Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 12:40:20
Üzenet elküldve: 2020-04-27 12:40:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Némi keserűséget élesztenek benne a nő szavai, mert fiatalkori önmagára emlékezteti, aki azt gondolta, hogy mivel sehol sincs helye, egyetlen dolga, hogy kiélvezze az életet. Ez részben most is igaz rá, továbbra sem veti meg az élvezeteket, de legalább már talált valamit, ami a változatos, forró esték mellett állandónak bizonyul szánalmas kis életében.*
- Végül is igazad van...
*Mosolyodik el halványan, tekintetével követve a nő mozdulatait, várva vissza maga mellé, hiszen így jóval hidegebb az ágy.*
- Á, én sosem tévedek.
*Bámulja ő is a plafont, mélyet sóhajtva, amikor megérzi a félvér érintését, s mellkasára visszahuppanó fejét. Úgy érzi, hozzá tudna szokni, hogy minden reggel így ébred, talán egy kellemesebb élet lenne, ha megállapodna. Csak azt is tudja magáról, hogy nem az a megállapodós típus. Aki képes volt családját, s esetleges gyerekét minden szívfájdalom nélkül maga mögött hagyni, hogy lehetne hűséges bárkihez? Épp ezért nem is áltatja magát ilyen ábrándokkal, beletörődött, hogy ő nem az a típus, aki mellé állandó társ kellene. A család gondolatától meg egyenesen kirázza a hideg, nincs az az isten, hogy neki porontyai legyenek. Púp a háton, amilyen ő is volt szülei számára.*
- Ha nem a hosszúéletűek közé születtem volna, alighanem úgy látnám a dolgokat, ahogy te.
*Folytatja az elmélyült filozofálgatást az élet értelméről. De nem úgy mondja, mint aki nagyra van fajával, inkább szomorúan, tudva, hogy lassan fog eltelni az a párszáz év, ami neki adatott. Még talán enyhe irigységet is érez, hiszen ha tudná, hogy 70-80 évnél nincs több ideje hátra, hagyná az összes küzdelmes, nagy álmát és munkáját, s kiélvezné fiatalkorát amíg csak lehet.*
- Én szintúgy. Még ha nem is néznéd ki belőlem, szeretek beszélgetni, még az ilyen esték után is. Csak sokan nem vevők rá, meg hát van egy stílusom.
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Némi keserűséget élesztenek benne a nő szavai, mert fiatalkori önmagára emlékezteti, aki azt gondolta, hogy mivel sehol sincs helye, egyetlen dolga, hogy kiélvezze az életet. Ez részben most is igaz rá, továbbra sem veti meg az élvezeteket, de legalább már talált valamit, ami a változatos, forró esték mellett állandónak bizonyul szánalmas kis életében.*
- Végül is igazad van...
*Mosolyodik el halványan, tekintetével követve a nő mozdulatait, várva vissza maga mellé, hiszen így jóval hidegebb az ágy.*
- Á, én sosem tévedek.
*Bámulja ő is a plafont, mélyet sóhajtva, amikor megérzi a félvér érintését, s mellkasára visszahuppanó fejét. Úgy érzi, hozzá tudna szokni, hogy minden reggel így ébred, talán egy kellemesebb élet lenne, ha megállapodna. Csak azt is tudja magáról, hogy nem az a megállapodós típus. Aki képes volt családját, s esetleges gyerekét minden szívfájdalom nélkül maga mögött hagyni, hogy lehetne hűséges bárkihez? Épp ezért nem is áltatja magát ilyen ábrándokkal, beletörődött, hogy ő nem az a típus, aki mellé állandó társ kellene. A család gondolatától meg egyenesen kirázza a hideg, nincs az az isten, hogy neki porontyai legyenek. Púp a háton, amilyen ő is volt szülei számára.*
- Ha nem a hosszúéletűek közé születtem volna, alighanem úgy látnám a dolgokat, ahogy te.
*Folytatja az elmélyült filozofálgatást az élet értelméről. De nem úgy mondja, mint aki nagyra van fajával, inkább szomorúan, tudva, hogy lassan fog eltelni az a párszáz év, ami neki adatott. Még talán enyhe irigységet is érez, hiszen ha tudná, hogy 70-80 évnél nincs több ideje hátra, hagyná az összes küzdelmes, nagy álmát és munkáját, s kiélvezné fiatalkorát amíg csak lehet.*
- Én szintúgy. Még ha nem is néznéd ki belőlem, szeretek beszélgetni, még az ilyen esték után is. Csak sokan nem vevők rá, meg hát van egy stílusom.
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 10:21:42
Üzenet elküldve: 2020-04-27 10:21:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
- Akkor szerencsés vagy. * Nevet Pash jókedvűen. * Én jóformán csak mogorvával találkoztam. De meg lehet érteni, amikor sürgősen kell ellátni valakit, akkor célszerű mogorván parancsolni és utasítani, mint kérni.
* A fiúnak határozott elképzelései vannak arról, hogy miért nem unalmas az élet, de ezeket most megtartja magának. A lány nem olyannak tűnik, aki szívesen hallgatná a harcos életfelfogását, úgyhogy inkább bőszen hallgat. Az elnevezett, de eltörő kardra is csak a fejét csóválja, nem is tud mit mondani rá, annyira abszurd a gondolat. *
- Nem tudom. * Válaszol azért a kérdésre, de tényleg, még belegondolni is rossz egy ilyen helyzetbe. Apró kuncogás jelzi, hogy szórakoztatja őt a dolog. Arra viszont bólint, hogy a lány nem kerülne egyik fegyver útjába sem. *
- Határozottan bölcs elgondolás. De szerencsére nem szokása az embereknek, hogy ilyen aranyos lányokat fenyegessenek velük. Vagy ha igen, hát arra van az őrség. * A koccintás után a fiú is iszik a borból, nem olyan jó, mint a sör, de nem mutatja jelét, hogy zavarná a dolog. Végül is, ez is alkohol, nem is olyan drága, úgyhogy mindegy neki. A második kortynál már nem is zavarja annyira az íz, ahogy kezdi megszokni, csak az első volt annyira furcsa. *
- Hát éppen nyugodt békeidő van errefelé. * Válaszol a kérdésre. * Bár korábban volt egy csúnya lázadás, azt én pont elkerültem. ~ Csak utána jöttem vissza, hogy megpróbáljam elrabolni a kovácsot. ~ Most pedig a Kaszárnyából jövök. Jelentkeztem városi őrnek, úgy sincs most jobb dolgom, náluk pedig talán még jót is tehetek a tudásommal.
* Megvonja a vállát, jól láthatóan nem ez álmai foglalkozása, vágyainak beteljesülése. *
- És neked jól megy az üzlet? * Kérdezi, visszautalva arra, hogy ő már hallotta a másik foglalkozását, de még meg is jegyezte azt. Pedig ritkán szokták érdekelni mások. * Úgy hallottam, hogy elég kevés nemes maradt errefelé a lázadás után. Nem tudom, hogy mennyien szeretnének mostanában mindenféle kencéket vásárolni.
* Nem lenéző a kérdés, őszintén érdeklődő, talán egy kis aggodalom is van a hangjában, bár ezt biztosra nem lehet megmondani. *
- Akkor szerencsés vagy. * Nevet Pash jókedvűen. * Én jóformán csak mogorvával találkoztam. De meg lehet érteni, amikor sürgősen kell ellátni valakit, akkor célszerű mogorván parancsolni és utasítani, mint kérni.
* A fiúnak határozott elképzelései vannak arról, hogy miért nem unalmas az élet, de ezeket most megtartja magának. A lány nem olyannak tűnik, aki szívesen hallgatná a harcos életfelfogását, úgyhogy inkább bőszen hallgat. Az elnevezett, de eltörő kardra is csak a fejét csóválja, nem is tud mit mondani rá, annyira abszurd a gondolat. *
- Nem tudom. * Válaszol azért a kérdésre, de tényleg, még belegondolni is rossz egy ilyen helyzetbe. Apró kuncogás jelzi, hogy szórakoztatja őt a dolog. Arra viszont bólint, hogy a lány nem kerülne egyik fegyver útjába sem. *
- Határozottan bölcs elgondolás. De szerencsére nem szokása az embereknek, hogy ilyen aranyos lányokat fenyegessenek velük. Vagy ha igen, hát arra van az őrség. * A koccintás után a fiú is iszik a borból, nem olyan jó, mint a sör, de nem mutatja jelét, hogy zavarná a dolog. Végül is, ez is alkohol, nem is olyan drága, úgyhogy mindegy neki. A második kortynál már nem is zavarja annyira az íz, ahogy kezdi megszokni, csak az első volt annyira furcsa. *
- Hát éppen nyugodt békeidő van errefelé. * Válaszol a kérdésre. * Bár korábban volt egy csúnya lázadás, azt én pont elkerültem. ~ Csak utána jöttem vissza, hogy megpróbáljam elrabolni a kovácsot. ~ Most pedig a Kaszárnyából jövök. Jelentkeztem városi őrnek, úgy sincs most jobb dolgom, náluk pedig talán még jót is tehetek a tudásommal.
* Megvonja a vállát, jól láthatóan nem ez álmai foglalkozása, vágyainak beteljesülése. *
- És neked jól megy az üzlet? * Kérdezi, visszautalva arra, hogy ő már hallotta a másik foglalkozását, de még meg is jegyezte azt. Pedig ritkán szokták érdekelni mások. * Úgy hallottam, hogy elég kevés nemes maradt errefelé a lázadás után. Nem tudom, hogy mennyien szeretnének mostanában mindenféle kencéket vásárolni.
* Nem lenéző a kérdés, őszintén érdeklődő, talán egy kis aggodalom is van a hangjában, bár ezt biztosra nem lehet megmondani. *
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 10:21:02
Üzenet elküldve: 2020-04-27 10:21:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy véletlen találkozás//
*A lány válaszát hallva mosolyogni kezd. ~Örülök, hogy végül nem fajultak el a dolgok, és nem kezdtünk el veszekedni.~ Gondolja magában, majd egy nyugodt sóhajtással válaszol a lány kérdéseire.*
-Nos nem nagyon jártam még a közeli helyeken, de ha válaszolnom kell, talán a fák ágain szeretek ücsörögni és a madarak énekét hallgatni. Szeretem azokat a helyeket, ahol könnyedén meglehet lapulni és észrevétlen maradni. Hogy miért téged választanálak egy ilyen kalandra? Nos, hogyha nem csal a szemem, akkor tündér vagy. Nos én nem nagyon találkoztam még tündérrel. Örülnék, egy tündér társaságának, ezért hadd kérdezzem meg tőled, nem e szeretnél csatlakozni hozzám pár hosszabb kalandra? Ahogy elnéztem jó társaság is lehetsz. Legalább is én ezt gondolom rólad.
*Fejezi be a hosszúra sikeredett választ egy kis nevetéssel. Újra a lányra szegezi tekintetét.*
*A lány válaszát hallva mosolyogni kezd. ~Örülök, hogy végül nem fajultak el a dolgok, és nem kezdtünk el veszekedni.~ Gondolja magában, majd egy nyugodt sóhajtással válaszol a lány kérdéseire.*
-Nos nem nagyon jártam még a közeli helyeken, de ha válaszolnom kell, talán a fák ágain szeretek ücsörögni és a madarak énekét hallgatni. Szeretem azokat a helyeket, ahol könnyedén meglehet lapulni és észrevétlen maradni. Hogy miért téged választanálak egy ilyen kalandra? Nos, hogyha nem csal a szemem, akkor tündér vagy. Nos én nem nagyon találkoztam még tündérrel. Örülnék, egy tündér társaságának, ezért hadd kérdezzem meg tőled, nem e szeretnél csatlakozni hozzám pár hosszabb kalandra? Ahogy elnéztem jó társaság is lehetsz. Legalább is én ezt gondolom rólad.
*Fejezi be a hosszúra sikeredett választ egy kis nevetéssel. Újra a lányra szegezi tekintetét.*
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 10:03:04
Üzenet elküldve: 2020-04-27 10:03:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
*A felajánlásra, hogy Pash tanít neki pár apró fogást a tőrrel, el kell, gondolkozzon rajta.*
- Ez nagyon kedves tőled, csak azt nem tudom, hogy képes lennék-e használni, ha olyan helyzetbe kerülnék. *Mert ugye azért ha valaki harcosnak tanul egész életében az könnyebben ránt fegyvert. Lissé inkább eltűri a rosszat, és ha alkalmas pillanat adódik, akkor lecsap, de akkor könyörtelenül. Bájos pofijából úgy sem néznek ki belőle semmi rosszat. Átgondolja Pash szavait, hogy mennyire lehet igaz, hogy egyes szakmák megkeserítik azt, aki űzi.*
- Egy kicsit elbizonytalanodtam tőle, nem biztos, hogy így van. Például mogorva gyógyítóval még sosem találkoztam. Nekem sosem sikerült olyan nyugodtnak maradnom, mint amilyennek ők szoktak lenni. *Például, ha egy csatatérre keveredne, ahol már csak a sérültek jajveszékelése hallatszana, biztosan azt se tudja, hogyan kezdjen hozzá, hacsak nem ijedne meg a látványtól. Még lehet az aznapi ebédjét is kiadná magából, úgy aztán nagy segítség lenne. A gyógyítók ezzel szemben hűvös nyugalommal rendezetten ellátják a sérülteket.*
- Talán ezért nem unalmas az élet, mert nem egyformán teszünk dolgokat. Két harcos, zsoldos vagy gyógyító sem ugyanolyan. *mélázik el ezen. A fegyverek és a tárgyak elnevezésére viszont már határozottabb véleményt formál, és jobban hozzá is tud szólni.*
- Mit csinálhat az olyan harcos, ha kardja eltörik? Vajon ugyanúgy nevezi el a következőt is? *fűzi tovább a fonalat, ha már szóba került nagyon is kíváncsi lenne erre. De ezt vélhetően nem Pashtól fogja megtudni. A másik kérdésére viszont több is, mint kielégítő választ kap. Nagyon is élénk fantáziájával el tudja képzelni a két fegyver milyen pusztítást végezhet. A brutális, kaszabolás és aprítás szavakra összerezzen. Mintha éppen előtte mutatnák be egy élő személyen a pallos hátborzongató képességeit. A hasonlat már inkább jobban hangzik, bár már késő túl sokat hallott és ezáltal látott. Érzékeny a gyomra, de képes erőt venni magán, így most is megteszi ezt. Szerencsére a fehér bőrének hála nem látszik, hogy kissé sápadtabb lett, talán ebben a Pegazus fényviszonyai is mellé állnak.*
- Érdekes, hogy mennyire különböznek. Mindenesetre egyik útjába se kerülnék. *mondja halkan, és megérkezik a bor. Az iménti gyomrának felkavarására pont jó lesz. A köszöntésre elmosolyodik.*
- Köszönöm, és igyunk még a te egészségedre is. *ezzel emeli poharát, és ha akarja pash koccinthatnak is, ha nem akkor csak iszik a borból.*
- Jó hogy valami nem változik. *mondja, ahogy megízlelte az almabort. A Pegazusban ugyanis ez volt a kedvence mindig is. ~Úgy fest, maradhat is.~*
- És van valami harcosokhoz illő dolgod vagy éppen olyan nyugodt békeidő van erre felé. *nem árt, ha tapogatózik, hacsak pár napja járja ismét a várost.*
*A felajánlásra, hogy Pash tanít neki pár apró fogást a tőrrel, el kell, gondolkozzon rajta.*
- Ez nagyon kedves tőled, csak azt nem tudom, hogy képes lennék-e használni, ha olyan helyzetbe kerülnék. *Mert ugye azért ha valaki harcosnak tanul egész életében az könnyebben ránt fegyvert. Lissé inkább eltűri a rosszat, és ha alkalmas pillanat adódik, akkor lecsap, de akkor könyörtelenül. Bájos pofijából úgy sem néznek ki belőle semmi rosszat. Átgondolja Pash szavait, hogy mennyire lehet igaz, hogy egyes szakmák megkeserítik azt, aki űzi.*
- Egy kicsit elbizonytalanodtam tőle, nem biztos, hogy így van. Például mogorva gyógyítóval még sosem találkoztam. Nekem sosem sikerült olyan nyugodtnak maradnom, mint amilyennek ők szoktak lenni. *Például, ha egy csatatérre keveredne, ahol már csak a sérültek jajveszékelése hallatszana, biztosan azt se tudja, hogyan kezdjen hozzá, hacsak nem ijedne meg a látványtól. Még lehet az aznapi ebédjét is kiadná magából, úgy aztán nagy segítség lenne. A gyógyítók ezzel szemben hűvös nyugalommal rendezetten ellátják a sérülteket.*
- Talán ezért nem unalmas az élet, mert nem egyformán teszünk dolgokat. Két harcos, zsoldos vagy gyógyító sem ugyanolyan. *mélázik el ezen. A fegyverek és a tárgyak elnevezésére viszont már határozottabb véleményt formál, és jobban hozzá is tud szólni.*
- Mit csinálhat az olyan harcos, ha kardja eltörik? Vajon ugyanúgy nevezi el a következőt is? *fűzi tovább a fonalat, ha már szóba került nagyon is kíváncsi lenne erre. De ezt vélhetően nem Pashtól fogja megtudni. A másik kérdésére viszont több is, mint kielégítő választ kap. Nagyon is élénk fantáziájával el tudja képzelni a két fegyver milyen pusztítást végezhet. A brutális, kaszabolás és aprítás szavakra összerezzen. Mintha éppen előtte mutatnák be egy élő személyen a pallos hátborzongató képességeit. A hasonlat már inkább jobban hangzik, bár már késő túl sokat hallott és ezáltal látott. Érzékeny a gyomra, de képes erőt venni magán, így most is megteszi ezt. Szerencsére a fehér bőrének hála nem látszik, hogy kissé sápadtabb lett, talán ebben a Pegazus fényviszonyai is mellé állnak.*
- Érdekes, hogy mennyire különböznek. Mindenesetre egyik útjába se kerülnék. *mondja halkan, és megérkezik a bor. Az iménti gyomrának felkavarására pont jó lesz. A köszöntésre elmosolyodik.*
- Köszönöm, és igyunk még a te egészségedre is. *ezzel emeli poharát, és ha akarja pash koccinthatnak is, ha nem akkor csak iszik a borból.*
- Jó hogy valami nem változik. *mondja, ahogy megízlelte az almabort. A Pegazusban ugyanis ez volt a kedvence mindig is. ~Úgy fest, maradhat is.~*
- És van valami harcosokhoz illő dolgod vagy éppen olyan nyugodt békeidő van erre felé. *nem árt, ha tapogatózik, hacsak pár napja járja ismét a várost.*
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 09:15:12
Üzenet elküldve: 2020-04-27 09:15:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon és Myr//
*Szemmel láthatóan tetszik Myrnek a zene és ahogy Learon végül körbenéz, ő sem lát olyanokat, akik mást mondanának. Egy részeg törpe zúgolódik magában egy sarokba tolt asztalon, de a pásztornak úgy tűnik fel, hogy akármi történne, az akkor is zsörtölődne. Még ha sötételf gyerekek hullanának az égből, az sem zavarná meg a bosszankodásban. Persze most a gnóm lány a lényeg, aki átszellemül még ettől a rövid pásztor-szólamtól is és fejének mozgásával átveszi a ritmust.*
-Tudok még párat. Hosszabbat, rövidebbet… *Vonja meg a vállát mosolyogva, de a furulyát végül elteszi a zsákjába, mutatva, hogy most nem fog mást eljátszani. Nem akarja felbőszíteni a fogadó népét, hiszen lehet először jól vették a muzsikaszót, de ha most nekiállna megint, lehet már kapna egy-két kellemetlenkedő szót. Aztán újabb mondatokat hallhat a Sajt-mester a már említett nagyapáról, akit nagyon szívén viselhet a gnóm lány, ha szinte mindenről rá asszociál.*
-Lanton? Na látja, ahhoz nem értek. Az nekem bonyolult hangszer. A furulyát csak fújni kell és pár lukat lefogni és már szól is! *Mosolyog a nőre a mágus. Mindig is tisztelte az olyan zenészeket, akik ezekből a furfangos zeneszerszámokból élvezetes hangokat tudnak előcsalni.*
-Mi a tűz mellett énekeltünk. Persze volt, aki zenélt, de mindig inkább az ének volt előtérben. Egyenként egyikünknek sem volt jó hangja, de ha az egész család és a bérmunkások és mindenki, aki ott volt, nekikezdett, mindig csodás lett a végén! *Mosolyodik el lágyan a férfi, és eldönti magában, hogyha végre otthon lesz, Fortasékkal is megpróbálkozik legközelebb.*
//Learon és Myr//
*Szemmel láthatóan tetszik Myrnek a zene és ahogy Learon végül körbenéz, ő sem lát olyanokat, akik mást mondanának. Egy részeg törpe zúgolódik magában egy sarokba tolt asztalon, de a pásztornak úgy tűnik fel, hogy akármi történne, az akkor is zsörtölődne. Még ha sötételf gyerekek hullanának az égből, az sem zavarná meg a bosszankodásban. Persze most a gnóm lány a lényeg, aki átszellemül még ettől a rövid pásztor-szólamtól is és fejének mozgásával átveszi a ritmust.*
-Tudok még párat. Hosszabbat, rövidebbet… *Vonja meg a vállát mosolyogva, de a furulyát végül elteszi a zsákjába, mutatva, hogy most nem fog mást eljátszani. Nem akarja felbőszíteni a fogadó népét, hiszen lehet először jól vették a muzsikaszót, de ha most nekiállna megint, lehet már kapna egy-két kellemetlenkedő szót. Aztán újabb mondatokat hallhat a Sajt-mester a már említett nagyapáról, akit nagyon szívén viselhet a gnóm lány, ha szinte mindenről rá asszociál.*
-Lanton? Na látja, ahhoz nem értek. Az nekem bonyolult hangszer. A furulyát csak fújni kell és pár lukat lefogni és már szól is! *Mosolyog a nőre a mágus. Mindig is tisztelte az olyan zenészeket, akik ezekből a furfangos zeneszerszámokból élvezetes hangokat tudnak előcsalni.*
-Mi a tűz mellett énekeltünk. Persze volt, aki zenélt, de mindig inkább az ének volt előtérben. Egyenként egyikünknek sem volt jó hangja, de ha az egész család és a bérmunkások és mindenki, aki ott volt, nekikezdett, mindig csodás lett a végén! *Mosolyodik el lágyan a férfi, és eldönti magában, hogyha végre otthon lesz, Fortasékkal is megpróbálkozik legközelebb.*
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 08:52:11
Üzenet elküldve: 2020-04-27 08:52:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ally és Bonternos//
- Remélem, még találkozunk.* Mondja búcsúzásképpen a távozó Theának. Az öleléstől nem húzódik el, sőt, ő is átöleli a lányt. Így kettesben marad Bonternossal. ~Ki tudja, lehet, még egy jó beszélgetés lesz belőle.~ S magában el is mosolyodik. A férfi kérdése kicsit meglepi, s nem is felel rögtön. Bár az elf mosolyog, Allynak mégis kissé rosszul esik a kérdés.*
- Én nem cáfolom meg semmilyen kijelentését. Csak a véleményemet mondtam el. És egyáltalán nem akarom megváltoztatni a gondolkodását. Sajnálom, ha ezt érzi.
*Hangja nyugodt és távol áll a vádaskodástól. Ám a nyugodtság ellenére is érződhet Ally csekély sértettsége. Nem azzal van baja, ha valaki elmondja a véleményét. Nagyon tiszteli azokat, akik őszintén kimondják, amit gondolnak, bármiről is legyen szó. Pusztán a férfi kérdése hallatán arra tud gondolni, hogy Bonternos cáfolásnak élte meg a véleménykinyilvánítását, és rosszul esik neki, ha a férfi erre gondol.*
- Remélem, még találkozunk.* Mondja búcsúzásképpen a távozó Theának. Az öleléstől nem húzódik el, sőt, ő is átöleli a lányt. Így kettesben marad Bonternossal. ~Ki tudja, lehet, még egy jó beszélgetés lesz belőle.~ S magában el is mosolyodik. A férfi kérdése kicsit meglepi, s nem is felel rögtön. Bár az elf mosolyog, Allynak mégis kissé rosszul esik a kérdés.*
- Én nem cáfolom meg semmilyen kijelentését. Csak a véleményemet mondtam el. És egyáltalán nem akarom megváltoztatni a gondolkodását. Sajnálom, ha ezt érzi.
*Hangja nyugodt és távol áll a vádaskodástól. Ám a nyugodtság ellenére is érződhet Ally csekély sértettsége. Nem azzal van baja, ha valaki elmondja a véleményét. Nagyon tiszteli azokat, akik őszintén kimondják, amit gondolnak, bármiről is legyen szó. Pusztán a férfi kérdése hallatán arra tud gondolni, hogy Bonternos cáfolásnak élte meg a véleménykinyilvánítását, és rosszul esik neki, ha a férfi erre gondol.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 07:47:27
Üzenet elküldve: 2020-04-27 07:47:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A harcos hagyja, hogy a combok között kössön ki keze, és mosolyogva bólint. *
- Érzem, lánghajú tolvajlány. * Mosolyog rá büszkén, és azt is hagyja, hogy hanyatt döntsék. Nem biztos a folytatásban, de amikor ismét a testére kerül a meseszép arc, egy kicsit sem néz ki úgy, mint aki bánná. Át is öleli a másikat, mintha izmos karjaival a világ minden bajától meg tudná óvni, védeni. Ügyel rá, hogy karjának súlya ne legyen kellemetlen, ne nyomja a másikat, és ne is szorítsa túl szorosan. De azért érezhető az ölelése.
A kérdés meglepi, egyáltalán nem várta. Pár pillanatig gondolkodik, hogy hazudjon, de végül úgy dönt, az ő Daesyse megérdemli az igazat. Nagyot sóhajtva kezd bele. *
- Nos, nem tudom, hogy mi történt vele. Leléptem, amikor meguntam, hogy kihasznál. Nem sokkal az után találkoztam vele, hogy megöltem az egyik társukat. Akkor még tharg voltam, délen, a Vashegy lábánál ittunk egy fogadóban a társammal. Bejött a nagydarab fickó, és problémázni akart. Mondtam neki, hogy menjünk ki, verekedjünk meg, tisztes módon, hogy ne a csapos lányt vegzálja. Kifelé menet a társamra támadt, nálam fegyver se volt, nála szerencsére volt egy íj. Ketten hamar kezeltük a helyzetet, de szerencsétlenben még pislákolt az élet, ott szenvedett. Bevégeztem, megkönyörültem rajta. Miután elástuk elkezdtük leinni magunkat, és ekkor jött Latamie, mint egy háborgó ciklon. Kiszedte belőlünk a dolgot, és magával vitt, hogy pótoljam az elesett férfit. Nem csak harcosként, de az ágyában is. Tőle tanultam mindent, de tárgyként tekintett rám, csak arra kellettem, hogy felfűtsem a vágyait éjszakánként. Szóval, amikor eleget kaptam tőle, akkor ott hagytam. * Meséli a fiú, és sóhajt hozzá nagyokat. * Néhány hónapig zsoldos voltam, nem is tudom, hogy miért jöttem vissza. De az biztos, hogy nem megyek a Kalmár közelébe. Nem tudom, hogy elmesélte-e azóta másnak a dolgot, vagy hogy megtenné-e, ha meglát. Nem akarok kockáztatni.
* Kibukik belőle az egész történet, próbálja röviden összefoglalni, amennyire csak lehet. Láthatóan kellemetlen számára a téma, kerüli is a másik tekintetét, amíg mesél. *
- Egyébként pedig, te landoltál az én ágyamban. És a te képességeidre se lehet panasz. * Jegyzi meg vigyorogva a fiú, ahogy könnyedebb témára tereli a dolgot. * Nem is tudtam, hogy ilyen érzés, amikor viszonozzák. Korábban mindig csak én adtam, és a viszonzás csak annyi volt, hogy bebújhattam combjai közé, ami nem volt rossz, de azért nem ilyen. Minden nő ilyen jó ebben?
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A harcos hagyja, hogy a combok között kössön ki keze, és mosolyogva bólint. *
- Érzem, lánghajú tolvajlány. * Mosolyog rá büszkén, és azt is hagyja, hogy hanyatt döntsék. Nem biztos a folytatásban, de amikor ismét a testére kerül a meseszép arc, egy kicsit sem néz ki úgy, mint aki bánná. Át is öleli a másikat, mintha izmos karjaival a világ minden bajától meg tudná óvni, védeni. Ügyel rá, hogy karjának súlya ne legyen kellemetlen, ne nyomja a másikat, és ne is szorítsa túl szorosan. De azért érezhető az ölelése.
A kérdés meglepi, egyáltalán nem várta. Pár pillanatig gondolkodik, hogy hazudjon, de végül úgy dönt, az ő Daesyse megérdemli az igazat. Nagyot sóhajtva kezd bele. *
- Nos, nem tudom, hogy mi történt vele. Leléptem, amikor meguntam, hogy kihasznál. Nem sokkal az után találkoztam vele, hogy megöltem az egyik társukat. Akkor még tharg voltam, délen, a Vashegy lábánál ittunk egy fogadóban a társammal. Bejött a nagydarab fickó, és problémázni akart. Mondtam neki, hogy menjünk ki, verekedjünk meg, tisztes módon, hogy ne a csapos lányt vegzálja. Kifelé menet a társamra támadt, nálam fegyver se volt, nála szerencsére volt egy íj. Ketten hamar kezeltük a helyzetet, de szerencsétlenben még pislákolt az élet, ott szenvedett. Bevégeztem, megkönyörültem rajta. Miután elástuk elkezdtük leinni magunkat, és ekkor jött Latamie, mint egy háborgó ciklon. Kiszedte belőlünk a dolgot, és magával vitt, hogy pótoljam az elesett férfit. Nem csak harcosként, de az ágyában is. Tőle tanultam mindent, de tárgyként tekintett rám, csak arra kellettem, hogy felfűtsem a vágyait éjszakánként. Szóval, amikor eleget kaptam tőle, akkor ott hagytam. * Meséli a fiú, és sóhajt hozzá nagyokat. * Néhány hónapig zsoldos voltam, nem is tudom, hogy miért jöttem vissza. De az biztos, hogy nem megyek a Kalmár közelébe. Nem tudom, hogy elmesélte-e azóta másnak a dolgot, vagy hogy megtenné-e, ha meglát. Nem akarok kockáztatni.
* Kibukik belőle az egész történet, próbálja röviden összefoglalni, amennyire csak lehet. Láthatóan kellemetlen számára a téma, kerüli is a másik tekintetét, amíg mesél. *
- Egyébként pedig, te landoltál az én ágyamban. És a te képességeidre se lehet panasz. * Jegyzi meg vigyorogva a fiú, ahogy könnyedebb témára tereli a dolgot. * Nem is tudtam, hogy ilyen érzés, amikor viszonozzák. Korábban mindig csak én adtam, és a viszonzás csak annyi volt, hogy bebújhattam combjai közé, ami nem volt rossz, de azért nem ilyen. Minden nő ilyen jó ebben?
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 06:28:56
Üzenet elküldve: 2020-04-27 06:28:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem hibáztatja azért Pashthrát, hogy élvezettel kínozza őt, hiszen ellenkező esetben ő is így tenne. Kifejezetten örül neki, mikor a fiatal férfi mell bújik, már várta őt, akkor is, ha amaz örömmel konstatálja, hogy mit képes kiváltani belőle egy-egy puha érintése. Mosolyogja simul bele a karjaiba, és jelét sem mutatja annak, hogy bánna bármit is.*
- Hűha, hát nagyon kis ügyes vagy. Meglepően az.
*Sóhajtja csukott szemekkel, és engedi, hogy testét átjárja a beteljesülés utáni fáradtság. Talán picit el is álmosodott, de nem annyira ahhoz, hogy ténylegesen elaludjon.
Megfogja a fiú kezét és combjai közé vezeti, hogy ő is megtapasztalhassa az ott érezhető apró rándulásokat bőre alatt.*
- Érzed?
*Kérdezi tőle, miközben vigyorogva pislog fel rá. Még egy pár percig bágyatagon szuszog, aztán elkezd nyújtózkodni, ez pedig biztos jele már annak, hogy lassacskán ismét visszatér belé az élet.
Bátorkodik ismét átvenni egy kicsit az irányítást, és ha oldalt fekszik, akkor a hátára dönteni Pashthrát, majd újra mellkasára feküdni. Fejét kulcscsontja környékén pihenteti óvatosan, gondosan vigyázva, hogy ne nyomja túlzottan a másikat, közben pedig mutatóujjával apró köröket rajzol annak mellkasára.*
- Na és mi történt azzal a Latamievel?
*Érkezik a váratlan kérdés. Zöldes színű íriszeivel kíváncsian pillant fel a másikra, annak tekintetét keresve, de időnként szórakozottan beleharapva annak állába, vagy egy apró puszit helyezve egy közel eső területre.*
- Mármint egy ilyen jó képességű fiú miért az én ágyamban pihen éppen?
*Elsőre is könnyen megállapítható, hogy nem erőszakosan kíváncsi, inkább csak érdeklődő, de ha Pashthra számára kellemetlen a téma, és nem szeretne arról beszélni, úgy Daesys sem fog erősködni.*
- Közben ne felejts el a többi kívánságodon is gondolkodni. Nem mindig vagyok ám kreatív.
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem hibáztatja azért Pashthrát, hogy élvezettel kínozza őt, hiszen ellenkező esetben ő is így tenne. Kifejezetten örül neki, mikor a fiatal férfi mell bújik, már várta őt, akkor is, ha amaz örömmel konstatálja, hogy mit képes kiváltani belőle egy-egy puha érintése. Mosolyogja simul bele a karjaiba, és jelét sem mutatja annak, hogy bánna bármit is.*
- Hűha, hát nagyon kis ügyes vagy. Meglepően az.
*Sóhajtja csukott szemekkel, és engedi, hogy testét átjárja a beteljesülés utáni fáradtság. Talán picit el is álmosodott, de nem annyira ahhoz, hogy ténylegesen elaludjon.
Megfogja a fiú kezét és combjai közé vezeti, hogy ő is megtapasztalhassa az ott érezhető apró rándulásokat bőre alatt.*
- Érzed?
*Kérdezi tőle, miközben vigyorogva pislog fel rá. Még egy pár percig bágyatagon szuszog, aztán elkezd nyújtózkodni, ez pedig biztos jele már annak, hogy lassacskán ismét visszatér belé az élet.
Bátorkodik ismét átvenni egy kicsit az irányítást, és ha oldalt fekszik, akkor a hátára dönteni Pashthrát, majd újra mellkasára feküdni. Fejét kulcscsontja környékén pihenteti óvatosan, gondosan vigyázva, hogy ne nyomja túlzottan a másikat, közben pedig mutatóujjával apró köröket rajzol annak mellkasára.*
- Na és mi történt azzal a Latamievel?
*Érkezik a váratlan kérdés. Zöldes színű íriszeivel kíváncsian pillant fel a másikra, annak tekintetét keresve, de időnként szórakozottan beleharapva annak állába, vagy egy apró puszit helyezve egy közel eső területre.*
- Mármint egy ilyen jó képességű fiú miért az én ágyamban pihen éppen?
*Elsőre is könnyen megállapítható, hogy nem erőszakosan kíváncsi, inkább csak érdeklődő, de ha Pashthra számára kellemetlen a téma, és nem szeretne arról beszélni, úgy Daesys sem fog erősködni.*
- Közben ne felejts el a többi kívánságodon is gondolkodni. Nem mindig vagyok ám kreatív.
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 00:17:59
Üzenet elküldve: 2020-04-27 00:17:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Lehunyt szemmel igyekszik a másik kedvére tenni, nem tudja, hogy mennyi idő telik el, de nem is érdekli. Az előbb, amikor a lány kényeztette, lehet, hogy órák teltek el, megszűnt számára az idő, és ezt igyekszik visszaadni minden módon. Amikor a kérlelést hallja, akkor elfolyt egy vigyort, és elgondolkodik azon, hogy ellent tart a másiknak, néhány pillanatig így is tesz, feszíti a húrt, de ha azt érzi, hogy Daesys határozottan próbálja eltolni magától, akkor teret enged, nem erőlteti rá a másikra magát. Csak egy kicsit tervezi húzni az agyát azzal, hogy később fejezi be a dolgot, mint azt elvárnák. Ahogy végzett, most rajta a sor, hogy igyon néhány kortyot, és aztán visszafeküdjön a kalózlány mellé, gyengéden bújva hozzá, mutatóujjának hegyével nagyon finoman cirógatva annak testét, és élvezi, amikor az meg-megrándul az érintései nyomán. Persze ha azt látja, hogy túlzott bosszúságot okoz ezzel, akkor hamar befejezi. Folyamatosan figyeli a másikat, odafigyel minden apró jelre, nem múló odaadással, és valami furcsa, megfoghatatlan érzéssel. Egészen más, mint amit korábban érzett, amikor tetszett neki egy nő, és teljesen különbözik attól az odaadó kiszolgáltatottságtól, amit Latamie mellett tapasztalt. Szeretne mondani valamit, de semmi nem jut az eszébe, ezért nem is töri meg a csendet, hagyja, hogy a kalóz összeszedje magát. Csak abban reménykedik, hogy nem alszik el, mert még fiatal az este, és lenne még ötlete reggelig. De az se zavarja, ha Daesys így tesz. *
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Lehunyt szemmel igyekszik a másik kedvére tenni, nem tudja, hogy mennyi idő telik el, de nem is érdekli. Az előbb, amikor a lány kényeztette, lehet, hogy órák teltek el, megszűnt számára az idő, és ezt igyekszik visszaadni minden módon. Amikor a kérlelést hallja, akkor elfolyt egy vigyort, és elgondolkodik azon, hogy ellent tart a másiknak, néhány pillanatig így is tesz, feszíti a húrt, de ha azt érzi, hogy Daesys határozottan próbálja eltolni magától, akkor teret enged, nem erőlteti rá a másikra magát. Csak egy kicsit tervezi húzni az agyát azzal, hogy később fejezi be a dolgot, mint azt elvárnák. Ahogy végzett, most rajta a sor, hogy igyon néhány kortyot, és aztán visszafeküdjön a kalózlány mellé, gyengéden bújva hozzá, mutatóujjának hegyével nagyon finoman cirógatva annak testét, és élvezi, amikor az meg-megrándul az érintései nyomán. Persze ha azt látja, hogy túlzott bosszúságot okoz ezzel, akkor hamar befejezi. Folyamatosan figyeli a másikat, odafigyel minden apró jelre, nem múló odaadással, és valami furcsa, megfoghatatlan érzéssel. Egészen más, mint amit korábban érzett, amikor tetszett neki egy nő, és teljesen különbözik attól az odaadó kiszolgáltatottságtól, amit Latamie mellett tapasztalt. Szeretne mondani valamit, de semmi nem jut az eszébe, ezért nem is töri meg a csendet, hagyja, hogy a kalóz összeszedje magát. Csak abban reménykedik, hogy nem alszik el, mert még fiatal az este, és lenne még ötlete reggelig. De az se zavarja, ha Daesys így tesz. *
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 00:06:38
Üzenet elküldve: 2020-04-27 00:06:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys kicsit furcsán fogadja a hirtelen rajongást, egy pár pillanatra meg is ijeszti, annak ellenére is, hogy korábban szó volt arról, hogy nem ő az első nő Pashthra életében. Lehetne ez akár izgalmas is a számára, valójában inkább kicsit megijeszti a hirtelen jött felelősség, hogy ne okozzon csalódást és ne bántsa meg esetleg a fiút. Még az is eszébe jut, hogy az ilyen csodálattal teli tekintet mindjárt szerelemről is fog árulkodni, akkor pedig könnyen lehet, hogy felkapja ruháit, és elszalad.
De végül nem tesz így, és nem is bánja meg.
Kedvesen megsimogatja a fölé karoló fiatal férfi arcát, aki láthatóan készül valamire, és Daesys picit reménykedik, hogy nem arra, amit sejteni vél.*
- Ó, milyen kis odaadó.
*Mosolyog, de kétkedve áll az ötlethez.*
- Ha ragaszkodsz hozzá.
*Egy próbát persze megérhet, nem fog elutasítani egy ilyen ajánlatot. Magában reménykedik, hogy az eddig vele olyan kedvesen viselkedő fiú most sem okoz neki csalódást, és más élményt fog nyújtani neki, mint azok a férfiak akikkel eddig volt és megfordult a fejükben ez a gondolat. Ők többnyire inkább fájdalmat okoztak, hiszen csak ki akarták kényszeríteni belőle a gyönyört, de nem türelemmel és odaadással tették mindezt, csupán büszkeségük megvédése miatt.
De a kezdés határozottan biztató, ez pedig segít is elfedtetni vele aggályait. Szemhéjait lezárva engedi át az irányítást partnerének. Daesys nyaka nagyon jó kezdés, talán az egyik legjobb a kis felvezetés alatt onnan csalhatóak ki belőle a leghangosabb sóhajok. Az apró harapások nem váltanak ki belőle semmi különösebb reakciót. Nincs ellenére, de nem is mondaná, hogy különösebben rajong is érte.
Aztán elérkezik a várva várt pillanat, ami minden félelmét felülmúlja. Pashthra óvatossága teljesen ellazítja, így rövidesen teljesen átadva magát a gyengéd bánásmódnak kezd el lassacskán felkapaszkodni a gyönyör lépcsőin. Ujjaival a fiú hajába túr, és hajtöveibe markol, de ügyelve rá, hogy ne legyen durva inkább csak visszajelzést adva számára. Bár mindezt megteszik a szobát betöltő sóhajai és nyögései, illetve elrebeget szótöredékei melyek mind az ifjú katona munkáját dicsérik.
A megfelelő bánásmódnak hála egyre megfeszülő izmai, és szaporábban emelkedő mellkasa mind egy-egy lépcsőfokról árulkodnak, melynek tetejére érkezve igencsak intenzív reakció fogadja Pashthrát. Daesys remegve feszül meg, és kénytelen ujjaiba harapni, hogy némileg visszafogja magát, másik kezével pedig a lepedőbe kapaszkodik. Teste teljesen irányíthatatlanná válik, ami egyébként zavarná, de ez nem azon pillanatok egyike, amikor ilyeneken tud aggódni.*
- Kérlek... Kérlek...
*Könyörög megfeszülő állkapoccsal, miközben igyekszik távolabb tolni magát a másiktól, és amennyire lehet arcát is takarni, melyen az édes szenvedés jelei mutatkoznak meg.
Ha kérlelések nem talál süket fülekre, és végre megpihenhet, úgy erőtlenül nyúlik el az ágyon, és bizonytalan időnként megrándulnak izmai, vagy akkor, ha egészen apró behatás éri bőrét, legyen szó Pashthra kósza leheletéről, vagy hajtincsének simításáról.*
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys kicsit furcsán fogadja a hirtelen rajongást, egy pár pillanatra meg is ijeszti, annak ellenére is, hogy korábban szó volt arról, hogy nem ő az első nő Pashthra életében. Lehetne ez akár izgalmas is a számára, valójában inkább kicsit megijeszti a hirtelen jött felelősség, hogy ne okozzon csalódást és ne bántsa meg esetleg a fiút. Még az is eszébe jut, hogy az ilyen csodálattal teli tekintet mindjárt szerelemről is fog árulkodni, akkor pedig könnyen lehet, hogy felkapja ruháit, és elszalad.
De végül nem tesz így, és nem is bánja meg.
Kedvesen megsimogatja a fölé karoló fiatal férfi arcát, aki láthatóan készül valamire, és Daesys picit reménykedik, hogy nem arra, amit sejteni vél.*
- Ó, milyen kis odaadó.
*Mosolyog, de kétkedve áll az ötlethez.*
- Ha ragaszkodsz hozzá.
*Egy próbát persze megérhet, nem fog elutasítani egy ilyen ajánlatot. Magában reménykedik, hogy az eddig vele olyan kedvesen viselkedő fiú most sem okoz neki csalódást, és más élményt fog nyújtani neki, mint azok a férfiak akikkel eddig volt és megfordult a fejükben ez a gondolat. Ők többnyire inkább fájdalmat okoztak, hiszen csak ki akarták kényszeríteni belőle a gyönyört, de nem türelemmel és odaadással tették mindezt, csupán büszkeségük megvédése miatt.
De a kezdés határozottan biztató, ez pedig segít is elfedtetni vele aggályait. Szemhéjait lezárva engedi át az irányítást partnerének. Daesys nyaka nagyon jó kezdés, talán az egyik legjobb a kis felvezetés alatt onnan csalhatóak ki belőle a leghangosabb sóhajok. Az apró harapások nem váltanak ki belőle semmi különösebb reakciót. Nincs ellenére, de nem is mondaná, hogy különösebben rajong is érte.
Aztán elérkezik a várva várt pillanat, ami minden félelmét felülmúlja. Pashthra óvatossága teljesen ellazítja, így rövidesen teljesen átadva magát a gyengéd bánásmódnak kezd el lassacskán felkapaszkodni a gyönyör lépcsőin. Ujjaival a fiú hajába túr, és hajtöveibe markol, de ügyelve rá, hogy ne legyen durva inkább csak visszajelzést adva számára. Bár mindezt megteszik a szobát betöltő sóhajai és nyögései, illetve elrebeget szótöredékei melyek mind az ifjú katona munkáját dicsérik.
A megfelelő bánásmódnak hála egyre megfeszülő izmai, és szaporábban emelkedő mellkasa mind egy-egy lépcsőfokról árulkodnak, melynek tetejére érkezve igencsak intenzív reakció fogadja Pashthrát. Daesys remegve feszül meg, és kénytelen ujjaiba harapni, hogy némileg visszafogja magát, másik kezével pedig a lepedőbe kapaszkodik. Teste teljesen irányíthatatlanná válik, ami egyébként zavarná, de ez nem azon pillanatok egyike, amikor ilyeneken tud aggódni.*
- Kérlek... Kérlek...
*Könyörög megfeszülő állkapoccsal, miközben igyekszik távolabb tolni magát a másiktól, és amennyire lehet arcát is takarni, melyen az édes szenvedés jelei mutatkoznak meg.
Ha kérlelések nem talál süket fülekre, és végre megpihenhet, úgy erőtlenül nyúlik el az ágyon, és bizonytalan időnként megrándulnak izmai, vagy akkor, ha egészen apró behatás éri bőrét, legyen szó Pashthra kósza leheletéről, vagy hajtincsének simításáról.*
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-26 23:42:25
Üzenet elküldve: 2020-04-26 23:42:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy véletlen találkozás//
*~Nem az a fajta, aki csakúgy belenyugszik az ellenvéleménybe. ~ állapítja meg magában a szárnyas amazon, ugyanis bizony a köpenyes férfi talán pont a határait feszegeti a mondatával, miszerint ő jobban tudja mit akar, és hogy lenne a heves kis kék hajú, ilyen- olyan szituációk közepette. Természetesen ezen gondolatai egyáltalán nem látszanak a lágy mosollyal ült arcán, és aprót bólint az ezt követő szavakra, miszerint a látszat tényleg csal. ~Szinte mindig~ A férfi hosszas beszéde során meg-megrebben Nett szája sarka, és megállapítja annyira talán nem is különböznek. *
- Meg kell mondjam, így már sokkal pozitívabb gondolatokat fűzők feléd, hogy nem vagy sem eszelős őrült vagy épp egy újabb prédára vadászó ficsúr. Ezek szerint szeretsz utazni. Mi az eddigi legszebb hely ahol jártál, és miért pont az? Jómagam imádom a közel eső erdőszéli tisztást. Az élettel telt növények, hús levegő, a puszta síkság varázsa, és a menedéket jelentő fák. Jártam, már messzebb is, de az az egyik kedvenc helyem. Szép lehet, ha a világ a kedvenc helyed, mert minden szegletét ismered. Miért pont engem választanál egy, ilyen kalandra? Illetve, hogy akarsz aludni? Tudod sötét szobában gyertyát gyújtani, nem ajánlatos, mert a karod égeted fel vagy szimplán a meleg, simogató paplant.
*~Nem az a fajta, aki csakúgy belenyugszik az ellenvéleménybe. ~ állapítja meg magában a szárnyas amazon, ugyanis bizony a köpenyes férfi talán pont a határait feszegeti a mondatával, miszerint ő jobban tudja mit akar, és hogy lenne a heves kis kék hajú, ilyen- olyan szituációk közepette. Természetesen ezen gondolatai egyáltalán nem látszanak a lágy mosollyal ült arcán, és aprót bólint az ezt követő szavakra, miszerint a látszat tényleg csal. ~Szinte mindig~ A férfi hosszas beszéde során meg-megrebben Nett szája sarka, és megállapítja annyira talán nem is különböznek. *
- Meg kell mondjam, így már sokkal pozitívabb gondolatokat fűzők feléd, hogy nem vagy sem eszelős őrült vagy épp egy újabb prédára vadászó ficsúr. Ezek szerint szeretsz utazni. Mi az eddigi legszebb hely ahol jártál, és miért pont az? Jómagam imádom a közel eső erdőszéli tisztást. Az élettel telt növények, hús levegő, a puszta síkság varázsa, és a menedéket jelentő fák. Jártam, már messzebb is, de az az egyik kedvenc helyem. Szép lehet, ha a világ a kedvenc helyed, mert minden szegletét ismered. Miért pont engem választanál egy, ilyen kalandra? Illetve, hogy akarsz aludni? Tudod sötét szobában gyertyát gyújtani, nem ajánlatos, mert a karod égeted fel vagy szimplán a meleg, simogató paplant.
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-26 23:22:28
Üzenet elküldve: 2020-04-26 23:22:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fekete dália//
*Valahol aranyosnak találja Shyine filantróp gondolkodásmódját, de sajnos őt sohasem tudták ennyire meghatni az emberek. Bizonyára az lehet az oka, hogy maga sem tapasztalt túl sok kedvességet, de ez egy olyan tény, ami sohasem tudatosult benne igazán, ha mégis, akkor tisztességesen elnyomva hever valahol benne a többi őt ért sérelem és elfojtott érzelmei között.
Cale rövid történetére, mellyel nagylelkűségét igyekszik bizonyítani, bizony egyik szemöldöke egy pillanatra megemelkedik. Őszintén nem hiszi el, hogy az lenne és segített volna valaha bárkin is, de igaznak kell lennie, még ha részben is, elvégre nem hazudhat.*
-Ó, még nem is mesélted ezt.
*Arcáról a nő azt veheti le, mennyire édesnek találja a dolgot, ám az avatottabb szem, jelen esetben a mélységié, észreveheti csillogó tekintete inkább arról árulkodik, mennyire jól szórakozik. Meg talán kicsit arról, hogy fejébe szállt az a pálinka.*
-Hát remélem olyan sokat már nem kell várnom.
*Reagál szomorkásan hamis színészkarrierjére.
A programajánlóra már mondaná is, hogy itt semmit sem lehet csinálni, Arthenior annyira izgalmas, mint nézni, ahogy nő a fű, de Cale magához is ragadja a szót, s olyan könnyedén beszél, egészen meglepi vele ismét a tolvajt. A könyvtáras és Eeyres résznél halovány mosoly kúszik arcára, de ahogy a másik nekiszegezi a kérdést, el is tűnik.*
-Nincs, azt hiszem mindent elmondtál, ami egy kicsit is érdekes lehet.
*Látva, hogy a Shyine kikér még egy kör italt, egy pillanatra megfordul a fejében, hogy sok lesz már a jóból, de azért nem utasítja el.*
-Igazán nem kellett volna.
*Néz hálást tekintettel újdonsült ismerősükre, majd gyorsan le is húzza, minél hamarabb túl legyen rajta. Kicsit az ő gyomra is zuborogni kezd, ám a hányinger még kerüli, mielőtt azonban baj lenne, úgy dönt, kikér egy kevés ételt. Ugyanis az istenek a megmondhatói, mikor vittek be a bárddal utoljára italon kívül mást a szervezetükbe. Végül 14 aranyért kiválaszt valami nem Nem főtt ételt, hogy annyira azért mégse csapja szét a hasukat.
*
-Remélem nem zavar, ha eszem.
*Néz a nőre, s a másik tálat az időközben ellépdelő Cale helyére tolja.*
-Remélem jól van.
*Pillant is a férfi után, majd közelebb hajol a másikhoz*
-Igazán kár lenne érte, egész szép darab.
*Valahol aranyosnak találja Shyine filantróp gondolkodásmódját, de sajnos őt sohasem tudták ennyire meghatni az emberek. Bizonyára az lehet az oka, hogy maga sem tapasztalt túl sok kedvességet, de ez egy olyan tény, ami sohasem tudatosult benne igazán, ha mégis, akkor tisztességesen elnyomva hever valahol benne a többi őt ért sérelem és elfojtott érzelmei között.
Cale rövid történetére, mellyel nagylelkűségét igyekszik bizonyítani, bizony egyik szemöldöke egy pillanatra megemelkedik. Őszintén nem hiszi el, hogy az lenne és segített volna valaha bárkin is, de igaznak kell lennie, még ha részben is, elvégre nem hazudhat.*
-Ó, még nem is mesélted ezt.
*Arcáról a nő azt veheti le, mennyire édesnek találja a dolgot, ám az avatottabb szem, jelen esetben a mélységié, észreveheti csillogó tekintete inkább arról árulkodik, mennyire jól szórakozik. Meg talán kicsit arról, hogy fejébe szállt az a pálinka.*
-Hát remélem olyan sokat már nem kell várnom.
*Reagál szomorkásan hamis színészkarrierjére.
A programajánlóra már mondaná is, hogy itt semmit sem lehet csinálni, Arthenior annyira izgalmas, mint nézni, ahogy nő a fű, de Cale magához is ragadja a szót, s olyan könnyedén beszél, egészen meglepi vele ismét a tolvajt. A könyvtáras és Eeyres résznél halovány mosoly kúszik arcára, de ahogy a másik nekiszegezi a kérdést, el is tűnik.*
-Nincs, azt hiszem mindent elmondtál, ami egy kicsit is érdekes lehet.
*Látva, hogy a Shyine kikér még egy kör italt, egy pillanatra megfordul a fejében, hogy sok lesz már a jóból, de azért nem utasítja el.*
-Igazán nem kellett volna.
*Néz hálást tekintettel újdonsült ismerősükre, majd gyorsan le is húzza, minél hamarabb túl legyen rajta. Kicsit az ő gyomra is zuborogni kezd, ám a hányinger még kerüli, mielőtt azonban baj lenne, úgy dönt, kikér egy kevés ételt. Ugyanis az istenek a megmondhatói, mikor vittek be a bárddal utoljára italon kívül mást a szervezetükbe. Végül 14 aranyért kiválaszt valami nem Nem főtt ételt, hogy annyira azért mégse csapja szét a hasukat.
*-Remélem nem zavar, ha eszem.
*Néz a nőre, s a másik tálat az időközben ellépdelő Cale helyére tolja.*
-Remélem jól van.
*Pillant is a férfi után, majd közelebb hajol a másikhoz*
-Igazán kár lenne érte, egész szép darab.
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-26 22:57:10
Üzenet elküldve: 2020-04-26 22:57:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A harcossal szinte forog a szoba, még sose tapasztalt hasonlót, de egyáltalán nincs ellenére a dolog. Meg kell vallja, hogy még az üzekedésnél is jobb, és nem csak azért, mert nem kell csinálnia semmit hozzá. Na jó, de főleg azért. Daesys igazán büszke lehet magára, mert a férfi úgy néz rá, mint a legszebb, legszentebb dologra, őszinte örömmel és áhítattal. Ő is a sörért nyúl, na nem mintha neki lenne oka arra, hogy kiöblítse a száját, de azért mégis úgy érzi, mintha kiszáradt volna a torka. *
- Még több is volt, mint amit kívántam. * Jegyzi meg őszintén, miután Daesys elfoglalta méltó helyét a fiatal, izmos mellkasra dőlve. Szívesen átkarolná, de a kalózlány menekül, és mellé heveredik, komisz módon még a testét is eltakarva. A fiú inkább úgy dönt, hogy bebújik mellé a paplan alá, és engedékenyen át is öleli a másikat. Olyan dolog ez, amire Latamie mellett nem sok alkalma volt, és mindig is hiányolta. Jól esik neki, hogy van valakihez odabújjon, meg is teszi hát.
Szeme még mindig csillog, és egész nagyra van nyitva, álmosság jeleit nem mutatja, úgyhogy partnere megnyugodhat, hogy ez a veszély nem fenyeget. Sőt, ahogy a felajánlás érkezik, Pash már mozgásban is van, és úgy dönt, hogy viszonozza az örömet, amit kapott. Na nem egyből, előtte még a lány fölé fekszik, karjaival tartja magát, hogy ne nyomja a másikat, és elgondolkodik. *
- Majd biztos, hogy lesznek még dolgok, amik érdekelnek... de egyelőre inkább viszonoznám kedvességed. Ilyen lángszínű hajjal biztos, hogy a szenvedélyed is nagy tűzzel lobog. Hadd próbáljam meg begyújtani. * Súgja válaszul, és óvatosan csókolgatni kezdi a másik testét, a nyakával kezdve. Próbálja kitapasztalni, hogy a tolvaj mit szeret, először óvatosan csipkedi meg, ha erre jól reagál, akkor kicsit erősebben is megharapja, de ha már a csípésnél elakad, akkor nem erőlteti tovább. A nyakát kellően elárasztva csókokkal lassan indul meg lefelé a testen, bár nyilvánvaló a célja, de nem célirányosan egyből oda tart. Először is kicsit elidőzik a kulcscsont környékén, majd a lány hasán, ha korábbi harapdálásai eredményesek voltak, akkor itt is megejtve egyet kettőt, de finoman, a lágy részre való tekintettel. Csak ezek után hatol egyre lentebb a takaró takarásában, engedelmesen veszve el a combok között. Kitartó, és elszánt, korábbi partnere mellett ezt a két tulajdonságát gyakran kamatoztatta, úgyhogy Daesys talán meglepve tapasztalja, hogy a többi férfihoz képest a hóhajú szeretője tényleg odaadó, és türelmes. Nem akarja gyorsan letudni a dolgot, nem is sietteti, hogy mielőbb újra nyeregben találhassa magát, egyszerűen arra figyel, hogy a másik teste hogyan reagál, és igyekszik beteljesíteni annak minden óhaját. *
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A harcossal szinte forog a szoba, még sose tapasztalt hasonlót, de egyáltalán nincs ellenére a dolog. Meg kell vallja, hogy még az üzekedésnél is jobb, és nem csak azért, mert nem kell csinálnia semmit hozzá. Na jó, de főleg azért. Daesys igazán büszke lehet magára, mert a férfi úgy néz rá, mint a legszebb, legszentebb dologra, őszinte örömmel és áhítattal. Ő is a sörért nyúl, na nem mintha neki lenne oka arra, hogy kiöblítse a száját, de azért mégis úgy érzi, mintha kiszáradt volna a torka. *
- Még több is volt, mint amit kívántam. * Jegyzi meg őszintén, miután Daesys elfoglalta méltó helyét a fiatal, izmos mellkasra dőlve. Szívesen átkarolná, de a kalózlány menekül, és mellé heveredik, komisz módon még a testét is eltakarva. A fiú inkább úgy dönt, hogy bebújik mellé a paplan alá, és engedékenyen át is öleli a másikat. Olyan dolog ez, amire Latamie mellett nem sok alkalma volt, és mindig is hiányolta. Jól esik neki, hogy van valakihez odabújjon, meg is teszi hát.
Szeme még mindig csillog, és egész nagyra van nyitva, álmosság jeleit nem mutatja, úgyhogy partnere megnyugodhat, hogy ez a veszély nem fenyeget. Sőt, ahogy a felajánlás érkezik, Pash már mozgásban is van, és úgy dönt, hogy viszonozza az örömet, amit kapott. Na nem egyből, előtte még a lány fölé fekszik, karjaival tartja magát, hogy ne nyomja a másikat, és elgondolkodik. *
- Majd biztos, hogy lesznek még dolgok, amik érdekelnek... de egyelőre inkább viszonoznám kedvességed. Ilyen lángszínű hajjal biztos, hogy a szenvedélyed is nagy tűzzel lobog. Hadd próbáljam meg begyújtani. * Súgja válaszul, és óvatosan csókolgatni kezdi a másik testét, a nyakával kezdve. Próbálja kitapasztalni, hogy a tolvaj mit szeret, először óvatosan csipkedi meg, ha erre jól reagál, akkor kicsit erősebben is megharapja, de ha már a csípésnél elakad, akkor nem erőlteti tovább. A nyakát kellően elárasztva csókokkal lassan indul meg lefelé a testen, bár nyilvánvaló a célja, de nem célirányosan egyből oda tart. Először is kicsit elidőzik a kulcscsont környékén, majd a lány hasán, ha korábbi harapdálásai eredményesek voltak, akkor itt is megejtve egyet kettőt, de finoman, a lágy részre való tekintettel. Csak ezek után hatol egyre lentebb a takaró takarásában, engedelmesen veszve el a combok között. Kitartó, és elszánt, korábbi partnere mellett ezt a két tulajdonságát gyakran kamatoztatta, úgyhogy Daesys talán meglepve tapasztalja, hogy a többi férfihoz képest a hóhajú szeretője tényleg odaadó, és türelmes. Nem akarja gyorsan letudni a dolgot, nem is sietteti, hogy mielőbb újra nyeregben találhassa magát, egyszerűen arra figyel, hogy a másik teste hogyan reagál, és igyekszik beteljesíteni annak minden óhaját. *
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-26 22:26:39
Üzenet elküldve: 2020-04-26 22:26:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Összehangolt mozgása okán nagyon sok mindenre kell figyelnie, ezért lehet időnként elsiklik apró részletek felett. Pashthra viszont tudtára adja, hogy a történet a vége felé közeledik, amit Daesys kicsit szomorúan tapasztal, hiszen volt még ötlete. Persze az estének nincs vége, és próbát tehetnek később is, szíve viszont ahhoz, hogy emiatt félbeszakítsa a másik örömét. Helyette inkább töretlenül folytatja amit elkezdett, csak akkor lassítva le mozgását amint Pashthra gyönyöre beteljesedik.
Nagyokat szuszogva tolja fel magát egy büszke kis mosollyal szája szegletében. Kicsit még hergeli a fiú felpiszkált érzékeit lágy simításokkal, miközben annak ölébe ül, és kihajolva az egyik korsó sörért nyúl. Pár nagy korty után elégedett sóhaj keretében teszi azt vissza, és dől rá az izmoktól duzzadó mellkasra.*
- Megfelelt a kívánságodnak, Hóhajú fiúcska?
*Suttogja, majd a másik állába harap játékosan, mielőtt mellé hemperedik az ágyon. A takaró végét keresve rángatja fel magára, hiszen egészen kimelegedett, és emiatt érzékenyebb a hevességük utáni hideg valóságra.
Arcát a másik nyakába rejti, és pajkos módon harap bele, miközben kezével Pashthra karját keresi, hogy magára simítsa, mert kedveli, ha ölelgetik őt. Főleg ha olyan erős valakik teszik, mint a fiatal harcos is.*
- Egészen elfáradtam, szóval én is kérek még egy kis időt, mielőtt kieszeled következő feladatot.
*Ha módja van rá, akkor egy röpke puszit is nyom partnere orra búbjára, és megint elmerengve kezdi el annak tincsei piszkálgatását. Kíváncsian szemléli, hogy vajon a másik elálmosodott e, mert ő még közel sincs a tényleges fáradtsághoz, egyrészt mert kevés alváshoz szokott, és főleg éjszakai életmódhoz, másfelől meg azért, mert mindig rengeteg energiával rendelkezett.*
- Amúgy...
*Kezd bele végül némi hallgatás után, melyben azon töprengett szóljon e egyáltalán erről.*
- Ha szeretnél pár új dolgot kipróbálni, szólj nyugodtan. Kivéve a nyerítést, az nagyon hangulatromboló.
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Összehangolt mozgása okán nagyon sok mindenre kell figyelnie, ezért lehet időnként elsiklik apró részletek felett. Pashthra viszont tudtára adja, hogy a történet a vége felé közeledik, amit Daesys kicsit szomorúan tapasztal, hiszen volt még ötlete. Persze az estének nincs vége, és próbát tehetnek később is, szíve viszont ahhoz, hogy emiatt félbeszakítsa a másik örömét. Helyette inkább töretlenül folytatja amit elkezdett, csak akkor lassítva le mozgását amint Pashthra gyönyöre beteljesedik.
Nagyokat szuszogva tolja fel magát egy büszke kis mosollyal szája szegletében. Kicsit még hergeli a fiú felpiszkált érzékeit lágy simításokkal, miközben annak ölébe ül, és kihajolva az egyik korsó sörért nyúl. Pár nagy korty után elégedett sóhaj keretében teszi azt vissza, és dől rá az izmoktól duzzadó mellkasra.*
- Megfelelt a kívánságodnak, Hóhajú fiúcska?
*Suttogja, majd a másik állába harap játékosan, mielőtt mellé hemperedik az ágyon. A takaró végét keresve rángatja fel magára, hiszen egészen kimelegedett, és emiatt érzékenyebb a hevességük utáni hideg valóságra.
Arcát a másik nyakába rejti, és pajkos módon harap bele, miközben kezével Pashthra karját keresi, hogy magára simítsa, mert kedveli, ha ölelgetik őt. Főleg ha olyan erős valakik teszik, mint a fiatal harcos is.*
- Egészen elfáradtam, szóval én is kérek még egy kis időt, mielőtt kieszeled következő feladatot.
*Ha módja van rá, akkor egy röpke puszit is nyom partnere orra búbjára, és megint elmerengve kezdi el annak tincsei piszkálgatását. Kíváncsian szemléli, hogy vajon a másik elálmosodott e, mert ő még közel sincs a tényleges fáradtsághoz, egyrészt mert kevés alváshoz szokott, és főleg éjszakai életmódhoz, másfelől meg azért, mert mindig rengeteg energiával rendelkezett.*
- Amúgy...
*Kezd bele végül némi hallgatás után, melyben azon töprengett szóljon e egyáltalán erről.*
- Ha szeretnél pár új dolgot kipróbálni, szólj nyugodtan. Kivéve a nyerítést, az nagyon hangulatromboló.
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-26 22:26:15
Üzenet elküldve: 2020-04-26 22:26:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
- Nem tesz semmit. Ha szeretnéd, egyszer tanítok neked néhány fogást a tőrödön, hogy legalább el tudd hitetni másokkal, hogy tudod használni. * Tesz ajánlatot a fiú, miután elteszi a kardját.
A pegazusban már könnyedebb dolgokról beszélgetnek. *
- Ebben lehet valami igazság. Talán vannak foglalkozások, amik mogorvábbá tesznek. De ettől még téves azt gondolni, hogy egy szakma kizárólag a mogorváké lenne. * Vélekedik a harcos, végig gondolva a dolgot. * De azt hiszem az a legfontosabb, hogy én nem vagyok mogorva.
* Egy kacsintással jelzi a másiknak, hogy ezt inkább szánja viccnek, mint komoly dolognak, tudja jól, hogy nem fontos az, hogy a fiú mogorva, vagy sem. Az üvegcsék elnevezésére mosolyogva bólogat. *
- Valóban jó példa. Teljesen abszurd, és felesleges dolog. Mégis van, aki azt hiszi, hogy ha azt mondja, a kardja nem tudom, Vasfog, akkor az ijesztően hathat. Pedig csak szánalmas. * Nevet a harcos, szerencsére ritkán találkozik ilyesmivel, de akkor mindig megfájdul az oldala a nevetéstől.
A kérdésen elgondolkodik, mert nem lehet rá egyszerűen válaszolni. *
- Mind a kettő halálos. * Szögezi le először, mert ez a legfontosabb dolog. * De mind a kettőnek megvan a maga haszna, és célpontja. Ha páncélos ellenféllel kell harcolnom, akinek nehéz fém van a testén, akkor a fokos sokkal célszerűbb eszköz. Könnyebben üti át a páncélt, és okoz sérülést. A pallos viszont sokkal veszélyesebb egy komoly csatában, amikor több ellenfél vesz körbe, és nem túl jól felszereltek. Brutális kaszabolásra képes, nem akad bele a másik testébe, szó szerint aprítani lehet vele. * Magyarázza kissé érzelemmentesen a dolgot. *
- Igazából olyanok, mint a szerszámok. Egy balta nagyon jó arra, hogy kivágj egy fát, de nem olyan könnyű vele szöget beverni, mint egy kalapáccsal. * Ahogy levonja a párhuzamot, megérkezik az italuk is, amit mosolyogva fogad el a felszolgálótól. *
- Egészségedre, és mielőbbi gyógyulásodra. * Emeli a poharát Lisse tiszteletére. *
- Nem tesz semmit. Ha szeretnéd, egyszer tanítok neked néhány fogást a tőrödön, hogy legalább el tudd hitetni másokkal, hogy tudod használni. * Tesz ajánlatot a fiú, miután elteszi a kardját.
A pegazusban már könnyedebb dolgokról beszélgetnek. *
- Ebben lehet valami igazság. Talán vannak foglalkozások, amik mogorvábbá tesznek. De ettől még téves azt gondolni, hogy egy szakma kizárólag a mogorváké lenne. * Vélekedik a harcos, végig gondolva a dolgot. * De azt hiszem az a legfontosabb, hogy én nem vagyok mogorva.
* Egy kacsintással jelzi a másiknak, hogy ezt inkább szánja viccnek, mint komoly dolognak, tudja jól, hogy nem fontos az, hogy a fiú mogorva, vagy sem. Az üvegcsék elnevezésére mosolyogva bólogat. *
- Valóban jó példa. Teljesen abszurd, és felesleges dolog. Mégis van, aki azt hiszi, hogy ha azt mondja, a kardja nem tudom, Vasfog, akkor az ijesztően hathat. Pedig csak szánalmas. * Nevet a harcos, szerencsére ritkán találkozik ilyesmivel, de akkor mindig megfájdul az oldala a nevetéstől.
A kérdésen elgondolkodik, mert nem lehet rá egyszerűen válaszolni. *
- Mind a kettő halálos. * Szögezi le először, mert ez a legfontosabb dolog. * De mind a kettőnek megvan a maga haszna, és célpontja. Ha páncélos ellenféllel kell harcolnom, akinek nehéz fém van a testén, akkor a fokos sokkal célszerűbb eszköz. Könnyebben üti át a páncélt, és okoz sérülést. A pallos viszont sokkal veszélyesebb egy komoly csatában, amikor több ellenfél vesz körbe, és nem túl jól felszereltek. Brutális kaszabolásra képes, nem akad bele a másik testébe, szó szerint aprítani lehet vele. * Magyarázza kissé érzelemmentesen a dolgot. *
- Igazából olyanok, mint a szerszámok. Egy balta nagyon jó arra, hogy kivágj egy fát, de nem olyan könnyű vele szöget beverni, mint egy kalapáccsal. * Ahogy levonja a párhuzamot, megérkezik az italuk is, amit mosolyogva fogad el a felszolgálótól. *
- Egészségedre, és mielőbbi gyógyulásodra. * Emeli a poharát Lisse tiszteletére. *
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-26 22:04:48
Üzenet elküldve: 2020-04-26 22:04:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
*Hagyja, persze hogy hagyja, hogy mögé lépjen. ~De kár hogy annyi fém van rajtad.~ Sóhajt elméjében fel, gondolatai között színpadiasan.
Viszont meglepi, hogy ha még segítséggel is de képes megemelni is meg megtartani is a kardot. Szereti hallgatni másokat olyanról beszélni amihez Lisse nem ért. A kardforgatás az egyik ilyen kedvence, főleg ha helyes fiúk beszélnek róla azt még élvezettel is hallgatja, és ha még bemutatót is tart azt még jobban. Tehát Pash most duplán kedvez neki. Igyekszik megtartani a kardot, egy nagyon rövid ideig sikerül úgy pár lélegzetvételnyi ideig, majd úgy érzi, elfárad a karja. Kezd lefelé mozdulni, és a frissen beütött válla még tiltakozni is kezd. Nos, ezt egy hang nélkül tűri, Pash szerencsére elkapja a fegyverét, és így nem esik senkinek baja.*
- Hát ezt nagyon köszönöm. Nagyon érdekes érzés volt, és nehéz, de mégsem annyira. *Közben fájó vállát megdörzsöli. Kissé még bizsereg ettől a megerőltető mozdulattól, de kibírhatóan.
A Pegazusban már helyet foglalva hallgatja Pash véleményét a modorról. Vélhetően több ilyen modortalan személlyel szembesült már, mégis úgy hallgatja, mintha naiv fiatal lány lenne.*
- Úgy gondolom, igazad van, de bizonyos foglalkozásokban valami oknál fogva több modortalan van, mint a többiben. Persze mindig vannak kivételek, amik üdítően tudnak hatni. *a mogorva gyógyítókon elneveti magát.*
- Óh, szeretnék egy olyant látni. *annyira az olyan gyógyító orra alá dörgölné, hogy szánalmasan viselkedik. Aztán kiderül Pash is almabort iszik. Egyúttal az is kiderül, hogy pallosnak hívják a fegyverét. *
- Igen én erre gondoltam. *az kardoknak nevet adni, nem tud hozzá mit mondani, hacsak nem.*
- Pont olyan lehet, mint ahogy én elnevezném az üvegcséimet. Ő fióka, ez itt kismadár és itt nem is tudom, tiszta butaságnak hangzik. *mondja mosolyogva. Tárgyaknak nevet adni nem túl ésszerű.*
- Hát… *kezdene mondani valamit, de a fiú közbe szól, a másik fegyverével. Kíváncsian hajol, úgy hogy lássa.*
- Fokos? *kérdezi.*
- Melyik a veszélyesebb? És melyiket nehezebb forgatni? *kérdezni, kíváncsiskodni azt tud. Pont ezt szokták szeretni benne, mert hogy az olyan túl férfias dolgok is érdeklik, amik a hozzá hasonló nőket nem szokta.*
*Hagyja, persze hogy hagyja, hogy mögé lépjen. ~De kár hogy annyi fém van rajtad.~ Sóhajt elméjében fel, gondolatai között színpadiasan.
Viszont meglepi, hogy ha még segítséggel is de képes megemelni is meg megtartani is a kardot. Szereti hallgatni másokat olyanról beszélni amihez Lisse nem ért. A kardforgatás az egyik ilyen kedvence, főleg ha helyes fiúk beszélnek róla azt még élvezettel is hallgatja, és ha még bemutatót is tart azt még jobban. Tehát Pash most duplán kedvez neki. Igyekszik megtartani a kardot, egy nagyon rövid ideig sikerül úgy pár lélegzetvételnyi ideig, majd úgy érzi, elfárad a karja. Kezd lefelé mozdulni, és a frissen beütött válla még tiltakozni is kezd. Nos, ezt egy hang nélkül tűri, Pash szerencsére elkapja a fegyverét, és így nem esik senkinek baja.*
- Hát ezt nagyon köszönöm. Nagyon érdekes érzés volt, és nehéz, de mégsem annyira. *Közben fájó vállát megdörzsöli. Kissé még bizsereg ettől a megerőltető mozdulattól, de kibírhatóan.
A Pegazusban már helyet foglalva hallgatja Pash véleményét a modorról. Vélhetően több ilyen modortalan személlyel szembesült már, mégis úgy hallgatja, mintha naiv fiatal lány lenne.*
- Úgy gondolom, igazad van, de bizonyos foglalkozásokban valami oknál fogva több modortalan van, mint a többiben. Persze mindig vannak kivételek, amik üdítően tudnak hatni. *a mogorva gyógyítókon elneveti magát.*
- Óh, szeretnék egy olyant látni. *annyira az olyan gyógyító orra alá dörgölné, hogy szánalmasan viselkedik. Aztán kiderül Pash is almabort iszik. Egyúttal az is kiderül, hogy pallosnak hívják a fegyverét. *
- Igen én erre gondoltam. *az kardoknak nevet adni, nem tud hozzá mit mondani, hacsak nem.*
- Pont olyan lehet, mint ahogy én elnevezném az üvegcséimet. Ő fióka, ez itt kismadár és itt nem is tudom, tiszta butaságnak hangzik. *mondja mosolyogva. Tárgyaknak nevet adni nem túl ésszerű.*
- Hát… *kezdene mondani valamit, de a fiú közbe szól, a másik fegyverével. Kíváncsian hajol, úgy hogy lássa.*
- Fokos? *kérdezi.*
- Melyik a veszélyesebb? És melyiket nehezebb forgatni? *kérdezni, kíváncsiskodni azt tud. Pont ezt szokták szeretni benne, mert hogy az olyan túl férfias dolgok is érdeklik, amik a hozzá hasonló nőket nem szokta.*
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:30:32
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:30:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A parancsra Pash illendően felkel, és kioldja az övét. Ha már így alakult, akkor korábban magán hagyott alkarvédőit is ledobja, és születési öltönyében várja, hogy Daesys visszatérjen. Ha a lány megfigyeli, akkor az izmos combon látszódik, hogy a harcos nem csak a felsőtestét edzi, de a lábnapot se szokta kihagyni. Ahogy visszalépked hozzá a lány, végigméri annak testét, és továbbra sem csalódott. A hóhajú se tűnik úgy, mintha szégyellős lenne, és a kérésnek megfelelően helyet is foglal az ágyon. Izgatott csillogással a szemében várja, hogy hogyan alakulnak a dolgok, a csók közben azért elkalandozik a lány testén ujjaival, de még nem érint semmi olyat, amit túl korai lenne. Inkább csak a hátat, a másik oldalát, és a combját simogatja, néha a fenekére tévedve, de ahogy a kalóz lefelé halad testén, úgy egyre kevesebb dolgot ér el, nyújtózni pedig nem fog. Halk sóhajai, és szelíd nyögései jelzik, hogy igazából mindent élvez, de talán a karmolásra határozottabb jeleket ad. Csukot szemmel élvezi a dolgot, meglepve nyitja ki azokat, amikor a kezéért nyúlnak, de engedelmesen állítja Daesys szolgálatába kezét, és fogja össze a haját annak tarkójánál. Alighanem becsukná szemét, de az igéző tekintetet látva erre képtelen, mélyen a másik szemébe néz, arcizmai pedig önálló életet élnek, bár nem mintha próbálná kontrollálni őket, fel se fogja, hogy különféle arckifejezések jelzik mennyire élvezi a másik munkálkodását. A lángtenger haj alatt a tolvaj nem csak érezheti, hogy Pash már közel jár a csúcshoz, de arcára is rá van írva, lehunyja szemét, és úgy suttogja bele a sötétbe. *
- Ne hagyd abba... * Halk kérés, akár kívánságnak is veheti a másik, de igazából a fiú fel se fogja, hogy a szavak elhagyják a száját. És ha Daesys nem vigyáz, akkor hamarosan valami más is elhagyja Pash testét, ami az ő szájában landol. *
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A parancsra Pash illendően felkel, és kioldja az övét. Ha már így alakult, akkor korábban magán hagyott alkarvédőit is ledobja, és születési öltönyében várja, hogy Daesys visszatérjen. Ha a lány megfigyeli, akkor az izmos combon látszódik, hogy a harcos nem csak a felsőtestét edzi, de a lábnapot se szokta kihagyni. Ahogy visszalépked hozzá a lány, végigméri annak testét, és továbbra sem csalódott. A hóhajú se tűnik úgy, mintha szégyellős lenne, és a kérésnek megfelelően helyet is foglal az ágyon. Izgatott csillogással a szemében várja, hogy hogyan alakulnak a dolgok, a csók közben azért elkalandozik a lány testén ujjaival, de még nem érint semmi olyat, amit túl korai lenne. Inkább csak a hátat, a másik oldalát, és a combját simogatja, néha a fenekére tévedve, de ahogy a kalóz lefelé halad testén, úgy egyre kevesebb dolgot ér el, nyújtózni pedig nem fog. Halk sóhajai, és szelíd nyögései jelzik, hogy igazából mindent élvez, de talán a karmolásra határozottabb jeleket ad. Csukot szemmel élvezi a dolgot, meglepve nyitja ki azokat, amikor a kezéért nyúlnak, de engedelmesen állítja Daesys szolgálatába kezét, és fogja össze a haját annak tarkójánál. Alighanem becsukná szemét, de az igéző tekintetet látva erre képtelen, mélyen a másik szemébe néz, arcizmai pedig önálló életet élnek, bár nem mintha próbálná kontrollálni őket, fel se fogja, hogy különféle arckifejezések jelzik mennyire élvezi a másik munkálkodását. A lángtenger haj alatt a tolvaj nem csak érezheti, hogy Pash már közel jár a csúcshoz, de arcára is rá van írva, lehunyja szemét, és úgy suttogja bele a sötétbe. *
- Ne hagyd abba... * Halk kérés, akár kívánságnak is veheti a másik, de igazából a fiú fel se fogja, hogy a szavak elhagyják a száját. És ha Daesys nem vigyáz, akkor hamarosan valami más is elhagyja Pash testét, ami az ő szájában landol. *
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-26 20:31:44
Üzenet elküldve: 2020-04-26 20:31:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Valóban kár lenne.
*A legjobb dolog abban, hogy valaki nem hercegnő, hogy kedve szerint cselekedhet, és ezt teheti bármikor és bárkivel. Bár Daesysnek komoly ellenérzései vannak a nemesekkel szemben, de a kötelező illemszabályok betartását cseppet sem irigyli tőlük.
Karjait engedelmesen felemeli, így rövidesen az ő felsőteste is napvilágot lát, ami közel sem olyan megmunkált, mint partneréé, cserébe eléggé csontos és kicsi, mint Daesys maga. Végül kérdésére megérkezik a válasz, ami sokkal kevésbé konkrét, mint amit elvárt, inkább nevezné amolyan kihívásnak. Daesys viszont szereti a kihívásokat, főleg azok miatt is sodorja ostoba vagy veszélyes helyzetbe magát.*
- Jól van. Akkor vedd le a nadrágodat.
*Mondja határozottan, miközben lassan kimászik Pashthra öléből, és feláll. Gyertyát keres, amit szükség esetén meggyújthat, és a függönyöket is elhúzza, ha úgy ítéli meg azok a szükségesnél több fényt engednek a szobába. Reméli ez idő alatt Pashthra teljesítette kérését, és ő sem rest csatlakozni hozzá, így rövidesen nincs semmi, ami elfedné testét a másik elől. Ez kicsit sem zavarja, nem szégyenlősködik, helyette teljesen természetesen lép vissza az ágyhoz, és igazítja meg a párnákat.*
- Dőlj le szépen ide.
*Érkezik a következő parancsa, kezével meg is paskolgatja az ágy azon részét, ahova a fiatal férfinak feküdnie kell. Nem vár ellenvetéseket, hiszen ha a feladat rá van bízva, akkor nem rest porondmesterként viselkedni.
Ha ez megtörtént, akkor feltérdel az ágyra, lábát átveti Pashthrán, és előre dőlve partnere ajkaiért nyújtózkodik. De nem időzik ott sokat, elindul lefelé a nyakán, kezei közben a harcos vállától lekúsznak a kézfejéig, majd vissza. Csókjait és simításait időnként apró harapásokkal és könnyed karmolásokkal tűzdeli meg, éppen csak fogai közé csippentve a bőrt, azt próbálva feltérképezni, hogy Pashthra melyiket preferálja éppen, ha éppen nem mindkettőt.
Útvonala lassan kezdhet kirajzolódni, ahogy egész testével lefelé araszolgat, ajkai pedig már a fiatal férfi mellkasának csúcsainál foglalatoskodik. Aztán tovább ereszkedik, és a kedvenc területén talán tovább is elidőzik, ahogy lelkes áhítattal körberajzolgatja az izmokat. Még némi figyelmet szentel az érzékeny belsőcomboknak is, mielőtt érdeklődése a ma este középpontjára tér át és a legtöbb probléma forrására.
Még előtte persze némi szerepet szán Pashthrának. Két kezével haját összefogja egy csomóba, majd a férfi kezéért nyúl, hogy rábízza ezt a fontos feladatot, és ő pedig komótosan elkezdhessen ismerkedni érzékenységével, minden pillanattal némileg fokozva az intenzitást, de ügyelve arra, hogy célja ne érjen idő előtt véget. Ezt a reakciók alapos vizsgálgatásával teszi meg, gyakran pillantgat zöld szemeivel felfelé, a másik arcának irányába.*
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Valóban kár lenne.
*A legjobb dolog abban, hogy valaki nem hercegnő, hogy kedve szerint cselekedhet, és ezt teheti bármikor és bárkivel. Bár Daesysnek komoly ellenérzései vannak a nemesekkel szemben, de a kötelező illemszabályok betartását cseppet sem irigyli tőlük.
Karjait engedelmesen felemeli, így rövidesen az ő felsőteste is napvilágot lát, ami közel sem olyan megmunkált, mint partneréé, cserébe eléggé csontos és kicsi, mint Daesys maga. Végül kérdésére megérkezik a válasz, ami sokkal kevésbé konkrét, mint amit elvárt, inkább nevezné amolyan kihívásnak. Daesys viszont szereti a kihívásokat, főleg azok miatt is sodorja ostoba vagy veszélyes helyzetbe magát.*
- Jól van. Akkor vedd le a nadrágodat.
*Mondja határozottan, miközben lassan kimászik Pashthra öléből, és feláll. Gyertyát keres, amit szükség esetén meggyújthat, és a függönyöket is elhúzza, ha úgy ítéli meg azok a szükségesnél több fényt engednek a szobába. Reméli ez idő alatt Pashthra teljesítette kérését, és ő sem rest csatlakozni hozzá, így rövidesen nincs semmi, ami elfedné testét a másik elől. Ez kicsit sem zavarja, nem szégyenlősködik, helyette teljesen természetesen lép vissza az ágyhoz, és igazítja meg a párnákat.*
- Dőlj le szépen ide.
*Érkezik a következő parancsa, kezével meg is paskolgatja az ágy azon részét, ahova a fiatal férfinak feküdnie kell. Nem vár ellenvetéseket, hiszen ha a feladat rá van bízva, akkor nem rest porondmesterként viselkedni.
Ha ez megtörtént, akkor feltérdel az ágyra, lábát átveti Pashthrán, és előre dőlve partnere ajkaiért nyújtózkodik. De nem időzik ott sokat, elindul lefelé a nyakán, kezei közben a harcos vállától lekúsznak a kézfejéig, majd vissza. Csókjait és simításait időnként apró harapásokkal és könnyed karmolásokkal tűzdeli meg, éppen csak fogai közé csippentve a bőrt, azt próbálva feltérképezni, hogy Pashthra melyiket preferálja éppen, ha éppen nem mindkettőt.
Útvonala lassan kezdhet kirajzolódni, ahogy egész testével lefelé araszolgat, ajkai pedig már a fiatal férfi mellkasának csúcsainál foglalatoskodik. Aztán tovább ereszkedik, és a kedvenc területén talán tovább is elidőzik, ahogy lelkes áhítattal körberajzolgatja az izmokat. Még némi figyelmet szentel az érzékeny belsőcomboknak is, mielőtt érdeklődése a ma este középpontjára tér át és a legtöbb probléma forrására.
Még előtte persze némi szerepet szán Pashthrának. Két kezével haját összefogja egy csomóba, majd a férfi kezéért nyúl, hogy rábízza ezt a fontos feladatot, és ő pedig komótosan elkezdhessen ismerkedni érzékenységével, minden pillanattal némileg fokozva az intenzitást, de ügyelve arra, hogy célja ne érjen idő előtt véget. Ezt a reakciók alapos vizsgálgatásával teszi meg, gyakran pillantgat zöld szemeivel felfelé, a másik arcának irányába.*
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-26 20:31:03
Üzenet elküldve: 2020-04-26 20:31:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fekete dália//
* Ysa meglepően jó párt alkot, bár a bárd tudta, hogy számíthat majd a lány szavaira, ha ki kell segíteni a füllentésben, és önmaga kiszínezésében. Éppen ezért örül neki, hogy elhangzik a mondat, miszerint az ártatlan gyermekeknek zenél. Láthatóan fontos a nőnek a gyerekek sorsa, egész ügyes kis füllentés a lány részéről, és Cale még Eeyr átkának ellenére is be tud szállni a dologba. *
- Ugyan már, nem vagyok én szent. * Legyint a lány szavaira, és kissé kelletlenül, de csak folytatja a dolgot. * Bár való igaz, hogy ezt a lantot is akkor kaptam, amikor egy wegtoreni karavánban felkértek, hogy énekeljek néhány szegényebb gyereknek. A produkcióm után az árus könnyes szemmel kérte, hogy tartsam meg. * Nem tudja eldönteni, hogy a pálinka hatása, vagy az isteni szeretet próbálja leküzdeni ravasz próbálkozását, de csak sikerül kimondja, amit akar, miközben forróság járja át. Ezzel a felvezetéssel, és így, hogy hogy kihagyja belőle a kellemetlen részleteket, egész aranyos történet is lehet. Csak arra kell ügyeljen, hogy ne térjen ki arra, hogy majdnem belehalt egy gyermek, hogy kitiltották az összes wegtoreni karavánból, és Cale produkciója nem éneklős fellépés volt, hanem az ítélőbizottság, és a tömeg előtt próbálta bizonyítani ártatlanságát. Na és persze azt se teszi hozzá, hogy az árus azért nem kérte vissza a lantot, mert úgy érezte, hogy a mélységi bemocskolta azt. *
- Arthenior elég unalmas ilyen szempontból. A gazdagnegyed még mindig elég romos állapotban van a lázadás óta, a meredély túloldalán, ami ketté szeli pedig bűnözés és mocsok van. A templomban elég sok könyvet találsz, ahogy láttam szeretsz olvasni, és nemrég még Eeyr is megjelent odabent. Ezen kívül nem tudom, hogy tartogat-e bármit a város. Ritka, hogy nagyobb esemény van, vagy izgalmasabb történés. De ha kívánod, megkérdezhetem a tulajt, hogy szeretne-e holnap egy zenés estét itt a pegazusban. Na nem mintha messze földön híres zenész lennék, de egy ivót még talán el tudok szórakoztatni. * Sorolja a férfi ami az eszébe jut, és közben Ysaneere pillant. * Neked van valami jó ötleted?
* Az újabb pálinka érkezésére felcsillan a szeme, na nem is maga az alkohol miatt, hanem azért, mert így talán még könnyebb lesz leitatni a lányt, mint tervezték. Hálásan fogadja a poharat, és már emeli is. Ezúttal nem mond köszöntőt, csak hálásan lecsapja. *
- Köszönjük az italt, Shyine. De most engedelmetekkel, engem elszólít a természet. * Mosolyog a lányokra, és felkel az asztaltól. Határozott, könnyed léptekkel indul meg, hogy könnyítsen magán, az alatt a lányok nyugodtan megbeszélhetik, hogy milyen jó pasi a mélységi. Aki egyébként nem csak a szokásos módon könnyít magán, mivel az alkohol úgy dönt, hogy nem talált elég helyet a mélységi gyomrában, ezért visszakúszik a torkán. Miközben hány, mint a lakodalmas kutya, ügyel arra, hogy nehogy ruhájára menjen bármi is. *
* Ysa meglepően jó párt alkot, bár a bárd tudta, hogy számíthat majd a lány szavaira, ha ki kell segíteni a füllentésben, és önmaga kiszínezésében. Éppen ezért örül neki, hogy elhangzik a mondat, miszerint az ártatlan gyermekeknek zenél. Láthatóan fontos a nőnek a gyerekek sorsa, egész ügyes kis füllentés a lány részéről, és Cale még Eeyr átkának ellenére is be tud szállni a dologba. *
- Ugyan már, nem vagyok én szent. * Legyint a lány szavaira, és kissé kelletlenül, de csak folytatja a dolgot. * Bár való igaz, hogy ezt a lantot is akkor kaptam, amikor egy wegtoreni karavánban felkértek, hogy énekeljek néhány szegényebb gyereknek. A produkcióm után az árus könnyes szemmel kérte, hogy tartsam meg. * Nem tudja eldönteni, hogy a pálinka hatása, vagy az isteni szeretet próbálja leküzdeni ravasz próbálkozását, de csak sikerül kimondja, amit akar, miközben forróság járja át. Ezzel a felvezetéssel, és így, hogy hogy kihagyja belőle a kellemetlen részleteket, egész aranyos történet is lehet. Csak arra kell ügyeljen, hogy ne térjen ki arra, hogy majdnem belehalt egy gyermek, hogy kitiltották az összes wegtoreni karavánból, és Cale produkciója nem éneklős fellépés volt, hanem az ítélőbizottság, és a tömeg előtt próbálta bizonyítani ártatlanságát. Na és persze azt se teszi hozzá, hogy az árus azért nem kérte vissza a lantot, mert úgy érezte, hogy a mélységi bemocskolta azt. *
- Arthenior elég unalmas ilyen szempontból. A gazdagnegyed még mindig elég romos állapotban van a lázadás óta, a meredély túloldalán, ami ketté szeli pedig bűnözés és mocsok van. A templomban elég sok könyvet találsz, ahogy láttam szeretsz olvasni, és nemrég még Eeyr is megjelent odabent. Ezen kívül nem tudom, hogy tartogat-e bármit a város. Ritka, hogy nagyobb esemény van, vagy izgalmasabb történés. De ha kívánod, megkérdezhetem a tulajt, hogy szeretne-e holnap egy zenés estét itt a pegazusban. Na nem mintha messze földön híres zenész lennék, de egy ivót még talán el tudok szórakoztatni. * Sorolja a férfi ami az eszébe jut, és közben Ysaneere pillant. * Neked van valami jó ötleted?
* Az újabb pálinka érkezésére felcsillan a szeme, na nem is maga az alkohol miatt, hanem azért, mert így talán még könnyebb lesz leitatni a lányt, mint tervezték. Hálásan fogadja a poharat, és már emeli is. Ezúttal nem mond köszöntőt, csak hálásan lecsapja. *
- Köszönjük az italt, Shyine. De most engedelmetekkel, engem elszólít a természet. * Mosolyog a lányokra, és felkel az asztaltól. Határozott, könnyed léptekkel indul meg, hogy könnyítsen magán, az alatt a lányok nyugodtan megbeszélhetik, hogy milyen jó pasi a mélységi. Aki egyébként nem csak a szokásos módon könnyít magán, mivel az alkohol úgy dönt, hogy nem talált elég helyet a mélységi gyomrában, ezért visszakúszik a torkán. Miközben hány, mint a lakodalmas kutya, ügyel arra, hogy nehogy ruhájára menjen bármi is. *
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-26 20:27:14
Üzenet elküldve: 2020-04-26 20:27:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rég elfeledett ismerős//
*Jobban szemügyre veszi az idegen lányt. Látja, hogy a szeme zöld színű, ami tökéletesen passzol a hajához. ~Ceallica… hol hallottam én ezt a nevet?~ Merül el a gondolataiban, majd beletúr a hajába és közelebb hajol a lányhoz.*
-Nos Ceallica, már ha szólíthatlak így. Látom, hogy szereted az alkoholt, viszont nem vagy túl beszédes. Ebben az esetben kérdeznék párat tőled. Honnan jöttél? Mi járatban vagy erre felé?
*Ásít egyet majd a lány szemébe néz. ~Talán túl sokat kérdeztem tőle egyszerre?~ Gondolja magában és a lányra pillant.*
-Ne haragudj, ha túl sokat kérdezgetek, de egy kíváncsi alkat vagyok.
*Nevet fel egy nagyot.*
*Jobban szemügyre veszi az idegen lányt. Látja, hogy a szeme zöld színű, ami tökéletesen passzol a hajához. ~Ceallica… hol hallottam én ezt a nevet?~ Merül el a gondolataiban, majd beletúr a hajába és közelebb hajol a lányhoz.*
-Nos Ceallica, már ha szólíthatlak így. Látom, hogy szereted az alkoholt, viszont nem vagy túl beszédes. Ebben az esetben kérdeznék párat tőled. Honnan jöttél? Mi járatban vagy erre felé?
*Ásít egyet majd a lány szemébe néz. ~Talán túl sokat kérdeztem tőle egyszerre?~ Gondolja magában és a lányra pillant.*
-Ne haragudj, ha túl sokat kérdezgetek, de egy kíváncsi alkat vagyok.
*Nevet fel egy nagyot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436