//Mordokhai Elladur//
*A férfi szavaira csak kissé megvonja a vállait. Ő nehezebben viselte a bántásokat. Legalábbis gyermekként. Mára már nem igazán egyszerű feladat kihozni a sodrából, hiszen az ő nyelve is tud sziporkázni, ha éppen ő úgy akarja. Meg amúgy sincs egyedül a világban, így feleslegesen is akarná magát sajnáltatni. Amúgy sem kell ahhoz félvérűnek lenni, hogy valakit bántsanak. A gonosz lelkek bárkiben megtalálnak bármit, ami miatt élezhetik rajta a nyelvüket. Elég ahhoz a hószín haj is, akár egy kis súlyfelesleg, egy heg vagy rendezetlen fogsor. Estig tudná sorolni, így ez is teljesen felesleges gondolatmenet. A lényegen úgy sem változtat semmit.
Meg amúgy is vannak mindig kivételek. Olyanok, akik nem foglalkoznak azzal, ha valaki más. Vagy épp a különlegességük sodorja össze.
De az őszintét megvallva ő sem szeretne ezen a terepen lesátorozni. Ahhoz valóban az kéne, hogy pár kupa bort legurítson a torkán. Ha pedig már azt választotta, hogy most szerény és józan oldalát mutatja az idegennek, akkor az alkoholt mellőznie kell. Egy időre legalábbis. Amúgy sem baj, mert újabban az ivás és a férfiak társasága nem nagyon engedik, hogy felöltse magára a jól nevelt, jó kislány fizimiskát. A hűvös idő miatt amúgy is jólesik a tea, így meg sem fordul a fejében, hogy visszautasítsa a meghívást.*
- Úrnőm. Ez tetszik. Miért nem kezdtem el korábban használni?
*Vigyorodik el kissé, majd magához is húzza a kiérkező teát. Egyelőre nem kortyolgatja, csupán csak kezét melengeti a bögrével. Máris kellemesebb a légkör, miközben a férfit hallgatja.*
- Szóval jómódú családból való fiú, aki most egy egyszerű fogadóban élvezheti varázslatos társaságomat.
*Szűri is le a lényeget, miközben nagy komolyságot erőltet magára. De végül csak újabb pajkos mosollyal ingatja meg a fejét. Kíváncsi lenne, hogy mi lehet az, ami miatt a jómódot valaki feladja, de szinte még ismeretlenek egymásnak, így nem készül vájkálni Mordokhai magánéletében.*
- Azért a fagyos kősziklának is megvan a maga varázsa.
*Valójában nem. Egyáltalán nincs. Legalábbis a nő számára. Rocha fényűzést, melegséget képzel el a kastély hallatán. Hatalmas kerttel, szökőkúttal. Teljesen az ellentéte jelenik meg előtte, mint amit a férfi lefestett neki. Persze ez lehet, hogy csak a nemkívánatos emlékek hatása, de most ezt sem kezdi el firtatni.*
- Ó, ha tudnád, hogy még mennyi minden dicsérni valóra vagyok képes.
*Enged meg magának egy pajkos kacsintást, majd már az ajkaihoz emeli a bögrét, hogy aprót kortyolhasson belőle.*
- És, mint jómódból való fiatalember... Merre visz az utad? Az láttam, hogy meghosszabbítottad a szobafoglalást. Szóval nem vagy idevalósi, de még nem is indulsz tovább.
*Borostyán szemeit lassan vezeti végig a férfin, hátha talál még valamit, amiből kicsit beleolvashat Mordokhaiba, de ezen a téren azért van még mit fejlődnie.*
- Széles vállak, izmos alkat.
*Vakar is eltűnődve az állára, majd apró vigyorral billenti félre a fejét.*
- A bőrruhád nem arról árulkodik, hogy földműves lennél, ahogy egy utazó kereskedőhöz sem vagy elég díszes. Az pedig a kikötőre vall, hogy buja örömöket nyújtó úriemberrel sodorjon össze a sors. Szóval? Tehenész lány vagy, igaz?
*Vonja is fel kíváncsian a szemöldökeit, hogy vajon sikeresen következtette ki a dolgokat. De sokáig nem állja a komolyságot, muszáj belekuncognia a várakozás közepén. Ahogy pedig a nevetést megfékezi a torkát köszörülve könyököl a pultra, rendületlenül a férfi arcát fürkészve.*
- Nem vagyok valami ügyes a nyomok értelmezésében.
*Pillázik is, mint aki semmi bűnt nem követett el. Olyan ártatlan arcot vág a kis hecce után, hogy szinte ő is kezdi elhinni, hogy kifordult magából teljesen, s ártatlan, akár az aznapos bárányka.*