Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 306 (6101. - 6120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6120. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-09 13:04:21
Üzenet elküldve: 2025-07-09 13:04:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tőr törvénye//
* Hülye lenne nem elfogadni a meghívást. Már csak azért is mert meghívják, nem saját pénzét kell költeni és spórolhat a nehezebb napokra. Vagy éppen egy szebb kardra, mint amilyennel most rendelkezik. Kívül csúnya, belül erős, ahogy azt mondani szokás.
Arról nem is beszélve, hogy szereti magán látni az irigykedő szemeket. A kaszárnyában csak azt kap, elvégre ők is szívesebben edzenének Henával, mintsem a hangos és büdös kapitányokkal, de hát kinek milyen a szerencséje ugyebár. *
- Nem erre gondoltam. Okos vagy te és könnyen feltalálod magad. Csak idő kérdése, hogy mikor jössz ebbe bele magadtól. De ha egy tőrforgató mestert keresel, na, az néhány embernél gyanút foghat. A városőrség manapság nem válogat jó és rossz között. A gyanús alakok sorba tűnnek el az utcákról valami vörös tőrös banda miatt. Ki hitte volna, hogy Sárváros után ilyenek is feltűnnek? Kardot? Érdekes. A mostani küzdelmünknek hála felcsapsz kardforgatónak?
* Közben megközelítik a fogadót is. Amint beérnek megcsapja a frissensült ételek szaga és a frissen csapolt korsók illata. Legjobb időben jöttek, ugyanis teltházas az egész hely. Ez csak első ránézésre igaz, ugyanis Hena talál nekik helyet a pulthoz közel. Egy kiadós edzés után sok dolog esik jól és most pont az egyiket tervezik csinálni. *
- Lepj meg, azonban az italt most én állom. Mit szeretnél inni?
* Jegyzi meg játékosan, majd hátradől székében. *
- Miért pont kard? Távolsági fegyverek nem vonzanak?
//A tőr törvénye//
* Hülye lenne nem elfogadni a meghívást. Már csak azért is mert meghívják, nem saját pénzét kell költeni és spórolhat a nehezebb napokra. Vagy éppen egy szebb kardra, mint amilyennel most rendelkezik. Kívül csúnya, belül erős, ahogy azt mondani szokás.
Arról nem is beszélve, hogy szereti magán látni az irigykedő szemeket. A kaszárnyában csak azt kap, elvégre ők is szívesebben edzenének Henával, mintsem a hangos és büdös kapitányokkal, de hát kinek milyen a szerencséje ugyebár. *
- Nem erre gondoltam. Okos vagy te és könnyen feltalálod magad. Csak idő kérdése, hogy mikor jössz ebbe bele magadtól. De ha egy tőrforgató mestert keresel, na, az néhány embernél gyanút foghat. A városőrség manapság nem válogat jó és rossz között. A gyanús alakok sorba tűnnek el az utcákról valami vörös tőrös banda miatt. Ki hitte volna, hogy Sárváros után ilyenek is feltűnnek? Kardot? Érdekes. A mostani küzdelmünknek hála felcsapsz kardforgatónak?
* Közben megközelítik a fogadót is. Amint beérnek megcsapja a frissensült ételek szaga és a frissen csapolt korsók illata. Legjobb időben jöttek, ugyanis teltházas az egész hely. Ez csak első ránézésre igaz, ugyanis Hena talál nekik helyet a pulthoz közel. Egy kiadós edzés után sok dolog esik jól és most pont az egyiket tervezik csinálni. *
- Lepj meg, azonban az italt most én állom. Mit szeretnél inni?
* Jegyzi meg játékosan, majd hátradől székében. *
- Miért pont kard? Távolsági fegyverek nem vonzanak?
6119. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-09 11:08:27
Üzenet elküldve: 2025-07-09 11:08:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*Ha tudná, hogy sötétbőrű -és -lelkű?- asztaltársa magában épp azt gondolja róla, hogy abból áll az élete, hogy mások gondjait oldja meg a munkáján keresztül, akkor büszkén helyeselne és igazat adna ennek. Bár az is hozzátartozik a dologhoz, hogy a maga részéről sosem érezte ezt tehernek. Hiszen hogyan máshogy tudná a legjobban kihasználni saját tehetségét? Hogyan máshogy tudná kiélni azon vágyát, hogy valami újat, valami tudományost vagy fantasztikust alkosson?
Nem kerüli el a figyelmét, ahogy Kitha szinte megfeszül attól, hogy felé tolja a bögrét. Csupán az évek alatt rutinná sűrűsödött udvariasság az, ami miatt ezt nem teszi szóvá, vagy nem emeli meg szemöldökét. Tisztában van vele, hogy a nő számára éppannyira terhes egy gnóm jelenléte, mint neki a sötételfé. Ez nem megérzés, hanem egyértelműen leszűri a megvető hangsúlyból, amivel a nő a tőszavakból álló mondatait vágja hozzá.
A fejrázást egy apró biccentéssel nyugtázza, de nem húzza vissza a bögrét. Inkább a kanalat fogja megint kezébe, és mintha mi sem történt volna az előbb, azon igyekszik hogy egyszerre kerüljön a kanálra egy darabka őzhús, némi zöldség és egy kis tészta. Ez persze kézügyességet kíván, ám ő szerencsére rendelkezik ezzel. Ettől függetlenül, vagy ezzel együtt a művelet épp annyira leköti, hogy azzal teret adjon a nőnek hogy visszahúzódva akár egyedül is maradhasson alkoholproblémáival.*
- Hm? *Felpislant szemöldöke alól mikor Kitha mégis csak újra megszólal, és egy pillanatra tűnődőn néz a nő után, ahogy az a pulthoz megy. Tud jobbat? Minél? Annál, hogy a tüdején keresztül próbája felszívni az alkoholt? Vagy annál, hogy inkább almateát igyon? Hirtelen elképzelni sem tudja, mire gondolhatott a nő. Talán mindegy is. Inkább bekapja az összevadászgatott falatot, majd utána küld egy kanál üres levest is. Gondolatban már kezd elkalandozni: ismét végig veszi magában hogy legutóbbi rendelései milyen elkészültségi állapotban vannak, fel kell-e töltenie a kocsiján valamelyik hozzávalóból a készletet, hogy vacsora után fürödni akar, és alvás előtt pedig elolvasni pár oldalt a Gnóm Kópéságok című könyvből, amin még ennyi év után is vihog néha magában.
Gondolatai közül az rezzenti fel meglehetőst kellemetlen módon, amikor a semmiből elé kerül egy kupica pálinka. Meglepetten pislog fel a tányérból, látóterét szinte kitölti Kitha arca. Azon az arcon pedig olyat lát, ami viszonylag ritka dolog egy sötételf arcán: mosolyt. Ha tapasztalatai mondatnak vele valamit, akkor az az, hogy egy mosoly sosem jelent jót egy sötételf arcán.
Ennek ellenére viszonozza azt a bajsza alatt. Majd pont ettől a nőtől fog megijedni?!*
- Nos, igazán köszönöm, Kitha kisasszony! *Bár szavai nem erről árulkodnak, nem különösebben van most kedve pálinkázni. Sőt, pálinkázni általában sem nagyon van kedve. Ha már italról van szó, akkor jobban szereti a törpék által főzött sötét, malátás sört. Amellé kifejezetten illik a jó sós perec is. De a pálinka? Amellé mi illik?
A kanalat a kupicára cseréli, és maga elé emeli azt. Belepislog a pohárkába, megfigyeli az ital színén a fény csillogását, kicsit körbelöbbinti a folyadékot, mintha csak a sűrűségét próbálná. A mozdulattól felcsap a pálinka aromája is, beleszippantva talán szilvát, tölgyhordót és macskaszart érez.*
- Kérem, mondja hogy ezt igazából a kovácsoknak árulják, hogy ezzel töröljék át az olajos vasaikat mielőtt a tűzbe rakják őket.. és nem azért, hogy bárki is megigya! *A pohárka felett Kithára hunyorog, és pár pillanat múlva feltűnik a vigyora is. Ha már úgy alakult, hogy egy sötételf meghívta egy italra, akkor akár viccelődhet is.. nem?*
A hozzászólás írója (Gilas Abac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.09 11:12:44
*Ha tudná, hogy sötétbőrű -és -lelkű?- asztaltársa magában épp azt gondolja róla, hogy abból áll az élete, hogy mások gondjait oldja meg a munkáján keresztül, akkor büszkén helyeselne és igazat adna ennek. Bár az is hozzátartozik a dologhoz, hogy a maga részéről sosem érezte ezt tehernek. Hiszen hogyan máshogy tudná a legjobban kihasználni saját tehetségét? Hogyan máshogy tudná kiélni azon vágyát, hogy valami újat, valami tudományost vagy fantasztikust alkosson?
Nem kerüli el a figyelmét, ahogy Kitha szinte megfeszül attól, hogy felé tolja a bögrét. Csupán az évek alatt rutinná sűrűsödött udvariasság az, ami miatt ezt nem teszi szóvá, vagy nem emeli meg szemöldökét. Tisztában van vele, hogy a nő számára éppannyira terhes egy gnóm jelenléte, mint neki a sötételfé. Ez nem megérzés, hanem egyértelműen leszűri a megvető hangsúlyból, amivel a nő a tőszavakból álló mondatait vágja hozzá.
A fejrázást egy apró biccentéssel nyugtázza, de nem húzza vissza a bögrét. Inkább a kanalat fogja megint kezébe, és mintha mi sem történt volna az előbb, azon igyekszik hogy egyszerre kerüljön a kanálra egy darabka őzhús, némi zöldség és egy kis tészta. Ez persze kézügyességet kíván, ám ő szerencsére rendelkezik ezzel. Ettől függetlenül, vagy ezzel együtt a művelet épp annyira leköti, hogy azzal teret adjon a nőnek hogy visszahúzódva akár egyedül is maradhasson alkoholproblémáival.*
- Hm? *Felpislant szemöldöke alól mikor Kitha mégis csak újra megszólal, és egy pillanatra tűnődőn néz a nő után, ahogy az a pulthoz megy. Tud jobbat? Minél? Annál, hogy a tüdején keresztül próbája felszívni az alkoholt? Vagy annál, hogy inkább almateát igyon? Hirtelen elképzelni sem tudja, mire gondolhatott a nő. Talán mindegy is. Inkább bekapja az összevadászgatott falatot, majd utána küld egy kanál üres levest is. Gondolatban már kezd elkalandozni: ismét végig veszi magában hogy legutóbbi rendelései milyen elkészültségi állapotban vannak, fel kell-e töltenie a kocsiján valamelyik hozzávalóból a készletet, hogy vacsora után fürödni akar, és alvás előtt pedig elolvasni pár oldalt a Gnóm Kópéságok című könyvből, amin még ennyi év után is vihog néha magában.
Gondolatai közül az rezzenti fel meglehetőst kellemetlen módon, amikor a semmiből elé kerül egy kupica pálinka. Meglepetten pislog fel a tányérból, látóterét szinte kitölti Kitha arca. Azon az arcon pedig olyat lát, ami viszonylag ritka dolog egy sötételf arcán: mosolyt. Ha tapasztalatai mondatnak vele valamit, akkor az az, hogy egy mosoly sosem jelent jót egy sötételf arcán.
Ennek ellenére viszonozza azt a bajsza alatt. Majd pont ettől a nőtől fog megijedni?!*
- Nos, igazán köszönöm, Kitha kisasszony! *Bár szavai nem erről árulkodnak, nem különösebben van most kedve pálinkázni. Sőt, pálinkázni általában sem nagyon van kedve. Ha már italról van szó, akkor jobban szereti a törpék által főzött sötét, malátás sört. Amellé kifejezetten illik a jó sós perec is. De a pálinka? Amellé mi illik?
A kanalat a kupicára cseréli, és maga elé emeli azt. Belepislog a pohárkába, megfigyeli az ital színén a fény csillogását, kicsit körbelöbbinti a folyadékot, mintha csak a sűrűségét próbálná. A mozdulattól felcsap a pálinka aromája is, beleszippantva talán szilvát, tölgyhordót és macskaszart érez.*
- Kérem, mondja hogy ezt igazából a kovácsoknak árulják, hogy ezzel töröljék át az olajos vasaikat mielőtt a tűzbe rakják őket.. és nem azért, hogy bárki is megigya! *A pohárka felett Kithára hunyorog, és pár pillanat múlva feltűnik a vigyora is. Ha már úgy alakult, hogy egy sötételf meghívta egy italra, akkor akár viccelődhet is.. nem?*
A hozzászólás írója (Gilas Abac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.09 11:12:44
6118. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-08 22:24:20
Üzenet elküldve: 2025-07-08 22:24:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
*Miközben lehörpint egy kis habot sere tetejéről és megállapítja, nem az orkpisa ízű, élesztős zaccot kapta a hordó aljáról, fél füllel hallgatózik. Valami dulakodásról duruzsolnak itt-ott, nem teljesen tudja összerakni a történetet, de mintha halottról is beszélnének? Átaludt volna egy gyilkosságot? Valójában nem volna meglepő, orgonaszimfóniákat szégyenítő, öblös hímhorkolásokat aludt végig zavartalanul a barakkban. Akármi is történt, annál bizonyosan nem lehetett hangosabb.
Épp kicsit ficereg a székében, hogy néhány ujjnyival közelebb férkőzzön a szomszédos beszélgetéshez némi információmorzsa reményében, mikor borgőzös, de ismerős tónusú hang üti meg fülét. Még egy enyhe grimasz is átfut az arcán, ahogy próbálja megfejteni, egyáltalán ténylegesen hallotta-e, netán a délutáni combos szunyókálás delíriuma járatja vele a bolondját, de a közelből már érthetőbben csattan a viccelődő kérdés, ezzel pedig el is dől. Fordul is ki a pultról székén a hang irányába, jegeskék pillantásai pedig rögvest össze is találkoznak a hasonszín tekintettel. Arca elsőre közönyös, ahogy látványosan végigméri az ismerős, régen látott vonásokat.*
- Te pedig megvénültél. *szól végül, s hamarosan a szempár vidoran villan, ha nem is hét mérföld széles mosoly terül el képén, szája sarka azért kedélyesen kunkorodik. Egyértelmű, hogy sokkalta inkább baráti heccnek szánta korábbi gúnyolódását, mintsem ténymegállapításnak.*
- Jó látni, Droyn *még magát is meglepi, milyen egyszerűen képes volt elhagyni a berögzült formaságokat. Elvégre legutóbbi találkozásuk alkalmával Bredoc még a parancsnoka volt. Épp akkor tért vissza a Kikötőből... mintha egy élettel ezelőtt lett volna. Vagy mintha épp tegnap?
Barátságos kézfogásra nyújtja kezét, hirtelen nem is tudja, hogyan is foglalhatná össze az elmúlt egy-két esztendőt. Úgy dönt, inkább meg se próbálja.*
- Megyeget *böki ki végül a semmilyen választ és lemondóan int hozzá, mintha nem is volna érdemes beszélni róla. S valóban, túl sok minden nem történt vele azóta, mióta elhagyta az őrség kötelékét.
Sörébe kortyol, de csaknem félrenyel, mikor holmi feltételezett házassággal fenyegetik. Megköszörüli torkát, de ahogy összeszedi magát, megjelenik egy mosoly az arcán. Olyan arca ez az elfnek, amit a hivatalos keretek között valószínűleg a férfinak nem nagyon volt alkalma még látni.*
- Csak nem gondolod, hogy épp megszabadulok száz büdös férfitól és egyből rohanok, hogy összezárjam magam eggyel? *Ha valami, hát ez az oldala igazán nem hiányzik neki a városőrködésnek.*
- Mi járatban erre? A kaszárnyában azt rebesgették valami tanyára vonultál vissza a jobbágyok közé. *a hitetlenkedés alig hallhatóan ugyan, de hangjába férkőzik. Valahogy nehezére esett elhinnie, hogy egy ereje teljében lévő leszerelt parancsnok földművelésre adja a fejét.*
*Miközben lehörpint egy kis habot sere tetejéről és megállapítja, nem az orkpisa ízű, élesztős zaccot kapta a hordó aljáról, fél füllel hallgatózik. Valami dulakodásról duruzsolnak itt-ott, nem teljesen tudja összerakni a történetet, de mintha halottról is beszélnének? Átaludt volna egy gyilkosságot? Valójában nem volna meglepő, orgonaszimfóniákat szégyenítő, öblös hímhorkolásokat aludt végig zavartalanul a barakkban. Akármi is történt, annál bizonyosan nem lehetett hangosabb.
Épp kicsit ficereg a székében, hogy néhány ujjnyival közelebb férkőzzön a szomszédos beszélgetéshez némi információmorzsa reményében, mikor borgőzös, de ismerős tónusú hang üti meg fülét. Még egy enyhe grimasz is átfut az arcán, ahogy próbálja megfejteni, egyáltalán ténylegesen hallotta-e, netán a délutáni combos szunyókálás delíriuma járatja vele a bolondját, de a közelből már érthetőbben csattan a viccelődő kérdés, ezzel pedig el is dől. Fordul is ki a pultról székén a hang irányába, jegeskék pillantásai pedig rögvest össze is találkoznak a hasonszín tekintettel. Arca elsőre közönyös, ahogy látványosan végigméri az ismerős, régen látott vonásokat.*
- Te pedig megvénültél. *szól végül, s hamarosan a szempár vidoran villan, ha nem is hét mérföld széles mosoly terül el képén, szája sarka azért kedélyesen kunkorodik. Egyértelmű, hogy sokkalta inkább baráti heccnek szánta korábbi gúnyolódását, mintsem ténymegállapításnak.*
- Jó látni, Droyn *még magát is meglepi, milyen egyszerűen képes volt elhagyni a berögzült formaságokat. Elvégre legutóbbi találkozásuk alkalmával Bredoc még a parancsnoka volt. Épp akkor tért vissza a Kikötőből... mintha egy élettel ezelőtt lett volna. Vagy mintha épp tegnap?
Barátságos kézfogásra nyújtja kezét, hirtelen nem is tudja, hogyan is foglalhatná össze az elmúlt egy-két esztendőt. Úgy dönt, inkább meg se próbálja.*
- Megyeget *böki ki végül a semmilyen választ és lemondóan int hozzá, mintha nem is volna érdemes beszélni róla. S valóban, túl sok minden nem történt vele azóta, mióta elhagyta az őrség kötelékét.
Sörébe kortyol, de csaknem félrenyel, mikor holmi feltételezett házassággal fenyegetik. Megköszörüli torkát, de ahogy összeszedi magát, megjelenik egy mosoly az arcán. Olyan arca ez az elfnek, amit a hivatalos keretek között valószínűleg a férfinak nem nagyon volt alkalma még látni.*
- Csak nem gondolod, hogy épp megszabadulok száz büdös férfitól és egyből rohanok, hogy összezárjam magam eggyel? *Ha valami, hát ez az oldala igazán nem hiányzik neki a városőrködésnek.*
- Mi járatban erre? A kaszárnyában azt rebesgették valami tanyára vonultál vissza a jobbágyok közé. *a hitetlenkedés alig hallhatóan ugyan, de hangjába férkőzik. Valahogy nehezére esett elhinnie, hogy egy ereje teljében lévő leszerelt parancsnok földművelésre adja a fejét.*
6117. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-08 21:37:27
Üzenet elküldve: 2025-07-08 21:37:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*A gnóm csak beszél és beszél, egyre jobban belelendül, ahogy a szakmájáról esik szó. Tehát a férfi szolga. Jól gondolta. Nem annak mondja magát, sőt, igen büszke is a "tudományára". Amit mond, azzal mégis azt üzeni: az élete abból áll, hogy mások gondjait oldja meg a saját keserves munkáján keresztül. Mindenesetre, ha a kovácsolást félretesszük, a feltalálás szinte tiszteletreméltón hangzik, még a mélységi füleinek is. Ha nem lenne olyan átkozottul nagyra magával a másik, talán még elismerően biccentene is. Így viszont csak hallgat, és figyeli Gilast. Attól pedig egyáltalán nem érzi rosszabbul magát, hogy nem ismeri egy szolga nevét.
A férfi felől érkező viszolygást bizonyos szinten érzékeli, de annyi vastag bőrt már magára szedett, hogy ne ezen ne akadjon fenn különösebben. Persze, ha bármi direktebb elhangzana, meglehet, előkerülne valamelyik pengéje - még ha csak jelzésértékűen is.*
- Az.
*Zárja rövidre a témát. Amíg kisasszonynak hívják, az udvariasság látszata legalább megmarad. Valójában nem érzi magát túlságosan kisasszonyosnak, és lenne jó pár megszólítás, amit szívesebben venne, de ez is megteszi. Jobb, mint amikhez mostanában szerencséje volt.
Ekkor ered meg csak igazán a mester nyelve. Kitha nem is tudja, hallott-e egyhuzamban ennyi szót odahaza valaha. Az elején még tudja követni a dolgokat, de a vége felé már szinte zsong a feje. Azért igyekszik kapaszkodni a szavak értelmébe. Az eszével nincs baj, csak a társas létet illetően nem túl tapasztalt.
A beszéd egy fordulatánál a sötételf ledönti a pálinkát, amit szinte azonnal meg is bán. Gilas suta magyarázkodásától, amivel vélhetően a helyzetet igyekszik menteni, nem egészen derül jobb kedvre. Sőt, a gnómtól távolabb eső, kevésbé szem előtt lévő kezét ökölbe is szorítja, arra az esetre, ha a férfi netán közelíteni kezdene felé. Közben próbálja visszanyerni a lélegzetét.
Ekkor érkezik a nem várt, kedves gesztus, amit nem igen tud mire vélni. Az almatea illata csábító, és meleg, Kitha pedig egy pillanatra vágyakozva néz az ital felé. Végül láthatóan megrázza fejét. ~ Nem! ~ szidalmazza magát egy pillanatra összeszorított szemekkel, és arra gondol, ki tudja a másik nem ivott-e már bele, vagy nem tett-e bele valamit. Megalázva érzi magát. Mígnem jön egy ötlet.*
- Tudok jobbat.
*Ígéri nem sok jót ígérő örömmel a hangjában, és elindul a pult felé. Kecses mozdulattal áll fel, egyenes háttal jár, és a pultig tartó séta alatt halkan igyekszik megszabadulni a tüdejébe szorult maradék alkoholtól. Az utat igyekszik gyorsan megjárni, mielőtt a feltaláló lelépne. Mondjuk amilyen élvezettel kanalazgatja a levesét, nem valószínű, hogy olyan sietős lenne neki.*
- Pálinkát. De kettőt!
*Szól a pultosnak. Még az sem zavarja, hogy a két Pálinka 40 aranyba fog neki fájni.
Azzal visszalépdel a Gilassal közös asztalukhoz, és egy ellentmondást nem tűrő mozdulattal leteszi a gnóm elé az egyik pálinkát. ~ Magammal rántalak téged is. ~ Nyúl egy olyan eszközhöz, amit már jól ismer. Közben igyekszik elbűvölően mosolyogni, bár látszik rajta, nincs igazán hozzászokva, hogy ilyen alakzatba rendezze arcvonásait.*
- Csak tessék. A vendégem vagy. *Szól biztatóan.* Egy ilyen híres szakember igazán megérdemel ennyit.
*A gnóm csak beszél és beszél, egyre jobban belelendül, ahogy a szakmájáról esik szó. Tehát a férfi szolga. Jól gondolta. Nem annak mondja magát, sőt, igen büszke is a "tudományára". Amit mond, azzal mégis azt üzeni: az élete abból áll, hogy mások gondjait oldja meg a saját keserves munkáján keresztül. Mindenesetre, ha a kovácsolást félretesszük, a feltalálás szinte tiszteletreméltón hangzik, még a mélységi füleinek is. Ha nem lenne olyan átkozottul nagyra magával a másik, talán még elismerően biccentene is. Így viszont csak hallgat, és figyeli Gilast. Attól pedig egyáltalán nem érzi rosszabbul magát, hogy nem ismeri egy szolga nevét.
A férfi felől érkező viszolygást bizonyos szinten érzékeli, de annyi vastag bőrt már magára szedett, hogy ne ezen ne akadjon fenn különösebben. Persze, ha bármi direktebb elhangzana, meglehet, előkerülne valamelyik pengéje - még ha csak jelzésértékűen is.*
- Az.
*Zárja rövidre a témát. Amíg kisasszonynak hívják, az udvariasság látszata legalább megmarad. Valójában nem érzi magát túlságosan kisasszonyosnak, és lenne jó pár megszólítás, amit szívesebben venne, de ez is megteszi. Jobb, mint amikhez mostanában szerencséje volt.
Ekkor ered meg csak igazán a mester nyelve. Kitha nem is tudja, hallott-e egyhuzamban ennyi szót odahaza valaha. Az elején még tudja követni a dolgokat, de a vége felé már szinte zsong a feje. Azért igyekszik kapaszkodni a szavak értelmébe. Az eszével nincs baj, csak a társas létet illetően nem túl tapasztalt.
A beszéd egy fordulatánál a sötételf ledönti a pálinkát, amit szinte azonnal meg is bán. Gilas suta magyarázkodásától, amivel vélhetően a helyzetet igyekszik menteni, nem egészen derül jobb kedvre. Sőt, a gnómtól távolabb eső, kevésbé szem előtt lévő kezét ökölbe is szorítja, arra az esetre, ha a férfi netán közelíteni kezdene felé. Közben próbálja visszanyerni a lélegzetét.
Ekkor érkezik a nem várt, kedves gesztus, amit nem igen tud mire vélni. Az almatea illata csábító, és meleg, Kitha pedig egy pillanatra vágyakozva néz az ital felé. Végül láthatóan megrázza fejét. ~ Nem! ~ szidalmazza magát egy pillanatra összeszorított szemekkel, és arra gondol, ki tudja a másik nem ivott-e már bele, vagy nem tett-e bele valamit. Megalázva érzi magát. Mígnem jön egy ötlet.*
- Tudok jobbat.
*Ígéri nem sok jót ígérő örömmel a hangjában, és elindul a pult felé. Kecses mozdulattal áll fel, egyenes háttal jár, és a pultig tartó séta alatt halkan igyekszik megszabadulni a tüdejébe szorult maradék alkoholtól. Az utat igyekszik gyorsan megjárni, mielőtt a feltaláló lelépne. Mondjuk amilyen élvezettel kanalazgatja a levesét, nem valószínű, hogy olyan sietős lenne neki.*
- Pálinkát. De kettőt!
*Szól a pultosnak. Még az sem zavarja, hogy a két Pálinka 40 aranyba fog neki fájni.
Azzal visszalépdel a Gilassal közös asztalukhoz, és egy ellentmondást nem tűrő mozdulattal leteszi a gnóm elé az egyik pálinkát. ~ Magammal rántalak téged is. ~ Nyúl egy olyan eszközhöz, amit már jól ismer. Közben igyekszik elbűvölően mosolyogni, bár látszik rajta, nincs igazán hozzászokva, hogy ilyen alakzatba rendezze arcvonásait.*
- Csak tessék. A vendégem vagy. *Szól biztatóan.* Egy ilyen híres szakember igazán megérdemel ennyit.
6116. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-08 21:13:04
Üzenet elküldve: 2025-07-08 21:13:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Nelira kérdéseire elmosolyodik, majd hümment. Nem csodálkozik rajta, hogy a szőkeség az elmúlt történések fényében azt gondolja, amit.*
-Nem a Sellőház. De majdnem. *Feleli sokat sejtetően, tekintete pedig Relaelt keresi. Nem ő fogja megadni a választ a kérdésekre.
Elnyúlik az ágyon, alkarján megtámaszkodva követi az eseményeket. Ilyenkor, együttlét után egy kicsit nyugodtabb minden, nem hajtja semmi gondolat, mint máskor. Képes megülni ott, ahol van. Többek között ezért is van oly mérgező hatással rá az elf közelsége. Hajlandó lenne hónapokat, éveket tölteni a fogadóban anélkül, hogy kitenné a lábát az intézményből. Vagy éppen a hálószobából. Ijesztőnek véli e habitust. Egész életében tartott valahova, s mindig volt, mi előre vigye. Relael képes lenne megállítani ebben.*
-Alkímia, mi? Hidd el, nyugaton jobban megélnél abból, ha a combjaid széttárod. Igaz, veszélyesebb szakma is. *Nem anekdotál, mert a hosszúfülű közben a kis segítőjéért kiált. Szórakozottan figyeli a jelenetet, jobban mondva az elf hátát. Fülel azért, hogy vajon mit talál ki ezúttal a nemes; az első megérzése az, hogy merő szórakozásból újabb játékszert óhajt a képbe emelni.*
*Nelira kérdéseire elmosolyodik, majd hümment. Nem csodálkozik rajta, hogy a szőkeség az elmúlt történések fényében azt gondolja, amit.*
-Nem a Sellőház. De majdnem. *Feleli sokat sejtetően, tekintete pedig Relaelt keresi. Nem ő fogja megadni a választ a kérdésekre.
Elnyúlik az ágyon, alkarján megtámaszkodva követi az eseményeket. Ilyenkor, együttlét után egy kicsit nyugodtabb minden, nem hajtja semmi gondolat, mint máskor. Képes megülni ott, ahol van. Többek között ezért is van oly mérgező hatással rá az elf közelsége. Hajlandó lenne hónapokat, éveket tölteni a fogadóban anélkül, hogy kitenné a lábát az intézményből. Vagy éppen a hálószobából. Ijesztőnek véli e habitust. Egész életében tartott valahova, s mindig volt, mi előre vigye. Relael képes lenne megállítani ebben.*
-Alkímia, mi? Hidd el, nyugaton jobban megélnél abból, ha a combjaid széttárod. Igaz, veszélyesebb szakma is. *Nem anekdotál, mert a hosszúfülű közben a kis segítőjéért kiált. Szórakozottan figyeli a jelenetet, jobban mondva az elf hátát. Fülel azért, hogy vajon mit talál ki ezúttal a nemes; az első megérzése az, hogy merő szórakozásból újabb játékszert óhajt a képbe emelni.*
6115. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-08 20:51:57
Üzenet elküldve: 2025-07-08 20:51:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
//Új utakon//
-Ehh. *Legyint, majd feljebb húzza magát az ágyon. Nem igazán érinti meg a nemleges válasz a folytatásra, elvégre már megkapta, amit akart. Inkább csak szeme kívánja a dolgot. Szórakozottan dobol hasfalán, miközben a vörösbe bújt leányzót lesi.*
-Egy nemesi kúriában fogsz lakni? Gondolom... Nem ingyen. *Kezeit tarkója alá fúrja és megemeli fejét, hogy egy önelégült vigyorban részesítse a lányt. Nem kíváncsiskodik, elvégre Merlana elmondta volna, hol fogja álomra hajtani fejét, ha akarja.*
-Szóval várnom kell rád, mi? Ez nem túl szép Tőled azután, amit kaptál. *Színpadiasan megcsóválja fejét.*
-De tudod mit? Rendben. Ha legközelebb a városban járok...
*A nevét hallja. Nem is akárki szájából. Riadt ábrázattal pattan fel az ágyból, hogy nadrágja után nyúljon és sebtiben felaggathassa magára. Ugyanígy tesz csizmájával, s ingét is félig már felvette, miközben az ajtó felé üget.*
-Mennem kell. Majd később... *Szinte kiesik azon az ajtón miközben magára rángatja az inget. Legnagyobb meglepetésére a nemeskisasszony majdnem a folyosón várakozik. A csettintésre megállapodik a résnyire nyitott ajtó előtt. Másnak talán feltűnhetne a sajátos bánásmód, amiben az elf részesíti, de őt a legkevésbé sem zavarja. Azt rögtön észreveszi, hogy a nemes valami takaróféleséggel rejtegeti bájait, s a fantáziája, amit Merlana némileg csillapítani tudott, ismét sajátos képek előállításába kezd. Kíváncsian pillant be Relael válla felett, de nehezen tudja kivenni a résnyire nyitott ajtón keresztül, mi is történik odabenn. Nelira jelenléte bizonyosan meglepné, ha a wegtorenié nem is.*
-Igen, kisasszony? Itt voltam végig a közelben, hátha kellek. *Jártatja száját, miközben igyekszik a zöldeken tartani tekintetét.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.08 20:56:56
//Új utakon//
-Ehh. *Legyint, majd feljebb húzza magát az ágyon. Nem igazán érinti meg a nemleges válasz a folytatásra, elvégre már megkapta, amit akart. Inkább csak szeme kívánja a dolgot. Szórakozottan dobol hasfalán, miközben a vörösbe bújt leányzót lesi.*
-Egy nemesi kúriában fogsz lakni? Gondolom... Nem ingyen. *Kezeit tarkója alá fúrja és megemeli fejét, hogy egy önelégült vigyorban részesítse a lányt. Nem kíváncsiskodik, elvégre Merlana elmondta volna, hol fogja álomra hajtani fejét, ha akarja.*
-Szóval várnom kell rád, mi? Ez nem túl szép Tőled azután, amit kaptál. *Színpadiasan megcsóválja fejét.*
-De tudod mit? Rendben. Ha legközelebb a városban járok...
*A nevét hallja. Nem is akárki szájából. Riadt ábrázattal pattan fel az ágyból, hogy nadrágja után nyúljon és sebtiben felaggathassa magára. Ugyanígy tesz csizmájával, s ingét is félig már felvette, miközben az ajtó felé üget.*
-Mennem kell. Majd később... *Szinte kiesik azon az ajtón miközben magára rángatja az inget. Legnagyobb meglepetésére a nemeskisasszony majdnem a folyosón várakozik. A csettintésre megállapodik a résnyire nyitott ajtó előtt. Másnak talán feltűnhetne a sajátos bánásmód, amiben az elf részesíti, de őt a legkevésbé sem zavarja. Azt rögtön észreveszi, hogy a nemes valami takaróféleséggel rejtegeti bájait, s a fantáziája, amit Merlana némileg csillapítani tudott, ismét sajátos képek előállításába kezd. Kíváncsian pillant be Relael válla felett, de nehezen tudja kivenni a résnyire nyitott ajtón keresztül, mi is történik odabenn. Nelira jelenléte bizonyosan meglepné, ha a wegtorenié nem is.*
-Igen, kisasszony? Itt voltam végig a közelben, hátha kellek. *Jártatja száját, miközben igyekszik a zöldeken tartani tekintetét.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.08 20:56:56
6114. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-08 20:45:52
Üzenet elküldve: 2025-07-08 20:45:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*Szájába vesz egy kanálnyit a levesből, az még forró, de jól esik most. Talán jobban esne úgy, ha egyedül ehetné. Vagy legalább olyan társasággal, amelyiktől nem áll fel a szőr a tarkóján. De hát épp maga gondolt erre nem is olyan rég: ez egy fogadó. Ez is benne van a pakliban.*
- Nem kinek, hanem minek. *Kissé kihúzza magát, a kanalat a tányér szélére ereszti.* Az alkalmazott tudománynak, a feltalálásnak és a finomkovácsolásnak vagyok a mestere. Arany okleveles, ha szabadna hozzátennem. Arthenior és Lihanech között mindenhol ismerik a nevem! Még..
*Kissé összehúzza a szemeit, nehéz eldönteni, hogy rosszalló-e a mozdulat.*
- ..Pirtianesben is. De semmi gond, ha kegyed nem ismerné.
*Újra ellazul a válla. Nem, semmi gond, ha a nő nem ismeri a nevét. Nem lehet mindenki érdeklődő és kifinomult szellemű. Kár. Apró bólintással fogadja a nő bemutatkozását, mintha természetes lenne, hogy így mutatkoznak be neki.*
- Igazán.. hm.. örvendek, Kitha kisasszony. *Utolsó szava egy kissé kérdésnek is hangzik. Nem mintha különösebben érdekelné, hogy a sötét bőrű asztaltársa hajadon-e még, de ettől függetlenül nem akar direkt udvariatlan lenni. Azzal magáról állítana ki bizonyítványt.* Áh, a képlet! Az mindenhol és mindenkinek más. Néha csak egy ismeretlen van benne, néha kettő, máskor meg másból sem áll, csak előre meg nem határozott változókból, amik úgy képesek átalakítani mindent, hogy a végén algebra-mester legyen, aki átlátja. Mint Perivot mester, akivel Lihanech városában volt szerencsém megismerkedni két nyárral ezelőtt. Na, ő kifejezetten jártas volt a képletekben! Csak felvetettem neki egy problémát, és ő máris mondta a választ, csak így!
*Baljával csettint egyet. Észre sem veszi hogy mennyire belelendül a csacsogásba, még akkor sem, amikor Kitha mereven a szemébe néz, és valószínűleg úgy dönt, hogy ezt a sok szót csak részegen tudja elviselni. Akkor kapja csak fel a fejét, amikor a nő szinte fuldokolni kezd.*
- Igen, én is néha egészen így reagáltam. Kifejezetten lenyűgöző koponya ő, tudja, Perivot mester. De no, nem kell így elhűlni a dologtól!
~Minek iszik, aki nem bírja?~
*Szeme sarkából a gőzölgő teájára néz. Érzi, ahogy erkölcsi iránytűje megrezzen odabent, és halk szusszantással mozdul meg. Mintha csak mellékesen tenné, tolja egy hüvelyknyit előre a bögrét.*
- Almatea. Kóstolja csak meg ezt is! Igazán finom. ~És talán nem is fullad meg tőle kegyed..~
*Szájába vesz egy kanálnyit a levesből, az még forró, de jól esik most. Talán jobban esne úgy, ha egyedül ehetné. Vagy legalább olyan társasággal, amelyiktől nem áll fel a szőr a tarkóján. De hát épp maga gondolt erre nem is olyan rég: ez egy fogadó. Ez is benne van a pakliban.*
- Nem kinek, hanem minek. *Kissé kihúzza magát, a kanalat a tányér szélére ereszti.* Az alkalmazott tudománynak, a feltalálásnak és a finomkovácsolásnak vagyok a mestere. Arany okleveles, ha szabadna hozzátennem. Arthenior és Lihanech között mindenhol ismerik a nevem! Még..
*Kissé összehúzza a szemeit, nehéz eldönteni, hogy rosszalló-e a mozdulat.*
- ..Pirtianesben is. De semmi gond, ha kegyed nem ismerné.
*Újra ellazul a válla. Nem, semmi gond, ha a nő nem ismeri a nevét. Nem lehet mindenki érdeklődő és kifinomult szellemű. Kár. Apró bólintással fogadja a nő bemutatkozását, mintha természetes lenne, hogy így mutatkoznak be neki.*
- Igazán.. hm.. örvendek, Kitha kisasszony. *Utolsó szava egy kissé kérdésnek is hangzik. Nem mintha különösebben érdekelné, hogy a sötét bőrű asztaltársa hajadon-e még, de ettől függetlenül nem akar direkt udvariatlan lenni. Azzal magáról állítana ki bizonyítványt.* Áh, a képlet! Az mindenhol és mindenkinek más. Néha csak egy ismeretlen van benne, néha kettő, máskor meg másból sem áll, csak előre meg nem határozott változókból, amik úgy képesek átalakítani mindent, hogy a végén algebra-mester legyen, aki átlátja. Mint Perivot mester, akivel Lihanech városában volt szerencsém megismerkedni két nyárral ezelőtt. Na, ő kifejezetten jártas volt a képletekben! Csak felvetettem neki egy problémát, és ő máris mondta a választ, csak így!
*Baljával csettint egyet. Észre sem veszi hogy mennyire belelendül a csacsogásba, még akkor sem, amikor Kitha mereven a szemébe néz, és valószínűleg úgy dönt, hogy ezt a sok szót csak részegen tudja elviselni. Akkor kapja csak fel a fejét, amikor a nő szinte fuldokolni kezd.*
- Igen, én is néha egészen így reagáltam. Kifejezetten lenyűgöző koponya ő, tudja, Perivot mester. De no, nem kell így elhűlni a dologtól!
~Minek iszik, aki nem bírja?~
*Szeme sarkából a gőzölgő teájára néz. Érzi, ahogy erkölcsi iránytűje megrezzen odabent, és halk szusszantással mozdul meg. Mintha csak mellékesen tenné, tolja egy hüvelyknyit előre a bögrét.*
- Almatea. Kóstolja csak meg ezt is! Igazán finom. ~És talán nem is fullad meg tőle kegyed..~
6113. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-08 19:14:22
Üzenet elküldve: 2025-07-08 19:14:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Bár nem ő dolgozott most meg érte, mégis elégedett az ujjain érzett pulzálással. Az pedig kiváltképp tetszik Nelirának, ahogy a lehető legkellemesebb helyre van szorítva a keze. Egy pillanatra elgondolkodik rajta, hogy akár Relael combjai lehetnének béklyói is az arcának, szívesen halna ilyen halált. Ez már neki is sok, így egy pillanatra hitetlenkedve ingatja meg a fejét, kissé összehúzott szemöldökkel, majd elhúzódik az éppen kielégülten összeeső társaságtól.*
- Ez még semmi.
*Egyébként pedig természetes, hogy lelkes. Rég volt dolga olyannal, aki jobban érdekelte egy lehetséges beteljesülésnél. Talán az a feketeség megmozgatta kissé, de néha azt is elfelejti, hogy létezik, szóval nem eléggé. Gondolataiból Denjaar hangja, majd az arra adott válasz rázza fel, még ha kissé sokáig is tart, mire elhangzik. Érdeklődve méri végig az elfet.*
- A Kikötőbe? A… Sellőházba? *Pislog párat. Talán tényleg szajha a másik. Vagy inkább azok vezetője, mert valahogy az a szerep jobban illik hozzá, mint egy örömlányé. Nem csalódna, de azért valami aljasabbat párosított hozzá. Bár belegondolva ilyen helyeken bármit lehet művelni, főleg, ha eltakarják a tetteket a csinos leányok és férfiak.*
- Gondoltam én rá, hogy jól lehetne ott keresni, de az alkímia is jól fizet, ha nem jobban és nem kell széttárni a combjaim, csak annak, akinek én akarom.
*Mondja, majd figyeli, ahogy az ajtó felé indul a nő és valakit igen erélyesen magához szólít. Egyre kíváncsibb.*
*Bár nem ő dolgozott most meg érte, mégis elégedett az ujjain érzett pulzálással. Az pedig kiváltképp tetszik Nelirának, ahogy a lehető legkellemesebb helyre van szorítva a keze. Egy pillanatra elgondolkodik rajta, hogy akár Relael combjai lehetnének béklyói is az arcának, szívesen halna ilyen halált. Ez már neki is sok, így egy pillanatra hitetlenkedve ingatja meg a fejét, kissé összehúzott szemöldökkel, majd elhúzódik az éppen kielégülten összeeső társaságtól.*
- Ez még semmi.
*Egyébként pedig természetes, hogy lelkes. Rég volt dolga olyannal, aki jobban érdekelte egy lehetséges beteljesülésnél. Talán az a feketeség megmozgatta kissé, de néha azt is elfelejti, hogy létezik, szóval nem eléggé. Gondolataiból Denjaar hangja, majd az arra adott válasz rázza fel, még ha kissé sokáig is tart, mire elhangzik. Érdeklődve méri végig az elfet.*
- A Kikötőbe? A… Sellőházba? *Pislog párat. Talán tényleg szajha a másik. Vagy inkább azok vezetője, mert valahogy az a szerep jobban illik hozzá, mint egy örömlányé. Nem csalódna, de azért valami aljasabbat párosított hozzá. Bár belegondolva ilyen helyeken bármit lehet művelni, főleg, ha eltakarják a tetteket a csinos leányok és férfiak.*
- Gondoltam én rá, hogy jól lehetne ott keresni, de az alkímia is jól fizet, ha nem jobban és nem kell széttárni a combjaim, csak annak, akinek én akarom.
*Mondja, majd figyeli, ahogy az ajtó felé indul a nő és valakit igen erélyesen magához szólít. Egyre kíváncsibb.*
6112. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-08 19:03:35
Üzenet elküldve: 2025-07-08 19:03:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
*Nos a felhajtás elülni látszik, ami nem is igen zavarja a veterán pipamestert. Kótyagosan megcsóválja fejét miközben most már nyugodtabban szétnéz a fogadóban. A hullát is valószínűleg már eltakaríthatták amíg mással volt elfoglalva. Fent pedig bizonyára jól mulat az a mocskos bagázs. Nem irigyli tőlük ezt a fiatalos duhajkodást, bár Denjaarból talán nem nézte volna ki korábban, valahogy mégis beleillik a képbe. ~Anyaszomorító.~ Vigyorog a bajsza alatt, hanem a vigyorgása igencsak megfagy mikor egy másik ismerős arcot vél felfedezni.*
-Eeyrre mondom.
*Fel is áll, és hezitálás nélkül Naesalát veszi célba.*
-Nocsak ide mindenkit beengednek?
*Mondja jó kedélyesen, hisz nem teljesen józan már. A söréből viszont van még bőven, és a pipája sem égett le, úgyhogy még bőven ráér takarodót fújni. Meg aztán igazából örül neki, hogy itt találta egykori szakaszvezetőjét.*
-Naesala! Örülök hogy látlak!
*Meg is lapogatja barátságosan a vállát.*
-Ezer éve nem találkoztunk! Jól nézel ki. Hogy megy a sorod?
*Szegezi neki a kérdést, s csak ahogy egy kicsit utoléri a gondolat a tettet, akkor jut eszébe hogy akár zavarhat is.*
-Nem zavarok? Nehogy elriasszam a leendő férjed vagy ilyesmi.
*Azért reméli nem zavar, mondjuk az is igaz hogy Naesalát sosem hallotta vagy látta volna rettentő mód keresni a férfiak társaságát. Mekkora ellentéte annak a kikötői hosszúfülűnek. Nem csoda, hogy Bredoc valahogy jobbnak találja az ő társaságát. Sőt még az is eszébe jut, hogy talán orrol rá valamiért, ha pedig így van azt most egyszer s mindenkorra el kell simítania.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.08 19:06:33
*Nos a felhajtás elülni látszik, ami nem is igen zavarja a veterán pipamestert. Kótyagosan megcsóválja fejét miközben most már nyugodtabban szétnéz a fogadóban. A hullát is valószínűleg már eltakaríthatták amíg mással volt elfoglalva. Fent pedig bizonyára jól mulat az a mocskos bagázs. Nem irigyli tőlük ezt a fiatalos duhajkodást, bár Denjaarból talán nem nézte volna ki korábban, valahogy mégis beleillik a képbe. ~Anyaszomorító.~ Vigyorog a bajsza alatt, hanem a vigyorgása igencsak megfagy mikor egy másik ismerős arcot vél felfedezni.*
-Eeyrre mondom.
*Fel is áll, és hezitálás nélkül Naesalát veszi célba.*
-Nocsak ide mindenkit beengednek?
*Mondja jó kedélyesen, hisz nem teljesen józan már. A söréből viszont van még bőven, és a pipája sem égett le, úgyhogy még bőven ráér takarodót fújni. Meg aztán igazából örül neki, hogy itt találta egykori szakaszvezetőjét.*
-Naesala! Örülök hogy látlak!
*Meg is lapogatja barátságosan a vállát.*
-Ezer éve nem találkoztunk! Jól nézel ki. Hogy megy a sorod?
*Szegezi neki a kérdést, s csak ahogy egy kicsit utoléri a gondolat a tettet, akkor jut eszébe hogy akár zavarhat is.*
-Nem zavarok? Nehogy elriasszam a leendő férjed vagy ilyesmi.
*Azért reméli nem zavar, mondjuk az is igaz hogy Naesalát sosem hallotta vagy látta volna rettentő mód keresni a férfiak társaságát. Mekkora ellentéte annak a kikötői hosszúfülűnek. Nem csoda, hogy Bredoc valahogy jobbnak találja az ő társaságát. Sőt még az is eszébe jut, hogy talán orrol rá valamiért, ha pedig így van azt most egyszer s mindenkorra el kell simítania.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.08 19:06:33
6111. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-08 18:26:03
Üzenet elküldve: 2025-07-08 18:26:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*Asztaltársa megrázkódik. Kithának sajnos már nem újdonság az ilyesmi, de azért továbbra is tagadhatatlanul rosszul esik neki. A fojtogató érzést igyekszik inkább dacos haraggá szítani magában. Végül kérdésére egy felvont szemöldök és egy letörlésre váró, tenyérbemászó mosoly érkezik válaszul. Meg egy bemutatkozás.*
- Mester? *Ilyen esetben mások köhögéssel lepleznék reakciójukat, de Kitha ezt az udvariassági taktikát nem ismeri.* Mégis kinek a mestere lennél?
*Miközben beszél, végigméri a gnómot. Nem győzi meg a látvány. Egy tyúkólat sem bízna rá. Nem mesternek való alkat, sokkal inkább szolgának.
A kapálós megjegyzés elsőre nem tetszik neki. Iróniának hiszi, terelésnek, ugratásnak, tehát sértésnek. Aztán emlékezteti magát, milyen nyamvadt termetű a másik, és végül arra jut, amilyen közel van hozzá a föld, valószínű, hogy gyakori elfoglaltsága lehet ez. A kanállal való hadonászás viszont nincs ínyére, így egy darabig szúrósan mered az evőeszközre, majd a "kegyed" szótól egy kissé megenyhülve szemöldöke kisimul. A megnyugvásban az is sokat segít, hogy emlékezteti magát, nem jó ötlet idegen helyen, egyedül verekedésbe kerülnie. Meg persze nem kerüli el a figyelmét Gilas őszinte érdeklődése sem, ami valahol hízelgő számára. Mindent összevetve sikerül úgy megszólalnia, hogy hangjában csak egy igazán kevés sértettség észlelhető.*
- Szólíthatsz Kithának. *Bár senki sem kérdezte.* Az én számításomhoz pedig csak kevesen ismerik a képletet.
*Feleli magabiztosan, határozottan és kurtán.
Valójában fogalma sincs, mi lenne az ő nagy számítása. A fogadóba is csak azért jött be, hogy legalább az étel és a szállás gondja ne kínozza egy rövid időre. "Menj, és szerezz nevet magadnak!" vagy mit is mondtak neki. Mindenesetre rengeteg mindent, ami most mind a vállát nyomja. Pedig ösztönösen kéne jönnie, azonnal tudnia kéne, mit tegyen, hova menjen, kit tegyen el láb alól, és hogyan tiporjon sárba mindenkit, aki az útjában áll. De ehelyett itt ül, egy asztalnál egy ilyen krumplival, ami úgy tesz, mintha különb volna a levesben úszkáló másánál. Ráadásul a mélységi még csak kikezdeni sem mer vele.
Hogy mindezt leplezze, rövid, céltudatos válasza után közvetlenül Gilas szemébe néz, majd egyben lehúzza a pálinkát.
~ Ég. Éget! ~ még ezt a gondolatot sem tudja befejezni magában, mikor köhögőrohama támad. Egyáltalán nem élvezi sem az ízvilágot, sem az "élményt". Sőt, kis híján megfullad, olyan erős a szokatlan ital. ~ Mi a faszomnak vedelik mindenhol ezt a szart? ~ gondolja könnybe lábadt szemekkel, krahácsolva.*
*Asztaltársa megrázkódik. Kithának sajnos már nem újdonság az ilyesmi, de azért továbbra is tagadhatatlanul rosszul esik neki. A fojtogató érzést igyekszik inkább dacos haraggá szítani magában. Végül kérdésére egy felvont szemöldök és egy letörlésre váró, tenyérbemászó mosoly érkezik válaszul. Meg egy bemutatkozás.*
- Mester? *Ilyen esetben mások köhögéssel lepleznék reakciójukat, de Kitha ezt az udvariassági taktikát nem ismeri.* Mégis kinek a mestere lennél?
*Miközben beszél, végigméri a gnómot. Nem győzi meg a látvány. Egy tyúkólat sem bízna rá. Nem mesternek való alkat, sokkal inkább szolgának.
A kapálós megjegyzés elsőre nem tetszik neki. Iróniának hiszi, terelésnek, ugratásnak, tehát sértésnek. Aztán emlékezteti magát, milyen nyamvadt termetű a másik, és végül arra jut, amilyen közel van hozzá a föld, valószínű, hogy gyakori elfoglaltsága lehet ez. A kanállal való hadonászás viszont nincs ínyére, így egy darabig szúrósan mered az evőeszközre, majd a "kegyed" szótól egy kissé megenyhülve szemöldöke kisimul. A megnyugvásban az is sokat segít, hogy emlékezteti magát, nem jó ötlet idegen helyen, egyedül verekedésbe kerülnie. Meg persze nem kerüli el a figyelmét Gilas őszinte érdeklődése sem, ami valahol hízelgő számára. Mindent összevetve sikerül úgy megszólalnia, hogy hangjában csak egy igazán kevés sértettség észlelhető.*
- Szólíthatsz Kithának. *Bár senki sem kérdezte.* Az én számításomhoz pedig csak kevesen ismerik a képletet.
*Feleli magabiztosan, határozottan és kurtán.
Valójában fogalma sincs, mi lenne az ő nagy számítása. A fogadóba is csak azért jött be, hogy legalább az étel és a szállás gondja ne kínozza egy rövid időre. "Menj, és szerezz nevet magadnak!" vagy mit is mondtak neki. Mindenesetre rengeteg mindent, ami most mind a vállát nyomja. Pedig ösztönösen kéne jönnie, azonnal tudnia kéne, mit tegyen, hova menjen, kit tegyen el láb alól, és hogyan tiporjon sárba mindenkit, aki az útjában áll. De ehelyett itt ül, egy asztalnál egy ilyen krumplival, ami úgy tesz, mintha különb volna a levesben úszkáló másánál. Ráadásul a mélységi még csak kikezdeni sem mer vele.
Hogy mindezt leplezze, rövid, céltudatos válasza után közvetlenül Gilas szemébe néz, majd egyben lehúzza a pálinkát.
~ Ég. Éget! ~ még ezt a gondolatot sem tudja befejezni magában, mikor köhögőrohama támad. Egyáltalán nem élvezi sem az ízvilágot, sem az "élményt". Sőt, kis híján megfullad, olyan erős a szokatlan ital. ~ Mi a faszomnak vedelik mindenhol ezt a szart? ~ gondolja könnybe lábadt szemekkel, krahácsolva.*
6110. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-08 18:13:24
Üzenet elküldve: 2025-07-08 18:13:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Minden lehetséges fronton kínozzák érzékeit, ezért az elf a combjai között munkáló kézfejre szorítja sajátját, hogy megtorpanásra kényszerítse Nelirát. Testét megrázó gyönyör még ujjainál is érezhető, végül szépen lassan elcsitul látványos műsora.
A férfitól kapott csókot vendégszeretően fogadja és kitörő lelkesedéssel viszonozza. Magában egy kósza pillanatig megjegyzi, hogy utóbbi időben gyakrabban és nagyobb örömmel ízlelgetik egymás nyelvét, de odáig nem merészkedik, hogy ennek talán érzelmi oka lehetne.*
- Tetszik a lelkesedésed, szépségem.
*Lihegi, miközben elégedett macska módjára terül el az ágyon. Türelmesen megvárja, amíg ereje egy része visszatér testébe, illetve szívének üteme is valamelyest a normális felé tendál.
Elsőként felül, néhány percig lustán pillantgat körbe, majd az ágy széléhez merészkedik és végül talpra áll. Még megkapaszkodik a közelében lévő bútorban addig, amíg elgyengült lábai alatt biztosnak nem érzi a talajt. Nem törődik azzal, hogy melyik pohár kié, csupán nagyot kortyol abból, amelyik éppen közelebb esik hozzá.*
- Talán megfordult ez az ötlet a gondolataimban. De természetesen erről nem egyedül döntök.
*Válaszol a kérdésre nagy sokára egy tőle megszokott semmit és egyszerre sokatmondó mosollyal arcán. Tesz néhány lépést az ágy irányába, hogy verejtéktől nedves testét eltakarja egy éppen keze ügyébe akadó textillel, legyen ez akár saját ruhája, vagy egy kisebb takaró, esetleg nagyobb párna. Nem bajlódik azzal, hogy minden porcikáját elfedje, csupán arra ügyel, hogy bájait elrejtse a kíváncsi szemek elől. Az ajtóhoz lép, majd éppen annyira nyitja ki, hogy fejét kidughassa rajta.*
- HALDRIAN!
*Szólítja a félvért emelt hangon, de ügyelve arra, hogy kiáltása még a felborzolt kedélyű vendégeket se zavarja meg túlzottan. Ha szükséges egyszer még megismétli a fiú nevét, de remélhetőleg a félvér lépteinek hangját már első hívószó után meghallja. Ha feltűnik a fattyú látóterében, akkor nem rest csettintgetve sürgetni őt, elvégre mondenivalója nem tűr halasztást.*
*Minden lehetséges fronton kínozzák érzékeit, ezért az elf a combjai között munkáló kézfejre szorítja sajátját, hogy megtorpanásra kényszerítse Nelirát. Testét megrázó gyönyör még ujjainál is érezhető, végül szépen lassan elcsitul látványos műsora.
A férfitól kapott csókot vendégszeretően fogadja és kitörő lelkesedéssel viszonozza. Magában egy kósza pillanatig megjegyzi, hogy utóbbi időben gyakrabban és nagyobb örömmel ízlelgetik egymás nyelvét, de odáig nem merészkedik, hogy ennek talán érzelmi oka lehetne.*
- Tetszik a lelkesedésed, szépségem.
*Lihegi, miközben elégedett macska módjára terül el az ágyon. Türelmesen megvárja, amíg ereje egy része visszatér testébe, illetve szívének üteme is valamelyest a normális felé tendál.
Elsőként felül, néhány percig lustán pillantgat körbe, majd az ágy széléhez merészkedik és végül talpra áll. Még megkapaszkodik a közelében lévő bútorban addig, amíg elgyengült lábai alatt biztosnak nem érzi a talajt. Nem törődik azzal, hogy melyik pohár kié, csupán nagyot kortyol abból, amelyik éppen közelebb esik hozzá.*
- Talán megfordult ez az ötlet a gondolataimban. De természetesen erről nem egyedül döntök.
*Válaszol a kérdésre nagy sokára egy tőle megszokott semmit és egyszerre sokatmondó mosollyal arcán. Tesz néhány lépést az ágy irányába, hogy verejtéktől nedves testét eltakarja egy éppen keze ügyébe akadó textillel, legyen ez akár saját ruhája, vagy egy kisebb takaró, esetleg nagyobb párna. Nem bajlódik azzal, hogy minden porcikáját elfedje, csupán arra ügyel, hogy bájait elrejtse a kíváncsi szemek elől. Az ajtóhoz lép, majd éppen annyira nyitja ki, hogy fejét kidughassa rajta.*
- HALDRIAN!
*Szólítja a félvért emelt hangon, de ügyelve arra, hogy kiáltása még a felborzolt kedélyű vendégeket se zavarja meg túlzottan. Ha szükséges egyszer még megismétli a fiú nevét, de remélhetőleg a félvér lépteinek hangját már első hívószó után meghallja. Ha feltűnik a fattyú látóterében, akkor nem rest csettintgetve sürgetni őt, elvégre mondenivalója nem tűr halasztást.*
6109. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-08 17:24:46
Üzenet elküldve: 2025-07-08 17:24:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Annyira önnön élvezetére koncentrál, hogy mit sem vesz észre Relael féltékenységéből. Pedig ha tudná, roppant mód szórakoztatná. Vendégükre egyszerű játékszerként tekint, kit Relael bája vonzott be körükbe. Az egyetlen indok, amiért nem vette birtokba, hogy nagyon is vágyott az elf közelségére és kifejezetten jól érzi magát ott, ahol van.
A remegő combok látványa és a kéjes hangok őt is átlökik azon a bizonyos küszöbön. Egy elnyújtott nyögés kíséretében éri el a gyönyört, miközben a nemesre dől. Hosszan és mélyen kiélvezi az élményt. Néhány szívdobbanásnyi idő után lop egy hosszú csókot is az elftől, majd végigsimítva a finom vonalakon hátradől az ágyon, hátát a támlának vetve pihenve ki fáradalmait.*
-Ezt sosem fogom megunni. *Szól még, miközben felkarjába törli verejtékező homlokát. Relael mindig arra ösztönzi, hogy a legtöbbet adja bele, s bizony szégyellené, ha valamikor is kevés lenne. Persze lelke mélyén tudja, hogy eljön az a nap, hisz az aggastyánkor sokkal hamarabb utoléri majd, mint a fiatal hosszúéletűt. Nem, mintha tervezne megöregedni.
Noha Nelira neki címezi kérdése első felét, ő meghagyja a válasz lehetőségét Relaelnek. Neki a legkevésbé sem lenne ellenére, de nem beszél más nevében. Kedvtelve pillant végig előbb szeretőjén, majd a szőkeségen.*
-Miért van olyan érzésem, hogy magaddal viszed a lányt a Kikötőbe? *Elmorzsol egy mosolyt a szakálla alatt. Nem féltékeny típus. Nem félti pozícióját. Érzi, kiemelt helye van jelenleg Relaelnél, ez pedig bőven elég hozzá neki, hogy ne aggódjon az esetleges aspiránsok miatt.*
*Annyira önnön élvezetére koncentrál, hogy mit sem vesz észre Relael féltékenységéből. Pedig ha tudná, roppant mód szórakoztatná. Vendégükre egyszerű játékszerként tekint, kit Relael bája vonzott be körükbe. Az egyetlen indok, amiért nem vette birtokba, hogy nagyon is vágyott az elf közelségére és kifejezetten jól érzi magát ott, ahol van.
A remegő combok látványa és a kéjes hangok őt is átlökik azon a bizonyos küszöbön. Egy elnyújtott nyögés kíséretében éri el a gyönyört, miközben a nemesre dől. Hosszan és mélyen kiélvezi az élményt. Néhány szívdobbanásnyi idő után lop egy hosszú csókot is az elftől, majd végigsimítva a finom vonalakon hátradől az ágyon, hátát a támlának vetve pihenve ki fáradalmait.*
-Ezt sosem fogom megunni. *Szól még, miközben felkarjába törli verejtékező homlokát. Relael mindig arra ösztönzi, hogy a legtöbbet adja bele, s bizony szégyellené, ha valamikor is kevés lenne. Persze lelke mélyén tudja, hogy eljön az a nap, hisz az aggastyánkor sokkal hamarabb utoléri majd, mint a fiatal hosszúéletűt. Nem, mintha tervezne megöregedni.
Noha Nelira neki címezi kérdése első felét, ő meghagyja a válasz lehetőségét Relaelnek. Neki a legkevésbé sem lenne ellenére, de nem beszél más nevében. Kedvtelve pillant végig előbb szeretőjén, majd a szőkeségen.*
-Miért van olyan érzésem, hogy magaddal viszed a lányt a Kikötőbe? *Elmorzsol egy mosolyt a szakálla alatt. Nem féltékeny típus. Nem félti pozícióját. Érzi, kiemelt helye van jelenleg Relaelnél, ez pedig bőven elég hozzá neki, hogy ne aggódjon az esetleges aspiránsok miatt.*
6108. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-08 11:10:54
Üzenet elküldve: 2025-07-08 11:10:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*A keblét ért simításra csupán annyiban reagál, hogy kissé visszafordítja a fejét és végignéz a páros közös munkáján, hogy aztán ismét a nőn állapodjon meg a smaragd szempár. Éhes a mosolya, de ha nem kaphat eleget Relaelből, talán nem is olyan mókás köztük lenni. Nézni sokkal másabb. Bizonyos szögekből is tud elég emlékképet gyártani magának az elfből, de néhány lépés távolságból, az egészet látva mégis kissé más.
Az asztalon hagyott borból tölt egy pohárba, majd lassan visszafordulva emeli az ajkához. Nem mohó, a mozdulat kimért, még akkor is, ha igencsak szomjas. Nehezen öblíti ki a száját a vörös itallal, miközben még érzi a hosszúéletű ízét. A vad románcot nézi, ahogy nem átallja felé irányítani a férfi azt, akit olyan nagy hévvel űz. Kissé félredöntött fejjel vizsgálódik, a felébredő zavaró gondolatait tovaűzi, hogy más tóduljon a helyére. Szereti a vadságot, ő maga is kellemesebben érzi magát közben. A lágyság sokszor unalmas, ha kifizetődőbb is. Emberismeretével nem tudna kitűnni, de magát már kezdi megismerni, így úgy méri a helyzetet, hogy abból indul ki, ami ő. Nem élvezné túlzottan, ha azt mutogatnák rajta, hogy mennyire domináns hímmel van dolga. Az ajándék kell legyen, hogy valaki használhatja. Relael szemeit keresi, de amaz elveszett a kéjben. Nem hibáztatja. De nagyobb erőt feltételez benne, mintsem mindig ilyen alávaló helyzetben legyen. Vagy olyan különleges számára Denjaar, hogy még ezt is megengedi neki, vagy nem látja őt jól. Végtére is nem számít, bár ott lappang a tudata peremén, hogy neki több kell a nőből. Lenne már olyan közegben, ahol nem csupán apró kis cipellőkben kell felbuknia, vagy gyógyitalokat kevergetnie a megélhetésért. Az a wegtoreni kaland sem úgy tűnik, hogy megvalósul egyhamar. Vajon mivel foglalkozik Relael és miért nem látta a városban eddig? Kétli, hogy egy szajha lenne csupán, aki mesterien űzi a szakmáját. Bár a képet látva még az is lehet. Ezen haloványan felnevet, persze úgy tűnik, mintha csak élvezné a látottakat és a lassan utat törő gyönyört. A hangosodó sóhajok miatt csakhamar leteszi a kupát és ha nem ellenkezik senki, a nő elé térdel, hogy kezét végigsimítva annak hasán, eljusson az öléig és besegítsen Denjaar által okozott végjátékba, hogy közvetlen közelről lássa azt a gyönyörű torzultságba hajszolt tekintetet.*
- Szerinted bír még egyet? *Csillan fel a smaragd, ahogy a férfire néz, de aztán újra Relre tekint.* - Vagy pihennél, gyönyörűm?
*A keblét ért simításra csupán annyiban reagál, hogy kissé visszafordítja a fejét és végignéz a páros közös munkáján, hogy aztán ismét a nőn állapodjon meg a smaragd szempár. Éhes a mosolya, de ha nem kaphat eleget Relaelből, talán nem is olyan mókás köztük lenni. Nézni sokkal másabb. Bizonyos szögekből is tud elég emlékképet gyártani magának az elfből, de néhány lépés távolságból, az egészet látva mégis kissé más.
Az asztalon hagyott borból tölt egy pohárba, majd lassan visszafordulva emeli az ajkához. Nem mohó, a mozdulat kimért, még akkor is, ha igencsak szomjas. Nehezen öblíti ki a száját a vörös itallal, miközben még érzi a hosszúéletű ízét. A vad románcot nézi, ahogy nem átallja felé irányítani a férfi azt, akit olyan nagy hévvel űz. Kissé félredöntött fejjel vizsgálódik, a felébredő zavaró gondolatait tovaűzi, hogy más tóduljon a helyére. Szereti a vadságot, ő maga is kellemesebben érzi magát közben. A lágyság sokszor unalmas, ha kifizetődőbb is. Emberismeretével nem tudna kitűnni, de magát már kezdi megismerni, így úgy méri a helyzetet, hogy abból indul ki, ami ő. Nem élvezné túlzottan, ha azt mutogatnák rajta, hogy mennyire domináns hímmel van dolga. Az ajándék kell legyen, hogy valaki használhatja. Relael szemeit keresi, de amaz elveszett a kéjben. Nem hibáztatja. De nagyobb erőt feltételez benne, mintsem mindig ilyen alávaló helyzetben legyen. Vagy olyan különleges számára Denjaar, hogy még ezt is megengedi neki, vagy nem látja őt jól. Végtére is nem számít, bár ott lappang a tudata peremén, hogy neki több kell a nőből. Lenne már olyan közegben, ahol nem csupán apró kis cipellőkben kell felbuknia, vagy gyógyitalokat kevergetnie a megélhetésért. Az a wegtoreni kaland sem úgy tűnik, hogy megvalósul egyhamar. Vajon mivel foglalkozik Relael és miért nem látta a városban eddig? Kétli, hogy egy szajha lenne csupán, aki mesterien űzi a szakmáját. Bár a képet látva még az is lehet. Ezen haloványan felnevet, persze úgy tűnik, mintha csak élvezné a látottakat és a lassan utat törő gyönyört. A hangosodó sóhajok miatt csakhamar leteszi a kupát és ha nem ellenkezik senki, a nő elé térdel, hogy kezét végigsimítva annak hasán, eljusson az öléig és besegítsen Denjaar által okozott végjátékba, hogy közvetlen közelről lássa azt a gyönyörű torzultságba hajszolt tekintetet.*
- Szerinted bír még egyet? *Csillan fel a smaragd, ahogy a férfire néz, de aztán újra Relre tekint.* - Vagy pihennél, gyönyörűm?
6107. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-08 08:17:05
Üzenet elküldve: 2025-07-08 08:17:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
*Elégedett, lágy mosoly húzódik festett ajkaira. Hát persze, hol máshol, mint Selyemrévben. Bár, úgy tűnik, hogy társaságát most sokkal jobban lefoglalják a másik szobában való történések, de nem haragszik érte. Ő csak türelmesen kivárja a sorát.*
- Sosem hallottam róla. *Ránt vállat az úrnőcskével kapcsolatban, bár a rácsok mögül amúgy is nehéz lett volna bármit hallania róla. A börtönben nem terjednek túl hatékonyan a hírek.
Egyszerre néznek az asztalon pihenő zsák aranyra, épp ezért nem is vél felfedezni semmi gyanúsat Hamrein viselkedésében, nem úgy, mint a következő kijelentésében. Mi tagadás, jól füllent a fiú, de az a néhány apró, a legtöbbek számára talán észrevehetetlen bizonytalanság, szünet a szavak között elárulja neki, hogy nem pont az igazságot hallja. Persze, sokkal többet ettől még nem tud meg Hamreinről, csak tudomásul veszi, hogy félvér is ugyanúgy szerepet játszik, mint ő. Megjegyzést sem tesz rá, csak elmosolyodik.
Mire Hamrein újra megfordul, a ruhája már szinte hibátlanul áll rajta, eltekintve attól a néhány apró gyűrődéstől, melyeket az elmúlt egy óra során szerzett. A kérdés váratlanul éri, jót kacag rajta, de nem gúnyosan, sokkal inkább játékosan.*
- Ne legyél kapzsi, Hamrein! Ha egyszerre akarod magadnak az összes jót, mi marad majd később? *Ezzel a frappáns válasszal oldja meg a helyzetet. Nem akarja lelombozni a másik egekbe magasztalt önbecsülését azzal, hogy azt mondja neki, már látta, hogy nincs rá szüksége, és ezzel a lépéssel megtarthat magának egy potenciális ügyfelet is, aki legközelebb talán már fizet is, bár tény, hogy hajlandóságot most is mutatott rá a férfi, csupán ő akart igazán nagylelkű lenni. Szóval nem fog ma a zenész ingyen furulyázni Hamrein hangszerén, de attól még mesélhet.*
- Nincs saját házam, sajnos arról lecsúsztam, de nemesi kúriában fogok lakni munkáért cserébe. *Hogy melyikben és hol, azt egyelőre nem tervezi a másik orrára kötni. Sem a Grendaer, sem pedig az Erefiz házba nem volna bölcs dolog kuncsaftokat invitálni. Ezért örülne, ha Morthimer panziójának ügyében is előrébb juthatnának.*
- Tudod mit? Ha látni szeretnél még a jövőben, egyelőre keress a nevemen Bogozusnál vagy bármelyik csaposnál. Tőle majd eljut hozzám a hír, hogy mikor és hol vársz rám. *Továbbra is rejtélyes marad, de talán, majd egyszer, ha Hamrein a bizalmába férkőzik, majd jobban kinyílik a szája.*
*Elégedett, lágy mosoly húzódik festett ajkaira. Hát persze, hol máshol, mint Selyemrévben. Bár, úgy tűnik, hogy társaságát most sokkal jobban lefoglalják a másik szobában való történések, de nem haragszik érte. Ő csak türelmesen kivárja a sorát.*
- Sosem hallottam róla. *Ránt vállat az úrnőcskével kapcsolatban, bár a rácsok mögül amúgy is nehéz lett volna bármit hallania róla. A börtönben nem terjednek túl hatékonyan a hírek.
Egyszerre néznek az asztalon pihenő zsák aranyra, épp ezért nem is vél felfedezni semmi gyanúsat Hamrein viselkedésében, nem úgy, mint a következő kijelentésében. Mi tagadás, jól füllent a fiú, de az a néhány apró, a legtöbbek számára talán észrevehetetlen bizonytalanság, szünet a szavak között elárulja neki, hogy nem pont az igazságot hallja. Persze, sokkal többet ettől még nem tud meg Hamreinről, csak tudomásul veszi, hogy félvér is ugyanúgy szerepet játszik, mint ő. Megjegyzést sem tesz rá, csak elmosolyodik.
Mire Hamrein újra megfordul, a ruhája már szinte hibátlanul áll rajta, eltekintve attól a néhány apró gyűrődéstől, melyeket az elmúlt egy óra során szerzett. A kérdés váratlanul éri, jót kacag rajta, de nem gúnyosan, sokkal inkább játékosan.*
- Ne legyél kapzsi, Hamrein! Ha egyszerre akarod magadnak az összes jót, mi marad majd később? *Ezzel a frappáns válasszal oldja meg a helyzetet. Nem akarja lelombozni a másik egekbe magasztalt önbecsülését azzal, hogy azt mondja neki, már látta, hogy nincs rá szüksége, és ezzel a lépéssel megtarthat magának egy potenciális ügyfelet is, aki legközelebb talán már fizet is, bár tény, hogy hajlandóságot most is mutatott rá a férfi, csupán ő akart igazán nagylelkű lenni. Szóval nem fog ma a zenész ingyen furulyázni Hamrein hangszerén, de attól még mesélhet.*
- Nincs saját házam, sajnos arról lecsúsztam, de nemesi kúriában fogok lakni munkáért cserébe. *Hogy melyikben és hol, azt egyelőre nem tervezi a másik orrára kötni. Sem a Grendaer, sem pedig az Erefiz házba nem volna bölcs dolog kuncsaftokat invitálni. Ezért örülne, ha Morthimer panziójának ügyében is előrébb juthatnának.*
- Tudod mit? Ha látni szeretnél még a jövőben, egyelőre keress a nevemen Bogozusnál vagy bármelyik csaposnál. Tőle majd eljut hozzám a hír, hogy mikor és hol vársz rám. *Továbbra is rejtélyes marad, de talán, majd egyszer, ha Hamrein a bizalmába férkőzik, majd jobban kinyílik a szája.*
6106. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-07 23:13:09
Üzenet elküldve: 2025-07-07 23:13:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Még van szerencséje néhány hosszú pillanatig kiélvezni Nelira bőrének puhaságát, s nem is rest fogni és simítani őt ott ahol éri. Közjátéka kérészéletű, mivel Denjaar ritmusa egyre hevesebbé válik, s figyelmét is teljes egészében magának követeli ezzel.
Pihegve pillant fel a harcosra, akinek el-el kalandozik tekintete, mely kizökkenti az elfet, sőt mi több, fel is bosszantja. A Nelirát simító mozdulatot is csupán azért képes hamar megbocsájtani, mert ezzel egyidejűleg a férfi marka erősebben szorít nyakára, mely ösztönösen hangosabb nyögést vált ki belőle.
A wegtoreni úgy mozgatja őt, ahogy óhajtja, de csupán mert Relael ezt megengedi neki. Az elfben fel sem merül, hogy milyen könnyű lenne fülbevalóját szeretője nyakába döfni, ellenben Krultosban felderenget az emlék, amikor a nemes pengét rántott elene, s talán ez is teszi annyira izgalmassá a nőt számára.
Nem kerüli el figyelmét, hogy Denjaar műsorként kezeli légyottjukat. Ez elméletben izgalmas elképzelés, most mégis zavarja valamelyest, leginkább amiatt mert a férfi nem rejtette véka alá, hogy Nelira is szemet gyönyörködtető számára. Relael nem hibáztatja ezért, az ő zöldjei is örömmel pihennek meg a nő gyönyörű testén, ám az zavarja, ha partnere is ezt teszi. Nem több ez régen elültetett, s immár mélyen gyökerező bizonytalanságnál, amit az elf nem mellesleg remekül palástolt egész élete során.
Szerencséjükre nem sok lehetősége van rossz érzéseire koncentrálni, túlzottan telítődik az érzékeit érő hatásoktól. Elgyengülve adja át magát az élvezetnek, különösen a hozzá intézett szavak lökik közelebb egy lehetséges kellemes befejezés felé. A nyakát érő csók hatására menthetetlenül elindul a korábban megjárt úton, melynek magaslatain a hozzá intézett kérdés löki át végül. Remegő combjai, és összeszorított torkából éppen távozni képes, de korábbihoz képest élénkülő hangok árulkodóak lehetnek Denjaar számára. Arcát megfestő és egyben eltorzító gyönyörről csupán Nelira képes tanúskodni.*
*Még van szerencséje néhány hosszú pillanatig kiélvezni Nelira bőrének puhaságát, s nem is rest fogni és simítani őt ott ahol éri. Közjátéka kérészéletű, mivel Denjaar ritmusa egyre hevesebbé válik, s figyelmét is teljes egészében magának követeli ezzel.
Pihegve pillant fel a harcosra, akinek el-el kalandozik tekintete, mely kizökkenti az elfet, sőt mi több, fel is bosszantja. A Nelirát simító mozdulatot is csupán azért képes hamar megbocsájtani, mert ezzel egyidejűleg a férfi marka erősebben szorít nyakára, mely ösztönösen hangosabb nyögést vált ki belőle.
A wegtoreni úgy mozgatja őt, ahogy óhajtja, de csupán mert Relael ezt megengedi neki. Az elfben fel sem merül, hogy milyen könnyű lenne fülbevalóját szeretője nyakába döfni, ellenben Krultosban felderenget az emlék, amikor a nemes pengét rántott elene, s talán ez is teszi annyira izgalmassá a nőt számára.
Nem kerüli el figyelmét, hogy Denjaar műsorként kezeli légyottjukat. Ez elméletben izgalmas elképzelés, most mégis zavarja valamelyest, leginkább amiatt mert a férfi nem rejtette véka alá, hogy Nelira is szemet gyönyörködtető számára. Relael nem hibáztatja ezért, az ő zöldjei is örömmel pihennek meg a nő gyönyörű testén, ám az zavarja, ha partnere is ezt teszi. Nem több ez régen elültetett, s immár mélyen gyökerező bizonytalanságnál, amit az elf nem mellesleg remekül palástolt egész élete során.
Szerencséjükre nem sok lehetősége van rossz érzéseire koncentrálni, túlzottan telítődik az érzékeit érő hatásoktól. Elgyengülve adja át magát az élvezetnek, különösen a hozzá intézett szavak lökik közelebb egy lehetséges kellemes befejezés felé. A nyakát érő csók hatására menthetetlenül elindul a korábban megjárt úton, melynek magaslatain a hozzá intézett kérdés löki át végül. Remegő combjai, és összeszorított torkából éppen távozni képes, de korábbihoz képest élénkülő hangok árulkodóak lehetnek Denjaar számára. Arcát megfestő és egyben eltorzító gyönyörről csupán Nelira képes tanúskodni.*
6105. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-07 22:38:59
Üzenet elküldve: 2025-07-07 22:38:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
-Selyemrévben, mi? Hol máshol. *Vigyorog vissza válla felett. Még mindig a falnak tapasztja ugyanis hegyes fülét; a hangok össze sem téveszthetőek. Annyi öröme azért van a dologban, hogy legalább egy ideig nem lesz dolga.*
-Hát a Kikötő úrnője. *Magyarázza, de még mindig csak félig figyel a lassan visszaöltöző Merlanára. Elhúzódik a faltól, s követi a lány tekintetét a kupac felé.*
-Hmm. *Elmereng egy darabon. Nem, nem csinálhat hülyeséget, mert Relael másodszorra már nem lesz olyan megbocsájtó. Valószínűleg tudja amúgy is, hogy könnyen ragad a keze, s nem kívánja, hogy egy efféle tett most rá terelje a gyanút a Szarvasligetben talált morcos elf okán.*
-Kuncsaftom? Hát persze. *Jelenti ki. Persze ez nem igaz, s hébe-hóba űzi csak az Alissänától ellesett mesterséget. Túlzás lenne állítani, hogy ebből él. Természetesen hírneve sincs; ha lenne, bizonyosan rossz tolvaj lenne. Természetesen nem számítva ide a körözvényt, amin ott díszeleg neve.
Megfordul az ágyon, majd szenvtelenül végigméri a lányt. Különlegesnek nevezte őt, s alighanem lát is benne valamit. Ki is húzza magát ültében, s hátrasimítja kócos fürtjeit.*
-Mész? Nem szopsz le? *Ártatlan homlokráncolás közepette vizslatja a pillangót. Természetesen túl sok igénye már nincs most ilyesmire, de ki tudja, mikor adódik hasonló helyzet?*
-Közben meg elmesélhetnéd, kinél fogsz lakni ott a Selyemrévben. Vagy talán saját házad van? *Megtámaszkodik maga mögött. Pillangóhoz képest nagyon rejtélyeskedő ez a Merlana. Nem, mintha nem válaszolt volna minden kérdésére eddig, de keveset kotyog.*
-Selyemrévben, mi? Hol máshol. *Vigyorog vissza válla felett. Még mindig a falnak tapasztja ugyanis hegyes fülét; a hangok össze sem téveszthetőek. Annyi öröme azért van a dologban, hogy legalább egy ideig nem lesz dolga.*
-Hát a Kikötő úrnője. *Magyarázza, de még mindig csak félig figyel a lassan visszaöltöző Merlanára. Elhúzódik a faltól, s követi a lány tekintetét a kupac felé.*
-Hmm. *Elmereng egy darabon. Nem, nem csinálhat hülyeséget, mert Relael másodszorra már nem lesz olyan megbocsájtó. Valószínűleg tudja amúgy is, hogy könnyen ragad a keze, s nem kívánja, hogy egy efféle tett most rá terelje a gyanút a Szarvasligetben talált morcos elf okán.*
-Kuncsaftom? Hát persze. *Jelenti ki. Persze ez nem igaz, s hébe-hóba űzi csak az Alissänától ellesett mesterséget. Túlzás lenne állítani, hogy ebből él. Természetesen hírneve sincs; ha lenne, bizonyosan rossz tolvaj lenne. Természetesen nem számítva ide a körözvényt, amin ott díszeleg neve.
Megfordul az ágyon, majd szenvtelenül végigméri a lányt. Különlegesnek nevezte őt, s alighanem lát is benne valamit. Ki is húzza magát ültében, s hátrasimítja kócos fürtjeit.*
-Mész? Nem szopsz le? *Ártatlan homlokráncolás közepette vizslatja a pillangót. Természetesen túl sok igénye már nincs most ilyesmire, de ki tudja, mikor adódik hasonló helyzet?*
-Közben meg elmesélhetnéd, kinél fogsz lakni ott a Selyemrévben. Vagy talán saját házad van? *Megtámaszkodik maga mögött. Pillangóhoz képest nagyon rejtélyeskedő ez a Merlana. Nem, mintha nem válaszolt volna minden kérdésére eddig, de keveset kotyog.*
6104. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-07 20:28:41
Üzenet elküldve: 2025-07-07 20:28:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*A pihenés jóleső ellazultsága úgy burkolja magába, mint egy különösen meleg és puha suba. Régi ismerőse ez az érzés - a dolgos napok végén beköszönő fáradtság és tompaság mellé betársuló kényelem érzete. A megérdemeltség érzete. Ez jó. Tényleg jó.
És egy pillanat alatt remeg meg ez az egész, amikor meghallja a szinte szisszenésszerű kilégzést, és az azt követő kérdéseket. Jobb szemöldökét felvonja kissé, és úgy pislog alkalomszülte asztaltársaságára. Nem számított erre a számonkérésre, nincs szokva hozzá hogy beszélgessen a vacsorája fölött. Tekintete végigfut a kérdezőn, és futólag mintha égett hús vagy bőr szaga ütné meg az orrát. Ez a képzet persze hamar elmúlik, de azért megmarad egy kissé savanyúnak tűnő íz a nyelvén. Egy sötételf! Nem kedveli ezt a népet. Ezért is jár ritkán Pirtianes városában, ezért is fogadott fel csupán alig pár napja valakit, hogy menjen el oda, elhozni neki onnan valamit. A város is nyomasztó és a lakói is. Tessék, itt ez a nő példának: úgy viselkedik, mintha egy lenne az árnyék foszlányai közül; elrejti arcát, és hogy elviselje saját nagyságát és fontosságát, természetesen iszik is. De legalább nem vérbort, vagy mi az a festékoldószer amit a mélységiek annyira szeretnek. Vagy jégbor? Nem, vérbor. Talán tényleg van vér is abban az ocsmányságban.
Kissé megrázkódik, és rutinosan magára ölt egy udvarias mosolyt. Ültében kissé meghajtja magát, arra odafigyelve, hogy szakálla ne lógjon levesébe.*
- Gilas Abac. *Bemutatkozása is üzletszerűen udvarias.* Mester. Khmm.. szolgálatára.
*A kérdés második felére nem tudja, mit feleljen. Lassú pillantással néz le a tányérra majd vissza fel, a csuklya alatt elrejtett szemek irányába.*
- Hogy mi dolgom? Lássuk csak. *Lusta mozdulattal veszi ujjai közé kanalát.* Gondoltam ide jövök, és kapálok kicsit. De hát a dohánynak nem most van szezonja.. így hát inkább vacsorázom egyet.
*Aprót int a kanállal.*
- És kegyed? *Kicsit feljebb fészkelődik ültében, tekintetében egy pillanatra valódi kíváncsiság csillan.* Még egyszer sem láttam Pirtianesit a Pegazusban. Azt hittem kegyed társasága máshol találja meg a számítását.
*A pihenés jóleső ellazultsága úgy burkolja magába, mint egy különösen meleg és puha suba. Régi ismerőse ez az érzés - a dolgos napok végén beköszönő fáradtság és tompaság mellé betársuló kényelem érzete. A megérdemeltség érzete. Ez jó. Tényleg jó.
És egy pillanat alatt remeg meg ez az egész, amikor meghallja a szinte szisszenésszerű kilégzést, és az azt követő kérdéseket. Jobb szemöldökét felvonja kissé, és úgy pislog alkalomszülte asztaltársaságára. Nem számított erre a számonkérésre, nincs szokva hozzá hogy beszélgessen a vacsorája fölött. Tekintete végigfut a kérdezőn, és futólag mintha égett hús vagy bőr szaga ütné meg az orrát. Ez a képzet persze hamar elmúlik, de azért megmarad egy kissé savanyúnak tűnő íz a nyelvén. Egy sötételf! Nem kedveli ezt a népet. Ezért is jár ritkán Pirtianes városában, ezért is fogadott fel csupán alig pár napja valakit, hogy menjen el oda, elhozni neki onnan valamit. A város is nyomasztó és a lakói is. Tessék, itt ez a nő példának: úgy viselkedik, mintha egy lenne az árnyék foszlányai közül; elrejti arcát, és hogy elviselje saját nagyságát és fontosságát, természetesen iszik is. De legalább nem vérbort, vagy mi az a festékoldószer amit a mélységiek annyira szeretnek. Vagy jégbor? Nem, vérbor. Talán tényleg van vér is abban az ocsmányságban.
Kissé megrázkódik, és rutinosan magára ölt egy udvarias mosolyt. Ültében kissé meghajtja magát, arra odafigyelve, hogy szakálla ne lógjon levesébe.*
- Gilas Abac. *Bemutatkozása is üzletszerűen udvarias.* Mester. Khmm.. szolgálatára.
*A kérdés második felére nem tudja, mit feleljen. Lassú pillantással néz le a tányérra majd vissza fel, a csuklya alatt elrejtett szemek irányába.*
- Hogy mi dolgom? Lássuk csak. *Lusta mozdulattal veszi ujjai közé kanalát.* Gondoltam ide jövök, és kapálok kicsit. De hát a dohánynak nem most van szezonja.. így hát inkább vacsorázom egyet.
*Aprót int a kanállal.*
- És kegyed? *Kicsit feljebb fészkelődik ültében, tekintetében egy pillanatra valódi kíváncsiság csillan.* Még egyszer sem láttam Pirtianesit a Pegazusban. Azt hittem kegyed társasága máshol találja meg a számítását.
6103. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-07 18:32:38
Üzenet elküldve: 2025-07-07 18:32:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*Őszintén a karavánkíséret nem tartozik a legkedvesebb elfoglaltságai közé. Megannyi őrségben szolgált év után az ilyesfajta, egyszerűnek mondható zsoldosmunka valahogy kevéssé kelti fel az érdeklődését. Hiányzik belőle a rend, a fegyelem, s talán az az aprócska érzés mindezek mellett, hogy valamit a nagyobb jó érdekében cselekszik az ember: a polgárokért, a városért, a biztonságért. A bérkardkodás elveszi ezeket a magasztosnak tűnő célokat, ugyanakkor megszabadít a letett eskü rabságától. A város érdeke ugyanis nem mindig az elesetté, az ember kénytelen polcra tenni saját morális iránytűjét, hogy kizárólag a törvényét viselje pajzsul. Az ember pedig egyre inkább emögé bújik, takarózik vele, kivonva saját felelősségét akár a legrémesebb tettekből is, elvégre mindent kizárólag Arthenior érdekében cselekedett. A polcon pedig ott porosodik a saját lelkiismerete, fásult kényelemből pedig megannyian elfelejtik leporolni. Naesala, ha olykor maga is megfeledkezett róla egy-egy alkalommal, sohasem félt számot vetni saját erkölcsi mércéivel, sőt, hajlamos volt rá, hogy néha a városnak tett esküje felé kerekedjen. Talán éppen ezért nem volt sohasem igazán katonának való, mégis hosszú ideig örömét lelte benne. Ezeknek az időknek azonban vége, s kitudja, talán még a zsoldoskodást is újra meg tudja szeretni.
Egyelőre azonban nem épp a legnagyobb lelkesedéssel várja Nestar felbukkanását. Azt hitte egy-két nap múlva ismét hírt ad magáról, de bizonyára lefoglalja az alkimistát az út szervezése. Mindenesetre, mint azóta minden este, most is lenéz a fogadótérbe egy italra, hátha valakit esetleg érte küldetnek, de ha más nem, legalább elüti valamivel az időt.*
- Egy Ullamar sört *csap az pultra 13 aranyat majd helyet is foglal* - De remélem nem a végéből fogsz adni, mint tegnap *egy kis grimasz átfut az arcán, ahogy az előző napi savanyú sörre gondol. A francnak csapolják még ki a hordó végét.*
Egyelőre azonban nem épp a legnagyobb lelkesedéssel várja Nestar felbukkanását. Azt hitte egy-két nap múlva ismét hírt ad magáról, de bizonyára lefoglalja az alkimistát az út szervezése. Mindenesetre, mint azóta minden este, most is lenéz a fogadótérbe egy italra, hátha valakit esetleg érte küldetnek, de ha más nem, legalább elüti valamivel az időt.*
- Egy Ullamar sört *csap az pultra 13 aranyat majd helyet is foglal*
- De remélem nem a végéből fogsz adni, mint tegnap *egy kis grimasz átfut az arcán, ahogy az előző napi savanyú sörre gondol. A francnak csapolják még ki a hordó végét.*
6102. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-07 18:05:46
Üzenet elküldve: 2025-07-07 18:05:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*Ez hát a Pegazus fogadó, amiről annyi mindent hallott az utcákon. A cégér ezt igen egyértelművé teszi, így szerencsére nem kellett sokáig keresgélnie. Mióta úton van, nem ez az első fogadó, amiben jár, az élmény mégis újszerűen hat rá még mindig. Egy pillanatra megáll, hogy befogadja a látványt (és semmiképp sem azért, hogy erőt gyűjtsön), majd belép az ajtón.
Amint kiszúrja a pultot, célirányosan elindul felé, így talán nem annyira rí le róla, mennyire nem ismerős még errefelé. Ott aztán bajba kerül, mivel nem tervezte meg, mit kérjen. Végül az első eszébe jutó dolgot kéri, amiben szinte biztos, hogy kapható minden fogadóban.*
- Egy pálinkát.
*Mondja kurta biccentés kíséretében. A Pálinka ára, 20 arany, a pulton landol.
Míg töltik az italt, gyorsan szemrevételezi, hányan vannak a fogadóban, ki merre ül, és van-e szabad asztal. Úgy látszik, egy üres asztal még akad, pont a legfélreesőbb helyen. Mikor megkapja a pálinkát, elindul vele a kiszemelt asztalhoz.
„Sose hagyd magad sarokba szorítani.” villan be egy oly sokszor hallott idézet. Ettől megtorpan. Kisvártatva egy tétova lépést tesz az asztal felé. Aztán még egyet. Aztán egymás után még egyet és még egyet, önmagát szinte kényszerítve. Végül végre elér a legmesszebbi székig, és leül.
Csuklyája mélyen a szemébe húzva takarja arcát, ezt kihasználva pedig úgy tesz, mintha a pálinkáját tanulmányozná. Valójában azonban a fogadó népét veszi még egyszer szemügyre. Ettől úgy néz ki, megnyugszik egy kissé, és rátér a pálinkával való farkasszemezésre.
A pohár ott ül vele szemben, mint néma ellenség. Szinte alig van benne bármi, mégsem mer hozzányúlni. Még sosem ivott alkoholt. Azaz ivott már, de igen keveset, és ennyire erőset aztán végképp nem. ~ Bűzlik. ~
Idáig jut gondolatban, mikor mozgást vesz észre a szeme sarkából. Odaült egy... egy idegen szerzet. Ez a szerzet csökötten alacsony és szőrös. Különféle, unalomig ismert „bölcselet” cikázik át agyán, és arra gondol, anyja szerint valószínűleg a helyes és egyetlen ésszerű döntés lenne jól megtaposni az illetőt, vagy legalábbis leüvölteni, hogy hogy merészel vele, egy igazi sötételf nővel egy asztalhoz ülni. Ezeket a gondolatokat igyekszik figyelmen kívül hagyni. Megtanulta már, hogy ebben a véleményben nem mindenki osztozik. Viszonylag gyors lecke volt. És bár a jövevény apró, errefelé még azt sem díjazzák, ha az ember megveri a kisebbet. Különös.
Kitha számára szinte megfagy a levegő egy pillanatra. Bár nem sok idő telik el, benne mégis érvek és ellenérvek sokasága hangzik el egyszerre. Végül lassan kifújja orrán a levegőt, és megszólal.*
- Te meg ki vagy, és mi dolgod erre?
*Ez hát a Pegazus fogadó, amiről annyi mindent hallott az utcákon. A cégér ezt igen egyértelművé teszi, így szerencsére nem kellett sokáig keresgélnie. Mióta úton van, nem ez az első fogadó, amiben jár, az élmény mégis újszerűen hat rá még mindig. Egy pillanatra megáll, hogy befogadja a látványt (és semmiképp sem azért, hogy erőt gyűjtsön), majd belép az ajtón.
Amint kiszúrja a pultot, célirányosan elindul felé, így talán nem annyira rí le róla, mennyire nem ismerős még errefelé. Ott aztán bajba kerül, mivel nem tervezte meg, mit kérjen. Végül az első eszébe jutó dolgot kéri, amiben szinte biztos, hogy kapható minden fogadóban.*
- Egy pálinkát.
*Mondja kurta biccentés kíséretében. A Pálinka ára, 20 arany, a pulton landol.
Míg töltik az italt, gyorsan szemrevételezi, hányan vannak a fogadóban, ki merre ül, és van-e szabad asztal. Úgy látszik, egy üres asztal még akad, pont a legfélreesőbb helyen. Mikor megkapja a pálinkát, elindul vele a kiszemelt asztalhoz.
„Sose hagyd magad sarokba szorítani.” villan be egy oly sokszor hallott idézet. Ettől megtorpan. Kisvártatva egy tétova lépést tesz az asztal felé. Aztán még egyet. Aztán egymás után még egyet és még egyet, önmagát szinte kényszerítve. Végül végre elér a legmesszebbi székig, és leül.
Csuklyája mélyen a szemébe húzva takarja arcát, ezt kihasználva pedig úgy tesz, mintha a pálinkáját tanulmányozná. Valójában azonban a fogadó népét veszi még egyszer szemügyre. Ettől úgy néz ki, megnyugszik egy kissé, és rátér a pálinkával való farkasszemezésre.
A pohár ott ül vele szemben, mint néma ellenség. Szinte alig van benne bármi, mégsem mer hozzányúlni. Még sosem ivott alkoholt. Azaz ivott már, de igen keveset, és ennyire erőset aztán végképp nem. ~ Bűzlik. ~
Idáig jut gondolatban, mikor mozgást vesz észre a szeme sarkából. Odaült egy... egy idegen szerzet. Ez a szerzet csökötten alacsony és szőrös. Különféle, unalomig ismert „bölcselet” cikázik át agyán, és arra gondol, anyja szerint valószínűleg a helyes és egyetlen ésszerű döntés lenne jól megtaposni az illetőt, vagy legalábbis leüvölteni, hogy hogy merészel vele, egy igazi sötételf nővel egy asztalhoz ülni. Ezeket a gondolatokat igyekszik figyelmen kívül hagyni. Megtanulta már, hogy ebben a véleményben nem mindenki osztozik. Viszonylag gyors lecke volt. És bár a jövevény apró, errefelé még azt sem díjazzák, ha az ember megveri a kisebbet. Különös.
Kitha számára szinte megfagy a levegő egy pillanatra. Bár nem sok idő telik el, benne mégis érvek és ellenérvek sokasága hangzik el egyszerre. Végül lassan kifújja orrán a levegőt, és megszólal.*
- Te meg ki vagy, és mi dolgod erre?
6101. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-07 09:11:49
Üzenet elküldve: 2025-07-07 09:11:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Gébicsmosoly//
*Halk nyögéssel ereszti el kocsijának szarvait. Csizmaorra alatt halkan zizzen az istálló padlójára szórt széna, ahogy néhány lépéssel körbejárja a felváltva árusító-bódé, rögtönzött műhely és tábori kocsi feladatokat is ellátó járművet. Közben meg-megrángatja a lezárt oldalfalakat, ellenőrzi a kocsi hátulján a lakatot, kissé hunyorogva, szemmel leméri a parkírozás párhuzamosságát a falhoz viszonyítva. Elégedett. Igazából most mindennel elégedett. Jó nap volt a mai. Még utoljára végigpaskolja bőrkötényének zsebeit, az azokból kiszűrődő zajokra fülel. Mikor megállapítja, hogy minden nála van amire szüksége lehet -és az is, amire valószínűleg nem-, céltudatosnak és sietősnek tűnő, valójában számára megfelelően kényelmes léptekkel maga mögött hagyja a kocsit és az istállót is. Lépteinek zajába csupán néhány bekötött ló halk dobbantása és kérdő prüszkölése vegyül.
A Pegazus ajtaján belépve már minden szinte rutinosan megy. Berakja az ajtót maga mögött, a bent ülőkkel különösebben nem törődve a pulthoz lépdel, és ott a söntés mögött álló személyzeti tagra villantja széles mosolyát bajsza alól.*
- Szép délutánt! *Köszönése lassan már helytelen lesz, ahogy odakint a délután arra készül, hogy estébe forduljon.* A szokásos vacsorát kérem!
*Mert hát a rutin nem csak abban jelenik meg, hogy tudja hogy melyik padlódeszka nyikorog ha rálép, vagy hogy melyik asztal melletti lóca a legkényelmesebb, hanem abban is, hogy tudja: melyik az az étel, ami számára a legmegfelelőbb. Belekotor bőrköténye rengeteg zsebe közül az egyikbe, majd mikor előhúzza kezét, tenyerébe szorítva egy maréknyi érme van. Azokból szép, takaros oszlopokat épít a pult kopottá dörgölt fájára: egészen pontosan hármat, egyenként öt érméből állót. Ezek közül 11 arany szolgál az Őzragu leves árául. A többi -4 arany- a Tea ellenértéke. Mire szépen leszámolja az érméket, és a maradékot eltűnteti abban a zsebében ahonnan azokat elővette, elé kerül a megrendelt étel és ital is.*
- Köszönöm! Igazán köszönöm! *Egyik tenyerére veszi a tányért, másik kezével a bögrére markol, és maga mögött is hagyja a pultot. Kinéz magának egy asztalt, különösebben nem érdekli hogy ott ülnek-e már -akit zavar hogy asztaltársaságot kap, amúgy sem egy fogadóban ül le enni, nem igaz?-, és kényelembe helyezkedik. Jóleső sóhaja halkan tör elő, ahogy végre ellazul kicsit. Na, erre már szüksége volt!*
*Halk nyögéssel ereszti el kocsijának szarvait. Csizmaorra alatt halkan zizzen az istálló padlójára szórt széna, ahogy néhány lépéssel körbejárja a felváltva árusító-bódé, rögtönzött műhely és tábori kocsi feladatokat is ellátó járművet. Közben meg-megrángatja a lezárt oldalfalakat, ellenőrzi a kocsi hátulján a lakatot, kissé hunyorogva, szemmel leméri a parkírozás párhuzamosságát a falhoz viszonyítva. Elégedett. Igazából most mindennel elégedett. Jó nap volt a mai. Még utoljára végigpaskolja bőrkötényének zsebeit, az azokból kiszűrődő zajokra fülel. Mikor megállapítja, hogy minden nála van amire szüksége lehet -és az is, amire valószínűleg nem-, céltudatosnak és sietősnek tűnő, valójában számára megfelelően kényelmes léptekkel maga mögött hagyja a kocsit és az istállót is. Lépteinek zajába csupán néhány bekötött ló halk dobbantása és kérdő prüszkölése vegyül.
A Pegazus ajtaján belépve már minden szinte rutinosan megy. Berakja az ajtót maga mögött, a bent ülőkkel különösebben nem törődve a pulthoz lépdel, és ott a söntés mögött álló személyzeti tagra villantja széles mosolyát bajsza alól.*
- Szép délutánt! *Köszönése lassan már helytelen lesz, ahogy odakint a délután arra készül, hogy estébe forduljon.* A szokásos vacsorát kérem!
*Mert hát a rutin nem csak abban jelenik meg, hogy tudja hogy melyik padlódeszka nyikorog ha rálép, vagy hogy melyik asztal melletti lóca a legkényelmesebb, hanem abban is, hogy tudja: melyik az az étel, ami számára a legmegfelelőbb. Belekotor bőrköténye rengeteg zsebe közül az egyikbe, majd mikor előhúzza kezét, tenyerébe szorítva egy maréknyi érme van. Azokból szép, takaros oszlopokat épít a pult kopottá dörgölt fájára: egészen pontosan hármat, egyenként öt érméből állót. Ezek közül 11 arany szolgál az Őzragu leves árául.
A többi -4 arany- a Tea ellenértéke. Mire szépen leszámolja az érméket, és a maradékot eltűnteti abban a zsebében ahonnan azokat elővette, elé kerül a megrendelt étel és ital is.*- Köszönöm! Igazán köszönöm! *Egyik tenyerére veszi a tányért, másik kezével a bögrére markol, és maga mögött is hagyja a pultot. Kinéz magának egy asztalt, különösebben nem érdekli hogy ott ülnek-e már -akit zavar hogy asztaltársaságot kap, amúgy sem egy fogadóban ül le enni, nem igaz?-, és kényelembe helyezkedik. Jóleső sóhaja halkan tör elő, ahogy végre ellazul kicsit. Na, erre már szüksége volt!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436