Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 341 (6801. - 6820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6820. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-26 16:54:34
Üzenet elküldve: 2025-09-26 16:54:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt a nő arcát fürkészi, amikor amaz a „fogadós ötletre” tett megjegyzését úgy csavarja vissza, hogy attól még az ő pofájáról is lefagy egy pillanatra a vigyor. Először csak pislog, aztán halkan felhorkan, és az asztal lapjára könyökölve, tenyerével eltakarja a száját, nehogy kitörjön belőle a röhögés.
- Ha te ezt komolyan gondolod, én azonnal kitűzöm a város kapujára!
*Böki oda, majd hátra is dől, karjait széttárja, mintha csak most nyílt volna meg előtte a világ legnagyobb üzleti lehetősége. Aztán jön a papolás arról a bizonyos istenfélőkről és arról, mennyit mutathatnának nekik, mire Norhelt gyerekesen vigyorog, szinte csillog a szeme a lelkesedéstől. Csakhogy a lelkesedés gyorsan átvált komolyabb arckifejezésbe, ahogy előredől, és a történetet bedobja a furcsa átváltozásról. A végén nagyot sóhajt, majd a homlokát megdörzsöli, mintha a legendától maga is fejfájást kapna. A nő összegzésére viszont ismét kitör belőle a harsány röhögés. Felcsapja a fejét, hátát a szék támlájának veti, s még a combjára is rácsap.*
- A fene essen beléd, Ravik! *Nyög ki két kacaj között.* - Most már sose fogom kiverni a fejemből azt a képet, hogy egy faszkalap a saját farkával vágja a fát!
*Épp csak meg tudja törölni a könnyeit, amik a röhögéstől gyűltek a szemébe, amikor amaz komolyabbra fordítja a szót, és előkerül újra a városból való menekülés témája. Norhelt erre még mindig csillogó szemmel, de már fegyelmezettebben hallgatja. Amikor a nő türelmetlenül pakolászni kezd, felhorkantva pattantja talpra a székét, majd egyetlen lendülettel áll fel.*
- Na jó, akkor lássuk, mi maradt ebből a lábból! – mondja, és széles mozdulatokkal lép előre. Testsúlyát ráengedi a bokájára, és bár az izom azonnal tiltakozik, sikerül egyenesben maradnia. Fel is húzza az orrát a fájdalomra, de széles mosoly kíséri a grimaszt.
Ezzel meg is kerüli az asztalt, odalép a nő mellé, és az övét megigazítva, majd a csizmája szárát megrugdosva készülődik. Szeme sarkából Ravik mozdulatait figyeli, a fegyverek visszakerülését az övre, a kabát lendületét, a madár ketrecének mocorgását. Közben ő is magára ölti a fegyvereit, páncélját, meg a többi mindent amiben felettébb kényelmetlen lett volna aludni és részegen nem felejtette el levenni magáról mielőtt az ágyba dőlt volna. Végül mint aki már most a kikötő sós szagát várja, és minden porcikája indulna. A szobára még egyszer körbenéz, mintha mérlegelné, mit hagynak itt, aztán a nőre pillant, és széles vigyorral tesz egy lépést az ajtó felé.*
– Na, mi lesz, kapitány? Irány a sellőház?
*Hangja könnyed, a tekintete kihívó, de a testében ott feszül az indulás sürgetése. Ő maga is alig várja már, hogy maguk mögött hagyják ezt a helyet, és a kikötő kövei alatt ropogjon a csizmájuk.*
*Norhelt a nő arcát fürkészi, amikor amaz a „fogadós ötletre” tett megjegyzését úgy csavarja vissza, hogy attól még az ő pofájáról is lefagy egy pillanatra a vigyor. Először csak pislog, aztán halkan felhorkan, és az asztal lapjára könyökölve, tenyerével eltakarja a száját, nehogy kitörjön belőle a röhögés.
- Ha te ezt komolyan gondolod, én azonnal kitűzöm a város kapujára!
*Böki oda, majd hátra is dől, karjait széttárja, mintha csak most nyílt volna meg előtte a világ legnagyobb üzleti lehetősége. Aztán jön a papolás arról a bizonyos istenfélőkről és arról, mennyit mutathatnának nekik, mire Norhelt gyerekesen vigyorog, szinte csillog a szeme a lelkesedéstől. Csakhogy a lelkesedés gyorsan átvált komolyabb arckifejezésbe, ahogy előredől, és a történetet bedobja a furcsa átváltozásról. A végén nagyot sóhajt, majd a homlokát megdörzsöli, mintha a legendától maga is fejfájást kapna. A nő összegzésére viszont ismét kitör belőle a harsány röhögés. Felcsapja a fejét, hátát a szék támlájának veti, s még a combjára is rácsap.*
- A fene essen beléd, Ravik! *Nyög ki két kacaj között.* - Most már sose fogom kiverni a fejemből azt a képet, hogy egy faszkalap a saját farkával vágja a fát!
*Épp csak meg tudja törölni a könnyeit, amik a röhögéstől gyűltek a szemébe, amikor amaz komolyabbra fordítja a szót, és előkerül újra a városból való menekülés témája. Norhelt erre még mindig csillogó szemmel, de már fegyelmezettebben hallgatja. Amikor a nő türelmetlenül pakolászni kezd, felhorkantva pattantja talpra a székét, majd egyetlen lendülettel áll fel.*
- Na jó, akkor lássuk, mi maradt ebből a lábból! – mondja, és széles mozdulatokkal lép előre. Testsúlyát ráengedi a bokájára, és bár az izom azonnal tiltakozik, sikerül egyenesben maradnia. Fel is húzza az orrát a fájdalomra, de széles mosoly kíséri a grimaszt.
Ezzel meg is kerüli az asztalt, odalép a nő mellé, és az övét megigazítva, majd a csizmája szárát megrugdosva készülődik. Szeme sarkából Ravik mozdulatait figyeli, a fegyverek visszakerülését az övre, a kabát lendületét, a madár ketrecének mocorgását. Közben ő is magára ölti a fegyvereit, páncélját, meg a többi mindent amiben felettébb kényelmetlen lett volna aludni és részegen nem felejtette el levenni magáról mielőtt az ágyba dőlt volna. Végül mint aki már most a kikötő sós szagát várja, és minden porcikája indulna. A szobára még egyszer körbenéz, mintha mérlegelné, mit hagynak itt, aztán a nőre pillant, és széles vigyorral tesz egy lépést az ajtó felé.*
– Na, mi lesz, kapitány? Irány a sellőház?
*Hangja könnyed, a tekintete kihívó, de a testében ott feszül az indulás sürgetése. Ő maga is alig várja már, hogy maguk mögött hagyják ezt a helyet, és a kikötő kövei alatt ropogjon a csizmájuk.*
6819. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-26 09:50:16
Üzenet elküldve: 2025-09-26 09:50:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy készülődés//
* Most aztán tényleg el kell gondolkodjon. Nem hinné, hogy létezik ilyen állat, különben valamivel jobban elterjedt lenne, elvégre osztozkodna a két állat erején. *
- Elképzelhető, de az is lehet, hogy haszontalannak könyvelték el és elvetették a tenyésztésüket.
* Az következőre pedig csak a vállat von. Sokan képesek többre is, ha az otthonát fenyegetik, ő még szerencsésnek hiszi magát, de jobb nem gondolni arra, hogy mi volt, hanem, hogy mi lesz. A fegyvernél aprón felnevet. *
- Na, ja. Én sem biztos, hogy sokat forgatnék egy ötvenkilós ork fegyvert. Pár év múlva olyan szar lenne a hátam, hogy csak na. Ellenben a hírnév, ami vele járna, na, annak jobban örülnék. Esetleg páncél, bár legtöbb rongyot hord, talán emiatt, mert ezt szeretnék hordani, de igazán, kitudja?
* Közben kap a kezébe egy kis eledelt, eleinte hihetné, hogy neki lesz, de hamar tudatja vele, hogy a madárnak lesz, nem pedig a félvérnek. Utána azt teszi, amit tanácsol, kezébe tesz egyet, majd hívogatni kezdi. *
- Gyere Zorn. Ideje leváltani ez a kis ketrecet, mostantól a világ a ketreced, ott szabadabb tudsz lenni.
* Oda szökdel a kezébe, hogy megehesse a kis gyümölcsöt, majd Ettvallder a másik tenyerében tartott gyümölcsöt nagyjából a vállához emeli, hogy odarepüljön. Nem is kell sokat várni, hamarosan felrepül a vállára, hogy elérhesse a gyümölcsöt, s míg az eszik, addig megsimogatja a fejét. *
- Ügyes. Lesz még belőled valaki.
* A kapott kérdésre aprón átpillant a tündérre. Jogos kérdés, közel sem biztos, hogy meglelik a válaszuk a kaszárnyában, jobb ha már előre eltervezik a hogyan tovább kérdését. Lova sajnos nincs, mióta Agin elvitte egy körre, azóta se látta, sem őt, sem a lovat. Ebe pláne, bár jól jönne, s később lehet azt is szerez és betanítja vadászni, addig marad a jól megszokott szekér. *
- Mivel nem elterjedt hír az orkok menete, így talán találunk valakit, aki hajlandó kivinni a szántókra. De ne is ezen gondolkozzunk, mert ha nem tudunk meg semmit a kaszárnyába, akkor mindenképp ki kéne vallatnunk valaki mást kint, de ha mi van, ha elmondanak nekünk mindent és talán többet is? Magunk eredünk ennek a fegyvernek a nyomába? Mindenesetre érdekes egy kalandnak nézünk elébe, legyen bármelyik is. Talán szükségünk lenne még néhány emberre, nem gondolod?
* Teszi fel a kérdést, közben Zornt lerakja az asztal szélére, hogy immáron számszeríjával foglalkozzon. Pontosabban megolajozza és visszarakja a ravasz részét, amivel eddig foglalkozott. Felhúzza, majd üresen lő egyet vele, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy működik e, amint elégedett újfent felhúzza, majd be is biztosítja, majd felrakja hátára. Az italokat, amiket vásárolt felsorakoztatja, majd kardját ellenőrzi. Főleg élességét teszteli néhány darab papíron, majd el is teszi azt. *
- Bár egyelőre csak a kaszárnyába fogunk menni, jobb, ha már most elkezdünk gondolkozni azon, hogy mire van szükségünk.
* Most aztán tényleg el kell gondolkodjon. Nem hinné, hogy létezik ilyen állat, különben valamivel jobban elterjedt lenne, elvégre osztozkodna a két állat erején. *
- Elképzelhető, de az is lehet, hogy haszontalannak könyvelték el és elvetették a tenyésztésüket.
* Az következőre pedig csak a vállat von. Sokan képesek többre is, ha az otthonát fenyegetik, ő még szerencsésnek hiszi magát, de jobb nem gondolni arra, hogy mi volt, hanem, hogy mi lesz. A fegyvernél aprón felnevet. *
- Na, ja. Én sem biztos, hogy sokat forgatnék egy ötvenkilós ork fegyvert. Pár év múlva olyan szar lenne a hátam, hogy csak na. Ellenben a hírnév, ami vele járna, na, annak jobban örülnék. Esetleg páncél, bár legtöbb rongyot hord, talán emiatt, mert ezt szeretnék hordani, de igazán, kitudja?
* Közben kap a kezébe egy kis eledelt, eleinte hihetné, hogy neki lesz, de hamar tudatja vele, hogy a madárnak lesz, nem pedig a félvérnek. Utána azt teszi, amit tanácsol, kezébe tesz egyet, majd hívogatni kezdi. *
- Gyere Zorn. Ideje leváltani ez a kis ketrecet, mostantól a világ a ketreced, ott szabadabb tudsz lenni.
* Oda szökdel a kezébe, hogy megehesse a kis gyümölcsöt, majd Ettvallder a másik tenyerében tartott gyümölcsöt nagyjából a vállához emeli, hogy odarepüljön. Nem is kell sokat várni, hamarosan felrepül a vállára, hogy elérhesse a gyümölcsöt, s míg az eszik, addig megsimogatja a fejét. *
- Ügyes. Lesz még belőled valaki.
* A kapott kérdésre aprón átpillant a tündérre. Jogos kérdés, közel sem biztos, hogy meglelik a válaszuk a kaszárnyában, jobb ha már előre eltervezik a hogyan tovább kérdését. Lova sajnos nincs, mióta Agin elvitte egy körre, azóta se látta, sem őt, sem a lovat. Ebe pláne, bár jól jönne, s később lehet azt is szerez és betanítja vadászni, addig marad a jól megszokott szekér. *
- Mivel nem elterjedt hír az orkok menete, így talán találunk valakit, aki hajlandó kivinni a szántókra. De ne is ezen gondolkozzunk, mert ha nem tudunk meg semmit a kaszárnyába, akkor mindenképp ki kéne vallatnunk valaki mást kint, de ha mi van, ha elmondanak nekünk mindent és talán többet is? Magunk eredünk ennek a fegyvernek a nyomába? Mindenesetre érdekes egy kalandnak nézünk elébe, legyen bármelyik is. Talán szükségünk lenne még néhány emberre, nem gondolod?
* Teszi fel a kérdést, közben Zornt lerakja az asztal szélére, hogy immáron számszeríjával foglalkozzon. Pontosabban megolajozza és visszarakja a ravasz részét, amivel eddig foglalkozott. Felhúzza, majd üresen lő egyet vele, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy működik e, amint elégedett újfent felhúzza, majd be is biztosítja, majd felrakja hátára. Az italokat, amiket vásárolt felsorakoztatja, majd kardját ellenőrzi. Főleg élességét teszteli néhány darab papíron, majd el is teszi azt. *
- Bár egyelőre csak a kaszárnyába fogunk menni, jobb, ha már most elkezdünk gondolkozni azon, hogy mire van szükségünk.
6818. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-26 01:16:26
Üzenet elküldve: 2025-09-26 01:16:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A nagy készülődés//
*Osztja a gondolatait. Egy pegazusnak ő is tudna örülni.*
- Egy pegazusnak én sem mondanék nemet, pedig a lóháton történő utazás nem az erősségem. Vajon léteztek póni pegazusok is?* Elmélkedik, de valahogy nem tud elképzelni egy ilyen kis zömök pónik szárnyakkal.*
- Ilyen veszélyes volt az az egy óriás, hogy hét ellenféllel is majdnem elbánt? Ezt nevezem.* Hangjában elismerést lehet hallani.*
- Engem nem érdekelnek nagyon a hatalmas fegyverek, persze megszerezni jó dolog, de nem az én kenyerem a fegyverforgatás. A gyűjteménybe jó lenne, de ténylegesen nem sok hasznát látnám, hacsak nem egy tőr. De ahogy az orkokat ismerem, ez esélytelen.* Valószínűleg olyan fegyver, amit még megemelnie is nehéz lenne, nem hogy forgatni. Amint kinyitja a ketercet Alesian lenyugtatja a madarat a biztonság kedvéért.*
- Zorn. Jó név, bölcs választás.* Helyesel neki, majd a zsebébe nyúl és pár aszalt gyümölcsdarabot nyom a férfi kezébe.*
- Kapatónak. Az állatok nagyon jól motiválhatóak nasival. Pont, mint az emberek. Ha állatott tartasz jó, ha mindig lesz nálad valami.* A mosómedve is kiszúrja a gyümölcsosztást és már jelentkezik is a saját fejadagjáért.*
- Ezt bezzeg rögtön kiszúrod, te mihaszna bestia.* Simogatja meg és add neki párat belőle.*
- Simogasd, nevezd sűrűn a nevén, tedd a válladra. Nagyjából ennyi a dolog vele. Aztán majd később ki lehet őket másra is oktatni, ha már kezesek.* Most amúgy sincs sok idejük ilyesmire.*
- Ha mégis ki kell menni az orkok után, akkor mi a terv? Van lova is, mert anélkül kicsit hosszú lesz.* Érdeklődik, mert neki aztán nincs hátasa, még csak egy eb sem, pedig sokan preferálják a hátas ebeket, de Alesian inkább a szereket választja az ilyesmihez. Azzal már beutazta az ismert világot. Kényelmes, praktikus, és nem fárasztja le annyira, mintha a nyeregben kéne ülnie. Az egyetlen formája amit a lovaglásban kedvel az amikor őt lovagolják meg, de az egy merőben más tészta.*
// Aktív képesség: Szelídítés //
A hozzászólás írója (Tökvirág Alesian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.26 01:16:57
*Osztja a gondolatait. Egy pegazusnak ő is tudna örülni.*
- Egy pegazusnak én sem mondanék nemet, pedig a lóháton történő utazás nem az erősségem. Vajon léteztek póni pegazusok is?* Elmélkedik, de valahogy nem tud elképzelni egy ilyen kis zömök pónik szárnyakkal.*
- Ilyen veszélyes volt az az egy óriás, hogy hét ellenféllel is majdnem elbánt? Ezt nevezem.* Hangjában elismerést lehet hallani.*
- Engem nem érdekelnek nagyon a hatalmas fegyverek, persze megszerezni jó dolog, de nem az én kenyerem a fegyverforgatás. A gyűjteménybe jó lenne, de ténylegesen nem sok hasznát látnám, hacsak nem egy tőr. De ahogy az orkokat ismerem, ez esélytelen.* Valószínűleg olyan fegyver, amit még megemelnie is nehéz lenne, nem hogy forgatni. Amint kinyitja a ketercet Alesian lenyugtatja a madarat a biztonság kedvéért.*
- Zorn. Jó név, bölcs választás.* Helyesel neki, majd a zsebébe nyúl és pár aszalt gyümölcsdarabot nyom a férfi kezébe.*
- Kapatónak. Az állatok nagyon jól motiválhatóak nasival. Pont, mint az emberek. Ha állatott tartasz jó, ha mindig lesz nálad valami.* A mosómedve is kiszúrja a gyümölcsosztást és már jelentkezik is a saját fejadagjáért.*
- Ezt bezzeg rögtön kiszúrod, te mihaszna bestia.* Simogatja meg és add neki párat belőle.*
- Simogasd, nevezd sűrűn a nevén, tedd a válladra. Nagyjából ennyi a dolog vele. Aztán majd később ki lehet őket másra is oktatni, ha már kezesek.* Most amúgy sincs sok idejük ilyesmire.*
- Ha mégis ki kell menni az orkok után, akkor mi a terv? Van lova is, mert anélkül kicsit hosszú lesz.* Érdeklődik, mert neki aztán nincs hátasa, még csak egy eb sem, pedig sokan preferálják a hátas ebeket, de Alesian inkább a szereket választja az ilyesmihez. Azzal már beutazta az ismert világot. Kényelmes, praktikus, és nem fárasztja le annyira, mintha a nyeregben kéne ülnie. Az egyetlen formája amit a lovaglásban kedvel az amikor őt lovagolják meg, de az egy merőben más tészta.*
// Aktív képesség: Szelídítés //
A hozzászólás írója (Tökvirág Alesian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.26 01:16:57
6817. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-26 01:07:01
Üzenet elküldve: 2025-09-26 01:07:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
*A sértettség nem lepi meg, valahol számított is rá, és elégedetten tapasztalja, hogy sikerül ilyen érzéseket kiváltani a másikból. Annak könyveli el, hogy a nő is érzi, hogy veszélyes játékot játszik, és bizony nem kellene ilyen könnyedén kezelje a helyzetet. A szomorú történet viszont nem vált ki belőle különösebb érzelmeket, hiszen hallott már épp eleget, sőt, néhányat pont ő komponált meg. Utóbbiakat jobban szereti, mert nem valóságosak, hanem egy igazi bárd érzékével pont annyira szomorúak, amennyire kell, hogy a megfelelő érzelmet váltsa ki a hallgatóságból. *
- Hidd el, van, ami sokkal rosszabb, mint a halál. * Mondja egyszerűen a kapott feleletre, és azon gondolkodik, hogy mennyire menjen bele a részletekbe, de végül úgy dönt, hogy ez a kijelentés önmagában is megállja a helyét. Nem is nagyon akarja tovább lombozni társának a hangulatát, helyette inkább gyönyörködik a látványban. *
- A füled mögött ne felejtsd el. * Szól mosolyogva, miután elutasítja a nő a felajánlását, és szórakozottan kezd inkább gondolkodni. Be kell lássa, hogy a női test látványa is csak bizonyos mértékben szórakoztató, és aki már látott épp eleget, az az új látványát is csak egy darabig tudja őszintén élvezni. Épp ezért inkább a gondolataiba mélyed, és azon gondolkodik, hogy milyen tervei vannak az est hátralévő részére. Konkrét ígéretet nem tett arra, hogy együtt fognak aludni, szóval bűntudat nélkül lenne képes magára hagyni a másikat, amint megunja a társaságát. És be kell vallja, hogy kezd megéhezni, vacsorázni pedig olcsóbb egyedül. *
- Ez sok mindent megmagyaráz. Gondoltam segítek, és adok néhány tanácsot, amivel sok kellemetlen tapasztalattól mentheted meg magad, de láthatóan nem vagy rá kíváncsi, szóval nem erőltetem inkább. * Legyint, és ugyan így tesz akkor is, amikor a szappan ajánlja fel neki a lány. Egyelőre megelégszik a vízzel, nem igazán izzadt meg a nap folyamán, és nem is koszolta össze magát. *
- Egyáltalán miért jöttél velem? Ha ennyire nem érdekel, hogy mi lesz a sorsod, miért számít, hogy ágyban alszol, vagy a köveken? * Teszi fel az őszinte kérdést, figyelmezve, türelmesen várva a választ. *
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
*A sértettség nem lepi meg, valahol számított is rá, és elégedetten tapasztalja, hogy sikerül ilyen érzéseket kiváltani a másikból. Annak könyveli el, hogy a nő is érzi, hogy veszélyes játékot játszik, és bizony nem kellene ilyen könnyedén kezelje a helyzetet. A szomorú történet viszont nem vált ki belőle különösebb érzelmeket, hiszen hallott már épp eleget, sőt, néhányat pont ő komponált meg. Utóbbiakat jobban szereti, mert nem valóságosak, hanem egy igazi bárd érzékével pont annyira szomorúak, amennyire kell, hogy a megfelelő érzelmet váltsa ki a hallgatóságból. *
- Hidd el, van, ami sokkal rosszabb, mint a halál. * Mondja egyszerűen a kapott feleletre, és azon gondolkodik, hogy mennyire menjen bele a részletekbe, de végül úgy dönt, hogy ez a kijelentés önmagában is megállja a helyét. Nem is nagyon akarja tovább lombozni társának a hangulatát, helyette inkább gyönyörködik a látványban. *
- A füled mögött ne felejtsd el. * Szól mosolyogva, miután elutasítja a nő a felajánlását, és szórakozottan kezd inkább gondolkodni. Be kell lássa, hogy a női test látványa is csak bizonyos mértékben szórakoztató, és aki már látott épp eleget, az az új látványát is csak egy darabig tudja őszintén élvezni. Épp ezért inkább a gondolataiba mélyed, és azon gondolkodik, hogy milyen tervei vannak az est hátralévő részére. Konkrét ígéretet nem tett arra, hogy együtt fognak aludni, szóval bűntudat nélkül lenne képes magára hagyni a másikat, amint megunja a társaságát. És be kell vallja, hogy kezd megéhezni, vacsorázni pedig olcsóbb egyedül. *
- Ez sok mindent megmagyaráz. Gondoltam segítek, és adok néhány tanácsot, amivel sok kellemetlen tapasztalattól mentheted meg magad, de láthatóan nem vagy rá kíváncsi, szóval nem erőltetem inkább. * Legyint, és ugyan így tesz akkor is, amikor a szappan ajánlja fel neki a lány. Egyelőre megelégszik a vízzel, nem igazán izzadt meg a nap folyamán, és nem is koszolta össze magát. *
- Egyáltalán miért jöttél velem? Ha ennyire nem érdekel, hogy mi lesz a sorsod, miért számít, hogy ágyban alszol, vagy a köveken? * Teszi fel az őszinte kérdést, figyelmezve, türelmesen várva a választ. *
6816. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-26 00:56:41
Üzenet elküldve: 2025-09-26 00:56:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
*A kérdésre, de főleg az ahhoz társított, csodálkozó tekintetre kissé furcsállóan húzza fel a szemöldökét. Az ezt követő kioktatást hallgatva kényelmetlenül fonja össze a karjait a víz alatt. Sajnos be kell vallania magának, hogy idegesíti, amiért ennyire hülyének nézi őt a másik.*
- Azóta, amióta kénytelen vagyok. Amúgy meg egy szóval sem mondtam, hogy megbízom benned, csak azt, hogy ha már az első pillanatban eljátszod a lehetőségét is, abból sok babér nem terem majd a számodra. *Tekintete elkomorul, néhány, hosszú másodpercig elhallgat, majd még akkor sem jön azonnal a hang, mikor újra szóra nyitja a száját.*
- A rémképekkel pedig nem fogsz megijeszteni, nem számít, hogy mit teszel velem. Utálnálak, ha elvágnád a torkom, de valójában nem történne semmi. Én nem hiányoznék senkinek, a világ nélkülem is menne tovább, benned pedig se bűntudat, se félelem nem volna, mert jól tudnád, hogy nem keresne engem egy lélek se, így bajba sem kerülnél miatta. *Kissé felzaklatva lép hát ki a vízből a szappanért, és ugyanazzal a távolságtartással is merül el újra, miután visszaszállt a kádba.*
- Szóval kockázatok nélkül élvezhetem a társaságod, aztán lesz, ami lesz. *Teszi még hozzá, majd nekiáll jól megmosni minden porcikáját, néhol még vörösre is dörzsölve a bőrét, hogy minden koszt lecsutakoljon magáról. A kérdésre számított, és már a választ is kigondolta rá, mégis egy pillanatra megdermed, rápillant Salwarra, és szúrós mosollyal az arcán szólal meg.*
- Nem kell, megoldom egyedül. Még a végén megpróbálnál megfojtani, mikor épp a hátamat mosod, és nem látlak. Hisz nem bízhatok benned, nem igaz? *Nem sértettség az, ami szól belőle, sokkal inkább egy leckének szánja, míg tudat alatt csak szeretné, hogy az övé lehessen az utolsó szó. Még hogy nincs sütnivalója… Az újabb kérdésre felsóhajt, leengedi a kezeit, félbehagyva a fürdést.*
- Mert nem is az utcán nőttem fel. Volt otthonom és családom is, egészen addig, amíg úgy nem döntöttek, hogy túl sok pénzbe kerülök, amit nem akarnak kifizetni. Francnak szültek meg akkor… Vagy vágták volna el ők a torkom. *Dühöng egy kicsit hangosan az őt ért igazságtalanságon, gonoszságon, majd folytatja a mosdást, s mire sikerül a haját is alaposan megmosnia, egy egészen bájos, csinos lánykává változik. Ha volna egy szép ruhája és elegáns frizurája, még jómódú kisasszonynak is nézhetnék.*
- Kéred? *Nyújtja végül a szappant Salwar felé. Megannyi kérdése volna, de nem teszi fel őket. Még. Egyelőre csak duzzog, melynek a fele igaz csak talán. Kíváncsi, hogy mit kezd vele a férfi. Magára hagyja? Tényleg megerőszakolja? Vagy talált valakit, aki azért kérdezősködik, mert valóban kíváncsi rá? Az utóbbin igazán meglepődne.*
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
*A kérdésre, de főleg az ahhoz társított, csodálkozó tekintetre kissé furcsállóan húzza fel a szemöldökét. Az ezt követő kioktatást hallgatva kényelmetlenül fonja össze a karjait a víz alatt. Sajnos be kell vallania magának, hogy idegesíti, amiért ennyire hülyének nézi őt a másik.*
- Azóta, amióta kénytelen vagyok. Amúgy meg egy szóval sem mondtam, hogy megbízom benned, csak azt, hogy ha már az első pillanatban eljátszod a lehetőségét is, abból sok babér nem terem majd a számodra. *Tekintete elkomorul, néhány, hosszú másodpercig elhallgat, majd még akkor sem jön azonnal a hang, mikor újra szóra nyitja a száját.*
- A rémképekkel pedig nem fogsz megijeszteni, nem számít, hogy mit teszel velem. Utálnálak, ha elvágnád a torkom, de valójában nem történne semmi. Én nem hiányoznék senkinek, a világ nélkülem is menne tovább, benned pedig se bűntudat, se félelem nem volna, mert jól tudnád, hogy nem keresne engem egy lélek se, így bajba sem kerülnél miatta. *Kissé felzaklatva lép hát ki a vízből a szappanért, és ugyanazzal a távolságtartással is merül el újra, miután visszaszállt a kádba.*
- Szóval kockázatok nélkül élvezhetem a társaságod, aztán lesz, ami lesz. *Teszi még hozzá, majd nekiáll jól megmosni minden porcikáját, néhol még vörösre is dörzsölve a bőrét, hogy minden koszt lecsutakoljon magáról. A kérdésre számított, és már a választ is kigondolta rá, mégis egy pillanatra megdermed, rápillant Salwarra, és szúrós mosollyal az arcán szólal meg.*
- Nem kell, megoldom egyedül. Még a végén megpróbálnál megfojtani, mikor épp a hátamat mosod, és nem látlak. Hisz nem bízhatok benned, nem igaz? *Nem sértettség az, ami szól belőle, sokkal inkább egy leckének szánja, míg tudat alatt csak szeretné, hogy az övé lehessen az utolsó szó. Még hogy nincs sütnivalója… Az újabb kérdésre felsóhajt, leengedi a kezeit, félbehagyva a fürdést.*
- Mert nem is az utcán nőttem fel. Volt otthonom és családom is, egészen addig, amíg úgy nem döntöttek, hogy túl sok pénzbe kerülök, amit nem akarnak kifizetni. Francnak szültek meg akkor… Vagy vágták volna el ők a torkom. *Dühöng egy kicsit hangosan az őt ért igazságtalanságon, gonoszságon, majd folytatja a mosdást, s mire sikerül a haját is alaposan megmosnia, egy egészen bájos, csinos lánykává változik. Ha volna egy szép ruhája és elegáns frizurája, még jómódú kisasszonynak is nézhetnék.*
- Kéred? *Nyújtja végül a szappant Salwar felé. Megannyi kérdése volna, de nem teszi fel őket. Még. Egyelőre csak duzzog, melynek a fele igaz csak talán. Kíváncsi, hogy mit kezd vele a férfi. Magára hagyja? Tényleg megerőszakolja? Vagy talált valakit, aki azért kérdezősködik, mert valóban kíváncsi rá? Az utóbbin igazán meglepődne.*
6815. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-25 23:00:16
Üzenet elküldve: 2025-09-25 23:00:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
* Mivel sikerül a terve, elégedetten üldögél a vízben, miközben a fejmosást kapja, bár nem szó szerint. Pedig nem bánná, ha valaki átmosná a haját, és meg is masszírozná a fejbőrét, ha már ott van. A gondolatra elmosolyodik, de a szavak amiket a fejéhez vágnak aggodalommal töltik el. *
- Te mióta élsz az utcán? * Kérdezi csodálkozva, miközben hátrasimítja a gőztől rakoncátlan hajtincseit. * Ha már most meg akarsz bízni bennem, akkor nem sokáig fogsz. Semmilyen okot nem adtam arra, hogy bízz bennem. Sőt, egyelőre mindent megtettem, hogy elaltassam a gyanakvásodat, lehet, hogy csak a tökéletes alkalomra várok, hogy rád vessem magam, és megerőszakolva hagyjalak hátra, kifosztva, jó esetben elvágott torokkal. Drága lány, legyen már egy kis sütnivalód, és ne bízz meg vakon senkiben.
* Hihetetlen számára, hogy valakinek ennyire ne legyenek életösztönei. Valószínűleg, ha nem saját fiatalkori énjét látná benne, akkor már rég magára hagyta volna, csak azért nem kirabolva, mert látszik, hogy nincs mit elrabolni tőle. A gondolkodását az szakítja meg, amikor a nő kimászik a vízből, ekkor formás fenekét veszi szemügyre. Ugyan látott már különbet, a női test látványa olyan, mint a naplemente, sose tudja megunni. Sajnos nem tud sokáig gyönyörködni benne, mert hamar visszaér az alfél tulajdonosa. Már épp megjegyezne valamit, amikor a lány lebukik a víz alá, Salwar pedig ösztönösen ejti kezét a vízbe, hogy eltakarja magát ott, ahol az istennő a templomban megérintette. Az áldásával, nem a két kezével, sajnos. *
- Segítsek? * Teszi fel a kérdést, amikor Merlana mosdani kezd. Persze nem bánja, ha ő csak műsort kap, és élvezkedik a háttérben, de nem lenne túl hű önmagához, ha mindent a szemnek, de semmit a kéznek alapon csak az előadásra szólna a jegye. De ha elutasítják a közeledését, akkor természetesen igyekszik egyszerűen csak bámulni, ahogy a kosz alól szép lassan előbújik egy szemrevaló teremtés. Csak az rondít bele a dologba, hogy nem vörös, vagy fekete a haja. *
- De ha gondolod, mesélhetsz is magadról. Úgy nézel ki, mint aki az utcán él, de nem olyannak tűnsz, mint aki ott nőtt fel. Hiányzik belőled a tapasztalat.
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
* Mivel sikerül a terve, elégedetten üldögél a vízben, miközben a fejmosást kapja, bár nem szó szerint. Pedig nem bánná, ha valaki átmosná a haját, és meg is masszírozná a fejbőrét, ha már ott van. A gondolatra elmosolyodik, de a szavak amiket a fejéhez vágnak aggodalommal töltik el. *
- Te mióta élsz az utcán? * Kérdezi csodálkozva, miközben hátrasimítja a gőztől rakoncátlan hajtincseit. * Ha már most meg akarsz bízni bennem, akkor nem sokáig fogsz. Semmilyen okot nem adtam arra, hogy bízz bennem. Sőt, egyelőre mindent megtettem, hogy elaltassam a gyanakvásodat, lehet, hogy csak a tökéletes alkalomra várok, hogy rád vessem magam, és megerőszakolva hagyjalak hátra, kifosztva, jó esetben elvágott torokkal. Drága lány, legyen már egy kis sütnivalód, és ne bízz meg vakon senkiben.
* Hihetetlen számára, hogy valakinek ennyire ne legyenek életösztönei. Valószínűleg, ha nem saját fiatalkori énjét látná benne, akkor már rég magára hagyta volna, csak azért nem kirabolva, mert látszik, hogy nincs mit elrabolni tőle. A gondolkodását az szakítja meg, amikor a nő kimászik a vízből, ekkor formás fenekét veszi szemügyre. Ugyan látott már különbet, a női test látványa olyan, mint a naplemente, sose tudja megunni. Sajnos nem tud sokáig gyönyörködni benne, mert hamar visszaér az alfél tulajdonosa. Már épp megjegyezne valamit, amikor a lány lebukik a víz alá, Salwar pedig ösztönösen ejti kezét a vízbe, hogy eltakarja magát ott, ahol az istennő a templomban megérintette. Az áldásával, nem a két kezével, sajnos. *
- Segítsek? * Teszi fel a kérdést, amikor Merlana mosdani kezd. Persze nem bánja, ha ő csak műsort kap, és élvezkedik a háttérben, de nem lenne túl hű önmagához, ha mindent a szemnek, de semmit a kéznek alapon csak az előadásra szólna a jegye. De ha elutasítják a közeledését, akkor természetesen igyekszik egyszerűen csak bámulni, ahogy a kosz alól szép lassan előbújik egy szemrevaló teremtés. Csak az rondít bele a dologba, hogy nem vörös, vagy fekete a haja. *
- De ha gondolod, mesélhetsz is magadról. Úgy nézel ki, mint aki az utcán él, de nem olyannak tűnsz, mint aki ott nőtt fel. Hiányzik belőled a tapasztalat.
6814. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-25 22:29:52
Üzenet elküldve: 2025-09-25 22:29:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
*Vetkőzés közben semmi jelentőséget nem tulajdonít annak, hogy háttal áll neki a másik, csupán udvarias diszkréciónak fogja fel, hisz így neki nem kell takargatnia magát, akkor sem, ha amúgy zavarná, hogy egy férfi látja őt meztelenül.
Ahogy aztán Salwar hirtelen megdermed, azonnal neki is gombóc szökik a torkába, és feszülten figyel az ajtóra, közben azon gondolkodva, hogy mi a picsát fog csinálni akkor, ha ruha nélkül kell kirohannia az utcára. Ez a néhány pillanatnyi feszültség elég ahhoz, hogy megadva magát úgy döntsön, inkább a lebukást választja a megaláztatás helyett, de végül nem kell menekülniük, a sötételf a kádban köt ki mellette, arcán pedig ott a kaján vigyor és az a játékos kacsintás, minek okán most kedve támadt megfojtani a mélységit. Hosszan fújja ki a levegőt, míg elmúlik a félelem okozta gyomorgörcs, majd megnyugodva szólal meg.*
- Szerintem meg jobb lett volna, ha csak megkérsz… *Újra elnyúlik most, hogy már tudja, nincs veszély és nem is volt soha.*
- Te is megfogadhatnál egy tanácsot. Nem jó az sem, ha a bizalmat már az első adandó alkalommal, szántszándékkal ásod alá. Sokkal jobb, ha az ellenségeid is a barátjuknak hisznek, mint fordítva. *Fejét félrefordítja, miközben ezt elmondja. Egyre nehezebben tud válaszolni arra a kérdésre, hogy hányadán is áll ezzel a fickóval. Néha hihetetlenül segítőkésznek tűnik, majd a következő pillanatban egy tapintatlan tuskónak.*
~Vajon melyik az igazi…?~
*Tekintetével követi az irányt, amerre Salwar mutat, bólint egyet, és mindenféle habozás nélkül kimászik a vízből, hogy magához vegye a szappant, megmutatva így a férfinek, hogy nem csak a fűzőnek köszönheti karcsú, formás alakját, hanem a természet maga is igazán kegyesen bánt vele ilyen téren.*
- Talán még a ruhámat is ki tudom mosni vele. *Van egy terv a fejében. Először is szereznie kell egy törölközőt, majd abba takarózva felosonnia Salwar szobájába, amiről még azt sem tudja, hogy melyik az, aztán az innen ellopott szappannal majd ott fent kisikálhatja a koszt a fekete ruhadarabokból. Jól hangzik, de a kivitelezés még ráér.
Visszaül a kádba, majd mielőtt mosdani kezdene, feje búbjáig elmerül a vízben, hogy a haját is rendesen bevizezze, aztán újra felbukkan, fel is áll, hogy beszappanozza magát, újabb lehetőséget adva Salwarnak arra, hogy őt csodálja.*
//A múlt árnyékában//
//Fürdőház//
*Vetkőzés közben semmi jelentőséget nem tulajdonít annak, hogy háttal áll neki a másik, csupán udvarias diszkréciónak fogja fel, hisz így neki nem kell takargatnia magát, akkor sem, ha amúgy zavarná, hogy egy férfi látja őt meztelenül.
Ahogy aztán Salwar hirtelen megdermed, azonnal neki is gombóc szökik a torkába, és feszülten figyel az ajtóra, közben azon gondolkodva, hogy mi a picsát fog csinálni akkor, ha ruha nélkül kell kirohannia az utcára. Ez a néhány pillanatnyi feszültség elég ahhoz, hogy megadva magát úgy döntsön, inkább a lebukást választja a megaláztatás helyett, de végül nem kell menekülniük, a sötételf a kádban köt ki mellette, arcán pedig ott a kaján vigyor és az a játékos kacsintás, minek okán most kedve támadt megfojtani a mélységit. Hosszan fújja ki a levegőt, míg elmúlik a félelem okozta gyomorgörcs, majd megnyugodva szólal meg.*
- Szerintem meg jobb lett volna, ha csak megkérsz… *Újra elnyúlik most, hogy már tudja, nincs veszély és nem is volt soha.*
- Te is megfogadhatnál egy tanácsot. Nem jó az sem, ha a bizalmat már az első adandó alkalommal, szántszándékkal ásod alá. Sokkal jobb, ha az ellenségeid is a barátjuknak hisznek, mint fordítva. *Fejét félrefordítja, miközben ezt elmondja. Egyre nehezebben tud válaszolni arra a kérdésre, hogy hányadán is áll ezzel a fickóval. Néha hihetetlenül segítőkésznek tűnik, majd a következő pillanatban egy tapintatlan tuskónak.*
~Vajon melyik az igazi…?~
*Tekintetével követi az irányt, amerre Salwar mutat, bólint egyet, és mindenféle habozás nélkül kimászik a vízből, hogy magához vegye a szappant, megmutatva így a férfinek, hogy nem csak a fűzőnek köszönheti karcsú, formás alakját, hanem a természet maga is igazán kegyesen bánt vele ilyen téren.*
- Talán még a ruhámat is ki tudom mosni vele. *Van egy terv a fejében. Először is szereznie kell egy törölközőt, majd abba takarózva felosonnia Salwar szobájába, amiről még azt sem tudja, hogy melyik az, aztán az innen ellopott szappannal majd ott fent kisikálhatja a koszt a fekete ruhadarabokból. Jól hangzik, de a kivitelezés még ráér.
Visszaül a kádba, majd mielőtt mosdani kezdene, feje búbjáig elmerül a vízben, hogy a haját is rendesen bevizezze, aztán újra felbukkan, fel is áll, hogy beszappanozza magát, újabb lehetőséget adva Salwarnak arra, hogy őt csodálja.*
6813. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-25 18:32:12
Üzenet elküldve: 2025-09-25 18:32:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Nem pislog bele Norhelt vizslatásába. Állja a tekintetét, ami mellé még igyekszik a lehető legkomolyabb arcot is vágni, mert most olyan érzése van, mintha amaz viccnek venné a szavait. Ha nem még egyenesen hülyének is nézi. Ő pedig nem az, sőt mi több, még ezt a kósza fogadós ötletet sem gondolja akkora nagy baromságnak. Az persze már más kérdés, hogy Norhelt megjegyzésére a vér egy pillanatra az arcába szökik. A mondat úgy csapódik a fülébe, mint egy ostorcsapás, és bár nem adja meg a férfinak az elégtételt, hogy azonnal lássa rajta, belül mégis végigfut rajta a düh és valami kellemetlen, égő zavar keveréke. De ahelyett, hogy valami felvágott nyelvű megjegyzést vágna a férfi fejéhez egyszerűen csak ránt egyet a vállain, magára ölti a legbájosabb és talán legbaljósabb mosolyát, és még ki is húzza magát, miközben úgy pillant a férfira, mint a kamra polcának szélére ragadt egérpiszokra.*
- Miért is ne? Egy-két kamatyolást lehet, hogy megérne, ha cserébe lenne egy fogadóm, nem?
*Továbbra is tartja a férfi tekintetét. Meg sem rezzen, nem is pislog csak várja a hatást, miközben a vigyor egyre inkább szétterjed az arcán. Bár belül még mindig érzi a mérget és azt a forró zavart, ami ott kavarog mélyen, de kifelé mégsem mutatja, hogy valahol irtózik a gondolattól, hogy haszonért másik férfi ágyába bújjon. Sőt, ha nagyon akarná fokozni, most még attól is viszolyog, hogy Norhelten kívül érjen hozzá bárki más. Ez pedig annyiból nagyon szomorú, hogy kicsit nehezebbé teszi azt a bizonyos Sellőházas kiruccanást, amiben szerepel ez a barom, ő maga és két remélhetőleg kedvező árú sellő, amiből tervei szerint csak az egyiknek lesznek mellei. Már csak azért is, mert nem terve megadni azt az örömöt Norheltnek, hogy két leányzót fizessen azért, hogy ő meg a sarokban ücsörögve tartsa a gyertyát.
Szerencsére a templomi legenda hamar kizökkenti, így most már inkább a hallottakon rökönyödik meg, mintsem megragadjon azon a keserű tényen, hogy talán többé már más férfira rá sem fog tudni nézni.*
- Szóval ő nem a farkát veri, hanem a farkával...?
*Szaladnak fel magasra a szemöldökei miközben összegzi az elhangzottakat és gyorsan le is vonja a következtetést. Amikor kimondja a saját összegzését, a szája szegletében megvillan egy szinte hitetlenkedő, de kaján mosoly. A szeme közben Norheltre villan, olyan pillantással, mintha mérlegelné, hogy most vajon érdemes-e tovább piszkálni a témát, vagy elég volt éppen annyi, amennyit hallott. Végül Norhelt meg is válaszolja azzal, hogy amikor ezt a legendát hallotta, akkor nem éppen volt a józanság helyzetének magaslatán, így több részletet valószínűleg sosem fog megtudni a dologról.*
- Hát... végül is, akkor mondhatjuk azt, hogy igazán ütős lett az ágyban.
*Hangja teljesen komoly, mintha tényleg egy tanmese végkövetkeztetését vonná le, de sokáig nem bírja ki és kénytelen felvihogni. De hamar elhallgat, ahogy a város zaja beszökik az ablakon át. A smaragdok egy rövid pillanatra az irányába tekintenek, miközben ismét ráköszönt az a nyomasztó érzés, hogy nem igen fűlik hozzá a foga, hogy akár csak egy nappal is húzza az ittlétét, de, ha muszáj, hát legyen. De szinte feszegeti belülről, hogy olyan idegennek érzi magát itt, nem illik bele ebbe a rendezettségbe. Nyomasztó, hogy minden túl idegen, minden zaj, minden illat. A szék csattanására kapja csak vissza a tekintetét és meg is csodálhatja Norheltet teljes pompájában, biztos lábakon állva. Nehezen bírja megállni, hogy ne szakadjon ki belőle egy megkönnyebbült sóhaj. Egy féloldalas, komisz mosoly azért helyet kap az arcán.*
- Hát jól van bohóc. Akkor ne csak szövegelj, hanem kapkodd magad.
*Azzal sarkon is fordul, hogy az ágyról összeszedje a holmiját. Szerencsére nem az a kisasszony, akinek megannyi kelmét kéne összerendezgetnie. A két szablya és a tőr visszakerülnek az övre, a kabátot felkapva kanyarítja azt magára, a belsőzsebbe kerül a pipa és a dohány, a végén pedig már csak a ketrecben ficergő madár marad, ha elérkezik végre az indulás ideje. Nem kapkod feltűnően a rendezgetéssel, de mégis ott van a mozdulataiban az a türelmetlen sürgetés, az a fojtott vágy, hogy minél hamarább maga mögött tudja végre Artheniort.*
*Nem pislog bele Norhelt vizslatásába. Állja a tekintetét, ami mellé még igyekszik a lehető legkomolyabb arcot is vágni, mert most olyan érzése van, mintha amaz viccnek venné a szavait. Ha nem még egyenesen hülyének is nézi. Ő pedig nem az, sőt mi több, még ezt a kósza fogadós ötletet sem gondolja akkora nagy baromságnak. Az persze már más kérdés, hogy Norhelt megjegyzésére a vér egy pillanatra az arcába szökik. A mondat úgy csapódik a fülébe, mint egy ostorcsapás, és bár nem adja meg a férfinak az elégtételt, hogy azonnal lássa rajta, belül mégis végigfut rajta a düh és valami kellemetlen, égő zavar keveréke. De ahelyett, hogy valami felvágott nyelvű megjegyzést vágna a férfi fejéhez egyszerűen csak ránt egyet a vállain, magára ölti a legbájosabb és talán legbaljósabb mosolyát, és még ki is húzza magát, miközben úgy pillant a férfira, mint a kamra polcának szélére ragadt egérpiszokra.*
- Miért is ne? Egy-két kamatyolást lehet, hogy megérne, ha cserébe lenne egy fogadóm, nem?
*Továbbra is tartja a férfi tekintetét. Meg sem rezzen, nem is pislog csak várja a hatást, miközben a vigyor egyre inkább szétterjed az arcán. Bár belül még mindig érzi a mérget és azt a forró zavart, ami ott kavarog mélyen, de kifelé mégsem mutatja, hogy valahol irtózik a gondolattól, hogy haszonért másik férfi ágyába bújjon. Sőt, ha nagyon akarná fokozni, most még attól is viszolyog, hogy Norhelten kívül érjen hozzá bárki más. Ez pedig annyiból nagyon szomorú, hogy kicsit nehezebbé teszi azt a bizonyos Sellőházas kiruccanást, amiben szerepel ez a barom, ő maga és két remélhetőleg kedvező árú sellő, amiből tervei szerint csak az egyiknek lesznek mellei. Már csak azért is, mert nem terve megadni azt az örömöt Norheltnek, hogy két leányzót fizessen azért, hogy ő meg a sarokban ücsörögve tartsa a gyertyát.
Szerencsére a templomi legenda hamar kizökkenti, így most már inkább a hallottakon rökönyödik meg, mintsem megragadjon azon a keserű tényen, hogy talán többé már más férfira rá sem fog tudni nézni.*
- Szóval ő nem a farkát veri, hanem a farkával...?
*Szaladnak fel magasra a szemöldökei miközben összegzi az elhangzottakat és gyorsan le is vonja a következtetést. Amikor kimondja a saját összegzését, a szája szegletében megvillan egy szinte hitetlenkedő, de kaján mosoly. A szeme közben Norheltre villan, olyan pillantással, mintha mérlegelné, hogy most vajon érdemes-e tovább piszkálni a témát, vagy elég volt éppen annyi, amennyit hallott. Végül Norhelt meg is válaszolja azzal, hogy amikor ezt a legendát hallotta, akkor nem éppen volt a józanság helyzetének magaslatán, így több részletet valószínűleg sosem fog megtudni a dologról.*
- Hát... végül is, akkor mondhatjuk azt, hogy igazán ütős lett az ágyban.
*Hangja teljesen komoly, mintha tényleg egy tanmese végkövetkeztetését vonná le, de sokáig nem bírja ki és kénytelen felvihogni. De hamar elhallgat, ahogy a város zaja beszökik az ablakon át. A smaragdok egy rövid pillanatra az irányába tekintenek, miközben ismét ráköszönt az a nyomasztó érzés, hogy nem igen fűlik hozzá a foga, hogy akár csak egy nappal is húzza az ittlétét, de, ha muszáj, hát legyen. De szinte feszegeti belülről, hogy olyan idegennek érzi magát itt, nem illik bele ebbe a rendezettségbe. Nyomasztó, hogy minden túl idegen, minden zaj, minden illat. A szék csattanására kapja csak vissza a tekintetét és meg is csodálhatja Norheltet teljes pompájában, biztos lábakon állva. Nehezen bírja megállni, hogy ne szakadjon ki belőle egy megkönnyebbült sóhaj. Egy féloldalas, komisz mosoly azért helyet kap az arcán.*
- Hát jól van bohóc. Akkor ne csak szövegelj, hanem kapkodd magad.
*Azzal sarkon is fordul, hogy az ágyról összeszedje a holmiját. Szerencsére nem az a kisasszony, akinek megannyi kelmét kéne összerendezgetnie. A két szablya és a tőr visszakerülnek az övre, a kabátot felkapva kanyarítja azt magára, a belsőzsebbe kerül a pipa és a dohány, a végén pedig már csak a ketrecben ficergő madár marad, ha elérkezik végre az indulás ideje. Nem kapkod feltűnően a rendezgetéssel, de mégis ott van a mozdulataiban az a türelmetlen sürgetés, az a fojtott vágy, hogy minél hamarább maga mögött tudja végre Artheniort.*
6812. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-25 17:33:37
Üzenet elküldve: 2025-09-25 17:33:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt először csak hallgatja a nő szavait, karját keresztbe fonva a mellkasán, fejét kicsit félrebillentve. A széklábak halkan nyikorognak alatta, bár a hintázást egyelőre úgy dönt szünetelteti. Amikor kedvese eljut addig, hogy egy általuk üzemeltetett fogadóról kezd beszélni, a férfi szemei kerekre nyílnak, szemöldöke pedig felszalad, mintha valami teljes képtelenséget hallott volna. Előrehajol, könyökét az asztalra teszi, és úgy mered a nő arcára, mintha onnan akarna minden rezdülést leolvasni, hogy eldöntse: komolyan gondolja-e, vagy csak szórakozik vele. Még közelebb is hajol, hunyorogva méregeti Ravikot.
Végül, amikor nem bírja tovább a feszült vizslatást, hátradől, szélesen elvigyorodik és kuncogni kezd.*
- Hát, ha elég nemesnek tárod szét a lábaid, tán még a tőkénk is meglenne hozzá.
*Veti oda a másiknak, hogy aztán jót kacagjon saját megjegyzésén, majd még a térdére is rácsap csak, hogy nyomatékosítsa a poént. A nevetés azonban nem tart sokáig. A nő válasza után még mindig ott ül az arcán a széles vigyor, de a szeme már inkább fürkész, mint vidám. Végül megrázza a fejét, mintha maga is tudná, hogy túl messzire vitte a tréfát. A pohara után nyúl, kortyol belőle, aztán egy féloldalas mosollyal visszakönyököl az asztalra.
Ravik folytatja, az istenfélőkről beszélve, mire Norhelt úgy vigyorog, mint egy gyerek, akit rajtakaptak valami butaságon, de ő inkább büszke rá.*
- Az már biztos!
*Vágja rá lelkesen. A vigyor azonban hamar lekopik az arcáról, mintha csak hirtelen eszébe jutott volna valami kellemetlen emlék. Előrehajol, tenyerével az asztalra támaszkodik, és szinte suttogva teszi hozzá.*
- De én mondom, jobb nem szórakozni ezzel! A legenda úgy tartja, hogy egyszer egy vállalkozó szellemű páros kipróbálta, és Eeyr cserébe kicserélte bátor hősünk férfiasságát egy fejszére… vagy kalapácsra? Tököm tudja. Istentelenül be voltam állva, mikor ezt hallottam.
*Vállat von, mintha ezzel le is zárná a történetet, aztán ismét hátradől a széken, a szeme sarkából lesve a nő reakcióját.
Amikor végül Ravik feláll, és a város elhagyásáról beszél, Norhelt felhorkan, a széklábak nagyot csattannak a padlón, ahogy a férfi felpattan. Megáll, széttárja a karjait, és egy pillanatig mozdulatlanul áll, mintha a saját testét mutogatná egy piacon. A bokájára ugyan még ránehezedik a tegnap estéről maradt sajgás, de nem inog meg, sőt, még egy mély meghajlást is megereszt, mintha Ravik közönség lenne.*
- Mint azt bizonyára látni véled, kisasszony a seggem! *Mondja diadalmasan, miközben felegyenesedik, majd széles mozdulattal rázza meg a karját, mintha máris indulna.* - Szóval összekapom magam és mehetünk is. Próbálj meg addig nem beledögleni a türelmetlenségbe!
*Norhelt először csak hallgatja a nő szavait, karját keresztbe fonva a mellkasán, fejét kicsit félrebillentve. A széklábak halkan nyikorognak alatta, bár a hintázást egyelőre úgy dönt szünetelteti. Amikor kedvese eljut addig, hogy egy általuk üzemeltetett fogadóról kezd beszélni, a férfi szemei kerekre nyílnak, szemöldöke pedig felszalad, mintha valami teljes képtelenséget hallott volna. Előrehajol, könyökét az asztalra teszi, és úgy mered a nő arcára, mintha onnan akarna minden rezdülést leolvasni, hogy eldöntse: komolyan gondolja-e, vagy csak szórakozik vele. Még közelebb is hajol, hunyorogva méregeti Ravikot.
Végül, amikor nem bírja tovább a feszült vizslatást, hátradől, szélesen elvigyorodik és kuncogni kezd.*
- Hát, ha elég nemesnek tárod szét a lábaid, tán még a tőkénk is meglenne hozzá.
*Veti oda a másiknak, hogy aztán jót kacagjon saját megjegyzésén, majd még a térdére is rácsap csak, hogy nyomatékosítsa a poént. A nevetés azonban nem tart sokáig. A nő válasza után még mindig ott ül az arcán a széles vigyor, de a szeme már inkább fürkész, mint vidám. Végül megrázza a fejét, mintha maga is tudná, hogy túl messzire vitte a tréfát. A pohara után nyúl, kortyol belőle, aztán egy féloldalas mosollyal visszakönyököl az asztalra.
Ravik folytatja, az istenfélőkről beszélve, mire Norhelt úgy vigyorog, mint egy gyerek, akit rajtakaptak valami butaságon, de ő inkább büszke rá.*
- Az már biztos!
*Vágja rá lelkesen. A vigyor azonban hamar lekopik az arcáról, mintha csak hirtelen eszébe jutott volna valami kellemetlen emlék. Előrehajol, tenyerével az asztalra támaszkodik, és szinte suttogva teszi hozzá.*
- De én mondom, jobb nem szórakozni ezzel! A legenda úgy tartja, hogy egyszer egy vállalkozó szellemű páros kipróbálta, és Eeyr cserébe kicserélte bátor hősünk férfiasságát egy fejszére… vagy kalapácsra? Tököm tudja. Istentelenül be voltam állva, mikor ezt hallottam.
*Vállat von, mintha ezzel le is zárná a történetet, aztán ismét hátradől a széken, a szeme sarkából lesve a nő reakcióját.
Amikor végül Ravik feláll, és a város elhagyásáról beszél, Norhelt felhorkan, a széklábak nagyot csattannak a padlón, ahogy a férfi felpattan. Megáll, széttárja a karjait, és egy pillanatig mozdulatlanul áll, mintha a saját testét mutogatná egy piacon. A bokájára ugyan még ránehezedik a tegnap estéről maradt sajgás, de nem inog meg, sőt, még egy mély meghajlást is megereszt, mintha Ravik közönség lenne.*
- Mint azt bizonyára látni véled, kisasszony a seggem! *Mondja diadalmasan, miközben felegyenesedik, majd széles mozdulattal rázza meg a karját, mintha máris indulna.* - Szóval összekapom magam és mehetünk is. Próbálj meg addig nem beledögleni a türelmetlenségbe!
6811. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-25 10:06:59
Üzenet elküldve: 2025-09-25 10:06:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy készülődés//
- Pegazus? Túl jól hangzik hozzájuk képest. Milyen jó is lenne, ha mi találnánk meg először ezt a fegyvert, de már egy pegazusnak is örülnék. Igen, egyszer. Felbéreltek minket, hogy távolítsunk el egy óriást. A mentorom erősködött, hogy békésen is ellehetne kergetni, de végül csatába fordult az egész. Nagyjából Nyolcan lehettünk, abból ötöt megölt. Birtokháborítás, meg hasonlókat üvöltözött közben. Végül megúsztam néhány bordatöréssel, a mentorom meg elválasztotta a testétől a fejét.
* Jegyzi meg a hallottakra, majd a szobája. Nem úgy hozzák a napok, hogy rendet rakjon. Ha alszik, áttesz mindent az asztalra, ha dolgozik, áttesz mindent az ágyra, s így tovább. De való igaz nem azért jöttek, hogy a saját szokásait kitaglalják, hanem drága vendégüket szeretnék jobban háziasítani. A lepel lekerül a varjú ketrecéről, s amaz csak figyeli az „új” arcokat, főleg a szobában futkorászó mosómedvét. Talán kíváncsi, talán kajának nézi, valamelyik biztos. *
- Akkor kezdjük.
* Ha nem hall ellenvetést, akkor kinyitja a ketrecet, hacsak nem ő nyitja ki még előtte. Amint a ketrec nyitva, eleinte a varjú csak figyel, de később kiszökdel az ajtón. Eleinte csak őket nézi, aztán a lent futkorászó mosómedvét. Tollai megborzonganak, de egyelőre nem cselekszik. *
- Végül úgy gondoltam, hogy a Zorn nevet kapja. Rövid, egyszerű, könnyen tudhatja akár magáról is, hogy róla van szó.
* Majdnem hagyta a fenébe és csak szimplán Varjú, madárnak hívta volna, de a tündér biztos lebaszná, egy ilyen után, inkább nem kísérti a sorsát. Innentől csak figyel, legalábbis, ha nem lát, vagy nem kérik meg másra, akkor szerinte nincs több dolga, az idomármesteré a mostani szerep. *
- Pegazus? Túl jól hangzik hozzájuk képest. Milyen jó is lenne, ha mi találnánk meg először ezt a fegyvert, de már egy pegazusnak is örülnék. Igen, egyszer. Felbéreltek minket, hogy távolítsunk el egy óriást. A mentorom erősködött, hogy békésen is ellehetne kergetni, de végül csatába fordult az egész. Nagyjából Nyolcan lehettünk, abból ötöt megölt. Birtokháborítás, meg hasonlókat üvöltözött közben. Végül megúsztam néhány bordatöréssel, a mentorom meg elválasztotta a testétől a fejét.
* Jegyzi meg a hallottakra, majd a szobája. Nem úgy hozzák a napok, hogy rendet rakjon. Ha alszik, áttesz mindent az asztalra, ha dolgozik, áttesz mindent az ágyra, s így tovább. De való igaz nem azért jöttek, hogy a saját szokásait kitaglalják, hanem drága vendégüket szeretnék jobban háziasítani. A lepel lekerül a varjú ketrecéről, s amaz csak figyeli az „új” arcokat, főleg a szobában futkorászó mosómedvét. Talán kíváncsi, talán kajának nézi, valamelyik biztos. *
- Akkor kezdjük.
* Ha nem hall ellenvetést, akkor kinyitja a ketrecet, hacsak nem ő nyitja ki még előtte. Amint a ketrec nyitva, eleinte a varjú csak figyel, de később kiszökdel az ajtón. Eleinte csak őket nézi, aztán a lent futkorászó mosómedvét. Tollai megborzonganak, de egyelőre nem cselekszik. *
- Végül úgy gondoltam, hogy a Zorn nevet kapja. Rövid, egyszerű, könnyen tudhatja akár magáról is, hogy róla van szó.
* Majdnem hagyta a fenébe és csak szimplán Varjú, madárnak hívta volna, de a tündér biztos lebaszná, egy ilyen után, inkább nem kísérti a sorsát. Innentől csak figyel, legalábbis, ha nem lát, vagy nem kérik meg másra, akkor szerinte nincs több dolga, az idomármesteré a mostani szerep. *
6810. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-25 07:53:49
Üzenet elküldve: 2025-09-25 07:53:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*A karjait összefonva hallgatja Norheltet, ahogy az túlzó lelkesedéssel kezdi magyarázni, hogy csak azon ötleteinek lett balul elsült végkimenetele, amiben a vörös nem segédkezett. Az arca rezzenéstelen, de a szemében ott bujkál az a fajta fáradt szkepszis, amit az ember akkor érez, amikor előre tudja, hogy ebből a logikából csak ostobaság sülhet ki. A fürdőházas kiruccanásuk említésénél akaratlanul is megrándul a szája sarka. Hogy az mosolyba készült volna húzódni vagy éppen valami kelletlen fintorba, talán sosem fog kiderülni. Az biztos, hogy még túl eleven az emlék ahhoz, hogy ne keltsen benne vegyes érzelmeket. Egy része megelégedett és kielégült, aminek hála most kevésbé érzi úgy, hogy szívesen felgyújtaná az egész világot, mert éppen szakadék egy rossz kedve van, azt sem bánja, hogy a viszontlátás úgy alakult végül ahogy. Ellenben az már kevésbé ízlik neki, hogy sokkal jobban ellágyult, mint amennyire szereti azt láttatni. De, ahogy a mondás is tartja, megtörtént, szóval basszák az istenek, ez van. Legközelebb majd valahogy megpróbálja inkább mogorvára inni magát, ahelyett, hogy túl szerelmesre piálna be.
Amikor Norhelt a bokáját kezdi babrálni, majd kis híján felborul a székkel, lassan kifújja a levegőt, mintha minden recsegő székláb az ő idegeit tépné. A férfi szitkozódására és vigyorára csak egyetlen, száraz gondolat fut át rajta, hogy vajon milyen sors vár rá, ha kiderül, hogy esetleg a férfi a maradék eszét mondjuk éppen a bokájában tartotta és azt a tegnap este folyamán zúzta is el benne?
Minél tovább hallgatja, annál nagyobb a meggyőződése, hogy tényleg nem sok keresnivalója van a városban. Neki túl rendes, túl tiszta, túl illatos és túlságosan egyhangú a hely. Bár kérdéses, hogy mennyivel üdítőbb a gondolata annak, hogy odahaza meg bármelyik pillanatban vesén bökhetik valamelyik sikátorban.*
- Nekünk fogadót kéne itt vezetnünk. Hogy felvirágozhatna tőle Arthenior.
*Vigyorodik el szélesen, ami hamar átfordul egy pillanatnyi meglepettségbe, mikor elhagyja Norhelt száját a templom. Nehéz elképzelnie, hogy mi keresnivalója lehet ott egy olyan férfinak, akinek a hülyeségeiről méteres pergamenre írhatnának listát az istenek. De végül csak kibújik a szög a zsákból, amire akaratlanul is felnevet.*
- Pedig felettébb csábító a gondolat. Gondolj csak bele, hogy ott mennyi istenfélőnek tudnák valami újat mutatni.
*A vigyor marad az arcán, de a gondolat legalább annyira komolytalan, mint amennyire már az ötlet felvetését is annak veszi. Azért az istenekkel ő sem szívesen menne szembe, akkor sem, ha ő egyedül csak Thalénia szavaira hallgat igazán.
Mikor Norhelt hirtelen elkomolyodik, Ravik figyelme rajta marad. Nem szereti az ilyen váltásokat, mert egy része azonnal gyanakodni kezd, a másik... Na a másik meg talán túl közel engedné. Az ellágyulás pedig tegnap óta kísérti és borsódzik tőle a háta, így inkább rezzenéstelen arccal pillant el a ketrecre, amiben a madár mocorog. Így is hallja a hanglejtést, amiből kiérzi, hogy ez a hirtelen változás csak pillanatnyi volt, Norhelt hangjából újból az a mosolygósság hallatszódik, ami inkább a kedvére való. Így a zöld szemek hamarosan vissza is térnek a férfira, mikor szóba kerül a kifilézés elmaradása és az, hogy így már ő is visszanézhet a kikötőbe. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem játszik el a gondolattal, hogy egyszerűen kirúgja a hintázó majom alól a szék lábait, de végül csak egy mogorva szájhúzással és a szemeinek forgatásával kísérve kel fel az ágy széléről.*
- Induljunk hát. Jobb, ha minél előbb magunk mögött hagyjuk ezt a várost. Még mielőtt valamelyikünk tényleg kipróbálná, milyen érzés a szenteltvízbe hugyozni.
*Válik azonnal könnyedebbé a hangja. De mielőtt bárhova is lépne a szemei ismét a sajgó bokára pillanatanak.*
- Már csak az a kérdés, hogy hogyan. Mert kétlem, hogy a kisasszony azzal a bokával szeretne eltipegni a Sellőházig.
*Sóhajt fel egyszeriben ismét gondterhelten.*
*A karjait összefonva hallgatja Norheltet, ahogy az túlzó lelkesedéssel kezdi magyarázni, hogy csak azon ötleteinek lett balul elsült végkimenetele, amiben a vörös nem segédkezett. Az arca rezzenéstelen, de a szemében ott bujkál az a fajta fáradt szkepszis, amit az ember akkor érez, amikor előre tudja, hogy ebből a logikából csak ostobaság sülhet ki. A fürdőházas kiruccanásuk említésénél akaratlanul is megrándul a szája sarka. Hogy az mosolyba készült volna húzódni vagy éppen valami kelletlen fintorba, talán sosem fog kiderülni. Az biztos, hogy még túl eleven az emlék ahhoz, hogy ne keltsen benne vegyes érzelmeket. Egy része megelégedett és kielégült, aminek hála most kevésbé érzi úgy, hogy szívesen felgyújtaná az egész világot, mert éppen szakadék egy rossz kedve van, azt sem bánja, hogy a viszontlátás úgy alakult végül ahogy. Ellenben az már kevésbé ízlik neki, hogy sokkal jobban ellágyult, mint amennyire szereti azt láttatni. De, ahogy a mondás is tartja, megtörtént, szóval basszák az istenek, ez van. Legközelebb majd valahogy megpróbálja inkább mogorvára inni magát, ahelyett, hogy túl szerelmesre piálna be.
Amikor Norhelt a bokáját kezdi babrálni, majd kis híján felborul a székkel, lassan kifújja a levegőt, mintha minden recsegő székláb az ő idegeit tépné. A férfi szitkozódására és vigyorára csak egyetlen, száraz gondolat fut át rajta, hogy vajon milyen sors vár rá, ha kiderül, hogy esetleg a férfi a maradék eszét mondjuk éppen a bokájában tartotta és azt a tegnap este folyamán zúzta is el benne?
Minél tovább hallgatja, annál nagyobb a meggyőződése, hogy tényleg nem sok keresnivalója van a városban. Neki túl rendes, túl tiszta, túl illatos és túlságosan egyhangú a hely. Bár kérdéses, hogy mennyivel üdítőbb a gondolata annak, hogy odahaza meg bármelyik pillanatban vesén bökhetik valamelyik sikátorban.*
- Nekünk fogadót kéne itt vezetnünk. Hogy felvirágozhatna tőle Arthenior.
*Vigyorodik el szélesen, ami hamar átfordul egy pillanatnyi meglepettségbe, mikor elhagyja Norhelt száját a templom. Nehéz elképzelnie, hogy mi keresnivalója lehet ott egy olyan férfinak, akinek a hülyeségeiről méteres pergamenre írhatnának listát az istenek. De végül csak kibújik a szög a zsákból, amire akaratlanul is felnevet.*
- Pedig felettébb csábító a gondolat. Gondolj csak bele, hogy ott mennyi istenfélőnek tudnák valami újat mutatni.
*A vigyor marad az arcán, de a gondolat legalább annyira komolytalan, mint amennyire már az ötlet felvetését is annak veszi. Azért az istenekkel ő sem szívesen menne szembe, akkor sem, ha ő egyedül csak Thalénia szavaira hallgat igazán.
Mikor Norhelt hirtelen elkomolyodik, Ravik figyelme rajta marad. Nem szereti az ilyen váltásokat, mert egy része azonnal gyanakodni kezd, a másik... Na a másik meg talán túl közel engedné. Az ellágyulás pedig tegnap óta kísérti és borsódzik tőle a háta, így inkább rezzenéstelen arccal pillant el a ketrecre, amiben a madár mocorog. Így is hallja a hanglejtést, amiből kiérzi, hogy ez a hirtelen változás csak pillanatnyi volt, Norhelt hangjából újból az a mosolygósság hallatszódik, ami inkább a kedvére való. Így a zöld szemek hamarosan vissza is térnek a férfira, mikor szóba kerül a kifilézés elmaradása és az, hogy így már ő is visszanézhet a kikötőbe. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem játszik el a gondolattal, hogy egyszerűen kirúgja a hintázó majom alól a szék lábait, de végül csak egy mogorva szájhúzással és a szemeinek forgatásával kísérve kel fel az ágy széléről.*
- Induljunk hát. Jobb, ha minél előbb magunk mögött hagyjuk ezt a várost. Még mielőtt valamelyikünk tényleg kipróbálná, milyen érzés a szenteltvízbe hugyozni.
*Válik azonnal könnyedebbé a hangja. De mielőtt bárhova is lépne a szemei ismét a sajgó bokára pillanatanak.*
- Már csak az a kérdés, hogy hogyan. Mert kétlem, hogy a kisasszony azzal a bokával szeretne eltipegni a Sellőházig.
*Sóhajt fel egyszeriben ismét gondterhelten.*
6809. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-24 20:59:29
Üzenet elküldve: 2025-09-24 20:59:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos dallamok//
- Szenvedélyes szerelem, a maga sójával és borsával együtt, azt hiszem. Igen, ezzel lehet dolgozni, noha részletekre még szükségem lesz.
*Biccent egyet kurtán a nemes irányába.*
- Természetesen ha Samonyr Talwakr, mecénás, szeretné, hogy egy csicsa költeménybe legyen foglalva férfiassága elcsavarásának története.
*Amíg a férfi a térdét, addig Cizerro az állát vakargatja, mintha gondolkodna valamin.*
- Esetleg bemutathatsz ennek a hölgynek, hm, hm. Kedvelem az ilyen szeszélyes lelkeket, noha nem úgy, mint te, Samonyr Talwakr. Miegyébnek nincsenek ilyesfajta devi... preferenciái?
*Szavának elharapása és kérdő hangsúlyú javítása túlzottan szándékos. Látszik rajta, hogy élvezi húzni a nemes agyát. Reméli, úgy csavargatja azt, mint ez a hölgy a családi ékszerét, aztán tényleg egy kicsavarodott ember lesz belőle.*
- No, Császár, elmesélek neked én is egy történetet. Válassz, Samonyr Talwakr!
*Komoly tekintettel fürkészi fürdőtársa arcát.*
- Múlt, jelen, vagy jövő?
- Szenvedélyes szerelem, a maga sójával és borsával együtt, azt hiszem. Igen, ezzel lehet dolgozni, noha részletekre még szükségem lesz.
*Biccent egyet kurtán a nemes irányába.*
- Természetesen ha Samonyr Talwakr, mecénás, szeretné, hogy egy csicsa költeménybe legyen foglalva férfiassága elcsavarásának története.
*Amíg a férfi a térdét, addig Cizerro az állát vakargatja, mintha gondolkodna valamin.*
- Esetleg bemutathatsz ennek a hölgynek, hm, hm. Kedvelem az ilyen szeszélyes lelkeket, noha nem úgy, mint te, Samonyr Talwakr. Miegyébnek nincsenek ilyesfajta devi... preferenciái?
*Szavának elharapása és kérdő hangsúlyú javítása túlzottan szándékos. Látszik rajta, hogy élvezi húzni a nemes agyát. Reméli, úgy csavargatja azt, mint ez a hölgy a családi ékszerét, aztán tényleg egy kicsavarodott ember lesz belőle.*
- No, Császár, elmesélek neked én is egy történetet. Válassz, Samonyr Talwakr!
*Komoly tekintettel fürkészi fürdőtársa arcát.*
- Múlt, jelen, vagy jövő?
6808. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-24 20:06:16
Üzenet elküldve: 2025-09-24 20:06:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
* A mélységi sem zavartatja magát, és nyugodtan vetkőzik, bár arra odafigyel, hogy végig háttal legyen a lánynak. Ahogy végzett, szépen elrendezgeti a dézsa mögött a felszerelésüket, hogy ha valaki betoppan, még véletlenül se lássa meg. Ahogy ezzel megvan, hirtelen megdermed. *
- Mi ez? Hallod? Az ajtó felől jön! * Mondja, és begörnyed, mintha ugrásra készülne, hogy az ablakon kifelé meneküljön, miközben a háta mögé les. Először az ajtóra tapad a tekintete, de csak egy pillanatra, amíg eladja elég hihetőnek a történteket, és ha sikerül elterelje a bárd figyelmét, akkor ő is gyorsan a fürdőben köt ki, nyakig merülve. Az egésszel a célja elkerülni a felesleges magyarázkodást Eeyr buzogányát tekintve, amiről lehet, hogy később lesz szó, viszont most még nem kíván ilyesmiről társalogni. Ahogy elmerül a kádban, és visszafordul felé a nő, játékosan kacsint. *
- Gondoltam így jobb, mint megkérni arra, hogy fordulj el. Legyen ez egy újabb lecke, ne higgy el mindig mindent, mindenkinek. * Mosolyog, és azon gondolkodik, hogy mennyire lenne pofátlan dolog, ha már így belógtak, ha még rendelnének is italt. Szerencsére annyi esze volt, hogy a pénzes szütyője karnyújtásnyi távolságban maradt, úgyhogy nem esne nehezére fizetni egy kis bort. Viszont nem akarja, hogy a lány félreértse, és túlzottan nagylelkűnek találja. Hagyja, hogy megdolgozzon azért, hogy kedveskedjen vele. Már ha szeretne persze. *
- Egyébként elfelejtettem szólni, de ott van szappan. * Mutat a kosárra, ami a fal mellett van, és minő véletlen Salwar pont olyan szögben helyezkedett el a fürdőben, hogy ha a fiatal fürdőpartnere kiszállna érte, akkor bizony meg tudná csodálni bájait. *
- Már ha szeretnéd megmosni magad rendesen, és nem csak ázni. * Teszi hozzá, mintha ő csak jót akarna, és egyáltalán nem a helyzettel szeretne visszaélni. *
//A múlt árnyékában//
* A mélységi sem zavartatja magát, és nyugodtan vetkőzik, bár arra odafigyel, hogy végig háttal legyen a lánynak. Ahogy végzett, szépen elrendezgeti a dézsa mögött a felszerelésüket, hogy ha valaki betoppan, még véletlenül se lássa meg. Ahogy ezzel megvan, hirtelen megdermed. *
- Mi ez? Hallod? Az ajtó felől jön! * Mondja, és begörnyed, mintha ugrásra készülne, hogy az ablakon kifelé meneküljön, miközben a háta mögé les. Először az ajtóra tapad a tekintete, de csak egy pillanatra, amíg eladja elég hihetőnek a történteket, és ha sikerül elterelje a bárd figyelmét, akkor ő is gyorsan a fürdőben köt ki, nyakig merülve. Az egésszel a célja elkerülni a felesleges magyarázkodást Eeyr buzogányát tekintve, amiről lehet, hogy később lesz szó, viszont most még nem kíván ilyesmiről társalogni. Ahogy elmerül a kádban, és visszafordul felé a nő, játékosan kacsint. *
- Gondoltam így jobb, mint megkérni arra, hogy fordulj el. Legyen ez egy újabb lecke, ne higgy el mindig mindent, mindenkinek. * Mosolyog, és azon gondolkodik, hogy mennyire lenne pofátlan dolog, ha már így belógtak, ha még rendelnének is italt. Szerencsére annyi esze volt, hogy a pénzes szütyője karnyújtásnyi távolságban maradt, úgyhogy nem esne nehezére fizetni egy kis bort. Viszont nem akarja, hogy a lány félreértse, és túlzottan nagylelkűnek találja. Hagyja, hogy megdolgozzon azért, hogy kedveskedjen vele. Már ha szeretne persze. *
- Egyébként elfelejtettem szólni, de ott van szappan. * Mutat a kosárra, ami a fal mellett van, és minő véletlen Salwar pont olyan szögben helyezkedett el a fürdőben, hogy ha a fiatal fürdőpartnere kiszállna érte, akkor bizony meg tudná csodálni bájait. *
- Már ha szeretnéd megmosni magad rendesen, és nem csak ázni. * Teszi hozzá, mintha ő csak jót akarna, és egyáltalán nem a helyzettel szeretne visszaélni. *
6807. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-24 19:52:34
Üzenet elküldve: 2025-09-24 19:52:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A nagy készülődés//
- Én sem voltam, de az isteni beavatkozás híre elterjed hamar. Ellenben Teysus nem haragos isten. A lázadáshoz is csak egy lökést adott csupán. A többit mi halandók intéztük.* Mosolyog elégedetten.*
- Selyemrév nagyon jól meg lett csinálva, de a feltakarított vérfoltok helyére hamarosan fognak újabbak is lecsöpögni.* Kedveli Selyemrévet, mert sok flancos népség gyűlik oda, és mindenféle isten hívő megtalálja arra a számításait.*
- Nagyon köszönöm!* Feleli tündér a varázslatok leírására. Ennek nagy hasznát fogja látni. Azzal el is búcsúznak Nestartól és mennek fel a szobába.*
- A fene tudja. Talán egy bunkó. Vagy egy bárd, többet nem néznék ki belőlük. Mondjuk a legendák szerint legutóbb pegazusokkal jöttek ezek a bunkók.* Feleli, ami nagy ellentmondás a mocskos orkokkal szemben.*
- Te harcoltál már óriással?* Ragadja ki a legnagyobb lényeget az egész beszélgetésből. Erre máris kíváncsi lett. A szobába belépve térképek, meg a számszeríj olyan látszatott kelt, amilyenre számított. Nem arra készült a férfi, hogy ide fehérnépet fogadjon, bár lehet némelyik érdeklődne az ilyesmi iránt, de Alesian másképpen szokta az ilyen szobákat berendezni. A madár már érdekesebb. A ketrechez indul, hogy lehízza róla a leplet.*
- Hát szia!* Köszönti, amíg a mosómedvéje körbejárja a szobát az új szagokat kergetve.*
- Látom, sokat szelídült. Ideje lenne ki is engedni ebből a szűk kis ketrecből.* A biztonság kedvéért elintézi, hogy ne legyen vad.*
- Rajta lássuk, hogy mit alakult igazán ez a szépség.* Kíváncsi rá, de nem hiszi, hogy baj lenne vele. Ezek az állatok hamar szelídülnek. Nem kételkedik benne, hogy mire elindulnak a szántókra, addigra már vállán fog ücsörögni a madár. Talán megtágíthatná neki titkon, hogy azt károgja: Teysus. A gondolatra cinkosan elmosolyodik, de nem hiszi, hogy neki erre lesz majd ideje.*
- Én sem voltam, de az isteni beavatkozás híre elterjed hamar. Ellenben Teysus nem haragos isten. A lázadáshoz is csak egy lökést adott csupán. A többit mi halandók intéztük.* Mosolyog elégedetten.*
- Selyemrév nagyon jól meg lett csinálva, de a feltakarított vérfoltok helyére hamarosan fognak újabbak is lecsöpögni.* Kedveli Selyemrévet, mert sok flancos népség gyűlik oda, és mindenféle isten hívő megtalálja arra a számításait.*
- Nagyon köszönöm!* Feleli tündér a varázslatok leírására. Ennek nagy hasznát fogja látni. Azzal el is búcsúznak Nestartól és mennek fel a szobába.*
- A fene tudja. Talán egy bunkó. Vagy egy bárd, többet nem néznék ki belőlük. Mondjuk a legendák szerint legutóbb pegazusokkal jöttek ezek a bunkók.* Feleli, ami nagy ellentmondás a mocskos orkokkal szemben.*
- Te harcoltál már óriással?* Ragadja ki a legnagyobb lényeget az egész beszélgetésből. Erre máris kíváncsi lett. A szobába belépve térképek, meg a számszeríj olyan látszatott kelt, amilyenre számított. Nem arra készült a férfi, hogy ide fehérnépet fogadjon, bár lehet némelyik érdeklődne az ilyesmi iránt, de Alesian másképpen szokta az ilyen szobákat berendezni. A madár már érdekesebb. A ketrechez indul, hogy lehízza róla a leplet.*
- Hát szia!* Köszönti, amíg a mosómedvéje körbejárja a szobát az új szagokat kergetve.*
- Látom, sokat szelídült. Ideje lenne ki is engedni ebből a szűk kis ketrecből.* A biztonság kedvéért elintézi, hogy ne legyen vad.*
- Rajta lássuk, hogy mit alakult igazán ez a szépség.* Kíváncsi rá, de nem hiszi, hogy baj lenne vele. Ezek az állatok hamar szelídülnek. Nem kételkedik benne, hogy mire elindulnak a szántókra, addigra már vállán fog ücsörögni a madár. Talán megtágíthatná neki titkon, hogy azt károgja: Teysus. A gondolatra cinkosan elmosolyodik, de nem hiszi, hogy neki erre lesz majd ideje.*
6806. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-24 19:25:37
Üzenet elküldve: 2025-09-24 19:25:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
*Nem kérdezősködik, hogy merre mennek, és miért pont arra, csak hagyja, hogy cipeljék, míg az istálló épülete mögött végül le nem teszik. A kezében felejtődött lantra pillant, mikor gazdája érte nyúl. Hirtelen talán nem is akaródzik neki annyira visszaadni, merthogy vágyik rá, hogy neki is legyen egy sajátja, és még amúgy sem hallotta, hogyan szól ez a darab, de azt belátja, hogy ez most nem a megfelelő pillanat sem a lopásra, sem a zenélésre, úgyhogy visszaadja a hangszert jogos tulajdonosának.
Tovább követi aztán Salwart, ami így, vaksötétben, ahol támpontot csak néhány, a távolban pislákoló gyertyafény nyújt, nem is olyan egyszerű, főleg, hogy a mélységi mindeközben az árnyakba burkolózik. Hangja most is halk, akár egy macskáé, sőt, még inkább ő az, aki húzza a száját a reccsenő faág miatt, mit sem tudva annak szándékosságáról. A zárt ablakhoz érve aztán amolyan „Most mi lesz?” fejjel pillant a másikra, de Salwar hamar feltalálja magát, és különös ügyességgel oldja meg a problémát, mellyel sikerül is lenyűgöznie a koszos kis barnát.*
- Ügyes… *Suttogja, majd a rögtönzött bakról elrugaszkodva, kicsit aztán erőlködve, míg felhúzza magát, be is mászik az ablakon. Mire a sötételf is megjelenik mögötte, ő már a helyet vizslatja kíváncsian.*
- Egész csinos. Remélem, hogy finom, forró a víz. *Mosolyodik el. A férfit figyeli, ahogy vetkőzni kezd, majd vállat ránt, és egyszer élünk mottóval a fejében ő is elkezdi kioldani a hátán fűzője zsinórjait.*
- Jobb lenne, ha ruhában ugranék a kádba. Fogalmam sincs, hogy hogyan fogom őket kimosni. *Csóválja a fejét, de végül megszabadul a felsőjétől és a nadrágjától is, melyeket ő is Salwar ruhái mellé szór le, ám társasága nem sokáig gyönyörködhet meztelen testében, mert a lány szinte azonnal a dézsában köt ki, és nyakig el is merül benne.*
- Ah… Aaaaah! *Úgy nyög fel, és nyúlik el a finom, forró vízben, mintha álmodna, és ez itt maga Csodaország volna.*
//A múlt árnyékában//
*Nem kérdezősködik, hogy merre mennek, és miért pont arra, csak hagyja, hogy cipeljék, míg az istálló épülete mögött végül le nem teszik. A kezében felejtődött lantra pillant, mikor gazdája érte nyúl. Hirtelen talán nem is akaródzik neki annyira visszaadni, merthogy vágyik rá, hogy neki is legyen egy sajátja, és még amúgy sem hallotta, hogyan szól ez a darab, de azt belátja, hogy ez most nem a megfelelő pillanat sem a lopásra, sem a zenélésre, úgyhogy visszaadja a hangszert jogos tulajdonosának.
Tovább követi aztán Salwart, ami így, vaksötétben, ahol támpontot csak néhány, a távolban pislákoló gyertyafény nyújt, nem is olyan egyszerű, főleg, hogy a mélységi mindeközben az árnyakba burkolózik. Hangja most is halk, akár egy macskáé, sőt, még inkább ő az, aki húzza a száját a reccsenő faág miatt, mit sem tudva annak szándékosságáról. A zárt ablakhoz érve aztán amolyan „Most mi lesz?” fejjel pillant a másikra, de Salwar hamar feltalálja magát, és különös ügyességgel oldja meg a problémát, mellyel sikerül is lenyűgöznie a koszos kis barnát.*
- Ügyes… *Suttogja, majd a rögtönzött bakról elrugaszkodva, kicsit aztán erőlködve, míg felhúzza magát, be is mászik az ablakon. Mire a sötételf is megjelenik mögötte, ő már a helyet vizslatja kíváncsian.*
- Egész csinos. Remélem, hogy finom, forró a víz. *Mosolyodik el. A férfit figyeli, ahogy vetkőzni kezd, majd vállat ránt, és egyszer élünk mottóval a fejében ő is elkezdi kioldani a hátán fűzője zsinórjait.*
- Jobb lenne, ha ruhában ugranék a kádba. Fogalmam sincs, hogy hogyan fogom őket kimosni. *Csóválja a fejét, de végül megszabadul a felsőjétől és a nadrágjától is, melyeket ő is Salwar ruhái mellé szór le, ám társasága nem sokáig gyönyörködhet meztelen testében, mert a lány szinte azonnal a dézsában köt ki, és nyakig el is merül benne.*
- Ah… Aaaaah! *Úgy nyög fel, és nyúlik el a finom, forró vízben, mintha álmodna, és ez itt maga Csodaország volna.*
6805. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-24 18:40:47
Üzenet elküldve: 2025-09-24 18:40:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Meg is szakadna kicsi szíve, ha ilyenek fordulnának elő. Mert akkor Nixomiával együtt kerülne vasvilla élre. Bár kinézné a lovaghölgyből, hogy a pórnéppel együtt igázná le a nemesség azon részét akik csak élősködnek rajtuk. Akkor viszont ő maga is ott állna mellette fáklyával a kezében, hogy igazságot szolgáltasson. Ki tudja talán addigra már képes valamire való mágiát tanulni, hogy érdemben kivegye a harcból a részét.
Ám felesleges ilyenek gondolkodni, amíg a béke ideje honol a városban. Legalább is egyelőre mindenképp. Csak az a fránya kűrt szóról derülne ki végre valami.
Bár ha az este végére ér, már ha túléli. Lehet még a saját nevét is elfelejti.
Derk lelkesítése, nem csak a férfit kezdi lelkesíteni. A körülöttük ülő ivó cimborák is végül kántálásba kezdenek. A nyomás ami a vállára nehezedik szinte ketté roppantja szegény tündért. De végül leküzdi a lámpalázát, és lecsúszik az a pálinka. Kis része köszön vissza csupán a köhögése miatt.
Ám mégis a biztatás, és a dobolás amit hol a pulton, hol az asztalon műveltek "ivócimborái" elhiteti vele, hogy győzedelmeskedett. Az a néhány korty mézsör még jobban is esik mint amennyire hitte.
Fel is emeli köszönetképpen kezét, hogy hátra fordulva, szájára tapasztva a korsót mert azóta is enyhíti a hűvös sörrel torkát, intsen mindazoknak akik drukkoltak számára.
Amikor vissza fordul tekintetén látszik, hogy amaz egyre jobban kezd homályosodni. Az erős pálinka, a bor és most a már a sör egyvelege kezdi megüti az apró testet.*
- Mart mint.. mint.. valami méreg. De ez a mézes íz nagyon jól esik. Jó ötlet volt.
*Mondja szájára húzódó mosollyal. Már érzi is az alkohol jótékony hatását. Az eddigi vállán ülő terhei. A megfelelési vágy, a félelem, hogy nem elég elszáll belőle. Szárnyai is ezt jelzik. Mert amit eddig szorosan háta mögött tartott óvva. Lassan kezdenek kinyílni és lágyan rebesgeti azokat lassú mozdulatokkal.*
- Talán majd megpróbálhatjuk azokat is később. Bár lehet dugig leszek ettől a sörtől.
*Kacag fel kissé harsányabban mint ami tőle megszokott.*
*Meg is szakadna kicsi szíve, ha ilyenek fordulnának elő. Mert akkor Nixomiával együtt kerülne vasvilla élre. Bár kinézné a lovaghölgyből, hogy a pórnéppel együtt igázná le a nemesség azon részét akik csak élősködnek rajtuk. Akkor viszont ő maga is ott állna mellette fáklyával a kezében, hogy igazságot szolgáltasson. Ki tudja talán addigra már képes valamire való mágiát tanulni, hogy érdemben kivegye a harcból a részét.
Ám felesleges ilyenek gondolkodni, amíg a béke ideje honol a városban. Legalább is egyelőre mindenképp. Csak az a fránya kűrt szóról derülne ki végre valami.
Bár ha az este végére ér, már ha túléli. Lehet még a saját nevét is elfelejti.
Derk lelkesítése, nem csak a férfit kezdi lelkesíteni. A körülöttük ülő ivó cimborák is végül kántálásba kezdenek. A nyomás ami a vállára nehezedik szinte ketté roppantja szegény tündért. De végül leküzdi a lámpalázát, és lecsúszik az a pálinka. Kis része köszön vissza csupán a köhögése miatt.
Ám mégis a biztatás, és a dobolás amit hol a pulton, hol az asztalon műveltek "ivócimborái" elhiteti vele, hogy győzedelmeskedett. Az a néhány korty mézsör még jobban is esik mint amennyire hitte.
Fel is emeli köszönetképpen kezét, hogy hátra fordulva, szájára tapasztva a korsót mert azóta is enyhíti a hűvös sörrel torkát, intsen mindazoknak akik drukkoltak számára.
Amikor vissza fordul tekintetén látszik, hogy amaz egyre jobban kezd homályosodni. Az erős pálinka, a bor és most a már a sör egyvelege kezdi megüti az apró testet.*
- Mart mint.. mint.. valami méreg. De ez a mézes íz nagyon jól esik. Jó ötlet volt.
*Mondja szájára húzódó mosollyal. Már érzi is az alkohol jótékony hatását. Az eddigi vállán ülő terhei. A megfelelési vágy, a félelem, hogy nem elég elszáll belőle. Szárnyai is ezt jelzik. Mert amit eddig szorosan háta mögött tartott óvva. Lassan kezdenek kinyílni és lágyan rebesgeti azokat lassú mozdulatokkal.*
- Talán majd megpróbálhatjuk azokat is később. Bár lehet dugig leszek ettől a sörtől.
*Kacag fel kissé harsányabban mint ami tőle megszokott.*
6804. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-24 16:28:54
Üzenet elküldve: 2025-09-24 16:28:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
* A peazushoz érve Salwar nem a főbejárat felé veszi az irányt, hanem az istállót kezdi megkerülni. Leteszi poggyászát, és a hangszerért nyúl. Ujjával jelzi, hogy maradjanak csöndben, miközben halk, ruganyos léptekkel indul meg. Csuklyája ismét előkerül, még szerencse, hogy már besötétedett a kis kitérőnek hála, így egész ügyesen olvad be az árnyak közé. Ha Merlana szem elől veszítené, mindig tesz róla, hogy felfedje magát a lány számára, néha egy sötét kar nyúl ki az árnyékból, máskor egy halk faág roppanás jelzi, hogy merre jár. Szerencsére nem kell nagy távot megtegyenek, és hamar az ablaknál találják magukat, amiről a mélységi beszélt. Megpróbálja belökni az ablakot, de legnagyobb meglepődésére zárva van. Ettől függetlenül mosolyogva húz elő kettő apró, egyenes kis eszközt, és lát neki gyakorlott mozdulatokkal a zár feltörésének. Alig két lélegzetvételnyi idő telik el, mire hallani egy halk kattanást, és a mélységi óvatosan nyomja befelé az üveget, hogy belessen. Elégedetten bólint. *
- Nincs bent senki, gyere. * Szól hátra suttogva, és bakot tart a kezével. Ha Merlana bele lép, akkor segít neki a nagyjából fejmagasságban lévő ablakon bemászni, mielőtt ő is behúzná magát. Az egyik privát fürdőben vannak, ami valóban üres, csak ketten élvezhetik a gőzt. *
- Mit szólsz? * Kérdezi még mindig fojtott hangon, de már nem suttogva. A sarokban lévő apró dézsa mögé kezdi bedobálni a ruháját, hogy ha valaki benyit, akkor ne bukjanak le egyből, hogy kintről jöttek. *
- Remélem nem vagy szégyellős.
//A múlt árnyékában//
* A peazushoz érve Salwar nem a főbejárat felé veszi az irányt, hanem az istállót kezdi megkerülni. Leteszi poggyászát, és a hangszerért nyúl. Ujjával jelzi, hogy maradjanak csöndben, miközben halk, ruganyos léptekkel indul meg. Csuklyája ismét előkerül, még szerencse, hogy már besötétedett a kis kitérőnek hála, így egész ügyesen olvad be az árnyak közé. Ha Merlana szem elől veszítené, mindig tesz róla, hogy felfedje magát a lány számára, néha egy sötét kar nyúl ki az árnyékból, máskor egy halk faág roppanás jelzi, hogy merre jár. Szerencsére nem kell nagy távot megtegyenek, és hamar az ablaknál találják magukat, amiről a mélységi beszélt. Megpróbálja belökni az ablakot, de legnagyobb meglepődésére zárva van. Ettől függetlenül mosolyogva húz elő kettő apró, egyenes kis eszközt, és lát neki gyakorlott mozdulatokkal a zár feltörésének. Alig két lélegzetvételnyi idő telik el, mire hallani egy halk kattanást, és a mélységi óvatosan nyomja befelé az üveget, hogy belessen. Elégedetten bólint. *
- Nincs bent senki, gyere. * Szól hátra suttogva, és bakot tart a kezével. Ha Merlana bele lép, akkor segít neki a nagyjából fejmagasságban lévő ablakon bemászni, mielőtt ő is behúzná magát. Az egyik privát fürdőben vannak, ami valóban üres, csak ketten élvezhetik a gőzt. *
- Mit szólsz? * Kérdezi még mindig fojtott hangon, de már nem suttogva. A sarokban lévő apró dézsa mögé kezdi bedobálni a ruháját, hogy ha valaki benyit, akkor ne bukjanak le egyből, hogy kintről jöttek. *
- Remélem nem vagy szégyellős.
6803. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-24 14:19:06
Üzenet elküldve: 2025-09-24 14:19:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A nagy készülődés//
*Visszainteget Zápornak, így illedelmes. Azt, hogy mire is használódik fel, nem kommentálja, az utánalévőket viszont igen.*
- A lázadás alatt nem voltam a városban, így ez nekem új hír. De ahogy nézem, minden visszaállt a régi kerékvágásba és a város vagyona a nemesek visszacsábítására van költve. Szóval nem hiszem, hogy nagyon félnének Teysus haragjától.
*Alapból érdekesnek hangzana, hogy a lázadás isteni közbeavatkozás eredményeként történt, azonban ez egy régi történet már. De majd, amikor több idejük lesz, lehet rákérdez, hogy pontosan mi történt. Most nem igazán tartaná fel őket, bár a sárvárosi mészárlás is egy olyan mondat, amit nehezen tud figyelmen kívül hagyni. Sok minden történik, amíg a szobájában gubbaszt, úgy tűnik.*
- Vannak leírásaim, még azelőttről, hogy a templom az isteneké lett, bár most nincs nálam. Hozzáteszem a bájitalszállítmányokhoz, pár egyszerűbb tűzvarázslat, amivel meg tudja védeni magát és általánosabb levegőmágikus ismeretek, tanulmányozásra.
*A levegőmágiát csak nagyon felületesen ismeri, tényleges varázslatait nem sokat és Worenthet se látta, így halottnak feltételezi. Taitos is mintha értett volna hozzá, de ebben nem bizonyos és róla se tudni sokat. Inkább több lapot csap mellé, ez is végül is egy módja annak, hogy nagyon biztonságban tudja őket.*
- Örülök, hogy segíthettem. Sok szerencsét és kitartást.
*Neki is sietnie kell, elő kell állítani a maradék varázsitalt és fel is kell készülnie arra, ha esetleg valaki más is felkeresi. Talán késleltetnie kéne a Mágustoronyhoz való utazását, hogy megtalálható legyen.*
*Visszainteget Zápornak, így illedelmes. Azt, hogy mire is használódik fel, nem kommentálja, az utánalévőket viszont igen.*
- A lázadás alatt nem voltam a városban, így ez nekem új hír. De ahogy nézem, minden visszaállt a régi kerékvágásba és a város vagyona a nemesek visszacsábítására van költve. Szóval nem hiszem, hogy nagyon félnének Teysus haragjától.
*Alapból érdekesnek hangzana, hogy a lázadás isteni közbeavatkozás eredményeként történt, azonban ez egy régi történet már. De majd, amikor több idejük lesz, lehet rákérdez, hogy pontosan mi történt. Most nem igazán tartaná fel őket, bár a sárvárosi mészárlás is egy olyan mondat, amit nehezen tud figyelmen kívül hagyni. Sok minden történik, amíg a szobájában gubbaszt, úgy tűnik.*
- Vannak leírásaim, még azelőttről, hogy a templom az isteneké lett, bár most nincs nálam. Hozzáteszem a bájitalszállítmányokhoz, pár egyszerűbb tűzvarázslat, amivel meg tudja védeni magát és általánosabb levegőmágikus ismeretek, tanulmányozásra.
*A levegőmágiát csak nagyon felületesen ismeri, tényleges varázslatait nem sokat és Worenthet se látta, így halottnak feltételezi. Taitos is mintha értett volna hozzá, de ebben nem bizonyos és róla se tudni sokat. Inkább több lapot csap mellé, ez is végül is egy módja annak, hogy nagyon biztonságban tudja őket.*
- Örülök, hogy segíthettem. Sok szerencsét és kitartást.
*Neki is sietnie kell, elő kell állítani a maradék varázsitalt és fel is kell készülnie arra, ha esetleg valaki más is felkeresi. Talán késleltetnie kéne a Mágustoronyhoz való utazását, hogy megtalálható legyen.*
6802. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-24 10:22:39
Üzenet elküldve: 2025-09-24 10:22:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Nem véletlen nem indít vitatkozásokat a felsőbb réteg ellen. Még a végén elindul egy újabb lázadás, aminek ő lenne a közepén, holott csak simán kibeszélni szeretett volna valakit. Hagyja is el a témát, majd át is térhetnek az igazi kikapcsolódásra. A tündér még csak leplezni se tudja meglepődését, amire a férfi nevetésben tör ki. Furcsa egy tündér, bár fogalma sincs, elvégre nem nagyon találkozik tündérekkel. *
- Nem hátrálhatsz ki. Már belekezdtél, itt az ideje végleg kikapcsolódni.
* Míg a poharat szuggerálja, addig Derk elkezdi tenyerével lágyan csapkodni az asztalt, közben egy szót ismételget. *
- Idd, idd, idd!
* Eleinte magában, de később néhány már lerészegült és józan alak is vele együtt kezdi skandálni a varázsszavakat. Ha eddig nem érezte magát zavarban, na, majd most. Hogy emiatt, vagy saját bátorsága miatt, de a pohár tartalmát elfogyassza. Miután megtette néhányan fel is kiáltanak, éljenzésbe kezdenek. Derk is ehhez a bagázshoz tartozik. Emlékszik még a saját első felesére, hogy mennyire kellett utána valami, amivel leöblíti a tüzes érzést. A tündér szerencséjére Derk felkészült erre, ezért is van előtte a mézsör, amit ha kell közelebb is tol elé, hogy elkaphassa. A kérdésre csak ismét felnevet, mielőtt válaszolna. *
- Csak az első húsz, utána, mint a víz fog folyni. Ennyire rossz lenne a pálinka? A körte nem mindenki kedvence, de megteszi hatását. Egyszer a barackot, vagy a szilvát próbáld ki. Azok valamennyire átadják a gyümölcs eredeti ízét.
* Ha igazán vicces kedvében lenne, elhitetné vele, hogy csak az képes tűzmágiát véghezvinni, aki képes egy ültő helyében elfogyasztani három felest. Elvégre pont ugyanúgy éget a kettő. Talán az est folyamán el is fog hazugság. *
* Nem véletlen nem indít vitatkozásokat a felsőbb réteg ellen. Még a végén elindul egy újabb lázadás, aminek ő lenne a közepén, holott csak simán kibeszélni szeretett volna valakit. Hagyja is el a témát, majd át is térhetnek az igazi kikapcsolódásra. A tündér még csak leplezni se tudja meglepődését, amire a férfi nevetésben tör ki. Furcsa egy tündér, bár fogalma sincs, elvégre nem nagyon találkozik tündérekkel. *
- Nem hátrálhatsz ki. Már belekezdtél, itt az ideje végleg kikapcsolódni.
* Míg a poharat szuggerálja, addig Derk elkezdi tenyerével lágyan csapkodni az asztalt, közben egy szót ismételget. *
- Idd, idd, idd!
* Eleinte magában, de később néhány már lerészegült és józan alak is vele együtt kezdi skandálni a varázsszavakat. Ha eddig nem érezte magát zavarban, na, majd most. Hogy emiatt, vagy saját bátorsága miatt, de a pohár tartalmát elfogyassza. Miután megtette néhányan fel is kiáltanak, éljenzésbe kezdenek. Derk is ehhez a bagázshoz tartozik. Emlékszik még a saját első felesére, hogy mennyire kellett utána valami, amivel leöblíti a tüzes érzést. A tündér szerencséjére Derk felkészült erre, ezért is van előtte a mézsör, amit ha kell közelebb is tol elé, hogy elkaphassa. A kérdésre csak ismét felnevet, mielőtt válaszolna. *
- Csak az első húsz, utána, mint a víz fog folyni. Ennyire rossz lenne a pálinka? A körte nem mindenki kedvence, de megteszi hatását. Egyszer a barackot, vagy a szilvát próbáld ki. Azok valamennyire átadják a gyümölcs eredeti ízét.
* Ha igazán vicces kedvében lenne, elhitetné vele, hogy csak az képes tűzmágiát véghezvinni, aki képes egy ültő helyében elfogyasztani három felest. Elvégre pont ugyanúgy éget a kettő. Talán az est folyamán el is fog hazugság. *
6801. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-24 10:05:29
Üzenet elküldve: 2025-09-24 10:05:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy készülődés//
* Ettvalldernek nem tűnik fel semmi hibás dolog a cserében, talán mert nem nagyon figyelt oda, csak kifizette az árat. Ha valami ezáltal elrontódik, mossa kezeit, bár csak kis visszaesésnek nézhet elébe az alkimista, elvégre, ha túléli a kinti mókát, úgy máskor is meglátogatja. Majd azokban az üzletekben biztos visszaszerezheti a kellő mennyiséget, talán még többet is. *
- Még nem jártam ebben a selyemrévben a sárvárosi mészárlás után. Biztos szépen eltűntették a sok vérfoltot.
* Jegyzi meg közömbösen. Őt kifizették, és csak is ez számít, a többinél pedig mossa kezeit. Bár biztos elfogadna magának egy szép kis házat engesztelés jeléül, de arra egész életében várhat. A további beszélgetésekbe belehallgat, itt-ott belekortyol sörébe, néhol bólogat, hol egyetértően, hol ellenkezőleg. Az erődnél fordul újfent az alkimista felé és hallgatja. Részleteket nem kap, de ennyi talán elég is neki. A puszta talán nagyfalat lenne neki, de a szántókon esetleges kémek elkapása talán még menne nekik. Belőlük is kiszedhetik azokat, amiket a kaszárnyába képtelenek lesznek. Visszafordul a söréhez, majd míg ketten lebonyolítják a saját kis üzleteiket, addig a félvér a sörét bonyolítja le. Mire felhörpinti már készek is. *
- Köszönjük a segítséget. Az italok és an információ sokat fog segíteni nekünk. Ha megbocsájt, elég sűrű napnak nézünk elébe.
* Feláll az asztaltól, zsebeiben ott csörömpölnek az italok, majd egyik kezét beleakassza az övébe, nagyjából a kardja felett, majd biccentést követve el is indul, először a szobája irányába. Az érkező kérdésre csak hümment, épp akkorát, hogy a másik is tudhassa, hogy az alkimistától kapott információ más színt vet a dolgokra. *
- A pusztákra öngyilkosság lenne elmenni. De nem tagadom, nagyon felkeltette az érdeklődésem ez az ork fegyver. Mit is mondott? Kémkednek? Akkor a szántók is tele lehetnek a hozzá hasonlókkal. Ha nem kapunk semmilyen információt, talán elfoghatunk valakit magunk és kivallathatjuk. Szerinted mi lehet ez a fegyver? Egy szimbólum az orkoknak? Talán egy valódi fegyver, ami a tekintély mellett erőt is nyújt a használónak?
* Hallja az aggodalmaskodást, és ő sem úgy gondolta, hogy ketten mennének neki ennek az ork erődnek és győznének le mindenkit, aki bent található. De, ha az orkok keresnek valamit és már a városba is eljutottak, úgy sok falu van veszélyben. *
- Biztos van valami mágiád, amivel képes vagy megvédeni magad, mást nem, elterelheted néhányuk figyelmét, míg én elintézem őket. Orkkal még nem harcoltam, de nem lehet nagyon más, mint egy óriás. Nem fogunk olyan csatába rohanni, amiről tudjuk, hogy nem nyerhetjük meg.
* Közben oda is érnek az ajtóhoz, ami hamarosan felfedi a félvér átmeneti szállását. Ágyán két térkép pihen, egyiken Arthenior és területe, alatta egy másik papíron a kikötő. Bár a felső takarja a kikötőt, mégis a kilógó része egyértelművé teszi Asztalán számszeríja, mellette különböző szerszámok, láthatóan maga javítja és pontosítja a fegyvert. Az asztal sarkában pedig ott a ketrec, ami egy lepedővel van letakarva. Úgy vette észre, hogy így jobban és tovább alszik a jószág. Az ajtó nyitására a madár is felélénkül. Talán azt hiszi betörő, talán pontosan tudja, hogy ki érkezik és hozzájuk szól. Amin a lepedő lekerül a ketrecről egyből csönd lesz a szobában, főleg azért is, mert a félvér megeteti a madarat, közben pedig a tündérhez szól. *
- Szerinted megoldható, hogy velem jöjjön? Nem örülnék, ha az első kiengedésénél elrepülne messzire.
* Ettvalldernek nem tűnik fel semmi hibás dolog a cserében, talán mert nem nagyon figyelt oda, csak kifizette az árat. Ha valami ezáltal elrontódik, mossa kezeit, bár csak kis visszaesésnek nézhet elébe az alkimista, elvégre, ha túléli a kinti mókát, úgy máskor is meglátogatja. Majd azokban az üzletekben biztos visszaszerezheti a kellő mennyiséget, talán még többet is. *
- Még nem jártam ebben a selyemrévben a sárvárosi mészárlás után. Biztos szépen eltűntették a sok vérfoltot.
* Jegyzi meg közömbösen. Őt kifizették, és csak is ez számít, a többinél pedig mossa kezeit. Bár biztos elfogadna magának egy szép kis házat engesztelés jeléül, de arra egész életében várhat. A további beszélgetésekbe belehallgat, itt-ott belekortyol sörébe, néhol bólogat, hol egyetértően, hol ellenkezőleg. Az erődnél fordul újfent az alkimista felé és hallgatja. Részleteket nem kap, de ennyi talán elég is neki. A puszta talán nagyfalat lenne neki, de a szántókon esetleges kémek elkapása talán még menne nekik. Belőlük is kiszedhetik azokat, amiket a kaszárnyába képtelenek lesznek. Visszafordul a söréhez, majd míg ketten lebonyolítják a saját kis üzleteiket, addig a félvér a sörét bonyolítja le. Mire felhörpinti már készek is. *
- Köszönjük a segítséget. Az italok és an információ sokat fog segíteni nekünk. Ha megbocsájt, elég sűrű napnak nézünk elébe.
* Feláll az asztaltól, zsebeiben ott csörömpölnek az italok, majd egyik kezét beleakassza az övébe, nagyjából a kardja felett, majd biccentést követve el is indul, először a szobája irányába. Az érkező kérdésre csak hümment, épp akkorát, hogy a másik is tudhassa, hogy az alkimistától kapott információ más színt vet a dolgokra. *
- A pusztákra öngyilkosság lenne elmenni. De nem tagadom, nagyon felkeltette az érdeklődésem ez az ork fegyver. Mit is mondott? Kémkednek? Akkor a szántók is tele lehetnek a hozzá hasonlókkal. Ha nem kapunk semmilyen információt, talán elfoghatunk valakit magunk és kivallathatjuk. Szerinted mi lehet ez a fegyver? Egy szimbólum az orkoknak? Talán egy valódi fegyver, ami a tekintély mellett erőt is nyújt a használónak?
* Hallja az aggodalmaskodást, és ő sem úgy gondolta, hogy ketten mennének neki ennek az ork erődnek és győznének le mindenkit, aki bent található. De, ha az orkok keresnek valamit és már a városba is eljutottak, úgy sok falu van veszélyben. *
- Biztos van valami mágiád, amivel képes vagy megvédeni magad, mást nem, elterelheted néhányuk figyelmét, míg én elintézem őket. Orkkal még nem harcoltam, de nem lehet nagyon más, mint egy óriás. Nem fogunk olyan csatába rohanni, amiről tudjuk, hogy nem nyerhetjük meg.
* Közben oda is érnek az ajtóhoz, ami hamarosan felfedi a félvér átmeneti szállását. Ágyán két térkép pihen, egyiken Arthenior és területe, alatta egy másik papíron a kikötő. Bár a felső takarja a kikötőt, mégis a kilógó része egyértelművé teszi Asztalán számszeríja, mellette különböző szerszámok, láthatóan maga javítja és pontosítja a fegyvert. Az asztal sarkában pedig ott a ketrec, ami egy lepedővel van letakarva. Úgy vette észre, hogy így jobban és tovább alszik a jószág. Az ajtó nyitására a madár is felélénkül. Talán azt hiszi betörő, talán pontosan tudja, hogy ki érkezik és hozzájuk szól. Amin a lepedő lekerül a ketrecről egyből csönd lesz a szobában, főleg azért is, mert a félvér megeteti a madarat, közben pedig a tündérhez szól. *
- Szerinted megoldható, hogy velem jöjjön? Nem örülnék, ha az első kiengedésénél elrepülne messzire.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436