Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 331 (6601. - 6620. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6620. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-27 18:52:39
Üzenet elküldve: 2025-08-27 18:52:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Borgőzös gondolatok//
*Pillantása akaratlanul is megakad a tömegen túl. Egy szín villan a félhomályban, amely nem illik a megszokott, poros ivóhoz. Fehér. Szinte világít a füstön át. Khaelith csak egy szempillantásra engedi, hogy szeme odatévedjen, majd újra az itala felett tartja tekintetét, mintha a látvány semmit sem jelentene. Mégis, valami furcsa idegenség szivárog be a levegőbe.
Egy új illat. Nem sör, nem füst, nem hús. Gyümölcs és virág. Szilva és liliom, édes, mégis metszően tiszta. Körbelengi a teret, de valahogy úgy, hogy Khaelith is pontosan tudja: nem mindenki érzi, csak ő, vagy azok, akik eléggé figyelnek.
Kortyol újra, és közben észrevétlenül mélyebbre ereszkedik a székben. Ma este nem akar beszélni. Nem akar emlékeket. Nem akar játszmákat. Csak csendet, csak borból szőtt feledést.
Ám a fehér árnyék és az illat ott marad, mintha a Pegazus Fogadó falai sem volnának elég vastagok ahhoz, hogy távol tartsák tőle.
Khaelith tekintete nem vész el a Pegazus zajában. A pohár fölött ülve megszokta már, hogyan olvasson az emberek mozdulataiból, hogyan szűrje ki a zűrzavarból azt, ami igazán fontos. És most valami más köti le figyelmét: a nő.
Már akkor észreveszi, mikor az óvatosan becsukja az ajtót. A zaj azonnal rázúdul, a vendégek nevetése, a korsók csattogása, a csizmák döngése, de a fehér hajú idegen mozdulatai túl halkak, túl nesztelenek ahhoz, hogy ne szúrjanak szemet. A nő pillantása végigsiklik a termen, majd egy szívdobbanásnyi időre megáll rajta. Aztán továbblép, a pult felé veszi az irányt.
Khaelith nem mozdul, csak figyel. Látja, ahogy a nő rendel, ahogy ujjai a pohár peremére fonódnak. Apró mozdulatok, mégis mind árulkodóak. A pillantása közben újra és újra visszatér hozzá – a férfi pontosan tudja, hogy nem véletlenül.
A korsóját lassan forgatja az asztalon, mintha nem érdekelné, közben azonban minden rezdülést magába issza. A nő nem marad a pultnál. Nem keres üres asztalt – nem is találna. Ehelyett lassan, árnyként mozdul, és a következő pillanatban már ott áll előtte.
Khaelith felemeli a fejét. Nem lepődik meg, mintha számított volna rá, hogy előbb-utóbb ide fog érkezni. Szeme egyenesen a nőébe fúródik, és egy hosszú, kimért csendteljes pillanatig nem mond semmit.*
– Al'doer jalil! * Szólal meg végül, saját anyanyelvén. Mély, kissé rekedtes hangján. A szavak nem gúnyosan csengenek, inkább tényként, mintha csak megállapítana valamit.
Megemeli a korsót, kortyol belőle, majd lassan visszahelyezi. Tekintete azonban nem engedi el a nőt, s mintha még mindig mérlegelné, hagyja-e, hogy helyet foglaljon.
A férfi ujjai megfeszülnek a korsó fülén. Nem sok kell, hogy összeroppantsa, mintha csak így akarna megszabadulni a hirtelen támadt feszültségtől. Nem kérte, hogy idejöjjön. Nem kérte a fehér villanást, sem az idegen illatot, sem a pillantást, amely újra és újra visszatalál hozzá.
És mégis: nem tudja elfordítani a fejét. Nem tudja megtagadni, hogy a jelenlét szinte beleszövődjön a saját csendjébe.
Khaelith felnéz rá, és mikor megszólal, a hangja épp csak annyira hideg, hogy palástolja, amit valójában érez.*
-Dos muth natha suust lawat wun l'el'inssrigg.
*Erőltet magára egy kis mosolyt. Majd int, hogy foglaljon helyet a nőstény. Ami igazából felesleges, mert úgy tűnik a nő leül ha akarja ha nem.*
//Borgőzös gondolatok//
*Pillantása akaratlanul is megakad a tömegen túl. Egy szín villan a félhomályban, amely nem illik a megszokott, poros ivóhoz. Fehér. Szinte világít a füstön át. Khaelith csak egy szempillantásra engedi, hogy szeme odatévedjen, majd újra az itala felett tartja tekintetét, mintha a látvány semmit sem jelentene. Mégis, valami furcsa idegenség szivárog be a levegőbe.
Egy új illat. Nem sör, nem füst, nem hús. Gyümölcs és virág. Szilva és liliom, édes, mégis metszően tiszta. Körbelengi a teret, de valahogy úgy, hogy Khaelith is pontosan tudja: nem mindenki érzi, csak ő, vagy azok, akik eléggé figyelnek.
Kortyol újra, és közben észrevétlenül mélyebbre ereszkedik a székben. Ma este nem akar beszélni. Nem akar emlékeket. Nem akar játszmákat. Csak csendet, csak borból szőtt feledést.
Ám a fehér árnyék és az illat ott marad, mintha a Pegazus Fogadó falai sem volnának elég vastagok ahhoz, hogy távol tartsák tőle.
Khaelith tekintete nem vész el a Pegazus zajában. A pohár fölött ülve megszokta már, hogyan olvasson az emberek mozdulataiból, hogyan szűrje ki a zűrzavarból azt, ami igazán fontos. És most valami más köti le figyelmét: a nő.
Már akkor észreveszi, mikor az óvatosan becsukja az ajtót. A zaj azonnal rázúdul, a vendégek nevetése, a korsók csattogása, a csizmák döngése, de a fehér hajú idegen mozdulatai túl halkak, túl nesztelenek ahhoz, hogy ne szúrjanak szemet. A nő pillantása végigsiklik a termen, majd egy szívdobbanásnyi időre megáll rajta. Aztán továbblép, a pult felé veszi az irányt.
Khaelith nem mozdul, csak figyel. Látja, ahogy a nő rendel, ahogy ujjai a pohár peremére fonódnak. Apró mozdulatok, mégis mind árulkodóak. A pillantása közben újra és újra visszatér hozzá – a férfi pontosan tudja, hogy nem véletlenül.
A korsóját lassan forgatja az asztalon, mintha nem érdekelné, közben azonban minden rezdülést magába issza. A nő nem marad a pultnál. Nem keres üres asztalt – nem is találna. Ehelyett lassan, árnyként mozdul, és a következő pillanatban már ott áll előtte.
Khaelith felemeli a fejét. Nem lepődik meg, mintha számított volna rá, hogy előbb-utóbb ide fog érkezni. Szeme egyenesen a nőébe fúródik, és egy hosszú, kimért csendteljes pillanatig nem mond semmit.*
– Al'doer jalil! * Szólal meg végül, saját anyanyelvén. Mély, kissé rekedtes hangján. A szavak nem gúnyosan csengenek, inkább tényként, mintha csak megállapítana valamit.
Megemeli a korsót, kortyol belőle, majd lassan visszahelyezi. Tekintete azonban nem engedi el a nőt, s mintha még mindig mérlegelné, hagyja-e, hogy helyet foglaljon.
A férfi ujjai megfeszülnek a korsó fülén. Nem sok kell, hogy összeroppantsa, mintha csak így akarna megszabadulni a hirtelen támadt feszültségtől. Nem kérte, hogy idejöjjön. Nem kérte a fehér villanást, sem az idegen illatot, sem a pillantást, amely újra és újra visszatalál hozzá.
És mégis: nem tudja elfordítani a fejét. Nem tudja megtagadni, hogy a jelenlét szinte beleszövődjön a saját csendjébe.
Khaelith felnéz rá, és mikor megszólal, a hangja épp csak annyira hideg, hogy palástolja, amit valójában érez.*
-Dos muth natha suust lawat wun l'el'inssrigg.
*Erőltet magára egy kis mosolyt. Majd int, hogy foglaljon helyet a nőstény. Ami igazából felesleges, mert úgy tűnik a nő leül ha akarja ha nem.*
6619. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-27 14:10:16
Üzenet elküldve: 2025-08-27 14:10:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Borgőzös gondolatok//
*Óvatosan tolja be a Pegazus ajtaját. A zaj azonnal rázúdul. Éles kacajok, a padlót verő csizmák tompa döngése, a korsók egymásnak ütődése, és a levegőben terjengő alkohol, étel és füst sűrű elegye. Egy pillanatra megtorpan, szeme körbefut a termen. Ismét Norennar nélkül tölti a napokat. A hiány súlya ott lappang minden mozdulatában, minden lélegzetében, és a viskó csendjében már nem bírt megmaradni. Nem akarta újra azokat az órákat számolni, mikor a falak közelebb húzódnak, amiknek látványa csak még inkább emlékeztet az ürességre. Ezért jött most ide. Nem a mulatozásért, hanem mert a zaj néha könyörületesebb, mint a csend. Ám most túl sokan vannak. Az asztalok tömve, minden sarokban harsány hangok és szorongó könyökök. Már-már azon gondolkodik, hogy inkább visszafordul, mikor megakad a tekintete rajta. Egy alak, aki kilóg a kavargó tömegből. Nem harsány, nem mozdul sokat, nem vesz részt a zajban. Csak ül a falnál, szemben a zajjal, a sokasággal, mintha a teremben minden út az ő tekintetéhez vezetne. Kardja a széke mellett, mozdulatai lassúak, kimértek. Nem idevaló, nem a felszíni nép közül való. Hanem az övéből. Egy pillanatra megtorpan. Egy ideje ritkán lát fajtársat, s most ott ül előtte egy férfi, akinek arcát ugyan nem ismeri, de a jelenléte mégis ismerős valahonnan mélyről. Egyfajta tükröződése annak, amit ő maga hordoz. A közelség érzése különös, egyszerre nyújt vigaszt és szül óvatosságot. De a pillantása nem engedi. Ahogy a férfi a bor fölé hajol, ahogy csendben ül, körülötte láthatatlan feszültség vibrál, és ez inkább hívogatja, mint taszítja.
De léptei nem az asztal és nem az idegen felé vezetik. A pultot veszi célba, de a sárga pillantások szüntelen keresik fel a férfit. Csak akkor fordítja el figyelmét róla, mikor megérkezik és helyet szorít magának a pultnál. –Rendelés—A fogadós ma nem panaszkodhat a forgalomra, a munka mennyiségére, mégis a bor hamar megérkezik a nő elé. Hálásan biccent egy aprót, miközben ujjai lassan a pohár köré fonódnak, de tovább nem időzik ott tekintete. Hátat fordít a férfinak, szemei pedig ismét az idegen asztalánál állapodnak meg. A poharat közben ajkaihoz emeli, de megtorpan mielőtt az italba kortyolna. Nem csak a figyelmetlen vendégek zökkentik ki abból, hogy a maga békéjében élvezze a hűvös ital fanyar ízét. Pedig az oldalába fúródó könyék kemény csontja ad éppen elég okot a bosszúságra. De a korty előtt döntést hoz, ami talán meggondolatlan, mert egyszerű kíváncsiság szülte.
Nem keres külön asztalt. Talán nem is találna. Hanem lassan közelebb lép, nesztelenül, ahogy mindig szokott. Árnyként simul el a zaj mellett, amíg meg nem áll a férfi asztala előtt. Nem erőszakosan, nem tolakodva, de egyértelmű szándékkal. A hangja halkan szólal meg, mégis tisztán érthetően, mikor megszólítja.*
- Megengeded?
*Mutat a szemközti székre. Nem kér bővebben, nem magyaráz, de a tekintetében ott a csendes elhatározás, nem menedéket, nem mulatságot keres, csak egy helyet, ahol nem kell idegenek között ülnie. Miközben pedig várja a választ, ujjai máris ösztönösen a szék háttámláját keresik.*
//Borgőzös gondolatok//
*Óvatosan tolja be a Pegazus ajtaját. A zaj azonnal rázúdul. Éles kacajok, a padlót verő csizmák tompa döngése, a korsók egymásnak ütődése, és a levegőben terjengő alkohol, étel és füst sűrű elegye. Egy pillanatra megtorpan, szeme körbefut a termen. Ismét Norennar nélkül tölti a napokat. A hiány súlya ott lappang minden mozdulatában, minden lélegzetében, és a viskó csendjében már nem bírt megmaradni. Nem akarta újra azokat az órákat számolni, mikor a falak közelebb húzódnak, amiknek látványa csak még inkább emlékeztet az ürességre. Ezért jött most ide. Nem a mulatozásért, hanem mert a zaj néha könyörületesebb, mint a csend. Ám most túl sokan vannak. Az asztalok tömve, minden sarokban harsány hangok és szorongó könyökök. Már-már azon gondolkodik, hogy inkább visszafordul, mikor megakad a tekintete rajta. Egy alak, aki kilóg a kavargó tömegből. Nem harsány, nem mozdul sokat, nem vesz részt a zajban. Csak ül a falnál, szemben a zajjal, a sokasággal, mintha a teremben minden út az ő tekintetéhez vezetne. Kardja a széke mellett, mozdulatai lassúak, kimértek. Nem idevaló, nem a felszíni nép közül való. Hanem az övéből. Egy pillanatra megtorpan. Egy ideje ritkán lát fajtársat, s most ott ül előtte egy férfi, akinek arcát ugyan nem ismeri, de a jelenléte mégis ismerős valahonnan mélyről. Egyfajta tükröződése annak, amit ő maga hordoz. A közelség érzése különös, egyszerre nyújt vigaszt és szül óvatosságot. De a pillantása nem engedi. Ahogy a férfi a bor fölé hajol, ahogy csendben ül, körülötte láthatatlan feszültség vibrál, és ez inkább hívogatja, mint taszítja.
De léptei nem az asztal és nem az idegen felé vezetik. A pultot veszi célba, de a sárga pillantások szüntelen keresik fel a férfit. Csak akkor fordítja el figyelmét róla, mikor megérkezik és helyet szorít magának a pultnál. –Rendelés—A fogadós ma nem panaszkodhat a forgalomra, a munka mennyiségére, mégis a bor hamar megérkezik a nő elé. Hálásan biccent egy aprót, miközben ujjai lassan a pohár köré fonódnak, de tovább nem időzik ott tekintete. Hátat fordít a férfinak, szemei pedig ismét az idegen asztalánál állapodnak meg. A poharat közben ajkaihoz emeli, de megtorpan mielőtt az italba kortyolna. Nem csak a figyelmetlen vendégek zökkentik ki abból, hogy a maga békéjében élvezze a hűvös ital fanyar ízét. Pedig az oldalába fúródó könyék kemény csontja ad éppen elég okot a bosszúságra. De a korty előtt döntést hoz, ami talán meggondolatlan, mert egyszerű kíváncsiság szülte.
Nem keres külön asztalt. Talán nem is találna. Hanem lassan közelebb lép, nesztelenül, ahogy mindig szokott. Árnyként simul el a zaj mellett, amíg meg nem áll a férfi asztala előtt. Nem erőszakosan, nem tolakodva, de egyértelmű szándékkal. A hangja halkan szólal meg, mégis tisztán érthetően, mikor megszólítja.*
- Megengeded?
*Mutat a szemközti székre. Nem kér bővebben, nem magyaráz, de a tekintetében ott a csendes elhatározás, nem menedéket, nem mulatságot keres, csak egy helyet, ahol nem kell idegenek között ülnie. Miközben pedig várja a választ, ujjai máris ösztönösen a szék háttámláját keresik.*
6618. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-26 23:16:57
Üzenet elküldve: 2025-08-26 23:16:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*Rendben, az alma kész van. A krétával kapcsolatos ötlet nem is rossz. Belegondolva, miért is rajzolgat ő más könyvébe? Azt hitte, majd ki fog tépni egy lapot a tündér, hogy odaadja neki? Ugyan már.
Egy pillanatot kér Annimontól, feláll az asztaltól, és a fogadóshoz biceg. Kér tőle egy krétát, és egy felesleges fadarabot, vagy bármi mást, amire fog a kréta. Rövidebb duruzsolás után arra jutnak, hogy Venthel távozásakor ez is hozzá lesz csapva az itt töltött idő árához. A vén róka egyetlen egy aranytallért sem hagy parlagon, az biztos!
Kisvártatva a fiú vissza is tér a tündérhez, immáron krétával és egy sötétebb (talán dió?) fadarabbal a kezében. Igyekszik önmagától, a könyvből kimásolni a betűket, s olybá tűnik, a másolással nincs baja, sikeresen, noha kacskaringósan veszi az akadályt.*
- Egyébként Venthel a nevem.
*Mutatkozik be a betűk másolása közben. Ahogy lassan minden betűvel végzett, újra a tündérre néz.*
- Segíts kérlek! Ez mi? És ez mi?
*Egyesével mutogat a betűkre azok közül, amiket nem jegyzett meg. Ha Annimon segít neki, azonnal fel is rajzol krétával valamit, ami azzal a betűvel kezdődik, vagy nagyon jellegzetes, mint a Dzs a lándzsában. Ha ez sikerült, és az egész tábla megvan, úgy hálásan a tündér felé tekint.*
- Köszönöm a segítséget. Ezzel el tudok kezdeni gyakorolni! *A táblán talán krikszkrakszoknak tűnnek a betűk mellé felvetett rajzok, de Venthel elég magabiztosan meg tudja mondani, mi mit ábrázol.*
- Esetleg... Ha megtanultam az összes betűt, folytatjuk a tanulást?
*Kérdi gyermekies lelkesedéssel, majd hirtelen fejéhez is kap.*
- Oh, és persze, köszönöm, hogy időt és tintát áldoztál rám! Jelenleg nincs szinte semmim, de ha legközelebb találkozunk, esküszöm, meghálálom neked! Csak mondj egy árat, igazi mestertanárhoz méltót méghozzá!
//Olvasókör//
*Rendben, az alma kész van. A krétával kapcsolatos ötlet nem is rossz. Belegondolva, miért is rajzolgat ő más könyvébe? Azt hitte, majd ki fog tépni egy lapot a tündér, hogy odaadja neki? Ugyan már.
Egy pillanatot kér Annimontól, feláll az asztaltól, és a fogadóshoz biceg. Kér tőle egy krétát, és egy felesleges fadarabot, vagy bármi mást, amire fog a kréta. Rövidebb duruzsolás után arra jutnak, hogy Venthel távozásakor ez is hozzá lesz csapva az itt töltött idő árához. A vén róka egyetlen egy aranytallért sem hagy parlagon, az biztos!
Kisvártatva a fiú vissza is tér a tündérhez, immáron krétával és egy sötétebb (talán dió?) fadarabbal a kezében. Igyekszik önmagától, a könyvből kimásolni a betűket, s olybá tűnik, a másolással nincs baja, sikeresen, noha kacskaringósan veszi az akadályt.*
- Egyébként Venthel a nevem.
*Mutatkozik be a betűk másolása közben. Ahogy lassan minden betűvel végzett, újra a tündérre néz.*
- Segíts kérlek! Ez mi? És ez mi?
*Egyesével mutogat a betűkre azok közül, amiket nem jegyzett meg. Ha Annimon segít neki, azonnal fel is rajzol krétával valamit, ami azzal a betűvel kezdődik, vagy nagyon jellegzetes, mint a Dzs a lándzsában. Ha ez sikerült, és az egész tábla megvan, úgy hálásan a tündér felé tekint.*
- Köszönöm a segítséget. Ezzel el tudok kezdeni gyakorolni! *A táblán talán krikszkrakszoknak tűnnek a betűk mellé felvetett rajzok, de Venthel elég magabiztosan meg tudja mondani, mi mit ábrázol.*
- Esetleg... Ha megtanultam az összes betűt, folytatjuk a tanulást?
*Kérdi gyermekies lelkesedéssel, majd hirtelen fejéhez is kap.*
- Oh, és persze, köszönöm, hogy időt és tintát áldoztál rám! Jelenleg nincs szinte semmim, de ha legközelebb találkozunk, esküszöm, meghálálom neked! Csak mondj egy árat, igazi mestertanárhoz méltót méghozzá!
6617. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-26 21:14:37
Üzenet elküldve: 2025-08-26 21:14:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*A legjobb írnok palántával is előfordul ez az első alkalommal. Azok a gnóm feltalálók igazán kitalálhatnának valami újdonsült alkotást erre. Mert őszintén, már Annimon is unja, hogy ilyen macerás egy tollal írni. Arról nem is beszélve mennyibe kerül egy egy üvegcsényi tinta.
Nem is fogja leszidni a másikat, elvégre csak most tanul. Türelme még jócskán akad abban a kis testben. Ám amikor amaz tényleg formákat kezd rajzolni. Apró testében egy pillanatra megakad az ütő. Arcára a meglepettség kiül egy másodpercre. De hamar le is törli amíg a férfi a rajzolással van elfoglalva. Remélte, a lehetőséget betű formálásra fogja alkalmazni. Bár ki tudja. Lehet egy festő rejtőzött el a férfiban. Csak jó mélyről kell azt előásni. Az alma körvonala kissé girbe-gurba. De nem is várt el tőle gyöngybetűket az első alkalommal. Igaz helyette kapott egy kis almát a könyvébe. Elteszi majd később emlékbe, hogy a pegazus közepén oktatott egy vadidegent. Ha ezt elmeséli Nixomiának el sem fogja hinni.*
- Ne aggódj, szép próbálkozás.
*Biztatja annak ellenére, más tervei voltak. De látja a férfin, hogy mennyire megszeppent az előző "kirohanása" miatt. Így ezt inkább megtartja magának. Elképesztő, hogy milyen törékeny is tud lenni a másik nem. Eddig nem találkozott még ilyennel.*
- Hm papírra most nincs szénceruzám. De egy krétával szinte bárhova tudsz írni. Talán azt még a fogadós is ad, ha szépen megkéred. A tinta és a toll sem igazán az enyém, igazából.
*Kezd el kínosan nevetni. Mert biza ő is a kúriáról kérte el.*
- De így is szép próbálkozás volt elsőre. Csak adj magadnak időt.
*Ekkor talán eszébe jut egy apró dolog amit a férfi tündér mondott el még neki. ~Semmi sincsen ingyen. ~
Gondolja hirtelen magában. Ahogy fülében szinte visszhangzik Merchen úr tanácsa. Bár ránézve szerencsétlenre. Az égett arc, az olcsó étel ami előtte van. Nincs szíve tőle egy petákot se kérni.*
- Tudod mit, akit keresek még nem ütötte fel a fejét. Visszatérek majd több papírral és szénceruzával. Azzal gyakorolhatsz. Rendben?
*Dobja hátra kissé vörös haját, ami a sok fejmozgatástól az arcába lóg. Egy kedves mosolyt küldve a férfinak.*
~ Szerencsétlen, csak egy kis törődésre vár. ~
*Az a jó szíve, és naivsága. Lehet az fogja őt majd a sírba vinni.*
//Olvasókör//
*A legjobb írnok palántával is előfordul ez az első alkalommal. Azok a gnóm feltalálók igazán kitalálhatnának valami újdonsült alkotást erre. Mert őszintén, már Annimon is unja, hogy ilyen macerás egy tollal írni. Arról nem is beszélve mennyibe kerül egy egy üvegcsényi tinta.
Nem is fogja leszidni a másikat, elvégre csak most tanul. Türelme még jócskán akad abban a kis testben. Ám amikor amaz tényleg formákat kezd rajzolni. Apró testében egy pillanatra megakad az ütő. Arcára a meglepettség kiül egy másodpercre. De hamar le is törli amíg a férfi a rajzolással van elfoglalva. Remélte, a lehetőséget betű formálásra fogja alkalmazni. Bár ki tudja. Lehet egy festő rejtőzött el a férfiban. Csak jó mélyről kell azt előásni. Az alma körvonala kissé girbe-gurba. De nem is várt el tőle gyöngybetűket az első alkalommal. Igaz helyette kapott egy kis almát a könyvébe. Elteszi majd később emlékbe, hogy a pegazus közepén oktatott egy vadidegent. Ha ezt elmeséli Nixomiának el sem fogja hinni.*
- Ne aggódj, szép próbálkozás.
*Biztatja annak ellenére, más tervei voltak. De látja a férfin, hogy mennyire megszeppent az előző "kirohanása" miatt. Így ezt inkább megtartja magának. Elképesztő, hogy milyen törékeny is tud lenni a másik nem. Eddig nem találkozott még ilyennel.*
- Hm papírra most nincs szénceruzám. De egy krétával szinte bárhova tudsz írni. Talán azt még a fogadós is ad, ha szépen megkéred. A tinta és a toll sem igazán az enyém, igazából.
*Kezd el kínosan nevetni. Mert biza ő is a kúriáról kérte el.*
- De így is szép próbálkozás volt elsőre. Csak adj magadnak időt.
*Ekkor talán eszébe jut egy apró dolog amit a férfi tündér mondott el még neki. ~Semmi sincsen ingyen. ~
Gondolja hirtelen magában. Ahogy fülében szinte visszhangzik Merchen úr tanácsa. Bár ránézve szerencsétlenre. Az égett arc, az olcsó étel ami előtte van. Nincs szíve tőle egy petákot se kérni.*
- Tudod mit, akit keresek még nem ütötte fel a fejét. Visszatérek majd több papírral és szénceruzával. Azzal gyakorolhatsz. Rendben?
*Dobja hátra kissé vörös haját, ami a sok fejmozgatástól az arcába lóg. Egy kedves mosolyt küldve a férfinak.*
~ Szerencsétlen, csak egy kis törődésre vár. ~
*Az a jó szíve, és naivsága. Lehet az fogja őt majd a sírba vinni.*
6616. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-26 20:39:26
Üzenet elküldve: 2025-08-26 20:39:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*A tinta kinyomódik, egy szép sötét foltot hagyva a leírt betűk mellett. Pedig szegény Venthel csak egy almát akart rajzolni a betű mellé!*
- Oh, bocsánat, nem akartam...
*Szomorú kiskutyaként lehajtja fejét, de hamar összeszedi magát, hallgatva a magyarázatot. Határozottan bólint. Nem akarja pazarolni a tintát, így igyekszik legfinomabb mozdulatait előhalászni finommotoros képességei bugyrából.*
- Valahogy... így...?
*Kérdezi a koncentrációtól szaggatottan; pár mozdulat után egy egész formás alma rajzolódik ki az A betű mellett, a tintapaca fölött.*
- Értem. Ezt viszont még gyakorolnom kell.
*Nevet fel újra kínosan, tarkóját vakargatva.*
- Nem akarom pazarolni a tintát, gondolom nem olcsó. Van valami más amivel fel tudom rajzolni a betűkhöz a dolgokat, amik eszembe juttatják őket? Így bármikor tudok majd gyakorolni és megtanulni a betűket, akár egyedül is, anélkül, hogy bárkit zargassak vele.
*Kicsit szégyenlősen kérdi a tündért, hisz az ő könyve, az ő papírja, az ő tintája. Nem szeretne kellemetlenséget okozni neki azzal, hogy itt kontárkodik a dolgaival.*
//Olvasókör//
*A tinta kinyomódik, egy szép sötét foltot hagyva a leírt betűk mellett. Pedig szegény Venthel csak egy almát akart rajzolni a betű mellé!*
- Oh, bocsánat, nem akartam...
*Szomorú kiskutyaként lehajtja fejét, de hamar összeszedi magát, hallgatva a magyarázatot. Határozottan bólint. Nem akarja pazarolni a tintát, így igyekszik legfinomabb mozdulatait előhalászni finommotoros képességei bugyrából.*
- Valahogy... így...?
*Kérdezi a koncentrációtól szaggatottan; pár mozdulat után egy egész formás alma rajzolódik ki az A betű mellett, a tintapaca fölött.*
- Értem. Ezt viszont még gyakorolnom kell.
*Nevet fel újra kínosan, tarkóját vakargatva.*
- Nem akarom pazarolni a tintát, gondolom nem olcsó. Van valami más amivel fel tudom rajzolni a betűkhöz a dolgokat, amik eszembe juttatják őket? Így bármikor tudok majd gyakorolni és megtanulni a betűket, akár egyedül is, anélkül, hogy bárkit zargassak vele.
*Kicsit szégyenlősen kérdi a tündért, hisz az ő könyve, az ő papírja, az ő tintája. Nem szeretne kellemetlenséget okozni neki azzal, hogy itt kontárkodik a dolgaival.*
6615. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-26 19:33:00
Üzenet elküldve: 2025-08-26 19:33:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*Bizony Venthelnek helyén van az esze. Ám mint sok tehetséges diák esik bele a magabiztosság csapdájába. A tanulás fontos alapköveit nem szabad siettetni. Ahogy a házaknál sem szabad a megfelelő alapozást. Mert a végén csak összedől az egész.
Ekkor rázza meg a fejét Annimon, ha nem is rosszallóan, de érezhető, hogy eddigi elégedettsége most a háttérbe szorult. Ám a kedves mosoly továbbra sem konyul le.*
- Nem. Rengeteg szót használunk, amit másképp ejtünk és máshogy írunk. Ezt majd később ki is fejtem, mert ez csak az egyik szabály a sok közül. És elhiheted NAGYON sok van.
*Nyújtja meg kis kuncogással a "nagyon" szót. Mert Venthel ha nincs is annyira távol az igazságtól. Miszerint az írás néma beszéd. Ami az egyszerű szavaknál megállná a helyét. De mi van ha egy hivatalosabb levelet kell feladnia? Ahol a szóhasználatok nem az "acca ide" és hasonlók köré épül. Vagy éppen olyan szókombinációkkal találkozik amit már az előbb megemlített. Lehet sokadig próbálkozásra fog csak rájönni, de ha ilyen fejjel megy neki. Lehet csúfos kudarc lesz belőle.
Addig is az ÁBC-t gyakorolják halkan, még szerencse, hogy most az övék a fogadótér. Bár a kocsmáros már unott tekintettel néz a csacsogó tündérre. Inkább hátra is távozik a raktárba, hogy ne hallja a csilingelő gyermekies hangját.*
- Úgy úgy. Nagyon jó. Na ez lenne az ÁBC.
*Ám a férfi ekkor kérést intéz felé. Ami ha nem is lepi meg Annimont, de megilleti őt.*
- A könyven? Várj. Lapozok neked a végére.
*Mondja, és csak utána tolja elé a szükséges dolgokat. Ám a tollal való írás művészetét sem szabad csak úgy elsietni. Amikor a férfi lendülettel belekezd abba már az első firkálmányánál meghajlik a toll szára, és kifolyik belőle a tinta.*
- Jaaj vigyázz! Ne siess vele!
*Szól rá, de már késő, még szerencse, hogy az utolsó oldal ázott el kissé. Annimon, gyorsan elkapja a tollat a férfi kezéből, és vissza helyezi a tinta tartó felé.*
- Semmi baj, előfordul.
*Szól már sokkalta nyugodtabb hangon, és előre hajolva elkezdi a tintát lágyan fújni, hogy megszáradjon. Mert ha most becsukná a könyvet, átázna még két három oldal amit igazán nem szeretne.*
- Na, az írást inkább megmutatom. De ajánlom ne legyél mohó, az olvasás is nehéz csak magában kezdőknek.
*Kuncog fel kissé zavartan. Mert nem akarta az illetőre ráhozni a frászt hirtelen ijedelmével. Ekkor a férfi és saját meglepetésére is. Na meg, hogy csaljon a férfi látványának a kibírásával is. Feltérdel az asztalon, és nyújtózkodva az egyik széket igazítja egészen közel a férfihoz. Majd a székre pattan, és arra térdel, hogy egy magasságban legyen Venthellel. Elhelyezi maguk elött a könyvet, a tintát és a tollat. Az utóbbit megnézi, nem a tört mert túlságosan, mert akkor nem tartaná meg úgy a tintát.*
- Tudod a tollak meglehetősen érzékenyek, nem úgy írunk velük mint egy szénrúddal. Sokkal kecsesebb vonásokat kell vele tennünk. Meg mutatom.
*Ekkor szépen belemártja a tollat a tintába. Lassan de biztosan mozgatja karját fel és le. A tinta lassan fel is szökik a toll szárába. Lágyan megkocogtatja, hogy a felesleges tinta a tartóba csöpögjön vissza. Majd a papír fölé emeli a könyvet, és biztos kéztartással lassú, kecses mozdulattal rajzolva fel a férfi szeme láttára most a betűket. Hogy alaposan szemügyre vegye.*
- Látod, így. Tartsd könnyedén, de ne essen ki a kezedből. De ne túl erősen, hogy kinyomd belőle a tintát mert ki fog szaladni.
*Kuncog fel ismét, majd a férfi felé nyújtja azt kedvesen.*
-Próbáld ki.
*Szólal fel végül biztatva a másikat.*
//Olvasókör//
*Bizony Venthelnek helyén van az esze. Ám mint sok tehetséges diák esik bele a magabiztosság csapdájába. A tanulás fontos alapköveit nem szabad siettetni. Ahogy a házaknál sem szabad a megfelelő alapozást. Mert a végén csak összedől az egész.
Ekkor rázza meg a fejét Annimon, ha nem is rosszallóan, de érezhető, hogy eddigi elégedettsége most a háttérbe szorult. Ám a kedves mosoly továbbra sem konyul le.*
- Nem. Rengeteg szót használunk, amit másképp ejtünk és máshogy írunk. Ezt majd később ki is fejtem, mert ez csak az egyik szabály a sok közül. És elhiheted NAGYON sok van.
*Nyújtja meg kis kuncogással a "nagyon" szót. Mert Venthel ha nincs is annyira távol az igazságtól. Miszerint az írás néma beszéd. Ami az egyszerű szavaknál megállná a helyét. De mi van ha egy hivatalosabb levelet kell feladnia? Ahol a szóhasználatok nem az "acca ide" és hasonlók köré épül. Vagy éppen olyan szókombinációkkal találkozik amit már az előbb megemlített. Lehet sokadig próbálkozásra fog csak rájönni, de ha ilyen fejjel megy neki. Lehet csúfos kudarc lesz belőle.
Addig is az ÁBC-t gyakorolják halkan, még szerencse, hogy most az övék a fogadótér. Bár a kocsmáros már unott tekintettel néz a csacsogó tündérre. Inkább hátra is távozik a raktárba, hogy ne hallja a csilingelő gyermekies hangját.*
- Úgy úgy. Nagyon jó. Na ez lenne az ÁBC.
*Ám a férfi ekkor kérést intéz felé. Ami ha nem is lepi meg Annimont, de megilleti őt.*
- A könyven? Várj. Lapozok neked a végére.
*Mondja, és csak utána tolja elé a szükséges dolgokat. Ám a tollal való írás művészetét sem szabad csak úgy elsietni. Amikor a férfi lendülettel belekezd abba már az első firkálmányánál meghajlik a toll szára, és kifolyik belőle a tinta.*
- Jaaj vigyázz! Ne siess vele!
*Szól rá, de már késő, még szerencse, hogy az utolsó oldal ázott el kissé. Annimon, gyorsan elkapja a tollat a férfi kezéből, és vissza helyezi a tinta tartó felé.*
- Semmi baj, előfordul.
*Szól már sokkalta nyugodtabb hangon, és előre hajolva elkezdi a tintát lágyan fújni, hogy megszáradjon. Mert ha most becsukná a könyvet, átázna még két három oldal amit igazán nem szeretne.*
- Na, az írást inkább megmutatom. De ajánlom ne legyél mohó, az olvasás is nehéz csak magában kezdőknek.
*Kuncog fel kissé zavartan. Mert nem akarta az illetőre ráhozni a frászt hirtelen ijedelmével. Ekkor a férfi és saját meglepetésére is. Na meg, hogy csaljon a férfi látványának a kibírásával is. Feltérdel az asztalon, és nyújtózkodva az egyik széket igazítja egészen közel a férfihoz. Majd a székre pattan, és arra térdel, hogy egy magasságban legyen Venthellel. Elhelyezi maguk elött a könyvet, a tintát és a tollat. Az utóbbit megnézi, nem a tört mert túlságosan, mert akkor nem tartaná meg úgy a tintát.*
- Tudod a tollak meglehetősen érzékenyek, nem úgy írunk velük mint egy szénrúddal. Sokkal kecsesebb vonásokat kell vele tennünk. Meg mutatom.
*Ekkor szépen belemártja a tollat a tintába. Lassan de biztosan mozgatja karját fel és le. A tinta lassan fel is szökik a toll szárába. Lágyan megkocogtatja, hogy a felesleges tinta a tartóba csöpögjön vissza. Majd a papír fölé emeli a könyvet, és biztos kéztartással lassú, kecses mozdulattal rajzolva fel a férfi szeme láttára most a betűket. Hogy alaposan szemügyre vegye.*
- Látod, így. Tartsd könnyedén, de ne essen ki a kezedből. De ne túl erősen, hogy kinyomd belőle a tintát mert ki fog szaladni.
*Kuncog fel ismét, majd a férfi felé nyújtja azt kedvesen.*
-Próbáld ki.
*Szólal fel végül biztatva a másikat.*
6614. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-26 18:19:00
Üzenet elküldve: 2025-08-26 18:19:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*Jó hír. Fején találta a szöget. Magát is meglepte ezzel, azt hitte, valami ordas nagy baromságot mondott ezzel, végül ez tűnt ki a hellyel-közzel helyes válasznak. Figyelemmel kíséri a tündér magyarázatát a mással -és magánhangzókról, s bár az apróság annyira belelendült, hogy a felét se fogja tudni megemészteni annak, amit mond, inkább csak hallgatja és próbálja inni szavait.
~ Túl van magyarázva, de logikus. ~*
- Hmmm... Nekem nem tűnik annyira bonyolultnak, mint ahogy elmondtad, de lehet, hogy csak azért, mert nem értem. *Nevet fel egy kicsit kínosan.* - De szerintem... Elég megfigyelni, ahogy beszélünk, és onnan rájövünk a titokra, nem?
*Az írás néma beszéd. Legalábbis Venthel így képzeli el. Oké, mássalhangzó meg magánhangzó, meg így, meg úgy, de úgy érzi, hogy mivel ezt a nyelvet beszéli születése óta, ez egy intuitív és teljesen szögegyszerű dolog, amire az ember zubbonyként ráhúzott egy feleslegesen túlfogalmazott szabályrendszert. Meg tudja fogalmazni, amit mond, meg tudja értetni magát, innenstova már csak le kell írnia mindazt, amit szóban mond el, és kész. Bár, az írásban egyelőre nem reménykedik, az a jövő egy sokkal bonyolultabb zenéje, egyelőre megelégszik azzal, hogy el tudja olvasni az írott szöveget.*
- Aaa, béééé, céééé...
*Kezdi el, Annimon mögött egy hangyányi pillanattal lemaradva, mert ő nem tudja, mi lesz a következő hang. Amint a végére értek, el is kezdi memorizálni, bár első nekifutásra egyértelmű, hogy nem tökéletes.*
- Akkor ez itt... az A. Ez az Á. Ez a Bé. Ez a Cé, ez meg a Csé. *Ujjával mutogat az írott betűkre.* - Ez a Dé. És ez... Ez a... Dzé? Bodza Dzé? Ugye? Aztán jön a lándzsa Dzsé.
*Hirtelen ötlete támad.*
- Elkérhetem esetleg a papírt? Szabad írnom rá?
*Természetesen nem írásra gondol. Ha a lány megengedi, és megkapja a szükséges íróeszközt és a papírt, rajzolni kezd a lapra. Az A-hoz egy almát, a B-hez egy búzakalászt, és így tovább.*
- Segíts kérlek. Ha megállok, mondd a betűt és rajzolok hozzá valamit. Így könnyebben meg fogom tudni jegyezni a betűket.
//Olvasókör//
*Jó hír. Fején találta a szöget. Magát is meglepte ezzel, azt hitte, valami ordas nagy baromságot mondott ezzel, végül ez tűnt ki a hellyel-közzel helyes válasznak. Figyelemmel kíséri a tündér magyarázatát a mással -és magánhangzókról, s bár az apróság annyira belelendült, hogy a felét se fogja tudni megemészteni annak, amit mond, inkább csak hallgatja és próbálja inni szavait.
~ Túl van magyarázva, de logikus. ~*
- Hmmm... Nekem nem tűnik annyira bonyolultnak, mint ahogy elmondtad, de lehet, hogy csak azért, mert nem értem. *Nevet fel egy kicsit kínosan.* - De szerintem... Elég megfigyelni, ahogy beszélünk, és onnan rájövünk a titokra, nem?
*Az írás néma beszéd. Legalábbis Venthel így képzeli el. Oké, mássalhangzó meg magánhangzó, meg így, meg úgy, de úgy érzi, hogy mivel ezt a nyelvet beszéli születése óta, ez egy intuitív és teljesen szögegyszerű dolog, amire az ember zubbonyként ráhúzott egy feleslegesen túlfogalmazott szabályrendszert. Meg tudja fogalmazni, amit mond, meg tudja értetni magát, innenstova már csak le kell írnia mindazt, amit szóban mond el, és kész. Bár, az írásban egyelőre nem reménykedik, az a jövő egy sokkal bonyolultabb zenéje, egyelőre megelégszik azzal, hogy el tudja olvasni az írott szöveget.*
- Aaa, béééé, céééé...
*Kezdi el, Annimon mögött egy hangyányi pillanattal lemaradva, mert ő nem tudja, mi lesz a következő hang. Amint a végére értek, el is kezdi memorizálni, bár első nekifutásra egyértelmű, hogy nem tökéletes.*
- Akkor ez itt... az A. Ez az Á. Ez a Bé. Ez a Cé, ez meg a Csé. *Ujjával mutogat az írott betűkre.* - Ez a Dé. És ez... Ez a... Dzé? Bodza Dzé? Ugye? Aztán jön a lándzsa Dzsé.
*Hirtelen ötlete támad.*
- Elkérhetem esetleg a papírt? Szabad írnom rá?
*Természetesen nem írásra gondol. Ha a lány megengedi, és megkapja a szükséges íróeszközt és a papírt, rajzolni kezd a lapra. Az A-hoz egy almát, a B-hez egy búzakalászt, és így tovább.*
- Segíts kérlek. Ha megállok, mondd a betűt és rajzolok hozzá valamit. Így könnyebben meg fogom tudni jegyezni a betűket.
6613. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-26 16:42:28
Üzenet elküldve: 2025-08-26 16:42:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*Rengeteg munkakőrhöz nem szükségeltetik éppen a szépség. Tán egyet tudna jelenleg mondani amihez kötelező, de most éppen más van terítéken. És valóban könnyebben adja el magát az ember ha a külsője is megnyerő. Venthelnek talán érdemes lenne majd elgondolkodnia egy maszkon ami eltakarja sérülését. Ezzel megkímélve magát a folytonos megnézéstől. Így inkább a kíváncsiság fogja hajtani az őt bámuló embereket mintsem undor. Az talán kevésbé bántó gondolat.
Venthel utánzására, csak kedvesen bólogat. Majd lelkesen fel is szólal egy rövid taps keretében.*
- Pontosan!
*Igazán jó megérzése volt ezzel kapcsolatban. Miszerint az előtte ülő alak semmikép sem veszett ügy. Pusztán nem kapott elég taníttatást, hogy legyen belőle valami paraszt legényen kívül. Na nem mintha az nem lenne becsületes dolog.*
- Igen soknak tűnik elsőre, de hamar meglehet tanulni. Van hozzá egy dalocska is.
*Magyarázza kedvesen. És nem is szól rá Venthelre hiszen helyesen utánozza el minden szavát. Egy igazi kis diák legénykét varázsolt belőle puszta percek alatt.
Akkor is türelmesen vár. Buksiját addig is kezébe támasztja, és úgy várja a másik válaszát csendben. Nem szól közbe, hagyja csak, törje a fejét a válaszon. Bele telik egy kis időbe de ez a tanulás lényege. Dolgozzanak azok a tekervények. A válasz pedig meg is születik, és ha nem is a könyv szerinti helyes válasz az amit a férfi mond. Az értelmi lényege egy és ugyan az. Amiért Nimo csodálattal teli arckifejezéséhez még egy kisebb taps is társul.*
- Nagyon jó! Hogy pontosítsunk, mássalhangzóknak és magán hangzóknak nevezzük őket. És nagyon jól megfigyelted a nyelv formálását is. A magánhangzóknak meg van a saját hangja, és meghatározzák a mással hangzók zengését. Ezért is hívjuk őket úgy ahogy. A mássalhangzók zöngését az előttük álló magánhangzó határozza meg. Persze mindig vannak kivételek de ez az általános szabály. Mivel sokszor előfordul, hogy nem mindig olyan sorrendben vannak a betűk, hogy így követnék egymás, hogy magánhangzó mással hangzó.
*Csacsog csacsog és csacsog. Annimon egész jól beleéri magát. Pusztán reméli, hogy amit mond érthető a férfi számára.*
- Na de lássuk, először is olvassuk fel az egészet. Mert ez az olvasás alapja.
*Így rámutatva az A betűre, bele is kezd az egészbe szépen sorjában. És bátorítja Venthel, hogy kövesse vele együtt.*
//Olvasókör//
*Rengeteg munkakőrhöz nem szükségeltetik éppen a szépség. Tán egyet tudna jelenleg mondani amihez kötelező, de most éppen más van terítéken. És valóban könnyebben adja el magát az ember ha a külsője is megnyerő. Venthelnek talán érdemes lenne majd elgondolkodnia egy maszkon ami eltakarja sérülését. Ezzel megkímélve magát a folytonos megnézéstől. Így inkább a kíváncsiság fogja hajtani az őt bámuló embereket mintsem undor. Az talán kevésbé bántó gondolat.
Venthel utánzására, csak kedvesen bólogat. Majd lelkesen fel is szólal egy rövid taps keretében.*
- Pontosan!
*Igazán jó megérzése volt ezzel kapcsolatban. Miszerint az előtte ülő alak semmikép sem veszett ügy. Pusztán nem kapott elég taníttatást, hogy legyen belőle valami paraszt legényen kívül. Na nem mintha az nem lenne becsületes dolog.*
- Igen soknak tűnik elsőre, de hamar meglehet tanulni. Van hozzá egy dalocska is.
*Magyarázza kedvesen. És nem is szól rá Venthelre hiszen helyesen utánozza el minden szavát. Egy igazi kis diák legénykét varázsolt belőle puszta percek alatt.
Akkor is türelmesen vár. Buksiját addig is kezébe támasztja, és úgy várja a másik válaszát csendben. Nem szól közbe, hagyja csak, törje a fejét a válaszon. Bele telik egy kis időbe de ez a tanulás lényege. Dolgozzanak azok a tekervények. A válasz pedig meg is születik, és ha nem is a könyv szerinti helyes válasz az amit a férfi mond. Az értelmi lényege egy és ugyan az. Amiért Nimo csodálattal teli arckifejezéséhez még egy kisebb taps is társul.*
- Nagyon jó! Hogy pontosítsunk, mássalhangzóknak és magán hangzóknak nevezzük őket. És nagyon jól megfigyelted a nyelv formálását is. A magánhangzóknak meg van a saját hangja, és meghatározzák a mással hangzók zengését. Ezért is hívjuk őket úgy ahogy. A mássalhangzók zöngését az előttük álló magánhangzó határozza meg. Persze mindig vannak kivételek de ez az általános szabály. Mivel sokszor előfordul, hogy nem mindig olyan sorrendben vannak a betűk, hogy így követnék egymás, hogy magánhangzó mással hangzó.
*Csacsog csacsog és csacsog. Annimon egész jól beleéri magát. Pusztán reméli, hogy amit mond érthető a férfi számára.*
- Na de lássuk, először is olvassuk fel az egészet. Mert ez az olvasás alapja.
*Így rámutatva az A betűre, bele is kezd az egészbe szépen sorjában. És bátorítja Venthel, hogy kövesse vele együtt.*
6612. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-26 14:25:17
Üzenet elküldve: 2025-08-26 14:25:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
/Alissäna//
*Nem válaszol a felé intézett kérdésre. Olyannyira az élvezetekre koncentrál, hogy nem akarja még ezzel is fárasztani magát. Még mindig vadul zihálva dől előre a lányon, gyakorlatilag maga alá gyűrve Alissänát. Fejét a lány bordái közé fúrja, miközben hosszasan révbe érkezteti kéjvágyát. Erőteljes orgánummal kíséri e pillanatot. Nem csupán az érzés tüzeli, de a tudat is, hogy a magáévá tette az gyönyörű elfet. Hagy magának némi időt, hogy kipihenje fáradalmait, végül az arany nyakláncot magához véve lefordul a lányról. Tekintélyes méretű hasa szaporán mozog, miközben igyekszik csillapítani légszomját. Mintha végigfutotta volna a várost.*
-Mondanom sem kell, hogy megéred a pénzed. Ami mennyi is? *Nem ül fel, holott az egyébként határozottan vaskos erszénye ott pihen a közeli asztalon.*
-Hol is vagy megtalálható később? *Csak busa fejét emeli fel, hogy szemügyre vegye a pillangót.*
-Az efféle luxuscikkekre, mint Te, mindig nagy kereslet van. Én már csak tudom! *Megrázkódik a kurta kuncogástól.*
-Tölts nekem egy pohár almabort és számold ki a jussod az erszényből. *Szórakozottan az asztalka felé int. Nagylelkűen hangzik, de természetesen pontosan tudja, mennyi arany rejlik a szütyőben. Kíváncsi, vajon megpróbálja-e megrövidíteni a kurtizán.*
-Van, aki foglalkoztasson, vagy szabadúszó vagy?
*Nem válaszol a felé intézett kérdésre. Olyannyira az élvezetekre koncentrál, hogy nem akarja még ezzel is fárasztani magát. Még mindig vadul zihálva dől előre a lányon, gyakorlatilag maga alá gyűrve Alissänát. Fejét a lány bordái közé fúrja, miközben hosszasan révbe érkezteti kéjvágyát. Erőteljes orgánummal kíséri e pillanatot. Nem csupán az érzés tüzeli, de a tudat is, hogy a magáévá tette az gyönyörű elfet. Hagy magának némi időt, hogy kipihenje fáradalmait, végül az arany nyakláncot magához véve lefordul a lányról. Tekintélyes méretű hasa szaporán mozog, miközben igyekszik csillapítani légszomját. Mintha végigfutotta volna a várost.*
-Mondanom sem kell, hogy megéred a pénzed. Ami mennyi is? *Nem ül fel, holott az egyébként határozottan vaskos erszénye ott pihen a közeli asztalon.*
-Hol is vagy megtalálható később? *Csak busa fejét emeli fel, hogy szemügyre vegye a pillangót.*
-Az efféle luxuscikkekre, mint Te, mindig nagy kereslet van. Én már csak tudom! *Megrázkódik a kurta kuncogástól.*
-Tölts nekem egy pohár almabort és számold ki a jussod az erszényből. *Szórakozottan az asztalka felé int. Nagylelkűen hangzik, de természetesen pontosan tudja, mennyi arany rejlik a szütyőben. Kíváncsi, vajon megpróbálja-e megrövidíteni a kurtizán.*
-Van, aki foglalkoztasson, vagy szabadúszó vagy?
6611. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-26 14:19:23
Üzenet elküldve: 2025-08-26 14:19:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Melákok//
* Együttérzően hallgatja a másik óriás történetét. Bizony nem lehet kellemes évtizedeken keresztül sötételfek rabságában élni, főleg ha azok gonoszak és nem is kedvesek. Morwon még mindig nem érti egészen, miért várt ennyi ideig, hogy eljöjjön onnan (vagy megpróbálja), de persze ő nem rabszolgának született, nem tudja magát teljesen beleélni abba a létbe. *
– A lényeg, hogy mán itten vagyol, és ide csak nem követtek. Szoktam is mondani, hogy jobb későn, mint sohasem! * Összegzi a tanulságot, amikor a másik úgy tűnik, befejezte mondandóját. Az ásításnak nem szentel különösebb figyelmet, teljesen megfeledkezik róla, hogy Ranmus (akárcsak ő) messziről jött, és bizonyára szívesen lepihenne már. De a nap fénypontja még csak ezek után kezdődik! Eszébe jut, hogy idefelé jövet ígért valamit a társának. Előveszi pipáját, majd keresni kezdi az ördögvigyort. Rövidesen megszólal. *
– Az ördögvigyort kint felejtettem. Sebaj, majd kaja után jól fog esni! * Mintha a pultos megérezte volna, alig hogy kimondja, már ott is terem két tányér kolbász a pulton. Összesen négy adag kolbásszal. Ez a mennyiség még talán a nagy Morwonon is kifogna, de szerencsére segítségére lesz Ranmus is, aki a méretét elnézve szintén nem kis étkű. *
– No, akkor jó étvágy'. * Úgy csap le az ételre, mint aki egy hata nem evett. Pedig idefelé jövet nem is olyan régen még követ majszolt az út mellett. Kézzel eszik, mint a rendes óriások, és szinte minden falat után lenyalja ujjait, nehogy akár egy csepp is kárba vesszen. Aztán amikor úgy érzi jónak, a sörbe is beleiszik, hogy könnyebben lemenjen torkán a falat. *
– No, ennél jobbat még nem ettem! Ilyet talán még a Thargok sem tudnak sütni! * Persze, ha itt lenne Chiari, nem merné ilyen hangosan kimondani ezt. De csak ketten vannak, nem hallja őt más, csak Ranmus, meg az egész fogadó. *
– Jut eszembe. * Karjával megtörli szája szélét, lenyel még egy falatot, aztán megszólal. *
– Ahogy gyüttem ma a város felé, hallám' egy hangos kürtszót. Nem hasonlított se a Thargok, sem pedig a városiak kürtjére. Bár, hogy őszinte legyek, nem is rémlik igazán, hogy a városi kürtöknek milyen a hangzása. Azt viszont bizton állíthatom, hogy ez nem az vót. * Nevezzük óriás-megérzésnek. Meg annak a szerencsés (vagy szerencsétlen) véletlennek, hogy nagyjából pontosan tizenegy évvel ezelőtt ott volt Amon Ruadhon, amikor Valian – az azóta jobb létre szenderült tündér – megfújta a harci kürtöt, amitől mindenki úgy berezelt. Na, talán ahhoz hasonlított a leginkább a mai dallam. De még az sem volt ennyire velőtrázó, és… idegen. Persze Morwon már nem emlékszik pontosan, hogy is voltak ezek a dolgok, arra meg végképp nem, hogy pontosan milyen hangja volt az akkori kürtszónak; de ez nem is lényeges. *
– Azér' mondom, mert tán készül valami. Itten majd' minden évben történik ám valami. Néhány éve élőhalók járták a vidéket, a Thargoknak kellett megvédeniök tőlük a világot. Aztán bumm! Felrobbant a Karavánpihenő! Kár érte, jó borokat árultak az ottani kocsmában is. Aztán a következő évben megjelentek az istenek az égen, hegyekkel dobálóztak, meg ilyesmi. Aztán mikoron mán mindenki aztat hitte, hogy ennyi vót, jöttek a lázadók! Azt' bumm! Felrobbant a barakk is. Azóta mán lett új barakk, de a régi helyén még mindig akkora árok van, hogy nem csak a bokád menne ki, ha leugranál! De ez még semmi! Aztán megint gyüttek az élőhalók, csak akkor mán kevesebben. Én mondom, ez a kürtszó se hoz semmi jót! * Szegény Ranmusnak az az érzése lehet, hogy Arthenior egy elátkozott hely, ahol csak rossz dolgok történnek. Erre Morwon is ráeszmél, és próbálja a másik oldalt is bemutatni. *
– No, de az artheniori ser a legjobb.
* Együttérzően hallgatja a másik óriás történetét. Bizony nem lehet kellemes évtizedeken keresztül sötételfek rabságában élni, főleg ha azok gonoszak és nem is kedvesek. Morwon még mindig nem érti egészen, miért várt ennyi ideig, hogy eljöjjön onnan (vagy megpróbálja), de persze ő nem rabszolgának született, nem tudja magát teljesen beleélni abba a létbe. *
– A lényeg, hogy mán itten vagyol, és ide csak nem követtek. Szoktam is mondani, hogy jobb későn, mint sohasem! * Összegzi a tanulságot, amikor a másik úgy tűnik, befejezte mondandóját. Az ásításnak nem szentel különösebb figyelmet, teljesen megfeledkezik róla, hogy Ranmus (akárcsak ő) messziről jött, és bizonyára szívesen lepihenne már. De a nap fénypontja még csak ezek után kezdődik! Eszébe jut, hogy idefelé jövet ígért valamit a társának. Előveszi pipáját, majd keresni kezdi az ördögvigyort. Rövidesen megszólal. *
– Az ördögvigyort kint felejtettem. Sebaj, majd kaja után jól fog esni! * Mintha a pultos megérezte volna, alig hogy kimondja, már ott is terem két tányér kolbász a pulton. Összesen négy adag kolbásszal. Ez a mennyiség még talán a nagy Morwonon is kifogna, de szerencsére segítségére lesz Ranmus is, aki a méretét elnézve szintén nem kis étkű. *
– No, akkor jó étvágy'. * Úgy csap le az ételre, mint aki egy hata nem evett. Pedig idefelé jövet nem is olyan régen még követ majszolt az út mellett. Kézzel eszik, mint a rendes óriások, és szinte minden falat után lenyalja ujjait, nehogy akár egy csepp is kárba vesszen. Aztán amikor úgy érzi jónak, a sörbe is beleiszik, hogy könnyebben lemenjen torkán a falat. *
– No, ennél jobbat még nem ettem! Ilyet talán még a Thargok sem tudnak sütni! * Persze, ha itt lenne Chiari, nem merné ilyen hangosan kimondani ezt. De csak ketten vannak, nem hallja őt más, csak Ranmus, meg az egész fogadó. *
– Jut eszembe. * Karjával megtörli szája szélét, lenyel még egy falatot, aztán megszólal. *
– Ahogy gyüttem ma a város felé, hallám' egy hangos kürtszót. Nem hasonlított se a Thargok, sem pedig a városiak kürtjére. Bár, hogy őszinte legyek, nem is rémlik igazán, hogy a városi kürtöknek milyen a hangzása. Azt viszont bizton állíthatom, hogy ez nem az vót. * Nevezzük óriás-megérzésnek. Meg annak a szerencsés (vagy szerencsétlen) véletlennek, hogy nagyjából pontosan tizenegy évvel ezelőtt ott volt Amon Ruadhon, amikor Valian – az azóta jobb létre szenderült tündér – megfújta a harci kürtöt, amitől mindenki úgy berezelt. Na, talán ahhoz hasonlított a leginkább a mai dallam. De még az sem volt ennyire velőtrázó, és… idegen. Persze Morwon már nem emlékszik pontosan, hogy is voltak ezek a dolgok, arra meg végképp nem, hogy pontosan milyen hangja volt az akkori kürtszónak; de ez nem is lényeges. *
– Azér' mondom, mert tán készül valami. Itten majd' minden évben történik ám valami. Néhány éve élőhalók járták a vidéket, a Thargoknak kellett megvédeniök tőlük a világot. Aztán bumm! Felrobbant a Karavánpihenő! Kár érte, jó borokat árultak az ottani kocsmában is. Aztán a következő évben megjelentek az istenek az égen, hegyekkel dobálóztak, meg ilyesmi. Aztán mikoron mán mindenki aztat hitte, hogy ennyi vót, jöttek a lázadók! Azt' bumm! Felrobbant a barakk is. Azóta mán lett új barakk, de a régi helyén még mindig akkora árok van, hogy nem csak a bokád menne ki, ha leugranál! De ez még semmi! Aztán megint gyüttek az élőhalók, csak akkor mán kevesebben. Én mondom, ez a kürtszó se hoz semmi jót! * Szegény Ranmusnak az az érzése lehet, hogy Arthenior egy elátkozott hely, ahol csak rossz dolgok történnek. Erre Morwon is ráeszmél, és próbálja a másik oldalt is bemutatni. *
– No, de az artheniori ser a legjobb.
6610. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-26 03:30:49
Üzenet elküldve: 2025-08-26 03:30:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Borgőzös gondolatok//
*Khaelith belép a Pegazus fogadó ajtaján, vállán még ott ül a nap súlya. A helyiség zaja azonnal körülveszi: harsány kacajok, koccanó korsók, a tűzropogás és az asztalok közötti szűnni nem akaró mozgás. Nem keres senkit, és nem vágyik társaságra sem. Ma nem.
Lassan végigvonul a termen, tekintete hidegen siklik át a tömegen. Választ egy félreeső asztalt, háttal a falnak, ahonnan az egész helyet belátja. Mozdulatai kimértek, csendesek, szinte hangtalanul ereszkedik le a székre. Kardja oldalának koccan, majd elhallgat.
A fogadós felé biccent, jelezve, hogy italt kér, de nem szól egy szót sem. 11 arany kerül az asztalra. A fogadós pedig hozza a Bort. Majd tölt egy pohárba, de a kancsót ott hagyja.
Ujjai az asztal lapját érintik, feszülten, mintha minden idegszála még mindig készenlétben állna. Pedig most egyetlen célja van: kiengedni a gőzt, hagyni, hogy a zaj és a bor kissé elnyomja a nap nyomait, mielőtt újra vissza kellene merülnie az árnyakba.
Khaelith egyetlen mozdulattal emeli szájához, és a hideg ital lecsorog a torkán. A feszültség, ami egész nap markolta, nem enged azonnal, csak mintha a felszínen repedne meg kissé.
A fogadó zaja tompán lüktet körülötte, akár egy idegen tengermoraj. A vidám hangok, a kártyák csattanása, a felszolgálólányok sietős léptei mind távoli, mintha nem is ide tartoznának. Ő csak ül, és hagyja, hogy a bor lassan átjárja tagjait, hogy a világ súlya néhány pillanatra könnyebbnek tűnjön.
Lassan forgatja kezében a korsót, a bor vörös színe megcsillan a gyertyák táncoló fényében. A zaj körülötte egyre távolibbnak tűnik, mintha minden hang szándékosan akarna elmosódni. A gondolatai azonban nem halkulnak.
A nap eseményei, a találkozások, az árnyékból előlépő veszélyek újra és újra lepörögnek benne, mintha valaki kényszerítené rá, hogy emlékezzen. Egyes arcok hirtelen tisztán villannak fel előtte, mások csak elmosódott, sötét foltokként tűnnek fel. És ahogy mindig, most is visszatér valami régebbi. Egy régi éj. Egy régi döntés.
Az asztal fölé hajol, ujjaival a fa kopott erezeteit követi, mintha azok is emléket őriznének. Hallja a régi kiáltásokat, látja maga előtt a vért, amely sosem akart lemosódni a kezéről. Nem bánja, nem sajnálja — de a képek makacsul ott maradnak.
A fogadó nevetései idegenül csapódnak be hozzá. Az emberek könnyed mulatozása csak még jobban kiemeli az ő saját súlyát. Ő nem azért ül itt, mert élvezni akarja az életet. Hanem mert egyetlen este erejéig szeretné elhinni, hogy ki lehet szakadni belőle.
Kortyol újra, hosszan, és amikor leteszi a poharat, halkan koppan az asztallaphoz. Tekintete üresnek tűnik, de belül egyre mélyebbre merül a múlt szakadékában*
//Borgőzös gondolatok//
*Khaelith belép a Pegazus fogadó ajtaján, vállán még ott ül a nap súlya. A helyiség zaja azonnal körülveszi: harsány kacajok, koccanó korsók, a tűzropogás és az asztalok közötti szűnni nem akaró mozgás. Nem keres senkit, és nem vágyik társaságra sem. Ma nem.
Lassan végigvonul a termen, tekintete hidegen siklik át a tömegen. Választ egy félreeső asztalt, háttal a falnak, ahonnan az egész helyet belátja. Mozdulatai kimértek, csendesek, szinte hangtalanul ereszkedik le a székre. Kardja oldalának koccan, majd elhallgat.
A fogadós felé biccent, jelezve, hogy italt kér, de nem szól egy szót sem. 11 arany kerül az asztalra. A fogadós pedig hozza a Bort. Majd tölt egy pohárba, de a kancsót ott hagyja.
Ujjai az asztal lapját érintik, feszülten, mintha minden idegszála még mindig készenlétben állna. Pedig most egyetlen célja van: kiengedni a gőzt, hagyni, hogy a zaj és a bor kissé elnyomja a nap nyomait, mielőtt újra vissza kellene merülnie az árnyakba.
Khaelith egyetlen mozdulattal emeli szájához, és a hideg ital lecsorog a torkán. A feszültség, ami egész nap markolta, nem enged azonnal, csak mintha a felszínen repedne meg kissé.
A fogadó zaja tompán lüktet körülötte, akár egy idegen tengermoraj. A vidám hangok, a kártyák csattanása, a felszolgálólányok sietős léptei mind távoli, mintha nem is ide tartoznának. Ő csak ül, és hagyja, hogy a bor lassan átjárja tagjait, hogy a világ súlya néhány pillanatra könnyebbnek tűnjön.
Lassan forgatja kezében a korsót, a bor vörös színe megcsillan a gyertyák táncoló fényében. A zaj körülötte egyre távolibbnak tűnik, mintha minden hang szándékosan akarna elmosódni. A gondolatai azonban nem halkulnak.
A nap eseményei, a találkozások, az árnyékból előlépő veszélyek újra és újra lepörögnek benne, mintha valaki kényszerítené rá, hogy emlékezzen. Egyes arcok hirtelen tisztán villannak fel előtte, mások csak elmosódott, sötét foltokként tűnnek fel. És ahogy mindig, most is visszatér valami régebbi. Egy régi éj. Egy régi döntés.
Az asztal fölé hajol, ujjaival a fa kopott erezeteit követi, mintha azok is emléket őriznének. Hallja a régi kiáltásokat, látja maga előtt a vért, amely sosem akart lemosódni a kezéről. Nem bánja, nem sajnálja — de a képek makacsul ott maradnak.
A fogadó nevetései idegenül csapódnak be hozzá. Az emberek könnyed mulatozása csak még jobban kiemeli az ő saját súlyát. Ő nem azért ül itt, mert élvezni akarja az életet. Hanem mert egyetlen este erejéig szeretné elhinni, hogy ki lehet szakadni belőle.
Kortyol újra, hosszan, és amikor leteszi a poharat, halkan koppan az asztallaphoz. Tekintete üresnek tűnik, de belül egyre mélyebbre merül a múlt szakadékában*
6609. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-25 21:09:31
Üzenet elküldve: 2025-08-25 21:09:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
//A fogadótérben jelenlévők figyelmébe!//
*Szerencsére senki nem tartóztatja, Venthel pedig kint van a mélyvízből, úgyhogy nyugodt lelkiismerettel bízza a többiekre a további sorsát, ami a valamelyik szobába való cipelését jelenti. Biccent is nekik, s úgy tűnik, hogy Norennek tényleg igaza van, ugyanis a városi őrség már itt is van a helyszínen. Nyurga léptekkel siet, hisz nem akarja hogy túl messze jusson az a démon nő, vagy legyen akármicsoda is.*
-Eeyrnek hála! Pont időben, uraim!
*Mondja kedvesen, a rá jellemző finom mosollyal a tekintélyt parancsoló férfinak.*
-Épp most gyógyítottam meg az áldozatot, másik két férfi pedig egy szobába vitték.
*Fejével a lépcső felé bólint.*
-Még eszméletlen volt, de az életveszélyen túl van, szerencsére. Nagy karomlás fut végig az arcán, az egyik szeme is oda a szerencsétlennek.
*Rosszallóan megrázza a fejét, hisz tényleg csúnya egy ügy, ha Valuryen nem lett volna itt, többel kötötte volna be.*
-Állítólag egy vékony, szalmaszőkehajú elf szerzet nő volt az, valami Norgen. Ha kikérdeznék azt a kettőt, a Norren nevű többet tudhat, állítólag felfogadta őt.
*Többet nem is mond, mert egyrészt nem tud, másrészt meg nem biztos benne, hogy ezek a városőrök egyáltalán meghallgatják őt, vagy hogy fontosnak fogják gondolni amit mond. Mindenesetre az ő lelkiismerete tiszta.*
//A fogadótérben jelenlévők figyelmébe!//
*Szerencsére senki nem tartóztatja, Venthel pedig kint van a mélyvízből, úgyhogy nyugodt lelkiismerettel bízza a többiekre a további sorsát, ami a valamelyik szobába való cipelését jelenti. Biccent is nekik, s úgy tűnik, hogy Norennek tényleg igaza van, ugyanis a városi őrség már itt is van a helyszínen. Nyurga léptekkel siet, hisz nem akarja hogy túl messze jusson az a démon nő, vagy legyen akármicsoda is.*
-Eeyrnek hála! Pont időben, uraim!
*Mondja kedvesen, a rá jellemző finom mosollyal a tekintélyt parancsoló férfinak.*
-Épp most gyógyítottam meg az áldozatot, másik két férfi pedig egy szobába vitték.
*Fejével a lépcső felé bólint.*
-Még eszméletlen volt, de az életveszélyen túl van, szerencsére. Nagy karomlás fut végig az arcán, az egyik szeme is oda a szerencsétlennek.
*Rosszallóan megrázza a fejét, hisz tényleg csúnya egy ügy, ha Valuryen nem lett volna itt, többel kötötte volna be.*
-Állítólag egy vékony, szalmaszőkehajú elf szerzet nő volt az, valami Norgen. Ha kikérdeznék azt a kettőt, a Norren nevű többet tudhat, állítólag felfogadta őt.
*Többet nem is mond, mert egyrészt nem tud, másrészt meg nem biztos benne, hogy ezek a városőrök egyáltalán meghallgatják őt, vagy hogy fontosnak fogják gondolni amit mond. Mindenesetre az ő lelkiismerete tiszta.*
6608. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-25 21:00:44
Üzenet elküldve: 2025-08-25 21:00:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új élethez új munka is dukál//
*A szomorkás válasz hallatán, mintha zöldjei még lelkesebben villannának fel. Nem kell sokat gondolkoznia, a csípős kis replikák mindig ott pihennek a nyelvén, ahogy egy jó wegtorenihez illik.*
- Kereskedő vagyok, higgye el, el tudom dönteni, mi a jó üzlet. *sötét ajkain széles, kihívó mosoly játszik. Bár az ital valóban meghozta a kedvét a társasághoz, ez egy olyan kedély, melyet bármikor elő tud rántani a zsebéből, kufárok nyájassága ez, melybe némi őszinte érdeklődés vegyül. A meghívásra bólint, s közben könnyed mozdulattal letelepszik az átellenes székre. Ringó járásának lendülete még ott ül mozdulataiban, amikor kecsesen hátradől, majd rutinosan sepreget le nehány morzsát és dohánylevelet, melyet az előző vendégek hagytak maguk után. Arany karperecei finoman csendülnek össze minden mozdulata nyomán.*
– Ha ragaszkodik hozzá *felel az ital dolgára* - Nem sérteném meg azzal, hogy nem fogadom el.
*Szavai játékosan csendülnek, s valahol azt sugallják, ez bizony egy sokat koptatott válasz. Valahogyan látszik rajta, hogy mennyire otthon van a kocsmákban, milyen egyszerű természetességgel simul bele az italozás és társalgás világába, pedig hivalkodó öltözete mégis az ellenkezőjéről árulkodik. Aki a Pegazus Fogadónál lepukkantabb lebujokban fordul elő, így felcicomázva bizony nem sokáig tudna nyugalomban sörözgetni. Valószínűleg Dayaneer sem tudna, ha nem lenne az, aki.
Ahogy kényelembe helyezi magát, komótosan előhalássza kabátjából tajtékpipáját, tekintete pedig a férfiét keresi, szemöldökét finoman, kérdőn íveli.*
- Szabad? *Ha újdonsült asztaltársa beleegyezően bólint, a kereskedő nem is késlekedik: ujjai máris megtöltik a pipát a jóféle wegtoreni dohánnyal, mozdulatai rutinosak és aprólékosak, minden szálat nagy gonddal a helyére igazít. Amennyiben a férfit nem zavarja, pár pillanat múlva a parázs is életre kel benne, és a dús, vörös ajkak közé illesztett pipából vékony, fűszeres füst kígyózik az asztal fölé. Dayaneer közben nem veszi le róla a szemét, zöldjei újra és újra végigsiklanak rajta, méghozzá felháborítóan leplezetlenül. Továbbra sem hagyja nyugodni az érzés, hogy látta már valahol. A jégkék szemek, az arc éles metszése, a mozdulatokban megbúvó könnyedség… ritkán látni fattyút, aki ilyen szerencsésen sokat örökölt az elfek bájából.*
- Tudja egy ideje már figyelem *hangja lágyan duruzsol a maga leheletnyit mély tónusán* - Nem idevalósi, jól gondolom?
*Wegtorenben félvéreket az ember bizony csak a bordélyokban lát. A fattyak tekintve, hogy terméketlenek, felelősség nélküli légyottokkal tudnak szolgálni, az elköteleződéssel még ki nem békült élvhajhászok nagy örömére. Bár a hosszúéltűek többnyire kivetik a fajtájukat maguk közül, a madámok mindig tárt karokkal fogadják őket.
Mintha csak rátapintana valamire, gondolataiban egyre inkább kezd összeállni, hol találkozhatott már esetleg korábban a szemrevaló férfival.*
*A szomorkás válasz hallatán, mintha zöldjei még lelkesebben villannának fel. Nem kell sokat gondolkoznia, a csípős kis replikák mindig ott pihennek a nyelvén, ahogy egy jó wegtorenihez illik.*
- Kereskedő vagyok, higgye el, el tudom dönteni, mi a jó üzlet. *sötét ajkain széles, kihívó mosoly játszik. Bár az ital valóban meghozta a kedvét a társasághoz, ez egy olyan kedély, melyet bármikor elő tud rántani a zsebéből, kufárok nyájassága ez, melybe némi őszinte érdeklődés vegyül. A meghívásra bólint, s közben könnyed mozdulattal letelepszik az átellenes székre. Ringó járásának lendülete még ott ül mozdulataiban, amikor kecsesen hátradől, majd rutinosan sepreget le nehány morzsát és dohánylevelet, melyet az előző vendégek hagytak maguk után. Arany karperecei finoman csendülnek össze minden mozdulata nyomán.*
– Ha ragaszkodik hozzá *felel az ital dolgára* - Nem sérteném meg azzal, hogy nem fogadom el.
*Szavai játékosan csendülnek, s valahol azt sugallják, ez bizony egy sokat koptatott válasz. Valahogyan látszik rajta, hogy mennyire otthon van a kocsmákban, milyen egyszerű természetességgel simul bele az italozás és társalgás világába, pedig hivalkodó öltözete mégis az ellenkezőjéről árulkodik. Aki a Pegazus Fogadónál lepukkantabb lebujokban fordul elő, így felcicomázva bizony nem sokáig tudna nyugalomban sörözgetni. Valószínűleg Dayaneer sem tudna, ha nem lenne az, aki.
Ahogy kényelembe helyezi magát, komótosan előhalássza kabátjából tajtékpipáját, tekintete pedig a férfiét keresi, szemöldökét finoman, kérdőn íveli.*
- Szabad? *Ha újdonsült asztaltársa beleegyezően bólint, a kereskedő nem is késlekedik: ujjai máris megtöltik a pipát a jóféle wegtoreni dohánnyal, mozdulatai rutinosak és aprólékosak, minden szálat nagy gonddal a helyére igazít. Amennyiben a férfit nem zavarja, pár pillanat múlva a parázs is életre kel benne, és a dús, vörös ajkak közé illesztett pipából vékony, fűszeres füst kígyózik az asztal fölé. Dayaneer közben nem veszi le róla a szemét, zöldjei újra és újra végigsiklanak rajta, méghozzá felháborítóan leplezetlenül. Továbbra sem hagyja nyugodni az érzés, hogy látta már valahol. A jégkék szemek, az arc éles metszése, a mozdulatokban megbúvó könnyedség… ritkán látni fattyút, aki ilyen szerencsésen sokat örökölt az elfek bájából.*
- Tudja egy ideje már figyelem *hangja lágyan duruzsol a maga leheletnyit mély tónusán* - Nem idevalósi, jól gondolom?
*Wegtorenben félvéreket az ember bizony csak a bordélyokban lát. A fattyak tekintve, hogy terméketlenek, felelősség nélküli légyottokkal tudnak szolgálni, az elköteleződéssel még ki nem békült élvhajhászok nagy örömére. Bár a hosszúéltűek többnyire kivetik a fajtájukat maguk közül, a madámok mindig tárt karokkal fogadják őket.
Mintha csak rátapintana valamire, gondolataiban egyre inkább kezd összeállni, hol találkozhatott már esetleg korábban a szemrevaló férfival.*
6607. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-25 20:40:47
Üzenet elküldve: 2025-08-25 20:40:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*Boldog. Végre úton van valami felé. Még akár ilyen megcsonkított arccal is lehet írnok, vagy bármi más, ami az írás-olvasás készségét követeli, nincs minden veszve számára. Nem tudja megszámolni, hányszor képzelte el az elmúlt két napban magát egy egyszerű koldusnak a város utcáin, aki szánalompénzekből él, mert semmi egyéb képessége nincs, amiből megélhetne.*
- Dobol, madzag, lándzsa. Dö, dzö, dzsö. *Utánozza a tündért merengő tekintettel.* - Vagy a bodza! A bodza is dzö, ugye?
*Igyekszik saját kobakból is dolgozni, az sokkal előrébb vezet, mintsem az, hogy csupán bemagolja a hallottakat.
Ameddig a lány a betűk leírásával foglalkozik, gyorsan sutyiban magába tömi a puliszkát. Ameddig a betűkre figyel, nem kell látnia érdekes étkezi rituáléját és még érdekesebb arcszerkezetét.
Ahogy serceg a papíroson az íróeszköz, elmélázik. Igazán nyugtató a hangja. Az már kevésbé nyugtató, amit a lapon lát.*
- Ilyen sok?! Hú.
*Picit kétségbe is esik, de hamar visszarázza magát; a puszta érzés, hogy valaki törődik vele és segíteni szeretne hatalmas elhatározással tölti el.*
- Aaaaa. Alma.
*Bólogat, ez a hangos dolog annyira nem is nehéz.*
- Bö.
*Igyekszik mindent vokalizálni. Gyermekmódra figyel, aztán hirtelen minden vér kiszalad az arcából a tündér kérdésére.*
- Hát ömm... *~Mégis mi lenne a különbség?~* - Ömmm...
*Egy picit elgondolkodik, látszik rajta, hogy szájával igyekszik némán kiadnia ezeket a hangokat. Aztán szemei felcsillannak.*
- Megvan! Az aaaat nyitott szájjal mondjuk, a böt viszont a szánkat mozgatva!
*Vajon ez a jó válasz? Kicsit megrágja még magában, szeme a plafont pásztázza, mint annak, aki erősen gondolkodik.*
- Kell valami más is ahhoz, hogy kiadjuk azt a hangot! És van több ilyen is! Dö, ott a nyelvemet nyomom a szájpadlásomra! Pö, ott ugyanaz mint a bönél, az ajkamat használom. Sssss, rrrrrr, az egyiknél fütyülök majdnem, a másiknál a nyelvemet használom megint.
*Megint elgondolkodik kicsit állát vakargatva, valami rendszert vél felfedezni.*
- Aaaa, eeeee, ooooo... Ezeknél nyitva van a szám teljesen mikor kimondom.
//Olvasókör//
*Boldog. Végre úton van valami felé. Még akár ilyen megcsonkított arccal is lehet írnok, vagy bármi más, ami az írás-olvasás készségét követeli, nincs minden veszve számára. Nem tudja megszámolni, hányszor képzelte el az elmúlt két napban magát egy egyszerű koldusnak a város utcáin, aki szánalompénzekből él, mert semmi egyéb képessége nincs, amiből megélhetne.*
- Dobol, madzag, lándzsa. Dö, dzö, dzsö. *Utánozza a tündért merengő tekintettel.* - Vagy a bodza! A bodza is dzö, ugye?
*Igyekszik saját kobakból is dolgozni, az sokkal előrébb vezet, mintsem az, hogy csupán bemagolja a hallottakat.
Ameddig a lány a betűk leírásával foglalkozik, gyorsan sutyiban magába tömi a puliszkát. Ameddig a betűkre figyel, nem kell látnia érdekes étkezi rituáléját és még érdekesebb arcszerkezetét.
Ahogy serceg a papíroson az íróeszköz, elmélázik. Igazán nyugtató a hangja. Az már kevésbé nyugtató, amit a lapon lát.*
- Ilyen sok?! Hú.
*Picit kétségbe is esik, de hamar visszarázza magát; a puszta érzés, hogy valaki törődik vele és segíteni szeretne hatalmas elhatározással tölti el.*
- Aaaaa. Alma.
*Bólogat, ez a hangos dolog annyira nem is nehéz.*
- Bö.
*Igyekszik mindent vokalizálni. Gyermekmódra figyel, aztán hirtelen minden vér kiszalad az arcából a tündér kérdésére.*
- Hát ömm... *~Mégis mi lenne a különbség?~* - Ömmm...
*Egy picit elgondolkodik, látszik rajta, hogy szájával igyekszik némán kiadnia ezeket a hangokat. Aztán szemei felcsillannak.*
- Megvan! Az aaaat nyitott szájjal mondjuk, a böt viszont a szánkat mozgatva!
*Vajon ez a jó válasz? Kicsit megrágja még magában, szeme a plafont pásztázza, mint annak, aki erősen gondolkodik.*
- Kell valami más is ahhoz, hogy kiadjuk azt a hangot! És van több ilyen is! Dö, ott a nyelvemet nyomom a szájpadlásomra! Pö, ott ugyanaz mint a bönél, az ajkamat használom. Sssss, rrrrrr, az egyiknél fütyülök majdnem, a másiknál a nyelvemet használom megint.
*Megint elgondolkodik kicsit állát vakargatva, valami rendszert vél felfedezni.*
- Aaaa, eeeee, ooooo... Ezeknél nyitva van a szám teljesen mikor kimondom.
6606. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-25 17:51:52
Üzenet elküldve: 2025-08-25 17:51:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Olvasókör//
*Na, hogy tömör meg egy méteres. Szeretne ő az lenni. De kétli, hogy valaha ő maga túllépi majd akár a méteres magasságot is. Ő már ilyen pici marad. Ebbe már beletörődött bármennyire is fáj. Szent hát közöttük a béke. Ezzel nem kell többet foglalkozniuk. Szívesen rámosolyogna a férfira barátságosan. Ám annak látványa nem igazán könnyíti meg Nimo dolgát. Rettentően érzi magát tőle, de egyszerűen nincs az ilyesmihez erős gyomra. Így csak marad a mosoly, az tekintet elmarad, és inkább a könyvére koncentrál. Lassan befejezve az ÁBC betűit.*
- Ugyan, pár dolgot talán eltudok magyarázni, utána már csak gyakorolnod kell.
*Szabadkozik, és most ő legyint a kezével könnyedén. Miszerint ez semmiség. A munka nagy részét amúgy is Venthelnek kell majd megtennie. Ő elmagyarázza neki azt ami az olvasás alapjaihoz szükséges.*
- Nem egészen. De nem állsz messze a távolságtól. Tudod vannak olyan betűk amiket együtt használunk. Mint a D, mint dobol. A D betűnek azonban van még másik két változata. Dz és Dzs. *Ejti ki a különbséget a két betű között érthetően és artikuláltan.* Madzag vagy lándzsa. De írok majd példákat neked, és tudsz majd gyakorolni.
*Mivel mostanra már a férfi is eltakarta az arcát. A mosolygó tekintet képes felnézni a másikra. Majd feltápászkodik a helyéről. Feltérdel az asztalra, majd ott törökülésben a férfi előtt a könyvet elé helyezi.*
- Látod, ez itt az ÁBC. Az összes betű amit beszédünkben használunk. Ezek az alapjai minden egyes mondatunknak. A nyelvtannal most nem foglalkozunk ahhoz sokkal több idő kell.
*Rázza meg a fejét. Mert az bizony egy másik tészta. Ő maga sosem szerette. Unalmas tömény szabályok tanulása. Ami igazából arra jó, hogy beszéljen. Az ilyesmit inkább meghagyja az íróknál vagy költőknek. Azoknak lehet jobban áll. Neki elég, ha le tudja írni saját örökbuzgó gondolatait naplójába.*
- Szóval, minden egyes betű egy hangnak felel meg. Kezdjük az elejéről. A betű, és a kis változata. Ah! *Lejti ki ismét az egyszerű gyors hangot nyújtott gesztikulással.* Mint amikor gondolkozol de nem tudod mire gondolsz. AAAaaa.
*Fel is kuncog saját butaságán de így a legegyszerűbb elmagyarázni akár egy gyermeknek is.*
- Ez pedig itt a B. Bö, bé, bá. Baba, béna, bámul.
*Hadarja el a szavakat amik a B betűvel kezdenek.*
- Na már most. Észre vettél valamit a két betű hangzása között?
*Kérdez rá mosolyogva a másikra. Mert amaz ha még tanulatlan is, nem jelenti azt, hogy nincs meg a magához való esze.*
//Olvasókör//
*Na, hogy tömör meg egy méteres. Szeretne ő az lenni. De kétli, hogy valaha ő maga túllépi majd akár a méteres magasságot is. Ő már ilyen pici marad. Ebbe már beletörődött bármennyire is fáj. Szent hát közöttük a béke. Ezzel nem kell többet foglalkozniuk. Szívesen rámosolyogna a férfira barátságosan. Ám annak látványa nem igazán könnyíti meg Nimo dolgát. Rettentően érzi magát tőle, de egyszerűen nincs az ilyesmihez erős gyomra. Így csak marad a mosoly, az tekintet elmarad, és inkább a könyvére koncentrál. Lassan befejezve az ÁBC betűit.*
- Ugyan, pár dolgot talán eltudok magyarázni, utána már csak gyakorolnod kell.
*Szabadkozik, és most ő legyint a kezével könnyedén. Miszerint ez semmiség. A munka nagy részét amúgy is Venthelnek kell majd megtennie. Ő elmagyarázza neki azt ami az olvasás alapjaihoz szükséges.*
- Nem egészen. De nem állsz messze a távolságtól. Tudod vannak olyan betűk amiket együtt használunk. Mint a D, mint dobol. A D betűnek azonban van még másik két változata. Dz és Dzs. *Ejti ki a különbséget a két betű között érthetően és artikuláltan.* Madzag vagy lándzsa. De írok majd példákat neked, és tudsz majd gyakorolni.
*Mivel mostanra már a férfi is eltakarta az arcát. A mosolygó tekintet képes felnézni a másikra. Majd feltápászkodik a helyéről. Feltérdel az asztalra, majd ott törökülésben a férfi előtt a könyvet elé helyezi.*
- Látod, ez itt az ÁBC. Az összes betű amit beszédünkben használunk. Ezek az alapjai minden egyes mondatunknak. A nyelvtannal most nem foglalkozunk ahhoz sokkal több idő kell.
*Rázza meg a fejét. Mert az bizony egy másik tészta. Ő maga sosem szerette. Unalmas tömény szabályok tanulása. Ami igazából arra jó, hogy beszéljen. Az ilyesmit inkább meghagyja az íróknál vagy költőknek. Azoknak lehet jobban áll. Neki elég, ha le tudja írni saját örökbuzgó gondolatait naplójába.*
- Szóval, minden egyes betű egy hangnak felel meg. Kezdjük az elejéről. A betű, és a kis változata. Ah! *Lejti ki ismét az egyszerű gyors hangot nyújtott gesztikulással.* Mint amikor gondolkozol de nem tudod mire gondolsz. AAAaaa.
*Fel is kuncog saját butaságán de így a legegyszerűbb elmagyarázni akár egy gyermeknek is.*
- Ez pedig itt a B. Bö, bé, bá. Baba, béna, bámul.
*Hadarja el a szavakat amik a B betűvel kezdenek.*
- Na már most. Észre vettél valamit a két betű hangzása között?
*Kérdez rá mosolyogva a másikra. Mert amaz ha még tanulatlan is, nem jelenti azt, hogy nincs meg a magához való esze.*
6605. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-25 14:23:57
Üzenet elküldve: 2025-08-25 14:23:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új élethez új munka is dukál//
*A vörösbor lassan, de folyamatosan fogy a poharából, jól esik neki, ahogy az alkohol finoman melegíti torkát. Szeretetként fordítja le a maga nyelvén. Egészen magányos érzés, mikor csak egy kupa vörösbor nyújt kényelmet. Ilyenkor szembesül igazán saját egyedüllétével. Tegnap még olyan magabiztosan taposta a különböző tájakat, hogy eljusson a várva várt jelenjébe, oly bizonyos volt azzal kapcsolatban, hogy minden megváltozott. Erre tessék, ma meg úgy ül itt, hogy szinte a bor felszínéig lóg az orra. Olyan szintre jut önsajnálatában, hogy azon morfondírozik, jobb lett volna, ha megmarad a selyemfiúi lét mellett. Lehet azt csinálni a városban is, még a költözés sem bizonyult volna volna hiábavalónak. Miért ne folytathatná, amihez ért? Mi is lenne olyan rossz abban? Végtére is, a megfelelő körökben talán még jobban is megfizetnék…
Előbb hallja meg a nő vidáman gurgulázó kérdését, mint ahogy meglátná elbűvölő valóját. Saját belső mocsarában fürdőzve, egyáltalán nem tűnt fel neki, hogy a zöld szempár már többször érdeklődőn felé sandított. Meghökkenve emeli rá tekintetét. Jelen állapotában Lau nem épp sugárzó önmaga, fakó fénye inkább lehangoló lehetett egy ilyen csinos, látványosan élettel teli teremtés számára, semmint vonzó. Ám a fél-elfnek nem jut eszébe bizalmatlankodni, inkább kiprésel magából egy önbizalomhiányosra sikeredett választ.*
- Nem biztos, hogy jó üzlet az én társaságomra áldozni az idejét. *Sosem volt kenyere azonban vonzó, erős jelenlétű nőknek nemet mondani, így az asztalnál álló, tőle átellenes székre int.* Kérem, foglaljon helyet. Meghívhatom egy italra?
*Poharából épphogy elfogyott a vörösbor, a fél kortnynyi maradékot egy pillanat alatt eltünteti, majd a csapos felé int. Leküzdhetetlen vágyat érez rá, hogy meghívja a nőt, ehhez ragaszkodni is fog, ha a másik ellenkezne. Valószínűleg pont erre van szüksége ahhoz, hogy mai napja után kicsit jobban érezze magát. Szeretné érezni, hogy ér valamit, hogy képes valamire, és hogy az ő aranya is ér annyit, mint bárki másé, akárhogy is kereste meg. Egy pillanatra mintha új erőre kapna, teste megtelik szokásos fényével, és ettől az ébredő, halvány energialökettől képes arra, hogy elkapja a fogadós tekintetét, és odaintse magukhoz. A visszatérő életerő arra sarkallja, hogy külsejét is rendbe szedje újdonsült beszélgetőpartnere kedvéért. Lopva pillant körbe, hátha ültőhelyében is akad egy tükröződő felület, ahol megvizsgálhatja magát. Ennek hiányában is, finoman megigazítja szalaggal átkötött haját, és lesimítja dolmánya mellrészét. Majd - szinte öntudatlanul – előbújna belőle régi, jól beidegződött énje. Nyelvére harap, még nem kezd flörtölni, annak ellenére, hogy Dayaneer kisugárzása egyből olyan helyre repítette Laut, ahol ösztönösen tenne egy pikírt, incselkedő megjegyzést. Ez azonban egyelőre csak tekintetében tükröződik vissza. Jégkék szeme éhesen, ugyanakkor alárendelten csillan a nő felé, de még időben felteszi magának a több ezer aranyas kérdést.*
~ Mi van, ha ő nem a játékszert keresi bennem? ~
*Miközben a nőt figyeli, szinte automatikusan elemzi minden apró mozdulatát: ahogy a szék támlájára támaszkodik, ahogy zöld szemeiben játékosan megvillan a fény. Régi berögződés: megtanulta kiolvasni, ki mit akar tőle – most azonban zavarba ejtő, hogy talán ő maga sem tudja, mit akar igazán.*
*A vörösbor lassan, de folyamatosan fogy a poharából, jól esik neki, ahogy az alkohol finoman melegíti torkát. Szeretetként fordítja le a maga nyelvén. Egészen magányos érzés, mikor csak egy kupa vörösbor nyújt kényelmet. Ilyenkor szembesül igazán saját egyedüllétével. Tegnap még olyan magabiztosan taposta a különböző tájakat, hogy eljusson a várva várt jelenjébe, oly bizonyos volt azzal kapcsolatban, hogy minden megváltozott. Erre tessék, ma meg úgy ül itt, hogy szinte a bor felszínéig lóg az orra. Olyan szintre jut önsajnálatában, hogy azon morfondírozik, jobb lett volna, ha megmarad a selyemfiúi lét mellett. Lehet azt csinálni a városban is, még a költözés sem bizonyult volna volna hiábavalónak. Miért ne folytathatná, amihez ért? Mi is lenne olyan rossz abban? Végtére is, a megfelelő körökben talán még jobban is megfizetnék…
Előbb hallja meg a nő vidáman gurgulázó kérdését, mint ahogy meglátná elbűvölő valóját. Saját belső mocsarában fürdőzve, egyáltalán nem tűnt fel neki, hogy a zöld szempár már többször érdeklődőn felé sandított. Meghökkenve emeli rá tekintetét. Jelen állapotában Lau nem épp sugárzó önmaga, fakó fénye inkább lehangoló lehetett egy ilyen csinos, látványosan élettel teli teremtés számára, semmint vonzó. Ám a fél-elfnek nem jut eszébe bizalmatlankodni, inkább kiprésel magából egy önbizalomhiányosra sikeredett választ.*
- Nem biztos, hogy jó üzlet az én társaságomra áldozni az idejét. *Sosem volt kenyere azonban vonzó, erős jelenlétű nőknek nemet mondani, így az asztalnál álló, tőle átellenes székre int.* Kérem, foglaljon helyet. Meghívhatom egy italra?
*Poharából épphogy elfogyott a vörösbor, a fél kortnynyi maradékot egy pillanat alatt eltünteti, majd a csapos felé int. Leküzdhetetlen vágyat érez rá, hogy meghívja a nőt, ehhez ragaszkodni is fog, ha a másik ellenkezne. Valószínűleg pont erre van szüksége ahhoz, hogy mai napja után kicsit jobban érezze magát. Szeretné érezni, hogy ér valamit, hogy képes valamire, és hogy az ő aranya is ér annyit, mint bárki másé, akárhogy is kereste meg. Egy pillanatra mintha új erőre kapna, teste megtelik szokásos fényével, és ettől az ébredő, halvány energialökettől képes arra, hogy elkapja a fogadós tekintetét, és odaintse magukhoz. A visszatérő életerő arra sarkallja, hogy külsejét is rendbe szedje újdonsült beszélgetőpartnere kedvéért. Lopva pillant körbe, hátha ültőhelyében is akad egy tükröződő felület, ahol megvizsgálhatja magát. Ennek hiányában is, finoman megigazítja szalaggal átkötött haját, és lesimítja dolmánya mellrészét. Majd - szinte öntudatlanul – előbújna belőle régi, jól beidegződött énje. Nyelvére harap, még nem kezd flörtölni, annak ellenére, hogy Dayaneer kisugárzása egyből olyan helyre repítette Laut, ahol ösztönösen tenne egy pikírt, incselkedő megjegyzést. Ez azonban egyelőre csak tekintetében tükröződik vissza. Jégkék szeme éhesen, ugyanakkor alárendelten csillan a nő felé, de még időben felteszi magának a több ezer aranyas kérdést.*
~ Mi van, ha ő nem a játékszert keresi bennem? ~
*Miközben a nőt figyeli, szinte automatikusan elemzi minden apró mozdulatát: ahogy a szék támlájára támaszkodik, ahogy zöld szemeiben játékosan megvillan a fény. Régi berögződés: megtanulta kiolvasni, ki mit akar tőle – most azonban zavarba ejtő, hogy talán ő maga sem tudja, mit akar igazán.*
6604. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-25 13:52:07
Üzenet elküldve: 2025-08-25 13:52:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
*Norren a személyleírásra adott reakciókra csak megvonja a vállát. Számára ennyi bőven elég volt Norgenből. Látta, mire képes, és nem érzi szükségét, hogy valaha újra a közelében legyen. Az lenne a legjobb, ha soha többé nem látná azt a szalmaszőke nőt, akármi is volt valójában. Egy pillanatra a földön heverő Venthelre pillant, majd nagy sóhajjal leguggol mellé. Két kézzel megfogja a fiú bokáit. Egy darabig igazítja a fogását, nehogy kicsússzon, aztán egy határozott rántással megemeli. Ettvallder a hónalja alatt ragadja meg a sérültet, így ketten indulnak meg a lépcső felé.
A fogadó zsivaja szinte teljesen elhalkul, ahogy keresztülslattyognak a termen. Norren óvatos, a lépcsőhöz érve minden lépésnél lassít, nehogy Venthel feje megránduljon. Már a vállával épp belökné az emeleti szoba ajtaját, amikor jellegzetes hang csapódik be a hátuk mögül: nehéz csizmák koppanása, rövid, határozott hangfoszlányok. A városi őrség.
Norren szinte megrezzen, Venthel lábait ösztönösen engedi lecsúszni a kezéből. A kölyök lábai nagy puffanással érnek a padlóhoz. Egy pillanatnyi káromkodást nyel vissza, majd kétségbeesetten kap utána, és ismét a karjába veszi. Válla fölött az elfre pillant, tekintetében fanyar humor csillan.*
- Legalább nem kell messzire menned.
*Morogja oda, mielőtt újra megindulna.
Ha az őrség nem állítja meg őket, óvatosan felviszik Venthelt a szobába. Norren minden lépcsőfoknál megfeszül, karjai lassan zsibbadni kezdenek, homlokán verejték gyűlik. A szoba ajtaja belöttyen, ők pedig végre letehetik a sérültet az ágyra. Norren nagy levegőket vesz, karjaiba tompa fájdalom költözik, miközben egy pillanatig csak a térdének támaszkodva hajol előre. Ami Ettvallder felé irányuló kérdését illeti, Norren két nagyobb levegővétel közt csak ennyit présel ki magából:*
- Nem eleget.
*Miután végeztek, egyenesbe húzza magát, kifújja a levegőt, majd lassú léptekkel az ajtó felé indul. Még egyszer végigpillant a kölyökön, aztán lemegy, hogy csatlakozzon a többiekhez. Már csak azért is, hogy a városi őrségnek saját maga mondhassa el, mit látott, vagy inkább mit nem.*
*Norren a személyleírásra adott reakciókra csak megvonja a vállát. Számára ennyi bőven elég volt Norgenből. Látta, mire képes, és nem érzi szükségét, hogy valaha újra a közelében legyen. Az lenne a legjobb, ha soha többé nem látná azt a szalmaszőke nőt, akármi is volt valójában. Egy pillanatra a földön heverő Venthelre pillant, majd nagy sóhajjal leguggol mellé. Két kézzel megfogja a fiú bokáit. Egy darabig igazítja a fogását, nehogy kicsússzon, aztán egy határozott rántással megemeli. Ettvallder a hónalja alatt ragadja meg a sérültet, így ketten indulnak meg a lépcső felé.
A fogadó zsivaja szinte teljesen elhalkul, ahogy keresztülslattyognak a termen. Norren óvatos, a lépcsőhöz érve minden lépésnél lassít, nehogy Venthel feje megránduljon. Már a vállával épp belökné az emeleti szoba ajtaját, amikor jellegzetes hang csapódik be a hátuk mögül: nehéz csizmák koppanása, rövid, határozott hangfoszlányok. A városi őrség.
Norren szinte megrezzen, Venthel lábait ösztönösen engedi lecsúszni a kezéből. A kölyök lábai nagy puffanással érnek a padlóhoz. Egy pillanatnyi káromkodást nyel vissza, majd kétségbeesetten kap utána, és ismét a karjába veszi. Válla fölött az elfre pillant, tekintetében fanyar humor csillan.*
- Legalább nem kell messzire menned.
*Morogja oda, mielőtt újra megindulna.
Ha az őrség nem állítja meg őket, óvatosan felviszik Venthelt a szobába. Norren minden lépcsőfoknál megfeszül, karjai lassan zsibbadni kezdenek, homlokán verejték gyűlik. A szoba ajtaja belöttyen, ők pedig végre letehetik a sérültet az ágyra. Norren nagy levegőket vesz, karjaiba tompa fájdalom költözik, miközben egy pillanatig csak a térdének támaszkodva hajol előre. Ami Ettvallder felé irányuló kérdését illeti, Norren két nagyobb levegővétel közt csak ennyit présel ki magából:*
- Nem eleget.
*Miután végeztek, egyenesbe húzza magát, kifújja a levegőt, majd lassú léptekkel az ajtó felé indul. Még egyszer végigpillant a kölyökön, aztán lemegy, hogy csatlakozzon a többiekhez. Már csak azért is, hogy a városi őrségnek saját maga mondhassa el, mit látott, vagy inkább mit nem.*
6603. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-25 12:11:01
Üzenet elküldve: 2025-08-25 12:11:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
*Úgy tűnik, hogy Venthel végre mozgásba lendül - persze nem önmagától, hanem a két férfi mozgatja. A harmadik, aki a sebei gyógyításáért felelt olybá tűnik, hogy elment dolga végeztével. Ahogy a két férfi felemeli Venthel nem túl nehéz testét, a fiú felnyög. Nem egy éber, tudatos nyögés, sokkal inkább ahhoz hasonló, mint amikor valakit álmában megzavarnak, csak annál egy fokkal keservesebb. Nem fog ellenállni a cipelésnek, lévén teljesen ki van ütve.*
//Másnap - reggel//
*Ha semmi nem zavarja meg a két férfit Venthel felcipelése közben, és végre az ágyhoz ér, a fiú csak aludni fog, egészen másnap reggelig. Lustán nyitja ki a szemeit, amíg nem realizálja, hogy csak _szemét_ nyitja ki lustán. Egy ideig fekszik, a plafont bámulván, fejében összerakva a tegnap történteket, és előtör belőle egy langyos könnypatak. Sírása csendes, kívülről talán még békésnek is hat, de számára mégis olyan, mintha az egész világ remegne.*
*Úgy tűnik, hogy Venthel végre mozgásba lendül - persze nem önmagától, hanem a két férfi mozgatja. A harmadik, aki a sebei gyógyításáért felelt olybá tűnik, hogy elment dolga végeztével. Ahogy a két férfi felemeli Venthel nem túl nehéz testét, a fiú felnyög. Nem egy éber, tudatos nyögés, sokkal inkább ahhoz hasonló, mint amikor valakit álmában megzavarnak, csak annál egy fokkal keservesebb. Nem fog ellenállni a cipelésnek, lévén teljesen ki van ütve.*
//Másnap - reggel//
*Ha semmi nem zavarja meg a két férfit Venthel felcipelése közben, és végre az ágyhoz ér, a fiú csak aludni fog, egészen másnap reggelig. Lustán nyitja ki a szemeit, amíg nem realizálja, hogy csak _szemét_ nyitja ki lustán. Egy ideig fekszik, a plafont bámulván, fejében összerakva a tegnap történteket, és előtör belőle egy langyos könnypatak. Sírása csendes, kívülről talán még békésnek is hat, de számára mégis olyan, mintha az egész világ remegne.*
6602. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-25 10:46:01
Üzenet elküldve: 2025-08-25 10:46:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
* Bizonyára sok ennyi kérdés egyszerre, így nem tesz fel többet, legalábbis egyelőre. Nem mintha lenne egyéb, amit tudni szeretne, csupán össze van zavarodva. Ez talán az összes egybegyűltre igaz. Hallgatja a férfi beszédét egy darabig, közben időnként átpillant a földön fekvőre, s az ajtóba is, ha netalántán visszajönne a tettes. Utóbbiban csak reménykedik, tudja jól, hogy már messze jár. *
- Fenébe.
* Tör ki belőle a személyleírás hallatán. *
- Ezt kereshetik napestig. Ilyenekkel van tele a fél város. Mégis mit akar egy ilyen nő, vagyis bestia egy átlagos falusi férfival?
* Ha a lény okos, úgy hamarosan elhagyja a várost, hacsak nem éppen egy szekéren ül jelenleg. Ha a kikötőbe megy, biztos találkozni fog vele a félvér, másesetben ez egy savanyú búcsú. Biccent varázsló irányába köszönetéül. Venthel biztos hálás lesz neki, amint felépül. Kár, hogy az élete hátralevő részét nyomorban kell töltenie. *
- Bérelt magának szobát. Oda felvihetjük.
* Ettvallder a hónalja alatt ragadja meg a férfit és amint Norren elkapja a lábait indulhatnak is. Fent a szoba változatlan. Semmi dulakodás, csak egy kisebb vérfolt a földön. *
- Remélem előre fizetett.
* Jegyzi meg a másiknak. Talán nem a legjobb pillanatban, de előjön belőle a zsoldos énje. Ha legalább egy pozitív dolgot hallana, úgy kicsit elviselhetőbb lenne a helyzet. Mindenesetre kíváncsi, hogy miért lett kidobva a férfi az ablakon. Elvégre látszatra simán elverte a nő a férfit. *
- Kérek egy padlótisztítást.
* Bizonyára sok ennyi kérdés egyszerre, így nem tesz fel többet, legalábbis egyelőre. Nem mintha lenne egyéb, amit tudni szeretne, csupán össze van zavarodva. Ez talán az összes egybegyűltre igaz. Hallgatja a férfi beszédét egy darabig, közben időnként átpillant a földön fekvőre, s az ajtóba is, ha netalántán visszajönne a tettes. Utóbbiban csak reménykedik, tudja jól, hogy már messze jár. *
- Fenébe.
* Tör ki belőle a személyleírás hallatán. *
- Ezt kereshetik napestig. Ilyenekkel van tele a fél város. Mégis mit akar egy ilyen nő, vagyis bestia egy átlagos falusi férfival?
* Ha a lény okos, úgy hamarosan elhagyja a várost, hacsak nem éppen egy szekéren ül jelenleg. Ha a kikötőbe megy, biztos találkozni fog vele a félvér, másesetben ez egy savanyú búcsú. Biccent varázsló irányába köszönetéül. Venthel biztos hálás lesz neki, amint felépül. Kár, hogy az élete hátralevő részét nyomorban kell töltenie. *
- Bérelt magának szobát. Oda felvihetjük.
* Ettvallder a hónalja alatt ragadja meg a férfit és amint Norren elkapja a lábait indulhatnak is. Fent a szoba változatlan. Semmi dulakodás, csak egy kisebb vérfolt a földön. *
- Remélem előre fizetett.
* Jegyzi meg a másiknak. Talán nem a legjobb pillanatban, de előjön belőle a zsoldos énje. Ha legalább egy pozitív dolgot hallana, úgy kicsit elviselhetőbb lenne a helyzet. Mindenesetre kíváncsi, hogy miért lett kidobva a férfi az ablakon. Elvégre látszatra simán elverte a nő a férfit. *
- Kérek egy padlótisztítást.
6601. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-25 09:54:23
Üzenet elküldve: 2025-08-25 09:54:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ipsioni//
*Hatalmas könnyebbség számára, hogy nem látja partnerét, illetve nem kell oda figyelnie arcának minden rezdülésére. Ennek ellenére igyekszik hangjával ösztökélni a kalmárt, testét is olyan ívbe feszíti, mely jól tudja milyen előnyös lehet Ipsioni szemszögéből. Minden fáradtságos igyekezete ellenére hosszúra nyúlik a légyott, mely felettébb bosszantja és untatja is Alissänát, aki szíve szerint már menne is mosakodni.*
- Ó igen… nagyon…
*Feleli ritmusuktól töredelmesen. Lelkesen sóhajtozza a férfi nevét, egyedül arcán látható közöny árulhatná el, ha a kalmárnak volna lehetősége szemügyre venni.
A csapás váratlanul éri, és meglepettségében fel is nyög. Érzékeny testén minden apró durvaság nyomot hagy, így a tenyér is piros foltként díszeleg Alissäna alabástrom bőrén. A nyaka köré kerülő arany nyaklánc sem feltétlenül van ínyére, de engedelmes kurtizánként nyilvánvalóan nem tesz semmit ellene, csak reméli, hogy ez kellőképpen felfokozza Ipsionit a beteljesülésig.
A nyakára kapott csóktól libabőr fut végig rajta az undor miatt, teste is megrázkódik a melleit érintő kezek nyomán, melyek mind könnyen hihetőek a gyönyör jeleinek.*
- Olyan finom…
*Sóhajtja elalélva, közben Sa'Tereth-hez fohászkodik, hogy ne kelljen ajkaival befejeznie azt, amit elkezdtek. Talán ha kevésbé tocsogna a kalmár az izzadtságban, akkor élne ezzel az ajánlattal, így viszont inkább hallgat róla.*
- Szeretne… cserélni… Ipsioni úr?
*Hatalmas könnyebbség számára, hogy nem látja partnerét, illetve nem kell oda figyelnie arcának minden rezdülésére. Ennek ellenére igyekszik hangjával ösztökélni a kalmárt, testét is olyan ívbe feszíti, mely jól tudja milyen előnyös lehet Ipsioni szemszögéből. Minden fáradtságos igyekezete ellenére hosszúra nyúlik a légyott, mely felettébb bosszantja és untatja is Alissänát, aki szíve szerint már menne is mosakodni.*
- Ó igen… nagyon…
*Feleli ritmusuktól töredelmesen. Lelkesen sóhajtozza a férfi nevét, egyedül arcán látható közöny árulhatná el, ha a kalmárnak volna lehetősége szemügyre venni.
A csapás váratlanul éri, és meglepettségében fel is nyög. Érzékeny testén minden apró durvaság nyomot hagy, így a tenyér is piros foltként díszeleg Alissäna alabástrom bőrén. A nyaka köré kerülő arany nyaklánc sem feltétlenül van ínyére, de engedelmes kurtizánként nyilvánvalóan nem tesz semmit ellene, csak reméli, hogy ez kellőképpen felfokozza Ipsionit a beteljesülésig.
A nyakára kapott csóktól libabőr fut végig rajta az undor miatt, teste is megrázkódik a melleit érintő kezek nyomán, melyek mind könnyen hihetőek a gyönyör jeleinek.*
- Olyan finom…
*Sóhajtja elalélva, közben Sa'Tereth-hez fohászkodik, hogy ne kelljen ajkaival befejeznie azt, amit elkezdtek. Talán ha kevésbé tocsogna a kalmár az izzadtságban, akkor élne ezzel az ajánlattal, így viszont inkább hallgat róla.*
- Szeretne… cserélni… Ipsioni úr?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436