*Még Mordach arcára is csúszik egy halovány mosoly, amint végignézi, ahogy a táncoló, ködös páros eltűnik a vörös nedűben. Szép, és békés látványt nyújt az ezüstös derengés, főleg, hogy gondolatában éppen eme képek jelentek meg - tán ez az oka annak, hogy a holdfény jelenésnek olyan alakja volt, ami.
Egyelőre csak vár, de halovány sejtése perceken belül beigazolódik, amint az éjelf hölgy cipellőjének halk kopogása megindul a pult felé. Szája szegletében megjelenik egy büszke mosoly, melyet elnyel a közeledő pohár szája, melyből a vörös itóka lágyan csordogál le a férfi torkán. Egy ilyen este kár lenne egyedül ücsörögni...
Vörös hajzuhatagja is meglibben, mikor a hölgy kecsesen letelepedik Mordach mellé, s a maga kultúrájának hűen köszönti őt. A férfi sejtelmesen sandít oldalra, majd lerakja az asztalra poharát, s kezével kicsit meglöki a másik poharat.*
- Már vártam kérdését... *kacsint egyet* Bár nem a legszebb gesztus egy úriembertől, hogy egy szépséges hölgyet holmi alkoholos itallal fogadjon, remélem, e hiba kijavítható...
*Újabb kacsintás következik, majd a sebeknek köszönhetően egy cseppet akadozott mozdulatokkal feláll székéről, meghajol, majd megragadja az éjelf hölgyemény kezét, s egy lágy csókot hint rá. Tapasztalatai azt mutatják, hogy bizony a különböző fajok teljesen máshogy viszonyulnak e gesztushoz - a felszíniek inkább csak elpirulnak, ám a lenti vidékeken élők vagy hűvösen visszautasítják, vagy mélyebb jelentést adnak neki. Történjék bármi, a Vörös megejti eme köszöntést, nem kis örömmel!*
- Nevem Mordach, s reménykedek, hogy a kis mutatványom elnyerte Kegyed tetszését.
*Bólint határozottan, majd visszatelepedik székére, s újabbat kortyol italából.
S ha már idecsalogatta a hölgyeményt, akkor nem is hagyja 'magára', így hát azonnal meg is kezdi a beszélgetést, mely remélhetőleg nem fog véget érni perceken belül, ahogy azzal a mihasznával történt a másik asztalnál, ki éppen féltékeny és szúrós pillantásokat ereszt meg a Vörös felé.*
- Merről jött Kegyed? Tudja, manapság szokásom azt feltételezni mindenkiről, hogy átutazóban van csak itt, hiszen a városban lassan több lesz a vendég, mint az 'őslakó'. *mosolyodik el* Emellett kérdésem azért is fontos, mert ez esetben szeretném meghívni, ez alatt pedig értsen bármit. Most érkeztem vissza én is a városba, s ha már voltam olyan illetlen, és egy ilyen alattomos trükkel maradásra bírtam, akkor hát ennyi minimum lehet engesztelésképp...
*Vigyorodik el titokzatosan, majd elrendezi hosszan lenyúló tincseit, hogy vérvörös íriszeivel jobban szemügyre vegye az éjelfet. E fajra pedig a férfi ráhangolódása meg is kezdődött, bár valamiért velük igen sokszor jobban meg tudja értetni magát, mint a fentiekkel. Teljesen más kultúra, szokások, s mégis hasonló érzések... "Hiányzik a mélység..." Sóhajt egy nagyot, majd ábrándozó pillantással fordul a hölgyemény felé.*