Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 179 (3561. - 3580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3580. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-06 05:51:58
Üzenet elküldve: 2022-09-06 05:51:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő még firtatná a fürdővíz kérdését. De még mennyire, ha azzal el tudja terelni a gonolatait és nem kezd eluralkodni rajta a zavar. Persze ezt kompenzálja azzal, hogy játszik egy kicsit a férfi idegeivel és türelmével. De azt sem lehet a végletekig húzni, így előbb-utóbb muszáj megválaszolnia a jelen helyzetében kissé kellemetlen kérdést. Noha sikerül valóban őszintén válaszolnia és úgy tűnik ezzel meg is elégedik a mélységi, azért most akkor is valami olyan különös. Valami annyira furcsa benne, hogy most elkezdhet azon aggódni, hogy talán nem volt elég jó. A kérdés már csak az, hogy csak a válasza vagy ő magával volt valami baj. Apró csókja azért viszonzásra talál a homlokán, ahogyan az első válaszra is felkuncog, ami könnyedebbé varázsolja a helyzetét. De a végszó már nehéz súlyként ül a szívére, amitől az kissé szaporábban kezd verni a mellkasában. De ez most nem az a jóleső fajta. Elkezd izgulni és megint csak azon jár az agya, hogy nem volt valami kielégítő az elmúlt pillanatokban betöltött szerepe. Először csak szemöldökei szaladnak fel homlokán, majd egy hosszú sóhaj kíséretében harapja be ajkát, szemeit el is kapva a férfiról. A térdeit felhúzva karolja át azokat és rendületlenül a vizet kezdi fürkészni. Valahogy már az sem zavarja igazán, hogy miben fürdőzhetnek tovább jelenleg. Szíve szerint még ebben a vízben is inkább elsüllyedne szégyenében. De igyekszik nem túlságosan kimutatni azt, hogy sikeresen el lett bizonytalanítva és borzalmasan sajnálja, ha nem volt elég megfelelő a másik számára.*
- Sajnálom a hátad. Ha kiszállunk végre majd valamivel lehet, hogy le kéne kezelni. Kiszaladok a piacra, ott láttam ilyesmi dolgokat.
*Motyogja maga elé, ahogy igyekszik kerülni az eshetőségét annak, hogy rá kelljen kérdeznie a konkrét problémára. De önmagához hűen eszi a kíváncsiság, meg titkon reméli, hogy a gond forrása igazából nem is ő. De, ha igen és a hím soha többé tán még látni sem akarja? Szeme sarkából csak visszasandít rá, majd egy újabb, kissé keserű sóhajjal hunyja le a szemeit.*
- Sajnálom. Nem vagyok túl gyakorlott, de igyekszem.
*Mosolyodik el fanyarkásan, majd a száját kissé elhúzva dől vissza a kád szélének, ahogy már a plafonra emeli a tekintetét. Ahonnan egy kósza páracsepp épp az ő homlokán landol, minek hála egy halk morgással töröl annak helyére.*
- Sőt. Azt hiszem előre megyek. Kiszaladok a piacra, te addig még pihenhetsz, meg majd rendelhetsz nekünk valamit enni meg inni. Ránk fér.
*Veti fel az ötletet, minek hátsó szándéka azért akad bőven, hiába csomagolta ilyen segítőkész körítésbe. Kiszellőztetheti a fejét is, meg talán mire visszaér a mélységi sem akarja majd elzavarni. Mert most szent meggyőződése, hogy ez áll a háttérben.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő még firtatná a fürdővíz kérdését. De még mennyire, ha azzal el tudja terelni a gonolatait és nem kezd eluralkodni rajta a zavar. Persze ezt kompenzálja azzal, hogy játszik egy kicsit a férfi idegeivel és türelmével. De azt sem lehet a végletekig húzni, így előbb-utóbb muszáj megválaszolnia a jelen helyzetében kissé kellemetlen kérdést. Noha sikerül valóban őszintén válaszolnia és úgy tűnik ezzel meg is elégedik a mélységi, azért most akkor is valami olyan különös. Valami annyira furcsa benne, hogy most elkezdhet azon aggódni, hogy talán nem volt elég jó. A kérdés már csak az, hogy csak a válasza vagy ő magával volt valami baj. Apró csókja azért viszonzásra talál a homlokán, ahogyan az első válaszra is felkuncog, ami könnyedebbé varázsolja a helyzetét. De a végszó már nehéz súlyként ül a szívére, amitől az kissé szaporábban kezd verni a mellkasában. De ez most nem az a jóleső fajta. Elkezd izgulni és megint csak azon jár az agya, hogy nem volt valami kielégítő az elmúlt pillanatokban betöltött szerepe. Először csak szemöldökei szaladnak fel homlokán, majd egy hosszú sóhaj kíséretében harapja be ajkát, szemeit el is kapva a férfiról. A térdeit felhúzva karolja át azokat és rendületlenül a vizet kezdi fürkészni. Valahogy már az sem zavarja igazán, hogy miben fürdőzhetnek tovább jelenleg. Szíve szerint még ebben a vízben is inkább elsüllyedne szégyenében. De igyekszik nem túlságosan kimutatni azt, hogy sikeresen el lett bizonytalanítva és borzalmasan sajnálja, ha nem volt elég megfelelő a másik számára.*
- Sajnálom a hátad. Ha kiszállunk végre majd valamivel lehet, hogy le kéne kezelni. Kiszaladok a piacra, ott láttam ilyesmi dolgokat.
*Motyogja maga elé, ahogy igyekszik kerülni az eshetőségét annak, hogy rá kelljen kérdeznie a konkrét problémára. De önmagához hűen eszi a kíváncsiság, meg titkon reméli, hogy a gond forrása igazából nem is ő. De, ha igen és a hím soha többé tán még látni sem akarja? Szeme sarkából csak visszasandít rá, majd egy újabb, kissé keserű sóhajjal hunyja le a szemeit.*
- Sajnálom. Nem vagyok túl gyakorlott, de igyekszem.
*Mosolyodik el fanyarkásan, majd a száját kissé elhúzva dől vissza a kád szélének, ahogy már a plafonra emeli a tekintetét. Ahonnan egy kósza páracsepp épp az ő homlokán landol, minek hála egy halk morgással töröl annak helyére.*
- Sőt. Azt hiszem előre megyek. Kiszaladok a piacra, te addig még pihenhetsz, meg majd rendelhetsz nekünk valamit enni meg inni. Ránk fér.
*Veti fel az ötletet, minek hátsó szándéka azért akad bőven, hiába csomagolta ilyen segítőkész körítésbe. Kiszellőztetheti a fejét is, meg talán mire visszaér a mélységi sem akarja majd elzavarni. Mert most szent meggyőződése, hogy ez áll a háttérben.*
3579. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-05 22:07:57
Üzenet elküldve: 2022-09-05 22:07:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szeme sarkából némán figyeli az elfet, miközben belül saját esetlen kérdése visszhangzik megállás nélkül. Egyre halkabban, egyre erőtlenül, de el nem tűnik. Képtelen megbecsülni pontosan mióta is hangzott el. Egyedüli eszköze az idő múlásának mérésére a saját folyamatosan lassuló légzése, mely a korábbihoz képest már szinte egészen normalizálódni látszik, s az elméjében visszhangzó szavakhoz képest egyre halkabb. A csend már-már kínzóvá válik, így fejét a nő felé fordítva kérdőn pillant rá, ám a válasz továbbra is várat magára. Hősünk megérzi az elméje sarkában tenyésző aggódó gondolatok cselszövését. Egyre hangosabbá vágynak válni, hogy elültessék a férfiban a kétségbeesés magját. Ez azonban lehetetlen. Most az. Elméje tán még sosem volt oly tiszta, oly csendes, mint ebben a pillanatban, így türelmesen vár, s figyeli a mellette némán ülő csodás teremtést, már-már kifejezéstelen arccal. Végül a csend megtörik, ám nem olyan módon mint ahogy arra férfi számított, így a meglepődésből adódóan ismét felvonja egyik szemöldökét, majd a kérdést tudatosítva, szemrehányóan körbe forgatja szemeit, s elereszt egy a részéről nem épp karakteridegennek számító fáradt sóhajt.*
- Szerintem ezt a kérdést inkább ne firtassuk.
*Jegyzi meg végül, hangjában alig-alig, de azért maró gúnnyal, egy-egy kósza pillantást vetve a most már tisztának mindössze rengeteg baráti jóindulattal titulálható vízre. A második ilyen kósza pillantás után fel is merül benne a gondolat, hogy talán jobb lenne a továbbiakat a kádtól, vagy legalábbis ettől itt, jelentős távolságra megtárgyalni, ám ahogy érzékeibe visszatér a külvilág, úgy nehezednek el egyre inkább tagjai is a korábbi fárasztó mozgásnak hála, szóval hamar realizálódik a sötételfben, hogy ez egyelőre nem választás kérdése.
A terelés ellenére, szerencsére nincs szüksége partnere kérlelésére, ugyanis hamar beadja a derekát, bár szó mi szó, eleve megmagyarázhatatlan hősünk számára miért is kellett ez az időhúzás. Nem mintha különösebb bosszúságot okozna az neki, cserébe ahogy az elf válaszának minden szava beissza magát a férfi hallójárataiba, még az a kevés is szerte foszlik. Kifejezéstelen arcán halovány mosoly kanyarodik, s meleg tekintettel figyeli a vele szembekerülő határozottságot tükröző vonásokat. A következő megjegyzést hallva a mélységi arcán valamivel szélesebbre húzódik a vigyor, s válasz gyanánt pimaszul mindössze egy vállrándítással felel, melynek hála ismét a kelleténél jobban megérzi sajgó hátát, mely fájdalmat pedig ahogy korábban is, egy halk szisszenéssel nyilatkozza meg a külvilág irányába.
Az arcához érő kéz hatására egy újabb sóhajt enged meg magának. Saját jobbja a nőéhez simul, fejét pedig a puha tenyérnek dönti. Az érkező csókot meleg mosollyal fogadja, s még mielőtt partnere eltávolodna, a mélységi viszonozza a gesztust a nő homlokán.*
- Fáj a hátam.
*Böki oda, újból előhúzva kajánabbik vigyorát, majd egy mély sóhajt, s egy jó eséllyel várható hasonlóan gúnyos, de valószínűleg jóval felháborodottabb megjegyzést követően, lesüti szemét s keserédes arckifejezéssel adja meg valódi válaszát.*
- Magam sem tudom igazából.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szeme sarkából némán figyeli az elfet, miközben belül saját esetlen kérdése visszhangzik megállás nélkül. Egyre halkabban, egyre erőtlenül, de el nem tűnik. Képtelen megbecsülni pontosan mióta is hangzott el. Egyedüli eszköze az idő múlásának mérésére a saját folyamatosan lassuló légzése, mely a korábbihoz képest már szinte egészen normalizálódni látszik, s az elméjében visszhangzó szavakhoz képest egyre halkabb. A csend már-már kínzóvá válik, így fejét a nő felé fordítva kérdőn pillant rá, ám a válasz továbbra is várat magára. Hősünk megérzi az elméje sarkában tenyésző aggódó gondolatok cselszövését. Egyre hangosabbá vágynak válni, hogy elültessék a férfiban a kétségbeesés magját. Ez azonban lehetetlen. Most az. Elméje tán még sosem volt oly tiszta, oly csendes, mint ebben a pillanatban, így türelmesen vár, s figyeli a mellette némán ülő csodás teremtést, már-már kifejezéstelen arccal. Végül a csend megtörik, ám nem olyan módon mint ahogy arra férfi számított, így a meglepődésből adódóan ismét felvonja egyik szemöldökét, majd a kérdést tudatosítva, szemrehányóan körbe forgatja szemeit, s elereszt egy a részéről nem épp karakteridegennek számító fáradt sóhajt.*
- Szerintem ezt a kérdést inkább ne firtassuk.
*Jegyzi meg végül, hangjában alig-alig, de azért maró gúnnyal, egy-egy kósza pillantást vetve a most már tisztának mindössze rengeteg baráti jóindulattal titulálható vízre. A második ilyen kósza pillantás után fel is merül benne a gondolat, hogy talán jobb lenne a továbbiakat a kádtól, vagy legalábbis ettől itt, jelentős távolságra megtárgyalni, ám ahogy érzékeibe visszatér a külvilág, úgy nehezednek el egyre inkább tagjai is a korábbi fárasztó mozgásnak hála, szóval hamar realizálódik a sötételfben, hogy ez egyelőre nem választás kérdése.
A terelés ellenére, szerencsére nincs szüksége partnere kérlelésére, ugyanis hamar beadja a derekát, bár szó mi szó, eleve megmagyarázhatatlan hősünk számára miért is kellett ez az időhúzás. Nem mintha különösebb bosszúságot okozna az neki, cserébe ahogy az elf válaszának minden szava beissza magát a férfi hallójárataiba, még az a kevés is szerte foszlik. Kifejezéstelen arcán halovány mosoly kanyarodik, s meleg tekintettel figyeli a vele szembekerülő határozottságot tükröző vonásokat. A következő megjegyzést hallva a mélységi arcán valamivel szélesebbre húzódik a vigyor, s válasz gyanánt pimaszul mindössze egy vállrándítással felel, melynek hála ismét a kelleténél jobban megérzi sajgó hátát, mely fájdalmat pedig ahogy korábban is, egy halk szisszenéssel nyilatkozza meg a külvilág irányába.
Az arcához érő kéz hatására egy újabb sóhajt enged meg magának. Saját jobbja a nőéhez simul, fejét pedig a puha tenyérnek dönti. Az érkező csókot meleg mosollyal fogadja, s még mielőtt partnere eltávolodna, a mélységi viszonozza a gesztust a nő homlokán.*
- Fáj a hátam.
*Böki oda, újból előhúzva kajánabbik vigyorát, majd egy mély sóhajt, s egy jó eséllyel várható hasonlóan gúnyos, de valószínűleg jóval felháborodottabb megjegyzést követően, lesüti szemét s keserédes arckifejezéssel adja meg valódi válaszát.*
- Magam sem tudom igazából.
3578. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-05 18:06:26
Üzenet elküldve: 2022-09-05 18:06:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Oleadriel Fennaran //
- Igazad van ebben. Én is úgy élek, hogy olyan dolgokat csináljak amelyek kedvemre valók az életben. Nem jó az unalmas élet, bár én már rendesen benne vagyok a korban, mégsem szeretnék meghalni, még ha azt mondanák is, hogy most már eseménytelen, és unalmas lesz az életem.
* Azon, hogy mennyire válik prózaivá az italtól csak mosolyog, hiszen ő bármikor tud ilyen lenni, nemcsak ha iszik. Kissé megijed mikor a lány orrán távozik a sör. *
- Jaj vigyázz még megfulladsz! * Aztán a lány int egy asztalhoz, ahol egy pár van. *
- A szerelem ereje határtalan. * Mondja a törpe mosolyogva, de nem tesz hozzá semmi mást a dologgal kapcsolatban. *
- Igazad van ebben. Én is úgy élek, hogy olyan dolgokat csináljak amelyek kedvemre valók az életben. Nem jó az unalmas élet, bár én már rendesen benne vagyok a korban, mégsem szeretnék meghalni, még ha azt mondanák is, hogy most már eseménytelen, és unalmas lesz az életem.
* Azon, hogy mennyire válik prózaivá az italtól csak mosolyog, hiszen ő bármikor tud ilyen lenni, nemcsak ha iszik. Kissé megijed mikor a lány orrán távozik a sör. *
- Jaj vigyázz még megfulladsz! * Aztán a lány int egy asztalhoz, ahol egy pár van. *
- A szerelem ereje határtalan. * Mondja a törpe mosolyogva, de nem tesz hozzá semmi mást a dologgal kapcsolatban. *
3577. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-05 14:21:32
Üzenet elküldve: 2022-09-05 14:21:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy hangos, kimerült, de annál elégedettebb nyögés szakad ki ajkai közül, mikor a hím is követi. Először el sem jut a tudatáig, mikor a másik nem rajta, hanem mellette landol. A füle zúg, ahogy a vér ismét a fejében készül tódulni, a tüdeje fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy megfelelő mennyiségű levegővel lássa el a megfáradt testet. Ennek köszönhetően a nő levegőért kapkodva erőltet magára annyi mozgást, hogy feljebb csúszva a kádban szintúgy annak falának vesse a hátát. Noha testileg minden kétséget kizárólag jelen van, a tudata még mindig a távolban hánykolódik. Mintha a viharos tengeren kellene kapaszkodnia tutajába, hogy ne nyeljék el a feje fölött átcsapó hullámok. Hisz látja már a távolban tisztuló eget, a célt. Teste kissé meggyötört, ennek ellenére mégis kielégült a kalandtól és a célba érés gyönyörétől. Nagyjából így tudná leírni magában az elmúlt eseményeket, s annak hatásait. A gyengéd férfiból vad démonná váló hímet, kinek készségesen odaadta magát. Ágyéka még mindig lüktet, légzése sem sokat csillapodik, ennek ellenére sosem érezte magát ennyire könnyűnek, nyugodtnak és elégedettnek. Annak ellenére, hogy a vadállattá vedlő férfitól azért volt egy pillanat, hogy egy kissé megrettent. De a vágy és a gyönyör, a kielégülés nagyobb hatással volt rá, mintsem, hogy idő előtt rettenjen el. Nem érez megbánást, csalódottságot vagy szégyent, hogy ilyen könnyedén repült egy ismeretlen karjai közé. Ha erről a hímről lenne szó, újból és újból vetné bele magát ebbe a kalandba.
Fülének zúgása lassan alábbhagy, ahogy légzése is nyugszik. A külvilágot ismét képes beengedni, még ha kis lépésekben is. Fülébe újból bekúszik a padlón koppanó páracseppek hangja, a mélységi légzése, az illatok újra bejutnak orrába, melyből egy utolsó mélyet szippant is. Azután már tüdeje is nyugszik és a nem várt kérdés is eljut a tudatáig. Ajkait szóra nyitja, de végül azok ugyan úgy visszazáródnak, ahogy szemei is még. Nem tudná megmondani, hogy mennyi időt áldozhatott most arra, hogy észhez térjen, de megtörtént, még ha nem is teljes egészében. Tenyereibe lapátol egy adag vizet, hogy azzal öblítse le arcát, majd a rátapadt vizes tincseket hátra simítja, kidörzsöli szemeiből a vizet, ezután pedig már képes a férfira pillantani. Noha szégyenlősen, pírral az arcán és félszegen teszi is azt.*
- Szerinted a vizet rögtön lecserélik a vendégek után?
*Jegyzi meg a kérdés a semmiből, a válaszadást továbbra is kerülve. Na nem azért, mert nem tud vagy nem mer érdemi választ adni. Pusztán kiélvezni szeretné a hozzá hasonlóan kissé még zavarodott férfi tekintetet.
Mindamellett a saját kérdését jogosnak tartja. Bizonyára nem ők az elsők és nem is lesznek az utolsók, akik a fürdőt használják egy kis bujálkodásra. Az pedig most elgondolkodtatja, így egy kósza fintort varázsol az arcára, hogy ki tudja ők most a vízen kívül még miben hancúrozhattak.
De sokáig nem kínozza a férfit, így egy hosszú sóhaj után halvány mosolyra húzza ajkait, ahogy féloldalasan felé fordul. Ujjaival a víz tetején kezd el köröket rajzolni, kékjeivel is kerüli a férfi pillantását azért, inkább a víz tetején táncoló kezét figyeli rendületlenül.*
- Soha nem voltam ilyen jól.
*Vallja be végül őszintén, ezt megerősítve pedig ráemeli tekintetét a férfira. Arcáról nem is tükröződik bizonytalanság, csupán csak a színtiszta határozottság. Kezével, mely eddig a víz tetején körözgetett, most felnyúl hogy még jobban félresimítsa azt a fránya tincset, amely a hím arcába furakszik.*
- És remélem máskor is leszek ilyen jól.
*Enged meg egy pajkos vigyort, ami végre kicsit emlékezteti a fogadóbéli önmagára. Mindamellett, hogy ez a kósza megjegyzés sem volt légből kapott. Valóban nem bánná, ha máskor is a combjai közé engedhetné a mélységit. Ahogy az elmúlt történéseinek emléke újra a fejébe fészkeli magát ismét tűzbe jön. Egyszeriben kívánja újra a gyengéd hímet és az utána helyébe lépő vadat is. Nem tudja, hogy normális-e ez. De amúgy is tudja jól, hogy ő és gondolkodásmódja sosem volt normális. Egyáltalán mi számít annak? Talán annak kéne számára elfogadhatónak lenni, hogy egy puhatagú fajta béli hím vergődjön rajta? Az valahogy nem tűnik kielégítőnek, de főleg nem egy vágyott lehetőség. Inkább esik százszor, ezerszer bűnbe ezzel a mélységivel.*
- És te?
*Ereszt meg egy futó pillantást a háta felé, majd kékjei vissza is térnek a férfi tekintetére. Keze lassan lesimít az arcán, finoman a rövid arcszőrzetbe cirógatva. Majd már csak arra kell ösztökélnie testét, hogy hajlandó legyen megmozdulni. Ennek pedig lassan eleget is tesz, jobban felül és a másikhoz hajolva hint egy apró csókot az arcára, hogy minden kételkedést kisöpörjön partneréből.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy hangos, kimerült, de annál elégedettebb nyögés szakad ki ajkai közül, mikor a hím is követi. Először el sem jut a tudatáig, mikor a másik nem rajta, hanem mellette landol. A füle zúg, ahogy a vér ismét a fejében készül tódulni, a tüdeje fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy megfelelő mennyiségű levegővel lássa el a megfáradt testet. Ennek köszönhetően a nő levegőért kapkodva erőltet magára annyi mozgást, hogy feljebb csúszva a kádban szintúgy annak falának vesse a hátát. Noha testileg minden kétséget kizárólag jelen van, a tudata még mindig a távolban hánykolódik. Mintha a viharos tengeren kellene kapaszkodnia tutajába, hogy ne nyeljék el a feje fölött átcsapó hullámok. Hisz látja már a távolban tisztuló eget, a célt. Teste kissé meggyötört, ennek ellenére mégis kielégült a kalandtól és a célba érés gyönyörétől. Nagyjából így tudná leírni magában az elmúlt eseményeket, s annak hatásait. A gyengéd férfiból vad démonná váló hímet, kinek készségesen odaadta magát. Ágyéka még mindig lüktet, légzése sem sokat csillapodik, ennek ellenére sosem érezte magát ennyire könnyűnek, nyugodtnak és elégedettnek. Annak ellenére, hogy a vadállattá vedlő férfitól azért volt egy pillanat, hogy egy kissé megrettent. De a vágy és a gyönyör, a kielégülés nagyobb hatással volt rá, mintsem, hogy idő előtt rettenjen el. Nem érez megbánást, csalódottságot vagy szégyent, hogy ilyen könnyedén repült egy ismeretlen karjai közé. Ha erről a hímről lenne szó, újból és újból vetné bele magát ebbe a kalandba.
Fülének zúgása lassan alábbhagy, ahogy légzése is nyugszik. A külvilágot ismét képes beengedni, még ha kis lépésekben is. Fülébe újból bekúszik a padlón koppanó páracseppek hangja, a mélységi légzése, az illatok újra bejutnak orrába, melyből egy utolsó mélyet szippant is. Azután már tüdeje is nyugszik és a nem várt kérdés is eljut a tudatáig. Ajkait szóra nyitja, de végül azok ugyan úgy visszazáródnak, ahogy szemei is még. Nem tudná megmondani, hogy mennyi időt áldozhatott most arra, hogy észhez térjen, de megtörtént, még ha nem is teljes egészében. Tenyereibe lapátol egy adag vizet, hogy azzal öblítse le arcát, majd a rátapadt vizes tincseket hátra simítja, kidörzsöli szemeiből a vizet, ezután pedig már képes a férfira pillantani. Noha szégyenlősen, pírral az arcán és félszegen teszi is azt.*
- Szerinted a vizet rögtön lecserélik a vendégek után?
*Jegyzi meg a kérdés a semmiből, a válaszadást továbbra is kerülve. Na nem azért, mert nem tud vagy nem mer érdemi választ adni. Pusztán kiélvezni szeretné a hozzá hasonlóan kissé még zavarodott férfi tekintetet.
Mindamellett a saját kérdését jogosnak tartja. Bizonyára nem ők az elsők és nem is lesznek az utolsók, akik a fürdőt használják egy kis bujálkodásra. Az pedig most elgondolkodtatja, így egy kósza fintort varázsol az arcára, hogy ki tudja ők most a vízen kívül még miben hancúrozhattak.
De sokáig nem kínozza a férfit, így egy hosszú sóhaj után halvány mosolyra húzza ajkait, ahogy féloldalasan felé fordul. Ujjaival a víz tetején kezd el köröket rajzolni, kékjeivel is kerüli a férfi pillantását azért, inkább a víz tetején táncoló kezét figyeli rendületlenül.*
- Soha nem voltam ilyen jól.
*Vallja be végül őszintén, ezt megerősítve pedig ráemeli tekintetét a férfira. Arcáról nem is tükröződik bizonytalanság, csupán csak a színtiszta határozottság. Kezével, mely eddig a víz tetején körözgetett, most felnyúl hogy még jobban félresimítsa azt a fránya tincset, amely a hím arcába furakszik.*
- És remélem máskor is leszek ilyen jól.
*Enged meg egy pajkos vigyort, ami végre kicsit emlékezteti a fogadóbéli önmagára. Mindamellett, hogy ez a kósza megjegyzés sem volt légből kapott. Valóban nem bánná, ha máskor is a combjai közé engedhetné a mélységit. Ahogy az elmúlt történéseinek emléke újra a fejébe fészkeli magát ismét tűzbe jön. Egyszeriben kívánja újra a gyengéd hímet és az utána helyébe lépő vadat is. Nem tudja, hogy normális-e ez. De amúgy is tudja jól, hogy ő és gondolkodásmódja sosem volt normális. Egyáltalán mi számít annak? Talán annak kéne számára elfogadhatónak lenni, hogy egy puhatagú fajta béli hím vergődjön rajta? Az valahogy nem tűnik kielégítőnek, de főleg nem egy vágyott lehetőség. Inkább esik százszor, ezerszer bűnbe ezzel a mélységivel.*
- És te?
*Ereszt meg egy futó pillantást a háta felé, majd kékjei vissza is térnek a férfi tekintetére. Keze lassan lesimít az arcán, finoman a rövid arcszőrzetbe cirógatva. Majd már csak arra kell ösztökélnie testét, hogy hajlandó legyen megmozdulni. Ennek pedig lassan eleget is tesz, jobban felül és a másikhoz hajolva hint egy apró csókot az arcára, hogy minden kételkedést kisöpörjön partneréből.*
3576. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-05 12:25:03
Üzenet elküldve: 2022-09-05 12:25:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mirthemnor Knili //
* Lenyűgőzve hallgatja az öreget, micsoda csavaros mondatba foglalja a lényeget. *
~ Szinte csak egy tudós köpeny, okuláré meg egy kupac könyv hiányzik a hóna alól. ~
* Mire a törpe befejezi a mondatot, a lánynak az orrán jön ki a röhögéstől a sör, amibe éppen akkor kortyolt bele.
A következő magyarázat váratlanul komolyra sikerül, amivel ismételten meglepi Oleát. *
- Nagy igazság ez, Törpe uram. De inkább legyen az élet tartalmas, de rövid, mintsem hosszú és unalmas. Nem de?
* Anyja is vénségére belesavanyodott az állandóan forralt gonosz ármányokba. *
- De ettől eltekintve nagyon szép gondolat volt ez, Törpe uram. Egészen prózaivá válik, ha iszik.
* Elismeréseként az öreg felé emeli a korsóját, mielőtt kortyolna. Legalábbis, ha volna benne még ital, de csalódottan veszi tudomásul, hogy az előbb felszippantotta az egészet az orrán keresztül. *
- Na de nézzen csak oda, Törpe uram, hát látott már maga ilyesmit?
* Figyel fel hirtelen egy fogadóbeli jelenetre. *
- Na de ne olyan feltűnően, csak úgy, a szeme sarkából pislantson csak oda.
* Aprót int az állával a másik asztalnál nem tétlenkedő párocska irányába. *
- Hát látott már maga ilyet? Szegény megboldogult anyám, forogna a sírjában, ha tudná, mit látnak a szemeim...
* Anyja se nem megboldogult, se nem szegény, sőt, valószínűleg remekül elszórakoztatná a jelenet, hozatna még bort és valami ételt is, hogy kellemesebb legyen a nézelődés.
A szőke, láthatóan félkarú elf láthatóan csodásan szórakozik a sötéthajú szépséggel, Oleának kedve lenne megtapsolni, az ölbe huppanós akcióját. Rápislant az öregre, mit szól a magánelőadáshoz, majd szemérmetlenül tovább bámulja az eseményeket. *
* Lenyűgőzve hallgatja az öreget, micsoda csavaros mondatba foglalja a lényeget. *
~ Szinte csak egy tudós köpeny, okuláré meg egy kupac könyv hiányzik a hóna alól. ~
* Mire a törpe befejezi a mondatot, a lánynak az orrán jön ki a röhögéstől a sör, amibe éppen akkor kortyolt bele.
A következő magyarázat váratlanul komolyra sikerül, amivel ismételten meglepi Oleát. *
- Nagy igazság ez, Törpe uram. De inkább legyen az élet tartalmas, de rövid, mintsem hosszú és unalmas. Nem de?
* Anyja is vénségére belesavanyodott az állandóan forralt gonosz ármányokba. *
- De ettől eltekintve nagyon szép gondolat volt ez, Törpe uram. Egészen prózaivá válik, ha iszik.
* Elismeréseként az öreg felé emeli a korsóját, mielőtt kortyolna. Legalábbis, ha volna benne még ital, de csalódottan veszi tudomásul, hogy az előbb felszippantotta az egészet az orrán keresztül. *
- Na de nézzen csak oda, Törpe uram, hát látott már maga ilyesmit?
* Figyel fel hirtelen egy fogadóbeli jelenetre. *
- Na de ne olyan feltűnően, csak úgy, a szeme sarkából pislantson csak oda.
* Aprót int az állával a másik asztalnál nem tétlenkedő párocska irányába. *
- Hát látott már maga ilyet? Szegény megboldogult anyám, forogna a sírjában, ha tudná, mit látnak a szemeim...
* Anyja se nem megboldogult, se nem szegény, sőt, valószínűleg remekül elszórakoztatná a jelenet, hozatna még bort és valami ételt is, hogy kellemesebb legyen a nézelődés.
A szőke, láthatóan félkarú elf láthatóan csodásan szórakozik a sötéthajú szépséggel, Oleának kedve lenne megtapsolni, az ölbe huppanós akcióját. Rápislant az öregre, mit szól a magánelőadáshoz, majd szemérmetlenül tovább bámulja az eseményeket. *
3575. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-04 21:43:00
Üzenet elküldve: 2022-09-04 21:43:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Függőségek kötelékében //
*Az aljas kis borzois hasonlaton akár meg is sértődhetne. De egyrészről tudja, hogy morcos képe csak elégedettséggel töltené a kikötőit, na meg az az aprócska csók rögtön tompítja is a dolog élét. Jobban belegondolva egyébként, még ha túl sok közös vonást nem is vél - vagy inkább nem is akar - felfedezni önmaga és a mérges kis teremtmény között, egy valamiben azért mégiscsak hasonlítanak: egyikük sem szelídíthető. Nem vált teljesen kezessé a Cressyssel töltött hosszú évek alatt, akármennyire is igyekezett, s az az átkozott szerelem sem volt képes maradéktalanul megzabolázni. Ha tisztábbak lennének a gondolatai sürgősen emlékeztetné is erre magát, de most túlságosan is elködösítik elméjét az egyre tolakodóbbá váló érzelmek. Ágál ugyan ellenük, de Nolen váratlan fordulatot vett gyengéd viselkedése egyre elevenebben taszigálja őt afelé a bizonyos gödör felé, melyből igencsak nehézkesen lehet kikászálódni.
Jó látni, hogy a férfi ilyen jóízűen eszik. Az elmúlt hatok rajta is nyomot hagytak, az elmúlt nap gyötrelmei után pedig épp itt az ideje, hogy merítsen egy kis erőt.
A cinkosnak szánt kacsintásra kissé értetlenül szalad össze szemöldöke. Szíve szerint persze nagyon szívesen tapsolná el maradék pénzét jelenleg értelmetlennek látszó ékszerekre és drága kelmékre, ehhez mindig is nagyon értett, de ezt nem igazán engedheti meg magának. Nem hívhatja fel magára a figyelmet, meg különben sem telik most rá. Hasonlatos marad a kifejezés arcán, mikor a lelkes katonagyártást figyeli, majd csaknem kicsúszik száját egy illetődött "mi a francot csinálsz" mikor közelebb húzzák székét. Eleinte dacosan préseli vonallá ajkait, aztán nagy duzzogva csak nyitja a száját az első falatnál. Közben nem persze nem néz a Velasco'rrára, ha meglátná a víg képét most mentem elöntené a méreg.
Lassan, ráérősen rágva várja a választ, remélve, hogy legalább valami aprócska részletre fény derül a lázálmos beszédből. Maga is sejti természetesen, hogy hiábavaló, ha rémlik is neki bármi, nem valószínű, hogy megosztaná vele. Helyette inkább emlegeti fel a múlt méltatlanul elfeledett kis mozzanatát, melyen rögvest kuncogni kezd, ahogy felidézi magában. Csaknem félre is nyel egy falatot a nagy vigalomban.*
- Soha nem fogom elfelejteni Bjuval feleségének az arcát, mikor meglátott. *emeli magasba tekintetét egy kellemes sóhaj kíséretében* - Azt hittem menten elájul zavarában. Pedig annyi kölyök után azt gondolná az ember, semmi újat nem látott.
*Jyzellie neve megtorpantja kissé a kunkorodó jókedvet, ahogy Cressysé is, pillantása el is árulja, igyekszik azért továbbra is magára erőltetni valami jókedélyt. A képtelen, kusza álom azért sokat segít ebben.*
- Elfutottál? Pedig biztos voltam benne, ha valaki egyszer nőül veszi a Rumost, az nem lehet más, mint Nolenar Kweld Velasco'rra *látszólag gondolkodik, aztán hozzá is teszi javítva magát* - Nem! Inkább az az iszákos Dulodorte.
*Néhány ostromló katona után végül egy harapással vet véget az etetésnek. Nem túl erős, sokkal inkább szemtelen, valójában a nekiszegezett kérdés elől igyekszik ezzel kibújni. Nem sok sikerrel persze. Inkább közelebb húzódik, hogy aljas módon terelje a gondolatokat, és ne kérdezősködjön annyit a férfi.*
- Kéjesen suttogtad a nevemet *duruzsolja arcpirítóan füllentését* - Úgy tűnt jól szórakozunk.
*Elnyúlik még egy bosszantóan széles mosoly arcán, közben letörli az esetlegesen maszatossá vált száját, aztán egy serdülő nemtörődömségével nyújtózik egyet és könyököl fel az asztalra.*
- Hogy mit szeretnék? *ingje mélyére nyúl, előhalászik egy kis papírost majd hangosan olvasni kezdi.* - Írótoll, pipadohány, ruha a hideg időkre, méreg Velasco'rrának... Ó, ezt talán nem kellett volna hangosan felolvasnom *ócska színpadiassággal emeli szája elé kezét, aztán visszagyűri helyére a listát.*
- Ha megetted, akár indulhatunk is.
*Az aljas kis borzois hasonlaton akár meg is sértődhetne. De egyrészről tudja, hogy morcos képe csak elégedettséggel töltené a kikötőit, na meg az az aprócska csók rögtön tompítja is a dolog élét. Jobban belegondolva egyébként, még ha túl sok közös vonást nem is vél - vagy inkább nem is akar - felfedezni önmaga és a mérges kis teremtmény között, egy valamiben azért mégiscsak hasonlítanak: egyikük sem szelídíthető. Nem vált teljesen kezessé a Cressyssel töltött hosszú évek alatt, akármennyire is igyekezett, s az az átkozott szerelem sem volt képes maradéktalanul megzabolázni. Ha tisztábbak lennének a gondolatai sürgősen emlékeztetné is erre magát, de most túlságosan is elködösítik elméjét az egyre tolakodóbbá váló érzelmek. Ágál ugyan ellenük, de Nolen váratlan fordulatot vett gyengéd viselkedése egyre elevenebben taszigálja őt afelé a bizonyos gödör felé, melyből igencsak nehézkesen lehet kikászálódni.
Jó látni, hogy a férfi ilyen jóízűen eszik. Az elmúlt hatok rajta is nyomot hagytak, az elmúlt nap gyötrelmei után pedig épp itt az ideje, hogy merítsen egy kis erőt.
A cinkosnak szánt kacsintásra kissé értetlenül szalad össze szemöldöke. Szíve szerint persze nagyon szívesen tapsolná el maradék pénzét jelenleg értelmetlennek látszó ékszerekre és drága kelmékre, ehhez mindig is nagyon értett, de ezt nem igazán engedheti meg magának. Nem hívhatja fel magára a figyelmet, meg különben sem telik most rá. Hasonlatos marad a kifejezés arcán, mikor a lelkes katonagyártást figyeli, majd csaknem kicsúszik száját egy illetődött "mi a francot csinálsz" mikor közelebb húzzák székét. Eleinte dacosan préseli vonallá ajkait, aztán nagy duzzogva csak nyitja a száját az első falatnál. Közben nem persze nem néz a Velasco'rrára, ha meglátná a víg képét most mentem elöntené a méreg.
Lassan, ráérősen rágva várja a választ, remélve, hogy legalább valami aprócska részletre fény derül a lázálmos beszédből. Maga is sejti természetesen, hogy hiábavaló, ha rémlik is neki bármi, nem valószínű, hogy megosztaná vele. Helyette inkább emlegeti fel a múlt méltatlanul elfeledett kis mozzanatát, melyen rögvest kuncogni kezd, ahogy felidézi magában. Csaknem félre is nyel egy falatot a nagy vigalomban.*
- Soha nem fogom elfelejteni Bjuval feleségének az arcát, mikor meglátott. *emeli magasba tekintetét egy kellemes sóhaj kíséretében* - Azt hittem menten elájul zavarában. Pedig annyi kölyök után azt gondolná az ember, semmi újat nem látott.
*Jyzellie neve megtorpantja kissé a kunkorodó jókedvet, ahogy Cressysé is, pillantása el is árulja, igyekszik azért továbbra is magára erőltetni valami jókedélyt. A képtelen, kusza álom azért sokat segít ebben.*
- Elfutottál? Pedig biztos voltam benne, ha valaki egyszer nőül veszi a Rumost, az nem lehet más, mint Nolenar Kweld Velasco'rra *látszólag gondolkodik, aztán hozzá is teszi javítva magát* - Nem! Inkább az az iszákos Dulodorte.
*Néhány ostromló katona után végül egy harapással vet véget az etetésnek. Nem túl erős, sokkal inkább szemtelen, valójában a nekiszegezett kérdés elől igyekszik ezzel kibújni. Nem sok sikerrel persze. Inkább közelebb húzódik, hogy aljas módon terelje a gondolatokat, és ne kérdezősködjön annyit a férfi.*
- Kéjesen suttogtad a nevemet *duruzsolja arcpirítóan füllentését* - Úgy tűnt jól szórakozunk.
*Elnyúlik még egy bosszantóan széles mosoly arcán, közben letörli az esetlegesen maszatossá vált száját, aztán egy serdülő nemtörődömségével nyújtózik egyet és könyököl fel az asztalra.*
- Hogy mit szeretnék? *ingje mélyére nyúl, előhalászik egy kis papírost majd hangosan olvasni kezdi.* - Írótoll, pipadohány, ruha a hideg időkre, méreg Velasco'rrának... Ó, ezt talán nem kellett volna hangosan felolvasnom *ócska színpadiassággal emeli szája elé kezét, aztán visszagyűri helyére a listát.*
- Ha megetted, akár indulhatunk is.
3574. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-03 21:41:31
Üzenet elküldve: 2022-09-03 21:41:31
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Éjszirom a rengetegben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hol? Imitt és amott is, ahogy kedvünk adja.
* Egy kis lényegre törő tapogatózás az asztal alatt. Legújabb jó barátja már csaknem készen áll. De ez a nadrág! Némileg útban van és nem is tud így segíteni rajta. A sokrétű invitálást hallva hamar fel is áll, útra készen. *
- Előbb fürdenék inkább, kicsit hosszú volt az út. Hoppá!
* Ó jaj, milyen ügyetlen! A hirtelen felállástól mintha megszédült volna. Talán az a pár korty almabor sem tett jót neki? Mit ád az ég! Véletlenül Int ölébe huppan vissza. Hm; végül is kényelmes hely az üldögélésre. Át is karolja a hím vállát, mert úgy biztosabb a helye. *
- Nahát, milyen ügyetlen vagyok. Pedig egy kis bort ittam csak. Jobb; ha vigyázol rám. A végén még túl mélyen merülök el.
* Jó. Lehet kicsit kétértelmű volt, de ettől lesz még izgalmasabb a játék. Ha Int benne van a mókában, akkor irány a fürdő. *
//Éjszirom a rengetegben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hol? Imitt és amott is, ahogy kedvünk adja.
* Egy kis lényegre törő tapogatózás az asztal alatt. Legújabb jó barátja már csaknem készen áll. De ez a nadrág! Némileg útban van és nem is tud így segíteni rajta. A sokrétű invitálást hallva hamar fel is áll, útra készen. *
- Előbb fürdenék inkább, kicsit hosszú volt az út. Hoppá!
* Ó jaj, milyen ügyetlen! A hirtelen felállástól mintha megszédült volna. Talán az a pár korty almabor sem tett jót neki? Mit ád az ég! Véletlenül Int ölébe huppan vissza. Hm; végül is kényelmes hely az üldögélésre. Át is karolja a hím vállát, mert úgy biztosabb a helye. *
- Nahát, milyen ügyetlen vagyok. Pedig egy kis bort ittam csak. Jobb; ha vigyázol rám. A végén még túl mélyen merülök el.
* Jó. Lehet kicsit kétértelmű volt, de ettől lesz még izgalmasabb a játék. Ha Int benne van a mókában, akkor irány a fürdő. *
3573. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-02 23:27:32
Üzenet elküldve: 2022-09-02 23:27:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Éjszirom a rengetegben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A doki szereti a hozzá hasonlóan őszinte embereket. Mármint az önmagukhoz őszintéket. Akik csinos lányok. Velük könnyű szót érteni és igen hamar nagyon jól tudja magát velük érezni. Ami most is így történik. Pár perc nem telik el azóta, hogy a székük egymás mellé került és már össze is borultak.*
-És még hol?
*Teszi fel a játékos kérdést amire természetesen ő maga kíván majd rájönni természetesen felfedezés által. Ilyen közelről különösen előnyösnek találja a másik ruháját és szívesen terjesztené ki az asztal alatti tapit azon felülre is, de nincsenek egyedül a fogadóban és ő még nem tudja a másik határait. A kérdés számára mint türelmetlen exkalóz egyértelmű.*
-Szerintem pontosan sejted mihez is volna most kedvem drága.*Hajol a másik nyakához, hogy egy csókkal ott is kipróbálja a lány csiklandósságát.*De akár halmozhatjuk is az élvezeteket. Előbb egyik aztán a másik. Vaaaaaagy előbb egyik, aztán másik, majd visszatérünk az első fajta szórakozásunkhoz.
*A doki telhetetlen tud lenni néha. Vigyora enyhén láttatja fehér fogait. Jól érzi magát és úgy sejti ez csak jobb lesz ezek után.*
//Éjszirom a rengetegben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A doki szereti a hozzá hasonlóan őszinte embereket. Mármint az önmagukhoz őszintéket. Akik csinos lányok. Velük könnyű szót érteni és igen hamar nagyon jól tudja magát velük érezni. Ami most is így történik. Pár perc nem telik el azóta, hogy a székük egymás mellé került és már össze is borultak.*
-És még hol?
*Teszi fel a játékos kérdést amire természetesen ő maga kíván majd rájönni természetesen felfedezés által. Ilyen közelről különösen előnyösnek találja a másik ruháját és szívesen terjesztené ki az asztal alatti tapit azon felülre is, de nincsenek egyedül a fogadóban és ő még nem tudja a másik határait. A kérdés számára mint türelmetlen exkalóz egyértelmű.*
-Szerintem pontosan sejted mihez is volna most kedvem drága.*Hajol a másik nyakához, hogy egy csókkal ott is kipróbálja a lány csiklandósságát.*De akár halmozhatjuk is az élvezeteket. Előbb egyik aztán a másik. Vaaaaaagy előbb egyik, aztán másik, majd visszatérünk az első fajta szórakozásunkhoz.
*A doki telhetetlen tud lenni néha. Vigyora enyhén láttatja fehér fogait. Jól érzi magát és úgy sejti ez csak jobb lesz ezek után.*
3572. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-02 20:17:32
Üzenet elküldve: 2022-09-02 20:17:32
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Éjszirom a rengetegben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Igen-igen, bizony; jól esik olykor másképp lazítani. Ami neki sem igazán munka, hanem móka. Örömmel konstatálja, hogy Int minden szempontból megfelelő játszótárs. Még akkor is, ha csak egy keze van a hímnek. Az asztal alatti ismerkedésből és a fülére kapott kedveskedésből is levonható, hogy ők ketten jól ki fognak jönni egymással. Halkan felkuncog. *
- Ott már csiklandós vagyok.
* Nehogy elkuncogja a mókát. Fejét Int vállára hajtja, hogy ingen csak közelről suttoghasson a fülébe. Persze az apró puszi az ő részéről sem marad el. *
- Pancsoljunk, vagy máshoz lenne kedved?
* Neki egyik is és a másik is megfelel. Mind a kettő kellemes elfoglaltság és jól is esne most neki. Ez is. Az is. *
//Éjszirom a rengetegben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Igen-igen, bizony; jól esik olykor másképp lazítani. Ami neki sem igazán munka, hanem móka. Örömmel konstatálja, hogy Int minden szempontból megfelelő játszótárs. Még akkor is, ha csak egy keze van a hímnek. Az asztal alatti ismerkedésből és a fülére kapott kedveskedésből is levonható, hogy ők ketten jól ki fognak jönni egymással. Halkan felkuncog. *
- Ott már csiklandós vagyok.
* Nehogy elkuncogja a mókát. Fejét Int vállára hajtja, hogy ingen csak közelről suttoghasson a fülébe. Persze az apró puszi az ő részéről sem marad el. *
- Pancsoljunk, vagy máshoz lenne kedved?
* Neki egyik is és a másik is megfelel. Mind a kettő kellemes elfoglaltság és jól is esne most neki. Ez is. Az is. *
3571. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-02 17:14:25
Üzenet elküldve: 2022-09-02 17:14:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az érzékszerveit szinte elönti az euforikus ingerek sokasága. A látvány, az íz, a kéjes nyögések, sóhajok, a szagok, a tapintás, mind egyre közelebb és közelebb sodorják a vadat az élvezet tetőpontjához, s ezzel egyidejűleg uralma végéhez is, még ha ő erről mit sem sejt. Még a hátába maró karmok okozta fájdalom sem józanít rajta, hiába szisszen fel megérezve azt, mi több csupán fokozza az élvezetet, s vadhoz méltó céltudatossággal folytatja. Azonban az a név. Az a buja hangon fülébe kúszó név. Az bizony rést üt a pajzson. Ismerősen cseng, de vajon kié? Oly rég hallotta már más hangján, hogy szinte teljesen idegennek hat. Bár a ritmikus mozgás nem áll meg, a vad talán, ha csak egy pillanatra is megszeppen, lehetőséget adva a józan ész visszatéréséhez, az azonban némán marad, az ürességben ahová száműzték. Hisz ezen a ponton már kár lenne az ész érveknek közbeavatkoznia. Így hát, ha a vágy, s a szenvedély el is illan egyetlen röpke pillanat erejéig, a név hamar messze száll, s az ösztönlény tova indul a kielégülés pillanatáig elvezető rögös úton, ugyanazzal a túlfűtött hévvel vetve bele magát az élvezetekbe, egyre közelebb és közelebb érve a végéhez. Ezen pillanatra nem kell sokáig várni, ugyanis mikor partnere teste megfeszül, jelezvén, hogy esetében bizony ez az a bizonyos pillanat, s közben karmai még mélyebbre vájnak a férfi bőrében, végig szántva hátát, éles fájdalom ide vagy oda, eléri a csúcsot. Ennek jeléül minden izma megfeszül, torkából pedig a kéjnek s az erős fájdalomnak hála egyfajta morgással keveredő állatias nyögés tör elő. Végül feszült izmai engednek, az erő pedig elhagyja testét így annak utolsó utolsó cseppjével még félre löki magát, hogy a nő helyett a kád szélének dőljön neki. Ahogy a tudata visszatér, s az érzékszervei újból beeresztik a külvilágot, hangosan szisszen fel ahogy szinte véresre karmolt háta a kád falához ér, majd szinte hangtalanul levegőért kapkodva, kifejezéstelen arccal s tekintettel bámul maga elé. Szinte esküdni merne rá, hogy valaki az ajtón túlról valami szemrehányó megjegyzést tesz, ám a külvilág még mindig túl távolinak hat ahhoz, hogy ezzel foglalkozni tudjon. Na nem mintha bármit is tehetne, hisz tagjai oly nehezen mozdulnak, hogy szinte ólomként hatnak. Egyedül mellkasa jár, fel s alá, ahogy tüdői serényen próbálják kiszolgálni megfáradt teste lehetetlennek tűnő igényeit.*
- Ez…
*Mindössze ez az egy szó hagyja el ajkait két levegővétel közt. Ügyetlenül keresi a szavakat, melyeket sehogy sem talál, s azok hozzá hasonlóan a három istenre sem hajlandóak meglelni őt. Kőnehéz kezével ügyetlenül kisöpör egy a szemébe lógó fehér tincset, majd szeme sarkából a nőre pillant.*
- Jól vagy?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az érzékszerveit szinte elönti az euforikus ingerek sokasága. A látvány, az íz, a kéjes nyögések, sóhajok, a szagok, a tapintás, mind egyre közelebb és közelebb sodorják a vadat az élvezet tetőpontjához, s ezzel egyidejűleg uralma végéhez is, még ha ő erről mit sem sejt. Még a hátába maró karmok okozta fájdalom sem józanít rajta, hiába szisszen fel megérezve azt, mi több csupán fokozza az élvezetet, s vadhoz méltó céltudatossággal folytatja. Azonban az a név. Az a buja hangon fülébe kúszó név. Az bizony rést üt a pajzson. Ismerősen cseng, de vajon kié? Oly rég hallotta már más hangján, hogy szinte teljesen idegennek hat. Bár a ritmikus mozgás nem áll meg, a vad talán, ha csak egy pillanatra is megszeppen, lehetőséget adva a józan ész visszatéréséhez, az azonban némán marad, az ürességben ahová száműzték. Hisz ezen a ponton már kár lenne az ész érveknek közbeavatkoznia. Így hát, ha a vágy, s a szenvedély el is illan egyetlen röpke pillanat erejéig, a név hamar messze száll, s az ösztönlény tova indul a kielégülés pillanatáig elvezető rögös úton, ugyanazzal a túlfűtött hévvel vetve bele magát az élvezetekbe, egyre közelebb és közelebb érve a végéhez. Ezen pillanatra nem kell sokáig várni, ugyanis mikor partnere teste megfeszül, jelezvén, hogy esetében bizony ez az a bizonyos pillanat, s közben karmai még mélyebbre vájnak a férfi bőrében, végig szántva hátát, éles fájdalom ide vagy oda, eléri a csúcsot. Ennek jeléül minden izma megfeszül, torkából pedig a kéjnek s az erős fájdalomnak hála egyfajta morgással keveredő állatias nyögés tör elő. Végül feszült izmai engednek, az erő pedig elhagyja testét így annak utolsó utolsó cseppjével még félre löki magát, hogy a nő helyett a kád szélének dőljön neki. Ahogy a tudata visszatér, s az érzékszervei újból beeresztik a külvilágot, hangosan szisszen fel ahogy szinte véresre karmolt háta a kád falához ér, majd szinte hangtalanul levegőért kapkodva, kifejezéstelen arccal s tekintettel bámul maga elé. Szinte esküdni merne rá, hogy valaki az ajtón túlról valami szemrehányó megjegyzést tesz, ám a külvilág még mindig túl távolinak hat ahhoz, hogy ezzel foglalkozni tudjon. Na nem mintha bármit is tehetne, hisz tagjai oly nehezen mozdulnak, hogy szinte ólomként hatnak. Egyedül mellkasa jár, fel s alá, ahogy tüdői serényen próbálják kiszolgálni megfáradt teste lehetetlennek tűnő igényeit.*
- Ez…
*Mindössze ez az egy szó hagyja el ajkait két levegővétel közt. Ügyetlenül keresi a szavakat, melyeket sehogy sem talál, s azok hozzá hasonlóan a három istenre sem hajlandóak meglelni őt. Kőnehéz kezével ügyetlenül kisöpör egy a szemébe lógó fehér tincset, majd szeme sarkából a nőre pillant.*
- Jól vagy?
3570. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-02 13:40:21
Üzenet elküldve: 2022-09-02 13:40:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Oleadriel Fennaran //
* A törpe már már úgy gondolja, hogy a lány egy kicsit túlzásba viszi a tréfálkozást. *
- Ne viccelődj! Egészséges, kifejlődött nő vagy. Az ellenkezője a szűziességnek az a párosodásnak az a formája amit nem mindenképpen azért csinálunk, hogy utódunk legyen. Ezt csinálják egyes szekták papnői.
* Magyarázza nagy okoskodva az öreg. *
- Az elfekkel csak az a baj, hogy hosszú életűek, te pedig nem. Így az életét megkeserítheted annak az elfnek aki lehet, hogy szívből szeret, és ő majd korán elveszít.
* Okoskodik a törpe, hiszen máshoz annyira úgysem ért. *
* A törpe már már úgy gondolja, hogy a lány egy kicsit túlzásba viszi a tréfálkozást. *
- Ne viccelődj! Egészséges, kifejlődött nő vagy. Az ellenkezője a szűziességnek az a párosodásnak az a formája amit nem mindenképpen azért csinálunk, hogy utódunk legyen. Ezt csinálják egyes szekták papnői.
* Magyarázza nagy okoskodva az öreg. *
- Az elfekkel csak az a baj, hogy hosszú életűek, te pedig nem. Így az életét megkeserítheted annak az elfnek aki lehet, hogy szívből szeret, és ő majd korán elveszít.
* Okoskodik a törpe, hiszen máshoz annyira úgysem ért. *
3569. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-02 08:23:48
Üzenet elküldve: 2022-09-02 08:23:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mirthemnor Knili //
* Szívesen belemenne egy kis fajtörténeti kutakodásba, de nem szeretné megbántani az öreget a kérdezősködésével. *
- Az ellenkezője? Na, ez érdekes lehet. Miféle vallás az, Törpe uram, ahol az "ellenkezője" történik?
* Huncutul elmosolyosik és tudatlanságot színlel, nagy ártatlan szemekkel. A törpe valószínűleg sejti, hogy ugratják, de már annyira belejött a mókázásba. Kár lenne abbahagyni. Kortyol párat a söréből, és belepillant a másik korsójába, van-e még benne, vagy jöhet a második kör. *
- Öreg, lehet még nem vetted észre, de ezeket nem a szél hordta össze.
* Két ujjával játékosan megbillegteti a fülei szolidan hegyesedő végeit. *
- Ezt a tanácsot, talán jóatyámnak kellett volna elmesélnie.
~ Bárki is volt az. De az biztos, hogy ember. ~
- De most már kíváncsi vagyok. Csak nem valami rossz tapasztalata van az elfekkel?
* Hátradől a székben és két karját összefonja maga előtt, úgy hallgatja érdeklődve a mondanivalót. Hallott már ezerféle rosszat az elfekről, pláne a sötételfekről, amikhez anyja is tartozik. Hátha hall most valami újat. *
~ Ki tudja, ha valami érdekeset hallok, talán nem átkozom meg. ~
* Apját nem ismerte, de anyjához gyengéd szálak fűzik, vagy legalábbis ahhoz hasonlók. Talán ragaszkodás, ami a vér kötelékéből ered. A mélységieknél nem olyan szorosak a családi szálak. Valószínűbb, hogy anyja is inkább, csak mint lehetséges örököst lát benne. *
* Szívesen belemenne egy kis fajtörténeti kutakodásba, de nem szeretné megbántani az öreget a kérdezősködésével. *
- Az ellenkezője? Na, ez érdekes lehet. Miféle vallás az, Törpe uram, ahol az "ellenkezője" történik?
* Huncutul elmosolyosik és tudatlanságot színlel, nagy ártatlan szemekkel. A törpe valószínűleg sejti, hogy ugratják, de már annyira belejött a mókázásba. Kár lenne abbahagyni. Kortyol párat a söréből, és belepillant a másik korsójába, van-e még benne, vagy jöhet a második kör. *
- Öreg, lehet még nem vetted észre, de ezeket nem a szél hordta össze.
* Két ujjával játékosan megbillegteti a fülei szolidan hegyesedő végeit. *
- Ezt a tanácsot, talán jóatyámnak kellett volna elmesélnie.
~ Bárki is volt az. De az biztos, hogy ember. ~
- De most már kíváncsi vagyok. Csak nem valami rossz tapasztalata van az elfekkel?
* Hátradől a székben és két karját összefonja maga előtt, úgy hallgatja érdeklődve a mondanivalót. Hallott már ezerféle rosszat az elfekről, pláne a sötételfekről, amikhez anyja is tartozik. Hátha hall most valami újat. *
~ Ki tudja, ha valami érdekeset hallok, talán nem átkozom meg. ~
* Apját nem ismerte, de anyjához gyengéd szálak fűzik, vagy legalábbis ahhoz hasonlók. Talán ragaszkodás, ami a vér kötelékéből ered. A mélységieknél nem olyan szorosak a családi szálak. Valószínűbb, hogy anyja is inkább, csak mint lehetséges örököst lát benne. *
3568. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-02 00:08:55
Üzenet elküldve: 2022-09-02 00:08:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A gyengédségből átcsapó vadság a végletekig szítja benne a szenvedélyt. Emellett pedig a fölényre vágyást, még akkor is, ha a hím már vaddá változott, ő pedig a préda, kinek dolga a meghunyászkodás. Kiélvezi diadalmának minden pillanatát, egészen addig, amíg nem vágyik még többre és többre a mélységiből. Kéjes kíváncsiságának gyümölcse érik be, mikor maga fölé teremti a másikat. A préda hajlandó behódolni, vágyik arra, hogy széttépjék és felfalják. Noha érkezése ügyetlen, hamar elfelejttetik vele, hogy fájdalmat kellene éreznie. Hangja, mellyel betölti a szobát nem a fájdalomnak köszönhető, hanem a túlfűtött szenvedélynek. Kékjei lassan nyílnak fel, hogy újra a férfira pillanthasson. Amit pedig lát egyszerre rémíti meg, ejti ámulatba és babonázza meg. Akár egy démoni szerető, kinek tisztaságát ajándékozta oda, hogy ezzel merüljön bele a szenvedélyt kínáló, vágyott sötétségbe. Noha egy pillanatra megtántorodik, a hím követelődző mozdulatai hamar visszaterelik a vágyott útra. Csapzott tincseit félretúrja az arcából, hogy még pár pillanatig elmerülhessen a buja látványban, de végül szemeit újból elrejti a világ elől, s kipirult arccal öleli szorosabban karjai alatt. A lapockákra markolva mélyeszti bele körmeit, miközben felhúzza magát, hogy az ében bőrhöz simulhasson. Ajkai pedig újból utat találnak a mélységi nyakához hol csókokkal borítva be, hol pedig ugyancsak nyomot hagyó harapásokkal serkentve tovább a másikat. Lábait széttárva ajándékoz nagyobb, elégségesebb mozgásteret démonának.*
- Norennar...
*Nyögi nevét a bőrére, ahogy teste egyre gyakrabban, egyre intenzívebben feszül meg, öle is türelmetlenül lüktet, s szorosabban feszül a mélységi köré. A kéj gyümölcse végül beérik, s arcát a nyakába temetve igyekszik hangját visszafojtani. De testének most képtelen parancsolni, így körmei végig szántanak a hátán, pirosló csíkokat hagyva egészen csípőjéig. A gyönyör kapuját pedig páros lábbal rúgja be, hangja az egész helységet betölti. Az összes mámort átélve végül ellazulva kapkod levegő után, továbbra is készséges prédaként tetszelegve, ha a vad még lakomázni szeretne.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A gyengédségből átcsapó vadság a végletekig szítja benne a szenvedélyt. Emellett pedig a fölényre vágyást, még akkor is, ha a hím már vaddá változott, ő pedig a préda, kinek dolga a meghunyászkodás. Kiélvezi diadalmának minden pillanatát, egészen addig, amíg nem vágyik még többre és többre a mélységiből. Kéjes kíváncsiságának gyümölcse érik be, mikor maga fölé teremti a másikat. A préda hajlandó behódolni, vágyik arra, hogy széttépjék és felfalják. Noha érkezése ügyetlen, hamar elfelejttetik vele, hogy fájdalmat kellene éreznie. Hangja, mellyel betölti a szobát nem a fájdalomnak köszönhető, hanem a túlfűtött szenvedélynek. Kékjei lassan nyílnak fel, hogy újra a férfira pillanthasson. Amit pedig lát egyszerre rémíti meg, ejti ámulatba és babonázza meg. Akár egy démoni szerető, kinek tisztaságát ajándékozta oda, hogy ezzel merüljön bele a szenvedélyt kínáló, vágyott sötétségbe. Noha egy pillanatra megtántorodik, a hím követelődző mozdulatai hamar visszaterelik a vágyott útra. Csapzott tincseit félretúrja az arcából, hogy még pár pillanatig elmerülhessen a buja látványban, de végül szemeit újból elrejti a világ elől, s kipirult arccal öleli szorosabban karjai alatt. A lapockákra markolva mélyeszti bele körmeit, miközben felhúzza magát, hogy az ében bőrhöz simulhasson. Ajkai pedig újból utat találnak a mélységi nyakához hol csókokkal borítva be, hol pedig ugyancsak nyomot hagyó harapásokkal serkentve tovább a másikat. Lábait széttárva ajándékoz nagyobb, elégségesebb mozgásteret démonának.*
- Norennar...
*Nyögi nevét a bőrére, ahogy teste egyre gyakrabban, egyre intenzívebben feszül meg, öle is türelmetlenül lüktet, s szorosabban feszül a mélységi köré. A kéj gyümölcse végül beérik, s arcát a nyakába temetve igyekszik hangját visszafojtani. De testének most képtelen parancsolni, így körmei végig szántanak a hátán, pirosló csíkokat hagyva egészen csípőjéig. A gyönyör kapuját pedig páros lábbal rúgja be, hangja az egész helységet betölti. Az összes mámort átélve végül ellazulva kapkod levegő után, továbbra is készséges prédaként tetszelegve, ha a vad még lakomázni szeretne.*
3567. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-01 21:50:48
Üzenet elküldve: 2022-09-01 21:50:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A test már levetette magáról a gátlásait hordozó tudatot, akárcsak egy átkozott koloncot. Az őt gyengédségre intő belső hangok már ténylegesen oly távolinak tűnnek, hogy szinte már mintha nem is léteznének. Mozgása a vágytól s az élvezettől fűtve egyre intenzívebbé, egyre erőteljesebbé válik mit a nő viszont válasza csak tovább fokoz. Eddig gyöngéd csókjai egyre vadabbá válnak, néhol bár csak finoman, de bele-bele harapva a nő puha bőrébe, nem egy nyomot hagyva azon. Az eseményeket tehetetlenül figyelő tudat, a nemrégiben még emberi lény helyén már sokkal inkább valamiféle prédájára vetődő vadállatot lát csupán. A préda azonban visszatámad, mikor egy váratlan mozdulat során magával rántja a vadat, mely mindkét kezét a kád szélének vetve hamar megtalálja egyensúlyát, majd a kéjes örömöktől hajtva, időt sem hagy a másiknak háta fájlalására, s azon nyomban folytatja, a korábbit, fokozatosan gyorsulva, egészen addig fokozva a tempót, míg az oldalát s hátát csapdosó hullámok már akkorára nem gerjednek, hogy még a kád peremén is túlnyújtóznak. A hófehér nedves tincsek közül izzadtsággal kevert vízcseppek gördülnek végig a férfi homlokán, majd egész felsőtestén, s a szürkés tetoválások vízzel fedett részei, a gyertyalángok különös játékában mintha felizzanának, ezáltal egyfajta démoni kisugárzást kölcsönözve a sötételf számára. Akárcsak a tetoválások, a sötétbőrű világos íriszei hasonló tűzben égnek, mely lángot maga a nő s az iránta táplált vágy szított ekkorára. A lángoló tekintet fel alá jár a hosszúfülű ruganyosan kecses izomzatának játékán s közben a vad mélyen magába szívja prédája testének nőies kipárolgásait.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A test már levetette magáról a gátlásait hordozó tudatot, akárcsak egy átkozott koloncot. Az őt gyengédségre intő belső hangok már ténylegesen oly távolinak tűnnek, hogy szinte már mintha nem is léteznének. Mozgása a vágytól s az élvezettől fűtve egyre intenzívebbé, egyre erőteljesebbé válik mit a nő viszont válasza csak tovább fokoz. Eddig gyöngéd csókjai egyre vadabbá válnak, néhol bár csak finoman, de bele-bele harapva a nő puha bőrébe, nem egy nyomot hagyva azon. Az eseményeket tehetetlenül figyelő tudat, a nemrégiben még emberi lény helyén már sokkal inkább valamiféle prédájára vetődő vadállatot lát csupán. A préda azonban visszatámad, mikor egy váratlan mozdulat során magával rántja a vadat, mely mindkét kezét a kád szélének vetve hamar megtalálja egyensúlyát, majd a kéjes örömöktől hajtva, időt sem hagy a másiknak háta fájlalására, s azon nyomban folytatja, a korábbit, fokozatosan gyorsulva, egészen addig fokozva a tempót, míg az oldalát s hátát csapdosó hullámok már akkorára nem gerjednek, hogy még a kád peremén is túlnyújtóznak. A hófehér nedves tincsek közül izzadtsággal kevert vízcseppek gördülnek végig a férfi homlokán, majd egész felsőtestén, s a szürkés tetoválások vízzel fedett részei, a gyertyalángok különös játékában mintha felizzanának, ezáltal egyfajta démoni kisugárzást kölcsönözve a sötételf számára. Akárcsak a tetoválások, a sötétbőrű világos íriszei hasonló tűzben égnek, mely lángot maga a nő s az iránta táplált vágy szított ekkorára. A lángoló tekintet fel alá jár a hosszúfülű ruganyosan kecses izomzatának játékán s közben a vad mélyen magába szívja prédája testének nőies kipárolgásait.*
3566. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-01 20:20:03
Üzenet elküldve: 2022-09-01 20:20:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amikor teste nyugszik és a fájdalom is enyhül, majd már teljesen szerte foszlik, azért múltjának köszönhetően egy gondolat befészkeli magát a fejébe, minek hatására kénytelen egy sunyi kis vigyort magára ölteni. ~Ha otthon ezt megtudnák.~ Bizonyára soha többé nem tehetné be a lábát a szülői házba. Ami így még annyira sem érdekli, ugyanis kétli, hogy valaha is szívesen látnák odahaza.
Viszont ott nem várnának rá ölelő karok, amibe most itt belebújhat. Nem halmoznák el forró csókokkal, s teste sem égne el a kéj máglyáján. Olyan szorosan kapaszkodik a férfiba, mintha csak ezen múlna élete hátralévője. Forrón tapad ajkaira, minden csókot ízlelve és kiélvezve, ahogy teste is közös ritmusukra mozog, midőn bujálkodásuk már teljesen kikényszeríti fejéből a külvilágot. Csupán csak égő vágya tombol odabent, fülébe is csak szenvedélyes sóhajok, s vágytól izzó nyögések jutnak el. Egy elégedetlen morgás is csak azért szakad ki ajkai közül, mert váratlan mód szakítják el az ajkaktól, de csak pillanatok műve, hogy ez újból kéjes elégedettségbe forduljon át mikor ismét nyakán érzi a heves csókokat. A férfi szavaira először kipattannak szemei, hogy megszeppenten, arcán vérvörös pírral sandítson rá. De végül enyhült mosollyal zárja le újból kékjeit.*
- Csak a tiéd.
*Suttogja gyönyörtől remegő hangján. Azután újból csak sóhajai töltik be a levegőt, s a fürdővíz hullámzása ad aláfestő zenét, ahogy teste hevesebb, követelődzőbb mozdulatokba kezd. Karjai alatt átölelve simul teljesen neki, miközben rendületlenül dörömböl be a gyönyör kapuján. A levegőt kapkodva szedi, teste is egyre gyakrabban feszül meg. Nem tud betelni a férfival. Minden egyes mozdulata és csókja csak jobban ösztönzi arra, hogy telhetetlen legyen. Lapockáira markolva lendül hátra, rántva magával, s ezzel együtt magára is a hímet. Noha az érkezés fájdalmas, mikor háta a kád szélének ütődik, a gyönyör ezért is kárpótolja. Lábait a dereka köré kulcsolja teljesen magába vonva a másikat. A megszeppent lánynak már nyoma sincs, azt valahol otthagyta a dézsa szélén, hogy most irigykedve figyelje a nővé érett hegyesfülűt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amikor teste nyugszik és a fájdalom is enyhül, majd már teljesen szerte foszlik, azért múltjának köszönhetően egy gondolat befészkeli magát a fejébe, minek hatására kénytelen egy sunyi kis vigyort magára ölteni. ~Ha otthon ezt megtudnák.~ Bizonyára soha többé nem tehetné be a lábát a szülői házba. Ami így még annyira sem érdekli, ugyanis kétli, hogy valaha is szívesen látnák odahaza.
Viszont ott nem várnának rá ölelő karok, amibe most itt belebújhat. Nem halmoznák el forró csókokkal, s teste sem égne el a kéj máglyáján. Olyan szorosan kapaszkodik a férfiba, mintha csak ezen múlna élete hátralévője. Forrón tapad ajkaira, minden csókot ízlelve és kiélvezve, ahogy teste is közös ritmusukra mozog, midőn bujálkodásuk már teljesen kikényszeríti fejéből a külvilágot. Csupán csak égő vágya tombol odabent, fülébe is csak szenvedélyes sóhajok, s vágytól izzó nyögések jutnak el. Egy elégedetlen morgás is csak azért szakad ki ajkai közül, mert váratlan mód szakítják el az ajkaktól, de csak pillanatok műve, hogy ez újból kéjes elégedettségbe forduljon át mikor ismét nyakán érzi a heves csókokat. A férfi szavaira először kipattannak szemei, hogy megszeppenten, arcán vérvörös pírral sandítson rá. De végül enyhült mosollyal zárja le újból kékjeit.*
- Csak a tiéd.
*Suttogja gyönyörtől remegő hangján. Azután újból csak sóhajai töltik be a levegőt, s a fürdővíz hullámzása ad aláfestő zenét, ahogy teste hevesebb, követelődzőbb mozdulatokba kezd. Karjai alatt átölelve simul teljesen neki, miközben rendületlenül dörömböl be a gyönyör kapuján. A levegőt kapkodva szedi, teste is egyre gyakrabban feszül meg. Nem tud betelni a férfival. Minden egyes mozdulata és csókja csak jobban ösztönzi arra, hogy telhetetlen legyen. Lapockáira markolva lendül hátra, rántva magával, s ezzel együtt magára is a hímet. Noha az érkezés fájdalmas, mikor háta a kád szélének ütődik, a gyönyör ezért is kárpótolja. Lábait a dereka köré kulcsolja teljesen magába vonva a másikat. A megszeppent lánynak már nyoma sincs, azt valahol otthagyta a dézsa szélén, hogy most irigykedve figyelje a nővé érett hegyesfülűt.*
3565. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-01 20:03:46
Üzenet elküldve: 2022-09-01 20:03:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Sebláz//
*Látja Veyaron arcán, ahogy felkészül; lássuk be, a legrosszabbra. Kellemetlen dolog is, mikor az emberen egy lyuk tátong, s még kotorásznak is benne. A Vérfű és az Észak reményének keverékéből készült krém, majd segít abban, hogy a vérzés ténylegesen elálljon és összébb húzódjon a seb. Ha reggelre lehúzódik a gyulladás, akkor majd össze is varrja. Így csak tiszta kötést rögzíti azt a kis batyu formájú kötszert, amivel a sebet zárja. A morgások, nyögések, s a kisebb mozgolódás már nem zavarja annyira; hiszen van annyira rutinos, hogy ne csússzon félre a keze. Mire végez, Veyaron eszméletlenül süpped az ágyba. Megmossa a kezét a maradék alkohollal, majd vízzel. Ujjaival a fiú nyakát tapogatja, és mivel érzi a lüktetést, némileg megnyugszik. Na. Kis időre magára hagyja a fickót. Végül is éhes és szomjas is lesz, mire felébred. Így lemegy és rendel egy nagyobb pohár Bort, 11 aranyért,
és egy kancsó Vizet, 2 aranyért. . Valamint egy laktatóbb ételt, egy Őzragu levest, 11 aranyért . Kér kenyeret is hozzá és felviszi a szobába. Leteszi az asztalra és újra megnézi, él-e még újdonsült páciense. Még igen. Így leül és vár még, hogy felébredjen. Ha azt a pár óra alvást kibírja, majd bír enni és inni, akkor már nagy gond nem lesz. Ha ezen a részén túl vannak, már itt meri hagyni éjszakára.*
*Látja Veyaron arcán, ahogy felkészül; lássuk be, a legrosszabbra. Kellemetlen dolog is, mikor az emberen egy lyuk tátong, s még kotorásznak is benne. A Vérfű és az Észak reményének keverékéből készült krém, majd segít abban, hogy a vérzés ténylegesen elálljon és összébb húzódjon a seb. Ha reggelre lehúzódik a gyulladás, akkor majd össze is varrja. Így csak tiszta kötést rögzíti azt a kis batyu formájú kötszert, amivel a sebet zárja. A morgások, nyögések, s a kisebb mozgolódás már nem zavarja annyira; hiszen van annyira rutinos, hogy ne csússzon félre a keze. Mire végez, Veyaron eszméletlenül süpped az ágyba. Megmossa a kezét a maradék alkohollal, majd vízzel. Ujjaival a fiú nyakát tapogatja, és mivel érzi a lüktetést, némileg megnyugszik. Na. Kis időre magára hagyja a fickót. Végül is éhes és szomjas is lesz, mire felébred. Így lemegy és rendel egy nagyobb pohár Bort, 11 aranyért,
és egy kancsó Vizet, 2 aranyért. . Valamint egy laktatóbb ételt, egy Őzragu levest, 11 aranyért . Kér kenyeret is hozzá és felviszi a szobába. Leteszi az asztalra és újra megnézi, él-e még újdonsült páciense. Még igen. Így leül és vár még, hogy felébredjen. Ha azt a pár óra alvást kibírja, majd bír enni és inni, akkor már nagy gond nem lesz. Ha ezen a részén túl vannak, már itt meri hagyni éjszakára.*
3564. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-01 19:27:41
Üzenet elküldve: 2022-09-01 19:27:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
- Elég volt? Egy vacsora?
*Szalad is fel gyorsan homlokára mind a két szemöldöke. Egy vándorból simán kinézné, hogy az energiapótlás miatt, ha tehetné mást sem csinálna, mint enne. Meg élete során a férfiak igen nagy része volt az a fajta, aki képes volt kétpofára falni fel mindent, amit elé tettek. Bár az is igaz, hogy azoknál a családoknál tapasztalta ezt, ahol éppen alkalmi munkája volt. Azoknak jobb dolguk sem volt, mint zabálni, meg hát futotta is miből.
A férfi szavaira elgondolkodik egy pillanatra, majd apró vigyorral ingatja meg a fejét.*
- Hát lehet, hogy semmirekellő vagy, de már egy okod van, hogy felkelj reggelente.
*Lép is egyet odébb, hogy nagyobb helye legyen egy bájos pukedlire, miközben képzeletbeli szoknyájának szélébe csíp.*
- Jómagam.
*Kacsint rá, miután kiegyenesedett. Azután pedig perdül is vissza, hogy belekarolhasson.
Így, hogy végül közös megegyezéssel egyikőjük sem kívánja a pótvacsorát, egyenes út vezet az emeletre. Nem tiltakozik, hisz a kelleténél tovább nem akar a füstös alkoholgőzben ücsörögni. Főleg most, hogy ilyen üde és illatos a fürdő után.*
- Először is az esti mesének az a lényege, hogy elaltasson.
*Emeli is a levegőbe baljának mutatóujját, az ismét színészi ügyességének köszönhető művi okoskodás közben. Majd már büszkén és határozottan húzza ki magát a férfi mellett.*
- Amúgy meg ne félts te engem. Olyan mesét mondok, hogy még te is örömmel fogod továbbadni egy-egy utazásod során.
*Ölti ki pajkosan a nyelvét, majd már lép is a holdfénnyel átszőtt szobába. A biccentést értve engedi el Mordokhait, majd a szekrényt kinyitva nyúl is az inge után, hogy megszorongatva ellenőrizze le annak állapotát. Valóban nem úgy tűnik, mint ami hajlandó lenne száradni. Bizonyosan lusta vászonból szőhették. Vagy az idő nem kedvez neki. Így hát a száját húzva csukja be a szekrényt, hogy megfordulva, egy drámai sóhaj kíséretében dőljön neki háttal. Legalább onnan a rálátás is kedvez annak, hogy ismét szemügyre vehesse a másikat. Ami valljuk be, hogy a holdfényes szobában érzékibb látvány, mint a fürdővíz fedésében.*
- Még mindig tiszta víz.
*Sóhajtja, ahogy karba tett kezekkel löki el magát a szekrénytől, hogy Mordokhai mellé lépve pillantson ki az ablakon. Egy ideig élvezi a csendes éjszakát, majd aranyszín szemeivel ismét a férfira sandít.*
- Na öltözz pizsamába kicsikém. Aztán Rocha néni regél neked egy igazán izgalmas esti mesét.
*Bök könyökével finoman az oldalába, majd elhúzódik az ablakból és az ágy szélére huppan.*
- Elég volt? Egy vacsora?
*Szalad is fel gyorsan homlokára mind a két szemöldöke. Egy vándorból simán kinézné, hogy az energiapótlás miatt, ha tehetné mást sem csinálna, mint enne. Meg élete során a férfiak igen nagy része volt az a fajta, aki képes volt kétpofára falni fel mindent, amit elé tettek. Bár az is igaz, hogy azoknál a családoknál tapasztalta ezt, ahol éppen alkalmi munkája volt. Azoknak jobb dolguk sem volt, mint zabálni, meg hát futotta is miből.
A férfi szavaira elgondolkodik egy pillanatra, majd apró vigyorral ingatja meg a fejét.*
- Hát lehet, hogy semmirekellő vagy, de már egy okod van, hogy felkelj reggelente.
*Lép is egyet odébb, hogy nagyobb helye legyen egy bájos pukedlire, miközben képzeletbeli szoknyájának szélébe csíp.*
- Jómagam.
*Kacsint rá, miután kiegyenesedett. Azután pedig perdül is vissza, hogy belekarolhasson.
Így, hogy végül közös megegyezéssel egyikőjük sem kívánja a pótvacsorát, egyenes út vezet az emeletre. Nem tiltakozik, hisz a kelleténél tovább nem akar a füstös alkoholgőzben ücsörögni. Főleg most, hogy ilyen üde és illatos a fürdő után.*
- Először is az esti mesének az a lényege, hogy elaltasson.
*Emeli is a levegőbe baljának mutatóujját, az ismét színészi ügyességének köszönhető művi okoskodás közben. Majd már büszkén és határozottan húzza ki magát a férfi mellett.*
- Amúgy meg ne félts te engem. Olyan mesét mondok, hogy még te is örömmel fogod továbbadni egy-egy utazásod során.
*Ölti ki pajkosan a nyelvét, majd már lép is a holdfénnyel átszőtt szobába. A biccentést értve engedi el Mordokhait, majd a szekrényt kinyitva nyúl is az inge után, hogy megszorongatva ellenőrizze le annak állapotát. Valóban nem úgy tűnik, mint ami hajlandó lenne száradni. Bizonyosan lusta vászonból szőhették. Vagy az idő nem kedvez neki. Így hát a száját húzva csukja be a szekrényt, hogy megfordulva, egy drámai sóhaj kíséretében dőljön neki háttal. Legalább onnan a rálátás is kedvez annak, hogy ismét szemügyre vehesse a másikat. Ami valljuk be, hogy a holdfényes szobában érzékibb látvány, mint a fürdővíz fedésében.*
- Még mindig tiszta víz.
*Sóhajtja, ahogy karba tett kezekkel löki el magát a szekrénytől, hogy Mordokhai mellé lépve pillantson ki az ablakon. Egy ideig élvezi a csendes éjszakát, majd aranyszín szemeivel ismét a férfira sandít.*
- Na öltözz pizsamába kicsikém. Aztán Rocha néni regél neked egy igazán izgalmas esti mesét.
*Bök könyökével finoman az oldalába, majd elhúzódik az ablakból és az ágy szélére huppan.*
3563. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-01 18:04:17
Üzenet elküldve: 2022-09-01 18:04:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Oleadriel Fennaran //
- Nemcsoda, hogy nem találkoztál női törpével, ugyanis nagyon ritkán mutatkoznak. Meg amúgy is az öregebbeknek már rendesen szakálla is van.
* Az öreg nem sokáig élt törpék között, de ezt tudja. Aztán furcsán kezd nézni a lányra, mert itt bizony lehet, hogy a bolondját járatják vele. *
- De kár lenne érted, ha elmennél valami bolond istenség papnőjének. Biztos ilyen helyről hallottad ezt a szüzességi szabályt. Valami fura bálványt kezdenek imádni aztán soha nem szeretkeznek. Vagy épp az ellenkezője. Neked egyiket sem ajánlom. Menj hozzá egy tisztes dolgos ember fiához azt kész. Ne haragudj, de az elfeket, mint párt nem ajánlom.
* Oktatja az öreg a fiatal lányt, hogy lássa, azért nála is van gógyi. *
- Nemcsoda, hogy nem találkoztál női törpével, ugyanis nagyon ritkán mutatkoznak. Meg amúgy is az öregebbeknek már rendesen szakálla is van.
* Az öreg nem sokáig élt törpék között, de ezt tudja. Aztán furcsán kezd nézni a lányra, mert itt bizony lehet, hogy a bolondját járatják vele. *
- De kár lenne érted, ha elmennél valami bolond istenség papnőjének. Biztos ilyen helyről hallottad ezt a szüzességi szabályt. Valami fura bálványt kezdenek imádni aztán soha nem szeretkeznek. Vagy épp az ellenkezője. Neked egyiket sem ajánlom. Menj hozzá egy tisztes dolgos ember fiához azt kész. Ne haragudj, de az elfeket, mint párt nem ajánlom.
* Oktatja az öreg a fiatal lányt, hogy lássa, azért nála is van gógyi. *
3562. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-01 16:12:02
Üzenet elküldve: 2022-09-01 16:12:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a két szempár ismét összetalálkozik, hősünk valami eleddig ismeretlent vél felfedezni partnere tekintetében. Valamit, amit bár definiálni nem tudna, azt látva mégis egyértelművé válik számára, hogy mi következik most, s bizony, mint minden vagy legalábbis a legtöbb férfi számára, tetszetős a gondolat. Ennek hála vágytól fűtött képére visszatér a kacér vigyor, s csípőjét tovább mozgatva figyeli a másikat, mígnem a két test egybeforr, s az euforikus pillanatból adódóan, hősünk torkából egy az eddiginél hangosabb, kéjes sóhaj tör fel, miközben szemét behunyva teste újból megfeszül. Bár a nő hangjából kihallott fájdalom valamelyest józanítólag hat a sötételfre, mégis a hang oly távolinak tűnik így, hogy az ösztöneit képviselő hangok szünet nélkül tettre szólítják. Ennek eleget téve megfeszült teste némileg enged, s a páros újból finom mozgásba elegyedik, egymás bioritmusára hangolódva erős szenvedéllyel s mámorral karöltve. Az ajkak újból összeforrnak a felajzott tüzes feszültség csapdájába esve, ám még ez sem képes teljesen elnyomni a hím halk, s mély nyögéseit. Szorosan magához öleli a hegyesfülűt, s ahogy a ritmikus mozdulatok egyre intenzívebbé, egyre felszabadulttá válnak, úgy szakadnak el teljesen a belső állatot tartó láncok. Ujjai finoman a nő hajába tépnek, elhúzva magáétól partnere fejét, ám az még mielőtt észbe kaphatna vagy szóvá tehetné, a sötételf hamar lecsap, s ajkai újból annak nyakára tapadnak, szenvedélyes csókokat lehelve márvány bőrére.*
- Az enyém vagy.
*Búgja valami vagy valaki, hősünk hangján, a száján keresztül, eleddig számára is ismeretlen kéjes hangnemben. A szavak s az ismeretlen hang hallatán a férfi is megrémül, ám ennek akárcsak egyetlen jelét is teljességgel lehetetlen felfedezni rajta, ugyanis már rég nem ura tetteinek. A testét eleddig féken tartó tudat egyre távolabb sodródik s mindössze már mintegy külső szemlélőket figyeli csupán az események lefolyását, teljesen tehetetlenül.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a két szempár ismét összetalálkozik, hősünk valami eleddig ismeretlent vél felfedezni partnere tekintetében. Valamit, amit bár definiálni nem tudna, azt látva mégis egyértelművé válik számára, hogy mi következik most, s bizony, mint minden vagy legalábbis a legtöbb férfi számára, tetszetős a gondolat. Ennek hála vágytól fűtött képére visszatér a kacér vigyor, s csípőjét tovább mozgatva figyeli a másikat, mígnem a két test egybeforr, s az euforikus pillanatból adódóan, hősünk torkából egy az eddiginél hangosabb, kéjes sóhaj tör fel, miközben szemét behunyva teste újból megfeszül. Bár a nő hangjából kihallott fájdalom valamelyest józanítólag hat a sötételfre, mégis a hang oly távolinak tűnik így, hogy az ösztöneit képviselő hangok szünet nélkül tettre szólítják. Ennek eleget téve megfeszült teste némileg enged, s a páros újból finom mozgásba elegyedik, egymás bioritmusára hangolódva erős szenvedéllyel s mámorral karöltve. Az ajkak újból összeforrnak a felajzott tüzes feszültség csapdájába esve, ám még ez sem képes teljesen elnyomni a hím halk, s mély nyögéseit. Szorosan magához öleli a hegyesfülűt, s ahogy a ritmikus mozdulatok egyre intenzívebbé, egyre felszabadulttá válnak, úgy szakadnak el teljesen a belső állatot tartó láncok. Ujjai finoman a nő hajába tépnek, elhúzva magáétól partnere fejét, ám az még mielőtt észbe kaphatna vagy szóvá tehetné, a sötételf hamar lecsap, s ajkai újból annak nyakára tapadnak, szenvedélyes csókokat lehelve márvány bőrére.*
- Az enyém vagy.
*Búgja valami vagy valaki, hősünk hangján, a száján keresztül, eleddig számára is ismeretlen kéjes hangnemben. A szavak s az ismeretlen hang hallatán a férfi is megrémül, ám ennek akárcsak egyetlen jelét is teljességgel lehetetlen felfedezni rajta, ugyanis már rég nem ura tetteinek. A testét eleddig féken tartó tudat egyre távolabb sodródik s mindössze már mintegy külső szemlélőket figyeli csupán az események lefolyását, teljesen tehetetlenül.*
3561. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-09-01 10:00:31
Üzenet elküldve: 2022-09-01 10:00:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mirthemnor Knili //
* Csak csóválja a fejét. *
- Nem hinném, hogy magányosan halna meg. Hát most sincs egyedül.
* Rákacsint az öregre. Aztán elgondolkozik. *
- Megmondom őszintén, soha életemben nem találkoztam törpe asszonnyal személyesen. Több a férfi, mint a nő? Vagy hogy van ez?
* Az avatatlan szem talán még össze is keveri a gnómokkal. *
- Dehogy néztem.
* Mély felháborodást színlel.*
- Örök szűzies életet fogadtam meg anyámnak, még gyermekkoromban. Hajadon leszek, míg élek.
~ Eltekintve attól a kóbor lovagtól. Meg attól a vadásztól. Meg volt még valaki... ~
- Nem olyan családból származom én, Törpe uram!
* Lehet már repedezik a plafon is, a biztonság kedvéért odasandít. *
* Csak csóválja a fejét. *
- Nem hinném, hogy magányosan halna meg. Hát most sincs egyedül.
* Rákacsint az öregre. Aztán elgondolkozik. *
- Megmondom őszintén, soha életemben nem találkoztam törpe asszonnyal személyesen. Több a férfi, mint a nő? Vagy hogy van ez?
* Az avatatlan szem talán még össze is keveri a gnómokkal. *
- Dehogy néztem.
* Mély felháborodást színlel.*
- Örök szűzies életet fogadtam meg anyámnak, még gyermekkoromban. Hajadon leszek, míg élek.
~ Eltekintve attól a kóbor lovagtól. Meg attól a vadásztól. Meg volt még valaki... ~
- Nem olyan családból származom én, Törpe uram!
* Lehet már repedezik a plafon is, a biztonság kedvéért odasandít. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436