//Második szál//
*A visszaforduló után a fogadó területére ér a doktor. Habár a fogadóba nem teszi be a lábát, mégis szemügyre veszi azt. Nagy hangzavar és mulatozás zaja szűrődik ki az ablakokon. Szinte hallani, ahogy a sörös kupák tompa hangja vagy egymásnak, vagy az asztalnak csapódik. A tesztoszteron és a férfi hormonok csak úgy áradnak a levegőben. Afomag, aki soha nem iszik alkoholt, mivel jobb szereti, ha értelme és agya mindig friss és használható, így egy gúnyos és lenéző pillantást vet a méltán híres fogadó irányába, majd tovább indul a piac irányába. Csak a megtekintendő állatok járnak a fejében és az, hogy miféle szerzeteket tudhat majd magáénak.
Ötletelése folyamán ismét előveszi jegyzetét és egy apró fába ágyazott széndarabot, amely írásra, vagy rajzolásra szolgál.* ~Ha azt vesszük nem is mindegy milyen kutyát veszek. Lehet, hogy többféle életkorban lévőt kéne. Lenne egy kölyök, egy középkorú és egy idősebb. Emellett az sem lenne rossz, ha valamelyik betegségben szenvedne.~ *Mosolyodik el a doktor úr.* ~Főleg ha abban a furcsa kórban, amelytől habzik a száluk és időnként rátámadnak az emberre. Az a kor régóta mozgatja a fantáziámat, mivel maga betegség valószínűleg a nyálban található, így kenetet venni belőle sem lenne nehéz. Azután pedig a már eleve cseppfolyós kórokozót, könnyű bejuttatni más élőlénybe. Elég ha megitatom, vagy egy nyílt sebbe dörzsölöm, és így már is bejut a szervezetbe. Hiszen maga kor is a harapással fertőzi meg az áldozatot.~ *Egy pillanatra meg is torpan az ötlete miatt, és nekidől az utca egyik fakerítésének.* ~Ha jól számolom egy ilyen kutya nem is kerülhet túl sokba.~ *Nevet fel hangosan.* ~Hiszen kinek kéne egy olyan dög, amelyeik nem jó semmire és még veszélyes is. Lehet, hogy ingyen is odaadják nekem. Hát ez remek.~ *Lejegyzi a jegyzetfüzetébe és tovább indul a piac felé. Közben újabb ötleteken gondolkodik, hátha lenne még olyan, amit meg tud valósítani és előreviszik majd a kutatásokat.*