//Fordulatos megbízás//
//Aokin, Yuna, Markas//
*Az eddig megérkezett ember és elf végighallgatják Tuz mondandóját, majd mindketten feltesznek egy-egy kérdést. Yuna egy egyszerű, lényegre törő kérdést tesz fel, míg Aokin egy olyat, amire bizonyára bármilyen választ is kap, nem igazán fog enyhülni benne, hogy lehet, hogy ismét „hátba döfik”, mivel ha ez is lenne a célja az öregnek, nem valószínű, hogy azt egyből a szerzetes (vagy akár bárki más) orrára szándékozik kötni. Ám választ azért kap. Továbbra is nyugodt hangvétellel ejti ki a szavakat, hiszen nem siet sehova. *
- Semmi okom nem lenne átverni Téged, vagy bárki mást, már ha csak ha azt nézzük, hogy pár perce ismerlek mindkettőtöket. * A következő szavaknál elmosolyodik és megmutatja kissé sárgás fogait is. *
- Persze ezt mondhatná az is, aki el akar árulni Titeket, hogy bajba kerüljetek, de nem hiszem, hogy ezzel éppen egy bajba jutott öregembert kéne vádolni. Ha lenne erőm, vagy hatalmam arra, amit Te mondtál, nem valószínű, hogy továbbra is a zsoldosok felbérelése mellett döntenék, inkább magam mennék arra… * A lány vörös szemeibe néz, nem különösebben lepődik meg azok színén. Látott már sok mindent. Épp szóra nyitná ajkait, mikor a pult környékéről a nevét hallja. *
- Ezek szerint megint talált valaki egy cetlit… * Morogja. Nem olyan lelkesen pillant a pult felé, mint az első két jelentkezőnél (bár Aokin sem sok lelkesedést láthatott a csukott szemű öregen), de továbbra sem mérgesen mondja, inkább csak egy kicsit fáradtan. „Ugyan hogy merészelték megtalálni a hirdetményét?!” Nem pont így.
Szemöldöke felcsusszan homlokára, mikor megpillantja az orkot, aki minden bizonnyal őt keresi, mivel nincs sok Tuz a nagyvilágon. Kezével int az orknak, aki ha észreveszi őt és közelebb is jön, akkor egy ülőhely felé mutató mutatóujjat pillanthat meg, így némi fejtöréssel rájöhet, hogy az öreg arra utal, hogy üljön le nyugodtan a zöldbőrű is. Viszont nevet ő nem kap, mivel jól hallhatóan mondta az imént, így bizonyára tudja azt a bizonyos nevet. *
-Napot! * Ennyi azért neki is jár. * Akkor folytathatom? * Körbe sem néz, választ sem vár, csak ismét belekezd az első szóba, mikor is minden bizonnyal egy újabb alakot fog megpillantani nem messze a színes társaságtól. Egy vörös köpenyes mágusféle. Vagy egy vörös köpenyes tolvaj. Esetleg egy hétköznapi vörös köpenyes ember. Mindenesetre a ruha sokat takar belőle, így ha még a csukja is a fején van, akkor még kevesebbet állapíthatnak meg a származását illetően, ha nincs, akkor is csak tippelni lehet bizonyára, hogy elf, fél-elf, vagy ember csatlakozott-e hozzájuk? *
//Quarion//
*A fél-elf megkapja a rendelését és az információt is arról, hogy hol találja Tuz-t. Talán, ha egy-két másodperccel előbb érkezett volna, akkor az orkkal együtt érkezhetett volna meg az asztalhoz, de így kicsit később pillanthatja meg az eddig négy főből álló csapatot. Egy üres székkel, amire talán jobb is ha egyből lecsap. *
//Mindenki//
-Eh, ennyi hirdetményt ki sem raktam. * Morogja orra alatt alig hallhatóan, de azért a Vörösnek is biccent és az utolsó üres székre mutat. *
-Szóval… * Néz körbe a pegazusban, hátha megjelenik egy ötödik, vagy akár többedik is, de egyelőre csend van a néhány beszélgető embert (és más fajú lényt) leszámítva, akik hol kettesben, hol hármasban, vagy négyesben ücsörögnek, egy-egy asztalt legalább kihagyva maguk és Tuz-ék közt. *
-Remek, akkor belekezdek… Jutalom. * Ejti ki végre a Yunának oly kedves szót ajkain. *
-500 arany fejenként, ha elhozzátok azt a ’Dolgot’. Egy tojásról lenne szó, ami számomra igen fontos lenne, így aztán akár még alkudozni is lehet a végén. Ha valaki bármilyen okból elhalálozna az út során, úgy az ő része szét lesz osztva a többiek között. Ha valaki lemarad, eltéved, vagy bármi okból nem tér vissza, a fejadagja szintén szét lesz osztva. * Mondja el először az alapvető részesedést, majd kicsit halkabbra veszi hangját. *
-Bizonyára többen is vannak, de nem túl sokan. Viszont nekem a vezérük lenne a legfontosabb. Aki élve elhozza, az további ötszáz arannyal gazdagodhat, ami alapesetben összesen ezer arany részesedés… * Fúj egyet-kettőt pipájából, majd ha senki nem ragadja meg az alkalmat, hogy kérdéseket tegyen fel, akkor folytatja. Ha mégis, akkor kicsit később - a kérdések megválaszolását követően – folytatja csak. *
-Ha máshogy nem sikerül, holtan is vizetek érte, de úgy csak kétszáz aranyat pluszban. Ne feledjétek, nem egyedül él ott az emberünk, társai is vannak, így ha nem akartok komolyabb harcba bocsátkozni, akkor érdemes lenne minél kisebb feltűnéssel és minél gyorsabban elvégezni a dolgot. Ja, és még valami: megeshet, hogy mágusok is vannak köztük. Nem a legerősebb fajták, de akinek mana lövedék-fóbiája van, az inkább most hátráljon meg. * Ismételten szippant egyet és hátradől. Egyelőre befejezte a mondókát, jöhetnek a kérdések.
Amennyiben mindenki mindent ért, úgy pár másodperc múlva, ha vannak kérdések (ami igen valószínű), akkor csak azok megválaszolása után mond el még valamit. *
-Térképet kaptok majd tőlem, ami elvezet a szántóföldeken lévő házhoz. Ha minden igaz, ott fogjátok megtalálni őket is. Ó, és… * Jut eszébe még valami. *
-Nem a legforgalmasabb ilyenkor az út, de azért vigyázzatok az útonállókkal, mindig legyetek résen… És a vadállatok sem a legbarátságosabbak arrafelé. * Szól még időben és végignéz a színes kis csapaton, mint egy anya, aki először küldi hosszabb útra a kisfiát. Holott itt (többnyire) felnőtt emberek ülnek (esetleg állnak), akik még csak nem is ma fognak indulni… Tényleg, az indulási időpontot el is felejtette az öreg. Talán érdemes lenne majd megkérdezni azt is. *