biztos visszajön, de ha nem, akkor legalább megdolgoznak a pénzükért. Útjuk egyenest a pegazusba viszi őket. Át kell verekedniük magukat a polgárnegyeden, de azon kívül semmi komoly dolog nem áll eléjük. Így szinte biztonságban eljuthatnak a pontból b pontba. Amint odaértek kinyitja az ajtót, hogy melyikük lépi át előbb a küszöböt az gyorsaságtól függ, mondjuk Derket most hidegen hagyja az lovagiasság. Ő amúgy is úgy tudja, hogy ismeretlen helyeken, fogadókba a férfiak lépnek be először. Direkt azért, ha verekedés lenne és valaki pont az ajtó felé repülne. Beljebb végre egy kicsivel jobb idő köszönt rájuk. Mondjuk ráfér már egy kellemes pihenés. Amennyit tanult, szinte bejárta a várost. Most a pihenés és lazsálás ideje következik. Megközelíti a pultot, majd hamar rendel is magának. Többek közt kettő darab Mézsört 30 aranyért. És nem maradhat el a Sült szalonna se. Azért is elkérnek egy vagyonnal. Pontosabban 24 aranyat. Amint ezzel végzett megcéloz maguknak egy üres asztalt. Persze csak ha a másik nem döntött úgy, hogy ezt maga csinálja. Amint leültek ő először saját sörébe kortyol. Persze a másiknak is vett, de reméli ezt nem kell külön elmondania. *
- Végre! Jól megérdemelt pihenés!
* Eléggé kellemetlen hangulat jött köréjük, de ez nem marad így sokáig. A kínos csendet végül a nő töri meg, ami eléggé meglepi Derket. A meglepettség szinte az arcára van írva. Nem szeretne belegondolni, hogy mit ért elbánás alatt, és emiatt nem is kérdez vissza. Egyelőre csak felpillant a plafonra. Néhány pillanat múlva válaszol. *
- Mennyünk!
* A kezében lévő könyvet és az összes többit is pontosan otthagyja, ahol vannak. Biztos visszajön, de ha nem, akkor legalább megdolgoznak a pénzükért. Útjuk egyenest a pegazusba viszi őket. Át kell verekedniük magukat a polgárnegyeden, de azon kívül semmi komoly dolog nem áll eléjük. Így szinte biztonságban eljuthatnak a pontból b pontba. Amint odaértek kinyitja az ajtót, hogy melyikük lépi át előbb a küszöböt az gyorsaságtól függ, mondjuk Derket most hidegen hagyja az lovagiasság. Ő amúgy is úgy tudja, hogy ismeretlen helyeken, fogadókba a férfiak lépnek be először. Direkt azért, ha verekedés lenne és valaki pont az ajtó felé repülne. Beljebb végre egy kicsivel jobb idő köszönt rájuk. Mondjuk ráfér már egy kellemes pihenés. Amennyit tanult, szinte bejárta a várost. Most a pihenés és lazsálás ideje következik. Megközelíti a pultot, majd hamar rendel is magának. Többek közt kettő darab Mézsört 30 aranyért.
És nem maradhat el a Sült szalonna se. Azért is elkérnek egy vagyonnal. Pontosabban 24 aranyat. Amint ezzel végzett megcéloz maguknak egy üres asztalt. Persze csak ha a másik nem döntött úgy, hogy ezt maga csinálja. Amint leültek ő először saját sörébe kortyol. Persze a másiknak is vett, de reméli ezt nem kell külön elmondania. *- Végre! Jól megérdemelt pihenés!
5166. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-08 21:11:32
Üzenet elküldve: 2024-10-08 21:11:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Politika//
*Ő maga is elégedett a beszélgetéssel, bár egyelőre korai megmondani, hogy valós hasznot is hoz-e majd ez a kapcsolat, vagy sem. De Orthus az a fajta, aki szívesen ápol kapcsolatokat, akár úgy is, ha az évekig nem kecsegtet nyereséggel. Hiszen sose lehet tudni.
Elfogadja Dedhor kézfogását.*
- Legyen ez a kapcsolat gyümölcsöző mindkettőnk számára.
*mondja, aztán a gnóm felvetésére így felel.*
- Ritkaságokra, különleges elixírekre mindig kíváncsi vagyok. Habár már kevésbé vagyok kereskedő, mint egykoron, de a kapcsolataim megvannak úgy a kereslet, mint a kínálat oldalán. Ha nem is veszem meg a ritkaságokat, de ha tudom, hogy vannak, esetleg megtalálhatom azt, akinek igénye lehet rá.
*fejti ki.*
//Politika//
*Ő maga is elégedett a beszélgetéssel, bár egyelőre korai megmondani, hogy valós hasznot is hoz-e majd ez a kapcsolat, vagy sem. De Orthus az a fajta, aki szívesen ápol kapcsolatokat, akár úgy is, ha az évekig nem kecsegtet nyereséggel. Hiszen sose lehet tudni.
Elfogadja Dedhor kézfogását.*
- Legyen ez a kapcsolat gyümölcsöző mindkettőnk számára.
*mondja, aztán a gnóm felvetésére így felel.*
- Ritkaságokra, különleges elixírekre mindig kíváncsi vagyok. Habár már kevésbé vagyok kereskedő, mint egykoron, de a kapcsolataim megvannak úgy a kereslet, mint a kínálat oldalán. Ha nem is veszem meg a ritkaságokat, de ha tudom, hogy vannak, esetleg megtalálhatom azt, akinek igénye lehet rá.
*fejti ki.*
5165. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-08 18:41:36
Üzenet elküldve: 2024-10-08 18:41:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Politika//
*Ritka pillanatok egyike ez, amikor olyan személlyel válthat eszmét, aki valóban érti és értékeli gondolatait. Morthimer bölcs elemzéseire mosolyogva bólogat, tekintetében az elismerés szikrája csillan meg. Egyértelmű, hogy a prefektus nem csak rangját, de éleslátását tekintve is kivételes ember.*
- Így alkothatunk kiváló képviseletet városunknak. *Hangja őszinte és hízelgéstől mentes, szavai mögött valódi meggyőződés rejlik. Hisz abban, hogy a város érdekében a különböző nézőpontok és megközelítések együttműködése elengedhetetlen. Jó érzéssel tölti el, hogy Morthimer is hasonlóan vélekedik. Amikor észreveszi, hogy beszélgetőpartnere az alkímia lehetőségeit is támogatni látszik, szemei jobban kinyílnak.*
- Ez egy remek ajánlat, Morthimer, s amennyiben Önnek lenne szüksége egy bájitalra, keressen bizalommal. Örömmel elkészítem Önnek. *Szemei egy pillanatra elrévednek, ahogy gondolatai a lehetséges elixírek és főzetek világába kalandoznak. Ujjai finoman dobolnak az asztal sima felületén, miközben fejében megannyi ötlet cikázik.*
- Tudja, sokféle bájital van, amiről a legtöbben még csak nem is hallottak. Ha van egy konkrét igénye vagy elképzelése, kérem, ossza meg majd velem. Biztos vagyok benne, hogy találunk rá megoldást. *Hangjában lelkesedés bujkál, arca felderül, ahogy az alkímia témájára terelődik a szó. Számára ez nem csupán mesterség, hanem szenvedély, életének meghatározó része. Hiszi, hogy a megfelelő kitartással és próbálkozással szinte bármilyen hatás elérhető.*
- Lelkes kísérletezője vagyok az alkímiának, és meggyőződésem, hogy a kellő számú próbálkozással, összetevőkkel és akarattal szinte bármit kikeverhetünk.* Mosolya szélesedik, szemeiben izgatottság csillan. Érzi, hogy most igazán önmaga lehet, és ezt a pillanatot szeretné megragadni. Kicsit előrehajol, hogy még inkább bevonja Morthimert a lelkesedésébe.*
- Így ha ez Önnek is megfelel, leendő szövetségünkre és üzleti társulásunkra emelném kezemet. *Finoman felemeli kezét, gesztusa barátságos és nyitott. Nem kíván hivatalos elköteleződést, csupán egy jelképes kézfogást, mellyel nyomatékosítani szeretné jószándékát és elkötelezettségét a prefektus felé.*
- Ha legközelebb a Pegazusban jár, keressen meg. Van egy apróság az Ön számára.*Sejtelmesen elmosolyodik, szemeiben huncut fény villan. Talán egy újonnan kikevert elixír, talán egy meglepetés várja Morthimert, mindenesetre Diynomit titokzatos marad, és ezzel talán még inkább felkelti a prefektus kíváncsiságát. Visszadől székében, és egy pillanatra élvezi a helyzet adta izgalmat. Előérzete szerint ez egy gyümölcsöző együttműködés kezdete lehet. Tekintete végül újra Morthimerre szegeződik, várva annak reakcióját.*
//Politika//
*Ritka pillanatok egyike ez, amikor olyan személlyel válthat eszmét, aki valóban érti és értékeli gondolatait. Morthimer bölcs elemzéseire mosolyogva bólogat, tekintetében az elismerés szikrája csillan meg. Egyértelmű, hogy a prefektus nem csak rangját, de éleslátását tekintve is kivételes ember.*
- Így alkothatunk kiváló képviseletet városunknak. *Hangja őszinte és hízelgéstől mentes, szavai mögött valódi meggyőződés rejlik. Hisz abban, hogy a város érdekében a különböző nézőpontok és megközelítések együttműködése elengedhetetlen. Jó érzéssel tölti el, hogy Morthimer is hasonlóan vélekedik. Amikor észreveszi, hogy beszélgetőpartnere az alkímia lehetőségeit is támogatni látszik, szemei jobban kinyílnak.*
- Ez egy remek ajánlat, Morthimer, s amennyiben Önnek lenne szüksége egy bájitalra, keressen bizalommal. Örömmel elkészítem Önnek. *Szemei egy pillanatra elrévednek, ahogy gondolatai a lehetséges elixírek és főzetek világába kalandoznak. Ujjai finoman dobolnak az asztal sima felületén, miközben fejében megannyi ötlet cikázik.*
- Tudja, sokféle bájital van, amiről a legtöbben még csak nem is hallottak. Ha van egy konkrét igénye vagy elképzelése, kérem, ossza meg majd velem. Biztos vagyok benne, hogy találunk rá megoldást. *Hangjában lelkesedés bujkál, arca felderül, ahogy az alkímia témájára terelődik a szó. Számára ez nem csupán mesterség, hanem szenvedély, életének meghatározó része. Hiszi, hogy a megfelelő kitartással és próbálkozással szinte bármilyen hatás elérhető.*
- Lelkes kísérletezője vagyok az alkímiának, és meggyőződésem, hogy a kellő számú próbálkozással, összetevőkkel és akarattal szinte bármit kikeverhetünk.* Mosolya szélesedik, szemeiben izgatottság csillan. Érzi, hogy most igazán önmaga lehet, és ezt a pillanatot szeretné megragadni. Kicsit előrehajol, hogy még inkább bevonja Morthimert a lelkesedésébe.*
- Így ha ez Önnek is megfelel, leendő szövetségünkre és üzleti társulásunkra emelném kezemet. *Finoman felemeli kezét, gesztusa barátságos és nyitott. Nem kíván hivatalos elköteleződést, csupán egy jelképes kézfogást, mellyel nyomatékosítani szeretné jószándékát és elkötelezettségét a prefektus felé.*
- Ha legközelebb a Pegazusban jár, keressen meg. Van egy apróság az Ön számára.*Sejtelmesen elmosolyodik, szemeiben huncut fény villan. Talán egy újonnan kikevert elixír, talán egy meglepetés várja Morthimert, mindenesetre Diynomit titokzatos marad, és ezzel talán még inkább felkelti a prefektus kíváncsiságát. Visszadől székében, és egy pillanatra élvezi a helyzet adta izgalmat. Előérzete szerint ez egy gyümölcsöző együttműködés kezdete lehet. Tekintete végül újra Morthimerre szegeződik, várva annak reakcióját.*
5164. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-07 21:16:22
Üzenet elküldve: 2024-10-07 21:16:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Határozott léptekkel érkezik meg a Pegazus fogadó vaskos faajtaja elé, majd egy rövid pillanatra megáll, hogy szemügyre vegye a vékony kis fenyő táblát, mely a fogadó nevét hirdeti. Vidám mosoly húzódik meg bozontos szakálla mögött, és egy gyors mozdulattal kitárja az ajtót, belépve a melegbe, mely a nagy kályhából árad. A kinti hűvös levegőt egy csapásra felváltja a fogadó kellemes hője, és elégedetten mormog egyet.*
- Nahát, itt aztán jó idő van, ahogy annak lennie kell! *Mély, zengő hangon szólal meg, majd egy gyors pillantást vet a tágas térre és az asztaloknál ülő vendégekre.*
- Pont egy ilyen helyet kerestem ma estére, hogy lehúzzam a csizmáimat és egy korsó sört döntsek magamba. *Nevet fel jókedvűen. Lassan elindul a pult irányába, közben fejjel bólintva köszönti azokat, akik épp ránéznek. Nem zavarja, hogy a fogadó tele van idegenekkel, sőt, számára ez mindig egy lehetőséget jelent, hogy új történeteket halljon vagy új cimborákra tegyen szert. A pultnál állva a fogadósra várva egy rövid időre elmereng a falakon lévő díszítéseken.*
- Nahát, itt aztán jó idő van, ahogy annak lennie kell! *Mély, zengő hangon szólal meg, majd egy gyors pillantást vet a tágas térre és az asztaloknál ülő vendégekre.*
- Pont egy ilyen helyet kerestem ma estére, hogy lehúzzam a csizmáimat és egy korsó sört döntsek magamba. *Nevet fel jókedvűen. Lassan elindul a pult irányába, közben fejjel bólintva köszönti azokat, akik épp ránéznek. Nem zavarja, hogy a fogadó tele van idegenekkel, sőt, számára ez mindig egy lehetőséget jelent, hogy új történeteket halljon vagy új cimborákra tegyen szert. A pultnál állva a fogadósra várva egy rövid időre elmereng a falakon lévő díszítéseken.*
5163. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-07 17:43:00
Üzenet elküldve: 2024-10-07 17:43:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
*Idejét se tudja már, mikor táncolt ilyesmit utoljára. De talán ha tippelnie kellene, akkor az otthona jutna eszébe, édesapja nagy terme ahol a banketteket szervezte meg a ügyfeleinek. Magán tanárával és drága mostohájával. Igen igen az volt az utolsó alkalom. Milyen keserédes is az az emlék, főleg a nemrég történtek miatt. Mit nem adna most azért, ha ismét Rinével táncolhatna. Ehelyett belecsöppent egy rögtönzött bemutatóba, valami baljóslatú söpredékkel. De ki ne tagadná, hogy ez számára az élet sava borsa.*
-Nem hittem lesz rá alkalmam.
*Válaszolja negédesen Milinek, és az a mosoly ami ajkaira húzódott már majdnem elhihető, valószínűleg szakmájából akadóan a hölgy rájöhet, hogy ez csak egy álca. Bár a hölgy vonalainak közelebbi megismerése valóban az ínyére van.
Valóban tánclépései be vannak rozsdásodva, azok a lépések lehetnének sokkal finomabbak és kecsesebbek. De ha még ilyesmire is kerülne sor a kis bevetésük alatt, felfoghatják az arra járók, hogy szimplán csak egy falábú a sok nemesi sarj között. Végül kényelembe helyezi magát az ablakpárkányon, hogy ismét Monteqieo legyen a szó.*
-Hmm lehet jobb ha fáj.
*Szól közbe fejét enyhén oldalra döntve, az eddig megszokott unott képpel.*
-Ha már ilyen jól kigondoltad a részleteket, lehet ezt jobb ha beleszámolod, hogy jó magam valóban Lihanechi vagyok.
*Emeli fel távolba meredt tekintetét a Monteqieora. Szemében már nem tükröződik az eddigi megvetés, pusztán egyszerű közöny.*
-Apám odahaza eléggé feltörekvő kereskedő, és "hála az egeknek" *Szólal fel megvetően* -Megáldott a sors apám vonásaival. Ha felismernek lehet rájönnek, hogy itt valami gyanús.
*Közli mondandóját a tompa fülűnek, majd felemelve megadóan kezét, ismét közönyösen hozzáfűzve még utolsó gondolatát.*
-De ha szerinted ez nem számít akkor bizony nem szóltam.
*Vonja meg a vállát még egyszer. Majd terv maradékát végig hallgatva, egy pillanatra elképed a "testvér" szó hallatán. Becsukja szemeit, majd kinyitva egy szép kőrt rajzol le velük, amíg magában mind a három istent szidalmazza. Ismét egy testvér, már csak ez hiányzott neki. Azzal az eggyel is megáldotta őt a sors, azóta is rágja a lelkét és szívét azok a csavaros érzelmek. És ha még Rine valami úton még rajta is kapja őket ezen a gonosz terven, azt kimagyarázni lesz egy igazi öröm. De ezt inkább megtartja saját magának. Jobb az amit csak maga tud.*
-Remek... Akkor ugye nem bánod, ha majd elrabolom "Caelithen grófnőt" *Nyomja meg kissé a megnevezést* - Egy vásárlásra. Biztosra veszem a női szem jobban ért majd a ruhához mint az enyém.
*Veti tekintetét fajtársára, hogy annak mennyire fűlik a foga az ötlethez, mert saját maga bizony annyira szeret ruhát vásárolni, mintha önkéntesen menne a fogát húzatni egy orvossal.
Monteqieo felemlíti végre Merrinek szánt tervét is, amin ő maga igazán jót mulat. Arcán a gúnyos mosoly magasra húzódik, ahogy fejében is körbe rajzolódik a piperkőc ruha a nagydarab korcson. Valóban szórakoztató lesz, még ha rosszul sülne el a dolog. Örömét fogja lelni ebben az már hét szentség.*
-Ha nagyon muszáj.
*Szólal fel saját nyelvén ismételten vállat vonva. Ez egy másik amit édesapja rendesen a fejébe vert. A tradíciók. Az ilyenekre erős hangsúlyt fektetett az öreg. Rendesen a fejébe verte az ilyesmit, magántanárok és saját ökle segítségével.
Látván Merrin távozóra fogja, ő maga is elégedetten csak bólint egyet, hogy akkor a megbeszélés ezzel lezárva, mindenki mehet a dolgára.*
-Akkor reggel.
*Teszi zsebre kezeit, majd ő maga is ellöki magát az ablak kerettől. Megvárja még a válaszokat illetve ha bárki hozzászólna. Majd csak azután távozik hasonlóan mint Merrin. Bár annyi illem szorul még bele, hogy az ajtót legalább becsukja maga után és egy kacér kacsintást enged meg a két személy felé, sejtvén, a hölgy munkásságát tekintve, mit szeretne vele Monteqieo beszélgetni négyszemközt.*
*Idejét se tudja már, mikor táncolt ilyesmit utoljára. De talán ha tippelnie kellene, akkor az otthona jutna eszébe, édesapja nagy terme ahol a banketteket szervezte meg a ügyfeleinek. Magán tanárával és drága mostohájával. Igen igen az volt az utolsó alkalom. Milyen keserédes is az az emlék, főleg a nemrég történtek miatt. Mit nem adna most azért, ha ismét Rinével táncolhatna. Ehelyett belecsöppent egy rögtönzött bemutatóba, valami baljóslatú söpredékkel. De ki ne tagadná, hogy ez számára az élet sava borsa.*
-Nem hittem lesz rá alkalmam.
*Válaszolja negédesen Milinek, és az a mosoly ami ajkaira húzódott már majdnem elhihető, valószínűleg szakmájából akadóan a hölgy rájöhet, hogy ez csak egy álca. Bár a hölgy vonalainak közelebbi megismerése valóban az ínyére van.
Valóban tánclépései be vannak rozsdásodva, azok a lépések lehetnének sokkal finomabbak és kecsesebbek. De ha még ilyesmire is kerülne sor a kis bevetésük alatt, felfoghatják az arra járók, hogy szimplán csak egy falábú a sok nemesi sarj között. Végül kényelembe helyezi magát az ablakpárkányon, hogy ismét Monteqieo legyen a szó.*
-Hmm lehet jobb ha fáj.
*Szól közbe fejét enyhén oldalra döntve, az eddig megszokott unott képpel.*
-Ha már ilyen jól kigondoltad a részleteket, lehet ezt jobb ha beleszámolod, hogy jó magam valóban Lihanechi vagyok.
*Emeli fel távolba meredt tekintetét a Monteqieora. Szemében már nem tükröződik az eddigi megvetés, pusztán egyszerű közöny.*
-Apám odahaza eléggé feltörekvő kereskedő, és "hála az egeknek" *Szólal fel megvetően* -Megáldott a sors apám vonásaival. Ha felismernek lehet rájönnek, hogy itt valami gyanús.
*Közli mondandóját a tompa fülűnek, majd felemelve megadóan kezét, ismét közönyösen hozzáfűzve még utolsó gondolatát.*
-De ha szerinted ez nem számít akkor bizony nem szóltam.
*Vonja meg a vállát még egyszer. Majd terv maradékát végig hallgatva, egy pillanatra elképed a "testvér" szó hallatán. Becsukja szemeit, majd kinyitva egy szép kőrt rajzol le velük, amíg magában mind a három istent szidalmazza. Ismét egy testvér, már csak ez hiányzott neki. Azzal az eggyel is megáldotta őt a sors, azóta is rágja a lelkét és szívét azok a csavaros érzelmek. És ha még Rine valami úton még rajta is kapja őket ezen a gonosz terven, azt kimagyarázni lesz egy igazi öröm. De ezt inkább megtartja saját magának. Jobb az amit csak maga tud.*
-Remek... Akkor ugye nem bánod, ha majd elrabolom "Caelithen grófnőt" *Nyomja meg kissé a megnevezést* - Egy vásárlásra. Biztosra veszem a női szem jobban ért majd a ruhához mint az enyém.
*Veti tekintetét fajtársára, hogy annak mennyire fűlik a foga az ötlethez, mert saját maga bizony annyira szeret ruhát vásárolni, mintha önkéntesen menne a fogát húzatni egy orvossal.
Monteqieo felemlíti végre Merrinek szánt tervét is, amin ő maga igazán jót mulat. Arcán a gúnyos mosoly magasra húzódik, ahogy fejében is körbe rajzolódik a piperkőc ruha a nagydarab korcson. Valóban szórakoztató lesz, még ha rosszul sülne el a dolog. Örömét fogja lelni ebben az már hét szentség.*
-Ha nagyon muszáj.
*Szólal fel saját nyelvén ismételten vállat vonva. Ez egy másik amit édesapja rendesen a fejébe vert. A tradíciók. Az ilyenekre erős hangsúlyt fektetett az öreg. Rendesen a fejébe verte az ilyesmit, magántanárok és saját ökle segítségével.
Látván Merrin távozóra fogja, ő maga is elégedetten csak bólint egyet, hogy akkor a megbeszélés ezzel lezárva, mindenki mehet a dolgára.*
-Akkor reggel.
*Teszi zsebre kezeit, majd ő maga is ellöki magát az ablak kerettől. Megvárja még a válaszokat illetve ha bárki hozzászólna. Majd csak azután távozik hasonlóan mint Merrin. Bár annyi illem szorul még bele, hogy az ajtót legalább becsukja maga után és egy kacér kacsintást enged meg a két személy felé, sejtvén, a hölgy munkásságát tekintve, mit szeretne vele Monteqieo beszélgetni négyszemközt.*
5162. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-07 05:19:25
Üzenet elküldve: 2024-10-07 05:19:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Szeszélyes társaság //
*A csikasz egész meggyőzően alakítja a finomkodó, pipiskedő báli parádét. Merrinnek lövése sincs a lihanechi táncokhoz, de ez éppenséggel elmegy egynek. Mivel valószínűleg a bemutató leginkább az ő kételkedő megjegyzése miatt került parkettre, a félvér honorálja is némi langy, lassú tapssal meg egy féloldalas rándulással az arcán, amiről már-már feltételezni lehetne, hogy valami elismerésféle.
Nem firtatja, honnan szedte magára a kölyök ezt a kikent-kifent úri giccset, de akár még be is válhat.
Monteqieo terveinek részletesebb kifejtése azonban már kevéssé talál nála tetszésre. Viszont ennek nem adja jelét. A baltával faragott vonások merevek maradnak, nem hümmög, nem morog, csak kifordul az ajtón a monológ végén bárminemű kommentár nélkül.*
*A csikasz egész meggyőzően alakítja a finomkodó, pipiskedő báli parádét. Merrinnek lövése sincs a lihanechi táncokhoz, de ez éppenséggel elmegy egynek. Mivel valószínűleg a bemutató leginkább az ő kételkedő megjegyzése miatt került parkettre, a félvér honorálja is némi langy, lassú tapssal meg egy féloldalas rándulással az arcán, amiről már-már feltételezni lehetne, hogy valami elismerésféle.
Nem firtatja, honnan szedte magára a kölyök ezt a kikent-kifent úri giccset, de akár még be is válhat.
Monteqieo terveinek részletesebb kifejtése azonban már kevéssé talál nála tetszésre. Viszont ennek nem adja jelét. A baltával faragott vonások merevek maradnak, nem hümmög, nem morog, csak kifordul az ajtón a monológ végén bárminemű kommentár nélkül.*
5161. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 21:27:02
Üzenet elküldve: 2024-10-06 21:27:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*A doki ezt az elképesztően komoly helyzetet nem fogja fel és úgy néz ki nem is a mai lesz az az este mikor bármilyen következményt vonna maga után ez a könnyelműsége. Ugyanis játékos megjegyzésére és bújására a lány is megenyhül és érteni véli mire gondolt az elf, aki ezen megint csak jót röhögcsél. Valójában nem tervez se véres karddal szaladgálni, se merev részegre inni magát. Ami, nem zárja ki, hogy ne történne ilyesmi, de most jobban leköti a figyelmét az, hogy megtöltse valamivel a gyomrát a félvér társaságában. Neki is áll öltözködni. Azzal a fránya övvel most is szenved egy kicsit, de az ing gombjaival könnyen boldogul. Ujjaival csak úgy tessék-lássék módon valamennyit próbál igazítani a haján, hogy ne úgy nézzen ki mint akit egy bokor alól szedtek ki. Eközben az egyik új gyűrűbe bele is akad egy tincs úgyhogy pár szálat sikerül elveszítenie. Ezzel meg is unja a szépítkezést. Szerencsére így is jól néz ki saját véleménye szerint. A lány kérdésére alaposan végignéz rajta és csak utána biccent.*
-Csinos vagy.
*Ajánlja is fel neki a kezét. Majd ahogy megindulnak a fogadó felé rákérdez.*
-És mit van kedved inni? Én szerintem eszek is valamit.
//Fürdőház//
*A doki ezt az elképesztően komoly helyzetet nem fogja fel és úgy néz ki nem is a mai lesz az az este mikor bármilyen következményt vonna maga után ez a könnyelműsége. Ugyanis játékos megjegyzésére és bújására a lány is megenyhül és érteni véli mire gondolt az elf, aki ezen megint csak jót röhögcsél. Valójában nem tervez se véres karddal szaladgálni, se merev részegre inni magát. Ami, nem zárja ki, hogy ne történne ilyesmi, de most jobban leköti a figyelmét az, hogy megtöltse valamivel a gyomrát a félvér társaságában. Neki is áll öltözködni. Azzal a fránya övvel most is szenved egy kicsit, de az ing gombjaival könnyen boldogul. Ujjaival csak úgy tessék-lássék módon valamennyit próbál igazítani a haján, hogy ne úgy nézzen ki mint akit egy bokor alól szedtek ki. Eközben az egyik új gyűrűbe bele is akad egy tincs úgyhogy pár szálat sikerül elveszítenie. Ezzel meg is unja a szépítkezést. Szerencsére így is jól néz ki saját véleménye szerint. A lány kérdésére alaposan végignéz rajta és csak utána biccent.*
-Csinos vagy.
*Ajánlja is fel neki a kezét. Majd ahogy megindulnak a fogadó felé rákérdez.*
-És mit van kedved inni? Én szerintem eszek is valamit.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436