Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-15 14:22:55
Üzenet elküldve: 2020-04-15 14:22:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Revirthea//
~ Oh, a méhek. Sirmy istennő egyik legcsodálatosabb teremtményei. Bár minden csodálatos, amit ő alkotott. ~
* Kedves mosoly húzódik végig arcán. Valóban nincs semmi dolga, így természetes, hogy Revirrel marad. *
- Persze, örömmel maradok. Ülj csak le nyugodtan valahová, egy pillanatra kimegyek Wollyhoz. Jövök azonnal.
* S ezzel az istálló felé veszi az irányt. Wolly az építmény egyik sarkában hever, de Ally lépteinek hangját hallva oda fordítja fejét. Az ifjú Tharganyor leány a hűséges lóhoz lép, s szeretettel simítja végig az állat selymes sörényét. *
- Majd később még jövök. * Súgja oda neki, aztán visszatér a Pegazusba. Hamar rátalál Revirre, s le is ül az asztalához, ha már helyet foglalt. *
- Itt is vagyok. Mesélj, mit csinálsz mostanság? * Kérdi beszélgetésindítóként. Egész lényével a lány szavaira figyel. *
~ Oh, a méhek. Sirmy istennő egyik legcsodálatosabb teremtményei. Bár minden csodálatos, amit ő alkotott. ~
* Kedves mosoly húzódik végig arcán. Valóban nincs semmi dolga, így természetes, hogy Revirrel marad. *
- Persze, örömmel maradok. Ülj csak le nyugodtan valahová, egy pillanatra kimegyek Wollyhoz. Jövök azonnal.
* S ezzel az istálló felé veszi az irányt. Wolly az építmény egyik sarkában hever, de Ally lépteinek hangját hallva oda fordítja fejét. Az ifjú Tharganyor leány a hűséges lóhoz lép, s szeretettel simítja végig az állat selymes sörényét. *
- Majd később még jövök. * Súgja oda neki, aztán visszatér a Pegazusba. Hamar rátalál Revirre, s le is ül az asztalához, ha már helyet foglalt. *
- Itt is vagyok. Mesélj, mit csinálsz mostanság? * Kérdi beszélgetésindítóként. Egész lényével a lány szavaira figyel. *
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-15 13:56:24
Üzenet elküldve: 2020-04-15 13:56:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Nem igazán csap nagy zajt azzal, hogy betér a fogadó ajtaján. A benti zsivajhoz képest szinte szellemként lépked el a pultig, elkerülve egy lendületes palástot, ami a viselője hátáról perdül egyik pillanatról a másikra a szék háttámlájára. Persze úgy, hogy majdnem őt is útba ejti. ~Ejnye! Nem látsz a szakálladtól? ~ Díjazza a dolgot egy lesújtó pillantással, de egyéb szóra nem is méltatja, nem éri meg belekötni az ilyenbe, főleg neki nem. Már sajognak a kezei a zsákvarrástól, amit már vagy három hatja végez, de legalább megfizetik. Leül a pulthoz és vár. Miközben épp a sorát várja, mert a törpe, aki előtte ott volt, már harmadszorra módosítja a kérését, odaugrik egy szakadtabb suhanc is mellé, veszettül lóbálva a kezét.*
-Már megbocsáss... *Nem is igazán akarja folytatni a mondatot, de néha nem árt emlékeztetni a környezetét, hogy ő nem csak dísztárgya a helyiségnek. A kölyök nem igazán foglalkozik vele, mintha csak a vállán lévő port akarná leseperni a kezével, felé néz, de egyébre nem méltatja. ~Micsoda pofátlanság. ~ Amint ugyanis a pultos leteszi a törpe elé a hat söröskorsót egy tálcára, már hajol is be, hogy odakiabálja mit is szeretne. ~Pofám leszakad, bárcsak a tied tenné. ~ Dörzsöli meg a homlokát mérgesen, aztán úgy dönt, inkább ráhagyja az egészet. Végül rá kerül a sor és nagy megkönnyebbülés közepette adja elő az óhaját. Így kér egy Rántottát 5 aranyért.
Neki most csupán ennyi vágya volt, de kétszer is elismétli, mert első alkalommal a pultban ácsorgó szőrös férfi szemei mintha összeakadnának. Azt meg nem szeretné, ha valami mást tolnának elé, ami egyébként még drágább is. Miután elkészült és csendben elfogyasztotta, feláll, és már ott sincsen, ugyanis ő egy fogadóba nem a hangulatért megy, hanem a kosztért. ~Bár ez a rántotta piszok rossz volt. Remélem azért a hagymahéjat nem főzték bele. ~ Ha lenne miben, főzne ő magának, de ennek híján mást nem tehet, minthogy főzet magára drága pénzért.*
*Nem igazán csap nagy zajt azzal, hogy betér a fogadó ajtaján. A benti zsivajhoz képest szinte szellemként lépked el a pultig, elkerülve egy lendületes palástot, ami a viselője hátáról perdül egyik pillanatról a másikra a szék háttámlájára. Persze úgy, hogy majdnem őt is útba ejti. ~Ejnye! Nem látsz a szakálladtól? ~ Díjazza a dolgot egy lesújtó pillantással, de egyéb szóra nem is méltatja, nem éri meg belekötni az ilyenbe, főleg neki nem. Már sajognak a kezei a zsákvarrástól, amit már vagy három hatja végez, de legalább megfizetik. Leül a pulthoz és vár. Miközben épp a sorát várja, mert a törpe, aki előtte ott volt, már harmadszorra módosítja a kérését, odaugrik egy szakadtabb suhanc is mellé, veszettül lóbálva a kezét.*
-Már megbocsáss... *Nem is igazán akarja folytatni a mondatot, de néha nem árt emlékeztetni a környezetét, hogy ő nem csak dísztárgya a helyiségnek. A kölyök nem igazán foglalkozik vele, mintha csak a vállán lévő port akarná leseperni a kezével, felé néz, de egyébre nem méltatja. ~Micsoda pofátlanság. ~ Amint ugyanis a pultos leteszi a törpe elé a hat söröskorsót egy tálcára, már hajol is be, hogy odakiabálja mit is szeretne. ~Pofám leszakad, bárcsak a tied tenné. ~ Dörzsöli meg a homlokát mérgesen, aztán úgy dönt, inkább ráhagyja az egészet. Végül rá kerül a sor és nagy megkönnyebbülés közepette adja elő az óhaját. Így kér egy Rántottát 5 aranyért.
Neki most csupán ennyi vágya volt, de kétszer is elismétli, mert első alkalommal a pultban ácsorgó szőrös férfi szemei mintha összeakadnának. Azt meg nem szeretné, ha valami mást tolnának elé, ami egyébként még drágább is. Miután elkészült és csendben elfogyasztotta, feláll, és már ott sincsen, ugyanis ő egy fogadóba nem a hangulatért megy, hanem a kosztért. ~Bár ez a rántotta piszok rossz volt. Remélem azért a hagymahéjat nem főzték bele. ~ Ha lenne miben, főzne ő magának, de ennek híján mást nem tehet, minthogy főzet magára drága pénzért.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-15 13:10:18
Üzenet elküldve: 2020-04-15 13:10:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//All'Ynthriéna//
* Komoran fúrja tekintetét a másikéba, de vonásai rögtön ellágyulnak, ahogy a Ally leporolja emlékeit.*
- Igen, éppen a méheket tanulmányoztam!* emlékezik vissza arra a kellemes délutánra, amit egy pitypang mező közepén hasalva töltött. Általában nem szereti, ha megzavarják az ilyesmiben, de a félvér lány üdítő társaságnak bizonyult egykoron.*
- Nem szükséges szabadkoznod.* szakítja félbe a másikat, még egy mosolyt is arcára erőltet érezve a nő kezének súlyát a vállán.* Éppen arra készültem, hogy betérjek egy csésze teára. Örömmel venném, ha csatlakoznál hozzám.* süti le szemeit szendén.* Persze, nem szeretném az idődet fecsérelni, ha máshová szólít a szíved.* biztosítja a másikat arról, hogy nem veszi lelkére a visszautasítást.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.15 13:10:43
* Komoran fúrja tekintetét a másikéba, de vonásai rögtön ellágyulnak, ahogy a Ally leporolja emlékeit.*
- Igen, éppen a méheket tanulmányoztam!* emlékezik vissza arra a kellemes délutánra, amit egy pitypang mező közepén hasalva töltött. Általában nem szereti, ha megzavarják az ilyesmiben, de a félvér lány üdítő társaságnak bizonyult egykoron.*
- Nem szükséges szabadkoznod.* szakítja félbe a másikat, még egy mosolyt is arcára erőltet érezve a nő kezének súlyát a vállán.* Éppen arra készültem, hogy betérjek egy csésze teára. Örömmel venném, ha csatlakoznál hozzám.* süti le szemeit szendén.* Persze, nem szeretném az idődet fecsérelni, ha máshová szólít a szíved.* biztosítja a másikat arról, hogy nem veszi lelkére a visszautasítást.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.15 13:10:43
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-15 08:39:12
Üzenet elküldve: 2020-04-15 08:39:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Revirthea//
~ Revirthea Thelawear? ~
* Ismerősen cseng Aly fülében a név. Agya dolgozik is erőteljesen, végül hirtelen rájön, hogy kivel is van dolga. *
- Nem te vagy véletlenül az a lány, akivel két hattal ezelőtt a tisztáson találkoztam? * Kérdezi fellelkesülve. Persze lehet, hogy téved, de akkor is rémlik neki, hogy nem is olyan régen már találkoztak. Emlékeiben egy kedélyes beszélgetés képét látja, melyet Revirtheaval folytatott. *
- Bocsáss meg, kérlek, nem emlékeztem az arcodra. * Szabadkozik, s valóban sajnálja ezt a kellemetlenséget. Persze egyáltalán nem azért feledkezett meg az arcáról, mert jelentéktelennek tartja Revirtheat. Pusztán csak nem rémlettek számára a lány vonásai. Reméli, hogy Revirthea nem haragszik rá. Még a vállára is ráhelyezi kezét békítő szándékkal, ha mégis haragudna. *
~ Revirthea Thelawear? ~
* Ismerősen cseng Aly fülében a név. Agya dolgozik is erőteljesen, végül hirtelen rájön, hogy kivel is van dolga. *
- Nem te vagy véletlenül az a lány, akivel két hattal ezelőtt a tisztáson találkoztam? * Kérdezi fellelkesülve. Persze lehet, hogy téved, de akkor is rémlik neki, hogy nem is olyan régen már találkoztak. Emlékeiben egy kedélyes beszélgetés képét látja, melyet Revirtheaval folytatott. *
- Bocsáss meg, kérlek, nem emlékeztem az arcodra. * Szabadkozik, s valóban sajnálja ezt a kellemetlenséget. Persze egyáltalán nem azért feledkezett meg az arcáról, mert jelentéktelennek tartja Revirtheat. Pusztán csak nem rémlettek számára a lány vonásai. Reméli, hogy Revirthea nem haragszik rá. Még a vállára is ráhelyezi kezét békítő szándékkal, ha mégis haragudna. *
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-15 08:07:15
Üzenet elküldve: 2020-04-15 08:07:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon és Myr//
*Mint a lány szavaiból kiderült, a szóban forgó nagypapa tényleg meghalt, így már Learon nem sértheti meg a gnómot, ha érdeklődését fejezi ki a kedves személy iránt. Talán még örülni is fog neki, hogy valakivel beszélhet erről, de ha nem, a legrosszabb eshetőség maximum annyi a pásztor szerint, hogy nem hajlandó majd semmit mondani a gnóm nő.*
-Ha nem túl személyes… *Kezd bele a kérdésbe, de egy kicsit megáll, hogy Myr odafigyeljen és felfogja, hogy mit is kérdez.*
-Mi történt a kedves nagyapjával? *Fűzi tovább a beszélgetést, hátha megtud valamit a gnómokról, akiket egyébként igen kevéssé ismer még. Eddig csak a tanoncai között volt ezekből a népekből, és azok is igencsak kedélyes, semmitmondó beszélők voltak. Órákig képesek voltak elcsevegni úgy, hogy közben semmi érdemes nem hangzott el. Myr másnak tűnik ilyen szempontból. Valahogy ő csak a lényeges dolgokról beszél, mintha nem is gnóm lenne.* ~Meg eleve milyen furcsaság ez? Egy gnóm egy csatabárddal? Olyan mintha mélységiek fehérgalambbal és rózsafüzérrel a fejükön énekelnének a békéről és a szeretetről!~ *Ezen a gondolaton önkéntelenül is elmosolyodik, és eszébe jut a rabló sötételf a birtokán, aki meg akarta ölni, vagy a hosszú nevű, aki Kagan kutyája lett, de előtte még átlukasztotta Learon vállát, vagy az a Kámfor nevű alak, akit majdnem megölt Learon és csak a Szellemek szeszélyes játéka folytán hagyott életben, mivel a lovait nem tudta ellopni.* ~Bár, megígértem magamnak, hogy azzal a Q betűssel még egyszer leülök beszélni. Hiába próbált megölni! Amit megfogadtam, azt meg is teszem!~
-Akkor itt is volnánk, kedves Myr kisasszony! *Áll meg a Pegazus ajtaja előtt, és kinyitva az ajtót, beengedi a lányt maga előtt.*
//Learon és Myr//
*Mint a lány szavaiból kiderült, a szóban forgó nagypapa tényleg meghalt, így már Learon nem sértheti meg a gnómot, ha érdeklődését fejezi ki a kedves személy iránt. Talán még örülni is fog neki, hogy valakivel beszélhet erről, de ha nem, a legrosszabb eshetőség maximum annyi a pásztor szerint, hogy nem hajlandó majd semmit mondani a gnóm nő.*
-Ha nem túl személyes… *Kezd bele a kérdésbe, de egy kicsit megáll, hogy Myr odafigyeljen és felfogja, hogy mit is kérdez.*
-Mi történt a kedves nagyapjával? *Fűzi tovább a beszélgetést, hátha megtud valamit a gnómokról, akiket egyébként igen kevéssé ismer még. Eddig csak a tanoncai között volt ezekből a népekből, és azok is igencsak kedélyes, semmitmondó beszélők voltak. Órákig képesek voltak elcsevegni úgy, hogy közben semmi érdemes nem hangzott el. Myr másnak tűnik ilyen szempontból. Valahogy ő csak a lényeges dolgokról beszél, mintha nem is gnóm lenne.* ~Meg eleve milyen furcsaság ez? Egy gnóm egy csatabárddal? Olyan mintha mélységiek fehérgalambbal és rózsafüzérrel a fejükön énekelnének a békéről és a szeretetről!~ *Ezen a gondolaton önkéntelenül is elmosolyodik, és eszébe jut a rabló sötételf a birtokán, aki meg akarta ölni, vagy a hosszú nevű, aki Kagan kutyája lett, de előtte még átlukasztotta Learon vállát, vagy az a Kámfor nevű alak, akit majdnem megölt Learon és csak a Szellemek szeszélyes játéka folytán hagyott életben, mivel a lovait nem tudta ellopni.* ~Bár, megígértem magamnak, hogy azzal a Q betűssel még egyszer leülök beszélni. Hiába próbált megölni! Amit megfogadtam, azt meg is teszem!~
-Akkor itt is volnánk, kedves Myr kisasszony! *Áll meg a Pegazus ajtaja előtt, és kinyitva az ajtót, beengedi a lányt maga előtt.*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-15 00:45:53
Üzenet elküldve: 2020-04-15 00:45:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//All'Ynthriéna//
* Láthatóan nem ilyen fogadtatásra számított. Előbb csak kérdőn oldalra biccenti a fejét, mint a varjú, amikor egy feltörhetetlennek látszó dióval találja szembe magát.*
-Ha!* alig hallhatón szökik ki a levegő a vörösre mázolt ajkak közül. ~ Nem emlékszik rám!~ sújt le rá a felismerés. A szín is kiszalad arcából. ~ Megint megtörténik!~ Talán csendes, visszahúzódó természete okán, de az emberek és egyéb lények rendre megfeledkeznek róla.*
- Revirthea Thelawear vagyok.*motyogja csalódottan. Vár egy kicsit, hátha megpillantja a másik különleges szemében a felismerés szikráját. Amennyiben nem váltja ki még a neve elmondása sem a kívánt reakciót, úgy elnézést kér és leszegett fejjel eloson a fehér hajú nő mellett, hogy odabent leroskadjon a fogadó legeldugottabb székére.*
* Láthatóan nem ilyen fogadtatásra számított. Előbb csak kérdőn oldalra biccenti a fejét, mint a varjú, amikor egy feltörhetetlennek látszó dióval találja szembe magát.*
-Ha!* alig hallhatón szökik ki a levegő a vörösre mázolt ajkak közül. ~ Nem emlékszik rám!~ sújt le rá a felismerés. A szín is kiszalad arcából. ~ Megint megtörténik!~ Talán csendes, visszahúzódó természete okán, de az emberek és egyéb lények rendre megfeledkeznek róla.*
- Revirthea Thelawear vagyok.*motyogja csalódottan. Vár egy kicsit, hátha megpillantja a másik különleges szemében a felismerés szikráját. Amennyiben nem váltja ki még a neve elmondása sem a kívánt reakciót, úgy elnézést kér és leszegett fejjel eloson a fehér hajú nő mellett, hogy odabent leroskadjon a fogadó legeldugottabb székére.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-15 00:12:27
Üzenet elküldve: 2020-04-15 00:12:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Jól fogalmazza meg Rocha, ez a fajta színdarab tényleg nem húzható rá egyikük személyiségére sem. Talán ez is a sors egy fintora, hogy pont így alakultak a dolgok, s a legkevésbé arra születettek lehetnek a tündérmese részesei.*
- Lesz legközelebb?
*Kérdez vissza fátyolos szemekkel, s enyhén lagymatag hangon, mert igen csak kezd megszakadni a kapcsolata a körülötte lévő világgal. Egyedül az arany szempárba képes kapaszkodni, a látványa mindig visszarántja a valóságba.
S az még valamilyen trükkös úton neki is eljut a tudatáig, hogy ezt az estét egyszer még nagyon bánni fogja. Nem csak Rocha fenyegetésének fájdalmas beteljesülése miatt, hanem hogy engedett olyan érzéseknek, amelyek leküzdésére és látszólagos eltüntetésére hosszú évek munkája ment rá. Most pedig ezeket az évtizedeket mintha egyszerűen kukába hajította volna.
Mikor megérzi a nő ajkait az övén, az elfogyasztott szesz által okozott mámoron kívül egy másfajta révület is úrrá lesz rajta, de csak az első pillanatokban, utána mintha kikapcsolt volna minden érzékszerve, csak Rochát érzi, talán valóban meg is szűnt körülötte a világ. Az általa mindig oly nagyon megvetett ösztönei veszik át teste felett az irányítást, hevesen reagálva a félvér érintésére, s egyre mélyülő csókjára. Karja a nő derekára csúszik, igyekezve minél közelebb húzni magához, s tartani, mintha soha többé nem akarná elengedni.
Nem siet sehova, így hosszan kiélvezi a másik ízét, hasonló hévvel vissza-visszaharapva Rocha egyre szenvedélyesebb kezdeményezéseire. A pillanat hevében legszívesebben letépné a nő ruháit, s ő is igyekezne minél hamarabb megszabadulni izzó testét fedő, mind kényelmetlenebbé váló ruhadaraboktól, de azért annyi esze még maradt, hogy nem egy nyilvános helyen csinál ilyet. De nem bírja megállni, hogy ne gondoljon folyton arra, mennyire akarja a karjaiba simuló nőt, s most saját vágyai csillapításán kívül kivételesen arra is erős késztetést érez, hogy Rochának is a lehető legnagyobb örömet okozza.
A csók, legyen akármilyen édes és szenvedélyes, pedig sajnos nem tarthat örökké, így Aldo kénytelen elszakítani ajkait, s hátrébb húzódni, hogy belenézhessen azokba a szemekbe.*
- Talán el kéne indulni... Hazafelé...
*Formázza meg nagy gonddal a szavakat, mert nehezére esik jelen állapotában a tiszta beszéd. Azonban igazából semmi kedve élőhalottként végigbotorkálni Arthenior utcáin, de muszáj volt valamit mondania, hogy megszakítsa a forró pillanatot, mielőtt túlságosan elszalad vele a ló.*
- De itt is maradhatunk...
*Vetít elő egy másik, számára sokkal kecsegtetőbb alternatívát, hiszen itt csak egy lépcsőn kell sikeresen túljutni, hogy ágyba dőlhessen aztán az ember. A választást viszont a nőre bízza, ő készségesen haza is kíséri, ha úgy adódik, de akár egy éjszakára fizet is egy közeli szobát, igazán nem rokkan bele ennyi plusz kiadásba. Majd valahogy csak elhebegi valamelyik alkalmazottnak, mit akar.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Jól fogalmazza meg Rocha, ez a fajta színdarab tényleg nem húzható rá egyikük személyiségére sem. Talán ez is a sors egy fintora, hogy pont így alakultak a dolgok, s a legkevésbé arra születettek lehetnek a tündérmese részesei.*
- Lesz legközelebb?
*Kérdez vissza fátyolos szemekkel, s enyhén lagymatag hangon, mert igen csak kezd megszakadni a kapcsolata a körülötte lévő világgal. Egyedül az arany szempárba képes kapaszkodni, a látványa mindig visszarántja a valóságba.
S az még valamilyen trükkös úton neki is eljut a tudatáig, hogy ezt az estét egyszer még nagyon bánni fogja. Nem csak Rocha fenyegetésének fájdalmas beteljesülése miatt, hanem hogy engedett olyan érzéseknek, amelyek leküzdésére és látszólagos eltüntetésére hosszú évek munkája ment rá. Most pedig ezeket az évtizedeket mintha egyszerűen kukába hajította volna.
Mikor megérzi a nő ajkait az övén, az elfogyasztott szesz által okozott mámoron kívül egy másfajta révület is úrrá lesz rajta, de csak az első pillanatokban, utána mintha kikapcsolt volna minden érzékszerve, csak Rochát érzi, talán valóban meg is szűnt körülötte a világ. Az általa mindig oly nagyon megvetett ösztönei veszik át teste felett az irányítást, hevesen reagálva a félvér érintésére, s egyre mélyülő csókjára. Karja a nő derekára csúszik, igyekezve minél közelebb húzni magához, s tartani, mintha soha többé nem akarná elengedni.
Nem siet sehova, így hosszan kiélvezi a másik ízét, hasonló hévvel vissza-visszaharapva Rocha egyre szenvedélyesebb kezdeményezéseire. A pillanat hevében legszívesebben letépné a nő ruháit, s ő is igyekezne minél hamarabb megszabadulni izzó testét fedő, mind kényelmetlenebbé váló ruhadaraboktól, de azért annyi esze még maradt, hogy nem egy nyilvános helyen csinál ilyet. De nem bírja megállni, hogy ne gondoljon folyton arra, mennyire akarja a karjaiba simuló nőt, s most saját vágyai csillapításán kívül kivételesen arra is erős késztetést érez, hogy Rochának is a lehető legnagyobb örömet okozza.
A csók, legyen akármilyen édes és szenvedélyes, pedig sajnos nem tarthat örökké, így Aldo kénytelen elszakítani ajkait, s hátrébb húzódni, hogy belenézhessen azokba a szemekbe.*
- Talán el kéne indulni... Hazafelé...
*Formázza meg nagy gonddal a szavakat, mert nehezére esik jelen állapotában a tiszta beszéd. Azonban igazából semmi kedve élőhalottként végigbotorkálni Arthenior utcáin, de muszáj volt valamit mondania, hogy megszakítsa a forró pillanatot, mielőtt túlságosan elszalad vele a ló.*
- De itt is maradhatunk...
*Vetít elő egy másik, számára sokkal kecsegtetőbb alternatívát, hiszen itt csak egy lépcsőn kell sikeresen túljutni, hogy ágyba dőlhessen aztán az ember. A választást viszont a nőre bízza, ő készségesen haza is kíséri, ha úgy adódik, de akár egy éjszakára fizet is egy közeli szobát, igazán nem rokkan bele ennyi plusz kiadásba. Majd valahogy csak elhebegi valamelyik alkalmazottnak, mit akar.*
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 23:47:59
Üzenet elküldve: 2020-04-14 23:47:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Visszatérő Aki Most Így Tökre Visszatért De Komolyan//
*A fogadóba érve a férfi egyből a söntéshez lép, majd rövid szóváltásba kezd a csapossal. Sikerül megállapodjanak, és egy Szoba árát ki is fizeti, azaz 15 arannyal lesz szegényebb. Ezek után nem sokkal, csak épp annyi idővel később, hogy azért hallhassa a legújabb pletykákat fel is megy, hiszen hosszú volt az út, és ideje lepihenjen. A cuccait kipakolja, és a vállát szomorúan nézi, de sajnos nincs se bájital, amit rákenhetne, se egyéb gyógyfőzet, vagy ehhez hasonló balzsam. Inkább lefekszik, és napok, sőt, hónapok óta először úgy alszik, mint egy kisgyerek. *
* Másnap reggel már sokkal jobban érzi magát, a teste se olyan merev, jót tett neki az ágyban alvás, és a pihenés. Felveszi a lovagi páncélt, ami nehezen megy egyedül, de már szerzett benne elég rutint, és kellő kreativitást, hogy fél órányi szenvedés után behívjon egy egyszerű alkalmazottat, aki segít ebben. Ahogy megvan, a pallossal a hátán, fokossal az oldalán, és a pajzzsal felszerelkezve el is indul, hogy utána járjon mégis milyen városi őrségről beszélgetett az a két részeg alak előző este. *
*A fogadóba érve a férfi egyből a söntéshez lép, majd rövid szóváltásba kezd a csapossal. Sikerül megállapodjanak, és egy Szoba árát ki is fizeti, azaz 15 arannyal lesz szegényebb.
Ezek után nem sokkal, csak épp annyi idővel később, hogy azért hallhassa a legújabb pletykákat fel is megy, hiszen hosszú volt az út, és ideje lepihenjen. A cuccait kipakolja, és a vállát szomorúan nézi, de sajnos nincs se bájital, amit rákenhetne, se egyéb gyógyfőzet, vagy ehhez hasonló balzsam. Inkább lefekszik, és napok, sőt, hónapok óta először úgy alszik, mint egy kisgyerek. ** Másnap reggel már sokkal jobban érzi magát, a teste se olyan merev, jót tett neki az ágyban alvás, és a pihenés. Felveszi a lovagi páncélt, ami nehezen megy egyedül, de már szerzett benne elég rutint, és kellő kreativitást, hogy fél órányi szenvedés után behívjon egy egyszerű alkalmazottat, aki segít ebben. Ahogy megvan, a pallossal a hátán, fokossal az oldalán, és a pajzzsal felszerelkezve el is indul, hogy utána járjon mégis milyen városi őrségről beszélgetett az a két részeg alak előző este. *
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 20:53:09
Üzenet elküldve: 2020-04-14 20:53:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Revirthea//
* Aly már fel is áll az asztaltól. Kicsit elgondolkozik. ~ Vajon tényleg létezik az a kút, amiről a legenda szól? ~ A legenda többi részéről meg van győződve, hogy igaz, vagy inkább úgy is fogalmazhatnánk, hogy teljes biztonsággal tudja, hogy igaz. Tűnődéséből egy hang téríti magához. Oda is fordítja a tekintetét, s szemmel láthatóan meglepi, hogy név szerint szólították. Két különböző színű szemével végignéz a nő alakján. Látja, hogy fel van dúlva. Tekintetével most a nő arcát fürkészi. Elég furcsának találja, hogy valaki, egy ismeretlen tudja a nevét. *
- Ismerjük mi egymást valahonnan? * Hangja kissé óvatosan cseng. Egyelőre nem bízik a nőben. *
* Aly már fel is áll az asztaltól. Kicsit elgondolkozik. ~ Vajon tényleg létezik az a kút, amiről a legenda szól? ~ A legenda többi részéről meg van győződve, hogy igaz, vagy inkább úgy is fogalmazhatnánk, hogy teljes biztonsággal tudja, hogy igaz. Tűnődéséből egy hang téríti magához. Oda is fordítja a tekintetét, s szemmel láthatóan meglepi, hogy név szerint szólították. Két különböző színű szemével végignéz a nő alakján. Látja, hogy fel van dúlva. Tekintetével most a nő arcát fürkészi. Elég furcsának találja, hogy valaki, egy ismeretlen tudja a nevét. *
- Ismerjük mi egymást valahonnan? * Hangja kissé óvatosan cseng. Egyelőre nem bízik a nőben. *
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 19:15:25
Üzenet elküldve: 2020-04-14 19:15:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//All'Ynthriéna//
* Cipősarkának ütemes kopogása már messziről jelzi a fiatal lány érkezését. Arca szokatlanul ki van pirulva és frizurája is rendezetlennek tűnik, miközben feldúltan közeledik a fogadó felé. Nem számított rá, hogy ma idelátogat, de az egyik gödörben kitört a kocsi kereke, ami éppen hazaszállította volna az ifjú hölgyet és míg meg nem javítják a városban kell elütnie az időt. Bosszúságának oka nem a baleset maga,hiszen arról senki sem tehet, hanem hogy nem engedték, hogy elmenjen a bognárhoz. Persze nem tiltották meg, de érezte ő, hogy már nem kívánatos a társasága.*
~Túl sokat kérdezősködtél megint!~
*Korholja magát kotnyelességéért, majd a fogadó ajtajánál egy ismerős félvérbe botlik*
- All'Ynthriéna!* szökken szárba molyos a szája szegletében.* Ugye nem indulni készültél épp?* marasztalja máris a másikat tekintetével.*
* Cipősarkának ütemes kopogása már messziről jelzi a fiatal lány érkezését. Arca szokatlanul ki van pirulva és frizurája is rendezetlennek tűnik, miközben feldúltan közeledik a fogadó felé. Nem számított rá, hogy ma idelátogat, de az egyik gödörben kitört a kocsi kereke, ami éppen hazaszállította volna az ifjú hölgyet és míg meg nem javítják a városban kell elütnie az időt. Bosszúságának oka nem a baleset maga,hiszen arról senki sem tehet, hanem hogy nem engedték, hogy elmenjen a bognárhoz. Persze nem tiltották meg, de érezte ő, hogy már nem kívánatos a társasága.*
~Túl sokat kérdezősködtél megint!~
*Korholja magát kotnyelességéért, majd a fogadó ajtajánál egy ismerős félvérbe botlik*
- All'Ynthriéna!* szökken szárba molyos a szája szegletében.* Ugye nem indulni készültél épp?* marasztalja máris a másikat tekintetével.*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 17:02:58
Üzenet elküldve: 2020-04-14 17:02:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- A furcsa az egészben, hogy ez a színdarab szerintem egyikőnkre sem jellemző.
*Szusszanja józanodása közepén. Valóban nem vall a nőre sem, hogy ennyire klisés helyekre tévedjen, főleg ilyen helyzetekben. Java részében semmitmondó, érzelmekkel alig fűszerezett kapcsolataihoz nem igazán volt szükség efféle helyszínekre. De most valahogy ez itt más. Most képtelen parancsolni az érzelmeinek. Pedig esze azt súgja ameddig esélye van álljon le, mert olyan mély vizekre kezd evezni, amit már régóta nem látogatott meg. De szíve most ellenszegül józan eszének. Ledönti a gondosan felemelt falait, s a határokon, miket magának húzott hatalmas rést üt. Most olyan mélységbe téved, ahová ép esze sosem vezetné. De ha most elnyomná őket az biztos, hogy belülről felemésztené. Pedig tudja jól, hogy a holnap majd csalódások egész tárházát hozza magával.*
- Ha legközelebb találkozunk biztos szétrúgom az üleped.
*Sóhajtja, miközben egy halovány szikrát visszanyer önmagából, de ahogy a kék szempár elviselhetetlenül közelebb kerül arca határozottsága ismételten eltűnik, s szemeiben újra lángra lobban a vágy. Még egy utolsó próbát tesz, hogy megmutassa eszének ki is az úr, így jobban a fához simul a férfi elől. De lassan teste is megadja magát a kívánalmaknak, s tagjain engedve szabad utat ad Aldo számára. Ajkai az elfére forrnak, ahogy szemeit lehunyva adja át magát egy szenvedélyes csókkal. Kezei tétován nyúlnak fel ismét arcán végigcirógatva, majd mikor a kutató kéz célt ér ujjait a koromfekete tincsek közé fúrja, majd végül gyengéden markolja meg azokat. Csókja egyre követelődzőbbé, éhesebbé és vágyakozóbbá válik, miközben a vészharangok az ő fejében is őrült hanggal konganak. Valahol mélyen józan önmaga kiabál, hogy térjen észhez, de nem csak a pálinka az, ami oly annyira megrészegítette, hogy képtelen megálljt parancsolni magának. Az elf talán sikerrel járt. Talán megszelídített egy betörhetetlennek hitt némbert. Talán. De a mattrészegség elnyomása alatt azért ott bujkál a kis démon, aki hevesen dolgozik azon, hogy visszarántsa a nőt a keserű valóságba. Az alkohol, a vágy és a józan ész harca elviselhetetlen zavarodottságot varázsol az elméjét lefoglalva, így teste és szíve egyelőre még nyugodtan veszik át a nő valós akaratának gondolt érzelmei fölött a hatalmat. Így amíg Aldo nem szakad el, vagy nem lép mást, addig készségesen csüng az ajkakon.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- A furcsa az egészben, hogy ez a színdarab szerintem egyikőnkre sem jellemző.
*Szusszanja józanodása közepén. Valóban nem vall a nőre sem, hogy ennyire klisés helyekre tévedjen, főleg ilyen helyzetekben. Java részében semmitmondó, érzelmekkel alig fűszerezett kapcsolataihoz nem igazán volt szükség efféle helyszínekre. De most valahogy ez itt más. Most képtelen parancsolni az érzelmeinek. Pedig esze azt súgja ameddig esélye van álljon le, mert olyan mély vizekre kezd evezni, amit már régóta nem látogatott meg. De szíve most ellenszegül józan eszének. Ledönti a gondosan felemelt falait, s a határokon, miket magának húzott hatalmas rést üt. Most olyan mélységbe téved, ahová ép esze sosem vezetné. De ha most elnyomná őket az biztos, hogy belülről felemésztené. Pedig tudja jól, hogy a holnap majd csalódások egész tárházát hozza magával.*
- Ha legközelebb találkozunk biztos szétrúgom az üleped.
*Sóhajtja, miközben egy halovány szikrát visszanyer önmagából, de ahogy a kék szempár elviselhetetlenül közelebb kerül arca határozottsága ismételten eltűnik, s szemeiben újra lángra lobban a vágy. Még egy utolsó próbát tesz, hogy megmutassa eszének ki is az úr, így jobban a fához simul a férfi elől. De lassan teste is megadja magát a kívánalmaknak, s tagjain engedve szabad utat ad Aldo számára. Ajkai az elfére forrnak, ahogy szemeit lehunyva adja át magát egy szenvedélyes csókkal. Kezei tétován nyúlnak fel ismét arcán végigcirógatva, majd mikor a kutató kéz célt ér ujjait a koromfekete tincsek közé fúrja, majd végül gyengéden markolja meg azokat. Csókja egyre követelődzőbbé, éhesebbé és vágyakozóbbá válik, miközben a vészharangok az ő fejében is őrült hanggal konganak. Valahol mélyen józan önmaga kiabál, hogy térjen észhez, de nem csak a pálinka az, ami oly annyira megrészegítette, hogy képtelen megálljt parancsolni magának. Az elf talán sikerrel járt. Talán megszelídített egy betörhetetlennek hitt némbert. Talán. De a mattrészegség elnyomása alatt azért ott bujkál a kis démon, aki hevesen dolgozik azon, hogy visszarántsa a nőt a keserű valóságba. Az alkohol, a vágy és a józan ész harca elviselhetetlen zavarodottságot varázsol az elméjét lefoglalva, így teste és szíve egyelőre még nyugodtan veszik át a nő valós akaratának gondolt érzelmei fölött a hatalmat. Így amíg Aldo nem szakad el, vagy nem lép mást, addig készségesen csüng az ajkakon.*
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 16:57:14
Üzenet elküldve: 2020-04-14 16:57:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
// B-terv //
*Kerkiad a bevásárlás után szépen lassan kisétál a tömegből. A tömeg elhagyása után a piactér szélére kerül. Itt is vannak árusok és vevők, csak jóval kevesebb, mint a piactér belsejében. Ezt követően Kerkiad jobban szemügyre veszi a subát. Még mindig tetszik neki. *
~Jól néz ki ez a… Hogy is mondta az árus? Suba. Jól néz ki ez a suba. Legalább nem néznek koldusnak. ~
*Miután szemügyre vette a subát a régi kabátja zsebébe nyújt, hogy kivegye belőle a kevéske dolgát és áttegye a nadrágja zsebébe. Szakadt kabátjából miután kivett mindent leveszi és felveszi helyette a subát. *
~Kellemes viselni, már ezért megérte megvenni~
*Régi kabátját Kerkiad összehajtja, hogy majd később szabadul meg tőle. Sose volt az a típusú ember, aki elszokta dobálni szemetét. Ezt követően alaposan megnézi frissen vásárolt baltáját. *
~Kicsit régi és kopott, de első fegyvernek nem rossz. ~
*Miután szemügyre vette baltáját az övére akasztja, mert Kerkiadnak nincs kedve kezébe fognia sétálása alatt. *
~Ideje elindulnom a fogadó felé, már megvettem mindent. ~
*Kerkiad szépen lassan elindul a fogadó felé. A fogadóhoz érve a szokásos látvány fogadja. Most nem habozik azzal, hogy jobban körülnézzen a fogadó körül, hanem egyből benyit a fogadóba. A nyíló ajtóra a fogadó néhány vendége odanéz, majd visszamerülnek az addig folytatott tevékenységükbe. Kerkiad tisztelet tudóan leveszi bojtos kalapját. Miután be megy a fogadóba megpillant egy üres asztalt. Nem is várakozik sokat egyből elfoglal egy számára tetsző helyet. Leteszi az asztalra régi kabátját és a bojtos sapkáját. Nem jelzi egyből a kocsmárosnak, hogy mit kívánna inni, hanem kicsit elüldögél és gondolkodik a nap történésein. *
*Kerkiad a bevásárlás után szépen lassan kisétál a tömegből. A tömeg elhagyása után a piactér szélére kerül. Itt is vannak árusok és vevők, csak jóval kevesebb, mint a piactér belsejében. Ezt követően Kerkiad jobban szemügyre veszi a subát. Még mindig tetszik neki. *
~Jól néz ki ez a… Hogy is mondta az árus? Suba. Jól néz ki ez a suba. Legalább nem néznek koldusnak. ~
*Miután szemügyre vette a subát a régi kabátja zsebébe nyújt, hogy kivegye belőle a kevéske dolgát és áttegye a nadrágja zsebébe. Szakadt kabátjából miután kivett mindent leveszi és felveszi helyette a subát. *
~Kellemes viselni, már ezért megérte megvenni~
*Régi kabátját Kerkiad összehajtja, hogy majd később szabadul meg tőle. Sose volt az a típusú ember, aki elszokta dobálni szemetét. Ezt követően alaposan megnézi frissen vásárolt baltáját. *
~Kicsit régi és kopott, de első fegyvernek nem rossz. ~
*Miután szemügyre vette baltáját az övére akasztja, mert Kerkiadnak nincs kedve kezébe fognia sétálása alatt. *
~Ideje elindulnom a fogadó felé, már megvettem mindent. ~
*Kerkiad szépen lassan elindul a fogadó felé. A fogadóhoz érve a szokásos látvány fogadja. Most nem habozik azzal, hogy jobban körülnézzen a fogadó körül, hanem egyből benyit a fogadóba. A nyíló ajtóra a fogadó néhány vendége odanéz, majd visszamerülnek az addig folytatott tevékenységükbe. Kerkiad tisztelet tudóan leveszi bojtos kalapját. Miután be megy a fogadóba megpillant egy üres asztalt. Nem is várakozik sokat egyből elfoglal egy számára tetsző helyet. Leteszi az asztalra régi kabátját és a bojtos sapkáját. Nem jelzi egyből a kocsmárosnak, hogy mit kívánna inni, hanem kicsit elüldögél és gondolkodik a nap történésein. *
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 16:22:46
Üzenet elküldve: 2020-04-14 16:22:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ezüsthajú Tolvaj és a Hősnő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár Val azt hiszi, hogy egyértelműen fogalmaz, valójában gyakran előfordul, hogy ez egyáltalán nincs így, sőt, ez gyakran csak a saját fejében van így. Vagy még ott se. ~Mondjuk az azért durva.~ Gondolja magában saját magáról, nos igen, ez is az ő sajátja, mindenesetre esze ágában sincs elfordulni, de persze nem akarja megsérteni Seawilt, így azért el-el fordul, de hazudna, ha azt mondaná, hogy nagyon erőlködik a dolgon. Csak odakukkant, amikor alkalma adódik, s bár a nő nagyon cseles, azért így is több minden látszik belőle, mint korábban. A kecses alakjára szinte ráfeszül a vékony anyag, s a körvonalak gyönyörű ívei szinte beleégnek Valuryen szemébe, majd mikor felkerül a prémes kabát, s alatta semmi más, s úgy áll előtte, és kérdezi a véleményét, szinte elakad a szava.*
-A.. Azta.
*Lép közelebb pár lépést.*
-Gyönyörű vagy...
*Néz rá, s a ruhát már nem is figyeli, csupán a másik szemeiben van elveszve, ahogy közelebb lép, majd még közelebb, s ha tud, oly közel, hogy hallja a másik lélegzetét. Kezét a másik derekára teszi, ha nem ellenkezik nagyon a lány.*
-Minden egyet porcikád imádom.
*S úgy vezeti végig az íves vonalakon finom ujját, ha hagyja, hogy ily módon kényeztesse.*
-A zenét pedig én csinálom, de remélem, hogy nem zavar. Egy kis apró ajándék a tündérektől, ha szeretnéd, majd egyszer elmesélem.
*Néz el a távolba, bár ott csak falak vannak, és az ablak, semmi különös, mégis mintha az elf látna valamit, valami nemlétezőt.*
-De előbb...
*Fordul vissza, s a fülébe suttogja, ha teheti.*
-Nem bánnád, ha megcsókolnálak, Seawil Reandol?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár Val azt hiszi, hogy egyértelműen fogalmaz, valójában gyakran előfordul, hogy ez egyáltalán nincs így, sőt, ez gyakran csak a saját fejében van így. Vagy még ott se. ~Mondjuk az azért durva.~ Gondolja magában saját magáról, nos igen, ez is az ő sajátja, mindenesetre esze ágában sincs elfordulni, de persze nem akarja megsérteni Seawilt, így azért el-el fordul, de hazudna, ha azt mondaná, hogy nagyon erőlködik a dolgon. Csak odakukkant, amikor alkalma adódik, s bár a nő nagyon cseles, azért így is több minden látszik belőle, mint korábban. A kecses alakjára szinte ráfeszül a vékony anyag, s a körvonalak gyönyörű ívei szinte beleégnek Valuryen szemébe, majd mikor felkerül a prémes kabát, s alatta semmi más, s úgy áll előtte, és kérdezi a véleményét, szinte elakad a szava.*
-A.. Azta.
*Lép közelebb pár lépést.*
-Gyönyörű vagy...
*Néz rá, s a ruhát már nem is figyeli, csupán a másik szemeiben van elveszve, ahogy közelebb lép, majd még közelebb, s ha tud, oly közel, hogy hallja a másik lélegzetét. Kezét a másik derekára teszi, ha nem ellenkezik nagyon a lány.*
-Minden egyet porcikád imádom.
*S úgy vezeti végig az íves vonalakon finom ujját, ha hagyja, hogy ily módon kényeztesse.*
-A zenét pedig én csinálom, de remélem, hogy nem zavar. Egy kis apró ajándék a tündérektől, ha szeretnéd, majd egyszer elmesélem.
*Néz el a távolba, bár ott csak falak vannak, és az ablak, semmi különös, mégis mintha az elf látna valamit, valami nemlétezőt.*
-De előbb...
*Fordul vissza, s a fülébe suttogja, ha teheti.*
-Nem bánnád, ha megcsókolnálak, Seawil Reandol?
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 14:58:30
Üzenet elküldve: 2020-04-14 14:58:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Sikeresen kibotorkálnak az udvarba, s Aldo azért valamennyire hálás, hogy Rocha nem teljes súlyával nehezedik rá. Nem azért, mert nem bírná el a nőt, valószínű könnyűszerrel fel is emelné, de egy józanabb állapotban. Most viszont koordinációs képességei, mondhatni, nem igazán remekelnek, de nyugtatja a gondolat, hogy nem ő itt az egyetlen részeg.*
- Sokat gyakoroltam.
*Azért látszik, hogy a régi Aldo sem veszett el teljesen, s fel is bukkan arcán az a bizonyos mosoly, amit Rocha joggal gyűlölhetne. De van egy olyan érzése, hogy a mai este mindenről fog szólni, de kivételesen nem a gyűlöletről vagy utálatról.
Nem tudja nem észrevenni a nő szemében csillogó pajkosságot, s nem tudja palástolni sem az érzelmeket, amit ez az apró gesztus kivált belőle. Szoborszerű arca, színészi mimikája egyre inkább halványulni látszik, s átveszi a helyét valami sokkal őszintébb.
A holdudvarra ő is kellően rácsodálkozik, s át is fut az agyán, milyen históriába illően tökéletesnek tűnhet ez a pillanat, hogy két, egymás iránt nyilván nem közömbös érzésekkel rendelkező személy az éj leple alatt egy ilyen csodálatos helyre vetődik. Leszámítva persze történetük ama apró szépséghibáját, hogy mindketten mattrészegek. Aldo nem szereti a nyálas romantikát, túlzásnak tartja a csokrokat, verseket, szerenádokat, s főleg az ilyen szituációkat. Erre most pont belecsöppen ebbe a giccsbe, s ez a gondolat hitetlenkedő mosolyt csal arcára.*
- Őszintén, nem gondoltam, hogy itt kötünk ki. Mintha egy romantikus színdarabba cseppentünk volna.
*Játékos fintor ül arcára, ahogy körbefordul a kis ösvényen, felmérve a terepet.
Majd, mikor Rocha kényelembe és biztonságba helyezi magát a fa törzsénél, megáll vele szemben, többé-kevésbé stabilan és egyenesen. Nézi, ahogy a nő lehunyja a szemeit, s tekintete elidőzik a telt, formás ajkakon, s a sóhajtástól domborodó mellkason. Mikor az ismét felnéz, gyorsan elkapja tekintetét, s inkább az arany szemekbe fúrja. Az ezt követő mondatra, és vizslató íriszekre pedig kénytelen ismét közelebb lépni, s fél kezével megtámaszkodni a törzsön, a nő vállai felett. Most már egészen közel került Rochához, közelebb, mint az este folyamán bármikor. Ajkaikat csupán egy lélegzetnyi levegő választja el, amit Aldo hirtelen rendkívül frusztrálónak és nem odaillőnek talál. Így hát nem lehet mást tenni, mint megszüntetni ezt a felesleges teret, s az elf a következő pillanatban már intézkedik is ez ügyben. Érezni akarja a nő ajkainak lágy érintését, s úgy érzi, semmi másra nem vágyik az előtte álló félvéren kívül.
Valahol mélyen, tompa tudatában megszólal egy vészjelző. De szapora szívdobogása, lüktető vágyai elnyomják. Elvesztette a maradék józanságát is.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Sikeresen kibotorkálnak az udvarba, s Aldo azért valamennyire hálás, hogy Rocha nem teljes súlyával nehezedik rá. Nem azért, mert nem bírná el a nőt, valószínű könnyűszerrel fel is emelné, de egy józanabb állapotban. Most viszont koordinációs képességei, mondhatni, nem igazán remekelnek, de nyugtatja a gondolat, hogy nem ő itt az egyetlen részeg.*
- Sokat gyakoroltam.
*Azért látszik, hogy a régi Aldo sem veszett el teljesen, s fel is bukkan arcán az a bizonyos mosoly, amit Rocha joggal gyűlölhetne. De van egy olyan érzése, hogy a mai este mindenről fog szólni, de kivételesen nem a gyűlöletről vagy utálatról.
Nem tudja nem észrevenni a nő szemében csillogó pajkosságot, s nem tudja palástolni sem az érzelmeket, amit ez az apró gesztus kivált belőle. Szoborszerű arca, színészi mimikája egyre inkább halványulni látszik, s átveszi a helyét valami sokkal őszintébb.
A holdudvarra ő is kellően rácsodálkozik, s át is fut az agyán, milyen históriába illően tökéletesnek tűnhet ez a pillanat, hogy két, egymás iránt nyilván nem közömbös érzésekkel rendelkező személy az éj leple alatt egy ilyen csodálatos helyre vetődik. Leszámítva persze történetük ama apró szépséghibáját, hogy mindketten mattrészegek. Aldo nem szereti a nyálas romantikát, túlzásnak tartja a csokrokat, verseket, szerenádokat, s főleg az ilyen szituációkat. Erre most pont belecsöppen ebbe a giccsbe, s ez a gondolat hitetlenkedő mosolyt csal arcára.*
- Őszintén, nem gondoltam, hogy itt kötünk ki. Mintha egy romantikus színdarabba cseppentünk volna.
*Játékos fintor ül arcára, ahogy körbefordul a kis ösvényen, felmérve a terepet.
Majd, mikor Rocha kényelembe és biztonságba helyezi magát a fa törzsénél, megáll vele szemben, többé-kevésbé stabilan és egyenesen. Nézi, ahogy a nő lehunyja a szemeit, s tekintete elidőzik a telt, formás ajkakon, s a sóhajtástól domborodó mellkason. Mikor az ismét felnéz, gyorsan elkapja tekintetét, s inkább az arany szemekbe fúrja. Az ezt követő mondatra, és vizslató íriszekre pedig kénytelen ismét közelebb lépni, s fél kezével megtámaszkodni a törzsön, a nő vállai felett. Most már egészen közel került Rochához, közelebb, mint az este folyamán bármikor. Ajkaikat csupán egy lélegzetnyi levegő választja el, amit Aldo hirtelen rendkívül frusztrálónak és nem odaillőnek talál. Így hát nem lehet mást tenni, mint megszüntetni ezt a felesleges teret, s az elf a következő pillanatban már intézkedik is ez ügyben. Érezni akarja a nő ajkainak lágy érintését, s úgy érzi, semmi másra nem vágyik az előtte álló félvéren kívül.
Valahol mélyen, tompa tudatában megszólal egy vészjelző. De szapora szívdobogása, lüktető vágyai elnyomják. Elvesztette a maradék józanságát is.*
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 14:52:40
Üzenet elküldve: 2020-04-14 14:52:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
*A fogadóba érve a férfi nem szól semmit, hanem azonnal a pulthoz lép. Rögtön ki is fizeti a 15 aranyat a Szoba árát. Miután megkapta a kulcsot felmegy, hogy kinyissa az ajtót. Zirnanda már le is ül, hogy a próba előtt még pihenjen egy keveset.*
- Igen, nagyon jó meglepetés lesz, de előbb gyakorlás, aztán irány a fürdő, és végül a meglepetés. Mit szólsz?*-kérdezi a férfi, majd előveszi a saját hangszerét, és pendít párat.*
- Akkor gyakorlásra fel!*-buzdítja az óriás lányt.*
- A te hangszered különleges. Ülő helyzetben két kézzel is lehet pengetni, de álló helyzetben csak egyel. Mivel sok húr van rajta, így könnyedén ki lehet akár egy kézzel is csalogatni a hangokat.*-mondja Xaras, és mutat egy egyszerű vidám dallamot.*
- Próbáld meg lejátszani csak az egyik kezed használatával!*-szól kedvesen a bárd.*
*A fogadóba érve a férfi nem szól semmit, hanem azonnal a pulthoz lép. Rögtön ki is fizeti a 15 aranyat a Szoba árát.
Miután megkapta a kulcsot felmegy, hogy kinyissa az ajtót. Zirnanda már le is ül, hogy a próba előtt még pihenjen egy keveset.*- Igen, nagyon jó meglepetés lesz, de előbb gyakorlás, aztán irány a fürdő, és végül a meglepetés. Mit szólsz?*-kérdezi a férfi, majd előveszi a saját hangszerét, és pendít párat.*
- Akkor gyakorlásra fel!*-buzdítja az óriás lányt.*
- A te hangszered különleges. Ülő helyzetben két kézzel is lehet pengetni, de álló helyzetben csak egyel. Mivel sok húr van rajta, így könnyedén ki lehet akár egy kézzel is csalogatni a hangokat.*-mondja Xaras, és mutat egy egyszerű vidám dallamot.*
- Próbáld meg lejátszani csak az egyik kezed használatával!*-szól kedvesen a bárd.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 10:23:05
Üzenet elküldve: 2020-04-14 10:23:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Az estéjük ezen fordulatát teljes egészében a pálinka bűnének írja fel. Annak a számlájára írja az olyan érzelmek felszínre kúszását, melyeket nem gondolta volna, hogy még valaha képes lesz produkálni. Oly sokáig volt csendes a szíve. Hangja már régóta eltörpült agyától vezérelt racionalitása mellett. De most minden porcikájában érezte, hogy valami végre a felszínre akar törni szíve legmélyéről, s ehhez csak hozzásegítette a pálinka. Pedig olyan profizmussal fedte el érzelmeit, olyan büszke volt magára. Most meg, ha józan énje egy pillanatig kiszakadna testéből minden bizonnyal egy "Normális vagy te nő?" kérdéssel körbe is röhögné. Ennek ellenére, még e tudat mellett is most olyan jó érezni az érzelem szabadságát, azt hogy egy futó arcsimítás mennyire jól esik neki, még akkor is, ha ő az ki rácirógat. Érezni a férfi bőrének melegét és puhaságát. Tisztában van vele, hogy a másnap sok kellemetlen érzést fog magával hozni, de ez egyelőre legyen a holnap problémája.*
- Akkor ezek szerint most jól vagyunk.
*Mosolyodik el kissé kedélyesen, miközben a következő szavak egyszerre késztetik ismételt pironkodásra, s egy halk kacajra.*
- Nagyon mesterien udvarolsz.
*Kacsint rá pajkosan. Majd miközben az ügyetlen próbálkozást a felállásra közösen orvosolják erősebben a férfiba kapaszkodik. Teljes súlyával nem nehezedik rá. Amennyire tudja magát is tartja nem veszi teljes támasztéknak Aldo segítségét. Így is komikus lehet ez a kis szerencsétlenkedésük, egy esetleges asztalborítással fűszerezett felborulást nem akar megkockáztatni. Mielőtt követné a férfit a levegőre még mélyebben magába szívja annak illatát, s amiatt sem zavartatja magát, hogy azzal egyszerre kúszik orrába mindkettejük pálinkaszaga. Számára most ez az egész túl idillinek hat ahhoz, hogy ilyen mellékes apróságok gondot jelentsenek. Egy újabb erős dobbanás a mellkasában viszont jelzi, hogy tényleg ideje, ha kicsit kiszellőzteti a fejét, így tétova léptekkel követi kifelé.
Megérkezve szinte elámul az udvar szépségétől. Érdekes, de még sosem volt idekint. Alkalom biztos lett volna, de társ nem volt mellé. Amiket meséltek neki erről a helyről, az pont egy ilyen idilli hangulathoz illik neki, amihez eddig nem akadt párja.*
- Gyönyörű.
*Szusszan fel, ahogy végigpillant a holdfénnyel átszőtt udvaron. Óvatos léptekkel közben egy fa alá húzódik, majd neki vetve a hátát hunyja le a szemeit, s mély levegőt véve telíti meg tüdejét a hűs, tiszta levegővel. Fejét még mindig nem érzi tisztultnak, de már egy fokkal jobban érzi magát, mint a fogadó alkoholgőzös levegőjén.
Legalább szédülése mérséklődik, így már bátrabban nyitja fel újra szemeit, s arany íriszeivel újfent a kékeket kutatja fel.*
- Jól áll neked a holdfény.
*Kuncog halkan, majd alsó ajkát beharapva méri is végig a férfit. Valóban tetszetős látványt nyújt ahogy a fénysugarak körbeölelik az egész alakját. Akármit is hoz a holnapi kijózanodás ezt az estét, s a feltörő érzéseket biztos, hogy a szívének egy különleges részében fogja eltárolni. Még akkor is, ha az érzéseivel együtt esetleg ezt is kissé mélyebbre száműzi.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Az estéjük ezen fordulatát teljes egészében a pálinka bűnének írja fel. Annak a számlájára írja az olyan érzelmek felszínre kúszását, melyeket nem gondolta volna, hogy még valaha képes lesz produkálni. Oly sokáig volt csendes a szíve. Hangja már régóta eltörpült agyától vezérelt racionalitása mellett. De most minden porcikájában érezte, hogy valami végre a felszínre akar törni szíve legmélyéről, s ehhez csak hozzásegítette a pálinka. Pedig olyan profizmussal fedte el érzelmeit, olyan büszke volt magára. Most meg, ha józan énje egy pillanatig kiszakadna testéből minden bizonnyal egy "Normális vagy te nő?" kérdéssel körbe is röhögné. Ennek ellenére, még e tudat mellett is most olyan jó érezni az érzelem szabadságát, azt hogy egy futó arcsimítás mennyire jól esik neki, még akkor is, ha ő az ki rácirógat. Érezni a férfi bőrének melegét és puhaságát. Tisztában van vele, hogy a másnap sok kellemetlen érzést fog magával hozni, de ez egyelőre legyen a holnap problémája.*
- Akkor ezek szerint most jól vagyunk.
*Mosolyodik el kissé kedélyesen, miközben a következő szavak egyszerre késztetik ismételt pironkodásra, s egy halk kacajra.*
- Nagyon mesterien udvarolsz.
*Kacsint rá pajkosan. Majd miközben az ügyetlen próbálkozást a felállásra közösen orvosolják erősebben a férfiba kapaszkodik. Teljes súlyával nem nehezedik rá. Amennyire tudja magát is tartja nem veszi teljes támasztéknak Aldo segítségét. Így is komikus lehet ez a kis szerencsétlenkedésük, egy esetleges asztalborítással fűszerezett felborulást nem akar megkockáztatni. Mielőtt követné a férfit a levegőre még mélyebben magába szívja annak illatát, s amiatt sem zavartatja magát, hogy azzal egyszerre kúszik orrába mindkettejük pálinkaszaga. Számára most ez az egész túl idillinek hat ahhoz, hogy ilyen mellékes apróságok gondot jelentsenek. Egy újabb erős dobbanás a mellkasában viszont jelzi, hogy tényleg ideje, ha kicsit kiszellőzteti a fejét, így tétova léptekkel követi kifelé.
Megérkezve szinte elámul az udvar szépségétől. Érdekes, de még sosem volt idekint. Alkalom biztos lett volna, de társ nem volt mellé. Amiket meséltek neki erről a helyről, az pont egy ilyen idilli hangulathoz illik neki, amihez eddig nem akadt párja.*
- Gyönyörű.
*Szusszan fel, ahogy végigpillant a holdfénnyel átszőtt udvaron. Óvatos léptekkel közben egy fa alá húzódik, majd neki vetve a hátát hunyja le a szemeit, s mély levegőt véve telíti meg tüdejét a hűs, tiszta levegővel. Fejét még mindig nem érzi tisztultnak, de már egy fokkal jobban érzi magát, mint a fogadó alkoholgőzös levegőjén.
Legalább szédülése mérséklődik, így már bátrabban nyitja fel újra szemeit, s arany íriszeivel újfent a kékeket kutatja fel.*
- Jól áll neked a holdfény.
*Kuncog halkan, majd alsó ajkát beharapva méri is végig a férfit. Valóban tetszetős látványt nyújt ahogy a fénysugarak körbeölelik az egész alakját. Akármit is hoz a holnapi kijózanodás ezt az estét, s a feltörő érzéseket biztos, hogy a szívének egy különleges részében fogja eltárolni. Még akkor is, ha az érzéseivel együtt esetleg ezt is kissé mélyebbre száműzi.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 09:18:28
Üzenet elküldve: 2020-04-14 09:18:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Társaság nélkül//
* Aly korgó gyomorral tér be a Pegazusba. Éhségét Csirkesülttel csillapítja, s 20 aranyat fizet érte. Helyet is foglal az egyik hátsó asztalnál, no nem mintha el akarna rejtőzni bárki elöl is. Egyszerűen csak most ott pillantott meg először egy üres asztalt. Minden sietség nélkül fog bele a csirke elfogyasztásába. Hová is siessen? Hiszen nincsen senkihez hozzákötve. Bár való igaz, hogy egy kis társaságnak örülne, de magányosan is jól érzi magát. Jó fél óra telik el, mire végez az étkezéssel, s indulásra készül. Először Wollyt nézi meg az istállóban, aztán valószínűleg kimegy a kúthoz. *
* Aly korgó gyomorral tér be a Pegazusba. Éhségét Csirkesülttel csillapítja, s 20 aranyat fizet érte.
Helyet is foglal az egyik hátsó asztalnál, no nem mintha el akarna rejtőzni bárki elöl is. Egyszerűen csak most ott pillantott meg először egy üres asztalt. Minden sietség nélkül fog bele a csirke elfogyasztásába. Hová is siessen? Hiszen nincsen senkihez hozzákötve. Bár való igaz, hogy egy kis társaságnak örülne, de magányosan is jól érzi magát. Jó fél óra telik el, mire végez az étkezéssel, s indulásra készül. Először Wollyt nézi meg az istállóban, aztán valószínűleg kimegy a kúthoz. *
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 03:26:11
Üzenet elküldve: 2020-04-14 03:26:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Bár talán már kezdené már elfelejteni, mi mindent hordott össze részegen, de Rocha igéző pillantása, és a hirtelen torkán akadt szó mintha visszarántaná egy rövid pillanatra a valóságba. Már éppen összeszedné maradék józanságát, hogy egy épkézláb magyarázattal álljon elő, de a nő szájából elhangzó mondat, és az a végtelenül gyengéd érintés végleg belefojtja azt a hideg és minden érzés elől menekülő énjét, akinek mindig mutatta magát. Nem akar ellenkezni az ital okozta hirtelen , hullámszerűen előtörő érzések ellen, amit oly régóta nem érzett. Nem is tudja, érzett-e valaha egyáltalán ilyeneket, könnyen lehet, hogy kiskorától fogva neveltetése, és folyton változó környezete miatt nem engedte felszínre törni őket. Nem hitte volna, hogy a kelleténél több pálinka, s egy különleges, számára megfejthetetlen nő kiválthatja ezt belőle valaha ezt. De jelenleg semmi kedve ellenkezni, ahhoz túlságosan bódult, s túl jólesik néhány órára normális, érző lénynek lennie. Mennyivel más így azokba az arany szemekbe nézni. S mennyivel más így az arcához érő, finom női kezet megfogni, és tartani egy kis ideig, mintha valami törékeny virág lenne. Igyekszik elnyújtani a pillanatot, mintha azt akarná, örökké tartson.*
- Lehetséges. De talán én sem voltam megfelelő passzban.
*Ismétli félig Rocha szavait, elidőzve az aranybarna szemek nyugodt tengerében. Immár nem nagyon maradt józan gondolata, s talán megtörtént, amitől annyira tartott még az ivászat megkezdése előtt. Egy gyengébb oldalát mutatja, amit sohasem akart, hogy bárki megpillantson, mert már rég elásta.*
- Te is szép vagy. Vagyis... Szépek a szemeid.
*Bókol ő is, ügyetlenebbül és őszintébben a szokásosnál.
Viszont amikor a nő ingatagul lábra áll, Aldo is mozdul, mintha megérezné a közelgő esést. S kissé határozottabban, bár ő maga sem a legnagyobb szilárdsággal, de feláll, így pont időben el tudja kapni Rochát, megelőzve, hogy a nő a kemény padlón landoljon. Amennyire csak tőle telik, a lehető legstabilabban igyekszik átkarolni a derekát, s biztos támaszt nyújtani, de mindenesetre mókás látvány lehet a részeg páros a külső, józanabb szemlélőknek. Hagyja, hogy Rocha, ha akar, szinte teljesen rá támaszkodjon, s még élvezi is testének közelségét, bőre érintését. Eszében sincs egyedül hagyni a nőt, s az utcára sem szívesen engedné ki, így ha a másik nem ellenkezik, inkább bizonytalan léptekkel a hátsó ajtó felé indul.*
- Rendben, akkor levegőzzünk egy kicsit.
*Hallott már a holdudvar misztikus szépségéről, de ő maga még egyszer sem lépett ki oda, nem hogy egy nő társaságában. Csak reméli, hogy ilyen kései időpontban nem akad ott más, aki megzavarná ezt a számára oly nagyszerűnek ható pillanatot.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Bár talán már kezdené már elfelejteni, mi mindent hordott össze részegen, de Rocha igéző pillantása, és a hirtelen torkán akadt szó mintha visszarántaná egy rövid pillanatra a valóságba. Már éppen összeszedné maradék józanságát, hogy egy épkézláb magyarázattal álljon elő, de a nő szájából elhangzó mondat, és az a végtelenül gyengéd érintés végleg belefojtja azt a hideg és minden érzés elől menekülő énjét, akinek mindig mutatta magát. Nem akar ellenkezni az ital okozta hirtelen , hullámszerűen előtörő érzések ellen, amit oly régóta nem érzett. Nem is tudja, érzett-e valaha egyáltalán ilyeneket, könnyen lehet, hogy kiskorától fogva neveltetése, és folyton változó környezete miatt nem engedte felszínre törni őket. Nem hitte volna, hogy a kelleténél több pálinka, s egy különleges, számára megfejthetetlen nő kiválthatja ezt belőle valaha ezt. De jelenleg semmi kedve ellenkezni, ahhoz túlságosan bódult, s túl jólesik néhány órára normális, érző lénynek lennie. Mennyivel más így azokba az arany szemekbe nézni. S mennyivel más így az arcához érő, finom női kezet megfogni, és tartani egy kis ideig, mintha valami törékeny virág lenne. Igyekszik elnyújtani a pillanatot, mintha azt akarná, örökké tartson.*
- Lehetséges. De talán én sem voltam megfelelő passzban.
*Ismétli félig Rocha szavait, elidőzve az aranybarna szemek nyugodt tengerében. Immár nem nagyon maradt józan gondolata, s talán megtörtént, amitől annyira tartott még az ivászat megkezdése előtt. Egy gyengébb oldalát mutatja, amit sohasem akart, hogy bárki megpillantson, mert már rég elásta.*
- Te is szép vagy. Vagyis... Szépek a szemeid.
*Bókol ő is, ügyetlenebbül és őszintébben a szokásosnál.
Viszont amikor a nő ingatagul lábra áll, Aldo is mozdul, mintha megérezné a közelgő esést. S kissé határozottabban, bár ő maga sem a legnagyobb szilárdsággal, de feláll, így pont időben el tudja kapni Rochát, megelőzve, hogy a nő a kemény padlón landoljon. Amennyire csak tőle telik, a lehető legstabilabban igyekszik átkarolni a derekát, s biztos támaszt nyújtani, de mindenesetre mókás látvány lehet a részeg páros a külső, józanabb szemlélőknek. Hagyja, hogy Rocha, ha akar, szinte teljesen rá támaszkodjon, s még élvezi is testének közelségét, bőre érintését. Eszében sincs egyedül hagyni a nőt, s az utcára sem szívesen engedné ki, így ha a másik nem ellenkezik, inkább bizonytalan léptekkel a hátsó ajtó felé indul.*
- Rendben, akkor levegőzzünk egy kicsit.
*Hallott már a holdudvar misztikus szépségéről, de ő maga még egyszer sem lépett ki oda, nem hogy egy nő társaságában. Csak reméli, hogy ilyen kései időpontban nem akad ott más, aki megzavarná ezt a számára oly nagyszerűnek ható pillanatot.*
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 02:22:05
Üzenet elküldve: 2020-04-14 02:22:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Nem gondolta volna, hogy a férfi neki is áll a mesének erről a bizonyos nőről. A szemeit kissé megforgatva sóhajt fel, ahogy hallgatni kezdi Aldo szavait. Viszont ahogy egyre ismerősebbnek tűnik ez a bizonyos fehérnép a szemöldökei fel is szaladnak homlokára.
Aprót nyelve fürkészi az arcát, s az este alatt talán először ragadt is benne a szó. Ritka esetek egyike, főleg, ha iszik, hogy hang sem jön ki a torkán, de ez az elf olyan dolgokat képes belőle kihozni, ami eddig nem sok más egyednek sikerült.*
- Lehet, hogy csak félreismertétek egymást az elején.
*Szusszan fel halkan, ahogy az utolsó pohárért tapogat, majd a szemeit lesütve kapja kézbe, azonnal le is hajtva. A pálinka mellett már a férfinak is sikerül azt a pírt az arcára idézni. Eljött az idő, hogy a pálinka szabad utat adjon az érzelmeknek, s ne kelljen erősen döngetni az ajtót, amit Rocha bezárt maga mögött. Az ajtó lassan kitárul, s ezzel a lányt is sikeresen levették a lábáról.
Holnap biztos a fejfájáson kívül nagyobb baja is lesz, de jelen esetben ez egyáltalán nem érdekli. Most csak egyetlen dolog kering az agyában, hogy végre, ha csak egy pillanatnyi időre is, de megérinthesse a férfit. Tétován, mint egy esetlen kislány nyúl át az asztal fölött, hogy finoman rásimítson a férfi arcára, miközben jég kék szemeibe fúrja a sajátját.*
- Talán pont nem volt jó passzban.
*Mosolyodik el gyengéden, ahogy finoman cirógat arcára hüvelykjével. Abban az apró szegletben, amely elméjében még nagyjából józan maradt tudja, hogy ez holnap nagyon kellemetlen érzések hadát fogja megidézni, de elméje többi része már rég kikapcsolt, hogy ezzel most foglalkozni akarjon. Most ki akarja élvezni a puha bőr tapintását és az igéző szemek pillantását.*
- Ahj, olyan szépek a szemeid.
*Sóhajtja, majd mint kit álmából riasztottak fel, a kezét elkapva nyög is fel zavartan.*
~A maradék eszem is elittam.~
*Szorítja össze a szemeit, hátha egy kis józanságot magára tud erőltetni. Szívének heves kalapálását is igyekszik lassítani, ahogy mély levegőt vesz.*
~Levegő. Ez az!~
*Kapja is vissza a tekintetét a férfira, majd kissé elvigyorodva támaszkodik két kézzel az asztalra, ahogy nem túl határozott magabiztossággal kezdje magát feltornázni a székről. Amint sikerrel jár a mutatvánnyal óvatos gondossággal kerüli meg az asztalt, de minden lépésnél imbolyogva halad. Nem is kell sokáig várni, hogy az egyensúlya elhagyja. Egy kétségbeesett nyögés és már csuklanak is össze a lábai. Ha szerencsés, akkor oldalvást a férfi ölébe landol, ha amaz nem hagyott neki időben szabad helyet, akkor feneke a fogadó padlóján koppan, de mindkét végkimenetelnél bárgyú vigyorral pillog fel a férfira.*
- Ki kell mennem a levegőre.
*Szusszantja végül, s most hosszú ideje először igyekszik kerülni a megbabonázó kék pillantásokat.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Nem gondolta volna, hogy a férfi neki is áll a mesének erről a bizonyos nőről. A szemeit kissé megforgatva sóhajt fel, ahogy hallgatni kezdi Aldo szavait. Viszont ahogy egyre ismerősebbnek tűnik ez a bizonyos fehérnép a szemöldökei fel is szaladnak homlokára.
Aprót nyelve fürkészi az arcát, s az este alatt talán először ragadt is benne a szó. Ritka esetek egyike, főleg, ha iszik, hogy hang sem jön ki a torkán, de ez az elf olyan dolgokat képes belőle kihozni, ami eddig nem sok más egyednek sikerült.*
- Lehet, hogy csak félreismertétek egymást az elején.
*Szusszan fel halkan, ahogy az utolsó pohárért tapogat, majd a szemeit lesütve kapja kézbe, azonnal le is hajtva. A pálinka mellett már a férfinak is sikerül azt a pírt az arcára idézni. Eljött az idő, hogy a pálinka szabad utat adjon az érzelmeknek, s ne kelljen erősen döngetni az ajtót, amit Rocha bezárt maga mögött. Az ajtó lassan kitárul, s ezzel a lányt is sikeresen levették a lábáról.
Holnap biztos a fejfájáson kívül nagyobb baja is lesz, de jelen esetben ez egyáltalán nem érdekli. Most csak egyetlen dolog kering az agyában, hogy végre, ha csak egy pillanatnyi időre is, de megérinthesse a férfit. Tétován, mint egy esetlen kislány nyúl át az asztal fölött, hogy finoman rásimítson a férfi arcára, miközben jég kék szemeibe fúrja a sajátját.*
- Talán pont nem volt jó passzban.
*Mosolyodik el gyengéden, ahogy finoman cirógat arcára hüvelykjével. Abban az apró szegletben, amely elméjében még nagyjából józan maradt tudja, hogy ez holnap nagyon kellemetlen érzések hadát fogja megidézni, de elméje többi része már rég kikapcsolt, hogy ezzel most foglalkozni akarjon. Most ki akarja élvezni a puha bőr tapintását és az igéző szemek pillantását.*
- Ahj, olyan szépek a szemeid.
*Sóhajtja, majd mint kit álmából riasztottak fel, a kezét elkapva nyög is fel zavartan.*
~A maradék eszem is elittam.~
*Szorítja össze a szemeit, hátha egy kis józanságot magára tud erőltetni. Szívének heves kalapálását is igyekszik lassítani, ahogy mély levegőt vesz.*
~Levegő. Ez az!~
*Kapja is vissza a tekintetét a férfira, majd kissé elvigyorodva támaszkodik két kézzel az asztalra, ahogy nem túl határozott magabiztossággal kezdje magát feltornázni a székről. Amint sikerrel jár a mutatvánnyal óvatos gondossággal kerüli meg az asztalt, de minden lépésnél imbolyogva halad. Nem is kell sokáig várni, hogy az egyensúlya elhagyja. Egy kétségbeesett nyögés és már csuklanak is össze a lábai. Ha szerencsés, akkor oldalvást a férfi ölébe landol, ha amaz nem hagyott neki időben szabad helyet, akkor feneke a fogadó padlóján koppan, de mindkét végkimenetelnél bárgyú vigyorral pillog fel a férfira.*
- Ki kell mennem a levegőre.
*Szusszantja végül, s most hosszú ideje először igyekszik kerülni a megbabonázó kék pillantásokat.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 02:03:52
Üzenet elküldve: 2020-04-14 02:03:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Sharen'na és Doras //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Jóleső elégedettséggel tölti el, hogy láthatóan kellemetlen helyzetbe hozta Dorast figyelmetlensége szemrehányásával. De ez a pillanatnyi diadalmámor hamar el is úszik, mikor a másik, bár csak játékosan, de megfeddi nem túl udvarias jelzője miatt, ami csak úgy kiszaladt a nő száján. Pedig aztán tényleg nem gondolja a férfit tuskónak, s bár alapból van a barbár nőnek egy nyers modora, azért az ital is jócskán hozzátett ahhoz, hogy a meggondolatlan szavak kiszaladjanak száján. Így hát arca bűnbánó mosolygásba fordul, s mivel sosem próbálta elpalástolni feltörő érzelmeit, ez a bűntudat jól meg is látszik rajta, már-már aranyos ábrázatot kölcsönözve Rennának.*
- Ne haragudj, nem úgy értettem, csak kiszaladt a számon. Tudod, nem sűrűn találkozom hozzád hasonló férfival. A legtöbben mindenféle nyálas mondatokkal jönnek, amit ki nem állhatok, meg sokszor nem is értem, mit akarnak.
*Magyarázkodik az alkohol hevében.*
- Egyszerű embernek tartom magam, szeretem az egyenes beszédet, s nem bírom a mellébeszélést. A tuskó jelzőt sem bántásból használom, jól tudom, én magam is az vagyok.
*Szemével közben követi a Doras kezében tartott pálinkát, s amint az közelebb ér, megpróbálja egy hirtelen mozdulattal elragadni. Amennyiben sikerül, úgy lehúzza, s megadóan ki is mondja hálája jeléül a szép szavakat.*
-Esküszöm, Doras úr, hogy a lőcse szent és sérthetetlen.
*Majd jóleső kacagással zárja le, bár komolyan veszi fogadalmát, hiszen nem szokás hamisan esküdözni, még megharagudnának rá az istenek.*
- Tessék aranyom, kimondtam, remélem elégedett vagy.
*Vigyorog rá, közelebb hajolva az asztal felett, már-már szinte elérve a másik csábítóan szőrös arcát.
Ha viszont nem sikerül elérnie a poharat, s meginnia a benne rejlő tüzes italt, akkor mindez a jelenet elmarad, s nem esküszik ő semmire, csak durcásan összeszorítja sötét ajkait.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Jóleső elégedettséggel tölti el, hogy láthatóan kellemetlen helyzetbe hozta Dorast figyelmetlensége szemrehányásával. De ez a pillanatnyi diadalmámor hamar el is úszik, mikor a másik, bár csak játékosan, de megfeddi nem túl udvarias jelzője miatt, ami csak úgy kiszaladt a nő száján. Pedig aztán tényleg nem gondolja a férfit tuskónak, s bár alapból van a barbár nőnek egy nyers modora, azért az ital is jócskán hozzátett ahhoz, hogy a meggondolatlan szavak kiszaladjanak száján. Így hát arca bűnbánó mosolygásba fordul, s mivel sosem próbálta elpalástolni feltörő érzelmeit, ez a bűntudat jól meg is látszik rajta, már-már aranyos ábrázatot kölcsönözve Rennának.*
- Ne haragudj, nem úgy értettem, csak kiszaladt a számon. Tudod, nem sűrűn találkozom hozzád hasonló férfival. A legtöbben mindenféle nyálas mondatokkal jönnek, amit ki nem állhatok, meg sokszor nem is értem, mit akarnak.
*Magyarázkodik az alkohol hevében.*
- Egyszerű embernek tartom magam, szeretem az egyenes beszédet, s nem bírom a mellébeszélést. A tuskó jelzőt sem bántásból használom, jól tudom, én magam is az vagyok.
*Szemével közben követi a Doras kezében tartott pálinkát, s amint az közelebb ér, megpróbálja egy hirtelen mozdulattal elragadni. Amennyiben sikerül, úgy lehúzza, s megadóan ki is mondja hálája jeléül a szép szavakat.*
-Esküszöm, Doras úr, hogy a lőcse szent és sérthetetlen.
*Majd jóleső kacagással zárja le, bár komolyan veszi fogadalmát, hiszen nem szokás hamisan esküdözni, még megharagudnának rá az istenek.*
- Tessék aranyom, kimondtam, remélem elégedett vagy.
*Vigyorog rá, közelebb hajolva az asztal felett, már-már szinte elérve a másik csábítóan szőrös arcát.
Ha viszont nem sikerül elérnie a poharat, s meginnia a benne rejlő tüzes italt, akkor mindez a jelenet elmarad, s nem esküszik ő semmire, csak durcásan összeszorítja sötét ajkait.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436