//Az Ezüsthajó Tolvaj és a Hősnő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Teljesen meg tudja érteni Sea szavait a mágiatanulással kapcsolatban. Tény, hogy rögös és piszok hosszú az út, viszont meg is érheti a fáradtságot, főleg, ha nem is így fogja fel az ember. Valuryen jó példa erre.*
-Ugyan, csacsi.
*Nyújtja ki nyelvét is kissé a lányra.*
-Nem kitartónak kell lenni, csak kíváncsinak, hidd el. Ha érdekel, és izgalmasnak találod mindjárt más a helyzet.
*Mosolyog kedvesen mellé, bár ez talán nem a legjobb jelző, hisz nehezen tud elvonatkoztatni teste egyéb területein történő ingerektől, és talán nem is akar igazán. A nő szavai még inkább ráerősítenek ezekre.*
-Velem vagy eltelve? Ez édes. De még nem is.. vagyis.. épp pont most nem.. Vagyis még nem.
*Teszi hozzá azért az utolsót, bár mondhatta volna, hogy már nem, de így mégiscsak előreveteítheti a nem túl titkos terveit. Bár nem olyan jó emberismerő, mint amennyire szeretne lenni, leginkább naiv jósággal kezel mindenkit, így meglehet, hogy nem is veszi észre az apró gesztust a lány tetteiből, ami a szülővárosát illeti, viszont azt érzi, hogy nem kell firtatni ezt a témát, egyébként sem ezzel van most elfoglalva, sokkal inkább, hogy az ügyes ujjai ne hagyják cserben.*
-Egy igen, egy nemet... Bármit!
*Sejtelmeskedik a tolvaj, nem hiába, ez talán nem áll messze tőle, azonban van valami, ami a lányhoz még közelebb áll. Természetesen hagyja, hogy ő is tegye, amihez kedve szottyan, s ennek borzasztóan örül is. Halk búgással fejezi ki tetszését, s talán még a szeme is meg-meg rebben. Önkéntelenül is néha nagyobb levegőt vesz a kelleténél, és hirtelen ugrik meg a szívverése.*
-De majd holnap válaszo-holhatsz. Hosszú még az éjszaka.
*Mondja, s egy finom mozdulattal kezét a lány kezére teszi, finoman elvezeti onnan, ahol eddig volt, és a saját fenekére teszi azt, persze, ha nem ellenkezik a másik. Ő pedig egy kacifántos mozdulattal mozgatja csípőjét, hogy kényelmes helyzetbe kerülhessen, saját kezeit a lány csípőjére teszi, s szorosan fogja azt, ahogy reményei szerint sikerül célba találnia, s idővel érnie is. Hol finoman, hol keményebben ringatóztatja kettejük hajóját, ahogy csak érzi, hogy hogy kívánja a másik. Talán az évek, talán a szenvedély az oka, de Valuryen piszokjó szeretőnek bizonyulhat, talán a saját határain is túl teljesít az ügyesség terén. Az éjszaka pedig hosszú, és a szoba ki van fizetve, így akár csak az ágyba bújva fáradtan, és elégülten, akár végig duruzsolva az éjszakát, mint a szerelmes ifjak, de egy borzasztó kellemes napot tudhatnak maguk mögött.*