Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 325 (6481. - 6500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6500. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 13:19:18
Üzenet elküldve: 2025-08-17 13:19:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Színtelen néz át a félvéren, s várja, hogy végre kijöjjön egy hang legalább a torkán. Felé mered, de nem tekint a szemekbe. Tudja jól, hogy közbenjárásának hozadéka, hogy alig meri az ajkait kinyitni.
A fejében forgatja a hallottakat. Szájába keserű íz gyűlik, amit hűen hirdetnek arcvonásai. A csend, ha rá is ereszkedik a szobára, benne nem érződik; üvöltene, s arcon csapná a szolgát, hogy ilyen híreket hozott, de belátása van annyi, hogy hamar lecseng benne a pillanatnyi érzet. Elvégre egy idegen városban, igen kevés idő alatt gyűjtött be megannyi információt. Csupán az frusztrálja, hogy számára nem kedvezőeket. Nem kényelmeset. Nem egy romhalmazként gondolt a kúriára. Építményeiknek olyan mesterműnek kellene lenniük - ha nem is sziklába vájtak -, amikre a felszínieknek is fáj a foga. De ha egykor pompás volt is, most csak martalék. Nem hiába halt halomra itt a népe, ha annyi tiszteletet nem tudott kivívni egyikük sem, hogy fennmaradjon belőlük valami és féljék azt rongálni. Pontosan azt érdemelték, amit kaptak. A nevetésre lassan fordul vére felé, majd egy sóhajt ereszt meg csupán.*
- Úgyis unalmasnak tűnt a város.
*Hirtelen húzódik egy sokatmondó mosolyra a szája, még a fogai is kivillannak egy időre. Módfelett szórakoztatná egy ilyen névtelen senkinek ripityára törni az amúgy is halva született álmait. Persze a szövetségesek jól jönnek, de az csak a második gondolata. Gyengékre nem lesz szükség, ha sötét a bőrük sem. Azok eleget ártottak már. De nem tudja miféle nőstény a szóban forgó. A hím neve sem ismerős. Akkor képed el, noha nem mutatja jelét, mikor Vhorossi a fattyú hajába túr. Egyszere rémisztő és üdítően ébresztő. Bármit levetkőzhetnek magukról és bármit felvehetnek itt, ha a céljaikat kívánják elérni. Nincs ki kezüket kösse, szélesedett a világ. Persze a gondolat nem tud még kiteljesedni, túlzottan a szokások rajba. Még.*
- Látni akarom. *Mondja csak, majd elindul ő maga is, mit sem sejtve róla, hogy a fogadótérben ki leledzik. Bár, mivel nem kívánja vizslatni a lenti csoportosulást, így meglehet ki sem szúrja. A nőstényhez intézi a továbbiakat, természetesen saját nyelvükön.*
- Talán, a várost is erőforrássá kellene tegyük, ha olyan csúf a helyzet. Lerombolták az „otthonunkat”, mi mégis kegyesen hozzásegítettük őket a szépüléshez. *Nem folytatja a gondolatmenetét, hiszi, hogy Vhorossi tudja, mit akar ebből kihozni. Bár ott van nála az irománya, nem csak visszatértüket kell beharangozni, hanem a maguk ízléses módján az igényeiket is. Talán naiv elképzelés, de sok minden forog most az elméjében.*
*Színtelen néz át a félvéren, s várja, hogy végre kijöjjön egy hang legalább a torkán. Felé mered, de nem tekint a szemekbe. Tudja jól, hogy közbenjárásának hozadéka, hogy alig meri az ajkait kinyitni.
A fejében forgatja a hallottakat. Szájába keserű íz gyűlik, amit hűen hirdetnek arcvonásai. A csend, ha rá is ereszkedik a szobára, benne nem érződik; üvöltene, s arcon csapná a szolgát, hogy ilyen híreket hozott, de belátása van annyi, hogy hamar lecseng benne a pillanatnyi érzet. Elvégre egy idegen városban, igen kevés idő alatt gyűjtött be megannyi információt. Csupán az frusztrálja, hogy számára nem kedvezőeket. Nem kényelmeset. Nem egy romhalmazként gondolt a kúriára. Építményeiknek olyan mesterműnek kellene lenniük - ha nem is sziklába vájtak -, amikre a felszínieknek is fáj a foga. De ha egykor pompás volt is, most csak martalék. Nem hiába halt halomra itt a népe, ha annyi tiszteletet nem tudott kivívni egyikük sem, hogy fennmaradjon belőlük valami és féljék azt rongálni. Pontosan azt érdemelték, amit kaptak. A nevetésre lassan fordul vére felé, majd egy sóhajt ereszt meg csupán.*
- Úgyis unalmasnak tűnt a város.
*Hirtelen húzódik egy sokatmondó mosolyra a szája, még a fogai is kivillannak egy időre. Módfelett szórakoztatná egy ilyen névtelen senkinek ripityára törni az amúgy is halva született álmait. Persze a szövetségesek jól jönnek, de az csak a második gondolata. Gyengékre nem lesz szükség, ha sötét a bőrük sem. Azok eleget ártottak már. De nem tudja miféle nőstény a szóban forgó. A hím neve sem ismerős. Akkor képed el, noha nem mutatja jelét, mikor Vhorossi a fattyú hajába túr. Egyszere rémisztő és üdítően ébresztő. Bármit levetkőzhetnek magukról és bármit felvehetnek itt, ha a céljaikat kívánják elérni. Nincs ki kezüket kösse, szélesedett a világ. Persze a gondolat nem tud még kiteljesedni, túlzottan a szokások rajba. Még.*
- Látni akarom. *Mondja csak, majd elindul ő maga is, mit sem sejtve róla, hogy a fogadótérben ki leledzik. Bár, mivel nem kívánja vizslatni a lenti csoportosulást, így meglehet ki sem szúrja. A nőstényhez intézi a továbbiakat, természetesen saját nyelvükön.*
- Talán, a várost is erőforrássá kellene tegyük, ha olyan csúf a helyzet. Lerombolták az „otthonunkat”, mi mégis kegyesen hozzásegítettük őket a szépüléshez. *Nem folytatja a gondolatmenetét, hiszi, hogy Vhorossi tudja, mit akar ebből kihozni. Bár ott van nála az irománya, nem csak visszatértüket kell beharangozni, hanem a maguk ízléses módján az igényeiket is. Talán naiv elképzelés, de sok minden forog most az elméjében.*
6499. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 12:48:40
Üzenet elküldve: 2025-08-17 12:48:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed vak fantomjai //
*Nyugodtan költi el maradék vacsoráját. Talán egy kicsit túl nyugodtan is. Az első bár jövevényt alaposan végig mérte, lázasan kereste a fenevadat az arcok közt, aztán mintha alábbhagyott volna figyelme, tán elkényelmesedett, tán csak éppen a tányérjába nézett, de Norgen és társa úgy csusszantak be a fogadóba, hogy az Venthel figyelmét teljesen elkerülte, és olybá tűnik, ők sem jártak több sikerrel.
Így történt meg, hogy a két vadász és az egyetlen vad pár asztalnyi távolsággal egymástól vacsoráznak, nyugodtan, kellemesen, mit sem sejtve a másik jelenlétéről. Ennyi erővel a fényeket is elolthatnák a fogadóban, úgy sem lennének sokkal hátrább.
Ahogy az utolsó falatokat is lenyeli, egy darabig ücsörög még az asztalnál, elmélkedik a ma történteken, és próbál valamilyen tervet kiötölni. Természetesen ott van még fejében a hat bandita is, akiknek torkát vágná, de az események után ők háttérbe szorultak, távoli fenyegetésnek tetszenek csupán, míg a szőke szörny közeli. Nem is sejti, mennyire közeli jelenleg.
Ha semmi nem szakítja félbe ebben, úgy odamegy a fogadóshoz, elkéri a szobája kulcsát, és felmegy aludni egyet. Talán jobban fog fogni az agya, ha alszik rá egyet.*
*Nyugodtan költi el maradék vacsoráját. Talán egy kicsit túl nyugodtan is. Az első bár jövevényt alaposan végig mérte, lázasan kereste a fenevadat az arcok közt, aztán mintha alábbhagyott volna figyelme, tán elkényelmesedett, tán csak éppen a tányérjába nézett, de Norgen és társa úgy csusszantak be a fogadóba, hogy az Venthel figyelmét teljesen elkerülte, és olybá tűnik, ők sem jártak több sikerrel.
Így történt meg, hogy a két vadász és az egyetlen vad pár asztalnyi távolsággal egymástól vacsoráznak, nyugodtan, kellemesen, mit sem sejtve a másik jelenlétéről. Ennyi erővel a fényeket is elolthatnák a fogadóban, úgy sem lennének sokkal hátrább.
Ahogy az utolsó falatokat is lenyeli, egy darabig ücsörög még az asztalnál, elmélkedik a ma történteken, és próbál valamilyen tervet kiötölni. Természetesen ott van még fejében a hat bandita is, akiknek torkát vágná, de az események után ők háttérbe szorultak, távoli fenyegetésnek tetszenek csupán, míg a szőke szörny közeli. Nem is sejti, mennyire közeli jelenleg.
Ha semmi nem szakítja félbe ebben, úgy odamegy a fogadóshoz, elkéri a szobája kulcsát, és felmegy aludni egyet. Talán jobban fog fogni az agya, ha alszik rá egyet.*
6498. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 11:03:31
Üzenet elküldve: 2025-08-17 11:03:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Visszatér hát ismét a Pegazus fogadóba, újfent illedelmesen köszön ahogy belép az ajtón, majd egyenesen a csaposhoz fárad, hogy szobát kérjen. Bár lehet, hogy előtte még eszik is valamit, mert az sajnos kimaradt az úton. Gondolkozott rajta, hogy inkább valami varázslatos étellel kellene jóllaknia, de most hálás érte, hogy nem tette, mert így talán ehet majd egy finom ragut, amire oly régóta vágyott. Le is számol 15 aranyat, ennyi egy Szoba ára. 
Kér még hozzá Őzragu levest is 10 aranyért. Ahogy pedig megkapja a levest, komótosan be is kanalazza azt. Jól esik, ahogy megmelengeti fáradt testét, és kicsit a koncentrációján is segít, mert amíg a levest fújja-kanalazza-nyeli-kavargatja, addig sem kell másra gondolnia. Ahogy pedig végez, nem is vár sokat, elfoglalja a szobáját, majd a leánytól kapott cyrold egy részét tömi a pipájába, amit összekever némi közönséges dohánnyal, majd egy fertályórát csak ott füstöl az ablakon kibámulva, mielőtt fáradtan beesne az ágyba aludni. Talán a nagyanyjának lesz igaza, és egy kiadós alvás majd rendbe hozza egy kicsit Valuryen törött elméjét.*
Kér még hozzá Őzragu levest is 10 aranyért. Ahogy pedig megkapja a levest, komótosan be is kanalazza azt. Jól esik, ahogy megmelengeti fáradt testét, és kicsit a koncentrációján is segít, mert amíg a levest fújja-kanalazza-nyeli-kavargatja, addig sem kell másra gondolnia. Ahogy pedig végez, nem is vár sokat, elfoglalja a szobáját, majd a leánytól kapott cyrold egy részét tömi a pipájába, amit összekever némi közönséges dohánnyal, majd egy fertályórát csak ott füstöl az ablakon kibámulva, mielőtt fáradtan beesne az ágyba aludni. Talán a nagyanyjának lesz igaza, és egy kiadós alvás majd rendbe hozza egy kicsit Valuryen törött elméjét.*
6497. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 09:45:50
Üzenet elküldve: 2025-08-17 09:45:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismerős arcok//
*Norennar először csak hallgatja, ahogy Nestar átveszi a rendelést, és amikor a saját nevéhez ér a felsorolásban, enyhén felvonja a szemöldökét. Nem szokott hozzá, hogy más fizesse az ételét, de nem is illene visszautasítani. Így vállát megvonva, úgy dönt rendel magának egy szelet húst, két karaj kenyeret, illetve egy pohár bort, ha lehet hidegen.
A rendelés leadását követően az asztalnál ülnek. A füst lassan szétterül körülötte, Norennar ujja a pipa szárán pihen, miközben hallgatja az alkimista részletező szavait. Szeme mozdulatlanul figyeli, ahogy Nestar előhúzza a színes fiolákat, az egyik tompább zöldjének fényét a Pegazus lámpásai megtörik, árnyalatot vált rajta a rezgő világosság.
Amikor az alkimista a szerek hatását magyarázza, Norennar előrébb hajol kissé. Pipája vékony füstcsíkot enged ki ajkai közül, tekintete pedig a zöld fiolán időzik. A szavak súlya lassan ül meg rajta, s közben aprót biccent, jelezve, hogy érti, mit hall.
Mikor szóba kerül a levágott fej begyógyítása, nos Norennar szeme sarkában alig észrevehetően rándul meg egy vonás, majd felvonja a szemöldökét. El is hessenti magától a gondolatot, hogy ő legyen az első, akin kipróbálják az efféle határokat. Halk szusszanással fújja ki a füstöt, majd újra hátradől a székében.
Nestar közben folytatja, és amikor a második fiolát is előveszi, Norennar figyelme változatlan marad. Az árak hallatán aprót bólint, ujjai közben lassan körbetapintják a pipát, majd szájához emeli újra. Egy hosszabb szívás után elnyomja benne a parazsat, és határozott mozdulattal az asztalra teszi az erszényt. A bőrzsák tompán puffan a fán, belsejében a pénz élesen csörren.*
- Szeretném megvenni mindhármat.
*Mondja röviden majd a 600 aranyat tartalmazó erszényt lassan tolja át Nestar Erefiz elé, a szemébe nézve, mintha ezzel is nyomatékosítaná, hogy döntése végleges. A csere után visszadől a székben. Most, hogy a pénz és a fiolák sorsa eldőlt, Norennar végre a saját tányérjához fordul. Kimért mozdulatokkal szeleteli a húst, a kenyérből is letör egy darabot. Nem kapkod, inkább megfontoltan falatozik, mintha így akarná kihasználni a nyugalom minden pillanatát. Az alkimista közben a saját ételéhez lát, a villája aprókat koppan a tányér peremén. A beszélgetés azonban nem áll meg.
Ahogy a volt tanácstag arról beszél, hogy semmi befolyása nem maradt a város felső vezetésében, Norennar közben lassan forgatja a poharát. A bor mélyvörös színe megcsillan a lámpafényben, s mikor ajkaihoz emeli, csak aprót kortyol belőle. Ezután elhúzza a száját, mintha az ital kesernyéje felerősítette volna a gondolatot, amely a szavaihoz vezet.*
- Ezt sajnálattal hallom. *Mondja halkan, de határozottan. Szemét nem emeli le Nestar arcáról.* - Jól jönne most néhány józan eszű tanácstag.
*Szavai után egy pillanatig csend ül közéjük. A fogadó háttérzaja, a poharak koccanása és a halk beszélgetések moraja tölti be a teret, miközben Norennar újabb falat húst vág, s lassan a szájába emeli. Tekintete közben továbbra is az asztal másik felén ülő fél-elfet figyeli, várva, vajon mit vált ki belőle a kijelentése.*
*Norennar először csak hallgatja, ahogy Nestar átveszi a rendelést, és amikor a saját nevéhez ér a felsorolásban, enyhén felvonja a szemöldökét. Nem szokott hozzá, hogy más fizesse az ételét, de nem is illene visszautasítani. Így vállát megvonva, úgy dönt rendel magának egy szelet húst, két karaj kenyeret, illetve egy pohár bort, ha lehet hidegen.
A rendelés leadását követően az asztalnál ülnek. A füst lassan szétterül körülötte, Norennar ujja a pipa szárán pihen, miközben hallgatja az alkimista részletező szavait. Szeme mozdulatlanul figyeli, ahogy Nestar előhúzza a színes fiolákat, az egyik tompább zöldjének fényét a Pegazus lámpásai megtörik, árnyalatot vált rajta a rezgő világosság.
Amikor az alkimista a szerek hatását magyarázza, Norennar előrébb hajol kissé. Pipája vékony füstcsíkot enged ki ajkai közül, tekintete pedig a zöld fiolán időzik. A szavak súlya lassan ül meg rajta, s közben aprót biccent, jelezve, hogy érti, mit hall.
Mikor szóba kerül a levágott fej begyógyítása, nos Norennar szeme sarkában alig észrevehetően rándul meg egy vonás, majd felvonja a szemöldökét. El is hessenti magától a gondolatot, hogy ő legyen az első, akin kipróbálják az efféle határokat. Halk szusszanással fújja ki a füstöt, majd újra hátradől a székében.
Nestar közben folytatja, és amikor a második fiolát is előveszi, Norennar figyelme változatlan marad. Az árak hallatán aprót bólint, ujjai közben lassan körbetapintják a pipát, majd szájához emeli újra. Egy hosszabb szívás után elnyomja benne a parazsat, és határozott mozdulattal az asztalra teszi az erszényt. A bőrzsák tompán puffan a fán, belsejében a pénz élesen csörren.*
- Szeretném megvenni mindhármat.
*Mondja röviden majd a 600 aranyat tartalmazó erszényt lassan tolja át Nestar Erefiz elé
, a szemébe nézve, mintha ezzel is nyomatékosítaná, hogy döntése végleges. A csere után visszadől a székben. Most, hogy a pénz és a fiolák sorsa eldőlt, Norennar végre a saját tányérjához fordul. Kimért mozdulatokkal szeleteli a húst, a kenyérből is letör egy darabot. Nem kapkod, inkább megfontoltan falatozik, mintha így akarná kihasználni a nyugalom minden pillanatát. Az alkimista közben a saját ételéhez lát, a villája aprókat koppan a tányér peremén. A beszélgetés azonban nem áll meg.Ahogy a volt tanácstag arról beszél, hogy semmi befolyása nem maradt a város felső vezetésében, Norennar közben lassan forgatja a poharát. A bor mélyvörös színe megcsillan a lámpafényben, s mikor ajkaihoz emeli, csak aprót kortyol belőle. Ezután elhúzza a száját, mintha az ital kesernyéje felerősítette volna a gondolatot, amely a szavaihoz vezet.*
- Ezt sajnálattal hallom. *Mondja halkan, de határozottan. Szemét nem emeli le Nestar arcáról.* - Jól jönne most néhány józan eszű tanácstag.
*Szavai után egy pillanatig csend ül közéjük. A fogadó háttérzaja, a poharak koccanása és a halk beszélgetések moraja tölti be a teret, miközben Norennar újabb falat húst vág, s lassan a szájába emeli. Tekintete közben továbbra is az asztal másik felén ülő fél-elfet figyeli, várva, vajon mit vált ki belőle a kijelentése.*
6496. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 09:32:33
Üzenet elküldve: 2025-08-17 09:32:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
*Apró, elejtett mondatok és kérdések árulják el a számára, hogy jó úton jár afelé, hogy teljesen az ujjai köré csavarja a fiút, s időközben arra is rájött, hogy még csak különösebben nehéz dolga sincs vele. Nem vágyik ő másra, csak arra, hogy figyeljenek rá és érdeklődjenek iránta. Erre a legjobb bizonyíték, hogy szegény gyakorlatilag kijelentette, hogy a Kolosz nevű ló a legjobb barátja. Igen, sokszor egy mondat többet árul el az egyénről, mint amit ő közölni szeretett volna vele.*
- Pontosan ezért hiszek neked. Ekkora butaságot senki sem talál ki, hogy hencegjen. *Együtt nevet a fiúval, miközben a mondatában elbújtatva, elegáns módon közli vele, hogy tudja, hogy henceg.
Szóval a figyelmet és törődést játszi könnyedséggel meg tudja adni neki, és amíg így tesz, úgy tűnik, nem fog akadályokba ütközni. Egyébként tényleg valódi figyelemmel hallgatja Pashthra szavait, hisz számára mindenféle tudás kincs. Most is például nevek hangzanak el, melyeket azonnal fel is ír a képzeletbeli noteszébe. Rorkir… Naesala… Nem mondanak neki semmit, de ki tudja, lehet, hogy egyszer majd fognak. Ami pedig az olyan hihetetlen történeteket illeti, melyek fogadókhoz, mint például a Rumos Rókalyuk köthetőek, azok tökéletes alapanyagok egy bárd számára, hogy egyszer majd még jobban felnagyítva előadhassa őket, ha úgy hozza a sors.*
- Nem, jól mondod. *Válaszol végül a történet végén, a tanúbizonyság megerősítésére szolgáló kérdésre.* Néha azonban nagyon vékony tud lenni a határ hazugság és igazság vagy valóság között. Gondolj bele! Még ha azt is feltételezném, hogy nem igaz ez a te meséd, te akkor is így élted meg, és hát, ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem az életed vagy az emlékeid valóságosságát? Ettől függetlenül szinte biztos vagyok benne, hogy mondjuk Naesalától egy teljesen másik történetet hallanék. Azért, mert mind mások vagyunk, és máshogy látjuk a világot is, sőt, ha akarjuk akkor a kedvünkre formálhatjuk is azt. *Próbálja az általa vélt igazságot nehezen érthető rébuszokban átadni úgy, hogy a lényeget megértse a fiú, de mégis megmaradjon az a megfoghatatlan rejtélyesség is a mondandója körül. Végigbeszélgetve költik hát el a vacsorájuk maradékát, így Pashthra élvezheti a lány kitüntetett figyelmét.*
- Ameddig csak szeretnél, de ha engem kérdezel, örömmel fogadnám, ha végig maradnál, míg a városban tartózkodsz. *Válaszolja meg az indulás előtt feltett kérdést, ám meglepetten billenti oldalra a fejét, mikor elhangzik, hogy az ő segítségére is szükség lesz. Néhány szívdobbanásnyi pillanatot várnia kell, míg Pashthra végül kinyögi, hogy miben.*
- Umm, persze! *vágja rá rögtön.* Szívesen segítek, ez a legkevesebb azért, amit megteszel értem. *Pironkodik, majd követi a fiút az emeletre, s már majdnem fel is érnek a lépcsőkön, mikor Merlana újra megszólal.*
- De előre szólok, fogalmam sincs, hogy kell valakire feladni egy páncélt. Ha azt kérted volna, hogy egy fűzőt kössek meg neked, azt vaksötétben, bekötött szemmel, neked háttal állva is bármikor, de ehhez nem értek. *Kuncogja játékosan, miközben az emeletre érve ösztönösen a folyosó vége felé pillant, melynek végében, annak jobb oldalán nyílik a szoba ajtaja, melyben hosszú hatokat élt, míg nem adódott jobb lehetősége. Szép emlék, főleg azért, mert büszkén vethet számot arról, honnan indult, és hová jutott mostanra.*
- Melyik a tiéd? *Kérdezi aztán miközben követi is tovább Pashthrát.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.17 09:34:12
*Apró, elejtett mondatok és kérdések árulják el a számára, hogy jó úton jár afelé, hogy teljesen az ujjai köré csavarja a fiút, s időközben arra is rájött, hogy még csak különösebben nehéz dolga sincs vele. Nem vágyik ő másra, csak arra, hogy figyeljenek rá és érdeklődjenek iránta. Erre a legjobb bizonyíték, hogy szegény gyakorlatilag kijelentette, hogy a Kolosz nevű ló a legjobb barátja. Igen, sokszor egy mondat többet árul el az egyénről, mint amit ő közölni szeretett volna vele.*
- Pontosan ezért hiszek neked. Ekkora butaságot senki sem talál ki, hogy hencegjen. *Együtt nevet a fiúval, miközben a mondatában elbújtatva, elegáns módon közli vele, hogy tudja, hogy henceg.
Szóval a figyelmet és törődést játszi könnyedséggel meg tudja adni neki, és amíg így tesz, úgy tűnik, nem fog akadályokba ütközni. Egyébként tényleg valódi figyelemmel hallgatja Pashthra szavait, hisz számára mindenféle tudás kincs. Most is például nevek hangzanak el, melyeket azonnal fel is ír a képzeletbeli noteszébe. Rorkir… Naesala… Nem mondanak neki semmit, de ki tudja, lehet, hogy egyszer majd fognak. Ami pedig az olyan hihetetlen történeteket illeti, melyek fogadókhoz, mint például a Rumos Rókalyuk köthetőek, azok tökéletes alapanyagok egy bárd számára, hogy egyszer majd még jobban felnagyítva előadhassa őket, ha úgy hozza a sors.*
- Nem, jól mondod. *Válaszol végül a történet végén, a tanúbizonyság megerősítésére szolgáló kérdésre.* Néha azonban nagyon vékony tud lenni a határ hazugság és igazság vagy valóság között. Gondolj bele! Még ha azt is feltételezném, hogy nem igaz ez a te meséd, te akkor is így élted meg, és hát, ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem az életed vagy az emlékeid valóságosságát? Ettől függetlenül szinte biztos vagyok benne, hogy mondjuk Naesalától egy teljesen másik történetet hallanék. Azért, mert mind mások vagyunk, és máshogy látjuk a világot is, sőt, ha akarjuk akkor a kedvünkre formálhatjuk is azt. *Próbálja az általa vélt igazságot nehezen érthető rébuszokban átadni úgy, hogy a lényeget megértse a fiú, de mégis megmaradjon az a megfoghatatlan rejtélyesség is a mondandója körül. Végigbeszélgetve költik hát el a vacsorájuk maradékát, így Pashthra élvezheti a lány kitüntetett figyelmét.*
- Ameddig csak szeretnél, de ha engem kérdezel, örömmel fogadnám, ha végig maradnál, míg a városban tartózkodsz. *Válaszolja meg az indulás előtt feltett kérdést, ám meglepetten billenti oldalra a fejét, mikor elhangzik, hogy az ő segítségére is szükség lesz. Néhány szívdobbanásnyi pillanatot várnia kell, míg Pashthra végül kinyögi, hogy miben.*
- Umm, persze! *vágja rá rögtön.* Szívesen segítek, ez a legkevesebb azért, amit megteszel értem. *Pironkodik, majd követi a fiút az emeletre, s már majdnem fel is érnek a lépcsőkön, mikor Merlana újra megszólal.*
- De előre szólok, fogalmam sincs, hogy kell valakire feladni egy páncélt. Ha azt kérted volna, hogy egy fűzőt kössek meg neked, azt vaksötétben, bekötött szemmel, neked háttal állva is bármikor, de ehhez nem értek. *Kuncogja játékosan, miközben az emeletre érve ösztönösen a folyosó vége felé pillant, melynek végében, annak jobb oldalán nyílik a szoba ajtaja, melyben hosszú hatokat élt, míg nem adódott jobb lehetősége. Szép emlék, főleg azért, mert büszkén vethet számot arról, honnan indult, és hová jutott mostanra.*
- Melyik a tiéd? *Kérdezi aztán miközben követi is tovább Pashthrát.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.17 09:34:12
6495. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-17 01:13:48
Üzenet elküldve: 2025-08-17 01:13:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Bizony nem lesz olcsó mulatság, hogyha nem akarja tovább koptatni a lábát, viszont az elmúlt napok eseményei egyre inkább rávilágítanak arra, hogy kénytelen lesz összekuporgatni minden vagyonát, mert ha gyakran fog a mágustorony, a kikötő és a templom, netán még a Thargok földjére is járni, nem sok választása marad. A Pegazusba érve úgy dönt, hogy először a fürdőbe irányítja magát, hogy egy hosszú és forró kikapcsolódással próbálja meg elterelni a figyelmét a vérkertben történtekről. Aztán ahogy ezzel végez, egy Szobát kér 15 aranyért. Talán ennyi költekezés még belefér, és tényleg ráfér már egy kiadós alvás. Nem ücsöröghet állandóan mindenféle fák törzsénél, mint valami hajléktalan. Mondjuk igaz, hogy hajléka az éppen nincsen. Talán csak a templom, de ott is inkább gondol magára megtűrt személyként, mintsem ha a saját otthona lenne. Emlékszik milyen kellemes hely volt ahová Krestvir küldte egyszer, ott találkozott volna Taitos mesterrel is, de éppen valami más dolga volt. Szép kis hely volt, saját szobát is kapott. Kár, hogy oda már nem mehet vissza. ~Vajon mi történt velük azóta?~*
Talán ennyi költekezés még belefér, és tényleg ráfér már egy kiadós alvás. Nem ücsöröghet állandóan mindenféle fák törzsénél, mint valami hajléktalan. Mondjuk igaz, hogy hajléka az éppen nincsen. Talán csak a templom, de ott is inkább gondol magára megtűrt személyként, mintsem ha a saját otthona lenne. Emlékszik milyen kellemes hely volt ahová Krestvir küldte egyszer, ott találkozott volna Taitos mesterrel is, de éppen valami más dolga volt. Szép kis hely volt, saját szobát is kapott. Kár, hogy oda már nem mehet vissza. ~Vajon mi történt velük azóta?~*
6494. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 23:38:53
Üzenet elküldve: 2025-08-16 23:38:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Nem ütközik ellenállásba, s valójában a felvetése igen megfontolt. Ha nem lenne a gyerek, még a bérleményébe sem menne vissza, esetleg a ruháiért, de így lesz ideje elrendezni a fiút, s kedvére kalandozhat új vidékeken utána, anélkül, hogy annak bántódása esne, na meg persze megismerheti a leendő új otthonukat.
Hogy a nagyemberhez lép a nő, kissé meglepi, hiszen túl fáradtnak tűnt ahhoz, hogy új diskurzusba, vagy játékba kezdjen. De ha meglepő is, számára nem okozna gondot, hogy újfent kedvét lelje a hosszúéletűben; talán akkor neki is jutna valami, amire eddig nem tartott igényt.
Az ajkak érintik is az övét, amire teste azonnal jelez, s már bánja, hogy felöltöztek mind a ketten. A kopogás egyáltalán nem érdekli, hirtelenjében fel sem fogja, hogy ez egy jelzés arra, hogy valaki be kíván furakodni a majdnem kialakult idillbe. Már éppen ismételt felfedezőútra indult a keze, mikor ráeszmél, hogy ahogy elkezdődött, úgy is ért véget. Pedig még szinte érzi a kellemes idomokat az apró markában, miközben Rel már a borosüveget ízlelgeti. Helyette. A lemondó sóhaját vissza sem fogja, ahogy csalódott ábrázatát sem. De persze nem kell olyan sok idő, hogy felfogja; tán hírekkel fognak szolgálni. Ő pedig ha nem is pletykákra éhes, Relaelre igen; tehát még marad egy kis időre.
Arrébb libben, s az asztalnak dől, miközben ruhájának pántja lejjebb csúszik. Nem igyekszik a helyére tenni. Az ajtó felé tekint, s a smaragdokkal méri fel, hogy ki rontott bele kéjkedve kiteljesedésébe.*
*Nem ütközik ellenállásba, s valójában a felvetése igen megfontolt. Ha nem lenne a gyerek, még a bérleményébe sem menne vissza, esetleg a ruháiért, de így lesz ideje elrendezni a fiút, s kedvére kalandozhat új vidékeken utána, anélkül, hogy annak bántódása esne, na meg persze megismerheti a leendő új otthonukat.
Hogy a nagyemberhez lép a nő, kissé meglepi, hiszen túl fáradtnak tűnt ahhoz, hogy új diskurzusba, vagy játékba kezdjen. De ha meglepő is, számára nem okozna gondot, hogy újfent kedvét lelje a hosszúéletűben; talán akkor neki is jutna valami, amire eddig nem tartott igényt.
Az ajkak érintik is az övét, amire teste azonnal jelez, s már bánja, hogy felöltöztek mind a ketten. A kopogás egyáltalán nem érdekli, hirtelenjében fel sem fogja, hogy ez egy jelzés arra, hogy valaki be kíván furakodni a majdnem kialakult idillbe. Már éppen ismételt felfedezőútra indult a keze, mikor ráeszmél, hogy ahogy elkezdődött, úgy is ért véget. Pedig még szinte érzi a kellemes idomokat az apró markában, miközben Rel már a borosüveget ízlelgeti. Helyette. A lemondó sóhaját vissza sem fogja, ahogy csalódott ábrázatát sem. De persze nem kell olyan sok idő, hogy felfogja; tán hírekkel fognak szolgálni. Ő pedig ha nem is pletykákra éhes, Relaelre igen; tehát még marad egy kis időre.
Arrébb libben, s az asztalnak dől, miközben ruhájának pántja lejjebb csúszik. Nem igyekszik a helyére tenni. Az ajtó felé tekint, s a smaragdokkal méri fel, hogy ki rontott bele kéjkedve kiteljesedésébe.*
6493. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 23:15:09
Üzenet elküldve: 2025-08-16 23:15:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
* Ha a fiú jobb emberismerő lenne, talán átlátna az alakításon, és érezné, hogy mennyire hihetetlen a történet, amit mesél. Talán érezné a kétkedést, és az is lehet, hogy büszkeségét sértené, azonban erről szó sincs. Úgy látja, hogy Merlana csüng minden szaván, és ez jó érzéssel tölti el. *
- Nem haragszom meg. Hogy tudnék rád haragudni? * Csúszik ki a száján a költői kérdés, és gyorsan le is süti pillantását, ahogy zavarba jön. * Viszont annak örülök, hogy hiszel nekem. Lehet, hogy valóban furcsa ez így, de... néha az igazság olyan furcsa, hogy már hihetetlen. Mint amikor a kikötőben voltam.
* Halkan felnevet az emléken, és igyekszik felidézni a részleteket, mielőtt tovább mesélne. Hamar megvan, mert ilyen sületlenséget nehéz elfelejteni. *
- Szóval, egy Rorkir nevű fickó miatt voltunk ott, vele együtt kellett felderítenünk egy furcsa bűnbandát. Mi tudtuk a részleteket, és azt is, hogy igaz, de mégis, amikor Naesala, a vezetőnk mondta, hogy menjünk be a Rókalyukba kérdezősködni, kiszaladt belőlem, hogy "Na és mit mondunk a rumosban? Hogy Kukacot keressük a csirkéktől" ? Hihetetlen volt az egész helyzet, éreztük mi is, hogy senki nem fog hinni nekünk. Mégis ez volt az igazság. * Vonja meg a vállát, számára teljesen egyértelmű módon mesélve el az egészet, ami bizonyosan furán hangzik valakinek, aki előtt az egész történet ködös, és csak a részletet hallja. *
- Szóval amit mondani akarok, hogy hazugságot sokkal egyszerűbb hihetővé formálni, mint a valóságot, az igazat. Mert az néha furcsa véletlenek, és számunkra valószínűtlen események összessége, ami egészében egy olyan történetet alkot, amit még gyereknek sem mesélnénk éjszaka. Vagy sületlenséget beszélek? * Kérdez vissza, mert már kezdi önmagát is összezavarni a dologgal. Pedig megvan a magához való esze, csak egyszerű teremtés, és szociálisan furcsa. De ha valaki más is a fél életét úgy élné le, hogy úton van, és a ló az egyetlen társasága, az valószínűleg maga is furcsa lenne. A gyermekkori traumáiról nem is beszélve. *
- Megtenném bizony, sőt, szívesen teszem. * Bólogat hozzá, hogy bizonyítékot adjon róla, tényleg szabad akaratából ajánlkozik, mert ő tényleg úgy hiszi, hogy ez az igazság. A felvetésre viszont, hogy hozza a holmiját, kicsit elgondolkodóan ráncolja a homlokát. *
- Ezért lenne jó tudni, hogy meddig lennék vendég. Ha csak egy-két éjszakára kell a segítségem, akkor nem vinném át minden holmimat, de ha hosszabb távra tervezel velem, akkor viszont a segítségedre is szükségem lesz. * Mondja elgondolkodva, mert bizony nem könnyű mindent átvinni, amivel a fiú utazik. Ha biztosítják róla, hogy csak ideiglenesen megy, akkor hagyja, hogy lent megvárja a lány, és csupán a fokost, és a páncélingét ölti magára odafent. Ez esetben kénytelen még pár napot kifizetni, hogy magánál tarthassa a kulcsot, és biztonságban a felszerelését. Ha viszont Merlana hajlik rá, hogy hosszabb távra költözzön a Panzióba, akkor szégyenlősen túr a hajába. *
- Segítenél abban, hogy magamra öltsem a páncélom? Általában a fogadó személyzetét kérem meg, mert egyedül szinte lehetetlen, de ha már úgyis itt vagy, akkor élnék a lehetőséggel. Sokkal könnyebb úgy átvinni, hogy rajtam van, mert kézben túl nehéz, és a formája is olyan, hogy többször kellene fordulnom. Felvinni se volt egyszerű, pedig csak az istállótól kellett behoznom. * Ez esetben pedig elindul felfelé, remélhetőleg Merlanával együtt, hogy magára öltse a nehéz acélt. *
* Ha a fiú jobb emberismerő lenne, talán átlátna az alakításon, és érezné, hogy mennyire hihetetlen a történet, amit mesél. Talán érezné a kétkedést, és az is lehet, hogy büszkeségét sértené, azonban erről szó sincs. Úgy látja, hogy Merlana csüng minden szaván, és ez jó érzéssel tölti el. *
- Nem haragszom meg. Hogy tudnék rád haragudni? * Csúszik ki a száján a költői kérdés, és gyorsan le is süti pillantását, ahogy zavarba jön. * Viszont annak örülök, hogy hiszel nekem. Lehet, hogy valóban furcsa ez így, de... néha az igazság olyan furcsa, hogy már hihetetlen. Mint amikor a kikötőben voltam.
* Halkan felnevet az emléken, és igyekszik felidézni a részleteket, mielőtt tovább mesélne. Hamar megvan, mert ilyen sületlenséget nehéz elfelejteni. *
- Szóval, egy Rorkir nevű fickó miatt voltunk ott, vele együtt kellett felderítenünk egy furcsa bűnbandát. Mi tudtuk a részleteket, és azt is, hogy igaz, de mégis, amikor Naesala, a vezetőnk mondta, hogy menjünk be a Rókalyukba kérdezősködni, kiszaladt belőlem, hogy "Na és mit mondunk a rumosban? Hogy Kukacot keressük a csirkéktől" ? Hihetetlen volt az egész helyzet, éreztük mi is, hogy senki nem fog hinni nekünk. Mégis ez volt az igazság. * Vonja meg a vállát, számára teljesen egyértelmű módon mesélve el az egészet, ami bizonyosan furán hangzik valakinek, aki előtt az egész történet ködös, és csak a részletet hallja. *
- Szóval amit mondani akarok, hogy hazugságot sokkal egyszerűbb hihetővé formálni, mint a valóságot, az igazat. Mert az néha furcsa véletlenek, és számunkra valószínűtlen események összessége, ami egészében egy olyan történetet alkot, amit még gyereknek sem mesélnénk éjszaka. Vagy sületlenséget beszélek? * Kérdez vissza, mert már kezdi önmagát is összezavarni a dologgal. Pedig megvan a magához való esze, csak egyszerű teremtés, és szociálisan furcsa. De ha valaki más is a fél életét úgy élné le, hogy úton van, és a ló az egyetlen társasága, az valószínűleg maga is furcsa lenne. A gyermekkori traumáiról nem is beszélve. *
- Megtenném bizony, sőt, szívesen teszem. * Bólogat hozzá, hogy bizonyítékot adjon róla, tényleg szabad akaratából ajánlkozik, mert ő tényleg úgy hiszi, hogy ez az igazság. A felvetésre viszont, hogy hozza a holmiját, kicsit elgondolkodóan ráncolja a homlokát. *
- Ezért lenne jó tudni, hogy meddig lennék vendég. Ha csak egy-két éjszakára kell a segítségem, akkor nem vinném át minden holmimat, de ha hosszabb távra tervezel velem, akkor viszont a segítségedre is szükségem lesz. * Mondja elgondolkodva, mert bizony nem könnyű mindent átvinni, amivel a fiú utazik. Ha biztosítják róla, hogy csak ideiglenesen megy, akkor hagyja, hogy lent megvárja a lány, és csupán a fokost, és a páncélingét ölti magára odafent. Ez esetben kénytelen még pár napot kifizetni, hogy magánál tarthassa a kulcsot, és biztonságban a felszerelését. Ha viszont Merlana hajlik rá, hogy hosszabb távra költözzön a Panzióba, akkor szégyenlősen túr a hajába. *
- Segítenél abban, hogy magamra öltsem a páncélom? Általában a fogadó személyzetét kérem meg, mert egyedül szinte lehetetlen, de ha már úgyis itt vagy, akkor élnék a lehetőséggel. Sokkal könnyebb úgy átvinni, hogy rajtam van, mert kézben túl nehéz, és a formája is olyan, hogy többször kellene fordulnom. Felvinni se volt egyszerű, pedig csak az istállótól kellett behoznom. * Ez esetben pedig elindul felfelé, remélhetőleg Merlanával együtt, hogy magára öltse a nehéz acélt. *
6492. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 22:54:04
Üzenet elküldve: 2025-08-16 22:54:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
*Bizony, puha és kényelmes az a háló, a cél vele pedig pontosan az, hogy az „áldozat” szeressen benne feküdni, és ne is akarjon szabadulni. Nem csapda ez, hanem egy lehetőség, melyet nem lehet elutasítani, de a végén mindketten jól járnak vele. Hisz csak úgy fogja engedni a prédája, hogy a selymes anyaggal egyre szorosabban fonja körbe, ha közben elhiszi, hogy neki is jó úgy. Jó úton halad, hogy Pashthra-t megnyerje magának, de most még tudna menekülni, ha akarna, úgyhogy óvatosnak kell lennie.
Mikor a férfi azzal kezd halkan kérkedni, hogy másodszor ölte meg a gazembert, gyanakodni kezd. A nagyotmondásnak is van egy határa, amit átlépve már hiteltelenné válik a történet, ám amint hozzáfűzi a holtak feltámadásáról szóló históriát, miközben apró jelét sem látja annak, hogy hazudna, elmúlik a kétkedő érzés, helyette erőteljesen megborzong.*
- Igen, emlékszem. *Nem emlékszik, ugyanis rácsok mögött ülve egészen keveset tudott az akkori történésekről, de csak így hallva is rémisztő az egész.*
- Remélem nem haragszol meg, ha azt mondom, hogy hihetetlen a történeted, de azt hiszem, hogy én mégis hiszek neked. *Ekkora hazugságot nem lehet kitalálni, de hogy az elhangzottak minden részlete igaz legyen… kissé abszurd, mégis felettébb érdekes. Ez azonban nem elriasztja a lányt, hanem sokkal inkább kíváncsibbá teszi, hallani akarja a fiú többi titkát is, ha vannak még neki. Éppen ezért próbálja meg a panzióba édesgetni őt, melyben elsőre akadályba ütközik, de egy kis improvizációt követően úgy tűnik, mégis sikerrel járhat.*
- Tényleg megtennéd? *Kérdez vissza, miután a mesteri alakítása után Pashthra már maga is kötelességének érzi, hogy elfogadja a korábbi meghívást.*
- Én nem várom el, hogy tényleg megvédj, és azt sem, hogy velem gyere, de őszintén, nagyon hálás volnék érte. *Egy kicsit szabadkozik még, de csak azért, hogy fenntartsa a védtelen lány álcáját, aki semmit sem vár el a hős lovagjától, de roppant mód hálás minden segítségért. Közben folytatja az evést is, mert neki esze ágában sincs itt hagyni a finom ételt.*
- Amiatt azért nem kell aggódnod, hogy ne jutott volna pénz mindenre, ami szükséges egy ilyen szálláshely megnyitásához. Megvannak hozzá a megfelelő források, de köszönöm szépen! Elfogadom a segítséged. *Válaszolja. Az árra, vagy annak részletezésére egyelőre ő sem tér ki, még csak a vacsorára költött ötven aranyat sem kéri el. Megeszi a maradék ételét, megissza az almabort, majd indulásra készen áll fel az asztaltól.*
- Akkor, tényleg velem jössz? Ha igen, idelent megvárlak, amíg felmész a holmidért, aztán indulhatunk is. A panzió nincs messze, a Polgárnegyedben van. *Ha valóban egyedül marad pár percre, az pont elég lesz arra, hogy egy kicsit kifújja magát és összeszedje a gondolatait, mielőtt visszabújna az eddig kiválóan működő szerepébe.*
*Bizony, puha és kényelmes az a háló, a cél vele pedig pontosan az, hogy az „áldozat” szeressen benne feküdni, és ne is akarjon szabadulni. Nem csapda ez, hanem egy lehetőség, melyet nem lehet elutasítani, de a végén mindketten jól járnak vele. Hisz csak úgy fogja engedni a prédája, hogy a selymes anyaggal egyre szorosabban fonja körbe, ha közben elhiszi, hogy neki is jó úgy. Jó úton halad, hogy Pashthra-t megnyerje magának, de most még tudna menekülni, ha akarna, úgyhogy óvatosnak kell lennie.
Mikor a férfi azzal kezd halkan kérkedni, hogy másodszor ölte meg a gazembert, gyanakodni kezd. A nagyotmondásnak is van egy határa, amit átlépve már hiteltelenné válik a történet, ám amint hozzáfűzi a holtak feltámadásáról szóló históriát, miközben apró jelét sem látja annak, hogy hazudna, elmúlik a kétkedő érzés, helyette erőteljesen megborzong.*
- Igen, emlékszem. *Nem emlékszik, ugyanis rácsok mögött ülve egészen keveset tudott az akkori történésekről, de csak így hallva is rémisztő az egész.*
- Remélem nem haragszol meg, ha azt mondom, hogy hihetetlen a történeted, de azt hiszem, hogy én mégis hiszek neked. *Ekkora hazugságot nem lehet kitalálni, de hogy az elhangzottak minden részlete igaz legyen… kissé abszurd, mégis felettébb érdekes. Ez azonban nem elriasztja a lányt, hanem sokkal inkább kíváncsibbá teszi, hallani akarja a fiú többi titkát is, ha vannak még neki. Éppen ezért próbálja meg a panzióba édesgetni őt, melyben elsőre akadályba ütközik, de egy kis improvizációt követően úgy tűnik, mégis sikerrel járhat.*
- Tényleg megtennéd? *Kérdez vissza, miután a mesteri alakítása után Pashthra már maga is kötelességének érzi, hogy elfogadja a korábbi meghívást.*
- Én nem várom el, hogy tényleg megvédj, és azt sem, hogy velem gyere, de őszintén, nagyon hálás volnék érte. *Egy kicsit szabadkozik még, de csak azért, hogy fenntartsa a védtelen lány álcáját, aki semmit sem vár el a hős lovagjától, de roppant mód hálás minden segítségért. Közben folytatja az evést is, mert neki esze ágában sincs itt hagyni a finom ételt.*
- Amiatt azért nem kell aggódnod, hogy ne jutott volna pénz mindenre, ami szükséges egy ilyen szálláshely megnyitásához. Megvannak hozzá a megfelelő források, de köszönöm szépen! Elfogadom a segítséged. *Válaszolja. Az árra, vagy annak részletezésére egyelőre ő sem tér ki, még csak a vacsorára költött ötven aranyat sem kéri el. Megeszi a maradék ételét, megissza az almabort, majd indulásra készen áll fel az asztaltól.*
- Akkor, tényleg velem jössz? Ha igen, idelent megvárlak, amíg felmész a holmidért, aztán indulhatunk is. A panzió nincs messze, a Polgárnegyedben van. *Ha valóban egyedül marad pár percre, az pont elég lesz arra, hogy egy kicsit kifújja magát és összeszedje a gondolatait, mielőtt visszabújna az eddig kiválóan működő szerepébe.*
6491. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 21:17:26
Üzenet elküldve: 2025-08-16 21:17:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
* Pash nem tudja, bár talán ha tudná, se zavarná, hogy mint a csapdába esett vad, minden mondatával csak még inkább a nő hálójába táncolja magát, egyre inkább beleragadva. Hiszen olyan puha az a háló, és olyan kellemes benne feküdni. Egyre kellemesebben, és egyre inkább feloldódva érzi magát, kezdi leengedni védelmét, és visszanyerni azt a lazaságot, amit az előtt viselt, mielőtt megtudta, hogy milyen veszélyes mostanában a Pegazus. Az út viszontagságai, a kikötő keménysége, és a harc már a múlté, és az a rózsaillat is egyre jobban tetszik neki. *
- Úgy bizony, és én mondom neked, úgy forgatta a fegyvert, mint nagyon kevesen. Csak a gyors eszemnek, és taníttatásomnak köszönhetem, hogy most itt vagyok, és nem ő rugdossa a kihűlt testem a szántókon. * Kérkedik tovább, de azért annyi jómodor még szorult belé, hogy nem megy bele a részletekbe, de azért közelebb hajol, és lehalkított hangon hozzáfűz még a dologhoz. *
- És tudod mi benne a leginkább hihetetlen? Ezt az alakot nem először öltem meg. Ha emlékszel rá, hogy két évvel ezelőtt visszatértek a halottak... na, ő is köztük lehetett, mert már vagy fél dekádja is megvan annak, hogy először állítottam fokost a fejébe. Akkor se volt jobb ember, szegény ártatlan csapos lánytól akart igen tisztességtelen dolgokat. És amikor felszólítottam, hogy fejezze be, rám támadt! * Persze már nem emlékszik pontosan a részletekre, és nagylelkűen kihagyja az elf íjász jelenlétét is a történetből, ami csak feleslegesen rondítana bele. *
- Szóval, nagyon remélem, hogy harmadszorra nem találkozom vele, mert akkor bizony el kell gondolkodnom azon, hogy valamit rosszul csinálok, és szegre akasztani a kardom. De az biztos, hogy ha újra hírét kapjuk a halottak feltámadásának, a világ minden sarkát bejárom, amíg biztosra nem megyek, hogy nem jár újra köztünk. * Teszi még hozzá, bosszúszomjas tűzzel a szemében. Úgy érzi, hogy Meronnan bűntettei az övék, azért térhetett vissza, mert nem végzett elég alapos munkát, és ezúttal ezért választotta el a fejet a testtől, és vitte olyan messzire, amennyire csak tudta. Szívesen kérkedne még, de más témára terelődik a beszélgetés, valamire, ami sokkal kellemesebb. Hiába kortyolna ismét a sörbe, hogy zavarát leplezze, meglepődve veszi észre, hogy kiitta már a kupát. *
- Nos, ha így áll a dolog, akkor bizony, kötelességem veled tartani. * Jelenti ki, és feszengeni kezd a székben, próbál kényelmesebb pozíciót felvenni, anélkül, hogy elárulná magát. *
- Hiszen megígértem, hogy megvédelek, és milyen dolog lenne ezt az ígéretet nem teljesíteni, nem igaz? A Pegazusról is azt hittük, hogy biztonságos, és kiderült, hogy mégsem az. Nem bízhatok benne, hogy a környék, amit biztonságosnak tartasz, nem hordoz veszélyeket. És egyébként is, egy ilyen szép hölgy, egyedül egy lakásban, sosem tudhatja, hogy mikor törnek rá rablók. Úgy gondolom, hogy az a legjobb, ha veled tartok. * Jelenti ki, és hirtelen nem is olyan éhes, de azért erőszakkal ráveszi magát, hogy folytassa az evést. Abban bízik, hogy ha végeznek, akkor indulnak is tovább. *
- Sőt, talán az lenne a legjobb, ha a felszerelésemet is átvinném, és talán maradhatnék is. Hiszen, ha még csak most indul a panzió, akkor aligha telik biztonságra. Én pedig úgyis éppen két munka között vagyok, akár vállalhatnám is. Jutányos áron, persze. * Arra nem tér ki, hogy mire gondol fizetség alatt, mert fél tőle, hogy rosszul reagálna rá Merlana. Pedig vannak ötletei, hogy mi mindent fogadna el fizetségül. *
* Pash nem tudja, bár talán ha tudná, se zavarná, hogy mint a csapdába esett vad, minden mondatával csak még inkább a nő hálójába táncolja magát, egyre inkább beleragadva. Hiszen olyan puha az a háló, és olyan kellemes benne feküdni. Egyre kellemesebben, és egyre inkább feloldódva érzi magát, kezdi leengedni védelmét, és visszanyerni azt a lazaságot, amit az előtt viselt, mielőtt megtudta, hogy milyen veszélyes mostanában a Pegazus. Az út viszontagságai, a kikötő keménysége, és a harc már a múlté, és az a rózsaillat is egyre jobban tetszik neki. *
- Úgy bizony, és én mondom neked, úgy forgatta a fegyvert, mint nagyon kevesen. Csak a gyors eszemnek, és taníttatásomnak köszönhetem, hogy most itt vagyok, és nem ő rugdossa a kihűlt testem a szántókon. * Kérkedik tovább, de azért annyi jómodor még szorult belé, hogy nem megy bele a részletekbe, de azért közelebb hajol, és lehalkított hangon hozzáfűz még a dologhoz. *
- És tudod mi benne a leginkább hihetetlen? Ezt az alakot nem először öltem meg. Ha emlékszel rá, hogy két évvel ezelőtt visszatértek a halottak... na, ő is köztük lehetett, mert már vagy fél dekádja is megvan annak, hogy először állítottam fokost a fejébe. Akkor se volt jobb ember, szegény ártatlan csapos lánytól akart igen tisztességtelen dolgokat. És amikor felszólítottam, hogy fejezze be, rám támadt! * Persze már nem emlékszik pontosan a részletekre, és nagylelkűen kihagyja az elf íjász jelenlétét is a történetből, ami csak feleslegesen rondítana bele. *
- Szóval, nagyon remélem, hogy harmadszorra nem találkozom vele, mert akkor bizony el kell gondolkodnom azon, hogy valamit rosszul csinálok, és szegre akasztani a kardom. De az biztos, hogy ha újra hírét kapjuk a halottak feltámadásának, a világ minden sarkát bejárom, amíg biztosra nem megyek, hogy nem jár újra köztünk. * Teszi még hozzá, bosszúszomjas tűzzel a szemében. Úgy érzi, hogy Meronnan bűntettei az övék, azért térhetett vissza, mert nem végzett elég alapos munkát, és ezúttal ezért választotta el a fejet a testtől, és vitte olyan messzire, amennyire csak tudta. Szívesen kérkedne még, de más témára terelődik a beszélgetés, valamire, ami sokkal kellemesebb. Hiába kortyolna ismét a sörbe, hogy zavarát leplezze, meglepődve veszi észre, hogy kiitta már a kupát. *
- Nos, ha így áll a dolog, akkor bizony, kötelességem veled tartani. * Jelenti ki, és feszengeni kezd a székben, próbál kényelmesebb pozíciót felvenni, anélkül, hogy elárulná magát. *
- Hiszen megígértem, hogy megvédelek, és milyen dolog lenne ezt az ígéretet nem teljesíteni, nem igaz? A Pegazusról is azt hittük, hogy biztonságos, és kiderült, hogy mégsem az. Nem bízhatok benne, hogy a környék, amit biztonságosnak tartasz, nem hordoz veszélyeket. És egyébként is, egy ilyen szép hölgy, egyedül egy lakásban, sosem tudhatja, hogy mikor törnek rá rablók. Úgy gondolom, hogy az a legjobb, ha veled tartok. * Jelenti ki, és hirtelen nem is olyan éhes, de azért erőszakkal ráveszi magát, hogy folytassa az evést. Abban bízik, hogy ha végeznek, akkor indulnak is tovább. *
- Sőt, talán az lenne a legjobb, ha a felszerelésemet is átvinném, és talán maradhatnék is. Hiszen, ha még csak most indul a panzió, akkor aligha telik biztonságra. Én pedig úgyis éppen két munka között vagyok, akár vállalhatnám is. Jutányos áron, persze. * Arra nem tér ki, hogy mire gondol fizetség alatt, mert fél tőle, hogy rosszul reagálna rá Merlana. Pedig vannak ötletei, hogy mi mindent fogadna el fizetségül. *
6490. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 20:33:21
Üzenet elküldve: 2025-08-16 20:33:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
*Az utazó felszerelése van rajta, de tény, hogy azon is látszik, hogy szinte új, és csatát még biztosan nem látott benne, de arra nem számított, hogy még így is nemesnek nézik. Nem is tudja meg, hogy annak nézték, pedig örülne neki. Mindenesetre mosolya ezúttal elégedettséget tükröz Pashthra ígéretét hallva.*
- Ez esetben boldogan elfogadom az ajánlatodat. *Vigyorog vissza, mert bizony ezt a nagylelkűséget még be fogja hajtani a fiún, ha szükség lesz rá, erre mérget vehet. Ezért nem szabad felelőtlen ígéreteket tenni, de hát, ha mindenki odafigyelne erre, akkor számára sokkal kevesebb babér teremne, úgyhogy egyáltalán nem bánja, hogy a világuk nem ilyen.
Kíváncsian hallgatja aztán, ahogy Pashthra őszinte lelkesedéssel, és valahol furcsa tisztelettel mesél a gazfickóval vívott harcukról. Már sejti, hogy a hóhajú számára ez nem csupán egy egyszerű munka vagy kötelesség volt, hanem szenvedély, melyre a győzelem helyezte fel a koronát, hogy a Király helyett végül ő lehessen a király.*
- Hatszáz aranyat? Teysusra, akire akkora vérdíjat tűztek, az tényleg nem akárki lehetett, és ez a fickó egészen eddig köztünk járt? Igen, igen, határozottan jobb, hogy megszabadítottad tőle a világot. Egy igazi hős vagy. *Sem arckifejezésén, sem hangjában nem fedezhető fel semmiféle irónia, mintha komolyan gondolna minden egyes szót, pedig valójában rájátszik az alapvetően őszinte véleményére. Most jött el az ideje annak, hogy egy kicsit Pashthra játékát játszva magasztalja őt és az eredményeit.
Sajnos mindez kevésnek bizonyul, ugyanis hiába ajánlja fel az általa kínált szállást, még azok után is elutasító választ kap, hogy szegény fiú majdnem megfulladt a hír hallatán, hogy vele egy házban töltheti az éjszakát. Akkor ideje lesz taktikát váltani.
Az evőeszközt leteszi, de úgy, hogy jelezze, még szeretné folytatni az étkezést, csak szünetet tart épp, majd ajkait őszinte szomorúsággal lebiggyesztve, fejét kissé lehajtva pillant fel a másikra.*
- Értem, megértelek. Megértem azt is, hogy nem bízol bennem. Igazából jogosan, mert hazudtam neked. Az az igazság, hogy a panzió még hivatalosan ki sem nyitott, te lennél az első vendégem, más nem is lenne ott. Azt gondoltam, hogy ha már felajánlottad, hogy megvédenél, akkor, ha odacsábítalak, nem kell majd egyedül töltenem az éjszakát egy akkora házban, de nem érdekes. *Mindent belead, hogy hitelesen adja elő a szomorú, csalódott lányt, aki egyszerűen csak fél attól, hogy egyedül kell átvészelnie az éjszakát a Morthimer úr egykori lakhelyéül szolgáló épületben.*
- Majd lesz valahogy. A környék biztonságos, nem lesz semmi bajom egy egyedül töltött éjszaka miatt. Csak tudod, ha itt a Pegazusban is köztünk járt egy gyilkos, akkor… És az a kürtszó is olyan félelmetes volt… Mindegy. Feleslegesen rettegek emiatt. *Szomorú mosoly látszik ajkain, ahogy újra felemeli a fejét, és egyenesen Pashthra kékjeibe néz, mielőtt újra a kezébe veszi az evőeszközt, és mintha mi sem történt volna, folytatja a vacsoráját.*
*Az utazó felszerelése van rajta, de tény, hogy azon is látszik, hogy szinte új, és csatát még biztosan nem látott benne, de arra nem számított, hogy még így is nemesnek nézik. Nem is tudja meg, hogy annak nézték, pedig örülne neki. Mindenesetre mosolya ezúttal elégedettséget tükröz Pashthra ígéretét hallva.*
- Ez esetben boldogan elfogadom az ajánlatodat. *Vigyorog vissza, mert bizony ezt a nagylelkűséget még be fogja hajtani a fiún, ha szükség lesz rá, erre mérget vehet. Ezért nem szabad felelőtlen ígéreteket tenni, de hát, ha mindenki odafigyelne erre, akkor számára sokkal kevesebb babér teremne, úgyhogy egyáltalán nem bánja, hogy a világuk nem ilyen.
Kíváncsian hallgatja aztán, ahogy Pashthra őszinte lelkesedéssel, és valahol furcsa tisztelettel mesél a gazfickóval vívott harcukról. Már sejti, hogy a hóhajú számára ez nem csupán egy egyszerű munka vagy kötelesség volt, hanem szenvedély, melyre a győzelem helyezte fel a koronát, hogy a Király helyett végül ő lehessen a király.*
- Hatszáz aranyat? Teysusra, akire akkora vérdíjat tűztek, az tényleg nem akárki lehetett, és ez a fickó egészen eddig köztünk járt? Igen, igen, határozottan jobb, hogy megszabadítottad tőle a világot. Egy igazi hős vagy. *Sem arckifejezésén, sem hangjában nem fedezhető fel semmiféle irónia, mintha komolyan gondolna minden egyes szót, pedig valójában rájátszik az alapvetően őszinte véleményére. Most jött el az ideje annak, hogy egy kicsit Pashthra játékát játszva magasztalja őt és az eredményeit.
Sajnos mindez kevésnek bizonyul, ugyanis hiába ajánlja fel az általa kínált szállást, még azok után is elutasító választ kap, hogy szegény fiú majdnem megfulladt a hír hallatán, hogy vele egy házban töltheti az éjszakát. Akkor ideje lesz taktikát váltani.
Az evőeszközt leteszi, de úgy, hogy jelezze, még szeretné folytatni az étkezést, csak szünetet tart épp, majd ajkait őszinte szomorúsággal lebiggyesztve, fejét kissé lehajtva pillant fel a másikra.*
- Értem, megértelek. Megértem azt is, hogy nem bízol bennem. Igazából jogosan, mert hazudtam neked. Az az igazság, hogy a panzió még hivatalosan ki sem nyitott, te lennél az első vendégem, más nem is lenne ott. Azt gondoltam, hogy ha már felajánlottad, hogy megvédenél, akkor, ha odacsábítalak, nem kell majd egyedül töltenem az éjszakát egy akkora házban, de nem érdekes. *Mindent belead, hogy hitelesen adja elő a szomorú, csalódott lányt, aki egyszerűen csak fél attól, hogy egyedül kell átvészelnie az éjszakát a Morthimer úr egykori lakhelyéül szolgáló épületben.*
- Majd lesz valahogy. A környék biztonságos, nem lesz semmi bajom egy egyedül töltött éjszaka miatt. Csak tudod, ha itt a Pegazusban is köztünk járt egy gyilkos, akkor… És az a kürtszó is olyan félelmetes volt… Mindegy. Feleslegesen rettegek emiatt. *Szomorú mosoly látszik ajkain, ahogy újra felemeli a fejét, és egyenesen Pashthra kékjeibe néz, mielőtt újra a kezébe veszi az evőeszközt, és mintha mi sem történt volna, folytatja a vacsoráját.*
6489. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 20:28:37
Üzenet elküldve: 2025-08-16 20:28:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
- Természetesen. Jó döntésnek hangzik.
*Relael azt is fontosnak tartja, hogy Nelira megvizsgálhassa ínyére való egyáltalán a Kikötő, vagy kényelmetlenül érzi magát ott. Utóbbit sem venné zokon, így talán jobb is, ha elsőként Nelira egymaga érkezik.
Az elf közben az ágyhoz lép, ahol Denjaar az igazak álmát alussza. Eddig hagyta őt aludni, de már túlzottan unatkozik, így kénytelen véget vetni a harcos pihenésének. Majd pihen akkor, amikor Relael nincs a közelében. Tenyerét Krultos mellkasára helyezi, és gyengéden simogatni és szólongatni kezdi őt.
Nelira közeledik hozzá, majd egy csókot követel tőle, melyet Relael nagy örömmel viszonoz, ezt a lelkesedést pedig a lány is érezheti. A kéjfokozó nélkül viszont ajkai finoman érintik Neliráét, s nem oly mohón, mint az korábban történhetett. A hozzá intézett kérdéssel közel egyidejűleg kopogtatnak az ajtón, mire kissé meglepetten pillant felé. Halriant sejti, legalábbis reméli, hogy Agin ügyében történt előrelépés.*
- A Pegazusban megtalálsz, igen.
*Feleli végül némi késedelem után, de nem küldi még el Nelirát, ha esetlegesen kíváncsi ki érkezett és milyen ügyben. Nincs semmi olyan, melyet titkolni óhajtana előle, főleg azok után, hogy Intath-tal történteket illetően is milyen őszinte volt vele.*
- SZABAD!
*Szólal meg emelkedett hangon, s remélhetőleg a kurtizán ezt követően nem hezitál az ajtóban állva. Amíg erre sort kerítenek feláll az ágyról, és a boros üvegeket megemelve ellenőrzi melyikben talál még valamicskét. Nem bajlódik a pohárba töltéssel, bátorkodik egy nagyot kortyolni magából az üvegből.*
- Természetesen. Jó döntésnek hangzik.
*Relael azt is fontosnak tartja, hogy Nelira megvizsgálhassa ínyére való egyáltalán a Kikötő, vagy kényelmetlenül érzi magát ott. Utóbbit sem venné zokon, így talán jobb is, ha elsőként Nelira egymaga érkezik.
Az elf közben az ágyhoz lép, ahol Denjaar az igazak álmát alussza. Eddig hagyta őt aludni, de már túlzottan unatkozik, így kénytelen véget vetni a harcos pihenésének. Majd pihen akkor, amikor Relael nincs a közelében. Tenyerét Krultos mellkasára helyezi, és gyengéden simogatni és szólongatni kezdi őt.
Nelira közeledik hozzá, majd egy csókot követel tőle, melyet Relael nagy örömmel viszonoz, ezt a lelkesedést pedig a lány is érezheti. A kéjfokozó nélkül viszont ajkai finoman érintik Neliráét, s nem oly mohón, mint az korábban történhetett. A hozzá intézett kérdéssel közel egyidejűleg kopogtatnak az ajtón, mire kissé meglepetten pillant felé. Halriant sejti, legalábbis reméli, hogy Agin ügyében történt előrelépés.*
- A Pegazusban megtalálsz, igen.
*Feleli végül némi késedelem után, de nem küldi még el Nelirát, ha esetlegesen kíváncsi ki érkezett és milyen ügyben. Nincs semmi olyan, melyet titkolni óhajtana előle, főleg azok után, hogy Intath-tal történteket illetően is milyen őszinte volt vele.*
- SZABAD!
*Szólal meg emelkedett hangon, s remélhetőleg a kurtizán ezt követően nem hezitál az ajtóban állva. Amíg erre sort kerítenek feláll az ágyról, és a boros üvegeket megemelve ellenőrzi melyikben talál még valamicskét. Nem bajlódik a pohárba töltéssel, bátorkodik egy nagyot kortyolni magából az üvegből.*
6488. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 19:20:32
Üzenet elküldve: 2025-08-16 19:20:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Finoman felvont szemöldökkel, de rezzenéstelen ábrázattal hallgatja Naren beszámolóját. Mihelyst a végére ér, csend telepedik a helyiségre, még ha csak néhány szívdobbanásnyi időre is.
Végül visszafogottan, de csilingelve kacag fel. Egyszerre hangzik felszabadultnak és baljósnak e hirtelen jött jókedv.*
-Matrónája! *Még mindig derűs, miközben Elireyára pillant.*
-A kúria dolga szomorú, de valljuk be, számíthattunk volna rá. Titkon reméltem, hogy a mocskos pór majd félelemből békén hagyja, de ha már karóra hányták felszíni véreink... *Hangjában egy csepp együttérzés, annyi sem csendül.*
-Zerith Dwirinthalen. *Visszhangozza, miközben tűnődve húzza végig mutatóujját ajkain. Nem ismerős számára e név, de ez persze nem jelent semmit. Famíliájuk kiterjedtebb, mint egy méhkas.
Lassan lép közelebb a szolgálóhoz, majd úgy túr annak hajába ujjaival, mintha ölebét kényeztetné. Természetesen sosem nyúlhatna egy rabszolgához, ha még Pirtianesben lennének, de itt azt tesz, amit akar. Szórakoztatja, hogy Naren látványosan felkészült büntetésére, s ily kegyben részesíti helyette. Végül megmarkolja a férfiú sörényét, hogy így felsegítvén az ajtó felé lökje.*
-Menj, vidd a csomagokat és készítsd a lovakat! Mutasd meg nekünk ezt a "Zerith Dwirinthalen-t" és a leendő matrónánkat. *Gunyoros mosoly húzódik arcára, majd kilép az ajtón az ifjú nyomában. Sötét öltözéke árnyékként libben utána. Élénknek tűnik. Nem úgy fest, mintha letörték volna a hallottak.*
-A lényeg, hogy megvan a kúria. A mi erőforrásainkkal hamar rendbe szedjük. *Elireyára rebbenti pillantását. Aggodalomnak szikrája sem csendül szürkéslila íriszeiben.*
A hozzászólás írója (Vhorossi Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.16 19:24:44
*Finoman felvont szemöldökkel, de rezzenéstelen ábrázattal hallgatja Naren beszámolóját. Mihelyst a végére ér, csend telepedik a helyiségre, még ha csak néhány szívdobbanásnyi időre is.
Végül visszafogottan, de csilingelve kacag fel. Egyszerre hangzik felszabadultnak és baljósnak e hirtelen jött jókedv.*
-Matrónája! *Még mindig derűs, miközben Elireyára pillant.*
-A kúria dolga szomorú, de valljuk be, számíthattunk volna rá. Titkon reméltem, hogy a mocskos pór majd félelemből békén hagyja, de ha már karóra hányták felszíni véreink... *Hangjában egy csepp együttérzés, annyi sem csendül.*
-Zerith Dwirinthalen. *Visszhangozza, miközben tűnődve húzza végig mutatóujját ajkain. Nem ismerős számára e név, de ez persze nem jelent semmit. Famíliájuk kiterjedtebb, mint egy méhkas.
Lassan lép közelebb a szolgálóhoz, majd úgy túr annak hajába ujjaival, mintha ölebét kényeztetné. Természetesen sosem nyúlhatna egy rabszolgához, ha még Pirtianesben lennének, de itt azt tesz, amit akar. Szórakoztatja, hogy Naren látványosan felkészült büntetésére, s ily kegyben részesíti helyette. Végül megmarkolja a férfiú sörényét, hogy így felsegítvén az ajtó felé lökje.*
-Menj, vidd a csomagokat és készítsd a lovakat! Mutasd meg nekünk ezt a "Zerith Dwirinthalen-t" és a leendő matrónánkat. *Gunyoros mosoly húzódik arcára, majd kilép az ajtón az ifjú nyomában. Sötét öltözéke árnyékként libben utána. Élénknek tűnik. Nem úgy fest, mintha letörték volna a hallottak.*
-A lényeg, hogy megvan a kúria. A mi erőforrásainkkal hamar rendbe szedjük. *Elireyára rebbenti pillantását. Aggodalomnak szikrája sem csendül szürkéslila íriszeiben.*
A hozzászólás írója (Vhorossi Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.16 19:24:44
6487. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 18:48:54
Üzenet elküldve: 2025-08-16 18:48:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
* A kijelentésre elcsodálkozik, és újra végig pillant Merlana ruházatán. Igazán elegáns, és kifinomult, ránézésre még a bőrvértnél is inkább a megjelenés, mint a praktikum volt a mérvadó. Meg mert volna esküdni rá, hogy nemesi társaságban van, ezért is fogta vissza magát eddig. Örül neki, hogy nem ez a helyzet, és csak egy ránézésre igen gazdag, de hozzá hasonló sorsú nővel hozta össze a sors. *
- Na jó, te kivétel lehetsz. Téged akkor is megvédenélek, ha nemes lennél. * Vigyorog nagylelkűen, persze azt nem köti a másik orrára, hogy így tenne a többi nemesi asszonykával is. Mindegy neki, hogy milyen rangú a hölgy, aki bajba kerül, párbajhős kötelessége megvédeni az épségét, és az erényét egyaránt. Bár régóta nem gondolt magára párbajhősként, és meg is lepi, hogy újra eszébe jut a gondolat. Talán a túlzott unalom, ami mostanában rányomja bélyegét a mindennapjaira. Hiányzik neki a harc, a veszély, és az, amit érzett akkor, amikor Meronnal harcolt. *
- Meg kellett, teljesen megvadult. Mire végeztünk, már egyébként is halott volt, csak még kapaszkodott bele az élet. Jobb volt neki, hogy elnyújtott fájdalom és szenvedés nélkül ment a túlvilágra. * Vonja meg a vállát, továbbra sem lát semmi kivetnivalót abban, amit tett. Talán csak annyival lehetett volna körültekintőbb, hogy zsákba teszi a levágott fejet, de a zsák iszonyatosan drága a piacon mostanság. Aki harminc aranyat fizet azért, hogy legyen mibe rakni a fejeket, az vagy hazudik, vagy bolond. *
- Valami komoly bajtevő tehetett, mert azt mondták a Kaszárnyában, hogy nem fizetnek holttestekért, csak élő rabokért, ami szerintem jó nagy pazarlás, de ők tudják. Viszont érte még így is adtak hatszáz aranyat. Alighanem kihirdetik hamarosan, hogy halott, ha más nem, majd akkor hallasz róla. Pedig régóta kint volt a körözési plakátja. Ha jól emlékszem, többszörös gyilkosság miatt keresték, szóval jobb hely lett a világ nélküle. * Vonja még meg a vállát, tovább kérkedve azzal, hogy milyen veszélyes bűnözővel is csatázott ő. Nem tudja leolvasni Merlanáról, hogy tetszik neki amit hall, vagy inkább riasztja, de mivel látható undort még nem lát az arcán, ezért úgy veszi, hogy nyugodtan beszélhet. Ha pedig eléggé figyel rá a lány, akkor kiérezhet valami mást is a szavaiból. Nem csak kérkedéssel, de tisztelettel is beszél a halottról, még ha furcsa is lehet ez. Na persze azt már nehezebb lehet megfejteni, hogy nem magát a gyilkosságokat tiszteli benne, hanem azt, ahogy harcolt. *
~ Hah! A lovon kívül nem volt senki, aki nem hagyott el. ~
* Csak gondolatban válaszol a szavakra, nem akarja sajnáltatni magát, és a kesergéshez sem ivott még eleget. Így is túl sokat árult el magáról, nem szeretné tovább ásni a gödröt. Inkább az ételre figyel, és arra, hogy ne haljon meg a fogadó közepén egy száraz csirkefalattól. Milyen ironikus halál is lenne az! Már a gondolattól is felháborodik. *
- Szállást? * Gondolkodik el, és látható csalódottság ül ki az arcára. Viszont nem akarja megbántani a másikat, ezért nem veti el az ötletet, még ha szomorú is. *
- Igazából a fogadó szobáival sincs gond, egy embernek bőven elég, és még a felszerelésem is elfér benne. A zárható láda biztonsága általában elég, hogy ne próbálkozzanak céltalanul a tolvajok, mert a vendégek száma miatt nehéz megmondani, hogy ki az, akinél értékes holmi lehet. Viszont egy újonnan nyílt helyen, ha kevés a vendég, célszerű lehet mindegyiknek megnézni, hogy milyen holmit rejteget. * Gondolkodik hangosan, sorolva az ellenérzéseit, és az érveit az ellen, hogy elhagyja a Pegazus adta lehetőségeket. Az, hogy már kibérelte a szobát, nem zavarja túlzottan, pedig ezt is felhozhatná. *
* A kijelentésre elcsodálkozik, és újra végig pillant Merlana ruházatán. Igazán elegáns, és kifinomult, ránézésre még a bőrvértnél is inkább a megjelenés, mint a praktikum volt a mérvadó. Meg mert volna esküdni rá, hogy nemesi társaságban van, ezért is fogta vissza magát eddig. Örül neki, hogy nem ez a helyzet, és csak egy ránézésre igen gazdag, de hozzá hasonló sorsú nővel hozta össze a sors. *
- Na jó, te kivétel lehetsz. Téged akkor is megvédenélek, ha nemes lennél. * Vigyorog nagylelkűen, persze azt nem köti a másik orrára, hogy így tenne a többi nemesi asszonykával is. Mindegy neki, hogy milyen rangú a hölgy, aki bajba kerül, párbajhős kötelessége megvédeni az épségét, és az erényét egyaránt. Bár régóta nem gondolt magára párbajhősként, és meg is lepi, hogy újra eszébe jut a gondolat. Talán a túlzott unalom, ami mostanában rányomja bélyegét a mindennapjaira. Hiányzik neki a harc, a veszély, és az, amit érzett akkor, amikor Meronnal harcolt. *
- Meg kellett, teljesen megvadult. Mire végeztünk, már egyébként is halott volt, csak még kapaszkodott bele az élet. Jobb volt neki, hogy elnyújtott fájdalom és szenvedés nélkül ment a túlvilágra. * Vonja meg a vállát, továbbra sem lát semmi kivetnivalót abban, amit tett. Talán csak annyival lehetett volna körültekintőbb, hogy zsákba teszi a levágott fejet, de a zsák iszonyatosan drága a piacon mostanság. Aki harminc aranyat fizet azért, hogy legyen mibe rakni a fejeket, az vagy hazudik, vagy bolond. *
- Valami komoly bajtevő tehetett, mert azt mondták a Kaszárnyában, hogy nem fizetnek holttestekért, csak élő rabokért, ami szerintem jó nagy pazarlás, de ők tudják. Viszont érte még így is adtak hatszáz aranyat. Alighanem kihirdetik hamarosan, hogy halott, ha más nem, majd akkor hallasz róla. Pedig régóta kint volt a körözési plakátja. Ha jól emlékszem, többszörös gyilkosság miatt keresték, szóval jobb hely lett a világ nélküle. * Vonja még meg a vállát, tovább kérkedve azzal, hogy milyen veszélyes bűnözővel is csatázott ő. Nem tudja leolvasni Merlanáról, hogy tetszik neki amit hall, vagy inkább riasztja, de mivel látható undort még nem lát az arcán, ezért úgy veszi, hogy nyugodtan beszélhet. Ha pedig eléggé figyel rá a lány, akkor kiérezhet valami mást is a szavaiból. Nem csak kérkedéssel, de tisztelettel is beszél a halottról, még ha furcsa is lehet ez. Na persze azt már nehezebb lehet megfejteni, hogy nem magát a gyilkosságokat tiszteli benne, hanem azt, ahogy harcolt. *
~ Hah! A lovon kívül nem volt senki, aki nem hagyott el. ~
* Csak gondolatban válaszol a szavakra, nem akarja sajnáltatni magát, és a kesergéshez sem ivott még eleget. Így is túl sokat árult el magáról, nem szeretné tovább ásni a gödröt. Inkább az ételre figyel, és arra, hogy ne haljon meg a fogadó közepén egy száraz csirkefalattól. Milyen ironikus halál is lenne az! Már a gondolattól is felháborodik. *
- Szállást? * Gondolkodik el, és látható csalódottság ül ki az arcára. Viszont nem akarja megbántani a másikat, ezért nem veti el az ötletet, még ha szomorú is. *
- Igazából a fogadó szobáival sincs gond, egy embernek bőven elég, és még a felszerelésem is elfér benne. A zárható láda biztonsága általában elég, hogy ne próbálkozzanak céltalanul a tolvajok, mert a vendégek száma miatt nehéz megmondani, hogy ki az, akinél értékes holmi lehet. Viszont egy újonnan nyílt helyen, ha kevés a vendég, célszerű lehet mindegyiknek megnézni, hogy milyen holmit rejteget. * Gondolkodik hangosan, sorolva az ellenérzéseit, és az érveit az ellen, hogy elhagyja a Pegazus adta lehetőségeket. Az, hogy már kibérelte a szobát, nem zavarja túlzottan, pedig ezt is felhozhatná. *
6486. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 18:15:08
Üzenet elküldve: 2025-08-16 18:15:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
*Pashthra jól látja annak az okát, hogy miért viselkedik néhány pillanatra egészen furcsán a lány, de mentségére szóljon, hogy kezdi megtanulni, a hiba nem vétek, csupán egy lehetőség arra, hogy tanuljon belőle. Ami pedig a Pegazust illeti, maga sem mondhatná szebben, hogy az igazi veszély sokszor ott van a szemük előtt, mégis rejtve marad, míg -jellemzően túl későn- fel nem fedi magát. Esze ágában sem volt elrontani a férfi estéjét, de sajnos a tények azok mindig is tények maradnak.
A játékos megjegyzése is célt ér, Pashthra hiába próbálja elrejteni az arcára szökő pírt, ő látja, ami elégedettséggel tölti el. Kedvességből pedig jut még neki még bőven, hisz ez az alapja annak, ahogy ő dolgozik. Tekintetével direkt nem követi azt, ahogy a fiú végignéz rajta, hisz egészen nyugodtan megteheti, őt ugyan nem zavarja egyáltalán, már csak azért sem, mert mostanra már egészen büszke lehet az alakjára és úgy az egész kinézetére.*
- Akkor még szerencse, hogy nem vagyok nemes. ~Pedig lehettem volna…~ *Kuncog lágyan, hisz ezek szerint nincs semmi akadálya annak, hogy őt is szívesen védje meg a másik, bár az előbbi ajánlata okán mostanra már akár el is várhatja tőle, hogy megtegye, ha úgy alakulna a sorsuk. Hallgatja aztán a történetet a Királyról, akiről tőle szokatlan módon még nem hallott, vagy ha valahol mégis, akkor most csak nem jut eszébe.*
- Megölted? *Kérdez vissza konkrétan. Nem úgy tűnik, mint akit zavar a halál témája, mint olyan. Rettenetesen fél attól, ha a saját élete van veszélyben, attól pedig még jobban, hogy miatta kerül valaki a sírba. Hogy mi a véleménye Pashthra ezen munkásságáról, azt egyelőre még nem fejti ki, egyelőre még nem akarja a szükségesnél jobban simogatni az önérzetét, úgy érzi, enélkül is jó úton halad.
Mikor a lovával való kapcsolata kerül szóba, lágyan mosolyog az elhangzottakra.*
- Ezek szerint a te életedben volt, aki elhagyhatott. *Apró igazságcseppet csepegtet el a saját múltjából, de csupán azért, hogy elegáns módon figyelmeztesse a harcost arra, hogy nem érdemes ennyire negatívan látnia a saját sorsát.
Az ételük közben az asztalra kerül, elhangzanak az udvarias, kötelező mondatok, majd neki is láthatnak az evésnek.*
- Szerintem finom *jegyzi meg két falat között. Merlana egyébként megszokta már, hogy az illemszabályoknak megfelelően, egyenes háttal, a szék támlájának dőlve, és nem előre görnyedve egyen, most is így tesz. Mikor aztán Pashthra hirtelen köhögni kezd, meglepetten kerekednek ki a szemei.*
- Hé, jól vagy? *Pislog nagyokat, de mikor a fiú beszélni kezd, megnyugszik. Úgy tűnik, nincs semmi komoly baj. Kissé elvigyorodik aztán, hisz a kérdést hallva már érti is, hogy mi történt.*
- Szállást. *Javítja ki csilingelő hangján halkan nevetgélve a másikat.* A Sub Rosa Panzió nemrég nyílt meg a városban, és engem ért a megtiszteltetés, hogy fogadhassam az első vendégeit. Úgyhogy örömömre szolgál felajánlani a lehetőséget, hogy te is az elsők között lehess, akik ott szállnak meg. Nagyobb, kényelmesebb és elegánsabb szobákat tudok ajánlani a fogadónál, az árat illetően pedig hajlandó vagyok rugalmas maradni. *Na meg lehet szó extra szolgáltatásokról is, de azokról egyelőre még nem szól egy szót sem. A tulajdonos amúgy is a lelkére kötötte, hogy diszkréten, a panzió jó hírnevét megtartva kell vezetnie azt.*
*Pashthra jól látja annak az okát, hogy miért viselkedik néhány pillanatra egészen furcsán a lány, de mentségére szóljon, hogy kezdi megtanulni, a hiba nem vétek, csupán egy lehetőség arra, hogy tanuljon belőle. Ami pedig a Pegazust illeti, maga sem mondhatná szebben, hogy az igazi veszély sokszor ott van a szemük előtt, mégis rejtve marad, míg -jellemzően túl későn- fel nem fedi magát. Esze ágában sem volt elrontani a férfi estéjét, de sajnos a tények azok mindig is tények maradnak.
A játékos megjegyzése is célt ér, Pashthra hiába próbálja elrejteni az arcára szökő pírt, ő látja, ami elégedettséggel tölti el. Kedvességből pedig jut még neki még bőven, hisz ez az alapja annak, ahogy ő dolgozik. Tekintetével direkt nem követi azt, ahogy a fiú végignéz rajta, hisz egészen nyugodtan megteheti, őt ugyan nem zavarja egyáltalán, már csak azért sem, mert mostanra már egészen büszke lehet az alakjára és úgy az egész kinézetére.*
- Akkor még szerencse, hogy nem vagyok nemes. ~Pedig lehettem volna…~ *Kuncog lágyan, hisz ezek szerint nincs semmi akadálya annak, hogy őt is szívesen védje meg a másik, bár az előbbi ajánlata okán mostanra már akár el is várhatja tőle, hogy megtegye, ha úgy alakulna a sorsuk. Hallgatja aztán a történetet a Királyról, akiről tőle szokatlan módon még nem hallott, vagy ha valahol mégis, akkor most csak nem jut eszébe.*
- Megölted? *Kérdez vissza konkrétan. Nem úgy tűnik, mint akit zavar a halál témája, mint olyan. Rettenetesen fél attól, ha a saját élete van veszélyben, attól pedig még jobban, hogy miatta kerül valaki a sírba. Hogy mi a véleménye Pashthra ezen munkásságáról, azt egyelőre még nem fejti ki, egyelőre még nem akarja a szükségesnél jobban simogatni az önérzetét, úgy érzi, enélkül is jó úton halad.
Mikor a lovával való kapcsolata kerül szóba, lágyan mosolyog az elhangzottakra.*
- Ezek szerint a te életedben volt, aki elhagyhatott. *Apró igazságcseppet csepegtet el a saját múltjából, de csupán azért, hogy elegáns módon figyelmeztesse a harcost arra, hogy nem érdemes ennyire negatívan látnia a saját sorsát.
Az ételük közben az asztalra kerül, elhangzanak az udvarias, kötelező mondatok, majd neki is láthatnak az evésnek.*
- Szerintem finom *jegyzi meg két falat között. Merlana egyébként megszokta már, hogy az illemszabályoknak megfelelően, egyenes háttal, a szék támlájának dőlve, és nem előre görnyedve egyen, most is így tesz. Mikor aztán Pashthra hirtelen köhögni kezd, meglepetten kerekednek ki a szemei.*
- Hé, jól vagy? *Pislog nagyokat, de mikor a fiú beszélni kezd, megnyugszik. Úgy tűnik, nincs semmi komoly baj. Kissé elvigyorodik aztán, hisz a kérdést hallva már érti is, hogy mi történt.*
- Szállást. *Javítja ki csilingelő hangján halkan nevetgélve a másikat.* A Sub Rosa Panzió nemrég nyílt meg a városban, és engem ért a megtiszteltetés, hogy fogadhassam az első vendégeit. Úgyhogy örömömre szolgál felajánlani a lehetőséget, hogy te is az elsők között lehess, akik ott szállnak meg. Nagyobb, kényelmesebb és elegánsabb szobákat tudok ajánlani a fogadónál, az árat illetően pedig hajlandó vagyok rugalmas maradni. *Na meg lehet szó extra szolgáltatásokról is, de azokról egyelőre még nem szól egy szót sem. A tulajdonos amúgy is a lelkére kötötte, hogy diszkréten, a panzió jó hírnevét megtartva kell vezetnie azt.*
6485. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 17:23:00
Üzenet elküldve: 2025-08-16 17:23:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
* Látja a másikon, hogy a tévesztésre kissé furcsán reagál, de nem kerít neki különösebben nagy feneket. Ismer olyan embereket, akiknek lételeme a maximalizmus, és a tökéletességre törekvés, és ezek igen hevesen reagálnak a legkisebb hibákra is. Az ifjú kardforgató is ilyen, amikor harcra kerül a sor, bár ott talán érthetőbb a dolog, hiszen az élete múlik rajta. *
- Talán ez is olyan, mint a jótékonykodás, és a felszolgálók aranya. Elhittük, hogy mindenki meg akar felelni a társadalmi nyomásnak, és emiatt lankadt a figyelmünk. * Sóhajt nagyot, mert már egészen elhitte, hogy legalább egy estéje lehet, amikor elengedheti magát, és nem kell a nem létező támadásoktól tartson.
A cukkolásba kicsit belepirul, de próbálja elrejteni, bár inkább kevesebb, mint több sikerrel. Rég volt, hogy ilyen kedvesen beszéltek vele, és most már jobban meg is nézi magának Merlanát. Korábban is megfigyelte, hogy milyen szép szemei vannak, most itt ezzel kezdi, feltérképezi először a szépen meghúzott vonalakat, amikkel a nő alighanem kiemelni próbálta a szépségét, és meg kell vallja, hogy sikerrel is járt. Ráncokat nem fedez fel az arcon, de mégis úgy érzi, hogy idősebb nála az asztal túloldalán ülő személy. Miután szemével bejárta az arcot, és elég ideig időzött a ránézésre puha ajkakon, tovább halad, és követi a fehér bőrű nyak vonalát. Bosszúságra adna okot a bőrvért, és az alatta lévő blúz, ha nem lenne elég jó fantáziája, és nem tudná kipótolni az eltakart részeket. A kecsesen vékony derékban is kedvét leli, de sajnos tovább nem tud tekinteni, mert az asztallap állja útját. Most már sajnálja, hogy az előbb az ivó népével volt elfoglalva, és nem azzal, hogy végignézze ahogy Merlana távozik az asztaltól, és rendelést vesz fel. *
- Ugyan, csak azt teszem, amit az illem diktál. Sokkal szívesebben védek bajba jutott nőket, mint nyavalygó nemeseket. * Legyint, és gyorsan kortyol a sörből, hogy a korsóval takarja el kicsit magát, illetve a hideg ital felfrissíti, és kicsit kitisztítja a gondolatait. *
- A legjobbaktól tanultam, és szerencsére még fiatal vagyok ahhoz, hogy felejtsek abból, amit átadtak. Épp a mai nap hoztam be egy törvényszegőt, akinek vérdíj volt a fején. A Királyt, akivel hosszas párbaj után jutottam dűlőre. * Kezd hencegni, hiszen nem is ő lenne, ha nem tenné. Abba bele se gondol, hogy a halál egyesek számára taszító, és undorító lehet. Pash számára ez ugyan úgy az élet része, mint a születés, és semmiben nem másabb. Egyszer mindenki meghal, és neki mindegy, hogy agg korban, az ágyban teszi ezt valaki, vagy az ő kardja által. Azt pedig a Dalospacsirta nem tudhatja, hogy a fiú számára mennyivel nemesebb, és tiszteletreméltóbb harcban elesni, megtisztelve az ellenfelet azzal, hogy az életét adja a vele való küzdelemben. *
- Kolosz az egyetlen, aki sosem hagyott még el. * Bólint a szavakra, mert valamiért fontosnak érzi, hogy pontosítsa, a ló nem csupán a társa, de szinte már a családja is. Az egyetlen biztos pont az életében, ahol mindenki más eldobja, elüldözi, vagy hátra hagyja. Valószínűleg, ha baja esne az állatnak, abba bele is őrülne, bár erről még ő sem tud. *
- Jó étvágyat! Remélem, még mindig ugyan úgy főznek, mint eddig. * Mosolyog, mert az étel láttán fellelkesül, és lefelé induló hangulatán is óriásit lendít felfelé. Csak második, vagy harmadik falatnál fogja fel, hogy milyen ajánlatot is kapott az előbb. Hirtelen félre nyel, és köhögni kezd, úgyhogy gyorsan a sörhöz nyúl, nehogy megfulladjon. *
- Úgy érted, hogy ágyat ajánlasz nekem? * Teszi fel a kérdést, és nem tudja, hogy Merlana a saját ágyát akarja megosztani vele, vagy csak egy szobát, talán még drágábban is, mint a Pegazusban. Ezt viszont fontosnak tartja kideríteni. *
* Látja a másikon, hogy a tévesztésre kissé furcsán reagál, de nem kerít neki különösebben nagy feneket. Ismer olyan embereket, akiknek lételeme a maximalizmus, és a tökéletességre törekvés, és ezek igen hevesen reagálnak a legkisebb hibákra is. Az ifjú kardforgató is ilyen, amikor harcra kerül a sor, bár ott talán érthetőbb a dolog, hiszen az élete múlik rajta. *
- Talán ez is olyan, mint a jótékonykodás, és a felszolgálók aranya. Elhittük, hogy mindenki meg akar felelni a társadalmi nyomásnak, és emiatt lankadt a figyelmünk. * Sóhajt nagyot, mert már egészen elhitte, hogy legalább egy estéje lehet, amikor elengedheti magát, és nem kell a nem létező támadásoktól tartson.
A cukkolásba kicsit belepirul, de próbálja elrejteni, bár inkább kevesebb, mint több sikerrel. Rég volt, hogy ilyen kedvesen beszéltek vele, és most már jobban meg is nézi magának Merlanát. Korábban is megfigyelte, hogy milyen szép szemei vannak, most itt ezzel kezdi, feltérképezi először a szépen meghúzott vonalakat, amikkel a nő alighanem kiemelni próbálta a szépségét, és meg kell vallja, hogy sikerrel is járt. Ráncokat nem fedez fel az arcon, de mégis úgy érzi, hogy idősebb nála az asztal túloldalán ülő személy. Miután szemével bejárta az arcot, és elég ideig időzött a ránézésre puha ajkakon, tovább halad, és követi a fehér bőrű nyak vonalát. Bosszúságra adna okot a bőrvért, és az alatta lévő blúz, ha nem lenne elég jó fantáziája, és nem tudná kipótolni az eltakart részeket. A kecsesen vékony derékban is kedvét leli, de sajnos tovább nem tud tekinteni, mert az asztallap állja útját. Most már sajnálja, hogy az előbb az ivó népével volt elfoglalva, és nem azzal, hogy végignézze ahogy Merlana távozik az asztaltól, és rendelést vesz fel. *
- Ugyan, csak azt teszem, amit az illem diktál. Sokkal szívesebben védek bajba jutott nőket, mint nyavalygó nemeseket. * Legyint, és gyorsan kortyol a sörből, hogy a korsóval takarja el kicsit magát, illetve a hideg ital felfrissíti, és kicsit kitisztítja a gondolatait. *
- A legjobbaktól tanultam, és szerencsére még fiatal vagyok ahhoz, hogy felejtsek abból, amit átadtak. Épp a mai nap hoztam be egy törvényszegőt, akinek vérdíj volt a fején. A Királyt, akivel hosszas párbaj után jutottam dűlőre. * Kezd hencegni, hiszen nem is ő lenne, ha nem tenné. Abba bele se gondol, hogy a halál egyesek számára taszító, és undorító lehet. Pash számára ez ugyan úgy az élet része, mint a születés, és semmiben nem másabb. Egyszer mindenki meghal, és neki mindegy, hogy agg korban, az ágyban teszi ezt valaki, vagy az ő kardja által. Azt pedig a Dalospacsirta nem tudhatja, hogy a fiú számára mennyivel nemesebb, és tiszteletreméltóbb harcban elesni, megtisztelve az ellenfelet azzal, hogy az életét adja a vele való küzdelemben. *
- Kolosz az egyetlen, aki sosem hagyott még el. * Bólint a szavakra, mert valamiért fontosnak érzi, hogy pontosítsa, a ló nem csupán a társa, de szinte már a családja is. Az egyetlen biztos pont az életében, ahol mindenki más eldobja, elüldözi, vagy hátra hagyja. Valószínűleg, ha baja esne az állatnak, abba bele is őrülne, bár erről még ő sem tud. *
- Jó étvágyat! Remélem, még mindig ugyan úgy főznek, mint eddig. * Mosolyog, mert az étel láttán fellelkesül, és lefelé induló hangulatán is óriásit lendít felfelé. Csak második, vagy harmadik falatnál fogja fel, hogy milyen ajánlatot is kapott az előbb. Hirtelen félre nyel, és köhögni kezd, úgyhogy gyorsan a sörhöz nyúl, nehogy megfulladjon. *
- Úgy érted, hogy ágyat ajánlasz nekem? * Teszi fel a kérdést, és nem tudja, hogy Merlana a saját ágyát akarja megosztani vele, vagy csak egy szobát, talán még drágábban is, mint a Pegazusban. Ezt viszont fontosnak tartja kideríteni. *
6484. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 16:32:02
Üzenet elküldve: 2025-08-16 16:32:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
- Főteret mondtam? *Pislog nagyokat, miközben szégyenében halvány pír kúszik az arcára, ahogy visszaemlékezve benne is tudatosul, hogy igen, azt mondta.*
- De igen, természetesen a kaszárnyában, elnézést. *Gyűlöli, mikor hibázik. Borzalmasan érzi magát tőle, ami most is meglátszik rajta, ahogy néhány pillanatra szétesik a gondosan felépített, kontrollált viselkedése, míg végül vissza nem tudja erőltetni magára bájos mosolyát és érdeklődő arckifejezését.
Mindezek mellett az ő figyelmét sem kerüli el, hogy mikor megemlíti a gyilkosságot, mintha Pashthra viselkedése is megváltozna.*
- Talán csak azt hittük, hogy biztonságos. Nem fér a fejembe, hogyan történhetett meg ilyesmi úgy, hogy tömve volt a hely. *A fejét csóválja, és ezúttal szavaiban valódi értetlenség cseng némi félelemmel fűszerezve. Tény, hogy az eset óta ő egyáltalán nem érzi magát biztonságban e falak közt, amit úgy tűnik, mintha észre is vett volna rajta a másik.*
- Ó, nem csak jól bánsz a szavakkal, hanem lovagias is vagy. *Szélesedik a mosolya, és halkan kuncog is a dolgon, de nem kineveti a fiút, inkább csak az jut eszébe elsőként, hogy addig sokan eljutnak, hogy kimondják ezeket a szavakat, de a vége sokszor az lesz, hogy ezek a „hősök” menekülnek el először, ha valaki kardot ránt. Pashthra azonban másnak tűnik. Már korábban is észrevette, hogy a gyilkosság említésére a férfi keze rögtön mozdult volna, feltehetőleg a fegyveréért, és most sem kerüli el a figyelmét, hogy az ő szájából nem puszta kérkedésként, hanem magabiztosan hangzanak el azok a bizonyos szavak. Miután visszaült az asztalhoz, beszélgetésük mélyebb eszmecserével folytatódik.*
- Az illem csak egy eszköz a sok közül arra, hogy érvényesítsd az érdekeidet, pont úgy, ahogy mondod. Ugyanolyan eszköz, mint a kardod, amivel, ha ártatlan nőket is védesz, azért örülsz, ha cserébe hálásak neked, ezt kár is tagadnod *somolyog a fiúra.* Az egész világ az érdekekről szól, még ha nem is valljuk be, de a lényeg, hogy nem csak fegyverrel, hanem szavakkal is lehet csatát nyerni. Nekem elhiheted. *Napestig tudná ecsetelni a saját világnézetét, de a téma számára veszélyesebb vizekre vándorol. Szóba kerül a Városőrség, a Warg Alakulat, Bredoc Droyn és mindezek nyomán az ő ködös múltja is felsejlik, melyről csak remélheti, hogy Pashthra mit sem tud.*
- A tisztelet egy jó szó, ami Droyn parancsnokot illeti, igen, de most már azt is értem, miért mondtad olyan magabiztosan, hogy meg tudsz engem védeni. Remek harcos lehetsz. *Talán megnyugodhat. Egy szó sem esik arról, hogy a volt városőr bármit is tudna az ő börtönben töltött éveiről. A beszélgetést tovább is tereli a szállás témájára, mellyel kapcsolatban számára kedvező választ kap, melyet türelmesen végig is hallgat, mielőtt bármit is szólna.*
- Ő a társad *állapítja meg mosolyogva a lóról, hisz látszik, mennyire boldogan beszél róla Pashthra.* Nekem is van egy lovam, Gyémántnak hívják *fűzi hozzá aztán.* Ami pedig a szállást illeti, lehet, hogy volna egy jobb ajánlatom a számodra, mint a Pegazus puritán szobái, ahol egészen biztosan nem zavarnának meg hívatlan vendégek sem. *Végszóra újra megjelenik a szőkeség, Pashthrának a csirkesültet, Merlanának pedig a mai napra a ház által ajánlott főtt ételt szolgálja fel.*
- Akkor hát jó étvágyat! *Mosolyog újra a vele szemben ülőre, majd neki is lát az evésnek, jelezve, hogy az ajánlatára adott válasz ráér vacsora után is.*
- Főteret mondtam? *Pislog nagyokat, miközben szégyenében halvány pír kúszik az arcára, ahogy visszaemlékezve benne is tudatosul, hogy igen, azt mondta.*
- De igen, természetesen a kaszárnyában, elnézést. *Gyűlöli, mikor hibázik. Borzalmasan érzi magát tőle, ami most is meglátszik rajta, ahogy néhány pillanatra szétesik a gondosan felépített, kontrollált viselkedése, míg végül vissza nem tudja erőltetni magára bájos mosolyát és érdeklődő arckifejezését.
Mindezek mellett az ő figyelmét sem kerüli el, hogy mikor megemlíti a gyilkosságot, mintha Pashthra viselkedése is megváltozna.*
- Talán csak azt hittük, hogy biztonságos. Nem fér a fejembe, hogyan történhetett meg ilyesmi úgy, hogy tömve volt a hely. *A fejét csóválja, és ezúttal szavaiban valódi értetlenség cseng némi félelemmel fűszerezve. Tény, hogy az eset óta ő egyáltalán nem érzi magát biztonságban e falak közt, amit úgy tűnik, mintha észre is vett volna rajta a másik.*
- Ó, nem csak jól bánsz a szavakkal, hanem lovagias is vagy. *Szélesedik a mosolya, és halkan kuncog is a dolgon, de nem kineveti a fiút, inkább csak az jut eszébe elsőként, hogy addig sokan eljutnak, hogy kimondják ezeket a szavakat, de a vége sokszor az lesz, hogy ezek a „hősök” menekülnek el először, ha valaki kardot ránt. Pashthra azonban másnak tűnik. Már korábban is észrevette, hogy a gyilkosság említésére a férfi keze rögtön mozdult volna, feltehetőleg a fegyveréért, és most sem kerüli el a figyelmét, hogy az ő szájából nem puszta kérkedésként, hanem magabiztosan hangzanak el azok a bizonyos szavak. Miután visszaült az asztalhoz, beszélgetésük mélyebb eszmecserével folytatódik.*
- Az illem csak egy eszköz a sok közül arra, hogy érvényesítsd az érdekeidet, pont úgy, ahogy mondod. Ugyanolyan eszköz, mint a kardod, amivel, ha ártatlan nőket is védesz, azért örülsz, ha cserébe hálásak neked, ezt kár is tagadnod *somolyog a fiúra.* Az egész világ az érdekekről szól, még ha nem is valljuk be, de a lényeg, hogy nem csak fegyverrel, hanem szavakkal is lehet csatát nyerni. Nekem elhiheted. *Napestig tudná ecsetelni a saját világnézetét, de a téma számára veszélyesebb vizekre vándorol. Szóba kerül a Városőrség, a Warg Alakulat, Bredoc Droyn és mindezek nyomán az ő ködös múltja is felsejlik, melyről csak remélheti, hogy Pashthra mit sem tud.*
- A tisztelet egy jó szó, ami Droyn parancsnokot illeti, igen, de most már azt is értem, miért mondtad olyan magabiztosan, hogy meg tudsz engem védeni. Remek harcos lehetsz. *Talán megnyugodhat. Egy szó sem esik arról, hogy a volt városőr bármit is tudna az ő börtönben töltött éveiről. A beszélgetést tovább is tereli a szállás témájára, mellyel kapcsolatban számára kedvező választ kap, melyet türelmesen végig is hallgat, mielőtt bármit is szólna.*
- Ő a társad *állapítja meg mosolyogva a lóról, hisz látszik, mennyire boldogan beszél róla Pashthra.* Nekem is van egy lovam, Gyémántnak hívják *fűzi hozzá aztán.* Ami pedig a szállást illeti, lehet, hogy volna egy jobb ajánlatom a számodra, mint a Pegazus puritán szobái, ahol egészen biztosan nem zavarnának meg hívatlan vendégek sem. *Végszóra újra megjelenik a szőkeség, Pashthrának a csirkesültet, Merlanának pedig a mai napra a ház által ajánlott főtt ételt szolgálja fel.*
- Akkor hát jó étvágyat! *Mosolyog újra a vele szemben ülőre, majd neki is lát az evésnek, jelezve, hogy az ajánlatára adott válasz ráér vacsora után is.*
6483. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 14:36:15
Üzenet elküldve: 2025-08-16 14:36:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
* Érdeklődve hallgatja a beszámolót, és nagyjából érti már, hogy mi lehetett korábban a Kaszárnyában az a kis ügyintézés, amibe ő betoppant. A hadnagy szavai önmagukban nem jelentettek sokat, így viszont már értelmet nyernek. *
- A főtéren? Nem a kaszárnyában? * Teszi fel a kérdést, mert furcsállja, hogy átvinnék az akasztót a kaszárnya udvaráról. Főleg, hogy az ilyen látvány nem feltétlenül szól mindenkinek, aki csak a napi ügyeit intézné. Persze nem borzasztja el a gondolat, hogy fiatal gyermekek ilyesminek legyenek kitéve. *
- Ejha, pedig már megszoktam, hogy a Pegazus biztonságos. Ha ezt tudom, legalább a láncingemet magamon hagyom. * Csóválja a fejét rosszallóan, és kardja markolata felé mozdulna a keze, ha nem kapna észbe, és állítaná meg a mozdulatot. Így csak ujjai rezdülnek, amit ha elég szemfüles, könnyen észrevehet az asztaltársasága. Szíve szerint azonnal felmenne, és magára öltené a védelmet, de a korábbi gondolatok miatt sem szeretné magára hagyni Merlanát. *
- Viszont ne félj, nem hiszem, hogy ma este ilyesmi történne. Már csak azért sem, mert itt vagyok. * Biztatóan mosolyog a másikra, és igyekszik magából higgadtságot árasztani. Bár sok nemes hangoztat hasonló nagyzolásokat, és a fiúból korábban, ifjabb időszakában is kiszólalkozott gyakran ilyesmi, azonban ezt most olyan magabiztossággal teszi, amit talán ritkán tapasztalni. Láthatóan nem kérkedésből mondja, hanem komolyan hisz a saját képességeiben, és a nyakán megfeszülő izom is arról árulkodik, hogy bizony hajlandó cselekedni bármikor, ahogy végigpásztázza újra a fogadót. A korábbi lazaság egy pillanat alatt foszlik el, és hirtelen ismét a harcosokra jellemző izgatottság vesz rajta erőt. Feltérképezi az ivó népét, a fegyvereken néhány pillanatra elidőzik a tekintete, ahogy próbálja beazonosítani, hogy kik azok, akik egy esetleges verekedés kapcsán gondot okozhatnak. Lát több férfit, akinek a mozgásából egyértelmű, hogy a kard súlyához szoktak, és néhány nőn is hasonló jeleket vél felfedezni. Ezeknek a többségét kizárja, mert testtartásuk és magatartásuk nem sugároz veszélyt, vagy éppen túlzott ittas állapotuk miatt tűnnek közel ártalmatlannak. Szinte álomból ébred, amikor Merlana visszatér az italokkal, és ebből talán az is egyértelmű a nő számára, hogy korábbi beszélgetésük végéből sem sokat fogott fel. Végül három-négy egyénre szűkíti le a fegyveresek jelenlétét, akikkel igen csak óvakodnia kell, ha arra kerül a sor, velük meggyűlhet a baja. Hozzá hasonlóan keveset isznak, és az egyiknek a tekintete is úgy cikázik körbe, mintha bajt sejtene. Amikor összeakad a tekintetük, akkor viszont egy kacsintással köszönti a hóhajú harcost, akinek ezen után azon is gondolkodnia kell, hogy ismeri-e az alakot régebbről. Ennyi gondolkodás viszont már nyomasztani kezdi, úgyhogy inkább ismét a csinos hölgytársaságra kezd koncentrálni. *
- Én nyomásnak érzem. * Vonja meg a vállát őszintén. * Számomra ezek a dolgok mindig kicsit idegenek voltak. Nem azért adunk, mert szeretnénk adni, hanem azért, mert így illik. * Az utolsó szót megnyomja, hogy nyomatékosítsa a mondandóját. *
- Tehát, ha nem lenne illendő, nem is adnánk. Ezt én nem nevezném lovagiasságnak. Ha egy fiatal lányt bántanak, akkor ösztönösen próbáljuk óvni, védelmezni. Ez lovagias, mert akkor is megtesszük, ha nem fűződik hozzá egyéni érdekünk. Az extra aranytól viszont kedvességet, viszonzott mosolyt, esetleg kitüntetett figyelmet várunk. Önző dolog, amit csak magunk miatt teszünk. * Bár nem szokott hozzá, hogy ilyen mély vitákat folytasson, azért szívesen beszél arról, hogy ő hogyan is látja a világot.
A foglalkozását illetően látja a másikon, hogy felkelti az érdeklődését, és ez kicsit büszkeséggel tölti el. Örül neki, hogy nem említette korábbi barbár hovatartozását, mert ott viszont pont, hogy az ártatlanokat támadta. Emlékszik még arra, amikor felgyújtotta Arthenior kovácsműhelyét, mindezt azért, hogy elnyerje Kagan elismerését. Meg Laorét, akire úgy nézett fel, mint tiszteletre méltó harcosra. Hamar kiszakítja magát az emlékek sűrű ködéből, mert nem elég öreg még hozzá, hogy nosztalgiázzon beszélgetés helyett. *
- Igen, Bredoc parancsnok jól vezette az alakulatot. Tiszteltem őt, kedves, de határozott ember. Sajnálom, hogy már nem dolgozom vele együtt. * Merlanának pedig láthatóan nincs oka aggodalomra, az ifjú harcos semmi okát nem adja, hogy ismerné, vagy emlékei fűződnének hozzá. Ha tudná, hogy milyen nemtörődöm módon végezte munkáját a városi őrség kötelékében, talán még meg is nyugodna. De persze erről csak Jenari, és Naesala tud. *
- Van egy szobám odafent, amit jelenleg bérlek, mert a Kaszárnyába már nem engedtek vissza. Otthonom magam sem tudom, hogy mikor volt utoljára. * Igazán gondolkodik pedig, próbálja eldönteni, hogy mikor érezte magát otthon bárhol is, de sajnos be kell ismerje, hogy ilyet még egyszer sem tapasztalt. A thargoknál a sorházban volt egy priccs, ahol alhatott, az távol állt mindenféle otthonosságtól. A kereskedőházban nem érezte úgy, hogy bármi is az övé lenne, inkább Latamie megtűrt kiskedvence volt. Még a városőrségnél sem lehetett saját szobája, sőt, mint kiderült semmi nem volt ott az övé, hiszen vissza sem mehet. *
- Ha jobban belegondolok, talán a lovam nyerge a legbiztosabb pont az életemben. * Nevet fel, mert ha valamire mindig számíthatott, az Kolosz volt. *
* Érdeklődve hallgatja a beszámolót, és nagyjából érti már, hogy mi lehetett korábban a Kaszárnyában az a kis ügyintézés, amibe ő betoppant. A hadnagy szavai önmagukban nem jelentettek sokat, így viszont már értelmet nyernek. *
- A főtéren? Nem a kaszárnyában? * Teszi fel a kérdést, mert furcsállja, hogy átvinnék az akasztót a kaszárnya udvaráról. Főleg, hogy az ilyen látvány nem feltétlenül szól mindenkinek, aki csak a napi ügyeit intézné. Persze nem borzasztja el a gondolat, hogy fiatal gyermekek ilyesminek legyenek kitéve. *
- Ejha, pedig már megszoktam, hogy a Pegazus biztonságos. Ha ezt tudom, legalább a láncingemet magamon hagyom. * Csóválja a fejét rosszallóan, és kardja markolata felé mozdulna a keze, ha nem kapna észbe, és állítaná meg a mozdulatot. Így csak ujjai rezdülnek, amit ha elég szemfüles, könnyen észrevehet az asztaltársasága. Szíve szerint azonnal felmenne, és magára öltené a védelmet, de a korábbi gondolatok miatt sem szeretné magára hagyni Merlanát. *
- Viszont ne félj, nem hiszem, hogy ma este ilyesmi történne. Már csak azért sem, mert itt vagyok. * Biztatóan mosolyog a másikra, és igyekszik magából higgadtságot árasztani. Bár sok nemes hangoztat hasonló nagyzolásokat, és a fiúból korábban, ifjabb időszakában is kiszólalkozott gyakran ilyesmi, azonban ezt most olyan magabiztossággal teszi, amit talán ritkán tapasztalni. Láthatóan nem kérkedésből mondja, hanem komolyan hisz a saját képességeiben, és a nyakán megfeszülő izom is arról árulkodik, hogy bizony hajlandó cselekedni bármikor, ahogy végigpásztázza újra a fogadót. A korábbi lazaság egy pillanat alatt foszlik el, és hirtelen ismét a harcosokra jellemző izgatottság vesz rajta erőt. Feltérképezi az ivó népét, a fegyvereken néhány pillanatra elidőzik a tekintete, ahogy próbálja beazonosítani, hogy kik azok, akik egy esetleges verekedés kapcsán gondot okozhatnak. Lát több férfit, akinek a mozgásából egyértelmű, hogy a kard súlyához szoktak, és néhány nőn is hasonló jeleket vél felfedezni. Ezeknek a többségét kizárja, mert testtartásuk és magatartásuk nem sugároz veszélyt, vagy éppen túlzott ittas állapotuk miatt tűnnek közel ártalmatlannak. Szinte álomból ébred, amikor Merlana visszatér az italokkal, és ebből talán az is egyértelmű a nő számára, hogy korábbi beszélgetésük végéből sem sokat fogott fel. Végül három-négy egyénre szűkíti le a fegyveresek jelenlétét, akikkel igen csak óvakodnia kell, ha arra kerül a sor, velük meggyűlhet a baja. Hozzá hasonlóan keveset isznak, és az egyiknek a tekintete is úgy cikázik körbe, mintha bajt sejtene. Amikor összeakad a tekintetük, akkor viszont egy kacsintással köszönti a hóhajú harcost, akinek ezen után azon is gondolkodnia kell, hogy ismeri-e az alakot régebbről. Ennyi gondolkodás viszont már nyomasztani kezdi, úgyhogy inkább ismét a csinos hölgytársaságra kezd koncentrálni. *
- Én nyomásnak érzem. * Vonja meg a vállát őszintén. * Számomra ezek a dolgok mindig kicsit idegenek voltak. Nem azért adunk, mert szeretnénk adni, hanem azért, mert így illik. * Az utolsó szót megnyomja, hogy nyomatékosítsa a mondandóját. *
- Tehát, ha nem lenne illendő, nem is adnánk. Ezt én nem nevezném lovagiasságnak. Ha egy fiatal lányt bántanak, akkor ösztönösen próbáljuk óvni, védelmezni. Ez lovagias, mert akkor is megtesszük, ha nem fűződik hozzá egyéni érdekünk. Az extra aranytól viszont kedvességet, viszonzott mosolyt, esetleg kitüntetett figyelmet várunk. Önző dolog, amit csak magunk miatt teszünk. * Bár nem szokott hozzá, hogy ilyen mély vitákat folytasson, azért szívesen beszél arról, hogy ő hogyan is látja a világot.
A foglalkozását illetően látja a másikon, hogy felkelti az érdeklődését, és ez kicsit büszkeséggel tölti el. Örül neki, hogy nem említette korábbi barbár hovatartozását, mert ott viszont pont, hogy az ártatlanokat támadta. Emlékszik még arra, amikor felgyújtotta Arthenior kovácsműhelyét, mindezt azért, hogy elnyerje Kagan elismerését. Meg Laorét, akire úgy nézett fel, mint tiszteletre méltó harcosra. Hamar kiszakítja magát az emlékek sűrű ködéből, mert nem elég öreg még hozzá, hogy nosztalgiázzon beszélgetés helyett. *
- Igen, Bredoc parancsnok jól vezette az alakulatot. Tiszteltem őt, kedves, de határozott ember. Sajnálom, hogy már nem dolgozom vele együtt. * Merlanának pedig láthatóan nincs oka aggodalomra, az ifjú harcos semmi okát nem adja, hogy ismerné, vagy emlékei fűződnének hozzá. Ha tudná, hogy milyen nemtörődöm módon végezte munkáját a városi őrség kötelékében, talán még meg is nyugodna. De persze erről csak Jenari, és Naesala tud. *
- Van egy szobám odafent, amit jelenleg bérlek, mert a Kaszárnyába már nem engedtek vissza. Otthonom magam sem tudom, hogy mikor volt utoljára. * Igazán gondolkodik pedig, próbálja eldönteni, hogy mikor érezte magát otthon bárhol is, de sajnos be kell ismerje, hogy ilyet még egyszer sem tapasztalt. A thargoknál a sorházban volt egy priccs, ahol alhatott, az távol állt mindenféle otthonosságtól. A kereskedőházban nem érezte úgy, hogy bármi is az övé lenne, inkább Latamie megtűrt kiskedvence volt. Még a városőrségnél sem lehetett saját szobája, sőt, mint kiderült semmi nem volt ott az övé, hiszen vissza sem mehet. *
- Ha jobban belegondolok, talán a lovam nyerge a legbiztosabb pont az életemben. * Nevet fel, mert ha valamire mindig számíthatott, az Kolosz volt. *
6482. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 11:35:17
Üzenet elküldve: 2025-08-16 11:35:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
- Gyilkosság. Fényes nappal, itt lent a fogadótérben. Az elkövetőt hamarosan fel fogják akasztani a főtéren. *Rezzenéstelen arccal közli a hírt, pedig belül igencsak különféle érzelmek dúlnak a lányban. Düh, csalódottság, félelem… Arról nem beszél, hogy ez az eset keresztülhúzta a számításait, de az elmondottakból már könnyedén kikövetkeztethető, hogy miért az övére csatolt fegyverekkel érkezett vacsorázni.*
- Köszönöm szépen! A tiéd pedig különleges. *Válaszolja a dicséretre, miközben mit sem sejt arról, hogy mindeközben Pashthra fejében nem is egy, hanem mindjárt két másik nő neve is jár, miközben az övét dicséri. Az ezt követően elhangzó szavakra azonban már gyanakodva pillant a fiú szemeibe.*
- Sebaj, azért hibázunk, hogy tanuljunk belőle. Legközelebb majd nem csak jól, de jókor is alkalmazod, és akkor nagyot nyerhetsz vele, de az ötlet tényleg pompás. *Féltékenységnek egy cseppnyi jele sem látszik Merlanán, hisz pontosan tudja, hogyan is működnek a férfiak, és mindemellett tisztában van a saját szerepével is, ami sohasem az volt, hogy ő legyen egyedüliként jogosult a figyelemre és a bókokra. Így hát Pashthra megnyugodhat, nem fogja elveszíteni az énekesnő társaságát, aki csupán egy apró intelmet fűz még hozzá a válaszához.*
- De másnak azért ne említsd, hogy nem kizárólag neki szánod! *Kuncogja, majd pár percre magára hagyja a férfit, míg intézi a rendelést, de utána már újra ott ül a társaságában, büszkén dicsekedve azzal, hogy milyen gyorsan és olcsón el tudta intézni a vacsorát mindkettőjük számára.*
- Társadalmi nyomás? Hívjuk inkább udvariasságnak vagy lovagiasságnak, úgy sokkalta jobban hangzik *mosolyog. Bizony így van. Az egyenlőség egy mézesmadzag, melyre a nép ráugrott, de valójában soha nem is létezett, csak annyi változott, hogy az egyenlőknél egyenlőbbek most diszkréten érvényesítik előjogaikat, pont úgy, ahogy most ő is tette.
Miután tovább érdeklődik Pashthra iránt, s ő mesél is magáról, olyasmit hall, melyre egy pillanatra meglepetten kerekednek ki vörösre festett ajkai. Warg alakulat. Reagálna is rá, de közben az italok meg is érkeznek hozzájuk, melyet ő csak egy biccentéssel köszön meg. Az ételre még egy keveset várni kell. Megvárja, míg újra kettesben maradnak, utána fordul újra társasága felé.*
- Először is minden elismerésem a hivatásodat illetően. Szép dolog az ártatlanok védelme. Hogy a Warg alakulat megszűnt, arról hallottam, ahogy már Bredoc Droyn főparancsnok sem a Városőrség tagja. Őt ismerem, mondjuk úgy, hogy érti a dolgát. Kicsi a világ, nem igaz? *Próbál ártatlan mosolyával higgadt maradni, de ijedtségében szíve most hevesen ver. Nagyon reméli, hogy Pashthra semmit sem tud arról, hogy az említett főparancsnok vezetése alatt ő is éveket sínylődött a Városőrség fogdájában. Nem beszélve arról, hogy akár még a Kikötőben is hallhatott a lányról, aki mások megvezetésével és kihasználásával, különféle csalások és női bájainak segítségével próbált boldogulni. Azzal nyugtatja magát, hogy ha szerencséje van, akkor pont elkerülték egymást. Reméli, hogy ő akkor került fogságba, mikor Pashthra a Kikötőbe ment.*
- És mondd csak, ha te most a Kikötőből érkeztél, van-e otthonod, ahová hazatérhetsz? *Próbálja terelni a témát a számára ingoványos talajról, miközben megpróbálkozik az általa vezetett Panzióba csábítani első vendégét. Két legyet egy csapásra.*
- Gyilkosság. Fényes nappal, itt lent a fogadótérben. Az elkövetőt hamarosan fel fogják akasztani a főtéren. *Rezzenéstelen arccal közli a hírt, pedig belül igencsak különféle érzelmek dúlnak a lányban. Düh, csalódottság, félelem… Arról nem beszél, hogy ez az eset keresztülhúzta a számításait, de az elmondottakból már könnyedén kikövetkeztethető, hogy miért az övére csatolt fegyverekkel érkezett vacsorázni.*
- Köszönöm szépen! A tiéd pedig különleges. *Válaszolja a dicséretre, miközben mit sem sejt arról, hogy mindeközben Pashthra fejében nem is egy, hanem mindjárt két másik nő neve is jár, miközben az övét dicséri. Az ezt követően elhangzó szavakra azonban már gyanakodva pillant a fiú szemeibe.*
- Sebaj, azért hibázunk, hogy tanuljunk belőle. Legközelebb majd nem csak jól, de jókor is alkalmazod, és akkor nagyot nyerhetsz vele, de az ötlet tényleg pompás. *Féltékenységnek egy cseppnyi jele sem látszik Merlanán, hisz pontosan tudja, hogyan is működnek a férfiak, és mindemellett tisztában van a saját szerepével is, ami sohasem az volt, hogy ő legyen egyedüliként jogosult a figyelemre és a bókokra. Így hát Pashthra megnyugodhat, nem fogja elveszíteni az énekesnő társaságát, aki csupán egy apró intelmet fűz még hozzá a válaszához.*
- De másnak azért ne említsd, hogy nem kizárólag neki szánod! *Kuncogja, majd pár percre magára hagyja a férfit, míg intézi a rendelést, de utána már újra ott ül a társaságában, büszkén dicsekedve azzal, hogy milyen gyorsan és olcsón el tudta intézni a vacsorát mindkettőjük számára.*
- Társadalmi nyomás? Hívjuk inkább udvariasságnak vagy lovagiasságnak, úgy sokkalta jobban hangzik *mosolyog. Bizony így van. Az egyenlőség egy mézesmadzag, melyre a nép ráugrott, de valójában soha nem is létezett, csak annyi változott, hogy az egyenlőknél egyenlőbbek most diszkréten érvényesítik előjogaikat, pont úgy, ahogy most ő is tette.
Miután tovább érdeklődik Pashthra iránt, s ő mesél is magáról, olyasmit hall, melyre egy pillanatra meglepetten kerekednek ki vörösre festett ajkai. Warg alakulat. Reagálna is rá, de közben az italok meg is érkeznek hozzájuk, melyet ő csak egy biccentéssel köszön meg. Az ételre még egy keveset várni kell. Megvárja, míg újra kettesben maradnak, utána fordul újra társasága felé.*
- Először is minden elismerésem a hivatásodat illetően. Szép dolog az ártatlanok védelme. Hogy a Warg alakulat megszűnt, arról hallottam, ahogy már Bredoc Droyn főparancsnok sem a Városőrség tagja. Őt ismerem, mondjuk úgy, hogy érti a dolgát. Kicsi a világ, nem igaz? *Próbál ártatlan mosolyával higgadt maradni, de ijedtségében szíve most hevesen ver. Nagyon reméli, hogy Pashthra semmit sem tud arról, hogy az említett főparancsnok vezetése alatt ő is éveket sínylődött a Városőrség fogdájában. Nem beszélve arról, hogy akár még a Kikötőben is hallhatott a lányról, aki mások megvezetésével és kihasználásával, különféle csalások és női bájainak segítségével próbált boldogulni. Azzal nyugtatja magát, hogy ha szerencséje van, akkor pont elkerülték egymást. Reméli, hogy ő akkor került fogságba, mikor Pashthra a Kikötőbe ment.*
- És mondd csak, ha te most a Kikötőből érkeztél, van-e otthonod, ahová hazatérhetsz? *Próbálja terelni a témát a számára ingoványos talajról, miközben megpróbálkozik az általa vezetett Panzióba csábítani első vendégét. Két legyet egy csapásra.*
6481. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-16 09:34:47
Üzenet elküldve: 2025-08-16 09:34:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerős arcok//
*Nestar követi Norennart a Pegazus irányába, a saját lábán. Viccelődött azzal, hogy amióta kiköltözött a Pegazusból, azóta többet jár arra és úgy tűnik, hogy erre nem fog rácáfolni egy ideig. Kezd rájönni, hogy a saját különleges nemesi kulipintyója nem ér sokat, ha át kell rángatni mindenkit a városon, hogy megmutassa. De ez az alkimista hibája, nem elegyedik a szociális elittel, aki közelebb járna. Ahogy Norennar elkényelmesedik a pulton, úgy foglalja el a szerepét Nestar is, mint szék és rendelésfoglaló. Amire neki van szüksége azt gyorsan adja le. Főtt ételnek Sült csirkemell krumplival, magának Gyümölcstea és Norennarnak egy ital és étel, amit rendelhet, összesen 40 aranyért . Az ingyen étkezésének hírét még a pulthoz elküldeti a rendelésével. Gáláns viselkedése nincs ok nélkül, egyrészt maga is éhes, de ha idejük engedi, akkor lehet meghallgatja azt is, hogy mi üthetett Cralanba. De eleinte végigmennek a gyógyitalok ügyein.*
- Értem, tudok szolgálni egy erős szerrel, ami pont ezen segít.
*Elő is pattintja a szivarostokját, melyben hangulatjavító dohányoznivaló helyett unalmas színes üvegcsék találhatóak, a matt és mély zöldet ki is veszi, a fényesebb zöld, kék, lila és barna marad a tokjában.*
- Felgyorsítja a szervezet gyógyulását, összehúzván a sebet, regenerálván a létfontosságú szervet vagy visszatapasztván a leszakadt végtagot. Sajnos az utóbbi esetén is sietni kell a beadással, ha elhalt a kéz vagy a láb, akkor már nem lehet mit kezdeni vele.
*Sajnos, ha csak még ennyi gondja lenne vele.*
- A levágott fejre nem adok garanciát. Nem lehetetlen, de nem valószínű. Nem próbáltam.
*Bármennyire is úgy tűnhet, Nestar tudományos érdeklődése nem jutott el addig, hogy az alkímia oltárán áldozgasson. Inkább megvárja, hogy egyszer a szükség úgy hozza.*
- Valamint, azt meg kell jegyezzem, hogy nem gyógyul be nyomtalan, hajszálrepedés a csontban, nem jelentéktelen mennyiségű vérzés, látható seb maradhat utána, amit aznap ajánlott kezelni. Vagy egy másik gyógyitallal.
*Norennar kéréséből sejti ebben valamennyire tapasztalt, de fontosnak látja elmondani, hogy ne várjanak csodát az italaitól. Nagyobb csodát ne. Ha képes lenne többre, megoldaná.*
- Ennek darabja kétszáz és nyolcvan arany.
*De halad is tovább, viszont a másik fiola már csak a zsebéből kerül elő. Természetesen, élénken zöld, mint a mezők.*
- Ennek a darabja százhatvan arany, de nem csak nem karcolásokra jó. Gyomorszúrás, koponyatörés, minden, amivel már nem élnéd meg a második naplementédet. Minden, ami ennél veszélyesebb, érdemesebb a Méregzöldet felhasználni rá.
*Nem sózna rá semmit, amit nem kér és ő tudja, hogy Norennar jobban járna egy kombinációjával a Sötétzöld-Fűzöld-Méregzöld és Opálzöldnek, azonban azzal is tisztában van, hogy ha odaad neki négyféle löttyöt, ami négyféle dologra jó, akkor csak összezavarja vele. A Fűzöld élénk és világos, a Méregzöld pedig matt és sötét, így könnyedén megkülönböztethetőek. Norennarnak igazából elég csak a Fűzöldet megjegyezni, hogy mire jó. Ennek az elrendezése után, el is kezdi vagdalni a csirkéjét kis darabkákra, hogy aztán csak felcsipegetnie kelljen a villájával. Így gyorsabban meg tudja szakítani magát az evésben, kis falatokkal, például, ha meggyanúsítják azzal, hogy magas pozícióban volt a lázadás előtt.*
- Ez így igaz.
*Nem örül annak, hogy ez alapján ismerik fel, de nem panaszkodik.*
- De semmi befolyásom nem maradt a város ügyeire. Mondhatni nem is volt.
*Még nem tudja, hogy mit akar ebből kihozni Norennar, de jobb tisztázni, hogy Nestar már nincs politikai körökben és nem is kíván azzal szórakozni. Persze ismer befolyásos személyeket, de már lemondott arról, hogy bármit is változtasson a városban, ami nem a kényelmére vagy a hóbortjára szolgál. Az is volt a szerencséje a lázadáskor is, hogy a törzsnek segédkezett a városi politizálás helyett, így Artheniornak a közelében sem volt, amikor elszabadultak az események.*
*Nestar követi Norennart a Pegazus irányába, a saját lábán. Viccelődött azzal, hogy amióta kiköltözött a Pegazusból, azóta többet jár arra és úgy tűnik, hogy erre nem fog rácáfolni egy ideig. Kezd rájönni, hogy a saját különleges nemesi kulipintyója nem ér sokat, ha át kell rángatni mindenkit a városon, hogy megmutassa. De ez az alkimista hibája, nem elegyedik a szociális elittel, aki közelebb járna. Ahogy Norennar elkényelmesedik a pulton, úgy foglalja el a szerepét Nestar is, mint szék és rendelésfoglaló. Amire neki van szüksége azt gyorsan adja le. Főtt ételnek Sült csirkemell krumplival, magának Gyümölcstea és Norennarnak egy ital és étel, amit rendelhet, összesen 40 aranyért
. Az ingyen étkezésének hírét még a pulthoz elküldeti a rendelésével. Gáláns viselkedése nincs ok nélkül, egyrészt maga is éhes, de ha idejük engedi, akkor lehet meghallgatja azt is, hogy mi üthetett Cralanba. De eleinte végigmennek a gyógyitalok ügyein.*- Értem, tudok szolgálni egy erős szerrel, ami pont ezen segít.
*Elő is pattintja a szivarostokját, melyben hangulatjavító dohányoznivaló helyett unalmas színes üvegcsék találhatóak, a matt és mély zöldet ki is veszi, a fényesebb zöld, kék, lila és barna marad a tokjában.*
- Felgyorsítja a szervezet gyógyulását, összehúzván a sebet, regenerálván a létfontosságú szervet vagy visszatapasztván a leszakadt végtagot. Sajnos az utóbbi esetén is sietni kell a beadással, ha elhalt a kéz vagy a láb, akkor már nem lehet mit kezdeni vele.
*Sajnos, ha csak még ennyi gondja lenne vele.*
- A levágott fejre nem adok garanciát. Nem lehetetlen, de nem valószínű. Nem próbáltam.
*Bármennyire is úgy tűnhet, Nestar tudományos érdeklődése nem jutott el addig, hogy az alkímia oltárán áldozgasson. Inkább megvárja, hogy egyszer a szükség úgy hozza.*
- Valamint, azt meg kell jegyezzem, hogy nem gyógyul be nyomtalan, hajszálrepedés a csontban, nem jelentéktelen mennyiségű vérzés, látható seb maradhat utána, amit aznap ajánlott kezelni. Vagy egy másik gyógyitallal.
*Norennar kéréséből sejti ebben valamennyire tapasztalt, de fontosnak látja elmondani, hogy ne várjanak csodát az italaitól. Nagyobb csodát ne. Ha képes lenne többre, megoldaná.*
- Ennek darabja kétszáz és nyolcvan arany.
*De halad is tovább, viszont a másik fiola már csak a zsebéből kerül elő. Természetesen, élénken zöld, mint a mezők.*
- Ennek a darabja százhatvan arany, de nem csak nem karcolásokra jó. Gyomorszúrás, koponyatörés, minden, amivel már nem élnéd meg a második naplementédet. Minden, ami ennél veszélyesebb, érdemesebb a Méregzöldet felhasználni rá.
*Nem sózna rá semmit, amit nem kér és ő tudja, hogy Norennar jobban járna egy kombinációjával a Sötétzöld-Fűzöld-Méregzöld és Opálzöldnek, azonban azzal is tisztában van, hogy ha odaad neki négyféle löttyöt, ami négyféle dologra jó, akkor csak összezavarja vele. A Fűzöld élénk és világos, a Méregzöld pedig matt és sötét, így könnyedén megkülönböztethetőek. Norennarnak igazából elég csak a Fűzöldet megjegyezni, hogy mire jó. Ennek az elrendezése után, el is kezdi vagdalni a csirkéjét kis darabkákra, hogy aztán csak felcsipegetnie kelljen a villájával. Így gyorsabban meg tudja szakítani magát az evésben, kis falatokkal, például, ha meggyanúsítják azzal, hogy magas pozícióban volt a lázadás előtt.*
- Ez így igaz.
*Nem örül annak, hogy ez alapján ismerik fel, de nem panaszkodik.*
- De semmi befolyásom nem maradt a város ügyeire. Mondhatni nem is volt.
*Még nem tudja, hogy mit akar ebből kihozni Norennar, de jobb tisztázni, hogy Nestar már nincs politikai körökben és nem is kíván azzal szórakozni. Persze ismer befolyásos személyeket, de már lemondott arról, hogy bármit is változtasson a városban, ami nem a kényelmére vagy a hóbortjára szolgál. Az is volt a szerencséje a lázadáskor is, hogy a törzsnek segédkezett a városi politizálás helyett, így Artheniornak a közelében sem volt, amikor elszabadultak az események.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436