Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 246 (4901. - 4920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4920. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-07 10:00:36
Üzenet elküldve: 2024-08-07 10:00:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Merre tovább?//
*A kis pap semmit nem tud a mágiáról. Az ork mágiáról még annál is kevesebbet úgyhogy hatalmas, kíváncsi, kerek szemekkel hallgatja a másikat.
Számára teljesen hihetőnek tűnik az is, hogy a szemszín mutathatja a mágikus képességeket. És mivel ki lesz egészítve a dolog így egyértelmű, hogy valami tudomány is van-e mögött. Nem lehet csak úgy akárkinek beleokoskodni csak úgy. Érteni kell hozzá. Értőn bólogat ahogy a másik tovább magyaráz. Ebben is lehet valami. Végül is ő se tudta megérteni azokat a csontokat hiába magyarázta el a lány, hogy miért jelentik, azt amit jelentenek. Lehet azért mert neki nincs akkora érzéke a mágiához. Meg azoktól a szellemektől se szokott jeleket kapni.*
-Amúgy, hogy néznek ki a szellemek? Veled még egyszer se beszéltek? Hogy nézett ki a szimbólum amit kaptál tőlük?
*Természetes, hogy tesz fel kérdéseket. Mégiscsak róla van szó. Meg valóban érdekes dolgok ezek. Aztán ahogy tovább haladnak az este folytatásának tervezésére a lánynak egy még az előzőnél is jobb ötlete támad.*
-Nem szoktak szólni érte semmit. És ha itt alszunk akkor tudunk akár nem csak keveset inni is és nem kell félni, hogy eltévedünk hazafelé, mert csak a lépcsőn kell feltalálni. Hoznék is egy sört és egy pálinkát. Az jó lesz neked is?
*Állna is fel hozzá.*
*A kis pap semmit nem tud a mágiáról. Az ork mágiáról még annál is kevesebbet úgyhogy hatalmas, kíváncsi, kerek szemekkel hallgatja a másikat.
Számára teljesen hihetőnek tűnik az is, hogy a szemszín mutathatja a mágikus képességeket. És mivel ki lesz egészítve a dolog így egyértelmű, hogy valami tudomány is van-e mögött. Nem lehet csak úgy akárkinek beleokoskodni csak úgy. Érteni kell hozzá. Értőn bólogat ahogy a másik tovább magyaráz. Ebben is lehet valami. Végül is ő se tudta megérteni azokat a csontokat hiába magyarázta el a lány, hogy miért jelentik, azt amit jelentenek. Lehet azért mert neki nincs akkora érzéke a mágiához. Meg azoktól a szellemektől se szokott jeleket kapni.*
-Amúgy, hogy néznek ki a szellemek? Veled még egyszer se beszéltek? Hogy nézett ki a szimbólum amit kaptál tőlük?
*Természetes, hogy tesz fel kérdéseket. Mégiscsak róla van szó. Meg valóban érdekes dolgok ezek. Aztán ahogy tovább haladnak az este folytatásának tervezésére a lánynak egy még az előzőnél is jobb ötlete támad.*
-Nem szoktak szólni érte semmit. És ha itt alszunk akkor tudunk akár nem csak keveset inni is és nem kell félni, hogy eltévedünk hazafelé, mert csak a lépcsőn kell feltalálni. Hoznék is egy sört és egy pálinkát. Az jó lesz neked is?
*Állna is fel hozzá.*
4919. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-06 21:22:01
Üzenet elküldve: 2024-08-06 21:22:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Alvó emlékek//
- Ugyan Derk, a titkolózás igencsak öntelt dolog *villannak pimaszul kékjei, Ysanee aztán nagy kedvelője a határok feszegetésének* - Azok csinálják, akik azt feltételezik magukról, hogy érdekes dolgokat titkolnak.
*Mimózább lelkületűek akár meg is sértődhetnének ilyen kijelentéseken, de valamiért a lány azt feltételezi, a másik értékelni fogja a csipkelődést.*
- Pedig általában a legvadabb dolog, amit rejtegetnek, hogy egyszer gyerekként elemeltek egy fonnyadt almát az egyik piaci kofától.
*Finom provokálása nem biztos, hogy célt ér, de hát még fiatal és józan az idő.
Nem sejtette, hogy a Sárváros felszámolásának híre ilyen gyorsan terjedt a városon kívülre, azt meg végképp nem gondolta volna, hogy amolyan kalandorcsalogató eseményről volt szó. Maga részéről nem örvend túlzottan a környék kipucolásának, össze lehetett ott futni azért néhány érdekesebb alakkal és akár alkalmi munkák szerzésére is alkalmas lehetett volna, de hát késő bánat. Úgy tűnik a bűnszervezethez való csatlakozás kényelmes gondolata továbbra is várat magára.*
- Nem maradtál le semmiről *legyint* - Legfeljebb néhány, pár éven belül elfeledett akárkik önjelölt hősködéséről.
*Rajtakapva magát, hogy kicsit talán átesett a ló túloldalára a gúnyolódással, egy gyors korty után sietve hozzáteszi.*
- De biztos akad még alkalom, hogy egy újabb nagy kalandor megmutassa magát. Ott egy egész Kikötőnyi bűnbanda akár, amit fel lehetne daliásan számolni.
*Persze még embernek eddig nem sikerült, talán egy hadsereg is kevés lenne hozzá, de ki ő, hogy megfosszon egy fiatalembert az álmaitól?
A mesterség kitanulás azért már kevésbé hangzik elrugaszkodottan.*
- És milyen mesterségen morfondírozol? *hajol leheletnyit közelebb, hogy zavarba ejtő alapossággal mérje végig a férfit, mint aki éppen az alkalmasságát kutatja.* - Szerintem jó kovács lennél. *neveletlen módon épp csak kék pillantásaival engedélyt kérve nyúl óvatosan a férfi karja felé, hogy - ha a másik nem húzódik el - finoman ráfoghasson.* - Elég erősnek tűnsz hozzá.
*Megjegyzését követően mintha mi sem történt volna húzódik vissza székébe, egy korty bor mögé rejtve mosolyát.*
- Ugyan Derk, a titkolózás igencsak öntelt dolog *villannak pimaszul kékjei, Ysanee aztán nagy kedvelője a határok feszegetésének* - Azok csinálják, akik azt feltételezik magukról, hogy érdekes dolgokat titkolnak.
*Mimózább lelkületűek akár meg is sértődhetnének ilyen kijelentéseken, de valamiért a lány azt feltételezi, a másik értékelni fogja a csipkelődést.*
- Pedig általában a legvadabb dolog, amit rejtegetnek, hogy egyszer gyerekként elemeltek egy fonnyadt almát az egyik piaci kofától.
*Finom provokálása nem biztos, hogy célt ér, de hát még fiatal és józan az idő.
Nem sejtette, hogy a Sárváros felszámolásának híre ilyen gyorsan terjedt a városon kívülre, azt meg végképp nem gondolta volna, hogy amolyan kalandorcsalogató eseményről volt szó. Maga részéről nem örvend túlzottan a környék kipucolásának, össze lehetett ott futni azért néhány érdekesebb alakkal és akár alkalmi munkák szerzésére is alkalmas lehetett volna, de hát késő bánat. Úgy tűnik a bűnszervezethez való csatlakozás kényelmes gondolata továbbra is várat magára.*
- Nem maradtál le semmiről *legyint* - Legfeljebb néhány, pár éven belül elfeledett akárkik önjelölt hősködéséről.
*Rajtakapva magát, hogy kicsit talán átesett a ló túloldalára a gúnyolódással, egy gyors korty után sietve hozzáteszi.*
- De biztos akad még alkalom, hogy egy újabb nagy kalandor megmutassa magát. Ott egy egész Kikötőnyi bűnbanda akár, amit fel lehetne daliásan számolni.
*Persze még embernek eddig nem sikerült, talán egy hadsereg is kevés lenne hozzá, de ki ő, hogy megfosszon egy fiatalembert az álmaitól?
A mesterség kitanulás azért már kevésbé hangzik elrugaszkodottan.*
- És milyen mesterségen morfondírozol? *hajol leheletnyit közelebb, hogy zavarba ejtő alapossággal mérje végig a férfit, mint aki éppen az alkalmasságát kutatja.* - Szerintem jó kovács lennél. *neveletlen módon épp csak kék pillantásaival engedélyt kérve nyúl óvatosan a férfi karja felé, hogy - ha a másik nem húzódik el - finoman ráfoghasson.* - Elég erősnek tűnsz hozzá.
*Megjegyzését követően mintha mi sem történt volna húzódik vissza székébe, egy korty bor mögé rejtve mosolyát.*
4918. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-04 18:05:26
Üzenet elküldve: 2024-08-04 18:05:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mindig is érdekes helynek tartotta a különféle fogadókat. Italt mérnek és ételt adnak, férfiak és nők kínálják mindenféle szolgálataikat annak, akinek arra szüksége van, és meg is tudja fizetni. A Pegazust is ilyennek képzeli, de azért-vagy épp ezért- fürkésző tekintete mohón issza be a hely látványát ahogy belép. Becsukja maga mögött az ajtót, és sebes léptekkel a pulthoz indul.
Még menet közben megerősítést nyer azon előbbi megállapítása, hogy a városban nem sok aprónép -törpe, tündér, gnóm- fordulhat meg, hiszen a pult és az amellett álló székek kényelmetlenül magasak voltak számára. *
- Üdvözlöm! *-szólal meg kissé dallamos hangon a pulthoz érve, miközben lábujjhegyre állva megkapaszkodik a söntés lapjában.-* Kérek szépen egy bögre áfonyateát! Egy kis kanál mézzel. Köszönöm!
*Tarsolyához nyúl, és amíg a pultos a vízért megy, érméket vesz elő. Amikor az visszaér, leszurkolja a 6 aranyat, amiért a kezébe kerül egy bögre, benne a Gyümölcstea, amire vágyik.
Bár a bögre süti az ujjait, lassú és óvatos léptekkel indul meg egy üres hely felé. Ott az asztalra rakja az italt, és maga is helyet foglal. Kicsit megfújja és megdörgöli ujjait, eközben nézelődik. Mikor elmúlik a forró bögre emléke a bőréről, ismét a tarsolyába nyúl, és ezúttal egy apró mérőszalagot vesz ki belőle. Semmivel sem törődve méri le a bögre szélességét és magasságát, fejben számol kicsit, majd orrhangon felhorkant.*
- Aha! *-elvigyorodik-* Tudtam, hogy kisebb, mint kéne..!
*Régi fogadós trükk. Legyint, elrakja a mérőszalagot és maga elé húzza a jegyzeteit tartalmazó könyvét, abba lapoz bele, amíg teája ihatóvá nem hűl.*
Még menet közben megerősítést nyer azon előbbi megállapítása, hogy a városban nem sok aprónép -törpe, tündér, gnóm- fordulhat meg, hiszen a pult és az amellett álló székek kényelmetlenül magasak voltak számára. *
- Üdvözlöm! *-szólal meg kissé dallamos hangon a pulthoz érve, miközben lábujjhegyre állva megkapaszkodik a söntés lapjában.-* Kérek szépen egy bögre áfonyateát! Egy kis kanál mézzel. Köszönöm!
*Tarsolyához nyúl, és amíg a pultos a vízért megy, érméket vesz elő. Amikor az visszaér, leszurkolja a 6 aranyat, amiért a kezébe kerül egy bögre, benne a Gyümölcstea, amire vágyik.
Bár a bögre süti az ujjait, lassú és óvatos léptekkel indul meg egy üres hely felé. Ott az asztalra rakja az italt, és maga is helyet foglal. Kicsit megfújja és megdörgöli ujjait, eközben nézelődik. Mikor elmúlik a forró bögre emléke a bőréről, ismét a tarsolyába nyúl, és ezúttal egy apró mérőszalagot vesz ki belőle. Semmivel sem törődve méri le a bögre szélességét és magasságát, fejben számol kicsit, majd orrhangon felhorkant.*- Aha! *-elvigyorodik-* Tudtam, hogy kisebb, mint kéne..!
*Régi fogadós trükk. Legyint, elrakja a mérőszalagot és maga elé húzza a jegyzeteit tartalmazó könyvét, abba lapoz bele, amíg teája ihatóvá nem hűl.*
4917. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-03 23:49:39
Üzenet elküldve: 2024-08-03 23:49:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Merre tovább?//
*Megszokta már, hogy Zeekx képes meglepetéseket okozni neki, így a tőle érkező kérdéseken, amelyek meglepik, úgy igazából meg sem lepődik már, hiába teljesen magáról értetődő számára a válasz.*
- Számtalan jele vannak ennek. Például a szemeim színe. *mondja először.* Sem nem szürkék, sem nem kékek, de egy kicsit szürkék is, meg kékek is. Ez például biztosan utal arra, hogy engem jobban át tudna járni a mágia, mint másokat.
*Sejti persze, hogy ez így elég sovány magyarázat, és nem feltétlen fogja vele meggyőzni a másikat, igaz nem is feltétlenül az a célja, hogy Zeekxet, vagy akár saját magát meggyőzze arról, hogy valójában mágusnak született. Utóbbivá válni nyilván legalább annyira strapás és fárasztó, mint amihez neki szinte biztos, hogy nem lenne túl nagy kedve. Más kérdés viszont, hogy biztos benne, hogy felszabadító érzés lehet, hogyha tudja azt, hogy más erőket is használni lehet képes a túlélésért folytatott harcban, mint önmaga ügyessége, ereje meg a gyorsasága. Persze, varázslatok létrehozásához nyilván ezekre is szükség van, mégis mindig úgy gondolt a mágiára, mint valamire ami nem a testből fakad, hanem valahonnan azon túlról, hogy olyan mint a szellemek, akik úgy vannak itt, hogy közben máshol is vannak, pont az adja az erejüket, hogy részei ennek a világnak, mégis közben felette is állnak.*
- Nem a színben magában van a lényeg, hanem, hogy nem mondható meg pontosan, hogy milyen. Nem egyértelműen szürke, vagy kék. *pontosít kicsit.*
- De amúgy meg a szellemek is tudják azt, hogy kiből lehetne mágus. A banya beszélt velük a legtöbbet, ők pedig mondták neki, de, ha sosem mondják, akkor is fel lehet ismerni a hajlamot más jelekből is. Például a jócsontok, amiket már gyerekként is használtam. Többször szoktam értelmezhető szimbólumot kapni, mint mások, és könnyebben meg is találom a megfelelő jelentésüket.
*Arra persze már nem tér ki, hogy a csontok értelmezése sokszor eléggé önkényes, a pillanatnyi benyomásokon is múlhat, valamint akár azon is, hogy használójuk konkrét kérdésre keresi-e a választ, vagy csak teljesen véletlenszerűen szeretne belepillantani a jövőbe.*
- De a szellemek amúgy szeszélyesek. Nem mindig úgy gondolkodnak, mint mi, és ki tudja, hogy kit miért szeretnek. *teszi még hozzá, aztán bár nem akarja minden áron lezárni a témát, ha Zeekxnek még kérdése lenne, de az most is általában fontosabb dolgoknál, a most éppen fontosak kezdik el jobban foglalkoztatni.*
- Ihatunk még itt is kicsit, meg akár én is alhatok itt, mindegy. *mondja, és furcsállja, kicsit, hogy ez a lehetőség eddig benne valahogy fel sem merült.*
- A tyúkok kibírják, ha legközelebb csak reggel kapnak enni. És lehet egyszerűbb is lenne maradni, mint elmenni hozzám. *gondolkodik el ezen kicsit, bár természetesen egy kis sétát sem utasítana vissza a saját hazáig.*
- Nem tudom, hogy megy ez. Gondolom, ha már kivettél egy szobát, azt viszel be oda, akit akarsz.
*Mindenképpen ezt tartja logikusnak, de ettől még nem biztos, hogy valóban így is van, végtére is Arthenior azért egy párszor már meg tudta lepni azóta, hogy itt él.*
*Megszokta már, hogy Zeekx képes meglepetéseket okozni neki, így a tőle érkező kérdéseken, amelyek meglepik, úgy igazából meg sem lepődik már, hiába teljesen magáról értetődő számára a válasz.*
- Számtalan jele vannak ennek. Például a szemeim színe. *mondja először.* Sem nem szürkék, sem nem kékek, de egy kicsit szürkék is, meg kékek is. Ez például biztosan utal arra, hogy engem jobban át tudna járni a mágia, mint másokat.
*Sejti persze, hogy ez így elég sovány magyarázat, és nem feltétlen fogja vele meggyőzni a másikat, igaz nem is feltétlenül az a célja, hogy Zeekxet, vagy akár saját magát meggyőzze arról, hogy valójában mágusnak született. Utóbbivá válni nyilván legalább annyira strapás és fárasztó, mint amihez neki szinte biztos, hogy nem lenne túl nagy kedve. Más kérdés viszont, hogy biztos benne, hogy felszabadító érzés lehet, hogyha tudja azt, hogy más erőket is használni lehet képes a túlélésért folytatott harcban, mint önmaga ügyessége, ereje meg a gyorsasága. Persze, varázslatok létrehozásához nyilván ezekre is szükség van, mégis mindig úgy gondolt a mágiára, mint valamire ami nem a testből fakad, hanem valahonnan azon túlról, hogy olyan mint a szellemek, akik úgy vannak itt, hogy közben máshol is vannak, pont az adja az erejüket, hogy részei ennek a világnak, mégis közben felette is állnak.*
- Nem a színben magában van a lényeg, hanem, hogy nem mondható meg pontosan, hogy milyen. Nem egyértelműen szürke, vagy kék. *pontosít kicsit.*
- De amúgy meg a szellemek is tudják azt, hogy kiből lehetne mágus. A banya beszélt velük a legtöbbet, ők pedig mondták neki, de, ha sosem mondják, akkor is fel lehet ismerni a hajlamot más jelekből is. Például a jócsontok, amiket már gyerekként is használtam. Többször szoktam értelmezhető szimbólumot kapni, mint mások, és könnyebben meg is találom a megfelelő jelentésüket.
*Arra persze már nem tér ki, hogy a csontok értelmezése sokszor eléggé önkényes, a pillanatnyi benyomásokon is múlhat, valamint akár azon is, hogy használójuk konkrét kérdésre keresi-e a választ, vagy csak teljesen véletlenszerűen szeretne belepillantani a jövőbe.*
- De a szellemek amúgy szeszélyesek. Nem mindig úgy gondolkodnak, mint mi, és ki tudja, hogy kit miért szeretnek. *teszi még hozzá, aztán bár nem akarja minden áron lezárni a témát, ha Zeekxnek még kérdése lenne, de az most is általában fontosabb dolgoknál, a most éppen fontosak kezdik el jobban foglalkoztatni.*
- Ihatunk még itt is kicsit, meg akár én is alhatok itt, mindegy. *mondja, és furcsállja, kicsit, hogy ez a lehetőség eddig benne valahogy fel sem merült.*
- A tyúkok kibírják, ha legközelebb csak reggel kapnak enni. És lehet egyszerűbb is lenne maradni, mint elmenni hozzám. *gondolkodik el ezen kicsit, bár természetesen egy kis sétát sem utasítana vissza a saját hazáig.*
- Nem tudom, hogy megy ez. Gondolom, ha már kivettél egy szobát, azt viszel be oda, akit akarsz.
*Mindenképpen ezt tartja logikusnak, de ettől még nem biztos, hogy valóban így is van, végtére is Arthenior azért egy párszor már meg tudta lepni azóta, hogy itt él.*
4916. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-29 10:09:22
Üzenet elküldve: 2024-07-29 10:09:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Alvó emlékek//
* Nagyjából. Ez a szó, csak úgy visszhangzik a fejében. Mi mást mondhatna erre? Csak mosolyog a kérdésre, és reméli, hogy beelégszik ennyivel, és nem feszegeti eme kétes kérdéseket. *
- Sosem lehetünk eléggé elővigyázatosak. Hagyjunk meg néhány titkot magunknak, ami azzá tesz, amik vagyunk.
* Kacsint a lány felé. Próbálja a titokzatosság látványát fenntartani a lánnyal szemben. Bár azt még nem tudja mi célból. *
- Bizony! * Megveregeti mellkasát, mintha tudna valamit az asztalra rakni, holott, még ha emlékein a hatalmas lyukak nem lennének, még akkor sem tudna ilyen egetrengető történeteket mesélni. Legalábbis ezt gondolja magáról. * Lehetséges, ám mintha hallottam volna pár érdekes történést a közelmúltban. Valami sárváros vagy mi? Gondoltam besegítek, de mire ideértem már be is fejezték.
* Kicsit lesüti a szemeit. Mintha az évszázad lehetőségéről maradt le. Bár jobb is, hogy kihagyta. Az ottaniak biztos felnégyelték volna, még mielőtt beléphetett volna a városrészre. *
- Persze a békeidők fontosak. Nem kívánok én háborút, csak, hogy kalandvágy utáni szomjúságom enyhítsem! Csak tudod! Ha sokáig ülök a seggemen semmit sem csinálva, elunom magam. Kell valami, amivel elfoglalhatom magam vagy megőrülök!
* Persze ez nem a teljes igazság. Csak nem szeretne beszámolni arról, hogy már egy ideje érzi, hogy valaki figyeli. Aztán, hogy ez igaz azt ő maga nem tudhatja, csak sejtheti. *
- Haszontalan, mi? * Elmosolyodik eme kijelentésre. Elvégre nem vitatkozhat egy nővel, hogy mit csinálnak a nők! * Én ezt sajnos nem tudom alátámasztani, de igazad lehet!
* A családi vagyon hallatán megemeli szemöldökét. Biztos valami nemesi család sarjába botlott. Aztán, hogy ez egy alaptalan hazugság Derk fejében meg sem fordul. Elvégre a lány vonásai egyenest származhatnak nemesi oldalról is.
Mikor saját munkájáról érdeklődik, először mutatóujjával int párat. *
- Ugyan! Kalandornak lenni egy életre szól! * Kivéve persze, ha visszavonul az illető, de az már más kérdés. * Még nem gondolkodtam ilyen dolgokon. De megeshet, hogy a közeljövőben nekivágok valami új mesterségnek.
* Nagyjából. Ez a szó, csak úgy visszhangzik a fejében. Mi mást mondhatna erre? Csak mosolyog a kérdésre, és reméli, hogy beelégszik ennyivel, és nem feszegeti eme kétes kérdéseket. *
- Sosem lehetünk eléggé elővigyázatosak. Hagyjunk meg néhány titkot magunknak, ami azzá tesz, amik vagyunk.
* Kacsint a lány felé. Próbálja a titokzatosság látványát fenntartani a lánnyal szemben. Bár azt még nem tudja mi célból. *
- Bizony! * Megveregeti mellkasát, mintha tudna valamit az asztalra rakni, holott, még ha emlékein a hatalmas lyukak nem lennének, még akkor sem tudna ilyen egetrengető történeteket mesélni. Legalábbis ezt gondolja magáról. * Lehetséges, ám mintha hallottam volna pár érdekes történést a közelmúltban. Valami sárváros vagy mi? Gondoltam besegítek, de mire ideértem már be is fejezték.
* Kicsit lesüti a szemeit. Mintha az évszázad lehetőségéről maradt le. Bár jobb is, hogy kihagyta. Az ottaniak biztos felnégyelték volna, még mielőtt beléphetett volna a városrészre. *
- Persze a békeidők fontosak. Nem kívánok én háborút, csak, hogy kalandvágy utáni szomjúságom enyhítsem! Csak tudod! Ha sokáig ülök a seggemen semmit sem csinálva, elunom magam. Kell valami, amivel elfoglalhatom magam vagy megőrülök!
* Persze ez nem a teljes igazság. Csak nem szeretne beszámolni arról, hogy már egy ideje érzi, hogy valaki figyeli. Aztán, hogy ez igaz azt ő maga nem tudhatja, csak sejtheti. *
- Haszontalan, mi? * Elmosolyodik eme kijelentésre. Elvégre nem vitatkozhat egy nővel, hogy mit csinálnak a nők! * Én ezt sajnos nem tudom alátámasztani, de igazad lehet!
* A családi vagyon hallatán megemeli szemöldökét. Biztos valami nemesi család sarjába botlott. Aztán, hogy ez egy alaptalan hazugság Derk fejében meg sem fordul. Elvégre a lány vonásai egyenest származhatnak nemesi oldalról is.
Mikor saját munkájáról érdeklődik, először mutatóujjával int párat. *
- Ugyan! Kalandornak lenni egy életre szól! * Kivéve persze, ha visszavonul az illető, de az már más kérdés. * Még nem gondolkodtam ilyen dolgokon. De megeshet, hogy a közeljövőben nekivágok valami új mesterségnek.
4915. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-28 19:34:47
Üzenet elküldve: 2024-07-28 19:34:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Alvó emlékek//
*Finoman felvonja szemöldökét a nem túl egyértelmű válaszra.*
- Nagyjából? *kérdez vissza, s villan valamiféle gyanakvás a tekintetében. A bizonytalanságot és a lódítást hamar kiszagolja, valószínűleg mert utóbbival gyakran él maga is. Maradjunk annyiban, hogy az őszinte pillanatait nehezebb volna összeszámlálni.* - Nem hangzik túl magabiztos válasznak.
*A tolvaj tagadhatatlanul kíváncsi alkat, szeret vájkálni az amúgy idegenek számára túl személyesnek titulált dolgokban, elvégre minden apró információ hasznos lehet egy emberről. Sohasem lehet tudni, mikor húzhat belőle hasznot.*
- Ó, egy kalandor *hangja valahogy úgy csendül, mint mikor egy kisfiú épp előadja egy felnőttnek, hogy hősnek készül.* - Hát nem ígérhetem, hogy itt nem fog elfogni az unalom, az utóbbi évek az isteneknek hála viszonylag békésen teltek. Bár nem szeretnék belerondítani az álmaidba, de remélem ez egy darabig így is marad.
*Ha valaki, hát Ysanne sok mindenen keresztülment ezen zavaros idők alatt, az unalom egyáltalán nem jellemezte ezeket az éveket. Bár tagadhatatlanul furcsa ez a nyugalom, most igyekszik kiélvezni.*
- Ugyan Derk, a hölgyek mindig céltalanul lézengenek a piacon. Nézelődünk és haszontalan kacatokat vásárolgatunk.
*Bár nyilván mostani ottlétének nem ez volt az oka, de valahol őszintén beszél, elvégre hajlamos szórni a pénzt.
A tippen halkan kuncogni kezd. No nem azért, mert olyannyira elrugaszkodott elképzelés lenne, de belegondolt, valójában arany és áru gazdát cserél munkálkodása nyomán, azt pedig akár már kereskedésnek is lehetne nevezni. *
- Bár hízelgő feltételezés, de nem vagyok kufár. *kortyol bele a borocskába majd hüvelykjével letörli a nedű maradékát az ajkáról.*
- Valójában nem igazán foglalkozom semmivel, legfeljebb csak költöm a családi vagyont. *áll elő megszokott hazugságával származását illetően. Persze volt idő, mikor valóban nemesnek nevezhette magát, de az a szabadságával együtt szállt sírba, mikor a Krenkataurba vitték.*
- És te mivel foglalatoskodsz a nagy kalandozáson kívül?
*Finoman felvonja szemöldökét a nem túl egyértelmű válaszra.*
- Nagyjából? *kérdez vissza, s villan valamiféle gyanakvás a tekintetében. A bizonytalanságot és a lódítást hamar kiszagolja, valószínűleg mert utóbbival gyakran él maga is. Maradjunk annyiban, hogy az őszinte pillanatait nehezebb volna összeszámlálni.* - Nem hangzik túl magabiztos válasznak.
*A tolvaj tagadhatatlanul kíváncsi alkat, szeret vájkálni az amúgy idegenek számára túl személyesnek titulált dolgokban, elvégre minden apró információ hasznos lehet egy emberről. Sohasem lehet tudni, mikor húzhat belőle hasznot.*
- Ó, egy kalandor *hangja valahogy úgy csendül, mint mikor egy kisfiú épp előadja egy felnőttnek, hogy hősnek készül.* - Hát nem ígérhetem, hogy itt nem fog elfogni az unalom, az utóbbi évek az isteneknek hála viszonylag békésen teltek. Bár nem szeretnék belerondítani az álmaidba, de remélem ez egy darabig így is marad.
*Ha valaki, hát Ysanne sok mindenen keresztülment ezen zavaros idők alatt, az unalom egyáltalán nem jellemezte ezeket az éveket. Bár tagadhatatlanul furcsa ez a nyugalom, most igyekszik kiélvezni.*
- Ugyan Derk, a hölgyek mindig céltalanul lézengenek a piacon. Nézelődünk és haszontalan kacatokat vásárolgatunk.
*Bár nyilván mostani ottlétének nem ez volt az oka, de valahol őszintén beszél, elvégre hajlamos szórni a pénzt.
A tippen halkan kuncogni kezd. No nem azért, mert olyannyira elrugaszkodott elképzelés lenne, de belegondolt, valójában arany és áru gazdát cserél munkálkodása nyomán, azt pedig akár már kereskedésnek is lehetne nevezni. *
- Bár hízelgő feltételezés, de nem vagyok kufár. *kortyol bele a borocskába majd hüvelykjével letörli a nedű maradékát az ajkáról.*
- Valójában nem igazán foglalkozom semmivel, legfeljebb csak költöm a családi vagyont. *áll elő megszokott hazugságával származását illetően. Persze volt idő, mikor valóban nemesnek nevezhette magát, de az a szabadságával együtt szállt sírba, mikor a Krenkataurba vitték.*
- És te mivel foglalatoskodsz a nagy kalandozáson kívül?
4914. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-25 12:51:32
Üzenet elküldve: 2024-07-25 12:51:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Belép a Pegazusba, szokásához híven rávigyorog a bent lévőkre és a csaposra.*
- Csodás napot kívánok! *-köszönti őket, majd a pulthoz indul, hüvelykujjait hányaveti, mégis büszke módon akasztva vadonatúj, és teli hátizsákjának szíjába.-* Kérhetek egy tányér meleg ételt? Tudod, a hús nélkülit.
*Előhúzza erszényét, abban még csilingel pár arany. Kiszámolja a 13 aranyat, amit a tányér Főtt ételért kell fizetni, és a pultra helyezi őket. Ezután ismét a legközelebbi asztalhoz ül, hátizsákját az asztal alá teszi, hogy lehetőleg senki se vethessen rá szemet. Ismeri ő a tolvajokat, ismeri bizony!
Hamarosan megkapja a tányért is, amiben egy nagy halom főtt bab van, valamilyen zöldséges szószban; répát, hagymát, fokhagymát és valami zöldet lát még benne. A ragut egy jókora adag kockára vágott főtt krumplira borították rá. Az étel látványától elvigyorodik, és a fogadósra pislant.*
- Köszönöm! Nagyon jó illata van.
*Majd a kanálért nyúl, és enni kezd. Közben persze hegyezi a fülét, hátha meghall valamit.
És még mit hall! Már megint az a pletyka a Szántóföldi állatokról.. Vadászlaki rém, így emlegetik azt a valamit, ami gyilkolja őket. Látszólag oda sem figyelve keveri kicsit össze a krumplit a babraguval, majd újabb falatot vesz belőle a kanalára. Azt mondják, hogy van ott valami pénz is.. jutalom annak, aki a végére jár a dolognak. Egy pillanatra megáll a kezében a kanál, ujjai szinte lezsibbadnak. Ohó! Pénz? Az érdekli! Hiszen most költött el belőle egy csinos rakással, sosem árt belőle egy kis extra.. Hümm, hümm. Szántóföldek, Vadászlak. Tudja hogy merre van, persze, hogy tudja.. Hisz nincs az olyan messze az apja tanyájától.
A kanál kicsit talán felgyorsul a kezében, ahogy sietni kezd az evéssel. Végre! Valami történik! A lehető leggyorsabban igyekszik befejezni az ebédjét, sietségében még a tányérját is az asztalon hagyja. Vállára kanyarítja hátizsákját benne apró kincseivel, búcsút int a csaposnak, „majd jövök!”, mondja még, és már ki is viharzik az ajtón.*
- Csodás napot kívánok! *-köszönti őket, majd a pulthoz indul, hüvelykujjait hányaveti, mégis büszke módon akasztva vadonatúj, és teli hátizsákjának szíjába.-* Kérhetek egy tányér meleg ételt? Tudod, a hús nélkülit.
*Előhúzza erszényét, abban még csilingel pár arany. Kiszámolja a 13 aranyat, amit a tányér Főtt ételért kell fizetni, és a pultra helyezi őket.
Ezután ismét a legközelebbi asztalhoz ül, hátizsákját az asztal alá teszi, hogy lehetőleg senki se vethessen rá szemet. Ismeri ő a tolvajokat, ismeri bizony! Hamarosan megkapja a tányért is, amiben egy nagy halom főtt bab van, valamilyen zöldséges szószban; répát, hagymát, fokhagymát és valami zöldet lát még benne. A ragut egy jókora adag kockára vágott főtt krumplira borították rá. Az étel látványától elvigyorodik, és a fogadósra pislant.*
- Köszönöm! Nagyon jó illata van.
*Majd a kanálért nyúl, és enni kezd. Közben persze hegyezi a fülét, hátha meghall valamit.
És még mit hall! Már megint az a pletyka a Szántóföldi állatokról.. Vadászlaki rém, így emlegetik azt a valamit, ami gyilkolja őket. Látszólag oda sem figyelve keveri kicsit össze a krumplit a babraguval, majd újabb falatot vesz belőle a kanalára. Azt mondják, hogy van ott valami pénz is.. jutalom annak, aki a végére jár a dolognak. Egy pillanatra megáll a kezében a kanál, ujjai szinte lezsibbadnak. Ohó! Pénz? Az érdekli! Hiszen most költött el belőle egy csinos rakással, sosem árt belőle egy kis extra.. Hümm, hümm. Szántóföldek, Vadászlak. Tudja hogy merre van, persze, hogy tudja.. Hisz nincs az olyan messze az apja tanyájától.
A kanál kicsit talán felgyorsul a kezében, ahogy sietni kezd az evéssel. Végre! Valami történik! A lehető leggyorsabban igyekszik befejezni az ebédjét, sietségében még a tányérját is az asztalon hagyja. Vállára kanyarítja hátizsákját benne apró kincseivel, búcsút int a csaposnak, „majd jövök!”, mondja még, és már ki is viharzik az ajtón.*
4913. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-23 09:39:11
Üzenet elküldve: 2024-07-23 09:39:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Elfogy a puliszka, az utolsó darab pörkölt diót rágcsálja. Ujjai között forgatja a kanalat, néha találomra húz egy vonalat a tányér alján maradt sárgás keményítőrétegbe.
Unatkozik.
A Pegazusban szinte alig van most forgalom, nincs kilátás semmilyen mellékes keresetre így itt. Ráadásul nem lenne rossz, ha pár aranynál többet tudna zsebre vágni. Persze bármikor elmehetne dolgozni is, de ettől a gondolattól szinte a hideg is kirázza. Nem… Ha lovak patáját akarná dzsuvázni, maradhatott volna otthon, a szülei tanyáján. Azok úgy is marasztalni próbálták, mikor összefogta a cókmókját pár évvel ezelőtt.
Feláll, a szék lába csak alig, vagy még annyira se nyikordul meg alatta. Tenyerére veszi a kiürült tányért, és visszaviszi a pulthoz. Tudja, hogy erre nem lenne szükség, de hát iszonyatosan ráér.*
- Köszönöm! Finom volt. *-teszi a tányért a pultra-* Forgalmas napot!
*Még odakacsint a fogadósnak búcsúzóul, majd sarkon fordul, és az ajtó felé indul. Fogalma sincs még, hogy hova fog menni. Az az egy tuti: minden jobb annál, mint ülni a fenekén, és nézni ahogy a pók szövi a hálót a plafon alatt.*
Unatkozik.
A Pegazusban szinte alig van most forgalom, nincs kilátás semmilyen mellékes keresetre így itt. Ráadásul nem lenne rossz, ha pár aranynál többet tudna zsebre vágni. Persze bármikor elmehetne dolgozni is, de ettől a gondolattól szinte a hideg is kirázza. Nem… Ha lovak patáját akarná dzsuvázni, maradhatott volna otthon, a szülei tanyáján. Azok úgy is marasztalni próbálták, mikor összefogta a cókmókját pár évvel ezelőtt.
Feláll, a szék lába csak alig, vagy még annyira se nyikordul meg alatta. Tenyerére veszi a kiürült tányért, és visszaviszi a pulthoz. Tudja, hogy erre nem lenne szükség, de hát iszonyatosan ráér.*
- Köszönöm! Finom volt. *-teszi a tányért a pultra-* Forgalmas napot!
*Még odakacsint a fogadósnak búcsúzóul, majd sarkon fordul, és az ajtó felé indul. Fogalma sincs még, hogy hova fog menni. Az az egy tuti: minden jobb annál, mint ülni a fenekén, és nézni ahogy a pók szövi a hálót a plafon alatt.*
4912. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-22 16:58:37
Üzenet elküldve: 2024-07-22 16:58:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
//Zárás//
*Zeekx megérti és szereti mikor valaki másképp gondolkozik mint ő. Sőt, kimondottan extrém mértékig megértő ezzel kapcsolatban. Hogy Ari nem tudja átérezni azok gondolkodását akik félnek az ismeretlentől és a változástól azzal sincs semmi baj. Főleg mert ahogy a lányt megismerte úgy gondolja az ő esetében ebből a meg nem értésből nem következik elutasítás. Ahogy elbeszélgettek mindenféle témákról meztelen festményekről, mocsári trollokról, vándorlásról vagy letelepedésről vagy a Piritanes-i politikai helyzetről szépen eltelt közben az idő. Adi távozóra is fogja.*
-Örültem én is. Engem is legnagyobb eséllyel itt tudsz megtalálni ha szeretnél vagy a piacon ha prédikálok.
*Int felé. Kedves közvetlen lélek. Újabb érv, hogy jó dolog idegeneket megismerni.*
//Merre tovább?//
*Ari szavaira ő megint csak a fejét rázza.*
-Nálunk se tanítottak akárkit. Vigyáztak a titkaikra. De nálatok hogyan tudták megmondani, hogy neked van tehetséged hozzá ha nincsenek mágusaitok?
*Nem is tud a fiú elképzelni egy ork mágust. Az is csúcsos kalapot hordana és szakállas lenne? Jó kérdés. Milyen egy szakállas ork? Nem is emlékszik látott-e már olyat. De ha Ari mágussá válna akkor ő csúcsos kalapot még tudna is szerezni, de szakálla honnan lenne? Megrohanják a kis pap elméjét a kérdések, de a lánytól is kap párat. Ari szokásához híven nem bonyolítja túl a dolgokat. Zeekx-nek pedig ez még mindig tökéletesen megfelel.*
-Van egy szobám itt a fogadóban, de szívesen innék még veled.
*Mondta is, hogy fent van a könyv amibe belekezdett. Viszont az ilyen ajánlatokat sosem szokta kihagyni. Főleg ha Ari-ról van szó.*
//Zárás//
*Zeekx megérti és szereti mikor valaki másképp gondolkozik mint ő. Sőt, kimondottan extrém mértékig megértő ezzel kapcsolatban. Hogy Ari nem tudja átérezni azok gondolkodását akik félnek az ismeretlentől és a változástól azzal sincs semmi baj. Főleg mert ahogy a lányt megismerte úgy gondolja az ő esetében ebből a meg nem értésből nem következik elutasítás. Ahogy elbeszélgettek mindenféle témákról meztelen festményekről, mocsári trollokról, vándorlásról vagy letelepedésről vagy a Piritanes-i politikai helyzetről szépen eltelt közben az idő. Adi távozóra is fogja.*
-Örültem én is. Engem is legnagyobb eséllyel itt tudsz megtalálni ha szeretnél vagy a piacon ha prédikálok.
*Int felé. Kedves közvetlen lélek. Újabb érv, hogy jó dolog idegeneket megismerni.*
//Merre tovább?//
*Ari szavaira ő megint csak a fejét rázza.*
-Nálunk se tanítottak akárkit. Vigyáztak a titkaikra. De nálatok hogyan tudták megmondani, hogy neked van tehetséged hozzá ha nincsenek mágusaitok?
*Nem is tud a fiú elképzelni egy ork mágust. Az is csúcsos kalapot hordana és szakállas lenne? Jó kérdés. Milyen egy szakállas ork? Nem is emlékszik látott-e már olyat. De ha Ari mágussá válna akkor ő csúcsos kalapot még tudna is szerezni, de szakálla honnan lenne? Megrohanják a kis pap elméjét a kérdések, de a lánytól is kap párat. Ari szokásához híven nem bonyolítja túl a dolgokat. Zeekx-nek pedig ez még mindig tökéletesen megfelel.*
-Van egy szobám itt a fogadóban, de szívesen innék még veled.
*Mondta is, hogy fent van a könyv amibe belekezdett. Viszont az ilyen ajánlatokat sosem szokta kihagyni. Főleg ha Ari-ról van szó.*
4911. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-22 16:17:10
Üzenet elküldve: 2024-07-22 16:17:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Szokatlan csoport //
//Zárás//
- Győzd meg a bátortalant Ari, de ahhoz ki kell csalogatnod a csigaházából. És ez az erőlködés nem mindig ér fel az eredménnyel.
*Egyáltalán nem gondolta, hogy ezen az napon egy politikai konfliktuson, ráadásul egy igen bonyodalmason, és, ha megnézi a téteket, hatalmason fog morfondírozni; ez még az artheniori lázadások mércéjét is meghaladja. Hálás a lehetőségért, de őszintén szólva örül kicsit belül, hogy nem jutnak sokra vele. Noha nem a morális feketeség miatt, hanem mert ez a probléma jóval a fején túl van, és ha igazak Zeeksz szavai, akkor jobban tesz ha megmarad tudatlanságának buborékjában, s elfelejti ezt az estét. Ugyanis már este van! Este, ahogy kikukkant az egyik ablakból, és zsibbadt lábain érzi az eltelt idő nagyságát. Hogy jöhetett az el ilyen hamar! Mikorra fog visszaérni, aludni fognak már? Ugye nem lesznek dühösek? Reméli hogy nem...*
- Agyő, akkor! *Áll fel utoljára, köpenyét a kinti útra megigazítva és csuklyáját fejére húzva.* - Az ajánlatot elfogadom, remélem Zeekszel együtt foglak látni. Viszlát! *Egy rövidet meghajol, mintegy tisztelet és ezen órák szelektív memóriájának vésésébe jeleként, s az ajtó felé veszi az irányt. Még lehet hallani, ahogy mormol magában egy sor:*
- Tüzet kéne raknom a kezemre, elég sötét van már itt is... *Nyílik, majd záródik a faajtó, s Adoaver már a város kapu nélküli kijárata felé is tart.*
//Zárás//
- Győzd meg a bátortalant Ari, de ahhoz ki kell csalogatnod a csigaházából. És ez az erőlködés nem mindig ér fel az eredménnyel.
*Egyáltalán nem gondolta, hogy ezen az napon egy politikai konfliktuson, ráadásul egy igen bonyodalmason, és, ha megnézi a téteket, hatalmason fog morfondírozni; ez még az artheniori lázadások mércéjét is meghaladja. Hálás a lehetőségért, de őszintén szólva örül kicsit belül, hogy nem jutnak sokra vele. Noha nem a morális feketeség miatt, hanem mert ez a probléma jóval a fején túl van, és ha igazak Zeeksz szavai, akkor jobban tesz ha megmarad tudatlanságának buborékjában, s elfelejti ezt az estét. Ugyanis már este van! Este, ahogy kikukkant az egyik ablakból, és zsibbadt lábain érzi az eltelt idő nagyságát. Hogy jöhetett az el ilyen hamar! Mikorra fog visszaérni, aludni fognak már? Ugye nem lesznek dühösek? Reméli hogy nem...*
- Agyő, akkor! *Áll fel utoljára, köpenyét a kinti útra megigazítva és csuklyáját fejére húzva.* - Az ajánlatot elfogadom, remélem Zeekszel együtt foglak látni. Viszlát! *Egy rövidet meghajol, mintegy tisztelet és ezen órák szelektív memóriájának vésésébe jeleként, s az ajtó felé veszi az irányt. Még lehet hallani, ahogy mormol magában egy sor:*
- Tüzet kéne raknom a kezemre, elég sötét van már itt is... *Nyílik, majd záródik a faajtó, s Adoaver már a város kapu nélküli kijárata felé is tart.*
4910. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-22 12:22:10
Üzenet elküldve: 2024-07-22 12:22:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Szája sarkában még ott van korábbi mosolyának árnyéka, amikor belép a fogadóba. Ez a mosoly-maradék húzódik most szélesebbre, ahogy beleszippant a Pegazus szagába: a fáklya- és kályhafüst kormossága keveredik a sör savanyú aromájával, amit az ételek illata von zárójelbe. Imádja ezt a helyet. Több okból is.*
- Adj'isten! *-köszön hangosan a bent lévőknek és persze a fogadósnak, miközben elindul balra, a pult felé. Ott aztán megáll, ujjhegyeit megtámasztja a söntés peremén, és a fogadósra vigyorog.-* Kérek szépen egy tányér puliszkát! És ha van... tennél rá egy marék pörkölt diót is, kérlek?
* Mikor megkapja a Puliszkát, leszurkolja érte az övén lógó tarsolyából az 5 aranyat. Bal tenyerére veszi a fatányért. jobbjába fogja a kanalat, és hálásan a fogadósra mosolyog.*
- Köszönöm szépen! *-mondja, majd sarkon fordulva a legközelebbi üres asztalhoz ül. Nem, nem a sarokba, nem a legtávolabbihoz, nem oda, ahol a fáklyák fénye valamennyire félhomályban hagyhatná. A legközelebbihez. Hogy máshogy hallhatná, hogy ki-mit rendel? Hogy láthatná, hogy honnan veszi elő a pénzét, és hová rakja vissza a bugyellárisát? Nem, nem. A sarkokat és sötét asztalokat használják csak az orvgyilkosok és a házasságtörők. Maga elé húzza a tányért, kanalára vesz egy falat puliszkát, majd a szájába tömi azt. Halkan, elégedetten hümment, és amíg reggelijét fogyasztja, lustán nézelődik.*
- Adj'isten! *-köszön hangosan a bent lévőknek és persze a fogadósnak, miközben elindul balra, a pult felé. Ott aztán megáll, ujjhegyeit megtámasztja a söntés peremén, és a fogadósra vigyorog.-* Kérek szépen egy tányér puliszkát! És ha van... tennél rá egy marék pörkölt diót is, kérlek?
* Mikor megkapja a Puliszkát, leszurkolja érte az övén lógó tarsolyából az 5 aranyat.
Bal tenyerére veszi a fatányért. jobbjába fogja a kanalat, és hálásan a fogadósra mosolyog.*- Köszönöm szépen! *-mondja, majd sarkon fordulva a legközelebbi üres asztalhoz ül. Nem, nem a sarokba, nem a legtávolabbihoz, nem oda, ahol a fáklyák fénye valamennyire félhomályban hagyhatná. A legközelebbihez. Hogy máshogy hallhatná, hogy ki-mit rendel? Hogy láthatná, hogy honnan veszi elő a pénzét, és hová rakja vissza a bugyellárisát? Nem, nem. A sarkokat és sötét asztalokat használják csak az orvgyilkosok és a házasságtörők. Maga elé húzza a tányért, kanalára vesz egy falat puliszkát, majd a szájába tömi azt. Halkan, elégedetten hümment, és amíg reggelijét fogyasztja, lustán nézelődik.*
4909. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-22 10:44:15
Üzenet elküldve: 2024-07-22 10:44:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Alvó emlékek//
* Hirtelen azt sem tudja, hogy merre van Wegtoren. Ezt mondjuk se nem hangoztatja, se nem gondolkodik rajta sokat. Egy biztos, létezik. Más nem annyira fontos most. Északról Lihanech jut eszébe. Megfordult már egyszer az utcáin, de mint minden másik látogatása, ez is csak kételyt ébresztett benne. Viszont nem szeretné sokáig húzni ezt a témát, mert még a végén belegabalyodik saját halóiba. *
- Nagyjából igen.
* Inkább egy felszínes hazugsággal lezárja a kis játékot. Mostantól inkább Lihanechinek állítja magát amíg nem tud többet. A következő kérdésre kicsit elmereng. *
- Talán egy jó kaland? Nagyon unalmas volt a közelmúlt. Gondoltam keresek valami izgalmat. Na meg persze kitalálni, hogy valójában mire szánt engem a sors. Elvégre ezt a várost, mintha csak vonzanák az események!
* Iszik az italából, közben fejben visszaemlékszik utastársa szavaira. Ha jól emlékszik nemrég lehetett egy teljes negyed irtás a közelben. *
- Talán ha kimész minden terv nélkül csak lézengeni?
* Persze először még nem fordul meg a fejében, hogy csinos kis társa éppen a ruhatárát bővítené a piacon vagy egyéb, csak miután erre kicsit utalt. Így most talán még kicsit hülyének is érzi magát, hogy nem ez volt az első dolog, ami eszébe jutott.
Végig pillant a lányon, mintha a foglalkozását képes lenne leolvasnia testének valamelyik pontjáról. Elég karizmatikus személyiségnek tűnik Derk szemében. Biztos nem okozna neki gondot a kereskedés. Szépségével talán még a leghaszontalanabb dolgokat is rátudná sózni másokra. Ezeket a gondolatokat végül megpróbálja szavakba önteni. *
- Esetleg kereskedő lennél?
* Másra nemigen jut eszébe, főleg nem rosszabb. *
* Hirtelen azt sem tudja, hogy merre van Wegtoren. Ezt mondjuk se nem hangoztatja, se nem gondolkodik rajta sokat. Egy biztos, létezik. Más nem annyira fontos most. Északról Lihanech jut eszébe. Megfordult már egyszer az utcáin, de mint minden másik látogatása, ez is csak kételyt ébresztett benne. Viszont nem szeretné sokáig húzni ezt a témát, mert még a végén belegabalyodik saját halóiba. *
- Nagyjából igen.
* Inkább egy felszínes hazugsággal lezárja a kis játékot. Mostantól inkább Lihanechinek állítja magát amíg nem tud többet. A következő kérdésre kicsit elmereng. *
- Talán egy jó kaland? Nagyon unalmas volt a közelmúlt. Gondoltam keresek valami izgalmat. Na meg persze kitalálni, hogy valójában mire szánt engem a sors. Elvégre ezt a várost, mintha csak vonzanák az események!
* Iszik az italából, közben fejben visszaemlékszik utastársa szavaira. Ha jól emlékszik nemrég lehetett egy teljes negyed irtás a közelben. *
- Talán ha kimész minden terv nélkül csak lézengeni?
* Persze először még nem fordul meg a fejében, hogy csinos kis társa éppen a ruhatárát bővítené a piacon vagy egyéb, csak miután erre kicsit utalt. Így most talán még kicsit hülyének is érzi magát, hogy nem ez volt az első dolog, ami eszébe jutott.
Végig pillant a lányon, mintha a foglalkozását képes lenne leolvasnia testének valamelyik pontjáról. Elég karizmatikus személyiségnek tűnik Derk szemében. Biztos nem okozna neki gondot a kereskedés. Szépségével talán még a leghaszontalanabb dolgokat is rátudná sózni másokra. Ezeket a gondolatokat végül megpróbálja szavakba önteni. *
- Esetleg kereskedő lennél?
* Másra nemigen jut eszébe, főleg nem rosszabb. *
4908. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-19 15:42:53
Üzenet elküldve: 2024-07-19 15:42:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Alvó emlékek//
*Mondjuk, ha úgy jobban belegondol, Derk mégsem hasonlít annyira egy wegtorenire. Haja és szeme ugyan sötétebb tónusú, de a délnyugatiak jellegzetes vonásait nem fedezi fel arcán. Az ottaniak bőrét ráadásul mindig jobban megcsókolja a perzselő nap, s valahogy elsőre a jelleme sem olyan heves, mint az ottaniaknak. Aztán majd kitudja mit hoz ki belőle az ital.*
- Akkor talán északról? *próbálkozik be ismét, noha túl sok energiát nem fektet a valódi elemzésbe. Inkább csak fenn kívánja tartani asztaltársa figyelmét, tudja mennyire szeretik a férfiak, ha magukról beszélhetnek. Neki meg néhány potya itókáért cserébe igazán nem fáradtság figyelni, vagy akár színlelni.* - És mégis mi hozott Arthenior álmos kis városába?
*Mondjuk hogy mennyire álmos, azon bőszen lehetne vitatkozni. Az elmúlt évtizedet nehezen lehetne a város békésebb érájához sorolni, megannyi csapás érte élveholtaktól és istenektől kezdve a legkülönfélébb lázadásokig. Néhány viharos eseménynek személyesen is elszenvedője, néha pedig élvezője volt.*
- Mit tekintünk időhúzásnak? *mosolyodik el, mielőtt újabbat kortyolna a borból. Az íze a szokásos, még ha a tulaj cserélődött is az évek alatt, a beszállítói biztosan nem változtak, pedig ilyen borsos árak mellett igazán adhatnának valamivel minőségibb lőrét. De a Pegazus már csak ilyen.* - Egy hölgy bizonyosan nem nevezné annak a pénzszórást.
*Elvégre az ember a piacra elsősorban vásárolni jár, s Ysa is többnyire amiatt fordul meg ott. Hosszú idő óta nem próbálkozott arrafelé lopással, de mára a kényszer nagy úr lett.*
- Mit gondolsz, mivel foglalkozom? *könyököl fel az asztalra és támasztja meg arcát. Kíváncsi a másik észjárására, noha egy pillanatig nem gondolja, hogy leleplezné. Mindössze eddig egy ember volt, aki átlátott rajta, de úgy érzi, ehhez az is szükséges, hogy az illető maga is címeres szélhámos legyen. A fajtájuk valahogy felismeri egymást.*
*Mondjuk, ha úgy jobban belegondol, Derk mégsem hasonlít annyira egy wegtorenire. Haja és szeme ugyan sötétebb tónusú, de a délnyugatiak jellegzetes vonásait nem fedezi fel arcán. Az ottaniak bőrét ráadásul mindig jobban megcsókolja a perzselő nap, s valahogy elsőre a jelleme sem olyan heves, mint az ottaniaknak. Aztán majd kitudja mit hoz ki belőle az ital.*
- Akkor talán északról? *próbálkozik be ismét, noha túl sok energiát nem fektet a valódi elemzésbe. Inkább csak fenn kívánja tartani asztaltársa figyelmét, tudja mennyire szeretik a férfiak, ha magukról beszélhetnek. Neki meg néhány potya itókáért cserébe igazán nem fáradtság figyelni, vagy akár színlelni.* - És mégis mi hozott Arthenior álmos kis városába?
*Mondjuk hogy mennyire álmos, azon bőszen lehetne vitatkozni. Az elmúlt évtizedet nehezen lehetne a város békésebb érájához sorolni, megannyi csapás érte élveholtaktól és istenektől kezdve a legkülönfélébb lázadásokig. Néhány viharos eseménynek személyesen is elszenvedője, néha pedig élvezője volt.*
- Mit tekintünk időhúzásnak? *mosolyodik el, mielőtt újabbat kortyolna a borból. Az íze a szokásos, még ha a tulaj cserélődött is az évek alatt, a beszállítói biztosan nem változtak, pedig ilyen borsos árak mellett igazán adhatnának valamivel minőségibb lőrét. De a Pegazus már csak ilyen.* - Egy hölgy bizonyosan nem nevezné annak a pénzszórást.
*Elvégre az ember a piacra elsősorban vásárolni jár, s Ysa is többnyire amiatt fordul meg ott. Hosszú idő óta nem próbálkozott arrafelé lopással, de mára a kényszer nagy úr lett.*
- Mit gondolsz, mivel foglalkozom? *könyököl fel az asztalra és támasztja meg arcát. Kíváncsi a másik észjárására, noha egy pillanatig nem gondolja, hogy leleplezné. Mindössze eddig egy ember volt, aki átlátott rajta, de úgy érzi, ehhez az is szükséges, hogy az illető maga is címeres szélhámos legyen. A fajtájuk valahogy felismeri egymást.*
4907. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-16 22:51:14
Üzenet elküldve: 2024-07-16 22:51:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
//Zárás//
*Úgy tűnik, hogy van jó pár dolog, amiben nem igazán jutnak dűlőre, és úgy tűnik neki, hogy Adi és Zeekx valahogyan jobban megértik egymást, mint ő velük. Nem hiszi, hogy azért lenne ez, mert ők mind a ketten emberek és férfiak, sokkal inkább azért, mert jó eséllyel eleve másképpen állnak a világhoz, ami nem is csoda, mivel mindhárman máshonnan jöttek és más mindeneket éltek át. Puszta véletlen szerinte, hogy ennek most az a következménye, hogy éppen a két ember véleménye áll egymáshoz közel.
Bármilyen hangzatos is például, amit Adi mond az ő sörös példáját használva, nem hogy ember, de még szellem sincs, aki képes lenne meggyőzni őt arról, hogy normális dolog egész életünkben világos sört inni, csak mert félünk tőle, hogy a barna kevésbé finom nála.*
- Egy próbát akkor is megérne a dolog szerintem. Ha mégsem ízlik, ugyanúgy lehet a világost inni életünk végéig tovább. *mondja, mert ezt nem tudja magában tartani. Neki egészen egyszerűen csak így logikus.
Ezek után jön aztán el az a pillanat, amikor Adi már kissé fennkölten és költőien fogalmaz neki ahhoz, hogy ő azt teljes mértékben értse, annyit mindenesetre mindenképpen felfog belőle, hogy nem ért egyet vele abban, amit a sors megváltoztatásának a lehetőségéről mondott, pontosabban fogalmazva nem hiszi, hogy a nyers erőszak célravezető lehet egy olyan hatalommal szemben, amit szerinte teljes nyugalommal lehet gonosznak nevezni.
Azt is megérti, hogy élvezte a beszélgetést vele, vagy inkább velük, ennek pedig örül, mert ő is hasonlóképpen van vele.
Ugyan megérezni az alkoholt, aztán pedig rendesen berúgni, ahogyan most nem tette, a legtöbbször egyedül sem unalmas, hanem inkább ellenkezőleg, jó szórakozás, a maga részéről most egyáltalán nem bánja, hogy társasága akadt hozzá. Ráadásul a beszélgetés közben saját itteni életéről is tisztábban el tudott gondolkodni, mint egyedül tehette volna.*
- Örültem, remélem találkozunk még máskor is. *mondja teljesen őszintén Adinak.* Ha legközelebb a városba jössz és unatkozol, jó eséllyel megtalálsz itt estefelé, csak ne gyere túl későn, mert akkor már nem biztos, hogy túl értelmes beszélgetést lehet folytatni velem. *mosolyodik el búcsúzásként, még kívánva egy "minden jót!" a maga részéről is, mielőtt még az első emberhez fordulna, akit ebben a városban megismert.*
//Merre tovább?//
- Ha azok a mágusok olyan félelmetesek, meg lehet ám tanulni a mágiát is. *vonja meg a vállát, mintha az olyan egyszerű lenne.*
- Nekem otthon azt mondták, hogy lenne hozzá tehetségem. Csak hát mifelénk ilyesmit nem tanítanak. *teszi még hozzá, de hirtelen annyira már nem is foglalkoztatja a téma. Úgy érzi, hogy mára rendesen kibeszélgették magukat komoly és kissé komolytalanabb dolgokról egyaránt.
Sokat és sok mindenről beszéltek, de ezúttal nem bonyolítja túl a dolgot. Megissza a maradék sörét, és szívesen inna még egyet, de igazából van még otthon is.*
- Van hol aludnod ma éjjel? *kérdi egyszerűen.* Van még söröm, meg kajám. Ha gondolod szívesen vendégül látlak, ha már ilyen szerencsésen sikerült összefutnunk.
//Zárás//
*Úgy tűnik, hogy van jó pár dolog, amiben nem igazán jutnak dűlőre, és úgy tűnik neki, hogy Adi és Zeekx valahogyan jobban megértik egymást, mint ő velük. Nem hiszi, hogy azért lenne ez, mert ők mind a ketten emberek és férfiak, sokkal inkább azért, mert jó eséllyel eleve másképpen állnak a világhoz, ami nem is csoda, mivel mindhárman máshonnan jöttek és más mindeneket éltek át. Puszta véletlen szerinte, hogy ennek most az a következménye, hogy éppen a két ember véleménye áll egymáshoz közel.
Bármilyen hangzatos is például, amit Adi mond az ő sörös példáját használva, nem hogy ember, de még szellem sincs, aki képes lenne meggyőzni őt arról, hogy normális dolog egész életünkben világos sört inni, csak mert félünk tőle, hogy a barna kevésbé finom nála.*
- Egy próbát akkor is megérne a dolog szerintem. Ha mégsem ízlik, ugyanúgy lehet a világost inni életünk végéig tovább. *mondja, mert ezt nem tudja magában tartani. Neki egészen egyszerűen csak így logikus.
Ezek után jön aztán el az a pillanat, amikor Adi már kissé fennkölten és költőien fogalmaz neki ahhoz, hogy ő azt teljes mértékben értse, annyit mindenesetre mindenképpen felfog belőle, hogy nem ért egyet vele abban, amit a sors megváltoztatásának a lehetőségéről mondott, pontosabban fogalmazva nem hiszi, hogy a nyers erőszak célravezető lehet egy olyan hatalommal szemben, amit szerinte teljes nyugalommal lehet gonosznak nevezni.
Azt is megérti, hogy élvezte a beszélgetést vele, vagy inkább velük, ennek pedig örül, mert ő is hasonlóképpen van vele.
Ugyan megérezni az alkoholt, aztán pedig rendesen berúgni, ahogyan most nem tette, a legtöbbször egyedül sem unalmas, hanem inkább ellenkezőleg, jó szórakozás, a maga részéről most egyáltalán nem bánja, hogy társasága akadt hozzá. Ráadásul a beszélgetés közben saját itteni életéről is tisztábban el tudott gondolkodni, mint egyedül tehette volna.*
- Örültem, remélem találkozunk még máskor is. *mondja teljesen őszintén Adinak.* Ha legközelebb a városba jössz és unatkozol, jó eséllyel megtalálsz itt estefelé, csak ne gyere túl későn, mert akkor már nem biztos, hogy túl értelmes beszélgetést lehet folytatni velem. *mosolyodik el búcsúzásként, még kívánva egy "minden jót!" a maga részéről is, mielőtt még az első emberhez fordulna, akit ebben a városban megismert.*
//Merre tovább?//
- Ha azok a mágusok olyan félelmetesek, meg lehet ám tanulni a mágiát is. *vonja meg a vállát, mintha az olyan egyszerű lenne.*
- Nekem otthon azt mondták, hogy lenne hozzá tehetségem. Csak hát mifelénk ilyesmit nem tanítanak. *teszi még hozzá, de hirtelen annyira már nem is foglalkoztatja a téma. Úgy érzi, hogy mára rendesen kibeszélgették magukat komoly és kissé komolytalanabb dolgokról egyaránt.
Sokat és sok mindenről beszéltek, de ezúttal nem bonyolítja túl a dolgot. Megissza a maradék sörét, és szívesen inna még egyet, de igazából van még otthon is.*
- Van hol aludnod ma éjjel? *kérdi egyszerűen.* Van még söröm, meg kajám. Ha gondolod szívesen vendégül látlak, ha már ilyen szerencsésen sikerült összefutnunk.
4906. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-15 11:54:49
Üzenet elküldve: 2024-07-15 11:54:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Alvó emlékek//
* Ha van is bármilyen aljas szándéka a nőnek, Derket elvakítja a nőkbe vetett szeretete. Nem emlékszik bármi olyan esetre, ahol a másik nem kihasználta volna a kedvességét. Ami nem egy nagy kijelentés, elvégre annyira van tisztában az emlékezetéről, mint orkok a jó modorról. Ugyan míg Derket a feledés béklyói tartják láncon, addig egy percig sem hagyja magát és kedvét letörni. Mint fáról folyóba hulló levél, ő is így úszik az árral. Az árral, ami reményei szerint nem saját életének végéhez kíséri.
Az ital átadása után követi a lányt. Hogy az valami eldugott részre viszi, vagy valami jól látható helyre, azt ráhagyja, egyelőre nem tudja mit is várjon igazán. Leülésnél ő is körbetekint. Ez már pusztán rutinossá vált. Nem mintha lenne mitől félnie, de jobb félni, mintsem megijedni.
A kikövetkeztetése hibátlan. Erre koccintásra emeli kupáját. Ámbár egyértelműen nem lehetne megállapítani, de Ysanne figyelmes és nem kerülik el az apróságok. *
- Újfent megfogtál! * Belekortyol egy nagyot az italába * Ami azt illeti, tényleg nem idevalósi vagyok. Akkortájt érkeztem a városba mikor összefutottunk.
* Úgy tűnik kitalálós játékot indított partnere. Szívesen beszáll, bár Derk kicsit csal mivel fogalma sincs, hogy merről jött és, hogy merre tart. *
- Az szép! Sajnos mellé, de miért pont Wegtoren?
* Játékosan felkacag a mondat elején. Habár az alkohol, ami onnan származik elég jó, magát nem tudná elképzelni, mint egy ottani polgár. Aztán kitudja? Lehet valódi hazája csak nem emlékszik. Sajnos ez egy vesztes játék lesz, ahonnan senki sem távozik győztesként. Ha meg ez a helyzet, akkor meg Derk megpróbálja a legtöbbet kihozni az egészből. *
- Na és te mivel foglalkozol? Gondolom nem csak időhúzásként voltál a piacon!
* Ha tudná! *
* Ha van is bármilyen aljas szándéka a nőnek, Derket elvakítja a nőkbe vetett szeretete. Nem emlékszik bármi olyan esetre, ahol a másik nem kihasználta volna a kedvességét. Ami nem egy nagy kijelentés, elvégre annyira van tisztában az emlékezetéről, mint orkok a jó modorról. Ugyan míg Derket a feledés béklyói tartják láncon, addig egy percig sem hagyja magát és kedvét letörni. Mint fáról folyóba hulló levél, ő is így úszik az árral. Az árral, ami reményei szerint nem saját életének végéhez kíséri.
Az ital átadása után követi a lányt. Hogy az valami eldugott részre viszi, vagy valami jól látható helyre, azt ráhagyja, egyelőre nem tudja mit is várjon igazán. Leülésnél ő is körbetekint. Ez már pusztán rutinossá vált. Nem mintha lenne mitől félnie, de jobb félni, mintsem megijedni.
A kikövetkeztetése hibátlan. Erre koccintásra emeli kupáját. Ámbár egyértelműen nem lehetne megállapítani, de Ysanne figyelmes és nem kerülik el az apróságok. *
- Újfent megfogtál! * Belekortyol egy nagyot az italába * Ami azt illeti, tényleg nem idevalósi vagyok. Akkortájt érkeztem a városba mikor összefutottunk.
* Úgy tűnik kitalálós játékot indított partnere. Szívesen beszáll, bár Derk kicsit csal mivel fogalma sincs, hogy merről jött és, hogy merre tart. *
- Az szép! Sajnos mellé, de miért pont Wegtoren?
* Játékosan felkacag a mondat elején. Habár az alkohol, ami onnan származik elég jó, magát nem tudná elképzelni, mint egy ottani polgár. Aztán kitudja? Lehet valódi hazája csak nem emlékszik. Sajnos ez egy vesztes játék lesz, ahonnan senki sem távozik győztesként. Ha meg ez a helyzet, akkor meg Derk megpróbálja a legtöbbet kihozni az egészből. *
- Na és te mivel foglalkozol? Gondolom nem csak időhúzásként voltál a piacon!
* Ha tudná! *
4905. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-14 19:19:16
Üzenet elküldve: 2024-07-14 19:19:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
*Csak halványan mosolyog, néha a szavai nem úgy érnek célba, ahogyan azt az ő tekervényes elméje hiszi, de türelme határtalanabb az égnél is.*
- Úgy, hogy talán nem vagyok az igazi testvéred... *Csak egy pillanatra akad meg a szava a saját hazugsága miatt és kortyol bele italába, hogy a hirtelen kiszáradó ajkait nedvesítse.* - De itt vagyok. Tényleg itt vagyok. Mindegy, hogy hogyan nevezel.
*A közös ház reménye már rég elillant, és igazából nem is akarja. Nem Nori miatt, hanem mert az út, amire lépett nem engedi meg neki, ezer más kincset rejt és bármit is ígér, magára is kell gondolnia. Behunyja a szemeit egy kis időre, majd megköszörüli a torkát. *
- Tudod kettőn áll a vásár. Itt leszek neked, ha te is nekem. Úgy nem tudok, hogyha te nem maradsz. El kell majd mesélnem valamit. Ha megnyugodtál.
*Nem akar most időt áldozni erre, nem megfelelő a pillanat. Talán kicsit később lesz az, talán napok múlva. Több hazugságot nem akar. Elég az az egy, ami belülről emészti a lelkét, bármennyire is hisz abban, hogy jót tesz, ha nem árulja el. Még anyja szavai sem érdeklik, csakis annyi, hogy elég biztos talajon álljon a másik ahhoz, hogy ezt a tudást rábízhassa. Látja, hogy nyugszik a fekete kis lélek, hagyja is, hogy beszéljen, nem akar minden szavába belevágni és mindenre külön válaszolni. Jobb lesz, ha egyben teszi azt meg.*
- Azzal nézz szembe, hogy mit miért csinálsz. Ők elmentek, mert magukra gondoltak. Te elmentél volna, mert magadra gondolsz. Mindenki ezt teszi és senkit nem hibáztathatsz érte. Sem magad, sem mást. Ez... ez a rendje. Viszont megbántottál volna, de nem érdekelt, mert menekülsz. Ők téged bántottak meg, mert menekülnek. De ha tudod, hogy mit miért teszel, vagy tennél, akkor tudod irányítani.
*Hogy érthető-e amit mond, az most is talány. De ha kell megközelíti még húsz szemszögből. A hely viszont nem megfelelő, a tiszta reggeli hűvös levegő kell, valamint hogy ketten lehessenek, minden figyelő szem és zaj nélkül. Jó is, hogy menni akar. Azért a bort nem hagyja ott. Egy határozott korttyal issza ki belőle a tartalmát. Kellene még egy... De inkább feláll és követi a másikat.*
- Milyen fa mesél mit? *Ámbár úgy tudja ő ivott már reggel, de a másik beszél mindenféle badarságot. Mesélő fa? Mindegy... azon sem lepődne meg, ha kihúzná a gyökereit a földből és arrébb sétálna. A tisztáson meg tudnak beszélni mindent. Kényelmesebb lesz.*
*Csak halványan mosolyog, néha a szavai nem úgy érnek célba, ahogyan azt az ő tekervényes elméje hiszi, de türelme határtalanabb az égnél is.*
- Úgy, hogy talán nem vagyok az igazi testvéred... *Csak egy pillanatra akad meg a szava a saját hazugsága miatt és kortyol bele italába, hogy a hirtelen kiszáradó ajkait nedvesítse.* - De itt vagyok. Tényleg itt vagyok. Mindegy, hogy hogyan nevezel.
*A közös ház reménye már rég elillant, és igazából nem is akarja. Nem Nori miatt, hanem mert az út, amire lépett nem engedi meg neki, ezer más kincset rejt és bármit is ígér, magára is kell gondolnia. Behunyja a szemeit egy kis időre, majd megköszörüli a torkát. *
- Tudod kettőn áll a vásár. Itt leszek neked, ha te is nekem. Úgy nem tudok, hogyha te nem maradsz. El kell majd mesélnem valamit. Ha megnyugodtál.
*Nem akar most időt áldozni erre, nem megfelelő a pillanat. Talán kicsit később lesz az, talán napok múlva. Több hazugságot nem akar. Elég az az egy, ami belülről emészti a lelkét, bármennyire is hisz abban, hogy jót tesz, ha nem árulja el. Még anyja szavai sem érdeklik, csakis annyi, hogy elég biztos talajon álljon a másik ahhoz, hogy ezt a tudást rábízhassa. Látja, hogy nyugszik a fekete kis lélek, hagyja is, hogy beszéljen, nem akar minden szavába belevágni és mindenre külön válaszolni. Jobb lesz, ha egyben teszi azt meg.*
- Azzal nézz szembe, hogy mit miért csinálsz. Ők elmentek, mert magukra gondoltak. Te elmentél volna, mert magadra gondolsz. Mindenki ezt teszi és senkit nem hibáztathatsz érte. Sem magad, sem mást. Ez... ez a rendje. Viszont megbántottál volna, de nem érdekelt, mert menekülsz. Ők téged bántottak meg, mert menekülnek. De ha tudod, hogy mit miért teszel, vagy tennél, akkor tudod irányítani.
*Hogy érthető-e amit mond, az most is talány. De ha kell megközelíti még húsz szemszögből. A hely viszont nem megfelelő, a tiszta reggeli hűvös levegő kell, valamint hogy ketten lehessenek, minden figyelő szem és zaj nélkül. Jó is, hogy menni akar. Azért a bort nem hagyja ott. Egy határozott korttyal issza ki belőle a tartalmát. Kellene még egy... De inkább feláll és követi a másikat.*
- Milyen fa mesél mit? *Ámbár úgy tudja ő ivott már reggel, de a másik beszél mindenféle badarságot. Mesélő fa? Mindegy... azon sem lepődne meg, ha kihúzná a gyökereit a földből és arrébb sétálna. A tisztáson meg tudnak beszélni mindent. Kényelmesebb lesz.*
4904. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-14 18:38:45
Üzenet elküldve: 2024-07-14 18:38:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori elméje látványosan kudarcot vall abban, hogy megértse, mit is akar neki pontosan mondani Mai, hiába próbálkozik hosszú másodpercekig, hogy rájöjjön a megfejtésre.*
- Hogy lehet valami igazi, ami nem igazi? *Kérdez is rá arra, ami most csak még jobban összezavarja, nem pedig segít rajta. Tovább hallgatja a lányt, és végül csodák-csodájára egy kicsit megnyugszik, mikor Mai megnyugtatja, hogy ő mindig itt lesz vele.*
- Akkor… mégis lesz közös házunk? *A Clion-ékkal kapcsolatos dolgokra már nem is reagál. Szereti hangoztatni azt, hogy ő azt akarja, hogy barátja a legjobb döntést hozza meg, de talán mindezt csupán azért teszi, hogy rá is odafigyeljenek, hogy fontosnak érezze magát, és valójában az, hogy hogyan döntenek a körülötte lévők, nem is számít. Ő és Rovéna most úgy döntöttek, hogy külön utakon folytatják, hát hadd menjenek. Nori eddig is túlélte valahogy egyedül, ha pedig mégsem, akkor még mindig ott van az a sírgödör.*
- Itt akartalak hagyni, igen. Tényleg féltem. Attól, hogy egyedül maradok, ha nem megyek velük, mert te már nem akarsz engem.
*Szinte csak ismétli magát, mintha valami végtelen labirintusban vesztek volna el a gondolatai, és nem a kijárat felé haladna, hanem újra és újra ugyanannál az elágazásnál kötne ki. Ha meggyőzni nem is sikerül őt arról, hogy minden rendben van, Mai szavai mégis hatnak rá. Már nem reszket, nem is akarja megölni magát, csak menekülni akar a tömeg elől, ami nem is akkora tömeg még, de neki a jelen állapotában már így is sok.*
- Én állandóan magammal nézek szembe, Mai. *Nevet fel fájdalmasan, hisz nem telik el úgy egy perc, hogy ne beszélne másik két Nori a fejében teljesen mást, mint amit épp tenni vagy dönteni szeretne. Elképzelhető, hogy pont ezért van még életben, mert az egyik, beszámíthatóbb énje nem engedte, hogy bántsa magát.*
- Mindegy, hová megyünk, csak el innen. A tisztás jó lesz, neked még úgysem mutattam meg, mit tud az a nagy fa a közepén. Emlékeket mesél. Biztosan tetszene neked…
*Motyogja, de azért hallható, amit beszél, lelkesedése azonban nem tér vissza, annak kell még idő bőven. A következő kérdésre megrázza a fejét, most nem akar ételt látni, hányingere van már attól is, hogy rá gondol.*
- Nem kérek semmit, csak menjünk! Kérlek. *Mondja még egyszer, majd fel is áll a széktől, és elindul kifelé. Biztos benne, hogy Mai követni fogja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori elméje látványosan kudarcot vall abban, hogy megértse, mit is akar neki pontosan mondani Mai, hiába próbálkozik hosszú másodpercekig, hogy rájöjjön a megfejtésre.*
- Hogy lehet valami igazi, ami nem igazi? *Kérdez is rá arra, ami most csak még jobban összezavarja, nem pedig segít rajta. Tovább hallgatja a lányt, és végül csodák-csodájára egy kicsit megnyugszik, mikor Mai megnyugtatja, hogy ő mindig itt lesz vele.*
- Akkor… mégis lesz közös házunk? *A Clion-ékkal kapcsolatos dolgokra már nem is reagál. Szereti hangoztatni azt, hogy ő azt akarja, hogy barátja a legjobb döntést hozza meg, de talán mindezt csupán azért teszi, hogy rá is odafigyeljenek, hogy fontosnak érezze magát, és valójában az, hogy hogyan döntenek a körülötte lévők, nem is számít. Ő és Rovéna most úgy döntöttek, hogy külön utakon folytatják, hát hadd menjenek. Nori eddig is túlélte valahogy egyedül, ha pedig mégsem, akkor még mindig ott van az a sírgödör.*
- Itt akartalak hagyni, igen. Tényleg féltem. Attól, hogy egyedül maradok, ha nem megyek velük, mert te már nem akarsz engem.
*Szinte csak ismétli magát, mintha valami végtelen labirintusban vesztek volna el a gondolatai, és nem a kijárat felé haladna, hanem újra és újra ugyanannál az elágazásnál kötne ki. Ha meggyőzni nem is sikerül őt arról, hogy minden rendben van, Mai szavai mégis hatnak rá. Már nem reszket, nem is akarja megölni magát, csak menekülni akar a tömeg elől, ami nem is akkora tömeg még, de neki a jelen állapotában már így is sok.*
- Én állandóan magammal nézek szembe, Mai. *Nevet fel fájdalmasan, hisz nem telik el úgy egy perc, hogy ne beszélne másik két Nori a fejében teljesen mást, mint amit épp tenni vagy dönteni szeretne. Elképzelhető, hogy pont ezért van még életben, mert az egyik, beszámíthatóbb énje nem engedte, hogy bántsa magát.*
- Mindegy, hová megyünk, csak el innen. A tisztás jó lesz, neked még úgysem mutattam meg, mit tud az a nagy fa a közepén. Emlékeket mesél. Biztosan tetszene neked…
*Motyogja, de azért hallható, amit beszél, lelkesedése azonban nem tér vissza, annak kell még idő bőven. A következő kérdésre megrázza a fejét, most nem akar ételt látni, hányingere van már attól is, hogy rá gondol.*
- Nem kérek semmit, csak menjünk! Kérlek. *Mondja még egyszer, majd fel is áll a széktől, és elindul kifelé. Biztos benne, hogy Mai követni fogja.*
4903. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-14 08:43:31
Üzenet elküldve: 2024-07-14 08:43:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
*Hogy a másik nem mozdul, cseppet sem zavarja, átül ő a feketeség mellé, hogy pár percre karjaiba zárja, ami talán azért is történik, mert neki is nagyon hiányzott. Nem látszik oldódni a helyzet, de az ő nyugalmát mostanság nehéz megtörni, annyira beleivódott a nevelő szerep, hogy már-már nehéz levetkőzni, hogy ne egy tízévesként bánjon húgával. Ha Kriza szomorú valamiért, elég néhány megértő mondat, esetleg kitalálni egy kis játékot a számára, hogy lefoglalja, aztán mindezt megpecsételni valami finomsággal. Itt ez kevés lesz. A másik lelkében örökké dúló viaskodás, ami szétszakította apró szilánkokra belül, nem ilyen egyszerű. De azt nem fogja hagyni, hogy ebben az állapotban maradjon. Figyelmesen és türelmesen hallgat, hátha össze tudja rakni mi történt. Az, hogy hazugságnak nevezi a kettejük rokoni szálát, egyrészt megnyugtató, hiszen végre nem kell torokszorítóként éreznie a szót, másrészt mégis csak egy vékony tőrt márt dobogó szívébe, hogy nem nyugtathatja meg, hogy nem árulhatja el neki azt, amitől talán jobban lenne. Vagy sokkal rosszabbul. Nem szól közbe, hadd adjon ki magából mindent a lány. Az asztalra csapás következtében, csak átnyúl a pohár boráért, hogy belekortyoljon, mielőtt még halványsárga tócsaként végzi a fa lapján.*
- És, ha nem vagyunk igazi testvéreid, attól még lehetünk igaziak, nem? *Simít végig szabad kezével az arcon, majd kissé átgondolja, hogy többesszámban immáron nem beszélhet. Állát kicsit megemeli, hogy rá nézzen.*
- Meghozták a maguk döntését. Nem téged hagynak ki belőle, csak magukat védik. De én itt vagyok neked, és leszek is. *Hagy egy pici szünetet.*
- Te pedig engem akartál itt hagyni, nem törődve, hogy nekem ez milyen lesz. A félelem ezt szüli. Ők csak ugyan úgy cselekedtek, ahogyan te tettél volna velem.
*Más szituáció szülte, de végtére is a lényeg ugyan az. Félelem és az az elől menekülés. A szembenézés ismeretének hiánya. A felelősségé, vagy nevezzük bárhogy. Az, ami néha rettenetesen fáj, de a vége felszabadítóbb a lebegésnél. És bár nem érinti jól, hogy Nori csak azért marad itt, mert itt hagyták, ő nem fog ezért haragudni. Ezért kutat. Hogy felfogja a lehetetlent, hogy ne álljon többé útjába soha egy-egy cselekedet, ami fájdalmas.*
- Tudod, lehetsz ettől sokkal jobban, ha most szembenézel magaddal. Nem a hülye sírgödröd a megoldás. Van, aki melletted van és lesz is. Én biztosan. *Iszik egy kortyot a kezében maradt pohárból, majd az ajtóra tekint.* - Hova szeretnél menni, mondjuk... a tisztásra? Ott biztos nincsenek ennyien. *Néz körbe, bár még a nap is alig kelt fel, s a fogadótérben is elenyésző a népesség. De ha neki ez sok, hát menjenek.* - Reggeliznél előbb? *Hunyja be a szemeit, hogy a lány ne lássa, hogy forgatja. Mintha csak a rezidencián lenne. "Ettél?", "Megmosakodtál?", "Kész a feladat?", "Ne bántsd a húgodat"... Az utóbbi gondolat révén egykedvű mosoly terpeszkedik szét arcán.*
*Hogy a másik nem mozdul, cseppet sem zavarja, átül ő a feketeség mellé, hogy pár percre karjaiba zárja, ami talán azért is történik, mert neki is nagyon hiányzott. Nem látszik oldódni a helyzet, de az ő nyugalmát mostanság nehéz megtörni, annyira beleivódott a nevelő szerep, hogy már-már nehéz levetkőzni, hogy ne egy tízévesként bánjon húgával. Ha Kriza szomorú valamiért, elég néhány megértő mondat, esetleg kitalálni egy kis játékot a számára, hogy lefoglalja, aztán mindezt megpecsételni valami finomsággal. Itt ez kevés lesz. A másik lelkében örökké dúló viaskodás, ami szétszakította apró szilánkokra belül, nem ilyen egyszerű. De azt nem fogja hagyni, hogy ebben az állapotban maradjon. Figyelmesen és türelmesen hallgat, hátha össze tudja rakni mi történt. Az, hogy hazugságnak nevezi a kettejük rokoni szálát, egyrészt megnyugtató, hiszen végre nem kell torokszorítóként éreznie a szót, másrészt mégis csak egy vékony tőrt márt dobogó szívébe, hogy nem nyugtathatja meg, hogy nem árulhatja el neki azt, amitől talán jobban lenne. Vagy sokkal rosszabbul. Nem szól közbe, hadd adjon ki magából mindent a lány. Az asztalra csapás következtében, csak átnyúl a pohár boráért, hogy belekortyoljon, mielőtt még halványsárga tócsaként végzi a fa lapján.*
- És, ha nem vagyunk igazi testvéreid, attól még lehetünk igaziak, nem? *Simít végig szabad kezével az arcon, majd kissé átgondolja, hogy többesszámban immáron nem beszélhet. Állát kicsit megemeli, hogy rá nézzen.*
- Meghozták a maguk döntését. Nem téged hagynak ki belőle, csak magukat védik. De én itt vagyok neked, és leszek is. *Hagy egy pici szünetet.*
- Te pedig engem akartál itt hagyni, nem törődve, hogy nekem ez milyen lesz. A félelem ezt szüli. Ők csak ugyan úgy cselekedtek, ahogyan te tettél volna velem.
*Más szituáció szülte, de végtére is a lényeg ugyan az. Félelem és az az elől menekülés. A szembenézés ismeretének hiánya. A felelősségé, vagy nevezzük bárhogy. Az, ami néha rettenetesen fáj, de a vége felszabadítóbb a lebegésnél. És bár nem érinti jól, hogy Nori csak azért marad itt, mert itt hagyták, ő nem fog ezért haragudni. Ezért kutat. Hogy felfogja a lehetetlent, hogy ne álljon többé útjába soha egy-egy cselekedet, ami fájdalmas.*
- Tudod, lehetsz ettől sokkal jobban, ha most szembenézel magaddal. Nem a hülye sírgödröd a megoldás. Van, aki melletted van és lesz is. Én biztosan. *Iszik egy kortyot a kezében maradt pohárból, majd az ajtóra tekint.* - Hova szeretnél menni, mondjuk... a tisztásra? Ott biztos nincsenek ennyien. *Néz körbe, bár még a nap is alig kelt fel, s a fogadótérben is elenyésző a népesség. De ha neki ez sok, hát menjenek.* - Reggeliznél előbb? *Hunyja be a szemeit, hogy a lány ne lássa, hogy forgatja. Mintha csak a rezidencián lenne. "Ettél?", "Megmosakodtál?", "Kész a feladat?", "Ne bántsd a húgodat"... Az utóbbi gondolat révén egykedvű mosoly terpeszkedik szét arcán.*
4902. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-13 21:17:43
Üzenet elküldve: 2024-07-13 21:17:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
*Nem mozdul a felszólításra, csak ül bambán a fenekén, mintha azt sem tudná, hogy mit jelent az, amit kérnek tőle. Persze, nem erről van szó, csak most annyira nincs kedve semmihez, hogy ő bizony nem fog megmozdulni, ha nem muszáj. Így Mai kénytelen átülni mellé, de a feketeség akkor is csak puha rongybabaként bújik bele az ölelésbe. Nem mosolyog, az ő karjai mozdulatlanok maradnak, csak érzelmektől mentes arccal figyel ugyanoda, ahol az előbb még vele szemben ült a másik lány. Teljes némaságban töltik a következő pár percet, míg Mai végül egy kedves kis csókot követve el nem engedi, és kérdezni nem kezdi, de Nori ezúttal teljesen elutasítónak tűnik.*
- Nem mesélek. Minek? *A tagadás és ignorálás fázisába lépett a történteket illetően. Ugyan mesélni nem akar, de mégis hagyja, hogy a fejében kavargó gondolatok hangosan hagyják el a száját.*
- Azt hiszem, hogy hazugságokban éltem mindig, mert azt hittem, hogy ha valamit igaznak vélek, akkor az valósággá válhat. Hazugság az is, hogy tartozhatok valahová. Már az életem elején eldőlt, hogy nekem nem lehet sem családom, sem barátaim. Az is szépen hangzik, hogy Clion-t és téged is a testvéreimnek hívlak, de az is csak egy gyerekes játék. Szemenszedett hazugság, hogy jobban érezzem magam. Nekem nincs senkim. Nem vagytok igazi testvéreim.
*Eljutottak hozzá Mai szavai, miszerint neki szüksége van rá, de fel nem fogja őket. Annyira eluralkodott rajta az önsajnáltatás, hogy egy ideig biztosan nem húzza ki belőle semmi, majd talán csak akkor, ha maga is rájön, hogy továbbra sincs veszve semmi, és van, aki tényleg szereti őt.*
- Ahj, Mai! *Hangos puffanás hallatszik, ahogy hirtelen az asztalra csap mindkét kezével.* Nem mehetnénk el innen? Nem akarok ennyi embert látni. Zavarnak, idegesítenek, irritálnak. Fáj tőlük a fejem és szédülök a hangzavartól. Utálom mindet. Vigyél el innen, kérlek!
*Az részletkérdés, hogy a hangzavartól lehet-e egyáltalán szédülni, de ő most ezt érzi, na meg azt, hogy el akar bújni egy csendes sarokban úgy, hogy minél kevesebben legyenek körülötte.*
- Én, én… szó nélkül itt akartalak hagyni téged is. Velük akartam menni, mert azt hittem, hogy a Mágustoronyban veled már mindent elrontottam örökre. Tegnapelőtt nem igazán törődtél velem, azt mondtad, csak akkor szóljak, ha alkalmas. Úgy éreztem, ugyanúgy el akartok üldözni, mint a törpét. Ne haragudj rám...
*Továbbra sem jönnek a könnyek a szeméből, csak a különböző gondolatok között csapong. Ahhoz, hogy értelmesen lehessen vele beszélni, valahogy le kéne nyugtatni a végtelenségig túlpörgő elméjét, de ez jelen helyzetben most valószínűleg lehetetlen.*
*Nem mozdul a felszólításra, csak ül bambán a fenekén, mintha azt sem tudná, hogy mit jelent az, amit kérnek tőle. Persze, nem erről van szó, csak most annyira nincs kedve semmihez, hogy ő bizony nem fog megmozdulni, ha nem muszáj. Így Mai kénytelen átülni mellé, de a feketeség akkor is csak puha rongybabaként bújik bele az ölelésbe. Nem mosolyog, az ő karjai mozdulatlanok maradnak, csak érzelmektől mentes arccal figyel ugyanoda, ahol az előbb még vele szemben ült a másik lány. Teljes némaságban töltik a következő pár percet, míg Mai végül egy kedves kis csókot követve el nem engedi, és kérdezni nem kezdi, de Nori ezúttal teljesen elutasítónak tűnik.*
- Nem mesélek. Minek? *A tagadás és ignorálás fázisába lépett a történteket illetően. Ugyan mesélni nem akar, de mégis hagyja, hogy a fejében kavargó gondolatok hangosan hagyják el a száját.*
- Azt hiszem, hogy hazugságokban éltem mindig, mert azt hittem, hogy ha valamit igaznak vélek, akkor az valósággá válhat. Hazugság az is, hogy tartozhatok valahová. Már az életem elején eldőlt, hogy nekem nem lehet sem családom, sem barátaim. Az is szépen hangzik, hogy Clion-t és téged is a testvéreimnek hívlak, de az is csak egy gyerekes játék. Szemenszedett hazugság, hogy jobban érezzem magam. Nekem nincs senkim. Nem vagytok igazi testvéreim.
*Eljutottak hozzá Mai szavai, miszerint neki szüksége van rá, de fel nem fogja őket. Annyira eluralkodott rajta az önsajnáltatás, hogy egy ideig biztosan nem húzza ki belőle semmi, majd talán csak akkor, ha maga is rájön, hogy továbbra sincs veszve semmi, és van, aki tényleg szereti őt.*
- Ahj, Mai! *Hangos puffanás hallatszik, ahogy hirtelen az asztalra csap mindkét kezével.* Nem mehetnénk el innen? Nem akarok ennyi embert látni. Zavarnak, idegesítenek, irritálnak. Fáj tőlük a fejem és szédülök a hangzavartól. Utálom mindet. Vigyél el innen, kérlek!
*Az részletkérdés, hogy a hangzavartól lehet-e egyáltalán szédülni, de ő most ezt érzi, na meg azt, hogy el akar bújni egy csendes sarokban úgy, hogy minél kevesebben legyenek körülötte.*
- Én, én… szó nélkül itt akartalak hagyni téged is. Velük akartam menni, mert azt hittem, hogy a Mágustoronyban veled már mindent elrontottam örökre. Tegnapelőtt nem igazán törődtél velem, azt mondtad, csak akkor szóljak, ha alkalmas. Úgy éreztem, ugyanúgy el akartok üldözni, mint a törpét. Ne haragudj rám...
*Továbbra sem jönnek a könnyek a szeméből, csak a különböző gondolatok között csapong. Ahhoz, hogy értelmesen lehessen vele beszélni, valahogy le kéne nyugtatni a végtelenségig túlpörgő elméjét, de ez jelen helyzetben most valószínűleg lehetetlen.*
4901. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-13 20:15:10
Üzenet elküldve: 2024-07-13 20:15:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
*Nincsenek illúziói. Valahol mélyen tudja, hogy az az út, amit választott magának, nem lesz egyszerű, főként, mert oly kevesek értik, hogy miről is beszél. Hogy segíthetne. Belül tombol a vágy, hogy levetkőzve a vérvonalát, ő mégis tudós sorba állhasson. Hogy kutathasson olyan irányba, amit tulajdon szülei sem néztek jó szemmel, nemhogy más. Nem túlzottan reménykedve lép be, de szíve mélyén nagyon szeretné, hogy végre elkezdhessen valamit, ami nagyban hozzásegíti a sikereihez. Hogy eljöjjön Rovéna.
Az eltelt napok máshol bizonyították, hogy hasznosnak látják. Nem a lelket kell ugyan fejtegetnie, de nemesebb feladatot róttak rá, mint azt valaha várta volna. Mégis képes lett volna kissé félretenni azért, hogy azzal foglalatoskodjon, ami az eredeti terve volt.
Szokásos kellemes mosolyával vonul a kedvenc asztalához. A nap már az égen, de akiket vár, sehol nincsenek. A kedves mosoly percről percre mállik le róla. Kissé fancsali ábrázattal tudatosítja magában, hogy nincs mire várni. Lassan áll fel, nem kért még magának semmit, de itt az ideje. Kit érdekel, hogy mennyi az idő, ha szabadnapot adott magának, hát úgy tölti el, ahogy akarja. Egy itallal, na meg a kedvenc csaposával beszélgetve. Kér hát magának 10 arany fejében egy pohár Bort, de hamar ráeszmél, hogy még a söntés mögöttihez sem maradt kedve. Inkább elkezdi irkálni a terveit, ugyan úgy, ahogy mindig, csak most nem az új szobájában, hanem itt az asztalánál. Mással kívánta megtölteni a kis jegyzetfüzetét, más miatt hozott teljesen újat. Lassú mozdulattal teszi az asztalra a tintát táskájából, kibontja, majd belemártja tollát, hogy rávethesse az első szót a pergamenköteg egyik lapjára. "Szobák" Csendes körmölésbe kezd, majd ismerős hang tereli újra vissza a jelenbe a jövőből, amit éppen alkotni próbál. Lassan emeli meg a fejét, nézi testvérét, majd tol el mindent maga elől mindent, kivéve az italt.*
- Azt hiszem már rájöttem.
*Hazug mosoly jelenik meg rajta, hiszen nem jó tőle a kedve, de azért nem is ment el mindentől. Annyira biztosan nem, mint a kis feketeségének, kinek szavaira féloldalasan biccenti a fejét, majd kissé összevonva szemöldökét hallgatja tovább.*
- Gyere ide. *Int maga felé, de ha amaz nem teszi meg, akkor kénytelen lesz ölelésébe húzni, azután, hogy átült mellé. Hosszú ideig meg sem szólal, csak körbevonja óvó karjaival, ahogyan azt mindig is tennie kellett volna, amióta csak él. Rengeteg időt vettek el tőlük, soha többé nem akarja nélkülözni. Lassan ereszti csak el, majd nyom egy kis csókot annak homlokára.*
- Nekem Nori, mindig szükségem lesz rád, akkor is, ha nem minden percben vagyok melletted. Meséld el, mi történt? *Egyáltalán nem arra kíváncsi már, hogy az ínyenc, na meg az őzikéje merre csámborog. Az érdekli csak, hogy mit okoztak ezzel vérének.*
*Nincsenek illúziói. Valahol mélyen tudja, hogy az az út, amit választott magának, nem lesz egyszerű, főként, mert oly kevesek értik, hogy miről is beszél. Hogy segíthetne. Belül tombol a vágy, hogy levetkőzve a vérvonalát, ő mégis tudós sorba állhasson. Hogy kutathasson olyan irányba, amit tulajdon szülei sem néztek jó szemmel, nemhogy más. Nem túlzottan reménykedve lép be, de szíve mélyén nagyon szeretné, hogy végre elkezdhessen valamit, ami nagyban hozzásegíti a sikereihez. Hogy eljöjjön Rovéna.
Az eltelt napok máshol bizonyították, hogy hasznosnak látják. Nem a lelket kell ugyan fejtegetnie, de nemesebb feladatot róttak rá, mint azt valaha várta volna. Mégis képes lett volna kissé félretenni azért, hogy azzal foglalatoskodjon, ami az eredeti terve volt.
Szokásos kellemes mosolyával vonul a kedvenc asztalához. A nap már az égen, de akiket vár, sehol nincsenek. A kedves mosoly percről percre mállik le róla. Kissé fancsali ábrázattal tudatosítja magában, hogy nincs mire várni. Lassan áll fel, nem kért még magának semmit, de itt az ideje. Kit érdekel, hogy mennyi az idő, ha szabadnapot adott magának, hát úgy tölti el, ahogy akarja. Egy itallal, na meg a kedvenc csaposával beszélgetve. Kér hát magának 10 arany fejében egy pohár Bort,
de hamar ráeszmél, hogy még a söntés mögöttihez sem maradt kedve. Inkább elkezdi irkálni a terveit, ugyan úgy, ahogy mindig, csak most nem az új szobájában, hanem itt az asztalánál. Mással kívánta megtölteni a kis jegyzetfüzetét, más miatt hozott teljesen újat. Lassú mozdulattal teszi az asztalra a tintát táskájából, kibontja, majd belemártja tollát, hogy rávethesse az első szót a pergamenköteg egyik lapjára. "Szobák" Csendes körmölésbe kezd, majd ismerős hang tereli újra vissza a jelenbe a jövőből, amit éppen alkotni próbál. Lassan emeli meg a fejét, nézi testvérét, majd tol el mindent maga elől mindent, kivéve az italt.*- Azt hiszem már rájöttem.
*Hazug mosoly jelenik meg rajta, hiszen nem jó tőle a kedve, de azért nem is ment el mindentől. Annyira biztosan nem, mint a kis feketeségének, kinek szavaira féloldalasan biccenti a fejét, majd kissé összevonva szemöldökét hallgatja tovább.*
- Gyere ide. *Int maga felé, de ha amaz nem teszi meg, akkor kénytelen lesz ölelésébe húzni, azután, hogy átült mellé. Hosszú ideig meg sem szólal, csak körbevonja óvó karjaival, ahogyan azt mindig is tennie kellett volna, amióta csak él. Rengeteg időt vettek el tőlük, soha többé nem akarja nélkülözni. Lassan ereszti csak el, majd nyom egy kis csókot annak homlokára.*
- Nekem Nori, mindig szükségem lesz rád, akkor is, ha nem minden percben vagyok melletted. Meséld el, mi történt? *Egyáltalán nem arra kíváncsi már, hogy az ínyenc, na meg az őzikéje merre csámborog. Az érdekli csak, hogy mit okoztak ezzel vérének.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436