Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Füves puszta (új)
Ingoványos vidékErdőmélye (új)
Mágustorony (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1548. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-05 19:40:25
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya -> 1. A Föld tornya//

* Elindulnak a többiek felé. Azonban a rövidnek hitt út sokkal hosszabbra nyúlik el. Nem is igazán a távolsággal van probléma, hanem inkább az idővel, mintha meghajlott téren és időn keresztül érkeznének. Igyekszik a tőle telhető leggyorsabb tempóban Laor sarkában maradni, de még így is csak lassított felvételben látja ami Frandrrel és Krestvirrel történik. *
- Számíthatsz rám! Nem engedem, hogy bajotok essen - * felel elhivatottan a tündérlány, ahogy úgy tűnik nagy lassan talán megérkeznek végre a céljukhoz. A férfi mosolyára haloványan visszamosolyog, hiába nehezen kivehető Laor mimikája azért a mindig pozitív tündér az ilyesmit kiszúrja.
A katona következő mondata viszont meglepi. Mosolya még szélesebbé válik és el is vörösödik ahogy zavarba jön. *
- Ugyan Laor, te vagy a vezér, ne érezd magad rosszul hát azért hogy parancsokat kell adnod - * kacsint rá, s el is indul Krestvir felé ahogy a férfi kérte. Közben azért csak visszafordul, mert úgy véli nem árt egy kis gyorsaság Frandrnek sem, ezért meglódítja kezét ésFrandr'd Gruadfelé hajít 1 Mandulabarna varázsitalt, hogy rajta ne fogjon az idő. . Amikor odaér Krestvir mellé biccent mosolyogva, köszöntés gyanánt, aztán a támadókra koncentrál, hogy gyorsan tudjon reagálni, ha valamelyik férfi bajban lenne.*


1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-04 02:04:26
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 690
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 8 körig//

*Vad kapálódzása végül sikerrel jár. El lesz engedve. A kezében lévő zsibbadás jelen állapotában nem érdekli. Sőt, semmi nem érdekli csak a túlélési ösztön. A szívét hallja a fülében dobolni és az nyílvessző szinte lassított felvételként hasít a démonlény fejébe. A fiú mindenesetre így látja. Számon tartani őket már nem képes csak ösztönösen tudja, hogy van még egy. Tekintetét rá szegezi ahogy halad felé és ismét megemelné a kardját, hogy védje magát, de a keze nem akar engedelmeskedni. Tényleg van súlya a fegyvernek még ha nem is annyira, mint egy nehezebb fajtának, de valami nincs rendben. A fiú érzi, hogy képtelen megemelni a fegyvert. Nézi a felé haladó démonkutyát, az erőlködéstől vicsor húzódik a szájára majd kicsúszik alóla a talaj és elmerül a sötétségben. Az utolsó érzés ami áthalad az agyán a halálfélelem.*


1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-03 18:38:48
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 952
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya -> 1. A Föld tornya//

*Soha nem foglalkozott vele, igazán nem is érdekelte, hogy az alkimisták miket művelnek félhomályos, titokzatos laboratóriumaikban. Így arról sem lehet fogalma, hogy miféle matériából kotyvasztják varázsos főzeteiket (talán jobb is így), de az bizonyos, hogy nagy erővel bírnak ezek a tinktúrák. Ezúttal szó szerint. Riri újabb ajándékától Laor szabályosan úgy érzi, hogy ezt az átkozott tornyot is ki tudná fordítani a földből. Erre szerencsére végül nem kerül sor, így sikeresen kikeverednek belőle és hamarosan már Frandrék felé igyekezhetnek. Ott pedig nem tűnik rózsásnak a helyzet. Krestvir belépője látványos, de egy mágustól ez nem meglepő. Az viszont igen, hogy Laor úgy érzi, mintha - saját maga is meglepődik a furcsa gondolaton - mézbe ragadt volna az idő. Ő úgy érzi, hogy rendes tempóban mozog, a tündér is kitesz magáért és nem marad el mögötte, de minden más rajtuk kívül kínosan lassan történik. És hogy teljes legyen ez a képtelen kép, hiába szaporázza a lépteit, úgy érzi, hogy soha nem éri el a társait.*
- Maradj távol a dögöktől! *pillant a tündérre, ahogy lassan és tényleg lassan közelednek* Néhány toportyánnal csak elbánunk, de azért jó, ha kezed ügyében tartasz pár gyógyító fiolát.
*Ririre mosolyog, ami nem biztos, hogy jól kivehető. Laor bajsza és szakálla mostanra olyan hatást ad, mintha gazdája épp most nyelt volna le egy nádfedeles falut. Aztán meglódul az idő, a hirtelen változás meg is lepi a harcost, mintha megtorpanna. De lehet, hogy ez azért történik, mert egy baljóslatú hang vág bele a levegőbe és ezt sokkal aggasztóbbnak tartja, mint néhány farkast.*
- Tudom, hogy mindig csak azt hallottad, hogy tedd ezt, csináld azt és nem hagytuk, hogy a dolgok sűrűjébe csöppenj. De csak azért, mert nem akarjuk, hogy bajod essék és féltettünk.
*Szeme sarkából látja a félvért, amint megfeszíti az íját.
~Jó, ő talán nem.~
Karddal a kezében fordul a hang irányába és úgy próbál helyezkedni, hogy ha az a Bhar vagy ki a frász megérkeznék, vele találkozzon először.*
- Még egyszer kénytelen vagyok ezt tenni: maradj Krestvir mellett! Azt hiszem, itt ő a legbiztosabb pont. És köszönöm.
*Aztán a bhaaaarsonyosan búgó hang felé néz, csuklóból fordít egyet a karodon, ami a szokottnál rövidebb artheniori pengével egész könnyen megy.*
- Gyere szépen, Bahr... Brah... Bhakker! *elvigyorodik és bal kezével pödör egyet a bajszán* Ideje véget vetni ennek!

Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az erőt a következő két körre.

1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-02-27 12:05:06
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 793
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 8 körig//

*Lövése talál, de Alyo nem bízza el magát, mert ezek a dögök csak nem akarnak eltűnni mind egy szálig. Újabb vessző kerül az idegbe, újra lő, bele az utolsó farkas szügyébe, vagy akár az oldalába, ahogyan a legtisztább célpontot adja.
Ha lövése talál, akkor lesz lehetősége felmérni a kormos állapotát, és ha úgy van, akkor bizony az ájult szájába beletölti a zöldet és eszméletre pofozza. Abból a roppant prózai okból, hogy nem akarja visszacipelni a többiekhez. Bár megfordul a fejében, hogy simán itt hagyja, de ez még annak ellenére is ellenkezik a morális elképzeléseitől, hogy Quantall egy kormos fattyú.
Ha nem sikerült megszabadulni az utolsó farkastól, akkor nyilván újra kell tervezze az egészet, legalább onnantól, hogy megpróbálja lelőni.*


1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-02-23 19:31:29
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 865
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//

*Észleli, hogy valami nem teljesen megszokott, még mágus mértékkel mérve sem, ahogy a varázslat megfogan. De végeredményben különösebb gond nélkül megérkezik a Föld tornyának közelébe, ami ezen az átkos helyen szerencsésnek mondható.
Jól látja ő is, amire Kilencedik sipákolva panaszkodik, de ő még tetézni igyekezne ezt a kiáltásával, hátha a másik rémség is inkább vele foglalkozna akkor Frandr helyett... Sajnos ez nem történik meg, helyette azonban egy másik szörny biztosítja őket vendégszeretetéről, mintha csak szívélyesen hívogatná őket a tornyába... Bhaar.
Egyelőre nem sokat törődik vele, egy gyors pillantáson túl, mert a rémfarkas közelebbi veszély és Frandr helyzete is aggasztja, ezek most sürgetőbb körülmények.
Egyszerre egy lépés - figyelmezteti őt elméje a koncentrációra. Ez az első lépés pedig a neki rontó farkas, ezzel kell először foglalkoznia.
Keze remeg, de igyekszik higgadt maradni, miközben a mellkasa elé tartja, magához közel, tenyérrel kifelé fordítva. Balja közben a fegyverövéért nyúl, s az egyik dobókését húzza elő.
Úgy tűnhet, hogy megbolondult, vagy épp lefagyott és tétlenül várja a sorsát, de valójában csak kivár. Mikor a farkas már csak olyan két lépésnyire van tőle, akkor kimondja az igét, nyitott tenyerét felé fordítva, s ezzel remélhetőleg feltartóztatva őt. Nagy kockázatot vállalt, az kétségtelen. Ha a varázslata sikertelen, nagy bajban lesz.
Amennyiben viszont terve beválik és a lényt feltartóztatja a tenyeréből fakadó ezüstös csóva, úgy a baljában fogott késsel is kinyúl felé és belevágja, ahol éri, bízva benne, hogy a fegyverbe táplált mágikus tűz ereje megteszi a hatását és a torz teremtmény hamar kiszenved.*

A varázsló egyik tenyerét egy felé közeledő célpont felé irányítja, melynek hatására egy ezüstfényű csóva tör elő onnan. A csóvával egy közeledő személyt vagy tárgyat lehet feltartóztatni, megállítani, legyen az akármilyen nehéz vagy erős, közeledjen akármilyen gyorsan. Hatása addig tart, míg a mágiahasználó el nem fordítja tenyerét, utána a célpont a korábbi sebességével mozog tovább.

1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-02-23 10:34:27
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//

*Az emlékkép viszonylag gyorsan tovaszáll, így a pusztai harcos teljes lényével a szituációra fókuszálhat. Hasznos dolog ez, ugyanis távolról sem rózsás Frandr helyzete, és így nem engedheti meg magának, hogy hibázzon.
A pajzsával sikerül hárítani egy támadást, és már emelné is a fokosát, hogy a másik dögöt megpróbálja távol tartani magától, de ekkor szeme sarkából villanást vesz észre, és úgy tűnik, a rémfarkas is felfigyel a dologra. Nem engedheti meg magának, hogy odanézzen, de a sipákoló hang miatt nem is nehéz megerősítenie a gyanúját, miszerint a fényhatás Krestvir érkezését jelezte.
Lendíti a fokosát, hogy a másik farkast távol tartsa, ám ahelyett, hogy hátrakényszerítené a dögöt, csak rést nyit a saját védelmében, és ennek rögtön meg is van a böjtje.
Szinte fellángol a haja, ahogy a lény fogai átkényszerítik magukat a páncélja összes rétegén, majd a vállába fúródnak.
Ösztönösen tudja, hogy ilyenkor nincs sok választási lehetősége. A fokosát jobb kézzel ebből a pozícióból hatékonyan lehetetlen használni, és a pajzsának sem veszi sok hasznát. Egy tőr lenne ideális, és ha lenne ideje, elgondolkozna rajta, hogy pontosan miért is nincs neki kéznél egy ilyesféle alapfelszerelés, de egy töredékmásodperc csak arra elég, hogy a jelenlegi helyzetből a legtöbbet hozza ki.
Bal kezével elengedi pajzsa markolatát, jobbjával pedig fokosát igyekszik átadni másik kezébe. Ha ez sikerül, baljával közvetlenül a baltafej alatt markolja meg a fegyvert, és az éles felével igyekszik lesújtani a válláról lógó dög tarkójára gyors egymásutánban kétszer, remélve, hogy a korábbiakhoz hasonlóan ennek is sikerül a gerincét érve bénulást okozni.
Siker esetén jobbjával megpróbálja torkon ragadni a dögöt, és amint úgy érzi, hogy az elernyed, megpróbálja leszedni a válláról. Ha úgy tűnik, a dögöt stabilan tartja a vállvértje, akkor szükség esetén igyekszik lecsatolja azt. Magában eközben átkozódik, ahogy meghallja Bhaar üvöltését, és reméli, hogy a többiek eközben segítenek Krestvirnek.*

A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.23 10:37:27


1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-02-22 23:26:54
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 817
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//

*Két farkas marad hát. Míg Frandr elméje és szemei előtt is elmosódik a világ, ők nem tétlenkednek. Az első harapás után az egyik oldalára támadna, a másik pedig vele szemben helyezkedik ugrásra. Nem tudni, hogy melyik lehet a veszélyesebb, azonban a harcosnak ideje sincs ezt felmérni, máris megváltozik a terep.
Egy olyan helyen, ahol az idő torz, emellett pedig a mágus a tér torzítására is törekszik, bizony előfordulhatnak anomáliák. A harctéren megjelenik egy kör, jó kőhajításnyira a halott harmadik döglénytől. Ezüstszín, és valami, valami aminek Krestivr alakja van, most a tökéletes megjelenés helyett egy anyagtalan ezüstszín nyílként csapódik be oda. A fényhatás ellenére a varázslat sikeresnek tekinthető, s úgy működik mint amúgy, leszámítva valamit. A Frandrnak oldalt álló állat így egyből félfordulatot véve szökken, hogy a furcsa veszélyt vegye szemügyre.
Marad tehát egyetlen farkas, akivel most a földharc rejtelmeit ismerheti ki harcosunk. A pajzs a sárba csapódik, és ott valami csoda folytán megáll, erre támaszkodva Frandr máris térden emelheti a fokost támadásra. Ám ezzel kicsit várnia kell, két dögvészes mancs csapódik a fának jellegzetes csíkokat marva túloldalába. Lesz mit javítani rajta, de még kitart, s a döglény karmai is lecsúsznak róla. Ekkor jöhet a kinyúló fokos ütés, ami ugyan nem sokkal, de célt téveszt. A férfi válla kiemelkedik, s talán már a harc sokadik jeleként, de aprócska hibát vét. Túllendül. A farkasnak sem kell több, a jelenleg védtelen jobb vállnak veti magát, és a pajzs mellett elsuhanva igyekszik egy jókorát harapni oda. Fogai áttépik a bőrt, sőt, még a fémet is, majd alatta a bőr alá fúródnak. Alig egy hüvelyk mélyre mehetnek. Ha nem fröcsögne a dögök démoni nyálától, a fog talán fájdalmat sem okozna, így azonban enyhe csípő érzéssel gyengítik a harcost.
Ekkor következik a meglepetések további sorozata. A harapás ugyanis átment a fémlemezen, ez pedig nem ereszti olyan könnyen az óvatlan farkast. Úgy tűnik hiába démoni mégis csak egy állat. Mérgesen morran, Frandr érezheti leheletének forróságát, aztán teljes testével igyekszik jobbra lefelé lefejteni szorítását magával döntve a férfit is, akinek ezt a helyzetet nagyon hamar meg kell oldania, ugyanis térdepelve nem sokáig tudja megtartani egyensúlyát. A fogak pedig még ha sekélyen is, a húsát feszítik, nem beszélve arról, hogy Eeyr tudja milyen kórságot hordoz az a fogain.

A másik farkas eközben háttal az összeakaszkodó párosnak, most egyenesen Krestvirre és a Kilencedikre mered.*
-Ke... Ke... ez engem néz!
*Visítja a manó, azonban Krestvir csatakiáltása megszakítja további panaszait, így csak tágra nyílt szemekkel figyel. A farkas egy pillanatig dermedten áll a magas csatakiáltást nem tudván értelmezni. A háttérben csak a földharcot vívó páros zaja hallatszik, egészen egy szemhunyásnyi ideig, ekkor ugyanis válasz érkezik a torony hídon túli részéről, de sajnos ijesztően alacsonyról.*
-Bhaaaaaaarrrr!
*Búg fel egy ismerős hang, Krestvirnek pedig nem marad sok ideje gondolkodni. Az egyik szörnyeteg ugyanis éppen felé ront, és pár pillanat alatt át is szeli a köztük levő távot.*

//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya -> 1. A Föld tornya//

*A Víz felségterületét hamar maguk mögött hagyhatják. A köd halványan oszlani kezd körülöttük. Mintha csak pipafüst pamacsok lennének, úgy foszladoznak és tömörödnek a vízcseppek itt-ott. Furcsa dolog történik, a szél már-már belekap Laor szakállába, s ahogy szedik a lábukat már fel is tűnik előttük a Föld tornya, tövében Frandr harcol, látják ahogy az ezüst fényív áttöri a ködöt és Krestvir jelenik meg tövében, látják ahogy a farkasok döntik harcostársukat. Az egészet méghozzá lassított felvételben látják, ahogy közelednek, úgy gyorsul fel a jelenet egyre emberibb sebességre, de így van egy kis idejük megbeszélni a taktikát, mielőtt belevetik magukat a harcba, ismét...
Jó húsz lépésre lehetnek még akár Krestvirtől, akár Frandrtól, mikor a két csatakiáltás, keresztülhasít a ködön, és elég közel érnek ahhoz, hogy innentől az idő rendes folyásában legyenek a harc részesei.*

//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 8 körig//

*Quantall most lebeg, néha a szó tényleges értelmében is. Az egyik farkas tépi, a másik pedig éppen másik oldalára támad. Egyetlen esélye, már a faját megvető tharg harcosnőt leszámítva az, hogy saját önkéntelen védekezése hatékonyabb, mint a vérző mellkasú, lépcsőn felfelé kúszó dögfarkas mászótechnikája.
A díszes fegyver a Quantallt maró lény pofája mellett suhan el először aztán másodszor is, harmadjára viszont visszakézből pont a szemén szalad át, ami hangos nyüszítést vált ki a dögfarkasból, fogai elengedik Quantall kezét. A vér egyből feltör a sebből, a csontok egy része is megrepedt, csuklója talán soha nem lesz a régi, szalagjai is csak lazán tartanak, de ebből egyelőre semmit nem érez, legfeljebb azt, hogy zsibbad.
A hátratántorodó farkas agyán átsuhan valami, ez pedig nem más, mint Alyo nyila, amely nem csak a koponyát fúrja át ilyen közelről, de hegye a lépcsőn koppan egy-két hüvelyknyire kiállva a démonfarkas állából. Ő is kimúlt, mellette szenesen füstölgő társa még remeg kicsiket.
Erre a lentről érkező vércsíkot eresztő farkas viszont nem figyel fel, töretlenül érkezik Quantall lába irányába, aki előtt lassan kezd elsötétülni a világ, talán egy, vagy két másodperce még van, egy utolsó mozdulatra, gondolatra, szóra, mielőtt elnyeli az ájult sötétség, s teljesen Alyora hagyatva rogy a lépcsőre. Életének záloga, a zöld ital a magma által kiégetett mellkasú farkasszörny oldalában csillan.*


1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-02-18 20:25:28
 ÚJ
>Avysa E'delard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Nyílt játék//

*Hamar feltűnik neki, hogy Warg valószínűleg nem osztja az ő véleményét a papi élet megítélésében, így egy borongós mosoly kíséretében el is engedi a témát. Saját élményei és ismeretei meglehetősen sötét képet festenek az isteni szolgákról, de sejti, hogy a hatalom- és pénzéhes fajtán kívül valami másnak is léteznie kell.*
- Hmmm…*Érkezik a mélyenszántó válasz, a szokásos mosollyal kiegészítve, miközben igyekszik elképzelni, milyenek is lehettek a másik mindennapjai abban a bizonyos kolostorban. Mivel igen élénk a fantáziája, ez nem is esik nehezére, de a benne kialakuló kép bizonyosan pontosítást igényel. Kérdései azonban mintha süket felekre találnának; egy darabig még kissé értetlenül pillog az eddig oly készségesnek tűnő orkra, de aztán a szokásos – alig észrevehető – vállrándítással visszafordul a tűz felé. Eszébe sincs faggatózni, és azzal is tisztában van, hogy olykor hajlamos túlzásokba esni. Ezt is valami ilyesminek könyveli el.*
- Azt nem kétlem… *Pillant újból a kénsárga szemekbe, majd kicsit lejjebb, a kaján mosolyból elővillanó méretes agyarakra.*
- Így igaz. *Bólint egyetértőn.* - De egy ilyen… vágást jóval nehezebb kivitelezni, mint mondjuk… átvágni valakinek a torkát. Na meg némi szakértelem sem árt, különben ugyanúgy kivérzik az illető, csak előtte hosszabb ideig szenved. *Hangja egészen szenvtelen, mintha teljes mértékben a praktikum oldaláról vizsgálná a kérdést. *
- Ha pedig mégis túléli… nincs kedvem azon tépelődni naphosszat, mikor ered a nyomomba, bosszúra szomjazva. *Hirtelen hallgat el, arcáról pedig egyértelműen lerí, hogy a gondolatmenet nem szakadt félbe, csupán nem folytatódott hangosan. Bár egyáltalán nem érzi magát fenyegetett helyzetben, bizonyos dolgokat okosabb, ha megtart magának az ember.
Egy darabig figyeli Warg ténykedését a teával, de a nyomasztó gondolatok most nem illannak el olyan könnyedén, mint eddig. Tulajdonképp csak akkor eszmél fel belőlük, amikor az ork felé kínálja az illatozó folyadékot. Pislog néhányat, mint akit megzavartak, de a korsót már mosolyogva veszi át a mellé guggoló hímtől. Mélyen belélegzi a feláramló gőzöket, majd ravaszul hunyorogva pillant vissza a sárga szemekbe. Már ott is van a nyelve hegyén a következő kérdés, de ezúttal megelőzi őt a szürke bőrű, aki a jelek szerint mégsem feledkezett meg teljesen a korábbi kérdésáradatról.
Avysa most is figyelmes hallgatóságnak bizonyul; ugyan tekintetét a lángok közt pihenteti, a „mese” egyetlen szavát sem mulasztja el. *
- És minek a mesterei voltak azok a mesterek? *Tesz egy próbát a teával, egészen óvatosan érintve ajkaihoz a korsót, de még túlságosan forrónak találja. Inkább tovább melengeti rajta az ujjait.*
- Olyan helynek hangzik, ahová önszántából kerül az ember... Te önszántadból kerültél oda? *Magát is meglepi, hogy a megszámlálhatatlan kérdés közül pont ez csusszan ki ajkain.*



1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-02-12 13:04:31
 ÚJ
>Ördögvigyor War'gaur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Nyílt játék//

*Avysa szavaira előbb csak szemöldökét vonja föl, majd ráncolja kissé össze, szemeit a tűzbe fordítva, mintha elgondolkozna kissé a lány megállapításán, már ami a papokat illeti. A két egymásra fordított edény mellett térdelve, karjait fél combján pihentetve valószínűleg maga sem sejti, mennyire szokatlan, vagy tán váratlan látványt is nyújt a félvér (és a kontinens sok más lakója) számára, akik népét mind dühöngő, agresszív szörnyetegeknek tekintik, és véletlenül sem feltételeznék, hogy az értő hallgatás, az elmélkedés, a megfontolt véleményformálás épp úgy az ő életük részét is képezi, mint bármely más faj egyedeiét: persze ebbe ritkán nyer bepillantást az, aki eleve kivont karddal, ajzott íjjal, vagy vasvillával közelíti őket.*

- Mindnek a maga igazsága... *Morog aztán, egész halkan, miközben szájsarkába kedélyes, merengő mosoly görbül, ahogy felidézi magában a Nagy Testvér jámbor, vén, mégis szinte gyermekien komisz hunyorgását. Nem feltétlenül ért egyet a lány szavaival, ám a papi hivatás lényegéről összevitatkozni egész értelmetlennek tűnik most - helyette, míg záporozó kérdéseire fülel, ismét úti motyójába túr, durva szövésű vászonbatyut kotorva elő mélyéről. Arra a fruskamód elkacagott félmondatra azért persze felfigyel, oda is hunyorít pimaszul, miközben a zsákocska száját oldozza, ám a mentegetőző szavak szemmel láthatóan kicsit sem zaklatják föl, sőt.*
- Ha tudnád, úgysem felejtenéd soha... *Villan kaján, agyardíszes vigyora ismét, torokhangon ingerkedve, miközben a vászonzsákkal ügyesen beborított fölső üstöt leveszi az alsóról, hogy azt a fémnyéllel megdöntve még mindig gazdagon gőzölgő, forró tartalmát lassan, apránként csorgatva átszűrje a másikba.*
- Megérdemli mind, aki könnyű szívvel osztja, pláne, aki kéretlenül, péklapáttal. *sandít föl dolgából sárgán lobbanó szemekkel* Abból ők is tanulnak, és aligha feledik a leckét.

*Mikor a kezében tartott üst kiürül, a másik meg megtelik, az alsóbbik szájára fordított, átázott vásznat lefejti szépen pereméről, és gondosan kifacsarja, mielőtt a tűz mellé dobja száradni; majd a batyuból korábban félrerakott két egyszerű fakupát félig-félig töltve a keserű illatú főzettel, visszatér velük Avysa oldalához, hogy mellette guggolásba ereszkedve kínálja felé az egyik gőzölgő korsócskát.*

- Élnek. Még mindig. *Mosolyog a félvérre, aki tán eddig azt is hihette, kérdéseit simán elengedte a füle mellett.*
- De nem, rajtam kívül más ork nem volt. Aniki kőfia, vagy száznyolcvan éves. Szinte vak és alig hall, a vállán moha nő, de a szíve a hegyé. Senpai Sashi szellőléptű, talán nála is öregebb, és a fűzfaág is úgy vág a kezében, mint az acél. Ő meg engem nem kedvelt... Mindketten emlékeznek még a szabadok jöttére.
*Míg mesél, pillantása a terebélyes mancsában egyszerű pohárkának tetsző, a hűvös estben biztatóan párálló fakorsóba fordul, mintha az ördögtea felszínén fodrozó tükörképből olvasná ki, idézné föl múltjának mozzanatait. Számára nem kellemetlen a visszaemlékezés, sőt, békés, derült mosolyából egész nyilvánvaló lehet: kedvére van a nosztalgia.*
- A szifuk, számák javarészt emberek, néhány félvér is akad, és a mesterek választottjai saját népükből. *Szája sarkát megnyalva, mély lélegzettel emeli maga elé poharát, s mielőtt belekortyol, mélyet szippant a zöld dió és égett keserűmandula markáns keverékéhez hasonló illatából.*
- Meg én.


1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-02-09 16:34:44
 ÚJ
>Avysa E'delard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//Nyílt játék//

*Álmélkodva hallgatja Warg szavait, zöldjeit egy pillanatra sem szakítva el a kénsárga szemektől. Még a kezében illatozó nyúlcombról is megfeledkezik egy kis időre, ahogy beszélgetőpartnerét figyeli, s próbálja összeegyeztetni a látottakat a hallottakkal, na meg azzal a kevéssel, amit az orkokról tudni vél. *
- Ez az Aniki eszes em... vagyis illetőnek tűnik. *Javítja ki magát szinte azonnal, hisz ezek után könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy valamiféle ork kolostorról van itt szó, bármilyen furcsán hangzik is.*
- Mindig is úgy gondoltam, hogy aki papnak áll, annál valami fejben nem stimmel... Miért tenné fel bárki is az életét arra, hogy... áhítatoskodjon, meg szent szövegeket másoljon egy világtól elzárt kőrakás mélyére bújva? *Mosolyodik el, majd nagyot harap a húsba. Persze rágás közben is elmélkedik, de elég jól nevelt, hogy csak a falat lenyelése után folytassa.*
- És abban a kolostorban miféle szerzetek éltek? Orkok, vagy másfélék is? Mit kellett ott csinálnod? Tanítottak is, vagy csak dolgoztattak? *Zúdít rá néhányat Wargra a benne felmerülő kérdések közül; érezhetően és láthatóan kíváncsi, s mivel eddig úgy tűnt, ezt nem veszi zokon a másik, nem is nagyon fogja vissza magát.
Közben – ugyan jóval lassabban, mint a hím – de ő is az aprócska comb végére ér. Miután az utolsó húscafatokat is gondosan letisztogatta a csontról, az tűzbe hajítja azt, egy darabig figyelve, mi is történik vele a lángok között. *
- Fogalmam sincs? *Gyűlnek meg a ráncok homlokán a következő kérdésre, de smaragdzöld szemei továbbra is derűsen csillannak.* - Nem nagyon mentem a közelébe, és ő sem kereste a társaságomat. Ugyanannál a háznál... szolgáltunk, ennyi az egész. *Ahogy újból (még ha csak érintőlegesen is) a múltjára terelődik a szó, kissé elkomorul, de egy alig észrevehető vállrándítás után már nyoma sincs rosszkedvnek.*
- Igazából azt sem tudom, milyen az, ha egy orknak megvan... mindene. *Ajaki sarkába ravaszkás mosoly költözik, ahogy a teával foglalatoskodó Wargot fürkészi.* - Félre ne érts, nem azért mondom, hogy megmutasd... *Nevet fel röviden, de aztán észbe kap, hogy ezzel a témával lehet, nem kellene viccelődnie. *
- Aki ilyesmit tesz... aki szolgát tart... az érdemelne ilyen vágást. *Fűzi hozzá elgondolkodva, a közelben legelésző Édest figyelve.*



1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-02-01 21:23:27
 ÚJ
>Ördögvigyor War'gaur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//Nyílt játék//

- Télen böjtölni butaság. Legyengülsz, meghalsz. *Vigyorog vissza a lányra, karcos kuncogással felelve meg a ránevető smaragdszikráknak, elégedetten fürdőzve egyszerű fűszer-ajánlatának látványos sikerében. Válasza sem komor, vagy fenyegető, hangja inkább olyan, mintha valami kisgyerek kedves, ám csacska kérdésére felelne könnyű szívvel, készségesen. Míg Avysa olyan jókedvűen majszol, ő kis késének néhány gyakorlott mozdulatával lefosztja a maradék, gőzölgő húst a nyárson maradt nyúról, majd ugyanígy elbíbelődik még érintetlen társával is, hogy végül a nyársakat félretámasztva, a lekopasztott torzókat meg egy-egy lendületes lódítással a locsogó víz közepébe hajítva feltápászkodjon ültéből, és a tüzet megkerülve a lány balján, hozzá egész közel guggoljon ismét a lángok mellé, és rögtönzött irha-tányérjára maga is válogasson pár szép gombafejet az apróhús mellé.*

- Áh, papok csak néha jöttek, és sose maradtak sokáig. Aniki nem kedvelte őket. *Felel lassan, megfontoltan, a szavakat a forró gombafejekre harapott falatokkal együtt gondosan megforgatva szájában.* Tiszteletlenek. *Sandít oldalvást a lányra sokatmondón, mikor rátalál a megfelelő kifejezésre. A félvér mosolyán pillantása ismét elidőz, talán egy-két szívdobbanással tovább is, mint a helyzet indokolná, kikerekedő orrcimpákkal ismét illatára találva egy mély szippantás erejéig.*
- Majd gondom lesz, hogy ne okozzak csalódást... *vág komisz ívű árnyék agyara tövébe ismét* ...szívesen megosztom veled, ha valami érdekel. Bár én is kevesebbet tudok, mint szeretnék.
*A második mondat nyomán tekintete visszatér a tűzhöz, elveszve néhány szívdobbanás erejéig a lángok közt. Figyelmét aztán az izzó rönkök tövén már lobogó üst ragadja magához, fel is pattan rögtön, hogy előbb zsákjához cammogjon, majd egy onnan előtúrt keskeny, kampós fémkészség végét a rézüst pereme alá akasztva kiemelje azt eddigi helyéből. Néhány lépést hátrál vele, majd lassan letérdelve megbillenti a nyelet, szép lassan csorgatva át a forró vizet a másik edénybe; aztán hogy kiürül, a másik tetejére állítja, fedő gyanánt.*

- Na és mondd, annak a másik orknak... megvolt mindene? *Fordítja fejét félig Avysa felé ismét, válla fölött, miközben a teának valóval bajlódik.*
- Úgy értem, a lába közt. Mert a szabadok azt mondják, a 'tianesi mesterek, meg dominák megvágják a szolgáikat, mint a kutyát meg a lovakat szokták. Hogy engedelmesebbek legyenek...?

A hozzászólás írója (Ördögvigyor War'gaur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.01 21:24:27


1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-30 17:26:21
 ÚJ
>Avysa E'delard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//Nyílt játék//

- De nem is árthatnak többé senkinek. *Zárja rövidre a történetet, érezhető megelégedéssel hangjában. Bár mosoly ezúttal nem társul a szavakhoz, a kissé felszegett áll és a smaragdzöld szemekben villanó eltökéltség jól mutatja, hogy semmit nem bánt meg, amit esetleg a múltban elkövetett. Már ha egyáltalán elkövetett bármit is, és nem csak úgy általánosságban emlegette fel ezt a kevésbé kedvelhető embertípust.
A felé nyújtott finomságot ezúttal is késlekedés nélkül veszi át, sőt még felső ajkát is megnyalja, ahogy orrába jut a sült hús és a friss zsálya alkotta illatköltemény. *
- Igazán elkényeztetsz. Lesz ennek böjtje is? *Nevet fel a kénsárga szemekbe pillantva, mielőtt jóízűen beleharapna a porhanyós húsba. Ha a gomba ízlett neki, ezt egyenesen mennyei csemegének találja. Úgy tűnik, a vörös hajú félvért ma este egészen könnyű lenyűgözni.*
- Nem is tudom, mikor ettem utoljára ilyen jót, pedig utálom a nyulat. *Jegyzi meg két falat között, elismerően pillantva az ork felé, aki nem csak főzőtudományával tűnik ki azok közül a fajtársai közül, akiket Avysának volt szerencséje eddig „megismerni”. Az, hogy tud beszélni, és nem csak morog meg vicsorog, már magában igen értékes tulajdonságnak tűnik a félvér szemében.
A kérdésére kapott válasz láthatóan megdöbbenti, még a rágást is abbahagyja néhány pillanatra, ahogy Wargra emeli értetlenül csillogó smaragdzöldjeit. Aztán persze még lenyeli a falatot, mielőtt feltenne néhányat a benne felmerülő temérdek kérdés közül.*
- Kolostorban... nevelkedtél? *Kérdi még mindig sűrűn pislogva.* - Papok meg ilyesmik között? *Teszi hozzá sandán elmosolyodva. Lelki szemei előtt meg is jelenik a gyermek ork – amit még soha életében nem látott, s még most sem teljese biztos a létezésükben – amint szerzetesi csuhában segíti az áldozati szertartást. Erre persze szélesedik a mosolya, de igyekszik elhessegetni a fejébe toluló képeket, hisz esze ágában sincs megsérteni vacsorapartnerét.*
- Hogy őszinte legyek, nem sokat tudok az orkokról. Téged elnézve pedig... még az a kevés is badarságnak tűnik, amit eddig sejteni véltem.



1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-22 21:50:31
 ÚJ
>Ördögvigyor War'gaur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//Nyílt játék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

- Mmm-hmm, téged... meg magamat is. *Helyesel félig tele szájjal, egyetértőn bólogatva a lány szavai hallatán, olyas modorban, mint aki örül, hogy végre egy nyelvet beszélnek, ugyanarra gondolnak beszélgetőtársával. A dús ajkakra simuló csalóka vigyorra megfelelve maga is elégedett félmosolyra húzza száját, sárgán villanó szemeiben egyetértő, biztató fénnyel: hisz ismeri bár az Avysa által emlegetett "lovagiasságot", legalábbis elvben, koncepció szintjén, ám az ő természetétől az ilyen körmönfont, képlékeny, valami homályos eszme visszfényében tetszelgő, magukat emelkedettebbnek tartó népek által megjátszott viselkedési szokások egész távol állnak... akárcsak, úgy tűnik, az irónia.*
- Finom kis rohodo, és jobban is alszunk, meglásd!
*Lelkes, csupafog farkasvigyora is kiszélesedik, mire az első nyúlcomb húsát megrágja és lenyeli, majd keze már mozdul is a következőért, amit épp oly könnyed mozdulattal szakít le, mint korábbi, ám mostanra lefosztott, és széles mozdulattal, könnyedén a folyóba hajított párját. Ám a félvérhez hasonlóan ezt már ő is "kisebb", legalábbis mértékletesebb falatokkal kezdi szépen elfogyasztani, miután gondosan végigmaszatolta a gyömbérrel, a nyársakat meg, amiken még pirul a hús, kicsit arrébb húzta a tűztől, még mielőtt a pirulás égésbe fordulna. Így talán négy vagy öt falásba is lesz, míg komótosan lerágja a csontot, kissé előre hajolva, érdeklődő pillantásokkal követve a smaragdszemű szavait, s még inkább mimikájának furcsa, izgalmas változásait.*

- Hmm. Ilyenek nem csak a városban vannak...
*Hümment aztán, komolyan, eltűnődve kissé, az aktuális falatot enyhe, helyeslő bólogatással forgatva szájában.*
- De minél nagyobb az alma, annál több benne a féreg is... A holtak meg már nem félnek, és nem is tanulnak semmiből.
*A komor téma nyomán homlokára gyűlt, halovány ráncok aztán persze egy csapásra elsimulnak Avysa kacsintása nyomán, ahogy az igen ígéretesen hangzó szavakra ismét felegyenesedik ültében, és széles vállait kihúzva, a mellén és karjain dagadó izmokat finoman megfeszítve halk, elnyújtott, torokhangú mordulással felel, tekintetében ismét ragadozóra valló parázsfénnyel - hogy a következő pillanatban máris készségesen szakítsa le, és kínálja a lány felé a megkezdett nyúl két mellső combját, a maga mellett-mögött hagyott tüzelős-gombás-füves kupacból egy apró csokornyi illatos zsályát is csippentve mellé.
Hiába no, a hímek bizony igen egyszerű állatok.*

*A nevenincs ork történetét hallgatva szemei ismét kissé összeszűkülnek, mintha azt próbálná találgatni, vajon milyen viszonyban is találkozott bájos vacsorapartnere avval a másikkal, ha találkozott egyáltalán... A hirtelen jött kérdés azonban egy pillanatra mintha egészen meglepné: hisz az embernépek "közös nyelve" kvázi az egyetlen, amit kölyökkora óta használ, fajának ős-nyugati nyelvjárását és hagyományait jóval később, és bizony igencsak részlegesen ismerte meg.*
- Északon, a Sárkánygerinc vállán. *Felel kissé zavartan, olyan értetlenül ráncolva homlokát, mintha épp azt tudakolnák, miért épp a földig ér mindkét lába.*
- A kolostorban, ahol felnőttem.

A hozzászólás írója (Ördögvigyor War'gaur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.22 22:04:29


1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-21 19:24:42
 ÚJ
>Avysa E'delard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//Nyílt játék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*A gomba meleg, illatos és szaftos, ezek közül pedig egyik sem mondható el az ő tartalékait alkotó „csemegékről”, amiken már napok óta kénytelen tengődni. Így talán nem meglepő, hogy olyan elragadtatással falja a fejeket, mintha nem is nagyon létezne e világon finomabb étek, mint a pirított gomba. Nem mellékesen pedig kifejezetten kedvére való, hogy kemény munka helyett némi merészség, néhány kedves szó és megfelelő pillanatban elejtett mosoly árán juthat hozzá a finom falatokhoz.
Csak akkor függeszti fel egy kis időre a lakmározást, amikor előkerül a láthatóan mindkettejük által nagy becsben tartott növényi rész, s kicsit ingoványosabb ösvényekre terelődik beszélgetésük. Az agyar-villantó mosolyra az övé is szélesedik, s a félreérthetetlen szavak hallatán sem kapja el pillantását a sárga szemekről. Ugyanolyan elevenen én kíváncsian vizslatja a másik tekintetét, ajkainak sarkában megbúvó mosollyal; gond nélkül belemegy a játékba.*
- Szóval csak melegen akarsz tartani ebben a rideg, sötét éjszakában? Milyen lovagias!*Vigyorog a szürkebőrűre, majd kicsit jobban is szemügyre veszi az említett zugot, ahol összebújni „terveznek”. Valóban nem valami túl tágas, de legalább szélvédettnek tűnik, ami nem egy utolsó szempont az alvóhelyválasztás során. Közben újabb gombafejet tűz késének élére, s lassan, apró harapásokkal haladva kezdi el enni azt.*
- Bár se aszkéta, se szűz nem vagyok... arra nagyon jó okom van, hogy egyedül utazzak. Tudod, azok a gazdag, hatalomra éhes, városi péklapát tulajdonosok...*mosolya szélesedik, smaragdszín szemei viszont inkább mély megvetésről, mintsem örömről árulkodnak* … előfordul, hogy azt hiszik, bárkit csak úgy hátba bökhetnek, aki megtetszik nekik... Aztán átvágott torokkal jönnek rá, hogy mégsem... *sóhajt egyet, mint aki nem is érti, majd egészen kegyetlenül mosolyodik el, ahogy újból a kénsárga szemekbe pillant.* ...de akkor megértik. Látszik a szemükben...*Leharapja a maradékot késéről, majd az ork által fogyasztott nyúl felé kezd pillogni, mintha nem is mondott volna semmi különöset az imént. *
- Orkkal még valóban nem volt dolgom, igen éles szemű vagy.*Természetesen az ő mosolyából sem hiányozhat a magabiztosság; hogy mire fel, az egy nagyon jó kérdés. * - De ahogy a mondás is tartja, egyszer mindent ki kell próbálni... *Kacsint a szürkebőrűre, majd újból a pirult nyulacska felé pillant tűnődve.*
- Bár most, hogy jobban belegondolok... egyszer mégiscsak találkoztam eggyel. A neve talán... Mugdul vagy Mudgul, vagy valami hasonló volt, de minden alkalommal valami másnak értettem a morgását. Már ha az egyáltalán a neve akart lenni... Mindenesetre elég sokat ismételgette. Üvöltve. Nem tűnt egy túl... kifinomult személyiségnek. *Mereng egy darabig Mugdul értelmi képességein, majd újból Warg felé pillant.* - Te hol tanultad meg a közös nyelvet?



1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-20 15:51:28
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//4////Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//

*Furcsa a csend, hiszen a tündér lassan idejét se tudja mikor voltak csendbe legutóbb. Mióta a mocsárba léptek soha nem voltak sokáig csendben. Résen lenni, történésekre reagálni, rohanni és védekezni kellett. Most meg csak álltak, mintha vége volna. Az összefoglalóra bólint. Úgy tűnik olcsóbban megúszta mint tervezte, vagy legalábbis az életét megtarthatja egyelőre. A kút felé néz. Furcsa érzés, tudni, hogy ha lenézne ott látná magát és a húgát. Ha élve kijut talán ideje lenne meglátogatni a szüleit.
Odaát fényesből álló oszlop jelenik meg. Talán olyan lehet, mint máshol a szivárvány, ami a vihar végét jelzi. *
- Én is úgy látom - * ért egyet, ugyan enyhén bizonytalanul. Riri a csóvát nézi, ezért sem veszi észre, amit a harcos kiszúrt, csak miután felhívják rá a figyelmét. A csendnek itt máris vége szakad, ahogy a békességnek is, meg a végérzetnek, menni kell, folytatni a harcot. *
- Menj én követlek! - * kiált, s csak annyira marad le, hogy leszakítson övéről1 Vérvörös varázsitalt és azt azonban a sietőLaor Vylnis felé hajítsa. Ezután ő is nekiiramodik, s fürgén siet a harcos után, hogy mielőbb a többiek segítségére legyenek. *


1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-20 09:20:40
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 690
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 4//
//Vért, még 9 körig//

*A karavánpihenő hős védője, a fényes páncélú lovag, Wylnurana kiválasztottja, Quantall Ackumien Galanodel a vándorvarázsló. Ahhoz képes, hogy ő csak az utóbbit hirdette sok címet kapott már. De azok mögé nagyon kevesen talán csak Naty látott be eddig. Mások talán nem is akarnak. Pedig az igazság az, hogy ez a hős valójában nem egy hős csak egy fiatal fiú akivel sok minden megtörtént. A "hőstettei" pedig sokszor benne nagyobb nyomot hagytak mint a világban. Reménytelen szélmalomharca pedig ide juttatta megint. A neki ugró két farkasnak igyekszik ellenállni, érzi a súlyukat a karjában és egyik irányból gyomorforgató hangok és szagok is megcsapják, majd mielőtt fújhatna egyet érkezik a fájdalom a karjába amitől üvöltése fájdalmasba csap át mikor pedig elkezdik mint valami rongybabát cibálni akkor mindennek vége lesz. Most jött el a pillanat, hogy a logika és az értelem teljesen háttérbe szorul nála. A világ forog vele, a lépcsők és a falak vad táncot járnak a tekintete előtt a morgásra és a vicsorgásra. A félvér szitkozódása, a korábbi sebei az, hogy a páncélja tüskés részével effektíven felléphetne talán a farkas ellen már nem érdekli. Csak artikulálatlanul üvölt és csapkod a kardjával a farkas és a karja felé. A zavaros fejében az se merül fel, hogy önmagában is kárt tehet. Ha máshonnan mozgást lát gondolkodás nélkül oda is üt. Barát, ellenség csak egy zöld fiola már nem érdekli. A félvér is láthatja az az artikulálatlanul üvöltő és csapkodó fénypáncélos mozgásán és hangján, hogy ő most sokallt be. Nem véletlen, hogy a legtöbb háborút megjárt katona rászokik az italra. Az elme törékeny és a mélységi akkor se volt teljesen ép mikor még csak eldöntötték, hogy idejönnek. A hőstettek ugyebár...*


1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-19 09:30:56
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 793
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 4//
//Vért, még 9 körig//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//

*Mintha valami kábulatból ébredne, abban a pillanatban, mikor nem tudja megérinteni a fényt. Egy rövid pillanatig egészen hülyén is érzi magát, hogy ilyesmivel próbálkozott. Pláne azok fényében, hogy a kormost épp szétcincálni igyekeznek a farkasok.*
- A kurvaéletbe már!
*Káromkodik egy ízeset. Mert az mégsem járja, hogy valaki más nyírja ki a kormost helyette! Pár lépés csak, ez a pár lépés pont elég ahhoz, hogy nyilat helyezze íja idegére és rövid célzás után beleeressze a Quantall karján marcangoló farkasba. Ha sikerrel jár és a kormos szabadul, akkor Alyo a szütyőjébe túr. Odavet 1 Fűzöld varázsitalt Quantall Ackumien Galanodelnek. *
- Más ne ölje helyettem a fajtádat.


1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-17 20:34:27
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 952
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//4////Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//

*Hirtelen támad csend. Ijesztőnek talán nem az, de mindenképp furcsa az eddigiek után. Némiképp bambán néz maga elé ázottan, és csak Riri szavai után kezdi érteni a lényeget. Legalábbis reméli, hogy nem téved. Azt a bizonyos csendet pedig csak egy dolog zavarja, valami furcsa, sípoló hang. Amikor pedig ráébred, hogy ez a saját tüdejéből, dühösen vicsorog egyet. Messze nem számított már fiatalnak akkor sem amikor megérkeztek, de itt hosszú éveket öregedett. A jelek szerint nemcsak átvitt értelemben.*
- Ez az Ormik... Omrik... vagy akármi is volt a neve pedig akkor vált köddé amikor beteljesedett az álmod, még ha nem is éppen abban a formában ahogy várható lett volna. Szerencsére.
*Próbálja összerakni magában a történteket és mivel démonokat elpusztítani jöttek ide - abban pedig biztos, hogy az a vízből gyúrt lény nem volt e világi - talán sikerrel is jártak. Hiszen elcsendesedett minden körülöttük. Kibámul a messzeségbe, figyeli a jelenséget és töprengőn simít végig tekintélyes hosszat eresztett szakállán. Ha tudná, hogy a mozdulat meghökkentően hasonlít a kancelláréra, alighanem letépné a karját.*
- Azt hiszem, hogy itt végeztünk.
*Megerősítést várva sandít a tündér felé, de vissza is kapja a tekintetét. A közeli torony előtt a másik harcost látja, akinek kellemetlen társasága akadt. Aztán egy kis villanás és a semmiből Krestvir is ott terem. Szorongatottnak látszik a helyzetük innen is.*
- Krestvir és Frandr bajban vannak. *bök a jelzett irányba, hogy ha Riri is arra néz, ne téveszthesse el* Jobb lesz, ha indulunk.
*A lépcső felé veszi az irányt, tőle telhetőn szaporázva lépteit. Ha még jelenlegi megviselt állapotában is gyorsabb lenne a tündérnél akkor csak annyira siet, hogy ne maradhasson le mögötte, most arra nem vállalkozna, hogy a hátán cipelje. Arra sem szeretné vesztegetni az időt, hogy az alkimista készletei felől érdeklődjön. Ha már megfogyatkozott, akkor később is szükség lehet a maradékra. Persze ha Riri szerint még van annyi, hogy erőt öntsön bele vagy fürgébbé tegye, akkor nem zárkózik el az ötlet elől. Akárhogy is, a föld tornya felé igyekeznének.*


1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-17 12:46:11
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 865
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//4//

//Krestvir//
//3. A Tűz tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//

*Aggódva várja, hogy történjen valami: bármi, ami arra utal, hogy sikerrel járt. A sercenő hang és a láng kialvása, majd a burkon belül a kristály elfeketedése pedig megfelel egy biztató jelnek... De valahogy kevésnek tűnik, rossz érzése támad.
Aztán észleli a háta mögül az erősebb füstöt és hirtelen arra gondol, hogy talán most semmisül meg a torony és perzseli fel saját magát...
Ám ahogy hátrafordul, majdnem vissza is tántorodik ijedelmében. Veszélyesen óvatlan volt! Bár... talán nem is lehetett volna másképp.
Hatalmas szerencséjére nagyon úgy tűnik, hogy a kristály lángjának elfojtása egyben Szorthét is kioltotta, még az előtt, hogy a lény elérte volna őt és ki tudja, mit tett volna vele... Bár elkél egy-két pillanat, hogy a kristály pusztulását és a lény szemei előtt történő megsemmisülését összekapcsolja, mert előbb még azt hiszi, érte jött el a vég...
Aztán... a lény eltűnik.
Az ő szíve még hevesen dobog és csak most kezd el újra lélegezni és feldolgozni, hogy - talán - megmenekült.
Majd a torony megrázkódik, ezzel ismételten ijedtségre adva okot, de egyúttal újabb biztató jelnek is veszi, a felvillanó fénnyel együtt. Csak éppen ha a torony össze akar omlani, akkor nagyon nem kellene itt maradnia!
Ha a kristályból maradt valami, azt jégburkostól együtt a köpenye zsebébe süllyeszti, majd az egyik ablakhoz rohan, aztán egy másikhoz...
Frandr-t keresi odalent, de csak a farkasok tetemeit látja. Szeretné megtalálni őt, ám végül ismét megacélozza az akaratát és inkább összpontosít a küldetésre.
Megkeresi tekintetével a Föld tornyát, aminek közelében mintha mozgolódást látna. Nem tudja pontosan kivenni, hogy mi történik ott, de úgy dönt, a torony és a mozgó foltok közé szeretne érkezni. Ha a társai vannak ott, és bajban vannak, tud rajtuk segíteni. Ha ellenség, úgy pedig talán elég közel lesz a toronyhoz, hogy vissza tudjon oda vonulni...
Döntésre jut: teleportálni fog.
Bele is kezd a mormolásba egy kicsit kapkodva, de nagy odafigyeléssel, miközben tekintetét a céljára szegezi.
Ha sikerrel jár, úgy kisvártatva egy ezüstös kör veszi őt körbe áthatolhatatlan pajzsként, míg a torony és a közelében harcolók között megjelenik egy másik ehhez hasonló. Innen pedig már csak egy szempillantás, hogy "átcsússzon" a toronyból abba a másik körbe, félig-meddig az ismeretlenbe...
Nem a legkellemesebb élmény ez a varázslat, de képes az eszénél maradni.
Amennyiben tényleg átkerült a Föld tornya elé, egy légvételnyi idő azért kell, hogy összeszedje magát és felfogja az új környezetét és mindazt, amit lát.
Alig akarja elhinni, hogy Frandr van itt! Egyrészt örül, hogy még él, másrészt nem úgy tűnik, hogy a helyzet magaslatán áll.*
- Áááá! - *Üvölt egy hirtelen ötlettől vezérelve, hátha ezzel felhívja magára a rémfarkasok figyelmét. Egyébként meg ugrásra és rohanásra készen áll be, elméje pedig már a következő lépést keresi. Hagyatkozzon fegyverekre? Varázsolni nem képes azonnal, az előbbi kimerítette.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló körül egy áthatolhatatlan ezüstös kör alakul ki, majd a varázsló által látott és kijelölt helyen egy másik, amibe a varázsló átteleportálhat.

1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-17 01:28:00
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//4//
//Frandr//
//1. A Föld tornya//
//2//

*Minden harcos életében eljön egyszer az a pillanat, amikor rá kell jönnie, hogy nem sebezhetetlen. Persze, persze, ez az első dolgok között van, amiket belevernek a legtöbb újonc fejébe, ám még egy veteránnal is megtörténhet, hogy ezzel a gondolattal távozik a világból.
Frandr pedig, aki egész életében meglehetősen intim kapcsolatot ápolt ezzel a folyamattal mind a saját, mind mások életében, hirtelen rájön, hogy maga is veszélyesen közel van ahhoz, hogy maga is egy hozzá hasonló kiképzőmester elrettentő példájává váljon.
Ahogy a két farkas együttesen kibillentik az egyensúlyából, úgy érzi, mintha lelassulna az idő, és egyszerre több helyen lenne.
Itt van a Hold Karavánpihenő romjai között, egy számos farkas vérével beszennyezett fokost markolva a kezében, igyekezve esése lendületével tovább gurulni oldalra, hogy aztán remélhetőleg az ital ereje segítségével még időben maga alatt tudhassa a lábait.
De ugyanekkor egy másik, évekkel ezelőtti csatában van, alig ötven lábnyira az akciótól, nyomást tartva egy fiatal harcos sebén, és hol utasításokat ad a sérülést kötöző társának, hol válogatott módokon szitkozódik. Most furcsa módon minden szóra kristálytisztán emlészik.*
~Idióta! Mit akartál elérni egyedül? Szinte még le se száradt a szádról az anyád teje, és már a könnyeit várod?~
*A töredékmásodperc tovaszáll, és viszi magával az emlékképet is, de a szitokszók megmaradnak, és átrendeződve új értelmet nyernek.*
~Nézz magadra! Szinte terv nélkül nekimész egy rakás szörnyszülött farkasnak, és hová jutottál? Le a sárba!~
*Ez a pillanat is elmúlik, és Frandr minden idegszálával azon dolgozik, hogy életben tartsa magát. Amennyiben sikerült a megtámasztania magát, egy mély harcállásba helyezkedik. A térdei a normálisnál jobban behajlanak, és a lábai picivel szélesebb terpeszben állnak. Minden a stabilitást szolgálja, hogy ne tudják kibillenteni a farkasok az egyensúlyából.
Mind a pajzsával, mind a fokosával a saját védelmét igyekszik elősegíteni. Ha bármelyik farkas is megindul felé, megpróbál oldalra lépni, és vagy a pajzsával, vagy a fokossal továbbsegíteni a dögöt.
Amennyiben még csak fél térdre sem tudott ereszkedni, a hátára fordulva a pajzsával megtesz mindent, hogy védje a felsőtestét, ha kell, oldalra fordulva, hogy a támadások útjába helyezhesse azt, fokosával pedig igyekszik egy minél erősebb csapással lesújtani bármi felé, ami a pajzs által nehezen védhető irányból közelítene.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1529-1548