Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 01:35:48
Üzenet elküldve: 2020-04-14 01:35:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Kis szégyenérzettel tölti el, hogy nyilvánosan felböfögte a pálinka gőzét, de Rocha kuncogása hamar eloszlatja ezt a negatív érzelmet, s önkéntelenül is a nő barna íriszeire figyel, elidőzve mosolyra húzódó, kellemesen csábító ajkain.*
. Nem tudom, pontosan merre laksz, de én egy piactérhez közeli kis utcában.
*Feleli némileg hívogató hangnemben, bár úgy érzi, egy darabig inkább nem állna fel az asztaltól. Könnyen lehet, hogy amennyiben megpróbálná, azzal a lendülettel vissza is esne.*
- Néha érdekes, néha unalmas, attól függ, éppen mit kérnek tőlem.
*A bájitalkeverés mindig új izgalmakat és titkokat fed fel, de a megrendelői egy-két egyszerűbb varázsitalon kívül nem igen szoktak mást kérni. Inkább a gyógyszereknek van nagyobb forgalma, amelyeket még a szegényebbek is megengedhetnek maguknak, egy-két aranyért, általánosabb betegségekre gyógyírül.*
- Hát, a szóban forgó nő nem biztos, hogy mázlistának gondolja magát.
*Gondolkodik hangosan, bár valahol a tudata riadót fúj, hogy nem kéne tovább járatnia a száját. De nincs olyan állapotban, hogy megálljt parancsoljon felszakadó gondolatainak, így kimond bármit, ami szívén.*
- Legutóbb rendesen kitette s szűröm, lehet, nem kér belőlem többet. Még jó, hogy nem az a fajta férfi vagyok, aki egykönnyen feladja.
*Fecseg alkoholtól mámoros állapotban, s hogy tompítsa tudatának épen maradt részeit is, megissza az utolsó adag italt. Ezek után már árad miden a szájából, s ha akarna, se tudna ellenállni a feltörekvő őszinte szavak tengerének.*
- Még sosem találkoztam hozzá hasonlóval. Tudod, megszoktam, hogy néhány jól megválogatott, szép szóval bármit és bárkit elérhetek, erre ő becsapta előttem az ajtót, mikor leginkább elemembe éreztem magam.
*Egyenesen Rocha gyönyörű szemeibe néz, s kiül arcára egy szelíd mosoly. Most akár egy kezes elfnek is tűnhet, aki nem akar mást, csak egy szelíd érintést, vagy kedves mosolyt. Ha józan lenne, minden bizonnyal elásná magát, lehetőleg jó mélyre.*
- Mondhatsz akármit, érdeklődve hallgatom.
*Hajol az asztal fölé, igyekezve összeszedni legjózanabb pillantását, de nem igazán sikerül.*
-Szeretem hallani a hangod.
~Magasságos ég, miket beszélek itt összevissza.~
*Csak egy röpke gondolat, mi átsuhan a fején, de a következő pillanatban talán el is felejti, mi volt az. Egy biztos, fájdalmas lesz a másnap reggel.*
A hozzászólás írója (Aldomeus, a Megvetett) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.14 01:36:16
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Kis szégyenérzettel tölti el, hogy nyilvánosan felböfögte a pálinka gőzét, de Rocha kuncogása hamar eloszlatja ezt a negatív érzelmet, s önkéntelenül is a nő barna íriszeire figyel, elidőzve mosolyra húzódó, kellemesen csábító ajkain.*
. Nem tudom, pontosan merre laksz, de én egy piactérhez közeli kis utcában.
*Feleli némileg hívogató hangnemben, bár úgy érzi, egy darabig inkább nem állna fel az asztaltól. Könnyen lehet, hogy amennyiben megpróbálná, azzal a lendülettel vissza is esne.*
- Néha érdekes, néha unalmas, attól függ, éppen mit kérnek tőlem.
*A bájitalkeverés mindig új izgalmakat és titkokat fed fel, de a megrendelői egy-két egyszerűbb varázsitalon kívül nem igen szoktak mást kérni. Inkább a gyógyszereknek van nagyobb forgalma, amelyeket még a szegényebbek is megengedhetnek maguknak, egy-két aranyért, általánosabb betegségekre gyógyírül.*
- Hát, a szóban forgó nő nem biztos, hogy mázlistának gondolja magát.
*Gondolkodik hangosan, bár valahol a tudata riadót fúj, hogy nem kéne tovább járatnia a száját. De nincs olyan állapotban, hogy megálljt parancsoljon felszakadó gondolatainak, így kimond bármit, ami szívén.*
- Legutóbb rendesen kitette s szűröm, lehet, nem kér belőlem többet. Még jó, hogy nem az a fajta férfi vagyok, aki egykönnyen feladja.
*Fecseg alkoholtól mámoros állapotban, s hogy tompítsa tudatának épen maradt részeit is, megissza az utolsó adag italt. Ezek után már árad miden a szájából, s ha akarna, se tudna ellenállni a feltörekvő őszinte szavak tengerének.*
- Még sosem találkoztam hozzá hasonlóval. Tudod, megszoktam, hogy néhány jól megválogatott, szép szóval bármit és bárkit elérhetek, erre ő becsapta előttem az ajtót, mikor leginkább elemembe éreztem magam.
*Egyenesen Rocha gyönyörű szemeibe néz, s kiül arcára egy szelíd mosoly. Most akár egy kezes elfnek is tűnhet, aki nem akar mást, csak egy szelíd érintést, vagy kedves mosolyt. Ha józan lenne, minden bizonnyal elásná magát, lehetőleg jó mélyre.*
- Mondhatsz akármit, érdeklődve hallgatom.
*Hajol az asztal fölé, igyekezve összeszedni legjózanabb pillantását, de nem igazán sikerül.*
-Szeretem hallani a hangod.
~Magasságos ég, miket beszélek itt összevissza.~
*Csak egy röpke gondolat, mi átsuhan a fején, de a következő pillanatban talán el is felejti, mi volt az. Egy biztos, fájdalmas lesz a másnap reggel.*
A hozzászólás írója (Aldomeus, a Megvetett) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.14 01:36:16
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 21:05:24
Üzenet elküldve: 2020-04-13 21:05:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
- Szóval meglepetés, amit élvezni fogunk? Érdekes. Már alig várom.* Mondja kitörő örömmel. Aztán a férfi belé karol és elindulnak a fogadóba.*
- Természetesen a gyakorlást ki nem hagynám.* Mosolyog le rá. Aztán szépen csöndben haladnak. Út közben Zrinanda dúdolásik egy kicsit, csak úgy, mivel jó kedve van. Szinte észre se veszi és máris a fogadóban vannak. A szoba felelős eddig is a férfi volt, így hát nem venné el tőle ezt a jogot. Megvárja, amíg lerendezi a szobát és aztán felmegy vele az emeletre. Ha végre nyitva az ajtó, akkor helyet foglal az ágyon. Kicsit megpihenne a gyakorlás előtt.*
- Szóval meglepetés, amit élvezni fogunk? Érdekes. Már alig várom.* Mondja kitörő örömmel. Aztán a férfi belé karol és elindulnak a fogadóba.*
- Természetesen a gyakorlást ki nem hagynám.* Mosolyog le rá. Aztán szépen csöndben haladnak. Út közben Zrinanda dúdolásik egy kicsit, csak úgy, mivel jó kedve van. Szinte észre se veszi és máris a fogadóban vannak. A szoba felelős eddig is a férfi volt, így hát nem venné el tőle ezt a jogot. Megvárja, amíg lerendezi a szobát és aztán felmegy vele az emeletre. Ha végre nyitva az ajtó, akkor helyet foglal az ágyon. Kicsit megpihenne a gyakorlás előtt.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 20:58:34
Üzenet elküldve: 2020-04-13 20:58:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Az apró, ennyi alkohol után szinte észrevétlennek tűnő simítás talán jobban megborzongatja, mint az eddigi bevitt pálinkamennyiség összességében. Persze ez az afféle jóleső -talán túlzottan is- borzongás, nem pedig az, ami után tudja, hogy kezdi túlzásba vinni az alkohol pusztítását.
A böffentés viszont akarva akaratlanul is újabb kacajt szakajt fel belőle.*
- Jobb kint, mint bent.
*Kuncogja, majd a hazakíséretre eltűnődve vakarja meg állát.*
- Csak addig el ne felejtsem, hogy az merre is van.
*Színpadias tökéletességgel gondolkodik is el rajta, majd kuncogva bólint egy aprót.*
- De csak akkor, ha neked nem kerülő.
*Valamiért remélte, hogy a férfinak nem fog feltűnni az ügyeskedés, amivel az utolsó poharat magához akarta édesgetni. Bár elég látványos volt a mozdulat, főleg, hogy Aldo orra előtt történt az egész.
A fejét kicsit félrebillentve hallgatja figyelmesen az újabb mesét, majd az alkohol okozta lapos pislogásokat fel is váltja az őszinte kíváncsiság. No nem konyít egyáltalán az alkímiához, de amiket hallott róla az mindig is lenyűgözte. Bár ez igaz a varázslókra és a profi kardforgatókra is. Minden olyan ügyesség lenyűgözi, amihez ő maga nem ért.*
- Nagyon érdekes munkád van.
*Bólogat is aprókat, majd kezeit leengedve helyezkedik ismét a széken. A szoknyakergetés egy újabb szájhúzásra készteti a nőt.*
- A mázlista.
*Jegyzi meg félhangosan, ahogy pár másodperc erejéig el is pillant. Nem mondana olyan badarságot, hogy féltékeny érzések támadtak volna rá, de valami furcsát, egyelőre még megnevezhetetlent akkor is érez a téma miatt. De magában, még józan elméjének utolsó csírájával betudja a pálinka megbolondító hatásának. De egy biztos, hogy tényleg szerencsésnek gondolja azt a nőt, akit ez a megbabonázóan kék szemű hegyes fülű fickó jobban kitüntet a figyelmével.*
- Nos akkor a munka pipa. Miről beszélgetnél most szívesen?
*Végül, mintha mi sem történt volna ismét Aldora pillant, ismét nyugodt és kedves mosolyával.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Az apró, ennyi alkohol után szinte észrevétlennek tűnő simítás talán jobban megborzongatja, mint az eddigi bevitt pálinkamennyiség összességében. Persze ez az afféle jóleső -talán túlzottan is- borzongás, nem pedig az, ami után tudja, hogy kezdi túlzásba vinni az alkohol pusztítását.
A böffentés viszont akarva akaratlanul is újabb kacajt szakajt fel belőle.*
- Jobb kint, mint bent.
*Kuncogja, majd a hazakíséretre eltűnődve vakarja meg állát.*
- Csak addig el ne felejtsem, hogy az merre is van.
*Színpadias tökéletességgel gondolkodik is el rajta, majd kuncogva bólint egy aprót.*
- De csak akkor, ha neked nem kerülő.
*Valamiért remélte, hogy a férfinak nem fog feltűnni az ügyeskedés, amivel az utolsó poharat magához akarta édesgetni. Bár elég látványos volt a mozdulat, főleg, hogy Aldo orra előtt történt az egész.
A fejét kicsit félrebillentve hallgatja figyelmesen az újabb mesét, majd az alkohol okozta lapos pislogásokat fel is váltja az őszinte kíváncsiság. No nem konyít egyáltalán az alkímiához, de amiket hallott róla az mindig is lenyűgözte. Bár ez igaz a varázslókra és a profi kardforgatókra is. Minden olyan ügyesség lenyűgözi, amihez ő maga nem ért.*
- Nagyon érdekes munkád van.
*Bólogat is aprókat, majd kezeit leengedve helyezkedik ismét a széken. A szoknyakergetés egy újabb szájhúzásra készteti a nőt.*
- A mázlista.
*Jegyzi meg félhangosan, ahogy pár másodperc erejéig el is pillant. Nem mondana olyan badarságot, hogy féltékeny érzések támadtak volna rá, de valami furcsát, egyelőre még megnevezhetetlent akkor is érez a téma miatt. De magában, még józan elméjének utolsó csírájával betudja a pálinka megbolondító hatásának. De egy biztos, hogy tényleg szerencsésnek gondolja azt a nőt, akit ez a megbabonázóan kék szemű hegyes fülű fickó jobban kitüntet a figyelmével.*
- Nos akkor a munka pipa. Miről beszélgetnél most szívesen?
*Végül, mintha mi sem történt volna ismét Aldora pillant, ismét nyugodt és kedves mosolyával.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 20:29:05
Üzenet elküldve: 2020-04-13 20:29:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Elképzeli magát, ahogy a piacon virágot vesz egy nőnek, s a gondolatra önkéntelenül is elmosolyodik. Szürreális jelenet lenne, hát még az, amikor bekopog vele Rocha ajtaján.
Amikor viszont megérzi a nő érintését a homlokán, ismét valami olyan keríti hatalmába, amire nem talál ésszerű magyarázatot. Egy pillanatra bele is veszik az aranybarna szempárba, így el sem jut a tudatáig, hogy keze közben mozdul, s megsimítja Rocha alkarját. Persze ebben az elfogyasztott alkoholnak is lehet szerepe, nem is kicsi. Viszont amikor pár pillanat múlva észbe kap, s felfogja, mi is történik, gyorsan visszahúzza elkóborolt végtagját, s némi zavartsággal fűszerezve matatni kezd az asztalon, mintha mi sem történt volna.
Megérti a félvért, el tudja képzelni, milyen lehet a nulláról indulni, s minden egyes aranyért keményen megdolgozni. Sokszor pedig, legyen akármilyen kemény is a munka, alig marad a zsebben valami, mert az a kevés megkeresett pénz is hamar elszáll élelemre és fedélre.*
- Egészségedre.
*Mondja ő is, megszokott stílusánál kissé vidámabb hangnemben, s a nő példájára lehúz egy újabb kupicát. Ezt bizony már megérzi, ő is, meg gyomra is, de ott még szerencsére nem tart, hogy visszaköszönjön az ital. Csak egy hozzá nem méltó, félhangos böffenés szakad fel torkából.*
- El... Elnézést.
*Mentegetőzik, hiszen nem szokott ilyen helyzetekbe keveredni.*
- Bár nem tudom, te merre laksz, de ezer örömmel hazakísérlek.
*Vigyorog a lányra, s észre sem veszi, hogy közelebb hajolt, könyökével az asztalon támaszkodva.
Valamennyire viszont megnyugtatja, hogy láthatóan Rocha is kezdi érezni a piát, legalábbis erről tanúskodik az ő mesteri mozdulata is, ahogy az utolsó pohár után nyúl.*
- Jó lesz az kicsit későbbre is.
*Mikor viszont a foglalkozására terelődik a szó, viszonozza a nő mosolyát, bár Aldo nem mondaná bárgyúnak. Tetszik neki a másik mosolya, s egy hajszál választja el attól, hogy ezt hangosan ki is mondja, de szerencséjére az utolsó pillanatban észbe kap, így inkább mesélni kezd.*
- Alkimista vagyok, bájitalok, gyógyszerek, esetleg mérgek keverésével foglalkozom, s eladom őket néhány rendszeres megrendelőnek. Wegtorenben tanultam az alapokat egy mestertől, majd önállóan képeztem magam tovább, sok megfigyeléssel, olvasással és kísérlettel.
*Bővebben válaszol, mint amit a kérdés megkövetelne, s ez is egy árulkodó jel a sok közül, hogy illuminált állapotba kerülni.*
- Mostanában nem kergettem szoknyákat, csak egyet. Túlságosan lekötötte a figyelmem.
*Csúszik ki a száján egy újabb meggondolatlan mondat.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Elképzeli magát, ahogy a piacon virágot vesz egy nőnek, s a gondolatra önkéntelenül is elmosolyodik. Szürreális jelenet lenne, hát még az, amikor bekopog vele Rocha ajtaján.
Amikor viszont megérzi a nő érintését a homlokán, ismét valami olyan keríti hatalmába, amire nem talál ésszerű magyarázatot. Egy pillanatra bele is veszik az aranybarna szempárba, így el sem jut a tudatáig, hogy keze közben mozdul, s megsimítja Rocha alkarját. Persze ebben az elfogyasztott alkoholnak is lehet szerepe, nem is kicsi. Viszont amikor pár pillanat múlva észbe kap, s felfogja, mi is történik, gyorsan visszahúzza elkóborolt végtagját, s némi zavartsággal fűszerezve matatni kezd az asztalon, mintha mi sem történt volna.
Megérti a félvért, el tudja képzelni, milyen lehet a nulláról indulni, s minden egyes aranyért keményen megdolgozni. Sokszor pedig, legyen akármilyen kemény is a munka, alig marad a zsebben valami, mert az a kevés megkeresett pénz is hamar elszáll élelemre és fedélre.*
- Egészségedre.
*Mondja ő is, megszokott stílusánál kissé vidámabb hangnemben, s a nő példájára lehúz egy újabb kupicát. Ezt bizony már megérzi, ő is, meg gyomra is, de ott még szerencsére nem tart, hogy visszaköszönjön az ital. Csak egy hozzá nem méltó, félhangos böffenés szakad fel torkából.*
- El... Elnézést.
*Mentegetőzik, hiszen nem szokott ilyen helyzetekbe keveredni.*
- Bár nem tudom, te merre laksz, de ezer örömmel hazakísérlek.
*Vigyorog a lányra, s észre sem veszi, hogy közelebb hajolt, könyökével az asztalon támaszkodva.
Valamennyire viszont megnyugtatja, hogy láthatóan Rocha is kezdi érezni a piát, legalábbis erről tanúskodik az ő mesteri mozdulata is, ahogy az utolsó pohár után nyúl.*
- Jó lesz az kicsit későbbre is.
*Mikor viszont a foglalkozására terelődik a szó, viszonozza a nő mosolyát, bár Aldo nem mondaná bárgyúnak. Tetszik neki a másik mosolya, s egy hajszál választja el attól, hogy ezt hangosan ki is mondja, de szerencséjére az utolsó pillanatban észbe kap, így inkább mesélni kezd.*
- Alkimista vagyok, bájitalok, gyógyszerek, esetleg mérgek keverésével foglalkozom, s eladom őket néhány rendszeres megrendelőnek. Wegtorenben tanultam az alapokat egy mestertől, majd önállóan képeztem magam tovább, sok megfigyeléssel, olvasással és kísérlettel.
*Bővebben válaszol, mint amit a kérdés megkövetelne, s ez is egy árulkodó jel a sok közül, hogy illuminált állapotba kerülni.*
- Mostanában nem kergettem szoknyákat, csak egyet. Túlságosan lekötötte a figyelmem.
*Csúszik ki a száján egy újabb meggondolatlan mondat.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 18:13:56
Üzenet elküldve: 2020-04-13 18:13:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Sharen'na és Doras //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Óh, hogy a rohadás álljon bele *forgatja a szemét dühösen, mikor rájön, mekkora címeres barom. Hát igen, Doras nem a legélesebb kés a fiókban. Sosem volt az. Ha ital és fehérnép is játszik a dologban, akkor meg hatványozottan igaz. Így, miután rendkívüli zsenialitással sikeresen bemutatta magát a titokzatosság főhercege, le is gurítja a kezében tartott pálinkát. Igaz, hogy eredetileg a nőnek szánta, de van az a körülmény, ami az ilyesmit felülírja. Továbbá, mivel magához képest egy igazi úr (amiben, lássuk be, ha Doras a mérce, nem kell túl nagy kihívást megugrani), már nyúl is egy másik kupicáért, amit átadhat.
Átadhatna! Na de így?*
- Ejj, ez nem volt szép, bogaram *ráncolja a homlokát.* - Tuskó? Én? *Megrökönyödve tárja szét a karjait. Italt vesz neki, minden szavát mézbe mártja és még a mellét se fogta meg. Pedig ha nem egészen száraz a feje, a tenyere hajlamos megindulni a kellemes domborulatok felé, méghozzá minden, a parancsnoksággal történő egyeztetés nélkül. Aztán tessék. Ez a hála!
Doras nem szereti, ha visszaélnek a... az akármijével is. Most sem szándékozik annyiban hagyni. Mélyen az acélszín szemekbe néz.*
- Halljam *emeli a nő elé a kupicát.* - Esküszöm, Doras úr, hogy a lőcse szent és sérthetetlen. *Bár a tökeit illetőleg kapott biztosíték se árt, de jobb szeretné akkor már kompletten bebiztosítani a koronaékszereket. Nem mellesleg határozott elégedettséggel töltené el, ha ezeket a szavakat hallhatná azokról a buján telt ajkakról.* - Mondd csak ki, szépségem.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Óh, hogy a rohadás álljon bele *forgatja a szemét dühösen, mikor rájön, mekkora címeres barom. Hát igen, Doras nem a legélesebb kés a fiókban. Sosem volt az. Ha ital és fehérnép is játszik a dologban, akkor meg hatványozottan igaz. Így, miután rendkívüli zsenialitással sikeresen bemutatta magát a titokzatosság főhercege, le is gurítja a kezében tartott pálinkát. Igaz, hogy eredetileg a nőnek szánta, de van az a körülmény, ami az ilyesmit felülírja. Továbbá, mivel magához képest egy igazi úr (amiben, lássuk be, ha Doras a mérce, nem kell túl nagy kihívást megugrani), már nyúl is egy másik kupicáért, amit átadhat.
Átadhatna! Na de így?*
- Ejj, ez nem volt szép, bogaram *ráncolja a homlokát.* - Tuskó? Én? *Megrökönyödve tárja szét a karjait. Italt vesz neki, minden szavát mézbe mártja és még a mellét se fogta meg. Pedig ha nem egészen száraz a feje, a tenyere hajlamos megindulni a kellemes domborulatok felé, méghozzá minden, a parancsnoksággal történő egyeztetés nélkül. Aztán tessék. Ez a hála!
Doras nem szereti, ha visszaélnek a... az akármijével is. Most sem szándékozik annyiban hagyni. Mélyen az acélszín szemekbe néz.*
- Halljam *emeli a nő elé a kupicát.* - Esküszöm, Doras úr, hogy a lőcse szent és sérthetetlen. *Bár a tökeit illetőleg kapott biztosíték se árt, de jobb szeretné akkor már kompletten bebiztosítani a koronaékszereket. Nem mellesleg határozott elégedettséggel töltené el, ha ezeket a szavakat hallhatná azokról a buján telt ajkakról.* - Mondd csak ki, szépségem.
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 14:17:36
Üzenet elküldve: 2020-04-13 14:17:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
- Úgy jó a férfi, ha érzed a súlyát, máskülönben nő lenne, vagy kisgyerek.
*Kuncog fel halkan. Az már számára is feltűnt, hogy Aldo alkata nem úgy néz ki, mint egy marcona hímállatnak. De ugye a ruha sok mindent elfedhet az ő aranyszín szemei elől.*
- Jobb is, amíg csak elhiszed nem pedig megtapasztalod.
*Bólogat is teljes egyetértéssel, de közben az ő arcára is felszökik egy kaján kis mosoly. Pont, hogy nem egy erő félvér, de Aldo cipelését valahogy csak megoldaná.*
- Szavadon foglak.
*Hajol is át kissé az asztalon, hogy finoman megbökje a férfi homlokát. Egy misét megérne az arc, amit kiváltana a nőből, ha kapna egy illatos virágcsokrot. Biztos örülne, vagy valami, de nem szokta meg, hogy bárki ajándékkal lepje meg. Persze leszámítva az olyan eseteket, mint a meghívás egy-egy pohár pálinkára.*
- A szükség sok mindenre rákényszeríti a fél-elfet is. De tényleg nem remekeltem ebben a tudományban, így ha tetőt akartam a fejem főlé vagy nem akartam éhen veszni, akkor valódi munkát kellett keresnem. Szóval segítek, ahol kellek.
*Vonja meg a vállait, majd elcsendesedve már Aldonak szenteli a figyelmét. Az örökség eltékozolására felvonja a szemöldökeit, miközben apró, alig észrevehető fintorba húzza száját. Azért van vajmi fogalma arról, hogy mire is mehetett el az az örökség. Bár lehet, hogy téved, de amit eddig megtudott a hegyes fülűről a nőkre való aranyszórásnál és a szórakozásnál többet nem nagyon tud elképzelni. De szóvá nem teszi. Nem az ő dolga a szemrehányás.
A történet további részében viszont már a sajnálat ül ki az arcára. Az biztos, hogy ez kemény lecke lehetett egy fiatal elfnek. Igazán elismerésre méltó, hogy ekkora fordulatot vett emiatt. Abban igaza van Aldonak, hogy a tolvaj élethez fel kell kötni a nadrágot és kétszer is meg kell gondolni. Addig szép és jó, míg sikerrel jár az illető, de ha egyszer elkapják a büntetés nem lesz leányálom.
Közben újabb adag pálinka érkezik, mire ismét csak szemöldökeit szalasztja fel homlokára. A kellemes bizsergés az előző köröktől kezdi átvenni a hatalmat, ami jelzi, hogy a határait igen gyors léptekben közelíti meg.*
- A végén egymást kell, hogy támogassuk. Élet-halál kérdése lesz, hogy melyikőnk lakik közelebb.
*Vigyorodik el szélesen, de nem lesz a jó elrontója, így készségesen veszi is kézbe a következő pohárkát. Kicsit olyanok, mintha versenyt innának, de azért már Rocha sincs e téren olyan formában, mint évekkel ezelőtt.*
- Köszönöm kedves. Egészségedre!
*Emeli meg a poharat a férfi felé, majd nagy levegőt véve issza is ki a pohárka tartalmát. A lendülettől hangos koppanással érkezik vissza a kis ibrik alja az asztalra. Halk nyögéssel ad hangot ahogy a pálinka kissé égetve csúszik le torkán, majd ahogy az égetés felerősödő bizsergetésre vált, mi szétárad teljes testében már jóleső sóhajt csal ki belőle.*
- Szóval, az előzményt igazán sajnálom, de örülök, hogy rendes életet tudtál kezdeni.
*Jegyzi meg még utószónak, majd az árválkodó pohárra pillant. Kissé eltűnődve húzza el ajkát, hogy végezze e ki most azonnal, vagy menekítse meg pár perccel későbbre a pálinkát. A pohár felé nyúl kissé imbolyogva, s mikor amazt elkerülve csak mellette markolja meg a levegőt morcosan horkant egy aprót.*
- Na fene!
*Nyammog párat, majd kezét vissza is húzva könyököl az asztalra, állát a tenyerére támasztva.*
- Akkor veled később foglalkozom!
*Dünnyögi szinte sértetten, majd arany íriszeit újfent a jég szemekbe fúrja. Aprót szusszan, ahogy szédülés kapja el, így egy pillanatra lehunyja szemeit, míg az csillapodni látszik. Mikor pedig halovány reményt mutat arra, hogy kissé észhez tér ismét a férfit tiszteli meg pillantásaival.*
- És akkor most mivel foglalkozol? Azon kívül, hogy kergeted a szoknyákat.
*Vigyorodik el bárgyún, s tudja jól, hogy ez megint kissé övön aluli gonosz megjegyzés volt, annak ellenére, hogy tűzszünetet tartanak, de a pálinka rákényszerítette, hogy kiadja magából. A legnagyobb probléma csak az, hogy ha az ital jobban megnyitja a száját. Van pár számára rossz tulajdonsága, amit józanul képes palástolni, de ha részeg igen gyakorta szeretnek feltörni a felszínre.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
- Úgy jó a férfi, ha érzed a súlyát, máskülönben nő lenne, vagy kisgyerek.
*Kuncog fel halkan. Az már számára is feltűnt, hogy Aldo alkata nem úgy néz ki, mint egy marcona hímállatnak. De ugye a ruha sok mindent elfedhet az ő aranyszín szemei elől.*
- Jobb is, amíg csak elhiszed nem pedig megtapasztalod.
*Bólogat is teljes egyetértéssel, de közben az ő arcára is felszökik egy kaján kis mosoly. Pont, hogy nem egy erő félvér, de Aldo cipelését valahogy csak megoldaná.*
- Szavadon foglak.
*Hajol is át kissé az asztalon, hogy finoman megbökje a férfi homlokát. Egy misét megérne az arc, amit kiváltana a nőből, ha kapna egy illatos virágcsokrot. Biztos örülne, vagy valami, de nem szokta meg, hogy bárki ajándékkal lepje meg. Persze leszámítva az olyan eseteket, mint a meghívás egy-egy pohár pálinkára.*
- A szükség sok mindenre rákényszeríti a fél-elfet is. De tényleg nem remekeltem ebben a tudományban, így ha tetőt akartam a fejem főlé vagy nem akartam éhen veszni, akkor valódi munkát kellett keresnem. Szóval segítek, ahol kellek.
*Vonja meg a vállait, majd elcsendesedve már Aldonak szenteli a figyelmét. Az örökség eltékozolására felvonja a szemöldökeit, miközben apró, alig észrevehető fintorba húzza száját. Azért van vajmi fogalma arról, hogy mire is mehetett el az az örökség. Bár lehet, hogy téved, de amit eddig megtudott a hegyes fülűről a nőkre való aranyszórásnál és a szórakozásnál többet nem nagyon tud elképzelni. De szóvá nem teszi. Nem az ő dolga a szemrehányás.
A történet további részében viszont már a sajnálat ül ki az arcára. Az biztos, hogy ez kemény lecke lehetett egy fiatal elfnek. Igazán elismerésre méltó, hogy ekkora fordulatot vett emiatt. Abban igaza van Aldonak, hogy a tolvaj élethez fel kell kötni a nadrágot és kétszer is meg kell gondolni. Addig szép és jó, míg sikerrel jár az illető, de ha egyszer elkapják a büntetés nem lesz leányálom.
Közben újabb adag pálinka érkezik, mire ismét csak szemöldökeit szalasztja fel homlokára. A kellemes bizsergés az előző köröktől kezdi átvenni a hatalmat, ami jelzi, hogy a határait igen gyors léptekben közelíti meg.*
- A végén egymást kell, hogy támogassuk. Élet-halál kérdése lesz, hogy melyikőnk lakik közelebb.
*Vigyorodik el szélesen, de nem lesz a jó elrontója, így készségesen veszi is kézbe a következő pohárkát. Kicsit olyanok, mintha versenyt innának, de azért már Rocha sincs e téren olyan formában, mint évekkel ezelőtt.*
- Köszönöm kedves. Egészségedre!
*Emeli meg a poharat a férfi felé, majd nagy levegőt véve issza is ki a pohárka tartalmát. A lendülettől hangos koppanással érkezik vissza a kis ibrik alja az asztalra. Halk nyögéssel ad hangot ahogy a pálinka kissé égetve csúszik le torkán, majd ahogy az égetés felerősödő bizsergetésre vált, mi szétárad teljes testében már jóleső sóhajt csal ki belőle.*
- Szóval, az előzményt igazán sajnálom, de örülök, hogy rendes életet tudtál kezdeni.
*Jegyzi meg még utószónak, majd az árválkodó pohárra pillant. Kissé eltűnődve húzza el ajkát, hogy végezze e ki most azonnal, vagy menekítse meg pár perccel későbbre a pálinkát. A pohár felé nyúl kissé imbolyogva, s mikor amazt elkerülve csak mellette markolja meg a levegőt morcosan horkant egy aprót.*
- Na fene!
*Nyammog párat, majd kezét vissza is húzva könyököl az asztalra, állát a tenyerére támasztva.*
- Akkor veled később foglalkozom!
*Dünnyögi szinte sértetten, majd arany íriszeit újfent a jég szemekbe fúrja. Aprót szusszan, ahogy szédülés kapja el, így egy pillanatra lehunyja szemeit, míg az csillapodni látszik. Mikor pedig halovány reményt mutat arra, hogy kissé észhez tér ismét a férfit tiszteli meg pillantásaival.*
- És akkor most mivel foglalkozol? Azon kívül, hogy kergeted a szoknyákat.
*Vigyorodik el bárgyún, s tudja jól, hogy ez megint kissé övön aluli gonosz megjegyzés volt, annak ellenére, hogy tűzszünetet tartanak, de a pálinka rákényszerítette, hogy kiadja magából. A legnagyobb probléma csak az, hogy ha az ital jobban megnyitja a száját. Van pár számára rossz tulajdonsága, amit józanul képes palástolni, de ha részeg igen gyakorta szeretnek feltörni a felszínre.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 11:40:10
Üzenet elküldve: 2020-04-13 11:40:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyért életet//
*Nem tévedett, a gnóm csakugyan megérteni látszik a pénz mindent elsöprő és irányító hatását. Ezek szerint valóban vérbeli Laenrick, még az is lehet, hogy szorosan apja nyomdokaiban lépdel.
A hízelgésre, vagy bókra, vagy legyen akármi is a célja vele Utrhinnak, Rey nem úgy reagál, ahogy a legtöbb nő tenné, sőt, leginkább figyelemre sem méltatja, hogy elhangzott valami őt dicsérő szó. Távol áll tőle a szende mosolygás, vagy netán elpirulás, mint földtől az ég. Talán meg sem érti igazán a szaval burkolt jelentését.*
- Igen apád tudta, kire bízhat nyugodt lélekkel hasonló munkákat.
*Feleli gyakorlatiasan, hiszen tisztában van saját képességeivel, s azzal, hogy általában jól elvégzi a rá bízott feladatokat. Legyen szó akármiről.*
- Az egész város valahogy mocskosabb.
*Jegyzi meg, mintegy válaszképpen a fogadót illető kritikára. Talán a felkelés, vagy a járvány keze van a dologban. Vagy mindkettő. De Arthenioron érezhető valami furcsa bűz, mintha csak árnyéka lenne egykori önmagának a levegő híres városa.*
- Apádat elég különös módon ismertem meg, nagyjából 10 éve. Bár már mint látod, nem tarjuk a kapcsolatot, azért pár év közös munka van mögöttünk.
Úgy kezdődött, hogy egy rosszakarója felbérelt ellene.
*Bizonyára sok rosszakarója akad az öregnek, s Reynek van egy olyan sejtése, hogy a fiúval sem lehet másképp.*
- De apádnak volt esze, talán több, mint a legtöbb megbízómnak. Egyszerűen csak felkeresett, és többet ígért. Többet, mint amit az a bosszúra szomjas törpe bármikor adni tudott volna. Így megfordultak az esélyek, a folytatást már sejtheted.
//Aranyért életet//
*Nem tévedett, a gnóm csakugyan megérteni látszik a pénz mindent elsöprő és irányító hatását. Ezek szerint valóban vérbeli Laenrick, még az is lehet, hogy szorosan apja nyomdokaiban lépdel.
A hízelgésre, vagy bókra, vagy legyen akármi is a célja vele Utrhinnak, Rey nem úgy reagál, ahogy a legtöbb nő tenné, sőt, leginkább figyelemre sem méltatja, hogy elhangzott valami őt dicsérő szó. Távol áll tőle a szende mosolygás, vagy netán elpirulás, mint földtől az ég. Talán meg sem érti igazán a szaval burkolt jelentését.*
- Igen apád tudta, kire bízhat nyugodt lélekkel hasonló munkákat.
*Feleli gyakorlatiasan, hiszen tisztában van saját képességeivel, s azzal, hogy általában jól elvégzi a rá bízott feladatokat. Legyen szó akármiről.*
- Az egész város valahogy mocskosabb.
*Jegyzi meg, mintegy válaszképpen a fogadót illető kritikára. Talán a felkelés, vagy a járvány keze van a dologban. Vagy mindkettő. De Arthenioron érezhető valami furcsa bűz, mintha csak árnyéka lenne egykori önmagának a levegő híres városa.*
- Apádat elég különös módon ismertem meg, nagyjából 10 éve. Bár már mint látod, nem tarjuk a kapcsolatot, azért pár év közös munka van mögöttünk.
Úgy kezdődött, hogy egy rosszakarója felbérelt ellene.
*Bizonyára sok rosszakarója akad az öregnek, s Reynek van egy olyan sejtése, hogy a fiúval sem lehet másképp.*
- De apádnak volt esze, talán több, mint a legtöbb megbízómnak. Egyszerűen csak felkeresett, és többet ígért. Többet, mint amit az a bosszúra szomjas törpe bármikor adni tudott volna. Így megfordultak az esélyek, a folytatást már sejtheted.
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 11:15:58
Üzenet elküldve: 2020-04-13 11:15:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
- Hidd el, nehezebb vagyok, mint gondolnád.
*Ereszt meg egy félmosolyt. Bár tény és való, hogy nem az a nagydarab, marcona férfiállat, azért nem spórolták ki belőle a húst, ha csak azt is nézzük, hogy nem kevesebb, mint hat láb magas. Ami elfek közt is a megtermettebbek közé sorolja. S emellett, bár nincsenek méteres, széles vállai, de nem mondható egy cingár, csont és bőr alaknak. Egyenletesen borítja tagjait szálkás, edzett izom, de vékony alakja mégis megmaradt. Így nem csoda, ha ingben és kabátban hajlamosak azt hinni róla, hogy egy kis gyenge, elf szépfiúval állnak szemben. Aztán ha nagy ritkán pofán ver valakit, az igencsak meglepődhet az ütése erején.*
- Az erődben nem kételkedem.
*Kacsint a másikra, kissé pimaszul, kissé játékosan. De azért elkönyveli magában, hogy ha nő lenne, nem szívesen hergelné fel Rochát, kinézi belőle, hogy jól megtépné.*
- Remek, akkor legközelebb hozok csokrot is.
*Vigyorog a nőre, mert kellemes csalódástokozott neki, hogy a másik a tőle telhető legkomolyabban válaszolt poénnak szánt kérdésére.
Közben persze figyelmesen végighallgatja a másik kis történetét, miszerint anno régen tolvajnak készült, de aztán fuccsba ment ez a terve. Nem palástolja meglepettségét, hiszen aligha tudja elképzelni Rochát forgalmas tereken kószáló, emberek zsebét kimetsző alaknak, aki aztán nyakába szedve lábait, menekül az őrök elől, falakon átugrálva, sikátorokon keresztül. Nem egy hálás munkakör, és hamar elkapják az ember nyakát, ha kicsit is lankad a figyelme.*
- Őszintén megleptél.
*Csak ennyit reagál röviden és tömören, mert agya még emészti a kapott információkat. Egész sokat megtudott ebben a pár mondatban a nőről, talán egy lépéssel közelebb került személyiségének megfejtéséhez. De viszont most rajta lesz a sor, hogy meséljen, s neki azért van miből válogatni.*
- Nos, hát az én életem már-már túlságosan tömve volt eseményekkel, szívesen lemondanék a feléről a javadra.
*Jegyzi meg szórakozott mosollyal.*
- Amúgy ember legyen a talpán, aki a tolvajéletet egyszerűnek tartja. Nem lehet könnyű folyton menekülni és futni.
*Mielőtt azonban komolyabb mesélésbe fogna, a második kupicát is lehúzza, s erre már vicces fintorba rándul az arca. Talán ez jelzi a határt, hogy ideje leállni, mert ezután akár gond is lehet.*
- Nos, képzeld, én is vetemedtem lopásra, s rá is fáztam rendesen. Mikor Pirtianesbe mentem, egy-két hónap alatt eltékozoltam az egész örökségem, nem akarod tudni, milyen értelmetlen dolgokra. Aztán néhány mélységi barátom heccelésére belementem, hogy egy környékbeli, közösség által megbecsült asszonyságnak lemetszem az erszényét. Csak a "drága barátaim" elfelejtették említeni, hogy ez a jómódú mélységi asszony egy kiképzőtiszt a kaszárnyában. Gondolhatod, mennyire örült, amikor észrevette, hogy egy elf kölyök megpróbálja kirabolni. Olyat kaptam, hogy reccsent az állkapcsom, s szerintem még az orrom is eltört akkor, pedig puszta kézzel ütött. Aztán megfogott, s közölte, hogy most vagy vele megyek, vagy feldob a legközelebbi őröknek. Gondolhatod, hogy nem lett volna túl kellemes egy pirtianesi börtönben kikötni, így nem tehetettem mást, leszegett fejjel követtem. A kaszárnyába vitt, ahol éppen egy tucat fiatal katonát edzett. Odaállított eléjük, kezembe adott egy gyakorló botot, s egyenként rám engedte őket, hogy ne csak bábun gyakorolhassák a mozdulatokat. Egészen addig szórakozott, míg már csak a földön feküdtem, fejemet védve, aztán kidobott az épület elé. Talán kegyetlen történet, de ez egy teljesen új utat nyitott meg éltemben. Rájöttem, hogy nem akarok koszos utcakölyök lenni, és lopásból élni.
*Fejezi be talán kissé hosszúra nyúlt beszámolóját, derűsen, mintha csak egy szép emléket mesélt volna el. Aztán, mielőtt Rocha ismét szóhoz jutna, gyorsan rendel még négy Pálinkát, 68 aranyért.
*
- Parancsolj, drágám.
*Tolja elé a következő adagot, bár ösztönei hevesen tiltakoznak az újabb kupicák ellen. Nem lesz ennek jó vége.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
- Hidd el, nehezebb vagyok, mint gondolnád.
*Ereszt meg egy félmosolyt. Bár tény és való, hogy nem az a nagydarab, marcona férfiállat, azért nem spórolták ki belőle a húst, ha csak azt is nézzük, hogy nem kevesebb, mint hat láb magas. Ami elfek közt is a megtermettebbek közé sorolja. S emellett, bár nincsenek méteres, széles vállai, de nem mondható egy cingár, csont és bőr alaknak. Egyenletesen borítja tagjait szálkás, edzett izom, de vékony alakja mégis megmaradt. Így nem csoda, ha ingben és kabátban hajlamosak azt hinni róla, hogy egy kis gyenge, elf szépfiúval állnak szemben. Aztán ha nagy ritkán pofán ver valakit, az igencsak meglepődhet az ütése erején.*
- Az erődben nem kételkedem.
*Kacsint a másikra, kissé pimaszul, kissé játékosan. De azért elkönyveli magában, hogy ha nő lenne, nem szívesen hergelné fel Rochát, kinézi belőle, hogy jól megtépné.*
- Remek, akkor legközelebb hozok csokrot is.
*Vigyorog a nőre, mert kellemes csalódástokozott neki, hogy a másik a tőle telhető legkomolyabban válaszolt poénnak szánt kérdésére.
Közben persze figyelmesen végighallgatja a másik kis történetét, miszerint anno régen tolvajnak készült, de aztán fuccsba ment ez a terve. Nem palástolja meglepettségét, hiszen aligha tudja elképzelni Rochát forgalmas tereken kószáló, emberek zsebét kimetsző alaknak, aki aztán nyakába szedve lábait, menekül az őrök elől, falakon átugrálva, sikátorokon keresztül. Nem egy hálás munkakör, és hamar elkapják az ember nyakát, ha kicsit is lankad a figyelme.*
- Őszintén megleptél.
*Csak ennyit reagál röviden és tömören, mert agya még emészti a kapott információkat. Egész sokat megtudott ebben a pár mondatban a nőről, talán egy lépéssel közelebb került személyiségének megfejtéséhez. De viszont most rajta lesz a sor, hogy meséljen, s neki azért van miből válogatni.*
- Nos, hát az én életem már-már túlságosan tömve volt eseményekkel, szívesen lemondanék a feléről a javadra.
*Jegyzi meg szórakozott mosollyal.*
- Amúgy ember legyen a talpán, aki a tolvajéletet egyszerűnek tartja. Nem lehet könnyű folyton menekülni és futni.
*Mielőtt azonban komolyabb mesélésbe fogna, a második kupicát is lehúzza, s erre már vicces fintorba rándul az arca. Talán ez jelzi a határt, hogy ideje leállni, mert ezután akár gond is lehet.*
- Nos, képzeld, én is vetemedtem lopásra, s rá is fáztam rendesen. Mikor Pirtianesbe mentem, egy-két hónap alatt eltékozoltam az egész örökségem, nem akarod tudni, milyen értelmetlen dolgokra. Aztán néhány mélységi barátom heccelésére belementem, hogy egy környékbeli, közösség által megbecsült asszonyságnak lemetszem az erszényét. Csak a "drága barátaim" elfelejtették említeni, hogy ez a jómódú mélységi asszony egy kiképzőtiszt a kaszárnyában. Gondolhatod, mennyire örült, amikor észrevette, hogy egy elf kölyök megpróbálja kirabolni. Olyat kaptam, hogy reccsent az állkapcsom, s szerintem még az orrom is eltört akkor, pedig puszta kézzel ütött. Aztán megfogott, s közölte, hogy most vagy vele megyek, vagy feldob a legközelebbi őröknek. Gondolhatod, hogy nem lett volna túl kellemes egy pirtianesi börtönben kikötni, így nem tehetettem mást, leszegett fejjel követtem. A kaszárnyába vitt, ahol éppen egy tucat fiatal katonát edzett. Odaállított eléjük, kezembe adott egy gyakorló botot, s egyenként rám engedte őket, hogy ne csak bábun gyakorolhassák a mozdulatokat. Egészen addig szórakozott, míg már csak a földön feküdtem, fejemet védve, aztán kidobott az épület elé. Talán kegyetlen történet, de ez egy teljesen új utat nyitott meg éltemben. Rájöttem, hogy nem akarok koszos utcakölyök lenni, és lopásból élni.
*Fejezi be talán kissé hosszúra nyúlt beszámolóját, derűsen, mintha csak egy szép emléket mesélt volna el. Aztán, mielőtt Rocha ismét szóhoz jutna, gyorsan rendel még négy Pálinkát, 68 aranyért.
*- Parancsolj, drágám.
*Tolja elé a következő adagot, bár ösztönei hevesen tiltakoznak az újabb kupicák ellen. Nem lesz ennek jó vége.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 01:44:26
Üzenet elküldve: 2020-04-13 01:44:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Szerencsére Rochanak már volt dolga elégszer a pálinkával, hogy azon nyomban ne teperje le a földre. Persze ő sem bírja úgy az alkoholt, mint ahogy azt reméli, de már kell egy pár pohár ahhoz, hogy különösebben gondot jelentsen. Amivel neki is baja szokott lenni a másnaposságon kívül az az, hogy az alkohol igencsak meg tudja nyitni az ő szívét is. *
- Majd valahogy megbirkózom a feladattal. Annyira nem tűnsz súlyos egyénnek. Meg hidd el nekem van itt erő.
*Hajlítja is be a karját, s kissé megnyomkodja ott, ahol valami izomfélének kéne lennie. De hát nincs és ezt egy halk nevetéssel nyugtázza is.*
- Most ezt próbáld meg leküzdeni. Mondtam, nem meghívás, hanem békeajándék. Az más.
*Bólogat is ellentmondást nem tűrően, de közben már fel is vidul a következő kör említésére.*
- Ha még bírni fogjuk hát legyen.
*A következő megjegyzésre kissé felvonja a szemöldökeit. Azt már tudja, hogy két őszinte lény létezik a világon: a részeg és a gyerek. Azért furdalni kezdi a kíváncsiság az oldalát, hogy mégis mi lehet az, amiről józanul inkább hallgat a férfi. De nem veti be ezt az egyszerű és sunyi módszert, hogy a titkait kihúzza. Persze, ha mesél akkor meghallgatja, másnap úgy sem biztos, hogy emlékezni fog akár egy kicsire is belőle.*
- Szerintem ezzel sokan így vannak, de megígérem, majd figyelek, hogy tartsd a szád.
*Mosolyodik el, ahogy az egyik poharat ő is kézbe veszi, s le is dönti annak tartalmát. Az ital hamar célt ér, közben pedig egész testében ki libabőrösödik. A kellemes szédülés is kezd jelentkezni, s arca is pirospozsgás színt ölt magára.
A kérdésre először bambán pislog, de mikor Aldo felnevet ő sem rest elnevetni magát.*
- Akkor is válaszolok. A nárcisz az.
*Húzza is ki magát egy határozott mosollyal, ami hamar komoly ábrázatra is vált. Magáról mesélni? Főleg valami érdekeset. Na ez lesz a nagy falat.*
- Nos feladtad a leckét, de legyen. Régen tolvaj akartam lenni.
*Könyököl is az asztalra, ahogy visszaemlékszik a gyermekkorára. Nem valami vidám emlék az a sok kép, ami hirtelen megelevenedik előtte, ahogy felúszik a múlt mélységeiből. Elgondolkodva bökdösi meg a kiürült pohárkát, majd mielőtt folytatná fel is kapja az utolsó telit és ismét egy húzásra dönti is le. A pálinka jótékony, ámbár ilyenkor talán kissé kártékony hatásaként az ő szíve kezd is kicsit megnyílni. De a múlt felemlegetése még nem tűnik olyan nagy problémának.*
- Tudod a szüleimet korán elveszítettem és nem értettem semmihez. *Vonja meg kissé a vállait.* Ez tűnt a legegyszerűbbnek. De ehhez is béna voltam. Igazából ez a legnagyobb kaland az életemben. Azóta meg azt hiszem olyan életunt szerű lettem. Nem találkoztam eddig olyannal, aki ebből kizökkentene, így kalandokkal sem bővelkedhetem.
*Nevet fel zavartan. Kicsit most kellemetlennek érzi, hogy ennél jobbal nem szolgálhatott, de az ő élete ilyen.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Szerencsére Rochanak már volt dolga elégszer a pálinkával, hogy azon nyomban ne teperje le a földre. Persze ő sem bírja úgy az alkoholt, mint ahogy azt reméli, de már kell egy pár pohár ahhoz, hogy különösebben gondot jelentsen. Amivel neki is baja szokott lenni a másnaposságon kívül az az, hogy az alkohol igencsak meg tudja nyitni az ő szívét is. *
- Majd valahogy megbirkózom a feladattal. Annyira nem tűnsz súlyos egyénnek. Meg hidd el nekem van itt erő.
*Hajlítja is be a karját, s kissé megnyomkodja ott, ahol valami izomfélének kéne lennie. De hát nincs és ezt egy halk nevetéssel nyugtázza is.*
- Most ezt próbáld meg leküzdeni. Mondtam, nem meghívás, hanem békeajándék. Az más.
*Bólogat is ellentmondást nem tűrően, de közben már fel is vidul a következő kör említésére.*
- Ha még bírni fogjuk hát legyen.
*A következő megjegyzésre kissé felvonja a szemöldökeit. Azt már tudja, hogy két őszinte lény létezik a világon: a részeg és a gyerek. Azért furdalni kezdi a kíváncsiság az oldalát, hogy mégis mi lehet az, amiről józanul inkább hallgat a férfi. De nem veti be ezt az egyszerű és sunyi módszert, hogy a titkait kihúzza. Persze, ha mesél akkor meghallgatja, másnap úgy sem biztos, hogy emlékezni fog akár egy kicsire is belőle.*
- Szerintem ezzel sokan így vannak, de megígérem, majd figyelek, hogy tartsd a szád.
*Mosolyodik el, ahogy az egyik poharat ő is kézbe veszi, s le is dönti annak tartalmát. Az ital hamar célt ér, közben pedig egész testében ki libabőrösödik. A kellemes szédülés is kezd jelentkezni, s arca is pirospozsgás színt ölt magára.
A kérdésre először bambán pislog, de mikor Aldo felnevet ő sem rest elnevetni magát.*
- Akkor is válaszolok. A nárcisz az.
*Húzza is ki magát egy határozott mosollyal, ami hamar komoly ábrázatra is vált. Magáról mesélni? Főleg valami érdekeset. Na ez lesz a nagy falat.*
- Nos feladtad a leckét, de legyen. Régen tolvaj akartam lenni.
*Könyököl is az asztalra, ahogy visszaemlékszik a gyermekkorára. Nem valami vidám emlék az a sok kép, ami hirtelen megelevenedik előtte, ahogy felúszik a múlt mélységeiből. Elgondolkodva bökdösi meg a kiürült pohárkát, majd mielőtt folytatná fel is kapja az utolsó telit és ismét egy húzásra dönti is le. A pálinka jótékony, ámbár ilyenkor talán kissé kártékony hatásaként az ő szíve kezd is kicsit megnyílni. De a múlt felemlegetése még nem tűnik olyan nagy problémának.*
- Tudod a szüleimet korán elveszítettem és nem értettem semmihez. *Vonja meg kissé a vállait.* Ez tűnt a legegyszerűbbnek. De ehhez is béna voltam. Igazából ez a legnagyobb kaland az életemben. Azóta meg azt hiszem olyan életunt szerű lettem. Nem találkoztam eddig olyannal, aki ebből kizökkentene, így kalandokkal sem bővelkedhetem.
*Nevet fel zavartan. Kicsit most kellemetlennek érzi, hogy ennél jobbal nem szolgálhatott, de az ő élete ilyen.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 00:49:32
Üzenet elküldve: 2020-04-13 00:49:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Sharen'na és Doras //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Aligha lenne oka tartania a férfinak Renna bármely családtagjától, hiszen messze maga mögött hagyta az egész törzset, s egyelőre nem áll szándékában visszatérni. Meg is köveznék, vagy legalábbis rendesen kapna a fejére, ha csak úgy visszatérne, beköszönne a családnak. Hátat fordított nekik, szánt szándékkal, ez pedig megbocsáthatatlan bűn.
Doras válaszát elfogadottnak nyilvánítja, nem fűz hozzá semmit, tökéletesen megérti, ha valakinek eljár a keze, ha nagyon felidegesítik, vagy netán sértegetik. Tépte már meg ő is sok gyerekkori barátját, ha túlságosan elszaladt velük a ló.*
- Áhá, szóval Doras úr a te nagy becses neved.
*Ragyognak fel hirtelen kékes szemei, s elégedett mosolyra húzódik szája.*
- De az én nevem akkor is titok marad, te magad mondtad, hogy hagyjuk a végére.
*Vigyorog, hiszen előnyben érzi magát a plusz információ miatt. Ő meg továbbra is a névtelenség láthatatlan védelmébe burkolózik, Doras számára egyelőre csak egy vadmacska, vagy netán "vérmes perszóna". Rennának pedig tetszenek ezek a jelzők, s többet akar hallani, kíváncsi, mennyire futja a férfi fantáziájából.*
- Jól van, jól van. Pálinkáért mindent.
*Sóhajt beleegyezően.*
- Esküszöm, te tuskó Doras, hogy a tököd nem fogom leharapni.
*Talán némileg megmásította a szöveget. De csak egy egészen picit. Azért várja azt az italt, széles mosollyal.*
A hozzászólás írója (Sharen'na Wylfgart) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.13 00:49:58
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Aligha lenne oka tartania a férfinak Renna bármely családtagjától, hiszen messze maga mögött hagyta az egész törzset, s egyelőre nem áll szándékában visszatérni. Meg is köveznék, vagy legalábbis rendesen kapna a fejére, ha csak úgy visszatérne, beköszönne a családnak. Hátat fordított nekik, szánt szándékkal, ez pedig megbocsáthatatlan bűn.
Doras válaszát elfogadottnak nyilvánítja, nem fűz hozzá semmit, tökéletesen megérti, ha valakinek eljár a keze, ha nagyon felidegesítik, vagy netán sértegetik. Tépte már meg ő is sok gyerekkori barátját, ha túlságosan elszaladt velük a ló.*
- Áhá, szóval Doras úr a te nagy becses neved.
*Ragyognak fel hirtelen kékes szemei, s elégedett mosolyra húzódik szája.*
- De az én nevem akkor is titok marad, te magad mondtad, hogy hagyjuk a végére.
*Vigyorog, hiszen előnyben érzi magát a plusz információ miatt. Ő meg továbbra is a névtelenség láthatatlan védelmébe burkolózik, Doras számára egyelőre csak egy vadmacska, vagy netán "vérmes perszóna". Rennának pedig tetszenek ezek a jelzők, s többet akar hallani, kíváncsi, mennyire futja a férfi fantáziájából.*
- Jól van, jól van. Pálinkáért mindent.
*Sóhajt beleegyezően.*
- Esküszöm, te tuskó Doras, hogy a tököd nem fogom leharapni.
*Talán némileg megmásította a szöveget. De csak egy egészen picit. Azért várja azt az italt, széles mosollyal.*
A hozzászólás írója (Sharen'na Wylfgart) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.13 00:49:58
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 00:33:24
Üzenet elküldve: 2020-04-13 00:33:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Szerencsére Rocha is hasonlóan gondolkodik a folytonos vérszívásról, mint ő maga, így minden különösebb közjáték nélkül sikerül mindkettőjüknek meglengetni a fehér zászlót, legalábbis ideiglenesen. S máris komolyabb dolgokra terelődik a szó, mint például a masszív italozás, nem kevesebb, mint fejenként két-két kupicával. Bár Aldo némiképp bírja az alkoholt, azért nem egy olyan megszokott kocsmatöltelék, aki képes mindenkit asztal alá inni. S ha tömény pálinkáról van szó, nem pedig édes és finom borról, könnyen lehet, hogy a nő fölé kerekedik ebben a művészetben. Nem szokott hozzá az elf gyomra az ilyen tüzes italokhoz, bár borból talán bármennyit meg tud inni különösebb gond nélkül.*
- Könnyen lehet, hogy így neked kell engem szobára kísérned.
*Jegyzi meg egy kacsintással megfűszerezve, s bár flörtnek is vehetőek szavai, első sorban ezt most tényleg nem annak szánta. Inkább figyelmeztetés, jobb, ha felkészül a félvér.*
- Kényelmetlenül érzem ám magam, ha nő hív meg engem, de ám legyen, elfogadom engesztelésül. De akkor a következő négyet majd én állom.
*Akárhogy is számolgat, az úgy már fejenként öt pálinka lesz, nem beszélve az alapozásnak elfogyasztott borokról. Egyre érdekesebbé kezd válni ez az este, pedig mindketten unalomból jöttek ide.*
- Csak hogy tudd, képes vagyok túl őszintére inni magam. És annak nem mindig van jó vége.
*Vigyorog Rochára, mintha csak őt akarná ezzel burkoltan fenyegetni. Pedig nagyon is lehet, hogy inkább magát félti ettől az eshetőségtől, mert részegen aztán tényleg nem tud megálljt parancsolni sem nyelvének, sem az oly gondosan elrejtett érzelmeinek.
Fel is kapja az egyik poharat, s üdvözlőn megemeli, mielőtt lehúzza annak tartalmát. A másikat egyelőre hagyja, nem kell olyan gyorsan eltüntetni, hosszú még az este.*
- Mi a kedvenc virágod?
*Kérdezi meg látszólag teljesen komoly arccal, de hamar elárulja magát egy felszakadó nevetéssel. De azét megnézné Rocha arcát, ha beállítana hozzá egy nagy csokor illatos, színes virággal.*
- Mondjuk mesélj valami érdekeset. Magadról, az életedről, vagy valami kalandról, amiben részed volt. Ha elég érdekesnek ítélem meg, majd én is mesélek.
*Veti fel a következő ötletet, s reméli, hogy belemegy a másik. Élvezné a szerepét, legalábbis amíg az ő kezében van a döntés joga. Ha cserélődik a szerep, az már annyira nem szórakoztatná, de megéri, ráadásul ott van még a pálinka, segít megoldani a nyelvét.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Szerencsére Rocha is hasonlóan gondolkodik a folytonos vérszívásról, mint ő maga, így minden különösebb közjáték nélkül sikerül mindkettőjüknek meglengetni a fehér zászlót, legalábbis ideiglenesen. S máris komolyabb dolgokra terelődik a szó, mint például a masszív italozás, nem kevesebb, mint fejenként két-két kupicával. Bár Aldo némiképp bírja az alkoholt, azért nem egy olyan megszokott kocsmatöltelék, aki képes mindenkit asztal alá inni. S ha tömény pálinkáról van szó, nem pedig édes és finom borról, könnyen lehet, hogy a nő fölé kerekedik ebben a művészetben. Nem szokott hozzá az elf gyomra az ilyen tüzes italokhoz, bár borból talán bármennyit meg tud inni különösebb gond nélkül.*
- Könnyen lehet, hogy így neked kell engem szobára kísérned.
*Jegyzi meg egy kacsintással megfűszerezve, s bár flörtnek is vehetőek szavai, első sorban ezt most tényleg nem annak szánta. Inkább figyelmeztetés, jobb, ha felkészül a félvér.*
- Kényelmetlenül érzem ám magam, ha nő hív meg engem, de ám legyen, elfogadom engesztelésül. De akkor a következő négyet majd én állom.
*Akárhogy is számolgat, az úgy már fejenként öt pálinka lesz, nem beszélve az alapozásnak elfogyasztott borokról. Egyre érdekesebbé kezd válni ez az este, pedig mindketten unalomból jöttek ide.*
- Csak hogy tudd, képes vagyok túl őszintére inni magam. És annak nem mindig van jó vége.
*Vigyorog Rochára, mintha csak őt akarná ezzel burkoltan fenyegetni. Pedig nagyon is lehet, hogy inkább magát félti ettől az eshetőségtől, mert részegen aztán tényleg nem tud megálljt parancsolni sem nyelvének, sem az oly gondosan elrejtett érzelmeinek.
Fel is kapja az egyik poharat, s üdvözlőn megemeli, mielőtt lehúzza annak tartalmát. A másikat egyelőre hagyja, nem kell olyan gyorsan eltüntetni, hosszú még az este.*
- Mi a kedvenc virágod?
*Kérdezi meg látszólag teljesen komoly arccal, de hamar elárulja magát egy felszakadó nevetéssel. De azét megnézné Rocha arcát, ha beállítana hozzá egy nagy csokor illatos, színes virággal.*
- Mondjuk mesélj valami érdekeset. Magadról, az életedről, vagy valami kalandról, amiben részed volt. Ha elég érdekesnek ítélem meg, majd én is mesélek.
*Veti fel a következő ötletet, s reméli, hogy belemegy a másik. Élvezné a szerepét, legalábbis amíg az ő kezében van a döntés joga. Ha cserélődik a szerep, az már annyira nem szórakoztatná, de megéri, ráadásul ott van még a pálinka, segít megoldani a nyelvét.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-12 16:57:22
Üzenet elküldve: 2020-04-12 16:57:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Sharen'na és Doras //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ebben a témában a zsoldos határozottan nem jeleskedik az együttérzésben. Mikor a nő szomorkás kicsengéssel közli, hogy egyke gyermek, Doras pofátlanul nagyot sóhajt, amiből csak úgy süt a megkönnyebbülés. Abból meg pláne, hogy közben a bajsza alatt ugyan némán, de egészen jól kivehetően azt zsolozsmázza: Hála a magasságos égnek! Az otthoni családi bonyodalmak útvesztőjébe nem nagyon van kedve besétálni, úgyhogy a dologhoz fűzött megjegyzést nemes egyszerűséggel elengedi a füle mellett.
Nem tetszik neki az a sundám-bundám válasz, akkor se, ha voltaképp az este nagyon kecsegtető alakulását ígéri fű alatt, de máris érkezik a következő kérdés.*
- Olyat nem, aki ne érdemelte volna ki *von vállat. Doras nem valami fényes páncélos lovag, úgyhogy ha fennforgás van, nem nézi, hogy kinek mi van a lába között.* - Nem fogok hazudni, megesett már, hogy eljárt a kezem, de nem vagyok az a típus, aki attól érzi magát jól, ha egy védtelent rugdos a földön. Kivéve, ha az a védtelen egy nyomorult féreg, aki rohadtul megérdemli *vág a saját szavába.* - Ha valaki sügér felmérni, hol van a megállj, az majd elszenvedve megtanulja. Mindenki türelmének megvan a határa *mondja. A nagy filozofálgatás csaknem elfeledteti vele a reflektálást az iméntire. Már nyújtja az italt a nőnek, amikor eszébe ötlik a dolog.*
- Hé, hé, há, hé! *emeli meg a kupicát tartó jobbja mutatóujját.* - Ha már határok: azt a harapás dolgot azért nem mismásoljuk el! Esküdj, vérmes perszóna, vagy nem itatlak tovább! Mondd csak szépen utánam! Esküszöm, Doras úr, hogy a lőcse szent és sérthetetlen!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ebben a témában a zsoldos határozottan nem jeleskedik az együttérzésben. Mikor a nő szomorkás kicsengéssel közli, hogy egyke gyermek, Doras pofátlanul nagyot sóhajt, amiből csak úgy süt a megkönnyebbülés. Abból meg pláne, hogy közben a bajsza alatt ugyan némán, de egészen jól kivehetően azt zsolozsmázza: Hála a magasságos égnek! Az otthoni családi bonyodalmak útvesztőjébe nem nagyon van kedve besétálni, úgyhogy a dologhoz fűzött megjegyzést nemes egyszerűséggel elengedi a füle mellett.
Nem tetszik neki az a sundám-bundám válasz, akkor se, ha voltaképp az este nagyon kecsegtető alakulását ígéri fű alatt, de máris érkezik a következő kérdés.*
- Olyat nem, aki ne érdemelte volna ki *von vállat. Doras nem valami fényes páncélos lovag, úgyhogy ha fennforgás van, nem nézi, hogy kinek mi van a lába között.* - Nem fogok hazudni, megesett már, hogy eljárt a kezem, de nem vagyok az a típus, aki attól érzi magát jól, ha egy védtelent rugdos a földön. Kivéve, ha az a védtelen egy nyomorult féreg, aki rohadtul megérdemli *vág a saját szavába.* - Ha valaki sügér felmérni, hol van a megállj, az majd elszenvedve megtanulja. Mindenki türelmének megvan a határa *mondja. A nagy filozofálgatás csaknem elfeledteti vele a reflektálást az iméntire. Már nyújtja az italt a nőnek, amikor eszébe ötlik a dolog.*
- Hé, hé, há, hé! *emeli meg a kupicát tartó jobbja mutatóujját.* - Ha már határok: azt a harapás dolgot azért nem mismásoljuk el! Esküdj, vérmes perszóna, vagy nem itatlak tovább! Mondd csak szépen utánam! Esküszöm, Doras úr, hogy a lőcse szent és sérthetetlen!
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-12 15:51:55
Üzenet elküldve: 2020-04-12 15:51:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A sör a legjobb étek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Követi a nő arckifejezéseit, amikor vigyorog, akkor maga is úgy tesz, némi cinizmussal fűszerezve. ~ De kibaszott vicces vagy. ~ Megnyalja ajkát gondolatban, ámbár bizonyos fokú szimpátiát azért érez, még akkor is, ha egy nagyképű, dölyfös városőrrel áll szemben, aki azt hiszi övé a világ. Legalábbis ezt gondolja, hogy így lehet, máskülönben egészen más jellegű társalgás medrébe sodródtak volna. A kapott válaszok hasonlatosak az előzőekhez. Azonban tökéletesen előkészítik a folytatáshoz a terepet.*
- Értem. *legyint a városleírásokra, bár igazából annyira nem érdekelte egyik sem, csupán terelésnek szánta, egy kis időre, míg összeszedi mákonyos gondolatait. A felhorkanásra már kitör belőle egy rövidebb nevetés, ami gyorsan abbamarad.*
- És, ha mégsem hazudtam? Akkor is bitófán végeznéd? *Máris könnyebb egy kicsit a teher.*
- Valea lae'Natar. *Vagy ezer éjszaka óta nem mondta ki ezt a nevet hangosan.*
- Ismerted? *Kérdezi, míg egy laposat pillant az ezüsthajúra.* Én igen. *Hajtja le az italt, majd tölt még egyet az erősebből, s így tesz Naesalának is.*
- Valaha normális életem volt. Aztán minden elbaszódott, mert megjelent a kis kurva. *Nevet fel, csak tekintete marad hideg.*
- Ezt a kibaszott menősködést meg tartsd meg magadnak, meg a kinti pincsiknek, én nem vagyok vevő rá. *Szorítja össze állkapcsát, majd hirtelen felröhög, s, ha teheti villámgyorsan átnyúl és a nő vállára csap, csak úgy puffan. Feltéve persze, ha elég meglepő és váratlan a mozdulat ahhoz, hogy ne tudjanak rá reagálni.*
- Csak szívatlak, ne rinyálj. *Hátradől, s úgy röhög, meglehetősen unszimpatikusan és gátlástalanul.*
- Kissé bebasztam már, az az igazság, kedvem lelem benned, hosszú idők óta az első őszinte társaságom vagy, akit megismerhettem. *Emeli meg poharát majd körbenéz a kocsmában.*
- Jahm... ez bók volt, cicalány... *Villan vissza tekintete a lányra mélyen, s ismét elvigyorodik.*
//A sör a legjobb étek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Követi a nő arckifejezéseit, amikor vigyorog, akkor maga is úgy tesz, némi cinizmussal fűszerezve. ~ De kibaszott vicces vagy. ~ Megnyalja ajkát gondolatban, ámbár bizonyos fokú szimpátiát azért érez, még akkor is, ha egy nagyképű, dölyfös városőrrel áll szemben, aki azt hiszi övé a világ. Legalábbis ezt gondolja, hogy így lehet, máskülönben egészen más jellegű társalgás medrébe sodródtak volna. A kapott válaszok hasonlatosak az előzőekhez. Azonban tökéletesen előkészítik a folytatáshoz a terepet.*
- Értem. *legyint a városleírásokra, bár igazából annyira nem érdekelte egyik sem, csupán terelésnek szánta, egy kis időre, míg összeszedi mákonyos gondolatait. A felhorkanásra már kitör belőle egy rövidebb nevetés, ami gyorsan abbamarad.*
- És, ha mégsem hazudtam? Akkor is bitófán végeznéd? *Máris könnyebb egy kicsit a teher.*
- Valea lae'Natar. *Vagy ezer éjszaka óta nem mondta ki ezt a nevet hangosan.*
- Ismerted? *Kérdezi, míg egy laposat pillant az ezüsthajúra.* Én igen. *Hajtja le az italt, majd tölt még egyet az erősebből, s így tesz Naesalának is.*
- Valaha normális életem volt. Aztán minden elbaszódott, mert megjelent a kis kurva. *Nevet fel, csak tekintete marad hideg.*
- Ezt a kibaszott menősködést meg tartsd meg magadnak, meg a kinti pincsiknek, én nem vagyok vevő rá. *Szorítja össze állkapcsát, majd hirtelen felröhög, s, ha teheti villámgyorsan átnyúl és a nő vállára csap, csak úgy puffan. Feltéve persze, ha elég meglepő és váratlan a mozdulat ahhoz, hogy ne tudjanak rá reagálni.*
- Csak szívatlak, ne rinyálj. *Hátradől, s úgy röhög, meglehetősen unszimpatikusan és gátlástalanul.*
- Kissé bebasztam már, az az igazság, kedvem lelem benned, hosszú idők óta az első őszinte társaságom vagy, akit megismerhettem. *Emeli meg poharát majd körbenéz a kocsmában.*
- Jahm... ez bók volt, cicalány... *Villan vissza tekintete a lányra mélyen, s ismét elvigyorodik.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-12 15:12:11
Üzenet elküldve: 2020-04-12 15:12:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyért életet//
*Utrhin odavan az ilyen beszélgetésekért. Érezni, szinte tapintani lehet az intrika és merénylet sűrű, szürke, vattaszerű leplét, ami kétségekkel telíti meg a szíveket, s elhomályosítja a tiszta gondolkodást. Ilyen helyzetekben férfi az a talpán, aki racionális marad, s az ezekről folyó diskurálások csak keményítik a bőrt, élezik a nyelvet, fejlesztik az elmét. A Laenrickek, ha mások által megvetett módon is, de mindig elérték azt, amit kívántak, amire szükségük volt. Sose rendelkeztek rangokkal, címekkel, egyszerű földművesek voltak, csak a sivár hétköznapok helyett érdekesebb életet választottak maguknak. A Laenrick virtust megérteni kell, érezni, s talán a sötételf is belecseppent már abba, amit ez a pár gnóm képvisel. A fiatalabbik arcára mosoly ül ki, láthatóan tetszik neki az, amit, vagy ahogyan mond az orgyilkos, fejét csóválja, majd iszik egyet a sörből, ami kesernyés pattogással csúszik le a torkán.*
- Kedvelem azt, ahogyan beszélsz. Az apám mindig jóféléket választott. *Nem tudni, kinek nagyobb hízelgés ez - Reyraanak, vagy talán maga felé nyúl a gnóm keze? Kicsit bámészkodik, keresztülnéz a többi kocsmatölteléken is.*
- Észrevetted te is? *Kérdezi a nőt, hagyva egy kis szünetet, hátha mondani szeretne valamit, aztán folytatja.*
- Megváltoztak a vendégek. Valahogy úgy... mocskosabbak lettek. Igen, ez jó szó rá. Pár éve még ilyenkor kifogástalan ruhában ült itt az utolsó bérgyilkos is, úgy fogadták a szeretőre féltékeny nemeseket. Most meg a trubadúrok is úsznak a saját okádékukban. *Vagy csak ő változott volna meg? Másképp látná már a világot? Jó kérdések, mindkettő érdekes.*
- Mióta ismered az apámat, ha szabad kérdeznem? A birtok ügyében, vagy valamelyik ellenségünk által? *Kissé közelebb hajol ezután, diszkrétebben kérdez.*
- Ha utóbbi, elárulnád, kinél dolgoztál a keze alá, kérlek?
//Aranyért életet//
*Utrhin odavan az ilyen beszélgetésekért. Érezni, szinte tapintani lehet az intrika és merénylet sűrű, szürke, vattaszerű leplét, ami kétségekkel telíti meg a szíveket, s elhomályosítja a tiszta gondolkodást. Ilyen helyzetekben férfi az a talpán, aki racionális marad, s az ezekről folyó diskurálások csak keményítik a bőrt, élezik a nyelvet, fejlesztik az elmét. A Laenrickek, ha mások által megvetett módon is, de mindig elérték azt, amit kívántak, amire szükségük volt. Sose rendelkeztek rangokkal, címekkel, egyszerű földművesek voltak, csak a sivár hétköznapok helyett érdekesebb életet választottak maguknak. A Laenrick virtust megérteni kell, érezni, s talán a sötételf is belecseppent már abba, amit ez a pár gnóm képvisel. A fiatalabbik arcára mosoly ül ki, láthatóan tetszik neki az, amit, vagy ahogyan mond az orgyilkos, fejét csóválja, majd iszik egyet a sörből, ami kesernyés pattogással csúszik le a torkán.*
- Kedvelem azt, ahogyan beszélsz. Az apám mindig jóféléket választott. *Nem tudni, kinek nagyobb hízelgés ez - Reyraanak, vagy talán maga felé nyúl a gnóm keze? Kicsit bámészkodik, keresztülnéz a többi kocsmatölteléken is.*
- Észrevetted te is? *Kérdezi a nőt, hagyva egy kis szünetet, hátha mondani szeretne valamit, aztán folytatja.*
- Megváltoztak a vendégek. Valahogy úgy... mocskosabbak lettek. Igen, ez jó szó rá. Pár éve még ilyenkor kifogástalan ruhában ült itt az utolsó bérgyilkos is, úgy fogadták a szeretőre féltékeny nemeseket. Most meg a trubadúrok is úsznak a saját okádékukban. *Vagy csak ő változott volna meg? Másképp látná már a világot? Jó kérdések, mindkettő érdekes.*
- Mióta ismered az apámat, ha szabad kérdeznem? A birtok ügyében, vagy valamelyik ellenségünk által? *Kissé közelebb hajol ezután, diszkrétebben kérdez.*
- Ha utóbbi, elárulnád, kinél dolgoztál a keze alá, kérlek?
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-12 10:19:48
Üzenet elküldve: 2020-04-12 10:19:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ezüsthajú Tolvaj és a Hősnő//
*Szavakban Valuryen biztosítja arról, hogy nem leskelődik. Persze nem tud hitelt adni a szavainak a lehető legjobb indulattal. Bár amennyire kirívó a hajszíne és szeme, úgy fájdalmasan unalmas a teste többi része. Bőre hófehér, és semmi heg vagy bőrhiba anyajegy nem töri meg annak sima egyhangúságát. Mindenesetre cselesen kezd vetkőzni. A köpenye rajta marad, és mindent levesz meglehetősen fürge mozdulatokkal. Ám mivel háttal áll az ő tolvajának így testéből csak a lábait és köpenyén átsejlő testének vonalait láthatja. Aztán az székre tett csomagból előszedi a kabátot, és felveszi. Igazán nagyon tetszik neki. Itt kicsit mozdulatlanná döbben, mint egy hófehér márványszobor. A dallam, ami felcsendül, olyan hirtelen jön mégis olyan hangulathoz illő, és igazán kedvére való. Egy darabig áll, és válla felett les hátra Valuryenre. Ebben is valami mágiát sejt.
~Egészen biztos, hogy te csinálod.~
Gondolja magában, közben lágy mosollyal figyeli a férfi hátát. ~Legalább nem lestél meg.~ Újabb gondolatok, igazán nem bánná, ha a férfi mégis leskelődik, de ha nem úgy is jó. Elvégre az egész csak egy időhúzás, bár kellemesebb fajta az biztos.
A köpenyt ügyesen leveszi, miközben a dallam egészen a fülébe mászik, az utolsó ruhadarabja székre kerül a többihez. Így már csak egy marad rajta, elől összehúzza a kabátot, melynek alja a térde fölé ér. Így jelenleg csak a lábait láthatja pucéran Valuryen, de a kabát alatt már csak az alabástrom fehér bőrét viseli. Csípőjéig érő zöldes hajzata is a kabát alatt csiklandozza, ahogy mozdul.*
- Ha eddig nem leselkedtél, most megfordulhatsz. *Sea is így tesz, hogy Valuryen szemébe nézhessen. A kabát hófehér prémje alig üt el egy árnyalatnyit a fehér bőrétől. Sea szerint, de igenis kell a kabáttal bajlódni, ha már csak az van rajta. Örömmel járul hozzá, hogy ebből a férfi kifejtse testét. Közelebb lépked, aztán körbe fordul, a dallam ütemére, és mosolyogva kérdezi.*
- Na milyen? * nem akar egyből közelebb lépni, egy kicsit izgul azért. Tart attól, hogy ha esetleg nem tetszetős a kabát alatt rejlő karcsú teste, hacsak fején eső különcségeire hagyatkozik, biztosan hamar megunja majd az Ezüstös hajú elf. Azt pedig nagyon bánná. Ez a bizonytalanság, mintha kicsit a lelkéből egészen az arcáig jutna el. Pont így fogja össze a kabátot, hogy még véletlenül se nyíljon szét. Közben csak lopva pillant Valuryenre, hogy vajh mit szól mindehhez.*
*Szavakban Valuryen biztosítja arról, hogy nem leskelődik. Persze nem tud hitelt adni a szavainak a lehető legjobb indulattal. Bár amennyire kirívó a hajszíne és szeme, úgy fájdalmasan unalmas a teste többi része. Bőre hófehér, és semmi heg vagy bőrhiba anyajegy nem töri meg annak sima egyhangúságát. Mindenesetre cselesen kezd vetkőzni. A köpenye rajta marad, és mindent levesz meglehetősen fürge mozdulatokkal. Ám mivel háttal áll az ő tolvajának így testéből csak a lábait és köpenyén átsejlő testének vonalait láthatja. Aztán az székre tett csomagból előszedi a kabátot, és felveszi. Igazán nagyon tetszik neki. Itt kicsit mozdulatlanná döbben, mint egy hófehér márványszobor. A dallam, ami felcsendül, olyan hirtelen jön mégis olyan hangulathoz illő, és igazán kedvére való. Egy darabig áll, és válla felett les hátra Valuryenre. Ebben is valami mágiát sejt.
~Egészen biztos, hogy te csinálod.~
Gondolja magában, közben lágy mosollyal figyeli a férfi hátát. ~Legalább nem lestél meg.~ Újabb gondolatok, igazán nem bánná, ha a férfi mégis leskelődik, de ha nem úgy is jó. Elvégre az egész csak egy időhúzás, bár kellemesebb fajta az biztos.
A köpenyt ügyesen leveszi, miközben a dallam egészen a fülébe mászik, az utolsó ruhadarabja székre kerül a többihez. Így már csak egy marad rajta, elől összehúzza a kabátot, melynek alja a térde fölé ér. Így jelenleg csak a lábait láthatja pucéran Valuryen, de a kabát alatt már csak az alabástrom fehér bőrét viseli. Csípőjéig érő zöldes hajzata is a kabát alatt csiklandozza, ahogy mozdul.*
- Ha eddig nem leselkedtél, most megfordulhatsz. *Sea is így tesz, hogy Valuryen szemébe nézhessen. A kabát hófehér prémje alig üt el egy árnyalatnyit a fehér bőrétől. Sea szerint, de igenis kell a kabáttal bajlódni, ha már csak az van rajta. Örömmel járul hozzá, hogy ebből a férfi kifejtse testét. Közelebb lépked, aztán körbe fordul, a dallam ütemére, és mosolyogva kérdezi.*
- Na milyen? * nem akar egyből közelebb lépni, egy kicsit izgul azért. Tart attól, hogy ha esetleg nem tetszetős a kabát alatt rejlő karcsú teste, hacsak fején eső különcségeire hagyatkozik, biztosan hamar megunja majd az Ezüstös hajú elf. Azt pedig nagyon bánná. Ez a bizonytalanság, mintha kicsit a lelkéből egészen az arcáig jutna el. Pont így fogja össze a kabátot, hogy még véletlenül se nyíljon szét. Közben csak lopva pillant Valuryenre, hogy vajh mit szól mindehhez.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-12 02:48:32
Üzenet elküldve: 2020-04-12 02:48:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Elsőre olyannak tűnhetnek, mint a nappal és az éjszaka. Két teljesen különböző személyiség egy asztalnál, akik alig tudnak kijönni egymással. Közben pedig egyre inkább néz ki úgy, hogy több is a közös bennük, mint az látszik. Legalábbis azt nézve, hogy a marakodást egyformán jól űzik és jól tűrik. De ami igaz, az igaz, hogy ideje kicsit visszább venni a tempóból, ha ma nyugodtabb estét szeretnének maguknak. A hullámzó érzelmeket ideje kicsit háttérbe szorítani, hacsak nem akarnak végérvényesen egymás agyára menni. Így egyelőre Rocha sem keres fogást a férfin, ha amaz ideiglenesen meglengette a fehér zászlót. Ezen valahogy meg sem lepődik, hiszen az ő fejébe is befészkelte magát a gondolat, hogy ha már felvette a kesztyűt ideje lenne megismerni jobban az ellenfelét.*
- Ez úgy vélem remek gondolat. A jóból is megárt a sok.
*Kacsint is kuncogva a férfira, majd a tószt és a megállapodás után nem is rest és egy hajtásra tünteti el a kis pohárka nedűt.*
- Például engem érdekelne, hogy mennyire állod a sarat az italozás terén.
*S még a választ meg sem várva inti magához az első arra járó felszolgálót.*
- Legyél olyan jó hozzánk és ebből hozzál még.
*Ezzel vékonyka ujjaiból négyet fel is mutat egy bárgyúbbra sikeredett mosollyal, jelezve, hogy a Pálinkát ma nem kell sajnálni előle, közben másik kezével elő is veszi a négy pohárért járó 80 aranyat és a felszolgáló kezébe pakolja.*
- Ezt vedd béke ajándéknak. Első körben a múltkoriért.
*Majd, ha meg is érkeztek a poharak kettőt Aldo elé tol, kettőt viszont természetesen maga előtt hagy. Ha igazán belelendül nem szereti elaprózni a dolgokat. Majd rájön a férfi, hogy Rocha nem egészen az a könnyen az ujj köré csavarható nő. Vagy legalábbis nem minden helyzetben. Lehet ő bújós kiscica, de ha csak ő akarja és megfelelően meg van teremtve a helyzet. Máskülönben inkább hajaz egy megcsömörlött kocsmatöltelékre, aki ritkán látja már a napfényt beszűrődni beborult életébe.*
- Szóval akkor miről szeretnél beszélgetni? Nyitott vagyok mindenre.
*Tárja is szét a karjait, jelezve, hogy szabad az út, miközben tekintetét le sem veszi a kék szemekről.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Elsőre olyannak tűnhetnek, mint a nappal és az éjszaka. Két teljesen különböző személyiség egy asztalnál, akik alig tudnak kijönni egymással. Közben pedig egyre inkább néz ki úgy, hogy több is a közös bennük, mint az látszik. Legalábbis azt nézve, hogy a marakodást egyformán jól űzik és jól tűrik. De ami igaz, az igaz, hogy ideje kicsit visszább venni a tempóból, ha ma nyugodtabb estét szeretnének maguknak. A hullámzó érzelmeket ideje kicsit háttérbe szorítani, hacsak nem akarnak végérvényesen egymás agyára menni. Így egyelőre Rocha sem keres fogást a férfin, ha amaz ideiglenesen meglengette a fehér zászlót. Ezen valahogy meg sem lepődik, hiszen az ő fejébe is befészkelte magát a gondolat, hogy ha már felvette a kesztyűt ideje lenne megismerni jobban az ellenfelét.*
- Ez úgy vélem remek gondolat. A jóból is megárt a sok.
*Kacsint is kuncogva a férfira, majd a tószt és a megállapodás után nem is rest és egy hajtásra tünteti el a kis pohárka nedűt.*
- Például engem érdekelne, hogy mennyire állod a sarat az italozás terén.
*S még a választ meg sem várva inti magához az első arra járó felszolgálót.*
- Legyél olyan jó hozzánk és ebből hozzál még.
*Ezzel vékonyka ujjaiból négyet fel is mutat egy bárgyúbbra sikeredett mosollyal, jelezve, hogy a Pálinkát ma nem kell sajnálni előle, közben másik kezével elő is veszi a négy pohárért járó 80 aranyat és a felszolgáló kezébe pakolja.*
- Ezt vedd béke ajándéknak. Első körben a múltkoriért.
*Majd, ha meg is érkeztek a poharak kettőt Aldo elé tol, kettőt viszont természetesen maga előtt hagy. Ha igazán belelendül nem szereti elaprózni a dolgokat. Majd rájön a férfi, hogy Rocha nem egészen az a könnyen az ujj köré csavarható nő. Vagy legalábbis nem minden helyzetben. Lehet ő bújós kiscica, de ha csak ő akarja és megfelelően meg van teremtve a helyzet. Máskülönben inkább hajaz egy megcsömörlött kocsmatöltelékre, aki ritkán látja már a napfényt beszűrődni beborult életébe.*
- Szóval akkor miről szeretnél beszélgetni? Nyitott vagyok mindenre.
*Tárja is szét a karjait, jelezve, hogy szabad az út, miközben tekintetét le sem veszi a kék szemekről.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-12 01:23:11
Üzenet elküldve: 2020-04-12 01:23:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Röpködnek az éles szavak, kendőzetlen őszinteséggel vagdossa egymáshoz a mondatokat a furcsa páros, folyamatosan kóstolgatva egymást. Külső szemlélőnak akár olyan is lehetne ez az egész jelenet, mint egy rossz házaspár folytonos cívódása, marakodása. Pedig ettől azért még talán messze állnak, legalábbis Aldo nagyon reméli.*
-Hát akkor inkább képzelem magam annak, mint gyáva kiskutyának. Az szánalmasabb látvány lenne.
*Vonja meg végül a vállát, tettetett nemtörődömséggel.
Viszont Rocha reakciója a férfi további szavaira kellemes elégedettséggel tölti el, talán hasonló érzés keríti hatalmába a zavart düh nyomait látván, mint amit a nő érzett, amikor Aldo szemében dühöt fedezett fel. A győzelem érzése, higy sikerült valami érdemi reakciót kiáltani puszta szavakkal.
Az elf életében aligha akadt hasonló személy, akinél ennyire harcolt volna azért, hogy valamilyen módon hasson rá, csak hogy láthassa, nem hagyja hidegen a másikat. Hogy ez a hatás pontosan miben nyilvánul meg, már mellékes, talán ennek eredménye a folytonos cívódása, ami mindig kíséri őket. Ez kissé gyermetegnek is tűnhet, s átfut az elf agyán is, hogy ideje stratégiát változtatni, s új Magasságokba emelni az estét. Hosszú távon egyiküknek sem jó, ha marják egymást, ezt már egyszer volt alkalmuk megtapasztalni. Így hát, akár mennyire is nehezére esik nem visszavágni a megfelelő szavakkal, végül megadóan csendben marad, csak a koccintásra emeli poharát.*
-Úgy legyen.
*Bólint rá a szép szavakba csomagolt pohárköszöntőre, s maga is megereszt egy sokat sejtető mosolyt a mondatra, amely oly sok mindent jelenthet.*
-És mi lenne, ha ennek örömére megpróbálnánk most értelmesebb társalgást folytatni, esetleg jobban megismerni egymást?
*Veti fel a fantasztikus ötletét, hoyy elkerülje a további sérelmeket, amelyek mindkét félnek okozhatnak kellemetlen meglepetést. És persze kíváncsi Rochára, hajtja a vágy, hogy többet tudjon róla.*
-Így elkerülhetjük, hogy ugyanaz történjen, mint múltkor.
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Röpködnek az éles szavak, kendőzetlen őszinteséggel vagdossa egymáshoz a mondatokat a furcsa páros, folyamatosan kóstolgatva egymást. Külső szemlélőnak akár olyan is lehetne ez az egész jelenet, mint egy rossz házaspár folytonos cívódása, marakodása. Pedig ettől azért még talán messze állnak, legalábbis Aldo nagyon reméli.*
-Hát akkor inkább képzelem magam annak, mint gyáva kiskutyának. Az szánalmasabb látvány lenne.
*Vonja meg végül a vállát, tettetett nemtörődömséggel.
Viszont Rocha reakciója a férfi további szavaira kellemes elégedettséggel tölti el, talán hasonló érzés keríti hatalmába a zavart düh nyomait látván, mint amit a nő érzett, amikor Aldo szemében dühöt fedezett fel. A győzelem érzése, higy sikerült valami érdemi reakciót kiáltani puszta szavakkal.
Az elf életében aligha akadt hasonló személy, akinél ennyire harcolt volna azért, hogy valamilyen módon hasson rá, csak hogy láthassa, nem hagyja hidegen a másikat. Hogy ez a hatás pontosan miben nyilvánul meg, már mellékes, talán ennek eredménye a folytonos cívódása, ami mindig kíséri őket. Ez kissé gyermetegnek is tűnhet, s átfut az elf agyán is, hogy ideje stratégiát változtatni, s új Magasságokba emelni az estét. Hosszú távon egyiküknek sem jó, ha marják egymást, ezt már egyszer volt alkalmuk megtapasztalni. Így hát, akár mennyire is nehezére esik nem visszavágni a megfelelő szavakkal, végül megadóan csendben marad, csak a koccintásra emeli poharát.*
-Úgy legyen.
*Bólint rá a szép szavakba csomagolt pohárköszöntőre, s maga is megereszt egy sokat sejtető mosolyt a mondatra, amely oly sok mindent jelenthet.*
-És mi lenne, ha ennek örömére megpróbálnánk most értelmesebb társalgást folytatni, esetleg jobban megismerni egymást?
*Veti fel a fantasztikus ötletét, hoyy elkerülje a további sérelmeket, amelyek mindkét félnek okozhatnak kellemetlen meglepetést. És persze kíváncsi Rochára, hajtja a vágy, hogy többet tudjon róla.*
-Így elkerülhetjük, hogy ugyanaz történjen, mint múltkor.
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-12 00:50:12
Üzenet elküldve: 2020-04-12 00:50:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
- Megeshet. Nem bizonyítottad még az ellenkezőjét.
*Mosolyodik el bájosan, miközben enyhe büszkeség tölti el, mikor azt a haragot felfedezni véli a jégszín szemekben. Sajnos a pillanat nem tart addig, hogy sokáig élvezetét lelhesse benne. De egy kis igazságos revans vételének épp elegendő.*
- Vagy lehet, hogy épp ezért ülök itt veled újfent, mert válogatok. Ki tudja.
*Von aprót a vállain. És inkább a nő észrevételében van igazság. Aldonak van egy stílusa, de ez a stílus képvisel olyan dolgokat, amiket Rocha igencsak kedvel, ez pedig nem csak és kizárólagosan a külcsínt fedi. Persze az is szemrevaló. Nem az a marcona, markáns férfi fizimiska, meg hát azok a kék íriszek, amikben ha nem lenne józan eszénél minden egyes pillanatban képes lenne elveszni. A kellemes borzongás így is rajta van, szóval nagy önuralomra van szüksége.*
- Még szerencse, hogy megmaradt az érdeklődésed. Legalább van mivel elfoglalni magam.
*Mosolyodik el szempillarebegtetve, de ez a mosoly azon nyomban fagy is le az arcáról. Egy pár pillanatig csak hitetlenkedve bámul a férfira, majd mint aki nagy pofont kapott, olyan hirtelen tér is észhez. Arca kissé paprika színt ölt fel, de most keveredik a zavartság és a méreg. Nagyon meg kell edzenie magát, hogy ilyen badarságokkal a férfi ne tudja zavarba hozni, viszont az baj, hogy valahol a kérdés mélyén azért bujkál valami igazság.*
- Ahhoz eddig kevésnek tűntél.
*Kacsint is rá, majd mint ki jól végezte dolgát dől is hátra a székén, kezeit tarkójára pakolva. Persze ez a kényelmes, szedett-vetett pozitúra csak addig tart, amíg a pálinka csábító illatát megérzi. Ekkor kezeit le is ereszti, majd ahogy megemeli a pohárkát eltűnődve pillant a hegyes fülűre.*
- Igyunk arra, hogy ez az este okozzon olyan meglepetést, mint ami akkor ért mikor újra összefújt veled a szél.
*Vigyorodik el komiszan. Ez a tószt igazából elég sok jelentéssel bír. Hogy Rocha pontosan milyen végkimenetelre gondolt az még igazából számára is rejtély. De szerencsére azokat szereti.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
- Megeshet. Nem bizonyítottad még az ellenkezőjét.
*Mosolyodik el bájosan, miközben enyhe büszkeség tölti el, mikor azt a haragot felfedezni véli a jégszín szemekben. Sajnos a pillanat nem tart addig, hogy sokáig élvezetét lelhesse benne. De egy kis igazságos revans vételének épp elegendő.*
- Vagy lehet, hogy épp ezért ülök itt veled újfent, mert válogatok. Ki tudja.
*Von aprót a vállain. És inkább a nő észrevételében van igazság. Aldonak van egy stílusa, de ez a stílus képvisel olyan dolgokat, amiket Rocha igencsak kedvel, ez pedig nem csak és kizárólagosan a külcsínt fedi. Persze az is szemrevaló. Nem az a marcona, markáns férfi fizimiska, meg hát azok a kék íriszek, amikben ha nem lenne józan eszénél minden egyes pillanatban képes lenne elveszni. A kellemes borzongás így is rajta van, szóval nagy önuralomra van szüksége.*
- Még szerencse, hogy megmaradt az érdeklődésed. Legalább van mivel elfoglalni magam.
*Mosolyodik el szempillarebegtetve, de ez a mosoly azon nyomban fagy is le az arcáról. Egy pár pillanatig csak hitetlenkedve bámul a férfira, majd mint aki nagy pofont kapott, olyan hirtelen tér is észhez. Arca kissé paprika színt ölt fel, de most keveredik a zavartság és a méreg. Nagyon meg kell edzenie magát, hogy ilyen badarságokkal a férfi ne tudja zavarba hozni, viszont az baj, hogy valahol a kérdés mélyén azért bujkál valami igazság.*
- Ahhoz eddig kevésnek tűntél.
*Kacsint is rá, majd mint ki jól végezte dolgát dől is hátra a székén, kezeit tarkójára pakolva. Persze ez a kényelmes, szedett-vetett pozitúra csak addig tart, amíg a pálinka csábító illatát megérzi. Ekkor kezeit le is ereszti, majd ahogy megemeli a pohárkát eltűnődve pillant a hegyes fülűre.*
- Igyunk arra, hogy ez az este okozzon olyan meglepetést, mint ami akkor ért mikor újra összefújt veled a szél.
*Vigyorodik el komiszan. Ez a tószt igazából elég sok jelentéssel bír. Hogy Rocha pontosan milyen végkimenetelre gondolt az még igazából számára is rejtély. De szerencsére azokat szereti.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-12 00:21:17
Üzenet elküldve: 2020-04-12 00:21:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Rocha nagyon próbálkozik, hogy lelökje a magas lóról a férfit, s bár az elf világért sem vallaná be, még saját magának sem, de néha igen csak közel jár hozzá ez a maga módján idegesítő, de mégis oly érdekes és megfejthetetlen félvér némber. De Aldo sem adja magát könnyen, ha megpróbálnak belecsípni, ő erősen visszamar.*
-Annak képzelném magam?
*Gyenge próbálkozás, de igyekszik kimászni a kényes szituációból. Ha figyel a nő, szemében felfedezhet hirtelen felvillanó haragot, de csak egy röpke pillanatig. Ő mindig uralkodni fog magán, nem hozhatja ki Rocha a sodrából. Bár a múltkor mintha neki sikerült volna felhúznia a nőt, lehet most azt próbálja partnere törleszteni.*
- Pedig ha kevésbé válogatnál, most valószínű nem kéne ismét velem töltened ezt az estét.
*Mosolyodik el ismét az elf, s már nyoma sincs pillanatnyi bizonytalanságának.*
- Akkor megkaptam volna, amit éppen akartam, de az érdeklődésem elveszett volna.
*Nem tudja eldönteni, melyik eshetőségnek örülne jobban. Ha nem alakul oly csúfosan rá nézve az utóbbi eset, akkor nem hajtaná a tűz, hogy tovább ostromoljon, elkönyvelte volna, hogy Rocha is olyan, mint a többi nő, az elején csábítóan titokzatos, majd egyszerű, férfikézre vágyó fehérnép. Így viszont még mindig nem tudja, ki is rejlik a hétköznapi, porod ruha takarásában, ami felettébb zavarja és idegesíti. De közben valami felfedezetlen újjal kecsegtet, amit bizony nem fog egy könnyen ismét elengedni.*
- Arra utalsz, hogy az én társaságom tűzbe hoz?
*Fúrja bele szemérmetlenül tekintetét a másik aranybarna íriszeibe.*
~Még mindig gyönyörű szemei vannak.~
*Maga is meglepődik hirtelen támadt gondolatain, s igyekszik nem tudomást venni róluk.
Hogy sikeresen elterelje figyelmét azokról a szokatlan érzésekről, amit a nő tekintete kivált belőle, inkább a kívánságának.*
-Két Pálinkát, legyen szíves. *Leszámolja a 34 aranyat, s Rocha elé helyezi az egyik kupicát.*
- Óhajod számomra parancs. Na de most ezzel mire koccintsunk? Kettőnkre még egyszer nem lehet.
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Rocha nagyon próbálkozik, hogy lelökje a magas lóról a férfit, s bár az elf világért sem vallaná be, még saját magának sem, de néha igen csak közel jár hozzá ez a maga módján idegesítő, de mégis oly érdekes és megfejthetetlen félvér némber. De Aldo sem adja magát könnyen, ha megpróbálnak belecsípni, ő erősen visszamar.*
-Annak képzelném magam?
*Gyenge próbálkozás, de igyekszik kimászni a kényes szituációból. Ha figyel a nő, szemében felfedezhet hirtelen felvillanó haragot, de csak egy röpke pillanatig. Ő mindig uralkodni fog magán, nem hozhatja ki Rocha a sodrából. Bár a múltkor mintha neki sikerült volna felhúznia a nőt, lehet most azt próbálja partnere törleszteni.*
- Pedig ha kevésbé válogatnál, most valószínű nem kéne ismét velem töltened ezt az estét.
*Mosolyodik el ismét az elf, s már nyoma sincs pillanatnyi bizonytalanságának.*
- Akkor megkaptam volna, amit éppen akartam, de az érdeklődésem elveszett volna.
*Nem tudja eldönteni, melyik eshetőségnek örülne jobban. Ha nem alakul oly csúfosan rá nézve az utóbbi eset, akkor nem hajtaná a tűz, hogy tovább ostromoljon, elkönyvelte volna, hogy Rocha is olyan, mint a többi nő, az elején csábítóan titokzatos, majd egyszerű, férfikézre vágyó fehérnép. Így viszont még mindig nem tudja, ki is rejlik a hétköznapi, porod ruha takarásában, ami felettébb zavarja és idegesíti. De közben valami felfedezetlen újjal kecsegtet, amit bizony nem fog egy könnyen ismét elengedni.*
- Arra utalsz, hogy az én társaságom tűzbe hoz?
*Fúrja bele szemérmetlenül tekintetét a másik aranybarna íriszeibe.*
~Még mindig gyönyörű szemei vannak.~
*Maga is meglepődik hirtelen támadt gondolatain, s igyekszik nem tudomást venni róluk.
Hogy sikeresen elterelje figyelmét azokról a szokatlan érzésekről, amit a nő tekintete kivált belőle, inkább a kívánságának.*
-Két Pálinkát, legyen szíves. *Leszámolja a 34 aranyat, s Rocha elé helyezi az egyik kupicát.*
- Óhajod számomra parancs. Na de most ezzel mire koccintsunk? Kettőnkre még egyszer nem lehet.
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-11 23:57:50
Üzenet elküldve: 2020-04-11 23:57:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Sharen'na és Doras //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem akart sebet ejteni a férfin, de ha már így sikerült, bocsánatot sem fog kérni, bár nem úgy tűnik, mintha az nagyon zokon vette volna a kis harapást. Újabb jó pont, habár azt már eddig is leszűrte a nő, hogy nem egy átlagos városi ficsúrral keveredett össze, aki egy olcsó, simulékony szoknyára vágyik. A férfi nyers és őszinte faragatlansága sokkal inkább hasonlít Renna világára, mint eddig bármi, amivel ebben a fogadóan találkozott. Talán ezért enged a játéknak, s ezért hajlik afelé, hogy majd egy diszkrétebb helyen aztán tényleg kimutathassa foga fehérjét, hogy milyen is egy szelídítetlen farkas, egy betöretlen vadló. Arról persze nincs sejtése, valójában mennyire szabadult el odalent a férfi, de az ösztönei és megérzései azt súgják, hogy eddig egész jó úton halad egy vad és felejthetetlen éjszaka felé.*
- Ez csak ízelítő volt.
*Mosolyog ő is hasonló pimaszsággal, nyelvével látványosan megnedvesítve ajkait.
A kissé személyeskedőbb, fivéreit érintő kérdésre viszont egy röpke pillanatra szomorkássá válik a mosolya.*
- Nincsenek fivéreim, egyetlen gyermek voltam. De ki tudja, lehet azóta született otthon még egy poronty.
*Az lenne csak a csoda, s a nő örülne neki, ha így történt volna. De kötve hiszi. Már annak is örültek, hogy ő megszületett. Viszont ez az este nem a mélabús nosztalgiázás ideje, így hamar visszatér arcára az a vidámság, amihez bizony az eddig elfogyasztott italoknak is lehet némi köze.
Ő is tisztességes választ kap, legalábbis elfogadja annak, hiszen nem mindig kellemes mélyebben vájkálni a másik ember életében. Egy rossz kérdéssel pedig igazán nem akarja elrontani ezt az estét.*
- Hmm, hát nem is tudom...
*Feleli Doras újabb kérdésére, arcán letörölhetetlen, kaján vigyorral.*
- Majdcsak kiderül...
*Azt nem teszi hozzá, hogy az éjszaka folyamán, így is egyértelműen le lehet szűrni ezt a mondatából, és a hangsúlyból.*
- Hanem most már adj egy kupicát, porzik a torkom a szárazságtól.
*Követelőzik tettetett szigorúsággal.*
- Vertél már meg nőt?
*Szegezi neki a következő, kissé durva kérdést, de nem azért, mert ilyet feltételezne a férfiról. Csak kíváncsi, emelt-e kezet asszonyra, és ha igen, elmagyarázza-e a miértjét. Ez sokat elmondhat egy férfi stílusáról, bár Renna azért valahol reméli, hogy nyomós indok nélkül nem emelne kezet a vele szemben ülő a másik nemre. Bár a pusztai nép sokszor kegyetlen, de az asszonyaikat szeretik és védelmezik, s ha valaki ily galádságra vetemedik, legyen akármilyen ittas vagy dühös, bizony sokszor agyonveri a többi férfi büntetésül. Még a rabszolgákat se ütlegelik, elvégre úgy tartják, jobb olyan nőt dugni, aki nem kék, zöld és lila.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem akart sebet ejteni a férfin, de ha már így sikerült, bocsánatot sem fog kérni, bár nem úgy tűnik, mintha az nagyon zokon vette volna a kis harapást. Újabb jó pont, habár azt már eddig is leszűrte a nő, hogy nem egy átlagos városi ficsúrral keveredett össze, aki egy olcsó, simulékony szoknyára vágyik. A férfi nyers és őszinte faragatlansága sokkal inkább hasonlít Renna világára, mint eddig bármi, amivel ebben a fogadóan találkozott. Talán ezért enged a játéknak, s ezért hajlik afelé, hogy majd egy diszkrétebb helyen aztán tényleg kimutathassa foga fehérjét, hogy milyen is egy szelídítetlen farkas, egy betöretlen vadló. Arról persze nincs sejtése, valójában mennyire szabadult el odalent a férfi, de az ösztönei és megérzései azt súgják, hogy eddig egész jó úton halad egy vad és felejthetetlen éjszaka felé.*
- Ez csak ízelítő volt.
*Mosolyog ő is hasonló pimaszsággal, nyelvével látványosan megnedvesítve ajkait.
A kissé személyeskedőbb, fivéreit érintő kérdésre viszont egy röpke pillanatra szomorkássá válik a mosolya.*
- Nincsenek fivéreim, egyetlen gyermek voltam. De ki tudja, lehet azóta született otthon még egy poronty.
*Az lenne csak a csoda, s a nő örülne neki, ha így történt volna. De kötve hiszi. Már annak is örültek, hogy ő megszületett. Viszont ez az este nem a mélabús nosztalgiázás ideje, így hamar visszatér arcára az a vidámság, amihez bizony az eddig elfogyasztott italoknak is lehet némi köze.
Ő is tisztességes választ kap, legalábbis elfogadja annak, hiszen nem mindig kellemes mélyebben vájkálni a másik ember életében. Egy rossz kérdéssel pedig igazán nem akarja elrontani ezt az estét.*
- Hmm, hát nem is tudom...
*Feleli Doras újabb kérdésére, arcán letörölhetetlen, kaján vigyorral.*
- Majdcsak kiderül...
*Azt nem teszi hozzá, hogy az éjszaka folyamán, így is egyértelműen le lehet szűrni ezt a mondatából, és a hangsúlyból.*
- Hanem most már adj egy kupicát, porzik a torkom a szárazságtól.
*Követelőzik tettetett szigorúsággal.*
- Vertél már meg nőt?
*Szegezi neki a következő, kissé durva kérdést, de nem azért, mert ilyet feltételezne a férfiról. Csak kíváncsi, emelt-e kezet asszonyra, és ha igen, elmagyarázza-e a miértjét. Ez sokat elmondhat egy férfi stílusáról, bár Renna azért valahol reméli, hogy nyomós indok nélkül nem emelne kezet a vele szemben ülő a másik nemre. Bár a pusztai nép sokszor kegyetlen, de az asszonyaikat szeretik és védelmezik, s ha valaki ily galádságra vetemedik, legyen akármilyen ittas vagy dühös, bizony sokszor agyonveri a többi férfi büntetésül. Még a rabszolgákat se ütlegelik, elvégre úgy tartják, jobb olyan nőt dugni, aki nem kék, zöld és lila.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436