Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Füves puszta (új)
Ingoványos vidékErdőmélye (új)
Mágustorony (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1735. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-19 07:52:49
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Az ingoványosban kénytelen megint leszállni a nyeregből, és a két kutyát is az ölébe venni, akik bősz lihegésükből ítélve nem tűnnek hálátlannak ezért.*
- Ezek a hosszú utak jól megerősítenek titeket. Fejlett izomzatotok lesz, mert most csak két nagy adag szőrcsomó vagytok.
*Magyarázza jókedvűen a két kölyöknek, közben figyelme nem lankad, bár ilyen bágyadtan nehezére esik figyelni, hiába ébresztette fel valamelyest a hűvös, friss levegő.*
- Vajon a ti orrotokat jobba bántja ez a szörnyű bűz? Mit szóltok ehhez?


1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-10 17:06:10
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 531
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//

*A csuhás szavai, már ha lehet ilyet mondani a démonokkal kapcsolatban, őszintének tűnnek. Talán még valami szomorúságot is kiérezni belőle, ahogy elmondja a lánynak, hogy hátrahagyták a felszíniek. A tettrekész kérdésre mintha mosolyognának az izzó szemek a csuklya homályában és Tyran'quass kurtán biccent.*
- A társaid, akik itt hagytak, hogy meghalj, bezártak egy Kaput, ami az utazásunkat segítette volna. Most neked kell felmenned és előkészítened az érkezésemet. Odafent vannak híveink, támogatóink, ők majd segítenek neked, hogy elindulj az utadon.
*Az Atya ezután részletes elbeszélésbe kezd és elmondja Lyos'arának a feladatát. Hosszan beszél, kisebb szünetekkel, hogy ha a lánynak kérdése van, feltehesse és válaszolhasson neki.
Miután a beszéd végére ért, Lyos'ara számára minden világos lehet a feladatát illetően.*
- A felszíni világokba nem tudsz átvinni innen bármit. De megtaláltuk a fegyvereid. *Nyújtja át a tőröket, amelyek előző életében is az övé voltak.*
- Indulj, leányom. Megnyitom a kaput, de nem sokáig tudom fenntartani. Ne késlekedj. *Akár egy elköszönésnek is veheti a lány a csuhás szavait. A barlang sarkában felizzik egy rész, a padlón sárga jelek fénylenek fel amelyeket eddig nem is látott. A fénylő jelek felől mocsárszagot hoz a szél, ismeretlen-ismerős szagok.
Ha Lyos'ara elindul, átléphet a kapun, amely miután belépett, összeroskad és a félvér lány ott találja magát hányingerrel küzdve, bokáig a bűzös miazmába süppedve. Bár téli évszak tarthat, mégsem fázik. Érzi a hideget, de alig érzékeli és bár hideg van, látása különösen fogja fel a külvilágot. Kékes-lilás színekkel látja a környezetét, csak egy-két sárgás-pirosas folt világít a kékségben, apró állatok, madarak lehetnek.*


1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-07 18:59:02
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Már rendkívül mardossa az éhség, de az ingoványosban semmiképpen sem szeretne letáborozni, még rövid időre sem. Az éhség türelmetlenné teszi, de igyekszik koncentrálni, hiszen egyedül van. Eszébe jut amikor a templomi kísérőjükkel és Learonnal jártak itt, előbbi pedig biztos életét veszti ha nem lettek volna itt vele. Lovát maga mögött vezeti, miközben lábával igyekszik óvatosan kitapogatni útjukat, s szabad kezével a két apróságot tartja, akik a helyzet komolyságát fel sem fogva, csupán álmosan pislognak*


1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-05 17:26:09
 ÚJ
>Kilvard Guldraen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*Pipára gyújt. Mióta meghozta az elhatározást, valahogy sokkal kevésbé kesernyés az északfertályi pipadohány is.
Noha gyakorta kell az átfolyásokat kerülgetni és gázlók után kutatni, ismeri a járást az Ingoványban. Számtalan, sárban ragadt csizma volt az ára e ismeretnek, de még így, szekerestül is boldogul.
Messze, a fák között már ott magasodik a Mágustorony égbe törő alakja. Nehéz beszélgetés vár reá. Legalábbis számára nehéz. Bármily könnyebbség is a döntés, amit meghozott, nehéz lenne azt állítani, hogy nem volt ínyére a Torony szolgálata. A népek többsége bármit megadna egy ilyen lehetőségért. Ő pedig élt is vele. Ó, de még hogy! Ha nem vitte vásárra a bőrét legalább egy tucatszor e szolgálat során, akkor egyszer sem. És mily kalandok voltak ezek! Regébe illőek. Máig emlékszik arra is, mikor a kihúzta a Pegazus fogadósát a bajból. Vagy mikor szerencséje volt talán utolsóként találkozni Lorew és Nestar tanácsos urakkal... Sosem feledné el Arthenior Nagy Árkában eltöltött napokat, a fogságot, majd a csatát... Nem is beszélve a számtalan mágusnövendékről és mesterről, akikkel az itt eltöltött idő alatt dolga akadt.
Vaskos füstfelhők eregetése közepette érkezik vissza, s huppan le a szekérről. Nagyot sóhajtva pillant fel a magasztos Toronyra, majd a legkevésbé sem könnyű szívvel, de elindul felfelé a lépcsőkön.*


1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-02 15:44:38
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//

*Felmorran arra az információra, hogy menekülés közben hagyták hátra. Bár nincsen semmi emléke erről a konkrét eseményről, de mégis tudja, ő soha, senkit nem hagyna hátra, vagy legalább gondoskodna az illető kegyes haláláról. De nem is érdekes, jelenleg nem az, hiszen feladata lesz, pupillái kitágulnak.*
- Mondd atyám, mi lesz a dolgom? Neked bármit örömmel megteszek! Bármit!
*Szavai egyáltalán nem hangzanak üres ígéretnek, egy atyjának hálás gyermek szavai ezek, aki valóban mindent megtenne. Hálából, gyermeki engedelmességből, no meg a saját bosszúvágyától vezérelten.*


1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-02 13:05:53
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az útitárs//

*Mikor legutóbb ezt az utat tapodta, csak épp a másik irányba, akkor nem sok reménye volt azt illetően, hogy visszatér még közéjük a derű. Most egy darabig még átmelegíti ez az érzés és egészen jókedvűen veti bele magát az ingoványba.
Aztán az idő telik, a terep egyre nehezebb lesz, a levegő egyre hűvösebb, a cipője és zoknija pedig egyre kényelmetlenebb, ahogy a mocsárlé ismét hamar átáztatja.
Nem panaszkodik, de beszédes kedvében sincs. Fázik is, meg egyébként is nagyon kimerítő napok vannak mögöttük, az út pedig hosszú, úgyhogy tartalékolja a maradék erejét.
A járható terep előtte is megmutatkozik, ám hálásan halad Adoaver mögött, ha az ösvény úgy hozza, mert ennyivel is kevésbé kell figyelnie: elég, ha az ő nyomaiba lép, hogy ne süppedjen pocsolyába.
Szárazon viszonylag gyorsan haladhatnának, így azonban beletelik pár órába, mire kijutnak az ingoványból és a ködöt fölváltja a tisztább levegő és felbukkannak az első cserjék, majd fák, s az út is szilárd lesz a lábuk alatt...*


1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-02 10:42:23
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az útitárs//

*Értetlenkedve fogadja a lány kérdés nélküli nézését, de biztos nem volt olyan fontos, hogy elkezdjen miatta töprengeni; útra készen, a reggeli hűvös időtől megint vér futva testében és így mozgásra kényszeredetten, megindul Garsin mellett a mocsáron keresztülfutó ösvényen, sokadszorra is.
Nem igyekszik társalgást teremteni lassan tisztesen megedzett lábai újonnan megerőltetései alatt, nemes egyszerűséggel azért, mert nem jut eszébe semmi. Kezdi lassan eszébe vésni a torony felé vezető földút járhatóbb vagy kikerülendő részeit, így esetekként utat mutatva előrébb lép, indikálva a társának, merre lépjen, ha ő maga már nem ismeri ki magát az úton hasonlóképp.
Nem éri már meglepetésként, hogy a körülöttük lévő környezet csak mocskosabbá fordul, ahogy a hőmérséklet is leesik; magára tekeri köpenyét, és elkezd gondolkodni, mit használjon fáklyának, ugyanis a megtöltött flaska már nem lesz jó; felforrt vízből nem kívánna inni, a barátjáéból pedig szégyenlős kérni. Azt legalább már tudja, mit fog venni majd a piacnál: annyi fáklyát, hogy egy teljes táskát meg tudjon velük tömni. És egy másik táskát. Eszébe jut a lehetőség, hogy "magát" használja fáklyának, de nem biztos benne, hogy önnön teste immúnis lenne a rávarázsolt mágikus tűzre, vagy talán a "gyúlékony" kategóriába tartozik... szemöldökét összevonva gondolkodik magában a dilemmán, miközben alig nézve le manőverezik, hogy ne dagonyázzanak még egyszer.*


1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-23 18:08:56
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 531
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//

*Az arctalan a csuklya sötétjében csak bólint, amikor a lány visszaismétli saját nevét. A név is idegenül hallatszik saját szájából, pedig tökéletesen tudja, hogy így hívják. Furcsa kettősség. De ez a furcsa kettősség jellemzi azt a világot is, ahol épp van. Nem a barlangot, hanem az egész, őt körülvevő világot. Egyszerre otthonos és taszító, maradna és menne.*
- Tyran'quass, Világok Hódítójaként ismersz, leányom. *Válaszol a csuklyás és egy kőből faragott trónuson foglal helyet, ami eddig Lyos'ara látóterén kívül esett.*
- Hogy ők elmenekülhessenek. *Teszi hozzá a csuklyás mintha ez magától értetődő lenne. A kérdésre az Atya némi hallgatás után válaszol.*
- Önzésből, haszonból, félelemből? *A köpeny vállrészei megemelkednek ahogy a démon megvonja a vállát.*
- Nem kell köszönnöd, törlesztened kell. *Hajol kissé előre Tyran'quass, a csuklya sötétségében felizzik a kék szempár.*
- Törlesztened és bosszút állnod, kegyes vagyok, megadom mindkettőre a lehetőséget. Visszamehetsz, már dolgozom a portál megnyitásán. Hamarosan útnak indulhatsz. De feladatot bízok rád és bízom benne, hogy sikerrel jársz odafent. *Dől hátra a csuklyás, a mellkasa nem emelkedik-süllyed, ahogy egy élőé tenné, mozdulatlan, de Lyos'ara lát rajta valamit, amit akár türelmetlenségnek is hívhatna. Tyran'quass türelmetlen.*


1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-21 09:40:23
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az útitárs//

*Gyomráig süllyed a szíve, ahogy hallja, hogy Garsin vasakaratú igazságérzetét nem hatja meg az ő imái. Nehezen lélegzik az elősejtéstől, egy halálra ítélt tekintetével mered a katonára, ahogy amaz lehúzza a döntés nyaktilóját. És az a döntés az ő nyakán landol.*
~ Ezt nem mondod komolyan. ~ *Úgy néz társára, mintha amaz pofon vágta volna, és az azt kísérő szavak még a nála lévő tőrnél is élesebbek voltak. Oly módon beszélnek hozzá, mintha egy gyilkosságot próbálna a szőnyeg alá söpörni, nem egy elhanyagolható eszköz lenyúlását! Egy jó hosszú perc erejéig ő is csak szótlanul áll, fittyet hányva az őket újra befedő ködre, és hidegre. Eszébe jut a gondolat, hogy semmi oka nincs fejet hajtani a lánynak, itt hagyhatja a mocsárban, ő pedig még ezen éjjel egy rendes ágyban aludhat Artheniorban. Jelenleg nincs semmilyen erkölcsi ok, amiért mellette kéne tovább koptatnia. Egy száznyolcvan fokos fordulat, és hátra sem kéne néznie. Ha valóban szükségét érzi, amaz kutyagolhat egy extra napot egyedül és elkönyvelheti magának hogy a "helyes" döntést tette. Hát akkor miért van még itt?
Egy örökkévalóságnak érződő idő után elkezd lépkedni... Garsin irányába. Hideg, kifejezéstelen tekintettel ér társa oldalához, hogy aztán bármi szó vagy tempóváltoztatás nélkül elhagyja azt, és csoszogni kezdjen saját lábnyomain. Egy szóval sem illeti döntését, vagy akár a lány jelenlétét, de még csak el sem kéri amaz kezéből a már hűvös tojáslámpást.*


1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-18 19:35:43
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az útitárs//

*Adoaver hosszas tiltakozásba, fejtegetésbe, győzködésbe, kérlelésbe és még miegymásba kezd, amit Garsin észlelhető elbizonytalanodással fogad. Többször is közbeszólna, hogy válaszoljon, de a fiú újabb és újabb mondandóval áll elő, amivel valójában egyszerre hagy a számára több időt a gondolkodásra és akadályozza is, hogy higgadtan mérlegelni tudjon. Így aztán mikor az ifjú végül elhallgat, egy pár pillanatig csak áll és hallgat, gondolkodik.
Valójában a leginkább Adoaver állapota hatja meg, hogy talán tényleg nehezére esne a hosszú út. A másik kérdéses pont az idő és az ingovány veszélyes terepe. Ám mindent összevetve...*
- Ha nem fogod bírni, holnap hajnalban indulunk a toronytól. Maradt még annyi élelmem, hogy megosszam veled. Ha mégis bírod még ma, akkor ha jól kilépünk, akkor már sötét lesz, mire a városba érünk, de még világossal átkelünk az ingoványon és az út javán. Elég korán indultunk. Szóval gyere! Legközelebb pedig ne vegyél el semmit kérdés nélkül, ami nem a tiéd! - *Ez utóbbit mondja ki a legnehezebben, de egyben érvnek is szánja a panaszáradat és az ellenkezés leállítására. A saját nézőpontja szerint nagyon is engedékeny és segítőkész, Adoaver pedig nem fogja föl a helyzet és a tette komolyságát, ezért próbálja most ezt tudatosítani benne. Nem egy kellemes érzés, mert eddig jó volt a hangulat és igazán élvezte a fiú társaságát és megkedvelte őt, most pedig tart tőle, hogy mindezt elveszíti emiatt és még Adoaver lesz bosszús vagy haragos őrá. De a kötelességtudata felülemelkedik a saját félelmein és vágyain, úgyhogy igyekszik is megkeményíteni magát, hogy a köztük kialakult barátias kapcsolat ellenére is ki tudjon tartani az elhatározása mellett, s állni tudja az esetleges további ellenkezést.
A tojást még nem adja vissza, csakis akkor, ha hajlandóságot lát a másikban arra, hogy elinduljanak ismét a torony felé.*


1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-18 18:26:38
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az útitárs//

*Hát nem úgy néz ki, hogy ezzel dűlőre is jutottak. Nehezet sóhajt.*
- Garsin, ugye nem akarsz visszamenetelni a toronyhoz, át újra az EGÉSZ mocsáron, és vissza? Átnyúlna egy másik napba, mire visszaérnénk Artheniorba! *Próbál ezúttal a lány eszére hatni, hogy hagyjon föl a hálátlan munkával* - Az egy dolog, hogy félúton már összeomlok, de annál nagyobb az esély hogy valami másba is nekibotlunk ebben az ingoványban, mint sár! *Imádkozva összeteszi két kezét, miközben közelebb lép társához. Még csuklyáján túl is lehet látni a kétségbeesést szemében.* - Könyörgök, csak érjünk be a városba, és a legközelebbi alkalommal még arannyal is fizetes a lámpás bérleti díjáért, csak ne. Forduljunk. Vissza. *Nem sokon múlik, hogy térden állva kezdjen imádkozni. Hogy még rá legyen téve egy lapáttal, a szél is tisztes erővel jön meg, jéghideg klímával töltve meg köpönyegét. Nem éppen télies túrákhoz készült fel, arra gondolva, hogy hamarabb elérnék a várost mire megjön a hideg.* - Azt pedig megemlítem, hogy ezalatt a három nap alatt még csak a könyvtár közelében sem láttuk se a nagymágust, se a szolgálóját. Egy várat tudnék építeni a könyvekből, és az ugyanúgy állna, mire visszaérünk, szóval erősen kétlem, hogy észreveszi egyetlen gyakorlószobai eszköz hiányát. *A hidegtől kissé irritáltan vacogja ezt fogai közt, kezét nyújtva Garsinnak a tojásért, hogy azt legalább újra meggyújtsa.* - Vállalom ezért a teljes felelősséget, és ha valóban rajtakapnak, én fogok érte fizetni bármilyen értelemben, ezt megígérem. Csak érjük el a várost. Kérlek.


1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-18 13:00:37
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az útitárs//

*A kérésre megáll és a sietősen mellette termő ifjú felé fordul, jelezve, hogy kész meghallgatni őt. És nem is szól közbe, sőt, láthatóan elgondolkodik.
Adoavert őszintének találja és nincs benne kétség a jó szándéka felől, de ez a véleményét nem változtatja meg.*
- Sajnálom, de nem várhat addig. - *Észrevehető, hogy kényelmetlenül érzi magát, amiért épp ő próbálja megmondani, hogy mit csináljanak, de nagyon erőlködik, hogy magabiztosnak lássék.*
- Ahogy mondtad is, nem sokan járnak ott. Ha észreveszik, hogy eltűnt, épp most, akkor kire fognak gyanakodni?... Meg egyébként is... ez lopás. Akkor is, ha nem volt ilyen szándékod. Mindegy az is, hogy mennyi volt ott belőle. Ismered az értékét? Vagy azét a porét, ami benne van? Ha drága, akár még a kezed is bánhatja! - *Magyarázza a helyzetet és a törvényt jó szándékú szigorral.*
- Gyere, vigyük vissza! - *Inkább kérlel, mint utasít. Valójában neki sincs kedve ismét megtenni ezt az utat, de nem tud megnyugodni, amíg ezt nem tudják maguk mögött. Még az is fölmerül benne, hogy ezért az esetért neki kellene felelősségre vonnia Adoavert és hogy kötelességet szeg, amiért ezt elmulasztja. Már csak ezért is szorgalmazza, hogy legalább vigyék vissza a holmit, sértetlenül, úgy talán ez elnézhető.*


1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-18 12:05:30
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az útitárs//

*Belül megkönnyebbül, mikor nagyobb teketóriázás nélkül megtörténik a lámpás tartójának a cseréje. Munkája végezteként valóban aggályok nélkül fordul és indul el ismét az úton, és egy pár lépés erejéig el is tart, míg rájön, hogy társa nincs vele. Igazából a fényhiány tudatja ezt vele, mivel nála van most a hasznos szerkezet. Na meg hogy szólnak utána. Furcsállva ezt, és egy olyan baljós érzés töltve el, mintha valamin rajtakapták volna otthon, fordul hátra.*
- Mi a probléma? *Kérdezi felemelt szemöldökkel. Észreveszi, hogy társa kezében ki van aludva a lámpás, és először azt hiszi, az lenne a baj. Csak miután hallja a hozzávágott vádat, válik számára világossá a lány mondanivalója. Azonnali tiltakozásra, mentségek sebes felvetésére nyitná száját, de miután érzi, hogy a katona nem fogyott mondanivalójából, ami csak számára kínosabbá teszi a helyzetet, becsukja. Tétlenül, egyik lábról a másikra állva áll egy helyben, fogait egymásnak súrolva, derűtlen nosztalgia merül fel memóriájából. Nem tudja, hogy érezze magát emiatt, és nem tudja, hogy nyugtassa meg Garsin feltámadt kötelességérzetét. De reméli, hogy nagyon sikeres lesz, látva, hogy a lány már fordul is az ellenkező irányba. Ha nem bánik jól szavaival, akkor akár még visszaerőltetheti őt a toronyhoz, és ez nem kell nekik.*
- Várjál, hallgass meg! *Kiáltja utána, bűnbánóan felemelve kezét, és gyorsan utána ugrik, minél hamarabb beérve a közöttük keletkezett távolságot, sprintje közben ejtve a szavakat:* - Igaz, hogy kérvény nélkül lenyúltam, de tudd meg: ebből a tárgyból van egy halom a gyakorlószobában, és rajtunk kívül senki nem használja! Nem viccelek, ahogy jobban szétnéztem az asztalokon és lebegő kalauzkönyveknél, növendéknek nem találtam a nyomát a mi kezeinken kívül! Holdak óta mi voltunk az első látogatók a toronyban, és abból ítélve hogy senkivel nem találkoztunk eddig az úton, kétlem, hogy ez hamar változni fog. Nem fog senkinek addig hiányozni! *Érvel, kezével gesztikulálva magukra és a földre alattuk.* - És ismétlem: csak "kölcsönvettem." Nem akartam hogy átfagyjunk ebben a mocsárban, és még nem tudok olyan tűzmágiát, ami a semmiből hőt adna, és nem nyugszana ki egy perc alatt. A következő látogatásunknál visszateszem, ahol találtam. Szavamat adom. *Mellére teszi a kezét kényszeredetten, aminek a helyét elég nehéz kivenni folyton lóbálódzó köpenye miatt. Feszülten várja Garsin döntését, miközben tekintete ide-oda ugrál a tojás és jelenlegi hordozója közt. Ráadásul kezdi őt is áthatni a hideg; elkapja a libabőr, és nyakát teknősként behúzza. Nem lenne bölcs ötlet sokáig álldogálniuk.*


1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-17 12:08:04
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az útitárs//

*Megáll az ifjúval együtt és kíváncsian fordul felé, hogy mire készül. Talán ismét egy varázslatot mutat? Esetleg valami olyan igét, ami átmelegíti őket? De miért kutat a táskájában?
Már akkor támad egy rossz érzése, mikor Adoaver elkezdi magyarázni, hogy valamit kölcsönvett a toronyból. Ám ekkor még nem szól semmit, mert a kíváncsiság és a meglepettség lekötik, meg előbb látni kívánja, miről is van szó...
Aztán lenyűgözött érdeklődéssel is figyeli a különös holmit és hogy mire képes, de még Adoaver mágiáját is, ahogy tüzet varázsol a tojás belsejébe. Majd a tojás bezárul, és váratlanul az ő kezeibe kerül, mert szinte megbabonázott engedelmességgel veszi el, ahogy a fiú felé nyújtja.
Máris megérzi a kellemes hőt és kedve volna magához ölelni az "apró tábortüzet". Adoaver pedig közben már megy is tovább és csak mondja és mondja... Garsin azonban nem mozdul egy tapodtat sem. S mire az ifjú végül elhallgat, a lány fogja, s az elmondottak alapján, meg a látottakból kikövetkeztetve egyszerűen elzárja a nyílásokat, hogy a tűz lassan kialudhasson odabent. Majd vesz egy mély levegőt, s ha Adoaver eddig még nem fordult vissza, most akkor is utánaszól.*
- Adoaver! - *Megvárja, míg az ifjú figyelme biztosan rá irányul.*
- Kölcsönvetted? Azt mondod, de... ez lopás! - *Közli, s látszik rajta, hogy próbál határozott lenni. Valahol a barát és a városőr szerep határán billeg, de a városőr szerepben még nem gyakorlott.*
- A gondviselőid, a családod házából talán kölcsönvehetsz dolgokat, de máséból nem hozhatod el, hacsak nem engedték meg, vagy kínálták ők maguk. - *Magyarázza, hátha csak valami félreértés ez és az ifjú tapasztalatlanságából ered ez a tett. Bár ezt elég nehéz elképzelnie, de nem is olyan körülmények között nőtt fel, mint a fiú.*
- Ezt azonnal vigyük vissza! És bízzunk benne, hogy nem vették észre. Akkor lehet nem csak büntetést kapsz, de a toronyba sem engednek be többé... - *Vázolja föl a legrosszabb eshetőséget, s máris kevésbé érzi a fáradtságot vagy a hideget, úgy felpörgeti az idegesség.
Ahogy fordul, abból egyértelmű, hogy az "azonnal"-t szó szerint értette, s máris fordulna vissza, de tekintete még Adoaveren van, várja a válaszát.*

A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.17 13:16:51


1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-17 11:07:13
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az útitárs//

*Annyi elég is neki, hogy megerősítést kap; valamit amúgy is meg szeretett volna mutatni, csak okot kellett találnia, hogy megtegye.*
- Az ágy még messze van, úgyhogy ennek most meg kell tennie. *Mondja, miközben megáll. Megkeresi a legkevésbé megviselt sarkot a földesútnak, ahova le tudja tenni táskáját, és elkezd keresgélni benne.* -Ezt a toronyban találtam a gyakorlószobában, és úgy döntöttem, kölcsönveszem. *Indokol, és előhúzza felszerelései közül azt, amit keres: Egy rövid, vastag, nehéz, barna színezetű, látszólag agyagra emlékeztető anyagból készült, kis híján a fejével megegyező méretű tojás, aminek két oldalán lyuk, alattuk pedig egy-egy mélyedés található, amivel könnyedén kézen lehet fogni és tartani a az eszközt. A lyukakkal be lehet látni üreges belsejébe is, aminek alján úgyszintén látható egy mélyedés, amiben valami rejtélyes, fekete por található. Igen mélyen van, mintha direkt távolabb akarnák tartani a lyukaktól.*
- Egy pillanat. *Kéri, és a tojás tetejére helyezi az egyik kezét, amin egy kis lyuk, és mellette egy fogó található. Sápadt kezét derekasan megszorítva meghúzza a fogót, amitől egy miniatűr lyuk keletkezik a tetőn. Adoaver arcán lehet látni, hogy erőlködik, ahogy ujjait a lyuk peremére helyezve húzza azt, de egy pár másodperc után csak sikerül elérnie, amit akar: a tojás hirtelen kétfelé nyílik, részletesebb megtekintést engedve belsejébe, ami nem nagyon különbözik külsejétől. Már az alján lévő, nagyobbnak látszó mélyedést és a port kivéve.
Egyik kezét a tojáskülső egyik mélyedésében nyugtatva fogja azt, másik kezét pedig hirtelen csuklójáig elforgatja és ökölbe szorítja, mintha megfogott volna valamit, és a nyílásba nyúl. Ha sikerül, amit akar, akkor a két kis lyuk egyikébe belekémlelve lehet látni, hogy a tojásban fény gyullad, Adoaver pedig gyorsan kiveszi kezét a szerkentyűből és bezárja a nyílást, visszaadva azt a tojás alakot. Csak egy pillanatig tart és a láng nagyobbra nő, nemcsak jobban kivilágítva a lyukon túli környezetet, hanem felmelegítve azt. Varázslatából keletkezett tüze a fekete porból tartja fönn magát, ami igencsak erős anyag; ráadásul nem spórolt vele, úgyhogy egy jó ideig fenn fog állni a láng, ami már az egész tojáslámpást felmelegíti, de amaz "héja" nem enged ki annyi forróságot, hogy megégesse, vagy erősebben ingerelje az ifjú mágus bőrét. Miután megállapítja, nem irritálja a hőmérséklet, akárhol, vagy akárhova tartja, Garsinhoz fordul.*
- Tessék, fogd. Tartsd, ahova akarod, átmelegít! Csak ne nyisd ki a nyílást, a tűz könnyen felér. *Nem fogad el elutasító választ, és ha a lány kezében van a tojást, felveszi táskáját, és elkezd tovább haladni az úton.*
- Fogalmam sincs miből van ez a cucc, de imádom. Fényt ad, hőt ad, és könnyű eloltani: Csak megnyomod a fogót, és összetolja a az üreg falait, bezárja a két ablakot, és a levegő hiánya teszi a dolgát; és még a por is megmarad! Van egy sejtésem, hogy ezt éjszakai tanulásokra találták ki, de fene egye ha miniatűr tábortűznek is jó! *Büszkélkedik vele, miközben megemelkedett magabiztossággal szemléli a körülöttük lévő, most már jóval láthatóbb környezetet; ugyan nem volt sok minden érdekes, ami szemük elől rejtett volt; további nádas, víz, és sár, de kifejezetten megnyugtató, ha legalább látják a semmit, és nemcsak sejtésük van róla.*

A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására egy jól világító lángot tud elhelyezni egy tárgy hegyére (pl. bot, fáklya vagy egyéb fegyvervég). Ha az anyag nem éghető, a láng két kör múlva kialszik, egyéb esetben életszerűen meggyullad.

1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-15 23:29:43
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az útitárs//

*Meglepi, hogy Adoaver hallott már azokról a különleges gyertyákról, nagyobb ritkaságnak gondolta őket. De könnyen lehet, hogy vagyonos körökben az ilyesmik is elterjedtebbek.
A megállapításra, hogy tetszetős ágat sikerült választania, egyetértőn bólogat. Nem bánta meg a döntését: minél többet tudott meg a hold ágról, annál inkább látta, hogy mennyi hasznát is vehetnék ezeknek a varázslatoknak a városőrségben.
Már magában ez sokat javít az önbizalmán és a jövőképén. Ha tényleg képes volna ezeket elsajátítani, akkor szinte teljesen biztos, hogy volna helye a városőrség kötelékében, akkor is, ha nem lesz a legjobb és legerősebb harcosok között.
Adoaver kérdésére fölpillant, hogy vajon honnan jön a kérdés, de a saját testtartását elemezve van egy sejtése, mert most is épp bal kezét melengeti a jobb karja alatt...*
- Egy kicsit. - *Feleli.*
- De annyira azért nem, hogy magamra terítsem a takarót, csak átázott a cipőm és azért... mintha hidegebb volna. - *Magyarázza, de nem úgy tűnik, mintha sok ügyet vetne rá. Amíg mozognak, addig elviseli, otthon pedig majd átmelegszik.*
- Milyen lesz újra ágyban aludni! - *Mosolyodik el kicsit, ahogy elképzeli, mert erről a kényelmetlenségről a másik jut eszébe: nevezetesen, hogy a toronyban nem volt alkalmuk rendes fekhelyet igénybe venni. Garsin részéről ugyan volt már rosszabb is, de az utóbbi időszakban már ő is hozzászokott a kaszárnya fedeléhez és a meleg ágyhoz, hogy hiányolni tudja ezeket.*


1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-15 21:36:48
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az útitárs//

*Végül csak nyugton tartja "lángoló" ujját, bár továbbra is kissé zavarja Garsin szerinte túlzottan kíváncsi természete. Az affinitásból eredő tüzet ésszerű nem összekeverni a természetes módon keletkezett hőséggel, de egy külön létformaként kísérletezni vele az eredménytelen. Még. Ugyanis lapozgatásai közben Adoaver felfedezett pár igencsak drasztikus tűzmágiát, aminek még a közelébe menni is kockázatos, nemhogy az ujjainkat lebegtetni felette. De mire sor kerül elsajátításukra, addigra csak megszokja, hogy tűzzel veszi körül magát.*
- Hallottam róluk. Pokoli drágák, de legalább nem kell váltakozni a fáklyákkal. És kevesebb az esély, hogy kigyullad valami. *Felel Garsin kijelentésére. Most hogy elgondolkodik rajta, neki is kifejezetten hasznos lett volna egy olyan; oly sok elhúzódott éjszaka, ahol saját gyertyája folyton kialszik, megadja magát a viasz... Mondjuk az volt benne a jó, hogy az megéreztette vele, eljött az ideje az alvásra. A sötétben nem érzékeli az ember, egy perc telt e el vagy egy óra.
A katona katonáskodási magyarázata megválaszol neki egy-két kérdést. Kutatás és tanulás... Az idős mágusmester tornyában valóban rejtőzhet egy-két dolog, ami az artheniori haderő érdeklődését felkeltheti, bár nem hiszi, hogy a fontosabb tudást a vén Abogr csak úgy ott hagyná az egyik nyilvános könyvtárban, két enciklopédiai kötet közé szorulva. Jó pár ajtót vélt észre venni, amin át nem tudott (pedig próbált) lépni, végül is, tehát az egyik valóban könnyen lehet egy ilyen kincsestár. Hacsak nem egy trollt gyömöszölt be oda. Bár most inkább nem kéne trollokra gondolnia, elvégre egy mocsárban vannak...*
- Úgy hallom, tetszetős ág mellett döntöttél mégiscsak, Garsin. *Állapítja meg, elnézve a távolba, már amennyire csak tud a ködtől. A lány természete minden alkalommal kétfelé hatja Adoavert; gondolkodásra, mert nehéz eldöntenie, honnan ered a kedvessége, fog e ez esetleg változni magától az évek során. És aggódásra, hogy lesz e valami, vagy valaki, aki eltörölteti vele ezt a természetet. Nyitná ki a száját egy bölcselkedő beszédre, hogy a mágia természete főleg használója szándékától függ, hogy még ő is képes rizikós varázslatokkal életeket menteni, de valami elkapja a tekintetét, ahogy az egyik fejforgatás után huzamosabb másodpercekig nézi amaz ruházatát.*
- Fázol?


1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-15 12:47:31
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az útitárs//

*Az óva intésre biccent, de azért még csak folytatná a mozdulatot, ha a fiú ezután engedi. Mint egy gyertyalángnál, ésszel bánik vele. Nem égeti az ujját, csak közelíti, kísérletezget. Egy kis melegség még jól is esik, mert vékony ujjai egészen jegesek. Egyébként is elég hűvös már a levegő, de a ingovány ködös nedvessége és a cipőjébe szivárgó hideg mocsárlé még gyorsabban hűtik a testét. Ha nem mozognának, valószínűleg már szurkálná is lábujjait az átfagyás.*
- A Krenkataur börtönében láttam olyan gyertyákat, amik olthatatlanok. Később, a könyvtárban megtaláltam, hogy Örök Lámpásnak hívják ezeket. - *Mondja ezt el, mint egy apró érdekességet, majd vissza is húzza a kezét.
Ahogy pedig az ifjú a dicséretét fogadja, azt aranyosnak és kedvesnek találja, nem is vár egyebet.
Aztán mint kiderül, azért mégis sikerült valami olyat ajánlania a könyvtárból, ami Adoavert is érdekli. A kérdésekre finoman fölhúzza az egyik vállát és megdönti a fejét.*
- Elérhetőnek kell lennem, úgyhogy ha a várost elhagynám, főleg, ha hosszabb időre, akkor szólnom kell. Később szerintem fontos lesz engedélyt kérnem is. Most azért mertem eljönni csak egy levelet hagyva, mert máshol még úgysem látják hasznomat, így nem lehet rám szükség. A feladatom csak a tanulás volt és az a kutatás, amiért egyébként is a toronyba kellett jönnöm. Egyébként most még nem igazán van szolgálatom, magam osztom be az időmet. - *Magyarázza nagy vonalakban a helyzetét. Ha ismerné Adoaver gondolatait, talán még pontosabb képet tudna adni. Az ő csapatuk ugyanis nem szokott járőrözni, az a városőrök dolga, míg a Wargokat ennél bonyolultabb ügyeknél vetik be. Már azokat a Wargokat, akik ehhez elég képzettek, vele ellentétben...*
- De igen, ha hazaértem, szeretnék beszélni a parancsnokkal és jelentést tenni. - *Helyesel a terveit illetően.
Bár Adoaver viszonylag haszontalannak írja le a gyertyaláng varázslatát, Garsinnak tetszik, mert a mindennapokban nagy segítségnek tartja. Tüzet csiholni elég fáradtságos és hosszadalmas munka tud lenni, főleg a megfelelő eszközök nélkül, így viszont Adoavernek itt van ez a varázslat és már készen is van.
Azzal is tisztában van, amit az ifjú beszél, hogy a tűz ág varázslatai elég pusztítóak és veszélyesek. Garsin számára pedig így félelmetesek is, hiszen ez a "fegyver" rossz kézben sok fájdalmat és bajt okozhat.*
- Én is remélem, hogy azokat soha nem kell használnod... - *Mondja szórakozottan, majd eltöpreng egy kissé.*
- A hold ág azt hiszem, nem ilyen pusztító. Ha sikerülne még megtanulnom néhány varázslatot, akkor tudnék segíteni a városban élőkön. Ez a varázslat mondjuk, amit most tudok... a holdfényburok... Nem csak magamat tudom vele védeni a tűztől, de azt is, aki belém kapaszkodik. De van még olyan varázslat is, amivel meg tudok nyugtatni másokat, hogy hagyják abba a verekedést, harcot... Vagy egy másik varázslattal meg tudnék állítani valakit, aki menekülni akar az őrségtől. - *Sorol néhány példát, amik végül meggyőzték, hogy a hold ág iránti alapvető vonzalmán túl is hasznosnak ítélje ezt az ágat és elhatározza magát mellette. Sok békés és erőszakmentes megoldást kínál olyan helyzetek megoldására, amikkel egy városőrnek gyakran kell szembenéznie.*

A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.15 12:51:17


1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-15 10:44:07
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az útitárs//

*Időérzéke valahol hátramarad koptatásuk alatt, így mikor legközelebb körülnéz, csak a már ismerősen nedves levegőből, körülöttük lévő nádasokból és latyaktavakból, és erősen megviselt fákból állapíthatja meg, hogy már egy jó ideje utaznak. Amin még inkább meglepődik, az az, hogy eddig nem érezte magán a fáradtság jeleit, amin az előző úton hamar előtermett. Bár már elérték a ködöt, és az is az előző alkalommal hasonlóan kis híján ellehetetleníti látószervük alkalmazását, most nem annyira ideges, bár az úttól továbbra sincs kedve eltérni, megnézni a sárral védett patakokat.
Megerősítést kap előzőleges, memóriából induló kijelentésére Garsin társai iránt, bár kissé csalódott attól, amit hall; egy tapasztalt, magabiztos varázslóra számított volna, ha már az az illető a városőrség tagja, de így amaz aligha állhat magasabban az ő szintjüknél. Alaposabb keresést szükséges akkor végeznie egy ő által reményt delikvensért? Valószínűleg, de legalább tudja, hogy nemcsak ő maga tanulhat tőle, hanem akár társa is, így kevésbé érzi magát önzőnek.
Azt gondolta, hogy a katona lassan megszokja tüzes trükkjeit, és a váratlanságot amivel előhozza őket, de attól még szemmel tartja őt, hogy nehogy valami ijesztőt csináljon. Ösztönösen elhúzza a kezét, mikor az övé mozdul, de attól még ujját fenntartja, különben elalszik a kis láng. Ahogy látja, hogy Garsin félbeszakítja mozdulatát, lassan visszahelyezi magát az eredeti pozícióba, ezekkel a szavakkal kísérve:*
- Ez valódi, de ugyanolyan veszélyesztelen, mint egy gyertya. Nem támogatom hogy belenyúlj viszont, mert fájni attól még fáj. *Égési sérülést ugyan nem fog szenvedni tőle, de a tűz tűz marad, és ő már sikeresen megégette az ujját emiatt (bár amibe ő belenyúlt az jóval nagyobb volt); ezt a kellemetlen tapasztalatot el szeretné kerültetni a lánnyal.
Nem tudja, hogyan dolgozza fel társa dicséretét, így csak bután mosolyog. Nem mintha nem értene egyet vele, de ritkán van tapasztalata ezt kívülről is hallani, és nem akarja bármi megjegyzéssel ezt visszavontatni. És bárki tudja, képes erre.*
- Ó. Azok a könyvek valóban jók lesznek. *Jelenti ki elégedetten.* - Száraz őket tanulmányozni, de legalább elszórakoztatnak egy darabig. Az affinitás minden varázslat tűzifája, így szükséges minél többet hordani. Jut eszembe, mennyi időt tölthetsz szolgálaton kívül? Mikor visszaérünk, rögtön jelentened kell, nemde? Utána egy darabig a kaszárnyánál maradsz, ugye? Furcsa lenne, ha szabadon mászkálhatnál a városban, és egy futárral kéne megüzentetni a következő szolgálatot. *Gondolkodik el egy katona lehetséges mindennapjain. Tényleg, hogy van ez? Megadott helyeken kell szobrozniuk, esetleg őrjáratozniuk egy megadott időszakban, vagy más helyekre utasítják őket egész időre, isten tudja milyen munkára?
Alighogy felveti Garsin a kérdést éterikus gyertyájával kapcsolatban, el is foszlik a láng ujjáról, ködös félhomályba borítva kezét. Jó volt, amíg tartott.* - Igen, de csak gyertyákat. Hidd el, ezek kevésbé hasznosak éles helyzetben, mint gondolod. Sarlatán bűbájokon túl olvastam keményebb varázslatokról is, mint egy tábortűzből többméteres lángtornádót létrehozni, vagy egy ártatlan személyt helyben hamuvá égetni egy perc alatt, pusztán a saját ruháiból. Mondjuk remélem, nem kéne valóban használnom őket, de jó ha kéznél, illetve észnél vannak.


1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-12 21:05:36
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az útitárs//

*Elég sok témán haladnak át, míg az út is lassanként fogy a lábuk alatt. Bár a város még messzebb van, az ingovány nehezén rövidesen túljutnak. Mondjuk Garsin ezt épp nem tudná megmondani, mert kicsit elveszíti az időérzékét. A beszélgetés is leköti, meg az út odafelé más volt, hangulatban is, és képtelen volna fölmérni, hogy az vajon mennyi időbe telt, így pedig nincs viszonyítási alapja. Legfeljebb abból következtethet, hogy a lápi növényzet közé elkezd vegyülni már néhány cserje és bozótos, akkor pedig tán hamarosan már az erdőt és a pusztát is láthatják kibontakozni a ködből.*
- Igen, van. Bár nem tudom, ő azóta tanult-e már varázslatot. Korábban azt mondta, csak elméleti tudása van. Viszont talán akkor is tud segíteni, talán ő jobban érti... - *Helyesel, Gaerralosra gondolva. Bár igazából előbb mégis inkább csak maga próbálna elsajátítani a maradék varázslatot, amikről még sikerült összegyűjtenie és lejegyeznie a megfelelő tudásanyagot. Nem mintha ne merne segítséget kérni a férfitől, vagy ne bízna a tudásában, csak épp már annyi mindenben volt a segítségére a katona, hogy nem akarja tovább terhelni. Meg aztán egy kicsit úgy is működik kettejük között ez a mester-tanítvány kapcsolat, hogy a férfi elvárja tőle az önállóságot és hogy magától jöjjön rá dolgokra. Úgyhogy ez esetben sem tervez másként tenni.
Érdeklődéssel hallgatja aztán, amit Adoaver a szakrális mágiákról kezd mondani. Majd előbb csak szórakozottan pillant oda, mikor a fiú föltűri a köpenye ujját, mert nem tulajdonít neki jelentőséget. Csak akkor marad ott tekintete, ahogy azt látja, hogy Adoaver gyanúsan hosszan tartja fönt az ujját. És mint kiderül, ezzel nem pusztán szavait akarta nyomatékosítani, hanem egy újabb bemutatót tart friss tudástárából.
Garsin szeme tágra nyílik, majd kapásból nyúlna is a láng felé, hogy kísérletezzen vele, de az előző alkalomból tanulva most megáll a mozdulatban, s előbb kérdőn, vagy épp figyelmeztetőn néz Adoaverre. Ha pedig nem lát határozott tiltakozást, akkor óvatosan közelíti kezét a láng felé, hogy érzi-e hőt, meg nagyon gyorsan az ujját is megpróbálja áthúzni, hogy tényleg olyan-e, mint egy gyertya lángja, vagy csak úgy néz ki, s valójában sokkal forróbb...
Közben hallgatja tovább Adoaver mondandóját és figyel is, mert érdekes dolgok hangzanak el.*
- Nem olyannak tűnnek, mint akikkel párbajozni lehetne... - *Jegyzi meg szórakozottan, félbehagyva a lánggal való játszadozást.*
- Nagyon tehetséges vagy, hogy ilyen jól megy már ennyi varázslat. Elsőre sikerül! - *Mondja őszinte elismeréssel és csodálattal, gond nélkül szembe dicsérve az ifjút.*
- Egyébként nem is a szakrális varázslatokra gondoltam... Hanem mondom, azokra a könyvekre, amik a toronyban is voltak. Amik a saját affinitásod fejlesztéséhez kellenek. Azt hiszem, a hit mellett ezzel az affinitással is rendelkezniük kell a szakrális varázslóknak is, azért lehetnek a templomi könyvtárban is ilyen könyvek. De lehet ezeket te már mind olvastad és semmi újat nem tanulnál már belőlük... - *Feltételezi nagyvonalúan. Ő maga pedig örül, hogy míg a toronyba el nem juthat ismét, addig is lesz még mit tanulnia a varázslással kapcsolatban is, elérhetőbb közelségben és áron.*
- Ezzel világítani tudsz? - *Tér vissza a varázslatra, hátha van még valami egyéb trükkje is ennek a lángnak.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1716-1735