// A Pegazus egy szobájában //
*Homlokát ráncolja, erre a hogyan bánt vele rész miatt. De hiszen fenékbe rúgta volna, ha mert volna kivételezni vagy bármi hasonlót tenni.*
- Nem ezért nem okolhatod magad. Én kértem, és hogy ne fogd vissza magad, ha harcolunk. Az igazi támadóim se fogják vissza magukat, ha rám támadnak. *mondja, de érzi Rhule valami másra is gondolhat, ami nem feltétlen jut most eszébe. Vagy nem érti meg teljesen. Pont ezért kedveli a fiút, mert egyszer sem bánt vele úgy, ahogy odahaza mindenki. Mintha porcelánból lenne, az esőtől és széltől is óvni kéne. Rhule az egyedüli volt, aki nem így tett, és ez nagyon, nagyon tetszett neki. Aztán végre elmeséli Rhule ezt a történetet. Az hogy a fiú tehetős azt valahol sejtette, most bebizonyosodik az is. Az viszont, hogy megölt valakit, az véletlen balesetnek tűnt, és nem szándékos tettnek. A történet vége azonban igencsak érdekesen végződik, amire elsőre még nem is tudja, mit mondjon. Vagy milyen véleményt formáljon rá. ~Kell egyáltalán?~ villan elméjébe. Most se gondolja egyetlen percig sem, hogy Rhule alkalmas helyzetben pont így elárulná. Nagyot sóhajt, mert tudja, erre kell valamit mondania. Viszont nem az a típus, aki erre még jobban belerúg a szenvedő félbe. Láthatóan Rhule pont eléggé emészti magát emiatt.*
- Nem gondolom, hogy jogom lenne pálcát törni feletted. *kezd bele, de nem tudja, hogy lehet-e erre bármi jót is mondani erre. Viszont együtt érez vele, így közelebb mozdul felé, és kezével a fiú vállát érinti meg.*
- Ha arra vársz, hogy lecseszlek és emiatt megutállak, akkor ki kell ábrándítsalak. Mert szerintem kínzod magad eléggé amúgy is.* ismerve a fiút láthatóan eléggé bántja a dolog. ~Mit is kéne mondanom?~ kérdezgeti magától. El tudott volna képzelni egy rosszabb történetet, amire lehet nem így reagált volna, de Rhule nem olyant mesélt, még lány se volt a történetben, így nem másítja meg azt az elhatározását, hogy a fiú a szemében nem változott. Megint megölelné, hogy megvigasztalja, de ilyent még egyszer se tett, hogy érzelgősen megölelgette volna Rhule-t. ~Bár lehet, jól esne neki.~*
- Nem ítéllek el ~ meg amúgy azt hiszem az apád az, aki inkább szégyenkezhetne. ~ *ezt inkább gondolja, nem tudja mennyire jó ötlet hangosan kiejtenie. Viszont lehet neki is el kéne mondai a maga kis titkát. Nem gondolja, hogy most rögtön, mert a fiú egyelőre fogja fel amit mondott.*
- Ha szeretnéd, megölelgetlek, de vigyázz, mert sörszagú a hajam. *mondja, nem mosolyog, így lehet nem is viccel.*