Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 273 (5441. - 5460. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5460. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-03 18:14:14
Üzenet elküldve: 2024-11-03 18:14:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Most jobb is, hogy senki nem kérdez semmit. Nem hiányzik a beszéd, amikor hozzábújhat az elfhez, aki csak jobban szorítja magához, elfeledtetve vele végleg az iménti gondolatait. Érzi a leheletét és az apró csókot, amitől érezhetően és jólesően borítja be a libabőr. Fázik, de nem érdekli. Ha megfázna az sem. De nem fog, nincs ideje holmi betegségekre. Amúgy sem fogja visszavenni az új fekete ruháját, nem aludna benne, majd inkább kihasználja a férfi testének melegét a takarók alatt. Egy kis ideig még ellenne így, aztán ő is végigkóstolná még azt a mellkast, aminek a verejtéktől sós íze is olyan édes. Nehezen, de végül elengedi, hadd mosakodjon meg a doki is, talán oda készült. Még visszasétál az asztalhoz, hogy megigya a maradék vizet. Az is olyan jóleső és amúgy sem árt meg, hogyha végre alkoholon kívül mást is bevisz a szervezetébe. Hátrafordul, hogy kicsit legeltesse a szemét a férfin, majd a haját kezdi el ujjaival fésülni. Hideg és igen csapzott. Nem szereti, ha nem néz ki jól, de talán ez még elfogadható a másik számára, hiszen miatta lett ilyen. Kifogásolható, ahogy a hószín bőre is, ahogy végignéz magán. Mégis elmosolyodik. Az ágyhoz sétál, felül rá, lábait maga alá húzva, s a takaróval kissé elfedi magát.*
- Mennyire vagy fáradt, Édes?
*Mintha megmaradt volna ez a becézés. Akaratlan használja, s cseppet sem játék részeként, mint a mellettük lévő szobában. Ő maga igen kimerült, de valahogy nem akaródzik az alvás. Akkor túl hamar lenne a másnap. De nem fogja emiatt feltartani a szőkét. Talán van még ötlete, hogyha az nem is testi kontaktus. Először a mai nap folyamán már úgy érzi képtelen lenne rá. *
*Most jobb is, hogy senki nem kérdez semmit. Nem hiányzik a beszéd, amikor hozzábújhat az elfhez, aki csak jobban szorítja magához, elfeledtetve vele végleg az iménti gondolatait. Érzi a leheletét és az apró csókot, amitől érezhetően és jólesően borítja be a libabőr. Fázik, de nem érdekli. Ha megfázna az sem. De nem fog, nincs ideje holmi betegségekre. Amúgy sem fogja visszavenni az új fekete ruháját, nem aludna benne, majd inkább kihasználja a férfi testének melegét a takarók alatt. Egy kis ideig még ellenne így, aztán ő is végigkóstolná még azt a mellkast, aminek a verejtéktől sós íze is olyan édes. Nehezen, de végül elengedi, hadd mosakodjon meg a doki is, talán oda készült. Még visszasétál az asztalhoz, hogy megigya a maradék vizet. Az is olyan jóleső és amúgy sem árt meg, hogyha végre alkoholon kívül mást is bevisz a szervezetébe. Hátrafordul, hogy kicsit legeltesse a szemét a férfin, majd a haját kezdi el ujjaival fésülni. Hideg és igen csapzott. Nem szereti, ha nem néz ki jól, de talán ez még elfogadható a másik számára, hiszen miatta lett ilyen. Kifogásolható, ahogy a hószín bőre is, ahogy végignéz magán. Mégis elmosolyodik. Az ágyhoz sétál, felül rá, lábait maga alá húzva, s a takaróval kissé elfedi magát.*
- Mennyire vagy fáradt, Édes?
*Mintha megmaradt volna ez a becézés. Akaratlan használja, s cseppet sem játék részeként, mint a mellettük lévő szobában. Ő maga igen kimerült, de valahogy nem akaródzik az alvás. Akkor túl hamar lenne a másnap. De nem fogja emiatt feltartani a szőkét. Talán van még ötlete, hogyha az nem is testi kontaktus. Először a mai nap folyamán már úgy érzi képtelen lenne rá. *
5459. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-03 17:47:36
Üzenet elküldve: 2024-11-03 17:47:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nem ő az egyetlen, aki elmerül a gondolataiban vagy a hangulatban. Látszik a lányon is, hogy ő sincs most ott lélekben. Ennek is szólt az a kis érintés, amivel sikerült visszarántania a másikat. Kicsit mindketten elvesztek egy pár pillanatra, de nem is baj. Ő se tudja, hogy most mi van azokban a kékekben. Az ösztönei, azt súgják, hogy nem is számít. Csak, hogy az a mosoly neki szól. Az utolsó gombokat a kékszemű oldja ki, majd hozzábújik. Még mindig nem hangzott el egy szó se köztük, de a doki nem is kívánja. Átkarolja a kis törékeny testet és még jobban magához vonja. Neki is szüksége van erre. A fejét a lány vállára hajtja és rálehel a hűvös bőrre, majd egy apró puszit is ad rá.*~Meg fog fázni.~*De nem engedné el. Csak még egy kicsit.*
*Nem ő az egyetlen, aki elmerül a gondolataiban vagy a hangulatban. Látszik a lányon is, hogy ő sincs most ott lélekben. Ennek is szólt az a kis érintés, amivel sikerült visszarántania a másikat. Kicsit mindketten elvesztek egy pár pillanatra, de nem is baj. Ő se tudja, hogy most mi van azokban a kékekben. Az ösztönei, azt súgják, hogy nem is számít. Csak, hogy az a mosoly neki szól. Az utolsó gombokat a kékszemű oldja ki, majd hozzábújik. Még mindig nem hangzott el egy szó se köztük, de a doki nem is kívánja. Átkarolja a kis törékeny testet és még jobban magához vonja. Neki is szüksége van erre. A fejét a lány vállára hajtja és rálehel a hűvös bőrre, majd egy apró puszit is ad rá.*~Meg fog fázni.~*De nem engedné el. Csak még egy kicsit.*
5458. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-03 17:25:11
Üzenet elküldve: 2024-11-03 17:25:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Nem akar gondolkodni. Igen nehéz annak, aki folyton azt teszi. Apróságokkal fedi el egy darabon; ahogy a kancsóból a pohárba tölti a vizet és nézi annak útját, ahogy egyre több lesz benne és éppen ott állítja meg, ahol kell, nehogy túlcsorduljon. Kiissza a felét és érzi ahogy végighűti a torkát, ami kiszáradt annyira, hogy megszólalni sem sok kedve van, de nincs is rá sok szükség. Aztán ismét hűvös tapintás, ahogy ráfonódnak az ujjak a másik kupára és az elfhez viszi. Azok a zöldek. Fogalma sincs mi van mögötte, pedig ritka, hogy nem tud valakit igazán hova tenni. Csak képzetei vannak, amikkel felruházza őt, s hogy abból mi az igaz, talán ki sem derül. De nem akar gondolkodni. Jó lesz az arcát is felfrissíteni a vízzel, aztán a nyakát, és finom mozdulatokkal a mellkasát is. Behunyja egy pillanatra a szemét. Tényleg lenyugodott, és az alkohol is elpárolog lassan, enyhe szédülést hagyva hátra neki emlékeztetőül, hogy mennyit ivott. Két kezével fogja a vízzel teli mosdótálat, majd lehajtja a fejét, hogy még inkább magához tudjon térni, hátha visszanyomhatja, amivel tényleg nem akar most foglalkozni.
Sok volt a nap és hosszú. Édes volt a legtöbb része, és a maga módján megterhelő, de máshogy. Nem nyugodt az élete, de alig van ideje a saját bensőjével törődni, hiszen ott van a másoké.
Ahogy hozzáér a másik a hátához, szinte összerezzen. Nem ijedt meg, pusztán elmerült abban, amiben nem akart és kivonja belőle. Nincsenek tiszta képek, furcsa mozgolódás van csupán a mellkasban. Ahogy a zöldeket meglátja és a tökéletes arcot még helyesebbé varázsoló mosolyt, ő sem tud másként tenni, de a kékekben valami halvány rémület csillan, ahogy feleszmél. Túl sokat adott ki. Bátorságnak hitte, de a bátorság néha egyenlő a halállal. Bár a gondolatait nem tudja, igaza van a másiknak. Fiatal még és fejest ugrott a világba, amiből semmit nem kapott meg eddig. Sokat akar egyszerre, sőt, mindent. Megfejteni olyanokat, akiket ha sikerül, akár le is sújthatnak. Veszélyes játék ez. De nincs más, ami doppingolja. Nem lehet minden olyan színtelen, mint eddig. Azok a zöldek akármit is mutatnak őszintén, vagy akármit is hazudnak, neki most kellenek. És nem az érintéstől, amire nem számított ijedt meg, hanem a ténytől. Hogy van olyan gyenge, hogy odadobja magát és még a teste is hirdeti annak nyomait. Mégsem tud számítani, ott van benne, de úgy sepri le, mintha csak kosz lenne. Helyette felfüggesztve a másik fürkészéstét, átvenné az utolsó gombok kioldását, hogy az anyag alá bújtatva karját ölelje magához az elfet. Hamis biztonság, de legalább ma elhiszi. *
*Nem akar gondolkodni. Igen nehéz annak, aki folyton azt teszi. Apróságokkal fedi el egy darabon; ahogy a kancsóból a pohárba tölti a vizet és nézi annak útját, ahogy egyre több lesz benne és éppen ott állítja meg, ahol kell, nehogy túlcsorduljon. Kiissza a felét és érzi ahogy végighűti a torkát, ami kiszáradt annyira, hogy megszólalni sem sok kedve van, de nincs is rá sok szükség. Aztán ismét hűvös tapintás, ahogy ráfonódnak az ujjak a másik kupára és az elfhez viszi. Azok a zöldek. Fogalma sincs mi van mögötte, pedig ritka, hogy nem tud valakit igazán hova tenni. Csak képzetei vannak, amikkel felruházza őt, s hogy abból mi az igaz, talán ki sem derül. De nem akar gondolkodni. Jó lesz az arcát is felfrissíteni a vízzel, aztán a nyakát, és finom mozdulatokkal a mellkasát is. Behunyja egy pillanatra a szemét. Tényleg lenyugodott, és az alkohol is elpárolog lassan, enyhe szédülést hagyva hátra neki emlékeztetőül, hogy mennyit ivott. Két kezével fogja a vízzel teli mosdótálat, majd lehajtja a fejét, hogy még inkább magához tudjon térni, hátha visszanyomhatja, amivel tényleg nem akar most foglalkozni.
Sok volt a nap és hosszú. Édes volt a legtöbb része, és a maga módján megterhelő, de máshogy. Nem nyugodt az élete, de alig van ideje a saját bensőjével törődni, hiszen ott van a másoké.
Ahogy hozzáér a másik a hátához, szinte összerezzen. Nem ijedt meg, pusztán elmerült abban, amiben nem akart és kivonja belőle. Nincsenek tiszta képek, furcsa mozgolódás van csupán a mellkasban. Ahogy a zöldeket meglátja és a tökéletes arcot még helyesebbé varázsoló mosolyt, ő sem tud másként tenni, de a kékekben valami halvány rémület csillan, ahogy feleszmél. Túl sokat adott ki. Bátorságnak hitte, de a bátorság néha egyenlő a halállal. Bár a gondolatait nem tudja, igaza van a másiknak. Fiatal még és fejest ugrott a világba, amiből semmit nem kapott meg eddig. Sokat akar egyszerre, sőt, mindent. Megfejteni olyanokat, akiket ha sikerül, akár le is sújthatnak. Veszélyes játék ez. De nincs más, ami doppingolja. Nem lehet minden olyan színtelen, mint eddig. Azok a zöldek akármit is mutatnak őszintén, vagy akármit is hazudnak, neki most kellenek. És nem az érintéstől, amire nem számított ijedt meg, hanem a ténytől. Hogy van olyan gyenge, hogy odadobja magát és még a teste is hirdeti annak nyomait. Mégsem tud számítani, ott van benne, de úgy sepri le, mintha csak kosz lenne. Helyette felfüggesztve a másik fürkészéstét, átvenné az utolsó gombok kioldását, hogy az anyag alá bújtatva karját ölelje magához az elfet. Hamis biztonság, de legalább ma elhiszi. *
5457. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-03 16:30:35
Üzenet elküldve: 2024-11-03 16:30:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Talán el lehet mondani, hogy lehiggadtak. A doki elmerengett valamin és a félvér hagyja neki ezt. Mikor a pohár nyújtva lesz, azt elveszi, de nem töri meg ezt a kellemes csendet. Csak a tekintetével köszöni meg. Ez a kis hűvös víz jól esik neki is. Felfrissíti. Majd figyeli a félvért ahogy mosakszik. A nyomokat amiket rajta hagyott. A csapzott tincseket. Fura egy lány. Megint átgondolja a korábbi beszélgetéseiket.*
~Bajkeverő. Pont abban, ami a hosszú élethez kéne nagyon buta, a kis utcamocskok pedig megkavarják majd a fejét. Hány csalódást érsz még meg Mai?~
*Kiissza a maradék vizet, a kupát leteszi a földre majd feláll és nyugodt léptekkel odamegy a lányhoz. Közben elkezdi kigombolni az ingét. Rá is ráférne egy kis mosakodás. Mikor odaér akkor végigsimít a másik hátán és rámosolyog.*
*Talán el lehet mondani, hogy lehiggadtak. A doki elmerengett valamin és a félvér hagyja neki ezt. Mikor a pohár nyújtva lesz, azt elveszi, de nem töri meg ezt a kellemes csendet. Csak a tekintetével köszöni meg. Ez a kis hűvös víz jól esik neki is. Felfrissíti. Majd figyeli a félvért ahogy mosakszik. A nyomokat amiket rajta hagyott. A csapzott tincseket. Fura egy lány. Megint átgondolja a korábbi beszélgetéseiket.*
~Bajkeverő. Pont abban, ami a hosszú élethez kéne nagyon buta, a kis utcamocskok pedig megkavarják majd a fejét. Hány csalódást érsz még meg Mai?~
*Kiissza a maradék vizet, a kupát leteszi a földre majd feláll és nyugodt léptekkel odamegy a lányhoz. Közben elkezdi kigombolni az ingét. Rá is ráférne egy kis mosakodás. Mikor odaér akkor végigsimít a másik hátán és rámosolyog.*
5456. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-03 15:34:30
Üzenet elküldve: 2024-11-03 15:34:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valóban kezdte már megelégelni a játszadozást, és hagyná is az egészet a fenébe, de megérzi Nixomia hozzáállásában a változást. Eddig a nő inkább megengedte neki, hogy a bájaival élvezkedjen és kényeztesse, most viszont végre mintha megadná magát az ölelésnek. Érdekes, pont arra számított, hogy a nő a szorítást kihívásnak veszi majd és harcolni kezd. Meztelenül, ágaskodó férfiassággal nem a legjobb közelharcot vívni, ezért is engedte el aztán. De úgy tűnik, mégis a szorítás kellett. Így aztán Mykael se távolodik el. Viszont most már nem is olyan hízelkedő, határozottabban követeli a jussát, tettekkel.*
- Azt hiszem, kemény hágás lesz ebből.
*mormogja a nő fülébe, majd határozottan a medence pereméhez vezeti és felülteti rá. Kedve lenne előredönteni és a szép, kerek hátsójába kapaszkodva meghajszolni, de inkább szembefordítja magával és úgy fekteti hátra a kőre.
Szinte a fordítottja ez annak, ahogyan az imént voltak, csak ezúttal Mykael van felül és ő szélesre tárja a nő lábait, hogy közébük lépjen.*
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valóban kezdte már megelégelni a játszadozást, és hagyná is az egészet a fenébe, de megérzi Nixomia hozzáállásában a változást. Eddig a nő inkább megengedte neki, hogy a bájaival élvezkedjen és kényeztesse, most viszont végre mintha megadná magát az ölelésnek. Érdekes, pont arra számított, hogy a nő a szorítást kihívásnak veszi majd és harcolni kezd. Meztelenül, ágaskodó férfiassággal nem a legjobb közelharcot vívni, ezért is engedte el aztán. De úgy tűnik, mégis a szorítás kellett. Így aztán Mykael se távolodik el. Viszont most már nem is olyan hízelkedő, határozottabban követeli a jussát, tettekkel.*
- Azt hiszem, kemény hágás lesz ebből.
*mormogja a nő fülébe, majd határozottan a medence pereméhez vezeti és felülteti rá. Kedve lenne előredönteni és a szép, kerek hátsójába kapaszkodva meghajszolni, de inkább szembefordítja magával és úgy fekteti hátra a kőre.
Szinte a fordítottja ez annak, ahogyan az imént voltak, csak ezúttal Mykael van felül és ő szélesre tárja a nő lábait, hogy közébük lépjen.*
5455. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-03 14:27:03
Üzenet elküldve: 2024-11-03 14:27:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Felkapja a lány a vizet, egy másoknak talán bagatell dolognak tűnő apróságon. Nehéz esett. El is távolodna a férfitől, ha az először rövid ismeretségük óta nem mutatna határozottságot. Ez meg is lepi a lányt, de tetszik neki. A kés vaskos kar határozott ellenállása jóleső érzéssel tölti el. Szereti mutatni a keményet, de azért a benne lévő nő néha élvezné, ha gyengébbik nem lehetne. A magyarázata közepén lévő zsoldos érezheti is a változást, mivel a lány teste mintha magától belesimult volna azok közzé a karok közzé. Egy apró alig hallható sóhajt is megereszt. Ez most olyan jó, hogy még arra is elfelejt figyelni, hogy miről beszélnek neki. A véleménye még most is az lenne, amit eddig mondott, e ez most olyan távolinak tűnik. Talán így nem is tolja el a férfi magától, főleg, hogy Nixomia teste már nem is igyekszik mozdulni, hogy eltávolodjon. Persze, ha eltolják, akkor el fog menni, távolodni. Most már neki is lenne jobban kedve, de a büszkeség nem fogja hagyni, hogy erről nyíltan beszéljen is. A csöndes némaságba burkolódzás igazán hasznos tud lenni ilyenkor, mivel megkíméli gazdáját a felesleges szavaktól. Aztán, hogy ennek mi lesz a gyümölcse majd kiderül. Lehet a végén neki is a szobában kell pontot tenni az i tetejére.*
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Felkapja a lány a vizet, egy másoknak talán bagatell dolognak tűnő apróságon. Nehéz esett. El is távolodna a férfitől, ha az először rövid ismeretségük óta nem mutatna határozottságot. Ez meg is lepi a lányt, de tetszik neki. A kés vaskos kar határozott ellenállása jóleső érzéssel tölti el. Szereti mutatni a keményet, de azért a benne lévő nő néha élvezné, ha gyengébbik nem lehetne. A magyarázata közepén lévő zsoldos érezheti is a változást, mivel a lány teste mintha magától belesimult volna azok közzé a karok közzé. Egy apró alig hallható sóhajt is megereszt. Ez most olyan jó, hogy még arra is elfelejt figyelni, hogy miről beszélnek neki. A véleménye még most is az lenne, amit eddig mondott, e ez most olyan távolinak tűnik. Talán így nem is tolja el a férfi magától, főleg, hogy Nixomia teste már nem is igyekszik mozdulni, hogy eltávolodjon. Persze, ha eltolják, akkor el fog menni, távolodni. Most már neki is lenne jobban kedve, de a büszkeség nem fogja hagyni, hogy erről nyíltan beszéljen is. A csöndes némaságba burkolódzás igazán hasznos tud lenni ilyenkor, mivel megkíméli gazdáját a felesleges szavaktól. Aztán, hogy ennek mi lesz a gyümölcse majd kiderül. Lehet a végén neki is a szobában kell pontot tenni az i tetejére.*
5454. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-03 09:51:07
Üzenet elküldve: 2024-11-03 09:51:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meglepődik a nő válaszán és hirtelen elhidegülésén. És most először kicsit határozottabb, mert nem engedi, hogy Nixomia csak úgy kibontakozzon az öleléséből.*
- Hé, a fene se hasonlított szajhához. Azt mondtam, ha szajhával lennék és az nyögne, akkor nem lennék biztos a dolgomban.
*feleli, aztán hirtelen minden erőt, amivel eddig magához fogta a lovagnőt, elenged. A nő hirtelen teljesen szabadon találja magát, annál is inkább, mert Mykael kezei lekerülnek róla, sőt, hátra is lép. Egészen a medence pereméig és ott leül. Megelégelte ezt a játszadozást.*
- Figyelj, nem kényszer a... hogy is mondják a városi népek? Nem kényszer a disznótor. Ha menni akarsz, menjél.
*igaz, az ágyéka nagyon mást mutat, és piszok kellemetlen lesz lenyugodni ebből a felajzott állapotból annyira, hogy visszavegye az ágyékkötőjét, felöltözzön és a szobájában bevégezze, amit itt a nő félbehagyott. De inkább az, mint ez.*
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meglepődik a nő válaszán és hirtelen elhidegülésén. És most először kicsit határozottabb, mert nem engedi, hogy Nixomia csak úgy kibontakozzon az öleléséből.*
- Hé, a fene se hasonlított szajhához. Azt mondtam, ha szajhával lennék és az nyögne, akkor nem lennék biztos a dolgomban.
*feleli, aztán hirtelen minden erőt, amivel eddig magához fogta a lovagnőt, elenged. A nő hirtelen teljesen szabadon találja magát, annál is inkább, mert Mykael kezei lekerülnek róla, sőt, hátra is lép. Egészen a medence pereméig és ott leül. Megelégelte ezt a játszadozást.*
- Figyelj, nem kényszer a... hogy is mondják a városi népek? Nem kényszer a disznótor. Ha menni akarsz, menjél.
*igaz, az ágyéka nagyon mást mutat, és piszok kellemetlen lesz lenyugodni ebből a felajzott állapotból annyira, hogy visszavegye az ágyékkötőjét, felöltözzön és a szobájában bevégezze, amit itt a nő félbehagyott. De inkább az, mint ez.*
5453. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-03 08:52:39
Üzenet elküldve: 2024-11-03 08:52:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Ha belelátna a másik fejébe, akkor elcsattanhatna az az első pofon. Vagy megkaphatná azt a közkedvelt igen szúrós pillantását. Fogalma sincs arról, hogy milyen morcos tud lenni az elf, pusztán egyetlen félreértett helyzettől. Ugyan Mai annyira nem fogná vissza magát, ha le kellene küldenie a szőkét, csak mert épp szomjas, de úgy lehet inkább ő menne le azért, hogy kedveskedjen valamivel a férfinek. Elfáradt ő is. Jó ez a fajta fáradtság, s hiába fáj mindene, mégis könnyed most minden. Az ő fejébe még nem szöknek gondolatok, pont azért van itt, hogy némileg kiürülhessen.
A másik elfoglalja a helyét ő pedig vizet tölt a két pohárba, az egyiket meg is emeli és kiissza a felét. Nem kellene már a bor, túl sok volt. Mintha szédülne is egy kicsit így, hogy volt egy kis ideje megpihenni és a testének összeraknia, hogy mit is kellene éreznie.
A doki felé fordul, majd odalép elé, hogy megkapja a saját poharát, ha kéri. Végignéz rajta, látja, hogy kissé a gondolataiba mélyedt, de ezt nem bánja. Főleg mert nem tudja és most még kivételesen nem is akarja tudni mi jár abban az elmében. Még így is jó ránézni. Kissé csapzottan, egyetlen ingben, Mai nyomaival a testén. Nem tudná hová tenni azt, ami benne is kavarogna így nem is vesződne vele. Úgyis el fogja érni minden, valószínűleg egyszerre. De nem rontaná el ilyennel a saját kedvét. Túl nagy felette a hatalma a hosszúéletűnek és erre a gondolatra még nem készült fel.
Ahogy odaadja a vizet, végigsimít a másik arcán, kicsit beleveszve a zöldekbe. De hagyja, hadd elmélkedjen a fontos dolgain. Ő addig inkább a mosdótálhoz lép, hogy egy kicsit felfrissítse magát. *
*Ha belelátna a másik fejébe, akkor elcsattanhatna az az első pofon. Vagy megkaphatná azt a közkedvelt igen szúrós pillantását. Fogalma sincs arról, hogy milyen morcos tud lenni az elf, pusztán egyetlen félreértett helyzettől. Ugyan Mai annyira nem fogná vissza magát, ha le kellene küldenie a szőkét, csak mert épp szomjas, de úgy lehet inkább ő menne le azért, hogy kedveskedjen valamivel a férfinek. Elfáradt ő is. Jó ez a fajta fáradtság, s hiába fáj mindene, mégis könnyed most minden. Az ő fejébe még nem szöknek gondolatok, pont azért van itt, hogy némileg kiürülhessen.
A másik elfoglalja a helyét ő pedig vizet tölt a két pohárba, az egyiket meg is emeli és kiissza a felét. Nem kellene már a bor, túl sok volt. Mintha szédülne is egy kicsit így, hogy volt egy kis ideje megpihenni és a testének összeraknia, hogy mit is kellene éreznie.
A doki felé fordul, majd odalép elé, hogy megkapja a saját poharát, ha kéri. Végignéz rajta, látja, hogy kissé a gondolataiba mélyedt, de ezt nem bánja. Főleg mert nem tudja és most még kivételesen nem is akarja tudni mi jár abban az elmében. Még így is jó ránézni. Kissé csapzottan, egyetlen ingben, Mai nyomaival a testén. Nem tudná hová tenni azt, ami benne is kavarogna így nem is vesződne vele. Úgyis el fogja érni minden, valószínűleg egyszerre. De nem rontaná el ilyennel a saját kedvét. Túl nagy felette a hatalma a hosszúéletűnek és erre a gondolatra még nem készült fel.
Ahogy odaadja a vizet, végigsimít a másik arcán, kicsit beleveszve a zöldekbe. De hagyja, hadd elmélkedjen a fontos dolgain. Ő addig inkább a mosdótálhoz lép, hogy egy kicsit felfrissítse magát. *
5452. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-03 00:09:09
Üzenet elküldve: 2024-11-03 00:09:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
*Elismerő pillantást küld a férfire a korrekciót hallva. Ki gondolta volna, hogy ily ismerősen mozog a hangzatos címek terén?*
-Mindent szép sorjában. *Még sétapálcájával is koppant egyet a fapadlón, szavait alátámasztandó.*
-Elébb barátok, aztán a Tanács. De mindennek eljön az ideje. *Természetesen nem várja el, hogy Merrin megértse az efféle úri huncutságokat és nem is erőlködik, hogy megértesse vele. A szamárlétrát nem oly könnyű megmászni; előbb adni kell a külcsínnek. Ő pedig igenis sokat áldoz ennek oltárán.*
-Azok a wegtoreniek pedig megkapják, ami jár nekik, ne aggódj. Bár a végére az ő jussuk csak a konc lesz a mi jutalmunkhoz képest, meglásd. *Még kérdően hátrapillant a válla felett, majd ha az egykedvű fogdmegnek nincs több hozzáfűznivalója, úgy a fogadótér felé eszi az irányt.*
-Barátaim! *Sajátosan kenetteljes mosolyt ölt, ahogy megpillantja a két jómadarat odalenn. Vet egy sokatmondó pillantást Merrin felé; hisz ismét bebizonyosodott, hogy jó emberismerő, elvégre az ifjú is itt van. Kesztyűs kezeit egy rövid ideig Mili vállain nyugtatja, míg előredőlve bizalmasra fogja a hangvételt.*
-Míg ti ruhát vesztek, mi Merrinnel elintézzük a találkozót. A költséggel aztán majd elszámolunk. *Mormogja. Van még valamennyi a tarsolyában, de azért nem árt, ha határokat szab.*
-Azért ne essetek túlzásba. *Mindkettejüknek megkeresi a tekintetét, mielőtt ismét felegyenesedne.*
-Eszel valamit? *Harsogja, miközben Merrinhez fordul, hogy egy joviális hátbavágásban részesítse. Természetesen észbe kap és az utolsó pillanatban megáll a reflexmozdulatban.*
-Én éhes vagyok. *Söpri le a férfi vállát végül, csak hogy valahova kiforrjon félbemaradt mozdulata. Hamar le is dobja magát, hogy 14 arany fejében megörvendeztethesse magát. Sült kolbász, na meg némi kenyér mellé.
*
-Javallom, hogy immáron a megfelelő néven mutatkozzatok be, bárhol is jártok. *Fordul a hamis nemességhez, majd hozzálát a reggelihez.*
*Elismerő pillantást küld a férfire a korrekciót hallva. Ki gondolta volna, hogy ily ismerősen mozog a hangzatos címek terén?*
-Mindent szép sorjában. *Még sétapálcájával is koppant egyet a fapadlón, szavait alátámasztandó.*
-Elébb barátok, aztán a Tanács. De mindennek eljön az ideje. *Természetesen nem várja el, hogy Merrin megértse az efféle úri huncutságokat és nem is erőlködik, hogy megértesse vele. A szamárlétrát nem oly könnyű megmászni; előbb adni kell a külcsínnek. Ő pedig igenis sokat áldoz ennek oltárán.*
-Azok a wegtoreniek pedig megkapják, ami jár nekik, ne aggódj. Bár a végére az ő jussuk csak a konc lesz a mi jutalmunkhoz képest, meglásd. *Még kérdően hátrapillant a válla felett, majd ha az egykedvű fogdmegnek nincs több hozzáfűznivalója, úgy a fogadótér felé eszi az irányt.*
-Barátaim! *Sajátosan kenetteljes mosolyt ölt, ahogy megpillantja a két jómadarat odalenn. Vet egy sokatmondó pillantást Merrin felé; hisz ismét bebizonyosodott, hogy jó emberismerő, elvégre az ifjú is itt van. Kesztyűs kezeit egy rövid ideig Mili vállain nyugtatja, míg előredőlve bizalmasra fogja a hangvételt.*
-Míg ti ruhát vesztek, mi Merrinnel elintézzük a találkozót. A költséggel aztán majd elszámolunk. *Mormogja. Van még valamennyi a tarsolyában, de azért nem árt, ha határokat szab.*
-Azért ne essetek túlzásba. *Mindkettejüknek megkeresi a tekintetét, mielőtt ismét felegyenesedne.*
-Eszel valamit? *Harsogja, miközben Merrinhez fordul, hogy egy joviális hátbavágásban részesítse. Természetesen észbe kap és az utolsó pillanatban megáll a reflexmozdulatban.*
-Én éhes vagyok. *Söpri le a férfi vállát végül, csak hogy valahova kiforrjon félbemaradt mozdulata. Hamar le is dobja magát, hogy 14 arany fejében megörvendeztethesse magát. Sült kolbász, na meg némi kenyér mellé.
*-Javallom, hogy immáron a megfelelő néven mutatkozzatok be, bárhol is jártok. *Fordul a hamis nemességhez, majd hozzálát a reggelihez.*
5451. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 23:44:45
Üzenet elküldve: 2024-11-02 23:44:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Könnyebb lenne elküldeni a francba a másikat a kiszáradt torkával együtt. Vagy megjegyezni, hogy az előbb ha akarta volna kaphatott volna egy nyeletet, de az elf nem olyan bunkó, hogy ilyeneket mondjon. A fejében azért megfordul, de nem mondja ki. Mikor a lány hozzábújik az jól esik neki. Végig is simít a másik karján. Az pedig, hogy van itt víz még jobban esik. Akkor nem kell lemenni.*
-Remek!
*Azon ő is felröhög mit szólt volna a lenti lány ha így látja meg a dokit.*
-Az biztos.
*Miután a félvér felkelt és míg a tükörben nézegeti magát addig a doki elfoglalja a meg üresedett széket. A kemény hideg padlónál kényelmesebb. Végignéz a lányon. Mindenféle fura gondolat furakodik a fejébe és el is mereng kicsit. Jó, hogy nem ivott. Lehet nem tett volna jót.*
*Könnyebb lenne elküldeni a francba a másikat a kiszáradt torkával együtt. Vagy megjegyezni, hogy az előbb ha akarta volna kaphatott volna egy nyeletet, de az elf nem olyan bunkó, hogy ilyeneket mondjon. A fejében azért megfordul, de nem mondja ki. Mikor a lány hozzábújik az jól esik neki. Végig is simít a másik karján. Az pedig, hogy van itt víz még jobban esik. Akkor nem kell lemenni.*
-Remek!
*Azon ő is felröhög mit szólt volna a lenti lány ha így látja meg a dokit.*
-Az biztos.
*Miután a félvér felkelt és míg a tükörben nézegeti magát addig a doki elfoglalja a meg üresedett széket. A kemény hideg padlónál kényelmesebb. Végignéz a lányon. Mindenféle fura gondolat furakodik a fejébe és el is mereng kicsit. Jó, hogy nem ivott. Lehet nem tett volna jót.*
5450. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 23:20:24
Üzenet elküldve: 2024-11-02 23:20:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*A másik lecsúszik róla, s a lábaihoz ül. Hiányzik a testéről a férfi melege, libabőr fut rajta végig, de ő még egy kis ideig nem mozdul, csak kívánja, hogy valami nedvesítse ajkát, ami az igencsak megerőltető mozgás után tényleg nagyon kiszáradt. Kis idő múltán végre a félvér is moccan, hogy felkeljen, mit sem sejtve arról, hogy mit okozott egyetlen mondatával. Valóban messzinek tűnik most a táv, hogy bármelyikük lemenjen egy kis italért, de egyáltalán nincs is rá szükség. Az asztalon ott a kancsó víz és a bekészített poharak. Az biztos, hogy bármeddig el tudna iszogatni a szőkével, de látja rajta a fáradtság nyomait, s nem tudja eltűnik-e már ma egyáltalán róla. Felül, majd a földön helyet foglaló vállai előtt elnyúl, s úgy hajol le, hogy hozzábújjon hátulról, a szavai után.*
- Ott a víz az asztalon.
*Kezdi el simogatni a mellkasát, de aztán ráomlik egészen, mert neki sincsen sokkal több ereje.*
- Mondjuk a lány szemei biztos kikerekednének, ha így látna meg téged.
*Nevet fel halkan, majd felegyenesedik és a mosdótálnál lévő tükörhöz lép, hogy megnézze magát benne. Egyetlen nyaklánc az, ami rajta van, anyag pedig semmi. Tisztán látszik az egész nap lenyomata, s ahogy hátat fordít a tükörképének, végig is simít a karosszék okozta horzsoláson, ami éppen annyira néz ki kellemetlennek, mint amilyen valójában is. Nem áldoz túl sok időt neki, máris az asztalkához megy, hogy töltsön maguknak a kancsóból.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.02 23:22:15
*A másik lecsúszik róla, s a lábaihoz ül. Hiányzik a testéről a férfi melege, libabőr fut rajta végig, de ő még egy kis ideig nem mozdul, csak kívánja, hogy valami nedvesítse ajkát, ami az igencsak megerőltető mozgás után tényleg nagyon kiszáradt. Kis idő múltán végre a félvér is moccan, hogy felkeljen, mit sem sejtve arról, hogy mit okozott egyetlen mondatával. Valóban messzinek tűnik most a táv, hogy bármelyikük lemenjen egy kis italért, de egyáltalán nincs is rá szükség. Az asztalon ott a kancsó víz és a bekészített poharak. Az biztos, hogy bármeddig el tudna iszogatni a szőkével, de látja rajta a fáradtság nyomait, s nem tudja eltűnik-e már ma egyáltalán róla. Felül, majd a földön helyet foglaló vállai előtt elnyúl, s úgy hajol le, hogy hozzábújjon hátulról, a szavai után.*
- Ott a víz az asztalon.
*Kezdi el simogatni a mellkasát, de aztán ráomlik egészen, mert neki sincsen sokkal több ereje.*
- Mondjuk a lány szemei biztos kikerekednének, ha így látna meg téged.
*Nevet fel halkan, majd felegyenesedik és a mosdótálnál lévő tükörhöz lép, hogy megnézze magát benne. Egyetlen nyaklánc az, ami rajta van, anyag pedig semmi. Tisztán látszik az egész nap lenyomata, s ahogy hátat fordít a tükörképének, végig is simít a karosszék okozta horzsoláson, ami éppen annyira néz ki kellemetlennek, mint amilyen valójában is. Nem áldoz túl sok időt neki, máris az asztalkához megy, hogy töltsön maguknak a kancsóból.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.02 23:22:15
5449. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 22:57:30
Üzenet elküldve: 2024-11-02 22:57:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az idő szinte megállt és a szobára ráomlott a csend. Csak a másikat hallja. Mikor lejön azokból a magasságokból amikbe az imént röpítette a félvér, a hűvös szoba marad és a sajgó izmai. A másik cirógatása jól esik, de most nincs ereje viszonozni. Az első mondat, ami elhallatszik kettejük közt, még jobban visszarántja a valóságba. Szívesen mondaná, hogy hát ott bassza meg Sa'Tereth, de nem teszi. Lefordul a lányról és lejjebb csusszanva leül a lábához a földre. Micsoda igazságtalanság, hogy még ruha is rajta van több. Ha most is levette volna róla az inget a lány akkor lenne egy jó kifogása miért ne menjen. Az a lépcső amin úgy jött fel ide mintha ott se lenne most olyan hosszúnak tűnik. Méghozzá megint beszélni azzal a kalácsképű lánnyal sincs hangulata. Eltelik még egy pár perc mire megint megszólal.*
-Mit innál?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az idő szinte megállt és a szobára ráomlott a csend. Csak a másikat hallja. Mikor lejön azokból a magasságokból amikbe az imént röpítette a félvér, a hűvös szoba marad és a sajgó izmai. A másik cirógatása jól esik, de most nincs ereje viszonozni. Az első mondat, ami elhallatszik kettejük közt, még jobban visszarántja a valóságba. Szívesen mondaná, hogy hát ott bassza meg Sa'Tereth, de nem teszi. Lefordul a lányról és lejjebb csusszanva leül a lábához a földre. Micsoda igazságtalanság, hogy még ruha is rajta van több. Ha most is levette volna róla az inget a lány akkor lenne egy jó kifogása miért ne menjen. Az a lépcső amin úgy jött fel ide mintha ott se lenne most olyan hosszúnak tűnik. Méghozzá megint beszélni azzal a kalácsképű lánnyal sincs hangulata. Eltelik még egy pár perc mire megint megszólal.*
-Mit innál?
5448. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 22:29:50
Üzenet elküldve: 2024-11-02 22:29:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A saját öröme igen fontos, de érezni a másikét felbecsülhetetlen. Csak úgy jöhet ez létre, hogy fejvesztve, minden gondolat nélkül adják egymásnak, amijük csak van. Véges az idő, de nem felejthető, ami történt, legalábbis Mai-nak biztosan nem. De nem mereng el hasonlón, csak átéli a hosszúra nyúlt pillanatokat és szorítja az elfet, aki megállíthatatlanul közelít a beteljesülése felé. Szinte ráomlik, fúrja bele magát a fekete, már cseppet sem úrinőnek ható, csapzott, hullámos fürtök közé. A félvér, szinte szomjazza a levegőt, a ránehezedett test is veszi el előle, de nem szabadulna meg tőle, még hosszú perceken át semmiképpen. Ahogy idővel már a normál ütemében tud lélegezni, úgy halkul el minden. Az eddig, egész teret betöltő sóhajok, nyögések, és cseppet sem illedelmes szavak eltűnnek, beköltözik helyére a csend. A másik torkából feltörő morgások helyett a fülében apró sípolás jelzi, hogy nemrégen még hallotta őt. Mint amikor a hangzavar után bezáródik egy jól szigetelő ajtó és még nem szokott hozzá a csendhez. Mégis édes. Mozdul a keze, s a szintén nedves szőke szálak közé túr, majd elindul a lefelé, s annak verejtéktől ázott hátát cirógatja végig. A homlokát nyomja a férfi halántékához, majd mikor ismét mozdul egy apró csókot lehel rá. Nem csak a csend mutatja meg magát, hanem a tagjaiba a tompának már nem becézhető fájdalom is, amit a karfa okoz, na meg a teljesen lehorzsolt bőr, amit a hevesség hatására súrolt le róla a durva szövésű anyag. Mégsem ez zavarja a legjobban, hanem, hogy kiszáradt a szája.*
- Édes, szomjan halok.
*Egy még akár kedvesnek mondható mozdulattal próbálja a másikat arra inteni, hogy keljen le róla. Ott lesz majd nekik az ágy, ha elfáradtak annyira, hogy nyugovóra kelljen térni. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A saját öröme igen fontos, de érezni a másikét felbecsülhetetlen. Csak úgy jöhet ez létre, hogy fejvesztve, minden gondolat nélkül adják egymásnak, amijük csak van. Véges az idő, de nem felejthető, ami történt, legalábbis Mai-nak biztosan nem. De nem mereng el hasonlón, csak átéli a hosszúra nyúlt pillanatokat és szorítja az elfet, aki megállíthatatlanul közelít a beteljesülése felé. Szinte ráomlik, fúrja bele magát a fekete, már cseppet sem úrinőnek ható, csapzott, hullámos fürtök közé. A félvér, szinte szomjazza a levegőt, a ránehezedett test is veszi el előle, de nem szabadulna meg tőle, még hosszú perceken át semmiképpen. Ahogy idővel már a normál ütemében tud lélegezni, úgy halkul el minden. Az eddig, egész teret betöltő sóhajok, nyögések, és cseppet sem illedelmes szavak eltűnnek, beköltözik helyére a csend. A másik torkából feltörő morgások helyett a fülében apró sípolás jelzi, hogy nemrégen még hallotta őt. Mint amikor a hangzavar után bezáródik egy jól szigetelő ajtó és még nem szokott hozzá a csendhez. Mégis édes. Mozdul a keze, s a szintén nedves szőke szálak közé túr, majd elindul a lefelé, s annak verejtéktől ázott hátát cirógatja végig. A homlokát nyomja a férfi halántékához, majd mikor ismét mozdul egy apró csókot lehel rá. Nem csak a csend mutatja meg magát, hanem a tagjaiba a tompának már nem becézhető fájdalom is, amit a karfa okoz, na meg a teljesen lehorzsolt bőr, amit a hevesség hatására súrolt le róla a durva szövésű anyag. Mégsem ez zavarja a legjobban, hanem, hogy kiszáradt a szája.*
- Édes, szomjan halok.
*Egy még akár kedvesnek mondható mozdulattal próbálja a másikat arra inteni, hogy keljen le róla. Ott lesz majd nekik az ágy, ha elfáradtak annyira, hogy nyugovóra kelljen térni. *
5447. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 21:46:02
Üzenet elküldve: 2024-11-02 21:46:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Micsoda műsor lehet ahogy ők ketten teljesen nekivadulva eszüket vesztve egymásnak esnek. Csoda, hogy az a szék bírja az igénybevételt. Az asztalos megérdemelte a fizetséget a munkájáért. A lányról teljesen lefoszlik az a titokzatos kisasszony szerep amit felöltött mikor először találkozott az elfel még a sellőházban. Ez az őszinte, igazi, Mai aki talán a szomszéd szoba szakmabelijét is zavarba hozná ha látná is mivé lett az elf által. Szinte mintha véget se akarna érni ez a vágta. Sokadjára élvezte már a félvért ma, úgyhogy tovább tart mire elkezdi érezni végét. Rég fárasztották már így le a dokit. Ömlik róla a víz, az izmai mintha lángolnának, alig bírja szusszal, de nem lassít. Most nem érdekli semmi. A holnap a szomszéd, a karfa amit teljes erejéből szorít, a kúria, csak a pillanat van. Az izmai megfeszülnek és több hangos "Még!" kiáltással adja át magát a teljes megkönnyebbülésnek. A légzése alig akar helyreállni. Csak lassan rendeződik. Csurom víz és ki van melegedve akárcsak alatta a lány. Beletúrná az arcát azok közé a fekete tincsek közé miközben próbálja összeszedni magát. Ennek az estének nyoma marad holnap is, de kicsit sem bánta meg, hogy itt maradt még mára.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Micsoda műsor lehet ahogy ők ketten teljesen nekivadulva eszüket vesztve egymásnak esnek. Csoda, hogy az a szék bírja az igénybevételt. Az asztalos megérdemelte a fizetséget a munkájáért. A lányról teljesen lefoszlik az a titokzatos kisasszony szerep amit felöltött mikor először találkozott az elfel még a sellőházban. Ez az őszinte, igazi, Mai aki talán a szomszéd szoba szakmabelijét is zavarba hozná ha látná is mivé lett az elf által. Szinte mintha véget se akarna érni ez a vágta. Sokadjára élvezte már a félvért ma, úgyhogy tovább tart mire elkezdi érezni végét. Rég fárasztották már így le a dokit. Ömlik róla a víz, az izmai mintha lángolnának, alig bírja szusszal, de nem lassít. Most nem érdekli semmi. A holnap a szomszéd, a karfa amit teljes erejéből szorít, a kúria, csak a pillanat van. Az izmai megfeszülnek és több hangos "Még!" kiáltással adja át magát a teljes megkönnyebbülésnek. A légzése alig akar helyreállni. Csak lassan rendeződik. Csurom víz és ki van melegedve akárcsak alatta a lány. Beletúrná az arcát azok közé a fekete tincsek közé miközben próbálja összeszedni magát. Ennek az estének nyoma marad holnap is, de kicsit sem bánta meg, hogy itt maradt még mára.*
5446. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 21:09:25
Üzenet elküldve: 2024-11-02 21:09:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ettől szép. Van, amit nem lehet, vagy csak igen nehéz elhazudni. Csoda most az elf karjában lenni, átélni a vadságát, hogy kiengedi magából azt, amit nem mindig szabad és ezzel hergeli is annyira a félvért, hogy tényleg ne tudja és ne is akarja visszafogni magát ő sem. Azok az ígéretek teljesülni látszanak.
Az a finom lélek egyáltalán nem is olyan finom, az a test is sokkal többet bír el, mint képzelte és az is édes volna, ha véget sem érne az egész. Hogy az ő szájából nyersen törjenek elő a vágyai, az érzései, szinte lehetetlen, mégis igen sokszor hallhatja a hosszú fül. A megfontoltság, a kimértség mintha örökre távozott volna belőle, pedig vissza fog térni, csak máshol, mással. Nincs ideje a józan észnek és nem is hiányzik belőle semmi. Nem tudna mondani még egy olyan helyzetet, ahol ennyire felszabadult, de olyan személyt sem, aki el tudná ezt érni nála. Nem csoda, hogy nem akarja, hogy egyszer csak reggel legyen.
Végre újra teljességében érzi a hosszúéletűt, s a kezei újfent nyomot is hagynak annak bőrén, már sokadjára, mégis mélyebbre fúródnak a körmök, mint eddig, pedig a világért sem szeretné bántani, nem is annak szánja. Kifejezése ez annak, hogy élvezi... a hangok, mozzanatok élnek majd még az emlékezetben, de az egymáson hagyott kis ajándékok igazi emlékeztetők lesznek, ha csak nem hajtanak fel egy újabb zöld italt.
Kényelmetlenül áll vállába a karfa és marja szét a bőrét a durva anyag alatta, de nem tud mást érezni, mint a szőkét, egészen addig, amíg csak bírja vele a táncot. Az ő korlátai mások, az elf - talán örömére - többször is érezheti a beteljesülését egyértelműen mutató szorításokat és pulzálásokat, de el nem engedné őt, egybe akar vele olvadni és el kívánja szenvedni minden kínját annak, hogy túszul ejtve tölti az éjjelét. A kékek szüntelen kutatják a csillogást a zöldekben, az ajka folyton érni akarja Intath valamely részét, de örökké sajnos nem tarthat, még ha az is a vágya. Szorítja magához a férfit, ahogyan pontosan tudja, hogy szereti ilyenkor és annak fülébe leheli bele az utolsó hangokat, ha érzi rajta is, hogy már nem bírja tovább.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ettől szép. Van, amit nem lehet, vagy csak igen nehéz elhazudni. Csoda most az elf karjában lenni, átélni a vadságát, hogy kiengedi magából azt, amit nem mindig szabad és ezzel hergeli is annyira a félvért, hogy tényleg ne tudja és ne is akarja visszafogni magát ő sem. Azok az ígéretek teljesülni látszanak.
Az a finom lélek egyáltalán nem is olyan finom, az a test is sokkal többet bír el, mint képzelte és az is édes volna, ha véget sem érne az egész. Hogy az ő szájából nyersen törjenek elő a vágyai, az érzései, szinte lehetetlen, mégis igen sokszor hallhatja a hosszú fül. A megfontoltság, a kimértség mintha örökre távozott volna belőle, pedig vissza fog térni, csak máshol, mással. Nincs ideje a józan észnek és nem is hiányzik belőle semmi. Nem tudna mondani még egy olyan helyzetet, ahol ennyire felszabadult, de olyan személyt sem, aki el tudná ezt érni nála. Nem csoda, hogy nem akarja, hogy egyszer csak reggel legyen.
Végre újra teljességében érzi a hosszúéletűt, s a kezei újfent nyomot is hagynak annak bőrén, már sokadjára, mégis mélyebbre fúródnak a körmök, mint eddig, pedig a világért sem szeretné bántani, nem is annak szánja. Kifejezése ez annak, hogy élvezi... a hangok, mozzanatok élnek majd még az emlékezetben, de az egymáson hagyott kis ajándékok igazi emlékeztetők lesznek, ha csak nem hajtanak fel egy újabb zöld italt.
Kényelmetlenül áll vállába a karfa és marja szét a bőrét a durva anyag alatta, de nem tud mást érezni, mint a szőkét, egészen addig, amíg csak bírja vele a táncot. Az ő korlátai mások, az elf - talán örömére - többször is érezheti a beteljesülését egyértelműen mutató szorításokat és pulzálásokat, de el nem engedné őt, egybe akar vele olvadni és el kívánja szenvedni minden kínját annak, hogy túszul ejtve tölti az éjjelét. A kékek szüntelen kutatják a csillogást a zöldekben, az ajka folyton érni akarja Intath valamely részét, de örökké sajnos nem tarthat, még ha az is a vágya. Szorítja magához a férfit, ahogyan pontosan tudja, hogy szereti ilyenkor és annak fülébe leheli bele az utolsó hangokat, ha érzi rajta is, hogy már nem bírja tovább.*
5445. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 20:00:45
Üzenet elküldve: 2024-11-02 20:00:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eljutottak ide is, hogy vadul essen a lánynak. Ez a jelenet jobban illik ahhoz a történethez, hogy el van rabolva a kisasszony egy durva kalóz által. Leszámítva, azt hogy nem sikongat a segítségért hanem pont, hogy jól halhatóan élvezi a szituációt. Főleg, ami utána következik. A visszajelzések nagyon fontosak és a másikból előtörő hangok főleg az a nyersebb mondat egyértelműen hergelik a dokit. Más körülmények közt talán kiélvezné ezt jobban és kipróbálná miket tud még kihozni a nőből, de most nincs hozzá türelme. Felegyenesedik, hogy ismét a másik fölé magasodjon és a zöldjeit azokba a kékekbe fúrva húzná magára a nőt. Vad tempót diktálva tenné próbára annak a félvér és a karosszék a tartósságát miközben ő se fogná vissza a hangját kicsit sem. Kit érdekel a szomszéd? Ez az este az övék! Hallja aki akarja. Már mikor az elf épp nem, azt a részét csókolná a másiknak amit ér rajta. Ha hajat most még az se érdekli.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eljutottak ide is, hogy vadul essen a lánynak. Ez a jelenet jobban illik ahhoz a történethez, hogy el van rabolva a kisasszony egy durva kalóz által. Leszámítva, azt hogy nem sikongat a segítségért hanem pont, hogy jól halhatóan élvezi a szituációt. Főleg, ami utána következik. A visszajelzések nagyon fontosak és a másikból előtörő hangok főleg az a nyersebb mondat egyértelműen hergelik a dokit. Más körülmények közt talán kiélvezné ezt jobban és kipróbálná miket tud még kihozni a nőből, de most nincs hozzá türelme. Felegyenesedik, hogy ismét a másik fölé magasodjon és a zöldjeit azokba a kékekbe fúrva húzná magára a nőt. Vad tempót diktálva tenné próbára annak a félvér és a karosszék a tartósságát miközben ő se fogná vissza a hangját kicsit sem. Kit érdekel a szomszéd? Ez az este az övék! Hallja aki akarja. Már mikor az elf épp nem, azt a részét csókolná a másiknak amit ér rajta. Ha hajat most még az se érdekli.*
5444. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 19:30:14
Üzenet elküldve: 2024-11-02 19:30:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi elégedettségét hallva csak fokozza azt, ameddig csak lehet, de nem elég, mindent akar. Hergeli a másik minden egyes reakciója, annyira, hogy már ő sem bírja tovább, hogy ne kapja meg egészen. Ahogy a zöldeket látja, biztos benne, hogy meg is fogja, s a mondat, ami elhangzik a szájából, ösztökéli is az elfet arra, hogy ragadja meg. Már-már édes a tompa fájdalom, ahogy a gerincét éri az ósdi bútor keményebb része, ahogy véget ér a párnázottsága. Csak figyeli a még fölé magasodót és el nem engedi a zöldeket, amíg azok el nem tűnnek, mert elfogyasztani kívánja őt a hosszúéletű. Sokkal hevesebb ez, mint eddig, vagy csak minden egyes újabb találkozása a bőrüknek többet ad. Nem érdekli, csak érezze. Ahogy szántja a fog, ahogy érzi az ajkat siklani magán, már az ő légzése is felgyorsul, s annak keze is utat tör, hogy kiszakadhasson belőle a név, egy hangos sóhaj formájában. Hogy átadja-e magát a dokinak, nem kérdés, mindene jelez, sőt, szinte követel.
Mikor végre teljesül az a vágya is, amit még az öltözőben szeretett volna, mégis elakad a lélegzet és hosszú másodpercekig nem is tölti meg a tüdejét újonnan beszívott levegő. Ezt még nem érezte, s szinte ijesztően kellemes, amit fel kell dolgoznia. Fogalma sincs arról, hogy egy mocskosabbnak tartott mondat kíséretében bukik ki belőle a jelzés, hogy mennyire tetszik neki.
Hogy nem türelmes a másik, az sem baj. Ő kérte, vegyen el, amit akar és nem fog ellenállásba ütközni. Akkor sem, ha alig-alig marad hely alabástrom bőrén, amit nem tarkít a nap emléke.
Az idő számára megszűnt, a fal másik oldalán viszont teljesen biztos, hogy van, aki azt kívánja, hogy minél előbb maradjon abba, amit ő az örökkévalóságig el tudna viselni, csakhogy igen rövid élet volna az, mert ezt a test hosszútávon nem tudná elviselni. Ki akar törni a mellkasából a szíve, mégis kapni próbál a másik után, hogy húzza magához minél közelebb, de csak szőke tincseket talál, ami még most is meg tudja mosolyogtatni. Nem is kívánhatna ettől jobb szabadnapot. Elrabolva egy veszélyes volt kalóz markában.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi elégedettségét hallva csak fokozza azt, ameddig csak lehet, de nem elég, mindent akar. Hergeli a másik minden egyes reakciója, annyira, hogy már ő sem bírja tovább, hogy ne kapja meg egészen. Ahogy a zöldeket látja, biztos benne, hogy meg is fogja, s a mondat, ami elhangzik a szájából, ösztökéli is az elfet arra, hogy ragadja meg. Már-már édes a tompa fájdalom, ahogy a gerincét éri az ósdi bútor keményebb része, ahogy véget ér a párnázottsága. Csak figyeli a még fölé magasodót és el nem engedi a zöldeket, amíg azok el nem tűnnek, mert elfogyasztani kívánja őt a hosszúéletű. Sokkal hevesebb ez, mint eddig, vagy csak minden egyes újabb találkozása a bőrüknek többet ad. Nem érdekli, csak érezze. Ahogy szántja a fog, ahogy érzi az ajkat siklani magán, már az ő légzése is felgyorsul, s annak keze is utat tör, hogy kiszakadhasson belőle a név, egy hangos sóhaj formájában. Hogy átadja-e magát a dokinak, nem kérdés, mindene jelez, sőt, szinte követel.
Mikor végre teljesül az a vágya is, amit még az öltözőben szeretett volna, mégis elakad a lélegzet és hosszú másodpercekig nem is tölti meg a tüdejét újonnan beszívott levegő. Ezt még nem érezte, s szinte ijesztően kellemes, amit fel kell dolgoznia. Fogalma sincs arról, hogy egy mocskosabbnak tartott mondat kíséretében bukik ki belőle a jelzés, hogy mennyire tetszik neki.
Hogy nem türelmes a másik, az sem baj. Ő kérte, vegyen el, amit akar és nem fog ellenállásba ütközni. Akkor sem, ha alig-alig marad hely alabástrom bőrén, amit nem tarkít a nap emléke.
Az idő számára megszűnt, a fal másik oldalán viszont teljesen biztos, hogy van, aki azt kívánja, hogy minél előbb maradjon abba, amit ő az örökkévalóságig el tudna viselni, csakhogy igen rövid élet volna az, mert ezt a test hosszútávon nem tudná elviselni. Ki akar törni a mellkasából a szíve, mégis kapni próbál a másik után, hogy húzza magához minél közelebb, de csak szőke tincseket talál, ami még most is meg tudja mosolyogtatni. Nem is kívánhatna ettől jobb szabadnapot. Elrabolva egy veszélyes volt kalóz markában.*
5443. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 19:08:23
Üzenet elküldve: 2024-11-02 19:08:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Fürdőház//
*Áh, jól számolt. A zavar valóban színes szirmokat bont a lány arcán a szavai nyomán. Ez tetszik neki. L'szka tetszik neki. Halk sóhajtással vigyorodik el.*
- Háh! *-összeráncolja a szemöldökeit hogy szúrós ábrázattal nézhessen a lányra, színészkedve lebiggyeszti alsó ajkát.-* Hát én nem tudom, hogy milyen férfiakkal találkoztál eddig..
*Hangjába megvetést és lenézést sűrít, hogy elfedje a mögöttük vibráló nevetést.*
- ...de én olyan vagyok, hogy megfogom a munka végét. *-és megfogja. Mármint L'szka fenekét, egy futó pillanatra. És eddig bírja, a vigyor ismét szélesen terül el az arcán.*
//Fogadótér//
- Őzragu leves.. *-hümment elgondolkodva ahogy kézenfogva lépnek vissza a Pegazus légterébe.-* Látod, nekem reggelire ez sosem jutott volna eszembe. De ha ezt kívánod?!
*Végtére is ki mit szeret enni reggel. Amilyen éhesnek érzi magát, tulajdonképpen megérti a lányt, hogy nem valami kisasszonyos salátalevélkéket szeretne rágcsálni ecetes szósszal leöntve. A gondolattól újra mosolyognia kell.
Követi L'szkát az asztalhoz amit az kinézett magának, nem ellenkezik, neki igazából mindegy hogy hová ülnek, amíg együtt ülnek ott.*
- Lassan koraebéd lesz ez. *-viszonozza a széles mosolyt, és leül maga is. Az asztal alatt, mintegy véletlenül, lábszára a lányéhoz simul. Rákönyököl az asztal szélére, felméri a személyzet sürgölődését, és nyugalomra inti magát. Majd sorra kerülnek. Visszafordítja a szemeit a vöröshajúra, és egyből azokkal a szép zöld pillantásokkal találkozik a sajátja. Egy pillanatra szinte zavarba jön, nincs szokva hozzá, hogy így nézik. Hátra túrja ujjaival még mindig nedves haját, mintha csak ezt nézné a lány, és felvonja a szemöldökét.*
- Na? Mi tetszik, kisasszony?
//Fürdőház//
*Áh, jól számolt. A zavar valóban színes szirmokat bont a lány arcán a szavai nyomán. Ez tetszik neki. L'szka tetszik neki. Halk sóhajtással vigyorodik el.*
- Háh! *-összeráncolja a szemöldökeit hogy szúrós ábrázattal nézhessen a lányra, színészkedve lebiggyeszti alsó ajkát.-* Hát én nem tudom, hogy milyen férfiakkal találkoztál eddig..
*Hangjába megvetést és lenézést sűrít, hogy elfedje a mögöttük vibráló nevetést.*
- ...de én olyan vagyok, hogy megfogom a munka végét. *-és megfogja. Mármint L'szka fenekét, egy futó pillanatra. És eddig bírja, a vigyor ismét szélesen terül el az arcán.*
//Fogadótér//
- Őzragu leves.. *-hümment elgondolkodva ahogy kézenfogva lépnek vissza a Pegazus légterébe.-* Látod, nekem reggelire ez sosem jutott volna eszembe. De ha ezt kívánod?!
*Végtére is ki mit szeret enni reggel. Amilyen éhesnek érzi magát, tulajdonképpen megérti a lányt, hogy nem valami kisasszonyos salátalevélkéket szeretne rágcsálni ecetes szósszal leöntve. A gondolattól újra mosolyognia kell.
Követi L'szkát az asztalhoz amit az kinézett magának, nem ellenkezik, neki igazából mindegy hogy hová ülnek, amíg együtt ülnek ott.*
- Lassan koraebéd lesz ez. *-viszonozza a széles mosolyt, és leül maga is. Az asztal alatt, mintegy véletlenül, lábszára a lányéhoz simul. Rákönyököl az asztal szélére, felméri a személyzet sürgölődését, és nyugalomra inti magát. Majd sorra kerülnek. Visszafordítja a szemeit a vöröshajúra, és egyből azokkal a szép zöld pillantásokkal találkozik a sajátja. Egy pillanatra szinte zavarba jön, nincs szokva hozzá, hogy így nézik. Hátra túrja ujjaival még mindig nedves haját, mintha csak ezt nézné a lány, és felvonja a szemöldökét.*
- Na? Mi tetszik, kisasszony?
5442. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 18:32:30
Üzenet elküldve: 2024-11-02 18:32:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vad kalóz bizonyította már, hogy miket tud tenni az elrabolt kisasszonnyal. Az bizonyára nem meglepő, hogy a fordított helyzet sincs ellenére. Sőt! A férfi légzése egyre gyorsabb lesz a másik tevékenységének hatására és sóhajok és nyögések is jelzik az élvezetét. Többször elhangzik a lány neve is. Mikor pedig az a kipirult pofi és a csillogó kékek felnéznek rá a félvér biztos lehet benne, hogy sikeres volt a motiváció. A férfi szemei szinte felfalják őt. A kérdés hallatán egy farkasvigyor húzódik a doki szájára és már mozdul is.*
-Oh, te kis!
*Lejjebb rántaná a másikat abban a székben, majd vadul lecsapna a nő nyakára miközben keze határozottan combok közé csusszanna. Amit korábban a szemei ígértek meg is történik. Szabályosan felfalja a másikat. Harap és vadul beleszív. Tovább növelve a másik bőrén hagyott nyomok számát. Nem sokat marad a nyakon. Megindul a le. Át a vállakon, a kulcscsontra, végig a mellkason most már azokra a részekre is eljut amit eddig ruha takart. Ott is nyomokat hagyva ahol mások nem látják őket. Ez viszont nem egy lassú barangolás. Ahogy a félvér kérte megmutatja milyen mikor elveszi amit akar. Feldúlt vadak törnek át úgy a fák és bokrok közt ahogy az ő ajkai végigszántják, azt a finom fehér bőrt. Meg se állna a másik csípőjéig. Kérte korábban ezt tőle a lány. Most megkapja. Bár a doki nem lesz olyan önzetlen mint a másik volt. Nincs most hozzá türelme, de szeretné tovább fokozni a hangulatot mielőtt rátérne a lényegre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vad kalóz bizonyította már, hogy miket tud tenni az elrabolt kisasszonnyal. Az bizonyára nem meglepő, hogy a fordított helyzet sincs ellenére. Sőt! A férfi légzése egyre gyorsabb lesz a másik tevékenységének hatására és sóhajok és nyögések is jelzik az élvezetét. Többször elhangzik a lány neve is. Mikor pedig az a kipirult pofi és a csillogó kékek felnéznek rá a félvér biztos lehet benne, hogy sikeres volt a motiváció. A férfi szemei szinte felfalják őt. A kérdés hallatán egy farkasvigyor húzódik a doki szájára és már mozdul is.*
-Oh, te kis!
*Lejjebb rántaná a másikat abban a székben, majd vadul lecsapna a nő nyakára miközben keze határozottan combok közé csusszanna. Amit korábban a szemei ígértek meg is történik. Szabályosan felfalja a másikat. Harap és vadul beleszív. Tovább növelve a másik bőrén hagyott nyomok számát. Nem sokat marad a nyakon. Megindul a le. Át a vállakon, a kulcscsontra, végig a mellkason most már azokra a részekre is eljut amit eddig ruha takart. Ott is nyomokat hagyva ahol mások nem látják őket. Ez viszont nem egy lassú barangolás. Ahogy a félvér kérte megmutatja milyen mikor elveszi amit akar. Feldúlt vadak törnek át úgy a fák és bokrok közt ahogy az ő ajkai végigszántják, azt a finom fehér bőrt. Meg se állna a másik csípőjéig. Kérte korábban ezt tőle a lány. Most megkapja. Bár a doki nem lesz olyan önzetlen mint a másik volt. Nincs most hozzá türelme, de szeretné tovább fokozni a hangulatot mielőtt rátérne a lényegre.*
5441. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-02 17:44:43
Üzenet elküldve: 2024-11-02 17:44:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ő és a mágia kapcsolata is igen különös. Amennyire gyűlölte egész életében, most olyan szépen eljátszadozik vele. Kényszerrel indult ugyan, de ha akarja, megtalálja benne az érdeket. Ez az otthonában más volt. Soha, egy próbálkozás erejéig sem élt vele, ahogy a férfiakkal sem. Az egész élete egy dac volt, most pedig elengedve ezt, fejest ugrik a világba. Azért abban biztos, hogy ezt Lihanech egyik kúriájába bezárva nem élvezte volna. Ott nem ő választotta volna ki a szép szőke elfet, akit éppen behálóz ma estére. Őt pedig egyáltalán senki nem tudta volna behálózni.
Még mindig nincsenek hosszútávú tervei, azon túl, hogy a rezidencia megszerzése után is szeretné olykor érezni az ízét, de most csak a jelen van és nem számít semmi. Az sem, hogy egyáltalán holnap még olyan csordultig lesz-e haraggal a másik, hogy rátörje Aleniá-ra az ajtót.
Igen nagy hatással van rá és az összeszedett elméjére a Doki, de azt igen jó tudni, hogy a kezei között a hosszúéletű is el-el tudja veszíteni a fejét. Nem azért kell neki ez az érzés, hogy jónak érezze magát, hogy bezsebeljen egy újabb sikerélményt. Tényleg a teljes valójában akarja. Valahol tudja, hogy ezt nem adja olcsón, vagy egyáltalán sehogy az elf. De ösztönösen kívánja kicsikarni belőle, nem mesterkélten. Ezért is a szavak, ezért is hajtaná be az ígéretet, csakhogy előtte ki szeretné próbálni, amit még nem tett a férfivel. Másként érezni annak rezdüléseit, hogy jó-e, amit csinál. A tincsei közé markoló ujjak is segítségére vannak, hogy felmérje, mivel is tud a legnagyobb örömet okozni. Bele is feledkezik egy jó időre, miközben kezei sem állnak meg, szinte kötelezően simítja, vagy mar bele körömmel a bőrbe, ahol éri. Csak mikor már igen jól érzi, hogy elégedett vele a másik, hagyná abba, hogy aztán kissé kipirult arccal nézzen fel rá ismét, egyenesen a zöldekbe, mutatva, hogy megőrül azért, hogy egészen az övé legyen megint.*
- Akkor most megmutatod, milyen az, amikor elveszed, amit akarsz?
*Bárhogyan, csak ne fogja magát vissza. Bárhogyan, csak az tényleg ő legyen. Mit érdekli, hogy mi lesz a vége. Talán mindkettejüknek szüksége van ilyen pillanatokra. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ő és a mágia kapcsolata is igen különös. Amennyire gyűlölte egész életében, most olyan szépen eljátszadozik vele. Kényszerrel indult ugyan, de ha akarja, megtalálja benne az érdeket. Ez az otthonában más volt. Soha, egy próbálkozás erejéig sem élt vele, ahogy a férfiakkal sem. Az egész élete egy dac volt, most pedig elengedve ezt, fejest ugrik a világba. Azért abban biztos, hogy ezt Lihanech egyik kúriájába bezárva nem élvezte volna. Ott nem ő választotta volna ki a szép szőke elfet, akit éppen behálóz ma estére. Őt pedig egyáltalán senki nem tudta volna behálózni.
Még mindig nincsenek hosszútávú tervei, azon túl, hogy a rezidencia megszerzése után is szeretné olykor érezni az ízét, de most csak a jelen van és nem számít semmi. Az sem, hogy egyáltalán holnap még olyan csordultig lesz-e haraggal a másik, hogy rátörje Aleniá-ra az ajtót.
Igen nagy hatással van rá és az összeszedett elméjére a Doki, de azt igen jó tudni, hogy a kezei között a hosszúéletű is el-el tudja veszíteni a fejét. Nem azért kell neki ez az érzés, hogy jónak érezze magát, hogy bezsebeljen egy újabb sikerélményt. Tényleg a teljes valójában akarja. Valahol tudja, hogy ezt nem adja olcsón, vagy egyáltalán sehogy az elf. De ösztönösen kívánja kicsikarni belőle, nem mesterkélten. Ezért is a szavak, ezért is hajtaná be az ígéretet, csakhogy előtte ki szeretné próbálni, amit még nem tett a férfivel. Másként érezni annak rezdüléseit, hogy jó-e, amit csinál. A tincsei közé markoló ujjak is segítségére vannak, hogy felmérje, mivel is tud a legnagyobb örömet okozni. Bele is feledkezik egy jó időre, miközben kezei sem állnak meg, szinte kötelezően simítja, vagy mar bele körömmel a bőrbe, ahol éri. Csak mikor már igen jól érzi, hogy elégedett vele a másik, hagyná abba, hogy aztán kissé kipirult arccal nézzen fel rá ismét, egyenesen a zöldekbe, mutatva, hogy megőrül azért, hogy egészen az övé legyen megint.*
- Akkor most megmutatod, milyen az, amikor elveszed, amit akarsz?
*Bárhogyan, csak ne fogja magát vissza. Bárhogyan, csak az tényleg ő legyen. Mit érdekli, hogy mi lesz a vége. Talán mindkettejüknek szüksége van ilyen pillanatokra. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436