Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1292. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-20 21:40:08
Üzenet elküldve: 2026-01-20 21:40:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*A mester egy darabig csak áll ott, nem is igen tudja hogy miféle fennforgást okozhatott az a bizonyos medál, a fogollyal pedig eleve nem is tudott igazán mit kezdeni, hisz ő nem tudott volna igazán jókat kérdezni tőle, s így az ami ezután történik sem lepi meg igazán. Sőt az lepi meg, hogy ilyen sokáig kihúzta ez a vadállat. Ahogy a fej elválik a testtől, ő maga félreköp a földre, egyáltalán nem bánja hogy itt ért véget az útja.*
-Egy wargot terített le, meg gondolom az orkot ia hátáról, alatta találtam meg.
*Hálásan bólint Drohin szavaira, a bájitalokat pedig szintén alázattal fogadja, és elteszi ami maradt neki.*
-Majd iszunk rá egyet.
*Teszi még hozzá, közben pedig kíváncsian figyeli, hogy miféle fegyvert kap Frandr'd. Ugyan ő nincs igazán oda a pengékért és hideg acélokért, de annyi szeme van a mesterséghez, hogy lássa ami minőségi munka. Nála bizonyára jobb helyen van, mint Natunál az egyszer biztos.*
-Rendben. Óvatos légy, sok szerencsét a tanáccsal.
*Legyen ez a tanács bármi, Natu nem igazán ismeri ezeket a politikai szerveződéseket. Akárhogy is, elég szenvedést és halált látott ma már, több haragot nem kíván szítani magában egyelőre, úgyhogy jókívánságokkal búcsúszik el Tharától. A nomád harcos szavaira csak kurtán biccent. Ez a legkevesebb, hogy segít máglyát rakni a halottaknak, ha már az életüket adták értük.*
-Remélem nincs több ork őrjárat a közelben, egy darabig meglennék a pofájuk nélkül.
*A mester egy darabig csak áll ott, nem is igen tudja hogy miféle fennforgást okozhatott az a bizonyos medál, a fogollyal pedig eleve nem is tudott igazán mit kezdeni, hisz ő nem tudott volna igazán jókat kérdezni tőle, s így az ami ezután történik sem lepi meg igazán. Sőt az lepi meg, hogy ilyen sokáig kihúzta ez a vadállat. Ahogy a fej elválik a testtől, ő maga félreköp a földre, egyáltalán nem bánja hogy itt ért véget az útja.*
-Egy wargot terített le, meg gondolom az orkot ia hátáról, alatta találtam meg.
*Hálásan bólint Drohin szavaira, a bájitalokat pedig szintén alázattal fogadja, és elteszi ami maradt neki.*
-Majd iszunk rá egyet.
*Teszi még hozzá, közben pedig kíváncsian figyeli, hogy miféle fegyvert kap Frandr'd. Ugyan ő nincs igazán oda a pengékért és hideg acélokért, de annyi szeme van a mesterséghez, hogy lássa ami minőségi munka. Nála bizonyára jobb helyen van, mint Natunál az egyszer biztos.*
-Rendben. Óvatos légy, sok szerencsét a tanáccsal.
*Legyen ez a tanács bármi, Natu nem igazán ismeri ezeket a politikai szerveződéseket. Akárhogy is, elég szenvedést és halált látott ma már, több haragot nem kíván szítani magában egyelőre, úgyhogy jókívánságokkal búcsúszik el Tharától. A nomád harcos szavaira csak kurtán biccent. Ez a legkevesebb, hogy segít máglyát rakni a halottaknak, ha már az életüket adták értük.*
-Remélem nincs több ork őrjárat a közelben, egy darabig meglennék a pofájuk nélkül.
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-20 16:34:39
Üzenet elküldve: 2026-01-20 16:34:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Az ork nagyon örül az ajándéknak. Ez a szerencséje. Nem is figyel oda, mikor Drohin kardja elővillan. A férfi gyors munkát végez. Thara meg sem lepődik. Már várta is, hogy vajon ki fogja a foglyot a másvilágra küldeni. Hasznos információt nem tudtak meg. Legalább is ami a zsoldosokat és Tharát illeti. Lehet Frandr még kérdezősködött volna de már nem lesz rá esélye. A medál is visszakerül hozzá. Hálásan bólint Drohin felé. Innentől ezt már ajándéknak fogja tekinteni.
~Vajon olyan varázsmedál ez, ami mindig visszatér valahogy a gazdájához?~
Itt felmerülhet a kérdés, hogy miért nem Frandrt tekintené akkor gazdájának. Hisz a tulajdonost ő ölte meg.
~Lehet mégsem olyan medalion ez.~
Attól viszont még örül neki. Tharát Raymond halála jobban meglepi. El is feledkezett a férfiről. Nem mintha sokat társalogtak volna. Nem is fűzi hozzá sok érzelem. Ellenben a zsoldosokat nagyon megkedvelte. A csata nagy részében mellettük harcolt. Persze, hogy a barátainak tartja őket.
Drohin előhoz egy díszes ládikót, benne értékes italokkal. A legszívesebben a zsoldosoknál hagyná a saját részét, de a jövő nem úgy fest, hogy megtehesse, hogy visszautasítsa az italokat.*
-Köszönjük szépen.
*Néz hálásan a zsoldosok vezérére. Még mielőtt Frandr és Natu bármit is csinálnának, hozzájuk fordul.*
-Én visszamegyek Artheniorba. A tanácsot újra figyelmeztetni kell az ork veszélyről.
*Úgy érzi ez itt a búcsú ideje. Hogy véglegesen azt nem tudja. A sors még összesodorhatja őket az útjuk során. Vagy lehetséges, hogy valamelyikőjük vele tartana. Visszafordul Drohinhoz.*
-Segítek a romokat elpakolni a bejárattól.
*Ajánlja fel a segítséget és ha kap néhány segítő kezet, akkor neki is lát. Ha kell egyedül is.*
*Az ork nagyon örül az ajándéknak. Ez a szerencséje. Nem is figyel oda, mikor Drohin kardja elővillan. A férfi gyors munkát végez. Thara meg sem lepődik. Már várta is, hogy vajon ki fogja a foglyot a másvilágra küldeni. Hasznos információt nem tudtak meg. Legalább is ami a zsoldosokat és Tharát illeti. Lehet Frandr még kérdezősködött volna de már nem lesz rá esélye. A medál is visszakerül hozzá. Hálásan bólint Drohin felé. Innentől ezt már ajándéknak fogja tekinteni.
~Vajon olyan varázsmedál ez, ami mindig visszatér valahogy a gazdájához?~
Itt felmerülhet a kérdés, hogy miért nem Frandrt tekintené akkor gazdájának. Hisz a tulajdonost ő ölte meg.
~Lehet mégsem olyan medalion ez.~
Attól viszont még örül neki. Tharát Raymond halála jobban meglepi. El is feledkezett a férfiről. Nem mintha sokat társalogtak volna. Nem is fűzi hozzá sok érzelem. Ellenben a zsoldosokat nagyon megkedvelte. A csata nagy részében mellettük harcolt. Persze, hogy a barátainak tartja őket.
Drohin előhoz egy díszes ládikót, benne értékes italokkal. A legszívesebben a zsoldosoknál hagyná a saját részét, de a jövő nem úgy fest, hogy megtehesse, hogy visszautasítsa az italokat.*
-Köszönjük szépen.
*Néz hálásan a zsoldosok vezérére. Még mielőtt Frandr és Natu bármit is csinálnának, hozzájuk fordul.*
-Én visszamegyek Artheniorba. A tanácsot újra figyelmeztetni kell az ork veszélyről.
*Úgy érzi ez itt a búcsú ideje. Hogy véglegesen azt nem tudja. A sors még összesodorhatja őket az útjuk során. Vagy lehetséges, hogy valamelyikőjük vele tartana. Visszafordul Drohinhoz.*
-Segítek a romokat elpakolni a bejárattól.
*Ajánlja fel a segítséget és ha kap néhány segítő kezet, akkor neki is lát. Ha kell egyedül is.*
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-17 15:34:08
Üzenet elküldve: 2026-01-17 15:34:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Ahogy az ork üvöltözni kezd, Frandr nem zavartatja magát, befejezi mondanivalóját. Ám Tharát úgy tűnik, nem hatja meg a dolog. Egy dolog menti meg attól, hogy tettlegességig fajuljanak a dolgok: beszéde egyszerűen túl zavaros, túl összefüggéstelen ahhoz, hogy a férfi ténylegesen értse, min is kéne megsértődnie. Frandr arcáról könnyedén le lehet olvasni, ahogy a dühöt felváltja a zavarodottság; kisvártatva már úgy nézi a mélységit, mint aki tűnődik, amaz nem lázas-e véletlenül.*
~Talán valaki eltalálta a fejét.~
*Ám van egy másik eshetőség is. Meglehet, hogy a kormos tényleg végképp hülyének néz itt mindenkit. Az egész abból indult, hogy míg Frandr a sebesülteken próbált segíteni, addig Thara a vezér hulláját fosztotta ki; a zsoldos halálánál is ő volt közelebb, neki lett volna lehetősége közbeavatkozni. Nem tette - sőt, szinte szeme sem rebbent a halál nyomán. Most pedig még ő beszél nagy kebelbarátságról?
Találkozott már ilyen szerzetekkel életében. Akiknek a 'becsület' csak egy szó, a 'barátság' egy képzet, melyet pajzsként használhatnak. Akik úgy járják a világot, mintha arctalan viaszbábukkal lennének körülvéve, és mindenki más csak az ő kedvükért, dicsőségükért, történetüknek gazdagításáért létezne. Akiknek tényleg arcizma sem rezzen, ha a szemük előtt meghal valaki; akiknek egy értelmes lény koponyája trófea. Akiknek nincs valódi veszélyérzetük, és gondolkozás nélkül sodorják magukat és másokat gyilkos helyzetekbe.
És az ösztönei mindig azt súgták, maradjon minél távolabb tőlük.*
*Épp, hogy kezdenének kiülni arcára gondolatai, mikor hirtelen villanást lát a szeme sarkából. Megrezzen, ösztönösen hátralép egyet, de a penge az orkot célozza. Nincs is lehetősége közbeavatkozni, az fogoly feje elhagyja testét, és szinte még földet sem ért, de Drohin már az amulett tulajdonjogán viccelődik. Máskor, más helyzetben talán ő is egy pillanat alatt túllépne a halálon, ám most pár másodpercig csak szürkésfehér hajszínnel bámul.
Natukoya szavaira eszmél csak fel, és hirtelen elönti a szégyen. Akkor gondolt legutóbb a másik harcosra, mikor elküldte, hogy állítson meg egy wargot. Akkor halt meg, vagy később? Nem tudja. Éles fájdalom, ahogy jobbján körmei a tenyerébe vájnak.*
- Hogyan?
*Kérdezi rekedtes hangon az óriást. Egyértelmű, hogy mit kérdez: hogy halt meg? Hirtelen muszáj tudnia. Ám aligha lesz lehetősége hosszú választ adnia az óriásnak: Drohin nem lassít, nem áll meg. Ahogy Hragar odaér a ládával, csak egyszer szólal meg, halkan, szavait Natukoyához intézve.*
- Nem hagyjuk itt a dögevőknek. Elégetjük.
*Túl sok ígéretet szegett már meg ma, hogy ennek ne tegyen eleget. Innentől viszont amennyire tudja, háttérbe szorítja a szentimentalizmust, legalábbis amíg jelen vannak a zsoldosok. A ládához lépve elrak magának három italt. Ha rajta múlik, a többieknek is ugyanennyi jut; tekintete nem sok jót ígér bárkinek, aki a másik kárán többet akarna elvenni magának.
A pengét merev bólintással veszi át. Érzi, ahogy nyelőcsövét égeti az epe; egy pillanatig nem is szólal meg, nehogy a 'köszönöm'-ön túl valami más is előjöjjön. Az állapotát látva elővesz egy kendőt, és módszeresen tisztogatni kezdi, mielőtt visszahelyezné a tegezbe. Csak ezután közelíti meg újra Drohint.*
- Máglyát fogok rakni. Talán Natu is segít. A ti halottaitokkal mi lesz?
*Szavaiban ott van az ajánlat; ha a zsoldosok indulnának, az ő halottaikat is elégeti. És az is észrevehető, hogy Tharát nem említi, vele nem számol. Nem véletlen; látni sem akarja.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.17 15:36:42
*Ahogy az ork üvöltözni kezd, Frandr nem zavartatja magát, befejezi mondanivalóját. Ám Tharát úgy tűnik, nem hatja meg a dolog. Egy dolog menti meg attól, hogy tettlegességig fajuljanak a dolgok: beszéde egyszerűen túl zavaros, túl összefüggéstelen ahhoz, hogy a férfi ténylegesen értse, min is kéne megsértődnie. Frandr arcáról könnyedén le lehet olvasni, ahogy a dühöt felváltja a zavarodottság; kisvártatva már úgy nézi a mélységit, mint aki tűnődik, amaz nem lázas-e véletlenül.*
~Talán valaki eltalálta a fejét.~
*Ám van egy másik eshetőség is. Meglehet, hogy a kormos tényleg végképp hülyének néz itt mindenkit. Az egész abból indult, hogy míg Frandr a sebesülteken próbált segíteni, addig Thara a vezér hulláját fosztotta ki; a zsoldos halálánál is ő volt közelebb, neki lett volna lehetősége közbeavatkozni. Nem tette - sőt, szinte szeme sem rebbent a halál nyomán. Most pedig még ő beszél nagy kebelbarátságról?
Találkozott már ilyen szerzetekkel életében. Akiknek a 'becsület' csak egy szó, a 'barátság' egy képzet, melyet pajzsként használhatnak. Akik úgy járják a világot, mintha arctalan viaszbábukkal lennének körülvéve, és mindenki más csak az ő kedvükért, dicsőségükért, történetüknek gazdagításáért létezne. Akiknek tényleg arcizma sem rezzen, ha a szemük előtt meghal valaki; akiknek egy értelmes lény koponyája trófea. Akiknek nincs valódi veszélyérzetük, és gondolkozás nélkül sodorják magukat és másokat gyilkos helyzetekbe.
És az ösztönei mindig azt súgták, maradjon minél távolabb tőlük.*
*Épp, hogy kezdenének kiülni arcára gondolatai, mikor hirtelen villanást lát a szeme sarkából. Megrezzen, ösztönösen hátralép egyet, de a penge az orkot célozza. Nincs is lehetősége közbeavatkozni, az fogoly feje elhagyja testét, és szinte még földet sem ért, de Drohin már az amulett tulajdonjogán viccelődik. Máskor, más helyzetben talán ő is egy pillanat alatt túllépne a halálon, ám most pár másodpercig csak szürkésfehér hajszínnel bámul.
Natukoya szavaira eszmél csak fel, és hirtelen elönti a szégyen. Akkor gondolt legutóbb a másik harcosra, mikor elküldte, hogy állítson meg egy wargot. Akkor halt meg, vagy később? Nem tudja. Éles fájdalom, ahogy jobbján körmei a tenyerébe vájnak.*
- Hogyan?
*Kérdezi rekedtes hangon az óriást. Egyértelmű, hogy mit kérdez: hogy halt meg? Hirtelen muszáj tudnia. Ám aligha lesz lehetősége hosszú választ adnia az óriásnak: Drohin nem lassít, nem áll meg. Ahogy Hragar odaér a ládával, csak egyszer szólal meg, halkan, szavait Natukoyához intézve.*
- Nem hagyjuk itt a dögevőknek. Elégetjük.
*Túl sok ígéretet szegett már meg ma, hogy ennek ne tegyen eleget. Innentől viszont amennyire tudja, háttérbe szorítja a szentimentalizmust, legalábbis amíg jelen vannak a zsoldosok. A ládához lépve elrak magának három italt. Ha rajta múlik, a többieknek is ugyanennyi jut; tekintete nem sok jót ígér bárkinek, aki a másik kárán többet akarna elvenni magának.
A pengét merev bólintással veszi át. Érzi, ahogy nyelőcsövét égeti az epe; egy pillanatig nem is szólal meg, nehogy a 'köszönöm'-ön túl valami más is előjöjjön. Az állapotát látva elővesz egy kendőt, és módszeresen tisztogatni kezdi, mielőtt visszahelyezné a tegezbe. Csak ezután közelíti meg újra Drohint.*
- Máglyát fogok rakni. Talán Natu is segít. A ti halottaitokkal mi lesz?
*Szavaiban ott van az ajánlat; ha a zsoldosok indulnának, az ő halottaikat is elégeti. És az is észrevehető, hogy Tharát nem említi, vele nem számol. Nem véletlen; látni sem akarja.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.17 15:36:42
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-17 13:25:20
Üzenet elküldve: 2026-01-17 13:25:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Bár Frandr'd szavaiban van igazság, az orkot láthatóan nem hatják meg. Ficánkol tovább, térden állva is próbál felágaskodni, mígnem a páncélos törp egy határozott mozdulattal visszanyomja a földre. A zöldbőrű morog, hörög, és még azt sem hagyja, hogy a harcos végigmondja, amit elkezdett.*
- Hallgass, emberfajzat! *Üvölti közbe.* - Téged sem illet! Egyikőtöket sem!
*Amikor nem sokkal később a mélységi az ork nyakába akasztja a medált, a zöldbőrű először értetlenül fürkészi a nőt. Aztán a tekintete lassan lecsúszik a nyakában lógó vasdarabra. Szeme felcsillan. A harag mintha egy pillanatra kifolyna belőle. A testtartása meglazul, az arca megváltozik. Megilletődöttség ül ki rá, mintha megfeledkezne arról, hol van, és mi történik vele. Viszont nem élvezheti sokáig ezt a pillanatot. Drohin villámgyorsan mozdul. Kardja egyetlen ívben villan, és mire bárki felfogná a történteket, az ork feje már elválik a testétől. A test továbbra is a térdén marad.*
– Legalább boldogan halt meg. *Jegyzi meg a zsoldosvezér cinikusan, vállat vonva. Kardja hegyével leakasztja a medált a fej nélküli testről, majd kézbe veszi. Megforgatja, alaposan szemügyre veszi.*
- Azt hiszem, így az enyém lett. *Mondja vigyorogva.* - Valóban érdekes darab.
*Egy könnyed mozdulattal Thara felé dobja az amulettet.*
- A betyárbecsület része, hogy aki kapja, marja.
*Ezzel előhúzza a korábban is látott, ám már közel sem makulátlan selyemkendőt, és nyugodt mozdulatokkal törölgetni kezdi a kardját. Ekkor érkezik meg az óriás. Drohin a hír hallatán egy pillanatra felnéz a mesterre, majd szomorkásan megrázza a fejét.*
- Láttam… Ha ez vigasztal benneteket, a halála legalább nem volt hiábavaló.
*Mintha mi sem történt volna, visszacsúsztatja kardját a hüvelyébe, majd hangosan összecsapja a tenyerét.*
- Na akkor.
*Füttyent egyet.*
- Hragar! Hozd ide a szekérről a zöld szemes ládát! Meg azt a szép rövidkardot!
*Nem sokkal később fel is bukkan a nagydarab harcos. Vállán egy masszív láda, tetején zöld szem szimbólum. A másik kezében egy rövidkard, hüvelyében.*
- Tedd csak le ide.
*Int Drohin, Hragar pedig engedelmeskedik. A láda tompán puffan a földön. A zsoldosvezér előhúz egy tőrt, és felfeszíti a fedelet. Odabent kilenc üvegcse sorakozik, a köztük lévő rések finom szalmával kibélelve.*
- Gyógyitalok. *Mondja.* - A fáradozásaitokért. Osszátok el egymás közt.
*Ezután Frandr'd felé fordul, és felé nyújtja a rövidkardot.*
- Wegtoreni mesterpenge.
*Ha a harcos kihúzza, láthatja: Drohin nem hazudott. A markolat ütött-kopott, rászáradt vérfoltok csúfítják, de maga a penge kifogástalan. Tiszta, jól kiegyensúlyozott, mestermunka.*
- Remélem, ezzel lenyugszanak a kedélyek.
*Bár Frandr'd szavaiban van igazság, az orkot láthatóan nem hatják meg. Ficánkol tovább, térden állva is próbál felágaskodni, mígnem a páncélos törp egy határozott mozdulattal visszanyomja a földre. A zöldbőrű morog, hörög, és még azt sem hagyja, hogy a harcos végigmondja, amit elkezdett.*
- Hallgass, emberfajzat! *Üvölti közbe.* - Téged sem illet! Egyikőtöket sem!
*Amikor nem sokkal később a mélységi az ork nyakába akasztja a medált, a zöldbőrű először értetlenül fürkészi a nőt. Aztán a tekintete lassan lecsúszik a nyakában lógó vasdarabra. Szeme felcsillan. A harag mintha egy pillanatra kifolyna belőle. A testtartása meglazul, az arca megváltozik. Megilletődöttség ül ki rá, mintha megfeledkezne arról, hol van, és mi történik vele. Viszont nem élvezheti sokáig ezt a pillanatot. Drohin villámgyorsan mozdul. Kardja egyetlen ívben villan, és mire bárki felfogná a történteket, az ork feje már elválik a testétől. A test továbbra is a térdén marad.*
– Legalább boldogan halt meg. *Jegyzi meg a zsoldosvezér cinikusan, vállat vonva. Kardja hegyével leakasztja a medált a fej nélküli testről, majd kézbe veszi. Megforgatja, alaposan szemügyre veszi.*
- Azt hiszem, így az enyém lett. *Mondja vigyorogva.* - Valóban érdekes darab.
*Egy könnyed mozdulattal Thara felé dobja az amulettet.*
- A betyárbecsület része, hogy aki kapja, marja.
*Ezzel előhúzza a korábban is látott, ám már közel sem makulátlan selyemkendőt, és nyugodt mozdulatokkal törölgetni kezdi a kardját. Ekkor érkezik meg az óriás. Drohin a hír hallatán egy pillanatra felnéz a mesterre, majd szomorkásan megrázza a fejét.*
- Láttam… Ha ez vigasztal benneteket, a halála legalább nem volt hiábavaló.
*Mintha mi sem történt volna, visszacsúsztatja kardját a hüvelyébe, majd hangosan összecsapja a tenyerét.*
- Na akkor.
*Füttyent egyet.*
- Hragar! Hozd ide a szekérről a zöld szemes ládát! Meg azt a szép rövidkardot!
*Nem sokkal később fel is bukkan a nagydarab harcos. Vállán egy masszív láda, tetején zöld szem szimbólum. A másik kezében egy rövidkard, hüvelyében.*
- Tedd csak le ide.
*Int Drohin, Hragar pedig engedelmeskedik. A láda tompán puffan a földön. A zsoldosvezér előhúz egy tőrt, és felfeszíti a fedelet. Odabent kilenc üvegcse sorakozik, a köztük lévő rések finom szalmával kibélelve.*
- Gyógyitalok. *Mondja.* - A fáradozásaitokért. Osszátok el egymás közt.
*Ezután Frandr'd felé fordul, és felé nyújtja a rövidkardot.*
- Wegtoreni mesterpenge.
*Ha a harcos kihúzza, láthatja: Drohin nem hazudott. A markolat ütött-kopott, rászáradt vérfoltok csúfítják, de maga a penge kifogástalan. Tiszta, jól kiegyensúlyozott, mestermunka.*
- Remélem, ezzel lenyugszanak a kedélyek.
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-14 21:17:52
Üzenet elküldve: 2026-01-14 21:17:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*A mester göcsörtös ujjai keményen markolnak bele a warg bundájába, hogy odébb görgesse Raymond élettelen testéről a fenevadat, csak egy aprócska nyögés kíséri a mozdulatot. Egy pillanatra elnézi elesett társát, mielőtt átkutatná és elvenné a holmijait, neki már aligha lesz rájuk szüksége. Egyedül a láncot akasztja nyakába, mintegy emlékként a férfiről, aki bátran harcolt és életét adta a többiekért. Aztán szerencsére talál egy kést, amivel a fenséges állat bőrével kezd foglalatoskodni, ugyan nem valami ügyeskezű mesterember, egy állatot képes megnyúzni, még ha nem is a legszebb munka lesz a végére. A keze egészen áthül a munkától és a hideg vértől mire végez. A bundát összekötözi, és a többi holmival együtt a batyujához erősíti azokat majd a hátára veti. Kezét beletörli ugyan egyik rongyába, de így is vérfoltos karokkal, szipogó orral és kissé megtört ábrázattal tér vissza a többiekhez és a fogolyhoz. A történések nagyját hallja és látja csak, de ez is épp elég, hogy értse, hogy hányadán is állnak.*
-Raymond visszament a sárba.
*Mondja mély, keserű hangon a sötételfnek és a nomád harcosnak, meg persze mindenkinek aki hallja. Thara szavait azonban nem igazán tudja hová tenni, és ezt a feszültséget sem érti, hogy miből fakad. Fel is szalad a szemöldöke, hogy valamelyik zsoldosra mutogat és őt hívja barátjának, mikor Raymondot rajta kívül még csak nem is keresték. Ez bosszantja őt, az ork is bosszantja őt, az egész helyzet bosszantja. Véres ujjai önkéntelenül is megfeszülnek, akár a sebesen vágtázó vadlovak, úgy cikáznak fejében a gondolatok. Némelyik arról, hogy üsse-e meg a sötételfet arcátlansága miatt, megint mások pedig arról, hogy csak tűnjön el ebből a halálos lápból, de olyan is akad, amelyik a zsoldosok fejét követelik tőle. ~Hát ilyen volna a világ? Ilyen lelketlen minden teremtés?~ Érzi, hogy ki kell töltenie valakin vagy valamin ezt a felgyülemlett feszültséget, különben ki fog fakadni, akár egy gennyes kelés. Drohin korábban sem felelt neki, így őt fölöslegesnek is érzi kérdeznie bármiről, annak a késes elfnek pedig szíve szerint lecsavarná a fejét. Próbálja nyugtatni magát, nagyot sóhajt, s csak ott áll, várva hogy hová is fog kilyukadni ez az egész.*
*A mester göcsörtös ujjai keményen markolnak bele a warg bundájába, hogy odébb görgesse Raymond élettelen testéről a fenevadat, csak egy aprócska nyögés kíséri a mozdulatot. Egy pillanatra elnézi elesett társát, mielőtt átkutatná és elvenné a holmijait, neki már aligha lesz rájuk szüksége. Egyedül a láncot akasztja nyakába, mintegy emlékként a férfiről, aki bátran harcolt és életét adta a többiekért. Aztán szerencsére talál egy kést, amivel a fenséges állat bőrével kezd foglalatoskodni, ugyan nem valami ügyeskezű mesterember, egy állatot képes megnyúzni, még ha nem is a legszebb munka lesz a végére. A keze egészen áthül a munkától és a hideg vértől mire végez. A bundát összekötözi, és a többi holmival együtt a batyujához erősíti azokat majd a hátára veti. Kezét beletörli ugyan egyik rongyába, de így is vérfoltos karokkal, szipogó orral és kissé megtört ábrázattal tér vissza a többiekhez és a fogolyhoz. A történések nagyját hallja és látja csak, de ez is épp elég, hogy értse, hogy hányadán is állnak.*
-Raymond visszament a sárba.
*Mondja mély, keserű hangon a sötételfnek és a nomád harcosnak, meg persze mindenkinek aki hallja. Thara szavait azonban nem igazán tudja hová tenni, és ezt a feszültséget sem érti, hogy miből fakad. Fel is szalad a szemöldöke, hogy valamelyik zsoldosra mutogat és őt hívja barátjának, mikor Raymondot rajta kívül még csak nem is keresték. Ez bosszantja őt, az ork is bosszantja őt, az egész helyzet bosszantja. Véres ujjai önkéntelenül is megfeszülnek, akár a sebesen vágtázó vadlovak, úgy cikáznak fejében a gondolatok. Némelyik arról, hogy üsse-e meg a sötételfet arcátlansága miatt, megint mások pedig arról, hogy csak tűnjön el ebből a halálos lápból, de olyan is akad, amelyik a zsoldosok fejét követelik tőle. ~Hát ilyen volna a világ? Ilyen lelketlen minden teremtés?~ Érzi, hogy ki kell töltenie valakin vagy valamin ezt a felgyülemlett feszültséget, különben ki fog fakadni, akár egy gennyes kelés. Drohin korábban sem felelt neki, így őt fölöslegesnek is érzi kérdeznie bármiről, annak a késes elfnek pedig szíve szerint lecsavarná a fejét. Próbálja nyugtatni magát, nagyot sóhajt, s csak ott áll, várva hogy hová is fog kilyukadni ez az egész.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-14 17:03:52
Üzenet elküldve: 2026-01-14 17:03:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Sokat ettől az orktól sem tudnak meg, hacsak nem azt, hogy még mindig lehetnek kisebb-nagyobb ork törzsek, csapatok akik nem bővítik a légió létszámát. Ez azt is jelenti, hogy az ork főseregnek még van lehetősége ork harcos utánpótlásra. Nem fogadja jókedvűen a híreket, de ez van. A thargok már a segítségére vannak Artheniornak, még ha nem is közvetlenül segítik, de bízni bízhat bennük. Most már csak Arthenior városát kell felkészíteni a támadásra.
Gondolataiban már rég elhagyta az ingoványt, a tábort. Az ork üvöltése visszarángatja. Úgy tűnik tud valamit a medálról. Megkérdezné miért is olyan fontos ez a medál, de Frandr elintézi, hogy teljesen lejárassa az egész csapatot. Nem meglepődve néz rá, hanem csalódottan.*
-Szerintem megkaptad amit akartál, amiért a barátaink fizették meg az árát.
*Mutat az ork által megölt zsoldosra.*
-De legalább büszke lehetsz magadra. Kifogott rajtad egy ostoba ork.
*Mondja tárgyilagosan, dicsérve a megkötözött foglyukat. A medált leveszi és a fogolyhoz gyalogol. A medált az ork nyakába akasztja.*
-Ha kell vedd el a holttestétől. Tedd a barátaink áldozatát feleslegessé.
*Mondja Frandrnek, majd visszafordul az orkhoz.*
-Okos egy teremtés vagy.
*Azzal feláll és Drohinhoz közeledik.*
-Merre tudok a leghamarabb visszajutni az ösvényre és eljutni Artheniorba?
*Emlékszik az útra, de hátha a zsoldosok tudnak egy rövidebb utat mondani, talán még kíséretet is nyújtani.*
*Sokat ettől az orktól sem tudnak meg, hacsak nem azt, hogy még mindig lehetnek kisebb-nagyobb ork törzsek, csapatok akik nem bővítik a légió létszámát. Ez azt is jelenti, hogy az ork főseregnek még van lehetősége ork harcos utánpótlásra. Nem fogadja jókedvűen a híreket, de ez van. A thargok már a segítségére vannak Artheniornak, még ha nem is közvetlenül segítik, de bízni bízhat bennük. Most már csak Arthenior városát kell felkészíteni a támadásra.
Gondolataiban már rég elhagyta az ingoványt, a tábort. Az ork üvöltése visszarángatja. Úgy tűnik tud valamit a medálról. Megkérdezné miért is olyan fontos ez a medál, de Frandr elintézi, hogy teljesen lejárassa az egész csapatot. Nem meglepődve néz rá, hanem csalódottan.*
-Szerintem megkaptad amit akartál, amiért a barátaink fizették meg az árát.
*Mutat az ork által megölt zsoldosra.*
-De legalább büszke lehetsz magadra. Kifogott rajtad egy ostoba ork.
*Mondja tárgyilagosan, dicsérve a megkötözött foglyukat. A medált leveszi és a fogolyhoz gyalogol. A medált az ork nyakába akasztja.*
-Ha kell vedd el a holttestétől. Tedd a barátaink áldozatát feleslegessé.
*Mondja Frandrnek, majd visszafordul az orkhoz.*
-Okos egy teremtés vagy.
*Azzal feláll és Drohinhoz közeledik.*
-Merre tudok a leghamarabb visszajutni az ösvényre és eljutni Artheniorba?
*Emlékszik az útra, de hátha a zsoldosok tudnak egy rövidebb utat mondani, talán még kíséretet is nyújtani.*
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-13 11:26:24
Üzenet elküldve: 2026-01-13 11:26:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*A vallatás közben átnézi a hullákat, melyek létrejöttében neki is volt része. Pár érme, egy tőr, egy flaskányi pálinka - ha inni nem is, gyújtósnak jó lesz -, egyéb értéket nem talál. Viszont fontosabb számára, hogy visszaszerezte fegyvereit; hajítódárdájának hegyén kell majd kicsit kalapálni, élezni, de egyéb kár nem esett.
Az orkról hamar kiderül, hogy kevés válasszal tud szolgálni, és az is, hogy ez miért van. Mégis, pár hasznos információfoszlány előkerül.*
- Akkor a Világválasztó klánjai is felbolydultak. Ha a Hágó felé haladtok, vigyáznotok kell.
*Fordul egy pillanatra Drohin felé, részben azért, hogy elejét vegye a kiköpés miatti esetleges retorziónak.*
- A szekér miatt gondolom, nem kell mondanom, de ne az igáslovakon akarjatok spórolni. Remélem, bármi is van rajta, megérte ezt a balhét; ha inkább túladnátok rajta még a Hegységtől innen, ismerek pár kereskedőt, aki nem fog lehúzni. De ez a ti döntésetek, nem szólok bele.
*Sóhajt. Az hangjából egyértelmű, hogy nem áskálódik: amit mond, segítő szándékkal mondja - persze érdekli, hogy mi is van a szekéren, de nem eléggé, hogy túl sokat kockáztasson érte. Már így is elvonja figyelme egy részét, hogy legalább fél szeme mindig Rokharon legyen; kicsit sem bízik az elfben, és nem egy tőrrel a tarkójában akar meghalni.*
- Többé teszi az orkokat? Vagy csak egyesíti őket?
*Amit a fogoly a kürtszó hatalmáról mond, nem veszi túlságosan komolyan, ám mégis rákérdez. Ha egy üres legenda, egy jelkép, az egy dolog; összehozza az orkokat, de ettől még nem hagyhatják félre a katonai realitásokat, mint például az ellátmány, erődítmények, terep, morál. Így hát reméli, csak vakhit van az ork szavai mögött.
Ezután Thara is kérdez, és Frandr keze egy pillanatra összeszorul.*
~Hát persze, hogy nem mondott el mindent. Miért is mondta volna, elvégre csak egy kibaszott háborúról van szó.~
*Lő is egy pillantást a mélységi felé, melyből leginkább az "Erről még beszélünk." üzenetet lehet kiolvasni. Az ork pedig - az eddigi válaszait tekintve nem meglepő módon - pontosan annyit tud arról, hogy ki is az a Vádló, mint Frandr maga.
Viszont ezután roppant érdekes dolog történik. Frandr korábban csak annyit látott, hogy Thara kifosztotta a vezér hulláját; úgy volt vele, majd ezt később rendezik. Viszont ahogy követi az ork pillantását, látja, hogy bizony a mélységi trófeát is szerzett, és hirtelen haja több árnyalatnyit sötétedik.*
- Nyughass.
*Szól oda az orknak, ám szemei egy pillanatra sem hagyják el Tharát; tekintete fagyos, és ahogy felegyenesedve ismét megszólal, hangja sem sokkal melegebb.*
- Talán nem tolvaj, csak tudatlan.
*Szavait itt már egyértelműen Tharának szánja, habár harmadik személyben beszél róla, mintha csak az orkkal tárgyalná meg a helyzetet. Míg egyik keze sem közelít az övén tárolt fegyverekhez, szeme félreérthetetlen módon méri fel a másik tartását, fegyverzetét, a kettejük közti távolságot.*
- Thara talán nem tudja, hogy becsületsértést követ el. Hogy egy párbajban a vesztesről csak a győztes rendelkezhet. Hogy kívülállóként ha a vesztes kincseit elsajátítja, trófeaként viseli, azzal a győzelmet magát bitorolja; hogy ez egy kihívás, melyre a győztes csak újabb párbajjal felelhet.
*Népe és a legtöbb ork klán felettébb hasonlítanak, ami a párbajkultúrát illeti; talán hegyi orkokként ezek pont, hogy kivételt képeznek, de Frandrt ez nem érdekli. Tudja, számára mit jelent a becsület; azzal, amit Thara tett, egyszerre alacsonyítja le az ork vezért és Frandr magát, és a harcos türelme mára végleg elfogyott.*
- Talán nem tudja, hogy néz ki az, amit tett, és csak megőrizte számomra az amulettet. Ez esetben megbocsájtom neki a félreértést.
*Jobbját kinyújtja, és talán az ezt követő szavak nélkül is egyértelmű, hogy ezzel mit kér.*
- Most már nincs szükség az őrizgetésre, ide is adhatja.
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.13 11:30:52
*A vallatás közben átnézi a hullákat, melyek létrejöttében neki is volt része. Pár érme, egy tőr, egy flaskányi pálinka - ha inni nem is, gyújtósnak jó lesz -, egyéb értéket nem talál. Viszont fontosabb számára, hogy visszaszerezte fegyvereit; hajítódárdájának hegyén kell majd kicsit kalapálni, élezni, de egyéb kár nem esett.
Az orkról hamar kiderül, hogy kevés válasszal tud szolgálni, és az is, hogy ez miért van. Mégis, pár hasznos információfoszlány előkerül.*
- Akkor a Világválasztó klánjai is felbolydultak. Ha a Hágó felé haladtok, vigyáznotok kell.
*Fordul egy pillanatra Drohin felé, részben azért, hogy elejét vegye a kiköpés miatti esetleges retorziónak.*
- A szekér miatt gondolom, nem kell mondanom, de ne az igáslovakon akarjatok spórolni. Remélem, bármi is van rajta, megérte ezt a balhét; ha inkább túladnátok rajta még a Hegységtől innen, ismerek pár kereskedőt, aki nem fog lehúzni. De ez a ti döntésetek, nem szólok bele.
*Sóhajt. Az hangjából egyértelmű, hogy nem áskálódik: amit mond, segítő szándékkal mondja - persze érdekli, hogy mi is van a szekéren, de nem eléggé, hogy túl sokat kockáztasson érte. Már így is elvonja figyelme egy részét, hogy legalább fél szeme mindig Rokharon legyen; kicsit sem bízik az elfben, és nem egy tőrrel a tarkójában akar meghalni.*
- Többé teszi az orkokat? Vagy csak egyesíti őket?
*Amit a fogoly a kürtszó hatalmáról mond, nem veszi túlságosan komolyan, ám mégis rákérdez. Ha egy üres legenda, egy jelkép, az egy dolog; összehozza az orkokat, de ettől még nem hagyhatják félre a katonai realitásokat, mint például az ellátmány, erődítmények, terep, morál. Így hát reméli, csak vakhit van az ork szavai mögött.
Ezután Thara is kérdez, és Frandr keze egy pillanatra összeszorul.*
~Hát persze, hogy nem mondott el mindent. Miért is mondta volna, elvégre csak egy kibaszott háborúról van szó.~
*Lő is egy pillantást a mélységi felé, melyből leginkább az "Erről még beszélünk." üzenetet lehet kiolvasni. Az ork pedig - az eddigi válaszait tekintve nem meglepő módon - pontosan annyit tud arról, hogy ki is az a Vádló, mint Frandr maga.
Viszont ezután roppant érdekes dolog történik. Frandr korábban csak annyit látott, hogy Thara kifosztotta a vezér hulláját; úgy volt vele, majd ezt később rendezik. Viszont ahogy követi az ork pillantását, látja, hogy bizony a mélységi trófeát is szerzett, és hirtelen haja több árnyalatnyit sötétedik.*
- Nyughass.
*Szól oda az orknak, ám szemei egy pillanatra sem hagyják el Tharát; tekintete fagyos, és ahogy felegyenesedve ismét megszólal, hangja sem sokkal melegebb.*
- Talán nem tolvaj, csak tudatlan.
*Szavait itt már egyértelműen Tharának szánja, habár harmadik személyben beszél róla, mintha csak az orkkal tárgyalná meg a helyzetet. Míg egyik keze sem közelít az övén tárolt fegyverekhez, szeme félreérthetetlen módon méri fel a másik tartását, fegyverzetét, a kettejük közti távolságot.*
- Thara talán nem tudja, hogy becsületsértést követ el. Hogy egy párbajban a vesztesről csak a győztes rendelkezhet. Hogy kívülállóként ha a vesztes kincseit elsajátítja, trófeaként viseli, azzal a győzelmet magát bitorolja; hogy ez egy kihívás, melyre a győztes csak újabb párbajjal felelhet.
*Népe és a legtöbb ork klán felettébb hasonlítanak, ami a párbajkultúrát illeti; talán hegyi orkokként ezek pont, hogy kivételt képeznek, de Frandrt ez nem érdekli. Tudja, számára mit jelent a becsület; azzal, amit Thara tett, egyszerre alacsonyítja le az ork vezért és Frandr magát, és a harcos türelme mára végleg elfogyott.*
- Talán nem tudja, hogy néz ki az, amit tett, és csak megőrizte számomra az amulettet. Ez esetben megbocsájtom neki a félreértést.
*Jobbját kinyújtja, és talán az ezt követő szavak nélkül is egyértelmű, hogy ezzel mit kér.*
- Most már nincs szükség az őrizgetésre, ide is adhatja.
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.13 11:30:52
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-12 18:07:50
Üzenet elküldve: 2026-01-12 18:07:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Az ork tekintete fel-alá cikázik a vallatók közt. Nem könyörög, nem alázkodik meg, de a kiemelt figyelmét egyértelműen Frandr'd érdemli ki. Talán mert ő kérdez a legtöbbet. Talán mert ő ölte meg a vezérét. A zöldbőrű egy darabig hallgat.
Eközben ahogy Frandr’d átkutatja korábbi áldozatait, sok mindent nem talál. Az egyik gyalogos ork fegyvere egy csorbult fejsze, a nyele repedt, túl sok csapást kapott már. A bőrvért alól durva vászonruha bukkan elő, átizzadva, vérrel összetapadva. Egy marék vegyes veretű érme kerül elő. Összesen 50 darab. A zsebekben szárított hús, avas szaggal, és egy kifúrt wargfog lóg bőrszíjon: primitív babona, nem több.
A következő, tapasztaltabb harcos már többet hordott magánál. Rövid kardja egyenes pengéjű, sokszor élezett, a markolat elkopott az ujjak alatt. Pajzsa állkapocs-motívummal van mázolva. A csizmában egy rejtett tőr lapul, a pengén rovátkák futnak végig. Egy kis bőrerszényben néhány arany lapul, vegyes, szintén idegen veretekkel, mindössze 30 darab, mellette egy agyagflaska ork pálinka, maró szaggal.
A harmadiknál, a menekülni próbáló warglovasnál még ennél is kevesebb az érték. A lándzsa durván kovácsolt, a hegén friss sérülések nyoma. A láncing kopott, a sisak hiányzik, a kard ívelt, rosszul kiegyensúlyozott darab. A holmija jelentéktelen: némi szárított hús, egy üres bőrerszény.
Végül fáradt sóhaj szakad fel a mellkasából, mintha egyetlen mozdulattal akarná lerázni magáról az egészet.*
- Nem tudok semmit a nomádjaidról. *Mondja végül, rekedt, meggyötört hangon.* - Mi hegyi klán vagyunk. A Nagy Hegységből jöttünk. Soha nem jártunk a pusztán. Épp arra vonultunk, amikor… *A tekintete akaratlanul is Drohinra siklik, amitől az összehúzza szemeit.* – Amikor találkoztunk velük. Grumn azt hitte, könnyű prédák vagytok. Tévedtünk.
*Egyet köp. Pontosan Drohin lába elé. A zsoldosvezér szája megrándul, ösztönösen hátrébb lép fél cipőhosszt.*
- A nomádjaid halottak. *Folytatja az ork, mintha tényt közölne, nem provokálna.* - Ha a kürtszó bezengi a világot, nincs erőd, ami ellenálljon a hordának.
*Felkuncog. Száraz, rövid hang, több benne a fáradtság, mint az öröm. Thara kérdésére értetlenül pillant fel. Egy pillanatig látszik rajta, hogy nem is érti, miről beszél.*
- Az én vezérem Grumn volt. *Mondja végül.* - De az emberfajzat megölte.
*Ekkor akad meg a szeme a mélységi nyakában lógó amuletten. A pillanat alatt eltorzul az arca. A fáradtság helyét vak düh váltja fel. Megfeszül, felrántaná magát, ha a kötelek és Borin páncélos keze nem tartaná a helyén.*
- Az a medál nem a tiéd, sötét szajha! *Üvölti.* - Nem illet téged! Mocskos tolvaj!
*Eközben Natukoyának végül sikerül legurítania a warg tetemét Raymond testéről. A bestia súlya tompán csapódik a sárba. Az egykori harcostárs holtteste alóla előbukkan: mozdulatlan, kihűlő hús, üveges tekintet. A páncél és a fegyverek levétele után már kevés méltóság marad benne, de egy halottat ez már aligha zavarhat.
A mester átkutatja. A fegyvereken és vérten túl egy erszény kerül elő pontosan 450 aranyyal, valamint két Világoskék varázsital.
A csata után hátramardt hullák közt bőven akad tőr. Rozsdás, csorbult, de akad köztük olyan is, amelyik még tartja az élét. Natukoya választ egyet és már neki is láthat a nyúzásnak.
A nyúzás nem szép munka. A kés először nehezen talál fogást a vastag bőrön. A szőr összeragad a vértől, a zsír csúszóssá teszi az ujjait. A bőr ellenáll, de végül enged. A hús alóla nedves hanggal válik el. A végeredmény messze nem tökéletes: itt-ott csorba, egyenetlen, de egyben marad. Használható. Meleg prém, vastag, nehéz.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.12 18:29:43
*Az ork tekintete fel-alá cikázik a vallatók közt. Nem könyörög, nem alázkodik meg, de a kiemelt figyelmét egyértelműen Frandr'd érdemli ki. Talán mert ő kérdez a legtöbbet. Talán mert ő ölte meg a vezérét. A zöldbőrű egy darabig hallgat.
Eközben ahogy Frandr’d átkutatja korábbi áldozatait, sok mindent nem talál. Az egyik gyalogos ork fegyvere egy csorbult fejsze, a nyele repedt, túl sok csapást kapott már. A bőrvért alól durva vászonruha bukkan elő, átizzadva, vérrel összetapadva. Egy marék vegyes veretű érme kerül elő. Összesen 50 darab. A zsebekben szárított hús, avas szaggal, és egy kifúrt wargfog lóg bőrszíjon: primitív babona, nem több.
A következő, tapasztaltabb harcos már többet hordott magánál. Rövid kardja egyenes pengéjű, sokszor élezett, a markolat elkopott az ujjak alatt. Pajzsa állkapocs-motívummal van mázolva. A csizmában egy rejtett tőr lapul, a pengén rovátkák futnak végig. Egy kis bőrerszényben néhány arany lapul, vegyes, szintén idegen veretekkel, mindössze 30 darab, mellette egy agyagflaska ork pálinka, maró szaggal.
A harmadiknál, a menekülni próbáló warglovasnál még ennél is kevesebb az érték. A lándzsa durván kovácsolt, a hegén friss sérülések nyoma. A láncing kopott, a sisak hiányzik, a kard ívelt, rosszul kiegyensúlyozott darab. A holmija jelentéktelen: némi szárított hús, egy üres bőrerszény.
Végül fáradt sóhaj szakad fel a mellkasából, mintha egyetlen mozdulattal akarná lerázni magáról az egészet.*
- Nem tudok semmit a nomádjaidról. *Mondja végül, rekedt, meggyötört hangon.* - Mi hegyi klán vagyunk. A Nagy Hegységből jöttünk. Soha nem jártunk a pusztán. Épp arra vonultunk, amikor… *A tekintete akaratlanul is Drohinra siklik, amitől az összehúzza szemeit.* – Amikor találkoztunk velük. Grumn azt hitte, könnyű prédák vagytok. Tévedtünk.
*Egyet köp. Pontosan Drohin lába elé. A zsoldosvezér szája megrándul, ösztönösen hátrébb lép fél cipőhosszt.*
- A nomádjaid halottak. *Folytatja az ork, mintha tényt közölne, nem provokálna.* - Ha a kürtszó bezengi a világot, nincs erőd, ami ellenálljon a hordának.
*Felkuncog. Száraz, rövid hang, több benne a fáradtság, mint az öröm. Thara kérdésére értetlenül pillant fel. Egy pillanatig látszik rajta, hogy nem is érti, miről beszél.*
- Az én vezérem Grumn volt. *Mondja végül.* - De az emberfajzat megölte.
*Ekkor akad meg a szeme a mélységi nyakában lógó amuletten. A pillanat alatt eltorzul az arca. A fáradtság helyét vak düh váltja fel. Megfeszül, felrántaná magát, ha a kötelek és Borin páncélos keze nem tartaná a helyén.*
- Az a medál nem a tiéd, sötét szajha! *Üvölti.* - Nem illet téged! Mocskos tolvaj!
*Eközben Natukoyának végül sikerül legurítania a warg tetemét Raymond testéről. A bestia súlya tompán csapódik a sárba. Az egykori harcostárs holtteste alóla előbukkan: mozdulatlan, kihűlő hús, üveges tekintet. A páncél és a fegyverek levétele után már kevés méltóság marad benne, de egy halottat ez már aligha zavarhat.
A mester átkutatja. A fegyvereken és vérten túl egy erszény kerül elő pontosan 450 aranyyal, valamint két Világoskék varázsital.
A csata után hátramardt hullák közt bőven akad tőr. Rozsdás, csorbult, de akad köztük olyan is, amelyik még tartja az élét. Natukoya választ egyet és már neki is láthat a nyúzásnak.
A nyúzás nem szép munka. A kés először nehezen talál fogást a vastag bőrön. A szőr összeragad a vértől, a zsír csúszóssá teszi az ujjait. A bőr ellenáll, de végül enged. A hús alóla nedves hanggal válik el. A végeredmény messze nem tökéletes: itt-ott csorba, egyenetlen, de egyben marad. Használható. Meleg prém, vastag, nehéz.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.12 18:29:43
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-10 14:09:01
Üzenet elküldve: 2026-01-10 14:09:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*A mesternek már az is öröm, hogy az ork látszólag megijed tőle. Többet valószínűleg egyébként sem tehetne az ügyért, hisz nem ért ő a vallatáshoz, s nem is kenyere az efféle erőszak. Helyette inkább a csatateret nézi át addig amíg társai sokkal hasznosabb dolgokat csinálnak, legalábbis szerintük. Ő a maga részéről igyekszik a csata hevétől forró testét lehűteni, remélhetőleg már nem lesz szükség arra a tűzre amit akkor érzett mikor az életére törtek. Szerencséjére talál egy wargot melynek nincs megégve a bundája, egy halálos találatot kapott csupán a jószág. Széles vigyorral a képén gyürkőzik neki, hogy leforgassa áldozatáról az állat tetemét, és csak ekkor látja meg, hogy bizony Raymond az a bizonyos áldozat. Egy pillanatra meg is áll, és megcsóválja a fejét. ~Szerencsétlenül jártál koma.~ Igaz nem ismerte régóta, de bajtársának tekintette, s most hogy a csata heve elült jobban van ideje rá, hogy feldolgozza ezt a veszteséget. Nem szívesen hagyná a zsoldosokra ezt a munkát, úgyhogy átkutatja a testét, fegyvereit, pajzsát és egyéb dolgait magához venné, ezzel is tisztelegve előtte. Saját fegyvere ugyan nincs, így nem tudja lefejteni a bundát a wargról, csak ha Raymondnál, vagy a közelben valahol talál egy tőrt. Ha sikerül neki, akkor levágná a bundát az állatról. Természetesen mivel nem ért hozzá, ezért nem is fogna neki komolyabb munkához vele, csak összekötözné hogy visszavigye a városba, s majd ott valami mesteremberrel készíttetne magának belőle egy prémet.*
*A mesternek már az is öröm, hogy az ork látszólag megijed tőle. Többet valószínűleg egyébként sem tehetne az ügyért, hisz nem ért ő a vallatáshoz, s nem is kenyere az efféle erőszak. Helyette inkább a csatateret nézi át addig amíg társai sokkal hasznosabb dolgokat csinálnak, legalábbis szerintük. Ő a maga részéről igyekszik a csata hevétől forró testét lehűteni, remélhetőleg már nem lesz szükség arra a tűzre amit akkor érzett mikor az életére törtek. Szerencséjére talál egy wargot melynek nincs megégve a bundája, egy halálos találatot kapott csupán a jószág. Széles vigyorral a képén gyürkőzik neki, hogy leforgassa áldozatáról az állat tetemét, és csak ekkor látja meg, hogy bizony Raymond az a bizonyos áldozat. Egy pillanatra meg is áll, és megcsóválja a fejét. ~Szerencsétlenül jártál koma.~ Igaz nem ismerte régóta, de bajtársának tekintette, s most hogy a csata heve elült jobban van ideje rá, hogy feldolgozza ezt a veszteséget. Nem szívesen hagyná a zsoldosokra ezt a munkát, úgyhogy átkutatja a testét, fegyvereit, pajzsát és egyéb dolgait magához venné, ezzel is tisztelegve előtte. Saját fegyvere ugyan nincs, így nem tudja lefejteni a bundát a wargról, csak ha Raymondnál, vagy a közelben valahol talál egy tőrt. Ha sikerül neki, akkor levágná a bundát az állatról. Természetesen mivel nem ért hozzá, ezért nem is fogna neki komolyabb munkához vele, csak összekötözné hogy visszavigye a városba, s majd ott valami mesteremberrel készíttetne magának belőle egy prémet.*
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-09 13:12:53
Üzenet elküldve: 2026-01-09 13:12:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*A helyzet kezd feszült lenni Drohin és a kis csapatuk között. Ahogy Frandr, úgy Thara sem reagál gúnyosan, vagy éppen egyáltalán nem is, a zsoldosvezér szavaira. Mondaná, hogy foglalkozzon a többi elesett emberével, de az ork válaszai jobban érdeklik, mint hogy egy kis dologból nagy problémát csináljon. Első próbálkozásra nem kapnak semmi hasznos választ. Thara még azon is elgondolkodna, hogy lehet meg kellene sebezni a foglyot. Hátha az eredményre vezet. Egy orkból már sikerült egy kis információt kiszedni így. Tovább figyeli Frandrt. A férfi megint olyan kérdéseket tesz fel, amit ő is feltenne, szóval továbbra is csendben marad. Frandr utolsó kérdésére, amit az orknak feltett, ő is nagyon kíváncsi a válaszára. Viszont újra eszébe jut az ork akit ő kérdezett ki. Közben meg a puszta eseményei is. Emlékszik rá, hogy az ork akit ott kikérdeztek, nem kedvelte a Vádlót, sötételf léte miatt. Támad is egy ötlete.*
-Hogy hogy eltűritek a Vádlót vezetői pozíciójában?
*A kérdés rövid és szánt szándékkal nem is említi a Vádló mélységi mivoltát. Ezzel csak azt akarja megtudni, hogy találkoztak-e egyáltalán vele. Vagy hallottak-e róla valamit. Meg nem utolsó sorban tényleg érdekli.*
*A helyzet kezd feszült lenni Drohin és a kis csapatuk között. Ahogy Frandr, úgy Thara sem reagál gúnyosan, vagy éppen egyáltalán nem is, a zsoldosvezér szavaira. Mondaná, hogy foglalkozzon a többi elesett emberével, de az ork válaszai jobban érdeklik, mint hogy egy kis dologból nagy problémát csináljon. Első próbálkozásra nem kapnak semmi hasznos választ. Thara még azon is elgondolkodna, hogy lehet meg kellene sebezni a foglyot. Hátha az eredményre vezet. Egy orkból már sikerült egy kis információt kiszedni így. Tovább figyeli Frandrt. A férfi megint olyan kérdéseket tesz fel, amit ő is feltenne, szóval továbbra is csendben marad. Frandr utolsó kérdésére, amit az orknak feltett, ő is nagyon kíváncsi a válaszára. Viszont újra eszébe jut az ork akit ő kérdezett ki. Közben meg a puszta eseményei is. Emlékszik rá, hogy az ork akit ott kikérdeztek, nem kedvelte a Vádlót, sötételf léte miatt. Támad is egy ötlete.*
-Hogy hogy eltűritek a Vádlót vezetői pozíciójában?
*A kérdés rövid és szánt szándékkal nem is említi a Vádló mélységi mivoltát. Ezzel csak azt akarja megtudni, hogy találkoztak-e egyáltalán vele. Vagy hallottak-e róla valamit. Meg nem utolsó sorban tényleg érdekli.*
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-08 22:10:08
Üzenet elküldve: 2026-01-08 22:10:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Thara dacos pillantását nem veszi észre, fel sem néz az ork lefogásából, de ha látná is, aligha érdekelné. Fontosabb, hogy a mélységi teszi, amit kell, és ennek köszönhetően hamarosan már az ork megkötözve, kipeckelve fekszik a földön.
Drohin válaszára lenne még mit mondania; sokkal egyszerűbb élete lett volna, ha az orkok csak állatok lennének, és a szituáció az emberből is ki tudja hozni a vadat. De végül csak megadóan bólint, és belül reméli, hogy legalább valaki a zsoldosok közül tanul az esetből.
Akárhogy is, idővel eljutnak a vallatáshoz, és akárhogy is remélte Frandr, nincs korai siker. Persze gyanította, hogy otthona neve nem lesz ismeretes az ork számára, hisz ő sem ismerte fel a klánt; távolabbról jöhettek, vagy talán nem is a pusztáról? Nem türelmetlenkedik, hosszasabb vallatásba kezd.
Ami a fogoly motiválását illeti, nem erőszakoskodik, nem próbálkozik kínzással. A fenyegetéseket is letudta már, így viszonylag korán csak egy egyszerű ígéretet tesz:*
- Ha mindenre a legjobb tudásod szerint, őszintén válaszolsz, talpon, fegyverrel a kezedben halhatsz meg. Nem itt, nem most, hanem majd ha kiértünk innen, és búcsút vettünk a zsoldosoktól. Ki tudja?
*Vállat von.*
- Talán alábecsüllek, és megbosszulod a vezéredet. Akár még el is menekülhetsz, ha legyőzöl. De mindenképp jobb halál, mintha odadobnálak az Orkevőnek, vagy hagynám, hogy a barátaim trófeát csináljanak a holttestedből.
*Tudja jól, hogy mennyit jelenthet akár egy elenyésző mennyiségű remény is; ezt próbálja most kihasználni. Miután vázolta a játékszabályokat, eleinte közvetlen relevanciájú kérdéseket tesz fel.*
- Csak ti portyáztatok a környéken, vagy voltak mások is? Figyelitek a többi városba tartó utakat? Kerestek valamit, vagy csak utazókat öltök zsákmányért?
*Ilyen és hasonló kérdésekkel próbálja kideríteni, hogy akár ők, akár a Wegtoren felé tartó zsoldosok veszélyben vannak-e. Persze nem gyors egymásutánban; kédez, megvárja a választ, és csak utána jön a következő.
Aztán témát vált.*
- Mekkora a sereg, mennyire egységes? Vannak klánok, akik külön utat járnak? Kik a vezéreitek?
*A Pusztán leélt élete révén jobban átlátja az ork klánok dinamikáját, mint legtöbben; ha alkalma nyílik rá, ezt próbálja hasznára fordítani. Konkrét klánokra kérdez rá, és érdekli, hogy az "erősebb warg baszik" elv mentén szerveződik-e a sereg.
Egy bizonyos ponton feláll, hogy összegyűjtse fegyverzetét - persze csak ha biztos benne, hogy az ork marad a seggén. Visszaszerzi tőrét a vezérből, kardját alóla, valamint a korábban eldobott hajítódárdáját is kirántja az orkból, akit megölt vele; mindezt csak azután teszi el, hogy letisztította őket.
Mivel a kihallgatás a kapuhoz közel történik, így mindehhez még hallótávon kívül sem kell mennie; onnan teszi fel a kérdéseit, ahol épp van. Kihasználva az alkalmat, át is nézi az általa megölt orkok holttesteit, bármi érték, információ, vagy hasznos tárgy után kutatva.
Végül visszatér, ezúttal a fogoly előtt leguggolva, és rátér a témára, ami számára a legfontosabb.*
- Salkhild ezerfős, erődített falu messze keletre a Pusztán; nem könnyű bevenni. Hallottál olyanról, hogy egy ilyet bevett a seregetek?
*A nomádok sorsára is rákérdez.*
- Hogy győztétek le a nomádokat? És miért vagy olyan biztos benne, hogy minket is legyőztök majd?
*Számos törzs lakta a Pusztát, és mind felettébb mozgékony; biztosan vannak túlélők. De ahelyett, hogy ezt taglalná, inkább ha tudja, dicsekvésre próbálja bírni az orkot.
Az egész vallatás során igyekszik minél kevesebbet reagálni. Figyeli az ork arckifejezéseit, próbálja megállapítani, hogy hazudik-e. Ha jelen van bárki más, aki végig figyelemmel kíséri a beszélgetést, akkor időnként velük is összenéz, némán kikérve a véleményüket.
Az már, hogy ezután mit csinál, az ork válaszaitól és társai cselekedeteitől is függ. Nem célja hagyni, hogy különösebben elhúzódjon a vallatás; végezni akar, mire a zsoldosok indulnának.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.08 22:12:25
*Thara dacos pillantását nem veszi észre, fel sem néz az ork lefogásából, de ha látná is, aligha érdekelné. Fontosabb, hogy a mélységi teszi, amit kell, és ennek köszönhetően hamarosan már az ork megkötözve, kipeckelve fekszik a földön.
Drohin válaszára lenne még mit mondania; sokkal egyszerűbb élete lett volna, ha az orkok csak állatok lennének, és a szituáció az emberből is ki tudja hozni a vadat. De végül csak megadóan bólint, és belül reméli, hogy legalább valaki a zsoldosok közül tanul az esetből.
Akárhogy is, idővel eljutnak a vallatáshoz, és akárhogy is remélte Frandr, nincs korai siker. Persze gyanította, hogy otthona neve nem lesz ismeretes az ork számára, hisz ő sem ismerte fel a klánt; távolabbról jöhettek, vagy talán nem is a pusztáról? Nem türelmetlenkedik, hosszasabb vallatásba kezd.
Ami a fogoly motiválását illeti, nem erőszakoskodik, nem próbálkozik kínzással. A fenyegetéseket is letudta már, így viszonylag korán csak egy egyszerű ígéretet tesz:*
- Ha mindenre a legjobb tudásod szerint, őszintén válaszolsz, talpon, fegyverrel a kezedben halhatsz meg. Nem itt, nem most, hanem majd ha kiértünk innen, és búcsút vettünk a zsoldosoktól. Ki tudja?
*Vállat von.*
- Talán alábecsüllek, és megbosszulod a vezéredet. Akár még el is menekülhetsz, ha legyőzöl. De mindenképp jobb halál, mintha odadobnálak az Orkevőnek, vagy hagynám, hogy a barátaim trófeát csináljanak a holttestedből.
*Tudja jól, hogy mennyit jelenthet akár egy elenyésző mennyiségű remény is; ezt próbálja most kihasználni. Miután vázolta a játékszabályokat, eleinte közvetlen relevanciájú kérdéseket tesz fel.*
- Csak ti portyáztatok a környéken, vagy voltak mások is? Figyelitek a többi városba tartó utakat? Kerestek valamit, vagy csak utazókat öltök zsákmányért?
*Ilyen és hasonló kérdésekkel próbálja kideríteni, hogy akár ők, akár a Wegtoren felé tartó zsoldosok veszélyben vannak-e. Persze nem gyors egymásutánban; kédez, megvárja a választ, és csak utána jön a következő.
Aztán témát vált.*
- Mekkora a sereg, mennyire egységes? Vannak klánok, akik külön utat járnak? Kik a vezéreitek?
*A Pusztán leélt élete révén jobban átlátja az ork klánok dinamikáját, mint legtöbben; ha alkalma nyílik rá, ezt próbálja hasznára fordítani. Konkrét klánokra kérdez rá, és érdekli, hogy az "erősebb warg baszik" elv mentén szerveződik-e a sereg.
Egy bizonyos ponton feláll, hogy összegyűjtse fegyverzetét - persze csak ha biztos benne, hogy az ork marad a seggén. Visszaszerzi tőrét a vezérből, kardját alóla, valamint a korábban eldobott hajítódárdáját is kirántja az orkból, akit megölt vele; mindezt csak azután teszi el, hogy letisztította őket.
Mivel a kihallgatás a kapuhoz közel történik, így mindehhez még hallótávon kívül sem kell mennie; onnan teszi fel a kérdéseit, ahol épp van. Kihasználva az alkalmat, át is nézi az általa megölt orkok holttesteit, bármi érték, információ, vagy hasznos tárgy után kutatva.
Végül visszatér, ezúttal a fogoly előtt leguggolva, és rátér a témára, ami számára a legfontosabb.*
- Salkhild ezerfős, erődített falu messze keletre a Pusztán; nem könnyű bevenni. Hallottál olyanról, hogy egy ilyet bevett a seregetek?
*A nomádok sorsára is rákérdez.*
- Hogy győztétek le a nomádokat? És miért vagy olyan biztos benne, hogy minket is legyőztök majd?
*Számos törzs lakta a Pusztát, és mind felettébb mozgékony; biztosan vannak túlélők. De ahelyett, hogy ezt taglalná, inkább ha tudja, dicsekvésre próbálja bírni az orkot.
Az egész vallatás során igyekszik minél kevesebbet reagálni. Figyeli az ork arckifejezéseit, próbálja megállapítani, hogy hazudik-e. Ha jelen van bárki más, aki végig figyelemmel kíséri a beszélgetést, akkor időnként velük is összenéz, némán kikérve a véleményüket.
Az már, hogy ezután mit csinál, az ork válaszaitól és társai cselekedeteitől is függ. Nem célja hagyni, hogy különösebben elhúzódjon a vallatás; végezni akar, mire a zsoldosok indulnának.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.08 22:12:25
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-07 19:49:49
Üzenet elküldve: 2026-01-07 19:49:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Drohin egy pillanatig nem szólal meg. Lepillant a földön fekvő testre, az egykori embere üveges szemére. Csípőre teszi a kezét, majd lassan megrázza a fejét.*
- Na látod... ebben igazad van.
*A hangja most már teljesen mentes minden korábbi derűtől.*
- Ezért sem utasítottam az embereimet, hogy hallgassanak rád. Ezek állatok. Szörnyek. Vagy ahogy mondtad… vadak. Attól, hogy beszélnek, még nem lesznek értelmesek.
*A zsoldosvezér tekintete egy rövid pillanatra Frandr'd hajára siklik. Láthatóan észreveszi a változást, a színek játékát, de nem kérdez. Most nem ez érdekli. Egy kézmozdulattal már adja is az utasításokat az embereinek: sebesültek, rend, őrszemek. A tábor lassan visszanyeri valamiféle működőképes formáját.
Az orkot közben könnyűszerrel megkötözik. A kezeit hátra, a csomók szorosak. A száj kipeckelése már nehezebben megy. Harapni próbál, ficánkol, morgó hangok törnek fel belőle, de a páncélkesztyűs kezekkel szemben nincs sok esélye. Végül ez is sikerül.
Thara átkutatja. Újabb fegyver nincs nála.
Natukoya felkiáltására a fogoly összerezzen. Rémület villan a szemében, ahogy az óriás felé pillant. Halk, akaratlan nyögés szakad fel belőle. Amikor Frandr'd leül az egykori vezére holttestére, az ork szemmel láthatóan nehezen viseli. Ficánkolni kezd, morog, viszont a kötelek jól tartanak.
Drohin ekkor csatlakozik hozzájuk. Rokhar ott áll mellette, kissé hátrébb az ütött-kopott nehézpáncélos Borin is, egyik kezével a csípőjén másikkal pedig kopott sisakját fogva.
Frandr'd feltételeire az ork végül bólint. Szúrós tekintettel, de bólint. Amikor kiveszik a pecket a szájából, nem próbálja elharapni a nyelvét. Oldalra köp, majd lassan, ocsmány vigyorral méri végig a társaságot.*
- Fogalmam sincs, miről pofázol, emberfajzat. A franc se tudja, ki az a Salkmicsoda. A nomádjaid pedig… *Felröhög, rekedten.* - Bizonyára mind halottak. Ahogy ti is azok lesztek.
*Közben Natukoya a csatatér másik felén jár. Nem mindegyik wargot érte el a tűz. A füst és a pernye között hamar talál egyet, amelynek bundája szinte ép. Egyetlen lándzsaszúrás csúfítja – pontos, halálos döfés, egyenesen a szívbe.
Ironikus módon ez az a bestia, amely alatt Raymond élettelen teste is hever.
A férfi arca sápadt, tekintete üveges. A test már hűl. Hogy Natukoya mit kezd ezzel a látvánnyal, a warggal, a hullával, vagy mindkettővel, az már kizárólag rajta múlik.*
*Drohin egy pillanatig nem szólal meg. Lepillant a földön fekvő testre, az egykori embere üveges szemére. Csípőre teszi a kezét, majd lassan megrázza a fejét.*
- Na látod... ebben igazad van.
*A hangja most már teljesen mentes minden korábbi derűtől.*
- Ezért sem utasítottam az embereimet, hogy hallgassanak rád. Ezek állatok. Szörnyek. Vagy ahogy mondtad… vadak. Attól, hogy beszélnek, még nem lesznek értelmesek.
*A zsoldosvezér tekintete egy rövid pillanatra Frandr'd hajára siklik. Láthatóan észreveszi a változást, a színek játékát, de nem kérdez. Most nem ez érdekli. Egy kézmozdulattal már adja is az utasításokat az embereinek: sebesültek, rend, őrszemek. A tábor lassan visszanyeri valamiféle működőképes formáját.
Az orkot közben könnyűszerrel megkötözik. A kezeit hátra, a csomók szorosak. A száj kipeckelése már nehezebben megy. Harapni próbál, ficánkol, morgó hangok törnek fel belőle, de a páncélkesztyűs kezekkel szemben nincs sok esélye. Végül ez is sikerül.
Thara átkutatja. Újabb fegyver nincs nála.
Natukoya felkiáltására a fogoly összerezzen. Rémület villan a szemében, ahogy az óriás felé pillant. Halk, akaratlan nyögés szakad fel belőle. Amikor Frandr'd leül az egykori vezére holttestére, az ork szemmel láthatóan nehezen viseli. Ficánkolni kezd, morog, viszont a kötelek jól tartanak.
Drohin ekkor csatlakozik hozzájuk. Rokhar ott áll mellette, kissé hátrébb az ütött-kopott nehézpáncélos Borin is, egyik kezével a csípőjén másikkal pedig kopott sisakját fogva.
Frandr'd feltételeire az ork végül bólint. Szúrós tekintettel, de bólint. Amikor kiveszik a pecket a szájából, nem próbálja elharapni a nyelvét. Oldalra köp, majd lassan, ocsmány vigyorral méri végig a társaságot.*
- Fogalmam sincs, miről pofázol, emberfajzat. A franc se tudja, ki az a Salkmicsoda. A nomádjaid pedig… *Felröhög, rekedten.* - Bizonyára mind halottak. Ahogy ti is azok lesztek.
*Közben Natukoya a csatatér másik felén jár. Nem mindegyik wargot érte el a tűz. A füst és a pernye között hamar talál egyet, amelynek bundája szinte ép. Egyetlen lándzsaszúrás csúfítja – pontos, halálos döfés, egyenesen a szívbe.
Ironikus módon ez az a bestia, amely alatt Raymond élettelen teste is hever.
A férfi arca sápadt, tekintete üveges. A test már hűl. Hogy Natukoya mit kezd ezzel a látvánnyal, a warggal, a hullával, vagy mindkettővel, az már kizárólag rajta múlik.*
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-06 20:45:22
Üzenet elküldve: 2026-01-06 20:45:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*A mesternek egészen megtetszik ez a név, amit a félreérthető tette nyomán kap a zsoldosok néhány tagjától. ~Orkevő.~ Széles vigyorral az arcán bólogat hozzá, a jövőben bizonyára így fog bemutatkozni. A kérdéseire senki sem felel, úgyhogy úgy van vele, hogy biztos nem olyan fontos ő, vagy más izgalmasabb dolgok kötik le a figyelmüket. Például az az ork, amelyik menekülés közben visszatámad arra a zsoldosra.*
-Szerencsétlen.
*Ismétli ő is Drohin szavait, és rosszallóan megrázza a fejét. Épp olyan pórul járt, mint akit vizelés közben kaptak el korábban a fal tetején. Azért olyan rettentő szomorúságot nem érez iránta, hisz nem is ismerte az óriás.*
-Azt ajánlom dalolj kicsi rigó, vagy téged is felzabállak.
*Kiáltja oda és közben öblösen röhög a legyőzöttre, neki egyébként nincs hozzá semmi kérdése, leginkább mert úgyse hinne neki mindegy mit mond. Meg aztán a közvetlen veszélynek úgy néz ki, hogy vége, újabb rohamtól aligha kell tartaniuk. De azért jobb a biztosra menni, úgyhogy elindul körbe nézni a csatatéren. Hogy maradt-e még éppen élő ork, netán a wargokból valamelyik túlélte-e. Jól jönne egy warg bunda a mesternek ebben a hidegben, meg az agyaraik is jó célt szolgálhatnának a jövőben, úgyhogy szemügyre veszi akad-e köztük amelyik felhasználható erre a célra. Már persze ha valaki nem csap le rájuk hamarabb. Az ork vallatását pedig a nála jóval tapasztaltabbakra bízza.*
*A mesternek egészen megtetszik ez a név, amit a félreérthető tette nyomán kap a zsoldosok néhány tagjától. ~Orkevő.~ Széles vigyorral az arcán bólogat hozzá, a jövőben bizonyára így fog bemutatkozni. A kérdéseire senki sem felel, úgyhogy úgy van vele, hogy biztos nem olyan fontos ő, vagy más izgalmasabb dolgok kötik le a figyelmüket. Például az az ork, amelyik menekülés közben visszatámad arra a zsoldosra.*
-Szerencsétlen.
*Ismétli ő is Drohin szavait, és rosszallóan megrázza a fejét. Épp olyan pórul járt, mint akit vizelés közben kaptak el korábban a fal tetején. Azért olyan rettentő szomorúságot nem érez iránta, hisz nem is ismerte az óriás.*
-Azt ajánlom dalolj kicsi rigó, vagy téged is felzabállak.
*Kiáltja oda és közben öblösen röhög a legyőzöttre, neki egyébként nincs hozzá semmi kérdése, leginkább mert úgyse hinne neki mindegy mit mond. Meg aztán a közvetlen veszélynek úgy néz ki, hogy vége, újabb rohamtól aligha kell tartaniuk. De azért jobb a biztosra menni, úgyhogy elindul körbe nézni a csatatéren. Hogy maradt-e még éppen élő ork, netán a wargokból valamelyik túlélte-e. Jól jönne egy warg bunda a mesternek ebben a hidegben, meg az agyaraik is jó célt szolgálhatnának a jövőben, úgyhogy szemügyre veszi akad-e köztük amelyik felhasználható erre a célra. Már persze ha valaki nem csap le rájuk hamarabb. Az ork vallatását pedig a nála jóval tapasztaltabbakra bízza.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-06 13:32:45
Üzenet elküldve: 2026-01-06 13:32:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Az eseményeken már nem sokat segíthet. Ő maga sem számított az ork ravaszságára, de ha jobban belegondol ő is ezt csinálta volna. Pontról pontra, szóval megérti az orkot. Az ami majd később ez miatt jöhet, annak már nem biztos, hogy örülni fog. Frandr utasítására a férfi, ha rá néz, akkor láthat egy, "te nekem nem parancsolsz" nézést, de attól még elmegy a kötélért. Nem azért meg a férfi kérte, hanem hogy le tudják kötözni az orkot. Míg Frandr lefogja az orkot, addig Thara biztosan megkötözi. Azért amennyire tudja, átkutatja az orkot, ha hagyja vagy Frandr le tudja annyira fogni, hogy átkutassa más fegyver után. Kár lenne engedni még egy ilyen incidenst. Mire Drohin megérkezik már egy megkötözött ork várja és egy halott bajtársa. Thara szótlan. Frandr válaszát elegendőnek tartja. Vele együtt az orknak adott kérdéseket is. Legszívesebben wargfejet keresne magának, de kíváncsi az ork válaszaira. Pont ezért is van itt. Ha már a haldokló orktól sokat nem tudott meg, legalább is az orkokról, hátha ez a jómadár nagyobb segítségükre lesz.*
*Az eseményeken már nem sokat segíthet. Ő maga sem számított az ork ravaszságára, de ha jobban belegondol ő is ezt csinálta volna. Pontról pontra, szóval megérti az orkot. Az ami majd később ez miatt jöhet, annak már nem biztos, hogy örülni fog. Frandr utasítására a férfi, ha rá néz, akkor láthat egy, "te nekem nem parancsolsz" nézést, de attól még elmegy a kötélért. Nem azért meg a férfi kérte, hanem hogy le tudják kötözni az orkot. Míg Frandr lefogja az orkot, addig Thara biztosan megkötözi. Azért amennyire tudja, átkutatja az orkot, ha hagyja vagy Frandr le tudja annyira fogni, hogy átkutassa más fegyver után. Kár lenne engedni még egy ilyen incidenst. Mire Drohin megérkezik már egy megkötözött ork várja és egy halott bajtársa. Thara szótlan. Frandr válaszát elegendőnek tartja. Vele együtt az orknak adott kérdéseket is. Legszívesebben wargfejet keresne magának, de kíváncsi az ork válaszaira. Pont ezért is van itt. Ha már a haldokló orktól sokat nem tudott meg, legalább is az orkokról, hátha ez a jómadár nagyobb segítségükre lesz.*
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-04 12:16:56
Üzenet elküldve: 2026-01-04 12:16:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Sem ott helyben, sem utólag nem tudja feldolgozni a történteket. Érzékszervei elárulják, kudarcot vallanak. Azt hiszi, közelebb van, mint valójában, mikor felkiált; úgy akarta időzíteni a dolgot, hogy alig legyen idő a kiáltás és a becsapódás között. Nem sikerül.
Tehetetlenül nézi végig, ahogy az ork, ki eddig fejvesztve menekült, most hirtelen a zsoldos felé néz, aki túl közel van, messze túl közel... késtávolságon belül, pedig kardja egyébként elég hosszú, hogy távol tartsa ellenfelét. És Frandr még mindig nincs ott; talán léptei lassultak?
Minden pillanat idegőrlő, minden pillanat egy évig tart, ahogy végignézi a csonttőr útját. Áthatol az mindenen; játszi könnyedséggel vágja át a bőrvértet, vagy talán áthatol egy résen a páncélban? A bordák sem állítják meg, utat talál, veszélyes magasságban.
És Frandr még mindig nincs ott, pedig tényleg azt hitte, jókor kiáltott, nem túl korán. Thara is emeli fegyverét, de a végkifejleten már nem változtat. Talán a sors is így akarta. Talán valaki behajtott egy tartozást; a zsoldos lelke az orkéért. Vagy talán csak véletlenek sokasága volt, és Frandr agya rendszert keres ott, ahol csak káosz van.*
*Mire eléri az orkot, már késő, túl késő, hogy bármin is változtasson. Földet sem ért, de már nyitja a száját, felüvölt.*
- FELCSER!
*De már nem számít. A zsoldoson most már senki sem segíthet; Frandr főleg nem, hisz az orkkal van elfoglalva.*
- Kötél. A zsákomban. Most.
*Parancsol Tharára. Hangja feszült, és korábbi terveivel ellentétben az orknak egy szót sem szól. Szíve szerint megölné, de értelmetlen pazarlás lenne. Ha végre kötélhez jut, akkor finomkodás nélkül kötözi hátra vele az ork kezeit. Eközben ha tudja, egy ronggyal kipeckeli az ork száját, hogy az ne tudja elharapni a saját nyelvét.
Talán ekkor ér oda Drohin és a többi zsoldos - vagy lehet, hogy ekkor még kézzel kell lefognia az orkot. Akárhogy is, a zsoldosvezér szavaira Frandr egy pillanatra lefagy. Hajszíne hirtelen feketével vegyülő, parázsló mélyvörös. Szeme, ahogy felnéz, könnyektől fénylik; arckifejezése torz, ádáz, gyűlölködő.
Egy pillanatra.*
~Beszív. Kifúj.~
*Mély levegő, egyszer, kétszer, háromszor. Aztán lassú, kimért, rekedtes szavakkal válaszol.*
- A sarokba szorított vad öl.
*Mellkasában ezer, meg ezer szó, érzés, gondolat, melyek küzdenek, hogy kitörhessenek. Bűntudat, szégyen, gyanakvás, hibáztatás. És Frandr nincs hozzászokva gondolatai leplezéséhez; hajszíne változásai végleg megnehezítették ezt. Ám most muszáj.*
- Eddig mi voltunk sarokba szorítva. Most ők. Mert nem hagytuk őket ledobni a fegyvert. Ettől féltem. Ezért kértem, hogy hagyjuk.
*És minden eddigi hősködésénél nehezebb, nagyobb személyes teljesítmény, hogy ennél többet nem mond. Elfojtja dühét, nem hibáztat, nem kérdez. Hangja fáradt, halk, fájdalommal teli. Hajszíne is már inkább szürke, mint vörös. Vállai megereszkednek. Mindig az utolsó halál fáj a legjobban; az, amit még megakadályozhatott volna.*
- Nézzük hát, mivel van dolgunk.
*Feltápászkodik, magával rángatva az eddigre remélhetőleg már hátraközötött kezű orkot. Nem megy messze, csak pár lépésnyivel, az ork vezér hullájához, ahol aztán térdre kényszeríti foglyát, majd ő maga is leül, egyenesen a vezér hullájára.*
- Egyezzünk meg valamiben. Én pontosan tudom, mit akarok tőled. Tudni akarom Salkhild sorsát, és hogy hova menekültek a puszta nomádjai. Ők *int a zsoldosok felé* mindezt magasról leszarják. Első körben őket kell meggyőznöd. Talán tudsz más portyázó csapatokról, vagy banditákról, kincsekről, faszom tudja.
*Itt mélyen az ork szemébe néz.*
- De egy dolgot megígérhetek. Ha nekik okozol csalódást, csak megkínoznak, megölnek. Viszont én pontosan tudom, hol van az Alvilág kapuja. Megjártam. Nincs messze.
*A többieknek feltűnhet, hogy minden szavát teljes meggyőződéssel mondja ki. Ködköpenye és a vállain derengő szemű rémfarkaskoponyák tanúskodnak szavai igazáról.*
- Ha hazudsz, ferdítesz, vagy akár csak egy sértés is elhagyja a szádat, személyesen rángatlak el oda, ahonnan még a te megfeketedett lelked sem tér vissza az őseidhez.
*Hangja egyenletes; nem hangos, de a teret betölti.*
- Most pedig háromra kiveszem a rongyot. Ne próbáld meg átharapni a nyelved; életben tudlak tartani. Tehát egy... kettő... három.
*Azzal úgy is tesz; háromra kirántja a rongyot, és innentől a pálya az orké, meg persze bárki másé, aki részt akar venni a vallatásban.*
*Sem ott helyben, sem utólag nem tudja feldolgozni a történteket. Érzékszervei elárulják, kudarcot vallanak. Azt hiszi, közelebb van, mint valójában, mikor felkiált; úgy akarta időzíteni a dolgot, hogy alig legyen idő a kiáltás és a becsapódás között. Nem sikerül.
Tehetetlenül nézi végig, ahogy az ork, ki eddig fejvesztve menekült, most hirtelen a zsoldos felé néz, aki túl közel van, messze túl közel... késtávolságon belül, pedig kardja egyébként elég hosszú, hogy távol tartsa ellenfelét. És Frandr még mindig nincs ott; talán léptei lassultak?
Minden pillanat idegőrlő, minden pillanat egy évig tart, ahogy végignézi a csonttőr útját. Áthatol az mindenen; játszi könnyedséggel vágja át a bőrvértet, vagy talán áthatol egy résen a páncélban? A bordák sem állítják meg, utat talál, veszélyes magasságban.
És Frandr még mindig nincs ott, pedig tényleg azt hitte, jókor kiáltott, nem túl korán. Thara is emeli fegyverét, de a végkifejleten már nem változtat. Talán a sors is így akarta. Talán valaki behajtott egy tartozást; a zsoldos lelke az orkéért. Vagy talán csak véletlenek sokasága volt, és Frandr agya rendszert keres ott, ahol csak káosz van.*
*Mire eléri az orkot, már késő, túl késő, hogy bármin is változtasson. Földet sem ért, de már nyitja a száját, felüvölt.*
- FELCSER!
*De már nem számít. A zsoldoson most már senki sem segíthet; Frandr főleg nem, hisz az orkkal van elfoglalva.*
- Kötél. A zsákomban. Most.
*Parancsol Tharára. Hangja feszült, és korábbi terveivel ellentétben az orknak egy szót sem szól. Szíve szerint megölné, de értelmetlen pazarlás lenne. Ha végre kötélhez jut, akkor finomkodás nélkül kötözi hátra vele az ork kezeit. Eközben ha tudja, egy ronggyal kipeckeli az ork száját, hogy az ne tudja elharapni a saját nyelvét.
Talán ekkor ér oda Drohin és a többi zsoldos - vagy lehet, hogy ekkor még kézzel kell lefognia az orkot. Akárhogy is, a zsoldosvezér szavaira Frandr egy pillanatra lefagy. Hajszíne hirtelen feketével vegyülő, parázsló mélyvörös. Szeme, ahogy felnéz, könnyektől fénylik; arckifejezése torz, ádáz, gyűlölködő.
Egy pillanatra.*
~Beszív. Kifúj.~
*Mély levegő, egyszer, kétszer, háromszor. Aztán lassú, kimért, rekedtes szavakkal válaszol.*
- A sarokba szorított vad öl.
*Mellkasában ezer, meg ezer szó, érzés, gondolat, melyek küzdenek, hogy kitörhessenek. Bűntudat, szégyen, gyanakvás, hibáztatás. És Frandr nincs hozzászokva gondolatai leplezéséhez; hajszíne változásai végleg megnehezítették ezt. Ám most muszáj.*
- Eddig mi voltunk sarokba szorítva. Most ők. Mert nem hagytuk őket ledobni a fegyvert. Ettől féltem. Ezért kértem, hogy hagyjuk.
*És minden eddigi hősködésénél nehezebb, nagyobb személyes teljesítmény, hogy ennél többet nem mond. Elfojtja dühét, nem hibáztat, nem kérdez. Hangja fáradt, halk, fájdalommal teli. Hajszíne is már inkább szürke, mint vörös. Vállai megereszkednek. Mindig az utolsó halál fáj a legjobban; az, amit még megakadályozhatott volna.*
- Nézzük hát, mivel van dolgunk.
*Feltápászkodik, magával rángatva az eddigre remélhetőleg már hátraközötött kezű orkot. Nem megy messze, csak pár lépésnyivel, az ork vezér hullájához, ahol aztán térdre kényszeríti foglyát, majd ő maga is leül, egyenesen a vezér hullájára.*
- Egyezzünk meg valamiben. Én pontosan tudom, mit akarok tőled. Tudni akarom Salkhild sorsát, és hogy hova menekültek a puszta nomádjai. Ők *int a zsoldosok felé* mindezt magasról leszarják. Első körben őket kell meggyőznöd. Talán tudsz más portyázó csapatokról, vagy banditákról, kincsekről, faszom tudja.
*Itt mélyen az ork szemébe néz.*
- De egy dolgot megígérhetek. Ha nekik okozol csalódást, csak megkínoznak, megölnek. Viszont én pontosan tudom, hol van az Alvilág kapuja. Megjártam. Nincs messze.
*A többieknek feltűnhet, hogy minden szavát teljes meggyőződéssel mondja ki. Ködköpenye és a vállain derengő szemű rémfarkaskoponyák tanúskodnak szavai igazáról.*
- Ha hazudsz, ferdítesz, vagy akár csak egy sértés is elhagyja a szádat, személyesen rángatlak el oda, ahonnan még a te megfeketedett lelked sem tér vissza az őseidhez.
*Hangja egyenletes; nem hangos, de a teret betölti.*
- Most pedig háromra kiveszem a rongyot. Ne próbáld meg átharapni a nyelved; életben tudlak tartani. Tehát egy... kettő... három.
*Azzal úgy is tesz; háromra kirántja a rongyot, és innentől a pálya az orké, meg persze bárki másé, aki részt akar venni a vallatásban.*
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-03 14:22:32
Üzenet elküldve: 2026-01-03 14:22:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Frandr'd kiáltására ezúttal megtorpan a zsoldos. A penge félúton megáll, a mozdulat megszakad. Egy pillanatig úgy tűnik, nincs szükség közbelépésre. A zsoldos értetlenül pillant a feléjük közeledő harcosra, mintha csak most fogná fel, mit is kér tőle.
A zöldbőrűben azonban ebben a szempillantásban valami eltörik.
Az arca torz grimaszba rándul, és éles, sikító hanggal veti magát előre. Nem hátrál, nem menekül többé. Támad, még egyszer utoljára. A zsoldos késve reagál. Kardját még maga elé rántaná, de az ork már ott van rajta. Egy recés csonttőr villan, oldalról hatol be, bordák között. A zsoldos elveszti az egyensúlyát, a földre zuhan. Az ork ráveti magát, és vad, kontrollálatlan mozdulatokkal csépelni kezdi.
Ha a csapat valóban élve akarja a zöldbőrűt, Frandr'd érkezése döntő. Teljes lendülettel sodorja le az orkot az áldozatáról, a földre viszi, és a kezeit könnyedén hátra tudja fogni. A csonttőr kicsúszik a zöldbőrű markából, tompán koppan a sárban. Az ork még vergődik néhány pillanatig, hörög, feszül, majd végül elernyed. Feladja.
Akárhogy is, a zsoldos már nem él. Sem ital, sem varázslat nem segít rajta. Üveges tekintettel fekszik a földön, mozdulatlanul.
Amikor az amulett a nyakába kerül, különös enyhülés fut végig rajta. Az apróbb fájdalmak, zúzódások, a csata maradék sajgása tompul, mintha lecsúszna róla. Nem gyógyul, inkább csak mintha az érzékei tűrnék jobban a fájdalmat.
Ami a közbelépését illeti, nincs rá szükség. Legalábbis első látásra ezt hiheti, ám az ork jó eséllyel őt is meglepi. Ha meg is próbál közbelépni, már nincs kit megmenteni. A halál gyorsabb volt.
Eközben Natukoyánál egészen más jelenet zajlik. Amikor a legyőzött ork fölé hajol, és látszólag rácuppan a tetemre, egy rekedt törphang csendül fel mögüle.*
- Teysus punnyadt pöcsére, micsoda borzalom!
*Morogja a törpe, és két lépést hátrál az óriástól. Bár ő maga még tartja magát, néhány zsoldos már nem egészen. Egy-kettő undorodva fordul el, mások öklendeznek. Valaki félhangosan odaszól: „Orkevő.” A név megtapad, legalábbis erre a napra. A kis performansz elég undorító ahhoz, hogy senki ne figyeljen oda arra, amikor Natukoya eltünteti az ivókürtöt.
A végén a társaság a fogoly köré gyűlik. Nem sokkal később megjelenik Drohin is. Az Aranyujjú faarccal méri végig az élettelen testet a földön. Aztán felegyenesedik, és rideg tekintettel pillant Frandr'dre és a többiekre.*
- Szegény Wyyggen.
*Fejét lassan megrázza.*
- Melegen ajánlom, hogy megérje ez a mocsok az emberem halálát.
*Szavai nem hangosak, de súlyosak. A csata valóban véget ért. A következmények viszont most kezdődnek.*
*Frandr'd kiáltására ezúttal megtorpan a zsoldos. A penge félúton megáll, a mozdulat megszakad. Egy pillanatig úgy tűnik, nincs szükség közbelépésre. A zsoldos értetlenül pillant a feléjük közeledő harcosra, mintha csak most fogná fel, mit is kér tőle.
A zöldbőrűben azonban ebben a szempillantásban valami eltörik.
Az arca torz grimaszba rándul, és éles, sikító hanggal veti magát előre. Nem hátrál, nem menekül többé. Támad, még egyszer utoljára. A zsoldos késve reagál. Kardját még maga elé rántaná, de az ork már ott van rajta. Egy recés csonttőr villan, oldalról hatol be, bordák között. A zsoldos elveszti az egyensúlyát, a földre zuhan. Az ork ráveti magát, és vad, kontrollálatlan mozdulatokkal csépelni kezdi.
Ha a csapat valóban élve akarja a zöldbőrűt, Frandr'd érkezése döntő. Teljes lendülettel sodorja le az orkot az áldozatáról, a földre viszi, és a kezeit könnyedén hátra tudja fogni. A csonttőr kicsúszik a zöldbőrű markából, tompán koppan a sárban. Az ork még vergődik néhány pillanatig, hörög, feszül, majd végül elernyed. Feladja.
Akárhogy is, a zsoldos már nem él. Sem ital, sem varázslat nem segít rajta. Üveges tekintettel fekszik a földön, mozdulatlanul.
Amikor az amulett a nyakába kerül, különös enyhülés fut végig rajta. Az apróbb fájdalmak, zúzódások, a csata maradék sajgása tompul, mintha lecsúszna róla. Nem gyógyul, inkább csak mintha az érzékei tűrnék jobban a fájdalmat.
Ami a közbelépését illeti, nincs rá szükség. Legalábbis első látásra ezt hiheti, ám az ork jó eséllyel őt is meglepi. Ha meg is próbál közbelépni, már nincs kit megmenteni. A halál gyorsabb volt.
Eközben Natukoyánál egészen más jelenet zajlik. Amikor a legyőzött ork fölé hajol, és látszólag rácuppan a tetemre, egy rekedt törphang csendül fel mögüle.*
- Teysus punnyadt pöcsére, micsoda borzalom!
*Morogja a törpe, és két lépést hátrál az óriástól. Bár ő maga még tartja magát, néhány zsoldos már nem egészen. Egy-kettő undorodva fordul el, mások öklendeznek. Valaki félhangosan odaszól: „Orkevő.” A név megtapad, legalábbis erre a napra. A kis performansz elég undorító ahhoz, hogy senki ne figyeljen oda arra, amikor Natukoya eltünteti az ivókürtöt.
A végén a társaság a fogoly köré gyűlik. Nem sokkal később megjelenik Drohin is. Az Aranyujjú faarccal méri végig az élettelen testet a földön. Aztán felegyenesedik, és rideg tekintettel pillant Frandr'dre és a többiekre.*
- Szegény Wyyggen.
*Fejét lassan megrázza.*
- Melegen ajánlom, hogy megérje ez a mocsok az emberem halálát.
*Szavai nem hangosak, de súlyosak. A csata valóban véget ért. A következmények viszont most kezdődnek.*
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-12-30 20:11:52
Üzenet elküldve: 2025-12-30 20:11:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Hát, ez az ork bizony úgy jár, ahogy kevesen szeretnének, még pedig betört koponyával a mester térdével való lehengerlő találkozás után. Őt már nem kell kikérdezni. Kicsit örül neki az óriás, mert már kezdett fáradni ebben a nagy küzdelemben, egy kocsmai bunyó az rendben van, de egy ilyen mondhatni erőd ostroma, még ha rozoga is ez az erőd, igencsak új élmény számára. Sokat kivesz belőle, és örül hogy vége van, na meg hogy túlélték, bár sajnos nem mindenki. Az orkokat nem sajnálja, minek jöttek ide? De Raymondot kicsit igen, igaz nem ismerte valami jól, de mégis együtt voltak a bajban. Ahogy a többi zsoldossal is, akik nem szúrták hátba őt az első adandó alkalommal. Az is meglehet, hogy ez az alkalom most fog eljönni, úgyhogy nem eresztheti le a védelmét mintha minden rendben lenne. A foglyokkal, már ha marad is egy, ő nem igazán foglalkozik, egyáltalán nem érdekli, hogy mi volt a céljuk vagy hogy miért pont ide jöttek, ő ennél sokkal egyszerűbb figura. A szerencsétlen tetemet azonban átkutatja, és úgy tűnik nem talál semmi érdekeset. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy eltegye a fogakat, de aztán igencsak gusztustalannak titulálja úgyhogy ezt elveti. De leginkább a vér az, ami meglepi. Letérdel hát, közelebb hajol és megszagolja, mert nem hitte, hogy ennyire megsebezte volna ellenfelét, s az orra őt sosem csapná be. Ez bizony büdösnek büdös, de nem vér. Még közelebb hajol, és ujját belenyomja a folyadékba, hogy megkóstolhassa, majd csillogó szemekkel cuppan rá látszólag az ork tetemre. Bortól habzó szájjal emelkedik fel, és úgy röhög szétnézve a társaságra. Könnyen tűnhet úgy, hogy tényleg elment az esze, és lakmározik a halott ellenségből. Természetesen ha megtalálja az ital forrását, igyekszik ruhája alá rejteni, s csak később szándékozik alaposan megnézni magának, nehogy ezek a rosszarcúak megpróbálják meglopni. Ha mindezzel megvan lassan odasétál megmaradt társaihoz.*
-Jól vagytok? Micsoda diadal volt!
*Szemével pedig az aranyujjút igyekszik elkapni, hogy zengő hangján kérdezhessen tőle.*
-Tiszta a terep, főnök?
*Hát, ez az ork bizony úgy jár, ahogy kevesen szeretnének, még pedig betört koponyával a mester térdével való lehengerlő találkozás után. Őt már nem kell kikérdezni. Kicsit örül neki az óriás, mert már kezdett fáradni ebben a nagy küzdelemben, egy kocsmai bunyó az rendben van, de egy ilyen mondhatni erőd ostroma, még ha rozoga is ez az erőd, igencsak új élmény számára. Sokat kivesz belőle, és örül hogy vége van, na meg hogy túlélték, bár sajnos nem mindenki. Az orkokat nem sajnálja, minek jöttek ide? De Raymondot kicsit igen, igaz nem ismerte valami jól, de mégis együtt voltak a bajban. Ahogy a többi zsoldossal is, akik nem szúrták hátba őt az első adandó alkalommal. Az is meglehet, hogy ez az alkalom most fog eljönni, úgyhogy nem eresztheti le a védelmét mintha minden rendben lenne. A foglyokkal, már ha marad is egy, ő nem igazán foglalkozik, egyáltalán nem érdekli, hogy mi volt a céljuk vagy hogy miért pont ide jöttek, ő ennél sokkal egyszerűbb figura. A szerencsétlen tetemet azonban átkutatja, és úgy tűnik nem talál semmi érdekeset. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy eltegye a fogakat, de aztán igencsak gusztustalannak titulálja úgyhogy ezt elveti. De leginkább a vér az, ami meglepi. Letérdel hát, közelebb hajol és megszagolja, mert nem hitte, hogy ennyire megsebezte volna ellenfelét, s az orra őt sosem csapná be. Ez bizony büdösnek büdös, de nem vér. Még közelebb hajol, és ujját belenyomja a folyadékba, hogy megkóstolhassa, majd csillogó szemekkel cuppan rá látszólag az ork tetemre. Bortól habzó szájjal emelkedik fel, és úgy röhög szétnézve a társaságra. Könnyen tűnhet úgy, hogy tényleg elment az esze, és lakmározik a halott ellenségből. Természetesen ha megtalálja az ital forrását, igyekszik ruhája alá rejteni, s csak később szándékozik alaposan megnézni magának, nehogy ezek a rosszarcúak megpróbálják meglopni. Ha mindezzel megvan lassan odasétál megmaradt társaihoz.*
-Jól vagytok? Micsoda diadal volt!
*Szemével pedig az aranyujjút igyekszik elkapni, hogy zengő hangján kérdezhessen tőle.*
-Tiszta a terep, főnök?
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-12-30 14:37:13
Üzenet elküldve: 2025-12-30 14:37:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Thara biztonságban átkutathatja az ork vezért testét. Frandr szavaira a zsoldosok nem hallgatnak, viszont meglepődve tapasztalja, hogy az orkok igen. Ami nagy hiba a részükről, de ezzel most Thara nem foglalkozik. A vérrel áztatott sárba térdel és nekilát a kutatásnak. Tekintete végigfut az ork sebein.*
-Frandr jól elintézett.
*Bólogat nem tetszését kifejezve, de azt is nagyon jól tudja, hogy a fordított eset sem lenne szebb látvány. Kezei ügyesen mozognak a vértezeten, hogy eltávolítva azokat könnyebben hozzáférjen az értékes dolgokhoz. Elsőnek egy zsíros rongy kerül elő, amit vérfoltok borítanak.*
-Érdekes. Vajon a te véred van rajta?
*Nem tudja miért de elteszi a vászondarabot. Talán még hasznát veheti.
A másik dolog egy érdekes amulett. Formázása nem kifinomult, de ha jól veszi ki egy wargot ábrázol. Ahogy megemelné a medált, meglepődve tapasztalja, hogy sokkal nehezebb. Nem vészes, csak egy medáltól nem várna ekkora tömeget. Ezzel máris felkeltette az érdeklődését. Ujjai végig simulnak a zsinóron és óvatosan eltávolítja a halott vezér nyakáról az ékszert. Kezében még egyszer megforgatja, közelebbről is szemügyre veszi, majd a saját nyakába helyezi. Szeme még megakad egy kürtön. Jó öreg és gyakran használt darabnak látszik. Legszívesebben megfújná, de nem tartja jó ötletnek. Ha egy vezérnél van egy kürt, az egyértelmű mire szolgál. Most nyertek meg egy csatát, még az kellene, hogy többen jöjjenek, már ha még vannak orkok. A további keresgélés nem hoz nagyobb sikert. Az aranyat a sajátjaiéhoz dobja. A warg fogakat is egy darabik nézi.*
-Szereted a wargokat mi?
*Mondja félmosollyal a száján a holttestnek, majd az erszényt és a benne lévő fogakat is elteszi. Többet sajnos nem talált. Még féltérdre ereszkedve van, de már a csatateret figyeli. A harc helyét a mészárlás veszi át. Orkok hullanak, akik a megadták magukat, annak reményében, hogy élhetnek, de a zsoldosok máshogy döntenek. Fejét csóválva áll fel, veszi kezébe a kardját mikor észreveszi az orkot üldöző zsoldost és hallja Frandr hangját is. Kardját vissza akarta tenni az övére, de úgy tűnik, hogy még használnia kell. A zsoldos kardja és Frandr is egyszerre mozdulnak. Thara amilyen gyorsan csak tud közelebb lép és kardjával állja a zsoldos pengéjének útját. Ha sikeresen hárít a két kard éles hangon érnek egymáshoz.*
-Ő a mi fogjunk.
*Mondja a zsoldosnak, de nem fenyegetően. Sőt. Kifejezetten nyugodtan, még magát is meglepi. Egy tényt közöl vele.*
-Lenne hozzá pár kérdésünk.
*Ezt már az orkhoz fordulva mondja, de tájékoztatva a zsoldost is.*
*Thara biztonságban átkutathatja az ork vezért testét. Frandr szavaira a zsoldosok nem hallgatnak, viszont meglepődve tapasztalja, hogy az orkok igen. Ami nagy hiba a részükről, de ezzel most Thara nem foglalkozik. A vérrel áztatott sárba térdel és nekilát a kutatásnak. Tekintete végigfut az ork sebein.*
-Frandr jól elintézett.
*Bólogat nem tetszését kifejezve, de azt is nagyon jól tudja, hogy a fordított eset sem lenne szebb látvány. Kezei ügyesen mozognak a vértezeten, hogy eltávolítva azokat könnyebben hozzáférjen az értékes dolgokhoz. Elsőnek egy zsíros rongy kerül elő, amit vérfoltok borítanak.*
-Érdekes. Vajon a te véred van rajta?
*Nem tudja miért de elteszi a vászondarabot. Talán még hasznát veheti.
A másik dolog egy érdekes amulett. Formázása nem kifinomult, de ha jól veszi ki egy wargot ábrázol. Ahogy megemelné a medált, meglepődve tapasztalja, hogy sokkal nehezebb. Nem vészes, csak egy medáltól nem várna ekkora tömeget. Ezzel máris felkeltette az érdeklődését. Ujjai végig simulnak a zsinóron és óvatosan eltávolítja a halott vezér nyakáról az ékszert. Kezében még egyszer megforgatja, közelebbről is szemügyre veszi, majd a saját nyakába helyezi. Szeme még megakad egy kürtön. Jó öreg és gyakran használt darabnak látszik. Legszívesebben megfújná, de nem tartja jó ötletnek. Ha egy vezérnél van egy kürt, az egyértelmű mire szolgál. Most nyertek meg egy csatát, még az kellene, hogy többen jöjjenek, már ha még vannak orkok. A további keresgélés nem hoz nagyobb sikert. Az aranyat a sajátjaiéhoz dobja. A warg fogakat is egy darabik nézi.*
-Szereted a wargokat mi?
*Mondja félmosollyal a száján a holttestnek, majd az erszényt és a benne lévő fogakat is elteszi. Többet sajnos nem talált. Még féltérdre ereszkedve van, de már a csatateret figyeli. A harc helyét a mészárlás veszi át. Orkok hullanak, akik a megadták magukat, annak reményében, hogy élhetnek, de a zsoldosok máshogy döntenek. Fejét csóválva áll fel, veszi kezébe a kardját mikor észreveszi az orkot üldöző zsoldost és hallja Frandr hangját is. Kardját vissza akarta tenni az övére, de úgy tűnik, hogy még használnia kell. A zsoldos kardja és Frandr is egyszerre mozdulnak. Thara amilyen gyorsan csak tud közelebb lép és kardjával állja a zsoldos pengéjének útját. Ha sikeresen hárít a két kard éles hangon érnek egymáshoz.*
-Ő a mi fogjunk.
*Mondja a zsoldosnak, de nem fenyegetően. Sőt. Kifejezetten nyugodtan, még magát is meglepi. Egy tényt közöl vele.*
-Lenne hozzá pár kérdésünk.
*Ezt már az orkhoz fordulva mondja, de tájékoztatva a zsoldost is.*
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-12-29 22:39:20
Üzenet elküldve: 2025-12-29 22:39:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Próbálja elejét venni a mészárlásnak. Tán maga sem tudja, mi ezzel a célja: kegyelem, hogy megtarthasson még egy kicsit emberségéből? Vagy csak az égető tudat, hogy szüksége van egy fogolyra, akitől megtudhatja otthona sorsát? Mindkettő?
Akárhogy is, arckifejezésével együtt hajszíne is elsötétül, ahogy látja, hogy a zsoldosokat kiáltása kicsit sem mozgatta meg. Nem a megfelelő szavak, nem a megfelelő szájból. Fájóan ismerős érzés, hisz nem egyszer vallott már ilyen téren kudarcot.
Tudja, hogy miben jó. Tudja, hogy mire született. Az ork vezér fejéhez vágta, hogy az csak a pusztításhoz ért...*
~De különbözik tőlem bármiben is?~
*Szeretné azt hinni, hogy igen. Ég benne a bizonyítási vágy, ám ahogy újabb megmentésre szoruló élet kerül elé, igyekezetei ismét elégtelenek. A zsoldos sebei nem zárulnak össze, és ez nem olyan sérülés, amivel túlélné Wegtorenig. Brynda végül megmenti, de ha lehet, Frandr ezzel csak még tehetetlenebbnek érzi magát.
Körülnézve megpillantja Tharát, ahogy épp kifosztja a vezér hulláját, ám valami mást is észrevesz. Egy menekülő ork, aki felé épp egy zsoldos tart, felemelt pengével.
Nem gondolkozik, nem hezitál. Lép egyet, kettőt, aztán már rohan, teljes sebességgel dübörög az ork felé. Ha Thara felnéz, láthatja a kétségbeesést a harcos arcán. Talán elég gyors lesz. Talán nem. Talán azon múlik, hogy a mélységi segít-e.*
- Állj! Ő az enyém!
*Kiált fel - ezúttal nem az egész Romtábort akarja betölteni hangjával, szavaival csak a zsoldost célozza. Erre több kommunikációra pedig már nem is marad ideje; ha akarna, se tudna lelassítani. Egy megállíthatatlannak tűnő ütközési pályán áll az orkkal, és hacsak a sors - vagy valaki más jelenlévő - máshogy nem dönt, teljes lendülettel kapja el a menekülő zöldbőrűt oldalról-mögülről.
Ezzel ha minden jól megy, kilöki az orkot a vágás útjából anélkül, hogy az a vágás őt találná el - legalábbis olyan helyen, ahol nem védi páncél. Siker esetén a következő prioritás az ork ártalmatlanítása; azonnal hátra akarja fogni annak mindkét kezét, hogy amaz ne tehesse meg vele azt, amit ő az ork vezérrel.*
- Ha elkapnak téged, megölnek, mint egy kutyát. Ha vár rád bárki is otthon, tedd pontosan azt, amit mondok, és talán még láthatod őket élve.
*Sziszegi az ork fülébe, ha eljutott idáig. Eddigre remélhetőleg már Thara is becsatlakozott a fogolyejtésbe. Persze arra is kimondottan kíváncsi, hogy társa mit talált az ork vezérnél, de most első sorban a segíségére van szüksége.*
*Próbálja elejét venni a mészárlásnak. Tán maga sem tudja, mi ezzel a célja: kegyelem, hogy megtarthasson még egy kicsit emberségéből? Vagy csak az égető tudat, hogy szüksége van egy fogolyra, akitől megtudhatja otthona sorsát? Mindkettő?
Akárhogy is, arckifejezésével együtt hajszíne is elsötétül, ahogy látja, hogy a zsoldosokat kiáltása kicsit sem mozgatta meg. Nem a megfelelő szavak, nem a megfelelő szájból. Fájóan ismerős érzés, hisz nem egyszer vallott már ilyen téren kudarcot.
Tudja, hogy miben jó. Tudja, hogy mire született. Az ork vezér fejéhez vágta, hogy az csak a pusztításhoz ért...*
~De különbözik tőlem bármiben is?~
*Szeretné azt hinni, hogy igen. Ég benne a bizonyítási vágy, ám ahogy újabb megmentésre szoruló élet kerül elé, igyekezetei ismét elégtelenek. A zsoldos sebei nem zárulnak össze, és ez nem olyan sérülés, amivel túlélné Wegtorenig. Brynda végül megmenti, de ha lehet, Frandr ezzel csak még tehetetlenebbnek érzi magát.
Körülnézve megpillantja Tharát, ahogy épp kifosztja a vezér hulláját, ám valami mást is észrevesz. Egy menekülő ork, aki felé épp egy zsoldos tart, felemelt pengével.
Nem gondolkozik, nem hezitál. Lép egyet, kettőt, aztán már rohan, teljes sebességgel dübörög az ork felé. Ha Thara felnéz, láthatja a kétségbeesést a harcos arcán. Talán elég gyors lesz. Talán nem. Talán azon múlik, hogy a mélységi segít-e.*
- Állj! Ő az enyém!
*Kiált fel - ezúttal nem az egész Romtábort akarja betölteni hangjával, szavaival csak a zsoldost célozza. Erre több kommunikációra pedig már nem is marad ideje; ha akarna, se tudna lelassítani. Egy megállíthatatlannak tűnő ütközési pályán áll az orkkal, és hacsak a sors - vagy valaki más jelenlévő - máshogy nem dönt, teljes lendülettel kapja el a menekülő zöldbőrűt oldalról-mögülről.
Ezzel ha minden jól megy, kilöki az orkot a vágás útjából anélkül, hogy az a vágás őt találná el - legalábbis olyan helyen, ahol nem védi páncél. Siker esetén a következő prioritás az ork ártalmatlanítása; azonnal hátra akarja fogni annak mindkét kezét, hogy amaz ne tehesse meg vele azt, amit ő az ork vezérrel.*
- Ha elkapnak téged, megölnek, mint egy kutyát. Ha vár rád bárki is otthon, tedd pontosan azt, amit mondok, és talán még láthatod őket élve.
*Sziszegi az ork fülébe, ha eljutott idáig. Eddigre remélhetőleg már Thara is becsatlakozott a fogolyejtésbe. Persze arra is kimondottan kíváncsi, hogy társa mit talált az ork vezérnél, de most első sorban a segíségére van szüksége.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-12-29 21:00:47
Üzenet elküldve: 2025-12-29 21:00:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Frandr'd ordítására mindössze néhány zsoldos kapja oda a fejét, de láthatóan ők sem törődnek az utasítással. Módszeresen irtják tovább az orkokat. Nincs párbaj, nincs szóváltás: a menekülőket hátba vágják, a földre esetteket leszúrják, aki felnéz, annak a torkát vágják el. A pengék gyorsan dolgoznak, gyakorlott kézben. Néhány ork megérti a parancsot, fegyvert dob, térdre rogy, de mire a kezei a tarkójához érnének, már utoléri őket a zsoldosok csapása. Látszólag Drohin sem utasítja megállja az embereit. A falon bukkan fel az Aranyujjú és ott csípőre tett kézzel, széles, önelégült vigyorral a képén figyeli a csatateret.
Ha Frandr'd ezek után is kitart a gyógyítás mellett, talál is magának egy sebesült zsoldost. Csúnya szúrt seb a hasán, és egy otromba vágás az arcán, de még szuszog. Talán menthető. Kicsit rá kell segítenie, hogy a szerencsétlen megigya a varázsital maradékát. A zsoldosnak ettől látszólag mindkét sebe gyógyulni kezd, ám a folyamat félúton megáll. Közel sem elég ahhoz, hogy megmentse az életét.*
- Állj félre te mamlasz!
*Csattan fel mögüle az éles női hang. Ha hátrapillant ismerős arcot láthat. Brynda az. Teste több részét is alvadt vér fedi azonban a nőn egyetlen heg sincs. Ha Frandr'd nem tágít a nőt megpróbálja félretúrni őt, majd az övén lévő táskából egy zöld löttyöt tartalmazó üvegcsét vesz elő és leönti a másik zsoldos torkán, amitől annak teljesen begyógyulnak a sebei.*
- Nem kell ide se szesz, se kötszer.
*Mondja a nő vigyorogva majd tovább is áll a következő sérültet keresve.*
*Thara a vezér holtteste fölé lép. A test már hűl, a páncél alól áradó szag keveredik vérrel, izzadtsággal, füsttel. Gyorsan, rutinos mozdulatokkal lát hozzá az átkutatáshoz.
A zöldbőrűnél nincs térkép, nincs írás, nincs semmi, ami tudatos tervezésre vagy bonyolultabb parancsokra utalna. Amit talál, az inkább beszédes, mint informatív.
Egy zsíros rongy kerül elő, vérrel átitatva, régi és friss foltok keverednek rajta. A vezér nyakában vastag zsinóron lóg egy vas amulett. Torz vargfejet ábrázol, durván kovácsolt, aránytalan formákkal. Nem szép darab. Nem is igényes. Mégis… van benne valami. Nem ragyog, nem pulzál, de a kéz alatt nehéznek érződik, mintha nem csak a vas súlya húzná lefelé. Thara nem tudná megmondani miért, de ösztönösen érzi: ez több egyszerű dísznél.
A páncél alól előkerül egy kopott fújókürt is. Nem nagy, nem díszes, a széle repedezett, sokszor használhatták. Nem az a fajta hangszer, amit messzire visz a hangja, inkább jelzésre való. Közelieknek. Gyülekezőre.
A többi holmi prózaibb. Egy durva bőrerszény, benne harminc arany, többféle veret, összeválogatva. Mellette warg fogak, kifúrt, megcsiszolt darabok, trófeák vagy fizetőeszköz egyaránt lehetnek. Az egyik oldalt egy agyagflaska lapul: erős szagú ork pálinka, sűrű, maró illattal.
Ennyi az egész. Nincs több nyom. Nincs több magyarázat.
Ahogy Thara felegyenesedik, a tekintete már nem a holttesten időzik. A csata hangja megváltozott. Nem ütközet zajlik többé, hanem üldözés. Mészárlás. Egy zsoldos a közelében épp egy menekülő orkot készül levágni. A penge már emelkedik.
Ha a mélységi közbe akar lépni, jobb ha gyorsan cselekedik.*
*Natukoyának nem volt szerencséje. Az ork nyaka, amit éppen fejbe térdelt hangos reccsenéssel törik el s fordul ki a rúgás nyomán, és mivel hányás közben történt az eset, így a mester csizmájára is kerül némi a vöröses gyomortartalomból. Nos így járt. Az ork is meg ő is. Nincs mit tenni minthogy átkutatja a tetemet és az óriás így is tesz. Eleinte nem tűnik nagy fogásnak, elvégre mindössze egy rozsdás tőrt, némi szárított ismeretlen eredetű húst, na meg 3 aranyérmét talál. Ha kicsit tüzetesebben átnézni a tetemet, akkor akár még egy emberi fogakból szőtt nyakláncot is meglel korán kimúlt ellenfele egyik zsebében. Ami azonban igazán szemet szúrhat a mesternek az az, hogy az ork vérzik, méghozzá nem is akárhogy. Szinte dől a vére, mintha csak artériát ért volna egy vágás. Ami felettébb furcsa, mert nem ütött rajta nyílt sebet, mégis a vöröses folyadék áramlik a tetem oldalából. Ha a mester az eddigieknél is alaposabban szemügyre veszi a jelenséget, láthatja, a folyadék nem a zöldbőrűből árad, hanem az oldalán lévő ivókürtből. Ami még inkább furcsa, hogy az Eeyrért sem akar elapadni.*
*Frandr'd ordítására mindössze néhány zsoldos kapja oda a fejét, de láthatóan ők sem törődnek az utasítással. Módszeresen irtják tovább az orkokat. Nincs párbaj, nincs szóváltás: a menekülőket hátba vágják, a földre esetteket leszúrják, aki felnéz, annak a torkát vágják el. A pengék gyorsan dolgoznak, gyakorlott kézben. Néhány ork megérti a parancsot, fegyvert dob, térdre rogy, de mire a kezei a tarkójához érnének, már utoléri őket a zsoldosok csapása. Látszólag Drohin sem utasítja megállja az embereit. A falon bukkan fel az Aranyujjú és ott csípőre tett kézzel, széles, önelégült vigyorral a képén figyeli a csatateret.
Ha Frandr'd ezek után is kitart a gyógyítás mellett, talál is magának egy sebesült zsoldost. Csúnya szúrt seb a hasán, és egy otromba vágás az arcán, de még szuszog. Talán menthető. Kicsit rá kell segítenie, hogy a szerencsétlen megigya a varázsital maradékát. A zsoldosnak ettől látszólag mindkét sebe gyógyulni kezd, ám a folyamat félúton megáll. Közel sem elég ahhoz, hogy megmentse az életét.*
- Állj félre te mamlasz!
*Csattan fel mögüle az éles női hang. Ha hátrapillant ismerős arcot láthat. Brynda az. Teste több részét is alvadt vér fedi azonban a nőn egyetlen heg sincs. Ha Frandr'd nem tágít a nőt megpróbálja félretúrni őt, majd az övén lévő táskából egy zöld löttyöt tartalmazó üvegcsét vesz elő és leönti a másik zsoldos torkán, amitől annak teljesen begyógyulnak a sebei.*
- Nem kell ide se szesz, se kötszer.
*Mondja a nő vigyorogva majd tovább is áll a következő sérültet keresve.*
*Thara a vezér holtteste fölé lép. A test már hűl, a páncél alól áradó szag keveredik vérrel, izzadtsággal, füsttel. Gyorsan, rutinos mozdulatokkal lát hozzá az átkutatáshoz.
A zöldbőrűnél nincs térkép, nincs írás, nincs semmi, ami tudatos tervezésre vagy bonyolultabb parancsokra utalna. Amit talál, az inkább beszédes, mint informatív.
Egy zsíros rongy kerül elő, vérrel átitatva, régi és friss foltok keverednek rajta. A vezér nyakában vastag zsinóron lóg egy vas amulett. Torz vargfejet ábrázol, durván kovácsolt, aránytalan formákkal. Nem szép darab. Nem is igényes. Mégis… van benne valami. Nem ragyog, nem pulzál, de a kéz alatt nehéznek érződik, mintha nem csak a vas súlya húzná lefelé. Thara nem tudná megmondani miért, de ösztönösen érzi: ez több egyszerű dísznél.
A páncél alól előkerül egy kopott fújókürt is. Nem nagy, nem díszes, a széle repedezett, sokszor használhatták. Nem az a fajta hangszer, amit messzire visz a hangja, inkább jelzésre való. Közelieknek. Gyülekezőre.
A többi holmi prózaibb. Egy durva bőrerszény, benne harminc arany, többféle veret, összeválogatva. Mellette warg fogak, kifúrt, megcsiszolt darabok, trófeák vagy fizetőeszköz egyaránt lehetnek. Az egyik oldalt egy agyagflaska lapul: erős szagú ork pálinka, sűrű, maró illattal.
Ennyi az egész. Nincs több nyom. Nincs több magyarázat.
Ahogy Thara felegyenesedik, a tekintete már nem a holttesten időzik. A csata hangja megváltozott. Nem ütközet zajlik többé, hanem üldözés. Mészárlás. Egy zsoldos a közelében épp egy menekülő orkot készül levágni. A penge már emelkedik.
Ha a mélységi közbe akar lépni, jobb ha gyorsan cselekedik.*
*Natukoyának nem volt szerencséje. Az ork nyaka, amit éppen fejbe térdelt hangos reccsenéssel törik el s fordul ki a rúgás nyomán, és mivel hányás közben történt az eset, így a mester csizmájára is kerül némi a vöröses gyomortartalomból. Nos így járt. Az ork is meg ő is. Nincs mit tenni minthogy átkutatja a tetemet és az óriás így is tesz. Eleinte nem tűnik nagy fogásnak, elvégre mindössze egy rozsdás tőrt, némi szárított ismeretlen eredetű húst, na meg 3 aranyérmét talál. Ha kicsit tüzetesebben átnézni a tetemet, akkor akár még egy emberi fogakból szőtt nyakláncot is meglel korán kimúlt ellenfele egyik zsebében. Ami azonban igazán szemet szúrhat a mesternek az az, hogy az ork vérzik, méghozzá nem is akárhogy. Szinte dől a vére, mintha csak artériát ért volna egy vágás. Ami felettébb furcsa, mert nem ütött rajta nyílt sebet, mégis a vöröses folyadék áramlik a tetem oldalából. Ha a mester az eddigieknél is alaposabban szemügyre veszi a jelenséget, láthatja, a folyadék nem a zöldbőrűből árad, hanem az oldalán lévő ivókürtből. Ami még inkább furcsa, hogy az Eeyrért sem akar elapadni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1273-1292