Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1319. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-06-01 11:23:31
Üzenet elküldve: 2026-06-01 11:23:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Nem tetszik neki a jelenlegi helyzet, amibe belecsöppent. Igaz, saját hibájának köszönheti. Ahelyett, hogy a pegazusban lopná a napot, inkább a ködbe burkolt ingovány mélyében próbál felderíteni. Néhol még az orra hegyéig sem lát el. Ez egyszerre tölti el bizalommal és félelemmel. Bármilyen ellenféllel hozza össze a sors, aki előbb látja meg a másikat, előnnyel indul.
Az ingovány alapból sem tartozik a kedvenc helyei közé, de a jelenlegi helyzettel vegyítve még annyira se, mint eddig. Ha valami jót ki kéne emelnie a helyzetből, legalább már kivont karddal, előre felhúzott számszeríjjal jár városon kívül mindenhova.
Egy halvány alak rajzolódik ki a távolban. A félvérnek pont annyi ideje van elrejtőzni egy fa mögé, hogy az ismeretlen figura épphogy ne szúrja ki, legalábbis ezt gondolja. Megszorítja számszeríját, majd a fülére hagyatkozva határolja be az alak távolságát. Mikor amaz felüvölt, megijed. Ám mégis valami furcsaságot érez. Nem felé igyekszik az idegen, hanem valamerre máshova.
Kinéz a fa mögül, majd miután meggyőződik, hogy az idegen sziluettje készül eggyé válni a köddel, kilép, és szépen lassan kezdi követni. Nincs nehéz dolga. A sárba vetett friss lábnyomok lebuktatják az illetőt.
Nem sokkal később meg is pillantja. Nem tetszik neki a helyzet. Bár nem tudja, hogy mégis mi előtt áll épp. Valahogy ösztöne nem azt súgja neki, hogy biztonságban van. *
- Megállj!
* Üvölti oda, majd számszeríját megemelve a nő felé mutatja. *
- Meg ne mozdulj. Ki vagy te és mit keresel ezen a helyen.
* Ujja továbbra is a ravaszon pihen, és bár próbál magától is rájönni, valahogy egyszerűbbnek tartja, ha inkább színt vallana a másik, mintsem a holttestétől kelljen megtudnia annak motivációit. Ekkor szemléli meg jobban az előtte álló oltárt is. Tekintete egy pillanatra elkomorodik, de nem tesz megjegyzéseket. Az rá ér később is. *
* Nem tetszik neki a jelenlegi helyzet, amibe belecsöppent. Igaz, saját hibájának köszönheti. Ahelyett, hogy a pegazusban lopná a napot, inkább a ködbe burkolt ingovány mélyében próbál felderíteni. Néhol még az orra hegyéig sem lát el. Ez egyszerre tölti el bizalommal és félelemmel. Bármilyen ellenféllel hozza össze a sors, aki előbb látja meg a másikat, előnnyel indul.
Az ingovány alapból sem tartozik a kedvenc helyei közé, de a jelenlegi helyzettel vegyítve még annyira se, mint eddig. Ha valami jót ki kéne emelnie a helyzetből, legalább már kivont karddal, előre felhúzott számszeríjjal jár városon kívül mindenhova.
Egy halvány alak rajzolódik ki a távolban. A félvérnek pont annyi ideje van elrejtőzni egy fa mögé, hogy az ismeretlen figura épphogy ne szúrja ki, legalábbis ezt gondolja. Megszorítja számszeríját, majd a fülére hagyatkozva határolja be az alak távolságát. Mikor amaz felüvölt, megijed. Ám mégis valami furcsaságot érez. Nem felé igyekszik az idegen, hanem valamerre máshova.
Kinéz a fa mögül, majd miután meggyőződik, hogy az idegen sziluettje készül eggyé válni a köddel, kilép, és szépen lassan kezdi követni. Nincs nehéz dolga. A sárba vetett friss lábnyomok lebuktatják az illetőt.
Nem sokkal később meg is pillantja. Nem tetszik neki a helyzet. Bár nem tudja, hogy mégis mi előtt áll épp. Valahogy ösztöne nem azt súgja neki, hogy biztonságban van. *
- Megállj!
* Üvölti oda, majd számszeríját megemelve a nő felé mutatja. *
- Meg ne mozdulj. Ki vagy te és mit keresel ezen a helyen.
* Ujja továbbra is a ravaszon pihen, és bár próbál magától is rájönni, valahogy egyszerűbbnek tartja, ha inkább színt vallana a másik, mintsem a holttestétől kelljen megtudnia annak motivációit. Ekkor szemléli meg jobban az előtte álló oltárt is. Tekintete egy pillanatra elkomorodik, de nem tesz megjegyzéseket. Az rá ér később is. *
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-05-31 01:43:43
Üzenet elküldve: 2026-05-31 01:43:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*A köd nem egyszerűen ül az Ingoványos vidéken, inkább olyan, mintha élne. Lélegzik, akár egy beteg állat, nehezen, sebezhetően, kiszámíthatatlanul, az enyészetet hordozva magában. A sás és a rothadó víz szaga összekeveredik a régi mágia keserű miliőjével. A talaj néhol puha, másutt csalóka szilárdnak tűnő hártya, amely alatt a mélység, és csak az istenek tudják még mi, türelmesen várja következő áldozatát.
Amsel ebben a világban úgy halad, mint aki ismeri szeszélyes közeg minden titkát, zugát. Ismeri is. Ki kellett ismernie. Magas alakja egy pillanatra kirajzolódik a szürke fátyolban: derékig érő, sötét haja nedvesen tapad köpenyére, virágok és szárított növények díszítik, mintha az erdő maga próbálná megjelölni őt, mint saját tulajdonát. A sötétzöld szemei nem kapkodnak. Nem keresnek utat, sokkal inkább emlékeznek rá.
A karján fonott kosár lóg, benne frissen szedett növények: mocsári harangfű, keserűlevelű nád, és egy-két olyan gyökér, amit mások inkább elkerülnének, mintha nézni is tilos lenne őket.
Ő viszont nem kerüli el semmit.
A lába alatt a láp néha cuppan, máskor engedelmesen tartja. A nő minden lépésnél megáll egy fél pillanatra, mintha hallgatná, mit mond a láp. Aztán továbbmegy.
A távolban valami más van.
Nem út. Nem rom. Valami baljósan vibráló a ködben: egy sűrűbb, feketébb csend, amely nem illik a mocsár természetes zajához. A levegő ott mintha elfelejtene mozogni. Van akit vonzz, mást zsigerből taszít. Amsel ismeri az obszidián oltárat, ám még sosem közelítette meg. Fél tőle. Mi több, retteg. Fél attól, hogy szólítaná őt. Mikor ide érkezett szólította. Éjjel és nappal, álmában és valóságban, ám a bábasággal és gyógyítással ez is megszűnt. Lezárta az erdei múltat. Új életet kezdett az új földön. A lába önkéntelenül viszi.
Amsel ajkai finoman megrándulnak. Feketével festett foga egy pillanatra villan elő, amikor lassan kifújja a levegőt.*
-Ott van!- *mormolja magának, de nem hangosan. Inkább úgy, mint amikor az ember egy növény nevét ellenőrzi: nem a világ kedvéért, hanem a saját pontossága okán.
Ahogy közelebb ér, a köd sűrűsödik.
Az Ingovány itt már nem csak mocsár. Ez a rész… figyel. A talaj alatt régi, eltemetett kövek húzódnak, mintha valaki valaha oltárt akart volna építeni, aztán meggondolta volna magát — vagy nem maradt ideje befejezni.
És ott áll, az obszidián oltád előtt.
Nem igazán magas, nem is díszes. A kő feketéje nyeli a fényt, nem tükrözi, hanem elnyeli.
Amsel lassít, majd megáll. Kígyó szemei révetegen merednek előre.
A kosarat óvatosan leteszi egy stabilabb, mohával fedett kiemelkedésre. Ujjai végigsimítanak ruhája ráncain, pontosan a tűk helyein. Nem nyúl egyelőre fegyverhez. Még nem.
A levegő itt nem rothad — itt inkább hiányzik. Mintha valamit már rég kivettek volna belőle, és azóta sem nőtt vissza.
A nő közelebb lép az oltárhoz. A köpenye szélét nem fújja a szél, mintha még az is félne ettől helytől. A sötét kő felületén apró, természetellenes fények futnak végig — nem csillogás, inkább emlékezés valami fényre, ami valaha itt volt.
Az elf lehajtja a fejét. Nem imádság ez, inkább vizsgálat. Ujjbegye lassan közelít az obszidiánhoz, de nem érinti meg rögtön. Előbb figyel. Mint amikor egy ismeretlen gyökér illatát próbálja eldönteni: ehető-e… vagy mérgező.
Ám hozzáérni már nem tud. Mintha parancsa lenne, elindul az orra vére.
Megesett vele ez ám sosem itt. Sosem így.
Köpenye zsebéből hamar előkerül a kendője, halk, ismeretlen nyelvű szitkozódás a kezd, míg próbálja elállítani a vérzést.*
A hozzászólás írója (Amsel Willowmere) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.31 01:52:35
*A köd nem egyszerűen ül az Ingoványos vidéken, inkább olyan, mintha élne. Lélegzik, akár egy beteg állat, nehezen, sebezhetően, kiszámíthatatlanul, az enyészetet hordozva magában. A sás és a rothadó víz szaga összekeveredik a régi mágia keserű miliőjével. A talaj néhol puha, másutt csalóka szilárdnak tűnő hártya, amely alatt a mélység, és csak az istenek tudják még mi, türelmesen várja következő áldozatát.
Amsel ebben a világban úgy halad, mint aki ismeri szeszélyes közeg minden titkát, zugát. Ismeri is. Ki kellett ismernie. Magas alakja egy pillanatra kirajzolódik a szürke fátyolban: derékig érő, sötét haja nedvesen tapad köpenyére, virágok és szárított növények díszítik, mintha az erdő maga próbálná megjelölni őt, mint saját tulajdonát. A sötétzöld szemei nem kapkodnak. Nem keresnek utat, sokkal inkább emlékeznek rá.
A karján fonott kosár lóg, benne frissen szedett növények: mocsári harangfű, keserűlevelű nád, és egy-két olyan gyökér, amit mások inkább elkerülnének, mintha nézni is tilos lenne őket.
Ő viszont nem kerüli el semmit.
A lába alatt a láp néha cuppan, máskor engedelmesen tartja. A nő minden lépésnél megáll egy fél pillanatra, mintha hallgatná, mit mond a láp. Aztán továbbmegy.
A távolban valami más van.
Nem út. Nem rom. Valami baljósan vibráló a ködben: egy sűrűbb, feketébb csend, amely nem illik a mocsár természetes zajához. A levegő ott mintha elfelejtene mozogni. Van akit vonzz, mást zsigerből taszít. Amsel ismeri az obszidián oltárat, ám még sosem közelítette meg. Fél tőle. Mi több, retteg. Fél attól, hogy szólítaná őt. Mikor ide érkezett szólította. Éjjel és nappal, álmában és valóságban, ám a bábasággal és gyógyítással ez is megszűnt. Lezárta az erdei múltat. Új életet kezdett az új földön. A lába önkéntelenül viszi.
Amsel ajkai finoman megrándulnak. Feketével festett foga egy pillanatra villan elő, amikor lassan kifújja a levegőt.*
-Ott van!- *mormolja magának, de nem hangosan. Inkább úgy, mint amikor az ember egy növény nevét ellenőrzi: nem a világ kedvéért, hanem a saját pontossága okán.
Ahogy közelebb ér, a köd sűrűsödik.
Az Ingovány itt már nem csak mocsár. Ez a rész… figyel. A talaj alatt régi, eltemetett kövek húzódnak, mintha valaki valaha oltárt akart volna építeni, aztán meggondolta volna magát — vagy nem maradt ideje befejezni.
És ott áll, az obszidián oltád előtt.
Nem igazán magas, nem is díszes. A kő feketéje nyeli a fényt, nem tükrözi, hanem elnyeli.
Amsel lassít, majd megáll. Kígyó szemei révetegen merednek előre.
A kosarat óvatosan leteszi egy stabilabb, mohával fedett kiemelkedésre. Ujjai végigsimítanak ruhája ráncain, pontosan a tűk helyein. Nem nyúl egyelőre fegyverhez. Még nem.
A levegő itt nem rothad — itt inkább hiányzik. Mintha valamit már rég kivettek volna belőle, és azóta sem nőtt vissza.
A nő közelebb lép az oltárhoz. A köpenye szélét nem fújja a szél, mintha még az is félne ettől helytől. A sötét kő felületén apró, természetellenes fények futnak végig — nem csillogás, inkább emlékezés valami fényre, ami valaha itt volt.
Az elf lehajtja a fejét. Nem imádság ez, inkább vizsgálat. Ujjbegye lassan közelít az obszidiánhoz, de nem érinti meg rögtön. Előbb figyel. Mint amikor egy ismeretlen gyökér illatát próbálja eldönteni: ehető-e… vagy mérgező.
Ám hozzáérni már nem tud. Mintha parancsa lenne, elindul az orra vére.
Megesett vele ez ám sosem itt. Sosem így.
Köpenye zsebéből hamar előkerül a kendője, halk, ismeretlen nyelvű szitkozódás a kezd, míg próbálja elállítani a vérzést.*
A hozzászólás írója (Amsel Willowmere) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.31 01:52:35
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-05-28 20:30:27
Üzenet elküldve: 2026-05-28 20:30:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Menet közben továbbra is érdeklődéssel hallgatja Adoavert, és sokadszorra is megállapítja magában, amit minden bizonnyal már a fiú is megtett jó sokszor, hogy furcsa, hogy mennyire más körülmények között és hagyományok szerint nőttek fel. Ugyanakkor ezért is szeret vele beszélgetni, mert mindig képes valahogy számára új oldalról is megvilágítani egy-egy témát, vagy gondolatot.
Annak ellenére is úgy figyel, mintha most hallana a városi életről először valaki mástól, hogy félig tulajdonképpen már jó ideje maga is Artheniorban lakik. Mégis, hazudna magának, ha azt mondaná, hogy sikerült teljesen magáévá tennie és megérteni az ottani gondolkodást, vagy akkor is, ha azt mondaná, hogy nagyon is tapasztalt és már sok mindent látott. Nem járt még színházban például és mint korábban kifejtette a bálok, az estélyek és a tánc is kimaradt az életéből. El is mosolyodik a gondolatra, hogy elég szürreális erre éppen itt gondolni a semmi közepén. Ha nem jutott volna ki belőle már többször, és nem tudná, hogy távolról sincs így, most hajlamos lenne arra gondolni, hogy végtelen ez a mocsár. Ennél kevésbé városias környezetet nem nagyon tudna elképzelni. A legszegényebb kis falu is nyilván ezerszer több mindenben emlékeztet Artheniorra, mint ez a lápvidék.*
- Értelek. *bólogat lassan.* Végül is, eddig is így képzeltem valahogy, hogy így van a városban, de jó így összefoglalva hallani. Olyan nagy különbség azért nincsen szerintem, csak a ti előadásaitok nem feltétlenül egy ünnephez, vagy egy ünnepkörhöz kapcsolódnak, vagy nem csak valami régi legendát mesélnek el. Egy új, önálló művészeti ág, legalábbis az én szülőfalumból nézve, mert azért gondolom, hogy régóta van így. Csak azt nem értem, hogy azt, hogy érted, hogy kulturális képmutatás? Van, aki nem is azért megy el, mert az előadás érdekli, csak meg akarja mutatni, hogy mennyire kulturált, vagy ilyesmi? Pedig biztosan jók ezek az előadások, főleg, ha vannak kedvenc előadói sokaknak. Ha már az énekről is szó volt, meg tudom érteni. Nyilván mindenki szívesebben hallgatja azt, akinek szép a hangja, mint azt, akinek nem. Én ezért nem is nagyon erőltetem az éneklést. *neveti el magát, kicsit azért, hogy Adoaverbe is öntsön egy kis önbizalmat, mert nem kerüli el a figyelmét kissé szégyenlős nevetése. Ebben is meg tudja érteni. Amennyire ő tapasztalta eddig, a fiúk és férfiak ritkán énekelnek józanon, csak úgy, főleg valaki másnak. Náluk, otthon is legfeljebb valami ünnep és szertartás alkalmával tették csak meg mindezt bor nélkül.*
- Nem mondom, hogy csúnya a hangom, ha éneklek, de azért biztos hallottál már szebbet. Szerintem az enyém a szokásosnál is vékonyabb akkor, és bár ez lehet nem a legjobb szó, de kicsit talán nyávogós. Azt hiszem. Bárhogy is, én sem most fogok dalra fakadni, azt hiszem. *nevet megint. Hiába csaponganak kicsit és beszélnek közben komolyabb témákról is, Adoaver könnyen jó kedvre képes deríteni, ezúttal valahogy azzal az apró megjegyzésével teszi ezt tudtán kívül is, hogy nem tervez olyan helyre utazni, ahol a halálra fagyás komoly veszély lenne.*
- Meg tudlak érteni teljesen különben. A hó szép, de a jeget már nem szeretem, és ha valamit ki nem állhatok és nem is bírok, az éppen a hideg. Pedig azt mondják, hogy hideg szobában jó aludni, hát nem tudom. Én akkor inkább csak felébredek az éjszaka közepén arra, hogy fázom, és magamra kell vennem valamit. De az sem mindig jó, mert ha meg nagyon beöltözöm a vastag takaró alá, akkor reggelre teljesen átizzadom, ami rajtam van, ami szintén nem túl kellemes érzés, mert akkor meg már emiatt a nyirkos hideg miatt is fázom.
*Olyan intim apróságokat pedig már érthető módon nem is említ, hogy szeret kevés hálóruhában, vagy szó szerint minden ruhadarab nélkül aludni, ha pedig valami egy hideg szobában, még vastag takaró alatt is lehetetlen, vagy legalábbis egyáltalán nem kellemes, akkor az éppen ez.*
- A hidegben egyedül az jó, ha le tudsz ülni a tűz mellé. *mondja inkább ezt. Sokat üldögélt tábortüzek és tűzrakók mellett gyerekkorában, és valahányszor azóta is, fura módon most valahogy mégis Szarvasliget egyik kandallója ugrik be neki erről. Aztán innen elég természetesen asszociál vissza a tűz elemre, amiről korábban szintén beszéltek. Nem akar feltétlenül vitatkozni az elemekről, meg aztán nyilván gyerekes vita is lenne. Felvethetné például a gondolatot, hogy vajon melyik volt a legelső elem, ha nem egyszerre keletkezett az összes, de érvelni valami mellett, amiről ismét csak spekulálni lehet, mindenféle bizonyíték nélkül, annak nem sok értelmét látja.*
- Igazad van az elemekkel kapcsolatban. *mondja inkább.* Végül is, talán az összes alapelem és egyformán fontos. Levegő nélkül sem élnénk. De arra gondoltam inkább, hogy a civilizált lényeknek talán a tűz a legfontosabb. Persze, az mind igaz, hogyha nincs víz, meg föld akkor remény sincs az élet kialakulására, meg kirepülünk a semmibe, de ezzel az állatok és a növények is így vannak. Azokat a népeket viszont, akik képesek létrehozni valamiféle civilizációt, és kultúrát, lényegében az különbözteti meg az állatoktól, hogy a legtöbb a civilizáció vívmányai nélkül nem tudna életben maradni a vadonban. Az állatok igen, de ők meg nem képesek használni a tüzet, a legtöbb, amit tehetnek, hogy elmenekülnek előle. Így értettem inkább, hogy nekünk a tűz alapelem. *igyekszik kicsit jobban megmagyarázni korábbi gondolatát. Ettől még belátja, hogy vigasztalásnak lehet nem volt a legjobb ötlet a részéről alapelemnek nevezni, mivel Adoaver támadhatatlanul és biztosan tapintott rá ennek a gondolatnak a gyenge pontjára.*
- Ami Niát illeti, gondok szerintem sem lesznek, biztos ki fogtok jönni egymással. De szerintem ne fogd vissza magad, csak legyél önmagad... Ha sokat szeretnél majd beszélni, hát beszélj! Mellettem edződött, szóval nem hiszem, hogy túl sok beszéddel ki tudná akasztani őt bárki. *neveti el magát ismét, egyáltalán nem bánva, hogy ezúttal saját magán nevet.*
*Menet közben továbbra is érdeklődéssel hallgatja Adoavert, és sokadszorra is megállapítja magában, amit minden bizonnyal már a fiú is megtett jó sokszor, hogy furcsa, hogy mennyire más körülmények között és hagyományok szerint nőttek fel. Ugyanakkor ezért is szeret vele beszélgetni, mert mindig képes valahogy számára új oldalról is megvilágítani egy-egy témát, vagy gondolatot.
Annak ellenére is úgy figyel, mintha most hallana a városi életről először valaki mástól, hogy félig tulajdonképpen már jó ideje maga is Artheniorban lakik. Mégis, hazudna magának, ha azt mondaná, hogy sikerült teljesen magáévá tennie és megérteni az ottani gondolkodást, vagy akkor is, ha azt mondaná, hogy nagyon is tapasztalt és már sok mindent látott. Nem járt még színházban például és mint korábban kifejtette a bálok, az estélyek és a tánc is kimaradt az életéből. El is mosolyodik a gondolatra, hogy elég szürreális erre éppen itt gondolni a semmi közepén. Ha nem jutott volna ki belőle már többször, és nem tudná, hogy távolról sincs így, most hajlamos lenne arra gondolni, hogy végtelen ez a mocsár. Ennél kevésbé városias környezetet nem nagyon tudna elképzelni. A legszegényebb kis falu is nyilván ezerszer több mindenben emlékeztet Artheniorra, mint ez a lápvidék.*
- Értelek. *bólogat lassan.* Végül is, eddig is így képzeltem valahogy, hogy így van a városban, de jó így összefoglalva hallani. Olyan nagy különbség azért nincsen szerintem, csak a ti előadásaitok nem feltétlenül egy ünnephez, vagy egy ünnepkörhöz kapcsolódnak, vagy nem csak valami régi legendát mesélnek el. Egy új, önálló művészeti ág, legalábbis az én szülőfalumból nézve, mert azért gondolom, hogy régóta van így. Csak azt nem értem, hogy azt, hogy érted, hogy kulturális képmutatás? Van, aki nem is azért megy el, mert az előadás érdekli, csak meg akarja mutatni, hogy mennyire kulturált, vagy ilyesmi? Pedig biztosan jók ezek az előadások, főleg, ha vannak kedvenc előadói sokaknak. Ha már az énekről is szó volt, meg tudom érteni. Nyilván mindenki szívesebben hallgatja azt, akinek szép a hangja, mint azt, akinek nem. Én ezért nem is nagyon erőltetem az éneklést. *neveti el magát, kicsit azért, hogy Adoaverbe is öntsön egy kis önbizalmat, mert nem kerüli el a figyelmét kissé szégyenlős nevetése. Ebben is meg tudja érteni. Amennyire ő tapasztalta eddig, a fiúk és férfiak ritkán énekelnek józanon, csak úgy, főleg valaki másnak. Náluk, otthon is legfeljebb valami ünnep és szertartás alkalmával tették csak meg mindezt bor nélkül.*
- Nem mondom, hogy csúnya a hangom, ha éneklek, de azért biztos hallottál már szebbet. Szerintem az enyém a szokásosnál is vékonyabb akkor, és bár ez lehet nem a legjobb szó, de kicsit talán nyávogós. Azt hiszem. Bárhogy is, én sem most fogok dalra fakadni, azt hiszem. *nevet megint. Hiába csaponganak kicsit és beszélnek közben komolyabb témákról is, Adoaver könnyen jó kedvre képes deríteni, ezúttal valahogy azzal az apró megjegyzésével teszi ezt tudtán kívül is, hogy nem tervez olyan helyre utazni, ahol a halálra fagyás komoly veszély lenne.*
- Meg tudlak érteni teljesen különben. A hó szép, de a jeget már nem szeretem, és ha valamit ki nem állhatok és nem is bírok, az éppen a hideg. Pedig azt mondják, hogy hideg szobában jó aludni, hát nem tudom. Én akkor inkább csak felébredek az éjszaka közepén arra, hogy fázom, és magamra kell vennem valamit. De az sem mindig jó, mert ha meg nagyon beöltözöm a vastag takaró alá, akkor reggelre teljesen átizzadom, ami rajtam van, ami szintén nem túl kellemes érzés, mert akkor meg már emiatt a nyirkos hideg miatt is fázom.
*Olyan intim apróságokat pedig már érthető módon nem is említ, hogy szeret kevés hálóruhában, vagy szó szerint minden ruhadarab nélkül aludni, ha pedig valami egy hideg szobában, még vastag takaró alatt is lehetetlen, vagy legalábbis egyáltalán nem kellemes, akkor az éppen ez.*
- A hidegben egyedül az jó, ha le tudsz ülni a tűz mellé. *mondja inkább ezt. Sokat üldögélt tábortüzek és tűzrakók mellett gyerekkorában, és valahányszor azóta is, fura módon most valahogy mégis Szarvasliget egyik kandallója ugrik be neki erről. Aztán innen elég természetesen asszociál vissza a tűz elemre, amiről korábban szintén beszéltek. Nem akar feltétlenül vitatkozni az elemekről, meg aztán nyilván gyerekes vita is lenne. Felvethetné például a gondolatot, hogy vajon melyik volt a legelső elem, ha nem egyszerre keletkezett az összes, de érvelni valami mellett, amiről ismét csak spekulálni lehet, mindenféle bizonyíték nélkül, annak nem sok értelmét látja.*
- Igazad van az elemekkel kapcsolatban. *mondja inkább.* Végül is, talán az összes alapelem és egyformán fontos. Levegő nélkül sem élnénk. De arra gondoltam inkább, hogy a civilizált lényeknek talán a tűz a legfontosabb. Persze, az mind igaz, hogyha nincs víz, meg föld akkor remény sincs az élet kialakulására, meg kirepülünk a semmibe, de ezzel az állatok és a növények is így vannak. Azokat a népeket viszont, akik képesek létrehozni valamiféle civilizációt, és kultúrát, lényegében az különbözteti meg az állatoktól, hogy a legtöbb a civilizáció vívmányai nélkül nem tudna életben maradni a vadonban. Az állatok igen, de ők meg nem képesek használni a tüzet, a legtöbb, amit tehetnek, hogy elmenekülnek előle. Így értettem inkább, hogy nekünk a tűz alapelem. *igyekszik kicsit jobban megmagyarázni korábbi gondolatát. Ettől még belátja, hogy vigasztalásnak lehet nem volt a legjobb ötlet a részéről alapelemnek nevezni, mivel Adoaver támadhatatlanul és biztosan tapintott rá ennek a gondolatnak a gyenge pontjára.*
- Ami Niát illeti, gondok szerintem sem lesznek, biztos ki fogtok jönni egymással. De szerintem ne fogd vissza magad, csak legyél önmagad... Ha sokat szeretnél majd beszélni, hát beszélj! Mellettem edződött, szóval nem hiszem, hogy túl sok beszéddel ki tudná akasztani őt bárki. *neveti el magát ismét, egyáltalán nem bánva, hogy ezúttal saját magán nevet.*
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-05-26 17:27:41
Üzenet elküldve: 2026-05-26 17:27:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
*Van lehetősége rendszeresen előre nézni, mikor nem az utat elborító tócsák között kell Halacskát irányítgatnia; pont akkor is sikerül elkapni, mikor amaz megvonja a vállát, de ezen válasz inkább ködösebbé teszi számára a dolgokat, mint tisztábbá. Az utána jövő magyarázat már valamelyest segít, de valami azt súgja neki, hogy nem a legnagyobb szívességgel mesél neki erről. Szerencsére Luni csak akkor láthatja homlokán a ráncokat, ha nyakával hátrafordul, mint egy bagoly; vagy, ha ügyes, mindkét lábával oldalra ül a nyulán. Amit miért tenne egyáltalán, miféle szituáció lenne a föntin kívül, ami erre kényszerítené?* ~ De akkor miért... ó. Ja. Hülye vagyok. ~ *Az egy igen zavaró tényező, hogy Luninari és Callipeya az egyetlen két lélek abból a törzsből akit ismer, és így még csak különbséget sem nagyon tud tenni. Félvér, nem félvér... Adoavert magát legalább könnyű megkülönböztetni családjától, de még így sem érzi, hogy őt különösebb diszkrimináció érte volna. Szegény Luni...*
- Az előnyöket azokat látom Luni, csak tudod... *Nem annyira folyékony most a szavakkal, még ő sem tudja pontosan hogyan érez. Lehet úgy jobban ki tudja fejezni magát, ha többet részletez:* - Nálunk a gondolkodás lesz a legnagyobb különbség: ezek az előadások Lihanechben kevésbé kovácsolják össze a közösséget, mint inkább adnak lehetőséget az egyénnek, hogy megmutathassa a tehetségét. Valamint kevésbé épülnek ezek az előadások a hagyományra és együttlétre, mint kulturális képmutogatásként. Vannak csoportos és egyéni előadások, történelmi események szabadelméjű újrajátszásai, vagy csak versek, irodalmi részletek felmondása; de a közönségnek nem is olyan fontos maga a mű, mint inkább az előadó, ha érted mire gondolok.* És ahogy barátja ennél a pontnál kitalálhatja, az őket érő kritika sem állt meg ejnye bejnye ujjrázásnál...
Mindenesetre, könnyen megmosolyogtatja az éneklés megemlítése. *Én is tudtam énekelni... vagy tudok még, nem volt alkalmam és merszem megpróbálni már egy jó ideje. *Megköszörüli a torkát, de az utolsó pillanatban inába száll a bátorsága. Szégyenlősen elneveti magát.* - Ott is van az az érzés... *Na igen, valamiért beszélnie egész nap sokkalta egyszerűbb, szégyenmentesebb neki mint énekelni. Fene tudja miért.
És mikor megint a mágiára tér vissza a témahurrikán, Adoavernek mosolyogva meg kell forgatnia a szemeit; hát persze hogy nem engedi a fél-elf hogy sajnáltassa magát.*
- Oké, oké, az hogy melyik a hasznosabb az vitatható. *Legyint.* - Csak azt mondom, hogy a jelenlegi életünkhöz nem a leghasználhatóbb a tűz ága. Nem kifejezetten tervezünk olyan helyekre utazni, ahol a halálra fagyás komoly veszélyt jelentene ránk nézve, illetve nem is tervezek egyhamar belekeveredni a most folyó konfliktusokba sem az orkokkal. Persze, nem tagadom, az a tűztornádó megéri a belé tett aranyat és könyvekkel töltött időt, de azok a lehetőségek, amik más ágak tudnak nyújtani, tudod, azokat anélkül is tudnánk használni hogy valaki az életünkre törne. És persze, folytatom is a más ágakhoz terjeszkedést, ezen időszak még csak a kezdet. *Büszkén egyenesedik ki és pózol, mielőtt meg kell kapaszkodnia Halacskában hogy ne csússzon le egy ravaszul oda teremtődött mélyedés miatt.* - De nem jöhetsz tűzzel mint alapelemmel; víz nélkül nemhogy civilizáció, de élet sincs! Föld nélkül meg...hmm, mi nem lenne? Nem lenne semmi se a talpunk alatt? Kizuhannánk a nagy semmibe? *Nem egy jobb gondolat.
Közben Adoaver csendben is morfondíroz, miután kérésére Luninari többet mesél Aleniáról. Mondjuk, nem sokáig:* - Szimpatikusnak hangzik. És azt meghálálom, hogy nem tagadod le előtte az ismertségünket is. *A mai úton sokadjára vigyorog, arcizmai lassan kezdenek fájni.* - Szeretném is elhinni hogy nem fog rám úgy nézni mint Intath, szóval ezen első talán ünnepi alkalommal visszafogom a szócsövemet... még. Tapasztalata, még ha nem is egy felhőtlen dolog, de legalább megkönnyíti a fenti életét. Szerintem nem lesznek itt gondok, Luni.
*Van lehetősége rendszeresen előre nézni, mikor nem az utat elborító tócsák között kell Halacskát irányítgatnia; pont akkor is sikerül elkapni, mikor amaz megvonja a vállát, de ezen válasz inkább ködösebbé teszi számára a dolgokat, mint tisztábbá. Az utána jövő magyarázat már valamelyest segít, de valami azt súgja neki, hogy nem a legnagyobb szívességgel mesél neki erről. Szerencsére Luni csak akkor láthatja homlokán a ráncokat, ha nyakával hátrafordul, mint egy bagoly; vagy, ha ügyes, mindkét lábával oldalra ül a nyulán. Amit miért tenne egyáltalán, miféle szituáció lenne a föntin kívül, ami erre kényszerítené?* ~ De akkor miért... ó. Ja. Hülye vagyok. ~ *Az egy igen zavaró tényező, hogy Luninari és Callipeya az egyetlen két lélek abból a törzsből akit ismer, és így még csak különbséget sem nagyon tud tenni. Félvér, nem félvér... Adoavert magát legalább könnyű megkülönböztetni családjától, de még így sem érzi, hogy őt különösebb diszkrimináció érte volna. Szegény Luni...*
- Az előnyöket azokat látom Luni, csak tudod... *Nem annyira folyékony most a szavakkal, még ő sem tudja pontosan hogyan érez. Lehet úgy jobban ki tudja fejezni magát, ha többet részletez:* - Nálunk a gondolkodás lesz a legnagyobb különbség: ezek az előadások Lihanechben kevésbé kovácsolják össze a közösséget, mint inkább adnak lehetőséget az egyénnek, hogy megmutathassa a tehetségét. Valamint kevésbé épülnek ezek az előadások a hagyományra és együttlétre, mint kulturális képmutogatásként. Vannak csoportos és egyéni előadások, történelmi események szabadelméjű újrajátszásai, vagy csak versek, irodalmi részletek felmondása; de a közönségnek nem is olyan fontos maga a mű, mint inkább az előadó, ha érted mire gondolok.* És ahogy barátja ennél a pontnál kitalálhatja, az őket érő kritika sem állt meg ejnye bejnye ujjrázásnál...
Mindenesetre, könnyen megmosolyogtatja az éneklés megemlítése. *Én is tudtam énekelni... vagy tudok még, nem volt alkalmam és merszem megpróbálni már egy jó ideje. *Megköszörüli a torkát, de az utolsó pillanatban inába száll a bátorsága. Szégyenlősen elneveti magát.* - Ott is van az az érzés... *Na igen, valamiért beszélnie egész nap sokkalta egyszerűbb, szégyenmentesebb neki mint énekelni. Fene tudja miért.
És mikor megint a mágiára tér vissza a témahurrikán, Adoavernek mosolyogva meg kell forgatnia a szemeit; hát persze hogy nem engedi a fél-elf hogy sajnáltassa magát.*
- Oké, oké, az hogy melyik a hasznosabb az vitatható. *Legyint.* - Csak azt mondom, hogy a jelenlegi életünkhöz nem a leghasználhatóbb a tűz ága. Nem kifejezetten tervezünk olyan helyekre utazni, ahol a halálra fagyás komoly veszélyt jelentene ránk nézve, illetve nem is tervezek egyhamar belekeveredni a most folyó konfliktusokba sem az orkokkal. Persze, nem tagadom, az a tűztornádó megéri a belé tett aranyat és könyvekkel töltött időt, de azok a lehetőségek, amik más ágak tudnak nyújtani, tudod, azokat anélkül is tudnánk használni hogy valaki az életünkre törne. És persze, folytatom is a más ágakhoz terjeszkedést, ezen időszak még csak a kezdet. *Büszkén egyenesedik ki és pózol, mielőtt meg kell kapaszkodnia Halacskában hogy ne csússzon le egy ravaszul oda teremtődött mélyedés miatt.* - De nem jöhetsz tűzzel mint alapelemmel; víz nélkül nemhogy civilizáció, de élet sincs! Föld nélkül meg...hmm, mi nem lenne? Nem lenne semmi se a talpunk alatt? Kizuhannánk a nagy semmibe? *Nem egy jobb gondolat.
Közben Adoaver csendben is morfondíroz, miután kérésére Luninari többet mesél Aleniáról. Mondjuk, nem sokáig:* - Szimpatikusnak hangzik. És azt meghálálom, hogy nem tagadod le előtte az ismertségünket is. *A mai úton sokadjára vigyorog, arcizmai lassan kezdenek fájni.* - Szeretném is elhinni hogy nem fog rám úgy nézni mint Intath, szóval ezen első talán ünnepi alkalommal visszafogom a szócsövemet... még. Tapasztalata, még ha nem is egy felhőtlen dolog, de legalább megkönnyíti a fenti életét. Szerintem nem lesznek itt gondok, Luni.
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-05-22 16:57:23
Üzenet elküldve: 2026-05-22 16:57:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Ahogyan útjuk és beszélgetésük is halad előre, pontosabban szólva, útjuk határozott cél felé vezeti őket, beszélgetésük pedig néha el és szerteágazik, de valahonnan valahová az is mindenképpen tart, egyre inkább otthonosabban érzi magát holdnyulának a hátán, kicsit mintha erre született volna és sohasem tett volna meg nagy utakat ló, vagy szamárháton, esetleg éppen gyalog. Csak futólag tűnődik el rajta, hogy mindez vajon a varázslat természetéből fakad, vagy egyszerűen ő beszéli be magának ezt, miután már nem teljesen újdonság számára az utazásnak ez a szokatlan formája.
A mindezen való tűnődés helyett azonban jobban lekötik gondolatait Adoaver első kérdései. Nem tudja, hogy a fiú látja-e a mozdulatát, de ösztönösen megvonja a vállát, amikor a másik mágus, ha jól érti furcsállja azt, hogy náluk a gyerekekre bízták egy-egy ünnepnek egy annyire fontos részletét, mint az ünnephez magához kapcsolódó, aktuális történet eljátszása.*
- Szerintem nincs ebben semmi furcsa. *jegyzi meg először, bár be kell látnia, hogy persze, hogy neki az a természetes, amiben felnőtt, ezért igyekszik is megmagyarázni, hogy pontosan hogyan is gondolja ezt az egyetlen rövid mondatot.*
- Sok előnye van annak, ha nem felnőttek szerepelnek. Először is a gyerekek játéknak vesznek egy hasonló előadást, ugyanakkor mégis komolyan. A többségük imád a figyelem középpontjában lenni, azzal pedig, hogy ők adnak elő egy régi történetet, éneket, táncot, verset, bármit, egyben a hagyományokat is magukba szívják, szóval magának a közösségnek is hasznos, ha ők csinálhatják ezt. Ráadásul a szülők és a rokonok nyilván elfogultak velük szemben. Ha egy előadás jól sikerül akkor nagyon boldogok és büszkék, a gyerekek önbizalma nő, ha pedig kicsit gyengébbre jön össze, vagy valamit elrontanak, akkor sem fogja senki a szemükre hányni, hogy jaj, de bénák voltatok, hiszen még csak gyerekek...
*Természetesen nagyon sok mindennel nem ért egyet egykori népe hagyományai és szokásai közül, de a gyermekek szerepeltetését kifejezetten és okosnak bölcsnek tartja.*
- Nekem nem kellett ilyesmit csinálnom *fogalmazza meg ezek után diplomatikusan azt, hogy félvér volta miatt, ha ez lett volna minden vágya, akkor sem tehette volna meg, még úgy sem, hogy édesanyja volt a papnő. Még szerencse, hogy soha nem voltak ahhoz hasonló vágyai, hogy egy történet előadásában szerepeljen, vagy akár csak egy rövidke dalocskát előadjon az egybegyűlt közösség előtt. Utóbbi eltitkolásának nem is látja értelmét itt és most.*
- De nem is bánom. Tudod, az a vágy, hogy én kiálljak nagy nyilvánosság elé valahogy mindig hiányzott belőlem. A mágustusa más volt, mert ott versenyeztünk egymással, és ha elbuktam volna a legelején, a közönség talán akkor is díjazta volna azt, hogy egyáltalán ki mertem állni. Ott nem tudhattam, hogy mi fog rám várni a következő körben. Ez teljesen más, mint önként és magabiztosan jelentkezni szerepelni, aztán rosszul elmondani egy mesét, vagy egy verset, amit volt lehetőséged gyakorolni. Amúgy neked, Niának, Kirizának, vagy Intnek, meg anyának persze szívesen eléneklek egy dalt, vagy elmondok egy mesét bármikor, de, hogy ugyanezt úgy csináljam, hogy közben százak néznek, na erre tényleg sohasem vágytam.
*Haladnak tovább, így nem csoda, ha a mágia is újra szóba kerül közöttük, végtére is mindketten mágusok, akik nem olyan régen hagyták maguk mögött a tornyot, és bár sok mindenben egyetértenek egymással, ezúttal nem teljesen érti azt, amit barátja a tűz ágról és a többiről mond. Kicsit mosolyog is az orra alatt ezen.*
- Felajánlottam, hogy megtanítok neked más ágakból varázslatokat. *emlékezteti rá Adoavert* Én a helyedben inkább úgy nézném, hogy bizonyos értelemben véve a tűz ág a leghasznosabb. Nekem legalábbis biztosan egy tűzvarázslóval lenne a legkevésbé kedvem kötekedni. És hát tűz nélkül nincs civilizáció, még egy kis falu sem, nem hogy városok. Szó szerint alapelem. Szerintem az egyik leghasznosabb képesség, hogy bárhol és bármikor képes vagy szinte bármekkora tüzet gyújtani. Jó, utóbbi kis túlzás *mosolyog kicsit újra* de az lángtornádó, amit nem rég teremtettél azért eléggé tiszteletet parancsoló volt… Egy kezdő mágus elég sokat megadna hasonló varázslatért, akár lehet használni a mindennapi életben, akár nem.
*Reméli, hogy Adoaver beéri ennyi vigasztalással. Annak szánja, bár tényleg úgy véli, hogy aki hasonló varázslatokra képes, azt neki nem nagyon kellene vigasztalnia. A mágustusa izgalmas volt, de, hogyha életre-halálra kellene harcolniuk egymás ellen, akkor egyáltalán nem biztos benne, hogy ő megúszná élve, hacsak nem tudna még idejében elteleportálni a tűztornádó elől, vagy egy rengető holddal kizökkenteni a másik mágust az egyensúlyából és a koncentrációjából. De mindkettő csak eleve akkor működhet, ha ő maga is tudja, hogy milyen bizarr „tánclépések” kellenek pont ennek a rettenetes és pusztító varázslatnak a megidézéséhez.
Ezzel mondjuk most csak gondolatkísérlet szintjén játszik el, mivel, ha valamiben tényleg biztos, akkor az az, hogy ők ketten soha az életben nem fognak egymással élethalálharcot vívni. Azt azonban már nem tudja, hogy a fiú utolsó kérdésére hogyan válaszoljon. A világért sem mondana rosszat Aleniáról, sőt, amit mondana nem is rossz. Szerinte van, akinek jól áll egy kis gőg és hiúság, főleg, ha az illető nő, vagy lány. Aleniára talán igaz volt mindkettő valaha, ugyanakkor sokat változott, ráadásul, ahogyan azt többször emlegette, vele a kezdet kezdetétől fogva nagyon kedves és megértő volt, és személy szerint tényleg sokat köszönet neki.*
- Az Int által elgondolt tipikus nemes, inkább Aleimord volt, Alenia bátyja, nem ő. *böki ki végül kis gondolkodás után.* Ő Igazából nagyon kedves lány. Kezdetben tűnhet kicsit távolságtartónak, vagy hidegnek, de ez csak a látszat, és nyilván annak köszönhető, hogy pont azokhoz a formális és illendőségből fenntartott kapcsolatokhoz szokott hozzá gyerekként meg a mostaninál kicsit fiatalabban is, mint amikről te is beszéltél a kötelező báltánc kapcsán. De nem tudom elképzelni, hogy ne jönnétek ki jól egymással, meg aztán… szerintem nem vagyok túl öntelt, ha azt mondom, hogy elég jó ajánlólevél neki rólad pusztán az, ha annyit mondok neki, hogy jó barátom vagy.
*Nem bírja megállni, hogy erre ne mosolyodjon el, és erre azért büszke is. Alenia sohasem kezelte le őt, mégis azért az, hogy első találkozásuk alkalmával, ő csak egy otthonról frissen elkerült lány volt, aki szinte azt sem tudta hol van, Alenia pedig egy nemesi család képviselője, ami éppen befogadja őt, finoman fogalmazva sem azt jelentette, hogy egyenlő félként beszélgetnek egymással, mára pedig ez már teljesen megváltozott, Nia hiába kapta vissza a nemesi címét, ő pedig hiába nem is vágyott hasonlóra soha.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.22 17:11:55
*Ahogyan útjuk és beszélgetésük is halad előre, pontosabban szólva, útjuk határozott cél felé vezeti őket, beszélgetésük pedig néha el és szerteágazik, de valahonnan valahová az is mindenképpen tart, egyre inkább otthonosabban érzi magát holdnyulának a hátán, kicsit mintha erre született volna és sohasem tett volna meg nagy utakat ló, vagy szamárháton, esetleg éppen gyalog. Csak futólag tűnődik el rajta, hogy mindez vajon a varázslat természetéből fakad, vagy egyszerűen ő beszéli be magának ezt, miután már nem teljesen újdonság számára az utazásnak ez a szokatlan formája.
A mindezen való tűnődés helyett azonban jobban lekötik gondolatait Adoaver első kérdései. Nem tudja, hogy a fiú látja-e a mozdulatát, de ösztönösen megvonja a vállát, amikor a másik mágus, ha jól érti furcsállja azt, hogy náluk a gyerekekre bízták egy-egy ünnepnek egy annyire fontos részletét, mint az ünnephez magához kapcsolódó, aktuális történet eljátszása.*
- Szerintem nincs ebben semmi furcsa. *jegyzi meg először, bár be kell látnia, hogy persze, hogy neki az a természetes, amiben felnőtt, ezért igyekszik is megmagyarázni, hogy pontosan hogyan is gondolja ezt az egyetlen rövid mondatot.*
- Sok előnye van annak, ha nem felnőttek szerepelnek. Először is a gyerekek játéknak vesznek egy hasonló előadást, ugyanakkor mégis komolyan. A többségük imád a figyelem középpontjában lenni, azzal pedig, hogy ők adnak elő egy régi történetet, éneket, táncot, verset, bármit, egyben a hagyományokat is magukba szívják, szóval magának a közösségnek is hasznos, ha ők csinálhatják ezt. Ráadásul a szülők és a rokonok nyilván elfogultak velük szemben. Ha egy előadás jól sikerül akkor nagyon boldogok és büszkék, a gyerekek önbizalma nő, ha pedig kicsit gyengébbre jön össze, vagy valamit elrontanak, akkor sem fogja senki a szemükre hányni, hogy jaj, de bénák voltatok, hiszen még csak gyerekek...
*Természetesen nagyon sok mindennel nem ért egyet egykori népe hagyományai és szokásai közül, de a gyermekek szerepeltetését kifejezetten és okosnak bölcsnek tartja.*
- Nekem nem kellett ilyesmit csinálnom *fogalmazza meg ezek után diplomatikusan azt, hogy félvér volta miatt, ha ez lett volna minden vágya, akkor sem tehette volna meg, még úgy sem, hogy édesanyja volt a papnő. Még szerencse, hogy soha nem voltak ahhoz hasonló vágyai, hogy egy történet előadásában szerepeljen, vagy akár csak egy rövidke dalocskát előadjon az egybegyűlt közösség előtt. Utóbbi eltitkolásának nem is látja értelmét itt és most.*
- De nem is bánom. Tudod, az a vágy, hogy én kiálljak nagy nyilvánosság elé valahogy mindig hiányzott belőlem. A mágustusa más volt, mert ott versenyeztünk egymással, és ha elbuktam volna a legelején, a közönség talán akkor is díjazta volna azt, hogy egyáltalán ki mertem állni. Ott nem tudhattam, hogy mi fog rám várni a következő körben. Ez teljesen más, mint önként és magabiztosan jelentkezni szerepelni, aztán rosszul elmondani egy mesét, vagy egy verset, amit volt lehetőséged gyakorolni. Amúgy neked, Niának, Kirizának, vagy Intnek, meg anyának persze szívesen eléneklek egy dalt, vagy elmondok egy mesét bármikor, de, hogy ugyanezt úgy csináljam, hogy közben százak néznek, na erre tényleg sohasem vágytam.
*Haladnak tovább, így nem csoda, ha a mágia is újra szóba kerül közöttük, végtére is mindketten mágusok, akik nem olyan régen hagyták maguk mögött a tornyot, és bár sok mindenben egyetértenek egymással, ezúttal nem teljesen érti azt, amit barátja a tűz ágról és a többiről mond. Kicsit mosolyog is az orra alatt ezen.*
- Felajánlottam, hogy megtanítok neked más ágakból varázslatokat. *emlékezteti rá Adoavert* Én a helyedben inkább úgy nézném, hogy bizonyos értelemben véve a tűz ág a leghasznosabb. Nekem legalábbis biztosan egy tűzvarázslóval lenne a legkevésbé kedvem kötekedni. És hát tűz nélkül nincs civilizáció, még egy kis falu sem, nem hogy városok. Szó szerint alapelem. Szerintem az egyik leghasznosabb képesség, hogy bárhol és bármikor képes vagy szinte bármekkora tüzet gyújtani. Jó, utóbbi kis túlzás *mosolyog kicsit újra* de az lángtornádó, amit nem rég teremtettél azért eléggé tiszteletet parancsoló volt… Egy kezdő mágus elég sokat megadna hasonló varázslatért, akár lehet használni a mindennapi életben, akár nem.
*Reméli, hogy Adoaver beéri ennyi vigasztalással. Annak szánja, bár tényleg úgy véli, hogy aki hasonló varázslatokra képes, azt neki nem nagyon kellene vigasztalnia. A mágustusa izgalmas volt, de, hogyha életre-halálra kellene harcolniuk egymás ellen, akkor egyáltalán nem biztos benne, hogy ő megúszná élve, hacsak nem tudna még idejében elteleportálni a tűztornádó elől, vagy egy rengető holddal kizökkenteni a másik mágust az egyensúlyából és a koncentrációjából. De mindkettő csak eleve akkor működhet, ha ő maga is tudja, hogy milyen bizarr „tánclépések” kellenek pont ennek a rettenetes és pusztító varázslatnak a megidézéséhez.
Ezzel mondjuk most csak gondolatkísérlet szintjén játszik el, mivel, ha valamiben tényleg biztos, akkor az az, hogy ők ketten soha az életben nem fognak egymással élethalálharcot vívni. Azt azonban már nem tudja, hogy a fiú utolsó kérdésére hogyan válaszoljon. A világért sem mondana rosszat Aleniáról, sőt, amit mondana nem is rossz. Szerinte van, akinek jól áll egy kis gőg és hiúság, főleg, ha az illető nő, vagy lány. Aleniára talán igaz volt mindkettő valaha, ugyanakkor sokat változott, ráadásul, ahogyan azt többször emlegette, vele a kezdet kezdetétől fogva nagyon kedves és megértő volt, és személy szerint tényleg sokat köszönet neki.*
- Az Int által elgondolt tipikus nemes, inkább Aleimord volt, Alenia bátyja, nem ő. *böki ki végül kis gondolkodás után.* Ő Igazából nagyon kedves lány. Kezdetben tűnhet kicsit távolságtartónak, vagy hidegnek, de ez csak a látszat, és nyilván annak köszönhető, hogy pont azokhoz a formális és illendőségből fenntartott kapcsolatokhoz szokott hozzá gyerekként meg a mostaninál kicsit fiatalabban is, mint amikről te is beszéltél a kötelező báltánc kapcsán. De nem tudom elképzelni, hogy ne jönnétek ki jól egymással, meg aztán… szerintem nem vagyok túl öntelt, ha azt mondom, hogy elég jó ajánlólevél neki rólad pusztán az, ha annyit mondok neki, hogy jó barátom vagy.
*Nem bírja megállni, hogy erre ne mosolyodjon el, és erre azért büszke is. Alenia sohasem kezelte le őt, mégis azért az, hogy első találkozásuk alkalmával, ő csak egy otthonról frissen elkerült lány volt, aki szinte azt sem tudta hol van, Alenia pedig egy nemesi család képviselője, ami éppen befogadja őt, finoman fogalmazva sem azt jelentette, hogy egyenlő félként beszélgetnek egymással, mára pedig ez már teljesen megváltozott, Nia hiába kapta vissza a nemesi címét, ő pedig hiába nem is vágyott hasonlóra soha.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.22 17:11:55
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-05-20 19:44:35
Üzenet elküldve: 2026-05-20 19:44:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
*Most hogy szóba került, önkétlenül is el kezd gondolkodni azon, mitől is fura egy fura ember. Persze, függ ez több tényezétől is valószínűleg, mint az ő esetében a származástól eltérő viselkedés (kiterjedni vágyó nemes), vagy Luninariék esetében pont a származáshoz illő viselkedés, ami a jelentlegi lakhelyükhöz, legalábbis a szomszédságukhoz viszonyítva tűnhet különbnek. Vagy csak ahogy mindketten viselkednek? De nincs éppen kőbe vésve a kommunikációs alapelvek, szóval az túl ködösnek mondható. Sőt, akár töprenghet rajta útjuk végéig, de maga a fogalom egy tárgyilagos értelemben egyszerűen túl tág ahhoz, hogy bármit lehessen vele kezdeni. Ők ketten furák, ennek a mocsárnak a természete is fura, de mégsem lehet őket egymáshoz kötni semmilyen értelemben, tehát még a viszonyítás sem jön be.
Automatikus mozdulatokkal simít rendszeresen végig Halacska nyakán miközben hátasának patái még ezen lagymatag úton is határozott, bátorító szilárdsággal koppan. De megszerette ezt a nagy jószágot ezalatt az idő alatt.
Az ingovány rovarvilágát viszont egyikük sem.*
- Azt mondtad a gyerekek? *Kérdez vissza, miközben hessegeti maga előtt a rajt.* - Nem a felnőttek? Elég nagy felelősségnek hangzik. *És ha igazolódnak a gondolatai, hogy ezek az ünnepek szertartások is egyben, akkor valószínűleg az is volt.* - Kellett neked is egy ilyen előadást tartanod? *Kérdezi meg kíváncsiságból. Már majdnem hozzátette hogy ott is a Luni által leírt táncmozdulatokat kellett e végrehajtania, de úgy érzi hogy ha ilyen hamar összeköti a két eseményt az rosszul jöhet le neki...*
- Mondjuk azt megadom, az, már az is, hogy szikrát tudok pattintani az ujjaimmal, képes potenciálisan életeket menteni, tehát nem kéne panaszkodnom... de utána elkezdek gondolkodni arról, hogy a többi ágat hogy lehetne hasznosítani, és azonnal elsavanyodik a kedvem. *Horkant fel szinte nevetve, kedve inkább feljebb emelkedve.* - Úgy értem: Repülés, kőevés, teleportálás, víz alatt légzés, mintha a rövidebb gyufát sikerült volna kihúznom, mikor ágat kezdtem el tanulni! *Persze sorrendbe helyezni az elementális mágia tanulható ágait gyerekes dolog... de ki tiltotta meg neki hogy gyerekes legyen néha?*
- Hmm... Ha úgy gondolod hogy Alenia is táncolni lett tanítva, akkor az egyszerűbbé tesz dolgokat. Ahogy gondolod, az arisztokrata életnek, legalábbis az arisztokrata kapcsolatok megtartásának vannak igen kényelmetlen és, őszinte leszek, felesleges folyamatai is. Sajnos se tánc közben sem képzelhetjük el magunkat fának, de még csak étkezésnél sem vehetjük azt a minőségű, mennyiségű ételt a szádba, amit akarunk. Alenia milyen lány szokott lenni? Láttad már úgy viselkedni mint ahogy... nos... Intath engem leír? *Addig is próbálja kigondolni, hogy tudja jóbarátját egy tanórával, netalán tanperccel megsegíteni, mivel eldöntötte, hogy igen, persze, megteszi. Csak hiányoznak hozzá a részletek még...*
*Most hogy szóba került, önkétlenül is el kezd gondolkodni azon, mitől is fura egy fura ember. Persze, függ ez több tényezétől is valószínűleg, mint az ő esetében a származástól eltérő viselkedés (kiterjedni vágyó nemes), vagy Luninariék esetében pont a származáshoz illő viselkedés, ami a jelentlegi lakhelyükhöz, legalábbis a szomszédságukhoz viszonyítva tűnhet különbnek. Vagy csak ahogy mindketten viselkednek? De nincs éppen kőbe vésve a kommunikációs alapelvek, szóval az túl ködösnek mondható. Sőt, akár töprenghet rajta útjuk végéig, de maga a fogalom egy tárgyilagos értelemben egyszerűen túl tág ahhoz, hogy bármit lehessen vele kezdeni. Ők ketten furák, ennek a mocsárnak a természete is fura, de mégsem lehet őket egymáshoz kötni semmilyen értelemben, tehát még a viszonyítás sem jön be.
Automatikus mozdulatokkal simít rendszeresen végig Halacska nyakán miközben hátasának patái még ezen lagymatag úton is határozott, bátorító szilárdsággal koppan. De megszerette ezt a nagy jószágot ezalatt az idő alatt.
Az ingovány rovarvilágát viszont egyikük sem.*
- Azt mondtad a gyerekek? *Kérdez vissza, miközben hessegeti maga előtt a rajt.* - Nem a felnőttek? Elég nagy felelősségnek hangzik. *És ha igazolódnak a gondolatai, hogy ezek az ünnepek szertartások is egyben, akkor valószínűleg az is volt.* - Kellett neked is egy ilyen előadást tartanod? *Kérdezi meg kíváncsiságból. Már majdnem hozzátette hogy ott is a Luni által leírt táncmozdulatokat kellett e végrehajtania, de úgy érzi hogy ha ilyen hamar összeköti a két eseményt az rosszul jöhet le neki...*
- Mondjuk azt megadom, az, már az is, hogy szikrát tudok pattintani az ujjaimmal, képes potenciálisan életeket menteni, tehát nem kéne panaszkodnom... de utána elkezdek gondolkodni arról, hogy a többi ágat hogy lehetne hasznosítani, és azonnal elsavanyodik a kedvem. *Horkant fel szinte nevetve, kedve inkább feljebb emelkedve.* - Úgy értem: Repülés, kőevés, teleportálás, víz alatt légzés, mintha a rövidebb gyufát sikerült volna kihúznom, mikor ágat kezdtem el tanulni! *Persze sorrendbe helyezni az elementális mágia tanulható ágait gyerekes dolog... de ki tiltotta meg neki hogy gyerekes legyen néha?*
- Hmm... Ha úgy gondolod hogy Alenia is táncolni lett tanítva, akkor az egyszerűbbé tesz dolgokat. Ahogy gondolod, az arisztokrata életnek, legalábbis az arisztokrata kapcsolatok megtartásának vannak igen kényelmetlen és, őszinte leszek, felesleges folyamatai is. Sajnos se tánc közben sem képzelhetjük el magunkat fának, de még csak étkezésnél sem vehetjük azt a minőségű, mennyiségű ételt a szádba, amit akarunk. Alenia milyen lány szokott lenni? Láttad már úgy viselkedni mint ahogy... nos... Intath engem leír? *Addig is próbálja kigondolni, hogy tudja jóbarátját egy tanórával, netalán tanperccel megsegíteni, mivel eldöntötte, hogy igen, persze, megteszi. Csak hiányoznak hozzá a részletek még...*
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-05-15 21:08:02
Üzenet elküldve: 2026-05-15 21:08:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Nevet Adoaver önironikus megjegyzésén és el kell ismernie, hogy van abban valami, amit mond a furasággal kapcsolatban. Más kérdés, hogy nem tudhatja előre, hogy a nem régen látott tűztornádót mikor kell majd önvédelemből használnia. Még jó, hogy most az útviszonyokból fakadó elhelyezkedésüknek köszönhetően nem nagyon tudnak egymás szemébe nézi, mert pillantása erre a gondolatra kissé elsötétül. Nagyon nem szeretne soha az életben olyan szituációba kerülni, hogy hasonló varázslatot valaha használnia kelljen és persze nyilván azt sem szeretné, hogy Adoaver kerüljön hasonló helyzetbe valaha, hiszen mindkettő azt jelentené, hogy akkora velük szembeni ellenséges tömeggel állnak szemben ami már azt feltételezi, hogy egy csata kellős közepén vannak valamiféle háborúban.
Ilyesmire gondolni sem akar, már csak azért sem, hogy mostani jó kedvét ne rontsa el, ezért plüss nyulai fejét simogatja és Eeyr medálját érinti meg, hogy gondolatai visszaverődjenek a normális mederbe. Gyerekkori barátai puhasága mindig megnyugtatja, a medál pedig arra a csodára emlékezteti, ami az artheniori templomban történt Aleniával és vele. Ennek hatására tűnt el szinte egy pillanat alatt korábbi pesszimista énje, amely néha ugyan vissza-visszaszivárog abba a sokkal derűsebb és optimistább lányba, aki most ő, de teljesen már nem tudja átvenni felette a hatalmat. Most sincs hát semmi oka rá, hogy sötét jövőről fantáziáljon, még úgy sem, hogy pontosan tudja, hogy attól mert ő már derűsebb színben látja a világot és a jövőt, attól még történhetnek rossz dolgok bőven. Most ellenben egy jó barátjával utazik hazafelé, semmi oka nincsen semmiféle borongásra.
Mivel pedig holdnyula megóvja attól, hogy a mocsár egy alattomos pontján mélyebbre merüljön, mint amennyire az egészséges lenne és veszélytelen, van ideje gondolkodni társa szavain az újabbakon és a régebbieken egyaránt. Ettől még persze figyeli az utat, csak örül neki, hogy egyedi varázslatának köszönhetően szabadabban szárnyalhatnak a gondolatai, mintha minden egyes lépésére valóban figyelnie kéne.
Legjobban a tánc témája foglalkoztatja, épp ezért most erre a legnehezebb visszatérnie, de mivel sok olyan témát érintettek, amelyek valamennyire, vagy teljesen összefüggenek egymással, nem esik túlságosan nehezére válaszában sem összekapcsolni őket.*
- Érdekes gondolat *szólal meg kis idő elteltével* mintha a mágia maga önálló entitás, vagy tudattal bíró isten lenne, vagy akár istenek. Nem hiszem, hogy örülnék neki, ha így lenne *rázza meg a fejét, de mosolyogva.* Nem szeretném, ha valaki minden mozdulatomat figyelné, vagy akár csak minden varázslatom közben végrehajtott mozdulatomat, de, ha tényleg így van, hát ez van. Ettől még nem mondanék le az álmomról. Színházban pedig nem jártam még, de azért tudom mi az. Néha egy-egy rövidebb történetet nálunk is előadtak otthon valamelyik ünnepen, sokszor a gyerekek, csak nem volt erre külön házunk.
*Ennyit a komolykodásról… Bár nem gondolja, hogy az a bizonyos valaki, vagy valakik, akik figyelik őket tényleg léteznek, ettől még valóban érdekes gondolatnak tartja az ötletet, és attól mert valószínűtlen, még logikus magyarázat arra, hogy bizonyos varázslatok, miért csak bizonyos mozdulatok kíséretében hajthatóak végre.*
- Különben nem sértődtem meg, dehogy. Van valami abban, amit mondasz a furaságról. Tényleg nem magától értetődő a választásod, sokan inkább maradnának nemesek, vagy legalábbis inkább költenék a pénzüket bármi másra, mint arra, hogy tanuljanak. *ismeri el egy halvány mosollyal, amit, ha Adoaver nem is lát, talán hangjából hallja, hogy az vidám.* - Viszont szerintem több varázslat hasznosítható a mindennapi életben, mint amennyi nem, attól, hogy akad köztük egy-két ilyen, mint ez a tűztornádó, amivel biztos, hogy nem fogsz tábortüzet gyújtani, vagy az üst alá tüzet rakni a konyhában, attól még a legtöbb nagyon sokszor jól jöhet. Azt pedig pont Aleniának köszönhetően is jól tudom, hogy a nemesi létnek rengeteg árnyoldala is van. Igen, többek közt pont az, amit te is említettél az előbb, hogy sokszor kell olyan dolgokat csinálni, amiket nem szeretnél, és olyanokkal, akiket esetleg nem kedvelsz, vagy csak szívesebben lennél helyettük mással, vagy máshol. Tudom, Aleniának is sokat kellett táncolnia olyanokkal, akikhez semmiféle romantikus érzelem nem fűzte, csak megkövetelte az illem. Szóval a nemességgel sok kötelezettség jár, külön illemszabályok, etikett, tabuk. Ha én választhatnék, nem ezt választanám, inkább maradjon a mocsár és a haszontalan varázslatok. *mosolyog újra, kihangsúlyozva egy kicsit a „haszontalan varázslatok” kifejezést, hogy jól értse a másik, a maga módján ironizálni próbál.*
- Én ezt normálisabbnak tartom, szóval akkor, ha te fura vagy, már együtt vagyunk azok. *teszi még hozzá, ezúttal halk és rövid nevetés kíséretében.* Tény mondjuk, hogy a mocsáron át való út nem éppen a kedvenc részem ebből az egészből.
*Ahogyan az általa elmondottak alapján Adoavernek sem volt az a báltánc, ahogyan ő nevezte. Kicsit ugyan félt attól, hogy túlságosan is személyes és kicsit indiszkrét kérést fogalmazott meg, de végül is nem kapott nyílt elutasítást, sőt még csak elutasítást sem, aminek nem csak örül, hanem megkönnyebbüléssel is eltölti. Ennek ellenére az is nyilvánvaló a számára abból, amit Adoaver mondott, hogy jelenleg nem éppen erre vágyik a leginkább. Megérti, hogy az ő otthoni táncuk inkább kelti fel az érdeklődését, mivel számára minden bizonnyal egzotikus lehet, és most, hogy már olyan régóta elhagyta az erdőt, ami sokkal több időnek tűnik, mint amennyire valójában volt, kicsit már neki is az. Így a ketten és egymás közvetlen érintésével járt tánc helyett inkább erről beszél kicsit miközben haladnak egyre beljebb befelé a mocsárba, ugyanakkor mivel az ingovány szerencsére távolról sem végtelen, tulajdonképpen egyre inkább kifelé is mennek belőle.*
- Tényleg jó lenne őt boldoggá tenni és elkápráztatni, és, ha szeretnél, akkor természetesen vendég leszel, hogyne, mindenképpen. *válaszol a félig-meddig tréfás felvetésre komolyan. Végtére is Artheniorba tartanak és Aleniához, könnyen megtörténhet, hogy belekeverednek egy estélybe. Egyszer már neki is majdnem sikerült, és ki tudja, hogy mik történtek a nagyvárosban az alatt a majd két hat alatt, hogy ő távol volt tőle. Talán éppen van mit ünnepelni, egy igazi ünnep pedig elképzelhetetlen tánc nélkül.*
- De persze megértem, ha a mi otthoni táncunk jobban vonz, mint ez a báltánc, amit pedig én szeretnék megtanulni. A miénkhez nem csak lágy és lassú zene szükséges, de egyfajta elcsendesedés is, illetve az, hogy próbálj ráhangolódni az erdőre magára, és elképzeld, hogy tényleg fa vagy, akit fúj a szél. Neked biztosan menne. Int nem hiszem, hogy képes lenne rá. Van ennek jó oldala is, de szerintem ő a legkevésbé elf elf, akivel valaha találkoztam.
*Nem hiszi, hogy ezt szükséges bővebben kifejtenie, hiszen Adoaver is elég jól ismeri a dokit, neki pedig örök élmény marad, ahogyan a csodadoktor terhes kancájára is azt hitte, hogy valamiért csak meghízott egy kicsit. Tény, hogy ismeri a gyógynövényeket és piócákat tart, ettől függetlenül ő úgy gondolja, hogy a természettel való elmélyültebb kapcsolatnak ez nem a vége, pusztán a kezdete.*
*Nevet Adoaver önironikus megjegyzésén és el kell ismernie, hogy van abban valami, amit mond a furasággal kapcsolatban. Más kérdés, hogy nem tudhatja előre, hogy a nem régen látott tűztornádót mikor kell majd önvédelemből használnia. Még jó, hogy most az útviszonyokból fakadó elhelyezkedésüknek köszönhetően nem nagyon tudnak egymás szemébe nézi, mert pillantása erre a gondolatra kissé elsötétül. Nagyon nem szeretne soha az életben olyan szituációba kerülni, hogy hasonló varázslatot valaha használnia kelljen és persze nyilván azt sem szeretné, hogy Adoaver kerüljön hasonló helyzetbe valaha, hiszen mindkettő azt jelentené, hogy akkora velük szembeni ellenséges tömeggel állnak szemben ami már azt feltételezi, hogy egy csata kellős közepén vannak valamiféle háborúban.
Ilyesmire gondolni sem akar, már csak azért sem, hogy mostani jó kedvét ne rontsa el, ezért plüss nyulai fejét simogatja és Eeyr medálját érinti meg, hogy gondolatai visszaverődjenek a normális mederbe. Gyerekkori barátai puhasága mindig megnyugtatja, a medál pedig arra a csodára emlékezteti, ami az artheniori templomban történt Aleniával és vele. Ennek hatására tűnt el szinte egy pillanat alatt korábbi pesszimista énje, amely néha ugyan vissza-visszaszivárog abba a sokkal derűsebb és optimistább lányba, aki most ő, de teljesen már nem tudja átvenni felette a hatalmat. Most sincs hát semmi oka rá, hogy sötét jövőről fantáziáljon, még úgy sem, hogy pontosan tudja, hogy attól mert ő már derűsebb színben látja a világot és a jövőt, attól még történhetnek rossz dolgok bőven. Most ellenben egy jó barátjával utazik hazafelé, semmi oka nincsen semmiféle borongásra.
Mivel pedig holdnyula megóvja attól, hogy a mocsár egy alattomos pontján mélyebbre merüljön, mint amennyire az egészséges lenne és veszélytelen, van ideje gondolkodni társa szavain az újabbakon és a régebbieken egyaránt. Ettől még persze figyeli az utat, csak örül neki, hogy egyedi varázslatának köszönhetően szabadabban szárnyalhatnak a gondolatai, mintha minden egyes lépésére valóban figyelnie kéne.
Legjobban a tánc témája foglalkoztatja, épp ezért most erre a legnehezebb visszatérnie, de mivel sok olyan témát érintettek, amelyek valamennyire, vagy teljesen összefüggenek egymással, nem esik túlságosan nehezére válaszában sem összekapcsolni őket.*
- Érdekes gondolat *szólal meg kis idő elteltével* mintha a mágia maga önálló entitás, vagy tudattal bíró isten lenne, vagy akár istenek. Nem hiszem, hogy örülnék neki, ha így lenne *rázza meg a fejét, de mosolyogva.* Nem szeretném, ha valaki minden mozdulatomat figyelné, vagy akár csak minden varázslatom közben végrehajtott mozdulatomat, de, ha tényleg így van, hát ez van. Ettől még nem mondanék le az álmomról. Színházban pedig nem jártam még, de azért tudom mi az. Néha egy-egy rövidebb történetet nálunk is előadtak otthon valamelyik ünnepen, sokszor a gyerekek, csak nem volt erre külön házunk.
*Ennyit a komolykodásról… Bár nem gondolja, hogy az a bizonyos valaki, vagy valakik, akik figyelik őket tényleg léteznek, ettől még valóban érdekes gondolatnak tartja az ötletet, és attól mert valószínűtlen, még logikus magyarázat arra, hogy bizonyos varázslatok, miért csak bizonyos mozdulatok kíséretében hajthatóak végre.*
- Különben nem sértődtem meg, dehogy. Van valami abban, amit mondasz a furaságról. Tényleg nem magától értetődő a választásod, sokan inkább maradnának nemesek, vagy legalábbis inkább költenék a pénzüket bármi másra, mint arra, hogy tanuljanak. *ismeri el egy halvány mosollyal, amit, ha Adoaver nem is lát, talán hangjából hallja, hogy az vidám.* - Viszont szerintem több varázslat hasznosítható a mindennapi életben, mint amennyi nem, attól, hogy akad köztük egy-két ilyen, mint ez a tűztornádó, amivel biztos, hogy nem fogsz tábortüzet gyújtani, vagy az üst alá tüzet rakni a konyhában, attól még a legtöbb nagyon sokszor jól jöhet. Azt pedig pont Aleniának köszönhetően is jól tudom, hogy a nemesi létnek rengeteg árnyoldala is van. Igen, többek közt pont az, amit te is említettél az előbb, hogy sokszor kell olyan dolgokat csinálni, amiket nem szeretnél, és olyanokkal, akiket esetleg nem kedvelsz, vagy csak szívesebben lennél helyettük mással, vagy máshol. Tudom, Aleniának is sokat kellett táncolnia olyanokkal, akikhez semmiféle romantikus érzelem nem fűzte, csak megkövetelte az illem. Szóval a nemességgel sok kötelezettség jár, külön illemszabályok, etikett, tabuk. Ha én választhatnék, nem ezt választanám, inkább maradjon a mocsár és a haszontalan varázslatok. *mosolyog újra, kihangsúlyozva egy kicsit a „haszontalan varázslatok” kifejezést, hogy jól értse a másik, a maga módján ironizálni próbál.*
- Én ezt normálisabbnak tartom, szóval akkor, ha te fura vagy, már együtt vagyunk azok. *teszi még hozzá, ezúttal halk és rövid nevetés kíséretében.* Tény mondjuk, hogy a mocsáron át való út nem éppen a kedvenc részem ebből az egészből.
*Ahogyan az általa elmondottak alapján Adoavernek sem volt az a báltánc, ahogyan ő nevezte. Kicsit ugyan félt attól, hogy túlságosan is személyes és kicsit indiszkrét kérést fogalmazott meg, de végül is nem kapott nyílt elutasítást, sőt még csak elutasítást sem, aminek nem csak örül, hanem megkönnyebbüléssel is eltölti. Ennek ellenére az is nyilvánvaló a számára abból, amit Adoaver mondott, hogy jelenleg nem éppen erre vágyik a leginkább. Megérti, hogy az ő otthoni táncuk inkább kelti fel az érdeklődését, mivel számára minden bizonnyal egzotikus lehet, és most, hogy már olyan régóta elhagyta az erdőt, ami sokkal több időnek tűnik, mint amennyire valójában volt, kicsit már neki is az. Így a ketten és egymás közvetlen érintésével járt tánc helyett inkább erről beszél kicsit miközben haladnak egyre beljebb befelé a mocsárba, ugyanakkor mivel az ingovány szerencsére távolról sem végtelen, tulajdonképpen egyre inkább kifelé is mennek belőle.*
- Tényleg jó lenne őt boldoggá tenni és elkápráztatni, és, ha szeretnél, akkor természetesen vendég leszel, hogyne, mindenképpen. *válaszol a félig-meddig tréfás felvetésre komolyan. Végtére is Artheniorba tartanak és Aleniához, könnyen megtörténhet, hogy belekeverednek egy estélybe. Egyszer már neki is majdnem sikerült, és ki tudja, hogy mik történtek a nagyvárosban az alatt a majd két hat alatt, hogy ő távol volt tőle. Talán éppen van mit ünnepelni, egy igazi ünnep pedig elképzelhetetlen tánc nélkül.*
- De persze megértem, ha a mi otthoni táncunk jobban vonz, mint ez a báltánc, amit pedig én szeretnék megtanulni. A miénkhez nem csak lágy és lassú zene szükséges, de egyfajta elcsendesedés is, illetve az, hogy próbálj ráhangolódni az erdőre magára, és elképzeld, hogy tényleg fa vagy, akit fúj a szél. Neked biztosan menne. Int nem hiszem, hogy képes lenne rá. Van ennek jó oldala is, de szerintem ő a legkevésbé elf elf, akivel valaha találkoztam.
*Nem hiszi, hogy ezt szükséges bővebben kifejtenie, hiszen Adoaver is elég jól ismeri a dokit, neki pedig örök élmény marad, ahogyan a csodadoktor terhes kancájára is azt hitte, hogy valamiért csak meghízott egy kicsit. Tény, hogy ismeri a gyógynövényeket és piócákat tart, ettől függetlenül ő úgy gondolja, hogy a természettel való elmélyültebb kapcsolatnak ez nem a vége, pusztán a kezdete.*
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-05-12 20:10:53
Üzenet elküldve: 2026-05-12 20:10:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
- "Nem vagyok fura"... Hát nem tudom, Luni. *Vigyorog magának, társa kedvessége szórakoztatja.* - Szerintem aki a nemesi élet helyett azt választja, hogy rendszertelen időközönként egy mocsáron vágjon keresztül azért, hogy minden összegyűjtött vagyonát holmi varázsigékre pazarolhassa amit még hasznosítani sem tudhat a hétköznapokban? Az szerintem elég fura, ha TE nem sértődsz meg. *Persze, nekik kettőjüknek ez már természetes, de vajon hogyan látná ezt az átlagos artheniori lakos? Vagy akár Intath, a szókimondó doktornak mi lehet az őszinte véleménye tornyos túráikról? Azt már tudják, neki mi a mágiáról, ami nem egy jó jel.*
- Akárhogy is, tekintve hogy másmilyen mozdulatokkal ezeket a varázslatokat nem lehet nagyon végrehajtani, nem hiszem hogy puszta stílusválasztásból tanítják ezeket az igéket így. Hogy mégis hogyan kapcsolódik a kezünk és lábunk tartása, valamint az általunk kimondott szavak, hangok ahhoz, hogy okádunk e tüzet magunkból vagy sem, arra még konkrét választ azóta sem találtam. Lehet, hogy valami észrevehetetlen, mindenütt jelenlévő erő árgus szemekkel figyeli a teljesítményünket, mint valami színházban, és ő(k) dönti(k) el hogy sikerül e az adott próbálkozás... tudod, mi az a színház, ugye?
*Lassan a figyelmét megint a magukat pocsolyáknak álcázó víznyelő tengerekre kell fordítania, de legalább már több tapasztalata van, gyorsabban tudnak haladni.*
- Rendben, meglátjuk, a szarvasligeti tónál akkor megnézem egyszer-kétszer, mennyire biztonságos e... *Még ha nem is mondja ki, azért örül, hogy barátja tovább bátorítja a veszélyes igékkel szemben is. Még ha egyhamar nem is fogja használni, ki tudja, a lehető legrosszabb szituációkor jól fog jönni, az biztos.*
- Hááááát... mondjuk hogy tudok. *Ráz vállat, mintha amaz hátra lenne képes nézni hogy észre vegye a gesztust. Sajnos túl keskeny az amúgy is a helyenként süppedős út, hogy egymás mellett menjenek.* - Úgy ahogy mondod, lihanechi nemesként nem volt az kérdés hogy meg kell e tanulnom, vagy hogy meg akarom, inkább az hogy mennyit lesz alkalmam használni. Bár hozzá kell tegyem, a mi fajta táncaink valószínűleg különböznek a tieitektől: Társas-úgy értem... *Keresnie kell egy alternatív szót hirtelen felbukkanó feszengése miatt.* - ...Báltánc, igen, báltánc. Tudod Luni, a bálok olyanfajta termek, ahol Lihanech megannyi nemese ünnepekre, szórakozásokra gyűlnek össze, ilyenkor "lehetőség" van arra, hogy... felkérd az ellenkező nemet egy személyes táncra... Persze ebben nem szükségesen van semmi romantikus, ez elsődlegesen csak etikett és státusz kimutatása! *Kezd el gyorsan mentegetőzni.* - Nem is nőtt a szívem csücskére, miközben tanítottak. Nem is emlékszem, talán kétszer kellett kötelezően táncolnom idősebb hölgyekkel, arra sem emlékszem már, hogy ment. Stresszes volt, az mélyen megmaradt; a te szertartásos, csoportos táncod sokkal kellemesebbnek hangzik; ha rá tudjuk venni Intathot, akkor szerintem nem lenne rossz legalább egyszer kipróbálni, Callipeya biztos hajszálpontosan emlékszik még a mozdulatokra! Hajoljunk a széllel együtt, elég megnyugtatónak hangzik...
*Luninari kérése viszont megpislogtatja.* - Tyűha. Te tényleg boldoggá akarod tenni. *Mosolyog, melegen. Majd tréfásan.* - Hát nem is tudom, elég nagy kérés, hogy előkaparjam mélyre ásott tudásaim egyikét... leszek majd vendég azon a fontos rendezvényen?
- "Nem vagyok fura"... Hát nem tudom, Luni. *Vigyorog magának, társa kedvessége szórakoztatja.* - Szerintem aki a nemesi élet helyett azt választja, hogy rendszertelen időközönként egy mocsáron vágjon keresztül azért, hogy minden összegyűjtött vagyonát holmi varázsigékre pazarolhassa amit még hasznosítani sem tudhat a hétköznapokban? Az szerintem elég fura, ha TE nem sértődsz meg. *Persze, nekik kettőjüknek ez már természetes, de vajon hogyan látná ezt az átlagos artheniori lakos? Vagy akár Intath, a szókimondó doktornak mi lehet az őszinte véleménye tornyos túráikról? Azt már tudják, neki mi a mágiáról, ami nem egy jó jel.*
- Akárhogy is, tekintve hogy másmilyen mozdulatokkal ezeket a varázslatokat nem lehet nagyon végrehajtani, nem hiszem hogy puszta stílusválasztásból tanítják ezeket az igéket így. Hogy mégis hogyan kapcsolódik a kezünk és lábunk tartása, valamint az általunk kimondott szavak, hangok ahhoz, hogy okádunk e tüzet magunkból vagy sem, arra még konkrét választ azóta sem találtam. Lehet, hogy valami észrevehetetlen, mindenütt jelenlévő erő árgus szemekkel figyeli a teljesítményünket, mint valami színházban, és ő(k) dönti(k) el hogy sikerül e az adott próbálkozás... tudod, mi az a színház, ugye?
*Lassan a figyelmét megint a magukat pocsolyáknak álcázó víznyelő tengerekre kell fordítania, de legalább már több tapasztalata van, gyorsabban tudnak haladni.*
- Rendben, meglátjuk, a szarvasligeti tónál akkor megnézem egyszer-kétszer, mennyire biztonságos e... *Még ha nem is mondja ki, azért örül, hogy barátja tovább bátorítja a veszélyes igékkel szemben is. Még ha egyhamar nem is fogja használni, ki tudja, a lehető legrosszabb szituációkor jól fog jönni, az biztos.*
- Hááááát... mondjuk hogy tudok. *Ráz vállat, mintha amaz hátra lenne képes nézni hogy észre vegye a gesztust. Sajnos túl keskeny az amúgy is a helyenként süppedős út, hogy egymás mellett menjenek.* - Úgy ahogy mondod, lihanechi nemesként nem volt az kérdés hogy meg kell e tanulnom, vagy hogy meg akarom, inkább az hogy mennyit lesz alkalmam használni. Bár hozzá kell tegyem, a mi fajta táncaink valószínűleg különböznek a tieitektől: Társas-úgy értem... *Keresnie kell egy alternatív szót hirtelen felbukkanó feszengése miatt.* - ...Báltánc, igen, báltánc. Tudod Luni, a bálok olyanfajta termek, ahol Lihanech megannyi nemese ünnepekre, szórakozásokra gyűlnek össze, ilyenkor "lehetőség" van arra, hogy... felkérd az ellenkező nemet egy személyes táncra... Persze ebben nem szükségesen van semmi romantikus, ez elsődlegesen csak etikett és státusz kimutatása! *Kezd el gyorsan mentegetőzni.* - Nem is nőtt a szívem csücskére, miközben tanítottak. Nem is emlékszem, talán kétszer kellett kötelezően táncolnom idősebb hölgyekkel, arra sem emlékszem már, hogy ment. Stresszes volt, az mélyen megmaradt; a te szertartásos, csoportos táncod sokkal kellemesebbnek hangzik; ha rá tudjuk venni Intathot, akkor szerintem nem lenne rossz legalább egyszer kipróbálni, Callipeya biztos hajszálpontosan emlékszik még a mozdulatokra! Hajoljunk a széllel együtt, elég megnyugtatónak hangzik...
*Luninari kérése viszont megpislogtatja.* - Tyűha. Te tényleg boldoggá akarod tenni. *Mosolyog, melegen. Majd tréfásan.* - Hát nem is tudom, elég nagy kérés, hogy előkaparjam mélyre ásott tudásaim egyikét... leszek majd vendég azon a fontos rendezvényen?
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-05-07 16:54:14
Üzenet elküldve: 2026-05-07 16:54:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Ugyan nem érzi a sértettséget a fiú hangjából, biztos, ami biztos alapon azért igyekszik tisztázni azt, hogy saját szavait pontosan hogyan is értette.*
- Nem azt mondtam, hogy te vagy fura, csak ezek a mozdulatok tűntek annak. *rázza meg mosolyogva a fejét.* De hát, sok minden más is annak tűnne tényleg, aki egyáltalán nem, vagy csak felületesen ismeri a mágiát.
*Aztán persze a neki feltett szakmai kérdésen is komolyan elgondolkodik.*
- Van a holdnak is olyan varázslata, ahol kell táncolni kicsit, de a legtöbb varázslatot csak egy halk ige, vagy egy egyszerű, nem túl bonyolult mozdulat aktiválja. A földmágia hasonló, amit a szélből ismerek, ott viszont már vannak hevesebb és gyorsabb mozdulatok is. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ez az elemek természetéből fakad. Bár a holdak mozognak, az elem mégis nyugodt, statikus, védelmező, akár a föld. A szél és a tűz ellenben már lehet nagyon heves és pusztító, a kaotikusnak tűnő mozdulatok pedig utalhatnak akár arra is, hogy sokszor maga a láng és a szél is elég szeszélyes. Erről jut eszembe, a mi tavunk is elég nagy otthon ligetben ahhoz, hogy gyakorolhassad felette ezt a tűztornádót. Szívesen látnám újra, mert ilyen messziről gyönyörű *néz vissza a lassan teljesen elalvó, most már szinte ártalmatlannak tűnő lángra.*
- Muszáj, hogy egy adott varázslat az ösztönünkké váljon, hátha egyszer tényleg az életünk múlik rajta, hogy meg tudjuk-e idézni éppen, legyen az bármilyen bonyolult.
*Tudja, hogy mindez kicsit sötéten hangzik, pedig így van, nem bánja mindenesetre, hogy Adoaver bökdösése kizökkenti ebből a hangulatból, ami lehet idegesítőnek van szánva, de őt valahogy egyáltalán nem zavarja. Inkább csak kicsit nevet az egészen és jól is esik.*
- Nem tervezem előre feladni, ha úgy alakul, párbajozhatunk ám egyszer egymás ellen csak úgy gyakorlásként, hivatalosan szervezett mágustusa nélkül is. Bárhol, ahol nem lát minket senki. *ajánlja fel és végül elneveti magát, na nem azért, mintha ajánlatát nem szánná komolynak, inkább csak mert valahogy úgy képzeli, hogy hacsak nem szervezett versenyen, vagy élesben harcolnak egymás ellen, akkor kívülállók számára lehet komikus lenne két hadonászó fiatal, bár lehet csak addig ameddig az első kicsit komolyabb varázslat nem aktivizálódik. Számára már csak azért is nagy előny lenne ez, hogyha esetleg veszítene, akkor sem mások előtt kellene megaláznia magát.
Közben pedig úton vannak újra, még egyszer utoljára visszanéz a toronyra, és, ahogyan eddig is megkönnyebbülés keveredik benne egy kis szomorúsággal és reménnyel is. Szép volt itt, de tényleg jó lenne, ha soha többé nem kellene visszatérnie ide.
Ezek után aztán, miközben a táj fokozatos változása végleg másik tájjá változik körülötte, konkrétan egy mocsárrá, aminek legnyilvánvalóbb veszélyeitől elsősorban holdnyula óvja meg, sokkal inkább a táncon jár az esze, mint bármiféle harcon, talán nem véletlenül. Nem halt ki belőle a versengési kedv, de igazság szerint a tusán elért második hely azért elég jól kielégítette ilyen irányú vágyait, mint azt már kifejtette korábban, még valamikor idefelé jövet.*
- Szóval, tudsz táncolni? *teszi fel inkább ezt a kérdést.* Vagy csak próbáltak megtanítani? Egy lihanechi nemes nyilván nem mondhatta azt, hogy nem akar. Én nem tudok, vagy is, nem úgy, mint most kellene tudnom. A mi otthoni táncaink szertartási táncok. Az egész közösség járja együtt, és inkább hajladozás a zene ütemére, mintha fák lennénk, akiket fúj a szél. Nekem amúgy mindig tetszett, de kívülállónak biztosan furcsább, mint azok a mozdulatok, amiknek a segítségével te varázsoltál az előbb. Ezen kívül az egyetlen, amire képes vagyok, hogy ringatózom a zene ütemére. Talán furcsa egy lánytól, de hát… *mosolyodik el megint, pedig igazából nem vicces, hogy mindez milyen körülmények között maradt ki az életéből* hiába fogadott be egy nemesi család, amikor Artheniorba kerültem, odáig nem jutottam el, hogy megtanuljam milyen táncokat járnak egy estélyen. Vagy egy kocsmában részegen. Pedig, ha minden jól megy, ilyesmi akár még történhet is velem. Mármint az estély. Alenia már legutóbb is mint legfőbb tanácsadójaként és bizalmasaként mutatott be másnak, márpedig az új Artheniorban ő újra nemes. Szóval lehet előbb-utóbb odakeveredek valami olyan rendezvényre, ahol illene villantanom valamit, ha esetleg valaki felkérne táncolni.
*Azon gondolkodik, hogy mennyire hülyén venné ki magát, ha feltenné azt a kérdést, ami hirtelen eszébe jutott erről. Biztos nagyon zavarban lenne először gyakorlás közben. És szerinte Adoaver is. Más részről ellenben, lehet, hogy jobb lenne vele megpróbálni először, mint egy vadidegen férfival.*
- Lenne kedved tanítani kicsit? Intet is megkérhetném, de ő biztosan nem venné komolyan és csak elviccelné ezt az egészet...
*Ugyan nem érzi a sértettséget a fiú hangjából, biztos, ami biztos alapon azért igyekszik tisztázni azt, hogy saját szavait pontosan hogyan is értette.*
- Nem azt mondtam, hogy te vagy fura, csak ezek a mozdulatok tűntek annak. *rázza meg mosolyogva a fejét.* De hát, sok minden más is annak tűnne tényleg, aki egyáltalán nem, vagy csak felületesen ismeri a mágiát.
*Aztán persze a neki feltett szakmai kérdésen is komolyan elgondolkodik.*
- Van a holdnak is olyan varázslata, ahol kell táncolni kicsit, de a legtöbb varázslatot csak egy halk ige, vagy egy egyszerű, nem túl bonyolult mozdulat aktiválja. A földmágia hasonló, amit a szélből ismerek, ott viszont már vannak hevesebb és gyorsabb mozdulatok is. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ez az elemek természetéből fakad. Bár a holdak mozognak, az elem mégis nyugodt, statikus, védelmező, akár a föld. A szél és a tűz ellenben már lehet nagyon heves és pusztító, a kaotikusnak tűnő mozdulatok pedig utalhatnak akár arra is, hogy sokszor maga a láng és a szél is elég szeszélyes. Erről jut eszembe, a mi tavunk is elég nagy otthon ligetben ahhoz, hogy gyakorolhassad felette ezt a tűztornádót. Szívesen látnám újra, mert ilyen messziről gyönyörű *néz vissza a lassan teljesen elalvó, most már szinte ártalmatlannak tűnő lángra.*
- Muszáj, hogy egy adott varázslat az ösztönünkké váljon, hátha egyszer tényleg az életünk múlik rajta, hogy meg tudjuk-e idézni éppen, legyen az bármilyen bonyolult.
*Tudja, hogy mindez kicsit sötéten hangzik, pedig így van, nem bánja mindenesetre, hogy Adoaver bökdösése kizökkenti ebből a hangulatból, ami lehet idegesítőnek van szánva, de őt valahogy egyáltalán nem zavarja. Inkább csak kicsit nevet az egészen és jól is esik.*
- Nem tervezem előre feladni, ha úgy alakul, párbajozhatunk ám egyszer egymás ellen csak úgy gyakorlásként, hivatalosan szervezett mágustusa nélkül is. Bárhol, ahol nem lát minket senki. *ajánlja fel és végül elneveti magát, na nem azért, mintha ajánlatát nem szánná komolynak, inkább csak mert valahogy úgy képzeli, hogy hacsak nem szervezett versenyen, vagy élesben harcolnak egymás ellen, akkor kívülállók számára lehet komikus lenne két hadonászó fiatal, bár lehet csak addig ameddig az első kicsit komolyabb varázslat nem aktivizálódik. Számára már csak azért is nagy előny lenne ez, hogyha esetleg veszítene, akkor sem mások előtt kellene megaláznia magát.
Közben pedig úton vannak újra, még egyszer utoljára visszanéz a toronyra, és, ahogyan eddig is megkönnyebbülés keveredik benne egy kis szomorúsággal és reménnyel is. Szép volt itt, de tényleg jó lenne, ha soha többé nem kellene visszatérnie ide.
Ezek után aztán, miközben a táj fokozatos változása végleg másik tájjá változik körülötte, konkrétan egy mocsárrá, aminek legnyilvánvalóbb veszélyeitől elsősorban holdnyula óvja meg, sokkal inkább a táncon jár az esze, mint bármiféle harcon, talán nem véletlenül. Nem halt ki belőle a versengési kedv, de igazság szerint a tusán elért második hely azért elég jól kielégítette ilyen irányú vágyait, mint azt már kifejtette korábban, még valamikor idefelé jövet.*
- Szóval, tudsz táncolni? *teszi fel inkább ezt a kérdést.* Vagy csak próbáltak megtanítani? Egy lihanechi nemes nyilván nem mondhatta azt, hogy nem akar. Én nem tudok, vagy is, nem úgy, mint most kellene tudnom. A mi otthoni táncaink szertartási táncok. Az egész közösség járja együtt, és inkább hajladozás a zene ütemére, mintha fák lennénk, akiket fúj a szél. Nekem amúgy mindig tetszett, de kívülállónak biztosan furcsább, mint azok a mozdulatok, amiknek a segítségével te varázsoltál az előbb. Ezen kívül az egyetlen, amire képes vagyok, hogy ringatózom a zene ütemére. Talán furcsa egy lánytól, de hát… *mosolyodik el megint, pedig igazából nem vicces, hogy mindez milyen körülmények között maradt ki az életéből* hiába fogadott be egy nemesi család, amikor Artheniorba kerültem, odáig nem jutottam el, hogy megtanuljam milyen táncokat járnak egy estélyen. Vagy egy kocsmában részegen. Pedig, ha minden jól megy, ilyesmi akár még történhet is velem. Mármint az estély. Alenia már legutóbb is mint legfőbb tanácsadójaként és bizalmasaként mutatott be másnak, márpedig az új Artheniorban ő újra nemes. Szóval lehet előbb-utóbb odakeveredek valami olyan rendezvényre, ahol illene villantanom valamit, ha esetleg valaki felkérne táncolni.
*Azon gondolkodik, hogy mennyire hülyén venné ki magát, ha feltenné azt a kérdést, ami hirtelen eszébe jutott erről. Biztos nagyon zavarban lenne először gyakorlás közben. És szerinte Adoaver is. Más részről ellenben, lehet, hogy jobb lenne vele megpróbálni először, mint egy vadidegen férfival.*
- Lenne kedved tanítani kicsit? Intet is megkérhetném, de ő biztosan nem venné komolyan és csak elviccelné ezt az egészet...
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-04-05 02:14:53
Üzenet elküldve: 2026-04-05 02:14:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Az ingoványos vidékről egyenesen elindul Garon az Erdő mélyébe. Régi barátjai szertefoszlottak, egyszerűen nem tudja hova keveredtek. Ahogy beléptek a helyszinre, eltűnt mellőle két legjobb barátja. Mintha felszivódtak volna. Egészen különös érzés fogta el. Az elhatározás márpedig megszületett benne, hogy amit régen elkezdett, azt véghez viszi, és egyenesen tovább megy az Erdő mélye felé. Lassú léptekkel közelitette meg, egyik lábát szedte a másik után, ugyan pici léptekkel, de mégis eredményesen. Az út során leselkedő veszélyekre különösen figyelt, figyelmi állapota fokozott készültségben volt, próbált minél hatékonyabban védekezni a rá leselkedő, út közbeni veszélyekre.*
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-03-07 21:54:36
Üzenet elküldve: 2026-03-07 21:54:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
- Hm? - *"Kérdez" vissza, mert könnyű őt összezavarni az ilyesmivel, és nem tudja, a mondandójának épp mely részét találta ijesztőnek a férfi, és miért, avagy, hogy mire utalt a megjegyzés.
Illetve Frandr megváltozott hangulatát is érzékeli, de nem tudja, pontosan miről van szó. Düh? Félelem? Izgatottság?
Oda-odapillant a férfi arcára, ám nem sikerül beazonosítania az érzelmet. Viszont fenyegetést nem észlel a feszültség mögött, úgyhogy úgy dönt, összpontosít a másik szavaira, kérdéseire.
Mivel több is akad, halad szépen sorban.*
- A varázslat megszűnik éjszaka, vagy mágikus sötétség hatására is. A teljes felszerelést is láthatatlanná teszi, amit éppen viselsz. Ha valamit elejtesz, az láthatóvá válik, hiába vennéd vissza. Ha valamit a varázslat után vennél magadhoz, az is látható marad, ha nem tudod valamely láthatatlan részeddel, akár ruháddal elfedni. - *Míg magyaráz, ez eszébe is juttat valamit, amire korábban nem gondolt.*
- Egyszerre egy élőlényt vagy tárgyat tudok láthatatlanná tenni, legfeljebb magamnál úgy háromszor nagyobbat. Mivel egy magasabb szintű varázslatról van szó, azt mondanám, gyors egymásutánban talán öt alkalommal tudnám megismételni, mielőtt kimerülnék. A láthatatlanság pedig... azt jelenti, hogy szemmel nem lehet érzékelni. - *Feleli ez utóbbit kérdő hangsúllyal, mert nem tudja, miről szólhat pontosan a kérdés. A szó ismeretlen, vagy valami sajátosságra kíváncsi a másik.*
- Legalábbis minden láthatatlan, amire a varázslatot elmondom. De látható a lábnyomod, látható, ha valamihez hozzáérsz, rád ragadhat bogáncs vagy sár, ami elárulhat... - *Magyaráz, tapogatózva, hogy mi is érdekelheti a férfit.
Készséggel válaszol még további kérdésekre is, közben pedig haladhatnak, lassan maguk mögött hagyva a tornyot. Ám ha mindent megbeszéltek, akkor a könnyebb összpontosítás érdekében megáll és félig Frandr felé fordul.*
- Készen állsz? Ha bármi baj van és szeretnél újra láthatóvá válni, én a hatóidő lejárta előtt is oszlatni tudom a varázslatot. - *Mondja még el a harmadik módját a varázslat megtörésének nyugtatás gyanánt, mert azért az ingoványban akadhat helyzet, amiben jobb látni egymást. Aztán, ha a harcos nem ellenkezik, tekintetét a mellkasára szegve kezdi el mormolni a rövid varázslatot, bízva benne, hogy nagyobb célpont esetén is sikerrel jár.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy egy általa kiválasztott, maximum nála háromszor nagyobb tárgy vagy élőlény láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
Illetve Frandr megváltozott hangulatát is érzékeli, de nem tudja, pontosan miről van szó. Düh? Félelem? Izgatottság?
Oda-odapillant a férfi arcára, ám nem sikerül beazonosítania az érzelmet. Viszont fenyegetést nem észlel a feszültség mögött, úgyhogy úgy dönt, összpontosít a másik szavaira, kérdéseire.
Mivel több is akad, halad szépen sorban.*
- A varázslat megszűnik éjszaka, vagy mágikus sötétség hatására is. A teljes felszerelést is láthatatlanná teszi, amit éppen viselsz. Ha valamit elejtesz, az láthatóvá válik, hiába vennéd vissza. Ha valamit a varázslat után vennél magadhoz, az is látható marad, ha nem tudod valamely láthatatlan részeddel, akár ruháddal elfedni. - *Míg magyaráz, ez eszébe is juttat valamit, amire korábban nem gondolt.*
- Egyszerre egy élőlényt vagy tárgyat tudok láthatatlanná tenni, legfeljebb magamnál úgy háromszor nagyobbat. Mivel egy magasabb szintű varázslatról van szó, azt mondanám, gyors egymásutánban talán öt alkalommal tudnám megismételni, mielőtt kimerülnék. A láthatatlanság pedig... azt jelenti, hogy szemmel nem lehet érzékelni. - *Feleli ez utóbbit kérdő hangsúllyal, mert nem tudja, miről szólhat pontosan a kérdés. A szó ismeretlen, vagy valami sajátosságra kíváncsi a másik.*
- Legalábbis minden láthatatlan, amire a varázslatot elmondom. De látható a lábnyomod, látható, ha valamihez hozzáérsz, rád ragadhat bogáncs vagy sár, ami elárulhat... - *Magyaráz, tapogatózva, hogy mi is érdekelheti a férfit.
Készséggel válaszol még további kérdésekre is, közben pedig haladhatnak, lassan maguk mögött hagyva a tornyot. Ám ha mindent megbeszéltek, akkor a könnyebb összpontosítás érdekében megáll és félig Frandr felé fordul.*
- Készen állsz? Ha bármi baj van és szeretnél újra láthatóvá válni, én a hatóidő lejárta előtt is oszlatni tudom a varázslatot. - *Mondja még el a harmadik módját a varázslat megtörésének nyugtatás gyanánt, mert azért az ingoványban akadhat helyzet, amiben jobb látni egymást. Aztán, ha a harcos nem ellenkezik, tekintetét a mellkasára szegve kezdi el mormolni a rövid varázslatot, bízva benne, hogy nagyobb célpont esetén is sikerrel jár.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy egy általa kiválasztott, maximum nála háromszor nagyobb tárgy vagy élőlény láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-03-07 20:01:52
Üzenet elküldve: 2026-03-07 20:01:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
*Jót nevet Kilencedik reakcióján, ám magában kicsit büszke arra, hogy Krestvirből is sikerült előcsalni egy nevetésre hajazó hangot. Aztán rövidesen már próbál ellenállni az ingernek, hogy a halándékát masszírozza, miközben a mágus az Őrzőktől kapott ajándékát magyarázza el.
Valahogy sosem tudja felfogni a tér- és időbeli mágiát, és minél többet gondolkozik rajta, annál nehezebb. Így most sem kér hosszasabb magyarázatot, csak elfogadja, amit hall.*
- Semmi gond.
*Válaszol a végén ösztönösen. Idővel majd biztos el fog tűnődni a dolog stratégiai hasznán is, ám egyelőre hagyja, hogy továbbhaladjon a beszélgetés. A szakrális mágiáról tartott kiselőadást nagyrészt követi, de a visszakérdezéshez már picit szilárdabb tudás kéne.
Aztán mikor már a tornyon kívül haladnak, hirtelen Krestvir érdekes ötletet vet fel.*
~Láthatatlanná?~
*Felcsillan a szeme, és haja is hirtelen jó pár árnyalattal lesz világosabb. Bizony a veterán harcosnak nem kell magyarázni, hogy mire is lenne jó a láthatatlanság. Persze, persze, hasznos lenne osonáshoz, meg a háborítatlansághoz... de amiben teljesen biztos, az az, hogy egy harcban valóságos rémálom lenne megküzdeni egy láthatatlan ellenféllel.*
~Nem tudnék hárítani, nem tudnám, honnan jön a csapás, nem tudnám, hol a rés a páncélban... A lábmunkából sem tudnék kiolvasni semmit.~
*A mágiát leszámítva az egyetlen élhető megoldás az lenne, hogy földre viszi a láthatatlan ellenfelet, és lehetőleg többedmagával agyonveri, de még ez is rizikós lenne. Persze a láthatatlanságnak is megvannak a maga veszélyei; tájolás, a saját fegyver pozíciójának ismerete, és persze a baráti tűz.
Gondolataiból Krestvir várakozó pillantása rántja elő. Bizonyára választ vár, de Frandr fel sem fogta a Kilencedikkel való közjátékot, annyira lefoglalták a belső gondolatai. Így csak teljes komolysággal kimondja az első gondolatát.*
- Ez lenne eddig a legijesztőbb dolog, amit hallottam tőled.
*Kívülről könnyen lehetne feltételezni, hogy csak vicceskedve utal egy láthatatlan Kilencedik által okozott esetleges csínytevésekre. Akárhogy is, minél hamarabb ki akarja próbálni a varázslatot - szinte vibrál a türelmetlenségtől.*
- Mindenképp ki akarom próbálni. Gyakorolni akarok benne - nem csak járni, hanem harcolni is. Meddig tart? A fegyvereimre is kiterjed? Van valami, ami megtöri? Egyszerre hány embert tudsz vele elbűvölni? Mit jelent az, hogy "láthatatlan"?
*Gyors egymásutánban jönnek a kérdések, és most már tényleg biztos, hogy a varázslat megragadta a fantáziáját. És nem csak magára gondol. Pár osztagnyi láthatatlan csatározó rémálommá tehetné bármilyen seregnek az áthaladást. Megtagadhatnák az orkoknak a békés alvás lehetőségét, levadászhatnák a tisztjeiket. Számtalan ötlete van, és egy biztos; innentől csak gyarapodni fognak, hacsak Krestvir nem lombozza le valahogy.*
Valahogy sosem tudja felfogni a tér- és időbeli mágiát, és minél többet gondolkozik rajta, annál nehezebb. Így most sem kér hosszasabb magyarázatot, csak elfogadja, amit hall.*
- Semmi gond.
*Válaszol a végén ösztönösen. Idővel majd biztos el fog tűnődni a dolog stratégiai hasznán is, ám egyelőre hagyja, hogy továbbhaladjon a beszélgetés. A szakrális mágiáról tartott kiselőadást nagyrészt követi, de a visszakérdezéshez már picit szilárdabb tudás kéne.
Aztán mikor már a tornyon kívül haladnak, hirtelen Krestvir érdekes ötletet vet fel.*
~Láthatatlanná?~
*Felcsillan a szeme, és haja is hirtelen jó pár árnyalattal lesz világosabb. Bizony a veterán harcosnak nem kell magyarázni, hogy mire is lenne jó a láthatatlanság. Persze, persze, hasznos lenne osonáshoz, meg a háborítatlansághoz... de amiben teljesen biztos, az az, hogy egy harcban valóságos rémálom lenne megküzdeni egy láthatatlan ellenféllel.*
~Nem tudnék hárítani, nem tudnám, honnan jön a csapás, nem tudnám, hol a rés a páncélban... A lábmunkából sem tudnék kiolvasni semmit.~
*A mágiát leszámítva az egyetlen élhető megoldás az lenne, hogy földre viszi a láthatatlan ellenfelet, és lehetőleg többedmagával agyonveri, de még ez is rizikós lenne. Persze a láthatatlanságnak is megvannak a maga veszélyei; tájolás, a saját fegyver pozíciójának ismerete, és persze a baráti tűz.
Gondolataiból Krestvir várakozó pillantása rántja elő. Bizonyára választ vár, de Frandr fel sem fogta a Kilencedikkel való közjátékot, annyira lefoglalták a belső gondolatai. Így csak teljes komolysággal kimondja az első gondolatát.*
- Ez lenne eddig a legijesztőbb dolog, amit hallottam tőled.
*Kívülről könnyen lehetne feltételezni, hogy csak vicceskedve utal egy láthatatlan Kilencedik által okozott esetleges csínytevésekre. Akárhogy is, minél hamarabb ki akarja próbálni a varázslatot - szinte vibrál a türelmetlenségtől.*
- Mindenképp ki akarom próbálni. Gyakorolni akarok benne - nem csak járni, hanem harcolni is. Meddig tart? A fegyvereimre is kiterjed? Van valami, ami megtöri? Egyszerre hány embert tudsz vele elbűvölni? Mit jelent az, hogy "láthatatlan"?
*Gyors egymásutánban jönnek a kérdések, és most már tényleg biztos, hogy a varázslat megragadta a fantáziáját. És nem csak magára gondol. Pár osztagnyi láthatatlan csatározó rémálommá tehetné bármilyen seregnek az áthaladást. Megtagadhatnák az orkoknak a békés alvás lehetőségét, levadászhatnák a tisztjeiket. Számtalan ötlete van, és egy biztos; innentől csak gyarapodni fognak, hacsak Krestvir nem lombozza le valahogy.*
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-02-01 17:09:07
Üzenet elküldve: 2026-02-01 17:09:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
//Zárás//
*Kérdésére választ kap, ám nem tudja, mennyire hasznos az. Inkább furcsa; mit keres ott egy sötételf? Miután Wegtorenben is leélt már pár évet, rögtön eszébe ötlik Pirtianes, de a dolog túl nagy ahhoz, hogy elméleteket tudjon gyártani róla. Meg nincs is jó esze az ilyenekhez, tehát csak remélni meri, hogy nála okosabb szerzetek majd ügyesen kibogozzák a dolgot.
A halotti tor nem tart sokáig, és rövidesen el is jön a búcsúzkodás ideje. És valóban sajnálja, hogy nem jobb körülmények között találkozott Drohin embereivel. Az utóbbi két nap eseményeire rányomta a bélyegét a bizalmatlanság, az ostrom feszültsége, a halál.
Kiállták a próbát, és pont olyan volt, ahogy a legelején megjósolta; fájdalmas, fárasztó, büdös munka. Ha távoznak a Romtáborból, tudja, mit hagynak maguk mögött; tüzet, vért, acélt.
Így hát inkább a búcsúra fókuszál, azt próbálja emlékezetébe vésni. A zsoldosok nevetését, gyászát. Drohin kézfogását, humorát, ajándékát. Natukoya dalát és jókedvét. Az élőkre gondol, és azokra, akik itt maradtak.*
- Persze, hogy találkozunk még, elvégre jövök neked egy hordó itallal.
*Felel az óriás szavainak, miközben viszonozza a kézfogást. Ezután pedig már nincs sok egyéb tennivaló; felkapja holmiját, ellenőrzi, hogy megvan-e minden fegyvere, és megindul a kijárat felé. Natukoyával elválnak útjaik.*
~Elég vér van rajtam, hogy öt mérföldön belül minden mocsári dög tudja, hol vagyok.~
*Így inkább a Lihanechi tó felé veszi az irányt, hogy mihamarabb lefürödhessen. Ha már ott van, lehet, hogy a Mágustorony lakóinak is szól az orkok jelenlétéről; ha más nem, az oda tanulni járóknak hasznos információ lehet a dolog. Na meg aludni is kell valahol, és nincs sok kedve a sötétben visszabotladozni Artheniorba.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.01 17:14:46
//Zárás//
*Kérdésére választ kap, ám nem tudja, mennyire hasznos az. Inkább furcsa; mit keres ott egy sötételf? Miután Wegtorenben is leélt már pár évet, rögtön eszébe ötlik Pirtianes, de a dolog túl nagy ahhoz, hogy elméleteket tudjon gyártani róla. Meg nincs is jó esze az ilyenekhez, tehát csak remélni meri, hogy nála okosabb szerzetek majd ügyesen kibogozzák a dolgot.
A halotti tor nem tart sokáig, és rövidesen el is jön a búcsúzkodás ideje. És valóban sajnálja, hogy nem jobb körülmények között találkozott Drohin embereivel. Az utóbbi két nap eseményeire rányomta a bélyegét a bizalmatlanság, az ostrom feszültsége, a halál.
Kiállták a próbát, és pont olyan volt, ahogy a legelején megjósolta; fájdalmas, fárasztó, büdös munka. Ha távoznak a Romtáborból, tudja, mit hagynak maguk mögött; tüzet, vért, acélt.
Így hát inkább a búcsúra fókuszál, azt próbálja emlékezetébe vésni. A zsoldosok nevetését, gyászát. Drohin kézfogását, humorát, ajándékát. Natukoya dalát és jókedvét. Az élőkre gondol, és azokra, akik itt maradtak.*
- Persze, hogy találkozunk még, elvégre jövök neked egy hordó itallal.
*Felel az óriás szavainak, miközben viszonozza a kézfogást. Ezután pedig már nincs sok egyéb tennivaló; felkapja holmiját, ellenőrzi, hogy megvan-e minden fegyvere, és megindul a kijárat felé. Natukoyával elválnak útjaik.*
~Elég vér van rajtam, hogy öt mérföldön belül minden mocsári dög tudja, hol vagyok.~
*Így inkább a Lihanechi tó felé veszi az irányt, hogy mihamarabb lefürödhessen. Ha már ott van, lehet, hogy a Mágustorony lakóinak is szól az orkok jelenlétéről; ha más nem, az oda tanulni járóknak hasznos információ lehet a dolog. Na meg aludni is kell valahol, és nincs sok kedve a sötétben visszabotladozni Artheniorba.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.01 17:14:46
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-30 14:00:25
Üzenet elküldve: 2026-01-30 14:00:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
// A Szent Láng keresése//
* Miután a vörös magára vállalta az első őrséget, az öreg meglepően hamar kezdi húzni a lóbőrt. Csak arra riad fel, hogy Wrojth a vállát rázza és szólongatja.*
- Jó, jó, már fenn vagyok. Nem is aludtam ám!
* Mondja halkan, hogy Gubacsot fel ne keltse. Rőttszakállú társa hamar elalszik. Ő még megrakja a tüzet, hogy ne fázzanak. Az éjszaka eseménytelenül telik, de annyira, hogy az öreg is hamar pislogni kezd. A jó meleg tábortűz és a tűz pattogó hangja pár órával azután, hogy átvette a stafétát álomba szenderíti. Nem alszik túl mélyen ezért még hajnalhasadás előtt felriad. Talán valami állat zajongott odakinn a sötétben. A tábortűz is kialudt közben, így az az első dolga, hogy felélessze a tüzet. Kialudta magát, így már Gubacsot nincs kedve felkelteni őrködni. Meg különben is, Gubacs őrségétől jobban félne, mint az alvilág összes teremtményétől. Csak miután a nap felkelt, kezdi ébresztgetni társait.*
- Ébredjetek hétalvók! Hasatokra süt a nap! Indulnunk kell!
* Ha valamelyikük megkérdezné, hogy miért nem keltette fel őket őrködni, azt felelné, hogy ki volt pihenve, nem volt rá szükség! Ez persze még csak nem is lenne hazugság. Összeszedik gyorsan magukat, hisz nincs túl sok holmijuk. Miután, pedig a másik kettő elindul, jó szokása szerint levizel a tábortüzet. Ez azért nagyon hasznos, mert így, ha valakinek Wrojthoz hasonlóan a hamut támadna kedve tapogatni, sokkal hidegebbnek érezné azt, így arra a következtetésre jutna, hogy már rég továbbálltak, akik itt jártak, talán már napokkal ezelőtt. Ezek után gyorsan csatlakozik két társához és nekivágnak útjuk első nehezebb szakaszának az ingoványnak.*
- Van kötelem. Szerintem kössük az öveinkhez, így ha valamelyikünk süllyedni kezdene a másik kettő ki tudná húzni! Nem mellesleg tartsunk olyan távolságot, amekkorát a kötél enged, hogy legyen ideje a másodiknak észlelni a bajt, mielőtt maga is belelépne!
* Gubacs reggeli versikéje kimondottan tetszik neki és ennek hangot is ad.*
- Na végre! Sikerült kimondanod a város nevét hiba nélkül! Egy lépéssel máris közelebb vagyunk a célunkhoz!
* Ezek után a vörös társukhoz fordul.*
- Wrojth, te említetted, hogy keltél már át az ingoványon nem is egyszer! Akarsz elöl menni, vagy bízzuk ezt Gubacsra?
* Miután a vörös magára vállalta az első őrséget, az öreg meglepően hamar kezdi húzni a lóbőrt. Csak arra riad fel, hogy Wrojth a vállát rázza és szólongatja.*
- Jó, jó, már fenn vagyok. Nem is aludtam ám!
* Mondja halkan, hogy Gubacsot fel ne keltse. Rőttszakállú társa hamar elalszik. Ő még megrakja a tüzet, hogy ne fázzanak. Az éjszaka eseménytelenül telik, de annyira, hogy az öreg is hamar pislogni kezd. A jó meleg tábortűz és a tűz pattogó hangja pár órával azután, hogy átvette a stafétát álomba szenderíti. Nem alszik túl mélyen ezért még hajnalhasadás előtt felriad. Talán valami állat zajongott odakinn a sötétben. A tábortűz is kialudt közben, így az az első dolga, hogy felélessze a tüzet. Kialudta magát, így már Gubacsot nincs kedve felkelteni őrködni. Meg különben is, Gubacs őrségétől jobban félne, mint az alvilág összes teremtményétől. Csak miután a nap felkelt, kezdi ébresztgetni társait.*
- Ébredjetek hétalvók! Hasatokra süt a nap! Indulnunk kell!
* Ha valamelyikük megkérdezné, hogy miért nem keltette fel őket őrködni, azt felelné, hogy ki volt pihenve, nem volt rá szükség! Ez persze még csak nem is lenne hazugság. Összeszedik gyorsan magukat, hisz nincs túl sok holmijuk. Miután, pedig a másik kettő elindul, jó szokása szerint levizel a tábortüzet. Ez azért nagyon hasznos, mert így, ha valakinek Wrojthoz hasonlóan a hamut támadna kedve tapogatni, sokkal hidegebbnek érezné azt, így arra a következtetésre jutna, hogy már rég továbbálltak, akik itt jártak, talán már napokkal ezelőtt. Ezek után gyorsan csatlakozik két társához és nekivágnak útjuk első nehezebb szakaszának az ingoványnak.*
- Van kötelem. Szerintem kössük az öveinkhez, így ha valamelyikünk süllyedni kezdene a másik kettő ki tudná húzni! Nem mellesleg tartsunk olyan távolságot, amekkorát a kötél enged, hogy legyen ideje a másodiknak észlelni a bajt, mielőtt maga is belelépne!
* Gubacs reggeli versikéje kimondottan tetszik neki és ennek hangot is ad.*
- Na végre! Sikerült kimondanod a város nevét hiba nélkül! Egy lépéssel máris közelebb vagyunk a célunkhoz!
* Ezek után a vörös társukhoz fordul.*
- Wrojth, te említetted, hogy keltél már át az ingoványon nem is egyszer! Akarsz elöl menni, vagy bízzuk ezt Gubacsra?
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-30 13:37:57
Üzenet elküldve: 2026-01-30 13:37:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Izgalmas egy napon van túl. Sőt. Inkább napokon. Thara érzi, hogy ideje lenne egy jót pihennie. Az orkok megjelenése óta nem volt sok alkalma egy jót pihennie. Még lefürdenie sem. Lábait gyorsan szedi. Minél hamarabb maga mögött akarja tudni az ingoványt. Nem titkolja, paranoia kezd eluralkodni rajta. Minden fa, bokor, cserje, rom, rothadt növényzet mögött orkokat lát. Lehet az alvásmegvonás hatása? Vagy az utóbbi napok csatái? Vagy mindkettő? Nem tudja és nem is akar vele foglalkozni. Majd ha az egészen túl lesznek, akkor foglalkozhat ezzel a gonddal. Most fontosabb dolgot talált ki magának.*
-Miért is csinálom ezt?
*Kérdezi magától. Senki sem nevezte ki hírvivőnek, vagy vezérnek. Sok tapasztalata sincs. Ha Frandr nincsen, akkor az orkok fosztogatnák a testüket. Azt belátja, hogy sokat tanult a másiktól. Felkészültebb lesz a jövőben. Muszáj lesz annak lennie. Az ingovány egyre jobban magába szippantja. Ha nem tudná az utat, akkor félne, hogy eltéved. De célja pontos. Arthenior.*
-Miért is csinálom ezt?
*Kérdezi magától. Senki sem nevezte ki hírvivőnek, vagy vezérnek. Sok tapasztalata sincs. Ha Frandr nincsen, akkor az orkok fosztogatnák a testüket. Azt belátja, hogy sokat tanult a másiktól. Felkészültebb lesz a jövőben. Muszáj lesz annak lennie. Az ingovány egyre jobban magába szippantja. Ha nem tudná az utat, akkor félne, hogy eltéved. De célja pontos. Arthenior.*
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-30 12:55:43
Üzenet elküldve: 2026-01-30 12:55:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
* Szenes héjú hagymát rágcsál, zsíros pirítóssal és nagyon száraz hússal és egy üveg borral. Álmában se kívánhatna jobb vacsorát. Mikor ezzel végez, elégedetten böfög, majd elnyújtózik egy kényelmesnek nem mondható kavicsos földkupacon. Lábát a tűz felé nyújtja, hogy jól melegen tartsa azt. Majd alszik reggelig. Talán Wertus felkelti majd azelőtt, de neki igazából semmi kedve nincs ébren lenni, hiszen nemrég beszélték meg, hogy nem követi őket senki, a vadállatokat pedig elűzi a füst szaga. Ha mégis rá lesz parancsolva, hogy őrködjön, úgy nagy ásítások közepette kiül az őrhelyre, és lehunyt szemmel pihen tovább.
Reggel aztán a nappal együtt ő is felébred, illetve feléberedik. Reggelije már nem olyan bőséges; de még van vöröshagyma a tarisznyába', így azt eszi magába, hiába keserű. Még mindig jobb, mint az alvadt tej. Újból útra kelhetnek, feltéve, ha társai is elkészültek. Gubacsnak nincs készülnivalója – neki eszébe se jut lehugyozni a tűzrakást, inkább keres magának egy bokrot, és ott végzi el a dolgát. Ma reggel nem túl beszédes, megint magában motyorog. *
– Bőcséri bucsula bocskondó bőcsér, Avularydda harangja, s borja, húzza-vonja, hanem az nem az a fény, az nem az a hang. Jaj, az a hang, jaj, Wylnurana, mi lesz velünk, jaj, a nagy hegyek beomlanak, fényes tűz nem látszik többé, népünk minden egyes tagja meghalhat, ha nem láthatja, s nem hallhatja. Wylnurana, mi lesz így velünk, jaj! Bocskornyikos bunkó bubók bálja, vad törzsek kovácsa, rabszolgák tanítója, mesterségek tanítója, kalapácsok oltalmazója, de mire jó mindez, ha nincs a fény, a szent, a végtelen?
* Szenes héjú hagymát rágcsál, zsíros pirítóssal és nagyon száraz hússal és egy üveg borral. Álmában se kívánhatna jobb vacsorát. Mikor ezzel végez, elégedetten böfög, majd elnyújtózik egy kényelmesnek nem mondható kavicsos földkupacon. Lábát a tűz felé nyújtja, hogy jól melegen tartsa azt. Majd alszik reggelig. Talán Wertus felkelti majd azelőtt, de neki igazából semmi kedve nincs ébren lenni, hiszen nemrég beszélték meg, hogy nem követi őket senki, a vadállatokat pedig elűzi a füst szaga. Ha mégis rá lesz parancsolva, hogy őrködjön, úgy nagy ásítások közepette kiül az őrhelyre, és lehunyt szemmel pihen tovább.
Reggel aztán a nappal együtt ő is felébred, illetve feléberedik. Reggelije már nem olyan bőséges; de még van vöröshagyma a tarisznyába', így azt eszi magába, hiába keserű. Még mindig jobb, mint az alvadt tej. Újból útra kelhetnek, feltéve, ha társai is elkészültek. Gubacsnak nincs készülnivalója – neki eszébe se jut lehugyozni a tűzrakást, inkább keres magának egy bokrot, és ott végzi el a dolgát. Ma reggel nem túl beszédes, megint magában motyorog. *
– Bőcséri bucsula bocskondó bőcsér, Avularydda harangja, s borja, húzza-vonja, hanem az nem az a fény, az nem az a hang. Jaj, az a hang, jaj, Wylnurana, mi lesz velünk, jaj, a nagy hegyek beomlanak, fényes tűz nem látszik többé, népünk minden egyes tagja meghalhat, ha nem láthatja, s nem hallhatja. Wylnurana, mi lesz így velünk, jaj! Bocskornyikos bunkó bubók bálja, vad törzsek kovácsa, rabszolgák tanítója, mesterségek tanítója, kalapácsok oltalmazója, de mire jó mindez, ha nincs a fény, a szent, a végtelen?
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-29 17:21:31
Üzenet elküldve: 2026-01-29 17:21:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor – Ork-tábor?//
*A máglyák megrakása közben Frandr'd még egyszer végigjárja a csatateret. A zsoldosok alapos munkát végeztek: a legtöbb ork test kifosztva hever, fegyver és érték nélkül. Amit talál, az már inkább a maradék. Egy törött pajzs alól előkerül néhány kifúrt wargfog bőrszíjon, durva törzsi dísz, talán rangjelzés. Egy másik testnél egy a nyelén repedt, de használható csatabárd akad a kezébe. Talál még egy csomóba kötött, vértől és sártól átázott dobókést is – ork munka, rosszul kiegyensúlyozott, de veszélyes. Illetve ugyanerről az orkról egy láncinget is lerángathat. Néhány szem hiányzik belőle, és láthatóan nem a zöldbőrű volt az első gazdája. Nem sok, de elég ahhoz, hogy nyoma maradjon annak, kikkel küzdöttek itt.
A máglyák meggyújtása eseménytelen. A lángok lassan kapnak bele a nedves fába, majd egyre magasabbra csapnak. A zsoldosok csendben állják körbe a tüzet. Néhányan kulacsot húznak elő, kortyolnak belőle, és halk beszélgetésbe kezdenek. Rövid történetek kerülnek elő odaveszett bajtársaikról. Nincs ének, nincs búcsúbeszéd. Csak a tűz ropogása és a halk kuncogás egy-egy humorosabb történetnél.
Amikor Frandr'd búcsúszavai elhangzanak, az Aranyujjú elvigyorodik.*
- Legyen kettő.
*A kinyújtott kéz láttán, a zsoldosvezér lepillant egy pillanatra, majd erősen megszorítja Frandr'd kezét.*
- Hasonló szépeket.
*A tekintete a Frandr'dnek adott kardra siklik.*
- Szolgáljon jól.
*Az óriás megjegyzésére Drohin felkuncog.*
- Jó utat nektek!
*A zsoldosok többsége csak biccent, int, vagy felemeli a kulacsát búcsúzóul. Nincs több szó. A máglyák égnek, a romtábor fénye lassan belehal az éjszakába.
Az út Arthenior felé sötét, de járható. A tűz fénye mögöttük marad, a mocsár pedig csendesen visszaveszi azt, ami az övé volt.*
*A máglyák megrakása közben Frandr'd még egyszer végigjárja a csatateret. A zsoldosok alapos munkát végeztek: a legtöbb ork test kifosztva hever, fegyver és érték nélkül. Amit talál, az már inkább a maradék. Egy törött pajzs alól előkerül néhány kifúrt wargfog bőrszíjon, durva törzsi dísz, talán rangjelzés. Egy másik testnél egy a nyelén repedt, de használható csatabárd akad a kezébe. Talál még egy csomóba kötött, vértől és sártól átázott dobókést is – ork munka, rosszul kiegyensúlyozott, de veszélyes. Illetve ugyanerről az orkról egy láncinget is lerángathat. Néhány szem hiányzik belőle, és láthatóan nem a zöldbőrű volt az első gazdája. Nem sok, de elég ahhoz, hogy nyoma maradjon annak, kikkel küzdöttek itt.
A máglyák meggyújtása eseménytelen. A lángok lassan kapnak bele a nedves fába, majd egyre magasabbra csapnak. A zsoldosok csendben állják körbe a tüzet. Néhányan kulacsot húznak elő, kortyolnak belőle, és halk beszélgetésbe kezdenek. Rövid történetek kerülnek elő odaveszett bajtársaikról. Nincs ének, nincs búcsúbeszéd. Csak a tűz ropogása és a halk kuncogás egy-egy humorosabb történetnél.
Amikor Frandr'd búcsúszavai elhangzanak, az Aranyujjú elvigyorodik.*
- Legyen kettő.
*A kinyújtott kéz láttán, a zsoldosvezér lepillant egy pillanatra, majd erősen megszorítja Frandr'd kezét.*
- Hasonló szépeket.
*A tekintete a Frandr'dnek adott kardra siklik.*
- Szolgáljon jól.
*Az óriás megjegyzésére Drohin felkuncog.*
- Jó utat nektek!
*A zsoldosok többsége csak biccent, int, vagy felemeli a kulacsát búcsúzóul. Nincs több szó. A máglyák égnek, a romtábor fénye lassan belehal az éjszakába.
Az út Arthenior felé sötét, de járható. A tűz fénye mögöttük marad, a mocsár pedig csendesen visszaveszi azt, ami az övé volt.*
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-28 09:45:29
Üzenet elküldve: 2026-01-28 09:45:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
* Valakinek muszáj felvennie a vezéri szerepkört, ha még sötétedés előtt szeretnék otthonosabbá tenni ezeket a romokat. Legalább arra az időre, amíg itt éjszakáznak. Utána már a többiek dolga. Wertus megjegyzésére szemeit becsukja. Nagyon reméli, hogy ezzel egyedül van a világon. Kezéről lerázza az apró hamudarabokat. Tisztább kezével előveszi Gubaf italát, amit a földre helyez.*
- Aztán ne idd meg az egészet.
* Mondja játékosan, majd kap a vöröstől egy vállba veregetést. Kezét szépen diszkréten beletörli annak vállába, majd a büntettet elkövetve el is tűnik egy időre. Még mielőtt megerőltetné magát, könnyít magán. Keres magának egy szép fát, hogy annak tövét megjelölhesse. Amint végez, a szerzett holmikkal vissza is tér a kis társasághoz. A Kőhalmazba belépve körbepillant a társaságon. Kíváncsi, hogy azok mit csinálnak, s ahogy látja, bendőjük megtömésével vannak elfoglalva. Csatlakozik melléjük a tűz köré. Leül, majd maga is elővesz néhány gombafélét, amit az imént talált. Az erdőben nem elég felkészülten érkezni, szükségük lesz felhasználni mindent, amit a földön találnak, legyen az néhány kavics, száraz gally, vagy a természet elrejtett eledelei. Mondjuk egy nyulat, vagy egy szarvast elejthettek volna, de ami késik, nem múlik. Gubaf megszólalásához csak ennyit tesz hozzá. *
- A csonttemetőben nincs keresnivalónk. Ami értékes, azt már rég elvitték, amiért meg mi megyünk, az nem ott vár minket.
* Mondja nyugodt hangnemben. Szokatlanul nyugodt hangnemben. Talán a gombák fejtik ki hatását, talán csak éhes volt. *
- Kezdem én. Távol van még a pirkadat. Legalább Gubaf is kialudja azt a kevés alkoholt, amit most iszik.
* Mondja, majd int is a többieknek, hogy menjenek. Egy darabig csak a tüzet bámulja. Elmereng a jövő lehetőségeiben. Siker, konfliktus, árulás, nyereség, csapatmunka. Bármit is hozzon a város, nem hagyhatja, hogy istene kételkedjen a hitében. Ha valamit, akkor ebből nem enged. Bánja, hogy nem jutott el a híres vérkertbe, különben most mindene meglenne ahhoz, hogy egy új hellyel bővítse istene befolyásának köreit. Sajnos ő jelenleg csak egy porszem a homokórában, de ez nem jelenti azt, hogy ne tehetne nagy dolgokat. Egy lavina a legkisebb hópehelytől is képes nagy pusztítást végezni. Amint hallja, hogy ezek ketten már az igazak álmát aludják, megeszi az utolsó falait és kisétál a bejárathoz, aminek neki is támaszkodik. Egy darabig néz, a környező erdőket. Fülel, hallgat, veszélyt keres. Egy távoli vonyításon és egy néha bokorrezgésen kívül sok jelentenivalója nincsen. Nagyon nem is figyel, lélekben máshol jár. Néhány órával később már érzi magán az út fáradalmait. Eljött a váltás ideje. Visszamegy többiekhez, majd végignézi a két törpön. Azon gondolkozik, melyik lehet alkalmasabb. Választása végül Wertusra esik, így őt ébreszti fel. Kezével ráragad az öreg vállára és elkezdi mozgatni. Ha látja, hogy kinyitja a szemét, így felel. *
- Hé, végre ébren vagy. Az álmok határát akard átlépni, mi? Sajnos rosszkor, eljött a váltás ideje.
* Mondja, majd nyújtja a kezét az öregnek, ha fel szeretne állni, felhúzza. Ha nem látja rajta az indulatot, akkor csak ellép mellőle. Lefekszik a saját sarkába, amit már egy ideje kinézett magának. Előkerül egy takaró a hátizsákjából, majd le is fekszik. *
* Valakinek muszáj felvennie a vezéri szerepkört, ha még sötétedés előtt szeretnék otthonosabbá tenni ezeket a romokat. Legalább arra az időre, amíg itt éjszakáznak. Utána már a többiek dolga. Wertus megjegyzésére szemeit becsukja. Nagyon reméli, hogy ezzel egyedül van a világon. Kezéről lerázza az apró hamudarabokat. Tisztább kezével előveszi Gubaf italát, amit a földre helyez.*
- Aztán ne idd meg az egészet.
* Mondja játékosan, majd kap a vöröstől egy vállba veregetést. Kezét szépen diszkréten beletörli annak vállába, majd a büntettet elkövetve el is tűnik egy időre. Még mielőtt megerőltetné magát, könnyít magán. Keres magának egy szép fát, hogy annak tövét megjelölhesse. Amint végez, a szerzett holmikkal vissza is tér a kis társasághoz. A Kőhalmazba belépve körbepillant a társaságon. Kíváncsi, hogy azok mit csinálnak, s ahogy látja, bendőjük megtömésével vannak elfoglalva. Csatlakozik melléjük a tűz köré. Leül, majd maga is elővesz néhány gombafélét, amit az imént talált. Az erdőben nem elég felkészülten érkezni, szükségük lesz felhasználni mindent, amit a földön találnak, legyen az néhány kavics, száraz gally, vagy a természet elrejtett eledelei. Mondjuk egy nyulat, vagy egy szarvast elejthettek volna, de ami késik, nem múlik. Gubaf megszólalásához csak ennyit tesz hozzá. *
- A csonttemetőben nincs keresnivalónk. Ami értékes, azt már rég elvitték, amiért meg mi megyünk, az nem ott vár minket.
* Mondja nyugodt hangnemben. Szokatlanul nyugodt hangnemben. Talán a gombák fejtik ki hatását, talán csak éhes volt. *
- Kezdem én. Távol van még a pirkadat. Legalább Gubaf is kialudja azt a kevés alkoholt, amit most iszik.
* Mondja, majd int is a többieknek, hogy menjenek. Egy darabig csak a tüzet bámulja. Elmereng a jövő lehetőségeiben. Siker, konfliktus, árulás, nyereség, csapatmunka. Bármit is hozzon a város, nem hagyhatja, hogy istene kételkedjen a hitében. Ha valamit, akkor ebből nem enged. Bánja, hogy nem jutott el a híres vérkertbe, különben most mindene meglenne ahhoz, hogy egy új hellyel bővítse istene befolyásának köreit. Sajnos ő jelenleg csak egy porszem a homokórában, de ez nem jelenti azt, hogy ne tehetne nagy dolgokat. Egy lavina a legkisebb hópehelytől is képes nagy pusztítást végezni. Amint hallja, hogy ezek ketten már az igazak álmát aludják, megeszi az utolsó falait és kisétál a bejárathoz, aminek neki is támaszkodik. Egy darabig néz, a környező erdőket. Fülel, hallgat, veszélyt keres. Egy távoli vonyításon és egy néha bokorrezgésen kívül sok jelentenivalója nincsen. Nagyon nem is figyel, lélekben máshol jár. Néhány órával később már érzi magán az út fáradalmait. Eljött a váltás ideje. Visszamegy többiekhez, majd végignézi a két törpön. Azon gondolkozik, melyik lehet alkalmasabb. Választása végül Wertusra esik, így őt ébreszti fel. Kezével ráragad az öreg vállára és elkezdi mozgatni. Ha látja, hogy kinyitja a szemét, így felel. *
- Hé, végre ébren vagy. Az álmok határát akard átlépni, mi? Sajnos rosszkor, eljött a váltás ideje.
* Mondja, majd nyújtja a kezét az öregnek, ha fel szeretne állni, felhúzza. Ha nem látja rajta az indulatot, akkor csak ellép mellőle. Lefekszik a saját sarkába, amit már egy ideje kinézett magának. Előkerül egy takaró a hátizsákjából, majd le is fekszik. *
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:53:42
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:53:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Sok választ nem kap a kérdéseire, mert a másik kettő határozottan indul a romok felé, így, hát neki sincs mit tenni, követi őket. Mikor oda érnek Wrojth veszi át a parancsnokságot. Erre sem szól semmit, csak mosolyog egyet a szakálla alatt.* ~ Ilyenek ezek a fiatalok! ~ * Gondolja, azt viszont már nem hagyja szó nélkül, ahogy a vörös a tűzrakóhelyet tapogatja.*
- Én reggel mindig le szoktam hugyozni a parazsat! Gondolom más is így van ezzel, ezért én inkább bottal szoktam megkotorni, hogy van-e parázs…
* Ezek után Gubaccsal tart fát szedni. Nála van tűzszerszám, így mire Wrojth visszaér már lobog a tábortűz. Wertus levág egy szeletet a szárított húsból, azt rágcsálja, csak úgy nyersen, sütés nélkül. Mikor jól lakott megszólal:*
- Tegyük el magunkat holnapra! Nehéz napunk lesz. Ki akarja kezdeni az őrséget?
*A Bűbelaki szavai kissé nyugtalanítják. Lehet, hogy követheti őket valaki? Abban viszont igazat ad néki, hogy valamelyikük, már kiszúrta volna, ha így lenne.*
- Még egyszer emlegeted nekem azt a Csonttemetőt! Akkor, akkor… *Gondolkodik az öreg mit is mondhatna, mert a fenyítés ennek nem használ* - Akkor Wylnurana legyen a tanúm, hogy ezt a három üveg bort én kiöntöm, de ki ám!
* Arra már a szeme sem rezzen, hogy a város nevét még mindig nem tanulta meg. Az apróságokat leszámítva Wertus elégedett az útitársaival. Keresve sem találhatott volna alkalmasabb törpéket erre az útra!*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.27 22:54:28
* Sok választ nem kap a kérdéseire, mert a másik kettő határozottan indul a romok felé, így, hát neki sincs mit tenni, követi őket. Mikor oda érnek Wrojth veszi át a parancsnokságot. Erre sem szól semmit, csak mosolyog egyet a szakálla alatt.* ~ Ilyenek ezek a fiatalok! ~ * Gondolja, azt viszont már nem hagyja szó nélkül, ahogy a vörös a tűzrakóhelyet tapogatja.*
- Én reggel mindig le szoktam hugyozni a parazsat! Gondolom más is így van ezzel, ezért én inkább bottal szoktam megkotorni, hogy van-e parázs…
* Ezek után Gubaccsal tart fát szedni. Nála van tűzszerszám, így mire Wrojth visszaér már lobog a tábortűz. Wertus levág egy szeletet a szárított húsból, azt rágcsálja, csak úgy nyersen, sütés nélkül. Mikor jól lakott megszólal:*
- Tegyük el magunkat holnapra! Nehéz napunk lesz. Ki akarja kezdeni az őrséget?
*A Bűbelaki szavai kissé nyugtalanítják. Lehet, hogy követheti őket valaki? Abban viszont igazat ad néki, hogy valamelyikük, már kiszúrta volna, ha így lenne.*
- Még egyszer emlegeted nekem azt a Csonttemetőt! Akkor, akkor… *Gondolkodik az öreg mit is mondhatna, mert a fenyítés ennek nem használ* - Akkor Wylnurana legyen a tanúm, hogy ezt a három üveg bort én kiöntöm, de ki ám!
* Arra már a szeme sem rezzen, hogy a város nevét még mindig nem tanulta meg. Az apróságokat leszámítva Wertus elégedett az útitársaival. Keresve sem találhatott volna alkalmasabb törpéket erre az útra!*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.27 22:54:28
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:00:30
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:00:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Natu mester nem először találkozik a halállal, és szerencsésnek érzi magát, hogy most is sikerült elhalasztania a közös táncukat. Nem úgy sokan mások. Tharától ő is röviden búcsúszik, s a csendet választja inkább miközben a hallottak dolgával foglalatoskodnak. Az éneknek is megvan az ideje és a helye is, de egyik sem most van, nem itt az ingoványban. Frandr'd szavait hallva, amivel Drohintól búcsúszik csak finoman elmosolyodik. ~Amilyen nomád harcosnak látszik, valahogy mindig tudja mit kell mondania. Na jó, majdnem mindig.~*
-És kevesebb balesetet.
*Kacsint az aranyujjúnak, majd meghúzza szíjait a holmijain, hogy véletlenül se essenek le utazás közben. A máglya szépen ég, és megadja a kellő tiszteletet, mielőtt a városba vezető ösvényre lépne.*
-Még találkozunk, barátom.
*Mondja a furcsa hajú harcostársának, és kezét nyújtja neki, hogy aztán jól megrázhassa azt. Aztán, ha nem tartóztatják ő is nekivágna. Talán jól is fog esni neki egy jó nagy séta, hogy kiszellőzhessen a feje, és megtervezhesse a következő lépését. No meg persze feldolgozza az elmúlt napok borzalmas eseményeit. Hála a bor istenének, hogy talált egy kürtöt, jó szolgálatot fog tenni neki kutyagolás közben.*
*Natu mester nem először találkozik a halállal, és szerencsésnek érzi magát, hogy most is sikerült elhalasztania a közös táncukat. Nem úgy sokan mások. Tharától ő is röviden búcsúszik, s a csendet választja inkább miközben a hallottak dolgával foglalatoskodnak. Az éneknek is megvan az ideje és a helye is, de egyik sem most van, nem itt az ingoványban. Frandr'd szavait hallva, amivel Drohintól búcsúszik csak finoman elmosolyodik. ~Amilyen nomád harcosnak látszik, valahogy mindig tudja mit kell mondania. Na jó, majdnem mindig.~*
-És kevesebb balesetet.
*Kacsint az aranyujjúnak, majd meghúzza szíjait a holmijain, hogy véletlenül se essenek le utazás közben. A máglya szépen ég, és megadja a kellő tiszteletet, mielőtt a városba vezető ösvényre lépne.*
-Még találkozunk, barátom.
*Mondja a furcsa hajú harcostársának, és kezét nyújtja neki, hogy aztán jól megrázhassa azt. Aztán, ha nem tartóztatják ő is nekivágna. Talán jól is fog esni neki egy jó nagy séta, hogy kiszellőzhessen a feje, és megtervezhesse a következő lépését. No meg persze feldolgozza az elmúlt napok borzalmas eseményeit. Hála a bor istenének, hogy talált egy kürtöt, jó szolgálatot fog tenni neki kutyagolás közben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319