Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-20 20:54:31
Üzenet elküldve: 2021-01-20 20:54:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// nyílt //
// Mulatás //
* Frekderkun barátjának hirtelen nem tisztázott okok miatt ott kellett hagynia az asztalt. A lovag nem hiszi, hogy látja még a fura szerzetet. Úgy van vele, hogy majdcsak talál magának társaságot. Elkezd énekelni egy bordalt amit még ő talált ki mikor még fiatal legény volt. *
- Igyuk a bort a pálinkát! Azzal nem követünk el hibát. Most pedig vedd elő a pipát! Nagyot pöfékelj ordibálj!
* Jól érzi magát így egymagában is, de azért nagyon örülne, ha más is vele mulatna. Még azt se bábbá ha egy büdös ork lenne a mulatásban a társa *
// Mulatás //
* Frekderkun barátjának hirtelen nem tisztázott okok miatt ott kellett hagynia az asztalt. A lovag nem hiszi, hogy látja még a fura szerzetet. Úgy van vele, hogy majdcsak talál magának társaságot. Elkezd énekelni egy bordalt amit még ő talált ki mikor még fiatal legény volt. *
- Igyuk a bort a pálinkát! Azzal nem követünk el hibát. Most pedig vedd elő a pipát! Nagyot pöfékelj ordibálj!
* Jól érzi magát így egymagában is, de azért nagyon örülne, ha más is vele mulatna. Még azt se bábbá ha egy büdös ork lenne a mulatásban a társa *
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-20 20:40:55
Üzenet elküldve: 2021-01-20 20:40:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Talán most először vagy másodszor van a városban, mióta először elhagyta. Nem is igazán szeretne sokáig maradni, úgy tervezi, hogy holnap ilyenkor már a Synmirára vezető utat koptatja. Ha rajta múlna, azonnal indulna, de alkonyodik odakinn, este utazni pedig akármilyen bátor lányka is, nem igazán szeretne. Ezért úgy dönt, jobb meghúznia magát valahol, aztán reggel korán indulni. Igaz nemes, még sincs kedve bárki tudtára adni, hogy itt tartózkodik. A szüleivel nem igazán tudja hányadán áll. Milyen helyen van az öröklésben, egyáltalán ha hazatérne vajon visszaengednék-e őt varázslást tanulni, vagy ott fognák? Jobb ezeket ki sem próbálni, egy éjszakára meg igazán megteszi egy egyszerűbb, de tiszta szoba. De előbb rendel magának egyVajsört, s miután kifizeti érte a 13 aranyat leül egy asztalkához elszürcsölni
. Próbál egy sarkot keresni magának, ahol békességben elszürcsölheti a kis itókáját, néhány cseppet felkínálva a zsebében csücsülő szúrgumónak is. Nehogy már hűséges útitársa kimaradjon a jóból. *
* Talán most először vagy másodszor van a városban, mióta először elhagyta. Nem is igazán szeretne sokáig maradni, úgy tervezi, hogy holnap ilyenkor már a Synmirára vezető utat koptatja. Ha rajta múlna, azonnal indulna, de alkonyodik odakinn, este utazni pedig akármilyen bátor lányka is, nem igazán szeretne. Ezért úgy dönt, jobb meghúznia magát valahol, aztán reggel korán indulni. Igaz nemes, még sincs kedve bárki tudtára adni, hogy itt tartózkodik. A szüleivel nem igazán tudja hányadán áll. Milyen helyen van az öröklésben, egyáltalán ha hazatérne vajon visszaengednék-e őt varázslást tanulni, vagy ott fognák? Jobb ezeket ki sem próbálni, egy éjszakára meg igazán megteszi egy egyszerűbb, de tiszta szoba. De előbb rendel magának egyVajsört, s miután kifizeti érte a 13 aranyat leül egy asztalkához elszürcsölni
. Próbál egy sarkot keresni magának, ahol békességben elszürcsölheti a kis itókáját, néhány cseppet felkínálva a zsebében csücsülő szúrgumónak is. Nehogy már hűséges útitársa kimaradjon a jóból. *
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-20 20:34:07
Üzenet elküldve: 2021-01-20 20:34:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Őstehetség. Jóstehetség?//
//Nyílt//
*Nem is ő lenne, ha valami hoppá nem történne vele. Még akkor is, ha csak békésen szeretne eljutni A pontból B-be, ami jelen helyzetében cirka öt méter. Mert, hogy a pulttól azért nincs olyan messze az az asztal. Persze nagy tragédia nem történik, csak válla koccan a férfiéval, de azért mégis csak na.*
- Én kérek elnézést a figyelmetlenségemért.
*Ölt is magára egy futó mosolyt, majd le is ülve a székre szinte le sem veszi a szemét a pultról. Már meg tudná tömni a hasát, de egyik fogadós sem szereti, ha siettetik, így kénytelen türelmesen kivárni a sorát, még akkor is, ha nem füllik hozzá a foga. Közben azért meg csak lekötik a figyelmét. A férfi, aki az előbb készült elsodorni újfent megjelenik, szerencsére most gyengédebb módon.*
- Helyezze magát kényelembe.
*Bólint, s mutat is a vele szemben lévő székre. A név hallatán viszont hamar felszaladnak a szemöldökei homlokán.*
- Parancsol? Szamár Kutya? Ez valami egzotikus név, igaz?
*Fojt is el magában egy igen szarkasztikus vigyort, majd tork köszörülve erőltet magára egy kis jó modort.*
- Én Muelu vagyok. Muelu Vellrid. Örvendek a találkozásnak.
*Dől is hátra a székén, majd kissé hunyorogva veszi szemügyre újdonsült asztaltársát. Valamiért olyan érzése van, mintha már találkoztak volna. Vagy hallott volna a férfi felől. Ezek a vonások olyan ismerősek a számára. Aztán meg fene se tudja, annyira nem rí ki a többi ember közül, hogy csak azért is gyanús legyen a nő számára, így hamar túl is teszi magát a dolgon.*
//Nyílt//
*Nem is ő lenne, ha valami hoppá nem történne vele. Még akkor is, ha csak békésen szeretne eljutni A pontból B-be, ami jelen helyzetében cirka öt méter. Mert, hogy a pulttól azért nincs olyan messze az az asztal. Persze nagy tragédia nem történik, csak válla koccan a férfiéval, de azért mégis csak na.*
- Én kérek elnézést a figyelmetlenségemért.
*Ölt is magára egy futó mosolyt, majd le is ülve a székre szinte le sem veszi a szemét a pultról. Már meg tudná tömni a hasát, de egyik fogadós sem szereti, ha siettetik, így kénytelen türelmesen kivárni a sorát, még akkor is, ha nem füllik hozzá a foga. Közben azért meg csak lekötik a figyelmét. A férfi, aki az előbb készült elsodorni újfent megjelenik, szerencsére most gyengédebb módon.*
- Helyezze magát kényelembe.
*Bólint, s mutat is a vele szemben lévő székre. A név hallatán viszont hamar felszaladnak a szemöldökei homlokán.*
- Parancsol? Szamár Kutya? Ez valami egzotikus név, igaz?
*Fojt is el magában egy igen szarkasztikus vigyort, majd tork köszörülve erőltet magára egy kis jó modort.*
- Én Muelu vagyok. Muelu Vellrid. Örvendek a találkozásnak.
*Dől is hátra a székén, majd kissé hunyorogva veszi szemügyre újdonsült asztaltársát. Valamiért olyan érzése van, mintha már találkoztak volna. Vagy hallott volna a férfi felől. Ezek a vonások olyan ismerősek a számára. Aztán meg fene se tudja, annyira nem rí ki a többi ember közül, hogy csak azért is gyanús legyen a nő számára, így hamar túl is teszi magát a dolgon.*
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-20 20:30:59
Üzenet elküldve: 2021-01-20 20:30:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
*Dram jól láthatóan nem szeretne beszélni a lányról, Aly pedig többet nem kérdez vissza rá. Bonyolult ügy lehet, főleg, ha tényleg valami rokoni szerelmi szál van a dologban, ő sem beszélne szívesen egy idegennek a szívügyeiről.
Figyelmesen hallgatja az érdekességeket arról, hogy veszély esetén miként szabadulnak fel a test korlátai, bár valójában nem először hall ilyesmiről. Odahaza náluk előfordult, hogy valamelyik gyerek úgy megijedt egyszer valami erdei állattól, hogy felugrott egy fa egészen magasan lévő ágára, ahonnan aztán le sem tudott jönni. Persze a történtek után már volt, aki szerint a fiú igazából felrepült a tölgyre, de hát így működik a szóbeszéd.*
-Igazán szeretném azt hinni, hogy bennem is van ilyen ösztön.
*Sóhajt fel majd halkan nevetgélve teszi hozzá.*
-De egyszer majdnem elájultam, mikor az ölembe ugrott egy béka. Pedig alig volt nagyobb a hüvelykujjamnál.
*Emeli is testrészét, hogy láthassa a másik, milyen hatalmas méretű kétéltűről is beszél.
Látva, hogy a hosszúfülű már egyenesedik az asztaltól, még kezével int, hogy várjon, aztán a kriglit a kezébe kapva a sör maradékát egy pillanat alatt bekortyolja. Teszi ezt olyan könnyedséggel, mintha gyakran csinálná, bár való igaz, az utóbbi napokban többet ivott a szokásosnál.*
-Mehetünk.
*Jelenti ki a korsót az asztalra téve majd fel is áll a széktől, s Dram mellé lép majd követi őt a fürdőház felé. Először jár ehhez hasonló nyilvános fürdőben, így jóformán a padlózattól kezdve az utolsó pocakos úriemberig mindent megszemlél. A mustrát a férfi szavai törik meg, amint elérnek pár szekrényhez, halványan bólintva kezdi betuszkolni erszényét majd fegyvereit. Szoknyáját térdig felhajtva húzza le vádlijához erősített szíját, hogy tőrét is elpakolhassa. Természetesen hagyja, hogy az elf előre induljon levetni ruháit, bár Aly nem az a kifejezetten szégyellős fajta, az illem bizony így kívánja. Miután a másik végzett, maga is az öltözőhöz lépdel, hogy lehámozhassa magáról itt-ott még mindig nedves ruháit, aztán gyorsan magára is teker egy tiszta fürdőlepedőt. Amint elkészül már ott is terem jótevője előtt.*
-Rendben.
*Egyezik is bele, mert egyelőre pontosan ez nem tudja mit jelent, de nem hangzik rosszul, hogy mások nem nyitnak rá fürdőzés közben.*
-Ezek ilyen egyszemélyesek?
*Dram jól láthatóan nem szeretne beszélni a lányról, Aly pedig többet nem kérdez vissza rá. Bonyolult ügy lehet, főleg, ha tényleg valami rokoni szerelmi szál van a dologban, ő sem beszélne szívesen egy idegennek a szívügyeiről.
Figyelmesen hallgatja az érdekességeket arról, hogy veszély esetén miként szabadulnak fel a test korlátai, bár valójában nem először hall ilyesmiről. Odahaza náluk előfordult, hogy valamelyik gyerek úgy megijedt egyszer valami erdei állattól, hogy felugrott egy fa egészen magasan lévő ágára, ahonnan aztán le sem tudott jönni. Persze a történtek után már volt, aki szerint a fiú igazából felrepült a tölgyre, de hát így működik a szóbeszéd.*
-Igazán szeretném azt hinni, hogy bennem is van ilyen ösztön.
*Sóhajt fel majd halkan nevetgélve teszi hozzá.*
-De egyszer majdnem elájultam, mikor az ölembe ugrott egy béka. Pedig alig volt nagyobb a hüvelykujjamnál.
*Emeli is testrészét, hogy láthassa a másik, milyen hatalmas méretű kétéltűről is beszél.
Látva, hogy a hosszúfülű már egyenesedik az asztaltól, még kezével int, hogy várjon, aztán a kriglit a kezébe kapva a sör maradékát egy pillanat alatt bekortyolja. Teszi ezt olyan könnyedséggel, mintha gyakran csinálná, bár való igaz, az utóbbi napokban többet ivott a szokásosnál.*
-Mehetünk.
*Jelenti ki a korsót az asztalra téve majd fel is áll a széktől, s Dram mellé lép majd követi őt a fürdőház felé. Először jár ehhez hasonló nyilvános fürdőben, így jóformán a padlózattól kezdve az utolsó pocakos úriemberig mindent megszemlél. A mustrát a férfi szavai törik meg, amint elérnek pár szekrényhez, halványan bólintva kezdi betuszkolni erszényét majd fegyvereit. Szoknyáját térdig felhajtva húzza le vádlijához erősített szíját, hogy tőrét is elpakolhassa. Természetesen hagyja, hogy az elf előre induljon levetni ruháit, bár Aly nem az a kifejezetten szégyellős fajta, az illem bizony így kívánja. Miután a másik végzett, maga is az öltözőhöz lépdel, hogy lehámozhassa magáról itt-ott még mindig nedves ruháit, aztán gyorsan magára is teker egy tiszta fürdőlepedőt. Amint elkészül már ott is terem jótevője előtt.*
-Rendben.
*Egyezik is bele, mert egyelőre pontosan ez nem tudja mit jelent, de nem hangzik rosszul, hogy mások nem nyitnak rá fürdőzés közben.*
-Ezek ilyen egyszemélyesek?
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-20 20:13:53
Üzenet elküldve: 2021-01-20 20:13:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Őstehetség. Jóstehetség?//
//Nyílt//
* A megfigyelés unalmas szakma, és Rändoer torka is kiszárad közben, úgyhogy visszaindul a pegazusba, hogy szomját olthassa. Amúgy is, nincsenek nála súlyok, amivel erősíteni tudna, pedig egy ilyen komoly bűnszervezet ellen szüksége lenne erősítésre. Ahogy az ivóban indul meg a pult felé, egy nőbe ütközik a válla, ahogy Muelu a kiszemelt asztalához ér. *
- Elnézést, hölgyem. * Néz rá Yoë, majd felvonja a szemöldökét. Nem úgy néz ki, mint az átlagos városlakók, van benne valami gyanús. Viszont az egyértelmű, direkt megközelítés mostanában csúfos kudarcot vallott. Úgy dönt, hogy megpróbál beépülni. *
- Szabad ez a hely, hümm? * Kérdezi meg, az asztalra mutatva. Agyában közben lázasan dolgoznak a fogaskerekek, már gyártja is az új személyiségét, amivel el tudja hitetni a másikról, hogy ő is bűnöző, és nem bűn üldöző. *
- Nemrég érkeztem a városba, Samaar Khutja vagyok. * Mutatkozik be álnevén, amit most talált ki. Elég büszke magára, hogy ilyen frappánsat sikerült. *
//Nyílt//
* A megfigyelés unalmas szakma, és Rändoer torka is kiszárad közben, úgyhogy visszaindul a pegazusba, hogy szomját olthassa. Amúgy is, nincsenek nála súlyok, amivel erősíteni tudna, pedig egy ilyen komoly bűnszervezet ellen szüksége lenne erősítésre. Ahogy az ivóban indul meg a pult felé, egy nőbe ütközik a válla, ahogy Muelu a kiszemelt asztalához ér. *
- Elnézést, hölgyem. * Néz rá Yoë, majd felvonja a szemöldökét. Nem úgy néz ki, mint az átlagos városlakók, van benne valami gyanús. Viszont az egyértelmű, direkt megközelítés mostanában csúfos kudarcot vallott. Úgy dönt, hogy megpróbál beépülni. *
- Szabad ez a hely, hümm? * Kérdezi meg, az asztalra mutatva. Agyában közben lázasan dolgoznak a fogaskerekek, már gyártja is az új személyiségét, amivel el tudja hitetni a másikról, hogy ő is bűnöző, és nem bűn üldöző. *
- Nemrég érkeztem a városba, Samaar Khutja vagyok. * Mutatkozik be álnevén, amit most talált ki. Elég büszke magára, hogy ilyen frappánsat sikerült. *
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-20 20:01:49
Üzenet elküldve: 2021-01-20 20:01:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Őstehetség. Jóstehetség?//
//Nyílt//
*Akármennyire is reménykedett a főtér nyüzsgésében ma nem találta meg a szerencse. A begyöpösödött városi népség úgy néz ki nem a mai napon kapható arra, hogy Muelu kamatoztathassa jóstehetségét. Pedig még nem igen hallotta, hogy visszhangozna a híre, hogy lehetséges lódítómester inkább a hölgyemény, mint egy kitanult jóstehetség. Sajnos a hazudozás még nem igazán az ő szakterülete. A hitelesség kemény dió ebben a "szakmában". De megvan az előnye is, hogy bármikor vehet ki egy szabadnapot, ha már unja az egészet. Bár igaz, ami igaz, hogy elég komoly hátrány, hogy ez az egyedüli aranyszerzési útja, így, ha nincs érdeklődő nincs arany sem. Szerencsére viszont spórolásban egész ügyes, így nem nagyon kell hiányt szenvednie semmiből. Persze nem veti fel a pénz, nincs kacsalábon forgó palotája, sem szép selyemruhákkal tömött szekrénye, de legalább eléldegél. Persze nem ez az életcélja, hogy egyik napról éljen a másikra, de még fiatal, elég sok mindent hozhat még az élet.
A főteret így maga mögött is hagyja, hogy egy kicsit megpihenjen a fogadóban. A hasa már korog, a rikácsolástól a torka is száraz, szóval eljött a jól megérdemelt ebéd ideje.
A fogadó ajtaja visszafogottan nyílik, s ugyan úgy is csukódik a vöröske mögött. Zöld szemeit lomhán vezeti végig a bentieken, akik mind szépen el vannak foglalva a saját dolgukkal, így nem igazán tűnik fel az érkezése. Nyugodt, lassú léptekkel célozza meg a pultot, aminek nekidőlve könyököl is annak lapjára, s tenyereibe támasztott állal pillázik fel a fogadósra.*
- Szép jó napot fogadós uram. *Villant is meg egy széles bájmosolyt.* Először szeretnék egy nagy tál Őzragu levest. *Kezdi el kiszámolni a 10 aranyat.* Meg egy nagy pohár forró Gyümölcsteát kérek mellé. *Még 5 arannyal megtoldva az előzőt le is teszi a pultra a fizetséget.*
*Ahogy ezzel végzett kiegyenesedve les körbe futólag, majd egy üres asztalt megpillantva fordul vissza a fogadóshoz.*
- Ha minden kész, ott leszek.
*Mutat is el a kiválasztott hely felé, majd hálás biccentéssel távozik is a kiszemelt asztalhoz.*
//Nyílt//
*Akármennyire is reménykedett a főtér nyüzsgésében ma nem találta meg a szerencse. A begyöpösödött városi népség úgy néz ki nem a mai napon kapható arra, hogy Muelu kamatoztathassa jóstehetségét. Pedig még nem igen hallotta, hogy visszhangozna a híre, hogy lehetséges lódítómester inkább a hölgyemény, mint egy kitanult jóstehetség. Sajnos a hazudozás még nem igazán az ő szakterülete. A hitelesség kemény dió ebben a "szakmában". De megvan az előnye is, hogy bármikor vehet ki egy szabadnapot, ha már unja az egészet. Bár igaz, ami igaz, hogy elég komoly hátrány, hogy ez az egyedüli aranyszerzési útja, így, ha nincs érdeklődő nincs arany sem. Szerencsére viszont spórolásban egész ügyes, így nem nagyon kell hiányt szenvednie semmiből. Persze nem veti fel a pénz, nincs kacsalábon forgó palotája, sem szép selyemruhákkal tömött szekrénye, de legalább eléldegél. Persze nem ez az életcélja, hogy egyik napról éljen a másikra, de még fiatal, elég sok mindent hozhat még az élet.
A főteret így maga mögött is hagyja, hogy egy kicsit megpihenjen a fogadóban. A hasa már korog, a rikácsolástól a torka is száraz, szóval eljött a jól megérdemelt ebéd ideje.
A fogadó ajtaja visszafogottan nyílik, s ugyan úgy is csukódik a vöröske mögött. Zöld szemeit lomhán vezeti végig a bentieken, akik mind szépen el vannak foglalva a saját dolgukkal, így nem igazán tűnik fel az érkezése. Nyugodt, lassú léptekkel célozza meg a pultot, aminek nekidőlve könyököl is annak lapjára, s tenyereibe támasztott állal pillázik fel a fogadósra.*
- Szép jó napot fogadós uram. *Villant is meg egy széles bájmosolyt.* Először szeretnék egy nagy tál Őzragu levest. *Kezdi el kiszámolni a 10 aranyat.*
Meg egy nagy pohár forró Gyümölcsteát kérek mellé. *Még 5 arannyal megtoldva az előzőt le is teszi a pultra a fizetséget.* *Ahogy ezzel végzett kiegyenesedve les körbe futólag, majd egy üres asztalt megpillantva fordul vissza a fogadóshoz.*
- Ha minden kész, ott leszek.
*Mutat is el a kiválasztott hely felé, majd hálás biccentéssel távozik is a kiszemelt asztalhoz.*
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-20 18:24:22
Üzenet elküldve: 2021-01-20 18:24:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
- Hát ilyen felszínes emlék lennék, amit ennyire könnyen elfelejtesz? * Teszi fel a kérdést a mélységi, és mivel tudja, hogy a másik tudja, hogy tetetett a sértődöttség a hangjában, ezért hiába van melege tőle, mégis sikerül a hangjába belecsempészni. Jól esik neki a lány közelsége, mintha emberemlékezet óta most először érintené meg a boldogság szele, talán még lélegeznie is könnyebb így, hogy Ysanee az ölében helyezkedik. *
- Te is. * Súgja vissza Cale, nem törődve vele, hogy egyértelművé teszi, mennyire igaz ez az állítás. Talán ennyi őszinteség még belefér, talán ezzel még nem ijeszti el a másikat. Gyengéd érintés a nő tarkóján, egy óvatos mozdulat, ahogy közelebb próbálja vonni, hogy gyorsan csókkal fedje el az őszinte vallomást, lehunyt szemmel takarni a felcsillanó huncut csillogást, amit a tolvaj annyira keres a szemeiben. Korai még az újra találkozás, túl józan még ez a pillanat a túlzott őszinteséghez. De ha a lány nem hajlik a csókra, akkor láthatja, bár Cale arckifejezése nem változik, hogy a pillanatra megjelent tűz egyből eltűnik a szeméből.
A nő szavaira felnevet, de nem mond semmit, nem akarja megbántani a lányt, vagy elismerni, hogy milyen rosszul esnek neki ezek a szavak. Legutóbbi találkozásuk végétől eltekintve úgy emlékszik minden beszélgetésükre, mintha csak tegnap történt volna. Foglalkozásának ártalma, hogy az érdekes, vagy szívének fontos beszélgetéseket mindig megőrzi magának. Bár beszéltek közös táncról, sose volt szó a kanásztáncról. Ysanee egyértelműen összekeveri valakivel a mélységit, és ez valahogy jobban fáj neki, mint bármilyen átok, amit istenségtől vagy élő embertől kapott. *
- Ettől függetlenül bizonyosan szép volt. * Szólal meg rekedtes hangon, és gyorsan megköszörüli a torkát, maga sem érti, hogy miért ilyen nehéz neki ez a helyzet. Elönti a forróság, ahogy a következő szavakat formázza, érzi magán Eeyr figyelő tekintetét, de megbirkózik velük. *
- Sajnálom, hogy nem láthattam. * Préseli ki végül, és ez nem is hazugság. Csupán sokkal szívesebben mondaná azt, hogy sajnálja, hogy mással keveri őt össze a tolvaj. Ijesztő, és egyszerre dühítő érzés, hogy életében először féltékenységet érez. *
- Hát ilyen felszínes emlék lennék, amit ennyire könnyen elfelejtesz? * Teszi fel a kérdést a mélységi, és mivel tudja, hogy a másik tudja, hogy tetetett a sértődöttség a hangjában, ezért hiába van melege tőle, mégis sikerül a hangjába belecsempészni. Jól esik neki a lány közelsége, mintha emberemlékezet óta most először érintené meg a boldogság szele, talán még lélegeznie is könnyebb így, hogy Ysanee az ölében helyezkedik. *
- Te is. * Súgja vissza Cale, nem törődve vele, hogy egyértelművé teszi, mennyire igaz ez az állítás. Talán ennyi őszinteség még belefér, talán ezzel még nem ijeszti el a másikat. Gyengéd érintés a nő tarkóján, egy óvatos mozdulat, ahogy közelebb próbálja vonni, hogy gyorsan csókkal fedje el az őszinte vallomást, lehunyt szemmel takarni a felcsillanó huncut csillogást, amit a tolvaj annyira keres a szemeiben. Korai még az újra találkozás, túl józan még ez a pillanat a túlzott őszinteséghez. De ha a lány nem hajlik a csókra, akkor láthatja, bár Cale arckifejezése nem változik, hogy a pillanatra megjelent tűz egyből eltűnik a szeméből.
A nő szavaira felnevet, de nem mond semmit, nem akarja megbántani a lányt, vagy elismerni, hogy milyen rosszul esnek neki ezek a szavak. Legutóbbi találkozásuk végétől eltekintve úgy emlékszik minden beszélgetésükre, mintha csak tegnap történt volna. Foglalkozásának ártalma, hogy az érdekes, vagy szívének fontos beszélgetéseket mindig megőrzi magának. Bár beszéltek közös táncról, sose volt szó a kanásztáncról. Ysanee egyértelműen összekeveri valakivel a mélységit, és ez valahogy jobban fáj neki, mint bármilyen átok, amit istenségtől vagy élő embertől kapott. *
- Ettől függetlenül bizonyosan szép volt. * Szólal meg rekedtes hangon, és gyorsan megköszörüli a torkát, maga sem érti, hogy miért ilyen nehéz neki ez a helyzet. Elönti a forróság, ahogy a következő szavakat formázza, érzi magán Eeyr figyelő tekintetét, de megbirkózik velük. *
- Sajnálom, hogy nem láthattam. * Préseli ki végül, és ez nem is hazugság. Csupán sokkal szívesebben mondaná azt, hogy sajnálja, hogy mással keveri őt össze a tolvaj. Ijesztő, és egyszerre dühítő érzés, hogy életében először féltékenységet érez. *
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-20 17:55:34
Üzenet elküldve: 2021-01-20 17:55:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
- Biztos vagyok, de nem látom okát, hogy így tegyünk. * Mosolyog a vita kérdésére, hiszen vannak olyanok, akik bármeddig képesek vitatkozni egy témáról, akkor is, ha nincs igazuk, próbálják úgy csűrni, csavarni a másik beszédét, hogy feléjük kerekedjenek. Sarokba szorított kutyák ezek, akik ugatnak ugyan, hangosan csaholnak, de attól még nem fogják elérni a céljukat, és meggyőzni a másikat. Az elf sose szerette, és nem is tartotta nagyra az ilyen vitapartnereket. Aly viszont kedves, és érdekes partner, akivel szívesen cserél gondolatokat, hiszen abból építkezhet, és fejlődhet, nem csak ugyan azt ismételgeti egyre hangosabban. *
- Igen, így értem. * Sóhajt nagyot, de láthatóan nem kívánja folytatni ezt a beszélgetést, figyelmen kívül is hagyja a levélírásra irányuló kérdést. Nehéz téma ez, olyan, ami nyomja a szívét, és nem szeretné elrontani a kedvét, ahogy azt sem kívánja, hogy később a bűntudat mardossa majd, ha valami olyat tennének itt a Pegazusban. Iszik egy keveset, hogy segítsen kicsit a lelkiismeretén, majd megcsóválja a fejét. *
- Biztos vagyok benne, hogy többre képes, mint gondolja. Stressz és szükség helyzetben felébred bennünk valami ösztönös, aminek hatására olyan dolgokra vagyunk képesek, amikre nem is gondoltunk volna korábban. Nagyon sok feljegyzés ír ilyen jelenségekről. Anyák, akik hihetetlen erőt fejtenek ki a gyermekük védelmében, vagy olyan férfiak, akik a végletekig elmennek, hogy megvédjék a családjukat. De azért nem árt az óvatosság, és a kíséret. * Teszi még hozzá, ezzel megalapozva azt, hogy féltse, és óvja a másikat, még ha csak egy estére is. És nagyon úgy fest, legalábbis az elf számára, hogy ilyen irányba halad kettejük közös időtöltése, legalábbis a nő javaslata alapján erre enged következtetni. *
- Úgy gondolom, hogy mindketten élveznénk. * Bólint inkább, és ha Aly nem ellenkezik, akkor fel is áll - a székről - és elindul a fürdő felé, mutatva az utat. *
- Csak ön után. * Tárja ki előzékenyen az ajtót. Odabent az értékmegőrző felé indul el. *
- Én bepakolom néhány dolgomat, és a pénzemet a megőrzőbe. Ha gondolja, nyugodtan tegyen ugyan így. * Tesz ajánlatot, na persze ez esetben a nő kénytelen Dram szekrényébe pakolni. Ahogy odaérnek, a férfi elveszi a lánytól azt, amit ide szán, és bepakolja, a saját felszerelésével együtt. *
- Az öltözők arra vannak. * Int, és ezúttal ő megy előre, mivel úriember, hagyja a másiknak hogy eldöntse együtt, vagy külön akar levetkőzni. Ahogy végzett, egy törölközőt teker a dereka köré, és visszasétál a megőrzőhöz, ahova még drága ruháját is beteszi, mert az is egy kisebb vagyon értékével bír. Ezek után visszamegy, vagy a fürdő előtt megvárja a másikat, attól függően, hogy hogyan döntött. *
- Javaslom, hogy egy privát fürdőt vegyünk használatba. A közösben túl sok a bárdolatlan fickó, aki ráerőszakolni próbálja a társaságát a másikra. * Tesz ajánlatot, óvatosan puhatolózva, hogy az ő közeledését mennyire érzi ennek a félvér. *
- Biztos vagyok, de nem látom okát, hogy így tegyünk. * Mosolyog a vita kérdésére, hiszen vannak olyanok, akik bármeddig képesek vitatkozni egy témáról, akkor is, ha nincs igazuk, próbálják úgy csűrni, csavarni a másik beszédét, hogy feléjük kerekedjenek. Sarokba szorított kutyák ezek, akik ugatnak ugyan, hangosan csaholnak, de attól még nem fogják elérni a céljukat, és meggyőzni a másikat. Az elf sose szerette, és nem is tartotta nagyra az ilyen vitapartnereket. Aly viszont kedves, és érdekes partner, akivel szívesen cserél gondolatokat, hiszen abból építkezhet, és fejlődhet, nem csak ugyan azt ismételgeti egyre hangosabban. *
- Igen, így értem. * Sóhajt nagyot, de láthatóan nem kívánja folytatni ezt a beszélgetést, figyelmen kívül is hagyja a levélírásra irányuló kérdést. Nehéz téma ez, olyan, ami nyomja a szívét, és nem szeretné elrontani a kedvét, ahogy azt sem kívánja, hogy később a bűntudat mardossa majd, ha valami olyat tennének itt a Pegazusban. Iszik egy keveset, hogy segítsen kicsit a lelkiismeretén, majd megcsóválja a fejét. *
- Biztos vagyok benne, hogy többre képes, mint gondolja. Stressz és szükség helyzetben felébred bennünk valami ösztönös, aminek hatására olyan dolgokra vagyunk képesek, amikre nem is gondoltunk volna korábban. Nagyon sok feljegyzés ír ilyen jelenségekről. Anyák, akik hihetetlen erőt fejtenek ki a gyermekük védelmében, vagy olyan férfiak, akik a végletekig elmennek, hogy megvédjék a családjukat. De azért nem árt az óvatosság, és a kíséret. * Teszi még hozzá, ezzel megalapozva azt, hogy féltse, és óvja a másikat, még ha csak egy estére is. És nagyon úgy fest, legalábbis az elf számára, hogy ilyen irányba halad kettejük közös időtöltése, legalábbis a nő javaslata alapján erre enged következtetni. *
- Úgy gondolom, hogy mindketten élveznénk. * Bólint inkább, és ha Aly nem ellenkezik, akkor fel is áll - a székről - és elindul a fürdő felé, mutatva az utat. *
- Csak ön után. * Tárja ki előzékenyen az ajtót. Odabent az értékmegőrző felé indul el. *
- Én bepakolom néhány dolgomat, és a pénzemet a megőrzőbe. Ha gondolja, nyugodtan tegyen ugyan így. * Tesz ajánlatot, na persze ez esetben a nő kénytelen Dram szekrényébe pakolni. Ahogy odaérnek, a férfi elveszi a lánytól azt, amit ide szán, és bepakolja, a saját felszerelésével együtt. *
- Az öltözők arra vannak. * Int, és ezúttal ő megy előre, mivel úriember, hagyja a másiknak hogy eldöntse együtt, vagy külön akar levetkőzni. Ahogy végzett, egy törölközőt teker a dereka köré, és visszasétál a megőrzőhöz, ahova még drága ruháját is beteszi, mert az is egy kisebb vagyon értékével bír. Ezek után visszamegy, vagy a fürdő előtt megvárja a másikat, attól függően, hogy hogyan döntött. *
- Javaslom, hogy egy privát fürdőt vegyünk használatba. A közösben túl sok a bárdolatlan fickó, aki ráerőszakolni próbálja a társaságát a másikra. * Tesz ajánlatot, óvatosan puhatolózva, hogy az ő közeledését mennyire érzi ennek a félvér. *
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-20 15:42:09
Üzenet elküldve: 2021-01-20 15:42:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
* Arelownak hát várnia kell legalább egy napot. Nem kell sokat gondolkodnia, hogy kitalálja, mivel fogja elütni az időt. Természetesen elmegy a Pegazusba enni meg inni egy jót. Megfáradt a nagy utazásban. Felhág, hát csatalovára és átcammog vele a fogadóig. Ott az istállóba beköti a jószágot és A kódod: átad az egyik lovászfiúnakMesélő (Daidalos) vagy 20 aranyat, hogy adjon neki enni, inni, meg szerszámozza le. Neki most nincs kedve ezt csinálni. Ezután lép a jókora ajtóhoz, amit nem esik nehezére belökni. A tűz pattog a kandallóban, aminek érzi is jótékony hatását, mert sokkal melegebb van bent, mint kint. Sokan felé pillantanak, mert a termete is meg az új páncélja is megér néhány pillantást. Sisakját egyelőre még nem veszi le. Az egyik tűz közeli asztalhoz indul el. Foglalt most mind ez igaz, de ez nem akadály neki.*
- Tiszteletem! Szabad ez a hely?* Dörmögi oda sisakja alól az egyik vendégnek, aki történetesen egy törp harcos lehet, hiszen fegyverei ott pihennek az asztal mellett. Ha engedélyt kap rá, akkor le is teszi magát és hasonlóan lepakolja holmiját. Pallosát az asztal mellé támasztja, ahogyan a nyílpuskáját is. Sisakját is leteszi maga mellé, ezzel felfedi arcát. Pillanatnyilag az étlap jobban leköti, mint asztaltársasága, mert csak felpillant rá és máris böngészni kezdi a papirost. Na persze, ha megengedik neki, hogy leüljék. Ellenkező esetben keres egy másik asztalt.*
* Arelownak hát várnia kell legalább egy napot. Nem kell sokat gondolkodnia, hogy kitalálja, mivel fogja elütni az időt. Természetesen elmegy a Pegazusba enni meg inni egy jót. Megfáradt a nagy utazásban. Felhág, hát csatalovára és átcammog vele a fogadóig. Ott az istállóba beköti a jószágot és A kódod: átad az egyik lovászfiúnakMesélő (Daidalos) vagy 20 aranyat, hogy
adjon neki enni, inni, meg szerszámozza le. Neki most nincs kedve ezt csinálni. Ezután lép a jókora ajtóhoz, amit nem esik nehezére belökni. A tűz pattog a kandallóban, aminek érzi is jótékony hatását, mert sokkal melegebb van bent, mint kint. Sokan felé pillantanak, mert a termete is meg az új páncélja is megér néhány pillantást. Sisakját egyelőre még nem veszi le. Az egyik tűz közeli asztalhoz indul el. Foglalt most mind ez igaz, de ez nem akadály neki.*- Tiszteletem! Szabad ez a hely?* Dörmögi oda sisakja alól az egyik vendégnek, aki történetesen egy törp harcos lehet, hiszen fegyverei ott pihennek az asztal mellett. Ha engedélyt kap rá, akkor le is teszi magát és hasonlóan lepakolja holmiját. Pallosát az asztal mellé támasztja, ahogyan a nyílpuskáját is. Sisakját is leteszi maga mellé, ezzel felfedi arcát. Pillanatnyilag az étlap jobban leköti, mint asztaltársasága, mert csak felpillant rá és máris böngészni kezdi a papirost. Na persze, ha megengedik neki, hogy leüljék. Ellenkező esetben keres egy másik asztalt.*
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-20 15:34:27
Üzenet elküldve: 2021-01-20 15:34:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
*Ysanee jól láthatóan elgondolkodik a hallott szavakon, ujjaival finoman megdörzsöli állát.*
-Igazad lehet.
*Ért végül egyet majd színpadiasan a plafonra emeli kék tekintetét.*
-Látod, olyan rég volt már, hogy nem is emlékszem.
*Biggyeszti le végül alsó ajkát szomorkásan, de rögtön derű villan szemeiben, mikor egy pillanatig sem ellenkezve, a másik beleegyezik az ivásba. Háláját pedig kifejezve a határozott mozdulat ellen nem ágál, sőt, ellopva a maradék távolságot amint a férfi ölébe érkezik, szembefordulva vele átveti lábait két oldalán. Gondosan ügyel persze a mozdulat közben, hogy nehogy fejbe kólintsa szegényt a palackkal, így azt a magasba tartja, amíg kényelembe nem helyezi magát. Hiányzott neki Cale közelsége a történések ellenére, ezt teste is igencsak hamar a lány értésére adja, szívverése bizony felgyorsul, de hamar mély levegőt véve erőltet higgadtságot magára. Átadva a bort szabaddá váló, hűvös kezei az ismerős arcra kúsznak, s lágyan, de határozottan közre is fogják férfi fejét. Hüvelykujjával finoman végigsimít bőrén, közben pedig némán az arcot tanulmányozza. Felfedezi a fogyástól élesebbé vált éleket, a kiugró járomcsontot, s nem kerüli el figyelmét a huncut csillogás hiánya a szemekben.*
-Hiányoztál.
*Duruzsolja lágyan, miközben kósza szürke tincseket simít ki a bárd homlokáról majd közelebb hajolva füléhez suttogva folytatja.*
-Unalmasak voltak a napok nélküled.
*Kunkorodik mosolyra szája sarka, s valójában maga sem tudja, hogy épp csak eleget akar tenni a mélységi kérésének vagy komolyan is gondolja szavait. Ez az érzés valahol megijeszti a tolvajt, hamar végig is húzza játékosan ujjait a férfi italt tartó kezén, s ha az enged, egy kortyra magához húzza a lőrét, de azt sem bánja, ha a másik megitatja. Megtörölve bortól pirosló ajkát aztán figyelmét újra régen látott szeretőjének szenteli.*
-Viszont az egyik nap végre eljártam a kanásztáncot.
*Igazából nem tudja, hogy emlékszik-e még a másik, hogy ezt első találkozásukkor emlegette. Mindenesetre jóval vidámabb téma, mint a valós vagy vélt érzéseiről beszélni.*
-Bár meg kell mondjam nem vagyok különösebben tehetséges benne.
*Ismeri be megjátszott szomorúsággal, de arca aztán hamar derültté válik.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.20 15:37:21
*Ysanee jól láthatóan elgondolkodik a hallott szavakon, ujjaival finoman megdörzsöli állát.*
-Igazad lehet.
*Ért végül egyet majd színpadiasan a plafonra emeli kék tekintetét.*
-Látod, olyan rég volt már, hogy nem is emlékszem.
*Biggyeszti le végül alsó ajkát szomorkásan, de rögtön derű villan szemeiben, mikor egy pillanatig sem ellenkezve, a másik beleegyezik az ivásba. Háláját pedig kifejezve a határozott mozdulat ellen nem ágál, sőt, ellopva a maradék távolságot amint a férfi ölébe érkezik, szembefordulva vele átveti lábait két oldalán. Gondosan ügyel persze a mozdulat közben, hogy nehogy fejbe kólintsa szegényt a palackkal, így azt a magasba tartja, amíg kényelembe nem helyezi magát. Hiányzott neki Cale közelsége a történések ellenére, ezt teste is igencsak hamar a lány értésére adja, szívverése bizony felgyorsul, de hamar mély levegőt véve erőltet higgadtságot magára. Átadva a bort szabaddá váló, hűvös kezei az ismerős arcra kúsznak, s lágyan, de határozottan közre is fogják férfi fejét. Hüvelykujjával finoman végigsimít bőrén, közben pedig némán az arcot tanulmányozza. Felfedezi a fogyástól élesebbé vált éleket, a kiugró járomcsontot, s nem kerüli el figyelmét a huncut csillogás hiánya a szemekben.*
-Hiányoztál.
*Duruzsolja lágyan, miközben kósza szürke tincseket simít ki a bárd homlokáról majd közelebb hajolva füléhez suttogva folytatja.*
-Unalmasak voltak a napok nélküled.
*Kunkorodik mosolyra szája sarka, s valójában maga sem tudja, hogy épp csak eleget akar tenni a mélységi kérésének vagy komolyan is gondolja szavait. Ez az érzés valahol megijeszti a tolvajt, hamar végig is húzza játékosan ujjait a férfi italt tartó kezén, s ha az enged, egy kortyra magához húzza a lőrét, de azt sem bánja, ha a másik megitatja. Megtörölve bortól pirosló ajkát aztán figyelmét újra régen látott szeretőjének szenteli.*
-Viszont az egyik nap végre eljártam a kanásztáncot.
*Igazából nem tudja, hogy emlékszik-e még a másik, hogy ezt első találkozásukkor emlegette. Mindenesetre jóval vidámabb téma, mint a valós vagy vélt érzéseiről beszélni.*
-Bár meg kell mondjam nem vagyok különösebben tehetséges benne.
*Ismeri be megjátszott szomorúsággal, de arca aztán hamar derültté válik.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.20 15:37:21
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-20 14:26:12
Üzenet elküldve: 2021-01-20 14:26:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
-Ez igazán figyelmes magától.
*Hagyja figyelmen kívül előzékenyen, hogy eredetileg talán nem éppen erre akart utalni a férfi. Feleslegesen nem akarja zavarba hozni, elvégre eddig nagyon kedves volt hozzá, a legkevésbé sem szeretné, ha kellemetlenül érezné magát a társaságában.
Az épp csak kibontakozófélben lévő vitát Dram viszonylag hamar lezárja azzal, hogy egyetért a félvérrel.*
-Biztos vagyok benne, hogy bőven tovább lehetne még fűzni a vitát.
*Próbálja lerázni magáról a győztesség szerinte érdemtelenül kapott címkéjét, mást nem is szól, feltörni akaró további gondolatait inkább a sörbe fojtja. *
-Másfélét?
*Kérdez vissza érdeklődve, majd lassan összeáll számára a kép- legalább is szerinte-, így megfejtését gyorsan meg is osztja, hogy minél hamarabb tisztázhassák az esetleges félreértéseket.*
-Úgy érti, hogy ő elementáris mágiát tanul?
*Az emlegetett Taitos mester neve természetesen teljesen ismeretlenül cseng, életében nem hallott még róla, no tény és való, egyetlen híres mágusról sem hallott még.*
-Még csak levelet sem írt magának azóta a húga?
*Érdeklődik, talán kicsit tolakodóan, de egyszerűen furcsának találja, hogy nem adott magáról azóta semmiféle életjelet. Ha ilyen közel állnak egymáshoz, mint ahogy az elf állítja, akkor igazán illett volna üzennie.
Csipkelődését jótevője úgy tűnik komolyan veszi, Aly pedig szabadkozva rázni kezdi a fejét.*
-Jajj, az istenekre, dehogy is!
*Mosolyodik el szélesen*
-Egy vak, öreg bandita ellen sem tudnám megvédeni magam.
*Mutat magára, mert hát teljesen nyilvánvalóan látszik harcra való alkalmatlansága.*
-Mármint nyilván túlzok, ne aggódjon!
*Finomít némileg, mert az sem akarja, hogy a férfi túlságosan féltse őt. Elvégre a Kikötőből is élve távozott, ha a fegyverforgatás nem is az erőssége, de az esze még eddig ki tudta húzni a csávából.
Tekintete követi a tető felé intő kezet, s kicsit a szavakat hallgatva alaposabban is körbepillant. Mennyivel kellemesebb emberek ülnek itt nyugalomban, mint amott abban a késdobálóban. Egészen furcsa érzés, hogy nem kell figyelnie arra, nehogy valakivel összeakadjon tekintete. Pillantását itt valószínűleg csak furcsálló képpel leráznák, nem pedig felhívásnak vennék.
A fattyú a legkevésbé sem érzi úgy, mintha zaklatnák. Csak egy melegszívű elfet lát, aki rendkívül készségesen áll rendelkezésére, s még az is megfordul fejében, hogy talán nincsenek is hátsó szándékai. Ettől függetlenül azért még mindig fenntartja lehetőségként ennek ellenkezőjét.*
-Ha maga sem bánja, nekem sincs ellenemre a fürdőzés.
*Jegyzi meg derűsen, mert a kiadós mosakodás gondolata igencsak felvillanyozza. Igaz, talán az ő fejében valószínűleg egészen máshogy zajlik ez a fürdőzés, mint a Draméban.*
-Ez igazán figyelmes magától.
*Hagyja figyelmen kívül előzékenyen, hogy eredetileg talán nem éppen erre akart utalni a férfi. Feleslegesen nem akarja zavarba hozni, elvégre eddig nagyon kedves volt hozzá, a legkevésbé sem szeretné, ha kellemetlenül érezné magát a társaságában.
Az épp csak kibontakozófélben lévő vitát Dram viszonylag hamar lezárja azzal, hogy egyetért a félvérrel.*
-Biztos vagyok benne, hogy bőven tovább lehetne még fűzni a vitát.
*Próbálja lerázni magáról a győztesség szerinte érdemtelenül kapott címkéjét, mást nem is szól, feltörni akaró további gondolatait inkább a sörbe fojtja. *
-Másfélét?
*Kérdez vissza érdeklődve, majd lassan összeáll számára a kép- legalább is szerinte-, így megfejtését gyorsan meg is osztja, hogy minél hamarabb tisztázhassák az esetleges félreértéseket.*
-Úgy érti, hogy ő elementáris mágiát tanul?
*Az emlegetett Taitos mester neve természetesen teljesen ismeretlenül cseng, életében nem hallott még róla, no tény és való, egyetlen híres mágusról sem hallott még.*
-Még csak levelet sem írt magának azóta a húga?
*Érdeklődik, talán kicsit tolakodóan, de egyszerűen furcsának találja, hogy nem adott magáról azóta semmiféle életjelet. Ha ilyen közel állnak egymáshoz, mint ahogy az elf állítja, akkor igazán illett volna üzennie.
Csipkelődését jótevője úgy tűnik komolyan veszi, Aly pedig szabadkozva rázni kezdi a fejét.*
-Jajj, az istenekre, dehogy is!
*Mosolyodik el szélesen*
-Egy vak, öreg bandita ellen sem tudnám megvédeni magam.
*Mutat magára, mert hát teljesen nyilvánvalóan látszik harcra való alkalmatlansága.*
-Mármint nyilván túlzok, ne aggódjon!
*Finomít némileg, mert az sem akarja, hogy a férfi túlságosan féltse őt. Elvégre a Kikötőből is élve távozott, ha a fegyverforgatás nem is az erőssége, de az esze még eddig ki tudta húzni a csávából.
Tekintete követi a tető felé intő kezet, s kicsit a szavakat hallgatva alaposabban is körbepillant. Mennyivel kellemesebb emberek ülnek itt nyugalomban, mint amott abban a késdobálóban. Egészen furcsa érzés, hogy nem kell figyelnie arra, nehogy valakivel összeakadjon tekintete. Pillantását itt valószínűleg csak furcsálló képpel leráznák, nem pedig felhívásnak vennék.
A fattyú a legkevésbé sem érzi úgy, mintha zaklatnák. Csak egy melegszívű elfet lát, aki rendkívül készségesen áll rendelkezésére, s még az is megfordul fejében, hogy talán nincsenek is hátsó szándékai. Ettől függetlenül azért még mindig fenntartja lehetőségként ennek ellenkezőjét.*
-Ha maga sem bánja, nekem sincs ellenemre a fürdőzés.
*Jegyzi meg derűsen, mert a kiadós mosakodás gondolata igencsak felvillanyozza. Igaz, talán az ő fejében valószínűleg egészen máshogy zajlik ez a fürdőzés, mint a Draméban.*
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-20 12:44:30
Üzenet elküldve: 2021-01-20 12:44:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
*Snag a piactérről fordul meg, hogy fogadóban mulassa el az időt. A tömzsi törpe harcos megáll egy nagy kőépület tövében. Fenyőfa táblán lengedezik, hogy fogadó. Pegazus fogadó. Ez pont megteszi neki. Benyit a fogadóba, ahol sokkal melegebb levegő van, mint kint. Gyorsan becsukja maga mögött az ajtót és szétnéz, hogy hova tévedett be. A vidéki fogadókhoz képest ez öblösebb, városiasabb. Kedvét leli a benti hangulatban. Szigorú arca megolvad a jó melegben és már nem tűnik olyan morcosnak. Leül az egyik szabad asztalhoz. A kardot és baltáját maga mellé támasztja egy széknek. A sisak is megy a székre, hogy kényelmes legyen idebent. Az étlapot veszi a kezébe. Nem tudja még, hogy inna vagy enne, de ha talál hangzatos nevű falatot, akkor megkóstolja. Igazából ráér. Nem siet sehova.*
*Snag a piactérről fordul meg, hogy fogadóban mulassa el az időt. A tömzsi törpe harcos megáll egy nagy kőépület tövében. Fenyőfa táblán lengedezik, hogy fogadó. Pegazus fogadó. Ez pont megteszi neki. Benyit a fogadóba, ahol sokkal melegebb levegő van, mint kint. Gyorsan becsukja maga mögött az ajtót és szétnéz, hogy hova tévedett be. A vidéki fogadókhoz képest ez öblösebb, városiasabb. Kedvét leli a benti hangulatban. Szigorú arca megolvad a jó melegben és már nem tűnik olyan morcosnak. Leül az egyik szabad asztalhoz. A kardot és baltáját maga mellé támasztja egy széknek. A sisak is megy a székre, hogy kényelmes legyen idebent. Az étlapot veszi a kezébe. Nem tudja még, hogy inna vagy enne, de ha talál hangzatos nevű falatot, akkor megkóstolja. Igazából ráér. Nem siet sehova.*
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-20 12:08:15
Üzenet elküldve: 2021-01-20 12:08:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
* A nő szavaira elgondolkodik a férfi, láthatóan jó érzéssel idézi fel ezeket az emlékeket. *
- Ugyan, mire a szobára érkezünk, általában már belefáradunk a macska-egér játszadozásba, ami kitölti az esténk nagyját. * Mutat rá a mélységi, akinek emlékei szerint a szobába érkezve már nem szoktak bírni magukkal. Természetesen nem sérti meg Ysaneet azzal, hogy a segítségét ajánlaná neki, tudja, hogy képzett alkoholistaként nem fog ki rajta egy dugó. Bár kedve lenne hozzá tenni, hogy a füllentés jelenleg nem jöhet számításba, végül elengedi a füle mellett a dolgot. *
- Igyunk, az mindig remek kezdés. * Bólint nagyot, és a tolvaj érintésére ösztönösen reagál a teste, magához húzza, az ölébe ülteti a másikat, látszólag ellentmondást nem tűrő, határozott módon, de ha a másik túlzottan ellent tartana, akkor nem erőlteti, nem kényszeríti rá a közelségét. *
- Mesélj nekem, szépséges tolvajom, hazudj nekem, ha kell, mondd el, hogy mennyire hiányoztam, és milyen kalandokkal telnek a napjaid. * Kéri szelíden mosolyogva, miközben tőrét az asztalra helyezi, hogy felszabadult kezével a borért nyúlhasson. Türelmesen vár, szabad kezével, ha sikerült az ölébe ültesse, akkor átkarolja, és a derekát simogatja, és reméli, hogy megszólal a másik. Hiszen kettejük közül most Ysanee az, aki ki tudja tölteni a csendet csilingelő hangjával, most az ő dolga megadni az alaphangulatot ahhoz, hogy jól érezhessék magukat. Bár Cale azt reméli, hogy ha eleget isznak, akkor talán egymást is jól érezhetik majd, úgy, ahogy régen. De valahol mélyen belül ott rejtőzik benne a keserűség, hogy erre már nem lesz alkalmuk, soha nem lesz már olyan, mint egykor. *
* A nő szavaira elgondolkodik a férfi, láthatóan jó érzéssel idézi fel ezeket az emlékeket. *
- Ugyan, mire a szobára érkezünk, általában már belefáradunk a macska-egér játszadozásba, ami kitölti az esténk nagyját. * Mutat rá a mélységi, akinek emlékei szerint a szobába érkezve már nem szoktak bírni magukkal. Természetesen nem sérti meg Ysaneet azzal, hogy a segítségét ajánlaná neki, tudja, hogy képzett alkoholistaként nem fog ki rajta egy dugó. Bár kedve lenne hozzá tenni, hogy a füllentés jelenleg nem jöhet számításba, végül elengedi a füle mellett a dolgot. *
- Igyunk, az mindig remek kezdés. * Bólint nagyot, és a tolvaj érintésére ösztönösen reagál a teste, magához húzza, az ölébe ülteti a másikat, látszólag ellentmondást nem tűrő, határozott módon, de ha a másik túlzottan ellent tartana, akkor nem erőlteti, nem kényszeríti rá a közelségét. *
- Mesélj nekem, szépséges tolvajom, hazudj nekem, ha kell, mondd el, hogy mennyire hiányoztam, és milyen kalandokkal telnek a napjaid. * Kéri szelíden mosolyogva, miközben tőrét az asztalra helyezi, hogy felszabadult kezével a borért nyúlhasson. Türelmesen vár, szabad kezével, ha sikerült az ölébe ültesse, akkor átkarolja, és a derekát simogatja, és reméli, hogy megszólal a másik. Hiszen kettejük közül most Ysanee az, aki ki tudja tölteni a csendet csilingelő hangjával, most az ő dolga megadni az alaphangulatot ahhoz, hogy jól érezhessék magukat. Bár Cale azt reméli, hogy ha eleget isznak, akkor talán egymást is jól érezhetik majd, úgy, ahogy régen. De valahol mélyen belül ott rejtőzik benne a keserűség, hogy erre már nem lesz alkalmuk, soha nem lesz már olyan, mint egykor. *
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 23:38:00
Üzenet elküldve: 2021-01-19 23:38:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
*A gyengéd gesztus valamelyest váratlanul éri a tolvajt. A férfi közelsége bizony egyáltalán nem idegen vagy kellemetlen, egyszerűen csak nem így, ilyen körülmények között, s nem ilyen indokkal szokta meg az érintését. Nem pillant rá, azzal elismerné, hogy szüksége volt a nyugtató ajkak nyomára vállán vagy a csitító szavakra, úgy tesz, mintha meg sem történt volna. Csak alig láthatóan nyel egyet, ezzel együtt pedig mintha a bús hangulatot is leküzdte volna a torkán.*
-Helyes.
*Szól az igyekezet ígéretére mindössze, mosolya már sokkal őszintébb. Valahol bosszantja, hogy az imént gyengének mutatkozott, de úgy dönt ez ma többször nem fordulhat elő.
Ahogy felér, a gondolatai némileg tisztulni látszanak, a lépcsőn egy pillanatra még játékosan hátra is néz, persze lopva, csak hogy megtudja, teljesen hidegen hagyja-e a másikat. Sokat persze ennyi idő alatt nem lát, így hamar elveti az ötletet, ha fokot vét még a végén mind a ketten lezúdulnak a földszintre.
A megjegyzés vigyort csal az ő arcára is majd halványan megrázza a fejét.*
-Nem igaz, előbb még lejátszanánk a szokásos macska-egér játékot.
*Frissíti fel emlékezetét, miközben pengéje hegyét a dugóba mélyeszti. Ügyetlenkedik egy darabig, ha a másik segíteni próbálna helyére inti, végül azonban csak sikerül kiszabadítania a bort.*
-Csipkelődnénk, gúnyolódnánk, füllentenénk...
*Sorolja a kötelező elemeket, s megemelve az üveget nagy kortyokat iszik a lőréből. Felkecmeregve a székből lépdel közelebb a bárdhoz, tekintetét a szürke szemekbe fúrja, szabad keze gyengéden simul a hasonló színű tincsek közé.*
-Előbb igyunk.
*Javasolja halkan, mert érzi, bármi is lesz, ahhoz nekik nagyon részegnek kell lenniük.*
*A gyengéd gesztus valamelyest váratlanul éri a tolvajt. A férfi közelsége bizony egyáltalán nem idegen vagy kellemetlen, egyszerűen csak nem így, ilyen körülmények között, s nem ilyen indokkal szokta meg az érintését. Nem pillant rá, azzal elismerné, hogy szüksége volt a nyugtató ajkak nyomára vállán vagy a csitító szavakra, úgy tesz, mintha meg sem történt volna. Csak alig láthatóan nyel egyet, ezzel együtt pedig mintha a bús hangulatot is leküzdte volna a torkán.*
-Helyes.
*Szól az igyekezet ígéretére mindössze, mosolya már sokkal őszintébb. Valahol bosszantja, hogy az imént gyengének mutatkozott, de úgy dönt ez ma többször nem fordulhat elő.
Ahogy felér, a gondolatai némileg tisztulni látszanak, a lépcsőn egy pillanatra még játékosan hátra is néz, persze lopva, csak hogy megtudja, teljesen hidegen hagyja-e a másikat. Sokat persze ennyi idő alatt nem lát, így hamar elveti az ötletet, ha fokot vét még a végén mind a ketten lezúdulnak a földszintre.
A megjegyzés vigyort csal az ő arcára is majd halványan megrázza a fejét.*
-Nem igaz, előbb még lejátszanánk a szokásos macska-egér játékot.
*Frissíti fel emlékezetét, miközben pengéje hegyét a dugóba mélyeszti. Ügyetlenkedik egy darabig, ha a másik segíteni próbálna helyére inti, végül azonban csak sikerül kiszabadítania a bort.*
-Csipkelődnénk, gúnyolódnánk, füllentenénk...
*Sorolja a kötelező elemeket, s megemelve az üveget nagy kortyokat iszik a lőréből. Felkecmeregve a székből lépdel közelebb a bárdhoz, tekintetét a szürke szemekbe fúrja, szabad keze gyengéden simul a hasonló színű tincsek közé.*
-Előbb igyunk.
*Javasolja halkan, mert érzi, bármi is lesz, ahhoz nekik nagyon részegnek kell lenniük.*
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 22:13:50
Üzenet elküldve: 2021-01-19 22:13:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
- Sőt, szeretném, hogy első napja a városban minél jobban sikerüljön. * Feleli Dram gondolkodás nélkül, és hagyja, hogy Aly úgy értse, ahogy csak szeretné. Persze nem áll távol az igazságtól a dolog, valóban szeretné, hogy így legyen, még ha ehhez az is kell, hogy ő maga ne legyen részese ennek a napnak. Nem szereti másokra erőltetni a társaságát, és nem kíván Aly terhére lenni. *
- Igazi lehet, amit állít. * Feleli elgondolkodva, láthatóan tényleg emészti a szavakat, és bár nem látszik rajta, de gondolataiban önmagát korholja, amiért túl hamar gondolta, hogy ez a vita csak önmaga miatt lenne élvezetes. * Nehezemre esik vitatkozni ezzel az érvvel, valóban az a jellemzőbb, hogy az ilyen szavak beindítják az önálló gondolkodást. Megemelem maga előtt a kalapom, kedves Alymeidha. Elismerem, hogy ebben a vitában legyőzött. * Mosolyog a férfi, aki szívesen ismeri be, hogyha téved valamiben, és sosem rest így tenni, hogyha felé kerekednek az érvelés során. Még a kupáját is felemeli a lány tiszteletére, és jóleső érzéssel kortyol az italba. *
- Így volt. * Sóhajt Drameiloten, de megvonja a vállát. * Nem tudhatom, hogy mikor tér vissza. Nem értünk egyet a mágia terén, és azért is ment délre, hogy mágiát tanuljon egy híres társaságtól. Másfélét, mint az enyém, és én nem kívántam az útjába állni. * Magyarázkodik a férfi, és elgondolkodik a kérdésen. *
- Elég híres kompánia, a vezetőjük Taitos mester, az egyik legnagyobb mágus, akit Artheniorban ismerni vélnek. Bár annyit beszélnek róla, hogy nehéz eldönteni, mi igaz belőle, és mi nem. Viszont Wymnter számára ők adhatják meg azt, amire vágyott. * Tárja szét karjait, jelezve, hogy tehetetlen a témában. * A legjobb dolog, amit tehettem, az az volt, hogy elintéztem befogadják, és a szárnyaik alá vegyék. Csak remélni tudom, hogy meglelte náluk azt, amit keresett.
* Ismét sóhajt, láthatóan bántja a történet, és szomorú miatta, de ebből talán a másik számára is egyértelmű lehet, hogy Drameiloten tényleg önzetlen fajta, olyan, aki a saját boldogsága elé helyezi a másikét. *
- Remélem, hogy nem bántották meg a szavaim. * Mosolyog higgadtan a férfi. * Szakavatatlan a szemem, és sose hordtam magamnál fegyvert. Valószínűleg akkor se tudnék megkülönböztetni egy ártatlan lányt, és egy kiképzett harcost, ha egy asztalnál ülnének velem. Csupán szerettem volna biztonságban érezni magácskát. * Ezúttal a kijelentést nem követi sokat mondó pillantás, mintha a férfi nem direkt fogalmazna kétértelműen. Talán tényleg nem volt szándékos a szóválasztás. *
- De nekem az is elég, ha szavaival megnyugtat, hogy tud vigyázni magára, hogy nyugodtan aludjak. * Teszi még hozzá, menekülő utat kínálva, persze reméli, hogy Aly nem fog élni vele. *
- Oh, egy fürdő nekem is remekül esne. A Pegazus fogadó * int a tető felé, jelezve, hogy éppen ebben vannak * híres a fürdőházáról, és még masszázst is nyújtanak. A visszajáró és tehetős vendégek számára értékmegőrzőt is üzemeltetnek, természetesen ha szeretné, akkor felajánlhatom a sajátomat, amennyiben hord valamit, amit féltene magára hagyni. Az istenekre, látja kedves, meg is mutatkozik, hogy milyen ostoba vagyok. * Kanyarodik vissza a korábbi témához. * Korábban egy forró fürdővel sokkal gyorsabban felmelegedhettem volna. De talán még nem késő pótolni ezt a dolgot. * Gondolkodik hangosan, újra és újra mentőövet dobva a lánynak, hogy elutasíthassa a közeledését, ha túlzónak érezné. Mert Drameiloten számára amit művel, az már majdnem a zaklatás határát súrolja, de úgy vette észre, hogy eddig kellemes fogadtatásban részesültek a próbálkozásai. *
- Sőt, szeretném, hogy első napja a városban minél jobban sikerüljön. * Feleli Dram gondolkodás nélkül, és hagyja, hogy Aly úgy értse, ahogy csak szeretné. Persze nem áll távol az igazságtól a dolog, valóban szeretné, hogy így legyen, még ha ehhez az is kell, hogy ő maga ne legyen részese ennek a napnak. Nem szereti másokra erőltetni a társaságát, és nem kíván Aly terhére lenni. *
- Igazi lehet, amit állít. * Feleli elgondolkodva, láthatóan tényleg emészti a szavakat, és bár nem látszik rajta, de gondolataiban önmagát korholja, amiért túl hamar gondolta, hogy ez a vita csak önmaga miatt lenne élvezetes. * Nehezemre esik vitatkozni ezzel az érvvel, valóban az a jellemzőbb, hogy az ilyen szavak beindítják az önálló gondolkodást. Megemelem maga előtt a kalapom, kedves Alymeidha. Elismerem, hogy ebben a vitában legyőzött. * Mosolyog a férfi, aki szívesen ismeri be, hogyha téved valamiben, és sosem rest így tenni, hogyha felé kerekednek az érvelés során. Még a kupáját is felemeli a lány tiszteletére, és jóleső érzéssel kortyol az italba. *
- Így volt. * Sóhajt Drameiloten, de megvonja a vállát. * Nem tudhatom, hogy mikor tér vissza. Nem értünk egyet a mágia terén, és azért is ment délre, hogy mágiát tanuljon egy híres társaságtól. Másfélét, mint az enyém, és én nem kívántam az útjába állni. * Magyarázkodik a férfi, és elgondolkodik a kérdésen. *
- Elég híres kompánia, a vezetőjük Taitos mester, az egyik legnagyobb mágus, akit Artheniorban ismerni vélnek. Bár annyit beszélnek róla, hogy nehéz eldönteni, mi igaz belőle, és mi nem. Viszont Wymnter számára ők adhatják meg azt, amire vágyott. * Tárja szét karjait, jelezve, hogy tehetetlen a témában. * A legjobb dolog, amit tehettem, az az volt, hogy elintéztem befogadják, és a szárnyaik alá vegyék. Csak remélni tudom, hogy meglelte náluk azt, amit keresett.
* Ismét sóhajt, láthatóan bántja a történet, és szomorú miatta, de ebből talán a másik számára is egyértelmű lehet, hogy Drameiloten tényleg önzetlen fajta, olyan, aki a saját boldogsága elé helyezi a másikét. *
- Remélem, hogy nem bántották meg a szavaim. * Mosolyog higgadtan a férfi. * Szakavatatlan a szemem, és sose hordtam magamnál fegyvert. Valószínűleg akkor se tudnék megkülönböztetni egy ártatlan lányt, és egy kiképzett harcost, ha egy asztalnál ülnének velem. Csupán szerettem volna biztonságban érezni magácskát. * Ezúttal a kijelentést nem követi sokat mondó pillantás, mintha a férfi nem direkt fogalmazna kétértelműen. Talán tényleg nem volt szándékos a szóválasztás. *
- De nekem az is elég, ha szavaival megnyugtat, hogy tud vigyázni magára, hogy nyugodtan aludjak. * Teszi még hozzá, menekülő utat kínálva, persze reméli, hogy Aly nem fog élni vele. *
- Oh, egy fürdő nekem is remekül esne. A Pegazus fogadó * int a tető felé, jelezve, hogy éppen ebben vannak * híres a fürdőházáról, és még masszázst is nyújtanak. A visszajáró és tehetős vendégek számára értékmegőrzőt is üzemeltetnek, természetesen ha szeretné, akkor felajánlhatom a sajátomat, amennyiben hord valamit, amit féltene magára hagyni. Az istenekre, látja kedves, meg is mutatkozik, hogy milyen ostoba vagyok. * Kanyarodik vissza a korábbi témához. * Korábban egy forró fürdővel sokkal gyorsabban felmelegedhettem volna. De talán még nem késő pótolni ezt a dolgot. * Gondolkodik hangosan, újra és újra mentőövet dobva a lánynak, hogy elutasíthassa a közeledését, ha túlzónak érezné. Mert Drameiloten számára amit művel, az már majdnem a zaklatás határát súrolja, de úgy vette észre, hogy eddig kellemes fogadtatásban részesültek a próbálkozásai. *
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 21:41:27
Üzenet elküldve: 2021-01-19 21:41:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
*Aly figyelmét bizony nem kerüli el a sejtelmes kis "sőt", s a pillantás, szemöldöke derűsen szalad meg homlokán.*
-Sőt?
*Ismétli el valamiféle magyarázatot várva, bizony ezzel némi egérutat is adva a másiknak. Elvégre dönthet úgy, hogy egész egyszerűen kihátrál a mondatból valamiféle füllentéssel, ám a félvért sokkal jobban szórakoztatná, ha nemes egyszerűséggel továbbfűzni a gondolatot.*
-Szívén viseli a rászorulók sorsát, ez igazán nemes tulajdonság. Ha többen gondolkodtak volna hasonlóképpen, minden bizonnyal másképp alakulnak az események.
*Tolja arrébb immáron üres tálját, hogy aztán közelebb húzhassa magához az ízletes mézsört. Persze óvatosan iszogat, szegény nem igazán bírja az alkoholt, s a legutóbbi becsípése alkalmával ismét megtanulhatta, milyen rossz hatással van rá a szesz. Olyankor valahogy elveszíti az irányítást maga felett, márpedig erre van most a legkevésbé szüksége.
Hümmetve gondolkodik el a hallottakon majd megrántja a vállát.*
-Más a véleményünk. Aki sok könyvet bújt már élete során óhatatlanul is saját következtetésekre jut, nem hinném, hogy szüksége van mások szavainak elismétlésére. Bár biztosan van, aki valóban csak kihasználja a szerzett előnyét és sajátjaként tálalva adja elő más tudósok gondolatait.
*Morfondírozik immár hangosan, szeme sarkából a falat bámulva majd kortyol egyet a serből. Magában arra jut, hogy mindkettejüknek igaza lehet, de nem az a fajta, aki konokul ragaszkodna véleményéhez.
Ügyesen kikerüli a válaszadást az elf, de Aly tiszteletben tartja ezt, legalább is egyelőre.*
-Ó, bizonyára közel álltak egymáshoz.
*Szavai sajnálkozóak, de nem lehet nem kihallani belőle azt az aprócska gúnyt, amit pontosan azért kap Dram, mert nem felelt rendesen. Tovább nem cukkolja hát, csak udvariasan tovább érdeklődik.*
-Mikor fog visszatérni?
*Mert hát csak nem örökké ment azokhoz az akárkikhez*
-Egyébként kik azok a Szilánkok?
*A legkevésbé sem ismeri a vidéket, elvégre északról érkezett, számára jóformán minden információ új a környékről.
Hogy Aly elhiszi-e, hogy teljesen önzetlenül szeretne segíteni rajta a férfi? Ennyire bizony nem ostoba. Amit eddigi útja során jól megtanult már, hogy a nagylelkűség valójában nincs ingyen. Igaz, ami igaz, ezt a leckét a kikötőben kapta, ami jóformán hemzseg a gazemberektől, de valójában mennyiben lehet másabb egy volt artheniori nemes, mint egy bandita? Külsőségektől nyilvánvalóan eltekintve természetesen, elvégre ég és föld a különbség.*
-Azt gondolja talán nem tudok magamra vigyázni?
*Kérdi továbbra is arcát támasztva, persze tisztában van vele, hogy meglehetősen gyámoltalannak tűnik. Az utóbbi napokban már más is emlékeztette erre.*
-Nagyon kedves magától, mindenképp elgondolkodom rajta. De inkább azt mondja meg lehet-e ezen a helyen fürödni, mert igazán rám férne.
*Aly figyelmét bizony nem kerüli el a sejtelmes kis "sőt", s a pillantás, szemöldöke derűsen szalad meg homlokán.*
-Sőt?
*Ismétli el valamiféle magyarázatot várva, bizony ezzel némi egérutat is adva a másiknak. Elvégre dönthet úgy, hogy egész egyszerűen kihátrál a mondatból valamiféle füllentéssel, ám a félvért sokkal jobban szórakoztatná, ha nemes egyszerűséggel továbbfűzni a gondolatot.*
-Szívén viseli a rászorulók sorsát, ez igazán nemes tulajdonság. Ha többen gondolkodtak volna hasonlóképpen, minden bizonnyal másképp alakulnak az események.
*Tolja arrébb immáron üres tálját, hogy aztán közelebb húzhassa magához az ízletes mézsört. Persze óvatosan iszogat, szegény nem igazán bírja az alkoholt, s a legutóbbi becsípése alkalmával ismét megtanulhatta, milyen rossz hatással van rá a szesz. Olyankor valahogy elveszíti az irányítást maga felett, márpedig erre van most a legkevésbé szüksége.
Hümmetve gondolkodik el a hallottakon majd megrántja a vállát.*
-Más a véleményünk. Aki sok könyvet bújt már élete során óhatatlanul is saját következtetésekre jut, nem hinném, hogy szüksége van mások szavainak elismétlésére. Bár biztosan van, aki valóban csak kihasználja a szerzett előnyét és sajátjaként tálalva adja elő más tudósok gondolatait.
*Morfondírozik immár hangosan, szeme sarkából a falat bámulva majd kortyol egyet a serből. Magában arra jut, hogy mindkettejüknek igaza lehet, de nem az a fajta, aki konokul ragaszkodna véleményéhez.
Ügyesen kikerüli a válaszadást az elf, de Aly tiszteletben tartja ezt, legalább is egyelőre.*
-Ó, bizonyára közel álltak egymáshoz.
*Szavai sajnálkozóak, de nem lehet nem kihallani belőle azt az aprócska gúnyt, amit pontosan azért kap Dram, mert nem felelt rendesen. Tovább nem cukkolja hát, csak udvariasan tovább érdeklődik.*
-Mikor fog visszatérni?
*Mert hát csak nem örökké ment azokhoz az akárkikhez*
-Egyébként kik azok a Szilánkok?
*A legkevésbé sem ismeri a vidéket, elvégre északról érkezett, számára jóformán minden információ új a környékről.
Hogy Aly elhiszi-e, hogy teljesen önzetlenül szeretne segíteni rajta a férfi? Ennyire bizony nem ostoba. Amit eddigi útja során jól megtanult már, hogy a nagylelkűség valójában nincs ingyen. Igaz, ami igaz, ezt a leckét a kikötőben kapta, ami jóformán hemzseg a gazemberektől, de valójában mennyiben lehet másabb egy volt artheniori nemes, mint egy bandita? Külsőségektől nyilvánvalóan eltekintve természetesen, elvégre ég és föld a különbség.*
-Azt gondolja talán nem tudok magamra vigyázni?
*Kérdi továbbra is arcát támasztva, persze tisztában van vele, hogy meglehetősen gyámoltalannak tűnik. Az utóbbi napokban már más is emlékeztette erre.*
-Nagyon kedves magától, mindenképp elgondolkodom rajta. De inkább azt mondja meg lehet-e ezen a helyen fürödni, mert igazán rám férne.
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 21:13:18
Üzenet elküldve: 2021-01-19 21:13:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
* Egy pillanatnyi szomorúság, a legtöbben talán észre se vennék, de Cale túl jó emberismerő ahhoz, hogy ne tűnjön fel neki a hirtelen hangulat váltás, bár Ysa igyekszik eltakarni, a férfi látja az arcán, és érzi a hangján, hogy minden csupán álca. Nem ez az első alkalom, hogy így érez, amikor együtt vannak. Sőt, talán pont ez fogta meg a nőben még régebben. Nagyot sóhajtva lép oda, és veszi el a ruhákat, közben kinyújtja a nyakát, és Ysa vállához érinti ajkait óvatosan. Nem csábítás vele a célja, csupán nyugtatni próbálja. *
- Nincs semmi baj. * Súgja, és a lány tudhatja, hogy ez igaz, mert Cale ki tudja mondani ezeket a szavakat. * És nem is lesz semmi baj.
* Teszi még hozzá, majd elhúzódik, kezében a ruhák, amiket neki szánt a tolvaj, még ha csak addig is, amíg felcipeli azokat. Továbbra is figyeli a másik hangulatának ingadozásait, és azt, hogy mire hogyan reagál. Nem szeretné elrontani az ő napját is, elég, hogy a saját életét már sikerült tönkre tegye. *
- Igyekszem majd. * Ígéri, és így is gondolja. Bár sosem mondta ki őszintén, de kedveli a lányt, és talán ő az, aki legközelebb áll a szívéhez minden hódítása közül. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan igyekezetek, amik eleve kudarcra vannak ítélve, de abban, hogy jelen állapotban komolyan és őszintén gondolja ezt a férfi sokat segít, hogy tudja, mit fog megmutatni odafent. Nem lepődne meg, ha Ysa minden szexuális étvágya örökre megszűnne a férfi testét látva. *
- Meglátod majd. * Legyint egyszerűen, mert elég ügyes ahhoz, hogy ezt a ruhahalom alatt is meg tudja tenni. Illedelmesen követi a másikat, szerencsére annyira nincs megpakolva, hogy ne élvezhesse ki azt, amikor előre engedi a lépcsőn, de mégis más ez, mint bármelyik korábbi alkalom, amikor a nő farát bámulta felfelé menet. Na nem mintha megcsúfult volna a testrész, sőt, kívánatosabb, mint valaha. De mégis van valami a levegőben, ami nehezen ráül a szívére, és nyomja azt, nem engedi szabadon pumpálni a vért. Szépen lerakja a ruhát az asztalra, és elgondolkodva néz körbe. *
- Hát, ilyenkor már általában egymásnak szoktunk esni. * Jegyzi meg mosolyogva, és helyet foglal az egyik székben, lantját a szék, és saját lábának támasztva. * Mit szeretnél, hogy te tarts először ruha bemutatót, vagy mutassam meg én azt, amire céloztam korábban? * Kérdezi, és mosolyt varázsol az arcára, illetve, mivel nem akar lemaradni, ő is előveszi az ébenfekete tőrét, amivel szórakozottan kezd játszadozni. *
* Egy pillanatnyi szomorúság, a legtöbben talán észre se vennék, de Cale túl jó emberismerő ahhoz, hogy ne tűnjön fel neki a hirtelen hangulat váltás, bár Ysa igyekszik eltakarni, a férfi látja az arcán, és érzi a hangján, hogy minden csupán álca. Nem ez az első alkalom, hogy így érez, amikor együtt vannak. Sőt, talán pont ez fogta meg a nőben még régebben. Nagyot sóhajtva lép oda, és veszi el a ruhákat, közben kinyújtja a nyakát, és Ysa vállához érinti ajkait óvatosan. Nem csábítás vele a célja, csupán nyugtatni próbálja. *
- Nincs semmi baj. * Súgja, és a lány tudhatja, hogy ez igaz, mert Cale ki tudja mondani ezeket a szavakat. * És nem is lesz semmi baj.
* Teszi még hozzá, majd elhúzódik, kezében a ruhák, amiket neki szánt a tolvaj, még ha csak addig is, amíg felcipeli azokat. Továbbra is figyeli a másik hangulatának ingadozásait, és azt, hogy mire hogyan reagál. Nem szeretné elrontani az ő napját is, elég, hogy a saját életét már sikerült tönkre tegye. *
- Igyekszem majd. * Ígéri, és így is gondolja. Bár sosem mondta ki őszintén, de kedveli a lányt, és talán ő az, aki legközelebb áll a szívéhez minden hódítása közül. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan igyekezetek, amik eleve kudarcra vannak ítélve, de abban, hogy jelen állapotban komolyan és őszintén gondolja ezt a férfi sokat segít, hogy tudja, mit fog megmutatni odafent. Nem lepődne meg, ha Ysa minden szexuális étvágya örökre megszűnne a férfi testét látva. *
- Meglátod majd. * Legyint egyszerűen, mert elég ügyes ahhoz, hogy ezt a ruhahalom alatt is meg tudja tenni. Illedelmesen követi a másikat, szerencsére annyira nincs megpakolva, hogy ne élvezhesse ki azt, amikor előre engedi a lépcsőn, de mégis más ez, mint bármelyik korábbi alkalom, amikor a nő farát bámulta felfelé menet. Na nem mintha megcsúfult volna a testrész, sőt, kívánatosabb, mint valaha. De mégis van valami a levegőben, ami nehezen ráül a szívére, és nyomja azt, nem engedi szabadon pumpálni a vért. Szépen lerakja a ruhát az asztalra, és elgondolkodva néz körbe. *
- Hát, ilyenkor már általában egymásnak szoktunk esni. * Jegyzi meg mosolyogva, és helyet foglal az egyik székben, lantját a szék, és saját lábának támasztva. * Mit szeretnél, hogy te tarts először ruha bemutatót, vagy mutassam meg én azt, amire céloztam korábban? * Kérdezi, és mosolyt varázsol az arcára, illetve, mivel nem akar lemaradni, ő is előveszi az ébenfekete tőrét, amivel szórakozottan kezd játszadozni. *
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 20:44:43
Üzenet elküldve: 2021-01-19 20:44:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás egy régi szerelemmel, nem tudni mért, de mindig megható//
*Hallva a mélységi száját elhagyó szavakat, egy pillanatra mosolya valahogy szomorúvá válik. Az egész csak egy villanás, s a holmik mögött megbújva nem is feltűnő, de bizony erőt kell venni magán, hogy jókedvet erőltessen magára.*
-Tetszenének bizony.
*Harap színpadiasan alsó ajkára, s úgy méri végig a nem épp tisztának tűnő mélységin, akit még állapota ellenére sem talál taszítónak. Szemei ezután őszintén csillannak fel az alkudozást hallva, ez a fajta pimaszság, amit megszokhatott a férfitól, s ha ugyan csak pár röpke pillanatig, de úgy érzi minden a helyén van.*
-Nem bánom, de nagyon szépen kell viselkedned.
*Szabja meg a szigorú feltételt, s ha végre nyújtja kezeit a másik, néhány dolgot átpakol, így talán elkerülve az esetleges baleseteket.
A testváltozás viszont megüti a fülét. Bizony a tolvaj is felfedezett magán igazán különös dolgokat a templomos kis affér után, melyek meglehetősen kétségbe ejtették. Napokig nem bírt tükörbe nézni, legfeljebb teljesen részegen, ezen estéken pedig álomba sírta magát. Megbékülve most sincs a dologgal, valószínűleg sohasem lesz, de szerencsére már nem terheli meg ennyire lelkileg magát látnia.*
-Csak nem akkora a gond.
*Próbál derűs maradni, s közben lassan besétál a fogadóba. A pult mellett elsétálva szokásos módon kifizeti a Szobát, s elő is kotorja érte a 15 aranyat. Mivel arra számít, hogy ez bizony nem lesz könnyű menet, told hozzá még 40 érmét, s kikér érte egy üveg Bort.
Óvatosan, a lépcsőre gondosan odafigyelve lépdel a fokokon, hogy aztán végre elérve az ajtaját a kulcsával nehézkesen kinyissa majd belökje hátsójával. Szerzeményét nemes egyszerűséggel az ágyra dobja, a palackot pedig, mint legféltettebb kincsét, a lehető legnagyobb óvatossággal helyezi a kisszekrényre.*
-Csak hajítsd le valahova.
*Legyint, ha a másik is beért, s már csüccsen is a székre, hogy lábát az asztalra kinyújtva előhalászhassa tőrét a combjára erősített tokból, elvégre valamivel ki kell majd operálni a parafadugót.*
*Hallva a mélységi száját elhagyó szavakat, egy pillanatra mosolya valahogy szomorúvá válik. Az egész csak egy villanás, s a holmik mögött megbújva nem is feltűnő, de bizony erőt kell venni magán, hogy jókedvet erőltessen magára.*
-Tetszenének bizony.
*Harap színpadiasan alsó ajkára, s úgy méri végig a nem épp tisztának tűnő mélységin, akit még állapota ellenére sem talál taszítónak. Szemei ezután őszintén csillannak fel az alkudozást hallva, ez a fajta pimaszság, amit megszokhatott a férfitól, s ha ugyan csak pár röpke pillanatig, de úgy érzi minden a helyén van.*
-Nem bánom, de nagyon szépen kell viselkedned.
*Szabja meg a szigorú feltételt, s ha végre nyújtja kezeit a másik, néhány dolgot átpakol, így talán elkerülve az esetleges baleseteket.
A testváltozás viszont megüti a fülét. Bizony a tolvaj is felfedezett magán igazán különös dolgokat a templomos kis affér után, melyek meglehetősen kétségbe ejtették. Napokig nem bírt tükörbe nézni, legfeljebb teljesen részegen, ezen estéken pedig álomba sírta magát. Megbékülve most sincs a dologgal, valószínűleg sohasem lesz, de szerencsére már nem terheli meg ennyire lelkileg magát látnia.*
-Csak nem akkora a gond.
*Próbál derűs maradni, s közben lassan besétál a fogadóba. A pult mellett elsétálva szokásos módon kifizeti a Szobát, s elő is kotorja érte a 15 aranyat.
Mivel arra számít, hogy ez bizony nem lesz könnyű menet, told hozzá még 40 érmét, s kikér érte egy üveg Bort. Óvatosan, a lépcsőre gondosan odafigyelve lépdel a fokokon, hogy aztán végre elérve az ajtaját a kulcsával nehézkesen kinyissa majd belökje hátsójával. Szerzeményét nemes egyszerűséggel az ágyra dobja, a palackot pedig, mint legféltettebb kincsét, a lehető legnagyobb óvatossággal helyezi a kisszekrényre.*
-Csak hajítsd le valahova.
*Legyint, ha a másik is beért, s már csüccsen is a székre, hogy lábát az asztalra kinyújtva előhalászhassa tőrét a combjára erősített tokból, elvégre valamivel ki kell majd operálni a parafadugót.*
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 20:43:57
Üzenet elküldve: 2021-01-19 20:43:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
- Elhiheti kérem, hogy semmi rosszat nem akarok. Sőt... * Csóválja a fejét az elf, és megenged magának egy sokatmondó pillantást is. Na persze ezért később majd megrovóan fog magára nézni a tükörbe, de most inkább belekortyol a sörbe, és eltolja maga elől a kiürült tányért. *
- Én is, és őszintén sajnálom, hogy idáig fajultak az események. Nem is olyan rég osztogattam is a rászorulóknak pénzt, hogy segítsek nekik talpra állni, és átvészelni ezeket a vészterhes időket. Csak remélni tudom, hogy jó helyre jutottak azok az aranyak, és arra használták fel, amire szántam. * Sóhajt nagyot, mert emlékszik rá, hogy milyen érzés volt Sárvárosban osztogatni, mennyi ijesztő alak rohanta le, akik majdnem ki is rabolták a férfit. *
- Úgy gondolom, hogy azoknak, akik képesek rá, kötelességük segíteni az arra érdemeseket, az arra rászorulókat. Én is így élem az életem, próbálok tenni értük, segíteni nekik. Mire lenne jó a pénz és a vagyon, ha nem arra, hogy felhasználjuk, és jobbá tegyük vele másik életét. * Gondolkodik hangosan. *
- Ugyan kérem. Az olvasás csupán arra jó, hogy azok, akiknek másképp nem adatott meg, elsajátíthassanak maguknak néhány gondolatot. De az okosság, az nem más, mint önálló és hasznos gondolatok alkotásának képessége, legalábbis véleményem szerint. Ha valaki sokat olvas, akkor fel tudja idézni az olvasottakat, el tudja adni azokat a saját véleményeként, és megtévesztheti vele a hallgatóságot. De nem lesz okosabb egy papagájnál. * Vélekedik a férfi, védve az állítását. Nem gondolta volna, hogy ilyen kellemes vitatkozásban lehet része, még ha Aly nem is tesz hozzá túl sokat, és Dram csak a saját gondolatait találja annak. *
- A Szilánkokhoz ment, délre, hogy mágiát tanuljon. * Ad magyarázatot a férfi, még ha kicsit meg is kerüli vele a kérdést. * Üres a ház nélküle, legalábbis annak tűnik. Magához hasonlatos volt, élettel teli és pimasz. * Mosolyog a férfi, bele se gondolva, hogy mennyire ijesztő lehet a kép ahogy a testvérének hitt szeretőjéhez hasonlítja, ha nem sikerült meggyőznie Alyt, hogy nem erről van szó. De szavai alapján talán felhagy azzal a lány, hogy ilyen összefüggéseket keressen. A kérdésre az egykori nemes meglepődik, és halkan felnevet. *
- Hiszen most beszéltünk arról, hogy hova vezet az, ha mindenki a hasznot lesi, és azt, hogy mivel használhat ki másokat. Nem várok hasznot, kedves Alymeidha. Csupán nem szeretném, hogy kétes alakok körébe kerüljön, vagy valaki visszaéljen azzal, hogy nem rég érkezett a városba, és aligha ismeri azt, illetve a lakóit.
- Elhiheti kérem, hogy semmi rosszat nem akarok. Sőt... * Csóválja a fejét az elf, és megenged magának egy sokatmondó pillantást is. Na persze ezért később majd megrovóan fog magára nézni a tükörbe, de most inkább belekortyol a sörbe, és eltolja maga elől a kiürült tányért. *
- Én is, és őszintén sajnálom, hogy idáig fajultak az események. Nem is olyan rég osztogattam is a rászorulóknak pénzt, hogy segítsek nekik talpra állni, és átvészelni ezeket a vészterhes időket. Csak remélni tudom, hogy jó helyre jutottak azok az aranyak, és arra használták fel, amire szántam. * Sóhajt nagyot, mert emlékszik rá, hogy milyen érzés volt Sárvárosban osztogatni, mennyi ijesztő alak rohanta le, akik majdnem ki is rabolták a férfit. *
- Úgy gondolom, hogy azoknak, akik képesek rá, kötelességük segíteni az arra érdemeseket, az arra rászorulókat. Én is így élem az életem, próbálok tenni értük, segíteni nekik. Mire lenne jó a pénz és a vagyon, ha nem arra, hogy felhasználjuk, és jobbá tegyük vele másik életét. * Gondolkodik hangosan. *
- Ugyan kérem. Az olvasás csupán arra jó, hogy azok, akiknek másképp nem adatott meg, elsajátíthassanak maguknak néhány gondolatot. De az okosság, az nem más, mint önálló és hasznos gondolatok alkotásának képessége, legalábbis véleményem szerint. Ha valaki sokat olvas, akkor fel tudja idézni az olvasottakat, el tudja adni azokat a saját véleményeként, és megtévesztheti vele a hallgatóságot. De nem lesz okosabb egy papagájnál. * Vélekedik a férfi, védve az állítását. Nem gondolta volna, hogy ilyen kellemes vitatkozásban lehet része, még ha Aly nem is tesz hozzá túl sokat, és Dram csak a saját gondolatait találja annak. *
- A Szilánkokhoz ment, délre, hogy mágiát tanuljon. * Ad magyarázatot a férfi, még ha kicsit meg is kerüli vele a kérdést. * Üres a ház nélküle, legalábbis annak tűnik. Magához hasonlatos volt, élettel teli és pimasz. * Mosolyog a férfi, bele se gondolva, hogy mennyire ijesztő lehet a kép ahogy a testvérének hitt szeretőjéhez hasonlítja, ha nem sikerült meggyőznie Alyt, hogy nem erről van szó. De szavai alapján talán felhagy azzal a lány, hogy ilyen összefüggéseket keressen. A kérdésre az egykori nemes meglepődik, és halkan felnevet. *
- Hiszen most beszéltünk arról, hogy hova vezet az, ha mindenki a hasznot lesi, és azt, hogy mivel használhat ki másokat. Nem várok hasznot, kedves Alymeidha. Csupán nem szeretném, hogy kétes alakok körébe kerüljön, vagy valaki visszaéljen azzal, hogy nem rég érkezett a városba, és aligha ismeri azt, illetve a lakóit.
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-01-19 19:49:59
Üzenet elküldve: 2021-01-19 19:49:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a városban//
-Jobb is, különben kénytelen leszek azt feltételezni, hogy rosszat akar nekem.
*Szaladnak ki ismét a pimasz szavak száján, néha elfelejt gondolkodni, mielőtt beszél, mindenesetre a mosoly továbbra is ott ül az arcán. Vonásai hamar együtt érzővé válnak, hallgatva mi is volt az oka annak a bizonyos lázadás kitörésének. Az ő közösségük mindig igyekezett harmóniában élni, elképzelhetetlen lett volna feléjük egy ilyen szörnyűség. Mármint történtek rettenetes dolgok, amikből neki is kijárt bőven, de az effajta káosz távol áll népétől.*
-Én megértem, hogy a szegények jobb életre vágytak.
*Kezd bele véleménye kifejtésébe, miután egy kanál ételt még magához vesz.*
-De nem hinném, hogy ez az útja az elégedetlenség kinyilvánításának. Az erőszak nem megoldás.
*Természetesen azok után, amit tett, elég nagy álszentség ilyen kijelentéseket tenni, de erről persze a másik nem tud, s remélhetőleg más sem fog.*
-Úgy az okosság akkor csak értelmezés kérdése. Az én szememben, aki sokat tud a körülötte lévő világról, épp úgy okosnak minősül, mint aki a maga tudományos könyveit szerzi.
*Szavai kivételesen teljesen őszinték, mielőtt azonban túlságosan is komollyá válna a téma, hadarva hozzátesz.*
-Nálam mindenesetre biztos okosabb, még csak olvasni sem tudok rendesen.
*Nevetgél halkan, s bár talán szégyellnie kellene egy ilyen olvasott ember előtt hiányosságát, őt ez valójában egyáltalán nem zavarja.
Arca furcsálló kifejezést ölt holmi húgokat emlegetve, arra gondol talán rosszul hallhatta, a félreértések elkerülése végett hát visszakérdez.*
-Elhagyta? Mármint a szeretője volt?
*Ismét halkabbra veszi hangját, s persze közben megannyi kérdés kezd el cikázni fejében az előbbi kijelentés kapcsán.*
-Maga igazán kedves.
*Süti le tekintetét szégyellősen a bók hallatán, bár azért bujkál némi mosoly szája szegletében. Az ajánlat persze nem tiszta előtte, először az fordul meg fejében, hogy talán csak udvariasságból kínált szállást a másik.*
-És abból mi haszna lenne magának?
*Könyököl fel az asztalra, megtámasztja fejét, s Dram arcán kezdi fürkészni, hátha sikerül kitalálnia szándékait.*
-Jobb is, különben kénytelen leszek azt feltételezni, hogy rosszat akar nekem.
*Szaladnak ki ismét a pimasz szavak száján, néha elfelejt gondolkodni, mielőtt beszél, mindenesetre a mosoly továbbra is ott ül az arcán. Vonásai hamar együtt érzővé válnak, hallgatva mi is volt az oka annak a bizonyos lázadás kitörésének. Az ő közösségük mindig igyekezett harmóniában élni, elképzelhetetlen lett volna feléjük egy ilyen szörnyűség. Mármint történtek rettenetes dolgok, amikből neki is kijárt bőven, de az effajta káosz távol áll népétől.*
-Én megértem, hogy a szegények jobb életre vágytak.
*Kezd bele véleménye kifejtésébe, miután egy kanál ételt még magához vesz.*
-De nem hinném, hogy ez az útja az elégedetlenség kinyilvánításának. Az erőszak nem megoldás.
*Természetesen azok után, amit tett, elég nagy álszentség ilyen kijelentéseket tenni, de erről persze a másik nem tud, s remélhetőleg más sem fog.*
-Úgy az okosság akkor csak értelmezés kérdése. Az én szememben, aki sokat tud a körülötte lévő világról, épp úgy okosnak minősül, mint aki a maga tudományos könyveit szerzi.
*Szavai kivételesen teljesen őszinték, mielőtt azonban túlságosan is komollyá válna a téma, hadarva hozzátesz.*
-Nálam mindenesetre biztos okosabb, még csak olvasni sem tudok rendesen.
*Nevetgél halkan, s bár talán szégyellnie kellene egy ilyen olvasott ember előtt hiányosságát, őt ez valójában egyáltalán nem zavarja.
Arca furcsálló kifejezést ölt holmi húgokat emlegetve, arra gondol talán rosszul hallhatta, a félreértések elkerülése végett hát visszakérdez.*
-Elhagyta? Mármint a szeretője volt?
*Ismét halkabbra veszi hangját, s persze közben megannyi kérdés kezd el cikázni fejében az előbbi kijelentés kapcsán.*
-Maga igazán kedves.
*Süti le tekintetét szégyellősen a bók hallatán, bár azért bujkál némi mosoly szája szegletében. Az ajánlat persze nem tiszta előtte, először az fordul meg fejében, hogy talán csak udvariasságból kínált szállást a másik.*
-És abból mi haszna lenne magának?
*Könyököl fel az asztalra, megtámasztja fejét, s Dram arcán kezdi fürkészni, hátha sikerül kitalálnia szándékait.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436