Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 369 (7361. - 7380. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7380. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-04-07 19:59:01
Üzenet elküldve: 2026-04-07 19:59:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*A történetére nem érkezik különösebb reakció, s ő rögtön azon kezd tűnődni, hogy vajon miért? Az első gondolata az, hogy Norennar annyira szánalmasnak tartja, hogy puszta illemből nem akarja megosztani vele a véleményét. Mondjuk, ha így van, talán jobb is. Nem esne jól neki, ha valaki jogosan próbálná meg lerombolni a mesterségesen felépített önbecsülését.
A kikapart szemű orkokról érkező, frappáns megjegyzésnek azonban sikerül megnevettetnie őt, habár valljuk be, ilyen ittas állapotban igazából már ez sem olyannyira nehéz feladat.*
- A város is, és mi is… Te is, még ha nem is esik jól bevallani, hogy van, ami még egy harcost is rosszul érint. *Talán ez a legkedvesebb dolog, amit most megnyugtatásképp mondhat az alkoholmámorba menekülésen kívül. Hogy a sötételf szava egy ígéret volna? Talán, de ő már nem hisz ezekben, hisz pont ő az ékes példája annak, aki jól tudja, az ígéretek csak azért vannak, hogy megszegjék őket. Legyen szó például Nixomiáról, akit már rég nem látogatott meg, holott elméletileg ő vezeti a nemes személyzetének tagjait. Lehet, hogy meg kellene, csak a nyitott lehetőségek végett… Ha valaki, akkor ő meg tudná magyarázni az eltűnésének okát valamilyen szépen hangzó, hamis történet keretében.
Ami azonban most meglepi, az az, hogy hirtelenjében a mélységi karjai közt találja magát. Csak egy pillanatnyi értetlenség ül ki az arcára, ami néhány pislantást követően el is tűnik, hogy utána már a helyzethez illő szerepben tetszelegjen. Norennar vállára hajtja a fejét, és édes tekintettel pislog rá.*
- Mi az, talán hatni kezdett az alkohol, és mégis van rá remény, hogy lehet egy szép esténk? *Mosolyodik el, majd lágy mozdulatokkal nyújtózik annyit, hogy egy apró csókot lehelhessen a férfi arcára. Alkohol és orkok ide vagy oda, ha nőként van egy férfinek szüksége rá, azonnal képes az agya a megfelelő módba kapcsolni.*
*A történetére nem érkezik különösebb reakció, s ő rögtön azon kezd tűnődni, hogy vajon miért? Az első gondolata az, hogy Norennar annyira szánalmasnak tartja, hogy puszta illemből nem akarja megosztani vele a véleményét. Mondjuk, ha így van, talán jobb is. Nem esne jól neki, ha valaki jogosan próbálná meg lerombolni a mesterségesen felépített önbecsülését.
A kikapart szemű orkokról érkező, frappáns megjegyzésnek azonban sikerül megnevettetnie őt, habár valljuk be, ilyen ittas állapotban igazából már ez sem olyannyira nehéz feladat.*
- A város is, és mi is… Te is, még ha nem is esik jól bevallani, hogy van, ami még egy harcost is rosszul érint. *Talán ez a legkedvesebb dolog, amit most megnyugtatásképp mondhat az alkoholmámorba menekülésen kívül. Hogy a sötételf szava egy ígéret volna? Talán, de ő már nem hisz ezekben, hisz pont ő az ékes példája annak, aki jól tudja, az ígéretek csak azért vannak, hogy megszegjék őket. Legyen szó például Nixomiáról, akit már rég nem látogatott meg, holott elméletileg ő vezeti a nemes személyzetének tagjait. Lehet, hogy meg kellene, csak a nyitott lehetőségek végett… Ha valaki, akkor ő meg tudná magyarázni az eltűnésének okát valamilyen szépen hangzó, hamis történet keretében.
Ami azonban most meglepi, az az, hogy hirtelenjében a mélységi karjai közt találja magát. Csak egy pillanatnyi értetlenség ül ki az arcára, ami néhány pislantást követően el is tűnik, hogy utána már a helyzethez illő szerepben tetszelegjen. Norennar vállára hajtja a fejét, és édes tekintettel pislog rá.*
- Mi az, talán hatni kezdett az alkohol, és mégis van rá remény, hogy lehet egy szép esténk? *Mosolyodik el, majd lágy mozdulatokkal nyújtózik annyit, hogy egy apró csókot lehelhessen a férfi arcára. Alkohol és orkok ide vagy oda, ha nőként van egy férfinek szüksége rá, azonnal képes az agya a megfelelő módba kapcsolni.*
7379. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-04-07 19:44:11
Üzenet elküldve: 2026-04-07 19:44:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Shorenai de Monteqieo//
*Kételkedése épp csak halványult, de korántsem oszlott el teljesen. Asztaltársának mozdulatait, szavait igyekszik éber tekintetének kereszttüzében tartani. Nem kerüli el figyelmét a kioltott pipa és a fakanál újabb nyomatékosító mozdulata sem. Korsója mögül hallgatja a férfit és úgy érzi lassan talán eljut arra a pontra, mikor döntenie kell, különben a másik hamar új küldöncöt keres és ő meg búcsút inthet a nyolcvan aranyának.
Most az ő szerepe a hallgatás. Ezalatt még annyit igyekszik megtudni a magát bárónak mondó férfiról, amennyit csak tud. Ám bizony a tekervényes szavak célba érnek és még egy halvány mosoly is az ajkaira kúszik. Nem javítja ki, hogy lenne itt bárki aki felismeri, mert ebben ő sem biztos, túl régen koptatta a város köveit ahhoz, hogy tudja kit talál még itt.*
- Bájos is? *A mosoly vigyorrá szélesedik.* Akkor már majdnem meg is győzött. *Újabb és lassan már az utolsó kortyot tünteti el a mézsörből, de gesztusai, vigyora egyértelművé teszik, hogy nem dől be ilyen olcsó bókoknak, noha a hiúságát azért kellően meglegyezgeti. Mikor a cím is kiderül számára, előrehajolva, kíváncsian veszi szemügyre a borítékot.*
- A Törött Korsó? *Összeráncolt szemöldökkel gondolkodik, majd egy kicsit a fejét is megrázza.* Nem ismerem a helyet, de ez nem lehet akadály.
*Egyelőre még nem nyúl a levélért, így az ott marad kettejük között, ezzel pedig a bárónak lehetősége van folytatni a mondandóját a kellő hatásszünet után. Ismét meglepettség tükröződik a vörös tincsek által keretezett arcon, még alsó ajkát is beharapja a gondolkodásban, majd anélkül, hogy a levélért nyúlna, hátradől. Persze a wegtoreni mondás ismét csak egy felszaladó szemöldököt kap tőle, egyáltalán nem ismer ilyet.*
- Nyolcvan arany egy levélért. *Fejét oldalra biccentve ismétli meg a tényeket. Apró szünet után lassan, kimérten folytatja.* Vagy túl sokat fizet báró úr… vagy túl keveset mond.
*Végül kiissza az utolsó kortyot, ami még a korsó alján lötyög és koppanva leteszi.*
- De végül is, nekem csak futárt kell játszani, semmi többet. Legyen! *Egyezik bele egy biccentéssel, és ujjai a boríték felé mozdulnak. Nem tolakodó, a báró még dönthet úgy, hogy nem engedi el a levelét, de ha ezzel mindent megbeszéltek, akkor biztosan hamar hozzá vándorol az üzenet.*
- Mennyire sürgős? Induljak most rögtön, vagy kibírja az üzenet a reggeli kézbesítést is? *Szemei a férfi tekintetét keresik, és közben fejébe már a fürdő gondolata is kezdi befészkelni magát. Vajon hagyja, hogy ez az ember egy kényelmes szobával is lefizesse? De miért is ne húzhatna hasznot belőle?*
- Ha visszajöttem a válasszal, hol találom?
*Kételkedése épp csak halványult, de korántsem oszlott el teljesen. Asztaltársának mozdulatait, szavait igyekszik éber tekintetének kereszttüzében tartani. Nem kerüli el figyelmét a kioltott pipa és a fakanál újabb nyomatékosító mozdulata sem. Korsója mögül hallgatja a férfit és úgy érzi lassan talán eljut arra a pontra, mikor döntenie kell, különben a másik hamar új küldöncöt keres és ő meg búcsút inthet a nyolcvan aranyának.
Most az ő szerepe a hallgatás. Ezalatt még annyit igyekszik megtudni a magát bárónak mondó férfiról, amennyit csak tud. Ám bizony a tekervényes szavak célba érnek és még egy halvány mosoly is az ajkaira kúszik. Nem javítja ki, hogy lenne itt bárki aki felismeri, mert ebben ő sem biztos, túl régen koptatta a város köveit ahhoz, hogy tudja kit talál még itt.*
- Bájos is? *A mosoly vigyorrá szélesedik.* Akkor már majdnem meg is győzött. *Újabb és lassan már az utolsó kortyot tünteti el a mézsörből, de gesztusai, vigyora egyértelművé teszik, hogy nem dől be ilyen olcsó bókoknak, noha a hiúságát azért kellően meglegyezgeti. Mikor a cím is kiderül számára, előrehajolva, kíváncsian veszi szemügyre a borítékot.*
- A Törött Korsó? *Összeráncolt szemöldökkel gondolkodik, majd egy kicsit a fejét is megrázza.* Nem ismerem a helyet, de ez nem lehet akadály.
*Egyelőre még nem nyúl a levélért, így az ott marad kettejük között, ezzel pedig a bárónak lehetősége van folytatni a mondandóját a kellő hatásszünet után. Ismét meglepettség tükröződik a vörös tincsek által keretezett arcon, még alsó ajkát is beharapja a gondolkodásban, majd anélkül, hogy a levélért nyúlna, hátradől. Persze a wegtoreni mondás ismét csak egy felszaladó szemöldököt kap tőle, egyáltalán nem ismer ilyet.*
- Nyolcvan arany egy levélért. *Fejét oldalra biccentve ismétli meg a tényeket. Apró szünet után lassan, kimérten folytatja.* Vagy túl sokat fizet báró úr… vagy túl keveset mond.
*Végül kiissza az utolsó kortyot, ami még a korsó alján lötyög és koppanva leteszi.*
- De végül is, nekem csak futárt kell játszani, semmi többet. Legyen! *Egyezik bele egy biccentéssel, és ujjai a boríték felé mozdulnak. Nem tolakodó, a báró még dönthet úgy, hogy nem engedi el a levelét, de ha ezzel mindent megbeszéltek, akkor biztosan hamar hozzá vándorol az üzenet.*
- Mennyire sürgős? Induljak most rögtön, vagy kibírja az üzenet a reggeli kézbesítést is? *Szemei a férfi tekintetét keresik, és közben fejébe már a fürdő gondolata is kezdi befészkelni magát. Vajon hagyja, hogy ez az ember egy kényelmes szobával is lefizesse? De miért is ne húzhatna hasznot belőle?*
- Ha visszajöttem a válasszal, hol találom?
7378. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-04-07 18:28:55
Üzenet elküldve: 2026-04-07 18:28:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Amikor a nő arról beszél, hogy az idő képes még a kellemetlen emlékeket is megszelídíteni, Norennar csak halvány vállrándítással reagál. Nem áll szándékában elvitatni bár láthatóan lennének ellenérvei. Helyette a kupát az ajkához emeli, és minden különösebb ceremónia nélkül kihörpinti a maradék bort. A folyadék melege végiggördül a torkán, majd tompa, kellemes bizsergéssé ülepszik a gyomrában.
A kupa alja egy halk koppanással kerül az ágy mellett lévő asztalkára a kezébe, ujjai egy ideig még a peremén időznek. Ami Merlana következő megjegyzését illeti, látványosan felfigyel rá, főként annak élére. A hangjában megbúvó düh még az ő figyelmét sem kerüli el.*
- Megnyugtat a tudat, hogy ha Arthenior el is esik, legalább a romok tele lesznek vak orkokkal.
*Jegyzi meg kissé szórakozott hangon, mintha a gondolat még szórakoztatná is, bár érezhetően fellelhető a mélységi hangjában némi feszültség.
A következő pillanatban azonban már közelebb húzódik, és egy egyszerű mozdulattal átkarolja a nőt. Nem szorosan, sokkal inkább egyfajta megnyugtató szándékkal. A tekintete közben nem Merlanán időzik, hanem valahol a szoba egyik üres pontján túl.*
- Sok szart átveszélelt már a város. Ezt is át fogja...
*Norennar hangja halkabb most, ezúttal a gúny leghalványabb jele nélkül. Érzi a súlyát annak, amit mondott. Gyakorlatilag egy újabb ígéret. Amit egyáltalán nem biztos, hogy be tud tartani. A szobában rövid csend telepszik rájuk. A bor melege lassan szétterjed Norennar tagjaiban, a vállai valamelyest ellazulnak. A mélységi egy ideig még így ül, karját a nő körül hagyva, mintha nem is nagyon törődne azzal, hogy ez most mennyire illik a helyzethez.*
*Amikor a nő arról beszél, hogy az idő képes még a kellemetlen emlékeket is megszelídíteni, Norennar csak halvány vállrándítással reagál. Nem áll szándékában elvitatni bár láthatóan lennének ellenérvei. Helyette a kupát az ajkához emeli, és minden különösebb ceremónia nélkül kihörpinti a maradék bort. A folyadék melege végiggördül a torkán, majd tompa, kellemes bizsergéssé ülepszik a gyomrában.
A kupa alja egy halk koppanással kerül az ágy mellett lévő asztalkára a kezébe, ujjai egy ideig még a peremén időznek. Ami Merlana következő megjegyzését illeti, látványosan felfigyel rá, főként annak élére. A hangjában megbúvó düh még az ő figyelmét sem kerüli el.*
- Megnyugtat a tudat, hogy ha Arthenior el is esik, legalább a romok tele lesznek vak orkokkal.
*Jegyzi meg kissé szórakozott hangon, mintha a gondolat még szórakoztatná is, bár érezhetően fellelhető a mélységi hangjában némi feszültség.
A következő pillanatban azonban már közelebb húzódik, és egy egyszerű mozdulattal átkarolja a nőt. Nem szorosan, sokkal inkább egyfajta megnyugtató szándékkal. A tekintete közben nem Merlanán időzik, hanem valahol a szoba egyik üres pontján túl.*
- Sok szart átveszélelt már a város. Ezt is át fogja...
*Norennar hangja halkabb most, ezúttal a gúny leghalványabb jele nélkül. Érzi a súlyát annak, amit mondott. Gyakorlatilag egy újabb ígéret. Amit egyáltalán nem biztos, hogy be tud tartani. A szobában rövid csend telepszik rájuk. A bor melege lassan szétterjed Norennar tagjaiban, a vállai valamelyest ellazulnak. A mélységi egy ideig még így ül, karját a nő körül hagyva, mintha nem is nagyon törődne azzal, hogy ez most mennyire illik a helyzethez.*
7377. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-04-05 11:41:53
Üzenet elküldve: 2026-04-05 11:41:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Szívesen boncolgatná még a különös eskü kérdését, ám Norennar ekkor már nem hagy neki teret a további megjegyzésekre, sem kérdésekre, csupán a történet végét követően van lehetősége kifejteni az őszinte, nem túlzottan pozitív véleményét. Segíteni sajnos ő sem tud, főleg nem ennyi alkohol után, legfeljebb abban, hogy innentől majd együtt várhatják azt a bizonyos csodát. Az életet „méltató” frappáns megszólalásra felkacag, majd végül a két kupa halkan csilingelve koccan egymásnak hogy utána Merlana, már a ma esti sokadik pohár itókáját guríthassa le a torkán.*
- Egészségedre!
*Miután kiélvezték a bódító nedű jótékony hatását, rövid csendet követően Norennar kérdésével folytatódik a beszélgetés. A lány pislog párat, majd, mielőtt bármit mondana, visszateszi a kupát az asztalra, aztán fogja magát, és lehuppan a férfi mellé az ágyra, lábait keresztbe fonja, eligazgatja a szoknyáját, majd kezeit az ölében pihentetve kezd bele a mesébe.*
- Ez egy egészen bonyolult történet. Nem voltam mindig ilyen gazdag, mint most, sokáig csak túléltem azzal, amihez értek. Hazugságokkal, csalással, hazárdjátékokkal és kétes eredetű üzletekkel. Aznap is épp munkát kerestem, bármit elvállaltam volna. A Sellőben ugyan kurvának nem kellettem, de nem is azért mentem oda. Kaptam egy nevet, egy Wruzto nevű orkot kerestem, meg is találtam. Akkoriban sok dalom állt közel az Arctalanhoz, ezért irányítottak hozzá, hogy talán rá van szükségem. Beszédbe elegyedtünk, elmondtam neki, hogy munka kell bármi áron. Ő azt mondta, befogad. Talán az volt a szerencsém, hogy nem láncolt meg azonnal, hanem adott egy feladatot, amivel bizonyítanom kellett volna neki, de végül soha nem mentem hozzá vissza. Azt hiszem, az mentett meg akkor, hogy nem voltam túl meggyőző, még a bárdzenét is elszúrtam… *Nevet fel alkoholmámortól fűtött játékossággal.*
- Milyen igaz, hogy az idő a legkellemetlenebb emlékeket is megszépíti, nem…? *Mosolyog egészen jókedvűen a mélységire.*
- Ha ezek a dögök tönkreteszik, amit sikerült végre felépítenem magamnak, akkor esküszöm, hogy magam kaparom ki a szemeit az összesnek… *Sziszegi végül halkan, tőle szokatlan agresszióval a hangjában.*
*Szívesen boncolgatná még a különös eskü kérdését, ám Norennar ekkor már nem hagy neki teret a további megjegyzésekre, sem kérdésekre, csupán a történet végét követően van lehetősége kifejteni az őszinte, nem túlzottan pozitív véleményét. Segíteni sajnos ő sem tud, főleg nem ennyi alkohol után, legfeljebb abban, hogy innentől majd együtt várhatják azt a bizonyos csodát. Az életet „méltató” frappáns megszólalásra felkacag, majd végül a két kupa halkan csilingelve koccan egymásnak hogy utána Merlana, már a ma esti sokadik pohár itókáját guríthassa le a torkán.*
- Egészségedre!
*Miután kiélvezték a bódító nedű jótékony hatását, rövid csendet követően Norennar kérdésével folytatódik a beszélgetés. A lány pislog párat, majd, mielőtt bármit mondana, visszateszi a kupát az asztalra, aztán fogja magát, és lehuppan a férfi mellé az ágyra, lábait keresztbe fonja, eligazgatja a szoknyáját, majd kezeit az ölében pihentetve kezd bele a mesébe.*
- Ez egy egészen bonyolult történet. Nem voltam mindig ilyen gazdag, mint most, sokáig csak túléltem azzal, amihez értek. Hazugságokkal, csalással, hazárdjátékokkal és kétes eredetű üzletekkel. Aznap is épp munkát kerestem, bármit elvállaltam volna. A Sellőben ugyan kurvának nem kellettem, de nem is azért mentem oda. Kaptam egy nevet, egy Wruzto nevű orkot kerestem, meg is találtam. Akkoriban sok dalom állt közel az Arctalanhoz, ezért irányítottak hozzá, hogy talán rá van szükségem. Beszédbe elegyedtünk, elmondtam neki, hogy munka kell bármi áron. Ő azt mondta, befogad. Talán az volt a szerencsém, hogy nem láncolt meg azonnal, hanem adott egy feladatot, amivel bizonyítanom kellett volna neki, de végül soha nem mentem hozzá vissza. Azt hiszem, az mentett meg akkor, hogy nem voltam túl meggyőző, még a bárdzenét is elszúrtam… *Nevet fel alkoholmámortól fűtött játékossággal.*
- Milyen igaz, hogy az idő a legkellemetlenebb emlékeket is megszépíti, nem…? *Mosolyog egészen jókedvűen a mélységire.*
- Ha ezek a dögök tönkreteszik, amit sikerült végre felépítenem magamnak, akkor esküszöm, hogy magam kaparom ki a szemeit az összesnek… *Sziszegi végül halkan, tőle szokatlan agresszióval a hangjában.*
7376. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-04-05 10:41:38
Üzenet elküldve: 2026-04-05 10:41:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Norennar története közben több ízben is elhallgat egy-egy pillanatra. Hogy ezt a drámai hatás, vagy saját gondolatainak összeszedése érdekében teszi-e azt fedje jótékony balladai homály. A nő azonban minden ilyen résnél készségesen közbeszúr valamit, hősünk nem túl nagy örömére, mindenesetre Norennar nem hagyja, hogy Merlana ezzel eltérítse a történet folyását. Mindig ott folytatja, ahol éppen abbahagyta. Egyetlen alkalommal mégis válaszol, amikor a nő hitetlenkedve firtatni kezdi, miféle fogadalom lehet az, amit egy hozzá hasonló sem hajlandó megszegni.*
- Egy különleges eskü.
*Jegyzi meg sejtelmesen, majd mielőtt Merlana újra közbevághatna, folytatja a történetet s végül sikeresen be is fejezi azt, bár azt kívánja bár ne tette volna, elvégre mindez hangosan is kimondva még aggasztóbbnak hat mint ezelőtt bármikor.
Akárhogy is, Norennar végül az ágy szélén köt ki, kissé előrehajolva s magába roskadva. Könyöke a térdén, tekintete a nőn pihen. Nem vár túl sok jót a válaszától, ezért nem is különösebben lepi meg, amikor megkapja. Talán csak az, hogy valamivel kevésbé maró, mint amire számított. Szája sarka lejjebb biggyed mielőtt megszólalna.*
- A háborút nem akadályozhattuk volna meg. Legalábbis kétlem, hogy a szív pusztulásának hírére több ezer ork csak fogná magát és azt mondaná, „Eh... így már baszok az egész hódításra, inkább visszamászom a lyukba, amiből előtoltam a randa pofámat.” Legfeljebb elhalaszthattuk volna a történetet. Egy, talán két hónappal.
*Felsóhajt.*
- Viszont igen. Várom a csodát. Sok mást nem tehetek.
*Ezzel hátradől az ágyon. Karjai széttárva hevernek a lepedőn, tekintete a plafont pásztázza. Egy halk, fáradt nyögés szakad fel belőle, majd alig hallhatóan morog maga elé.*
- Sújt minket ez a gyönyörű kurva élet...
*A következő pillanatban azonban már el is kapja a tekintetét a mennyezetről. Merlana közeledik a két kupával. Norennar egy egyszerű mozdulattal felül, inkább a hasizmait használva, mintsem a kezét, majd átveszi a felé nyújtott italt.*
- Azt hiszem egyelőre ennél hasznosabb tanáccsal józanon sem tudnál szolgálni... Egészség!
*A kupáját koccintásra emeli. Ha a nő viszonozza, ha nem, Norennar akkor is alaposan nekiveselkedik a bornak. A folyadék telt, kissé fanyar íze végiggördül a nyelvén, majd melegen csúszik le a torkán. Egy pillanatra lehunyja a szemét, miközben a kupa tartalmának jó részét eltünteti. Amikor újra megszólal, már könnyedebb hangon teszi.*
- Szóval ork rabszolga, mi? Hogyan sikerült ezt megúszni?
*Norennar története közben több ízben is elhallgat egy-egy pillanatra. Hogy ezt a drámai hatás, vagy saját gondolatainak összeszedése érdekében teszi-e azt fedje jótékony balladai homály. A nő azonban minden ilyen résnél készségesen közbeszúr valamit, hősünk nem túl nagy örömére, mindenesetre Norennar nem hagyja, hogy Merlana ezzel eltérítse a történet folyását. Mindig ott folytatja, ahol éppen abbahagyta. Egyetlen alkalommal mégis válaszol, amikor a nő hitetlenkedve firtatni kezdi, miféle fogadalom lehet az, amit egy hozzá hasonló sem hajlandó megszegni.*
- Egy különleges eskü.
*Jegyzi meg sejtelmesen, majd mielőtt Merlana újra közbevághatna, folytatja a történetet s végül sikeresen be is fejezi azt, bár azt kívánja bár ne tette volna, elvégre mindez hangosan is kimondva még aggasztóbbnak hat mint ezelőtt bármikor.
Akárhogy is, Norennar végül az ágy szélén köt ki, kissé előrehajolva s magába roskadva. Könyöke a térdén, tekintete a nőn pihen. Nem vár túl sok jót a válaszától, ezért nem is különösebben lepi meg, amikor megkapja. Talán csak az, hogy valamivel kevésbé maró, mint amire számított. Szája sarka lejjebb biggyed mielőtt megszólalna.*
- A háborút nem akadályozhattuk volna meg. Legalábbis kétlem, hogy a szív pusztulásának hírére több ezer ork csak fogná magát és azt mondaná, „Eh... így már baszok az egész hódításra, inkább visszamászom a lyukba, amiből előtoltam a randa pofámat.” Legfeljebb elhalaszthattuk volna a történetet. Egy, talán két hónappal.
*Felsóhajt.*
- Viszont igen. Várom a csodát. Sok mást nem tehetek.
*Ezzel hátradől az ágyon. Karjai széttárva hevernek a lepedőn, tekintete a plafont pásztázza. Egy halk, fáradt nyögés szakad fel belőle, majd alig hallhatóan morog maga elé.*
- Sújt minket ez a gyönyörű kurva élet...
*A következő pillanatban azonban már el is kapja a tekintetét a mennyezetről. Merlana közeledik a két kupával. Norennar egy egyszerű mozdulattal felül, inkább a hasizmait használva, mintsem a kezét, majd átveszi a felé nyújtott italt.*
- Azt hiszem egyelőre ennél hasznosabb tanáccsal józanon sem tudnál szolgálni... Egészség!
*A kupáját koccintásra emeli. Ha a nő viszonozza, ha nem, Norennar akkor is alaposan nekiveselkedik a bornak. A folyadék telt, kissé fanyar íze végiggördül a nyelvén, majd melegen csúszik le a torkán. Egy pillanatra lehunyja a szemét, miközben a kupa tartalmának jó részét eltünteti. Amikor újra megszólal, már könnyedebb hangon teszi.*
- Szóval ork rabszolga, mi? Hogyan sikerült ezt megúszni?
7375. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-04-04 02:54:33
Üzenet elküldve: 2026-04-04 02:54:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yanaria//
-Ugyan már. *Úgy igyekszik a kétkedő válaszokat a szőnyeg alá söpörni, mint a lusta komornyik. Még a fejét is megcsóválja hozzá.*
-Mondjuk úgy, hogy megfogta velem Eeyr lábát. Vagy egy szabadon választott istenségét. *Pöfékel még néhányat, majd kioltja a pipát. Helyette inkább maga elé húzza a babfőzeléket és a fakanál segítségével jóízű falatozásba kezd. Közben persze nem rest hallgatni a rőthajút. A szavai, na meg szemének sokatmondó csillanása arra engedik következtetni, hogy a végén úgyis kötélnek áll majd. A túl egyszerűnek ígérkező feladat azonban kérdéseket szül. Nem bosszús miatta, de azért nem átall megmutatni ellenérzéseit a kíváncsiskodást illetően. Rosszallóan ráncolja homlokát, majd nagyot sóhajt.*
-Igaza van, kedves. Megtehetném, hogy a lovászfiú kezébe nyomom a levelem és tíz aranyért fullajtárt faragok belőle. Ugyanakkor...
*Jelzésértékűen emeli meg a fakanalat.*
-Kegyed fizimiskája pont tökéletes az általam elgondolt szerepre. Nem tűnik küldöncnek. És nem is igen ismerős itt, nincs hova kapcsolniuk. Mégpedig ezek a népek előszeretettel kapcsolnak. *Megenged egy kuncogást.*
-És itt... *Játékosan szegezi a fakanalat Yanaria irányába.*
-Érkezünk meg a vakmerő szerencsevadász jelzőhöz. Amellett pedig kellően bájos is, ha megengedi. *Végigpödör bajszán, majd egy kiadósat lapátol a babételből.*
-A cím... A Törött Korsó. Egy kidőlt-bedőlt krimó a Romvárosban. *Aranygyűrűket nem nélkülöző ujjai most belső zsebébe nyúlnak, hogy egy rózsapecsétes, fehér borítékot húzzon elő.*
-A címzett pedig a tulaj. Ha ő nincs ott, hát valamelyik fogdmegje is megteszi. *Mielőtt átnyújtaná a papírost, megáll a mozdulatban.*
-Persze... Ha a kisasszony kötélnek áll. És ez még nem minden. *Hagy némi hatásszünetet.*
-Ha elhozza nekem a választ, úgy akár egyéb... Közös ügyekben is érdekelt lehet kegyed. Természetesen jó fizetségért. Wegtorenben van egy mondás. Fizesd meg üzletfeleid, és megtalál a szerencse. *Ő lenne a legjobban meglepve, ha a hirtelenjében, általa fabrikált bölcsesség valóban dívna Wegtorenben, de ezt a rőthajú aligha sejtheti.*
-Nos?
-Ugyan már. *Úgy igyekszik a kétkedő válaszokat a szőnyeg alá söpörni, mint a lusta komornyik. Még a fejét is megcsóválja hozzá.*
-Mondjuk úgy, hogy megfogta velem Eeyr lábát. Vagy egy szabadon választott istenségét. *Pöfékel még néhányat, majd kioltja a pipát. Helyette inkább maga elé húzza a babfőzeléket és a fakanál segítségével jóízű falatozásba kezd. Közben persze nem rest hallgatni a rőthajút. A szavai, na meg szemének sokatmondó csillanása arra engedik következtetni, hogy a végén úgyis kötélnek áll majd. A túl egyszerűnek ígérkező feladat azonban kérdéseket szül. Nem bosszús miatta, de azért nem átall megmutatni ellenérzéseit a kíváncsiskodást illetően. Rosszallóan ráncolja homlokát, majd nagyot sóhajt.*
-Igaza van, kedves. Megtehetném, hogy a lovászfiú kezébe nyomom a levelem és tíz aranyért fullajtárt faragok belőle. Ugyanakkor...
*Jelzésértékűen emeli meg a fakanalat.*
-Kegyed fizimiskája pont tökéletes az általam elgondolt szerepre. Nem tűnik küldöncnek. És nem is igen ismerős itt, nincs hova kapcsolniuk. Mégpedig ezek a népek előszeretettel kapcsolnak. *Megenged egy kuncogást.*
-És itt... *Játékosan szegezi a fakanalat Yanaria irányába.*
-Érkezünk meg a vakmerő szerencsevadász jelzőhöz. Amellett pedig kellően bájos is, ha megengedi. *Végigpödör bajszán, majd egy kiadósat lapátol a babételből.*
-A cím... A Törött Korsó. Egy kidőlt-bedőlt krimó a Romvárosban. *Aranygyűrűket nem nélkülöző ujjai most belső zsebébe nyúlnak, hogy egy rózsapecsétes, fehér borítékot húzzon elő.*
-A címzett pedig a tulaj. Ha ő nincs ott, hát valamelyik fogdmegje is megteszi. *Mielőtt átnyújtaná a papírost, megáll a mozdulatban.*
-Persze... Ha a kisasszony kötélnek áll. És ez még nem minden. *Hagy némi hatásszünetet.*
-Ha elhozza nekem a választ, úgy akár egyéb... Közös ügyekben is érdekelt lehet kegyed. Természetesen jó fizetségért. Wegtorenben van egy mondás. Fizesd meg üzletfeleid, és megtalál a szerencse. *Ő lenne a legjobban meglepve, ha a hirtelenjében, általa fabrikált bölcsesség valóban dívna Wegtorenben, de ezt a rőthajú aligha sejtheti.*
-Nos?
7374. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-04-02 19:46:59
Üzenet elküldve: 2026-04-02 19:46:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Nem hazudott. Szemei tényleg csak apró pillanatok erejéig kalandoznak el a borospohárra, vagy éppen egy hajszálra, amit kényesen le kell szednie a ruhájáról, egyébként valóban minden figyelmét a sötételfnek szenteli. Végtelen türelemmel várja ki, amíg Norennar fájdalmas lassúságát követően végre belekezd a történetébe.*
- Mondta. Rendesen fel is zaklatott vele, azzal, hogy mártírt akart csinálni magából. *Húzza félre a száját, mert valóban borzalmas napokat élt át azáltal, hogy az első személy, akit talán őszintén tudott szeretni, és még azzal a gondolattal is eljátszadozott, hogy felhagyjon az egyik „munkájával”, inkább a hősi halált választotta helyette, de a sors soha nem kényszerít senkire semmit ok nélkül. Most már tudja, hogy így volt ez jól.
Hallgatja tovább a másikat, fejét oldalra billenti, kezeivel hullámos, barna hajtincsein simítgat végig közben. Tekintetén látszik a csodálkozás, ahogy fény derül a gyémántba zárt szív történetére. Valójában a királyi többest nem érti a rájöttek résznél.*
~A barátja azt sem tudta, mi van nála?~ *A Faensa kisasszony megnevezésre halkan kuncog, de valójában úgy véli, egészen jól áll Norennarnak ez a fajta udvariaskodás. Kékjei újra összeszűkülnek, mert miután elhangzik, hogy a sötételf már nem biztos, hogy értesülni fog a fejleményekről, sejti, hogy valami nincs rendjén, de ezt a titkot most meghagyja a harcosnak.*
- Már nem azért, de milyen eskü az, amit egy mélységi nem fog megszegni? *Ezt a szemrehányást viszont már képtelen magában tartani. Nem tudja, miért keverte magát Norennar látszólag igen nagy szarba, amikor csak elpusztíthatta volna azt a valamit. Miután véget ér az estimese, iszik egy korty bort, majd leteszi a poharat az asztalra, és újra felnéz a férfire.*
- Nos, ha jól értem, akkor voltál te és Pashthra, két naagy harcos, akik ketten képtelenek voltatok elpusztítani valamit, amivel megakadályozhattatok volna egy háborút. Helyette elhoztátok ide, hogy azok a zöld szörnyek rajtunk keressék? Ráadásul most várod a csodát, mert neked fogalmad sincs, hogy mi legyen ez után? Hát ez egyszerűen remek… *Húzza félre a száját, miközben újra a pohár felé vándorol a tekintete.*
- Gyűlölöm az orkokat… Brrh… Egyszer majdnem a rabszolgája lettem egynek. Nem akarom, hogy… hogy itt legyenek. Ehh… Ha már úgysem viszel ágyba, akkor legalább igyál velem még! *Pattan fel ültéből, s ezúttal két kupát tölt meg, majd az ágyhoz lép, és az egyiket Norennar felé nyújtja.*
- Ma este már csak azt tudom tanácsolni neked, hogy ha meg fogunk halni, akkor legalább élvezzük a maradék napjainkat! Holnap, ha majd nem leszek részeg, talán eszembe jut valami hasznosabb is. *Mosolyog játékosan. Úgy tűnik, ma már nem lesz nagy segítség a lány.*
*Nem hazudott. Szemei tényleg csak apró pillanatok erejéig kalandoznak el a borospohárra, vagy éppen egy hajszálra, amit kényesen le kell szednie a ruhájáról, egyébként valóban minden figyelmét a sötételfnek szenteli. Végtelen türelemmel várja ki, amíg Norennar fájdalmas lassúságát követően végre belekezd a történetébe.*
- Mondta. Rendesen fel is zaklatott vele, azzal, hogy mártírt akart csinálni magából. *Húzza félre a száját, mert valóban borzalmas napokat élt át azáltal, hogy az első személy, akit talán őszintén tudott szeretni, és még azzal a gondolattal is eljátszadozott, hogy felhagyjon az egyik „munkájával”, inkább a hősi halált választotta helyette, de a sors soha nem kényszerít senkire semmit ok nélkül. Most már tudja, hogy így volt ez jól.
Hallgatja tovább a másikat, fejét oldalra billenti, kezeivel hullámos, barna hajtincsein simítgat végig közben. Tekintetén látszik a csodálkozás, ahogy fény derül a gyémántba zárt szív történetére. Valójában a királyi többest nem érti a rájöttek résznél.*
~A barátja azt sem tudta, mi van nála?~ *A Faensa kisasszony megnevezésre halkan kuncog, de valójában úgy véli, egészen jól áll Norennarnak ez a fajta udvariaskodás. Kékjei újra összeszűkülnek, mert miután elhangzik, hogy a sötételf már nem biztos, hogy értesülni fog a fejleményekről, sejti, hogy valami nincs rendjén, de ezt a titkot most meghagyja a harcosnak.*
- Már nem azért, de milyen eskü az, amit egy mélységi nem fog megszegni? *Ezt a szemrehányást viszont már képtelen magában tartani. Nem tudja, miért keverte magát Norennar látszólag igen nagy szarba, amikor csak elpusztíthatta volna azt a valamit. Miután véget ér az estimese, iszik egy korty bort, majd leteszi a poharat az asztalra, és újra felnéz a férfire.*
- Nos, ha jól értem, akkor voltál te és Pashthra, két naagy harcos, akik ketten képtelenek voltatok elpusztítani valamit, amivel megakadályozhattatok volna egy háborút. Helyette elhoztátok ide, hogy azok a zöld szörnyek rajtunk keressék? Ráadásul most várod a csodát, mert neked fogalmad sincs, hogy mi legyen ez után? Hát ez egyszerűen remek… *Húzza félre a száját, miközben újra a pohár felé vándorol a tekintete.*
- Gyűlölöm az orkokat… Brrh… Egyszer majdnem a rabszolgája lettem egynek. Nem akarom, hogy… hogy itt legyenek. Ehh… Ha már úgysem viszel ágyba, akkor legalább igyál velem még! *Pattan fel ültéből, s ezúttal két kupát tölt meg, majd az ágyhoz lép, és az egyiket Norennar felé nyújtja.*
- Ma este már csak azt tudom tanácsolni neked, hogy ha meg fogunk halni, akkor legalább élvezzük a maradék napjainkat! Holnap, ha majd nem leszek részeg, talán eszembe jut valami hasznosabb is. *Mosolyog játékosan. Úgy tűnik, ma már nem lesz nagy segítség a lány.*
7373. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-04-02 19:15:05
Üzenet elküldve: 2026-04-02 19:15:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*Ó egyértelműen látja a magabiztosan mosolygó pillantásokban, hogy a tengerész bizony erősen kételkedik a szavaiban. Valójában már az előadásból egyértelmű volt, hogy különösebben nem is törekszik a hitelességre, nem igazán van rá szüksége. Tudja, hogy azért egy csekélyke "de mégis mi van ha" is épp elég alattomos viszketést tud okozni az ember elméjében, s úgy sejti, legyen bármily kedélyes is az a tekintet, kicsit azért Nolenart is kínozza. Szinte meglepő engedelmességgel hagyja mindezek után, hogy a térdek közé húzzák, virgoncan csillogó szürkéi közben a komisz férfitekintetet fürkészik. Ebből a közelségből egyre inkább kínozza az inger, hogy hozzáérjen, talán épp csak egy pillanaton múlik, hogy meg is adja magát az érzésnek. A zsebből előkerülő fiola és a gyanús palackra sandítás azonban megtorpantja. Összehúzott szemöldökkel, tanácstalanul néz vissza a kikötőire, nem igazán érti mégis mi a fenére céloz...
Ó! Alattomosan hasít belé a felismerés, miközben felidéződik benne az a kellemetlen beszélgetés a piactéren Ahbat úrral. Egyszerre forróság önti el a mellkasát és az arcát. Hogy a méregtől, a vérében szorgalmasan dolgozó szesztől vagy a szer aljas hatásától, azt most lehetetlen volna megmondani. Dühös kis szikrákat szórnak szemei, ahelyett azonban, hogy kikelne magából, csak ingerülten megnedvesíti ajkát.*
- Arra maga vágyik, Velasco'rra úr! *duruzsolja a pillantások ellenére nyugalmas szemtelenséggel. A hűvös combjára simuló meleg kézre siklik szabad balja, finoman, ráérősen vezeti egyre feljebb a tagadhatatlanul kellemes érintést. Mielőtt azonban túlságosan érzéki tájékokra kalauzolná, az utolsó pillanatban valamivel erélyesebben lefejti magáról a tenyeret, s kartávolságon túlra hátrál egy fürge mozdulattal. Kedve volna nagy, józanító kortyot venni a levegőből, de csak maga elé szorítja a boros palackot, mintha hirtelen meztelennek érezné most magát.*
- Kalandot akar? *már a kérdés is baljós, de a fiolát rejtő zseb felé bökő állacska egyértelműen rosszat sejtet* - Akkor hadd lássam, ahogy felhajtja!
*Határozott a felszólítás, láthatóan ellentmondást nem tűrő, a képére azonnal kiül az az álnok kivagyiság. Sürgetően emeli meg szemöldökét, s türelmetlenül dobol ujjaival az üvegen, miközben ácsorog. Őszintén kíváncsi, meddig hajlandó elmenni a tengerész azért, hogy kihámozza a félvért az alsóruhájából.*
//A vadászat szabályai//
*Ó egyértelműen látja a magabiztosan mosolygó pillantásokban, hogy a tengerész bizony erősen kételkedik a szavaiban. Valójában már az előadásból egyértelmű volt, hogy különösebben nem is törekszik a hitelességre, nem igazán van rá szüksége. Tudja, hogy azért egy csekélyke "de mégis mi van ha" is épp elég alattomos viszketést tud okozni az ember elméjében, s úgy sejti, legyen bármily kedélyes is az a tekintet, kicsit azért Nolenart is kínozza. Szinte meglepő engedelmességgel hagyja mindezek után, hogy a térdek közé húzzák, virgoncan csillogó szürkéi közben a komisz férfitekintetet fürkészik. Ebből a közelségből egyre inkább kínozza az inger, hogy hozzáérjen, talán épp csak egy pillanaton múlik, hogy meg is adja magát az érzésnek. A zsebből előkerülő fiola és a gyanús palackra sandítás azonban megtorpantja. Összehúzott szemöldökkel, tanácstalanul néz vissza a kikötőire, nem igazán érti mégis mi a fenére céloz...
Ó! Alattomosan hasít belé a felismerés, miközben felidéződik benne az a kellemetlen beszélgetés a piactéren Ahbat úrral. Egyszerre forróság önti el a mellkasát és az arcát. Hogy a méregtől, a vérében szorgalmasan dolgozó szesztől vagy a szer aljas hatásától, azt most lehetetlen volna megmondani. Dühös kis szikrákat szórnak szemei, ahelyett azonban, hogy kikelne magából, csak ingerülten megnedvesíti ajkát.*
- Arra maga vágyik, Velasco'rra úr! *duruzsolja a pillantások ellenére nyugalmas szemtelenséggel. A hűvös combjára simuló meleg kézre siklik szabad balja, finoman, ráérősen vezeti egyre feljebb a tagadhatatlanul kellemes érintést. Mielőtt azonban túlságosan érzéki tájékokra kalauzolná, az utolsó pillanatban valamivel erélyesebben lefejti magáról a tenyeret, s kartávolságon túlra hátrál egy fürge mozdulattal. Kedve volna nagy, józanító kortyot venni a levegőből, de csak maga elé szorítja a boros palackot, mintha hirtelen meztelennek érezné most magát.*
- Kalandot akar? *már a kérdés is baljós, de a fiolát rejtő zseb felé bökő állacska egyértelműen rosszat sejtet* - Akkor hadd lássam, ahogy felhajtja!
*Határozott a felszólítás, láthatóan ellentmondást nem tűrő, a képére azonnal kiül az az álnok kivagyiság. Sürgetően emeli meg szemöldökét, s türelmetlenül dobol ujjaival az üvegen, miközben ácsorog. Őszintén kíváncsi, meddig hajlandó elmenni a tengerész azért, hogy kihámozza a félvért az alsóruhájából.*
7372. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-04-01 21:05:43
Üzenet elküldve: 2026-04-01 21:05:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Ahogy a nő végül helyet foglal az asztalnál és közli, hogy figyel, Norennar elrugaszkodik a faltól, majd néhány lépéssel az ablakhoz sétál. A pipába még egyszer beleszív, a füst lassan szivárog ki az ajkai közül, miközben a parazsat az ablakon kívül kirázza. A vörösen izzó morzsa eltűnik az utcán odalent. A kihűlt pipát ezután zsebre teszi, az ablakot pedig gondos mozdulattal becsukja. A keret tompán koppan a helyén.
Egy pillanatig még ott marad az ablaknál. Tekintete végigjárja a szobát, az asztalon, a széken és az ágyon időzve meg egy-egy rövid pillanatra, talán maga sem tudva mi után kutatva, mielőtt végül felsóhajtana és a nőre szegezné pillantását.*
- Ha jól sejtem Pashthra már beszámolt arról, hogy egy jelentős ork horda tanyázik a Füves Pusztán, s ha már egyszer ennyire őszinte kedvemben vagyok... Ez a horda épp most csap össze a Vashegy seregével. Talán mire a történet végére érek, fel is koncolják az összeset a zöldbőrűek.
*Egy könnyednek szánt vállrándítás követi a mondatot, ám az arca nem tükröz különösebb nemtörődömséget. Inkább a fáradtság ül ki rajta.*
- Ez az ork horda egy ősi relikvia után kutat. Történetesen egy gyémántba zárt szívről van szó, ami történetesen az egyik... barátomnál volt.
*A szó kimondása után egy pillanatnyi csend marad a szobában.*
- Miután erre rájöttünk csatlakozott hozzánk Faensa kisasszony… *Ez utóbbi még Norennar számára is idegennek hat, hiába a saját szájából hangzott el, mindenesetre nem törődik ezzel különösebben, inkább folytatja.* - Az ő ötlete volt, hogy vigyük a Mágustoronyba, hátha a torony mestere többet is tud mondani a szívről. Egyelőre nem tudott. Hogy azóta jelzett-e az öreg... Nos arról nem biztos, hogy értesülök... Viszont a szívre visszatérve. Én jobbnak láttam volna, ha inkább elpusztítjuk azt a vackot, azonban nem voltam rá képes...
*Ujjai lassan végigsimítanak a szakállán, miközben tekintete egy pillanatra a padlón időzik, s láthatóan elgondolkodik azon miképp folytassa.*
- Kötött egy eskü, hogy nem teszem meg.
*Ismét Merlanara pillant.*
- Azonban úgy gondoltam, hogy ha én nem, hát megteszi más. Ekkor jutott eszembe Pashthra. Ezért is vittem magammal... és végül se én, se ő nem voltunk rá képesek. Helyette visszahoztuk ide. Mert a főmágus erre utasított minket. Viszont minél többet töröm az agyam ezen, annál ostobább ötletnek tűnik az, hogy visszahoztuk. Ennek ellenére az az átkozott relikvia itt van a városban, szerencsére immáron legalább az őrség kezében, nekem pedig...
*A mondat félbemarad. Norennar tekintete egy pillanatra elcsúszik a nő mellett s újból a semmibe réved, azonban szürkéi ezúttal nem rejtenek gondolatokat. Pillantása szinte üveges, szinte nem is pislog. Végül egy újabb fáradt sóhaj hagyja hátra ajkait.
Az ágyhoz lép, leül a szélére, majd előrehajolva könyökét a térdére támasztja és arcát rövid időre a tenyerébe temeti. Amikor felnéz, az arca már nem cinikus, inkább fáradt, meggyötört.*
- Nekem pedig fogalmam sincs mit tegyek...
*Ahogy a nő végül helyet foglal az asztalnál és közli, hogy figyel, Norennar elrugaszkodik a faltól, majd néhány lépéssel az ablakhoz sétál. A pipába még egyszer beleszív, a füst lassan szivárog ki az ajkai közül, miközben a parazsat az ablakon kívül kirázza. A vörösen izzó morzsa eltűnik az utcán odalent. A kihűlt pipát ezután zsebre teszi, az ablakot pedig gondos mozdulattal becsukja. A keret tompán koppan a helyén.
Egy pillanatig még ott marad az ablaknál. Tekintete végigjárja a szobát, az asztalon, a széken és az ágyon időzve meg egy-egy rövid pillanatra, talán maga sem tudva mi után kutatva, mielőtt végül felsóhajtana és a nőre szegezné pillantását.*
- Ha jól sejtem Pashthra már beszámolt arról, hogy egy jelentős ork horda tanyázik a Füves Pusztán, s ha már egyszer ennyire őszinte kedvemben vagyok... Ez a horda épp most csap össze a Vashegy seregével. Talán mire a történet végére érek, fel is koncolják az összeset a zöldbőrűek.
*Egy könnyednek szánt vállrándítás követi a mondatot, ám az arca nem tükröz különösebb nemtörődömséget. Inkább a fáradtság ül ki rajta.*
- Ez az ork horda egy ősi relikvia után kutat. Történetesen egy gyémántba zárt szívről van szó, ami történetesen az egyik... barátomnál volt.
*A szó kimondása után egy pillanatnyi csend marad a szobában.*
- Miután erre rájöttünk csatlakozott hozzánk Faensa kisasszony… *Ez utóbbi még Norennar számára is idegennek hat, hiába a saját szájából hangzott el, mindenesetre nem törődik ezzel különösebben, inkább folytatja.* - Az ő ötlete volt, hogy vigyük a Mágustoronyba, hátha a torony mestere többet is tud mondani a szívről. Egyelőre nem tudott. Hogy azóta jelzett-e az öreg... Nos arról nem biztos, hogy értesülök... Viszont a szívre visszatérve. Én jobbnak láttam volna, ha inkább elpusztítjuk azt a vackot, azonban nem voltam rá képes...
*Ujjai lassan végigsimítanak a szakállán, miközben tekintete egy pillanatra a padlón időzik, s láthatóan elgondolkodik azon miképp folytassa.*
- Kötött egy eskü, hogy nem teszem meg.
*Ismét Merlanara pillant.*
- Azonban úgy gondoltam, hogy ha én nem, hát megteszi más. Ekkor jutott eszembe Pashthra. Ezért is vittem magammal... és végül se én, se ő nem voltunk rá képesek. Helyette visszahoztuk ide. Mert a főmágus erre utasított minket. Viszont minél többet töröm az agyam ezen, annál ostobább ötletnek tűnik az, hogy visszahoztuk. Ennek ellenére az az átkozott relikvia itt van a városban, szerencsére immáron legalább az őrség kezében, nekem pedig...
*A mondat félbemarad. Norennar tekintete egy pillanatra elcsúszik a nő mellett s újból a semmibe réved, azonban szürkéi ezúttal nem rejtenek gondolatokat. Pillantása szinte üveges, szinte nem is pislog. Végül egy újabb fáradt sóhaj hagyja hátra ajkait.
Az ágyhoz lép, leül a szélére, majd előrehajolva könyökét a térdére támasztja és arcát rövid időre a tenyerébe temeti. Amikor felnéz, az arca már nem cinikus, inkább fáradt, meggyötört.*
- Nekem pedig fogalmam sincs mit tegyek...
7371. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-04-01 19:18:37
Üzenet elküldve: 2026-04-01 19:18:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
-Ja! Akkor rendben.
*Ha Ari mondja akkor neki elhiszi, hogy tudja melyik folyó biztonságos. A nem hétköznapi állatokból készült ételek a lányt se riasztják. MAz mondjuk meg is lepné Zeekx-t. Mindketten kalandozótermészetűek a gasztronómia kapcsán is. Meglepően gyakran szóba is kerül köztük az evés. Bár annyira nem is olyan meglepő hisz így is ismerkedtek meg. Az étel segítségével.*
-Én még nem ettem olyan húst, ami biztos kutya vagy macska lett volna. Csak olyat amire rámondták, de aki csinálta az tagadta, hogy az lett volna.
*Varjat pedig nem is tudja, hogy lehetne nemcsak elfogni, de elkészíteni is. Jó ha elé tennék akkor megkóstolná, de magától nem jutna eszébe csak azért varjat fogni, hogy megegye. És ahogy beszélgetnek lassan elkészül a rajz is. Ő is örül neki. Nem szokása ennyi munkát belefektetni valamibe, de most is elégedett az eredménnyel. A lány panaszkodását hallva felmászna mögé az ágyra és elkezdené masszírozgatni annak a vállát.*
-Nagyon köszönöm, hogy lerajzolhattalak. Tényleg örülök neki.
*A kapott dicséret hallatán csak tovább szélesedik az amúgy se kis mosolya.*
-Köszönöm!
*Az esti kép kapcsán Zeekx egyszerre több kérdést is kap. Amik elgondolkoztatják.*
-Ez itt van a könyvben, amit nem szívesen adnám oda. Szeretném majd még az üres oldalakat kitölteni. Amit neked csinálnék arról, azt kérted, hogy színes legyen. Ha neked úgy jó akkor megpróbálhatom ezt a rajzot lemásolni csak színesben.
*Neki tetszik ez a rajz is. Saját véleménye szerint igazán izgatóra sikeredett. Jól nézne ki a lány házának a falán is színesen. Az ezt követő ötlet meglepi őt. Ez neki még eszébe se jutott. Ami, abból a szempontból érthető is, hogy a meztelen lányok gondolata mellett saját testének nem is volt hely a fejében. Egészen eddig. De hirtelen több kérdés is felmerül benne.*
-Úgy gondolod?*Elmélkedik el.*Az viszont nem olyan könnyű. Mármint, ti tetszetek nekem ezért tudom, hogy miért és hogyan néznétek ki a legjobban. Az viszont nem olyan könnyű, hogy tudjam, hogy én hogyan tetszenék másoknak a legjobban. Ülve, állva, fekve? Esetleg felemelt csuhával. Meg a micsodámat is, hogy kéne? Mármint ha festés közben elmegy a hangulat akkor újra állítsam fel és utána folytassam vagy hogy?
-Ja! Akkor rendben.
*Ha Ari mondja akkor neki elhiszi, hogy tudja melyik folyó biztonságos. A nem hétköznapi állatokból készült ételek a lányt se riasztják. MAz mondjuk meg is lepné Zeekx-t. Mindketten kalandozótermészetűek a gasztronómia kapcsán is. Meglepően gyakran szóba is kerül köztük az evés. Bár annyira nem is olyan meglepő hisz így is ismerkedtek meg. Az étel segítségével.*
-Én még nem ettem olyan húst, ami biztos kutya vagy macska lett volna. Csak olyat amire rámondták, de aki csinálta az tagadta, hogy az lett volna.
*Varjat pedig nem is tudja, hogy lehetne nemcsak elfogni, de elkészíteni is. Jó ha elé tennék akkor megkóstolná, de magától nem jutna eszébe csak azért varjat fogni, hogy megegye. És ahogy beszélgetnek lassan elkészül a rajz is. Ő is örül neki. Nem szokása ennyi munkát belefektetni valamibe, de most is elégedett az eredménnyel. A lány panaszkodását hallva felmászna mögé az ágyra és elkezdené masszírozgatni annak a vállát.*
-Nagyon köszönöm, hogy lerajzolhattalak. Tényleg örülök neki.
*A kapott dicséret hallatán csak tovább szélesedik az amúgy se kis mosolya.*
-Köszönöm!
*Az esti kép kapcsán Zeekx egyszerre több kérdést is kap. Amik elgondolkoztatják.*
-Ez itt van a könyvben, amit nem szívesen adnám oda. Szeretném majd még az üres oldalakat kitölteni. Amit neked csinálnék arról, azt kérted, hogy színes legyen. Ha neked úgy jó akkor megpróbálhatom ezt a rajzot lemásolni csak színesben.
*Neki tetszik ez a rajz is. Saját véleménye szerint igazán izgatóra sikeredett. Jól nézne ki a lány házának a falán is színesen. Az ezt követő ötlet meglepi őt. Ez neki még eszébe se jutott. Ami, abból a szempontból érthető is, hogy a meztelen lányok gondolata mellett saját testének nem is volt hely a fejében. Egészen eddig. De hirtelen több kérdés is felmerül benne.*
-Úgy gondolod?*Elmélkedik el.*Az viszont nem olyan könnyű. Mármint, ti tetszetek nekem ezért tudom, hogy miért és hogyan néznétek ki a legjobban. Az viszont nem olyan könnyű, hogy tudjam, hogy én hogyan tetszenék másoknak a legjobban. Ülve, állva, fekve? Esetleg felemelt csuhával. Meg a micsodámat is, hogy kéne? Mármint ha festés közben elmegy a hangulat akkor újra állítsam fel és utána folytassam vagy hogy?
7370. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-04-01 16:18:52
Üzenet elküldve: 2026-04-01 16:18:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
- Nyugi, felismerem a veszélyes folyókat! *ígéri meg, és nem lódít, de szerinte nem kell ahhoz orkként felnőni, hogy fel lehessen ismerni olyan folyóvizet, amit jobb messze elkerülni. Ahogyan ahhoz sem, hogy mindenfélét egyen valaki. Szeret a kajákról beszélni, és mivel még távolról sem annyira jártas az itteni szokásokban, mint Zeekx, hiába él már itt egy ideje, éppen ezért érdeklődve hallgatja a fiút, hogy mi mindenre veszi rá az itt élőket az éhség. Igaz nem talál benne sem semmi meglepőt, sem semmi kivetnivalót.*
- Jól hangzik mindhárom. *jegyzi meg.* Kár, hogy még egy nagy varjú is sokkal kisebb, mint egy tyúk és kevesebb rajta a hús. Amúgy azt még pont nem ettem. Vadmacskát már igen, meg kutyát is. Azt várnád, hogy olyan íze van, mint a rókának, vagy hasonló, de furcsamód inkább a marhára hasonlít. Mint egy jó rágós marhahús.
*Kár persze ennyit beszéltetni különféle húsokról, mert hiába a bőséges reggeli, amit még nem volt túlságosan régen, még a végén újra meg fog éhezni. Nem szeretné magát még egyszer meghívatni Zeekxel, még akkor sem, ha tudja a fiúról, hogy nagyjából ugyanúgy áll a pénzhez, mint ő maga. Ennek ellenére saját anyagi helyzetét némiképpen stabilabbnak érzi. Alkalmi munkákból sem fog soha palotát venni magának, - nincsenek is ilyen szándékai mondjuk, - ugyanakkor csak biztosabb megélhetés, mint kéregetni a piacon, vagy az utcasarkon.
Ezek után szinte megkönnyebbül, amikor elkészül a kép. Nem csak azért, mert végre megnézheti, hanem mert addig sem kell az evésen gondolkodni, ameddig szembesül azzal, hogy hogyan sikerült Zeekxnek lerajzolnia. És nem utolsó sorban végre megmozdulat.*
- Na végre! *nyögi ki és nagyot nyújtózkodik.* Eddig nem is gondoltam volna, hogy ennyire fárasztó egy helyben állni.
*Nem jellemző rá, hogy szerepet játszana, de most igyekszik olyan hangsúllyal mondani mindezt, mintha tényleg csak Zeekx kedvéért „szenvedett” volna idáig. Persze tudja, hogy a kis pap úgyis átlát a szitán, hiszen ő maga talán jobban akarta ezt a rajzot magáról, mint a fiú róla. Ráerősít minderre, hogy persze el is neveti magát.
Aztán végre megnézheti, hogy hogyan lett megörökítve a jövőnek. Persze, hogy izgatott. Amikor pedig látja a rajzot, akkor pedig jó eséllyel látszik rajta, hogy elragadtatott is, mert nagyon is elégedett azzal, amit lát. Tetszik magának, kár lenne tagadni.*
- Szép lettem. *vigyorog elégedetten.* De a rajz is az. Tényleg nagyon ügyes vagy.
*Ugyan ameddig a rajzot nézegeti a kisebb környékbeli vadonjárás tervezgetése elmarad, de ezt most annyira nem is bánja. Ráérnek. Úgy se ma este vágnak neki, lesz még dolguk itt ebben a szobában bőven.*
- Köszönöm! Remélem az esti is legalább ilyen jó lesz. Vagy hát… elvihetem a szebbet? Kell ahhoz is majd egy helyben állnom, mozdulatlan, nem lenne egyszerűbb ezt lemásolnod valahogyan?
*Eddig a kérdések, de aztán támad egy újabb hirtelen ötlete, amiről nagyon kíváncsi a fiú véleményére.*
- Tudod mi jutott eszembe? *kérdi is rögtön Zeekxet.* Ha már azokról a lányokról írsz könyvet, akikkel dolgod volt, és rajzot is mellékelsz rólunk hozzá, akkor nem ártana beállnod egy tükör elé és magadat is lerajzolni, és persze ugyanígy, ruha nélkül. Igazságtalan is lenne, ha csak mi lennénk benne a könyvben, ráadásul, aki olvassa majd, biztosan a főhősre is kíváncsi lesz majd, nem csak ránk.
*Szerinte ez tényleg remek ötlet, kíváncsi, hogy Zeekxnek eszébe jutott-e már, de egyáltalán nem lenne meglepve, ha mindez most az ő fejéből pattant volna ki először.*
- Nyugi, felismerem a veszélyes folyókat! *ígéri meg, és nem lódít, de szerinte nem kell ahhoz orkként felnőni, hogy fel lehessen ismerni olyan folyóvizet, amit jobb messze elkerülni. Ahogyan ahhoz sem, hogy mindenfélét egyen valaki. Szeret a kajákról beszélni, és mivel még távolról sem annyira jártas az itteni szokásokban, mint Zeekx, hiába él már itt egy ideje, éppen ezért érdeklődve hallgatja a fiút, hogy mi mindenre veszi rá az itt élőket az éhség. Igaz nem talál benne sem semmi meglepőt, sem semmi kivetnivalót.*
- Jól hangzik mindhárom. *jegyzi meg.* Kár, hogy még egy nagy varjú is sokkal kisebb, mint egy tyúk és kevesebb rajta a hús. Amúgy azt még pont nem ettem. Vadmacskát már igen, meg kutyát is. Azt várnád, hogy olyan íze van, mint a rókának, vagy hasonló, de furcsamód inkább a marhára hasonlít. Mint egy jó rágós marhahús.
*Kár persze ennyit beszéltetni különféle húsokról, mert hiába a bőséges reggeli, amit még nem volt túlságosan régen, még a végén újra meg fog éhezni. Nem szeretné magát még egyszer meghívatni Zeekxel, még akkor sem, ha tudja a fiúról, hogy nagyjából ugyanúgy áll a pénzhez, mint ő maga. Ennek ellenére saját anyagi helyzetét némiképpen stabilabbnak érzi. Alkalmi munkákból sem fog soha palotát venni magának, - nincsenek is ilyen szándékai mondjuk, - ugyanakkor csak biztosabb megélhetés, mint kéregetni a piacon, vagy az utcasarkon.
Ezek után szinte megkönnyebbül, amikor elkészül a kép. Nem csak azért, mert végre megnézheti, hanem mert addig sem kell az evésen gondolkodni, ameddig szembesül azzal, hogy hogyan sikerült Zeekxnek lerajzolnia. És nem utolsó sorban végre megmozdulat.*
- Na végre! *nyögi ki és nagyot nyújtózkodik.* Eddig nem is gondoltam volna, hogy ennyire fárasztó egy helyben állni.
*Nem jellemző rá, hogy szerepet játszana, de most igyekszik olyan hangsúllyal mondani mindezt, mintha tényleg csak Zeekx kedvéért „szenvedett” volna idáig. Persze tudja, hogy a kis pap úgyis átlát a szitán, hiszen ő maga talán jobban akarta ezt a rajzot magáról, mint a fiú róla. Ráerősít minderre, hogy persze el is neveti magát.
Aztán végre megnézheti, hogy hogyan lett megörökítve a jövőnek. Persze, hogy izgatott. Amikor pedig látja a rajzot, akkor pedig jó eséllyel látszik rajta, hogy elragadtatott is, mert nagyon is elégedett azzal, amit lát. Tetszik magának, kár lenne tagadni.*
- Szép lettem. *vigyorog elégedetten.* De a rajz is az. Tényleg nagyon ügyes vagy.
*Ugyan ameddig a rajzot nézegeti a kisebb környékbeli vadonjárás tervezgetése elmarad, de ezt most annyira nem is bánja. Ráérnek. Úgy se ma este vágnak neki, lesz még dolguk itt ebben a szobában bőven.*
- Köszönöm! Remélem az esti is legalább ilyen jó lesz. Vagy hát… elvihetem a szebbet? Kell ahhoz is majd egy helyben állnom, mozdulatlan, nem lenne egyszerűbb ezt lemásolnod valahogyan?
*Eddig a kérdések, de aztán támad egy újabb hirtelen ötlete, amiről nagyon kíváncsi a fiú véleményére.*
- Tudod mi jutott eszembe? *kérdi is rögtön Zeekxet.* Ha már azokról a lányokról írsz könyvet, akikkel dolgod volt, és rajzot is mellékelsz rólunk hozzá, akkor nem ártana beállnod egy tükör elé és magadat is lerajzolni, és persze ugyanígy, ruha nélkül. Igazságtalan is lenne, ha csak mi lennénk benne a könyvben, ráadásul, aki olvassa majd, biztosan a főhősre is kíváncsi lesz majd, nem csak ránk.
*Szerinte ez tényleg remek ötlet, kíváncsi, hogy Zeekxnek eszébe jutott-e már, de egyáltalán nem lenne meglepve, ha mindez most az ő fejéből pattant volna ki először.*
7369. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-31 21:21:49
Üzenet elküldve: 2026-03-31 21:21:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Egyenes út a pohár aljára//
* Úgy tűnik, hogy a két sebzett lélek egymásra talál a kölcsönös szomorúságban, ami körüllengi őket, még ha ez nem is teljesen egyértelmű mindkettejük számára. Bár az is lehet, hogy egyikük sem ismeri fel igazán azt a fajta mély keserűséget a másikban, amit átélnek. Bár Salwar szereti olyannak mutatni magát, aki mindent tud, mindenkit ismer, többször találgat, mint állít teljes bizonyossággal dolgokat.
Ahogy esznek, úgy merülnek el egyre mélyebben ebben az érzésben, amit végül a nőstény tör meg egy határozott pillanatban. A férfi pedig követi őt, hagyja, hogy vezessék egy olyan helyre, ahol talán kevesebb keserűség várja. Még ha a szavak nem is erre utalnak. Aztán amikor Theazhra végigsimít rajta, ő is felveszi a legszebb báli testtartását, amit csak azzal tör meg, hogy egészen közel hajol a másik füléhez, így hozzásimulva testével. Viszont teste nem reagál fajtársa közelségére, nem történik semmi olyan, ami elrontaná ezt a meghitt kis jelentet. Hagyja, hogy áramoljon belőle a dal, beleölve azokat az érzéseket, amik átjárták akkor, amikor írta, őszintén kitárva a szívét egy rövidke ideig. Bár éneklés közben vezeti a másikat, a lépések egyszerűek, épp annyira kísérik a dallamot, hogy még táncnak lehessen nevezni, de érezhető, hogy a jelen helyzetben sokkal inkább a szívének dobogása az, ami követi a dalt, és nem a lábai. Ahogy végez, ha lehetősége van rá, akkor finoman hozzáérinti homlokát a másikéhoz, lassú, mély lélegzetekkel rázza le magáról a múlt súlyát, majd hagyja, hogy az aranyló íriszek megtalálják a saját szürkéit. *
- Köszönöm, hogy felidézted bennem az érzéseket. Jól esett kiadni magamból. Azt hiszem az orvoslásban is van hasonló, amikor egy sebet felvágnak újra, és véreztetik, hogy utána teljesen begyógyulhasson. Kicsit olyan volt most ez az éneklés. * Feleli halkan, és hagyja, hogy a nő elhúzódjon tőle. Nem lép utána, nem próbál görcsösen ragaszkodni a közelségébe. Inkább az asztaluk felé pillant. *
- Úgy látom, hogy a konyha a szokásosnál is terheltebb. * Jegyzi meg, jelezve, hogy az asztaluk még mindig üresen árválkodik, bár egyikük sem vallja magát farkaséhesnek, úgyhogy ez aligha okoz kellemetlenséget a két mélységi számára. *
- Azt hiszem, hogy vándorénekesként kutya kötelességem felajánlani az így támadó űrben, hogy a kecses kisasszony választhasson még egy dalt. Ha csak nem unja még az előadásomat. * Hajol meg félig, arcára ugyan azt a mosolygó maszkot varázsolva, amivel mindig is védi magát. Talán így próbálja jelezni, hogy a szomorúság mocsara kezdi magával rántani. Bár az is lehet, hogy csak megijedt attól, hogy mennyire megnyílt a másiknak, és milyen őszinte volt köztük ez a pillanat. *
- De persze ha szeretnél, akár te is énekelhetsz. Szívesen meghallgatnám, hogy mi nyomja a lelked. * Teszi ajánlatot, bár tudja, hogy kevesen vannak, akik megélnek az énektudásukból, azért a nemesek között nem ritka, hogy igazán szép hanggal áldja meg a sors, főleg a nőket. Talán így akarják az istenek rábírni az anyákat, hogy unalmukban énekeljenek a gyermekeknek. *
* Úgy tűnik, hogy a két sebzett lélek egymásra talál a kölcsönös szomorúságban, ami körüllengi őket, még ha ez nem is teljesen egyértelmű mindkettejük számára. Bár az is lehet, hogy egyikük sem ismeri fel igazán azt a fajta mély keserűséget a másikban, amit átélnek. Bár Salwar szereti olyannak mutatni magát, aki mindent tud, mindenkit ismer, többször találgat, mint állít teljes bizonyossággal dolgokat.
Ahogy esznek, úgy merülnek el egyre mélyebben ebben az érzésben, amit végül a nőstény tör meg egy határozott pillanatban. A férfi pedig követi őt, hagyja, hogy vezessék egy olyan helyre, ahol talán kevesebb keserűség várja. Még ha a szavak nem is erre utalnak. Aztán amikor Theazhra végigsimít rajta, ő is felveszi a legszebb báli testtartását, amit csak azzal tör meg, hogy egészen közel hajol a másik füléhez, így hozzásimulva testével. Viszont teste nem reagál fajtársa közelségére, nem történik semmi olyan, ami elrontaná ezt a meghitt kis jelentet. Hagyja, hogy áramoljon belőle a dal, beleölve azokat az érzéseket, amik átjárták akkor, amikor írta, őszintén kitárva a szívét egy rövidke ideig. Bár éneklés közben vezeti a másikat, a lépések egyszerűek, épp annyira kísérik a dallamot, hogy még táncnak lehessen nevezni, de érezhető, hogy a jelen helyzetben sokkal inkább a szívének dobogása az, ami követi a dalt, és nem a lábai. Ahogy végez, ha lehetősége van rá, akkor finoman hozzáérinti homlokát a másikéhoz, lassú, mély lélegzetekkel rázza le magáról a múlt súlyát, majd hagyja, hogy az aranyló íriszek megtalálják a saját szürkéit. *
- Köszönöm, hogy felidézted bennem az érzéseket. Jól esett kiadni magamból. Azt hiszem az orvoslásban is van hasonló, amikor egy sebet felvágnak újra, és véreztetik, hogy utána teljesen begyógyulhasson. Kicsit olyan volt most ez az éneklés. * Feleli halkan, és hagyja, hogy a nő elhúzódjon tőle. Nem lép utána, nem próbál görcsösen ragaszkodni a közelségébe. Inkább az asztaluk felé pillant. *
- Úgy látom, hogy a konyha a szokásosnál is terheltebb. * Jegyzi meg, jelezve, hogy az asztaluk még mindig üresen árválkodik, bár egyikük sem vallja magát farkaséhesnek, úgyhogy ez aligha okoz kellemetlenséget a két mélységi számára. *
- Azt hiszem, hogy vándorénekesként kutya kötelességem felajánlani az így támadó űrben, hogy a kecses kisasszony választhasson még egy dalt. Ha csak nem unja még az előadásomat. * Hajol meg félig, arcára ugyan azt a mosolygó maszkot varázsolva, amivel mindig is védi magát. Talán így próbálja jelezni, hogy a szomorúság mocsara kezdi magával rántani. Bár az is lehet, hogy csak megijedt attól, hogy mennyire megnyílt a másiknak, és milyen őszinte volt köztük ez a pillanat. *
- De persze ha szeretnél, akár te is énekelhetsz. Szívesen meghallgatnám, hogy mi nyomja a lelked. * Teszi ajánlatot, bár tudja, hogy kevesen vannak, akik megélnek az énektudásukból, azért a nemesek között nem ritka, hogy igazán szép hanggal áldja meg a sors, főleg a nőket. Talán így akarják az istenek rábírni az anyákat, hogy unalmukban énekeljenek a gyermekeknek. *
7368. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-30 21:31:01
Üzenet elküldve: 2026-03-30 21:31:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Shorenai de Monteqieo //
*Szavai közben szürkéskék tekintete élénken követi a férfi mozdulatait. A gondosságát, ahogy a faragott pipát megtömi és meggyújtja. Szemeivel igyekszik a másik mögé látni. Próbálja kifürkészni, hogy a rókamosoly mögött milyen szándékok rejtőznek. De éppen ezt csinálják: rejtőznek, így Yanaria mondandója végére érve elhallgat.*
- Pedig éppen megfelelő bárói kiegészítő. *Dől hátra a pipa felé biccentve, úgy véli, illik Shorenaihoz. A vele szemben ülő mozdulatával együtt ő is önkéntelenül közelebb hajol, a korsót is lassan visszaereszti az asztalra.*
- Különös. Valóban különös. *Ezek szerint a másik valóban nincs tisztában Yanaria kilétével. Na nem mintha olyan nagy titok övezné. A kuncogásra állkapcsa enyhén megfeszül, de kényelmetlenségét igyekszik egy újabb korty mézsör mögé rejteni. Közben pedig továbbra is kutakodik. Nem döntött még arról, hogy vajon belemegy-e az alkuba vagy sem, így egyelőre csupán kivár és figyel. A felszolgálóleányra pillant, amint a báró hozzászól. A lányt figyeli, majd megint a férfit, szemei először elkerekednek a meglepetéstől, majd gyanakvóan összeszűkülnek. Ez már igazán olyan nagylelkűség, amit egyrészt nem várt el, másrészt alaposabb gyanúra is okot ad. Vagy asztaltársaságának kényeskedő orra az út porát kifogásolja rajta? Mivel Yanaria a gondolataiba merülve mérlegel épp csak halvány villanást kaphat el a farkastekintetből. Csupán egy nyugtalanító érzés kezd fészkelődni benne, még mindig nem látja a körvonalakat.*
- Yanaria. *Böki ki végül a nevét, nyílt tekintettel nézve a férfi szemébe. Immár jobban előrébb hajol, az asztalra könyököl, orrába bekúszik a pipa füstje, ahogy a másik szavait hallgatja.*
- Egy levél? *Szalad ki száján a csodálkozó visszakérdezés mielőtt a férfi mondandója végére érne.* Nem hangzik túl bonyolultnak. *Vonja meg a vállát, majd újabb kortyot tüntet el az italból, amíg Shorenai befejezi a munka ismertetését. Következő kérdése azonban a torkán akad, mikor meghallja az árat. Talán még szemének csillanását is megláthatja a férfi. Nem olyan kapzsi lány ő, de valamiből mégis enni kell. Persze, tudja azt is, hogy más körökben más léptékben mérik az aranyat, de a nyolcvanra igenis felszalad a szemöldöke.*
- Kifejezetten magas árnak tűnik egy egyszerű futárnak. *Rázza meg a fejét hitetlenkedve, amitől néhány tincs kényelmetlenül a látóterébe kerül. Gyors mozdulattal söpri ki az arcából, majd igyekszik kicsit higgadtabban folytatni.*
- Hacsak nincs valami csavar a dologban. Vagy egy egyszerű levél megéri a nyolcvan aranyat? Sőt, kilencvenötöt, ha a szobát is beleszámítjuk. *Int kezével bizonytalanul abba az irányba, amerre a felszolgálólány távozott. Ujjai az asztal lapján dobolnak, majd elhallgat a ritmus. Megrázza a fejét.*
- Nos, ha a címet nem is mondja meg, van valami garancia arra, hogy nem csapdába sétálok? Olyan helyzetbe, amiben egyedül könnyen ott hagyhatom a fogam? Esetleg jól sejtem, hogy ezen a ponton érkeztünk el a vakmerő szerencsevadász jelzőhöz? *Felkacag, mert bizony minden kételye ellenére nagyon is elkezdte izgatni a feladat. Általában megteszi, amit kérnek tőle, de kíváncsi természet, néha bizony ott is képes kutakodni, ahol nem kéne. Talán épp ideje némi diszkréciót tanulnia. Bár azt már párszor tapasztalta, hogy mások késeléseibe igazán nem illendő belenyúlnia.*
*Szavai közben szürkéskék tekintete élénken követi a férfi mozdulatait. A gondosságát, ahogy a faragott pipát megtömi és meggyújtja. Szemeivel igyekszik a másik mögé látni. Próbálja kifürkészni, hogy a rókamosoly mögött milyen szándékok rejtőznek. De éppen ezt csinálják: rejtőznek, így Yanaria mondandója végére érve elhallgat.*
- Pedig éppen megfelelő bárói kiegészítő. *Dől hátra a pipa felé biccentve, úgy véli, illik Shorenaihoz. A vele szemben ülő mozdulatával együtt ő is önkéntelenül közelebb hajol, a korsót is lassan visszaereszti az asztalra.*
- Különös. Valóban különös. *Ezek szerint a másik valóban nincs tisztában Yanaria kilétével. Na nem mintha olyan nagy titok övezné. A kuncogásra állkapcsa enyhén megfeszül, de kényelmetlenségét igyekszik egy újabb korty mézsör mögé rejteni. Közben pedig továbbra is kutakodik. Nem döntött még arról, hogy vajon belemegy-e az alkuba vagy sem, így egyelőre csupán kivár és figyel. A felszolgálóleányra pillant, amint a báró hozzászól. A lányt figyeli, majd megint a férfit, szemei először elkerekednek a meglepetéstől, majd gyanakvóan összeszűkülnek. Ez már igazán olyan nagylelkűség, amit egyrészt nem várt el, másrészt alaposabb gyanúra is okot ad. Vagy asztaltársaságának kényeskedő orra az út porát kifogásolja rajta? Mivel Yanaria a gondolataiba merülve mérlegel épp csak halvány villanást kaphat el a farkastekintetből. Csupán egy nyugtalanító érzés kezd fészkelődni benne, még mindig nem látja a körvonalakat.*
- Yanaria. *Böki ki végül a nevét, nyílt tekintettel nézve a férfi szemébe. Immár jobban előrébb hajol, az asztalra könyököl, orrába bekúszik a pipa füstje, ahogy a másik szavait hallgatja.*
- Egy levél? *Szalad ki száján a csodálkozó visszakérdezés mielőtt a férfi mondandója végére érne.* Nem hangzik túl bonyolultnak. *Vonja meg a vállát, majd újabb kortyot tüntet el az italból, amíg Shorenai befejezi a munka ismertetését. Következő kérdése azonban a torkán akad, mikor meghallja az árat. Talán még szemének csillanását is megláthatja a férfi. Nem olyan kapzsi lány ő, de valamiből mégis enni kell. Persze, tudja azt is, hogy más körökben más léptékben mérik az aranyat, de a nyolcvanra igenis felszalad a szemöldöke.*
- Kifejezetten magas árnak tűnik egy egyszerű futárnak. *Rázza meg a fejét hitetlenkedve, amitől néhány tincs kényelmetlenül a látóterébe kerül. Gyors mozdulattal söpri ki az arcából, majd igyekszik kicsit higgadtabban folytatni.*
- Hacsak nincs valami csavar a dologban. Vagy egy egyszerű levél megéri a nyolcvan aranyat? Sőt, kilencvenötöt, ha a szobát is beleszámítjuk. *Int kezével bizonytalanul abba az irányba, amerre a felszolgálólány távozott. Ujjai az asztal lapján dobolnak, majd elhallgat a ritmus. Megrázza a fejét.*
- Nos, ha a címet nem is mondja meg, van valami garancia arra, hogy nem csapdába sétálok? Olyan helyzetbe, amiben egyedül könnyen ott hagyhatom a fogam? Esetleg jól sejtem, hogy ezen a ponton érkeztünk el a vakmerő szerencsevadász jelzőhöz? *Felkacag, mert bizony minden kételye ellenére nagyon is elkezdte izgatni a feladat. Általában megteszi, amit kérnek tőle, de kíváncsi természet, néha bizony ott is képes kutakodni, ahol nem kéne. Talán épp ideje némi diszkréciót tanulnia. Bár azt már párszor tapasztalta, hogy mások késeléseibe igazán nem illendő belenyúlnia.*
7367. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-30 19:25:46
Üzenet elküldve: 2026-03-30 19:25:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Bizony megsüvegelné magát, ha a közjáték a pipafüsttel egy mesteri színészi alakítás lett volna azért, hogy végre kaphasson egy szeletet az igazi Norennarból, de nem az, sőt, ő maga lepődik meg a legjobban, mikor a mélységi babrálni kezd a zsinórjaival a hátán. Mire észbe kap, a fűző már meg is lazult, de elég szoros marad ahhoz, hogy ne essen le róla. Jólesően sóhajt fel, mint aki hosszú idő után most kap először szabadon levegőt.*
- Köszönöm… *Pillant hátra a válla fölött, majd tekintetével követi, ahogy a férfi visszahelyezkedik a fal mellé.* ~Nem először csinálta ezt…~ *Könnyen megállapítható, hogy a sötételfnek nem most volt először dolga női fűzővel. Jól tudja, hogy a tapasztalatlanabb ficsúroknak eleinte meg szokott gyűlni vele a baja, de abban már biztos lehet, hogy nem ő az első nő, akit Norennar kiszabadított a kalitkájából. Meg mondjuk nem lepődik rajta…
Hogy nem könnyű kérdéseket tesz fel, arra csupán a szemeit forgatja, s ugyanezt ismétli meg a következő mondat hallatán is. Előbb vagy utóbb nála is eljön az a pont, amikor úgy érzi, hogy valamiért már nem éri meg harcolni, és ez a pont most erősen közelegni látszik. Hirtelen kapja aztán vissza a tekintetét Norennarra, mikor meghallja, hogy a férfi pontosan tudja, mi jár a fejében. Még vörösre festett ajkai is valamelyest nyitva maradnak egy pillanatra, megszólalni azonban nem tud, mert Norennar folytatja. Válaszul semmit sem szól, de egyértelmű, hogy a másiknak máris sikerült maradásra bírnia.
Néhány szívdobbanásnyi pillanatot követően, pár apró, kopogó lépés közepette libben vissza az asztalhoz, leül a székre, kezébe veszi a félig megtöltött borospoharat, majd kicsiny, kecses mozdulatokkal kezdi hullámoztatni benne az italt.*
- Hallgatlak. *Emeli kékjeit a sötételfre.*
*Bizony megsüvegelné magát, ha a közjáték a pipafüsttel egy mesteri színészi alakítás lett volna azért, hogy végre kaphasson egy szeletet az igazi Norennarból, de nem az, sőt, ő maga lepődik meg a legjobban, mikor a mélységi babrálni kezd a zsinórjaival a hátán. Mire észbe kap, a fűző már meg is lazult, de elég szoros marad ahhoz, hogy ne essen le róla. Jólesően sóhajt fel, mint aki hosszú idő után most kap először szabadon levegőt.*
- Köszönöm… *Pillant hátra a válla fölött, majd tekintetével követi, ahogy a férfi visszahelyezkedik a fal mellé.* ~Nem először csinálta ezt…~ *Könnyen megállapítható, hogy a sötételfnek nem most volt először dolga női fűzővel. Jól tudja, hogy a tapasztalatlanabb ficsúroknak eleinte meg szokott gyűlni vele a baja, de abban már biztos lehet, hogy nem ő az első nő, akit Norennar kiszabadított a kalitkájából. Meg mondjuk nem lepődik rajta…
Hogy nem könnyű kérdéseket tesz fel, arra csupán a szemeit forgatja, s ugyanezt ismétli meg a következő mondat hallatán is. Előbb vagy utóbb nála is eljön az a pont, amikor úgy érzi, hogy valamiért már nem éri meg harcolni, és ez a pont most erősen közelegni látszik. Hirtelen kapja aztán vissza a tekintetét Norennarra, mikor meghallja, hogy a férfi pontosan tudja, mi jár a fejében. Még vörösre festett ajkai is valamelyest nyitva maradnak egy pillanatra, megszólalni azonban nem tud, mert Norennar folytatja. Válaszul semmit sem szól, de egyértelmű, hogy a másiknak máris sikerült maradásra bírnia.
Néhány szívdobbanásnyi pillanatot követően, pár apró, kopogó lépés közepette libben vissza az asztalhoz, leül a székre, kezébe veszi a félig megtöltött borospoharat, majd kicsiny, kecses mozdulatokkal kezdi hullámoztatni benne az italt.*
- Hallgatlak. *Emeli kékjeit a sötételfre.*
7366. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-30 06:29:27
Üzenet elküldve: 2026-03-30 06:29:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*Amikor Alymeidha a "gonosz és hűvös" jelzőket felemlegeti, Nolen csak felcsapja a mancsait, jelezvén, hogy eme megállapításokban ő teljesen ártatlan, elvégre csupán idézte őket a Radomir leánytól. A "Szép Tengerész" megszólítás viszont hájjal kenegeti, s ezt nem is próbálja titkolni.
Nemsokára pedig el is kezdődik az az édes-aljas színjáték, melyet a fehérnépek valami okán kiváltképp szeretnek, s melyről már egy ideje tapasztalatból tudja, hogy megéri végigasszisztálni. Na nem mindig, s bizony nagyon kell figyelni, hogy a művésznő szabályait csak épp annyira hágja át az ember, amennyire lehet. Ehhez hozzátartozik, hogy, aki azt állítja, hogy érti ezeknek a határoknak a logikáját egy nő fejében, az vagy hazudik vagy csak álltatja magát.
A nyújtózkodás érzéki vonulatokat sejtető művelete olyan szinten álszent, hogy kedve lenne felkacagni. De a szerep köti, s bár feszeng önuralmában, tudja, hogy a türelem jó taktika.
Figyeli a már-már piszkálódó felsorolást forgató előadást. Nem szól közbe, nem forgatja a szemét, nem csóválja a fejét. Pimaszul mosolygó tekintetéből egyetlen megállapítás tükröződik a meggyőző erőként felsoroltakra reflektálva: hazudsz.
Felegyenesedik ültében, s a ruhácska széléért nyúlva, hanyag terpeszének térdeik szabta határain belülre igyekszik vonni a félvért. Nem nyúl azonban az üvegért. Helyette előhúzza zsebéből az egyik kis fiolát. Épp csak a fejét biccenti jelzésértékkel a palack felé, hogy a másik fiola hollétére utaljon. De a pillantása a Hercegnőn marad.*
- Kalandot... *súgja azzal a gazemberes mosolygásával. Ha sikerült közelebb vonni magához, a tenyere a vékonyka köntös alá csúszva simít végig a fehér combon. Legalábbis efelé hajtja leghőbb óhaja.*
//A vadászat szabályai//
*Amikor Alymeidha a "gonosz és hűvös" jelzőket felemlegeti, Nolen csak felcsapja a mancsait, jelezvén, hogy eme megállapításokban ő teljesen ártatlan, elvégre csupán idézte őket a Radomir leánytól. A "Szép Tengerész" megszólítás viszont hájjal kenegeti, s ezt nem is próbálja titkolni.
Nemsokára pedig el is kezdődik az az édes-aljas színjáték, melyet a fehérnépek valami okán kiváltképp szeretnek, s melyről már egy ideje tapasztalatból tudja, hogy megéri végigasszisztálni. Na nem mindig, s bizony nagyon kell figyelni, hogy a művésznő szabályait csak épp annyira hágja át az ember, amennyire lehet. Ehhez hozzátartozik, hogy, aki azt állítja, hogy érti ezeknek a határoknak a logikáját egy nő fejében, az vagy hazudik vagy csak álltatja magát.
A nyújtózkodás érzéki vonulatokat sejtető művelete olyan szinten álszent, hogy kedve lenne felkacagni. De a szerep köti, s bár feszeng önuralmában, tudja, hogy a türelem jó taktika.
Figyeli a már-már piszkálódó felsorolást forgató előadást. Nem szól közbe, nem forgatja a szemét, nem csóválja a fejét. Pimaszul mosolygó tekintetéből egyetlen megállapítás tükröződik a meggyőző erőként felsoroltakra reflektálva: hazudsz.
Felegyenesedik ültében, s a ruhácska széléért nyúlva, hanyag terpeszének térdeik szabta határain belülre igyekszik vonni a félvért. Nem nyúl azonban az üvegért. Helyette előhúzza zsebéből az egyik kis fiolát. Épp csak a fejét biccenti jelzésértékkel a palack felé, hogy a másik fiola hollétére utaljon. De a pillantása a Hercegnőn marad.*
- Kalandot... *súgja azzal a gazemberes mosolygásával. Ha sikerült közelebb vonni magához, a tenyere a vékonyka köntös alá csúszva simít végig a fehér combon. Legalábbis efelé hajtja leghőbb óhaja.*
7365. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-29 11:59:09
Üzenet elküldve: 2026-03-29 11:59:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Norennar válaszolna, de a mondat a torkán akad, amikor a nő a pipafüstöt beinhalálva, hirtelen köhögni kezd. A mélységi szemei kikerekednek ennek láttán. Egyetlen szó nélkül elemeli pipáját az ajkától, majd az ablakpárkányra teszi. A füst még lustán kúszik felfelé, Norennar pedig egy lépéssel a nő mögött terem. Hacsak Merlana nem áll ellen, akkor a mélységi ujjai gyors és relatív gyakorlott mozdulatokkal lazítanak egyet a fűző szoros kötésén. Megjegyzést nem fűz az eseményekhez, mintha csak ez a legegyszerűbb és leginkább magától értetődő megoldás lett volna.
Amint végzett, visszalép a fal mellé, ahol az előbb is állt. A vállát ismét a falfelületnek veti, tekintete a nőn időzik egy rövid pillanatig, majd megértően bólint egyet, a „fohászkodását” hallva. Ami a nő kérdését illeti, ezt követően a mélységi szája szélén halovány mosoly jelenik meg.*
- Kezdhetnénk ott, hogy könnyebbeket kérdezel.
*Jegyzi meg válaszul, hangjában finom élccel. Amikor viszont a téma arra terelődik, hogy mennyire nehéz hősünkkel dűlőre jutni, Norennar kissé elhúzza a száját. A reakció inkább beletörődő, mintsem sértett.*
- Nem te vagy az első, aki ilyesmivel vádol meg.
*Észreveszi, hogy a nő tekintete az ajtó felé siklik. Norennar erre halkan felsóhajt, majd visszanyúl az ablakpárkányon hagyott pipáért. Mélyet szív belőle. A füst lassan szivárog ki az ajkai közül, miközben ismét a nőre pillant.*
- Megértem, ha menni akarsz...
*Szabad kezével megkocogtatja a pipa oldalát.*
- Bár úgy nehéz lesz elmondani a Pashthrával tett "küldetés" részleteit, ha nem vagy itt.
*Egy pillanatra elhallgat, majd a pipában izzó parázsra pillant.*
- Legyen inkább ez a barátságunk záloga. Aztán ha túléljük, ami jön, ígérem elgondolkozom azon, hogy mi miatt bújtam maszkok mögé.
*Norennar válaszolna, de a mondat a torkán akad, amikor a nő a pipafüstöt beinhalálva, hirtelen köhögni kezd. A mélységi szemei kikerekednek ennek láttán. Egyetlen szó nélkül elemeli pipáját az ajkától, majd az ablakpárkányra teszi. A füst még lustán kúszik felfelé, Norennar pedig egy lépéssel a nő mögött terem. Hacsak Merlana nem áll ellen, akkor a mélységi ujjai gyors és relatív gyakorlott mozdulatokkal lazítanak egyet a fűző szoros kötésén. Megjegyzést nem fűz az eseményekhez, mintha csak ez a legegyszerűbb és leginkább magától értetődő megoldás lett volna.
Amint végzett, visszalép a fal mellé, ahol az előbb is állt. A vállát ismét a falfelületnek veti, tekintete a nőn időzik egy rövid pillanatig, majd megértően bólint egyet, a „fohászkodását” hallva. Ami a nő kérdését illeti, ezt követően a mélységi szája szélén halovány mosoly jelenik meg.*
- Kezdhetnénk ott, hogy könnyebbeket kérdezel.
*Jegyzi meg válaszul, hangjában finom élccel. Amikor viszont a téma arra terelődik, hogy mennyire nehéz hősünkkel dűlőre jutni, Norennar kissé elhúzza a száját. A reakció inkább beletörődő, mintsem sértett.*
- Nem te vagy az első, aki ilyesmivel vádol meg.
*Észreveszi, hogy a nő tekintete az ajtó felé siklik. Norennar erre halkan felsóhajt, majd visszanyúl az ablakpárkányon hagyott pipáért. Mélyet szív belőle. A füst lassan szivárog ki az ajkai közül, miközben ismét a nőre pillant.*
- Megértem, ha menni akarsz...
*Szabad kezével megkocogtatja a pipa oldalát.*
- Bár úgy nehéz lesz elmondani a Pashthrával tett "küldetés" részleteit, ha nem vagy itt.
*Egy pillanatra elhallgat, majd a pipában izzó parázsra pillant.*
- Legyen inkább ez a barátságunk záloga. Aztán ha túléljük, ami jön, ígérem elgondolkozom azon, hogy mi miatt bújtam maszkok mögé.
7364. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-29 01:06:53
Üzenet elküldve: 2026-03-29 01:06:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yanaria//
-Ugyan már. *Söpri félre hanyagul a dicsérő szavakat. Igyekszik nem kihallani mögülük az esetleges hitetlenkedést. Tisztában van vele, hogy akinek egy csekélyke sütnivalója van, az első ízben könnyedén gyanút foghat a magasztos címek hallatán.
Míg a vöröst hallgatja, szórakozottan mellső zsebébe nyúl, hogy egy cikornyásan faragott pipát húzzon elő belőle. Komótosan tömi meg édeskés illatú, wegtoreni dohánnyal, majd az asztal szélén árválkodó, félig leégett gyertya segítségével meggyútja az impozáns dohányalkalmatosságot.*
-Nem az enyém. *Jelzésértékűen felmutatja a pipát, majd visszailleszti ajkai közé, hogy további füstpamacsok kíséretében figyelje tovább újdonsült asztaltársaságát.*
-Ami azt illeti... *Kissé előrehajol, hogy kackiás szakálla között jól kivehető legyen az oly sokat mutatott rókamosoly.*
-Nem. Nem vagyok tisztában kegyed kilétével. Ugyanakkor... Pont magát keresem. Nem furcsa? *Visszadől székében, engedve, hogy az újabb talány leülepedhessen. Egy ideig figyeli a vélhetően úttól poros rőthajút, mielőtt ismét szólásra nyitná ajkait.*
-Pont egy olyan vakmerő szerencsevadászra van szükségem, mint kegyed. Már ha megengedi e jelzőt! *Felkuncog, majd ajkai szélére löki a pipaszárat.*
-Kedves... *Szavait ezúttal nem Yanaria felé intézi. Az asztaluk mellett elhaladó felszolgálóleányt állítja meg egy könnyed kézmozdulattal.*
-Találjatok egy tágas Szobát a hölgynek. Megfejelem a 15 aranyas díjat, ha egy forró dézsa fürdőt is bekészítetek neki.
*Fakó tekintete visszavándorol a tűzhajú leányra. Egy pillanat erejéig tekintete úgy villan, mint a bárányra leső farkasé, de hamar udvarias vonásokat költöztet ábrázatára.*
-Bizonyára hosszú út áll kegyed mögött. Szóval... Hol is tartottunk? *Ujjai közé csippenti a pipát, majd homlokráncolva merengést színlel.*
-Ó igen... Munka. Szóval akadna egy kézbesítésre váró levél... Itt, Artheniorban. A címzett azonban... *Bizalmaskodva dől előre az asztal felett.*
-Jobb kedveli az árnyakat, mint a napfényt, ha érti kegyed a célzást. A magamfajta... Hogy a pórnép szavaival éljek, "piperkőc fajta" nemigen jár olyan helyekre... És egy pillanatra sem becsmérelve kegyed... *Végigméri Yanariát, majd visszatolja a pipaszárat fogai közé.*
-Jobban beleillik egy amolyan világba. Mielőtt azonban közölném a címet, tudnom kell, magácska kötélnek áll-e. *Megvonja vállát. Szavai már csak azért is őszintén csengenek, mert valóban azok. Valóban kézbesítésre keres valakit. Mindamellett... Megbízható emberekre is szüksége van.*
-Persze Shorenai de Monteqieonek senki sem dolgozik bérmentve. Nyolcvan arany. Egy egyszerű levélkézbesítésért igen csak jutányos díjazás, nemde? *Végigsimít sercegő borostáján.*
-Ugyan már. *Söpri félre hanyagul a dicsérő szavakat. Igyekszik nem kihallani mögülük az esetleges hitetlenkedést. Tisztában van vele, hogy akinek egy csekélyke sütnivalója van, az első ízben könnyedén gyanút foghat a magasztos címek hallatán.
Míg a vöröst hallgatja, szórakozottan mellső zsebébe nyúl, hogy egy cikornyásan faragott pipát húzzon elő belőle. Komótosan tömi meg édeskés illatú, wegtoreni dohánnyal, majd az asztal szélén árválkodó, félig leégett gyertya segítségével meggyútja az impozáns dohányalkalmatosságot.*
-Nem az enyém. *Jelzésértékűen felmutatja a pipát, majd visszailleszti ajkai közé, hogy további füstpamacsok kíséretében figyelje tovább újdonsült asztaltársaságát.*
-Ami azt illeti... *Kissé előrehajol, hogy kackiás szakálla között jól kivehető legyen az oly sokat mutatott rókamosoly.*
-Nem. Nem vagyok tisztában kegyed kilétével. Ugyanakkor... Pont magát keresem. Nem furcsa? *Visszadől székében, engedve, hogy az újabb talány leülepedhessen. Egy ideig figyeli a vélhetően úttól poros rőthajút, mielőtt ismét szólásra nyitná ajkait.*
-Pont egy olyan vakmerő szerencsevadászra van szükségem, mint kegyed. Már ha megengedi e jelzőt! *Felkuncog, majd ajkai szélére löki a pipaszárat.*
-Kedves... *Szavait ezúttal nem Yanaria felé intézi. Az asztaluk mellett elhaladó felszolgálóleányt állítja meg egy könnyed kézmozdulattal.*
-Találjatok egy tágas Szobát a hölgynek. Megfejelem a 15 aranyas díjat, ha egy forró dézsa fürdőt is bekészítetek neki.
*Fakó tekintete visszavándorol a tűzhajú leányra. Egy pillanat erejéig tekintete úgy villan, mint a bárányra leső farkasé, de hamar udvarias vonásokat költöztet ábrázatára.*
-Bizonyára hosszú út áll kegyed mögött. Szóval... Hol is tartottunk? *Ujjai közé csippenti a pipát, majd homlokráncolva merengést színlel.*
-Ó igen... Munka. Szóval akadna egy kézbesítésre váró levél... Itt, Artheniorban. A címzett azonban... *Bizalmaskodva dől előre az asztal felett.*
-Jobb kedveli az árnyakat, mint a napfényt, ha érti kegyed a célzást. A magamfajta... Hogy a pórnép szavaival éljek, "piperkőc fajta" nemigen jár olyan helyekre... És egy pillanatra sem becsmérelve kegyed... *Végigméri Yanariát, majd visszatolja a pipaszárat fogai közé.*
-Jobban beleillik egy amolyan világba. Mielőtt azonban közölném a címet, tudnom kell, magácska kötélnek áll-e. *Megvonja vállát. Szavai már csak azért is őszintén csengenek, mert valóban azok. Valóban kézbesítésre keres valakit. Mindamellett... Megbízható emberekre is szüksége van.*
-Persze Shorenai de Monteqieonek senki sem dolgozik bérmentve. Nyolcvan arany. Egy egyszerű levélkézbesítésért igen csak jutányos díjazás, nemde? *Végigsimít sercegő borostáján.*
7363. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-28 11:22:06
Üzenet elküldve: 2026-03-28 11:22:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Úgy tűnhet, mintha elcseszett közhelyek teátrális megfogalmazásával próbálna meg bölcsnek tűnni, pedig ezúttal egyáltalán nem játszik. Őszinte a mélységivel, és szeretné, ha kettejük kapcsolatából ki tudnának hozni valamit, de mégis, a férfi válaszai után kezdi elhagyni a remény.*
- Nem segítesz, ugye tudod? *Mosolyog kissé, majd vesz egy nagy levegőt, melyben nem elég, hogy a szoros fűző szabotálja, még a pipafüstöt is sikerül belélegeznie, minek következtében hirtelen köhécselésbe kezd. Beletelik néhány hosszú másodpercbe, míg abba tudja hagyni, utána szerencsétlenül, könnyes szemekkel pislog Norennarra.*
- Bocsánat, ezt nem így akartam. *Köhög még párat, majd lép egy lépést hátra, hogy ne történhessen meg ugyanez újra. Amint lenyugodnak a kedélyek, kékjei fürkészve vizslatják a sötételfet. A kis közjátékkal akaratlanul ugyan, de időt nyerhettek egy keveset, ám társalgásuk célját továbbra sem sikerült igazán előre mozdítaniuk.*
- Akkor most… mi lesz? *Jut végül arra, hogy a legjobb, amit most tehet, az az, ha átadja az irányítást Norennar számára. Legyen ő az, aki dönt róla, hogy szeretne-e tőle valamit, vagy ez az este kudarcba fulladva ér véget. Rettentő szomorú érzés, amikor se kapcsolatot, se pénzt nem tud kiügyeskedni magának, de néha bizony el kell fogadni a vereséget.*
- Nehéz veled dűlőre jutni… *Teszi még hozzá halkan korábbi kérdéséhez, majd az ajtó felé pillant. Menne is, hogy meneküljön a kudarc elől, de maradna, hogy valahogy mégis felülkerekedjen rajta.*
*Úgy tűnhet, mintha elcseszett közhelyek teátrális megfogalmazásával próbálna meg bölcsnek tűnni, pedig ezúttal egyáltalán nem játszik. Őszinte a mélységivel, és szeretné, ha kettejük kapcsolatából ki tudnának hozni valamit, de mégis, a férfi válaszai után kezdi elhagyni a remény.*
- Nem segítesz, ugye tudod? *Mosolyog kissé, majd vesz egy nagy levegőt, melyben nem elég, hogy a szoros fűző szabotálja, még a pipafüstöt is sikerül belélegeznie, minek következtében hirtelen köhécselésbe kezd. Beletelik néhány hosszú másodpercbe, míg abba tudja hagyni, utána szerencsétlenül, könnyes szemekkel pislog Norennarra.*
- Bocsánat, ezt nem így akartam. *Köhög még párat, majd lép egy lépést hátra, hogy ne történhessen meg ugyanez újra. Amint lenyugodnak a kedélyek, kékjei fürkészve vizslatják a sötételfet. A kis közjátékkal akaratlanul ugyan, de időt nyerhettek egy keveset, ám társalgásuk célját továbbra sem sikerült igazán előre mozdítaniuk.*
- Akkor most… mi lesz? *Jut végül arra, hogy a legjobb, amit most tehet, az az, ha átadja az irányítást Norennar számára. Legyen ő az, aki dönt róla, hogy szeretne-e tőle valamit, vagy ez az este kudarcba fulladva ér véget. Rettentő szomorú érzés, amikor se kapcsolatot, se pénzt nem tud kiügyeskedni magának, de néha bizony el kell fogadni a vereséget.*
- Nehéz veled dűlőre jutni… *Teszi még hozzá halkan korábbi kérdéséhez, majd az ajtó felé pillant. Menne is, hogy meneküljön a kudarc elől, de maradna, hogy valahogy mégis felülkerekedjen rajta.*
7362. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-25 22:57:02
Üzenet elküldve: 2026-03-25 22:57:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*Hát sohasem gondolta volna, hogy egy nap a Pegazus egyik szobájában fogja számon kérni egyszeri szeretőjét valami lányka miatt, akivel a piacon futott össze. Őszintén, az sem fordult meg a fejében, hogy valaha látni fogja még Velasco'rrát, de ez sohasem volt olyan dolog, ami különösebb szomorkodásra adott volna okot: megvan a maga bája a gondolatnak, hogy az az éjszaka egyszeri volt, nem árnyékolták be zavaros viszonyok netán kusza érzések - így volt tökéletes. Ez az alkalom, alakuljanak akárhogyan is a továbbiak, máris egy fokkal másabb szájízt hagy maga után. Az újratalálkozás, a piacos jelenet tegnap, a mai kellemetlen kis séta a fogadóig majd a fürdőházban... az egész már most egy kicsit méltóságon aluli. Be se kellett volna engednie ezt a gazembert a szobájába mindezek után, de a kíváncsiság alattomosan dolgozik, a hosszú magányos hatokról nem is beszélve.
Figyelmesen hallgatja hát az előadott történetet, közben pedig azon morfondírozik, vajon mennyit torzíthat a jeleneteken a férfi, hogy valamelyest jobb színben tűnjön fel. Átfut az arcán egy gúnyos kis mosoly az általa teljesen költőinek titulált kérdésre, Nolenar egyáltalán nem tűnik olyan a fajtának, aki ne ismerné fel, mikor kacérkodnak vele. Nehezen hiszi el persze, hogy csupán egy kósza flört miatt beleálltak a Radomir fivérek, de úgy dönt fékezi a nyelvét. A borocska kicsit megnehezíti már, de nincs értelme tovább erről beszélni, egyébként is csak féltékenynek tűnne.
A kikötői sem szándékszik több időt pazarolni a magyarázkodásra - már ha ezt lehet egyáltalán annak nevezni -. s inkább egyenesen beavatja a piszkos kis terveibe, mely tagadhatatlanul fényezi a korábban kissé azért megtépázott önérzetét. Az élvetegen szemlélődő pillantásokra nem ijedten kapkodva ugyan, de lassan maga alá húzza a karosszékben a csupasz lábait majd kicsit összehúzza a köntöst magán. Nem szemérmességből, talán inkább kicsit büntetésből.
Mielőtt bármit is felelne a meglehetősen pofátlan kérdésre, még iszik egy nagy kortyot a palackból. Némi forróságot már érez a képén, hűvös ujjaival kicsit meg is tapogatja kipirult orcáját majd megállapítja, hogy talán nem ártana valamelyest visszavennie az italozás sebességéből. Az üveg visszakerül az asztalra majd tekintete unottan jár körbe, leginkább a falon itt-ott éktelenkedő foltocskákat szemléli. Ráférne azért a szobára egy jóval alaposabb takarítás.*
- Szabad és féktelen *ízlelgeti a szavakat ráérősen* - Gonosz és hűvös... *szürkéit itt már az ágya végében ücsörgő férfira emeli, elnyúlik az arcán egy mosoly* - Nem fukarkodik a jelzőkkel, Szép Tengerész, noha igazság szerint semmit sem tud rólam.
*Hangosan felsóhajt, nehézkesen kikecmereg a karosszékből, hogy aztán jó nagyot nyújtózzon. A ruhácska aljas módon magasra csúszik, de még épp azelőtt húzza vissza a helyére, hogy túl sokat mutatna a formás kis fenékből.*
- Nos *nyer egy kis időt egy kurta szünettel magának* - Udvarias volt, jószívű, egy igazi úriember *azon kapja magát, hogy Drameiloten alakja elevenedik meg előtte, miközben beszél. Ő aztán tipikusan az a fajta férfi, akihez a kikötői által elképzelt városi kisasszonykák vígan hozzámennének* - Nem mellesleg gazdag. *vigyorodik el, s a palackkal kezében lassan közeledni kezd a tengerészhez* - Mi többet is kívánhatna egy Hercegnő?
*Lassan megállapodik előtte, a lába szinte hozzáér a másikéhoz, miközben felé nyújtja a borosüveget. Nem járja, hogy egyedül csiccsentsen be.*
- Elégedett a válasszal?
//A vadászat szabályai//
*Hát sohasem gondolta volna, hogy egy nap a Pegazus egyik szobájában fogja számon kérni egyszeri szeretőjét valami lányka miatt, akivel a piacon futott össze. Őszintén, az sem fordult meg a fejében, hogy valaha látni fogja még Velasco'rrát, de ez sohasem volt olyan dolog, ami különösebb szomorkodásra adott volna okot: megvan a maga bája a gondolatnak, hogy az az éjszaka egyszeri volt, nem árnyékolták be zavaros viszonyok netán kusza érzések - így volt tökéletes. Ez az alkalom, alakuljanak akárhogyan is a továbbiak, máris egy fokkal másabb szájízt hagy maga után. Az újratalálkozás, a piacos jelenet tegnap, a mai kellemetlen kis séta a fogadóig majd a fürdőházban... az egész már most egy kicsit méltóságon aluli. Be se kellett volna engednie ezt a gazembert a szobájába mindezek után, de a kíváncsiság alattomosan dolgozik, a hosszú magányos hatokról nem is beszélve.
Figyelmesen hallgatja hát az előadott történetet, közben pedig azon morfondírozik, vajon mennyit torzíthat a jeleneteken a férfi, hogy valamelyest jobb színben tűnjön fel. Átfut az arcán egy gúnyos kis mosoly az általa teljesen költőinek titulált kérdésre, Nolenar egyáltalán nem tűnik olyan a fajtának, aki ne ismerné fel, mikor kacérkodnak vele. Nehezen hiszi el persze, hogy csupán egy kósza flört miatt beleálltak a Radomir fivérek, de úgy dönt fékezi a nyelvét. A borocska kicsit megnehezíti már, de nincs értelme tovább erről beszélni, egyébként is csak féltékenynek tűnne.
A kikötői sem szándékszik több időt pazarolni a magyarázkodásra - már ha ezt lehet egyáltalán annak nevezni -. s inkább egyenesen beavatja a piszkos kis terveibe, mely tagadhatatlanul fényezi a korábban kissé azért megtépázott önérzetét. Az élvetegen szemlélődő pillantásokra nem ijedten kapkodva ugyan, de lassan maga alá húzza a karosszékben a csupasz lábait majd kicsit összehúzza a köntöst magán. Nem szemérmességből, talán inkább kicsit büntetésből.
Mielőtt bármit is felelne a meglehetősen pofátlan kérdésre, még iszik egy nagy kortyot a palackból. Némi forróságot már érez a képén, hűvös ujjaival kicsit meg is tapogatja kipirult orcáját majd megállapítja, hogy talán nem ártana valamelyest visszavennie az italozás sebességéből. Az üveg visszakerül az asztalra majd tekintete unottan jár körbe, leginkább a falon itt-ott éktelenkedő foltocskákat szemléli. Ráférne azért a szobára egy jóval alaposabb takarítás.*
- Szabad és féktelen *ízlelgeti a szavakat ráérősen* - Gonosz és hűvös... *szürkéit itt már az ágya végében ücsörgő férfira emeli, elnyúlik az arcán egy mosoly* - Nem fukarkodik a jelzőkkel, Szép Tengerész, noha igazság szerint semmit sem tud rólam.
*Hangosan felsóhajt, nehézkesen kikecmereg a karosszékből, hogy aztán jó nagyot nyújtózzon. A ruhácska aljas módon magasra csúszik, de még épp azelőtt húzza vissza a helyére, hogy túl sokat mutatna a formás kis fenékből.*
- Nos *nyer egy kis időt egy kurta szünettel magának* - Udvarias volt, jószívű, egy igazi úriember *azon kapja magát, hogy Drameiloten alakja elevenedik meg előtte, miközben beszél. Ő aztán tipikusan az a fajta férfi, akihez a kikötői által elképzelt városi kisasszonykák vígan hozzámennének* - Nem mellesleg gazdag. *vigyorodik el, s a palackkal kezében lassan közeledni kezd a tengerészhez* - Mi többet is kívánhatna egy Hercegnő?
*Lassan megállapodik előtte, a lába szinte hozzáér a másikéhoz, miközben felé nyújtja a borosüveget. Nem járja, hogy egyedül csiccsentsen be.*
- Elégedett a válasszal?
7361. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-25 22:02:42
Üzenet elküldve: 2026-03-25 22:02:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Shorenai de Monteqieo//
*Kezében a korsóval lépked az asztalok között, néhol egy félrehúzott szék, máshol egy sétapálca kerül el az útjából ám gazdáikat épp csak egy-egy biccentéssel tiszteli meg. Szívesen felméri majd az ivó közönségét, ha kényelmesen leült. Ettől már csak egy pár lépés választja el és már épp elhelyezkedne a legalább pár percnyi nyugalomban, mikor egy férfi áll meg az asztalnál. Mivel sikeresen tényleg ivás közben kapta el, arca komikusan kiduzzad a bőséges korty miatt, amit még lenyelni sincs ideje, de a másik már helyet is foglal előtte. Épp csak kettőt pislog meglepetten, majd ráérősen nyeli le a mézsört. A korsó koppan az asztalon, ujjait továbbra is köréje fonja, ahogy fürkésző szemei végigmérik az idegent. Tekintete épp csak röviden időzik el az arcán és öltözékén, majd a részleteket igyekszik szemügyre venni. Az elegáns mozdulatot, ahogy elhelyezi a kalapot, pálcát. Öltözéke jóval magasabb körökről árulkodik, mint amikben Yanaria általában mozog.*
- Wegtoren? *Ízlelgeti a szót, mintha emlékei között kutatna, de a szája sarkában megbúvó görbület mást sugall.* Megfordultam arra.
*Épp csak egy pillanatra borzong bele a feltételezésbe, hogy az előtte ülő férfi valóban ismeri. Pedig már az első pillanattól fogva meg van róla győződve, hogy nem látta még a másikat, azonban Wegtoren említése jóval közelebb talál a célponthoz, mint azt szeretné. Aztán ismét csak hallgat és szélesedő mosollyal várja, hogy befejezze a báró úr a hosszas felsorolást a címeiről. Épp csak leheletnyit emelkednek meg szemöldökei, amint követi a kanál nyomatékosító útját is.*
- Nos báró úr, már pedig éppen annak veszem! Tolakodásnak! Hogyan is jöhetnék én ahhoz, hogy egy asztalnál üljek ilyen fontos személyekkel. Márpedig akinek ennyi címe van… *épp csak leheletnyi szünetet tart utat engedve egy újabb kortynak*… az bizony fontos ember. *Az utolsó szavakat már a korsó pereme mögül mondja, de nem siet elrejteni a hangjában bujkáló élt. ~ Vagy legalábbis annak akar látszani… Fene tudja, hogy ki ez és mit akar, jobb lesz, ha vigyázok vele. ~ Bizalmatlanságát egyelőre nem oszlatta el, de a férfi pimasz határozottsága megingatja. Sokfele járt és sokat tapasztalt, de még egyáltalán nem olyan jártas az emberismeretben, mint szeretne. Ujjai a korsó peremén játszanak, pótcselekvést, kapaszkodót keres, amíg próbálja felmérni a másikat. Állát leheletnyit félrebillentve figyeli a férfit.*
- Amennyiben valóban engem keres, úgy a bemutatkozás csupán fölösleges formaság lenne, hiszen a báró úr tisztában van kilétemmel. *Nem titkolja ő a nevét kifejezetten, nem forró a lába alatt a talaj, de egyelőre üdítően mulattató a másik társasága, így ennyi játékot igazán megengedhet magának, noha az éber, menekülésre kész bizonytalanságának levetkőzéséhez jóval többre lenne szükség. Most azonban széles vigyor terül el az arcán, amint ismét megszólal.*
- Szóval… miben lehetek szolgálatára?
*Kezében a korsóval lépked az asztalok között, néhol egy félrehúzott szék, máshol egy sétapálca kerül el az útjából ám gazdáikat épp csak egy-egy biccentéssel tiszteli meg. Szívesen felméri majd az ivó közönségét, ha kényelmesen leült. Ettől már csak egy pár lépés választja el és már épp elhelyezkedne a legalább pár percnyi nyugalomban, mikor egy férfi áll meg az asztalnál. Mivel sikeresen tényleg ivás közben kapta el, arca komikusan kiduzzad a bőséges korty miatt, amit még lenyelni sincs ideje, de a másik már helyet is foglal előtte. Épp csak kettőt pislog meglepetten, majd ráérősen nyeli le a mézsört. A korsó koppan az asztalon, ujjait továbbra is köréje fonja, ahogy fürkésző szemei végigmérik az idegent. Tekintete épp csak röviden időzik el az arcán és öltözékén, majd a részleteket igyekszik szemügyre venni. Az elegáns mozdulatot, ahogy elhelyezi a kalapot, pálcát. Öltözéke jóval magasabb körökről árulkodik, mint amikben Yanaria általában mozog.*
- Wegtoren? *Ízlelgeti a szót, mintha emlékei között kutatna, de a szája sarkában megbúvó görbület mást sugall.* Megfordultam arra.
*Épp csak egy pillanatra borzong bele a feltételezésbe, hogy az előtte ülő férfi valóban ismeri. Pedig már az első pillanattól fogva meg van róla győződve, hogy nem látta még a másikat, azonban Wegtoren említése jóval közelebb talál a célponthoz, mint azt szeretné. Aztán ismét csak hallgat és szélesedő mosollyal várja, hogy befejezze a báró úr a hosszas felsorolást a címeiről. Épp csak leheletnyit emelkednek meg szemöldökei, amint követi a kanál nyomatékosító útját is.*
- Nos báró úr, már pedig éppen annak veszem! Tolakodásnak! Hogyan is jöhetnék én ahhoz, hogy egy asztalnál üljek ilyen fontos személyekkel. Márpedig akinek ennyi címe van… *épp csak leheletnyi szünetet tart utat engedve egy újabb kortynak*… az bizony fontos ember. *Az utolsó szavakat már a korsó pereme mögül mondja, de nem siet elrejteni a hangjában bujkáló élt. ~ Vagy legalábbis annak akar látszani… Fene tudja, hogy ki ez és mit akar, jobb lesz, ha vigyázok vele. ~ Bizalmatlanságát egyelőre nem oszlatta el, de a férfi pimasz határozottsága megingatja. Sokfele járt és sokat tapasztalt, de még egyáltalán nem olyan jártas az emberismeretben, mint szeretne. Ujjai a korsó peremén játszanak, pótcselekvést, kapaszkodót keres, amíg próbálja felmérni a másikat. Állát leheletnyit félrebillentve figyeli a férfit.*
- Amennyiben valóban engem keres, úgy a bemutatkozás csupán fölösleges formaság lenne, hiszen a báró úr tisztában van kilétemmel. *Nem titkolja ő a nevét kifejezetten, nem forró a lába alatt a talaj, de egyelőre üdítően mulattató a másik társasága, így ennyi játékot igazán megengedhet magának, noha az éber, menekülésre kész bizonytalanságának levetkőzéséhez jóval többre lenne szükség. Most azonban széles vigyor terül el az arcán, amint ismét megszólal.*
- Szóval… miben lehetek szolgálatára?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7375-7394