// Elveszett lélek //
~ Vakmerő vagyok? Lehet. Meggondolatlanul cselekszek? Az is megeshet. Ez most már mind nem számít, bent vagyok, teljes biztonságban, és ez a lényeg. Sricmor is megbízott bennem, így a legkevesebb amit tehetek, hogy én is ugyan így viselkedek vele. ~
* Talán csak az óriás meglepően barátságos személyisége teszi, vagy a sok izgalom, de félelme máris elillan, és büszkén ül a magaslaton, mindenki feje felett. Szinte mesébe illő a kettőjük bevonulása, de az igazán mesés rész még csak ezután következik. *
- Én nem tudom, hogy mennyi óriással találkozhattam már előtted, de te vagy az egyetlen akit meg is jegyeztem, szóval vehetjük úgy, hogy ezt még én sem próbáltam korábban.
* A derűs mosolyt egyből viszonozza, majd menne is megrendelni az ételt, mikor újdonsült barátja udvariasan felajánlja, hogy a mai adagját állja. Az ilyen dolgokat nem szabad vissza utasítani, hisz szívből jönnek, de Irumi mégis enyhén szégyenkezve, temérdek köszönettel tarkítva fogadja csak el a figyelmességet. Amíg várnak dióhéjban elmeséli a felejtés történetét, és a további terveiről is ejt pár szót. *
- Ez érdekes kérdés. Azért jó lenne tudni, hogy ki is vagyok én, meg miért történt ez velem, de szerintem ez még várhat. Most jobban tenném, ha egy darabig hagyom a múltat a homályban, és a jövő felé nézek. Aztán majd később mikor már készen állok egy ekkora kalandra, csak akkor megyek az elvesztett emlékeim kutatására.
* A lakoma nyomban meg is érkezik az asztalra egy gyümölcsös tál, és főttétel személyében. Elképedve figyeli a sok finomságot amiket kapott, viszont az is feltűnik neki, hogy a másik előtt nincs semmi. Persze ő nem tudja, hogy az égimeszelő már tele tette hasát áfonyával, így nehezen hagyja nyugodni a dolog.
~ Lehet, hogy csak valami nagyot kért amit hosszan kell készíteni és ezért nem ért még ide. A Csirkesült vagy Kolbász mind bonyolultabb ételek, hátha azok lesznek. ~
Várni azonban nem szeret, így neki is fog a sajátjának. A mai nap után nem finomkodik egyből a főfogással kezd. Jóízűen falatozik belőle, közben lábait játékosan lengetve az asztal alatt. Míg fogy az étel neki is fog, hogy elmagyarázza miként estek vele a dolgok az erdőben, és hogyan is talált rá az útra a mocsárban, ahol aztán segítséget kapott a két férfitől, akik elhozták a városba. Azt is elmondta, hogy miket látott megérkezéskor, és azt, hogy a főtéren is már kiszúrta a tömegben Sricmort, de akkor még nem mert beszélni vele. Azt a részt, hogy az első pár utcában elveszett, finoman elhallgatja, és csak úgy adja elő mintha alapból is a fogadóba tartott volna. Innentől már ő is tudja a történet többi részét, így a regélést be is fejezi, és ismét az evésre koncentrál. A gyümölcs tál maradt már csak, mikor ismét elkezdi piszkálni a dolog, hogy az asztal másik oldala továbbra is üres.
~ Ez így nem állapot, hogy csak én eszek, milyen lusták itt az emberek, hogy csak nekem készítik el a kikérteket. ~ *
- Látom neked még nem hozták meg amit rendeltél. Addig gyere, te is egyél a gyümölcs tálból, nehogy éhen maradj.
* Majd megfogja a legszebb piros almát amit talál, és azt nyújtja neki, hogy abból aztán egy nagyot haraphasson. *