//Zugivók//
*Meglepetten veszi észre, hogy egy kabát került a kezébe. Értetlenül néz testvérére, akitől a kabátot kapta. Az indokolatlan kabát magyarázatát hallva legszívesebben a szemeit forgatná, de nem akar egy frissen szerzett ismerős előtt látványos vitába kezdeni, így végül nyugalmat erőltet magára, és kedves hangon így szól.*
- Rendben, nézd, begombolkozok. *Mondja, és valóban végiggombolja bársonykabátját egészen annak legaljáig, ezzel testének nagy részét eltakarva. Bár így jóval kevésbé mutatós látványt nyújt, pusztán egy kabát segítségével nem lehetséges teljesen elfedni testének minden ívét.* - Így ni. Látod? Így már biztosan nem fázok meg. Tessék, visszaadom a kabátod, te se fázz meg. *És valóban vissza is adja.
A kényszeres öltöztetés még csak meglepte, de a bortilalom miatt már a szemforgatásnál jóval többet lenne kedve csinálni. Testvére első néhány mondatánál még csak az arcába tolul a vér, elpirul, de egy szót sem szól. ~ A szégyen. Ezt a szégyent. Így lejáratni valaki más előtt. ~ és érzi ahogy a tea illata elárasztja a levegőt – pont, mint ahogy a vér árasztja el az agyát. Szinte lüktet a feje a dühtől.*
- Ezt iszom. *Ismétli meg Narcy szavait feszült hangon.* De tudod mit _nem_ bírok még? *Néz rá szikrázó tekintettel testvérére. Nagyon reméli, hogy átment az üzenet.
Hiszen, hogy ne tudná pont ő, hogy mi az, amit ennyire rühell. Ami miatt odáig elment, hogy otthonát elhagyva a teljes bizonytalanságba induljon, neki a vakvilágnak, amelyről szinte semmit sem tud. Ha nem épp a bolondos nárciszfelhőjében fürdik a másik, akkor meg kell értenie, hogy ez az egyszerű kérdés voltaképpen fenyegetés. Hogy a lány akár újra megteszi mindezt, ha kell – csak ezúttal nélküle. Valószínűleg fájna, esetleg még meg is bánná, de ha kellene, megtenné. Mindenesetre egyelőre nem tervezi otthagyni a másikat, főleg nem ilyen hirtelen felindulásból, elvégre most csak egy pohár borról van szó. De azért jobbnak látja figyelmeztetni őt erről. Jó lesz, ha mindkét fél megérti mivel jár az ő korlátozása.
Részével az őt ért inzultust ennyivel lezárta, és ennek megfelelően is viselkedik. Ingerült kérdését követően felkapja a teát és hevesen belekortyol. Jól le is égeti vele a nyelvét, de ezt egy aprócska fintoron kívül semmivel nem jelzi. Magában persze cifrákat mond. Ezután ismét szájához emeli a csészét és finoman megfújkálja a benne lévő teát mielőtt aprót kortyolna belőle.
~ Nocsak, nocsak. Mindennek a mestere. Akár hasznos is lehet ez a figura. ~ vet egy elismerő pillantást bátyja irányába.*
- Nem pont színész. Közelebb áll hozzá az „artista” jelző - tudod, amit az előbb mondtál. *Szól ki monológja közben Narcynak. Már megszokta, hogy a másik néha össze-vissza beszél, de néha azért nem árt kijavítani.* - Előadóművész szeretnék lenni. *Nyílik meg végül. Látszik rajta, hogy komolyan mondja. Még a teát is leteszi a kezéből az asztalra egy komor koppanással.* - Csak még a számomat nem találtam ki. *Veti hátra magát frusztráltan székében. Ezután nyílt ötletelésbe kezd, hátha egy kívülálló szem meglát egy olyan lehetőséget, ami neki eddig nem jutott eszébe. A felsorolt jelzőket ujjain számolja, de nem túl következetesen.* - Hajlékony vagyok, viszonylag erős is, precíz, és ha kell, gyors. Tőrdobásban sem vagyok rossz. Csapatjátékosnak ugyan nem mondanám magam, de Narcyval elég jól össze tudok dolgozni. Csak még arra nem jöttem rá, hogy ezeket hogyan tudnám a legjobban hasznosítani. *Sóhajt, egy pillanatra lehunyja szemét, majd Zakarhoz fordul érdeklődő tekintettel.* - Neked esetleg van valami ötleted?