// Íj és Nyíl //
// Fürdőház //
- Nemes és tiszteletre méltó küldetés. Büszke lehetsz rá.* Dicsérgeti még egy keveset. Beszélgetésük ezt követően olyan fordulatot vet, ami mind a kettejüket megnevetteti. Igazán jóízűen tud nevetni a humoros hasonlaton.*
- Hát ő valahogy így láthatnak engem. Főleg miután elmesélik ezt a barátnőiknek. Farkasokkal vadászom és medvékkel viaskodok kint a sötét erdőben. De nehogy azt hidd, hogy te is megúsznád a kibeszélést. Csak valamilyen rettegett erdei boszorka lehetsz, aki a szerencsétlen eltévedt férfiak szívével eteti baglyát. Egy rozsdás üstben meg fortyog gusztustalan főzeted.* Már látja is lelki szemei előtt a képet. Főleg, hogy azt tervezgeti a lány, hogy gyógyítónak áll.*
- Néhány füvet én is felismerek. Az erdőt járva már nagyjából sikerült kitapasztalnom, hogy melyik növény mire jó. Még, ha magát a növényt nem is ismerem. Néhányt jobban felismerek, még a nevét is tudom, de a legtöbbet csak felhasználom, ha szükségem van rá.* Van érzéke a füvekhez, talán ha jobban bele ásná magát megélne belőlük, de nem érzi azt, hogy neki erre lenne szüksége. Ha kell valami specifikusabb növény, akkor megkeresi, ha kap róla külső leírást.*
- Ezt sajnálattal hallom. Akkor kénytelen leszek beérni a dúdolásoddal.* Könnyedén veszi ezt és hamar el is engedi. Kezei alatt pedig gyúródnak a merev izmok beszéd közben.*
- Meglehet. Leginkább nyáron, meg a szüreti időkben szokott lenni ilyen fesztivál itt a városban. Valószínűleg azokon a napokon az erdőt jártad eddig. Azok a legszebb napok a kint létre. Ilyenkor még az időérzékem is meg szokott csalni, aztán lemaradok ezekről a mulatságokról még én is.* Örömmel gondol vissza azok a szép nyári napokra. Főleg ezek után a hűvös idők után.*
- Mondanám, hogy ugráljunk a tűz körül és vonyítsunk a farkasokkal, de én már nem vagyok olyan virgonc.* Más is megfordul virgonckodás alatt a fejében, de azt még elhessegeti újfent.*
- Ugyan már! Sokat bírálod magad, pedig ügyes vagy te, csak gyakorolni kell még. Nem szívjuk magunkba ezt az anyatejjel egyikünk sem.* Próbál egy kis önbizalmat is önteni belé, mert ahogy érzi annak kicsit híján van. Úgy tűnik kérdése a hajmosást illetően meglepi Fenophilë, legalábbis erre enged következtetni abból, hogy hátra fordul felé a lány.*
- A legkomolyabban. A húgaimnak is mostam amikor kicsik voltak. Remélem a tiéd nem olyan gubancos.* Mosolyog vissza rá, miközben elkezdi kezelésbe venni azokat a fürtöket.*
- Avar és moha. Szerintem mindegyiknek meg van a maga sajátos kellemes illata. Kifejezetten kedvelem az őszi avar illatát. Van benne valami különleges.* Óvatosan próbálja a nagyobb gubancokat kisimítani, meg az apró levél darabokat kiszedegetni. Aztán gondosan elkezdi beszappanozni az szőke hajat. Különösen jó, hogy hátra is dől egy kicsit Fenophilë. Gondosan be tudja így masszírozni a sampont fejbőrébe. Aki ilyen sokáig kint élt az erdőben arra ráfér a megtisztulás ezen formája is. Jó hosszú a haja, szóval bele fér egy adag mesélés is, amíg ezzel foglalatoskodik.*
- A húgaim aztán tudták, hogyan kell galibát okozni a szép hajukkal. A legkisebbik egyszer bemászott egy kökénybokor alá, hogy elbújjon. Aztán szegénynek a haja úgy bele gabalyodott, hogy alig bírtuk kihúzni. Mindig tiszta mocskosak voltak gyermekként, hogy csak úgy csimbókba állt a hajuk. Emlékszem Mycella már elég idős volt, amikor elaludt az egyik széna gyűjtő mellet, aztán arra ébredt, hogy az egyik kecske az ő haját csócsálja. Egy jó araszt lerágott a hajából fél oldalt az a kecske, de annyira nem állt neki rosszul. Később még tudatosan vágta is olyanra, úgy megtetszett neki az a haj.* Mesél neki, miközben a hajával foglalatoskodik. Régen csinált ilyet már, mert húgai azóta kicsit megnőttek, de kezei még felismerik a régi mozdulatokat.*
- Most picit dőlj előre kérlek és csukd be jól a szemed!* Némi vizet locsol rá és még mossa, majd megint víz és megint mosás.*
- Na lebukhatsz a víz alá és készen is vagyunk.* A víz már valamivel szürkébb is, meg habosabb.*
- Szép lett. Máris fényesebb. Jó hosszú és dús hajad van. Időbe telne, ha be akarnád fonni.* Saját haja közel sem ilyen hosszú. Van így is elég baja, de le nem vágatná. Jó az, amikor hideg van, mert védi a füleit.*