Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1310. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-04-05 02:14:53
Üzenet elküldve: 2026-04-05 02:14:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Az ingoványos vidékről egyenesen elindul Garon az Erdő mélyébe. Régi barátjai szertefoszlottak, egyszerűen nem tudja hova keveredtek. Ahogy beléptek a helyszinre, eltűnt mellőle két legjobb barátja. Mintha felszivódtak volna. Egészen különös érzés fogta el. Az elhatározás márpedig megszületett benne, hogy amit régen elkezdett, azt véghez viszi, és egyenesen tovább megy az Erdő mélye felé. Lassú léptekkel közelitette meg, egyik lábát szedte a másik után, ugyan pici léptekkel, de mégis eredményesen. Az út során leselkedő veszélyekre különösen figyelt, figyelmi állapota fokozott készültségben volt, próbált minél hatékonyabban védekezni a rá leselkedő, út közbeni veszélyekre.*
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-03-07 21:54:36
Üzenet elküldve: 2026-03-07 21:54:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
- Hm? - *"Kérdez" vissza, mert könnyű őt összezavarni az ilyesmivel, és nem tudja, a mondandójának épp mely részét találta ijesztőnek a férfi, és miért, avagy, hogy mire utalt a megjegyzés.
Illetve Frandr megváltozott hangulatát is érzékeli, de nem tudja, pontosan miről van szó. Düh? Félelem? Izgatottság?
Oda-odapillant a férfi arcára, ám nem sikerül beazonosítania az érzelmet. Viszont fenyegetést nem észlel a feszültség mögött, úgyhogy úgy dönt, összpontosít a másik szavaira, kérdéseire.
Mivel több is akad, halad szépen sorban.*
- A varázslat megszűnik éjszaka, vagy mágikus sötétség hatására is. A teljes felszerelést is láthatatlanná teszi, amit éppen viselsz. Ha valamit elejtesz, az láthatóvá válik, hiába vennéd vissza. Ha valamit a varázslat után vennél magadhoz, az is látható marad, ha nem tudod valamely láthatatlan részeddel, akár ruháddal elfedni. - *Míg magyaráz, ez eszébe is juttat valamit, amire korábban nem gondolt.*
- Egyszerre egy élőlényt vagy tárgyat tudok láthatatlanná tenni, legfeljebb magamnál úgy háromszor nagyobbat. Mivel egy magasabb szintű varázslatról van szó, azt mondanám, gyors egymásutánban talán öt alkalommal tudnám megismételni, mielőtt kimerülnék. A láthatatlanság pedig... azt jelenti, hogy szemmel nem lehet érzékelni. - *Feleli ez utóbbit kérdő hangsúllyal, mert nem tudja, miről szólhat pontosan a kérdés. A szó ismeretlen, vagy valami sajátosságra kíváncsi a másik.*
- Legalábbis minden láthatatlan, amire a varázslatot elmondom. De látható a lábnyomod, látható, ha valamihez hozzáérsz, rád ragadhat bogáncs vagy sár, ami elárulhat... - *Magyaráz, tapogatózva, hogy mi is érdekelheti a férfit.
Készséggel válaszol még további kérdésekre is, közben pedig haladhatnak, lassan maguk mögött hagyva a tornyot. Ám ha mindent megbeszéltek, akkor a könnyebb összpontosítás érdekében megáll és félig Frandr felé fordul.*
- Készen állsz? Ha bármi baj van és szeretnél újra láthatóvá válni, én a hatóidő lejárta előtt is oszlatni tudom a varázslatot. - *Mondja még el a harmadik módját a varázslat megtörésének nyugtatás gyanánt, mert azért az ingoványban akadhat helyzet, amiben jobb látni egymást. Aztán, ha a harcos nem ellenkezik, tekintetét a mellkasára szegve kezdi el mormolni a rövid varázslatot, bízva benne, hogy nagyobb célpont esetén is sikerrel jár.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy egy általa kiválasztott, maximum nála háromszor nagyobb tárgy vagy élőlény láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
Illetve Frandr megváltozott hangulatát is érzékeli, de nem tudja, pontosan miről van szó. Düh? Félelem? Izgatottság?
Oda-odapillant a férfi arcára, ám nem sikerül beazonosítania az érzelmet. Viszont fenyegetést nem észlel a feszültség mögött, úgyhogy úgy dönt, összpontosít a másik szavaira, kérdéseire.
Mivel több is akad, halad szépen sorban.*
- A varázslat megszűnik éjszaka, vagy mágikus sötétség hatására is. A teljes felszerelést is láthatatlanná teszi, amit éppen viselsz. Ha valamit elejtesz, az láthatóvá válik, hiába vennéd vissza. Ha valamit a varázslat után vennél magadhoz, az is látható marad, ha nem tudod valamely láthatatlan részeddel, akár ruháddal elfedni. - *Míg magyaráz, ez eszébe is juttat valamit, amire korábban nem gondolt.*
- Egyszerre egy élőlényt vagy tárgyat tudok láthatatlanná tenni, legfeljebb magamnál úgy háromszor nagyobbat. Mivel egy magasabb szintű varázslatról van szó, azt mondanám, gyors egymásutánban talán öt alkalommal tudnám megismételni, mielőtt kimerülnék. A láthatatlanság pedig... azt jelenti, hogy szemmel nem lehet érzékelni. - *Feleli ez utóbbit kérdő hangsúllyal, mert nem tudja, miről szólhat pontosan a kérdés. A szó ismeretlen, vagy valami sajátosságra kíváncsi a másik.*
- Legalábbis minden láthatatlan, amire a varázslatot elmondom. De látható a lábnyomod, látható, ha valamihez hozzáérsz, rád ragadhat bogáncs vagy sár, ami elárulhat... - *Magyaráz, tapogatózva, hogy mi is érdekelheti a férfit.
Készséggel válaszol még további kérdésekre is, közben pedig haladhatnak, lassan maguk mögött hagyva a tornyot. Ám ha mindent megbeszéltek, akkor a könnyebb összpontosítás érdekében megáll és félig Frandr felé fordul.*
- Készen állsz? Ha bármi baj van és szeretnél újra láthatóvá válni, én a hatóidő lejárta előtt is oszlatni tudom a varázslatot. - *Mondja még el a harmadik módját a varázslat megtörésének nyugtatás gyanánt, mert azért az ingoványban akadhat helyzet, amiben jobb látni egymást. Aztán, ha a harcos nem ellenkezik, tekintetét a mellkasára szegve kezdi el mormolni a rövid varázslatot, bízva benne, hogy nagyobb célpont esetén is sikerrel jár.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy egy általa kiválasztott, maximum nála háromszor nagyobb tárgy vagy élőlény láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-03-07 20:01:52
Üzenet elküldve: 2026-03-07 20:01:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
*Jót nevet Kilencedik reakcióján, ám magában kicsit büszke arra, hogy Krestvirből is sikerült előcsalni egy nevetésre hajazó hangot. Aztán rövidesen már próbál ellenállni az ingernek, hogy a halándékát masszírozza, miközben a mágus az Őrzőktől kapott ajándékát magyarázza el.
Valahogy sosem tudja felfogni a tér- és időbeli mágiát, és minél többet gondolkozik rajta, annál nehezebb. Így most sem kér hosszasabb magyarázatot, csak elfogadja, amit hall.*
- Semmi gond.
*Válaszol a végén ösztönösen. Idővel majd biztos el fog tűnődni a dolog stratégiai hasznán is, ám egyelőre hagyja, hogy továbbhaladjon a beszélgetés. A szakrális mágiáról tartott kiselőadást nagyrészt követi, de a visszakérdezéshez már picit szilárdabb tudás kéne.
Aztán mikor már a tornyon kívül haladnak, hirtelen Krestvir érdekes ötletet vet fel.*
~Láthatatlanná?~
*Felcsillan a szeme, és haja is hirtelen jó pár árnyalattal lesz világosabb. Bizony a veterán harcosnak nem kell magyarázni, hogy mire is lenne jó a láthatatlanság. Persze, persze, hasznos lenne osonáshoz, meg a háborítatlansághoz... de amiben teljesen biztos, az az, hogy egy harcban valóságos rémálom lenne megküzdeni egy láthatatlan ellenféllel.*
~Nem tudnék hárítani, nem tudnám, honnan jön a csapás, nem tudnám, hol a rés a páncélban... A lábmunkából sem tudnék kiolvasni semmit.~
*A mágiát leszámítva az egyetlen élhető megoldás az lenne, hogy földre viszi a láthatatlan ellenfelet, és lehetőleg többedmagával agyonveri, de még ez is rizikós lenne. Persze a láthatatlanságnak is megvannak a maga veszélyei; tájolás, a saját fegyver pozíciójának ismerete, és persze a baráti tűz.
Gondolataiból Krestvir várakozó pillantása rántja elő. Bizonyára választ vár, de Frandr fel sem fogta a Kilencedikkel való közjátékot, annyira lefoglalták a belső gondolatai. Így csak teljes komolysággal kimondja az első gondolatát.*
- Ez lenne eddig a legijesztőbb dolog, amit hallottam tőled.
*Kívülről könnyen lehetne feltételezni, hogy csak vicceskedve utal egy láthatatlan Kilencedik által okozott esetleges csínytevésekre. Akárhogy is, minél hamarabb ki akarja próbálni a varázslatot - szinte vibrál a türelmetlenségtől.*
- Mindenképp ki akarom próbálni. Gyakorolni akarok benne - nem csak járni, hanem harcolni is. Meddig tart? A fegyvereimre is kiterjed? Van valami, ami megtöri? Egyszerre hány embert tudsz vele elbűvölni? Mit jelent az, hogy "láthatatlan"?
*Gyors egymásutánban jönnek a kérdések, és most már tényleg biztos, hogy a varázslat megragadta a fantáziáját. És nem csak magára gondol. Pár osztagnyi láthatatlan csatározó rémálommá tehetné bármilyen seregnek az áthaladást. Megtagadhatnák az orkoknak a békés alvás lehetőségét, levadászhatnák a tisztjeiket. Számtalan ötlete van, és egy biztos; innentől csak gyarapodni fognak, hacsak Krestvir nem lombozza le valahogy.*
Valahogy sosem tudja felfogni a tér- és időbeli mágiát, és minél többet gondolkozik rajta, annál nehezebb. Így most sem kér hosszasabb magyarázatot, csak elfogadja, amit hall.*
- Semmi gond.
*Válaszol a végén ösztönösen. Idővel majd biztos el fog tűnődni a dolog stratégiai hasznán is, ám egyelőre hagyja, hogy továbbhaladjon a beszélgetés. A szakrális mágiáról tartott kiselőadást nagyrészt követi, de a visszakérdezéshez már picit szilárdabb tudás kéne.
Aztán mikor már a tornyon kívül haladnak, hirtelen Krestvir érdekes ötletet vet fel.*
~Láthatatlanná?~
*Felcsillan a szeme, és haja is hirtelen jó pár árnyalattal lesz világosabb. Bizony a veterán harcosnak nem kell magyarázni, hogy mire is lenne jó a láthatatlanság. Persze, persze, hasznos lenne osonáshoz, meg a háborítatlansághoz... de amiben teljesen biztos, az az, hogy egy harcban valóságos rémálom lenne megküzdeni egy láthatatlan ellenféllel.*
~Nem tudnék hárítani, nem tudnám, honnan jön a csapás, nem tudnám, hol a rés a páncélban... A lábmunkából sem tudnék kiolvasni semmit.~
*A mágiát leszámítva az egyetlen élhető megoldás az lenne, hogy földre viszi a láthatatlan ellenfelet, és lehetőleg többedmagával agyonveri, de még ez is rizikós lenne. Persze a láthatatlanságnak is megvannak a maga veszélyei; tájolás, a saját fegyver pozíciójának ismerete, és persze a baráti tűz.
Gondolataiból Krestvir várakozó pillantása rántja elő. Bizonyára választ vár, de Frandr fel sem fogta a Kilencedikkel való közjátékot, annyira lefoglalták a belső gondolatai. Így csak teljes komolysággal kimondja az első gondolatát.*
- Ez lenne eddig a legijesztőbb dolog, amit hallottam tőled.
*Kívülről könnyen lehetne feltételezni, hogy csak vicceskedve utal egy láthatatlan Kilencedik által okozott esetleges csínytevésekre. Akárhogy is, minél hamarabb ki akarja próbálni a varázslatot - szinte vibrál a türelmetlenségtől.*
- Mindenképp ki akarom próbálni. Gyakorolni akarok benne - nem csak járni, hanem harcolni is. Meddig tart? A fegyvereimre is kiterjed? Van valami, ami megtöri? Egyszerre hány embert tudsz vele elbűvölni? Mit jelent az, hogy "láthatatlan"?
*Gyors egymásutánban jönnek a kérdések, és most már tényleg biztos, hogy a varázslat megragadta a fantáziáját. És nem csak magára gondol. Pár osztagnyi láthatatlan csatározó rémálommá tehetné bármilyen seregnek az áthaladást. Megtagadhatnák az orkoknak a békés alvás lehetőségét, levadászhatnák a tisztjeiket. Számtalan ötlete van, és egy biztos; innentől csak gyarapodni fognak, hacsak Krestvir nem lombozza le valahogy.*
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-02-01 17:09:07
Üzenet elküldve: 2026-02-01 17:09:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
//Zárás//
*Kérdésére választ kap, ám nem tudja, mennyire hasznos az. Inkább furcsa; mit keres ott egy sötételf? Miután Wegtorenben is leélt már pár évet, rögtön eszébe ötlik Pirtianes, de a dolog túl nagy ahhoz, hogy elméleteket tudjon gyártani róla. Meg nincs is jó esze az ilyenekhez, tehát csak remélni meri, hogy nála okosabb szerzetek majd ügyesen kibogozzák a dolgot.
A halotti tor nem tart sokáig, és rövidesen el is jön a búcsúzkodás ideje. És valóban sajnálja, hogy nem jobb körülmények között találkozott Drohin embereivel. Az utóbbi két nap eseményeire rányomta a bélyegét a bizalmatlanság, az ostrom feszültsége, a halál.
Kiállták a próbát, és pont olyan volt, ahogy a legelején megjósolta; fájdalmas, fárasztó, büdös munka. Ha távoznak a Romtáborból, tudja, mit hagynak maguk mögött; tüzet, vért, acélt.
Így hát inkább a búcsúra fókuszál, azt próbálja emlékezetébe vésni. A zsoldosok nevetését, gyászát. Drohin kézfogását, humorát, ajándékát. Natukoya dalát és jókedvét. Az élőkre gondol, és azokra, akik itt maradtak.*
- Persze, hogy találkozunk még, elvégre jövök neked egy hordó itallal.
*Felel az óriás szavainak, miközben viszonozza a kézfogást. Ezután pedig már nincs sok egyéb tennivaló; felkapja holmiját, ellenőrzi, hogy megvan-e minden fegyvere, és megindul a kijárat felé. Natukoyával elválnak útjaik.*
~Elég vér van rajtam, hogy öt mérföldön belül minden mocsári dög tudja, hol vagyok.~
*Így inkább a Lihanechi tó felé veszi az irányt, hogy mihamarabb lefürödhessen. Ha már ott van, lehet, hogy a Mágustorony lakóinak is szól az orkok jelenlétéről; ha más nem, az oda tanulni járóknak hasznos információ lehet a dolog. Na meg aludni is kell valahol, és nincs sok kedve a sötétben visszabotladozni Artheniorba.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.01 17:14:46
//Zárás//
*Kérdésére választ kap, ám nem tudja, mennyire hasznos az. Inkább furcsa; mit keres ott egy sötételf? Miután Wegtorenben is leélt már pár évet, rögtön eszébe ötlik Pirtianes, de a dolog túl nagy ahhoz, hogy elméleteket tudjon gyártani róla. Meg nincs is jó esze az ilyenekhez, tehát csak remélni meri, hogy nála okosabb szerzetek majd ügyesen kibogozzák a dolgot.
A halotti tor nem tart sokáig, és rövidesen el is jön a búcsúzkodás ideje. És valóban sajnálja, hogy nem jobb körülmények között találkozott Drohin embereivel. Az utóbbi két nap eseményeire rányomta a bélyegét a bizalmatlanság, az ostrom feszültsége, a halál.
Kiállták a próbát, és pont olyan volt, ahogy a legelején megjósolta; fájdalmas, fárasztó, büdös munka. Ha távoznak a Romtáborból, tudja, mit hagynak maguk mögött; tüzet, vért, acélt.
Így hát inkább a búcsúra fókuszál, azt próbálja emlékezetébe vésni. A zsoldosok nevetését, gyászát. Drohin kézfogását, humorát, ajándékát. Natukoya dalát és jókedvét. Az élőkre gondol, és azokra, akik itt maradtak.*
- Persze, hogy találkozunk még, elvégre jövök neked egy hordó itallal.
*Felel az óriás szavainak, miközben viszonozza a kézfogást. Ezután pedig már nincs sok egyéb tennivaló; felkapja holmiját, ellenőrzi, hogy megvan-e minden fegyvere, és megindul a kijárat felé. Natukoyával elválnak útjaik.*
~Elég vér van rajtam, hogy öt mérföldön belül minden mocsári dög tudja, hol vagyok.~
*Így inkább a Lihanechi tó felé veszi az irányt, hogy mihamarabb lefürödhessen. Ha már ott van, lehet, hogy a Mágustorony lakóinak is szól az orkok jelenlétéről; ha más nem, az oda tanulni járóknak hasznos információ lehet a dolog. Na meg aludni is kell valahol, és nincs sok kedve a sötétben visszabotladozni Artheniorba.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.01 17:14:46
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-30 14:00:25
Üzenet elküldve: 2026-01-30 14:00:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
// A Szent Láng keresése//
* Miután a vörös magára vállalta az első őrséget, az öreg meglepően hamar kezdi húzni a lóbőrt. Csak arra riad fel, hogy Wrojth a vállát rázza és szólongatja.*
- Jó, jó, már fenn vagyok. Nem is aludtam ám!
* Mondja halkan, hogy Gubacsot fel ne keltse. Rőttszakállú társa hamar elalszik. Ő még megrakja a tüzet, hogy ne fázzanak. Az éjszaka eseménytelenül telik, de annyira, hogy az öreg is hamar pislogni kezd. A jó meleg tábortűz és a tűz pattogó hangja pár órával azután, hogy átvette a stafétát álomba szenderíti. Nem alszik túl mélyen ezért még hajnalhasadás előtt felriad. Talán valami állat zajongott odakinn a sötétben. A tábortűz is kialudt közben, így az az első dolga, hogy felélessze a tüzet. Kialudta magát, így már Gubacsot nincs kedve felkelteni őrködni. Meg különben is, Gubacs őrségétől jobban félne, mint az alvilág összes teremtményétől. Csak miután a nap felkelt, kezdi ébresztgetni társait.*
- Ébredjetek hétalvók! Hasatokra süt a nap! Indulnunk kell!
* Ha valamelyikük megkérdezné, hogy miért nem keltette fel őket őrködni, azt felelné, hogy ki volt pihenve, nem volt rá szükség! Ez persze még csak nem is lenne hazugság. Összeszedik gyorsan magukat, hisz nincs túl sok holmijuk. Miután, pedig a másik kettő elindul, jó szokása szerint levizel a tábortüzet. Ez azért nagyon hasznos, mert így, ha valakinek Wrojthoz hasonlóan a hamut támadna kedve tapogatni, sokkal hidegebbnek érezné azt, így arra a következtetésre jutna, hogy már rég továbbálltak, akik itt jártak, talán már napokkal ezelőtt. Ezek után gyorsan csatlakozik két társához és nekivágnak útjuk első nehezebb szakaszának az ingoványnak.*
- Van kötelem. Szerintem kössük az öveinkhez, így ha valamelyikünk süllyedni kezdene a másik kettő ki tudná húzni! Nem mellesleg tartsunk olyan távolságot, amekkorát a kötél enged, hogy legyen ideje a másodiknak észlelni a bajt, mielőtt maga is belelépne!
* Gubacs reggeli versikéje kimondottan tetszik neki és ennek hangot is ad.*
- Na végre! Sikerült kimondanod a város nevét hiba nélkül! Egy lépéssel máris közelebb vagyunk a célunkhoz!
* Ezek után a vörös társukhoz fordul.*
- Wrojth, te említetted, hogy keltél már át az ingoványon nem is egyszer! Akarsz elöl menni, vagy bízzuk ezt Gubacsra?
* Miután a vörös magára vállalta az első őrséget, az öreg meglepően hamar kezdi húzni a lóbőrt. Csak arra riad fel, hogy Wrojth a vállát rázza és szólongatja.*
- Jó, jó, már fenn vagyok. Nem is aludtam ám!
* Mondja halkan, hogy Gubacsot fel ne keltse. Rőttszakállú társa hamar elalszik. Ő még megrakja a tüzet, hogy ne fázzanak. Az éjszaka eseménytelenül telik, de annyira, hogy az öreg is hamar pislogni kezd. A jó meleg tábortűz és a tűz pattogó hangja pár órával azután, hogy átvette a stafétát álomba szenderíti. Nem alszik túl mélyen ezért még hajnalhasadás előtt felriad. Talán valami állat zajongott odakinn a sötétben. A tábortűz is kialudt közben, így az az első dolga, hogy felélessze a tüzet. Kialudta magát, így már Gubacsot nincs kedve felkelteni őrködni. Meg különben is, Gubacs őrségétől jobban félne, mint az alvilág összes teremtményétől. Csak miután a nap felkelt, kezdi ébresztgetni társait.*
- Ébredjetek hétalvók! Hasatokra süt a nap! Indulnunk kell!
* Ha valamelyikük megkérdezné, hogy miért nem keltette fel őket őrködni, azt felelné, hogy ki volt pihenve, nem volt rá szükség! Ez persze még csak nem is lenne hazugság. Összeszedik gyorsan magukat, hisz nincs túl sok holmijuk. Miután, pedig a másik kettő elindul, jó szokása szerint levizel a tábortüzet. Ez azért nagyon hasznos, mert így, ha valakinek Wrojthoz hasonlóan a hamut támadna kedve tapogatni, sokkal hidegebbnek érezné azt, így arra a következtetésre jutna, hogy már rég továbbálltak, akik itt jártak, talán már napokkal ezelőtt. Ezek után gyorsan csatlakozik két társához és nekivágnak útjuk első nehezebb szakaszának az ingoványnak.*
- Van kötelem. Szerintem kössük az öveinkhez, így ha valamelyikünk süllyedni kezdene a másik kettő ki tudná húzni! Nem mellesleg tartsunk olyan távolságot, amekkorát a kötél enged, hogy legyen ideje a másodiknak észlelni a bajt, mielőtt maga is belelépne!
* Gubacs reggeli versikéje kimondottan tetszik neki és ennek hangot is ad.*
- Na végre! Sikerült kimondanod a város nevét hiba nélkül! Egy lépéssel máris közelebb vagyunk a célunkhoz!
* Ezek után a vörös társukhoz fordul.*
- Wrojth, te említetted, hogy keltél már át az ingoványon nem is egyszer! Akarsz elöl menni, vagy bízzuk ezt Gubacsra?
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-30 13:37:57
Üzenet elküldve: 2026-01-30 13:37:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Izgalmas egy napon van túl. Sőt. Inkább napokon. Thara érzi, hogy ideje lenne egy jót pihennie. Az orkok megjelenése óta nem volt sok alkalma egy jót pihennie. Még lefürdenie sem. Lábait gyorsan szedi. Minél hamarabb maga mögött akarja tudni az ingoványt. Nem titkolja, paranoia kezd eluralkodni rajta. Minden fa, bokor, cserje, rom, rothadt növényzet mögött orkokat lát. Lehet az alvásmegvonás hatása? Vagy az utóbbi napok csatái? Vagy mindkettő? Nem tudja és nem is akar vele foglalkozni. Majd ha az egészen túl lesznek, akkor foglalkozhat ezzel a gonddal. Most fontosabb dolgot talált ki magának.*
-Miért is csinálom ezt?
*Kérdezi magától. Senki sem nevezte ki hírvivőnek, vagy vezérnek. Sok tapasztalata sincs. Ha Frandr nincsen, akkor az orkok fosztogatnák a testüket. Azt belátja, hogy sokat tanult a másiktól. Felkészültebb lesz a jövőben. Muszáj lesz annak lennie. Az ingovány egyre jobban magába szippantja. Ha nem tudná az utat, akkor félne, hogy eltéved. De célja pontos. Arthenior.*
-Miért is csinálom ezt?
*Kérdezi magától. Senki sem nevezte ki hírvivőnek, vagy vezérnek. Sok tapasztalata sincs. Ha Frandr nincsen, akkor az orkok fosztogatnák a testüket. Azt belátja, hogy sokat tanult a másiktól. Felkészültebb lesz a jövőben. Muszáj lesz annak lennie. Az ingovány egyre jobban magába szippantja. Ha nem tudná az utat, akkor félne, hogy eltéved. De célja pontos. Arthenior.*
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-30 12:55:43
Üzenet elküldve: 2026-01-30 12:55:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
* Szenes héjú hagymát rágcsál, zsíros pirítóssal és nagyon száraz hússal és egy üveg borral. Álmában se kívánhatna jobb vacsorát. Mikor ezzel végez, elégedetten böfög, majd elnyújtózik egy kényelmesnek nem mondható kavicsos földkupacon. Lábát a tűz felé nyújtja, hogy jól melegen tartsa azt. Majd alszik reggelig. Talán Wertus felkelti majd azelőtt, de neki igazából semmi kedve nincs ébren lenni, hiszen nemrég beszélték meg, hogy nem követi őket senki, a vadállatokat pedig elűzi a füst szaga. Ha mégis rá lesz parancsolva, hogy őrködjön, úgy nagy ásítások közepette kiül az őrhelyre, és lehunyt szemmel pihen tovább.
Reggel aztán a nappal együtt ő is felébred, illetve feléberedik. Reggelije már nem olyan bőséges; de még van vöröshagyma a tarisznyába', így azt eszi magába, hiába keserű. Még mindig jobb, mint az alvadt tej. Újból útra kelhetnek, feltéve, ha társai is elkészültek. Gubacsnak nincs készülnivalója – neki eszébe se jut lehugyozni a tűzrakást, inkább keres magának egy bokrot, és ott végzi el a dolgát. Ma reggel nem túl beszédes, megint magában motyorog. *
– Bőcséri bucsula bocskondó bőcsér, Avularydda harangja, s borja, húzza-vonja, hanem az nem az a fény, az nem az a hang. Jaj, az a hang, jaj, Wylnurana, mi lesz velünk, jaj, a nagy hegyek beomlanak, fényes tűz nem látszik többé, népünk minden egyes tagja meghalhat, ha nem láthatja, s nem hallhatja. Wylnurana, mi lesz így velünk, jaj! Bocskornyikos bunkó bubók bálja, vad törzsek kovácsa, rabszolgák tanítója, mesterségek tanítója, kalapácsok oltalmazója, de mire jó mindez, ha nincs a fény, a szent, a végtelen?
* Szenes héjú hagymát rágcsál, zsíros pirítóssal és nagyon száraz hússal és egy üveg borral. Álmában se kívánhatna jobb vacsorát. Mikor ezzel végez, elégedetten böfög, majd elnyújtózik egy kényelmesnek nem mondható kavicsos földkupacon. Lábát a tűz felé nyújtja, hogy jól melegen tartsa azt. Majd alszik reggelig. Talán Wertus felkelti majd azelőtt, de neki igazából semmi kedve nincs ébren lenni, hiszen nemrég beszélték meg, hogy nem követi őket senki, a vadállatokat pedig elűzi a füst szaga. Ha mégis rá lesz parancsolva, hogy őrködjön, úgy nagy ásítások közepette kiül az őrhelyre, és lehunyt szemmel pihen tovább.
Reggel aztán a nappal együtt ő is felébred, illetve feléberedik. Reggelije már nem olyan bőséges; de még van vöröshagyma a tarisznyába', így azt eszi magába, hiába keserű. Még mindig jobb, mint az alvadt tej. Újból útra kelhetnek, feltéve, ha társai is elkészültek. Gubacsnak nincs készülnivalója – neki eszébe se jut lehugyozni a tűzrakást, inkább keres magának egy bokrot, és ott végzi el a dolgát. Ma reggel nem túl beszédes, megint magában motyorog. *
– Bőcséri bucsula bocskondó bőcsér, Avularydda harangja, s borja, húzza-vonja, hanem az nem az a fény, az nem az a hang. Jaj, az a hang, jaj, Wylnurana, mi lesz velünk, jaj, a nagy hegyek beomlanak, fényes tűz nem látszik többé, népünk minden egyes tagja meghalhat, ha nem láthatja, s nem hallhatja. Wylnurana, mi lesz így velünk, jaj! Bocskornyikos bunkó bubók bálja, vad törzsek kovácsa, rabszolgák tanítója, mesterségek tanítója, kalapácsok oltalmazója, de mire jó mindez, ha nincs a fény, a szent, a végtelen?
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-29 17:21:31
Üzenet elküldve: 2026-01-29 17:21:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor – Ork-tábor?//
*A máglyák megrakása közben Frandr'd még egyszer végigjárja a csatateret. A zsoldosok alapos munkát végeztek: a legtöbb ork test kifosztva hever, fegyver és érték nélkül. Amit talál, az már inkább a maradék. Egy törött pajzs alól előkerül néhány kifúrt wargfog bőrszíjon, durva törzsi dísz, talán rangjelzés. Egy másik testnél egy a nyelén repedt, de használható csatabárd akad a kezébe. Talál még egy csomóba kötött, vértől és sártól átázott dobókést is – ork munka, rosszul kiegyensúlyozott, de veszélyes. Illetve ugyanerről az orkról egy láncinget is lerángathat. Néhány szem hiányzik belőle, és láthatóan nem a zöldbőrű volt az első gazdája. Nem sok, de elég ahhoz, hogy nyoma maradjon annak, kikkel küzdöttek itt.
A máglyák meggyújtása eseménytelen. A lángok lassan kapnak bele a nedves fába, majd egyre magasabbra csapnak. A zsoldosok csendben állják körbe a tüzet. Néhányan kulacsot húznak elő, kortyolnak belőle, és halk beszélgetésbe kezdenek. Rövid történetek kerülnek elő odaveszett bajtársaikról. Nincs ének, nincs búcsúbeszéd. Csak a tűz ropogása és a halk kuncogás egy-egy humorosabb történetnél.
Amikor Frandr'd búcsúszavai elhangzanak, az Aranyujjú elvigyorodik.*
- Legyen kettő.
*A kinyújtott kéz láttán, a zsoldosvezér lepillant egy pillanatra, majd erősen megszorítja Frandr'd kezét.*
- Hasonló szépeket.
*A tekintete a Frandr'dnek adott kardra siklik.*
- Szolgáljon jól.
*Az óriás megjegyzésére Drohin felkuncog.*
- Jó utat nektek!
*A zsoldosok többsége csak biccent, int, vagy felemeli a kulacsát búcsúzóul. Nincs több szó. A máglyák égnek, a romtábor fénye lassan belehal az éjszakába.
Az út Arthenior felé sötét, de járható. A tűz fénye mögöttük marad, a mocsár pedig csendesen visszaveszi azt, ami az övé volt.*
*A máglyák megrakása közben Frandr'd még egyszer végigjárja a csatateret. A zsoldosok alapos munkát végeztek: a legtöbb ork test kifosztva hever, fegyver és érték nélkül. Amit talál, az már inkább a maradék. Egy törött pajzs alól előkerül néhány kifúrt wargfog bőrszíjon, durva törzsi dísz, talán rangjelzés. Egy másik testnél egy a nyelén repedt, de használható csatabárd akad a kezébe. Talál még egy csomóba kötött, vértől és sártól átázott dobókést is – ork munka, rosszul kiegyensúlyozott, de veszélyes. Illetve ugyanerről az orkról egy láncinget is lerángathat. Néhány szem hiányzik belőle, és láthatóan nem a zöldbőrű volt az első gazdája. Nem sok, de elég ahhoz, hogy nyoma maradjon annak, kikkel küzdöttek itt.
A máglyák meggyújtása eseménytelen. A lángok lassan kapnak bele a nedves fába, majd egyre magasabbra csapnak. A zsoldosok csendben állják körbe a tüzet. Néhányan kulacsot húznak elő, kortyolnak belőle, és halk beszélgetésbe kezdenek. Rövid történetek kerülnek elő odaveszett bajtársaikról. Nincs ének, nincs búcsúbeszéd. Csak a tűz ropogása és a halk kuncogás egy-egy humorosabb történetnél.
Amikor Frandr'd búcsúszavai elhangzanak, az Aranyujjú elvigyorodik.*
- Legyen kettő.
*A kinyújtott kéz láttán, a zsoldosvezér lepillant egy pillanatra, majd erősen megszorítja Frandr'd kezét.*
- Hasonló szépeket.
*A tekintete a Frandr'dnek adott kardra siklik.*
- Szolgáljon jól.
*Az óriás megjegyzésére Drohin felkuncog.*
- Jó utat nektek!
*A zsoldosok többsége csak biccent, int, vagy felemeli a kulacsát búcsúzóul. Nincs több szó. A máglyák égnek, a romtábor fénye lassan belehal az éjszakába.
Az út Arthenior felé sötét, de járható. A tűz fénye mögöttük marad, a mocsár pedig csendesen visszaveszi azt, ami az övé volt.*
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-28 09:45:29
Üzenet elküldve: 2026-01-28 09:45:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
* Valakinek muszáj felvennie a vezéri szerepkört, ha még sötétedés előtt szeretnék otthonosabbá tenni ezeket a romokat. Legalább arra az időre, amíg itt éjszakáznak. Utána már a többiek dolga. Wertus megjegyzésére szemeit becsukja. Nagyon reméli, hogy ezzel egyedül van a világon. Kezéről lerázza az apró hamudarabokat. Tisztább kezével előveszi Gubaf italát, amit a földre helyez.*
- Aztán ne idd meg az egészet.
* Mondja játékosan, majd kap a vöröstől egy vállba veregetést. Kezét szépen diszkréten beletörli annak vállába, majd a büntettet elkövetve el is tűnik egy időre. Még mielőtt megerőltetné magát, könnyít magán. Keres magának egy szép fát, hogy annak tövét megjelölhesse. Amint végez, a szerzett holmikkal vissza is tér a kis társasághoz. A Kőhalmazba belépve körbepillant a társaságon. Kíváncsi, hogy azok mit csinálnak, s ahogy látja, bendőjük megtömésével vannak elfoglalva. Csatlakozik melléjük a tűz köré. Leül, majd maga is elővesz néhány gombafélét, amit az imént talált. Az erdőben nem elég felkészülten érkezni, szükségük lesz felhasználni mindent, amit a földön találnak, legyen az néhány kavics, száraz gally, vagy a természet elrejtett eledelei. Mondjuk egy nyulat, vagy egy szarvast elejthettek volna, de ami késik, nem múlik. Gubaf megszólalásához csak ennyit tesz hozzá. *
- A csonttemetőben nincs keresnivalónk. Ami értékes, azt már rég elvitték, amiért meg mi megyünk, az nem ott vár minket.
* Mondja nyugodt hangnemben. Szokatlanul nyugodt hangnemben. Talán a gombák fejtik ki hatását, talán csak éhes volt. *
- Kezdem én. Távol van még a pirkadat. Legalább Gubaf is kialudja azt a kevés alkoholt, amit most iszik.
* Mondja, majd int is a többieknek, hogy menjenek. Egy darabig csak a tüzet bámulja. Elmereng a jövő lehetőségeiben. Siker, konfliktus, árulás, nyereség, csapatmunka. Bármit is hozzon a város, nem hagyhatja, hogy istene kételkedjen a hitében. Ha valamit, akkor ebből nem enged. Bánja, hogy nem jutott el a híres vérkertbe, különben most mindene meglenne ahhoz, hogy egy új hellyel bővítse istene befolyásának köreit. Sajnos ő jelenleg csak egy porszem a homokórában, de ez nem jelenti azt, hogy ne tehetne nagy dolgokat. Egy lavina a legkisebb hópehelytől is képes nagy pusztítást végezni. Amint hallja, hogy ezek ketten már az igazak álmát aludják, megeszi az utolsó falait és kisétál a bejárathoz, aminek neki is támaszkodik. Egy darabig néz, a környező erdőket. Fülel, hallgat, veszélyt keres. Egy távoli vonyításon és egy néha bokorrezgésen kívül sok jelentenivalója nincsen. Nagyon nem is figyel, lélekben máshol jár. Néhány órával később már érzi magán az út fáradalmait. Eljött a váltás ideje. Visszamegy többiekhez, majd végignézi a két törpön. Azon gondolkozik, melyik lehet alkalmasabb. Választása végül Wertusra esik, így őt ébreszti fel. Kezével ráragad az öreg vállára és elkezdi mozgatni. Ha látja, hogy kinyitja a szemét, így felel. *
- Hé, végre ébren vagy. Az álmok határát akard átlépni, mi? Sajnos rosszkor, eljött a váltás ideje.
* Mondja, majd nyújtja a kezét az öregnek, ha fel szeretne állni, felhúzza. Ha nem látja rajta az indulatot, akkor csak ellép mellőle. Lefekszik a saját sarkába, amit már egy ideje kinézett magának. Előkerül egy takaró a hátizsákjából, majd le is fekszik. *
* Valakinek muszáj felvennie a vezéri szerepkört, ha még sötétedés előtt szeretnék otthonosabbá tenni ezeket a romokat. Legalább arra az időre, amíg itt éjszakáznak. Utána már a többiek dolga. Wertus megjegyzésére szemeit becsukja. Nagyon reméli, hogy ezzel egyedül van a világon. Kezéről lerázza az apró hamudarabokat. Tisztább kezével előveszi Gubaf italát, amit a földre helyez.*
- Aztán ne idd meg az egészet.
* Mondja játékosan, majd kap a vöröstől egy vállba veregetést. Kezét szépen diszkréten beletörli annak vállába, majd a büntettet elkövetve el is tűnik egy időre. Még mielőtt megerőltetné magát, könnyít magán. Keres magának egy szép fát, hogy annak tövét megjelölhesse. Amint végez, a szerzett holmikkal vissza is tér a kis társasághoz. A Kőhalmazba belépve körbepillant a társaságon. Kíváncsi, hogy azok mit csinálnak, s ahogy látja, bendőjük megtömésével vannak elfoglalva. Csatlakozik melléjük a tűz köré. Leül, majd maga is elővesz néhány gombafélét, amit az imént talált. Az erdőben nem elég felkészülten érkezni, szükségük lesz felhasználni mindent, amit a földön találnak, legyen az néhány kavics, száraz gally, vagy a természet elrejtett eledelei. Mondjuk egy nyulat, vagy egy szarvast elejthettek volna, de ami késik, nem múlik. Gubaf megszólalásához csak ennyit tesz hozzá. *
- A csonttemetőben nincs keresnivalónk. Ami értékes, azt már rég elvitték, amiért meg mi megyünk, az nem ott vár minket.
* Mondja nyugodt hangnemben. Szokatlanul nyugodt hangnemben. Talán a gombák fejtik ki hatását, talán csak éhes volt. *
- Kezdem én. Távol van még a pirkadat. Legalább Gubaf is kialudja azt a kevés alkoholt, amit most iszik.
* Mondja, majd int is a többieknek, hogy menjenek. Egy darabig csak a tüzet bámulja. Elmereng a jövő lehetőségeiben. Siker, konfliktus, árulás, nyereség, csapatmunka. Bármit is hozzon a város, nem hagyhatja, hogy istene kételkedjen a hitében. Ha valamit, akkor ebből nem enged. Bánja, hogy nem jutott el a híres vérkertbe, különben most mindene meglenne ahhoz, hogy egy új hellyel bővítse istene befolyásának köreit. Sajnos ő jelenleg csak egy porszem a homokórában, de ez nem jelenti azt, hogy ne tehetne nagy dolgokat. Egy lavina a legkisebb hópehelytől is képes nagy pusztítást végezni. Amint hallja, hogy ezek ketten már az igazak álmát aludják, megeszi az utolsó falait és kisétál a bejárathoz, aminek neki is támaszkodik. Egy darabig néz, a környező erdőket. Fülel, hallgat, veszélyt keres. Egy távoli vonyításon és egy néha bokorrezgésen kívül sok jelentenivalója nincsen. Nagyon nem is figyel, lélekben máshol jár. Néhány órával később már érzi magán az út fáradalmait. Eljött a váltás ideje. Visszamegy többiekhez, majd végignézi a két törpön. Azon gondolkozik, melyik lehet alkalmasabb. Választása végül Wertusra esik, így őt ébreszti fel. Kezével ráragad az öreg vállára és elkezdi mozgatni. Ha látja, hogy kinyitja a szemét, így felel. *
- Hé, végre ébren vagy. Az álmok határát akard átlépni, mi? Sajnos rosszkor, eljött a váltás ideje.
* Mondja, majd nyújtja a kezét az öregnek, ha fel szeretne állni, felhúzza. Ha nem látja rajta az indulatot, akkor csak ellép mellőle. Lefekszik a saját sarkába, amit már egy ideje kinézett magának. Előkerül egy takaró a hátizsákjából, majd le is fekszik. *
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:53:42
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:53:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Sok választ nem kap a kérdéseire, mert a másik kettő határozottan indul a romok felé, így, hát neki sincs mit tenni, követi őket. Mikor oda érnek Wrojth veszi át a parancsnokságot. Erre sem szól semmit, csak mosolyog egyet a szakálla alatt.* ~ Ilyenek ezek a fiatalok! ~ * Gondolja, azt viszont már nem hagyja szó nélkül, ahogy a vörös a tűzrakóhelyet tapogatja.*
- Én reggel mindig le szoktam hugyozni a parazsat! Gondolom más is így van ezzel, ezért én inkább bottal szoktam megkotorni, hogy van-e parázs…
* Ezek után Gubaccsal tart fát szedni. Nála van tűzszerszám, így mire Wrojth visszaér már lobog a tábortűz. Wertus levág egy szeletet a szárított húsból, azt rágcsálja, csak úgy nyersen, sütés nélkül. Mikor jól lakott megszólal:*
- Tegyük el magunkat holnapra! Nehéz napunk lesz. Ki akarja kezdeni az őrséget?
*A Bűbelaki szavai kissé nyugtalanítják. Lehet, hogy követheti őket valaki? Abban viszont igazat ad néki, hogy valamelyikük, már kiszúrta volna, ha így lenne.*
- Még egyszer emlegeted nekem azt a Csonttemetőt! Akkor, akkor… *Gondolkodik az öreg mit is mondhatna, mert a fenyítés ennek nem használ* - Akkor Wylnurana legyen a tanúm, hogy ezt a három üveg bort én kiöntöm, de ki ám!
* Arra már a szeme sem rezzen, hogy a város nevét még mindig nem tanulta meg. Az apróságokat leszámítva Wertus elégedett az útitársaival. Keresve sem találhatott volna alkalmasabb törpéket erre az útra!*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.27 22:54:28
* Sok választ nem kap a kérdéseire, mert a másik kettő határozottan indul a romok felé, így, hát neki sincs mit tenni, követi őket. Mikor oda érnek Wrojth veszi át a parancsnokságot. Erre sem szól semmit, csak mosolyog egyet a szakálla alatt.* ~ Ilyenek ezek a fiatalok! ~ * Gondolja, azt viszont már nem hagyja szó nélkül, ahogy a vörös a tűzrakóhelyet tapogatja.*
- Én reggel mindig le szoktam hugyozni a parazsat! Gondolom más is így van ezzel, ezért én inkább bottal szoktam megkotorni, hogy van-e parázs…
* Ezek után Gubaccsal tart fát szedni. Nála van tűzszerszám, így mire Wrojth visszaér már lobog a tábortűz. Wertus levág egy szeletet a szárított húsból, azt rágcsálja, csak úgy nyersen, sütés nélkül. Mikor jól lakott megszólal:*
- Tegyük el magunkat holnapra! Nehéz napunk lesz. Ki akarja kezdeni az őrséget?
*A Bűbelaki szavai kissé nyugtalanítják. Lehet, hogy követheti őket valaki? Abban viszont igazat ad néki, hogy valamelyikük, már kiszúrta volna, ha így lenne.*
- Még egyszer emlegeted nekem azt a Csonttemetőt! Akkor, akkor… *Gondolkodik az öreg mit is mondhatna, mert a fenyítés ennek nem használ* - Akkor Wylnurana legyen a tanúm, hogy ezt a három üveg bort én kiöntöm, de ki ám!
* Arra már a szeme sem rezzen, hogy a város nevét még mindig nem tanulta meg. Az apróságokat leszámítva Wertus elégedett az útitársaival. Keresve sem találhatott volna alkalmasabb törpéket erre az útra!*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.27 22:54:28
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:00:30
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:00:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Natu mester nem először találkozik a halállal, és szerencsésnek érzi magát, hogy most is sikerült elhalasztania a közös táncukat. Nem úgy sokan mások. Tharától ő is röviden búcsúszik, s a csendet választja inkább miközben a hallottak dolgával foglalatoskodnak. Az éneknek is megvan az ideje és a helye is, de egyik sem most van, nem itt az ingoványban. Frandr'd szavait hallva, amivel Drohintól búcsúszik csak finoman elmosolyodik. ~Amilyen nomád harcosnak látszik, valahogy mindig tudja mit kell mondania. Na jó, majdnem mindig.~*
-És kevesebb balesetet.
*Kacsint az aranyujjúnak, majd meghúzza szíjait a holmijain, hogy véletlenül se essenek le utazás közben. A máglya szépen ég, és megadja a kellő tiszteletet, mielőtt a városba vezető ösvényre lépne.*
-Még találkozunk, barátom.
*Mondja a furcsa hajú harcostársának, és kezét nyújtja neki, hogy aztán jól megrázhassa azt. Aztán, ha nem tartóztatják ő is nekivágna. Talán jól is fog esni neki egy jó nagy séta, hogy kiszellőzhessen a feje, és megtervezhesse a következő lépését. No meg persze feldolgozza az elmúlt napok borzalmas eseményeit. Hála a bor istenének, hogy talált egy kürtöt, jó szolgálatot fog tenni neki kutyagolás közben.*
*Natu mester nem először találkozik a halállal, és szerencsésnek érzi magát, hogy most is sikerült elhalasztania a közös táncukat. Nem úgy sokan mások. Tharától ő is röviden búcsúszik, s a csendet választja inkább miközben a hallottak dolgával foglalatoskodnak. Az éneknek is megvan az ideje és a helye is, de egyik sem most van, nem itt az ingoványban. Frandr'd szavait hallva, amivel Drohintól búcsúszik csak finoman elmosolyodik. ~Amilyen nomád harcosnak látszik, valahogy mindig tudja mit kell mondania. Na jó, majdnem mindig.~*
-És kevesebb balesetet.
*Kacsint az aranyujjúnak, majd meghúzza szíjait a holmijain, hogy véletlenül se essenek le utazás közben. A máglya szépen ég, és megadja a kellő tiszteletet, mielőtt a városba vezető ösvényre lépne.*
-Még találkozunk, barátom.
*Mondja a furcsa hajú harcostársának, és kezét nyújtja neki, hogy aztán jól megrázhassa azt. Aztán, ha nem tartóztatják ő is nekivágna. Talán jól is fog esni neki egy jó nagy séta, hogy kiszellőzhessen a feje, és megtervezhesse a következő lépését. No meg persze feldolgozza az elmúlt napok borzalmas eseményeit. Hála a bor istenének, hogy talált egy kürtöt, jó szolgálatot fog tenni neki kutyagolás közben.*
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-27 16:51:43
Üzenet elküldve: 2026-01-27 16:51:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Hosszú útjuk következő szakasza viszonylag nyugodtan telik. Senki nem énekel, és ez az, ami számít. Amikor a romok közelébe érnek, erős egyetértés születik abban, hogy ne is menjenek tovább. Habár Gubacs úgy értette, hogy arról a kőről nem akar továbbmenni, végül sóhajt egyet, és a másik kettő után indul a romok felé. Rossz előérzete van, de ezt most nem osztja meg a többiekkel. Wertus a szokásos törpóvatossággal próbálja markában tartani az irányítást, de Gubacsnak más tervei vannak. Ennyi vándorlás után igazán megérdemlik a smaragdlángot. Wrojth talál maguknak egy kis zugot, ahol meghúzhatják magukat éjszakára, már ha nem kezd el esni az eső.
A vörös úgy tesz, mint aki ért a nyomolvasáshoz, Gubacs pedig okosnak tűnő hümmögésekkel kontráz rá, amikor amaz a hamut túrja. *
– Úgy van. Legalább két hatos az a hamu. * Mondja, mivel ő is hasznosnak akar tűnni. Persze tudja, hogy bármi történjék is, ő lesz a leghasznosabb tagja a csapatnak, hiszen csak ő tudja az utat a szent törpe városba; de azért nem árt néha emlékeztetni a másik kettőt, hogy máshoz is ért.
A tűzgyújtás terén megint csak Wrojthtal ért egyet. *
– Mégis ki az a hülye, aki itt tölti az éjszakát ilyenkor? * Nevet fel. *
– Mármint rajtunk kívül. * Teszi hozzá, majd kissé elgondolkodik. *
– Hacsak nem követtek minket Artheniorból! Szép is lenne! De már biztosan kiszúrtam volna őket sólyom szemeimmel és törpe szaglásommal. * Újra felröhög magán. Persze komolyan is gondolja, amit mond. Nem szokása nagyzolni, vagyis nem szándékosan. Sóhajt egyet. Az már kevésbé tetszik, hogy neki kell gyűjtenie a rőzsét, de hát való igaz, hogy erre is ő a legalkalmasabb törpe a csapatban, úgyhogy neki is lát száraz faágakat gyűjteni a romok közelében. A kisebb gallyakat egyenest az ideiglenes otthonukba viszi. Talál egy hosszú, egyenes fabotot, is, ami bár nem a legjobb nyársnak, de megteszi. Elrakja hát. Talál néhány elkorhadt deszkalapot is, azokat is elcipeli barlangjuk elé, és lábával, illetve Wertus csákányával kisebb darabokra aprítja őket, hogy ráférjenek a tűzrakóhelyre. Remélhetőleg valaki hozott magával tűzgyújtó eszközt is, mert ő nem tud csettintéssel tüzet varázsolni, ahhoz az egyhez nem ért.
A munka után aztán jöhet a pihenés. Elővesz egy cipót, leteszi egy megmaradt deszkalapra, majd kiszór pár fej hagymát is mellé, végül a húst halássza elő zsákjából. Gubacs meglehetősen felkészülten érkezett ide, legalábbis az étel tekintetében. Így már nem is tűnik annyira lehetetlennek, hogy korábban egymaga átkelt Erdőmélyén és az ingoványon. Persze most nehezebb dolga lesz, mert nem csak át kell vágnia ezeken, de közben arra is kell figyelnie, hogy megtaláljon valami ősi törpe várost, aminek a nevét se tudja kimondani, és annyit tud róla, hogy elvileg ott van valahol az erdőben. Azt is csak kikövetkeztette Wertus szavaiból. Lassan már a város nevét is megjegyzi majd, amennyit emlegeti a másik kettő. *
– A Csonttemető félnapi járásra van innen. * Mondja, mikor a tűz végre ropog, és leül, hátát a hideg falnak támasztva. Aztán ahogy kimondja, eszébe is jut, hogy mit beszéltek. Talán épp társainak gyilkos tekintete juttatja eszébe azt. *
– Úgy értem, ha meggondoltátok volna magatokat. Persze Avajdruidába megyünk, ami a másik irányba van. * Mentegetőzik csakhamar, felemelt kezekkel. Aztán, ha senkinek nem jutott eszébe fejbevágnia egy csákánnyal vagy egy kővel (amiből itt akad bőven pedig!), akkor neki is lát a sütögetésnek. Előbb egy hagymát szúr a sáros végű botra, aztán egy darab kenyeret tör le, majd végül a húsból próbál tépni, természetesen azt is puszta kézzel, mivel annyira azért nem volt felkészült, hogy kést is hozzon magával az útra. Ezután a folyamatot megismétli, így egy igazán ínycsiklandó vacsorát tart végül a kezében. Már csak a sütés hiányzik. Ha ég a tűz, meg sem várja, hogy lejjebb adja a láng, bele is tartja botját a lángnyelvekbe. Így legalább hamar elkészül. *
* Hosszú útjuk következő szakasza viszonylag nyugodtan telik. Senki nem énekel, és ez az, ami számít. Amikor a romok közelébe érnek, erős egyetértés születik abban, hogy ne is menjenek tovább. Habár Gubacs úgy értette, hogy arról a kőről nem akar továbbmenni, végül sóhajt egyet, és a másik kettő után indul a romok felé. Rossz előérzete van, de ezt most nem osztja meg a többiekkel. Wertus a szokásos törpóvatossággal próbálja markában tartani az irányítást, de Gubacsnak más tervei vannak. Ennyi vándorlás után igazán megérdemlik a smaragdlángot. Wrojth talál maguknak egy kis zugot, ahol meghúzhatják magukat éjszakára, már ha nem kezd el esni az eső.
A vörös úgy tesz, mint aki ért a nyomolvasáshoz, Gubacs pedig okosnak tűnő hümmögésekkel kontráz rá, amikor amaz a hamut túrja. *
– Úgy van. Legalább két hatos az a hamu. * Mondja, mivel ő is hasznosnak akar tűnni. Persze tudja, hogy bármi történjék is, ő lesz a leghasznosabb tagja a csapatnak, hiszen csak ő tudja az utat a szent törpe városba; de azért nem árt néha emlékeztetni a másik kettőt, hogy máshoz is ért.
A tűzgyújtás terén megint csak Wrojthtal ért egyet. *
– Mégis ki az a hülye, aki itt tölti az éjszakát ilyenkor? * Nevet fel. *
– Mármint rajtunk kívül. * Teszi hozzá, majd kissé elgondolkodik. *
– Hacsak nem követtek minket Artheniorból! Szép is lenne! De már biztosan kiszúrtam volna őket sólyom szemeimmel és törpe szaglásommal. * Újra felröhög magán. Persze komolyan is gondolja, amit mond. Nem szokása nagyzolni, vagyis nem szándékosan. Sóhajt egyet. Az már kevésbé tetszik, hogy neki kell gyűjtenie a rőzsét, de hát való igaz, hogy erre is ő a legalkalmasabb törpe a csapatban, úgyhogy neki is lát száraz faágakat gyűjteni a romok közelében. A kisebb gallyakat egyenest az ideiglenes otthonukba viszi. Talál egy hosszú, egyenes fabotot, is, ami bár nem a legjobb nyársnak, de megteszi. Elrakja hát. Talál néhány elkorhadt deszkalapot is, azokat is elcipeli barlangjuk elé, és lábával, illetve Wertus csákányával kisebb darabokra aprítja őket, hogy ráférjenek a tűzrakóhelyre. Remélhetőleg valaki hozott magával tűzgyújtó eszközt is, mert ő nem tud csettintéssel tüzet varázsolni, ahhoz az egyhez nem ért.
A munka után aztán jöhet a pihenés. Elővesz egy cipót, leteszi egy megmaradt deszkalapra, majd kiszór pár fej hagymát is mellé, végül a húst halássza elő zsákjából. Gubacs meglehetősen felkészülten érkezett ide, legalábbis az étel tekintetében. Így már nem is tűnik annyira lehetetlennek, hogy korábban egymaga átkelt Erdőmélyén és az ingoványon. Persze most nehezebb dolga lesz, mert nem csak át kell vágnia ezeken, de közben arra is kell figyelnie, hogy megtaláljon valami ősi törpe várost, aminek a nevét se tudja kimondani, és annyit tud róla, hogy elvileg ott van valahol az erdőben. Azt is csak kikövetkeztette Wertus szavaiból. Lassan már a város nevét is megjegyzi majd, amennyit emlegeti a másik kettő. *
– A Csonttemető félnapi járásra van innen. * Mondja, mikor a tűz végre ropog, és leül, hátát a hideg falnak támasztva. Aztán ahogy kimondja, eszébe is jut, hogy mit beszéltek. Talán épp társainak gyilkos tekintete juttatja eszébe azt. *
– Úgy értem, ha meggondoltátok volna magatokat. Persze Avajdruidába megyünk, ami a másik irányba van. * Mentegetőzik csakhamar, felemelt kezekkel. Aztán, ha senkinek nem jutott eszébe fejbevágnia egy csákánnyal vagy egy kővel (amiből itt akad bőven pedig!), akkor neki is lát a sütögetésnek. Előbb egy hagymát szúr a sáros végű botra, aztán egy darab kenyeret tör le, majd végül a húsból próbál tépni, természetesen azt is puszta kézzel, mivel annyira azért nem volt felkészült, hogy kést is hozzon magával az útra. Ezután a folyamatot megismétli, így egy igazán ínycsiklandó vacsorát tart végül a kezében. Már csak a sütés hiányzik. Ha ég a tűz, meg sem várja, hogy lejjebb adja a láng, bele is tartja botját a lángnyelvekbe. Így legalább hamar elkészül. *
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-27 14:25:03
Üzenet elküldve: 2026-01-27 14:25:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
* Szerencséjükre egyikük sem húzza jobban ki gyufát a vörösnél. Pedig lett volna jajveszékelés, ha elszabadul. A kedélyek lenyugodni látszanak és Wrojth is lenyugszik néhány ki-belégzés követve. Tovább haladnak az ösvényen, míg nem egyszer csak elérnek egy igen romos környékre. A vörös még életében nem járt itt, így ő egy pillanatra elbambul a tájban. Amint felmerül a pihenés gondolata, neki sem kell kétszer elgondolkodnia ezen. Még szép, hogy itt fognak éjszakázni, csak találjanak valami szép kis búvóhelyet, ahol könnyen védhetik magukat. Mit ad isten, lát is valami hasonlót. Egy kőszerkezetet, aminek falai még épnek tűnnek, közben pedig egyetlen bejárata is csak egy tátongó lyuk. Azt könnyen el tudják torlaszolni ha kell. *
- Gyertek csak, látok valami jó helyet.
* Azzal ha követik, úgy megmutatja nekik ezt a szép kőhalmazt. Bent sem rózsásabb a helyzet, mint kint, de legalább a széltől védve vannak. A hidegtől aligha, a tetőn méretes lyuk tátong, s alatta már, a szoba közepén tábortűz jeleit látja. Wrojth letérdel a maradványok mellé, majd kezét a hamuba dugja. *
- Bárki is volt itt, régen továbbállt.
* Jegyzi meg a többieknek egy komorabb hangon, de hamarosan nekitámassza a falnak a hátizsákját és összecsapja kezeit. Akárhogy is nézik, tovább aligha fognak menni az est folyamán. Nem mintha nem tudnának, csak hát Wertusnak már nem úgy mozog, mint fiatalkorában, Gubaf meg biztos a táskájával szemez, hátha elkaphatja a vöröst egy óvatlan pillanatában és kicsempészheti a kedvenc borát. Még ha az olyan könnyen menne. *
- Gubaf szerezz néhány száraz gallyat és nagyobb ágat. Utána kaphatsz a borból. Itt verünk ma tábort. Wertus te meg vigyázz arra, hogy előbb szerezzen tüzelőt és csak utána igyon.
* Mondja, majd kilép az építményből és maga is keresgélni kezd a környező romoknál. Ami a vöröst illeti, ő nem tervezett sokat inni. Amúgy is magas az ingerküszöbe, s kétli, hogy a jelen mennyiség elég lenne ahhoz, hogy a tűz körül meztelenül táncoljon. Persze bármi lehet. *
- Ne aggódj a tűz miatt. Még azelőtt el fog aludni, hogy leszállna az est. Ami pedig az éjszakát illeti, kelleni fog a parázs. Nem aggódok mások miatt. Mégis ki lenne olyan ostoba, hogy három telivérnek nekimenne?
* Ezzel magukra, törpségükre utal. Öklük ereje felér egy lórúgással. Próbálják csak meg. Hamarosan visszatér maga is a kis rögtönzött táborukba, ha azok már meggyújtották a tüzet, akkor leül melléjük, ha még csak most készülnek begyújtani, akkor is, csak akkor nem melegedés céljával. Kezében rengeteg dolgot láthatnak. Hozott követ a tűz köré, száraz gallyakat, amit talált, és néhány gombafélét. Utóbbiért ment igazán, ezt tervezi vacsorázni. Hogy a többiek mit akarnak enni, az két dologtól függ; Hoztak e valamit és, hogy éhesek e. Sokáig nem marad ülve. A fát, követ leteszi, majd a gombákkal elmegy a közeli folyóhoz megmosni őket, majd csak utána fog neki megfinomítani őket. Nem mesterszakács, ne reménykedjenek isteni beavatkozásban, ha mégis kérnének, de az éhségük biztos elillan, ha megkóstolják. *
* Szerencséjükre egyikük sem húzza jobban ki gyufát a vörösnél. Pedig lett volna jajveszékelés, ha elszabadul. A kedélyek lenyugodni látszanak és Wrojth is lenyugszik néhány ki-belégzés követve. Tovább haladnak az ösvényen, míg nem egyszer csak elérnek egy igen romos környékre. A vörös még életében nem járt itt, így ő egy pillanatra elbambul a tájban. Amint felmerül a pihenés gondolata, neki sem kell kétszer elgondolkodnia ezen. Még szép, hogy itt fognak éjszakázni, csak találjanak valami szép kis búvóhelyet, ahol könnyen védhetik magukat. Mit ad isten, lát is valami hasonlót. Egy kőszerkezetet, aminek falai még épnek tűnnek, közben pedig egyetlen bejárata is csak egy tátongó lyuk. Azt könnyen el tudják torlaszolni ha kell. *
- Gyertek csak, látok valami jó helyet.
* Azzal ha követik, úgy megmutatja nekik ezt a szép kőhalmazt. Bent sem rózsásabb a helyzet, mint kint, de legalább a széltől védve vannak. A hidegtől aligha, a tetőn méretes lyuk tátong, s alatta már, a szoba közepén tábortűz jeleit látja. Wrojth letérdel a maradványok mellé, majd kezét a hamuba dugja. *
- Bárki is volt itt, régen továbbállt.
* Jegyzi meg a többieknek egy komorabb hangon, de hamarosan nekitámassza a falnak a hátizsákját és összecsapja kezeit. Akárhogy is nézik, tovább aligha fognak menni az est folyamán. Nem mintha nem tudnának, csak hát Wertusnak már nem úgy mozog, mint fiatalkorában, Gubaf meg biztos a táskájával szemez, hátha elkaphatja a vöröst egy óvatlan pillanatában és kicsempészheti a kedvenc borát. Még ha az olyan könnyen menne. *
- Gubaf szerezz néhány száraz gallyat és nagyobb ágat. Utána kaphatsz a borból. Itt verünk ma tábort. Wertus te meg vigyázz arra, hogy előbb szerezzen tüzelőt és csak utána igyon.
* Mondja, majd kilép az építményből és maga is keresgélni kezd a környező romoknál. Ami a vöröst illeti, ő nem tervezett sokat inni. Amúgy is magas az ingerküszöbe, s kétli, hogy a jelen mennyiség elég lenne ahhoz, hogy a tűz körül meztelenül táncoljon. Persze bármi lehet. *
- Ne aggódj a tűz miatt. Még azelőtt el fog aludni, hogy leszállna az est. Ami pedig az éjszakát illeti, kelleni fog a parázs. Nem aggódok mások miatt. Mégis ki lenne olyan ostoba, hogy három telivérnek nekimenne?
* Ezzel magukra, törpségükre utal. Öklük ereje felér egy lórúgással. Próbálják csak meg. Hamarosan visszatér maga is a kis rögtönzött táborukba, ha azok már meggyújtották a tüzet, akkor leül melléjük, ha még csak most készülnek begyújtani, akkor is, csak akkor nem melegedés céljával. Kezében rengeteg dolgot láthatnak. Hozott követ a tűz köré, száraz gallyakat, amit talált, és néhány gombafélét. Utóbbiért ment igazán, ezt tervezi vacsorázni. Hogy a többiek mit akarnak enni, az két dologtól függ; Hoztak e valamit és, hogy éhesek e. Sokáig nem marad ülve. A fát, követ leteszi, majd a gombákkal elmegy a közeli folyóhoz megmosni őket, majd csak utána fog neki megfinomítani őket. Nem mesterszakács, ne reménykedjenek isteni beavatkozásban, ha mégis kérnének, de az éhségük biztos elillan, ha megkóstolják. *
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-27 12:56:59
Üzenet elküldve: 2026-01-27 12:56:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Leszámítva azt a kis kitérőt a csárda felé, sikerült jó tempóban haladniuk. Másnap szürkületkor el is érik az ingovány szélét. A karavánpihenő romjai az esti félhomályban és ködben, ha lehet még nyugtalanítóbbak. De jobb lehetőségük nincs éjszakára. A romok, még mindig jobban védhetőek, mint a nyílt terep. *
- Éjszakázzunk a romok között? Ti mit szóltok hozzá? Vagy talán jobb lenne tisztes távolságot tartani tőlük? A másik kérdésem, hogy rakjunk-e tüzet? Az ugyan a vadakat távol tartja, de a nyílt terepen bizony már messziről felhívja ránk a figyelmet.
* Gubacs megint megszomjazott. Egy nyugodtabb helyszínen az öreget nem zavarná, hogy az lerészegedik, de itt bizony már hamar elfajulhatnak a dolgok és akkor bizony minden harcra fogható törpére szükség lesz.*
- Csak mértékkel igyatok! Ki tudja milyen éjszakánk lesz. Őrt kell majd állnunk éjszakára, két óránkénti váltással. Ami bort meg elfogyasztotok, az üveget töltsétek fel friss vízzel, a mocsárban egy darabig nem fogunk hozzá jutni.
* Wertus kíváncsian várja a többiek válaszait. De az biztos, hogy nagy italozást nem fog engedni. És az is biztos, hogy míg a másik kettő őrt áll, nem fog tudni nyugodtan aludni.*
* Leszámítva azt a kis kitérőt a csárda felé, sikerült jó tempóban haladniuk. Másnap szürkületkor el is érik az ingovány szélét. A karavánpihenő romjai az esti félhomályban és ködben, ha lehet még nyugtalanítóbbak. De jobb lehetőségük nincs éjszakára. A romok, még mindig jobban védhetőek, mint a nyílt terep. *
- Éjszakázzunk a romok között? Ti mit szóltok hozzá? Vagy talán jobb lenne tisztes távolságot tartani tőlük? A másik kérdésem, hogy rakjunk-e tüzet? Az ugyan a vadakat távol tartja, de a nyílt terepen bizony már messziről felhívja ránk a figyelmet.
* Gubacs megint megszomjazott. Egy nyugodtabb helyszínen az öreget nem zavarná, hogy az lerészegedik, de itt bizony már hamar elfajulhatnak a dolgok és akkor bizony minden harcra fogható törpére szükség lesz.*
- Csak mértékkel igyatok! Ki tudja milyen éjszakánk lesz. Őrt kell majd állnunk éjszakára, két óránkénti váltással. Ami bort meg elfogyasztotok, az üveget töltsétek fel friss vízzel, a mocsárban egy darabig nem fogunk hozzá jutni.
* Wertus kíváncsian várja a többiek válaszait. De az biztos, hogy nagy italozást nem fog engedni. És az is biztos, hogy míg a másik kettő őrt áll, nem fog tudni nyugodtan aludni.*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-27 11:59:29
Üzenet elküldve: 2026-01-27 11:59:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Két kupicával is kap az idei termésből, így valamivel elégedettebben távozik az épületből. Amikor felhozza, hogy talán mégis meg kéne kóstolniuk a Smaragdlángot, nem várt elégedetlenség tör felszínre a másik kettőből. *
– Jól van már, a csóti csütörőre, nem kell úgy felkapni a vizet! * Felel először Wertusnak. Az is biztos, hogy legközelebb nem bízza másra a pénzt, hanem ő egyedül fogja megvenni a borát. Akkor annyit ihat, és úgy oszthatja be, ahogy csak akarja.
Ezután úti céljuk kerül szóba, és Gubacs felnevet. Nem azért, mert eddig csak tréfált, hanem hogy így oldja a feszültséget. *
– Ó, hát persze! Avarudydda! A szent törpe város! ~ Én meg egy gyönyörű elf nő vagyok! ~ * Bólogat bőszen. Meg van győződve róla, hogy Wrojthnak elment az esze, ami sajnálatos, mivel nála van az összes bor, de emiatt fenn kell tartani a látszatát annak, hogy bízik benne. Meg hát, valljuk be, Avarudydda sokkalta jobban hangzik, mint a Csonttemető. Ha oda akarnának menni, akkor is elment volna az eszük. Nincs ott semmi, csak csontok végeláthatatlan mezeje. Ezt azonban már inkább ki sem fejti, mivel a másik kettő úgy tűnik, végre konccenzusra jut azt illetően, hogy hová tartanak. Jobban belegondolva, a szent törpe város egészen jó cél, elvégre, ha valahol, ott rálelhetnek szeretett és csodált istennőjükre. *
~ Irány a törpe város! Az merre is van? ~
– Kövessetek! * Jobb híján folytatják útjukat a karavánpihenő romjai felé, és Wylnurana tudja, mennyi idő múlva el is érik azt. A romok sűrű ködbe burkolózva várják őket a folyó túloldalán. Úgy néz ki ez a hely, mint egy évszázada nem járt volna itt senki: a megmaradt falrészeket futónövények lepik be, ami mozdítható és értékes volt, azt már rég elhordták. Örülhetnek, ha nem botlanak hárpiákba ezen az elhagyatott helyen. *
– A putykos pájték pákmány nyalja meg a hónaljam! Én elfáradtam! * Azzal le is ül egy útszéli kőre. *
– Azt mondom, ne is menjünk tovább! Amarra már a mocsár kezdődik, ide érzem a szagát! Az már teli van csattogó csoszadékokkal és bűzös bojtárlakókkal. * Igaz, ami igaz, ez már az ingovány széle, és hogy idáig eljussanak, hosszú utat kellett megtenniük. Itt az ideje pihenni. Meg persze inni. *
* Két kupicával is kap az idei termésből, így valamivel elégedettebben távozik az épületből. Amikor felhozza, hogy talán mégis meg kéne kóstolniuk a Smaragdlángot, nem várt elégedetlenség tör felszínre a másik kettőből. *
– Jól van már, a csóti csütörőre, nem kell úgy felkapni a vizet! * Felel először Wertusnak. Az is biztos, hogy legközelebb nem bízza másra a pénzt, hanem ő egyedül fogja megvenni a borát. Akkor annyit ihat, és úgy oszthatja be, ahogy csak akarja.
Ezután úti céljuk kerül szóba, és Gubacs felnevet. Nem azért, mert eddig csak tréfált, hanem hogy így oldja a feszültséget. *
– Ó, hát persze! Avarudydda! A szent törpe város! ~ Én meg egy gyönyörű elf nő vagyok! ~ * Bólogat bőszen. Meg van győződve róla, hogy Wrojthnak elment az esze, ami sajnálatos, mivel nála van az összes bor, de emiatt fenn kell tartani a látszatát annak, hogy bízik benne. Meg hát, valljuk be, Avarudydda sokkalta jobban hangzik, mint a Csonttemető. Ha oda akarnának menni, akkor is elment volna az eszük. Nincs ott semmi, csak csontok végeláthatatlan mezeje. Ezt azonban már inkább ki sem fejti, mivel a másik kettő úgy tűnik, végre konccenzusra jut azt illetően, hogy hová tartanak. Jobban belegondolva, a szent törpe város egészen jó cél, elvégre, ha valahol, ott rálelhetnek szeretett és csodált istennőjükre. *
~ Irány a törpe város! Az merre is van? ~
– Kövessetek! * Jobb híján folytatják útjukat a karavánpihenő romjai felé, és Wylnurana tudja, mennyi idő múlva el is érik azt. A romok sűrű ködbe burkolózva várják őket a folyó túloldalán. Úgy néz ki ez a hely, mint egy évszázada nem járt volna itt senki: a megmaradt falrészeket futónövények lepik be, ami mozdítható és értékes volt, azt már rég elhordták. Örülhetnek, ha nem botlanak hárpiákba ezen az elhagyatott helyen. *
– A putykos pájték pákmány nyalja meg a hónaljam! Én elfáradtam! * Azzal le is ül egy útszéli kőre. *
– Azt mondom, ne is menjünk tovább! Amarra már a mocsár kezdődik, ide érzem a szagát! Az már teli van csattogó csoszadékokkal és bűzös bojtárlakókkal. * Igaz, ami igaz, ez már az ingovány széle, és hogy idáig eljussanak, hosszú utat kellett megtenniük. Itt az ideje pihenni. Meg persze inni. *
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-26 12:44:35
Üzenet elküldve: 2026-01-26 12:44:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Senki nem tartóztatja fel. A búcsúzáson hamar túlesnek. Csak Frandr áll elő egy kérdéssel. Thara gondolkozás nélkül, már mintha várta volna, hogy valaki rákérdezne, válaszol.*
-Annyit tudok, hogy egy sötételf és az orkok vezérének a jobbkeze. Sajnos nem volt szerencsénk találkozni vele.
*Pedig milyen találkozás is lehetett volna az. Talán Strat is köztük lehetne még. Az meg, hogy utána mi is történt volna, már nem biztos. Kínvallatások, ez a legjobb ötlete.
A válasz után a romok eltakarításában segít. Nincs egyedül. A zsoldosok segítségével eltakarítják a törmelékeket az útból. Az mellékes számára, hogy ezzel közben segít a máglya rakásában is.
Dolga végeztével nem is marad tovább. Míg a többiek tovább dolgoznak a máglyán, addig ő az ingovány felé veszi az irányt.*
*Senki nem tartóztatja fel. A búcsúzáson hamar túlesnek. Csak Frandr áll elő egy kérdéssel. Thara gondolkozás nélkül, már mintha várta volna, hogy valaki rákérdezne, válaszol.*
-Annyit tudok, hogy egy sötételf és az orkok vezérének a jobbkeze. Sajnos nem volt szerencsénk találkozni vele.
*Pedig milyen találkozás is lehetett volna az. Talán Strat is köztük lehetne még. Az meg, hogy utána mi is történt volna, már nem biztos. Kínvallatások, ez a legjobb ötlete.
A válasz után a romok eltakarításában segít. Nincs egyedül. A zsoldosok segítségével eltakarítják a törmelékeket az útból. Az mellékes számára, hogy ezzel közben segít a máglya rakásában is.
Dolga végeztével nem is marad tovább. Míg a többiek tovább dolgoznak a máglyán, addig ő az ingovány felé veszi az irányt.*
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-25 18:53:31
Üzenet elküldve: 2026-01-25 18:53:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Sok mindent mondhatna, mikor Natukoya elmondja, Raymond miként halt meg. "Méltó halál volt", "Sajnálom", "Legalább magával vitt valakit"... okolhatná magát, hiszen az ő parancsa nyomán került a harcos a warg útjába. Ám végül nem mond semmit, csak mélyet sóhajt, és bólint; csak akkor szólal meg, mikor Natukoya az italt említi.*
- Mindenképp.
*Kedve lenne már most leinni magát a sárga földig, de nincs sok kedve itt lenni, mikor megérkeznek a Romtáborba a mocsár dögevői. Így hát a sürgősebb dolgok felé fordítja figyelmét.
Kicsit sem bánja, hogy a mélységi inkább indulna. Mindenkinek jobb, ha kerül egy kis távolság a kettejük közé; ha később, nyugodtabb körülmények között újra találkoznak, Frandr majd eldöntheti, hogy mit kezdjen a másikkal. De egy dologgal Thara tartozik neki, és ezt még most be akarja hajtani.*
- Említetted a Vádlót. Ki ő, mit tudsz róla?
*Nem udvariaskodik, nem kertel, még csak fél szemnél többel nem is néz Tharára. Ha kielégítő választ kapott, nem is tartóztatja tovább a nőt, inkább menjen a maga dolgára. Ezután térnek csak rá a hullák dolgára; Frandr nem elemezget, csak tudomásul veszi, hogy a zsoldosok is segítenek majd.
Részt vesz a rakodásban, és most, hogy nem egy kihallgatás közepén van, már az ork hullákkal is picit alaposabban foglalkozik, kiveszi a részét a hullarablásból. Az ork vezér páncélján túl még ha talál sodronyinget, vértlemezeket, használható súlyozású és állapotú fegyvereket, akkor ezeket mind elrakja. Ork díszeket is magához vesz - wargfogak, nyakláncok, talizmánok, bármi, ami bizonyítékként szolgálhat, hogy kikkel küzdött meg ma.
Mire végeznek a máglya felrakásával, már ott áll ő is. Úgy rendezi el Raymond holttestét, hogy fegyverrel a kézben érjen a túlvilágra. Ezután csak fejet hajtva tiszteleg a halottaknak. Nem tart beszédet; a gondolatait, búcsúszavait megtartja magának, és csak akkor szólal meg, ha valaki más okot ad rá.
A ceremónia végeztével az orkok hullái felé bólint, megfontolja, hogy őket is elégesse. Az, hogy nem tesz így, nem a harag következménye, és nem is a közönyé. Egyszerűen csak túl fáradt hozzá, túlságosan megviselte ez a nap. Így miután búcsút vettek a halottaiktól, Drohin felé fordul.*
- Szar volt, de túléltük. Talán még valamikor összehoz minket az élet; ha így lesz, és nem megint egy ilyen romhalmazban teszi, akkor az első kört én állom.
*Egy halvány félmosolyra húzza száját, és kinyújtja jobbját.*
- Több ezüstöt és kevesebb vért, Aranyujjú.
*Ezzel a keserédes zsoldosáldással vesz búcsút, majd Natu felé pillant, és ha amaz készen áll az indulásra, akkor felkapja holmiját, hogy Arthenior felé vegye az irányt. Útközben persze még egy-két szóval, vagy biccentésekkel elbúcsúzik a többi zsoldostól is, de hacsak nem tartóztatják, akkor nem időzik sokat. Maga mögött akarja hagyni az Ingoványt, mielőtt rájuk esteledne.*
*Sok mindent mondhatna, mikor Natukoya elmondja, Raymond miként halt meg. "Méltó halál volt", "Sajnálom", "Legalább magával vitt valakit"... okolhatná magát, hiszen az ő parancsa nyomán került a harcos a warg útjába. Ám végül nem mond semmit, csak mélyet sóhajt, és bólint; csak akkor szólal meg, mikor Natukoya az italt említi.*
- Mindenképp.
*Kedve lenne már most leinni magát a sárga földig, de nincs sok kedve itt lenni, mikor megérkeznek a Romtáborba a mocsár dögevői. Így hát a sürgősebb dolgok felé fordítja figyelmét.
Kicsit sem bánja, hogy a mélységi inkább indulna. Mindenkinek jobb, ha kerül egy kis távolság a kettejük közé; ha később, nyugodtabb körülmények között újra találkoznak, Frandr majd eldöntheti, hogy mit kezdjen a másikkal. De egy dologgal Thara tartozik neki, és ezt még most be akarja hajtani.*
- Említetted a Vádlót. Ki ő, mit tudsz róla?
*Nem udvariaskodik, nem kertel, még csak fél szemnél többel nem is néz Tharára. Ha kielégítő választ kapott, nem is tartóztatja tovább a nőt, inkább menjen a maga dolgára. Ezután térnek csak rá a hullák dolgára; Frandr nem elemezget, csak tudomásul veszi, hogy a zsoldosok is segítenek majd.
Részt vesz a rakodásban, és most, hogy nem egy kihallgatás közepén van, már az ork hullákkal is picit alaposabban foglalkozik, kiveszi a részét a hullarablásból. Az ork vezér páncélján túl még ha talál sodronyinget, vértlemezeket, használható súlyozású és állapotú fegyvereket, akkor ezeket mind elrakja. Ork díszeket is magához vesz - wargfogak, nyakláncok, talizmánok, bármi, ami bizonyítékként szolgálhat, hogy kikkel küzdött meg ma.
Mire végeznek a máglya felrakásával, már ott áll ő is. Úgy rendezi el Raymond holttestét, hogy fegyverrel a kézben érjen a túlvilágra. Ezután csak fejet hajtva tiszteleg a halottaknak. Nem tart beszédet; a gondolatait, búcsúszavait megtartja magának, és csak akkor szólal meg, ha valaki más okot ad rá.
A ceremónia végeztével az orkok hullái felé bólint, megfontolja, hogy őket is elégesse. Az, hogy nem tesz így, nem a harag következménye, és nem is a közönyé. Egyszerűen csak túl fáradt hozzá, túlságosan megviselte ez a nap. Így miután búcsút vettek a halottaiktól, Drohin felé fordul.*
- Szar volt, de túléltük. Talán még valamikor összehoz minket az élet; ha így lesz, és nem megint egy ilyen romhalmazban teszi, akkor az első kört én állom.
*Egy halvány félmosolyra húzza száját, és kinyújtja jobbját.*
- Több ezüstöt és kevesebb vért, Aranyujjú.
*Ezzel a keserédes zsoldosáldással vesz búcsút, majd Natu felé pillant, és ha amaz készen áll az indulásra, akkor felkapja holmiját, hogy Arthenior felé vegye az irányt. Útközben persze még egy-két szóval, vagy biccentésekkel elbúcsúzik a többi zsoldostól is, de hacsak nem tartóztatják, akkor nem időzik sokat. Maga mögött akarja hagyni az Ingoványt, mielőtt rájuk esteledne.*
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-24 17:08:41
Üzenet elküldve: 2026-01-24 17:08:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Amikor felmerül a máglyarakás gondolata, Drohin szája furcsa ívbe húzódik. Nem ellenkezik, de láthatóan nem erre számított. Körbepillant a táboron, a romos paliszádon, az elszenesedett gerendákon - és nem utolsósorban, a hátrahagyott hullákon - majd tarkóját vakargatva fáradt sóhajt ereszt meg.*
- Azt hiszem… ez a legkevesebb, amit tehetünk a halottakért.
*A hangja szomorkás, mégis mintha a cinizmus egy halovány foszlánya ott bújna minden egyes szava mögött. Mindenesetre egy-egy kézmozdulattal és néhány hangosan elordított paranccsal már munkára is utasítja az embereit.
A fa összegyűjtése meglepően gyorsan megy. Innentől senkit sem zavar, ha az amúgy is romos paliszádból, vagy a falon belüli sérült fastruktúrákból eltűnik egy-egy gerenda, vagy deszka. Ami eddig fedezék volt, most tüzelő lesz. Ebben a munkában Thara is jól jár: kellemeset a hasznossal alapon a torlaszt is eltakarítják arról a falszakaszról, ahol a csapat először megérkezett erre az elátkozott helyre. Ha nem segít a máglyarakásban, senki nem tartja fel. Ha így dönt, búcsúszóul néhány bajtársias bólintást kap, semmi többet.
A máglyák hamar elkészülnek. A fa kissé nedves, de a romok bőségesek és a megmaradt szesz is elég ahhoz, hogy a lángok gond nélkül életre keljenek. A zsoldosok rendet tartanak: a máglyákra kizárólag a saját halottaik kerülnek. Raymond is közéjük tartozik.
Az ork tetemek más sorsra jutnak. A zsoldosok módszeresen kifosztják mindet: fegyver, erszény, bármi, ami mozdítható. Néhány testet kisebb halmokba hordanak, másokat ott hagynak, ahol elestek. Nem gyújtanak nekik tüzet. Nem mondanak fölöttük szót. Nem érdekli őket a végső tisztességük.*
*Amikor felmerül a máglyarakás gondolata, Drohin szája furcsa ívbe húzódik. Nem ellenkezik, de láthatóan nem erre számított. Körbepillant a táboron, a romos paliszádon, az elszenesedett gerendákon - és nem utolsósorban, a hátrahagyott hullákon - majd tarkóját vakargatva fáradt sóhajt ereszt meg.*
- Azt hiszem… ez a legkevesebb, amit tehetünk a halottakért.
*A hangja szomorkás, mégis mintha a cinizmus egy halovány foszlánya ott bújna minden egyes szava mögött. Mindenesetre egy-egy kézmozdulattal és néhány hangosan elordított paranccsal már munkára is utasítja az embereit.
A fa összegyűjtése meglepően gyorsan megy. Innentől senkit sem zavar, ha az amúgy is romos paliszádból, vagy a falon belüli sérült fastruktúrákból eltűnik egy-egy gerenda, vagy deszka. Ami eddig fedezék volt, most tüzelő lesz. Ebben a munkában Thara is jól jár: kellemeset a hasznossal alapon a torlaszt is eltakarítják arról a falszakaszról, ahol a csapat először megérkezett erre az elátkozott helyre. Ha nem segít a máglyarakásban, senki nem tartja fel. Ha így dönt, búcsúszóul néhány bajtársias bólintást kap, semmi többet.
A máglyák hamar elkészülnek. A fa kissé nedves, de a romok bőségesek és a megmaradt szesz is elég ahhoz, hogy a lángok gond nélkül életre keljenek. A zsoldosok rendet tartanak: a máglyákra kizárólag a saját halottaik kerülnek. Raymond is közéjük tartozik.
Az ork tetemek más sorsra jutnak. A zsoldosok módszeresen kifosztják mindet: fegyver, erszény, bármi, ami mozdítható. Néhány testet kisebb halmokba hordanak, másokat ott hagynak, ahol elestek. Nem gyújtanak nekik tüzet. Nem mondanak fölöttük szót. Nem érdekli őket a végső tisztességük.*
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-20 21:40:08
Üzenet elküldve: 2026-01-20 21:40:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*A mester egy darabig csak áll ott, nem is igen tudja hogy miféle fennforgást okozhatott az a bizonyos medál, a fogollyal pedig eleve nem is tudott igazán mit kezdeni, hisz ő nem tudott volna igazán jókat kérdezni tőle, s így az ami ezután történik sem lepi meg igazán. Sőt az lepi meg, hogy ilyen sokáig kihúzta ez a vadállat. Ahogy a fej elválik a testtől, ő maga félreköp a földre, egyáltalán nem bánja hogy itt ért véget az útja.*
-Egy wargot terített le, meg gondolom az orkot ia hátáról, alatta találtam meg.
*Hálásan bólint Drohin szavaira, a bájitalokat pedig szintén alázattal fogadja, és elteszi ami maradt neki.*
-Majd iszunk rá egyet.
*Teszi még hozzá, közben pedig kíváncsian figyeli, hogy miféle fegyvert kap Frandr'd. Ugyan ő nincs igazán oda a pengékért és hideg acélokért, de annyi szeme van a mesterséghez, hogy lássa ami minőségi munka. Nála bizonyára jobb helyen van, mint Natunál az egyszer biztos.*
-Rendben. Óvatos légy, sok szerencsét a tanáccsal.
*Legyen ez a tanács bármi, Natu nem igazán ismeri ezeket a politikai szerveződéseket. Akárhogy is, elég szenvedést és halált látott ma már, több haragot nem kíván szítani magában egyelőre, úgyhogy jókívánságokkal búcsúszik el Tharától. A nomád harcos szavaira csak kurtán biccent. Ez a legkevesebb, hogy segít máglyát rakni a halottaknak, ha már az életüket adták értük.*
-Remélem nincs több ork őrjárat a közelben, egy darabig meglennék a pofájuk nélkül.
*A mester egy darabig csak áll ott, nem is igen tudja hogy miféle fennforgást okozhatott az a bizonyos medál, a fogollyal pedig eleve nem is tudott igazán mit kezdeni, hisz ő nem tudott volna igazán jókat kérdezni tőle, s így az ami ezután történik sem lepi meg igazán. Sőt az lepi meg, hogy ilyen sokáig kihúzta ez a vadállat. Ahogy a fej elválik a testtől, ő maga félreköp a földre, egyáltalán nem bánja hogy itt ért véget az útja.*
-Egy wargot terített le, meg gondolom az orkot ia hátáról, alatta találtam meg.
*Hálásan bólint Drohin szavaira, a bájitalokat pedig szintén alázattal fogadja, és elteszi ami maradt neki.*
-Majd iszunk rá egyet.
*Teszi még hozzá, közben pedig kíváncsian figyeli, hogy miféle fegyvert kap Frandr'd. Ugyan ő nincs igazán oda a pengékért és hideg acélokért, de annyi szeme van a mesterséghez, hogy lássa ami minőségi munka. Nála bizonyára jobb helyen van, mint Natunál az egyszer biztos.*
-Rendben. Óvatos légy, sok szerencsét a tanáccsal.
*Legyen ez a tanács bármi, Natu nem igazán ismeri ezeket a politikai szerveződéseket. Akárhogy is, elég szenvedést és halált látott ma már, több haragot nem kíván szítani magában egyelőre, úgyhogy jókívánságokkal búcsúszik el Tharától. A nomád harcos szavaira csak kurtán biccent. Ez a legkevesebb, hogy segít máglyát rakni a halottaknak, ha már az életüket adták értük.*
-Remélem nincs több ork őrjárat a közelben, egy darabig meglennék a pofájuk nélkül.
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-20 16:34:39
Üzenet elküldve: 2026-01-20 16:34:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Az ork nagyon örül az ajándéknak. Ez a szerencséje. Nem is figyel oda, mikor Drohin kardja elővillan. A férfi gyors munkát végez. Thara meg sem lepődik. Már várta is, hogy vajon ki fogja a foglyot a másvilágra küldeni. Hasznos információt nem tudtak meg. Legalább is ami a zsoldosokat és Tharát illeti. Lehet Frandr még kérdezősködött volna de már nem lesz rá esélye. A medál is visszakerül hozzá. Hálásan bólint Drohin felé. Innentől ezt már ajándéknak fogja tekinteni.
~Vajon olyan varázsmedál ez, ami mindig visszatér valahogy a gazdájához?~
Itt felmerülhet a kérdés, hogy miért nem Frandrt tekintené akkor gazdájának. Hisz a tulajdonost ő ölte meg.
~Lehet mégsem olyan medalion ez.~
Attól viszont még örül neki. Tharát Raymond halála jobban meglepi. El is feledkezett a férfiről. Nem mintha sokat társalogtak volna. Nem is fűzi hozzá sok érzelem. Ellenben a zsoldosokat nagyon megkedvelte. A csata nagy részében mellettük harcolt. Persze, hogy a barátainak tartja őket.
Drohin előhoz egy díszes ládikót, benne értékes italokkal. A legszívesebben a zsoldosoknál hagyná a saját részét, de a jövő nem úgy fest, hogy megtehesse, hogy visszautasítsa az italokat.*
-Köszönjük szépen.
*Néz hálásan a zsoldosok vezérére. Még mielőtt Frandr és Natu bármit is csinálnának, hozzájuk fordul.*
-Én visszamegyek Artheniorba. A tanácsot újra figyelmeztetni kell az ork veszélyről.
*Úgy érzi ez itt a búcsú ideje. Hogy véglegesen azt nem tudja. A sors még összesodorhatja őket az útjuk során. Vagy lehetséges, hogy valamelyikőjük vele tartana. Visszafordul Drohinhoz.*
-Segítek a romokat elpakolni a bejárattól.
*Ajánlja fel a segítséget és ha kap néhány segítő kezet, akkor neki is lát. Ha kell egyedül is.*
*Az ork nagyon örül az ajándéknak. Ez a szerencséje. Nem is figyel oda, mikor Drohin kardja elővillan. A férfi gyors munkát végez. Thara meg sem lepődik. Már várta is, hogy vajon ki fogja a foglyot a másvilágra küldeni. Hasznos információt nem tudtak meg. Legalább is ami a zsoldosokat és Tharát illeti. Lehet Frandr még kérdezősködött volna de már nem lesz rá esélye. A medál is visszakerül hozzá. Hálásan bólint Drohin felé. Innentől ezt már ajándéknak fogja tekinteni.
~Vajon olyan varázsmedál ez, ami mindig visszatér valahogy a gazdájához?~
Itt felmerülhet a kérdés, hogy miért nem Frandrt tekintené akkor gazdájának. Hisz a tulajdonost ő ölte meg.
~Lehet mégsem olyan medalion ez.~
Attól viszont még örül neki. Tharát Raymond halála jobban meglepi. El is feledkezett a férfiről. Nem mintha sokat társalogtak volna. Nem is fűzi hozzá sok érzelem. Ellenben a zsoldosokat nagyon megkedvelte. A csata nagy részében mellettük harcolt. Persze, hogy a barátainak tartja őket.
Drohin előhoz egy díszes ládikót, benne értékes italokkal. A legszívesebben a zsoldosoknál hagyná a saját részét, de a jövő nem úgy fest, hogy megtehesse, hogy visszautasítsa az italokat.*
-Köszönjük szépen.
*Néz hálásan a zsoldosok vezérére. Még mielőtt Frandr és Natu bármit is csinálnának, hozzájuk fordul.*
-Én visszamegyek Artheniorba. A tanácsot újra figyelmeztetni kell az ork veszélyről.
*Úgy érzi ez itt a búcsú ideje. Hogy véglegesen azt nem tudja. A sors még összesodorhatja őket az útjuk során. Vagy lehetséges, hogy valamelyikőjük vele tartana. Visszafordul Drohinhoz.*
-Segítek a romokat elpakolni a bejárattól.
*Ajánlja fel a segítséget és ha kap néhány segítő kezet, akkor neki is lát. Ha kell egyedül is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1291-1310