Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 866 (17301. - 17320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
17320. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-27 19:39:40
Üzenet elküldve: 2022-03-27 19:39:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
*Alig kap levegőt. Szorítja a gyomrát az érzés, hogy mindjárt felébred és kiderül, hogy az egész nem csak valószínűtlennek tűnt, de tényleg semmi köze a valósághoz. De a kép nem illan el, ő pedig úgy szorítja az asztal szélét, hogy méltatlankodva nyikordul a sokat látott bútordarab. ~Igazi. Nem álmodom! Tényleg nem!~ Ahogy ez a tény átverekszi magát a megannyi kétség mocsarán, Nolen csak mozdul. Nem gondolkodik, nem dönt róla, még csak nincs is konkrétan a tudatában. Csak mozdul, és ez a mozdulat meg sem áll addig, míg át nem öleli a wegtoreni lányt. Szorítja, mintha sosem akarná elengedni. Attól fél, ha lazít karjai ölelésén, Daya lénye szertefoszlik, elillan és abban most összetörne. Érezni a haja illatát, a szuszogása melegét. A tavasz trükkje a természettel most vásári mutatványnak tűnik csupán. Annyira próbált nem gondolni rá. Nem gondolni arra, mit vesz el tőle az a pirtianesi rabszolgahajó. Most sem akar. Egyszerűen csak nem akarja elengedni többé. Talán ezért is öleli olyan szorosan, mert nem tudja, hogy a szemébe tudna-e nézni.
Csak lassan tisztul a feje. Rá kell jönnie, hogy csapdába szorította saját magát. Lassan elereszti Dayát és hosszan megköszörüli a torkát, miközben hátrakotorja amúgy is elcsúszott csuklyáját.*
- Üzleti ügy *mondja egy hányaveti vállrándítssal és hátrálva próbálja visszapozícionálni magát az asztalához. Egy szék hangosan nyikordul ahogy meglöki. A vak is láthatja, hogy a Velasco'rra valószínűleg napok, ha nem hetek óta részeg.
Visszazöttyen a székébe (bár épp csak egy kevésen múlik, hogy nem mellé).*
- Kicsi a világ *mondja, aztán belekapaszkodva az első megszokás diktálta mozdulatba, a bögréért nyúl és beleiszik. A tea forró és elmondhatatlanul keserű, de leerőlteti a kortyot. Aztán a tenyerébe temeti az arcát. Az öröm helyére lassan beszivárog valami más: düh és szégyen és elkeseredettség.*
*Alig kap levegőt. Szorítja a gyomrát az érzés, hogy mindjárt felébred és kiderül, hogy az egész nem csak valószínűtlennek tűnt, de tényleg semmi köze a valósághoz. De a kép nem illan el, ő pedig úgy szorítja az asztal szélét, hogy méltatlankodva nyikordul a sokat látott bútordarab. ~Igazi. Nem álmodom! Tényleg nem!~ Ahogy ez a tény átverekszi magát a megannyi kétség mocsarán, Nolen csak mozdul. Nem gondolkodik, nem dönt róla, még csak nincs is konkrétan a tudatában. Csak mozdul, és ez a mozdulat meg sem áll addig, míg át nem öleli a wegtoreni lányt. Szorítja, mintha sosem akarná elengedni. Attól fél, ha lazít karjai ölelésén, Daya lénye szertefoszlik, elillan és abban most összetörne. Érezni a haja illatát, a szuszogása melegét. A tavasz trükkje a természettel most vásári mutatványnak tűnik csupán. Annyira próbált nem gondolni rá. Nem gondolni arra, mit vesz el tőle az a pirtianesi rabszolgahajó. Most sem akar. Egyszerűen csak nem akarja elengedni többé. Talán ezért is öleli olyan szorosan, mert nem tudja, hogy a szemébe tudna-e nézni.
Csak lassan tisztul a feje. Rá kell jönnie, hogy csapdába szorította saját magát. Lassan elereszti Dayát és hosszan megköszörüli a torkát, miközben hátrakotorja amúgy is elcsúszott csuklyáját.*
- Üzleti ügy *mondja egy hányaveti vállrándítssal és hátrálva próbálja visszapozícionálni magát az asztalához. Egy szék hangosan nyikordul ahogy meglöki. A vak is láthatja, hogy a Velasco'rra valószínűleg napok, ha nem hetek óta részeg.
Visszazöttyen a székébe (bár épp csak egy kevésen múlik, hogy nem mellé).*
- Kicsi a világ *mondja, aztán belekapaszkodva az első megszokás diktálta mozdulatba, a bögréért nyúl és beleiszik. A tea forró és elmondhatatlanul keserű, de leerőlteti a kortyot. Aztán a tenyerébe temeti az arcát. Az öröm helyére lassan beszivárog valami más: düh és szégyen és elkeseredettség.*
17319. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-27 18:51:49
Üzenet elküldve: 2022-03-27 18:51:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*Nagyon úgy tűnik, hogy a csuklyás idegen nem vevő most túlzottan a borgőzös, kéretlen jó tanácsokra. Könnyedén elengedi a füle mellett a lány szavait, Daya pedig úgy dönt, ennyi barátkozás akkor épp elég is volt mára. Különben jobb egyedül iszogatni - legalább is szeretné ezzel hitegetni magát, de ez egy eléggé nyilvánvaló hazugság.
Inkább unott, spicces magányában a vörös kéjhölgyet figyeli kíváncsiskodva. Miután magában egy udvariatlan tuskónak titulálta a szomszéd asztalnál ülőt, amiért levegőnek nézte, most drukkol egy kicsit az enyves kezű szajhának. Reméli alaposan megkopasztja a fickót.
Ahogy a vöröske visszaér a megpakolt tálcával, lopva közelebbről is megszemléli arcát. Valahonnan átkozottul ismerős neki, de egyszerűen nem jut eszébe honnan, s még akkor sem tisztul előtte a kép, mikor odafüttyent neki. A felcsendülő név hallatán értetlenül összehúzza szemöldökét, először természetesen azt hiszi, valami értelmetlen sértegetésről lesz szó. Talán mondhatott neki valamit részegen az utóbbi napokban?*
- Pillangó? *kérdez vissza bizonytalanul, aztán a felismerés villámcsapás módjára hasít belé egy pillanat alatt. De honnan ismerheti ezt a nevet? Hiszen csak...
Félve, nagyon lassan fordítja fejét a csuklyás felé, tekintete pedig rögvest összeakad a viharszín szempárral. Egy hosszú pillanatig csak nézi. Zöldjeiben megannyi dolog örvénylik, képtelenség volna bármit is kihámozni belőlük. Maga sem tudná. A szíve azonban hangosan kezd dübörögni mellkasában, fülében bosszantóan visszhangzik lüktetése. Hogy az izgalom, a meglepettség, az öröm vagy a düh az oka? Talán mind egyszerre. Viszont az első dolog, ami a legfontosabbnak bizonyulva képes átverekedni magát a kavalkádon, az a megkönnyebbülés. Hát életben van.*
- Furcsa ez a bor, szellemeket lát tőle az ember. *szólal meg végül, kicsit halkan mélázva maga elé, miközben a kupa tartalmát figyeli, ide-oda lötyögtetve benne a lőrét. Látszólag keresi a szavakat még, annyi mindent szeretne kérdezni és mondani. Szeretne kiabálni, talán egy kicsit sírni is, szeretne hozzáérni, hogy megbizonyosodhasson a valódiságáról. Mindezek helyett a gondos fegyelmet választja, legalább is, amíg képes rá.*
- Nem festesz valami fényesen. *Gúnyolódik, de mintha némi aggodalom csendülne hangjában.
A wegtoreni egyébként a történtek ellenére nem engedte el magát. A szokásos ékszerek nem díszelegnek rajta ugyan, de tiszta, rendezett, viszont láthatóan fogyott. Sokkal élesebbek vonásai mint korábban.
A következő kérdés azonban valamivel hűvösebben libben a levegőbe.*
- Mit keresel itt?
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.27 18:55:15
*Nagyon úgy tűnik, hogy a csuklyás idegen nem vevő most túlzottan a borgőzös, kéretlen jó tanácsokra. Könnyedén elengedi a füle mellett a lány szavait, Daya pedig úgy dönt, ennyi barátkozás akkor épp elég is volt mára. Különben jobb egyedül iszogatni - legalább is szeretné ezzel hitegetni magát, de ez egy eléggé nyilvánvaló hazugság.
Inkább unott, spicces magányában a vörös kéjhölgyet figyeli kíváncsiskodva. Miután magában egy udvariatlan tuskónak titulálta a szomszéd asztalnál ülőt, amiért levegőnek nézte, most drukkol egy kicsit az enyves kezű szajhának. Reméli alaposan megkopasztja a fickót.
Ahogy a vöröske visszaér a megpakolt tálcával, lopva közelebbről is megszemléli arcát. Valahonnan átkozottul ismerős neki, de egyszerűen nem jut eszébe honnan, s még akkor sem tisztul előtte a kép, mikor odafüttyent neki. A felcsendülő név hallatán értetlenül összehúzza szemöldökét, először természetesen azt hiszi, valami értelmetlen sértegetésről lesz szó. Talán mondhatott neki valamit részegen az utóbbi napokban?*
- Pillangó? *kérdez vissza bizonytalanul, aztán a felismerés villámcsapás módjára hasít belé egy pillanat alatt. De honnan ismerheti ezt a nevet? Hiszen csak...
Félve, nagyon lassan fordítja fejét a csuklyás felé, tekintete pedig rögvest összeakad a viharszín szempárral. Egy hosszú pillanatig csak nézi. Zöldjeiben megannyi dolog örvénylik, képtelenség volna bármit is kihámozni belőlük. Maga sem tudná. A szíve azonban hangosan kezd dübörögni mellkasában, fülében bosszantóan visszhangzik lüktetése. Hogy az izgalom, a meglepettség, az öröm vagy a düh az oka? Talán mind egyszerre. Viszont az első dolog, ami a legfontosabbnak bizonyulva képes átverekedni magát a kavalkádon, az a megkönnyebbülés. Hát életben van.*
- Furcsa ez a bor, szellemeket lát tőle az ember. *szólal meg végül, kicsit halkan mélázva maga elé, miközben a kupa tartalmát figyeli, ide-oda lötyögtetve benne a lőrét. Látszólag keresi a szavakat még, annyi mindent szeretne kérdezni és mondani. Szeretne kiabálni, talán egy kicsit sírni is, szeretne hozzáérni, hogy megbizonyosodhasson a valódiságáról. Mindezek helyett a gondos fegyelmet választja, legalább is, amíg képes rá.*
- Nem festesz valami fényesen. *Gúnyolódik, de mintha némi aggodalom csendülne hangjában.
A wegtoreni egyébként a történtek ellenére nem engedte el magát. A szokásos ékszerek nem díszelegnek rajta ugyan, de tiszta, rendezett, viszont láthatóan fogyott. Sokkal élesebbek vonásai mint korábban.
A következő kérdés azonban valamivel hűvösebben libben a levegőbe.*
- Mit keresel itt?
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.27 18:55:15
17318. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-27 16:03:46
Üzenet elküldve: 2022-03-27 16:03:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
*A tisztáson vívott harc egyszeriben zárul igen komikusan, hála az eb ügyetlenkedésének, valamint talán meghittebnek a kelleténél, mikor sóhajtásnyi közelségből fürkészheti a férfi arcát. Az a pillanat túlságosan rövidnek tűnik, viszont lelkének egy olyan része parázslik fel, ami hamar riadalmat is szül a nőben. Éppen ezért töri meg a pillanat varázsát, de nem kegyetlenül, csak magához méltón. Túlságosan jól érzi magát Mordokhai társaságában, nem szeretné elriasztani magától játszópartnerét. A továbbiakban közös nevezőre jutnak, amit talán nyugodtabb sóhajjal vesz tudomásul a kelleténél. Élvezi a friss levegőn való játszadozást, de akármennyire is csábította el ma a hideg téli móka, azért most már jobban el tudná magát képzelni a meleg fogadóban.*
- Ezt örömmel hallom. Akkor vissza a kezdetekhez.
*Adja is ki nagy hanggal az utasítást, miközben széles mosollyal halad Mordokhai mellett, egyenesen a piac felé.*
*Jól eljátszották a napjukat. Ez jól látható a piaci tömeg apadásából, ahogyan a főtéri sokaság csökkenéséből is. Szereti ezt az időszakot. Valahogy meghittnek és nyugodtnak érzi, ahogy mindenki a napja végeztével siet haza a családhoz vagy kikapcsolódni a fogadóba. A város lassan elhalkul, viszont a Pegazus jobban megtelik élettel, mint napközben. Egyébként is gyakori vendége a hatalmas kőépületnek, de ilyenkor szeret csak igazán belátogatni ide. Amikor a város és az átutazóban lévők színe java pihen meg itt, ha másért nem egy-egy ital erejéig. Ahogyan most ők is itt készülnek folytatni jól megérdemelt kikapcsolódásukat. Színpadias pukedlivel köszöni meg az illedelmes előreengedést, majd beljebb lépve a fogadóba szinte ábrándosan szippantja magába az épület jellegzetes illatörvényét. Tüdejét hamar megtölti a pipafüst, alkohol, a ropogó tűz illata, s didergő tagjait is cirógatni kezdi a meleg. Másnak sokszor ez a tömény keverék undorító, de számára ez a béke illata. Persze nem mondta senki, hogy ezen ízlése nem lenne kissé kificamodva.*
- Először is itt meleg víz is van. Az lenne igazán az ínyemre.
*Vet rosszalló pillantást a férfira az elmés megjegyzést követően, miközben Rumlit már lepakolja a földre. De hamar meg is enyhül, így egy bájos mosoly kíséretében perdül a férfi mellé, hogy annak karjára ölelve vesse be ellenállhatatlan boci szemeit, s szinte könyörgő pillantásokkal szórja rendületlenül partnerét.*
- Nos kedves lovagom. *Köszörüli meg a torkát közben, az igazán színpadias hatás kedvéért.* Enni, meg inni. Azután fürdőzni egy jót.
*Engedi el végül a karját, hogy a pultnak háttal nekidőlve kezdje fürkészni a bentieket. Természetesen csakis addig, amíg tagjaiba újra élet nem bújik. Mert jelen pillanatban úgy érzi, mintha karjai és lábai helyett csak négy jégcsap díszelegne. Ennek ellenére akkor is meggyőződése, hogy a mai napja tökéletes volt és minden didergést megérő. Tényleg nem tud visszaemlékezni arra, hogy mikor volt utoljára ilyenben része, ha volt egyáltalán.
A benti monoton duruzsolása a vendégeknek kissé elnyomja, amitől el is kalandozik, így egy pillanatra megfeledkezik arról, hogy neki komoly dilemmában kéne döntésre jutnia. Így mikor észbe kap aprót ráz a fején, s már nyitná is szóra ajkait, ahogy Mordokhaira pillant, de úgy tűnik, hogy a fogadó meghittsége nem csak őt varázsolta el egy pillanatra. Először a szemöldökei értetlenkedve szaladnak fel, de a végére csak megenyhülve húzza mosolyra ajkait, ahogy teljes egyetértéssel néz vissza a vendégseregletre.*
- Erre a néprajzi felvilágosításra még vissza kell térnünk. A törpök igen nagyon frappánsak tudnak lenni. Kíváncsivá tettél.
*Vigyorodik el kissé, majd újból a férfira pillantva ingatja meg a fejét, mintha rosszallásnak akarná feltűntetni, de valójában most is szelíd mosoly tetszeleg az orra alatt.*
- Tudod hihetetlen vagy.
*Jegyzi meg egyszerűen, de minden magyarázat nélkül. Ha most belekezdene nem igen jutna egyhamar a végére, márpedig ő mindenek előtt enni akar, meg inni, meg bizony továbbra is kecsegtető számára az a fürdőzés is.*
- Együnk és igyunk, mert ha elpunnyadok a vízben a végén nem lesz erőm megemelni a pálinkás poharat.
*Veti is fel a gondolatot szinte teljes határozottsággal. De a végére azért hümmögve kezdi mutatóujjával az ajkát bökdösni, miközben a semmibe bámul, akár ha onnan készülne kiolvasni a megfelelő ötletet.*
- Bááár, ha jobban belegondolok, ha tele eszem magam vagy iszom egy... khm... keveset, akkor meg fennáll a veszélye annak, hogy nem lesz kedvem elkóvályogni a fürdőig.
*Mert hát igen, a mai nap záró akkordjaként már nem igazán tervezi, hogy továbbra is megjátssza a józan életűt. Ha nem is issza le magát az asztal alá, azért pár pohárnyi itókát szívesen utána küldene valami finom ételnek. Már csak a sorrendet kéne eldöntenie. Meg aztán Mordokhai átöltözési terve sincs olyan nagy segítségére. Hiszen neki sem ártana valami szárazabba bújni Rumli akciója után. De ahhoz meg haza kéne mennie, amihez meg úgyszintén semmi kedve nincs. Viszont egy igen okos gondolat azért szöget üt a fejében. Nemhogy gyertya fénye gyúl az elméjében, hanem egészen egy máglyányi tűz lobban fel benne.*
- Tudod, ha igazán nagy úriember lennél, akkor meghívnál engem is egy száraz ingre. Most hogy ilyen jól megmelegedtem nem engedheted, hogy hazamenjek a hidegben így vizesen, meg aztán vissza. Cserébe az első kör ital az enyém.
*Vonogatja is meg a szemöldökeit a visszautasíthatatlannak gondolt ajánlatra.*
- Tényleg hálás lennék, ha valami szárazabbat tudnál nekem kölcsönözni. Egész életedben üldöznélek a hálámmal. *Pillázik egy sort, majd észbe kapva köszörüli meg a torkát, hogy helyesbíthessen.* Vagy nem üldözlek, ha úgy jobb. Azután tényleg későbbre tenném a fürdést. Előtte csak inni kéne valamit, meg enni valami finomat.
*Billenti félre a fejét kíváncsian, hogy ez a felállás elég megfelelő e Mordokhai számára. Nem egyszerű döntéshozó, szóval ez már csoda, hogy ennyi idő alatt eljutott idáig.*
*A tisztáson vívott harc egyszeriben zárul igen komikusan, hála az eb ügyetlenkedésének, valamint talán meghittebnek a kelleténél, mikor sóhajtásnyi közelségből fürkészheti a férfi arcát. Az a pillanat túlságosan rövidnek tűnik, viszont lelkének egy olyan része parázslik fel, ami hamar riadalmat is szül a nőben. Éppen ezért töri meg a pillanat varázsát, de nem kegyetlenül, csak magához méltón. Túlságosan jól érzi magát Mordokhai társaságában, nem szeretné elriasztani magától játszópartnerét. A továbbiakban közös nevezőre jutnak, amit talán nyugodtabb sóhajjal vesz tudomásul a kelleténél. Élvezi a friss levegőn való játszadozást, de akármennyire is csábította el ma a hideg téli móka, azért most már jobban el tudná magát képzelni a meleg fogadóban.*
- Ezt örömmel hallom. Akkor vissza a kezdetekhez.
*Adja is ki nagy hanggal az utasítást, miközben széles mosollyal halad Mordokhai mellett, egyenesen a piac felé.*
*Jól eljátszották a napjukat. Ez jól látható a piaci tömeg apadásából, ahogyan a főtéri sokaság csökkenéséből is. Szereti ezt az időszakot. Valahogy meghittnek és nyugodtnak érzi, ahogy mindenki a napja végeztével siet haza a családhoz vagy kikapcsolódni a fogadóba. A város lassan elhalkul, viszont a Pegazus jobban megtelik élettel, mint napközben. Egyébként is gyakori vendége a hatalmas kőépületnek, de ilyenkor szeret csak igazán belátogatni ide. Amikor a város és az átutazóban lévők színe java pihen meg itt, ha másért nem egy-egy ital erejéig. Ahogyan most ők is itt készülnek folytatni jól megérdemelt kikapcsolódásukat. Színpadias pukedlivel köszöni meg az illedelmes előreengedést, majd beljebb lépve a fogadóba szinte ábrándosan szippantja magába az épület jellegzetes illatörvényét. Tüdejét hamar megtölti a pipafüst, alkohol, a ropogó tűz illata, s didergő tagjait is cirógatni kezdi a meleg. Másnak sokszor ez a tömény keverék undorító, de számára ez a béke illata. Persze nem mondta senki, hogy ezen ízlése nem lenne kissé kificamodva.*
- Először is itt meleg víz is van. Az lenne igazán az ínyemre.
*Vet rosszalló pillantást a férfira az elmés megjegyzést követően, miközben Rumlit már lepakolja a földre. De hamar meg is enyhül, így egy bájos mosoly kíséretében perdül a férfi mellé, hogy annak karjára ölelve vesse be ellenállhatatlan boci szemeit, s szinte könyörgő pillantásokkal szórja rendületlenül partnerét.*
- Nos kedves lovagom. *Köszörüli meg a torkát közben, az igazán színpadias hatás kedvéért.* Enni, meg inni. Azután fürdőzni egy jót.
*Engedi el végül a karját, hogy a pultnak háttal nekidőlve kezdje fürkészni a bentieket. Természetesen csakis addig, amíg tagjaiba újra élet nem bújik. Mert jelen pillanatban úgy érzi, mintha karjai és lábai helyett csak négy jégcsap díszelegne. Ennek ellenére akkor is meggyőződése, hogy a mai napja tökéletes volt és minden didergést megérő. Tényleg nem tud visszaemlékezni arra, hogy mikor volt utoljára ilyenben része, ha volt egyáltalán.
A benti monoton duruzsolása a vendégeknek kissé elnyomja, amitől el is kalandozik, így egy pillanatra megfeledkezik arról, hogy neki komoly dilemmában kéne döntésre jutnia. Így mikor észbe kap aprót ráz a fején, s már nyitná is szóra ajkait, ahogy Mordokhaira pillant, de úgy tűnik, hogy a fogadó meghittsége nem csak őt varázsolta el egy pillanatra. Először a szemöldökei értetlenkedve szaladnak fel, de a végére csak megenyhülve húzza mosolyra ajkait, ahogy teljes egyetértéssel néz vissza a vendégseregletre.*
- Erre a néprajzi felvilágosításra még vissza kell térnünk. A törpök igen nagyon frappánsak tudnak lenni. Kíváncsivá tettél.
*Vigyorodik el kissé, majd újból a férfira pillantva ingatja meg a fejét, mintha rosszallásnak akarná feltűntetni, de valójában most is szelíd mosoly tetszeleg az orra alatt.*
- Tudod hihetetlen vagy.
*Jegyzi meg egyszerűen, de minden magyarázat nélkül. Ha most belekezdene nem igen jutna egyhamar a végére, márpedig ő mindenek előtt enni akar, meg inni, meg bizony továbbra is kecsegtető számára az a fürdőzés is.*
- Együnk és igyunk, mert ha elpunnyadok a vízben a végén nem lesz erőm megemelni a pálinkás poharat.
*Veti is fel a gondolatot szinte teljes határozottsággal. De a végére azért hümmögve kezdi mutatóujjával az ajkát bökdösni, miközben a semmibe bámul, akár ha onnan készülne kiolvasni a megfelelő ötletet.*
- Bááár, ha jobban belegondolok, ha tele eszem magam vagy iszom egy... khm... keveset, akkor meg fennáll a veszélye annak, hogy nem lesz kedvem elkóvályogni a fürdőig.
*Mert hát igen, a mai nap záró akkordjaként már nem igazán tervezi, hogy továbbra is megjátssza a józan életűt. Ha nem is issza le magát az asztal alá, azért pár pohárnyi itókát szívesen utána küldene valami finom ételnek. Már csak a sorrendet kéne eldöntenie. Meg aztán Mordokhai átöltözési terve sincs olyan nagy segítségére. Hiszen neki sem ártana valami szárazabba bújni Rumli akciója után. De ahhoz meg haza kéne mennie, amihez meg úgyszintén semmi kedve nincs. Viszont egy igen okos gondolat azért szöget üt a fejében. Nemhogy gyertya fénye gyúl az elméjében, hanem egészen egy máglyányi tűz lobban fel benne.*
- Tudod, ha igazán nagy úriember lennél, akkor meghívnál engem is egy száraz ingre. Most hogy ilyen jól megmelegedtem nem engedheted, hogy hazamenjek a hidegben így vizesen, meg aztán vissza. Cserébe az első kör ital az enyém.
*Vonogatja is meg a szemöldökeit a visszautasíthatatlannak gondolt ajánlatra.*
- Tényleg hálás lennék, ha valami szárazabbat tudnál nekem kölcsönözni. Egész életedben üldöznélek a hálámmal. *Pillázik egy sort, majd észbe kapva köszörüli meg a torkát, hogy helyesbíthessen.* Vagy nem üldözlek, ha úgy jobb. Azután tényleg későbbre tenném a fürdést. Előtte csak inni kéne valamit, meg enni valami finomat.
*Billenti félre a fejét kíváncsian, hogy ez a felállás elég megfelelő e Mordokhai számára. Nem egyszerű döntéshozó, szóval ez már csoda, hogy ennyi idő alatt eljutott idáig.*
17317. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-27 15:57:33
Üzenet elküldve: 2022-03-27 15:57:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
*Jyzellie nem szégyenlősködik. Magától értetődő természetességgel csüccsen Nolenar ölébe. A tenyerei közé fogja a tengerész nyúzott arcát, ami még jócskán magán viseli a tegnap esti verekedés hagyatékát. Az ajkán épp csak összehúzódott a seb, a bal szeme még mindig rendesen fel van dagadva az ajándékba kapott monoklitól. A kisebb horzsolások már csak hab a tortán.*
- Erről még el kell bészélgetnünk *túr a férfi szabadjára engedve burjánzó szakállába. Igaz, hogy a Velasco'rra arca kicsit kevésbé tűnik beesettnek tőle, de nem, ez a szakáll határozottan nem Nolen stílusa.
A kikötői csak kelletlenül morog a megjegyzésre. Nincs kedve beszélni. Sem a szakálláról sem másról. Bár tény, hogy örül neki, hogy Jyzellie felbukkant a múlt éjjel. Elhagyta magát és nagyon mélyre ásott már ebben a gödörben. Túl mélyre. Tudja nagyon jól, de mégis nehéz abbahagyni. Ilyenkor kell valaki, aki kicsavarja az ember kezéből az ásót. Persze az ilyesmihez idő kell. Nolen a lány egy fürtjéért nyúl. Régen tejfölszőke, egyenes tincsei voltak. Most meg vörös és göndör. Épp kifejtené, hogy egyáltalán nem tetszik neki ez a változás, amikor a lány kiszolgálja magát a kikötői erszényéből és az öléből kicsusszanva már indul is a pult felé. Ideje lenne valami italnak. Fáj az arca. A bordáiról nem is beszélve.
Elsőre fel se fogja, hogy hozzá szólnak. A fejébe húzott csuklya árnyékában pont jó volt neki eddig is. Nem nézelődött nagyon, mióta Jyzellie-vel bebotorkáltak. Nem hiányzik neki, hogy megbámulják vagy ne adja ég, még humoros megjegyzéseket is tegyenek a rendesen helyben hagyott képe miatt. De az a hang... Az emlékei undok tréfájának tűnik.
Jyzellie érkezik egy tálcával. Lepakol róla két bögre méregerős fekete Teát. Ez épp csak 6 arannyal
rövidítette meg a Velasco'rra aranyait, de jön mellé még két nagy adag Rántotta 8aranyért , és természetesen az elmaradhatatlan Sült szalonna még 14 csengő tallérocskáért. Ismeri a kis ledér, szó se róla, de a tea akkor is skandallum!*
- Hé, Pillangó *füttyent oda a lány nem sokkal arrébb magányosan ücsörgő barnának.* - Gyere, kértem neked is!
*Nolen erre már odakapja a tekintetét és kis híján megüti a guta, amikor megpillantja Dayaneert.*
- De hogy? *nyögi értetlen pislogással.*
- Biztos a sors, drágám, biztos a sors *mosolyog Jysellie, aztán nyom egy csókot Nolen homlokára.* - Édesanyád üdvözletét küldi. *Azzal pördül is és egy pillanat alatt el is tűnik a fürdőház felé.*
*Jyzellie nem szégyenlősködik. Magától értetődő természetességgel csüccsen Nolenar ölébe. A tenyerei közé fogja a tengerész nyúzott arcát, ami még jócskán magán viseli a tegnap esti verekedés hagyatékát. Az ajkán épp csak összehúzódott a seb, a bal szeme még mindig rendesen fel van dagadva az ajándékba kapott monoklitól. A kisebb horzsolások már csak hab a tortán.*
- Erről még el kell bészélgetnünk *túr a férfi szabadjára engedve burjánzó szakállába. Igaz, hogy a Velasco'rra arca kicsit kevésbé tűnik beesettnek tőle, de nem, ez a szakáll határozottan nem Nolen stílusa.
A kikötői csak kelletlenül morog a megjegyzésre. Nincs kedve beszélni. Sem a szakálláról sem másról. Bár tény, hogy örül neki, hogy Jyzellie felbukkant a múlt éjjel. Elhagyta magát és nagyon mélyre ásott már ebben a gödörben. Túl mélyre. Tudja nagyon jól, de mégis nehéz abbahagyni. Ilyenkor kell valaki, aki kicsavarja az ember kezéből az ásót. Persze az ilyesmihez idő kell. Nolen a lány egy fürtjéért nyúl. Régen tejfölszőke, egyenes tincsei voltak. Most meg vörös és göndör. Épp kifejtené, hogy egyáltalán nem tetszik neki ez a változás, amikor a lány kiszolgálja magát a kikötői erszényéből és az öléből kicsusszanva már indul is a pult felé. Ideje lenne valami italnak. Fáj az arca. A bordáiról nem is beszélve.
Elsőre fel se fogja, hogy hozzá szólnak. A fejébe húzott csuklya árnyékában pont jó volt neki eddig is. Nem nézelődött nagyon, mióta Jyzellie-vel bebotorkáltak. Nem hiányzik neki, hogy megbámulják vagy ne adja ég, még humoros megjegyzéseket is tegyenek a rendesen helyben hagyott képe miatt. De az a hang... Az emlékei undok tréfájának tűnik.
Jyzellie érkezik egy tálcával. Lepakol róla két bögre méregerős fekete Teát. Ez épp csak 6 arannyal
rövidítette meg a Velasco'rra aranyait, de jön mellé még két nagy adag Rántotta 8aranyért , és természetesen az elmaradhatatlan Sült szalonna még 14 csengő tallérocskáért. Ismeri a kis ledér, szó se róla, de a tea akkor is skandallum!*- Hé, Pillangó *füttyent oda a lány nem sokkal arrébb magányosan ücsörgő barnának.* - Gyere, kértem neked is!
*Nolen erre már odakapja a tekintetét és kis híján megüti a guta, amikor megpillantja Dayaneert.*
- De hogy? *nyögi értetlen pislogással.*
- Biztos a sors, drágám, biztos a sors *mosolyog Jysellie, aztán nyom egy csókot Nolen homlokára.* - Édesanyád üdvözletét küldi. *Azzal pördül is és egy pillanat alatt el is tűnik a fürdőház felé.*
17316. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-27 11:41:50
Üzenet elküldve: 2022-03-27 11:41:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A helyzet úgy kívánja //
// Zárás //
- Igen.
* Mondja a férfinek határozottan, nem is érti, hogy mégis miért nem érti meg a dolgot. De talán saját magában kellene keresnie a hibát, vagy éppen az okoskodásában. Továbbra sem sértődik meg a szerzetesre, de már léptei a vissza úton járnak. Bólint a szerzetes szavára, bár nem tart attól, hogy eltéved, csak azon az úton kell mennie, amin jött. Kis időn belül éri el is éri újra a főteret, ahonnan már látni lehet a fogadó ajtaját. Az idő már folyamatosan enyhül, de az étkezési után séta, még kellemesebbé teszi a lelki állapotát. *
- Ezután egy jót aludni nagyon jó lesz.
* Nyújtózkodik sóhajok közepette. Egy szava se lehet a mai napokra, két személyt is megismert. Igaz mind kettő intenzív perverzitással küszködnek, de utána kiderült, hogy ha kicsit elnyomják egészen normálisak tudnak lenni. A fogadó ajtajában egy pillanatra megtorpan és a szerzetes felé veti a tekintetét. *
- A kis tündérrel nem barátok vagytok? Azt hittem vele fogsz találkozni.
* Ha megkapja a válaszát, azután be is lép, hogy utána a lépcsőhöz manőverezzen az ember tömegen keresztül. *
- Ha nem haragszol én elteszem magamat holnapra. Holnap hosszú út áll előttem, Szarvasliget felé veszem az irányt, hogy kutatókkal találkozzak. Biztatóbban hangzik mintha kereskedők kezébe adnám a tudásom.
* Bólint és mosolyog a szerzetes felé. Egy pillanatra zavarba jön és elkezdi a lábát fixírozni. *
- Kö.. Köszönöm a mai napot, igazán jól éreztem magam, remélem még látjuk egymást.
* Tekintetét vissza veti a szerzetesre, majd rá kacsintva felsiet a lépcsőn, hogy az ajtaját megkeresse. Amint megvan a kulcsot bele teszi a zárba és elfordítja. Kellemes meleg árad ki a szobából, hívogató számára az ágy. Tárgyait gyorsan az asztalra leteszi és a ruhája nagy részét is igényesen le teríti. Tisztálkodott ő már, de azért át törli magát a tiszta vízzel, hisz igényes kis gnóm ő. Gyorsan be is zárja az ajtót, hogy perverzeket és őrülteket is kizárja ezzel.
Azonnali késztetést érez, hogy az ágyra le huppanjon, hogy utána a takarót magára húzva mély álomba szunnyadjon. *
// Napszak váltás //
* Szemei csak a csicsergő madarakra nyílik ki, álma nem igazán volt, végig húzta a lóbőrt. Az ágyból ki pattanva gyorsan meg is igazítja, majd dúdolva elkezd öltözködni, hogy mihamarabb útra kelljen. Felszerelését magára veszi, majd az ajtót ki nyitva le siet a lépcsőn. Reggelente nem olyan sokan vannak a fogadóban, így kivételesen nem okoz gondot a kulcs leadása. A fogadóból kilépve el is indul egy olyan kalandra, ami talán megváltoztathatja az életét, vagy éppen sok-sok problémája adódik. *
// Zárás //
- Igen.
* Mondja a férfinek határozottan, nem is érti, hogy mégis miért nem érti meg a dolgot. De talán saját magában kellene keresnie a hibát, vagy éppen az okoskodásában. Továbbra sem sértődik meg a szerzetesre, de már léptei a vissza úton járnak. Bólint a szerzetes szavára, bár nem tart attól, hogy eltéved, csak azon az úton kell mennie, amin jött. Kis időn belül éri el is éri újra a főteret, ahonnan már látni lehet a fogadó ajtaját. Az idő már folyamatosan enyhül, de az étkezési után séta, még kellemesebbé teszi a lelki állapotát. *
- Ezután egy jót aludni nagyon jó lesz.
* Nyújtózkodik sóhajok közepette. Egy szava se lehet a mai napokra, két személyt is megismert. Igaz mind kettő intenzív perverzitással küszködnek, de utána kiderült, hogy ha kicsit elnyomják egészen normálisak tudnak lenni. A fogadó ajtajában egy pillanatra megtorpan és a szerzetes felé veti a tekintetét. *
- A kis tündérrel nem barátok vagytok? Azt hittem vele fogsz találkozni.
* Ha megkapja a válaszát, azután be is lép, hogy utána a lépcsőhöz manőverezzen az ember tömegen keresztül. *
- Ha nem haragszol én elteszem magamat holnapra. Holnap hosszú út áll előttem, Szarvasliget felé veszem az irányt, hogy kutatókkal találkozzak. Biztatóbban hangzik mintha kereskedők kezébe adnám a tudásom.
* Bólint és mosolyog a szerzetes felé. Egy pillanatra zavarba jön és elkezdi a lábát fixírozni. *
- Kö.. Köszönöm a mai napot, igazán jól éreztem magam, remélem még látjuk egymást.
* Tekintetét vissza veti a szerzetesre, majd rá kacsintva felsiet a lépcsőn, hogy az ajtaját megkeresse. Amint megvan a kulcsot bele teszi a zárba és elfordítja. Kellemes meleg árad ki a szobából, hívogató számára az ágy. Tárgyait gyorsan az asztalra leteszi és a ruhája nagy részét is igényesen le teríti. Tisztálkodott ő már, de azért át törli magát a tiszta vízzel, hisz igényes kis gnóm ő. Gyorsan be is zárja az ajtót, hogy perverzeket és őrülteket is kizárja ezzel.
Azonnali késztetést érez, hogy az ágyra le huppanjon, hogy utána a takarót magára húzva mély álomba szunnyadjon. *
// Napszak váltás //
* Szemei csak a csicsergő madarakra nyílik ki, álma nem igazán volt, végig húzta a lóbőrt. Az ágyból ki pattanva gyorsan meg is igazítja, majd dúdolva elkezd öltözködni, hogy mihamarabb útra kelljen. Felszerelését magára veszi, majd az ajtót ki nyitva le siet a lépcsőn. Reggelente nem olyan sokan vannak a fogadóban, így kivételesen nem okoz gondot a kulcs leadása. A fogadóból kilépve el is indul egy olyan kalandra, ami talán megváltoztathatja az életét, vagy éppen sok-sok problémája adódik. *
17315. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-25 22:47:30
Üzenet elküldve: 2022-03-25 22:47:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
- Egy újabb pohár Bort, legyen kedves *csap az asztalra 6 aranyat, aztán már toldja is meg további 40 érmével az összeget* - Meg fizetném a Szobát még néhány éjszakára.
*Hogy jócskán spicces már, az bármely esetleges szemlélődő számára világos lehet, pedig aztán a kreol bőrön nem üt át a pír egykönnyen. Most mégis ott nyílnak árulkodóan a borvirágok a szeplőcskék alatt, azt sejtetve, nem kevés alkohol csúszhatott le a wegtoreni torkán. Valójában nem is ivott sokat. Korábban azért, mikor rendszeresen iszogatott a legénységgel, sokkal jobban bírta, még ha kenterbe nem is verte az igazán edzett szeszkósokat. Jelenleg elég volt néhány pohárka a buzgón áhított jókedvhez, melyben mostanság nem igazán volt része. Megannyi kínzó emlék, rémkép és érzés kísérti érkezése óta, melyeket, ha csak egy rövidke időre is, de ügyesen borba lehet fojtani.
Néhány napja érkezett. Pontosan nem tudná megmondani, mennyi ideig rostokolt az egyik fenti szobában és igyekezett kipihenni a történteket, de végül sikerült összeszednie magát. Már amennyire nem túl fényes helyzete engedi. Azóta is csak egyszer jár a fogadón kívül, eladott néhány dolgot, amit tudott, hogy szert tegyen némi aranyra, amit nagyvilágian tapsol el itt, mintha csak kifogyhatatlan volna erszénye. Pedig a legkevésbé sem az. Tudja, örökké nem csinálhatja ezt, kénytelen lesz előbb-utóbb valamiféle munka után nézni, de addig is kiélvezi egykori élete maradványait. Makacsul kapaszkodik beléjük, fel sem fogta még igazán, hogy már soha, semmi sem lesz úgy mint rég, nem akar tudomást venni róla.*
- Azzal a lánykával vigyáznék a helyében! *osztja meg kéretlen, spicces jó tanácsát a szomszéd asztalnál ülő férfival, aki egy kéjhölgy társaságában érkezett, s most magányosan üldögélve várja, hogy amaz visszatérjen az italokkal. Majdnem mindennap látja itt azt a ledért, eddig jó pár szerencsétlent megfosztott némi aranytól. Nem mintha sértené az erkölcsét az ilyesmi, egyszerűen csak már rég cseverészett magán kívül más emberi lénnyel.*
- Egy újabb pohár Bort, legyen kedves *csap az asztalra 6 aranyat
, aztán már toldja is meg további 40 érmével az összeget* - Meg fizetném a Szobát még néhány éjszakára. *Hogy jócskán spicces már, az bármely esetleges szemlélődő számára világos lehet, pedig aztán a kreol bőrön nem üt át a pír egykönnyen. Most mégis ott nyílnak árulkodóan a borvirágok a szeplőcskék alatt, azt sejtetve, nem kevés alkohol csúszhatott le a wegtoreni torkán. Valójában nem is ivott sokat. Korábban azért, mikor rendszeresen iszogatott a legénységgel, sokkal jobban bírta, még ha kenterbe nem is verte az igazán edzett szeszkósokat. Jelenleg elég volt néhány pohárka a buzgón áhított jókedvhez, melyben mostanság nem igazán volt része. Megannyi kínzó emlék, rémkép és érzés kísérti érkezése óta, melyeket, ha csak egy rövidke időre is, de ügyesen borba lehet fojtani.
Néhány napja érkezett. Pontosan nem tudná megmondani, mennyi ideig rostokolt az egyik fenti szobában és igyekezett kipihenni a történteket, de végül sikerült összeszednie magát. Már amennyire nem túl fényes helyzete engedi. Azóta is csak egyszer jár a fogadón kívül, eladott néhány dolgot, amit tudott, hogy szert tegyen némi aranyra, amit nagyvilágian tapsol el itt, mintha csak kifogyhatatlan volna erszénye. Pedig a legkevésbé sem az. Tudja, örökké nem csinálhatja ezt, kénytelen lesz előbb-utóbb valamiféle munka után nézni, de addig is kiélvezi egykori élete maradványait. Makacsul kapaszkodik beléjük, fel sem fogta még igazán, hogy már soha, semmi sem lesz úgy mint rég, nem akar tudomást venni róla.*
- Azzal a lánykával vigyáznék a helyében! *osztja meg kéretlen, spicces jó tanácsát a szomszéd asztalnál ülő férfival, aki egy kéjhölgy társaságában érkezett, s most magányosan üldögélve várja, hogy amaz visszatérjen az italokkal. Majdnem mindennap látja itt azt a ledért, eddig jó pár szerencsétlent megfosztott némi aranytól. Nem mintha sértené az erkölcsét az ilyesmi, egyszerűen csak már rég cseverészett magán kívül más emberi lénnyel.*
17314. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-25 20:15:05
Üzenet elküldve: 2022-03-25 20:15:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Keresgélés-Zárás//
*Őt az eltévedés annyira nem is zavarja, általában jól kivágja magát az ilyen kínos helyzetekből. Valamit mindig talál, amire érdemes figyelmet szentelni. Most épp azt veszi észre, hogy asztaltársa csaknem elalszik ültében. Szabadkozik fáradtságáért és távozni készül.*
- Semmi gond, pihenj csak. Biztosan fogunk még találkozni.
* Áll fel és köszön el a lánytól. *
- Úgy hallottam, hogy felújítások voltak holmi rezidencián, itt a közelben. Talán keresnek oda olyan tudósfélét, amilyen én vagyok.
- Sok sikert neked az eljövendőhöz, és vigyázz magadra. Viszlát!
* Köszön el a lánytól, majd lassan ő is szedelődzködni kezd és indul is. Lovát elhozza az istállóból, de nem ül fel rá. Elindul megkeresni azt a rezidenciát. *
*Őt az eltévedés annyira nem is zavarja, általában jól kivágja magát az ilyen kínos helyzetekből. Valamit mindig talál, amire érdemes figyelmet szentelni. Most épp azt veszi észre, hogy asztaltársa csaknem elalszik ültében. Szabadkozik fáradtságáért és távozni készül.*
- Semmi gond, pihenj csak. Biztosan fogunk még találkozni.
* Áll fel és köszön el a lánytól. *
- Úgy hallottam, hogy felújítások voltak holmi rezidencián, itt a közelben. Talán keresnek oda olyan tudósfélét, amilyen én vagyok.
- Sok sikert neked az eljövendőhöz, és vigyázz magadra. Viszlát!
* Köszön el a lánytól, majd lassan ő is szedelődzködni kezd és indul is. Lovát elhozza az istállóból, de nem ül fel rá. Elindul megkeresni azt a rezidenciát. *
17313. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-24 19:51:16
Üzenet elküldve: 2022-03-24 19:51:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Fel nem foghatom ki akarna így tenni és miért!
*Nevet Mordokhai is az ügyetlenkedő szőrgolyóra, aki méltóztatik megelőzni gazdáját és oly' szívszorítóan csúszik bele a vízbe, hogy öröm nézni, s őszintén szólva a férfit még a rajtuk landoló víz sem zavarja. Ez a legkevesebb, amit megérdemeltek azután, hogy reggel óta kísértik a sorsukat. Hát igen, éppenséggel el tudja képzelni, hogy akarták már kucsmát csinálni a kis bajkeverőből eddigi pályafutása során.*
- Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a hölggyel kiegészülve a csapások száma növekedik-e, avagy csökken.
*Kuncog, miközben elégedetten nyugtázza, hogy a leány engedi kezének irányítását. Bár szándéka eredetileg valóban csak annyi volt, hogy megmutassa, bizony könnyebb valakit az embernek magával rántani, ha nem a hajába, hanem mondjuk a tarkójába kapaszkodik, úgy tűnik ez most már vajmi keveset számít. Egy pillanatra kissé mintha belassulna a világ köröttük, ő pedig hagyja magát elveszni a lány aranybarna íriszeinek végtelen örvényében. Elméjének egy eldugott zugában szelídebbik énje alighanem azt kívánja, bárcsak tovább tarthatna ez a néhány pillanat.
Végül homlokuk összeér, ő pedig fényesen elmosolyodik, ahogy meghallja partnere mondandóját.*
- Ó, állok elébe, de ne csak a szád járjon, különben nincs az a hely a világon, ahol éktelen haragom elől menedéket lelhetnél!
*Zengi, de szemében csak a nevetés ül.*
- Hajlok rá, hogy egyetértsek.
*Biccent a leány javaslatára, ami a továbbiakat illeti. A maga részéről szintén nem utasítaná vissza sem a fogadó kályháját, sem a fürdőjét, sem egy az emeletén rá váró száraz inget.*
- Ó, a világ minden ideje az enyém!
*Kuncog a felvetésre, hogy esetleg más dolga lenne. Napját sem tudja már, mikor kelt fel utoljára konkrét célokkal, tervekkel. Persze a városba már egy ideje szándékában állt visszatérni, de elképzelése sem volt, hogy onnantól kezdve mihez kezdjen, így hát nincs teletömve tennivalókkal, jobb ötlete pedig aztán végképp nincs.*
- Hát akkor útra fel, hölgyem!
*Mosolyodik el s ha Rocha csatlakozik hozzá, úgy megindul vissza a piactér felé.*
*A főtérre visszaérve már egyértelműen látni, hogy jócskán benne járnak a napban, sokan igyekeznek napi teendőiket letudva a Pegazusba, ahogy ez lenni szokott. A férfi vet egy pillantást a távolba belevesző, északnyugatra vezető útra, majd útját ő is a hatalmas kőépület felé veszi. Ajtót nyit a leánynak, s ha beljebb kerül, ő maga is követi. Az odabenn uralkodó állapotok ugyancsak alátámasztják az iménti gondolatmenetet, határozottan megszaporodtak a népek, mióta ők elvonultak, hogy gyerekes játékaikat az ítélkező szemektől távol folytassák. Mordokhai a pulthoz ballag, nem kimondottan azért, hogy rendeljen valamit, csak szeretné kissé kifújni magát, és megvárni, amíg a fogadó kellemes melege életet lehel átfagyott végtagjaikba.*
- Nos úrnőm, mit szeretne, mihez kezdjünk?
*Kérdezi hangjában bujkáló nevetéssel, tekintetén azonban csak a kíváncsiság tükröződik.*
- Enni, inni, vagy netán fürdőzni jött meg a kedved? A tisztáson ez utóbbi mintha nem lett volna különösebben ínyedre.
*Villant egy kósza mosolyt, de mi tagadás, érzi, hogy alaposan kiszórakozták magukat és így most nincs különösebb kedve a lány vérét szívni, meg aztán egy éppenséggel neki sincs ellenére sem az étel, sem az ital, sem a fürdő, bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy ebből a hármasból legalább kettőt így is, úgy is ki fognak pipálni.
Amíg arra vár, hogy partnere is túljusson a világot megrengető dilemmán, miszerint pálinka, vagy tisztálkodás, azért lopva körbenéz a fogadóban összegyűlt díszes társaságon. A nemes intézmény néhány örökös törzsvendégét most is felfedezni véli az asztaloknál, mint a sarokban kártyázó mesterembereket, vagy egy közelebbi asztalnál ücsörgő hangos törp társaságot, akik annak idején rendkívül elmés megjegyzéseket tettek a saját és Mordach hajkoronájára.*
- Egészen furcsa, mennyit megtanulhat az ember egy-egy városka lakóiról akkor is, ha ki sem teszi a lábát a fogadóból. *Mormogja távoli hangon.* A fogadós és helyiek mindig rendkívül készségesek voltak, ha néprajzi felvilágosításomról volt szó, így azt hiszem nem is csoda, ha jobban otthon érzem magamat itt, mint bárhol a világban!
*Nevet, aztán kissé mintha magához térne, megrázza a fejét és figyelmét újra a leánynak szenteli.*
- Bocsáss meg, elkalandoztam! *Mondja hangjában lappangó derűvel.* Szóval mihez kezdjünk magunkkal? Fürdés ide vagy oda, én azért egy szárazabb inget mindenképp magamra öltenék, na meg remélhetőleg erre sem lesz már máma szükség.
*Üt az oldalán csüngő kard markolatára. Persze nem egy incidenst látott már itt az évek során, és a fogadós alighanem még ezrével tudná sorolni az eseteket, mégsem szeret egy kellemes, kikapcsolódásra szánt estén ennyi fegyvert magán tudni, arról nem is beszélve, hogy zárt térben a kard egyébként sem jó választás.*
- Utána maradéktalanul a tiéd vagyok, és ami azt illeti, kiérdemeltük, hogy kicsit körülnézzünk a pohár fenekén!
*Kacag, és már nyomát sem lelni a reggeli elhatározásnak, miszerint máma tartózkodik az alkoholtól.*
- Fel nem foghatom ki akarna így tenni és miért!
*Nevet Mordokhai is az ügyetlenkedő szőrgolyóra, aki méltóztatik megelőzni gazdáját és oly' szívszorítóan csúszik bele a vízbe, hogy öröm nézni, s őszintén szólva a férfit még a rajtuk landoló víz sem zavarja. Ez a legkevesebb, amit megérdemeltek azután, hogy reggel óta kísértik a sorsukat. Hát igen, éppenséggel el tudja képzelni, hogy akarták már kucsmát csinálni a kis bajkeverőből eddigi pályafutása során.*
- Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a hölggyel kiegészülve a csapások száma növekedik-e, avagy csökken.
*Kuncog, miközben elégedetten nyugtázza, hogy a leány engedi kezének irányítását. Bár szándéka eredetileg valóban csak annyi volt, hogy megmutassa, bizony könnyebb valakit az embernek magával rántani, ha nem a hajába, hanem mondjuk a tarkójába kapaszkodik, úgy tűnik ez most már vajmi keveset számít. Egy pillanatra kissé mintha belassulna a világ köröttük, ő pedig hagyja magát elveszni a lány aranybarna íriszeinek végtelen örvényében. Elméjének egy eldugott zugában szelídebbik énje alighanem azt kívánja, bárcsak tovább tarthatna ez a néhány pillanat.
Végül homlokuk összeér, ő pedig fényesen elmosolyodik, ahogy meghallja partnere mondandóját.*
- Ó, állok elébe, de ne csak a szád járjon, különben nincs az a hely a világon, ahol éktelen haragom elől menedéket lelhetnél!
*Zengi, de szemében csak a nevetés ül.*
- Hajlok rá, hogy egyetértsek.
*Biccent a leány javaslatára, ami a továbbiakat illeti. A maga részéről szintén nem utasítaná vissza sem a fogadó kályháját, sem a fürdőjét, sem egy az emeletén rá váró száraz inget.*
- Ó, a világ minden ideje az enyém!
*Kuncog a felvetésre, hogy esetleg más dolga lenne. Napját sem tudja már, mikor kelt fel utoljára konkrét célokkal, tervekkel. Persze a városba már egy ideje szándékában állt visszatérni, de elképzelése sem volt, hogy onnantól kezdve mihez kezdjen, így hát nincs teletömve tennivalókkal, jobb ötlete pedig aztán végképp nincs.*
- Hát akkor útra fel, hölgyem!
*Mosolyodik el s ha Rocha csatlakozik hozzá, úgy megindul vissza a piactér felé.*
*A főtérre visszaérve már egyértelműen látni, hogy jócskán benne járnak a napban, sokan igyekeznek napi teendőiket letudva a Pegazusba, ahogy ez lenni szokott. A férfi vet egy pillantást a távolba belevesző, északnyugatra vezető útra, majd útját ő is a hatalmas kőépület felé veszi. Ajtót nyit a leánynak, s ha beljebb kerül, ő maga is követi. Az odabenn uralkodó állapotok ugyancsak alátámasztják az iménti gondolatmenetet, határozottan megszaporodtak a népek, mióta ők elvonultak, hogy gyerekes játékaikat az ítélkező szemektől távol folytassák. Mordokhai a pulthoz ballag, nem kimondottan azért, hogy rendeljen valamit, csak szeretné kissé kifújni magát, és megvárni, amíg a fogadó kellemes melege életet lehel átfagyott végtagjaikba.*
- Nos úrnőm, mit szeretne, mihez kezdjünk?
*Kérdezi hangjában bujkáló nevetéssel, tekintetén azonban csak a kíváncsiság tükröződik.*
- Enni, inni, vagy netán fürdőzni jött meg a kedved? A tisztáson ez utóbbi mintha nem lett volna különösebben ínyedre.
*Villant egy kósza mosolyt, de mi tagadás, érzi, hogy alaposan kiszórakozták magukat és így most nincs különösebb kedve a lány vérét szívni, meg aztán egy éppenséggel neki sincs ellenére sem az étel, sem az ital, sem a fürdő, bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy ebből a hármasból legalább kettőt így is, úgy is ki fognak pipálni.
Amíg arra vár, hogy partnere is túljusson a világot megrengető dilemmán, miszerint pálinka, vagy tisztálkodás, azért lopva körbenéz a fogadóban összegyűlt díszes társaságon. A nemes intézmény néhány örökös törzsvendégét most is felfedezni véli az asztaloknál, mint a sarokban kártyázó mesterembereket, vagy egy közelebbi asztalnál ücsörgő hangos törp társaságot, akik annak idején rendkívül elmés megjegyzéseket tettek a saját és Mordach hajkoronájára.*
- Egészen furcsa, mennyit megtanulhat az ember egy-egy városka lakóiról akkor is, ha ki sem teszi a lábát a fogadóból. *Mormogja távoli hangon.* A fogadós és helyiek mindig rendkívül készségesek voltak, ha néprajzi felvilágosításomról volt szó, így azt hiszem nem is csoda, ha jobban otthon érzem magamat itt, mint bárhol a világban!
*Nevet, aztán kissé mintha magához térne, megrázza a fejét és figyelmét újra a leánynak szenteli.*
- Bocsáss meg, elkalandoztam! *Mondja hangjában lappangó derűvel.* Szóval mihez kezdjünk magunkkal? Fürdés ide vagy oda, én azért egy szárazabb inget mindenképp magamra öltenék, na meg remélhetőleg erre sem lesz már máma szükség.
*Üt az oldalán csüngő kard markolatára. Persze nem egy incidenst látott már itt az évek során, és a fogadós alighanem még ezrével tudná sorolni az eseteket, mégsem szeret egy kellemes, kikapcsolódásra szánt estén ennyi fegyvert magán tudni, arról nem is beszélve, hogy zárt térben a kard egyébként sem jó választás.*
- Utána maradéktalanul a tiéd vagyok, és ami azt illeti, kiérdemeltük, hogy kicsit körülnézzünk a pohár fenekén!
*Kacag, és már nyomát sem lelni a reggeli elhatározásnak, miszerint máma tartózkodik az alkoholtól.*
17312. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-24 10:42:43
Üzenet elküldve: 2022-03-24 10:42:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
// Szálláshely //
* Nehezen állja meg, hogy ne mosolyogja meg a "kihasználást." Egészen úgy festette le magát Vranglil, mintha valami gaz csábító lenne, aki erőszakot követ el a védtelen lányokon. Ha egy kissé csalódott is a visszautasítás miatt, nem mutatja semmi jelét. *
- Ahogy szeretnéd.
* Ennyiben hagyja most a dolgot. Feszült csend követi a mondatot, majd ő is jobbnak látja, ha alváshoz készülődik. *
~ Majdnem kínosabb így, mintha kicsit becsípve egymásnak estünk volna. ~
* Továbbra is némán nekiáll kibogozni a befont tincseit, már majdnem megszáradt. A fehér öltözékét magán hagyja, valószínűleg szélütést kapna a férfi ha kiderülne, nem visel alatta semmit. Megvárja míg a másik elhelyezkedik az ágyon és a maradék helyre beszuszakolja magát. Megpróbál véletlenül sem hozzáérni, nehogy még jobban zavarba hozza. Talán most már elalszik. *
// Reggel //
* Habár nem sokat aludt és azt sem pihentetően, de megszokásból már az első hajnali fényeknél kipattan a szeme. Tompa sajgás emlékezteti a tegnap túlzásba vitt italozásra. Ha a másik még alszik, igyekszik csendben kisiklani a takaró alól és rendbeszedni az öltözékét. Felteszi a homlokpántját, ami eddig a köpenye zsebében pihent és úgy amúgy, rendbe hozza a kinézetét. Az ablakhoz lép és szív egy kis friss levegőt, hátha némi megvilágosodást hoz a kóválygó fejébe. *
// Szálláshely //
* Nehezen állja meg, hogy ne mosolyogja meg a "kihasználást." Egészen úgy festette le magát Vranglil, mintha valami gaz csábító lenne, aki erőszakot követ el a védtelen lányokon. Ha egy kissé csalódott is a visszautasítás miatt, nem mutatja semmi jelét. *
- Ahogy szeretnéd.
* Ennyiben hagyja most a dolgot. Feszült csend követi a mondatot, majd ő is jobbnak látja, ha alváshoz készülődik. *
~ Majdnem kínosabb így, mintha kicsit becsípve egymásnak estünk volna. ~
* Továbbra is némán nekiáll kibogozni a befont tincseit, már majdnem megszáradt. A fehér öltözékét magán hagyja, valószínűleg szélütést kapna a férfi ha kiderülne, nem visel alatta semmit. Megvárja míg a másik elhelyezkedik az ágyon és a maradék helyre beszuszakolja magát. Megpróbál véletlenül sem hozzáérni, nehogy még jobban zavarba hozza. Talán most már elalszik. *
// Reggel //
* Habár nem sokat aludt és azt sem pihentetően, de megszokásból már az első hajnali fényeknél kipattan a szeme. Tompa sajgás emlékezteti a tegnap túlzásba vitt italozásra. Ha a másik még alszik, igyekszik csendben kisiklani a takaró alól és rendbeszedni az öltözékét. Felteszi a homlokpántját, ami eddig a köpenye zsebében pihent és úgy amúgy, rendbe hozza a kinézetét. Az ablakhoz lép és szív egy kis friss levegőt, hátha némi megvilágosodást hoz a kóválygó fejébe. *
17311. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-23 18:50:43
Üzenet elküldve: 2022-03-23 18:50:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
* Feladta magának a leckét az elf. Már bánja, de az események láncolata már beindult. Az ital is megcsapta, ami miatt még a kulccsal sem boldogul szégyen szemre.*
~ Mozdulj már te vacak! ~* Mint egy varázsszóra ezt követően rögtön feltárul előttük a szoba. Most egy elég kényelmetlen beszélgetés fog következni, amihez már le kell ülnie az ágy szélére. Elmondja aggályait Fenophilënek, aki igazán megértő. Sőt még vigasztalja is, de ettől még nem lesz könnyebb Vranglilnak.*
- Azt hiszem jobb lesz, ha ma inkább alszunk csak. Ne haragudj, de én nekem ez így most nem megy. Rosszul érezném reggel magam nagyon, hogy kihasználtalak ittasan.* Elég kellemetlenül érzi magát, így inkább csak ül némán egy darabig az ágyon.*
- Jobb lesz, ha lefekszünk, mert mindjárt reggel lesz.* El is kezd vetkőzni, de csak ingig, meg alsónadrágig. Remélhetőleg ez után bemásznak az ágyba és alszanak majd egy jót. Egy jó nap pocsék zárása lesz majd.*
* Feladta magának a leckét az elf. Már bánja, de az események láncolata már beindult. Az ital is megcsapta, ami miatt még a kulccsal sem boldogul szégyen szemre.*
~ Mozdulj már te vacak! ~* Mint egy varázsszóra ezt követően rögtön feltárul előttük a szoba. Most egy elég kényelmetlen beszélgetés fog következni, amihez már le kell ülnie az ágy szélére. Elmondja aggályait Fenophilënek, aki igazán megértő. Sőt még vigasztalja is, de ettől még nem lesz könnyebb Vranglilnak.*
- Azt hiszem jobb lesz, ha ma inkább alszunk csak. Ne haragudj, de én nekem ez így most nem megy. Rosszul érezném reggel magam nagyon, hogy kihasználtalak ittasan.* Elég kellemetlenül érzi magát, így inkább csak ül némán egy darabig az ágyon.*
- Jobb lesz, ha lefekszünk, mert mindjárt reggel lesz.* El is kezd vetkőzni, de csak ingig, meg alsónadrágig. Remélhetőleg ez után bemásznak az ágyba és alszanak majd egy jót. Egy jó nap pocsék zárása lesz majd.*
17310. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-22 19:53:09
Üzenet elküldve: 2022-03-22 19:53:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Keresgélés-Tanilla//
//Zárás//
*Részéről az eltévedés elég bosszantó egy dolog. Főleg, mert igen sűrűn volt hozzá szerencséje. Persze a rátalálás öröme varázslatos, de azért az odavezető utat azért inkább kihagyná.
Viszont olybá tűnik, hogy elég nehezen marad nyitva a szeme. Az éjszakát nem nagyon tudta kellemesen átaludni, így pedig nem tervezne be éppen mára egy városnézést. Nem szeretné elvenni Tanilla kedvét attól, hogy igazán jól tudja magát érezni a városban. Talán a közeljövőben szerencséjük lesz még egymáshoz, akkor pedig bepótolja az elmaradását. Myd is nyűgösködik, most rá sincs kedve jobban vigyázni. Jobb, ha a mai napot a regenerálódásnak szentelik.*
- A lehetőségeké, amit nem is szeretnék elrontani. Elég fáradtnak és nyűgösnek érzem magam, hogy elrontsam az érkezésed. De egy öröm volt és ha később úgy adódik talán bejárhatnánk a várost.
*Kacsint mosolyogva a lányra, majd lassan felkelve hajol is aprót.*
- Én lepihenek, de örültem a találkozásnak. Remélem jól fog telni a napod.
*Mosolyog őszintén a lányra, majd szavait megerősítve biccent aprót. Azzal pedig távozik is az asztaltól, ismét a pultot célozva meg. Ismét szobát vesz ki inkább, hogy átaludhassa a napot. Talán az időváltozástól ennyire meggyötört.*
//Zárás//
*Részéről az eltévedés elég bosszantó egy dolog. Főleg, mert igen sűrűn volt hozzá szerencséje. Persze a rátalálás öröme varázslatos, de azért az odavezető utat azért inkább kihagyná.
Viszont olybá tűnik, hogy elég nehezen marad nyitva a szeme. Az éjszakát nem nagyon tudta kellemesen átaludni, így pedig nem tervezne be éppen mára egy városnézést. Nem szeretné elvenni Tanilla kedvét attól, hogy igazán jól tudja magát érezni a városban. Talán a közeljövőben szerencséjük lesz még egymáshoz, akkor pedig bepótolja az elmaradását. Myd is nyűgösködik, most rá sincs kedve jobban vigyázni. Jobb, ha a mai napot a regenerálódásnak szentelik.*
- A lehetőségeké, amit nem is szeretnék elrontani. Elég fáradtnak és nyűgösnek érzem magam, hogy elrontsam az érkezésed. De egy öröm volt és ha később úgy adódik talán bejárhatnánk a várost.
*Kacsint mosolyogva a lányra, majd lassan felkelve hajol is aprót.*
- Én lepihenek, de örültem a találkozásnak. Remélem jól fog telni a napod.
*Mosolyog őszintén a lányra, majd szavait megerősítve biccent aprót. Azzal pedig távozik is az asztaltól, ismét a pultot célozva meg. Ismét szobát vesz ki inkább, hogy átaludhassa a napot. Talán az időváltozástól ennyire meggyötört.*
17309. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-22 11:20:41
Üzenet elküldve: 2022-03-22 11:20:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
* Feszültség vibrál közöttük, szinte szabad szemmel is látni lehet. Ez amolyan, „idegesség-kíváncsiság-kezdődő izgalom” keveréke, amiből tényleg bármi kialakulhat még. Nehezére esik levenni a pillantását róla, az az igazság. Miután egy vakmerő kérdéssel mondhatni rárúgta az ajtót szegény tépelődő Vranglilra, már nincs megállás. Megszerzik a szobakulcsot. Szemlátomást a férfi is elég ingatag, szép kis társaság ők ketten. *
~ Minek stresszelek, hát nincs ennél természetesebb dolog a világon, nem? ~
* Már majdnem megkérdezi tőle, segítsen-e a kulccsal meg a lyukkal, de aztán rájön, hogy ez a pillanatnyi helyzetben nem lenne a legokosabb kérdés. Végre elszánta magát a cselekvésre, most meg azt kell látnia, hogy a másik arcára rávan írva a kétely, aminek hangot is ad. Hosszan kifújja a levegőt és komoly arccal leguggol elé. Egy kissé imbolyog. Tétovázik egy másodpercig, de végül kedvesen megérinti a karját. *
- Figyelj. Úgy látom, neked nagyobb aggályaid vannak e téren, mint nekem. Abban biztos vagyok, hogy nekem holnap reggel sem lesz másmilyen a viszonyom, mint most ebben a pillanatban. De benned már nem vagyok olyan biztos. Nem baj, ha meggondoltad magad. Nem bántódom meg, nem leszek dühös, nem gondollak… férfiatlannak, vagy komolytalannak, rendben? * Gondolkozik még néhány pillanatot, mit mondhatna, közben finoman rugózik a sarkán. Új helyzet ez számára. * Nekem nem lenne ellenemre a dolog, de lehet, hogy te máshogy nézel rám. Tudod, nem úgy, mint a városi lányokra. * Halványan elmosolyodik. A lánynak mi sem természetesebb, félénksége ellenére, hogy egy másik testtel egymást élvezzék, aztán másnap ki-ki menjen a dolgára. *
* Feszültség vibrál közöttük, szinte szabad szemmel is látni lehet. Ez amolyan, „idegesség-kíváncsiság-kezdődő izgalom” keveréke, amiből tényleg bármi kialakulhat még. Nehezére esik levenni a pillantását róla, az az igazság. Miután egy vakmerő kérdéssel mondhatni rárúgta az ajtót szegény tépelődő Vranglilra, már nincs megállás. Megszerzik a szobakulcsot. Szemlátomást a férfi is elég ingatag, szép kis társaság ők ketten. *
~ Minek stresszelek, hát nincs ennél természetesebb dolog a világon, nem? ~
* Már majdnem megkérdezi tőle, segítsen-e a kulccsal meg a lyukkal, de aztán rájön, hogy ez a pillanatnyi helyzetben nem lenne a legokosabb kérdés. Végre elszánta magát a cselekvésre, most meg azt kell látnia, hogy a másik arcára rávan írva a kétely, aminek hangot is ad. Hosszan kifújja a levegőt és komoly arccal leguggol elé. Egy kissé imbolyog. Tétovázik egy másodpercig, de végül kedvesen megérinti a karját. *
- Figyelj. Úgy látom, neked nagyobb aggályaid vannak e téren, mint nekem. Abban biztos vagyok, hogy nekem holnap reggel sem lesz másmilyen a viszonyom, mint most ebben a pillanatban. De benned már nem vagyok olyan biztos. Nem baj, ha meggondoltad magad. Nem bántódom meg, nem leszek dühös, nem gondollak… férfiatlannak, vagy komolytalannak, rendben? * Gondolkozik még néhány pillanatot, mit mondhatna, közben finoman rugózik a sarkán. Új helyzet ez számára. * Nekem nem lenne ellenemre a dolog, de lehet, hogy te máshogy nézel rám. Tudod, nem úgy, mint a városi lányokra. * Halványan elmosolyodik. A lánynak mi sem természetesebb, félénksége ellenére, hogy egy másik testtel egymást élvezzék, aztán másnap ki-ki menjen a dolgára. *
17308. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-21 23:50:37
Üzenet elküldve: 2022-03-21 23:50:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A helyzet úgy kívánja //
*Megkapja a választ a kérdésére amire értőn bólint.*
-Errefelé úgy tudom rabokkal bányásztatnak.
~Otthon meg rabszolgákkal. Mindenütt másképp megy ez. Wegtorenben nem kérdeztem meg, hogy bányásznak-e egyáltalán. Pedig a világválasztó hegy ott is ott van.~
*Morfondírozik kicsit miközben hallgatja a lányt. Aki fellelkesülve beszél az ábrándjairól amik újabb kérdéseket csalnak ki az ehhez a témához nem elég tanult fiúból. Azt, megérti hogy a kinek és mire az kevésbé fontos kérdés mint a mennyiért. Amit meg tud érteni. Bár érdekesnek tartja, hogy korábban még viszolygott a lány a seregnek való munkától. Erre még nem kérdez rá mert van egy csomó másik kérdése. Látszik a vörösön, hogy nem akármilyen koponya lehet mert sikerül meg is jegyeznie mindet. A kis pap is elismeri magában, hogy ez nem kis teljesítmény. De azért visszakérdez így is.*
-Ha a páncél széttörik a benne lévő lovag nem fog?
*Ő úgy gondolná, hogy ha a páncél se bírja akkor a törékenyebb ember még kevésbé. De úgy érzi erre is van a lánynak egy okos ötlete ami neki eszébe se jutna.*
-Cserélni? Olyan olcsóak lennének?
*Ő volt már úgy, hogy ha kiszakadt a ruhája csak egy foltot kapott rá mert, azt se tudta cserélni. A varázsdolgok meg úgy tudja jó drágák. Felkeltette az ő érdeklődését is a gólem téma. Amit amúgy nem nehéz felkelteni. Amennyire rajong most a gólemekért lehet pár óra múlva a csillagokért fog ugyan ennyire. Kérdései és gondolatai viszont a lányt is lázba hozzák aki lelkesebben kezd ötletelni. A súlyuk leírására Zeekx, megállapítja, hogy akkor jó nehezek lesznek. Arra is bólint, hogy nem vennék el az emberek munkáját csak besegítenének. Pedig szép gondolatnak hangzik, hogy ilyen gépek szolgálják ki őket míg ők csak pihennének egész nap. El is mosolyodik a gondolatra. Akkor micsoda mulatságokat lehetne csapni. Közben a válaszokra is odafigyel.*
-A lovak mellett? Nem lennének akkor büdösek?
*Mert a lovak azok tudnak lenni. Meg nehéz ilyesmit elképzelnie. Lassan végére ér a mesedélután. Lyssának biztos hosszú napja volt. Új város, új környezet, új izgalmak. Amikre ők ketten is rátettek egy lapáttal. A másik tervét halva a fiú a vörösre mosolyog.*
-Sok sikert kívánok!
*Ha tényleg ilyeneket talál majd fel akkor biztos jól járna a lánnyal a kereskedőház. A kapott kérdésre épp egy pillanatig gondolkozik csak majd lelkesen válaszol.*
-Persze szívesen. De a hajad megszáradt már mert hideg van kint?
*Ő majd megfagyott prédikáció közben. Nem akarná, hogy a másik megfázzon.*
*Megkapja a választ a kérdésére amire értőn bólint.*
-Errefelé úgy tudom rabokkal bányásztatnak.
~Otthon meg rabszolgákkal. Mindenütt másképp megy ez. Wegtorenben nem kérdeztem meg, hogy bányásznak-e egyáltalán. Pedig a világválasztó hegy ott is ott van.~
*Morfondírozik kicsit miközben hallgatja a lányt. Aki fellelkesülve beszél az ábrándjairól amik újabb kérdéseket csalnak ki az ehhez a témához nem elég tanult fiúból. Azt, megérti hogy a kinek és mire az kevésbé fontos kérdés mint a mennyiért. Amit meg tud érteni. Bár érdekesnek tartja, hogy korábban még viszolygott a lány a seregnek való munkától. Erre még nem kérdez rá mert van egy csomó másik kérdése. Látszik a vörösön, hogy nem akármilyen koponya lehet mert sikerül meg is jegyeznie mindet. A kis pap is elismeri magában, hogy ez nem kis teljesítmény. De azért visszakérdez így is.*
-Ha a páncél széttörik a benne lévő lovag nem fog?
*Ő úgy gondolná, hogy ha a páncél se bírja akkor a törékenyebb ember még kevésbé. De úgy érzi erre is van a lánynak egy okos ötlete ami neki eszébe se jutna.*
-Cserélni? Olyan olcsóak lennének?
*Ő volt már úgy, hogy ha kiszakadt a ruhája csak egy foltot kapott rá mert, azt se tudta cserélni. A varázsdolgok meg úgy tudja jó drágák. Felkeltette az ő érdeklődését is a gólem téma. Amit amúgy nem nehéz felkelteni. Amennyire rajong most a gólemekért lehet pár óra múlva a csillagokért fog ugyan ennyire. Kérdései és gondolatai viszont a lányt is lázba hozzák aki lelkesebben kezd ötletelni. A súlyuk leírására Zeekx, megállapítja, hogy akkor jó nehezek lesznek. Arra is bólint, hogy nem vennék el az emberek munkáját csak besegítenének. Pedig szép gondolatnak hangzik, hogy ilyen gépek szolgálják ki őket míg ők csak pihennének egész nap. El is mosolyodik a gondolatra. Akkor micsoda mulatságokat lehetne csapni. Közben a válaszokra is odafigyel.*
-A lovak mellett? Nem lennének akkor büdösek?
*Mert a lovak azok tudnak lenni. Meg nehéz ilyesmit elképzelnie. Lassan végére ér a mesedélután. Lyssának biztos hosszú napja volt. Új város, új környezet, új izgalmak. Amikre ők ketten is rátettek egy lapáttal. A másik tervét halva a fiú a vörösre mosolyog.*
-Sok sikert kívánok!
*Ha tényleg ilyeneket talál majd fel akkor biztos jól járna a lánnyal a kereskedőház. A kapott kérdésre épp egy pillanatig gondolkozik csak majd lelkesen válaszol.*
-Persze szívesen. De a hajad megszáradt már mert hideg van kint?
*Ő majd megfagyott prédikáció közben. Nem akarná, hogy a másik megfázzon.*
17307. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-21 18:56:54
Üzenet elküldve: 2022-03-21 18:56:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
* Megy az oda-vissza menő szócsata, amit egy csípéssel koronáz meg Vranglil.*
- Örülök, hogy nem vagy olyan nyápic nemes kisasszony.* Innentől már egyenes út vezet az asztalig, ahol megtörténik az a kényes kérdés. Az asztalt uraló hangulat megváltozik. Igenló a válasz mégis ott lebeg egy masszív bizonytalanság felettük. Bánja már kicsit a kérdését, de vissza már nem lehet szívni, inkább próbálja oldani a feszültséget. Tereli a beszélgetést egy kicsit az ezt követő nap irányába, miközben italát is dönti magába. Fenophilë pedig közben őt kezdi el mustrálni.*
- Oké, akkor majd kelünk időben.* Már nem is igazán tudja miről beszél, csak gépiesen válaszol. A maradék időben borát iszogatja, hogy ezzel is időt próbál nyerni magának, hogy összeszedje magát. Fenophilënek ez hamarabb összejön, de javára legyen írva, hogy az itala is hamarabb elfogy. Neki még van egy emberes korty a kupájában, de már érzi, hogy újfent dolgozik az ital.*
- Öööö... Csak egy kicsi.* Meglepett még úgyis, hogy jól megbámulta őt nemrég a lány.*
- Ó... oké megyek, megyek már.* Próbál hirtelen felállni, de ez nem megy olyan egyszerűen, mert egy kicsit megszédül. Megkapaszkodik az asztalban, majd lehúzza az italát.*
- Várj, még kell a kulcs.* Oda támolyog a pulthoz. Nem részed, csak a járása bizonytalan, meg a nyelve. Ki is vesz egy Szobát a mai éjszakára 17 aranyért.*
- Itt van a kulcs. ~ Illő ez? Úgy tűnik akarja, de mégis illő ez? ~* Bizonytalanul indul felfelé a szobához. A lépcső nem a barátja és a kulcslyuk sem az, de a fejében kavargó gondolatok még jobban megnehezítik az utat. Amikor bejutnak végre a szobába gondterhelt arccal ül le az ágyra.*
- Nem is tudom. Biztos jó ötlet ez? Te is ittál meg én is ittam. Nem fogod ezt holnap megbánni?* Ezek a kétségek gyötrik, amiknek utat ad ezekben a kérdésekben. Soha nem gondolta volna, hogy ilyesmi valaha is be fog következni. Ez a lány most nagyon megkavarta.*
* Megy az oda-vissza menő szócsata, amit egy csípéssel koronáz meg Vranglil.*
- Örülök, hogy nem vagy olyan nyápic nemes kisasszony.* Innentől már egyenes út vezet az asztalig, ahol megtörténik az a kényes kérdés. Az asztalt uraló hangulat megváltozik. Igenló a válasz mégis ott lebeg egy masszív bizonytalanság felettük. Bánja már kicsit a kérdését, de vissza már nem lehet szívni, inkább próbálja oldani a feszültséget. Tereli a beszélgetést egy kicsit az ezt követő nap irányába, miközben italát is dönti magába. Fenophilë pedig közben őt kezdi el mustrálni.*
- Oké, akkor majd kelünk időben.* Már nem is igazán tudja miről beszél, csak gépiesen válaszol. A maradék időben borát iszogatja, hogy ezzel is időt próbál nyerni magának, hogy összeszedje magát. Fenophilënek ez hamarabb összejön, de javára legyen írva, hogy az itala is hamarabb elfogy. Neki még van egy emberes korty a kupájában, de már érzi, hogy újfent dolgozik az ital.*
- Öööö... Csak egy kicsi.* Meglepett még úgyis, hogy jól megbámulta őt nemrég a lány.*
- Ó... oké megyek, megyek már.* Próbál hirtelen felállni, de ez nem megy olyan egyszerűen, mert egy kicsit megszédül. Megkapaszkodik az asztalban, majd lehúzza az italát.*
- Várj, még kell a kulcs.* Oda támolyog a pulthoz. Nem részed, csak a járása bizonytalan, meg a nyelve. Ki is vesz egy Szobát a mai éjszakára 17 aranyért
.*- Itt van a kulcs. ~ Illő ez? Úgy tűnik akarja, de mégis illő ez? ~* Bizonytalanul indul felfelé a szobához. A lépcső nem a barátja és a kulcslyuk sem az, de a fejében kavargó gondolatok még jobban megnehezítik az utat. Amikor bejutnak végre a szobába gondterhelt arccal ül le az ágyra.*
- Nem is tudom. Biztos jó ötlet ez? Te is ittál meg én is ittam. Nem fogod ezt holnap megbánni?* Ezek a kétségek gyötrik, amiknek utat ad ezekben a kérdésekben. Soha nem gondolta volna, hogy ilyesmi valaha is be fog következni. Ez a lány most nagyon megkavarta.*
17306. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-20 17:48:23
Üzenet elküldve: 2022-03-20 17:48:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
*A kőépület tömör faajtaja ismerősen nyikorogva tárul ki az ork előtt. Bent kellemes meleg fogadja, ételek finom illata és a kandalló, valamint a teret megvilágító fáklyák adta kellemes füstös aroma hívogatja be az éhes vándort. Halk kézlegyintéssel és egy nyugodt mosollyal köszönti a rá tekintő vendégeket és személyzetet, ahogy betér az épületbe és szemeivel rögtön egy üres helyet kezd keresni magának. Pár lépést tesz az ajtótól, hogy ne legyen útban senkinek, aki be szeretne jönni, vagy éppen elhagyná az épületet, majd úgy dönt, hogy annak ellenére, hogy van azért egy pár üres székekhez társult asztal, mégiscsak a pultnál foglalna helyet, hátha lehetősége nyílik egy pár szó váltására valakivel. Legrosszabb esetben elszórakoztatja magát a fogadóssal, miután volt szerencséje egy kiadós vacsora elfogyasztásához! Vaskos markával félrehúz egy faszéket a pult lábánál, majd a válláról levéve zsákját, maga mellé helyezi, neki döntve azt székének, amin majd aztán helyet is foglal.*
- Szép estét, fogadós Uram!
*Előzi meg köszönése a vendéglátóst, majd kezeit a szépen tisztán tartott pultra kulcsolja és széles mosollyal tekint a hozzá lépegető fogadós felé.*
- Szépet magának is! Fáradtnak és éhesnek tűnik, ez esetben a tökéletes helyen van! Adhatok valamit? Vagy egy még ennél is jobb kérdés: Mit adhatok?
*Az ork gyomra egyből felkordul, ahogy a fogadós szolgálatait kínálja fel, igy Toragg nem is veszteget több időt! Az elmúlt években többször is kellemes emlékekkel tekintett vissza az előtte álló ember finomabbnál finomabb fogásaira, így nem is kíván több időt vesztegetni, egyből rendel is magának egy jó tányér Őzragu levest, az érte járó 11 arany fejében, hozzá két Szelet kenyeret, további 4 aranyért. A fogadós egy hálás bólintással nyugtázza a rendelést és megragad egy fatányérat maga mellől, a hozzá járó evőeszközök társaságában, majd egy pillanat erejéig eltűnik, hogy szedhessen egy tányér ételt az orknak. Ekkor Toraggnak van esélye megragadni az alkalmat, hogy körbe tekinthessen a felgyülemlett népeken. Este van már, így nem meglepő, hogy szinte minden asztalnál ülnek vigadozó fajok sorai. Végignéz mindenen és mindenkin, esélytelen próbálkozásában, hátha megpillant egy ismerős arcot, habár csakis idegenek tekintetével találhatja szemben sajátját, egy-egy másik vendég arcán. Ekkor csak egy szelíd mosollyal üdvözli azt, majd tovább is állnak szemei. Nem akar ő bajt, csupán mélázni kicsit a vigadó vendégeken.*
- Parancsoljon! *Teszi az ork elé a gőzölgő levest és pár szelet kenyeret. Toragg két markába zárja a fatálat, majd orrához emelve azt, nagyot szippant a finom illatból, majd a tál mellé készített, fából faragott kanalat figyelmen kívül hagyva, szájához szorítva a tálat, szürcsölni kezdi a benne lévő forró levest. Ínycsiklandó! Pont olyan, mint ahogy az emlékeiben élt, hacsak nem még annál is jobb! Óvatos kortyokkal fogyasztja a forró levest, párszor megpihenve, az ételt letéve, ökölbe szorított markával egyet-egyet tisztítva száján, majd azt nadrágjába törölve. Párszor elhalad előtte a fogadós, kérdő szemekkel figyelve az orkot, panaszt lesve, hogy minden rendben van-e, de kivetnivaló egy szál se! Az zöldbőrű szinte habzsolja a kiadós adag ételt, minden egyes falatot alaposan megforgatva szájában, az étkezés minden egyes pillanatát alaposan kiélvezve!*
- Szép estét, fogadós Uram!
*Előzi meg köszönése a vendéglátóst, majd kezeit a szépen tisztán tartott pultra kulcsolja és széles mosollyal tekint a hozzá lépegető fogadós felé.*
- Szépet magának is! Fáradtnak és éhesnek tűnik, ez esetben a tökéletes helyen van! Adhatok valamit? Vagy egy még ennél is jobb kérdés: Mit adhatok?
*Az ork gyomra egyből felkordul, ahogy a fogadós szolgálatait kínálja fel, igy Toragg nem is veszteget több időt! Az elmúlt években többször is kellemes emlékekkel tekintett vissza az előtte álló ember finomabbnál finomabb fogásaira, így nem is kíván több időt vesztegetni, egyből rendel is magának egy jó tányér Őzragu levest, az érte járó 11 arany fejében,
hozzá két Szelet kenyeret, további 4 aranyért. A fogadós egy hálás bólintással nyugtázza a rendelést és megragad egy fatányérat maga mellől, a hozzá járó evőeszközök társaságában, majd egy pillanat erejéig eltűnik, hogy szedhessen egy tányér ételt az orknak. Ekkor Toraggnak van esélye megragadni az alkalmat, hogy körbe tekinthessen a felgyülemlett népeken. Este van már, így nem meglepő, hogy szinte minden asztalnál ülnek vigadozó fajok sorai. Végignéz mindenen és mindenkin, esélytelen próbálkozásában, hátha megpillant egy ismerős arcot, habár csakis idegenek tekintetével találhatja szemben sajátját, egy-egy másik vendég arcán. Ekkor csak egy szelíd mosollyal üdvözli azt, majd tovább is állnak szemei. Nem akar ő bajt, csupán mélázni kicsit a vigadó vendégeken.*- Parancsoljon! *Teszi az ork elé a gőzölgő levest és pár szelet kenyeret. Toragg két markába zárja a fatálat, majd orrához emelve azt, nagyot szippant a finom illatból, majd a tál mellé készített, fából faragott kanalat figyelmen kívül hagyva, szájához szorítva a tálat, szürcsölni kezdi a benne lévő forró levest. Ínycsiklandó! Pont olyan, mint ahogy az emlékeiben élt, hacsak nem még annál is jobb! Óvatos kortyokkal fogyasztja a forró levest, párszor megpihenve, az ételt letéve, ökölbe szorított markával egyet-egyet tisztítva száján, majd azt nadrágjába törölve. Párszor elhalad előtte a fogadós, kérdő szemekkel figyelve az orkot, panaszt lesve, hogy minden rendben van-e, de kivetnivaló egy szál se! Az zöldbőrű szinte habzsolja a kiadós adag ételt, minden egyes falatot alaposan megforgatva szájában, az étkezés minden egyes pillanatát alaposan kiélvezve!*
17305. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-20 08:38:49
Üzenet elküldve: 2022-03-20 08:38:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A helyzet úgy kívánja //
* A kis gnómot türelmesen hallgatja a szerzetes, még a csámcsogásra se rándul meg a szeme. Lyss látványosan fellelkesülve mesél életéről és unalmas kalandjairól. Hamar tapasztal a férfin meglepődést, majd a kérdés is elhangzik. *
- A puskapor az egy olyan dolog, ami a bánya technikától kezdve a hadi iparban is megtalálható. Nagy és kis mennyiségben is tűz hatására robban. Így járatokat alakíthatnak ki könnyebben a bányában. Ezt porított formában tudják felhasználni.
* Magyarázza el, de utána folytatja is a magyarázatát, ami ismételten felkelti a szerzetes figyelmét, és választ is ad. *
- Igen pontosan! Olyanokat.
* Mutat rá a lényegre, de utána folytatja a magyarázatot. Hamar jön is egy újabb kérdés számára. *
- Ha valakinek van pénze rá, hogy erre használja akkor miért ne? Fémből készül és cippelni tökéletesen tud. Hosszú utakra is teljesen alkalmas tud lenni.
* A férfi szeme felcsillan a magyarázatoknál és utána a kérdések tömkelegét zúdítja a kislányra, aki képességének hála mindent megjegyez, így könnyedén veszi a kérdés halmazát a férfinek. *
- Nem-nem, félre érted. Szeretnék páncélt is készíteni és gólemet is. A gólemnek szükséges energia forrást találni, illetve meg kellene oldani, hogy parancsokat is teljesíthessen ahogyan azt a mágusoknak teszi. A páncél az meg szimplán egy páncélra páncél. Tegyük fel. * Sóhajt és nagy levegőt vesz. * - Egy lovag harcba indul egy nagy hadtest ellen, de sokkal többen vannak az ellenségek. Felhúzza a lovagi páncélzatát, kardját meg amit akar vinni. * Itt legyint, ő tudós, nem foglalkozik, hogy mire van szükség a harcokhoz. * - Utána van egy gólem méretű páncél amibe beleszáll, és maga a súlyát annak nem cipeli a benne lévő ember, de mozgathatja és sokkal nagyobb védelmet nyújt számára. Mivel nagyobb is akár ötven szimpla katonával el tud bánni, és ha szét is törik ez a páncél, még ott van az eredeti lovagi felszerelése, és így folytathatja a harcot. Szerintem bámulatos lenne! * Lelkendezik, de utána jó nagy levegőt vesz, hisz tudja, hogy a kérdések hada még hátra van. * - Természetesen elég, csak lassan készülnének a páncélok, de ez nem gond. Ahogyan a gólemek esetén sem... * Itt egy sóhaj hagyja el a kis gnómot. * - Nem tudom, hogy energia forrásként mit lehetne találni, erre még rá kell jönni. Csak elméleti szálon fut a dolog. A méretek változók lennének, amilyet rendelnek, de szerintem csak óriás méretben kellene gondolkodni.
* Nyugtázza, de még mindig sok kérdés van hátra, amit lelkesen és szívesen meg is válaszol a szerzetesnek. *
- Rozsdásodás mindig lehetséges, de akkor csak cserélni kell a páncélt. Amúgy vannak a rozsda ellen megoldások.
* Világít rá a kérdésre, de utána folytatja a válaszolást. ~ Azért kevesebbet is kérdezhetett volna egyben. ~ Morgolódik a kis gnóm, de a lelkesedése tovább hajtja. *
- Olajozhatják is, és az intelligenciájuk pedig csak a parancsok teljesítéséig terjednek, de érdemes beléjük valami óvintézkedést táplálni, hogy legyen egy adott tiltó lista. * Gondolkozik el a kérdésen, ami sok elméleti dolgot vet fel benne. *
- A súlyukra most nem tudok választ adni, de szerintem a lovagi páncélzatban lévő lovagok tízszerese is lehet a súlyuk. Érzelmük nem igen lehet, de jelszót megértik, ha például ajtó előtt strázsálnának. Nem hinném, hogy vallásosságnak értelme lenne náluk. Az első néhányat biztos megtartanám, hisz bemutatónak is hasznosak lennének, és a többi elkészítésében segédkeznének.
* Képzeli el, ahogyan a kovács üllőkön dolgoznak a hatalmas gólemek. ~ Bámulatos! BÁMULATOS! ~ Robban fel az elméje a képektől, és akarva-akaratlanul a képek látványától tekintete szikrákat szór az önfeledt izgalom miatt. *
- Nem kell létrára állniuk, ez butaság. Ha óriás méretűek akkor elég magasak, de amúgy nem akarom megfosztatni az embereket sem a munkától. * Legyint ismét. * - Majd azok állnak a létrára, de ők oda hordják azt a sok alapanyagot.
* Állapítja meg és tovább mosolyog. *
- Szerintem a lovak mellett kikapcsolt állapotban, valami mechanizmussal ellátva, hogy bármikor kikapcsolhatókká váljanak, vagy éppen kivehetővé váljon, ami energiát ad nekik. * Gondolkozik el ismét. ~ Talán inkább jelszóra kikapcsolhatóvá kellene válniuk és ha baj van, akár eltávolítható legyen az energia forrás. ~ Merül el egy pillanatra a gondolataiban. *
- Nem zavar a sok kérdés, de butaságot azért ne kérdezz. A gólemeknek sem kell aludniuk, nekik sem. * Legyint, de nem kezdi el bántani a szerzetest a bugyuta kérdés miatt. Elégedetten dől hátra a székben, hogy minden kérdésére tudott válaszolni. *
- Nemsokára el kellene tennünk magunkat holnapra, szeretnék benézni abba a kereskedő házba, talán érdeklődni fognak a munkásságomért.
* Reménykedik, de nem túlságosan. Gondolkozott azon is, hogy talán a városházára kellene mennie és a vezetőket megkérdeznie erről, de ameddig nem rendelkezik elegendő tudással erről, nem idegesíti magát. ~ Össze kellene raknom a tervrajzokat, hogy legalább lehessen valamit bemutatni. ~ *
- Lenne kedved elkísérni engem? El kellene lefekvés előtt a piacra. Szükségem lenne tintára és néhány apróságra, hogy nehogy kifogyjak. Meg valami könyv is jó lenne pluszba.
* Állapítja meg, majd kérdőn a másikra néz. Ez a téma teljesen el is feledtette a perverzségüket. *
// Memoriter Aktív képesség //
* A kis gnómot türelmesen hallgatja a szerzetes, még a csámcsogásra se rándul meg a szeme. Lyss látványosan fellelkesülve mesél életéről és unalmas kalandjairól. Hamar tapasztal a férfin meglepődést, majd a kérdés is elhangzik. *
- A puskapor az egy olyan dolog, ami a bánya technikától kezdve a hadi iparban is megtalálható. Nagy és kis mennyiségben is tűz hatására robban. Így járatokat alakíthatnak ki könnyebben a bányában. Ezt porított formában tudják felhasználni.
* Magyarázza el, de utána folytatja is a magyarázatát, ami ismételten felkelti a szerzetes figyelmét, és választ is ad. *
- Igen pontosan! Olyanokat.
* Mutat rá a lényegre, de utána folytatja a magyarázatot. Hamar jön is egy újabb kérdés számára. *
- Ha valakinek van pénze rá, hogy erre használja akkor miért ne? Fémből készül és cippelni tökéletesen tud. Hosszú utakra is teljesen alkalmas tud lenni.
* A férfi szeme felcsillan a magyarázatoknál és utána a kérdések tömkelegét zúdítja a kislányra, aki képességének hála mindent megjegyez, így könnyedén veszi a kérdés halmazát a férfinek. *
- Nem-nem, félre érted. Szeretnék páncélt is készíteni és gólemet is. A gólemnek szükséges energia forrást találni, illetve meg kellene oldani, hogy parancsokat is teljesíthessen ahogyan azt a mágusoknak teszi. A páncél az meg szimplán egy páncélra páncél. Tegyük fel. * Sóhajt és nagy levegőt vesz. * - Egy lovag harcba indul egy nagy hadtest ellen, de sokkal többen vannak az ellenségek. Felhúzza a lovagi páncélzatát, kardját meg amit akar vinni. * Itt legyint, ő tudós, nem foglalkozik, hogy mire van szükség a harcokhoz. * - Utána van egy gólem méretű páncél amibe beleszáll, és maga a súlyát annak nem cipeli a benne lévő ember, de mozgathatja és sokkal nagyobb védelmet nyújt számára. Mivel nagyobb is akár ötven szimpla katonával el tud bánni, és ha szét is törik ez a páncél, még ott van az eredeti lovagi felszerelése, és így folytathatja a harcot. Szerintem bámulatos lenne! * Lelkendezik, de utána jó nagy levegőt vesz, hisz tudja, hogy a kérdések hada még hátra van. * - Természetesen elég, csak lassan készülnének a páncélok, de ez nem gond. Ahogyan a gólemek esetén sem... * Itt egy sóhaj hagyja el a kis gnómot. * - Nem tudom, hogy energia forrásként mit lehetne találni, erre még rá kell jönni. Csak elméleti szálon fut a dolog. A méretek változók lennének, amilyet rendelnek, de szerintem csak óriás méretben kellene gondolkodni.
* Nyugtázza, de még mindig sok kérdés van hátra, amit lelkesen és szívesen meg is válaszol a szerzetesnek. *
- Rozsdásodás mindig lehetséges, de akkor csak cserélni kell a páncélt. Amúgy vannak a rozsda ellen megoldások.
* Világít rá a kérdésre, de utána folytatja a válaszolást. ~ Azért kevesebbet is kérdezhetett volna egyben. ~ Morgolódik a kis gnóm, de a lelkesedése tovább hajtja. *
- Olajozhatják is, és az intelligenciájuk pedig csak a parancsok teljesítéséig terjednek, de érdemes beléjük valami óvintézkedést táplálni, hogy legyen egy adott tiltó lista. * Gondolkozik el a kérdésen, ami sok elméleti dolgot vet fel benne. *
- A súlyukra most nem tudok választ adni, de szerintem a lovagi páncélzatban lévő lovagok tízszerese is lehet a súlyuk. Érzelmük nem igen lehet, de jelszót megértik, ha például ajtó előtt strázsálnának. Nem hinném, hogy vallásosságnak értelme lenne náluk. Az első néhányat biztos megtartanám, hisz bemutatónak is hasznosak lennének, és a többi elkészítésében segédkeznének.
* Képzeli el, ahogyan a kovács üllőkön dolgoznak a hatalmas gólemek. ~ Bámulatos! BÁMULATOS! ~ Robban fel az elméje a képektől, és akarva-akaratlanul a képek látványától tekintete szikrákat szór az önfeledt izgalom miatt. *
- Nem kell létrára állniuk, ez butaság. Ha óriás méretűek akkor elég magasak, de amúgy nem akarom megfosztatni az embereket sem a munkától. * Legyint ismét. * - Majd azok állnak a létrára, de ők oda hordják azt a sok alapanyagot.
* Állapítja meg és tovább mosolyog. *
- Szerintem a lovak mellett kikapcsolt állapotban, valami mechanizmussal ellátva, hogy bármikor kikapcsolhatókká váljanak, vagy éppen kivehetővé váljon, ami energiát ad nekik. * Gondolkozik el ismét. ~ Talán inkább jelszóra kikapcsolhatóvá kellene válniuk és ha baj van, akár eltávolítható legyen az energia forrás. ~ Merül el egy pillanatra a gondolataiban. *
- Nem zavar a sok kérdés, de butaságot azért ne kérdezz. A gólemeknek sem kell aludniuk, nekik sem. * Legyint, de nem kezdi el bántani a szerzetest a bugyuta kérdés miatt. Elégedetten dől hátra a székben, hogy minden kérdésére tudott válaszolni. *
- Nemsokára el kellene tennünk magunkat holnapra, szeretnék benézni abba a kereskedő házba, talán érdeklődni fognak a munkásságomért.
* Reménykedik, de nem túlságosan. Gondolkozott azon is, hogy talán a városházára kellene mennie és a vezetőket megkérdeznie erről, de ameddig nem rendelkezik elegendő tudással erről, nem idegesíti magát. ~ Össze kellene raknom a tervrajzokat, hogy legalább lehessen valamit bemutatni. ~ *
- Lenne kedved elkísérni engem? El kellene lefekvés előtt a piacra. Szükségem lenne tintára és néhány apróságra, hogy nehogy kifogyjak. Meg valami könyv is jó lenne pluszba.
* Állapítja meg, majd kérdőn a másikra néz. Ez a téma teljesen el is feledtette a perverzségüket. *
// Memoriter Aktív képesség //
17304. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-19 23:17:17
Üzenet elküldve: 2022-03-19 23:17:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A helyzet úgy kívánja //
*Zeekx esetenként valóban úgy is viselkedik mint amit a kinézete alapján gondolhatnának róla az emberek. Mármint nem azok akik nőnek nézik. Az ártatlansággal kapcsolatban. És ismerkedési szándékára kapható a gnóm lány aki jóízű falatozgatás közben mesél a kis papnak. Ha Zeekx nem evett volna már, sőt öntötte volna le a sült kolbászt egy kis kakaóval is, valószínűleg csatlakozna hozzá. Így viszont figyelmét nem tudja semmi elterelni a gnóm lány ajkairól, a hangjáról és a csámcsogásáról miközben magyaráz. Nos, igen. Lyssa egy egyéniség az már biztos. A történet amúgy aranyosan kezdődik. Jó háttérrel rendelkezik a lány és kiskora óta érdekelte őt az ilyesmi. Így pedig, azt csinálhatta amit akart. A hadászattal kapcsolatos részre Zeekx úgy bólint mintha az is a világ legtermészetesebb dolga lenne. Az ő zavaros fejében talán így is van. Azon se akad fenn, hogy a vörös nem akart a seregnek dolgozni és saját műhelyt hozott létre. A puskapor résznél már felkapja a fejét. Látszik, hogy az váratlan volt.*
-Robbant? Mi az a puskapor?
*Neki nincs katonai tapasztalata főleg olyan magas rangú körökben nem ahol említhetek ilyesmit. Végül aztán kiderül, hogy összességében ugyan abból élnek. Mindketten másoktól kéregetnek csak Zeekx az egyháza nevében Lyssa pedig magának, hogy fura golyókat csináljon amik szénport tudnak fújni. Ahány lélek annyi különböző vágy. Aztán a másik álmára kerül a sor és a kis pap érdeklődő pillantásokkal hallgatja a fellelkesülő lányt. A kérdésen elgondolkozik.*
-Azt mondják a mágustusán voltak olyan dolgok igen, de nem vagyok szakértő.
*Ő egyszerű kis papocska. Ő varázshatalmat se kap a hitéből. Azt, tudja hogy a mágia szép. Ahogy a másik álmai is, csak Zeekx nem nagyon érti őket.*
-Mármint hazavinni a piacról a csomagokat ha nehezek. Vagy felszolgálni a fogadóban? Utóbbit jobban szeretem mikor emberek csinálják.
~Lehetőleg formás fenekű felszolgálólányok.~
*Abba az irányba is néz, hogy vessen egy pillantást a gondolatban említett dolog felé. A város védelme kapcsán is támadnak kérdései a leírással kapcsolatban. Meg mindennel kapcsolatban. Amennyit eddig hallgatott az mintha egyben törne ki belőle. Lyssának még nem volt lehetősége megtudni, de Zeekx nagyon sokat tud kérdezni.*
-Ember benne? Az akkor gólem vagy páncél? És ha mégis jönnek nagy szörnyek akkor a páncélokban lévő embereket nem veszítjük el? Vagy ezek olyan nagyok, hogy a nagy szörnyeknél is nagyobbak? Egy kovács van a városban meg az inasai. Az elég? Hogy működnek a gólemek? Tényleg ember vagy gnóm méretű gólemek ezek? Be tudnak rozsdásodni? Úgy kell őket elképzelni mint mikor fabábukban kötél van és ha az egyiket meghúzzák akkor összeesik a bábú csak ezekben lánc lenne? Ezeket is meg kéne időnként olajozni mint egy ajtót vagy mint élezni mint a kést ha kicsorbult? Esőben és fagyban is működnek? Mennyire okosak? Lehet nekik fejtörőket mondani? Vannak érzelmeik? Mi lesz ha nem is akarnak harcolni? Ha jön egy támadás és bejutnak a városba honnan különböztetik meg a lakosokat a támadóktól? Ha valaki megsérül akkor orvoshoz tudják vinni? És ha egy támadó nem halt meg, de megadta magát akkor mit tesz vele? Melyik istent szeretnék? Lenne nevük? Arthenior-i vagy Lihanech-i nevük lenne? Hogy neveznéd el az elsőt és azt megtartanád? Magadnak tartanál meg párat, hogy segítsenek neked vagy vigyázzanak rád? Ha igen azoknak volna nevük? Milyen nehezek lennének? Mert építkezéseken van, hogy létrára kell állni. Az nem szakadna be alattuk? Vagy ha hidat építenek akkor az? Ők is terveznék ami épül? Maguknak építenének lakásokat? Ők hol élnének? Milyen ágy kéne nekik? Az is vasból lenne? Vagy szalmán aludnának? Az nem menne a lemezeik közé? Lemezekből állnának? Sokat kérdezek? Szólj ha igen mert még van.
*Néz a másikra. Úgy néz ki őt is felpörgette ez a téma.*
*Zeekx esetenként valóban úgy is viselkedik mint amit a kinézete alapján gondolhatnának róla az emberek. Mármint nem azok akik nőnek nézik. Az ártatlansággal kapcsolatban. És ismerkedési szándékára kapható a gnóm lány aki jóízű falatozgatás közben mesél a kis papnak. Ha Zeekx nem evett volna már, sőt öntötte volna le a sült kolbászt egy kis kakaóval is, valószínűleg csatlakozna hozzá. Így viszont figyelmét nem tudja semmi elterelni a gnóm lány ajkairól, a hangjáról és a csámcsogásáról miközben magyaráz. Nos, igen. Lyssa egy egyéniség az már biztos. A történet amúgy aranyosan kezdődik. Jó háttérrel rendelkezik a lány és kiskora óta érdekelte őt az ilyesmi. Így pedig, azt csinálhatta amit akart. A hadászattal kapcsolatos részre Zeekx úgy bólint mintha az is a világ legtermészetesebb dolga lenne. Az ő zavaros fejében talán így is van. Azon se akad fenn, hogy a vörös nem akart a seregnek dolgozni és saját műhelyt hozott létre. A puskapor résznél már felkapja a fejét. Látszik, hogy az váratlan volt.*
-Robbant? Mi az a puskapor?
*Neki nincs katonai tapasztalata főleg olyan magas rangú körökben nem ahol említhetek ilyesmit. Végül aztán kiderül, hogy összességében ugyan abból élnek. Mindketten másoktól kéregetnek csak Zeekx az egyháza nevében Lyssa pedig magának, hogy fura golyókat csináljon amik szénport tudnak fújni. Ahány lélek annyi különböző vágy. Aztán a másik álmára kerül a sor és a kis pap érdeklődő pillantásokkal hallgatja a fellelkesülő lányt. A kérdésen elgondolkozik.*
-Azt mondják a mágustusán voltak olyan dolgok igen, de nem vagyok szakértő.
*Ő egyszerű kis papocska. Ő varázshatalmat se kap a hitéből. Azt, tudja hogy a mágia szép. Ahogy a másik álmai is, csak Zeekx nem nagyon érti őket.*
-Mármint hazavinni a piacról a csomagokat ha nehezek. Vagy felszolgálni a fogadóban? Utóbbit jobban szeretem mikor emberek csinálják.
~Lehetőleg formás fenekű felszolgálólányok.~
*Abba az irányba is néz, hogy vessen egy pillantást a gondolatban említett dolog felé. A város védelme kapcsán is támadnak kérdései a leírással kapcsolatban. Meg mindennel kapcsolatban. Amennyit eddig hallgatott az mintha egyben törne ki belőle. Lyssának még nem volt lehetősége megtudni, de Zeekx nagyon sokat tud kérdezni.*
-Ember benne? Az akkor gólem vagy páncél? És ha mégis jönnek nagy szörnyek akkor a páncélokban lévő embereket nem veszítjük el? Vagy ezek olyan nagyok, hogy a nagy szörnyeknél is nagyobbak? Egy kovács van a városban meg az inasai. Az elég? Hogy működnek a gólemek? Tényleg ember vagy gnóm méretű gólemek ezek? Be tudnak rozsdásodni? Úgy kell őket elképzelni mint mikor fabábukban kötél van és ha az egyiket meghúzzák akkor összeesik a bábú csak ezekben lánc lenne? Ezeket is meg kéne időnként olajozni mint egy ajtót vagy mint élezni mint a kést ha kicsorbult? Esőben és fagyban is működnek? Mennyire okosak? Lehet nekik fejtörőket mondani? Vannak érzelmeik? Mi lesz ha nem is akarnak harcolni? Ha jön egy támadás és bejutnak a városba honnan különböztetik meg a lakosokat a támadóktól? Ha valaki megsérül akkor orvoshoz tudják vinni? És ha egy támadó nem halt meg, de megadta magát akkor mit tesz vele? Melyik istent szeretnék? Lenne nevük? Arthenior-i vagy Lihanech-i nevük lenne? Hogy neveznéd el az elsőt és azt megtartanád? Magadnak tartanál meg párat, hogy segítsenek neked vagy vigyázzanak rád? Ha igen azoknak volna nevük? Milyen nehezek lennének? Mert építkezéseken van, hogy létrára kell állni. Az nem szakadna be alattuk? Vagy ha hidat építenek akkor az? Ők is terveznék ami épül? Maguknak építenének lakásokat? Ők hol élnének? Milyen ágy kéne nekik? Az is vasból lenne? Vagy szalmán aludnának? Az nem menne a lemezeik közé? Lemezekből állnának? Sokat kérdezek? Szólj ha igen mert még van.
*Néz a másikra. Úgy néz ki őt is felpörgette ez a téma.*
17303. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-19 19:31:00
Üzenet elküldve: 2022-03-19 19:31:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
* A szójátékon csak gonoszkodva forgatja a szemeit. Úgy érzi, kezdenek kicsit lealjasodni, legalábbis pár tíz évet letagadhatnának a viselkedésük alapján. *
- Én? Gonosz?! Kikérem magamnak, teeee ártatlan leányok megrontója. * Irgalmatlan nevetés fogja el, jobbra balra dől kínjában. És akkor még érkezik az oldalába a csípés is, amitől ültő helyében ugrik egyet. * Hééééé!
* Elgondolkozik rajta, mi lenne, ha visszatámadna, de aztán jobbnak látja elvetni az ötletet, mielőtt kipenderítik őket az épületből. *
- Á, én is úgy láttam másoktól. Semmi közöm a nemeskisasszonyokhoz. * Legyint egyet. Még a feltételezés is túlzás.
A különös kérés kicsit sutára sikeredett, ahogyan a válasz is. Mindketten látványos zavarban szenvednek. A lány egy pillanatra sem gondolja azt, hogy a meghívás csak alvásra szólt. Megfelelően gyors iramban tudja magába diktálni a bort ahhoz, hogy a bátortalansága lassanként eltűnjön. Ha már a vörössége nem is, de legalább már a szesztől piros, nem a szégyentől. Ez is valami. *
- Öhm, igen. * Eddig csak lopva csinálta, de most már veszi a bátorságot egy konkrétabb vizsgálódáshoz is. *
~ Kedves szeme van. ~
* Míg a férfi a gombászásról, indulásról beszél, addig Fenophilë nyíltan pásztázza az arcvonásait. *
- Nekem mindegy mikor indulunk. * Vágja rá végül, mert ha úgy alakul az este, akkor úgyis felébresztik egymást. Most hogy már elkönyvelte magában a dolgot, mint tényt és az ital is segített, kezdi egyre jobb ötletnek látni a meghívást. *
~ Érdekes, úgy tűnik rá is ráfér egy kis bátorítás. Vagy talán megbánta volna a kérdést? A városi lányokat biztos nem így hívja el egy körre. ~
* Titkos gondolatain felvidul és mosolyát a pohárba bújtatja. Meglepetten veszi tudomásul, hogy annak tartalma elfogyott. *
- Ó. Óóóóó.
* Már csak ennyire futja tőle. Nem részeg, de azért a spicces állapoton túl van. A meleg fürdővíz és a masszírozás borral kevert hatása halálos kombinációnak bizonyult. Felemelkedik a székéből, hogy belepislantson a másik poharába. *
- Neked még van? Na mindegy, hozd fel, ha maradt.
* Ezzel el is szólta a terveit. *
- Akkor...? Jössz? Jössz... fel?
* Hüvelykujjával mutogat a jelzet irányba. *
* A szójátékon csak gonoszkodva forgatja a szemeit. Úgy érzi, kezdenek kicsit lealjasodni, legalábbis pár tíz évet letagadhatnának a viselkedésük alapján. *
- Én? Gonosz?! Kikérem magamnak, teeee ártatlan leányok megrontója. * Irgalmatlan nevetés fogja el, jobbra balra dől kínjában. És akkor még érkezik az oldalába a csípés is, amitől ültő helyében ugrik egyet. * Hééééé!
* Elgondolkozik rajta, mi lenne, ha visszatámadna, de aztán jobbnak látja elvetni az ötletet, mielőtt kipenderítik őket az épületből. *
- Á, én is úgy láttam másoktól. Semmi közöm a nemeskisasszonyokhoz. * Legyint egyet. Még a feltételezés is túlzás.
A különös kérés kicsit sutára sikeredett, ahogyan a válasz is. Mindketten látványos zavarban szenvednek. A lány egy pillanatra sem gondolja azt, hogy a meghívás csak alvásra szólt. Megfelelően gyors iramban tudja magába diktálni a bort ahhoz, hogy a bátortalansága lassanként eltűnjön. Ha már a vörössége nem is, de legalább már a szesztől piros, nem a szégyentől. Ez is valami. *
- Öhm, igen. * Eddig csak lopva csinálta, de most már veszi a bátorságot egy konkrétabb vizsgálódáshoz is. *
~ Kedves szeme van. ~
* Míg a férfi a gombászásról, indulásról beszél, addig Fenophilë nyíltan pásztázza az arcvonásait. *
- Nekem mindegy mikor indulunk. * Vágja rá végül, mert ha úgy alakul az este, akkor úgyis felébresztik egymást. Most hogy már elkönyvelte magában a dolgot, mint tényt és az ital is segített, kezdi egyre jobb ötletnek látni a meghívást. *
~ Érdekes, úgy tűnik rá is ráfér egy kis bátorítás. Vagy talán megbánta volna a kérdést? A városi lányokat biztos nem így hívja el egy körre. ~
* Titkos gondolatain felvidul és mosolyát a pohárba bújtatja. Meglepetten veszi tudomásul, hogy annak tartalma elfogyott. *
- Ó. Óóóóó.
* Már csak ennyire futja tőle. Nem részeg, de azért a spicces állapoton túl van. A meleg fürdővíz és a masszírozás borral kevert hatása halálos kombinációnak bizonyult. Felemelkedik a székéből, hogy belepislantson a másik poharába. *
- Neked még van? Na mindegy, hozd fel, ha maradt.
* Ezzel el is szólta a terveit. *
- Akkor...? Jössz? Jössz... fel?
* Hüvelykujjával mutogat a jelzet irányba. *
17302. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-19 17:13:16
Üzenet elküldve: 2022-03-19 17:13:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
// Fürdőház //
* Vranglilnak is sikerült ezen az estén jobban elengednie magát, mint általában. Másokkal nem valószínű, hogy olyan témákat is érintettet volna, mint a saját gyermekkora.*
- Na igen, igazad van. Örülök, hogy nem vagy még te is füvesember, akkor most egyedül ücsörögnék itt. Ráadásul a füveselfeket jobban szeretem.* Somolyog továbbra is orra alatt.*
- Naaa! Gonosz Fenophilë fúj, fúj!* Nevetgél, túl jó a lány, a nyomába se érhet, ha gonoszkodásról van szó. Viszont van egy fegyvere, elég egyszerű, de nagyszerű fegyver ez. Egyszerűen bele csíp az oldalába finoman, de élezhetően.*
- Ezek a szúnyogok.* Kuncog fel a kis tréfáján.*
- Igen. Apró ágacskák, levelek, de még tollpihe is. Ha pocok is lett volna közte, hát én már azon se lepődtem volna meg.* Jól szórakoznak, de távozóra fogják. Várnia kell egy keveset a lányra, amíg elkészül, de megéri a várakozást.*
- Kérem küldje át majd azokat a szobalányokat hozzám is. Megismerkednék velük.* Vevő a hülyeségre a férfi is, azon viszont elég jól elcsodálkozik, hogy az etikett milyen jól megy Fenophilënek.*
- Ez igen, mintha egy nemesasszony csinálta volna. Tele vagy meglepetésekkel.* Átsétálnak a fogadóba, ahol rendez italt Vranglil.*
- Ugyan már, ez semmiség.* Legyint a fizetésre. Már keresi a szavakat, amikkel bepróbálkozhat, miközben a lány már emeli is a poharát. Már dönti magába az italt, amikor eléri a kérdés. Látványosan megbicsaklik a korty, amire kissé megriad a vándor is.*
~ Elbaltáztam, ezt talán nem kellett volna kimondanom, vagy talán nem így kellett volna. ~* Zavarban van, mert nem ehhez szokott. Általában nem kell feltennie ilyen kérdést. Elég csak bókolni szorgalmasan, meg mesélni pár történetet, amiben akad némi túlzás is alkalmanként. Megkapja a választ, ami a vártnál jobb, de koránt sem érzi tökéletesnek.*
~ Mintha csak egy szerződés kötés lett volna. Lehet a végén tényleg csak aludni fogunk. ~
- Örülök.* Hogy oldja egy kicsit a kényelmetlen helyzetet ő is megemeli a poharát, majd belekortyol az italába.*
~ Akkor leszek ostoba, ha most rögtön megpróbálnám felhívni a szobába. ~* Számára is egyszerűbb lett volna, ha több jelzést add a lány, de így ez nem olyan egyszerű. Nőként tekint Fenophilëre, de mégsem. Ahogy azt már eddig is tette.*
- Holnap reggel mikor induljunk? Hajnalban még elég hűvös van, én azt tanácsolnám, hogy várjuk ki a reggelt, de ha szeretnél korán indulni, akkor semmi akadálya.* Ezt elegendőnek találja arra, hogy elterelje a témát és oldja a hangulatot egy kicsit. A bor majd úgyis rásegít erre a hangulatra.*
// Fürdőház //
* Vranglilnak is sikerült ezen az estén jobban elengednie magát, mint általában. Másokkal nem valószínű, hogy olyan témákat is érintettet volna, mint a saját gyermekkora.*
- Na igen, igazad van. Örülök, hogy nem vagy még te is füvesember, akkor most egyedül ücsörögnék itt. Ráadásul a füveselfeket jobban szeretem.* Somolyog továbbra is orra alatt.*
- Naaa! Gonosz Fenophilë fúj, fúj!* Nevetgél, túl jó a lány, a nyomába se érhet, ha gonoszkodásról van szó. Viszont van egy fegyvere, elég egyszerű, de nagyszerű fegyver ez. Egyszerűen bele csíp az oldalába finoman, de élezhetően.*
- Ezek a szúnyogok.* Kuncog fel a kis tréfáján.*
- Igen. Apró ágacskák, levelek, de még tollpihe is. Ha pocok is lett volna közte, hát én már azon se lepődtem volna meg.* Jól szórakoznak, de távozóra fogják. Várnia kell egy keveset a lányra, amíg elkészül, de megéri a várakozást.*
- Kérem küldje át majd azokat a szobalányokat hozzám is. Megismerkednék velük.* Vevő a hülyeségre a férfi is, azon viszont elég jól elcsodálkozik, hogy az etikett milyen jól megy Fenophilënek.*
- Ez igen, mintha egy nemesasszony csinálta volna. Tele vagy meglepetésekkel.* Átsétálnak a fogadóba, ahol rendez italt Vranglil.*
- Ugyan már, ez semmiség.* Legyint a fizetésre. Már keresi a szavakat, amikkel bepróbálkozhat, miközben a lány már emeli is a poharát. Már dönti magába az italt, amikor eléri a kérdés. Látványosan megbicsaklik a korty, amire kissé megriad a vándor is.*
~ Elbaltáztam, ezt talán nem kellett volna kimondanom, vagy talán nem így kellett volna. ~* Zavarban van, mert nem ehhez szokott. Általában nem kell feltennie ilyen kérdést. Elég csak bókolni szorgalmasan, meg mesélni pár történetet, amiben akad némi túlzás is alkalmanként. Megkapja a választ, ami a vártnál jobb, de koránt sem érzi tökéletesnek.*
~ Mintha csak egy szerződés kötés lett volna. Lehet a végén tényleg csak aludni fogunk. ~
- Örülök.* Hogy oldja egy kicsit a kényelmetlen helyzetet ő is megemeli a poharát, majd belekortyol az italába.*
~ Akkor leszek ostoba, ha most rögtön megpróbálnám felhívni a szobába. ~* Számára is egyszerűbb lett volna, ha több jelzést add a lány, de így ez nem olyan egyszerű. Nőként tekint Fenophilëre, de mégsem. Ahogy azt már eddig is tette.*
- Holnap reggel mikor induljunk? Hajnalban még elég hűvös van, én azt tanácsolnám, hogy várjuk ki a reggelt, de ha szeretnél korán indulni, akkor semmi akadálya.* Ezt elegendőnek találja arra, hogy elterelje a témát és oldja a hangulatot egy kicsit. A bor majd úgyis rásegít erre a hangulatra.*
17301. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-03-18 13:56:52
Üzenet elküldve: 2022-03-18 13:56:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Morwon//
* Mivel – ahogy várható volt – senki nem mer kiállni Morwon ellen, vagy legalább elé. Ennélfogva minden a terv szerint halad, idővel mindketten felmennek a szobájukba és alszanak egy jót.
Reggel nem kell sokat várnia, Aniss ígéretéhez híven korán kelt és siet is le az óriáshoz, aki magában kicsit meg is lepődik, amiért ilyen pontos volt a lány. Ezt az sugallja, hogy komolyan gondolja a kalandot és nem csak azért tart vele, hogy testőre legyen, míg ő bámészkodik. Persze ez meg sem fordult az óriás fejében, de ezután biztosan nem is fog. *
– Üdv. * Ezután végignézi, ahogy a lány mindenféle ételeket és italokat rendel, mire a nyál is összefolyik a szájában. Ám hamar kiderül, hogy Aniss nem csak magára gondolt, amit Morwon egy széles mosollyal nyugtáz. Ritkán fizetnek helyette bármit is és igazából az esetek többségében nincs is nagyon rákényszerülve. De nem ellenzi a kedves kis gesztust a lány részéről, hiszen előző este meg ő fizetett mindent, úgyhogy most kerültek nagyjából egyenesbe. Nem mintha Morwont különösebben érdekelné a pénz – az is azon furcsa emberi találmányok között szerepel, amit emberek között kénytelen megtanulni használni, de sose fogja egészen érteni, hogy mi végre adogatják egymásnak a népek a fényes kis aranytallérokat. "Az emberek furcsák." – Ahogy szokta mondogatni az óriás. Most viszont épp meghívták két adag rántottára és egy korsó sörre, ezért röviden megszólal: *
– Kösz. * Nemsokára meg is kapják az ételeket, Morwon pedig nem tétlenkedik, gyorsan bezabálja a tojásrántottát és lehúzza a sörét. Ez idő alatt Aniss talán végez a levesével. Utána viszont hagyja, hadd egyen a lány, csak csendben ül és néz ki a fejéből. Valószínűleg ez is a hajnal miatt van. Miután Aniss is végzett, óriásunk felpattan helyéről és közel akkora lelkesedéssel, mint társa ő is megszólal. *
– Induljunk! És viszlát, Kocsmáros! * Morwon egyébként meg van győződve róla, hogy a férfit valóban Kocsmárosnak hívják, nem pedig Gatoriel Bogozus-nak. Elvégre ez utóbbi néven még senki nem szólította őt, a Kocsmáros névre viszont alighanem a környék minden lakója tudná, kiről beszél. *
– Ó, és eztet kérlek, őrizd meg, míg visszatérek! * Leveszi hátáról a régen használt fapajzsát és átadja a férfinak. Úgy érzi, ezúttal nem lesz szüksége rá, hiszen csak hangyákat és farkasokat keresnek. Meg aztán útban is lenne, ha a vadak tetemét kell majd a hátán cipelnie.
Az óriás teljes pompájában, mindössze az amúgy is megnyűtt fapajzsától megszabadulva nyitja az ajtót és rendkívüli lovagiasságáról tanúbizonyságot téve előre engedi a lányt. *
– Irány a piactér! * És mivel Aniss nem tudhatja, merre van az, az óriás előre mutat a polgárnegyednek nevezett városrész irányába. Előtte viszont még végig kell baktatniuk a főtéren. *
//Morwon//
* Mivel – ahogy várható volt – senki nem mer kiállni Morwon ellen, vagy legalább elé. Ennélfogva minden a terv szerint halad, idővel mindketten felmennek a szobájukba és alszanak egy jót.
Reggel nem kell sokat várnia, Aniss ígéretéhez híven korán kelt és siet is le az óriáshoz, aki magában kicsit meg is lepődik, amiért ilyen pontos volt a lány. Ezt az sugallja, hogy komolyan gondolja a kalandot és nem csak azért tart vele, hogy testőre legyen, míg ő bámészkodik. Persze ez meg sem fordult az óriás fejében, de ezután biztosan nem is fog. *
– Üdv. * Ezután végignézi, ahogy a lány mindenféle ételeket és italokat rendel, mire a nyál is összefolyik a szájában. Ám hamar kiderül, hogy Aniss nem csak magára gondolt, amit Morwon egy széles mosollyal nyugtáz. Ritkán fizetnek helyette bármit is és igazából az esetek többségében nincs is nagyon rákényszerülve. De nem ellenzi a kedves kis gesztust a lány részéről, hiszen előző este meg ő fizetett mindent, úgyhogy most kerültek nagyjából egyenesbe. Nem mintha Morwont különösebben érdekelné a pénz – az is azon furcsa emberi találmányok között szerepel, amit emberek között kénytelen megtanulni használni, de sose fogja egészen érteni, hogy mi végre adogatják egymásnak a népek a fényes kis aranytallérokat. "Az emberek furcsák." – Ahogy szokta mondogatni az óriás. Most viszont épp meghívták két adag rántottára és egy korsó sörre, ezért röviden megszólal: *
– Kösz. * Nemsokára meg is kapják az ételeket, Morwon pedig nem tétlenkedik, gyorsan bezabálja a tojásrántottát és lehúzza a sörét. Ez idő alatt Aniss talán végez a levesével. Utána viszont hagyja, hadd egyen a lány, csak csendben ül és néz ki a fejéből. Valószínűleg ez is a hajnal miatt van. Miután Aniss is végzett, óriásunk felpattan helyéről és közel akkora lelkesedéssel, mint társa ő is megszólal. *
– Induljunk! És viszlát, Kocsmáros! * Morwon egyébként meg van győződve róla, hogy a férfit valóban Kocsmárosnak hívják, nem pedig Gatoriel Bogozus-nak. Elvégre ez utóbbi néven még senki nem szólította őt, a Kocsmáros névre viszont alighanem a környék minden lakója tudná, kiről beszél. *
– Ó, és eztet kérlek, őrizd meg, míg visszatérek! * Leveszi hátáról a régen használt fapajzsát és átadja a férfinak. Úgy érzi, ezúttal nem lesz szüksége rá, hiszen csak hangyákat és farkasokat keresnek. Meg aztán útban is lenne, ha a vadak tetemét kell majd a hátán cipelnie.
Az óriás teljes pompájában, mindössze az amúgy is megnyűtt fapajzsától megszabadulva nyitja az ajtót és rendkívüli lovagiasságáról tanúbizonyságot téve előre engedi a lányt. *
– Irány a piactér! * És mivel Aniss nem tudhatja, merre van az, az óriás előre mutat a polgárnegyednek nevezett városrész irányába. Előtte viszont még végig kell baktatniuk a főtéren. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880