Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Füves puszta (új)
Ingoványos vidékErdőmélye (új)
Mágustorony (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1616. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-09-28 14:12:10
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 800
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//

*Alyo gondolatainak egy része az otthona, a saját ágya körül forog. Talán Rel is ott lesz. Mennyire jó lenne már otthon lenni. Relt már nagyon szeretné látni, de Waldran iránti dühe nemigen csillapodott az utóbbi időben, tervei szerint leszereli róla a családi ékszert és a szájába tömi, mielőtt a fejét lándzsára tűzi. Jó, a lándzsa talán tényleg túlzás lenne, de hogy nem lesz különösebben kedves vele, az is biztos.
A másik kettő beszélgetésére nemigen figyel, a démonjuk kérdésére nem tud válaszolni, nem nagyon tudja ugyanis, hogy mit látott, beszélni róla nem akar. Döbbenetesen világos tekintete a hídon függ, és az azon heverő lényen. Szürreális helyzet, de mióta elindultak azóta minden szürreális volt, ezen már meg sem lepődik. Aztán megremeg a talaj a lába alatt. Lepillant a társaira, aztán a hídra és a lényre. Nyílvessző illeszt az idegre, felveszi a lövéshez legoptimálisabb testhelyzetet.*


1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-09-23 11:53:43
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 698
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//

*A keze állapota kimondottan kellemetlen. Bár javult, de továbbra is érzi, hogy nem jó. Reméli a többiek sietnek majd és nem kerülnek további veszélybe mert nem nagyon tud majd mit segíteni nekik. És örülne ha minél előbb rendesen elláthatná magát. A kérdésre a démonjukkal kapcsolatban az íjászra néz.*
-Azt, nem én intéztem.
*Nem tud róla, hogy a félvér se. Lassan telik az idő. A hídon horkoló démon feje akárhányszor lejjebb bukik mindig kihagy egyet a szíve. A lelkesedése ez iránt a küldetés iránt ismét elmúlt. Pihenni szeretne jó messzire ettől az egésztől. Vagy legalább kevésbé fájdalmas és mocskos és idegőrlő módon küzdeni Satereth ellen. Végül nem is a savas nyál ami felébreszti Bhaar-t hanem valami túlvilági sikoly a toronyból.*
~Remélem ez nem, azt jelenti, hogy baj van.~
*Mármint a bentiek számára. Kint ugyanis lehet, hogy baj van. A harcosnak nem kell kétszer kérnie őt. A szögeket nekiáll ő is kirúgni. A lábával éppen semmi baja nincs. Reményei szerint nem okozhat ez gondot neki.*

A hozzászólás írója (Quantall Ackumien Galanodel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.23 12:50:35


1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-09-20 19:20:05
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár harmadik köre//

*A fényvirág szirmot bont tenyerében, amit mély légvétellel vesz tudomásul, mert ha meg nem is nyugszik, de innen kezdve már nem kell teljes elméjével kapaszkodnia a varázslatba, az már magától növekedik tovább, s ez megkönnyebbülés, bár némi összpontosítást továbbra is igényel tőle.
A pulzáló fényben pedig a körülöttük lévő világ is megelevenedik, vagy épp megtöredezik, összemosódik egy másikkal, s megmutatja valódi arcát is...
A csattogó hangokra, a szilánkos töredezésre a jégfal felé pillant, majd rögtön át a másik oldalra, hol nem zárja el semmi torlasz tőlük a csontvázakat.
Hát tényleg élőholtak!
Már ez magában elég félelmetes, hogy kimeredő szemekkel bámulja őket, de aztán sikerül elfordítania tekintetét a gondolatra, hogy vajon a medveszerű domborművek markában mit találhat?!
És... nos... amit ott talál, az még a képzeletét is felülmúlja.
Ugyanakkor össze is zavarodik a vergődő rémségeket látva. Mintha ők is szenvednének. Vagy csak megjátsszák, nem tudva, hogy már igaz valójukat látják?*
- Készüljetek! A villanás után sötét lesz! - *Erőlteti ki magából a figyelmeztetést. Csak ennyit, és nem többet, miközben megigézetten bámulja tovább a két menekülni próbáló alakot.
A sikolyukra összerezzen és kis híja, hogy nem kezd hátrálásba, vagy veszíti el a fejét. Csak a máguselme összeszedettsége óvja meg a széteséstől és vezeti sikerre abban, hogy újabb képzeletbeli védfalat húzzon az elméje köré, s tovább állja a sarat. Pillanatnyi megtörése viszont meglátszik az arcán végigcsorgó könnycsíkban, mit a rémület hozott elő.
Talán mondhatna többet is társainak. Vagy maga cselekedhetne. Lehet ugyanis, hogy a villanás után nem csak a sötétség miatt lesznek harcképtelenek, hanem mert a virág fénye békét hoz rájuk és lecsillapítja őket, s elfelejtik, hogy támadniuk kellene, mert veszélyben vannak. Az egyetlen reményük, hogy ha a varázslat rájuk hat, akkor a rémségekre is fog...
Ő mindenesetre most nem tesz többet. Nem javasolja, hogy támadjanak, amíg lehet, viszont akadályozni sem fog már senkit, ha nekiindulna a medvék szorongatta lények felé. Ráhagyja a többiekre a döntést.
Az a helyzet, hogy fogalma sincs, mi fog történni, de még abban sem biztos, amit most lát. Kicsit elengedi az egészet, már csak azért is, mert rögtön a következő varázslatra kell készülnie, és elnyomnia a saját rémületét, hogy erre képes legyen. Hamarosan teljes sötétségben lesznek, rémségekkel körülvéve, neki pedig így kellene összpontosítania egy bonyolultabb igére és a varázslat életre hívására. Bízik benne, hogy a virág nem feledteti el vele ezt a szándékot is...*

A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.20 19:27:27


1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-09-20 18:28:37
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//

*Minden harcos ismeri azt az érzést, mikor egy harc közben szívdobbanásonként méri az időt, és minden két szívdobbanás közben annyi dolog megtörténhet, amit kristálytisztán érzékel... Szintén ismerős lehet számukra, hogy ez mind mennyire összemosódik a harc után, és akár egy órás csatából is csak részletekre lehet emlékezni.
Ez viszont most más. Nem pumpál az adrenalin, nem dübörög a fülében a vér, hanem csak vár... A kardot tartó keze lüktet, nem hagyják magukat elfelejteni a Szorthhal való találkozás következményeképp keletkezett hólyagok, melyeket már maga sem tudja, milyen régen szerzett.
Csak vár, és figyel, nem tudja, milyen sokáig. Bhaar még nem zuhant át a hídon, és a toronyból sem hallott csatazajt, így feltételezi, hogy annyi idő azért még nem telhetett el, de ideérte óta nem nagyon bízik az időérzékében.
Először a lábában érzi a remegést, aztán már a hídon is látja.*
-Készüljetek.
*Morran fel, de alig van alkalma ezt kimondani, mert szinte rögtön ezután jön a hangos sikoly bentről. Nem várja meg Bhaar reakcióját, feltételezi, hogy az erre fel fog ébredni, és így már azonnal suhint is a meggyengített kötél felé kardjával.*
-Segíts a híddal!
*Szól oda Quantallnak, miközben egy széles lépéssel a másik kötél mellé próbál jutni, hogy aztán azt is az elsőhöz hasonló módon intézze el. Ha minden igaz, még két méretes, korábban meglazított szög van hátra, így amennyiben a köteleket sikeresen elvágta, egy erős rúgással próbálja elintézni az egyiket, bízva abban, hogy a többiek közül valaki megteszi ugyanezt a másikkal is... már ha szükség van erre, és az eddigiek miatt nem pihen már a mélyben a démonfajzat.
Arra, ahogy a valóság megváltozik, egyelőre még nincs is alkalma figyelni, most csak annyi érdekli, hogy ne adjon alkalmat Bhaarnak egy újabb köpésre.*


1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-09-20 16:36:23
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//

*A szakadék felett átívelő híd anyaga minden savas nyálcseppel gyengébb lesz, míg a feje át nem bukik a lyukon, de Bhaaron egyelőre még nem látszik, hogy ébredezne. De mindhárom kalandor számára egyértelmű, hogy egy idő után, ha nem a démontól vagy tőlük, de a híd meg fogja adni magát és a mélységbe zuhan.
Alyo, a sérült Quantall és Frandr a hídon készenlétben állnak, de csak a másodpercek peregnek az idő homokóráján, kínzó bizonytalansággal. A démon nem mozog, kimerült, de nem tehetetlen. A saját nyála marta lyukon át néz a szakadékban tátongó mélységbe, a nyála már oda hullik, nem veszélyezteti a híd szerkezetét, de ettől még ott van és senki sem tudhatja, mikor ébred fel. De biztosan nem lesz boldog, ha ez megtörténik. Talán jobb lenne most kezdeni vele valamit, amíg még alélt.*

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár harmadik köre//

*A toronyban közben Krestvir döntésre jut és bár az Őrzők másképp beszéltek, mégis megpróbálkozik egy varázslattal. Előtte még figyelmezteti társait, de aztán erejét fókuszba állítva, létrehozza a mágiát. Laorral megegyeztek abban, hogy egyelőre nem ártanak a medvealakok szorításában vergődő, keservesen nyögő alakoknak, akikben Taitosra és Kagaenaere ismertek. Sokszor megtévesztette már őket idebent a szemük, démoni illúziók, talmi látomások ostromolták elméjük védműveit, de Krestvir nem vállalja a kockázatot és mielőtt Laorra bízná a megoldást, megpróbálkozik egy varázslattal. Carsaadi egyelőre tétlen szemlélője az eseményeknek, a döntéseket most a varázslónőre és a kardforgatóra bízza.
Krestvir a magasba emeli a karját, tenyeréből egyre növekvő, pulzáló fényvirág nyílik ki és vonja éles fénybe a torony sötét belsejét, túlvilágítva a fényvarázst is, amiről a mágus tudja, hogy hamarosan kihuny.
A hatás sem marad el, de ezt csak a toronyban lévők érezheti igazán, a hídon állók túl messze vannak a mágia epicentrumától.
A Krestvir tenyerében szirmot bontó virág fokozatosan erősödő fénnyel von be mindent odabent. A csontvázak nem démonok, bár gonoszak, de nincsenek senkibe zárva, így nem üzethetnek el. A jégfal mögöttiek állkapcsa összecsattan, vérfagyasztó aláfestést adva a továbbiaknak. A medvék szorításában vergődő alakok bőre alatt vörösessárga fény gyúlik és akik rájuk néznek, megláthatják valódi alakjukat. A bőr alatt, mintha csak valami ruha volna, elkínzott, csontos arcok jelennek meg, a ruhán-bőrön is átviláglik természetellenesen elnyúlt végtagjaik, démoni alkatuk, tekintetükben démonláng lobban, ahogy fájdalmasan vergődnek a kőkarok szorításában.
Ők sem valakibe zárt démonok, hanem valódi alakjukat elrejtő, illúzió mögé bújó förmedvények. A torony is megremegni látszik, a jégfalról leszakad pár jégcsap, hideg ködöt izzad a mágiával létrehozott torlasz.
Húsz lépés sugarú körben összemosódik a világ, a Taitos és Kagaenae képében kínlódó alakok szája elnyílik, fülrepesztő démonsikoly ver végig mindenkin odabent végigszáguldva kifelé. Aki csak teheti, befogná a fülét, a sikoly messzire száll, éteren és dimenziókon át lehet hallani talán.*

//Mindenki//

*A megremegő toronnyal a híd is megremeg, ezt a kint állók is érezhetik. Bhaart is eléri a sikoly, bár itt kint nem olyan fülsértő, legfeljebb felettébb kellemetlen. A démon ébredezni kezd, megrázza a fejét bávatagon és elkezdi kihúzni a fejét a savas nyál marta lyukból, lassan, de biztosan. Még láthatóan kába, talán azt sem tudja, hol van.
A torony, még a híd egy része is a fény hatására is megváltozik, mintha az is illúzió volna, pedig ott van, csak másképp. Kicsit kint, kicsit bent. A két világ határán, elmosódva, illúzióba vonva, amit most Krestvir varázslata megbolygatott. Mert elűzni nem tudja azt, ami ott van. Bár a torony nem él, semmiféle elemét nem képezi a lét, mégis a kárpitnak ezen az oldalán rendelkezik az élet bizonyos részeivel, fizikai elemekkel, hisz másképp nem lehetne itt.
Két világ, összemosódott káosz a lét és a nemlét határán. A Krestvir tenyerében nyíló fényvirág tovább nyílik és világít, erős világosságba vonva a torony belsejét.*


1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-09-09 23:58:23
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//

*Nem volt biztos a dolgában, de hisz ki tudna bármit is százszázalékosan kijelenteni, ha ennyire elevenen sírnak az ellenkezőjét bizonygatva? A férfinak nem is volt elég a bizonytalan motyogás, és Krestvir válasza sem térítette jobb belátásra, elindult a foglyok felé. A tündér rémülten nézett utána, aggódva próbált valamit összehozni fejében, amik elegendő érvek lennének a megállításra, míg a varázslólánynak ez egy egyszerű kézmozdulatába telt. Riri megnyugodva sóhajtott, ahogy Laor megállt. Féltette a férfit, jobban, mint azokat akik idegenek és nem is egészen biztos abban, hogy valódiak.
A kérdésekre készségesen válaszolt, de különben csendben volt, s út közbe keze a tőrre fonódott. Nem tudott már ő sem jobb ötletet mint erőszakkal rángatni ki onnan a bajbajutottakat, ha a varázsló terve nem jön be. A kijelentésre, miszerint ne nézzen oda elfordította tekintetét oldalra, a falat nézte, ami elválasztotta őket a csontvázaktól. A villanáskor a szemét is behunyja, biztos ami biztos, s csak félve nyitja ki, hogy megnézze mi történt. *


1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-09-07 09:48:12
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 958
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//

*A józan ész azt diktálja, hogy ezen a helyen ne nagyon higgyenek a szemüknek, de Laorban csak ott motoszkál a gondolat, hogy mi van akkor ha ez mégsem csak szemfényvesztés? Kicsi az esélye, de ha erről lenne szó akkor nem maradhat tétlen. Kis tétovázása annak tudható be, hogy a tündér illúziónak véli a látottakat, még ha nem is tűnik határozottnak. Riri határozatlansága és Krestvir nemleges válasza végül elegendő hozzá, hogy fegyverrel a kezében induljon a medveszerű lények felé. Pontosabban indulna, de valaki megragadja az ingujját. Ingerülten kapja fejét a mágus felé, de azzal a lendülettel úrrá is lesz dühén. Krestvir eddigi ötletei, praktikái hasznosnak bizonyultak és abban is igaza lehet, hogy nem kell fejjel menni a falnak. Viszont még mindig ott van az az eshetőség, hogy valóban a synmirai mestermágus és Kagan lánya szorul segítségre.*
- Csináld! *szólal meg amikor világos lesz, hogy Krestvir újabb varázslaton töri a fejét* De ha ez sem segít, megpróbáljuk az én módszeremmel.
*A mágus instrukcióinak megfelelően nem felé, hanem a medvék felé néz és úgy igyekszik helyezkedni, hogy adott esetben védeni tudja a varázslót és az alkimistát. Csak szeme sarkáig ér el a mágia keltette fény, ami a tündér arcát és a kezében tartott tőrt is megvilágítja. Az pedig valószínűleg nem az alkalomhoz illő, hogy erre kicsit elmosolyodik. Nem egy harcedzett férfiról feltételezné, hogy sokkal kevesebbtől is fejvesztve szaladna neki a vakvilágnak, a tündér pedig - bár biztosan fél - fegyver után nyúl. Mindenképp elismerésre méltó. Még akkor is, ha komolyabb harcértéket valószínűleg nem képvisel.*


1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-08-19 13:31:24
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 299

Játékstílus: Megfontolt

// Vissza a városba //

* Nimeril eleget tanult ez alatt a rövid idő alatt is. Ideje hát visszaindulni a többiekkel. Legközelebb még több tudást fog magáévá tenni az biztos. Hasznosítani fogja Nestar mester tudását is, csak ahhoz ő még nem elég képzet.*
~ Egy olyan kék italnak jó hasznát venném. Azzal áthidalhatnám a korlátaimat. ~* Gondolatai e körül forognak, ahogy visszatér a táborba. Még egy darabig sétálgat, mert az élővilág rendkívül érdekfeszítő, de most meg kell állnia azt, hogy ne kezdjen el bogarakat meg füveket gyűjtögetni. Végül a szúnyogok áradata kényszeríti vissza a tűz mellé. A füst távol tartja ezeket a vérszívókat, így aztán már nyugodtan pihenhet.*
~ Holnap visszatérek a Szarvasligetbe, ahol minden elkezdődött. ~* Szép és kevésbé szép emléki is vannak arról a helyről. Egy része örül, hogy visszatérhet, amíg a másik borzong, hogy újra látnia kell talán a dokit.*
- A nyomorult!* Sziszegi halkan, ahogy rágondol. Ezek a gondolatok gyötrik elalvás előtt, de végül csak elnyomja az álom. Reggel elég korán kelnek fel, így aztán kicsit fáradt.*


1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-08-16 13:32:51
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//

*Quantallt elnézve úgy tűnik, egyedül kell majd elbánnia a híddal, a sötételf biztos fontosabbnak tart valami mást annál, hogy elbánjanak Bhaarral, mielőtt még leköphetné őket. Ha jól tippel, már egy kötél elvágása után sem lesz elég stabil a híd, hogy Bhaar pontosan köphessen, így annyira nem aggódik a dolog miatt, de azért mégsem veszi jó néven, hogy amaz ennyire a saját útját járja.
Alyonak meg kivételesen úgy tűnik, nincs megjegyzése, csöndben várják, hogy történik-e valami. A démon némileg komikus látványt nyújt, ahogy félig lelóg a hídról. Amíg nem támadják őket hátba, addig tarthatónak tűnik ez az állapot.
Továbbra is csapásra készen tartja kardját, amibe kezd picit belefáradni a karja. Időnként azért hátra-hátrapillant, hiszen elég hulla van már itt, hogy egy falka rémfarkas megérezhesse a vérszagot, és valahogy nem akar bízni abban, hogy megelégednének fajtársaik hulláival.*


1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-08-13 21:28:00
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 299

Játékstílus: Megfontolt

// Vissza a városba //

* Büdös, párás és visszataszító. Ez az ingovány, ahol majdnem ott is hagyta a fogát. Emlékszik még a Merulonnal történt utazásra. Minden baj ott kezdete ez volt. Azóta több, mint két év eltelt és ez alatt az idő alatt ő is sokat változott. Már nem az a naiv kislány, aki régen volt. Rengeteg tapasztalatot szerzet, amit mondjuk szívesen kihagyott volna, de ezen már változtatni nem lehet. Elmúlt az az időszak is. Most egy ígéretes jövő várja, teli munkával. Amúgy a terep miatt nehezen haladnak. Jó ideje mennek már, amikor végre megállítják a menetet. Egy szárazabb földnyelven ütnek tábort éjszakára. Ugyan még van hátra a napból, de már nem éri meg tovább haladni, legalábbis a vezető szerint. Érdekes információ, hogy a közelben van híres lebegő torony is, aminél már járt korábban. Néhányan úgy is döntenek, hogy kimennek oda még megnézni.*
- Én is mennék.* Csatlakozik Nimeril is, mert felettébb kíváncsi, hogy mennyit fejlődött azóta, hogy itt járt.*


1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-08-10 10:18:33
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//

*Biccentéssel megköszöni hát és elteszi az italt, amit a tündértől kap. Jónak tűnik, hasonló ahhoz, amit korábban fölhajtott. Vész esetén még jó szolgálatot tehet.
A barlangban Laor pikírt megjegyzését szó szerint veszi, meg annyit tudatosít, hogy a férfi is ugyanazt látja, mint ő, illetve hogy Laor biztosan sok barlangban járhatott már. Valahol el is töpreng, hogy vajon miért lehetnek csontok a barlangokban... Talán mert jó menedékek a különféle vadaknak, akik oda hordják a prédáikat?
De ez most lényegtelen részlet... Figyelmét a környezetüknek szenteli.
Ha Kilencedik megjegyzésében nem is fogja föl a humort, a manó vidámsága és jelenléte benne oldja egy kissé a feszültséget. Ám ez el is száll egy pillanat, ahogy a két medveforma dombormű és foglyaik a szemük elé tárulnak.
Laor szavára jobban megnézi a nőalakot is. Kagan lánya... Kagaenae... Lehetséges.
A férfi kérdésére nem válaszol azonnal, helyette Carsaadi mantrázza, hogy ez csak illúzió, bár azt még Krestvir is leveszi a testbeszédéből, hogy a tündér ennek ellenére ideges, vagy ijedt. Ami érthető, Krestvir maga sem érez másképpen.
Azért igyekszik tisztán tartani a fejét és jobban átlátni a helyzetet, válaszokat találni. Ezért is fordul kérdéssel a tündérhez.
És amit az alkimista elbeszél, annak alapján valóban feltételezhető, hogy ez is egy hasonlóan aljas trükk, mint amit a tündérnek kellett átélnie. A tűz tornyában ugyan nem történt ilyesmi, s innen nézve egyszerűnek is tűnik, ahogyan az ottani kristályt semlegesítette... Igaz, a tűzön magán kellett áthaladnia és csak a varázslat miatt nem égett el, de ez itt... ez másképp teszi próbára őket.
Laor kérdése még mindig ott lebeg a levegőben és amilyen kétségbeesést érez ő a küszködő Taitost látván, van egy sejtése, hogy a férfi türelme is gyorsan el fog fogyni. Ráadásul Kili kérdése is nagyon rosszkor jön, bár szó se róla, csak azt mondja ki, amire most alighanem mindannyian gondolnak.
Még Carsaadi kérdésére rázza a fejét, hogy a valóságban nem volt hasonló élménye, majd a manó szavait követően szinte azonnal rávágja:*
- Nem! - *De egyúttal ki is nyúl és belekapaszkodik Laor ruhájának ujjába, attól tartva, hogy a harcos erre egyből megindul kiszabadítani a thargok számára oly fontos személyt.*
- Valószínű, hogy csak illúzió, de nem tudom vállalni a kockázatot. Még nem. - *Látszódhat rajta, hogy ideges és aggódik, bár az arcán most is lekicsinylő mosolya ül, a tekintete és a testbeszéde árulkodó, ahogy kapkod és magyaráz. Még ő maga is tisztában van vele, hogy az érzelmei befolyásolják, mégsem tud ezzel mit kezdeni.*
- Kipróbálok valamit. Addig várjatok, és tartsátok nyitva a szemeteket, de ne felém nézzetek! - *Mondja, s ha nem érkezik tiltakozás, úgy bele is kezd az igébe. Jobb tenyerét fölfelé fordítja, tekintetét pedig elfelé a szorongatott párostól, mert most nem engedheti meg magának, hogy kizökkentsék.
Az Őrzők azt mondták, nincs értelme ezzel a varázslattal próbálkoznia, de hát másban is tévedtek már és ezt a helyzetet sem láthatták előre. Krestvir nincs meggyőződve róla, hogy helyes, amit tesz, de érzi az idő szorítását, így hát cselekszik.
Azzal is tisztában van ugyanakkor, hogy szorosan ez után ismét varázsolnia kell majd, ráadásul koromfekete sötétség veszi majd őket körbe, de az ettől való félelmét is igyekszik most kizárni.
Gondolatban ismét a torony előtt van, egy elffel. Nem teljesen felhőtlen élmény, mert hát akkor sem véletlenül használta ezt a varázslatot, de akkor és ott sikerrel járt a fényvirág megidézésében. Ebből próbál reményt és magabiztosságot meríteni.*

A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására felfelé tartott tenyerében egy halvány majd egyre erősebben lüktető fényvirág formálódik. A fényvirág feltöltéséhez egy kör szükséges, majd egy erős villanást követően elenyészik. Húsz lépés sugarú körben minden élőlényből elűz minden gonosz entitást, démont, és a leggonoszabb személyek is jámborrá, barátságossá válnak a következő három körre.

1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-08-09 22:56:51
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//

*A híd úgy tűnik még éppen megtartja Bhaart, de halk szemerkéléssel nyála nyomán porlad az egész anyaga. Feje mintha túlzottan nehéz és ernyedt lenne, úgy fittyen át a lukon, és immáron válla ostromolja a világot jelentő léceket. Frandr meglátására Alyo is egy biccentéssel helyesel. Ránézésre most piheni ki az eddigi megrázkódtatásokat, vagy csak elzárkózásba menekül amíg teheti. Quantall ahogy hagyja lógni még sérült karját érezheti, hogy a kényszeredett tartásból az bizony nem jön ki magától, határhelyzetekben pedig még egy kicsit szúr is. Talán nem törés lesz? Odaát a ködön túlról nagyon halvány derengésbe kezd a torony szája, talán valami varázslat lehet.*

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//

*A csontvázak körül a jégfal minden további nélkül felépül, és oda is zárja őket a falhoz. A Kilencedik most füleit behúzva ugyan, de oldja a hangulatot egy közbeszúrással.*
-Háh, jégre tette őket!
*Örvendezik, de kezében azért megjelenik egy késecske hátha el kell majd dobnia.
A két medve által fogvatartott most még az eddigieknél jobban is mocorogni kezd, megpróbálnak előretörni. Szemeiket amennyire csak tudják az érkezőkre vetik, természetesen fogják őket a faragványok.*
-Mhhhhhmmmmmmmmm!
*Nyög Krestvir szemébe nézve a nyúzott Taitos alak, és hasonlóan hosszan, elnyúltan nyögve igyekszik kommunikálni a Kaganaeként azonosított rab is, már ami Laort illeti.
A csontvázak körül nincs mozgás egyelőre, amennyire azt Krestvir ki tudja venni, azok feléledése még várat magára.
Egyedül a vállán utazó lényecske szólal meg most jóval félénkebben, mint az előbb.*
-A... Akkor most megöljük őket?
*Kérdezi az illúzió témájára utalva talán a trió fejében is felötlő egyik gondolatnak hagyva szabad utat.*


1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-30 22:04:06
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//

*A fény meggyullad, azonban mielőtt belépnének Krestvir felé fordul. A kérdésre bólint egyet, s rögvest övéhez kap.*
-Igen, ez a legerősebb italom -* nyújtja átKrestvir Drelmnek az1 db Zafírkék varázsitalt. . Ezután Odabenn inkább hasonlít az egész egy öreg barlanghoz. A földön csontvázak hevernek, néha csak egy-két darab, máskor egy egész a feje búbjától a lába hegyéig. A tündér felnyög, kezeit ajkára tapasztja, ahogy elhűl a látványtól. Az ő tornya nem ilyen volt. Ezután jön csak a fekete leves, amikor Riri meglátja a kőmedvék között vergődő alakokat. Ő egyiket sem ismeri fel, nem is ismerheti, egyikükkel sem találkozott még, de a többiek már beazonosították őket.
A lány szíve szerint odarohanna hozzájuk, hiszen látja, hogy szenvednek, mind a ketten alig élnek, az utolsó leheletükkel küzdenek, hogy valahogy mégis visszavergődjenek az életbe. Apró könnycseppek gyöngyöznek a leány szemeibe,miközben kényszeríti magát, hogy ne rohanjon el. Legutóbb az egész bagázs elmerül a mocsárba nyakig, amikor ilyet tett. *
- Csak illúzió, csak illúzió az egész - * motyogta fejét rázva. Próbálta meggyőzni magát, a szemeit, az agyát, és leginkább a szívét.
Krestvir kérdése zökkenti ki. Rámered, mint aki nem érti a kérdést, aztán lassan leesik.*
- Igen, igen, egy hosszú lépcsőn kísért fel és engednem kellett, hogy hogy leesen a kútba. El kellett engednem. Az egész a múltamból egy darab volt, a húgom elvesztése. Át kellett élnem újra az a pillanatot - * magyarázza még mindig a két vergődőtől sokkos állapotban. Segíteni akar. Lassan már a tőrét előhúzva is neki rontana a szobroknak, csak tegyen valamit, mert a tehetetlenség megfojtja. *
- Történt valamikor veled valami ehhez hasonló? Vagy valamelyiküket láttad meghalni? - * próbál segíteni de csak a maga élményéből tud meríteni és egyre jobban azt gondolja, hogy ez nem ugyanaz a próbatétel. *


1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-29 11:37:00
 ÚJ
>Wynpeiros Miraquinal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Tűzkeresztség //

*Útjuk az ingoványon át vezet, hogy elérjék az erődöt, aminek a pontos helyét csak a földre rajzold térkép alapján tudja elképzelni. A menet továbbra is erőltetett, de a beiktatott szünetekkel tartható és nem fognak végképp kifulladni mire elérik a céljukat. Az ingovány bűze és a mocsaras föld nem a legkellemesett terület, ahol szeret átgyalogolni, de ami ennél rosszabb a szúnyogok folyamatos támadása, amik ellen csak gyakori elhessegetéssel tudnak védekezni valamennyire. Pár csípés bizonyára lesz rajtuk mire átérnek a mocsáron, de ettől még ugyanúgy teljes harcképességben lesznek. Esetleg a tervezett művelet után lesz kellemetlen a viszkető csípések érzete.*


1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-28 19:42:52
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hydra)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 61

Játékstílus: Szelíd

// Tűzkeresztség //

* A menet halad pontosan a ingovány felé. Kellemetlen, de annál szükségesebb lépés ez, mert így viszonylag észrevétlenül fognak kilyukadni a kívánt területre. Sokkal nehezebb dolguk lenne, ha a tisztás irányából mentek volna, legalábbis a feltűnés tekintetében. Az út azért megterhelőbb így, de a parancsnok ügyel rá, hogy azért időnként tartsanak szünetet. Annyira azért nem kell sokáig időzniük a mocsaras részen, hogy az jelentősen megterhelje az újoncokat. Talán a leginkább zavaró az egészben az a szúnyogok inváziója, ami okoz pár kellemetlen percet nekik.*


1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-23 12:00:17
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 958
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//

*A hídon végül szerencsésen átjutnak és egyikük sem potyog le a mélységbe. Mostanság ezt is sikernek kell elkönyvelniük. A mágus és az alkimista mögötte lépdel, így Laor az első aki óvatosan belép a barlangba. Már csak azért is lassan, hogy a szemének legyen ideje hozzászokni a benti félhomályhoz. Amikor pedig körbenéz, úgy húzza el a száját mintha pontosan erre számított volna.*
- Igen. *bólint rá Krestvir szavaira* Egy efféle barlangban szinte törvényszerűen hevernek csontok mindenfelé.
*Természetesen nincs szó arról, hogy élete nagy részét elátkozott barlangok felderítésével töltötte volna, egyszerűen csak pikírt. Ami a történtek után talán nem meglepő. Aztán megpillantják a hangok forrásait és borzongással vegyes kíváncsisággal nézi a jelenetet. A faragványok rettenetesen bizarr hatást keltenek, a karmaik között szenvedők pedig annyira szánalomra méltónak tűnnek, hogy más körülmények között reflexből is rohanna segíteni. Azt viszont már volt ideje megtanulni, hogy itt szinte semmi sem az aminek látszik. Krestvir észrevételét furcsának találja, hiszen miért kéne élőholtakat sanyargatnia két kőmedvének? Erre nem kérdez rá, már csak azért sem, mert logikát hiba lenne itt keresni. A varázslatot már csak ezért is okos döntésnek tartja és ő nem is nagyon figyel oda az állítólagos élőhalottakra. Csak akkor amikor Krestvir egyikükben a synmirai mágusmestert véli felfedezni. Most már ő is odafordul és rámeredő sárga szempárba néz. Két nőt ismer akinek ilyen szemei vannak. Az egyikük halott és idősebb is volt. Tehát Lea nem lehet, de azért nagyot dobban a szíve.*
- Kagan lánya... *morogja, aztán társai felé sandít* Teljesen biztosak vagytok benne, hogy ez csak illúzió?
*Ha pedig a kapott válaszban a legkisebb kételyt is érzi, el fog indulni a medvék felé, hogy véget vessen ennek az egésznek.*


1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-19 19:56:40
 ÚJ
>Rasskour Sanjho avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Az ingoványos vidék már kevésbé barátságos környezet a kiruccanáshoz, de Rass sokkal bölcsebb, minthogy ne tudná, hogy ennek éppúgy megvan a maga szépsége, mint minden más vidéknek. Csak éppen meg kell azt látni, keresni kell és megtalálni. Bár most ezt ő sem fogja megtenni, hisz más egyéb dolga is akad. Csak lassan tud haladni, de ez nem tántorítja el a céljától. Amúgy is hozzá van szokva, hogy nem olyan fürge a lába, mint sok évvel ezelőtt fiatal gnóm korában. ~Már nincs sok hátra öregem. Aztán majd fújunk egy kicsit. ~*


1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-15 12:50:19
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//

*A mélységin látszik az ital jótékony hatása. Picit maga is meglepődik azon, hogy milyen gyorsan hozzászokott a bájitalok hatékonyságához. Azt gondolta volna, hogy az, hogy az ember szeme előtt gyógyulnak be olyan sebek, amik normális helyzetben akár hetekre is harcképtelenné tennének egy harcost, nehezebben elfogadható tény lett volna számára.*
~Persze ezek az italok sem mindenre jók.~
-Majd foglalkozunk vele, ha a többiek visszatértek.
*Válaszol Quantall kijelentésére. Nincs idejük most felcsert játszani, és most még egy váll visszaugrasztását sem kockáztatná meg úgy, hogy nem tudja, milyen halkan tűri a fájdalmat amaz.*
-Nem tudunk sok mindent csinálni vele. Ha leesik, leesik.
*Vonja meg a vállát. Elég mélynek tűnik a szakadék, hogy ne nagyon tudja, Bhaar miképpen tudna gyorsan előmászni onnan.*
-A ti démonotokkal mi lett, miután elpusztítottátok a kristályt?


1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-15 11:57:59
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//

*Laor jó tanácsa eső után köpönyeg, bár alighanem, ha előbb érkezik sem tudja elkerülni, hogy a tekintete találkozzon a mélységgel... Főleg, hogy ő nem csak egy elbotlástól tart, vagy alaptalan félelem fogja el a zuhanástól. Nem, az ő félelme, hogy a varázslata köddé foszlik, mert valami nála sokkal hatalmasabbal készülnek megmérkőzni...
Hogy mégis gond nélkül átérnek, az megkönnyebbülés, ám a nehézségek itt még nem érnek véget. Sötétség... Nyilvánvaló gyenge pontja.
Carsaadi és Laor megerősítik, hogy ők is hallják azt a hangot. A harcos még valami madárhoz is hasonlítja, aztán meg a kancellárt emlegeti, amire Krestvir gyanakodva ráncolja homlokát. Lehet, a férfi ismét képzeleg?...
Nem áll neki most faggatni őt, mert előbb szeretne látni is valamit, amíg még képes viszonylag tisztán gondolkodni.
Laor utasítására, miszerint maradjanak mögötte, beleegyezőn hallgat, majd pedig belekezd az igébe, s arcán is látszódhat, hogy nem csak magában motyog, hanem feszülten összpontosít.
A korábban fölhajtott varázsital most nagy segítségére van, mert egyébként elméje egyre inkább fárad. Szerencsére azonban nem csak pazarolja maradék erejét erre a varázslatra: nappali világosság öleli körbe őket, mikor végez.*
- Van valami erősebb italod a számomra? Ami segít, hogy bírjak még varázsolni... - *Fordul a tündér felé, jobb belátásra térve, ahogy a kimerültség karistolja tudatát... Most még bírja egy darabig az előző itallal és nem is biztos, hogy szüksége lesz egy következőre, de nem tudja, mennyiszer kell még használnia varázsképességét, s hogy azt milyen gyorsan kell megtennie. Avagy inkább most kér valamit, hogy be legyenek biztosítva, és a kezét nyújtja Carsaadi felé, ezzel is jelezve, hogy későbbre kéri.
Ha a tündér ad neki valamit, akkor egy gyors biccentéssel megköszöni és zsebre teszi.
Pillantása közben már-e rövid beszélgetés alatt is a belátható terepet fürkészi és a szétszórt csontoktól nem remél semmi jót. De késő már a kétségbeeséshez. Ha eddig eljöttek, nem adhatják fel.
Amennyiben Laor beljebb indul, úgy a férfi mögött halad egy lépéssel, de tőle kissé jobbra helyezkedik el, hogy jól láthasson.*
- Csontokat látok mindenhol... Ott a falak mentén egész csontvázak, emberszerűek, meg egy... nagyobb állaté? - *Magyarázza folyamatosan, hogy mit lát, amit akár furcsállhatnak is, de ő továbbra is biztosítani szeretné, hogy nem hallucinálnak. Vagy ha igen, úgy mindannyian ugyanazt látják-e. Ha ugyanazt látják, akkor... Akkor valószínűleg ezúttal egy démon játszik velük, mint az elágazásnál Gormogon, akit kisfiúnak láttak.
Érdekes, hogy a démonok képesek illúziókat kelteni egyszerre több célpont elméjében is... Vagy talán ők maguk változnak át azzá, aminek láttatni akarják magukat?
Futó gondolatok terepszemle közben.*
- Nem látok felfelé vezető utat. - *Jelenti ezt is, miután a valóban veszélyesnek tűnő mennyezetet is szemrevételezte, a toronyban elvileg megtalálható kristályhoz vezető utat keresve. Elég védtelennek érzi itt magukat. Ha azok a cseppkövek most leszakadnának valamiért...
Inkább foglalkozik azzal, amivel kezdeni is tudnak valamit.
A hang forrása egyre közelebbinek tűnik, a teljes csontvázak között keresi legelőbb a visszhangos teremben. Az épen és egészben megmaradt maradványok az első alkalmat idézik benne, mikor mestereivel járt itt, és élőholtak támadtak rájuk.
Ez a gondolat eléggé fölzaklatja ahhoz, hogy hirtelen felindulásból intsen egyet a kezével, s ha sikerrel jár, egy jégfalat húzzon legalább az egyik oldalon elhelyezkedő csontvázak elé (a szörnyszerű csontvázzal átellenes oldalon). Szorosan és teljesen körbeveszi őket, ha teheti, nem hagyva rést, hogy a torony fala és a jégfal között kibújhassanak. Sőt, abban bízik, ha így kellően a torony falához szorította őket, akkor lendületet sem tudnak venni, hogy áttörjenek a jégen.
Mármint, ha egyáltalán képesek lennének ilyenre... Mert az egész varázslatot pusztán erre a rossz érzésre és emlékre alapozta. Nyugtalanná tette a gondolat, hogy a csontvázak valójában már "élnek", csak mozdulatlanul állnak, hogy ha beljebb sétálnak közéjük, körbevehessék őket.*
- Félek, hogy ezek élőholtak... - *Magyarázza halkan a varázslat után.*
- Kerüljük őket!
*Mondja, de a következő pillanatban már valami más foglalja le gondolatait.
Nem akar hinni a szemének...
Taitos?... Mit keres itt? Mégis utánuk jött volna?...
Az első reakciója tisztán emberi arra, hogy mesterét viszontláthatja, ilyen körülmények között. Izgatott lesz, és persze aggódó. Szeretne azonnal odarohanni, hogy akár nyers erővel próbálja őt kiszabadítani, mielőtt az a medveszerű dombormű megfojtja.*
- Taitost látom... egy medve fogja le... és egy... egy nőt is? - *Kagaenae-vel nem találkozott még annyiszor, hogy kapásból felismerje, főleg hogy az arca javát egy medve mancsa takarja.*
- Nem tudom, ez igaz-e... amit látunk...- *Mondja idegesen és tehetetlenül.*
- Azt mondtad, magadat kellett megölnöd? - *Kérdezi a tündért, mert ha így van, akkor jó esély van rá, hogy most sem a valóságot látják. De olyan nehéz most higgadtnak maradni! Nem tudja hirtelen, hogy mit csináljon.*

A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására embernyi magas, tíz lépés hosszú, derékvastagságú jégfal jön létre. Szilárdsága, olvadékonysága életszerű kereteken belül mozog. Hatása maradandó.

1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-12 17:35:19
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 698
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//

*Tisztázzák a helyzetet, hogy mit miért is tesznek. A halódó dög megdöglik ők meg várhatnak egy alvó démon mellett akiről mint kiderül savat képes köpni. A mélységi nem egy alkimista, de úgy tudja nem csak mágiával lehet ilyen hatást elérni. A gólyák is tudnak hasonlót. Szóval igazat kell adnia a harcosnak, hogy a legjobb az lenne ha megakadályoznák, hogy egyáltalán tudjon köpni. A kapott ital jól esik. Kicsit kimossa a szájából a fémes ízt is, ami lehet a saját vére volt és a mindenféle fájdalom a testén szerte szét is eltűnik. Kivéve az egyik karja. Nem orvos úgyhogy, hogy mit kell csinálni, azt nem tudja, de azt igen, hogy ha mágiával próbálja meggyógyítani az fájni fog. Úgy sejti a csont törhetett el. Talán érdemes lenne összeilleszteni és utána varázsolni?*
-Csak az egyik karom tudom használni most. Lehet a másikban eltört valami.
*És úgy néz ki nincs idejük hirtelen valami akadémiai képzést elvégezni és közösen kivizsgálni mi lehet a helyzet. A recsegő hídon horkoló démonra a mélységi csak egy dolgot tud mondani.*
-Azt, hiszem ott baj van.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1597-1616