//Második szál//
//Csatahajó//
*Füleit dörzsölik Rheia szavai, majdhogynem fültövön csapja a mondanivalója.*
-Foglalkozol... de én többet foglalkoznék veled, főleg mert neked van mit csinálj, amikor épp folyamatosan nem velem foglalkozol.
*Aljas mód visszaforgatja Rheia szavait ellene, de szeme és mosolyának kacérsága elárulja őt, hogy csak piszkálja asszonyát. És van benne rejtett igazság, a bárdnak nem igazán van bárdolnivalója egy olyan toronyban, ahol mindenki csendet-békét akar, meg olyan dolgokat tanulni, ami neki magas.*
-Ez így van! Örülök, hogy nem felejtetted el ezen nemes ünnepet a sok tanulás közben. Még ha voltak közben Nozarin-napok, amiket elfelejtettél. De megbocsátok.
*Ezután kap egy kis hízeglést, ami jól esik neki, bár érzi, hogy a cél inkább az ő lekenyerezése. De Rheiára egyértelműen rossz hatással volt a kis Prexiar és a varázslórend, mert régebb Nozarinnak kellett beleönteni a bizalmat, most meg már lassan ellenfelére talál benne.*
-Jól esik, de a varázsosok dolgához tényleg túl buta vagyok. Ezért van egy ilyen csodálatos máguspillém, aki majd érteni fogja, miként kell lángot gyújtani a kandallóba, anélkül, hogy el kéne hagyjuk az ágyat. Esetleg ilyen önforgó főzőkanalas üst, újratermő boroskulacs. Meg biztos van ezen túl rengeteg haszontalan dolog, amire még lehet a mágiát használni.
*Az öntermő boroskulacson túl, ami már egyre jobban és szükségesebben hangzik a számára, a többit inkább csak szórakozásképp jegyzi meg... De a végtelen bor.*
-És már megint a csibész. Már hónapok óta jófiú vagyok. Főleg, amikor nem látod, ott ülök a szobában, szomorúan egyedül és imádkozok Eyerhez, hogy mindenki más boldog legyen. Hisz ilyen az urad.
*Megbotlott a nyelve az istenségben, de talán elsikkad az amúgy is, a valóságot nem teljesen (vagy egyáltalán) képviselő mondatban. A túlgondolásra gyorsan kap egy sor puszit a nyakára, hogy kicsit elterelje a figyelmét a gondolkodásról.*
-De majd te fogsz helyettem gondolkodni, már rájöttem. A fejmunka amúgy is ártalmas, ezért is szöktettelek el.
*A varázslórendről hallgatja az elmondottakat, majd koccint.*
-De már tudsz valami varázsolni, nem? Mármint, nem baj, ha nem, csak ennyi varázsló között már elvárná az ember, hogy valamit megmutassanak.
*A késdobálásra felszalad a szemöldöke. Egyrészt, csapnivaló benne, másrészt van egy érzése, hogy ez a barbároknál ragadt rá, ami azért zavarja, mert Rheia nem épp olyan barbároknál nevelkedett, akik jól bántak vele. Valamint Nozarin a mostaniakról sincs annyira meggyőződve.*
-Nem hiszem, hogy a jóféle fogadóban vagyunk egy késdobáláshoz. Részben a kőfalak miatt sem. Meg ahhoz... putrisabb hely kell, ahol nincs annyi őr. De a törzsnél szoktatok kést dobálni vagy csak úgy jött?
*Érdekli is a dolog, még ha kezdi úgy érezni, hogy ezt a fogadásos dolgot lehet túlerőltetik. De azért hagyja Rheiát kibontakozni egy ideig. Nozarin amúgy is csak varázslónőjének a fülét akarja rágni, meg... egyéb vágyait kiélni.*
A hozzászólás írója (Nozarin Telmikos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.16 03:03:53