// Függőségek kötelékében //
*"Aki wegtorenivel kezd, az magára vessen" - mily gyakorta hallotta már elmorranni egy-egy kufár, netán szeretőjelölt orra alatt. Ezt a végtelenül bölcs mondást meg is osztaná Nolennel, akinek nyilvánvalóan nem tetszik a kreol makacssága, de egy szempillantás alatt belé fojtják a szót. Mindent megtesz persze, hogy ettől függetlenül emlékeztesse ezekre a szavakra a férfit. Dacosan, de csupán jelzésértékűen harap a követelőző ajkakba, próbál kibontakozni a karokból sokadjára, de végül ismét kegyesen feladja az ellenállást. Éppen kellemesen hagyná magát átadni a csóknak, mikor rútul átverik, és még egy idegesítő, öntelt vigyort is kap hozzá. Pillantásaiban némi elismeréssel figyeli, ahogy végül a tengerész előre furakszik, s kivételesen semmiféle replika nem jön a nyelvére. A gondolatai már egészen másmerre örvénylenek, egy józanító köhintéssel igyekszik újra mederbe terelni őket.
Némileg azért kárpótolja, hogy a férfi tőle szokatlan engedelmességgel követi, elégedetten bazsalyogva veszi tudomásul a nyilvánvaló csalódottságot is, ami halványan ott dereng a viharszín szemekben, ahogy a szobába érve elmarad a várva várt egymásnak esés.
Nagyot kortyol a lőréből, ahogy a dugót sikerül kiügyeskedni a palackból, szemöldökei egy pillanatra össze is rándulnak a pocsék íztől. Savanyú és bődületesen vizezett, pont ahogy emlékezett rá. Ez persze egy pillanatig sem tartja vissza a további ízlelgetéstől, zöldjei közben egy pillanatra sem szakadnak el Nolentől. Tény, ami tény, az ébredező vágy néhány aprócska pillanatra kizökkenti őt, s ezen valószínűleg az ital sem fog segíteni a későbbiekben, de nem napolhatja el a beszélgetést. Elvégre éppen most minden eszköze megvan ahhoz, hogy kicsikarja a válaszokat.*
- Wegtoreniek? Itt Artheniorban? *hallott persze ilyesmit, sőt, el is sétált egy fogadó mellett, ami wegtoreniként hirdette magát, de inkább tűnt csak amolyan hangzatos fogásnak. Be kellene néznie oda, ha másért nem, hát azért, hogy valami tisztességes wegtoreni itókát igyon, már ha rendelkeznek ilyesmivel. A gondolat, hogy esetleg ismerősbe is futhat, egyszerre ijeszti meg és hozza gyermeki izgalomba. Ha ügyes, talán még némi információra is szert tehet szülővárosáról, bizonyára - még ha csak kereskedés céljából is de - tartják a kapcsolatot az ottaniakkal. Pillanatnyi merengéséből a palack elcsenése téríti magához, amit morcosan vesz tudomásul, s végül egy lemondó sóhaj kíséretében nehézkesen felkecmereg a székből. Szemöldöke álhitetlenkedv nyújtózik homloka közepe felé az utasításra, ha nem akarna valamit olyan nagyon, valószínűleg ellenkezne is vele. Mindig ez az átkozott Velasco'rra pökhendiség! Egy pillanat alatt ki tudja hozni a sodrából, de valahogy mégis vonzónak találja Nolen ezen oldalát, persze hevesen letagadná, ha bárki rajtakapná vagy csupán csak feltételezné ezt róla.*
- Ó, az igazán sajnálatos lenne, elvégre nemrég vettem őket. *azzal már ráérősen is közeledik, menetközben eggyel mélyebbre gombolva dekoltázsát. A sóhajtozó hangocskák az ő fülét is megütik, de a férfi széles mosolyát látva az ő arcára csak egy halvány fintor kanyarodik. Bizonyára elképzelte, mi is folyhat a szomszéd szobában, a kreol pedig jobb szereti, ha teljes mértékben rá irányul a figyelem. Lassan az ágyra mászva, és egykori szeretője ölében gondosan elhelyezkedve igyekszik is újra az érdeklődés középpontjába kerülni. Kínzó közelségbe hajolva túr jólesően a szőkésbarna tincsek közé gyengéden, mielőtt határozottabban markolva kényszerítené Nolent, hogy a szemébe nézzen.*
- Játsszunk egy játékot *suttogja az ajkakra, mielőtt egy aprócska, bosszantóan rövid, kegyelmes csókkal ajándékozná meg őket* - Kérdezek valamit, s ha őszintén felelsz, leveszek egy ruhadarabot. *pajkosan kunkorodik szája jobb sarka, ahogy pimaszkodva fészkelődik kicsit az ölben* - Na mit szólsz? *másik keze közben finomat simít végig a palackot fogó karon, hogy kicsikarjon egy újabb kortyocskát*