Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Füves puszta (új)
Ingoványos vidékErdőmélye (új)
Mágustorony (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-18 18:31:48
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1832
OOC üzenetek: 354

Játékstílus: Vakmerő

//Egy nap a nemlétben//

*Taitos és Ragron délre és talán valamelyest nyugatra battyognak az úton. Artheniort a főtéren keresztül szeretnék megközelíteni, ez pedig nem is jelent akkora problémát az évnek ebben a szakában mikor semmi sem árad és még a láp is szárazabb kicsit.*
~Így csak a csizmát nyeli el ha rosszul lépek.~
*Néz Taitos az út szélén itt-ott feltűnő nádasokra. Ragron mellette hullámzik borzalmas szőr rengetegként, nyelve a levegőt verdesi, ahogy a melegtől próbál néha szabadulni.*
~Akkor jobb, ha neki is látunk.~
*Taitos megálljt int, Ragron jégkék tekintete pedig gyanakvóan villan rá.*
-Na cimbora, kezdjük veled, itt még elég kihalt a táj.
*Megfogja Ragron gyeplőjét és mormolni kezd.*
~Oh nap, szemed sugarait hajlítsd el körülötte, hogy más szem se vetülhessen rá!~
*Nagy erejű varázslatot idéz, melyet még ő is könnyen elronthat, ha nem vigyáz. Nagyon nem is tervez előre, csak Ragront és saját sikerének jeleit keresi. Így, vagy úgy, de mivel láthatatlanná akarja tenni hátasát, a kettőből az egyiket nem fogja megtalálni. A kérdés csak az, hogy melyik lesz az.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy egy általa kiválasztott, maximum nála háromszor nagyobb tárgy vagy élőlény láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.

1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-17 22:50:44
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr//
//1. A Föld tornya//

*Frandr végül egyedül marad a híd túloldalán, minthogy az ital végül Riri tarsolyában maradva kerül át a szakadék túloldalára. Ahogy a nagy, harcosi lépések, tipegés, és végül a Kilencedik ütemes láblóbálása is átért a hídon Krestvir lelép róla és az eltűnik. Most már nincs visszaút, hacsak nem a hídon keresztül, amin Bhaar pihen és talán csak Ririt bírná el biztonságosan a monstrumon túl.
Mozgás kevés van a környéken, noha csak a szakadék túloldalára kerültek, egy sűrűbb ködfoszlány miatt talán, a többiek hangját a híd tövében figyelő harcos már nem is hallja igazán. Egyedül egy neszt lehet hallani, a félig égett pofájú rémfarkas jó 20 lépésre néha hörren egyet, néha megpróbál lábra állni, majd visszaesik. Láthatóan szenved, és láthatóan nem jelent veszélyt ott a szakadék szélén. Az ő hangja érdekes módon hallatszik.
Ami a Szél Tornyát illeti, a töve már csak elég homályosan kivehető. Aztán valami megindul, egyszer csak mint egy közeledő lövedék, mintha csak kilőtték volna a torony tövéből. Egyre növekszik, ám de egyre lassul és egy, netán két perc elteltével Frandr láthatja is, hogy Alyo és Quantall közeledik néha-néha egymásba kapaszkodva. Ők voltak ez a titokzatos "lövedék". Hogy ez csak az idő játéka-e, vagy valami átkozott kergeti őket, netán a mélységi varázstudománya-e... nos azt nem tudni, és talán Frandr számára ugyanolyan kellemetlen is az összes eshetőség.*

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//

*Leérnek, és bizony ebben Alyonak nagyon nagy szerepe van, mint támasz. Quantall ismét istennője erejét hívja a földre, minek nyomán karján a sebek egészen összeforrnak, már szinte csak egy-egy méretesebb fognyom marad rajta. Ahogy így megmozdul érezheti, hogy az esésektől, húzódásoktól talán egy bordája is felrepedhetett, de ettől még mozogni tud csak néha-néha egy kis fájdalom járja át testét. Ahogy a vért megszűnik azonban legalább a köd hűsítő nyirkossága meg tudja simogatni teste elgyötört porcikáit.
A torony tövében pedig elindulhatnak a Föld tornyának irányába, ugyanis arrafelé csillan valami, mintha valami holdfényes lenne, talán Krestvir mágiája. Ilyen távolból még Alyo számára sem kivehető. A köd misztikus időrejtvényei révén pedig, ami nekik még öt-tíz kiadós perc kutyagolásnak érződik, az a szemlélődő Frandr számára csupán néhány szemhunyás. Hamarosan ugyanis a Föld Tornyának tövében találják magukat. A torony egy méretes szakadék mögött húzódik. A szakadékon pedig kötél és deszkák alkotta méretes, talán még masszívnak is mondható híd, rajta pedig a fekvő Bhaar. A híd előtt Frandr helyezkedik el és mustrálja a környéket, tőle jó száz lépésre lehetnek mire ki tudják venni, hogy ő bizony a legpompázatosabb szakállszínnel rendelkező férfi egész Lanawin területén. Mellette jó húsz lépésre egy rémfarkas, vagy inkább egy fél rémfarkas vergődik, nem végezték még ki, hacsak Frandr nem ott igyekszik éppen befejezni a rémség életnek csúfolt létezését. Úgy tűnik a többieket beérték, azonban a csapat három, vagy inkább négy tagja még hiányzik. Velük vajon mi lehet?*

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//

*A csapat átkel a hídon, rájuk pedig a manó szóviccein kívül veszély nem leselkedik. Laor fenyegető pillantásán kajánul elvigyorodik, még erősnek érzi magát az előző, farkast érintő győzelmük után. A híd, ahogy Krestvir is átér eltűnik, így elvágódnak a túloldaltól, és minden figyelmüket a szekérnyi kapuval rendelkező hórihorgas toronyra fordíthatják.
A Föld Tornyának kapujában állnak, ami mintha csak egy hatalmas száj várná, hogy belépjenek. Odabent sötétség, az utolsó torony az összes közül. Bentről újra felhangzanak a hangok.*
-Mhhhhm, mhhmhmh!
*Nyögik kétségbeesetten odabentről ezek a furcsa orgánumú hangok. Visszhangoznak. Odabent biztosan tágas a tér. Ami pedig még kiáramlik onnan az hideg, mint egy nagyon hűs barlang szája. Itt csak az hibádzik kicsit, hogy nem volt nap, ami elől árnyat nyújthatott volna ez a roskatag barlang.*
-Mmhmmh!
*Hangzik fel újra. A Kilencedik maga elé húzza Krestvir csuklyáját, hátha az segít megvédenie attól, ami ilyen szenvedő hangokat ad ki.
A hangok talán ismeretlenek, azonban Laornak beugrik valami. Kicsit olyan beütése van ezeknek a nyögéseknek, mintha egy papagáj lenne kutyaszorítóban, vagy éppen egy macska karmai között. De vajon honnan lehet neki ismerős a papagáj hang? Ha sejtése van is róla, megbizonyosodni csak közelebbről fog tudni, ahhoz azonban be kell lépni az egyelőre még szinte teljesen vaksötét terembe.*


1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-17 16:22:13
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//

*Szerencsére úgy tűnik, Laor is látja a logikát a javaslatában, így Frandr maradhat (viszonylag) szilárd talajon. A másik kijelentésére maga is elmosolyodik, szeme pedig röviden elidőzik a másik szakállán, melyet bármely aggastyán megirigyelhetne.
Ahogy viszont a másik harcos folytatja, már nyitná is a száját, hogy ellenkezzen, de Riri gyorsabbnak bizonyul. Elveszi a zöld üvegcsét, majd rögtön meg is válaszolja a tündér félig feltett kérdését.*
-Azt hiszem, egy is elég lesz.
*Húz elő egy fiolát, melynek tartalma ugyanolyan színben pompázik, mint amilyet az épp készül átadni.*
-Ha meg nem... hát, nem hiszem, hogy lesz időm meginni a másikat.
*Mosolyodik el ismét, szórakoztatja a mentális kép, ahogy két csapás között a földbe szúrja kardját, elővesz egy italt, kiügyeskedi a dugót, és megissza az üveg tartalmát.*
-Sok szerencsét.
*Biccent végül Laor felé, majd a továbbiakban már figyelmét inkább Bhaar-nak, a mocsárnak, és időről időre a Szél Tornyának szenteli, hátha feltűnik a távolban egy pár ismerős alak.*


1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-15 14:10:42
 ÚJ
>Irumi Naminea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Elveszett lélek //

* Ah igen a szabadság édes illata, avagy ebben az esetben orrfacsaróan büdös. A fák rengetegéből kiérve egy köddel fedett mocsárhoz hasonló vidéken találja magát. A szem messze nem lát ilyen időben, de még így is nyilvánvaló számára, hogy a talaj szinte teljesen járhatatlan. A reményteli arc egy ilyen látvány utána ismét könnyes szomorúságra vált.
~ Amikor már azt hiszem, hogy végre jobbra fordulnak a dolgok, akkor ez következik? Itt pont ugyan annyira nem tudom, hogy merre kéne mennem. ~
Mint, hogy az erdő szélén nem maradhat nagy nehezen elhatározza magát, hogy meg fog küzdeni az ingovánnyal. Mintha tojás héjon lépkedne, úgy próbálja magának kitapogatni az utat a lábfejével. Ezt a bonyolult manőverezést nehezíti a rettegés amit érez magában attól, hogy bármelyik pillanatban elnyelheti a mélység. Teste szinte remeg minden mozdulat után, de az elhivatottsága törhetetlen.
~ Ilyenkor annyira örülnék ha a szárnyammal bármeddig repülhetnék. Akkor akár az egész helyen végig mehetnék, bármi nehézség nélkül. ~ *
- AHH!
* Ahogy lassan kezdett elmerülni gondolataiban, úgy sikeresen elmerült lába is az iszapban. Menteni próbálva magát megkapaszkodik egy előtte lévő méretesebb kőben, amin aztán nagy nehezen sikerült kihúzni magát.
~ Egy pillanat, hogyan kerül a mocsárba egy ekkora szikla? ~
Meglepetésére egy hosszan elnyúló úton találta magát.
~ Végre szilárd talaj. Siker! ~
Örömében majdnem táncot kezd járni, mikor a távolból egy emberi hang ütötte meg a fülét. Mintha két férfi beszélgetne. *
- Héj, kérem, akárki is az segítsen!
* Kiáltozza hangosan abba az irányba ahonnan a csevegést hallotta. Csak lassan jön rá arra, hogy az is megeshet, hogy éppen pár olyan embert szólított meg, akik a vesztét akarhatják. Ijedtében elrejtőzött az egyik közeli nádasba, hogy aztán onnan figyelhesse az eseményeket.
~ Na, most aztán megcsináltam, el fognak vinni rabszolgának, vagy eladnak valahol. ~
Pár perc múlva, megérkezik a két férfi egy közepes méretű kocsin keresve a segély kérőt. Nem kerül nekik sok időbe, hogy kiszúrják a bujkáló lányt akin egyértelműen látszik, hogy ötlete sincs arról, hogy mi történik vele. A két jó szívű úri ember elmagyarázza neki, hogy ők csak kereskedők és még fel is ajánlanak neki egy utat a kocsi hátuljában Artheniorig.
Egy kis kérlelés után sikerül is nekik meggyőzni Irumit arról, hogy semmi rosszat nem terveznek ellene, és már útra is kelnek a szél városának irányába. *


A hozzászólás írója (Irumi Naminea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.15 14:12:06


1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-12 23:32:38
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 239
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//

* Kicsit elszomorodik, hogy Frandr nem jön velük és így újra elszakadnak, pedig csak nemrég találtak egymásra. Igaz így sem kerek a csapat, Alyo és Quantall még nem érkezett meg. Riri kicsit aggódva pillant körbe keresve a párost, közben reméli, hogy mind a ketten rendbe vannak, csak több a lépcső a toronyba vagy hasonlók. Esetleg lehet, hogy ők már előre mentek az öregekhez megpihenni. Ezután Laor szól hozzá akinek szavára azonnal elő is vesz 1 Sötétzöld varázsitalt és átadja Frandr'd Gruadnek. . Viszont amikor az erőért felelősért nyúlna elhúzza a száját. *
- Csak egy Vérvörös ital maradt, ha odaadom Frandrnek... - * nem fejezi be mondatát. Úgyis mindenki érteni fogja anélkül is. Ha Frandrnek odaadja a tündér az utolsó vörös varázsitalt, nem fog maradni Laornak. Mélyet sóhajt Riri és zavartan pillant fel a vezérre. Idekinn Baarh jelent veszélyt Frandrre meg a rémfarkasok, odabenn talán semmi, talán kevesebb, talán több. Így nem tudja mihez kellene kezdenie, kinél lenne jobb helyen az ital. Ezért is várja meg míg a csapat többi tagja is beleszól ebbe a kérdésbe. *


1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-08 17:14:24
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//

*Tény, hogy Frandr soha nem számított közeli barátjának és az is tény, hogy az itt töltött idő sem változtatott ezen. Ezzel együtt néha neki is igaza lehet. Rövid ideig töprengve nézi a változatos színekben pompázó szakáll tulajdonosát, aztán kis mosollyal biccent egyet.*
- Azt hiszem, hogy találkozunk még. *vigyorodik el, mintha valami hősies és szinte biztosan halálos feladattal bízná meg a harcost. Aztán Ririhez fordul.*
- Hogy ez biztosan így legyen, adj barátunknak valami, ami begyógyítja a sebeit és valamit, amitől új erőre kaphat. Mert most megvan... *szeme sarkából Frandr felé sandít* de ki tudja, hogy mi lesz itt később? Ne vágd hozzá, csak nyomd a markába! Úgy akkor hajtja fel, amikor neki tetszik.
*Ha pedig mindenki készen áll és indulhatnak, akkor már csak az van hátra, hogy kicsit hitetlenkedve meredjen Krestvir manójára olyan szemekkel, amiket nehéz szavakkal leírni, de ha mégis megpróbáljuk valami olyasmi süthet a pillantásból, hogy "szóviccért ütök."*


1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-07 20:05:11
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 868
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//

- Mikor legutóbb megölték, föltámadt. Eddig ez a tapasztalat, ami alapján dönthetünk. - *Feleli Laornak teljesen tárgyilagosan. Azt nem teszi hozzá, hogy itt valóban nem feltétlenül működnek úgy a dolgok, ahogy azt előre feltételeznék, mert a férfi is épp erre tett panaszt. Azért ő még mindig igyekszik valami átláthatóságot és értelmet keresni ebben a kaotikus ködben. Szóval jobbnak lát egy alvó Bhaart, mint egy holtából föltámadó, ereje teljében lévőt...
A toronyból érkező furcsa hang tovább borzolja az idegeit, s legalább annyira érzi a sürgetést, hogy gyorsan cselekedjenek, mint a visszatartó erőt, mi a félelméből fakad.
Talán ezért is torpan meg és várja ki, hogy rendezzék soraikat. Van abban valami megkönnyebbülés, hogy nem egyedül kell oda bemennie...
A tündér kérdésére nem felel, viszont emlékeztetőt kap általa arra, hogy nála is van néhány ital, amit még akkor kapott mestereitől, mikor először jöttek erre az elátkozott helyre. Biztos ami biztos, előveszi az egyik sötétebb kék italt és föl is hajtja, míg a többiek is összeszedik magukat.
Elméjét máris élénkebbnek és felkészültebbnek érzi az újabb varázslatokra.*
- Kapaszkodj! - *Szól a manónak halkan, figyelmeztetően, mert nem szeretné őt épp itt elveszíteni a mélységnek.
Aztán ha mindenki készen áll, nincs más hátra, mint előre.*

Megivott egy varázsitalt, ami visszatölt 10 manát.

1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-07 13:24:01
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 796
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 5 körig//

*Alyoban nincs könyörület, menni kell, pláne, hogy az őáltala szabott határidő is letelt. Nincs tovább idő arra, hogy lacafacázzanak. A sikeres varázslat miatt persze egy pillanatra elkerekedik a szeme, egy részről csodálatos a dolog, más részről viszont nagyon ijesztő. Mondjuk jobb lett volna valami olyan varázslat, hogy eleve meg se sebesüljön. Ezen persze már kár húzni a pofáját, így alakult, a varázslat meg úgy tűnik, hogy annyira összekanalazza, hogy talán a tündérig kibírja.*
- Nemtom, asszem...
*Válaszolja a kérdésre lefelé menet, sietősen igyekszik haladni, már amennyire a sebesült, de varázslattól gyógyuló kormostól lehet.*
- A tünci majd ad valamit.
*Vakkantja oda, mikor már sikeresen leértek. Ha kell, akkor továbbtámogatja a másikat, nehogy szó érje a ház elejét, hogy ő otthagyta, vagy nem segített. A torony aljában csak annyi a dolguk, hogy megkeressék a többieket és ha kell, akkor a segítségükre siethessenek. Ami a kormost cipelve nem lesz egyszerű, de valahogy csak megoldják.*


1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-06 23:23:43
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//

*Az események kezdenek lelassulni. Úgy tűnik, jelenleg semmi sem tör közvetlenül az életükre, bár tisztában van vele, hogy ez bármelyik pillanatban változhat. Addig is viszont van elég idejük megvitatni, hogy mi történjen Bhaarral.
Laor gúnyosnak ható kérdésére egy pillanatra átvillan a szakállán egy vörös szín, és látszik, hogy hajszálnyira van attól, hogy ingerült választ adjon, ám ekkor megérkezik Krestvir, és szerencsére Frandr megoldása mellett érvel. Hálásnak is értelmezhető módon biccent a nő felé, majd már épp megszólalna, amikor látja, hogy az miben is ügyeskedik a szakadék szélén.
A pillanattól kezdve, hogy meglátja a lapos, szakadék fölött átívelő, semmiből materializálódó hidat, ténykényt kezeli, hogy erre bizony nem fog rálépni. Nem okoz dilemmát számára a dolog, és azon sem gondolkozik el, hogy mi van, ha Laor felparancsolja a mágikus alkalmatosságra, tudja ugyanis, hogy milyen választ adna.
Ez a tudás egyfajta magabiztossággal jár, és ahogy Frandr Laor segítségével a hidat gyengíti, gondolatait inkább Bhaar felé fordítja. Az már eddig is egyértelmű volt, hogy a földdémont intelligenciája nem emeli ki sokkal a közönséges bestiák közül, ám a hely mágiája különös dolgokra képes.
Tisztában van vele, hogy nem tud olyan síkon gondolkozni, mint a velük tartó mágusok, így azt nem tudja megjósolni, hogy a démoni varázserők milyen módokon okozhatnak meglepetést. Így egyszerűen csak tudomásul veszi, hogy bármit is feltételez, bármelyik pillanatban könnyedén keresztül húzhatja valami fejlemény.
Az lepné hát meg legkevésbé, ha a hídon nyáladzó dög abban a pillanatban, hogy Krestvirék belépnek a tornyába, felébredne akkor is, ha semmi sem adna erre okot. Laor megjegyzésére így csak bólint, majd Riri felé fordul.*
-Megvagyok.
*Utasítja el az italt, és már válaszolna is Krestvir kérdésére, de Laor megelőzi. Felvonja az egyik szemöldökét, számára úgy néz ki, hogy vezetőjük nem feltétlenül gondolta teljesen végig a dolgot.*
-Kell valaki, aki levágja a hidat, ha ez a dög felébred. Maradok.
*Tényközlés ez, és látható módon Frandr részéről itt véget is ért a beszélgetés, ugyanis ellépve a többiektől a híd mellé áll, és Bhaart kezdi el figyelni, fokosát készenlétben tartva.
Nem taszítja a mélybe a hidat, ha a dög mocorogni kezd az álmában. Ha viszont Bhaar ténylegesen felébred, nem hezitál elkezdeni a híd elpusztítását. Az utolsó csapással kivárja a pillanatot, amikor Bhaar kiszabadítja a lábát, köpni készül, vagy valami váratlan dolgot tesz.
Néha viszont megenged magának egy-egy pillantást hátrafelé is, hogy ha újabb falkányi rémfarkas tűnne fel a környéken, még időben észrevegye őket, és ne tudják hátbatámadni.*


1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-06 00:31:08
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 693
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 5 körig//

*Úgy néz ki a varázslata sikeres volt. Hogy a jövőben milyen hatásai lehetnek annak, hogy egy ilyen démonvalami belemélyesztette a fogait arról fogalma sincs. Nincs is most ideje ezen agyalni és a tudása sincs meg hozzá, hogy eszébe jusson egyáltalán ez a forgatókönyv. Nem orvos. A kevésbé gyakorlati tudományokban mélyedt eddig el. A nem túl finom és váratlan mozgatás teljesen meglepi és ha volna benne erő komolyabban is ellenállna, de jelen állapotában nem tud.*
-Mi? Várj máááááááá!
*A hirtelen belé nyilalló fájdalom jól emlékezteti arra amit saját bőrén már egyszer már megtanult. Még be nem gyógyult nyers sebbel nem ugrálunk. A fényvérten átcsorgó vér látványa még mindig nem a legszebb és önmagában ahhoz, hogy egyáltalán szóhoz tudjon jutni is össze kell szednie magát. A fényvértet megszünteti, amitől láthatóvá válik az ábrázatán is, hogy mennyire kutyául néz ki. Pár árnyalatot fakult a kaland hatására. Fájdalomtól heves lihegés közben szól a másikhoz.*
-A kristályt láttad? Sikerült elpusztítani?
*Mert amúgy azért jöttek volna. Az íjásznő gyerekkori önmagával való találkozásából meg a fényességből a mélységi kimaradt mert épp a kutyákat tartotta vissza, hogy a másik el tudja pusztítani a kristályt. Mármint ezt tervezte. Ha még megnézi a nő a maradék ajtót akkor addig, ha nem akkor lefelé menet azért megpróbálja megismételni a varázslatát önmagán mert a fájdalom nagyon nem tetszik neki.*

A hozzászólás írója (Quantall Ackumien Galanodel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.06 00:33:24

A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.

1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-05 22:06:24
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//

*Bhaar tényleg alszik. Kifolyó nyála alatt folyamatosan porladnak kissé a deszkák, ami pedig a hidat illeti, nos az továbbra is recseg. Meggyengíteni viszont meg lehet. A jó munkához ugyan idő kell, de valami öt-hét percnek tűnő idő alatt a szegek egészen megmozdulnak, a kötél pedig egy nagyon feszes foszlánnyal tartja csak magát. Talán egy-kettő nagyobb ütés mindkettőnek elég lenne. Laor és Frandr is megfelelő munkát végeztek, noha mindketten szegényebbek lettek utolsó védvonaluk egy komoly eszközével, mely Bhaar nyálának martaléka lett így az idő elteltével szinte teljesen. Krestvir varázslata végül nem kell, hogy sietős legyen és Ririnek is van lehetősége italokat osztogatni kérésre, mielőtt átérnek a toronyhoz, ahová az utat meg tudják tenni az ezüstös hídon.*
-Bhaarcsak otthon lennénk már.
*Sóhajt Krestvir válláról egy ismerős cinikus hang, ahogy a torony tövébe érnek. Maga a torony grandiózus, a kapuja pedig széles, sötét szájként tátong melyen akár egy szekér is behajthatna. Be nem lehet látni még a szirt széléről, csupán a híd recsegése, Bhaar sípoló lélegzete és valamiféle halk, a toronyból kiszűrődő hang hallatszik.*
-Mmmh! Mmmm! Mmmmhhhmm!
*Olyan mintha valaki egy egész cipóval a szájában akarna rikoltozni, csupán egy kevés aggodalom és fájdalom is keveredik a hangokba. Ami pedig a tornyot illeti. Nos innen lentről egész magas, láthatóan szikla és tömörített föld keveréke. Rücskös, itt-ott megvastagodik, elvékonyodik és álló cseppkő jelleggel kiszögell. Ha sima márványból lenne talán az elf építészet csúcsa lenne, így azonban az utolsó szegnek tűnhet a csapat koporsójában. A behatolás megtervezésére is van idejük. Már amennyit még a fenti munkákon kívül a kimerült Bhaar felépültéig el mernek tölteni tanakodással.*

//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 5 körig//

*Quantall a fény erejét hívja saját gyógyulására, mely jótékony erejével átjárja testét. Széttépett keze szinte azonnal varosodni kezd, a patakzó vér lassan folyóra vált. Talán egy kötés kell még rá, de ha vigyáznak a sebbel, akkor Quantall legfeljebb seblázban fog meghalni. A hirtelen vízszintesbe emelés azonban, melyet Alyo némi fényvérten való fogásváltás után meg tud tenni, újra táncoló-lüktető fekete foltokat varázsol a mélységi szeme elé. Egy perc kell csupán, hogy ezek elmúljanak, helyettük már csak az iszonyatos sajgás marad. A vérveszteség továbbra is jelentős, és kezelésre szorul, de azt már Alyo is láthatja, hogy ez ráér lent, vagy az úton is. Égi csoda történt. Egy pillanatra felbukkan a távoli ködtől szürkés nap is, csak hogy egy újabb vastag foszlány takarja el, ahogyan szépen lassan elhagyják a hősi harc helyszínét.*


1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-05 20:53:40
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 239
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel a mesélői reag előttig//

* Arról, hogy a férfiak milyen nyálas áldást kaptak valószínűleg csak felületesen észleli, hiszen közben okoskodik, de ha kiabált volna bárki is, azonnal ott termett volna fecsegés helyett. Gyors eldarálja amit mondani szeretne a varázslónőnek, aztán ő is lép néhány lépést a csapat többi tagja felé, de jóval Krestvir mögött megáll, mert ha a szörny valahogy mégis életre kel nem akar útban lenni, a többieket hátráltatva csak, hogy kerülgetni kell jobbra meg balra.
Abba se szól bele, hogy mi legyen Baarhral, először nem érti ugyan Frandr javaslatát, aztán kicsit elszégyenli magát, hogy miért akar egy másik élőlényt megölni még ha démon is az illető, és lehet a harcosnak teljesen igaza van, lehet látott benne valami halványan derengő jóságot. Utána mikor Krestvir utal a feltámadásra, rájön, hogy egészen másfelé ment el mint amerre a harcos és csak még jobban elvörösödik, amit aztán zavartan próbál ledörzsölni arcáról miközben közelebb ballag. Nem gondolta volna, hogy ma még egy toronyba fel kell majd mennie, ezt valahogy sokkal személyesebbnek érezte, legalábbis a maga tornyánál az volt, így csak akkor tudatosul benne, hogy menni kell, amikor Laor ezt kijelenti.*
- Valaki kér valami erősítő bájitalt? - * kérdez körbe, hiszen ez a kis szünet tökéletes időpont lehet némi feltöltődésre. Talán már túlvannak a nehezén, de nem lehet tudni miben különbözik ez a másiktól, lehet, hogy jobb ha felkészülnek.
Ezután ha kiosztotta a varázsitalokat vagy megbizonyosodott arról, hogy senkinek sincsen szüksége rájuk felmászik Laor hátára és jól megkapaszkodik a férfiben indulásra készen. *



1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-02 11:22:51
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel a mesélői reag előttig//

*Az ember terveket készít, az élet pedig azon van, hogy ezeket keresztül húzza. Laor szerint ez rendszerint igaz, de ezen az elátkozott vidéken hatványozottan érvényesül. Most például a démon rukkol elő egy kis meglepetéssel. Laor azt még elégedetten veszi, hogy Bhaar lassabb mint arra számított volna. Elvégre így több idejük van cselekedni. Arra viszont álmában sem gondolt volna, hogy egy földdémon képes köpködni. Egy bizonyos kancellár felháborító modortalanságnak tartaná az ilyen viselkedést, Laornak azonban más problémái vannak ezzel. Mivel a dög meglepte az akciójával és meglepően gyorsnak is bizonyult, csak arra maradt ideje, hogy reflexszerűen maga elé rántsa bal karját. Frandr pajzsának ebben az esetben nagyobb haszna van, mint egy alkarvédőnek, így a szörny nyálából jut a ruhájára és szakállára is. Nem elég, hogy ez elég visszataszító dolog, de úgy fest, hogy az alkarvédő szemvillanás alatt rozsdál porhanyósra és kezd morzsolódni. Ez nem jó jel, főleg úgy, hogy a nyálból az arcára is jutott. Szerencsére komolyabb baj ebből nem következik, leszámítva azt, hogy frissen sarjadt, terebélyes szakállának egy része az ujjai között porlik szét.*
- Igen... *morogja, miközben a használhatatlanná vált és lassan szétomló alkarvédő szíjait lazítja meg, ráharapva azokra* És mit akarsz tenni vele? Megszelídíted?
*Első hallásra nem tűnik túl jó ötletnek Frandr terve, miszerint ne végezzenek Bhaarral. Az alkarvédő, illetve annak maradványai a földre hullanak, de mielőtt Laor bármit tehetne, a mágus is felcsatlakozik Frandr mellé. Laor még egyszer elpillant az alélt démon felé, aztán féloldalas szakállával fordul Krestvir felé.*
- Ha így marad. *nyomja meg az első szót egy furcsa vigyor kíséretében* De hányszor volt szerencsénk itt?
*Azután csak lemondón legyint egyet. Frandr ötletével még vitatkozott volna, de bármennyire nem kedveli a mágusokat, azt elismeri, hogy rendszerint jobban vág az eszük, mint egy harcosnak. Akár igaza is lehet a synmirainak. Ha probléma nélkül végeznek a híd meggyengítésével, rábólint Krestvir kérdésére.*
- Megyünk. Jobb, ha együtt maradunk.
*Ha jól látja, Frandr sem gyengült meg a földdémon utolsó ajándékától, úgyhogy el féloldalas mosollyal néz a tündérre és bök a saját háta felé. Akár gyorsabban is haladhatnak, ha Ririnek nem kell lépést tartania nagyobb termetű társaival.*


1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-05-28 11:42:47
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 796
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 6 körig//

*Alyo nem ért a varázsláshoz és mint laikus, elvárna aranyos szikrákat, esetleg valami hanghatást, de az ilyesmi elmarad. A megadott idő viszont letelik, úgyhogy minden igyekezetével azon van, hogy talpra állítsa a mélységit. Még annak ellenére is, hogy nem rajong különösebben azért, hogy hozzáérhet egy kormoshoz, az pedig őhozzá.*
- Csipkedjük magunkat, kormos.
*Veti oda cseppet sem gyengéden, miközben megpróbálja lábra állítani a másikat. Itt nem maradhatnak és lehet, hogy a többieknek segítségre van szükségük. Meg nagyon jó lenne már hazamenni, mert Waldran tökeit le fogja tekerni és a kezébe fogja adni.
Ha sikerül a kormost lábra állítani, akkor a hím egyik karját a saját vállára veszi, csuklónál tartja, a másik kezével a derekát karolja át. Átfut az agyán a gondolat, hogy praktikus lenne lelökni a lépcsőn, mert akkor gyorsan leérne. Ő meg sajnálkozna ha túlélné, akkor is ha a nyakát szegné. De hát erre sem viszi rá a lélek. Hiába, Alyo mindig is ilyen jólelkű volt.*


1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-05-27 05:49:24
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 693
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 6 körig//

*Más esetben lehet megmosolyogná, hogy siettetik azzal, hogy megmentse a saját életét egy olyan reménytelen állapotban mikor egyáltalán nem valószínű, hogy valaha megy már bárhova, de most nincs olyan kedvében. Bár az arca nem látszik továbbra se a mágikus fénysisaktól, de a félelf hallhatja a fiú egyre hevesebb lélegzetvételén, hogy valamihez erőt merít. Quantall tapasztalatból tudja, hogy mágiával minden meggyógyítható akkor is ha a seb okozója még a testében van. Viszont ez úgy fog ez fájni mintha a farkas szép lassan húzná ki a fogait a nyers sebből. Nagyon gyengének érzi magát, de eszméleténél kell majd maradnia és úgy kell elmondania az igéket, hogy a koncentrációja ne törjön meg. Ez olyan kihívás, ami a legtapasztaltabb mágusmestereknek is gondot okozhat, de nincs más választása. Vagy sikerül vagy itt pusztul. Amit nem szeretne. Ideje sincs már sok hisz egyre inkább hagyja el az élet. Belekezd hát gyenge hangján az ismeretlen nyelvű ősi igék mormolásába és minden erejével belekapaszkodni a nem egyszer begyakorolt fohász szövegébe hátha az segít az ébrenléten maradni és nem ismét bezuhanni a sötétségbe.*

A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.

1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-05-26 22:05:04
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 868
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel a mesélői reag előttig//

*Bár előbb úgy tűnik, a lény lemászik a hídról, ami lényegesen megkönnyítené az ő későbbi bejutását is, így ezt kivárná... végül mégis úgy dönt, hogy előbb kezdi a kántálást, mert a két harcos vészesen közel kerül a démonhoz, azt pedig nem akarja kockáztatni, hogy olyan helyzetben erősítse fel a szörnyet, amiben az ártani is képes a társainak. Így is kissé elméri az időt, mert Bhaar sikeresen támad kétszer is, amitől persze rettenetesen megijed. Fogalma sincs ugyanis, mekkora a baj, s csak akkor lélegzik föl valamelyest, mikor a két férfi megmozdul és nem hallja, hogy a fájdalomtól üvöltenének...
Ebben a lelkiállapotban valamelyest nehezére esik figyelni a mellette megszólaló tündérre, de azért nagyjából felfogja, amit mond, csak válaszolni nem képes rá. Magában talán furcsállja az elhangzottakat, de ezen a helyen az a rendkívüli, ha valami szokványos. Szóval ezek szerint akár ilyesmire is számíthat. Hagyja meghalni aaa... hasonmását? Jó tudni...
Szeme ide-oda jár a tündér és a híd között, s láthatóan futásra készen feszül a teste, miközben még végighallgatja őt, mert fontosnak tűnik a mondandója.*
- Állj! - *Kiált amoda a két férfinak, nem tudván, mire készülnek, de hátha ennyivel megállíthatja őket.
Majd csak visszafordul feje Carsaadi felé, válaszul egyszerűen biccent neki, aztán rohanvást indul a híd felé.
Érzi, hogy ki van merülve, leginkább az elméje, de még vár rájuk megpróbáltatás, ebben is biztos.
Amint kellően közel ért, hogy hallják, s ha még nem előzték meg cselekedetekben, úgy valamivel bővebben fejti ki az előbbi figyelmeztetését, míg tekintete közben már a hidat vizsgálgatja és a látszólag ártalmatlanított démoni lényt.
Frandr kérdésére bólint.*
- Azt hiszem. Nem tudom, ez a híd még elbír-e, vagy ő meddig marad nyugton. Inkább megyek másik hídon. Ha ő így marad, talán nem kellene megölni, nehogy ismét föltámadjon. - *Hadarja, kapkodva a levegőt. Azzal választ sem várva a híd tövéhez áll, határozottan a földre helyezi a lábát és egy intő karmozdulattal varázshidat készít, a másikhoz viszonylag közel, de azért biztosnak vélt távolságban.
Ha a varázslat valóban sikerül, a férfiakra néz, majd a torony bejárata felé.*
- Velem jön valaki, vagy inkább maradtok? - *Ezúttal a feleletet megvárja, de így vagy úgy, el fog indulni a túloldal felé, méghozzá sietősen és tekintetével kerülve a mélységet. A Mágustoronynál már valamelyest hozzászoktatta magát az ilyesfajta látványhoz, meg ezen az átkozott helyen sok félelmetesebb dologgal találkozott már, de azért még mindig benne van a félsz.
Ha bárki is vele tart, akkor a híd végénél megáll és megvárja, hogy az illető is biztonságban átérjen, mielőtt levenné a lábát a varázslatból szőtt tákolmányról. Onnan pedig aztán a torony belseje és a teteje a cél. Vajon itt milyen kihívás vár rá, vagy rájuk? Az alapján, amit a tündér mondott, feltételezi, hogy mindegyik mást rejthet, s ez eléggé nyugtalanítja.*

A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.26 22:08:48

A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázshasználótól kiindulva egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik egy, maximum száz lépés távolságra lévő pontig, melyekre a varázslónak rá kell látnia. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása addig tart, míg a varázshasználó le nem lép róla.

1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-05-26 20:17:49
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel a mesélői reag előttig//

*Egy csatában szinte mindig döntő szerepet tölt be az alkalmazkodóképesség, és a gyors gondolkodás. Rengeteg ingert és információt kell szinte gondolkodás nélkül feldolgozni, főleg, ha természetfeletti körülmények is belejátszanak a helyzetbe.
Ezt gyakran észre sem lehet venni, tudatosan legalábbis. Ösztön szinten jelenik meg, zsigeri megérzések formájában, és ritka az, hogy egy harcos rögtön szavakba tudja önteni ezeknek a megérzéseknek a forrását.
Mikor Laor irányt vált, és a híd előtt sorakoznak fel, egy ilyen megérzés menti meg Frandr életét, vagy legalábbis ábrázatát. Látván ugyanis, hogy Bhaar megáll, és nagyra nyitja a száját, tudatosítja magában, hogy van pár másodperce megvizsgálni a híd támaszpontjait. Az már csak késve, alig kevesebb, mint egy másodperc alatt ér el az agyáig, hogy nem jött ki hang a szörny száján.
Ekkorra viszont már ösztönösen emeli a pajzsot, épp időben, hogy felfogja a démonköpetet. Pár értékes töredékmásodpercig csak bámul, ahogy a pajzsa közepe kővé válik, és majdnem eldobja a kerek védőalkalmatosságot, ahogy a markolathoz kellemetlenül közel egy lyuk kezd el kialakulni rajta.
Oldalra pillant, megbizonyosodva Laor hogylétéről, majd látván, hogy a másik harcos látszólag rendben van, ismét Bhaar felé néz, aki...*
-Elaludt.
*Jelenti ki enyhén hitetlenkedő hangon, miközben szemével már Krestvirt keresi. Biztos benne, hogy a varázslónő keze van a dologban, és most, ahogy belegondol, mintha hallott volna az utóbbi másodpercben valami kántálást is az irányából.*
-Gyengítsük meg a hidat, de ne öljük meg, ha nem muszáj. Krestvir, meg tudod kerülni?
*Ezt lehetőleg azelőtt mondja, hogy bárki is hirtelen döntéseket hozna. Ösztönei azt súgják neki, hogy Bhaar sokkal kiszámíthatóbb élve, mint holtan, és nem akarja megkockáztatni, hogy a dög halála újabb rémfarkasokat idézzen, vagy esetleg a toronyban jelenleg meg újra.
Ha Laor egyetért, akkor előhúzza a fokosát, és azzal próbálja meg kilazítani valamilyen szinten a híd deszkáit rögzítő vasszögeket a földből, társára hagyva a köteleket. Eközben folyamatos pillantásokat vet Bhaar felé, hogy készen álljon arra az eshetőségre, ha az felébred, és újra köpni próbál, vagy Krestvir után eredne.*


1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-05-26 12:51:07
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 6 körig//

*A mélységi vér, ami máshol a boldogság patakzó bora is lehetne, most mint a törött homokórából kipergő homokfolyam, úgy halmozódik a lépcsőn. Alyo tíz szekunduma pedig talán éppen elég lesz a zöld ital hatásától még kicsit élénkebb Quantallnak, hogy saját mellkasán hagyott kezével tegyen valamit. Ám egy biztos, az ital gyenge ahhoz, hogy életét megmentse, és ha minden így marad talán egy órája sincs hátra. Ami pedig a környezetük hektikusan hullámzó időszámítását illeti, lehet addigra le sem érnek a lépcsőn, vagy már vissza is térnek a két öreghez, ki tudja? Egyelőre a sorsok szövőinek (legyenek azok szellemek, istenek, vagy maga a fény), most minden szeme a mélységire szegeződik. Azonban ha kudarcba fulladnak kísérletei, csupán Alyo formás combizmainak lehet drukkolni, hogy bírják és időben megtegyék az utat, ami gyógyulást hozhat Quantallnak. Ami a környezetet illeti a nap kezd itt-ott besütni már a ködbe, ami a torony résein is látható, ám a levegőt furcsa, távoli elhaló kiáltások fűszerezik, melyek mélyen búgnak, és hallhatóan a Föld tornya irányából jönnek.*
-Baaaaaaaa

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel a mesélői reag előttig//

*A szűkölő rémfarkas vergődik Krestvir anyagtalan lánca alatt, de tenni sokat már nem tud ellene, így a harcok ezen szárnya csendes marad.
Mire Krestvir elkezdi mormolni az igét Bhaar már a híd közepén jár, a két férfi pedig felé közelít. Bhaar csak döcög előre, nem rohan, úgy tűnik félti a hidat. Hogy miért az hamar ki is derülhet Laor, illetve Frandr számára. A szakadék alja ugyanis nagyjából a ködbe vész, ami mégis látszik belőle, az néhány fenyegetően hegyes sztalagmit, amelyek a ködben, akár a gomba úgy nőhetnek odalent. Egy biztos, leesni egyikük sem akar majd.
Minthogy a szörnyeteg nem sieti el, úgy tűnik lesz idejük a szakadék szélén felvenni egy harcállást a nyikorgó hídpányvák között. A föld démona tehát lassabb, mint amilyennek becsülték. Kissé előre dőlve állapodik meg közeledésük láttán, majd eltátja száját, ám ebben a pillanatban nem üvölt, hanem zöldes-barna nyál köpetet indít meg feléjük.
Krestvir ekkor ér az ige első, és szándéka szerint egyetlen sorának utolsó szavához, így a démon szinte meglódulva köp még egyet. A hirtelen jött sebességen és erőn ő is megrökönyödik. Óriási erővel tapos a híd léceibe következő lépésénél, mire az egy helyen be is törik, bal combja pedig lezuttyan és beszorul.*
-Bhaaaaa...
*A kiáltás azonban nem fejeződik be, mert a lény szuszogva kimerülten terül el a hídon, maradék előkészített nyála lassanként kifolyik.
A folyamatot azonban sem Frandr, sem Laor nem nézheti végig, csupán az eredményre lehetnek figyelmesek, miután kezdtek valamit a számukra személyre szabottan kiköpött nyállal. A rémség átkozottul jól célzott, mindkettejük arca, felső mellkasa van veszélyben, mintha csak tudta volna merre fognak félreugrani. Így egyetlen esélyük van, valamit elé tenni. Ez Frandr esetén egyszerű feladat, az adag a pajzson placcsan, ami ettől a túloldalon megkövesedik, és akár a homokos talaj egy szántóföldi bucka oldalán, mikor az ifjak tapodják, úgy kezd leperegni a földre lassan kialakuló lukat hagyva az alkalmatosságban.
Ugyanígy jár Laor egyik alkarvédője is, már az, amelyiket bele meri tenni a köpet elkerülhetetlen ívébe. Az alkarvédő, a ruha, s valamennyi Laor karszőrzetéből és szakállából is porhanyós kővé válik, de komolyabb sebet nem igazán, horzsolásszerűt is talán csak felületi bőrlepergés formájában szerez.

Ami a hidat illeti, az nyögi a legnagyobbat ebben a pár szemhunyásnyi időben. Négy helyen van rögzítve, két helyen a híd utolsó lécei ágyazódnak a talajba. Ezek két óriási földbe vert vasszeggel vannak rögzítve. Két ugyanilyen szeg a vaskos kötelet tartja, amely a híd feszességéért felel. Ezen szögek feje már két-három ujjnyival a föld felett jár, a kötél pedig egyetlen kardcsapástól ugyan nem pattan el, de gyengülni kezd. Azonban az idő talán most nem méretik olyan szűken, mint idefele jövet. Bhaar összerogyva, az igazak álmát aluszva fekszik a hídon, nyála lassan kövesíti a léceket, melyek ugyanúgy porladnak, akár Frandr pajzsának középső része, s peregnek bele a szakadék mélyébe.
Így idejük adott, már csak egyetlen kérdés maradt, érdemes-e a tömlőszerű testet odafent feldarabolni, vagy biztosabb a sorsra és a szakadék mélyére bízni az elpusztítását, már ha a föld démona képes ezektől elpusztulni.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.26 12:51:25


1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-05-23 23:15:17
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 239
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//

* Krestvirhez érkezve aztán újra a csatára koncentrál, hogy gyorsan tudjon reagálni, ha a harcosoknak szüksége lenne néhány varázsitalra. Úgy tűnik, hogy még a java csak most fog jönni, annak a rút, groteszk szörnynek személyében. Aggódik társai miatt, de ez csak arra sarkallja, hogy még figyelmesebben nézze a történéseket.
Ekkor a varázslónő elkezd varázsigét mormolni. A tündér reméli, hogy a nő sikerrel jár és ha nem is tud végezni azzal az izével amott, legalább jelentős segítsége lesz a legyőzésben. *
- Nálunk magától esett össze a szörny, miután a toronyba megtettem, amit meg kellett - * szólt ha a lány már nem koncentrál a varázslatra, mert közben nem szeretné zavarni, nehogy elrontsa. *
- Ha önmagaddal találkozol odafenn, hagyd meghalni őt, akármilyen nehéz is El kell engedni, ahogy a jóslat mondta. - * próbálja ellátni jó tanácsokkal a nőt, vagy legalábbis megosztani vele azokat, amik nála bár beváltak. Igaz Krestvir nem álmodott tudomása szerint olyanról mint ő meg Alyo. Lehet egészen más próba fog rá várni odafenn, de akárhogy is, ha ott győz, a szörnynek is meg kell halnia. *
- Ha kell segítség csak kiálts! - * teszi még hozzá, ha a nő már elindult a torony felé. *


1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-05-10 09:53:08
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//

*Arra történetesen még nem gondolt, hogy újdonsült szakállát fegyverként hasznosíthatná, bár ha volna alkalma tükörbe nézni, határozottan ígéretes ötletnek tarthatná. Már csak azért is, mert alighanem ugyanolyan nehezen ismerné fel saját képmását, mint Krestvir. Most viszont jobb lesz hagyományos módszereket segítségül hívni. Már csak azért is, mert alig csatlakoznak fel a többiek mellé, a híd túloldalán megjelenik egy régi ismerős. Bhaar a tőle megszokott szofisztikált módján adja jelét érkezésének és el is kezd átcsörtetni a hídon. Laornak még van egy kis ideje elmosolyodni Kilencedik hirtelen megtalált bátorságán, aztán helyeslően bólint Frandr ötletére.*
- Ha nem engedjük át a hídon, az már félsiker.
*Erre akár esélyük is lehet. Krestvir újabb varázslata érzékenyen érinti a szörnyeteget, aki láthatóan legyengülve igyekszik át a hídon, ami panaszos recsegésekkel veszi a váratlan terhet. Könnyen lehet, hogy az alkotmány megbirkózik a súlyával, de talán a varázslatnak és lassító hatásának köszönhetően lehet annyi idejük, hogy ezen segítsenek.*
- Persze, ha át sem ér...
*Szeme a másik harcos felé villan, aztán ugrik. Ami most annyit jelent, hogy próbálja lépteit szaporázni a híd felé, hogy még bőven beelőzze Bhaart, ott pedig a legvastagabb, a híd megerősítésében szerepet játszó kötélfonatokat keresi és ha talál ilyesmit, kardjával metélni igyekszik azokat. Reméli, Hogy Frandr is jónak találja az ötletét és segítségére lesz, de az sem nagyobb baj, ha társa másként gondolja. Bhaar még így is átérhet és akkor jól jön ha valaki résen van.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580