Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 175 (3481. - 3500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3500. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-19 16:49:06
Üzenet elküldve: 2022-08-19 16:49:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Ha rákérdeznének nem is tudná szavakkal kifejezni mennyire kedvére is van ez a helyzet. Az őket fürkésző közönséggel nem foglalkozik, de a vizslató és kíváncsi pillantásokat érzi a porcikáin. A jelenlegi helyzetében egyszerűen az a színtiszta élvezet, hogy teljes mértékig meg van arról győződve, hogy egy férfi fölött diadalmaskodva most ő ül magasan a nyeregben. Hiszi, hogy Norennar zavarban is van talán, azért kapja ezeket a visszafogott reakciókat, s éppen ezért nő ilyen veszélyesen nagyra a bátorsága a férfival szemben. Afelől persze nem lenne kétsége, hogy csúnyán meg is üthetné éppenséggel a bokáját, de elméje most túlságosan el van ködösítve a büszkeséggel, ami miatt ez az apróság nem jut el a tudatáig.
Ebből az állapotból viszont hamar és kegyetlenül rántja vissza a józan valóságba. Egy pár pillanatig csak megszeppenve képes a férfi arcára meredni, viszont a megjegyzése már nem ijeszti meg. Sőt, azt kell hogy mondja, túlságosan eltelíti valami jóleső borzongással, ami miatt még a gyomrába is beleáll valami furcsán kellemes görcs.
Így a kezét nem szabadítja ki, pusztán csak ökölbe szorítva feszül bele a férfiéba. Most először pedig szemeit is elkapja róla, hogy a csuklóját fogó kézre pillantson.*
- Csak, ha ügyetlen vagyok és beleesem.
*Motyogja az orra alá, majd ahogy visszakapja a kezét ismét a férfira sandít. De most sokkal óvatosabban és félszegebben, mint pillanatokkal ezelőtt. Valahogy úgy érzi, hogy az előző pillanatok különös varázsa ijedt nyusziként illant is el kettejük közül. ~Talán túl messzire mentem.~ Sóhajtja halkan, de valahogy nem érez magában bűntudatot, hogy fennállhat a veszélye, hogy már túlságosan kezdte felőrölni a férfi idegeit. Élvezte az általa kiváltott hatást, a sötétbőrű pillantásait magán, ahogy azt is, mikor ő vehette a másikat mustrára. De úgy néz ki a játéknak itt vége szakad. Újabb sóhaj szakad fel belőle, ahogy a férfi példáját követve dől hátra a székén, kezeit az ölébe ejtve. Talán elérkezett az ideje az újabb körnek, hogy egy kicsit enyhítsen a férfi bosszúságán és saját kínján is. De épp azelőtt, mielőtt szóra nyílnának ajkai meg is előzik. Ekkor már bűnbánóbban kapja rá a tekintetét, így veszi észre a felé nyújtott pipát, amit nem is rest elfogadni. Bár attól továbbra is tart, hogy esetleg most ettől meg pegazusokon lovagló szárnyas disznókat fog látni, de végül elfogadja, szippant egy mélyet, majd a füstöt lassan eregeti ki, míg vár a válaszával. Ahogy az utolsó füstkarika is távozik az ajkai közül rá is csap saját combjaira, majd felpattan ültéből, ahogy a férfi pillantását követve sandít a fürdő ajtaja felé.*
- Ugyan. Nem akarom teljes mértékig megenni kedves asztaltársam életét. Ha már volt olyan kegyes és a társaságába fogadott.
*Hajol aprót színpadiasan, majd a pult felé fordulva folytatja.*
- Viszont az újabb kör és a fürdő látogatás is kellemes ötletnek tűnik, szóval benne vagyok. Most pedig ez az én köröm.
*Egy kacsintás után pedig el is ring a fogadóshoz. Ahogy odaér igyekszik ignorálni a sokat sejtő tekintetet és vigyort, majd inkább csak puffogva teszi le a 38 aranyat, hogy azután kézbe is vegye a két pohárka Pálinkát és távozzon is vele ettől a fajankótól.
Az első pillanattól kezdve szimpatikus neki a férfi, s bizonyára viszonozta volna azt a fránya vigyort, ha most nem enné belülről azért a bűntudat. Tud ő alkotni ez nem is kérdéses, de ennyire hamar nem tervez újonnan szerzett társaságának idegeire menni. Azért az asztalhoz érve igyekszik valami barátságos mosolyt magára erőltetni, bár kissé tán fancsalibbra sikeredik a kelleténél. Leteszi az egyik poharat a férfi elé, majd a saját oldalára a másikat, s visszaülve fog is rá.*
- Nem akarom sokáig elhúzni azt a jó kis fürdős ötleted, szóval csak ezt hoztam. ~De legalább ez üt.~
*Húzza el kissé a száját a gondolatra, majd meg is emeli a poharat a férfi felé.*
*Ha rákérdeznének nem is tudná szavakkal kifejezni mennyire kedvére is van ez a helyzet. Az őket fürkésző közönséggel nem foglalkozik, de a vizslató és kíváncsi pillantásokat érzi a porcikáin. A jelenlegi helyzetében egyszerűen az a színtiszta élvezet, hogy teljes mértékig meg van arról győződve, hogy egy férfi fölött diadalmaskodva most ő ül magasan a nyeregben. Hiszi, hogy Norennar zavarban is van talán, azért kapja ezeket a visszafogott reakciókat, s éppen ezért nő ilyen veszélyesen nagyra a bátorsága a férfival szemben. Afelől persze nem lenne kétsége, hogy csúnyán meg is üthetné éppenséggel a bokáját, de elméje most túlságosan el van ködösítve a büszkeséggel, ami miatt ez az apróság nem jut el a tudatáig.
Ebből az állapotból viszont hamar és kegyetlenül rántja vissza a józan valóságba. Egy pár pillanatig csak megszeppenve képes a férfi arcára meredni, viszont a megjegyzése már nem ijeszti meg. Sőt, azt kell hogy mondja, túlságosan eltelíti valami jóleső borzongással, ami miatt még a gyomrába is beleáll valami furcsán kellemes görcs.
Így a kezét nem szabadítja ki, pusztán csak ökölbe szorítva feszül bele a férfiéba. Most először pedig szemeit is elkapja róla, hogy a csuklóját fogó kézre pillantson.*
- Csak, ha ügyetlen vagyok és beleesem.
*Motyogja az orra alá, majd ahogy visszakapja a kezét ismét a férfira sandít. De most sokkal óvatosabban és félszegebben, mint pillanatokkal ezelőtt. Valahogy úgy érzi, hogy az előző pillanatok különös varázsa ijedt nyusziként illant is el kettejük közül. ~Talán túl messzire mentem.~ Sóhajtja halkan, de valahogy nem érez magában bűntudatot, hogy fennállhat a veszélye, hogy már túlságosan kezdte felőrölni a férfi idegeit. Élvezte az általa kiváltott hatást, a sötétbőrű pillantásait magán, ahogy azt is, mikor ő vehette a másikat mustrára. De úgy néz ki a játéknak itt vége szakad. Újabb sóhaj szakad fel belőle, ahogy a férfi példáját követve dől hátra a székén, kezeit az ölébe ejtve. Talán elérkezett az ideje az újabb körnek, hogy egy kicsit enyhítsen a férfi bosszúságán és saját kínján is. De épp azelőtt, mielőtt szóra nyílnának ajkai meg is előzik. Ekkor már bűnbánóbban kapja rá a tekintetét, így veszi észre a felé nyújtott pipát, amit nem is rest elfogadni. Bár attól továbbra is tart, hogy esetleg most ettől meg pegazusokon lovagló szárnyas disznókat fog látni, de végül elfogadja, szippant egy mélyet, majd a füstöt lassan eregeti ki, míg vár a válaszával. Ahogy az utolsó füstkarika is távozik az ajkai közül rá is csap saját combjaira, majd felpattan ültéből, ahogy a férfi pillantását követve sandít a fürdő ajtaja felé.*
- Ugyan. Nem akarom teljes mértékig megenni kedves asztaltársam életét. Ha már volt olyan kegyes és a társaságába fogadott.
*Hajol aprót színpadiasan, majd a pult felé fordulva folytatja.*
- Viszont az újabb kör és a fürdő látogatás is kellemes ötletnek tűnik, szóval benne vagyok. Most pedig ez az én köröm.
*Egy kacsintás után pedig el is ring a fogadóshoz. Ahogy odaér igyekszik ignorálni a sokat sejtő tekintetet és vigyort, majd inkább csak puffogva teszi le a 38 aranyat, hogy azután kézbe is vegye a két pohárka Pálinkát és távozzon is vele ettől a fajankótól.
Az első pillanattól kezdve szimpatikus neki a férfi, s bizonyára viszonozta volna azt a fránya vigyort, ha most nem enné belülről azért a bűntudat. Tud ő alkotni ez nem is kérdéses, de ennyire hamar nem tervez újonnan szerzett társaságának idegeire menni. Azért az asztalhoz érve igyekszik valami barátságos mosolyt magára erőltetni, bár kissé tán fancsalibbra sikeredik a kelleténél. Leteszi az egyik poharat a férfi elé, majd a saját oldalára a másikat, s visszaülve fog is rá.*- Nem akarom sokáig elhúzni azt a jó kis fürdős ötleted, szóval csak ezt hoztam. ~De legalább ez üt.~
*Húzza el kissé a száját a gondolatra, majd meg is emeli a poharat a férfi felé.*
3499. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-19 14:02:29
Üzenet elküldve: 2022-08-19 14:02:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*A pillanatok szinte hosszú órák érzetét keltik, ahogy a két fél minduntalan elveszik a másik vonásainak tüzetes áttanulmányozásában. Szó mi szó, hősünk nagyon is vonzónak találja a szemben ülőt, azonban annak rideg tekintetében valami egyértelműen a régi matróztörténetekből ismeretes szirénekre emlékezteti, akik szerető ölelését a vén tengeri rókák egyaránt vágyják s rettegik is. Pont ugyan ezt érzi a sötételf is. Vére tettekre sarkallja, míg ép elméje óvatosságra inti. Uttóbinak engedelmeskedve, ha még csak egy-egy szempillantásnyi időre is körbe-körbe pillant, baljós alakok után kutatva, azonban néhány kíváncsiskodó helyit leszámítva senki sem figyeli őket. Na nem mintha az a féltucatnyi kíváncsiskodó helyi nem bizonyulna így is elég jelentős közönségnek. A kialakult helyzet percről-percre különösebbé válik, s mint ilyen kezdi vonzani az unatkozó csürhe figyelmét, melyet hősünk minduntalan igyekezett elkerülni. Társa minden kétséget kizáróan élvezi a kialakult helyzetet, míg a saját hozzáállása még önnön maga számára is kétséges azonban, ha már csak a puszta dacból is, fenntartja az élvezet álcáját.
Alig pár másodperc, mindössze ennyi feloldozást nyer hősünk a szituáció alól, melyet követve partnere példáját, fel is használ az előtte lévő korsó tartalmának további csökkentésére, s ezzel együtt gátlásai feloldására. Végül mindkét korsó visszakerül az asztalra, s ezzel együtt a korábbi feszültség is visszaköszön, melynek határozottan nem tesz jót a nő által felvázolt forgatókönyv hősünk elméjében történő vizuális kivetülése. Szinte feláll a szőr a hatán ahogy a fura mód kellemes szavak beleivódnak hallójárataiba. Azonban csendben tűri, érzéseit és gondolatait egy hamiskás félmosoly, s vidám tekintet mögé rejtve.
Bár a „kedvenc fogadós” kijelentés kapcsán nem egy ehhez kapcsolódó keresetlen szó jut eszébe, amelyeket régi cimborája feltehetően nem venne túl jó néven, a sötételf még ezen szavak mondatba rendezéséig sem jut el, oly gyorsan terelődnek tova gondolatai. A hirtelen érintéstől tetőtől talpig borzongás járja át a férfit, melynek kellemességéről valószínűleg napestig vitázhatna egy másik énjével. Egy darabig tűri. Pontosan addig míg a nő be nem fejezi mondandóját, majd arcáról elillan a vigyor s akár a macska a prédájára, úgy csap le ő is ragadja meg a nő kezét, hogy félretolja az arcából. Nem szorít rá különösebben így, ha társa szabadulni óhajt a férfi markából könnyen megteheti.*
- Vigyázz, mert a pislákoló parázs is csúnyán megégethet!
*Böki oda szárazon a szemben ülőnek, majd egy fáradt sóhajt megeresztve a nagyvilágba elengedi a nő kezét s hátát újból széke támlájának veti. Tekintete az asztalon felejtett pipájára téved, s látva a még belőle szállingózó füstöt megragadja az apró faszerkezetet s beleszippant, majd ezt követően a szemben ülő felé nyújtja. Független attól, hogy az elfogadja-e békéltető gesztusát ezen szavak követik:*
- Amondó vagyok, hogy igyunk meg még valamit, keressünk egy eldugottabb helyet, és tán megismerhetjük egymást behatóbban is, hogy indokolt legyen az előbbi folytatása.
*Az első pontnak eleget téve kiissza kupája maradékát, majd a második pont lebonyolításán morfondírozva fél szemmel a fürdőház ajtaja felé pillant.*
*A pillanatok szinte hosszú órák érzetét keltik, ahogy a két fél minduntalan elveszik a másik vonásainak tüzetes áttanulmányozásában. Szó mi szó, hősünk nagyon is vonzónak találja a szemben ülőt, azonban annak rideg tekintetében valami egyértelműen a régi matróztörténetekből ismeretes szirénekre emlékezteti, akik szerető ölelését a vén tengeri rókák egyaránt vágyják s rettegik is. Pont ugyan ezt érzi a sötételf is. Vére tettekre sarkallja, míg ép elméje óvatosságra inti. Uttóbinak engedelmeskedve, ha még csak egy-egy szempillantásnyi időre is körbe-körbe pillant, baljós alakok után kutatva, azonban néhány kíváncsiskodó helyit leszámítva senki sem figyeli őket. Na nem mintha az a féltucatnyi kíváncsiskodó helyi nem bizonyulna így is elég jelentős közönségnek. A kialakult helyzet percről-percre különösebbé válik, s mint ilyen kezdi vonzani az unatkozó csürhe figyelmét, melyet hősünk minduntalan igyekezett elkerülni. Társa minden kétséget kizáróan élvezi a kialakult helyzetet, míg a saját hozzáállása még önnön maga számára is kétséges azonban, ha már csak a puszta dacból is, fenntartja az élvezet álcáját.
Alig pár másodperc, mindössze ennyi feloldozást nyer hősünk a szituáció alól, melyet követve partnere példáját, fel is használ az előtte lévő korsó tartalmának további csökkentésére, s ezzel együtt gátlásai feloldására. Végül mindkét korsó visszakerül az asztalra, s ezzel együtt a korábbi feszültség is visszaköszön, melynek határozottan nem tesz jót a nő által felvázolt forgatókönyv hősünk elméjében történő vizuális kivetülése. Szinte feláll a szőr a hatán ahogy a fura mód kellemes szavak beleivódnak hallójárataiba. Azonban csendben tűri, érzéseit és gondolatait egy hamiskás félmosoly, s vidám tekintet mögé rejtve.
Bár a „kedvenc fogadós” kijelentés kapcsán nem egy ehhez kapcsolódó keresetlen szó jut eszébe, amelyeket régi cimborája feltehetően nem venne túl jó néven, a sötételf még ezen szavak mondatba rendezéséig sem jut el, oly gyorsan terelődnek tova gondolatai. A hirtelen érintéstől tetőtől talpig borzongás járja át a férfit, melynek kellemességéről valószínűleg napestig vitázhatna egy másik énjével. Egy darabig tűri. Pontosan addig míg a nő be nem fejezi mondandóját, majd arcáról elillan a vigyor s akár a macska a prédájára, úgy csap le ő is ragadja meg a nő kezét, hogy félretolja az arcából. Nem szorít rá különösebben így, ha társa szabadulni óhajt a férfi markából könnyen megteheti.*
- Vigyázz, mert a pislákoló parázs is csúnyán megégethet!
*Böki oda szárazon a szemben ülőnek, majd egy fáradt sóhajt megeresztve a nagyvilágba elengedi a nő kezét s hátát újból széke támlájának veti. Tekintete az asztalon felejtett pipájára téved, s látva a még belőle szállingózó füstöt megragadja az apró faszerkezetet s beleszippant, majd ezt követően a szemben ülő felé nyújtja. Független attól, hogy az elfogadja-e békéltető gesztusát ezen szavak követik:*
- Amondó vagyok, hogy igyunk meg még valamit, keressünk egy eldugottabb helyet, és tán megismerhetjük egymást behatóbban is, hogy indokolt legyen az előbbi folytatása.
*Az első pontnak eleget téve kiissza kupája maradékát, majd a második pont lebonyolításán morfondírozva fél szemmel a fürdőház ajtaja felé pillant.*
3498. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-18 23:10:57
Üzenet elküldve: 2022-08-18 23:10:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Mindig is érdekes ízlése volt. Ezt általában véve odahaza igen sűrűn nehezményezték, ami ahhoz vezetett, hogy a tündi-bündi fajtársakat inkább maga mögött hagyta. Nem állítja, hogy zavarta a dolog, hogy a nyájban ő volt az egyedüli feketebárány. Pusztán csak unta már a helyzetét. Azt a gyomorforgató elképzelést, hogy egy némelyiküket dicsfény övez, amitől kitűnnek a többi faj közül. Artheniorról pedig azt hallotta, hogy egy érdekes olvasztótégely, amely megannyi fajnak ad mentsvárat, otthont, nyugalmat. Ahol, ha ki is tűnik nem kell hallgatni a folyamatos fejmosást. Itt szabadon lehet egy sötételf asztaltársa is akár, ahogyan most is teszi. Odahaza mennyire mélységesen fel lennének háborodva. Ez a gondolat pedig egy elégedett vigyort varázsol az arcára, de hamar igyekszik is visszafogni magát, nehogy kiessen a szerepéből. Szóval bőszen magyarázhatná, hogy mit is takar az, hogy épp önmagára készül rátalálni, de ha társa is titkolózik, hát a lényeget ő is megtartja magának. Egyelőre.
Inkább beleéli magát az alkohol mámorába és a kedvére való szópárbajba, amit a férfival vívhat. A távolság szinte a semmire csökken le, de nem sikerül visszavonulóra késztetnie a férfit. Ez hamar az arcára is varázsol egy elismerő mosolyt, bár az igazat megvallva attól nem tartott, hogy épp a sötétbőrű lenne valami betoji pojáca. Sőt, így még kellemesebb is az elé állított képzeletbeli kihívás. Meg hát a látvány sem utolsó, ahogy a tapintható feszültség is jóleső borzongással tölti el. Élvezi a helyzetet, ezt le sem tagadhatná, főleg, hogy arcán teljesen eluralkodik az elégedettség. Ezen még az odabúgott megjegyzés, a hirtelen kellemes hangnemre váltás sem nagyon változtat. Azt nem tagadja, hogy az elején azért nem rúgná oldalba a meglepettség, de pillanatok alatt visszaül a nyeregbe, s csak egy apró vállrándítással felel. Először.
A kezeit leengedve fog egyikkel a sörére, de szemeit továbbra sem emeli le a másikról. Meglögyböli a pohárban a tartalmát, s csak ezután húzódik el annyira, hogy fejét oldalra fordíthassa, s lehajthassa a maradék italt. Ahogy az utolsó keserű korty is lefolyik a torkán azért már kissé összeszorítja a szemeit, mert a hirtelen iszogatás már hamarabb fejbe vágja, mint az első pár nagy korty. De igyekszik ezen a kis problémán is uralkodni, hogy azután visszatérjen az előző pozíciójába. Álla ismét az öklein pihen, miután a kiürült poharat eltolja az útból. A távolságot pedig továbbra sem hagyja növekedni kettejük között.*
- És ki flörtöl most kivel?
*Hunyorog sunyi mosollyal a másikra.*
- Ha én flörtölnék, akkor kedveském már valószínűleg te a szék háttámlájának lennél préselve, ahogy én az öledben még kevesebb távolságot tartva ejteném meg ezt a jelenlegi eszmecserét.
*Jegyzi meg színtelen hangon és tárgyilagosan. Ami mellé igyekszik olyan határozott és komoly maradni, mintha ettől a kimeneteltől valóban tartania kéne a férfinak.*
- De túlságosan kedvemre való ez a fogadó, így nem venném a lelkemre, ha a kedvenc fogadósom kitenne, mint a macskát a dolgát végezni.
*Sandít is oldalra az említettet kémlelve, aki csak vigyorogva csóválja a fejét, miközben igyekszik a pult törölgetésével álcázni azt, ahogy a furcsa páros színjátékát fürkészi. Ezt a leány csak egy kósza vigyorral jutalmazza, majd ismét a sötétbőrűre szegezi kékjeit. *
- Meg félő, hogy az ilyen "vén kujonok" hamar megsérülnének egy ilyen akció után.
*Emeli meg fejét a kezéről, hogy jobbjának kinyújtott mutatóujjával a férfi állára simítson, majd kissé megemelve a fejét jobban szemügyre vehesse a rövid arcszőrzettel rendelkező fizimiskát. Ami mi tagadás azért lenyűgözi ezt a női szívet, hisz nem olyan, mint az odahaza megszokott sima bőr. Ami inkább hajaz egy újszülött hátsójára, semmint egy igazi férfira.*
- Hiszen van az a mondás, miszerint jó a heves tűz mellet melegedni, de ha már a hosszú ideje pislákoló parazsat nem tudod feléleszteni, akkor jobb, ha másik tábor után nézel.
*Szinte ragadozó vigyorral emeli magasba a szemöldökeit, ahogy a férfi reakcióját figyeli.*
*Mindig is érdekes ízlése volt. Ezt általában véve odahaza igen sűrűn nehezményezték, ami ahhoz vezetett, hogy a tündi-bündi fajtársakat inkább maga mögött hagyta. Nem állítja, hogy zavarta a dolog, hogy a nyájban ő volt az egyedüli feketebárány. Pusztán csak unta már a helyzetét. Azt a gyomorforgató elképzelést, hogy egy némelyiküket dicsfény övez, amitől kitűnnek a többi faj közül. Artheniorról pedig azt hallotta, hogy egy érdekes olvasztótégely, amely megannyi fajnak ad mentsvárat, otthont, nyugalmat. Ahol, ha ki is tűnik nem kell hallgatni a folyamatos fejmosást. Itt szabadon lehet egy sötételf asztaltársa is akár, ahogyan most is teszi. Odahaza mennyire mélységesen fel lennének háborodva. Ez a gondolat pedig egy elégedett vigyort varázsol az arcára, de hamar igyekszik is visszafogni magát, nehogy kiessen a szerepéből. Szóval bőszen magyarázhatná, hogy mit is takar az, hogy épp önmagára készül rátalálni, de ha társa is titkolózik, hát a lényeget ő is megtartja magának. Egyelőre.
Inkább beleéli magát az alkohol mámorába és a kedvére való szópárbajba, amit a férfival vívhat. A távolság szinte a semmire csökken le, de nem sikerül visszavonulóra késztetnie a férfit. Ez hamar az arcára is varázsol egy elismerő mosolyt, bár az igazat megvallva attól nem tartott, hogy épp a sötétbőrű lenne valami betoji pojáca. Sőt, így még kellemesebb is az elé állított képzeletbeli kihívás. Meg hát a látvány sem utolsó, ahogy a tapintható feszültség is jóleső borzongással tölti el. Élvezi a helyzetet, ezt le sem tagadhatná, főleg, hogy arcán teljesen eluralkodik az elégedettség. Ezen még az odabúgott megjegyzés, a hirtelen kellemes hangnemre váltás sem nagyon változtat. Azt nem tagadja, hogy az elején azért nem rúgná oldalba a meglepettség, de pillanatok alatt visszaül a nyeregbe, s csak egy apró vállrándítással felel. Először.
A kezeit leengedve fog egyikkel a sörére, de szemeit továbbra sem emeli le a másikról. Meglögyböli a pohárban a tartalmát, s csak ezután húzódik el annyira, hogy fejét oldalra fordíthassa, s lehajthassa a maradék italt. Ahogy az utolsó keserű korty is lefolyik a torkán azért már kissé összeszorítja a szemeit, mert a hirtelen iszogatás már hamarabb fejbe vágja, mint az első pár nagy korty. De igyekszik ezen a kis problémán is uralkodni, hogy azután visszatérjen az előző pozíciójába. Álla ismét az öklein pihen, miután a kiürült poharat eltolja az útból. A távolságot pedig továbbra sem hagyja növekedni kettejük között.*
- És ki flörtöl most kivel?
*Hunyorog sunyi mosollyal a másikra.*
- Ha én flörtölnék, akkor kedveském már valószínűleg te a szék háttámlájának lennél préselve, ahogy én az öledben még kevesebb távolságot tartva ejteném meg ezt a jelenlegi eszmecserét.
*Jegyzi meg színtelen hangon és tárgyilagosan. Ami mellé igyekszik olyan határozott és komoly maradni, mintha ettől a kimeneteltől valóban tartania kéne a férfinak.*
- De túlságosan kedvemre való ez a fogadó, így nem venném a lelkemre, ha a kedvenc fogadósom kitenne, mint a macskát a dolgát végezni.
*Sandít is oldalra az említettet kémlelve, aki csak vigyorogva csóválja a fejét, miközben igyekszik a pult törölgetésével álcázni azt, ahogy a furcsa páros színjátékát fürkészi. Ezt a leány csak egy kósza vigyorral jutalmazza, majd ismét a sötétbőrűre szegezi kékjeit. *
- Meg félő, hogy az ilyen "vén kujonok" hamar megsérülnének egy ilyen akció után.
*Emeli meg fejét a kezéről, hogy jobbjának kinyújtott mutatóujjával a férfi állára simítson, majd kissé megemelve a fejét jobban szemügyre vehesse a rövid arcszőrzettel rendelkező fizimiskát. Ami mi tagadás azért lenyűgözi ezt a női szívet, hisz nem olyan, mint az odahaza megszokott sima bőr. Ami inkább hajaz egy újszülött hátsójára, semmint egy igazi férfira.*
- Hiszen van az a mondás, miszerint jó a heves tűz mellet melegedni, de ha már a hosszú ideje pislákoló parazsat nem tudod feléleszteni, akkor jobb, ha másik tábor után nézel.
*Szinte ragadozó vigyorral emeli magasba a szemöldökeit, ahogy a férfi reakcióját figyeli.*
3497. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-18 20:53:50
Üzenet elküldve: 2022-08-18 20:53:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Bár a férfi nem épp egy jeles emberismerő, aki úgy olvas az emberi gesztusokból akár a vajákosok a madarak röptéből, ennek ellenére nem esik nehezére megállapítani, hogy a nő hallgatása egyfajta válaszcsapás korábbi szűkszavúságára. Ezen ponton pedig szélesedik az önelégült mosoly a képén. Na nem azért mert netalántán fel találta bőszíteni asztaltársát, sokkal inkább annak a gondolata szórakoztatja, hogy ő mindössze két korsó sör, illetve néhány kósza pletyka erejéig látogatta meg a város fogadóját, ehhez képest pedig épp egyfajta visszafogott szópárbajt vív egy idegennel.*
~Ne keresd a bajt. Megtalál az magától is.~
*Visszhangzanak elméjében a szavak, egy olyan ember hangján aki már rég maga mögött hagyta ezt a világot s hősünket is. Ennek hála az önfeledt vigyor ismét kap némi keserű bukét, s sajna nem csupán az időközben felbuffanó sör habjától, mely utóbbi jelenség, a férfi visszafogottságának hála sokkal inkább tűnik egyfajta különös csuklásnak semmint a sokak által méltán udvariatlannak titulált, ám mégis természetes gázcserefolyamatnak. A keserűség persze nem tart sokáig, ugyanis annak helyét a férfi arcán elhódítja a kíváncsiság s a meglepettség egyvelege, ahogy érdeklődve figyeli a szemben ülő fél látványos mutatványát. Legalábbis elfhez mérten látványos. Egy törptől például az lenne meglepő, ha nem így inna.
Ahogy a korsó nagyot koppan az asztal lapján, egyik pillanatról a másikra már-már bántóan röviddé válik a két fél dacos tekintete közti távolság, s bár a helyzet kezd egyfajta különös feszültséggel telítődni, a férfi úgy dönt nem visszakozik, helyette egy elismerő biccentéssel honorálja a korábbi produkciót, valamit a nő válaszát is, jelentsen bármit is az, hogy önmagára próbál rátalálni, mely mondat megértésében a szemöldökvonogatás sem szolgál segítséggel.
A kettejük közt lévő táv még inkább megrövidül, s bár a férfi nem emeli a tétet, állja a sarat és nem moccan. Rezzenéstelen arccal tűri a szavakat, valamint an ő kutató pillantásait, tekintete pedig az édes mosolyra vándorol.*
- Érdekes módja ez a flörtölésnek.
*Búgja oda a nőnek, előhalászva kellemesebben csengő hangnemét.*
*Bár a férfi nem épp egy jeles emberismerő, aki úgy olvas az emberi gesztusokból akár a vajákosok a madarak röptéből, ennek ellenére nem esik nehezére megállapítani, hogy a nő hallgatása egyfajta válaszcsapás korábbi szűkszavúságára. Ezen ponton pedig szélesedik az önelégült mosoly a képén. Na nem azért mert netalántán fel találta bőszíteni asztaltársát, sokkal inkább annak a gondolata szórakoztatja, hogy ő mindössze két korsó sör, illetve néhány kósza pletyka erejéig látogatta meg a város fogadóját, ehhez képest pedig épp egyfajta visszafogott szópárbajt vív egy idegennel.*
~Ne keresd a bajt. Megtalál az magától is.~
*Visszhangzanak elméjében a szavak, egy olyan ember hangján aki már rég maga mögött hagyta ezt a világot s hősünket is. Ennek hála az önfeledt vigyor ismét kap némi keserű bukét, s sajna nem csupán az időközben felbuffanó sör habjától, mely utóbbi jelenség, a férfi visszafogottságának hála sokkal inkább tűnik egyfajta különös csuklásnak semmint a sokak által méltán udvariatlannak titulált, ám mégis természetes gázcserefolyamatnak. A keserűség persze nem tart sokáig, ugyanis annak helyét a férfi arcán elhódítja a kíváncsiság s a meglepettség egyvelege, ahogy érdeklődve figyeli a szemben ülő fél látványos mutatványát. Legalábbis elfhez mérten látványos. Egy törptől például az lenne meglepő, ha nem így inna.
Ahogy a korsó nagyot koppan az asztal lapján, egyik pillanatról a másikra már-már bántóan röviddé válik a két fél dacos tekintete közti távolság, s bár a helyzet kezd egyfajta különös feszültséggel telítődni, a férfi úgy dönt nem visszakozik, helyette egy elismerő biccentéssel honorálja a korábbi produkciót, valamit a nő válaszát is, jelentsen bármit is az, hogy önmagára próbál rátalálni, mely mondat megértésében a szemöldökvonogatás sem szolgál segítséggel.
A kettejük közt lévő táv még inkább megrövidül, s bár a férfi nem emeli a tétet, állja a sarat és nem moccan. Rezzenéstelen arccal tűri a szavakat, valamint an ő kutató pillantásait, tekintete pedig az édes mosolyra vándorol.*
- Érdekes módja ez a flörtölésnek.
*Búgja oda a nőnek, előhalászva kellemesebben csengő hangnemét.*
3496. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-18 19:30:55
Üzenet elküldve: 2022-08-18 19:30:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Egy durcás szájhúzás kíséretében fonja össze kezeit a mellei előtt, ahogy a férfi ismét csak hárítani igyekszik. Már épp szóvá is tenné, hogy annak ellenére, hogy kellemes társaságnak bizonyul, eléggé ellensúlyozza azzal, hogy egy undok fráter. De végül is így vagy úgy, megérkeznek a várva-várt, de igen szűkre szabott válaszok. Majdan a kérdések is megérkeznek ő hozzá is. Természetesen a nőies időhúzást választja, hogy ha őt sem elégítette ki megfelelőképp a férfi, hát ő sem fog szívességet tenni. Bár azt is meg meri kockáztatni, hogy valójában ez csak egy általános tiszteletkör és igazából a férfit abszolúte nem érdekli sápadt bőrű rokona. Inkább igyekszik megcáfolni a meg nem említett gondolatot és jó nagyokat kortyol ki a pohárból. Ahogy amaz ismét koppan az asztal lapján újból megemeli fejét, hogy állhassa a férfi tekintetét. Ő maga sem rest az asztalra könyökölni, hogy szintúgy közelebb hajolhasson, mivel szinte kihívásnak veszi a férfi cselekedetét. Így a világos szemeket fürkészve mosolyodik el baljósan bájosan.*
- Épp igyekszek rátalálni önmagamra.
*Vonogatja meg a szemöldökeit, ahogy kékjei fel, s alá cikáznak a férfi vonásait fürkészve.*
- Azt hallottam szép a város, a fogadó pedig a neve miatt tetszett. Ha nagylány leszek nekem is lesz egy pegazusom.
*Vigyorodik el, majd szemérmetlen közelségbe hajol, hogy egy kicsit igyekezzen visszavonulóra kényszeríteni a férfit.*
- És nem tagadom ilyen hozzád hasonló magányos "vén kujonokat" szoktam reggelizni.
*Billenti félre a fejét egy újabb édes mosollyal, ahogy az állát az öklein támasztja meg.*
*Egy durcás szájhúzás kíséretében fonja össze kezeit a mellei előtt, ahogy a férfi ismét csak hárítani igyekszik. Már épp szóvá is tenné, hogy annak ellenére, hogy kellemes társaságnak bizonyul, eléggé ellensúlyozza azzal, hogy egy undok fráter. De végül is így vagy úgy, megérkeznek a várva-várt, de igen szűkre szabott válaszok. Majdan a kérdések is megérkeznek ő hozzá is. Természetesen a nőies időhúzást választja, hogy ha őt sem elégítette ki megfelelőképp a férfi, hát ő sem fog szívességet tenni. Bár azt is meg meri kockáztatni, hogy valójában ez csak egy általános tiszteletkör és igazából a férfit abszolúte nem érdekli sápadt bőrű rokona. Inkább igyekszik megcáfolni a meg nem említett gondolatot és jó nagyokat kortyol ki a pohárból. Ahogy amaz ismét koppan az asztal lapján újból megemeli fejét, hogy állhassa a férfi tekintetét. Ő maga sem rest az asztalra könyökölni, hogy szintúgy közelebb hajolhasson, mivel szinte kihívásnak veszi a férfi cselekedetét. Így a világos szemeket fürkészve mosolyodik el baljósan bájosan.*
- Épp igyekszek rátalálni önmagamra.
*Vonogatja meg a szemöldökeit, ahogy kékjei fel, s alá cikáznak a férfi vonásait fürkészve.*
- Azt hallottam szép a város, a fogadó pedig a neve miatt tetszett. Ha nagylány leszek nekem is lesz egy pegazusom.
*Vigyorodik el, majd szemérmetlen közelségbe hajol, hogy egy kicsit igyekezzen visszavonulóra kényszeríteni a férfit.*
- És nem tagadom ilyen hozzád hasonló magányos "vén kujonokat" szoktam reggelizni.
*Billenti félre a fejét egy újabb édes mosollyal, ahogy az állát az öklein támasztja meg.*
3495. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-18 18:57:13
Üzenet elküldve: 2022-08-18 18:57:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Szó mi szó, a rövid tószt hallatán hősünk egyik szemöldöke látványosan a másik fölé csusszan, ugyanis ha a nő gondolatai úgy járnak a következő körön, hogy a jelenlegihez még hozzá sem kezdett, könnyen meglehet, hogy a korábban tett felajánlás fordulni látszik majd, s a férfi lesz az akinek nyugvóhelyére kell majd támogatnia a nőt, bár ezen jövőkép kialakulásában hatalmas szerepe van annak, hogy a sötételf fejében mérsékelt megalapozottsággal él a megfigyelés, mely szerint jóval világosabb bőrű rokonai elég gyérül bírják a szeszes italok fogyasztását. Ezen meglátásait természetesen megtartja magának kizárólag a móka kedvéért, így az ünneprontó szónoklat helyett boldogan kortyol sörébe. Kellemes borzongás járja át testét ahogy a hűs habzó nedű lezubog a nyelőcsövén, mely eufóriát tovább fokozza a tényező, ami szerint sörből mindig a második pohár esik jobban. Az érzékek eltompulnak a keserűségre, s kivehetőbbé válnak az aromák. Legalábbis hősünk valahogy így jellemezné a jelenséget.
Az ízlelőbimbókra koncentrált figyelem akarva, vagy tán sokkal inkább akaratlanul, egy szempillantás alatt csoportosul át a többi érzékszervre ahogy, a sötételf fülét megüti a szemben ülő motyogása. Kissé meglepetten hallgatja végig a kérdésáradatot, leszámítva annak utolsó darabját, azt ugyanis enyhe félmosollyal kíséri figyelemmel. Végül hősünk finoman csóválni kezdi fejét s megereszt egy halk kuncogást is, mit végül egy halk s fáradt sóhajjal zár.*
- Attól tartok tévedsz, ugyanis semmit sem szeretnék megosztani magamról.
*Két újabb korty sör gördül le a sötételf torkán.*
- Bár ha már ilyen szépen kértél, azt hiszem kivételt tehetek. - *Búgja maga elé, ismét elővéve szarkazmusban fürdő hangnemét.* - A válaszok sorrendben: Igen, nem, talán.
*Az utolsót követően viszonozza a vigyort, majd hirtelen ötlettől vezényelve közelebb hajol, könyökével megtámasztva magát, s tekintetét a jégkék íriszekbe fúrva érdeklődve figyeli partnerét.*
- Na és mi hozott ide egy ilyen hozzád hasonló, sokak által balga kislánynak ítélt leányt, ebbe a városba, ebbe a fogadóba, ehhez az asztalhoz, hogy egy hozzám hasonló magányos „vén kujonnal” italozgasson?
*Szó mi szó, a rövid tószt hallatán hősünk egyik szemöldöke látványosan a másik fölé csusszan, ugyanis ha a nő gondolatai úgy járnak a következő körön, hogy a jelenlegihez még hozzá sem kezdett, könnyen meglehet, hogy a korábban tett felajánlás fordulni látszik majd, s a férfi lesz az akinek nyugvóhelyére kell majd támogatnia a nőt, bár ezen jövőkép kialakulásában hatalmas szerepe van annak, hogy a sötételf fejében mérsékelt megalapozottsággal él a megfigyelés, mely szerint jóval világosabb bőrű rokonai elég gyérül bírják a szeszes italok fogyasztását. Ezen meglátásait természetesen megtartja magának kizárólag a móka kedvéért, így az ünneprontó szónoklat helyett boldogan kortyol sörébe. Kellemes borzongás járja át testét ahogy a hűs habzó nedű lezubog a nyelőcsövén, mely eufóriát tovább fokozza a tényező, ami szerint sörből mindig a második pohár esik jobban. Az érzékek eltompulnak a keserűségre, s kivehetőbbé válnak az aromák. Legalábbis hősünk valahogy így jellemezné a jelenséget.
Az ízlelőbimbókra koncentrált figyelem akarva, vagy tán sokkal inkább akaratlanul, egy szempillantás alatt csoportosul át a többi érzékszervre ahogy, a sötételf fülét megüti a szemben ülő motyogása. Kissé meglepetten hallgatja végig a kérdésáradatot, leszámítva annak utolsó darabját, azt ugyanis enyhe félmosollyal kíséri figyelemmel. Végül hősünk finoman csóválni kezdi fejét s megereszt egy halk kuncogást is, mit végül egy halk s fáradt sóhajjal zár.*
- Attól tartok tévedsz, ugyanis semmit sem szeretnék megosztani magamról.
*Két újabb korty sör gördül le a sötételf torkán.*
- Bár ha már ilyen szépen kértél, azt hiszem kivételt tehetek. - *Búgja maga elé, ismét elővéve szarkazmusban fürdő hangnemét.* - A válaszok sorrendben: Igen, nem, talán.
*Az utolsót követően viszonozza a vigyort, majd hirtelen ötlettől vezényelve közelebb hajol, könyökével megtámasztva magát, s tekintetét a jégkék íriszekbe fúrva érdeklődve figyeli partnerét.*
- Na és mi hozott ide egy ilyen hozzád hasonló, sokak által balga kislánynak ítélt leányt, ebbe a városba, ebbe a fogadóba, ehhez az asztalhoz, hogy egy hozzám hasonló magányos „vén kujonnal” italozgasson?
3494. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-18 17:10:23
Üzenet elküldve: 2022-08-18 17:10:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*A férfi dermedt reakciójából arra mer következtetni, hogy talán hall majd valami szaftos kis történetet. Olyasfélét, ami jellemzi az idegenek találkozóját egy helyi fogadóban. De végül csupán csak egy vállrándítással megtűzdelt egyszerű válasz érkezik. Azért a fekete körítéssel bíró jégszín szemek egy pillanatra gyanakvón szűkülnek össze, de végül ő maga sem firtatja azt, ami igazából nem az ő dolga. Bár kérdése igazából költőinek is vehető, hiszen hallani most is, de hallható volt régebbről miféléknek is tekintik a mélyből érkezett népet. Bár állítólag tettek ezért a megítélésért, valahogy most társáról nem igazán tudja elképzelni, hogy akármelyik történetnek vagy pletykának volna bármiféle valóságalapja.
Inkább kanyarodik tova a sör elfogadásához, barátkozását megalapozva elfogadja a meghívást. Amit igazából neki állt szándékában első lépésként megtenni, de hát legyen az ember, elf vagy jelen esetben sötételf, a férfiúi önbeccsel nem igazán tud egy nő harcba szállni. Meg állítólag nem is érdemes abba beletiporni, mert akármennyire is vezérhím valaki, az ilyen próbálkozások akár még kislányos sértettséget is tudnak varázsolni egy marcona fickóra is. Az pedig most eléggé illúzióromboló lenne, ha asztaltársát hisztériázni látná. Bár bizonyára mókásnak mókás lenne.
Meg amúgy is meggondolatlanul csípős nyelvű némber hírében áll, már azok körében, akiknek volt szerencséje megismerni. Így magát nem hazudtolva meg azért csak döf egy kis huncut megjegyzést. A jól ismert kézmozdulat pedig azonnal vigyorgásra is készteti. Ugyanis ez annak a jele, hogy azért tud ő még bosszúságot okozni, ha nagyon ügyes. Így amíg kiérkezik a sörital, addig diadalmas arccal dől hátra a székén, mi mellé még büszkén ki is húzza magát.
Aztán már csak az marad, hogy várja a visszaérkező söröket. Természetesen az arcmimika és a tartás marad mindvégig. Meg a kaján vigyor amivel végig várja, hogy a férfi visszaügyeskedje magát a részeg botladozók között. Persze kár lenne a korsók tartalmáért, de látványnak sem lenne utolsó egy sörhabos sötételf. Hiszen a sört szereti, meg azért mi tagadás a fickó sem utolsó látvány. Amit jövet-menet van szerencséje alaposan, de burkoltan igyekezvén megfigyelni. Természetesen mikor társa visszaérkezik már a maga ártatlan pofijával nyúl a saját poharához, s követve a példát kissé megemeli azt a férfi felé.*
- A következő körre!
*Kacsint a meggondolatlan tósztra, majd nagyot kortyol a kesernyés nedűből. Hogy mi ízlik neki ezen az örök rejtély marad, de a nyári melegben, ha hidegen elé tolják az felbecsülhetetlen.*
- Van egy olyan sejtésem, hogy nem mindent szeretnél megosztani magadról.
*Motyogja a korsóba, miközben kékjei rendületlenül a férfi arcát fürkészik, ahogy visszakanyarodik a nem oly rég mellőzött témához.*
- Így ezt tiszteletben tartva jöhetnek az általános témakörök. Idevalósi vagy?
*Teszi le egy kis szünet erejéig az italt.*
- A városban élsz?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, ahogy kezdi zúdítani a kérdés áradatot.*
- Napi szinten itatsz le olyanokat, akikről balga mód gondolhatják, hogy egy ártatlan kislány?
*Húzza össze sunyin a szemeit, miközben fogvillantó vigyorral erősíti meg utolsó élcelődésnek szánt kérdésének élét.*
*A férfi dermedt reakciójából arra mer következtetni, hogy talán hall majd valami szaftos kis történetet. Olyasfélét, ami jellemzi az idegenek találkozóját egy helyi fogadóban. De végül csupán csak egy vállrándítással megtűzdelt egyszerű válasz érkezik. Azért a fekete körítéssel bíró jégszín szemek egy pillanatra gyanakvón szűkülnek össze, de végül ő maga sem firtatja azt, ami igazából nem az ő dolga. Bár kérdése igazából költőinek is vehető, hiszen hallani most is, de hallható volt régebbről miféléknek is tekintik a mélyből érkezett népet. Bár állítólag tettek ezért a megítélésért, valahogy most társáról nem igazán tudja elképzelni, hogy akármelyik történetnek vagy pletykának volna bármiféle valóságalapja.
Inkább kanyarodik tova a sör elfogadásához, barátkozását megalapozva elfogadja a meghívást. Amit igazából neki állt szándékában első lépésként megtenni, de hát legyen az ember, elf vagy jelen esetben sötételf, a férfiúi önbeccsel nem igazán tud egy nő harcba szállni. Meg állítólag nem is érdemes abba beletiporni, mert akármennyire is vezérhím valaki, az ilyen próbálkozások akár még kislányos sértettséget is tudnak varázsolni egy marcona fickóra is. Az pedig most eléggé illúzióromboló lenne, ha asztaltársát hisztériázni látná. Bár bizonyára mókásnak mókás lenne.
Meg amúgy is meggondolatlanul csípős nyelvű némber hírében áll, már azok körében, akiknek volt szerencséje megismerni. Így magát nem hazudtolva meg azért csak döf egy kis huncut megjegyzést. A jól ismert kézmozdulat pedig azonnal vigyorgásra is készteti. Ugyanis ez annak a jele, hogy azért tud ő még bosszúságot okozni, ha nagyon ügyes. Így amíg kiérkezik a sörital, addig diadalmas arccal dől hátra a székén, mi mellé még büszkén ki is húzza magát.
Aztán már csak az marad, hogy várja a visszaérkező söröket. Természetesen az arcmimika és a tartás marad mindvégig. Meg a kaján vigyor amivel végig várja, hogy a férfi visszaügyeskedje magát a részeg botladozók között. Persze kár lenne a korsók tartalmáért, de látványnak sem lenne utolsó egy sörhabos sötételf. Hiszen a sört szereti, meg azért mi tagadás a fickó sem utolsó látvány. Amit jövet-menet van szerencséje alaposan, de burkoltan igyekezvén megfigyelni. Természetesen mikor társa visszaérkezik már a maga ártatlan pofijával nyúl a saját poharához, s követve a példát kissé megemeli azt a férfi felé.*
- A következő körre!
*Kacsint a meggondolatlan tósztra, majd nagyot kortyol a kesernyés nedűből. Hogy mi ízlik neki ezen az örök rejtély marad, de a nyári melegben, ha hidegen elé tolják az felbecsülhetetlen.*
- Van egy olyan sejtésem, hogy nem mindent szeretnél megosztani magadról.
*Motyogja a korsóba, miközben kékjei rendületlenül a férfi arcát fürkészik, ahogy visszakanyarodik a nem oly rég mellőzött témához.*
- Így ezt tiszteletben tartva jöhetnek az általános témakörök. Idevalósi vagy?
*Teszi le egy kis szünet erejéig az italt.*
- A városban élsz?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, ahogy kezdi zúdítani a kérdés áradatot.*
- Napi szinten itatsz le olyanokat, akikről balga mód gondolhatják, hogy egy ártatlan kislány?
*Húzza össze sunyin a szemeit, miközben fogvillantó vigyorral erősíti meg utolsó élcelődésnek szánt kérdésének élét.*
3493. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-18 15:47:17
Üzenet elküldve: 2022-08-18 15:47:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*A kérdést hallva hősünk hacsak egy pillanat erejéig is, de megdermed, ahogy a rég elfeledni kívánt emlékképek újból ostrom alá veszik az elméjét óvó gátat. Ez azonban egy olyan harc melyben, a sötételfnek már nem kis gyakorlata van, így egy fáradt sóhajt eresztve a nagyvilágba, gondolatai diadalittasan térnek vissza a jelenbe. A feltett kérdést ízlelgetve felmerül az igazmondás is mint lehetőség, ez azonban mint minden egyes korábbi alkalommal ismételten elvetésre kerül.*
- Azt én is szeretném tudni.
*Böki oda a kitérő választ szárazon, egy unott vállrándítással megtámogatva hamis szavait, közben pedig végig fenntartva a szemkontaktust, a hihetőség elérése érdekében. Nem mintha bármit is bizonyítania kéne a lánynak, mindössze nem óhajtja a téma további boncolgatását.
Legnagyobb örömére a téma tova is terelődik két kupa sörre, valamint fokozva a boldogságot, a két téma közt megtörtént domborzati kutatás is sikeresen, a leány tudta nélkül zajlódott le, ezzel egy újabb kínos beszélgetés lehetőségét söpörve a szőnyeg alá.*
- Kiváló!
*Csapja össze tenyerét, lehetőleg oly erővel, hogy az így keletkezett tompa hang még a szomszéd asztalnál ülők figyelmét se vonja a két fős, a díszes jelzővel még jóindulattal sem illethető társaságra. Még mielőtt útra kelne, hogy a helyi alkoholisták és egyéb zugivók tengerén átverekedve lehorgonyozzon a pultnál, két sör lecsapolásának erejéig, megtörténik egy bemutatkozás is, mindkét fél részéről, s az ennek végeredményét képező ráncok a leány homlokán, enyhén önfeledt mosolyt csalnak a férfi arcára. Az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdésre azonban nem válaszol, helyette felugrik az asztaltól, tartva a kiszáradás veszélyétől.*
- Tán ezért is tűrlek meg ilyen jó szívvel az asztalomnál.
*Böki oda a lánynak pimasz félmosollyal, arra vonatkozóan, hogy még újnak számít ebben a túlméretezett faluban, a többit pedig mindössze egy biccentéssel nyugtázza. Legalábbis amíg meg nem indul a pult irányába, ugyanis az utolsó csípős megjegyzéseket hallva, egy az asztaltársa által már korábban használt kézjelet mutat fel a válla fölött, ezzel mintegy visszaszolgáltatva a nem éppen kedves gesztust.
A pulthoz érve barátilag csendre inti a kajánul vigyorgó fogadóst, s le is adja rendelését. Nem sokkal később 26 aranyérme csilingelve hullik a pultra mit két korsónyi Ullamar sör halk koppanása követ. Hősünk egy újabb biccentést intéz az intézmény üzemeltetője felé, nem csupán a két sört, hanem a hallgatását is megköszönve, majd a két korsót egy-egy kezébe véve indul vissza asztalához. Két csordultig teli kupával az út már messze nem annyira biztonságos, mint azok nélkül, azonban néhány bizonytalan léptű helyitől eltekintve, az akció sikerrel zárul s egy csepp se vész kárba. Asztaltársának szánt korsót a leány elé tolja magáét pedig arcmagasságba emelve ennyit mond:*
- Egészség.
*A kérdést hallva hősünk hacsak egy pillanat erejéig is, de megdermed, ahogy a rég elfeledni kívánt emlékképek újból ostrom alá veszik az elméjét óvó gátat. Ez azonban egy olyan harc melyben, a sötételfnek már nem kis gyakorlata van, így egy fáradt sóhajt eresztve a nagyvilágba, gondolatai diadalittasan térnek vissza a jelenbe. A feltett kérdést ízlelgetve felmerül az igazmondás is mint lehetőség, ez azonban mint minden egyes korábbi alkalommal ismételten elvetésre kerül.*
- Azt én is szeretném tudni.
*Böki oda a kitérő választ szárazon, egy unott vállrándítással megtámogatva hamis szavait, közben pedig végig fenntartva a szemkontaktust, a hihetőség elérése érdekében. Nem mintha bármit is bizonyítania kéne a lánynak, mindössze nem óhajtja a téma további boncolgatását.
Legnagyobb örömére a téma tova is terelődik két kupa sörre, valamint fokozva a boldogságot, a két téma közt megtörtént domborzati kutatás is sikeresen, a leány tudta nélkül zajlódott le, ezzel egy újabb kínos beszélgetés lehetőségét söpörve a szőnyeg alá.*
- Kiváló!
*Csapja össze tenyerét, lehetőleg oly erővel, hogy az így keletkezett tompa hang még a szomszéd asztalnál ülők figyelmét se vonja a két fős, a díszes jelzővel még jóindulattal sem illethető társaságra. Még mielőtt útra kelne, hogy a helyi alkoholisták és egyéb zugivók tengerén átverekedve lehorgonyozzon a pultnál, két sör lecsapolásának erejéig, megtörténik egy bemutatkozás is, mindkét fél részéről, s az ennek végeredményét képező ráncok a leány homlokán, enyhén önfeledt mosolyt csalnak a férfi arcára. Az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdésre azonban nem válaszol, helyette felugrik az asztaltól, tartva a kiszáradás veszélyétől.*
- Tán ezért is tűrlek meg ilyen jó szívvel az asztalomnál.
*Böki oda a lánynak pimasz félmosollyal, arra vonatkozóan, hogy még újnak számít ebben a túlméretezett faluban, a többit pedig mindössze egy biccentéssel nyugtázza. Legalábbis amíg meg nem indul a pult irányába, ugyanis az utolsó csípős megjegyzéseket hallva, egy az asztaltársa által már korábban használt kézjelet mutat fel a válla fölött, ezzel mintegy visszaszolgáltatva a nem éppen kedves gesztust.
A pulthoz érve barátilag csendre inti a kajánul vigyorgó fogadóst, s le is adja rendelését. Nem sokkal később 26 aranyérme csilingelve hullik a pultra mit két korsónyi Ullamar sör halk koppanása követ.
Hősünk egy újabb biccentést intéz az intézmény üzemeltetője felé, nem csupán a két sört, hanem a hallgatását is megköszönve, majd a két korsót egy-egy kezébe véve indul vissza asztalához. Két csordultig teli kupával az út már messze nem annyira biztonságos, mint azok nélkül, azonban néhány bizonytalan léptű helyitől eltekintve, az akció sikerrel zárul s egy csepp se vész kárba. Asztaltársának szánt korsót a leány elé tolja magáét pedig arcmagasságba emelve ennyit mond:*- Egészség.
3492. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-17 21:19:04
Üzenet elküldve: 2022-08-17 21:19:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Szerencsére sokáig nem kell azon agonizálnia, hogy hogyan is értesse meg partnerével azon bizonyos "izé" igazi jelenését. Főként azért mert elég hamar ráun arra, hogy hadonászva próbálja meg elmutogatva megértetni a másikkal mire is gondol. Igazából azt a bizonyos beidegződéses témát sem firtatná sokáig, amit a sötételf elé tárt. Bár az igaz, hogy pár pillanatig értetlenül pislog, majd mintha szikra gyúlna abban a kis buksiban, értőn kezd is bólogatni. Annak idején meg akarták őt is etetni az olyan maszlagokkal, miszerint az orkok, a sötételfek, akármi másik faj olyan rossz hatással lennének rá, hogy jobb nem kezdeni egyikkel sem. De természetesen Ymra mindig is kirívó példa volt fajtársai között, így nem igazán érdekelte, hogy éppen ki szolgáltat neki társaságot. Ahogyan most sem izgatja, hogy éppen egy sötételf szolgál társul a kolbász mellé.*
- Mert mégis mi bajuk van veled?
*Vonja fel a szemöldökeit őszinte kíváncsisággal. Ahogy fejében ismét fellobbannak azok az emlékek, miszerint orkokkal falatozott, törpökkel vándorolt. Az igaz, hogy eddig sötételfhez ilyen közelségben nem volt szerencséje, de egyszer nem árt ezt is kipróbálni. Most pedig nem igazán lehet panasza. De ezen való filozofálgatásáról az a fránya gyomorhang hamar el is tereli a figyelmét, hogy helyet adjon egy kipirult vigyornak. Mivel a pillanatokkal azelőtti vizslatás fel sem tűnik neki, így teljes ártatlanságában a böffentés utáni zavar álcázásával van elfoglalva.*
- Köszönöm.
*Jegyzi meg derűsen, majd egy kissé fancsalibban pillog a másikra, mikor emlegetésre kerül az a kör is, amit a férfi készül elsőnek állni. Nem akarna olyan pofátlan lenni, hogy nemet mondjon rá. Egy pohárka akármi azért még csak lecsúszna a torkán. Ha másért nem, hát, hogy az út porát lemossa.*
- Udvariasságom jeleként az még talán elférne.
*Vakar is az állára, mint akinek komolyan el kell tűnődnie, hogy el akarja e fogadni az italt. Pedig ingyen van, ő pedig nem is lenne pofátalan, ha pusztán csak elfogadna egy meghívást. Kár is lenne ezen törnie magát, de azért nem akar ingyenélőnek sem tűnni. De egy picit még elhúzza ezt a dolgot és inkább illedelmesen bemutatkozik, meg magához illő módon komiszkodik is egy kevéskét. Amitől úgy néz ki, hogy a partnere sem idegenkedik, ami igencsak ráncba borítja a leány homlokát.*
- Kevésbé?
*Szökik is fel jobb szemöldöke a bal fölé, de figyelme ismét hamar elterelődni látszik, ahogy a másik felpattan az asztal mellől.*
- Az én becsületem lényegtelen, mert új vagyok a városban. De attól tartanék a helyedben, hogy téged hírbe hoznak egy kislánnyal.
*Szúrja oda a másiknak, ami mellé még egy ravaszabb mosolyt is mellékel. De pillanatokon belül a mosoly enyhül és ismét kihúzva magát csak rábiccent a sör ötletére.*
- A kedvedért mellőzöm a gyümölcslevet. Jöhet a sör, nehogy valaki rossz híredet keltse, hogy képes vagy egy elf kislánnyal kikezdeni. *Legyintget is nagylelkűen.* Vén kujon.
*Teszi hozzá a végére, majd ő maga is kezd felegyenesedni a székről.*
- Boldogulsz vagy segítsek, hogy mégse neked kelljen azt a két nehéz korsót cipelni?
*Szerencsére sokáig nem kell azon agonizálnia, hogy hogyan is értesse meg partnerével azon bizonyos "izé" igazi jelenését. Főként azért mert elég hamar ráun arra, hogy hadonászva próbálja meg elmutogatva megértetni a másikkal mire is gondol. Igazából azt a bizonyos beidegződéses témát sem firtatná sokáig, amit a sötételf elé tárt. Bár az igaz, hogy pár pillanatig értetlenül pislog, majd mintha szikra gyúlna abban a kis buksiban, értőn kezd is bólogatni. Annak idején meg akarták őt is etetni az olyan maszlagokkal, miszerint az orkok, a sötételfek, akármi másik faj olyan rossz hatással lennének rá, hogy jobb nem kezdeni egyikkel sem. De természetesen Ymra mindig is kirívó példa volt fajtársai között, így nem igazán érdekelte, hogy éppen ki szolgáltat neki társaságot. Ahogyan most sem izgatja, hogy éppen egy sötételf szolgál társul a kolbász mellé.*
- Mert mégis mi bajuk van veled?
*Vonja fel a szemöldökeit őszinte kíváncsisággal. Ahogy fejében ismét fellobbannak azok az emlékek, miszerint orkokkal falatozott, törpökkel vándorolt. Az igaz, hogy eddig sötételfhez ilyen közelségben nem volt szerencséje, de egyszer nem árt ezt is kipróbálni. Most pedig nem igazán lehet panasza. De ezen való filozofálgatásáról az a fránya gyomorhang hamar el is tereli a figyelmét, hogy helyet adjon egy kipirult vigyornak. Mivel a pillanatokkal azelőtti vizslatás fel sem tűnik neki, így teljes ártatlanságában a böffentés utáni zavar álcázásával van elfoglalva.*
- Köszönöm.
*Jegyzi meg derűsen, majd egy kissé fancsalibban pillog a másikra, mikor emlegetésre kerül az a kör is, amit a férfi készül elsőnek állni. Nem akarna olyan pofátlan lenni, hogy nemet mondjon rá. Egy pohárka akármi azért még csak lecsúszna a torkán. Ha másért nem, hát, hogy az út porát lemossa.*
- Udvariasságom jeleként az még talán elférne.
*Vakar is az állára, mint akinek komolyan el kell tűnődnie, hogy el akarja e fogadni az italt. Pedig ingyen van, ő pedig nem is lenne pofátalan, ha pusztán csak elfogadna egy meghívást. Kár is lenne ezen törnie magát, de azért nem akar ingyenélőnek sem tűnni. De egy picit még elhúzza ezt a dolgot és inkább illedelmesen bemutatkozik, meg magához illő módon komiszkodik is egy kevéskét. Amitől úgy néz ki, hogy a partnere sem idegenkedik, ami igencsak ráncba borítja a leány homlokát.*
- Kevésbé?
*Szökik is fel jobb szemöldöke a bal fölé, de figyelme ismét hamar elterelődni látszik, ahogy a másik felpattan az asztal mellől.*
- Az én becsületem lényegtelen, mert új vagyok a városban. De attól tartanék a helyedben, hogy téged hírbe hoznak egy kislánnyal.
*Szúrja oda a másiknak, ami mellé még egy ravaszabb mosolyt is mellékel. De pillanatokon belül a mosoly enyhül és ismét kihúzva magát csak rábiccent a sör ötletére.*
- A kedvedért mellőzöm a gyümölcslevet. Jöhet a sör, nehogy valaki rossz híredet keltse, hogy képes vagy egy elf kislánnyal kikezdeni. *Legyintget is nagylelkűen.* Vén kujon.
*Teszi hozzá a végére, majd ő maga is kezd felegyenesedni a székről.*
- Boldogulsz vagy segítsek, hogy mégse neked kelljen azt a két nehéz korsót cipelni?
3491. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-16 11:35:03
Üzenet elküldve: 2022-08-16 11:35:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Nyílt //
* Végre elérte célját a törpe. Itt ihat, és ehet egy jót. Először rendel magának egy Vajsört, 14 aranyért. Ezzel együtt még kér magának egy kis Babfőzeléket, ami 9 aranyba kerül. Nagyon jól érzi magát. Most végre tele hassal, iszogathatja vajsörét. Ezt nem mindig engedheti meg magának, de ha megteheti, olyankor benéz ide egy kis ebédre vagy vacsorára, egy kis ital mellett. Mikor elfogy a vajsöre csak üldögél, és nézelődik. Hátha valaki megszólítja, vagy szóba áll vele. Persze ennek nincs nagy esélye, de azért pár ismerős igazán meghívhatná őt még egy kis sörre. Nem mintha annyira függne az alkoholtól, csak úgy az íze végett. Tudja, hogy egy darabig nem lesz elég pénze venni magának egy üres könyvet, és íróeszközt, de reménykedik, hogy akad majd munka amit el tud vállalni, és lesz belőle pénze. *
* Végre elérte célját a törpe. Itt ihat, és ehet egy jót. Először rendel magának egy Vajsört, 14 aranyért.
Ezzel együtt még kér magának egy kis Babfőzeléket, ami 9 aranyba kerül. Nagyon jól érzi magát. Most végre tele hassal, iszogathatja vajsörét. Ezt nem mindig engedheti meg magának, de ha megteheti, olyankor benéz ide egy kis ebédre vagy vacsorára, egy kis ital mellett. Mikor elfogy a vajsöre csak üldögél, és nézelődik. Hátha valaki megszólítja, vagy szóba áll vele. Persze ennek nincs nagy esélye, de azért pár ismerős igazán meghívhatná őt még egy kis sörre. Nem mintha annyira függne az alkoholtól, csak úgy az íze végett. Tudja, hogy egy darabig nem lesz elég pénze venni magának egy üres könyvet, és íróeszközt, de reménykedik, hogy akad majd munka amit el tud vállalni, és lesz belőle pénze. *
3490. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-14 22:58:22
Üzenet elküldve: 2022-08-14 22:58:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Tekintve, hogy hősünk nem teljesen idióta így, bár leginkább a kontextust s nem a különös kézmozdulatokat véve alapul, nagyon hamar kikövetkezteti, hogy vajon mégis mit takar az a bizonyos „izé”, azonban túl jól szórakozik az előadáson ahhoz, hogy kisegítse a szemben ülő felet, ezzel is véget vetve a mókának. Persze így sem tart örökké, de legalább pont időben ér véget, még mielőtt unalmassá válna a látvány, vagy már túlzottan is nagy erőfeszítést jelentene Norennar számára a röhögés visszatartása.*
- A régi beidegződések.
*Nyugtázza ennyivel az udvariasságát érintő témát. Bár a városon kívüli élet sikeresen kiölte a vérszerinti rokonoktól megöröklött rossz tulajdonságok egy részét, azok napról-napra visszatértek kísérteni, avagy pontosabban, előidézni néhány kellemetlen szituációt, így nem egyszer megesett már, hogy a sötételf igyekezett túlkompenzálni az elnyomni kívánt természetét, s úgy tűnik a jelenlegi is egyik ezen pillanatoknak.*
- Mellesleg eleve nem rajonganak a magam fajtáért errefelé így az udvariasság egyfajta elővigyázatosság is.
*Fűzi hozzá a témához még mielőtt szóba kerülne az általa tán leginkább gyűlölt téma: A saját maga múltja. Erről igyekszik is minél előbb elterelni saját figyelmét, s tán részben ezért, részben pedig a fiatalsága, s az azzal járó forró vére okán, mikor a szemben ülő kihúzza magát, még ha csak egy pillanatra is, de a férfi tekintetét a lány mellkasára veti, mintegy engedelmeskedve a természet akaratának. Persze a bőrpáncél jótékony védelmet nyújt a szem ellen, de a képzeletnek még az sem szabhat határt pláne, ha az oly élénk, mint hősünké. Csak egy pillanat, mindössze ennyi kell egyetlen kutató pillantáshoz, így még a böffenés előtt elkapja tekintetét, hatalmas érdeklődéssel vizslatva a fogadó ajtaját.*
~Tán meg kéne olajozni a zsanérokat.~
*A halk bődülés természetesen mint fény a rovarokat vonzza vissza a férfi tekintetét, s látszólag rezzenéstelen arccal jegyzi meg:*
- Egészségedre!
*Ennek örömére a korsóját is magasba emeli s magába önti annak maradék tartalmát.*
- Tele? Kár, pedig épp most szerettem volna megrendelni azt a kört, amelyet én állok.
*Szomorúan dönti oldalra fejét, már amennyire gyér színészi képességei ezt megengedik neki, azonban, ha esetleg a gyatra előadásmód nem is lenne kellőképpen árulkodó, akkor a sötételf hangjából áradó szarkazmus már határozottan azzá teszi.
A gúnyos megjegyzést hallva a férfi előbb megvonja vállát, majd újból előhúzza kajánabbik vigyorát, s bár a nyelve hegyén már ott a hasonlóan komisz válasz, a nő megelőzi őt, ám csipkelődés helyett, ezúttal egy bemutatkozással.*
- Mily hízelgő szavak, pedig ám én sem vagyok földesúr. Az én nevem Norennar. Némileg kevésbé, de szintén örömömre szolgál a találkozásunk.
*Az élcelődés ellenére ezúttal barátságosabbnak titulált mosolyát húzza elő nonverbális eszköztárából. Végül alig pár pillanat elteltével pattan fel ültő helyéből, s kezébe veszi üres korsóját.*
- Remélem azért akad még némi hely egy kupa sörre, hacsak nem gyümölcslevet innál ismét. Mondjuk tartok tőle, sokan azt fogják hinni, hogy egy nagyra nőtt kislánnyal iszogatom. Gondolom egyikünk becsülete sem viselné el ezt a csorbát.
*Tekintve, hogy hősünk nem teljesen idióta így, bár leginkább a kontextust s nem a különös kézmozdulatokat véve alapul, nagyon hamar kikövetkezteti, hogy vajon mégis mit takar az a bizonyos „izé”, azonban túl jól szórakozik az előadáson ahhoz, hogy kisegítse a szemben ülő felet, ezzel is véget vetve a mókának. Persze így sem tart örökké, de legalább pont időben ér véget, még mielőtt unalmassá válna a látvány, vagy már túlzottan is nagy erőfeszítést jelentene Norennar számára a röhögés visszatartása.*
- A régi beidegződések.
*Nyugtázza ennyivel az udvariasságát érintő témát. Bár a városon kívüli élet sikeresen kiölte a vérszerinti rokonoktól megöröklött rossz tulajdonságok egy részét, azok napról-napra visszatértek kísérteni, avagy pontosabban, előidézni néhány kellemetlen szituációt, így nem egyszer megesett már, hogy a sötételf igyekezett túlkompenzálni az elnyomni kívánt természetét, s úgy tűnik a jelenlegi is egyik ezen pillanatoknak.*
- Mellesleg eleve nem rajonganak a magam fajtáért errefelé így az udvariasság egyfajta elővigyázatosság is.
*Fűzi hozzá a témához még mielőtt szóba kerülne az általa tán leginkább gyűlölt téma: A saját maga múltja. Erről igyekszik is minél előbb elterelni saját figyelmét, s tán részben ezért, részben pedig a fiatalsága, s az azzal járó forró vére okán, mikor a szemben ülő kihúzza magát, még ha csak egy pillanatra is, de a férfi tekintetét a lány mellkasára veti, mintegy engedelmeskedve a természet akaratának. Persze a bőrpáncél jótékony védelmet nyújt a szem ellen, de a képzeletnek még az sem szabhat határt pláne, ha az oly élénk, mint hősünké. Csak egy pillanat, mindössze ennyi kell egyetlen kutató pillantáshoz, így még a böffenés előtt elkapja tekintetét, hatalmas érdeklődéssel vizslatva a fogadó ajtaját.*
~Tán meg kéne olajozni a zsanérokat.~
*A halk bődülés természetesen mint fény a rovarokat vonzza vissza a férfi tekintetét, s látszólag rezzenéstelen arccal jegyzi meg:*
- Egészségedre!
*Ennek örömére a korsóját is magasba emeli s magába önti annak maradék tartalmát.*
- Tele? Kár, pedig épp most szerettem volna megrendelni azt a kört, amelyet én állok.
*Szomorúan dönti oldalra fejét, már amennyire gyér színészi képességei ezt megengedik neki, azonban, ha esetleg a gyatra előadásmód nem is lenne kellőképpen árulkodó, akkor a sötételf hangjából áradó szarkazmus már határozottan azzá teszi.
A gúnyos megjegyzést hallva a férfi előbb megvonja vállát, majd újból előhúzza kajánabbik vigyorát, s bár a nyelve hegyén már ott a hasonlóan komisz válasz, a nő megelőzi őt, ám csipkelődés helyett, ezúttal egy bemutatkozással.*
- Mily hízelgő szavak, pedig ám én sem vagyok földesúr. Az én nevem Norennar. Némileg kevésbé, de szintén örömömre szolgál a találkozásunk.
*Az élcelődés ellenére ezúttal barátságosabbnak titulált mosolyát húzza elő nonverbális eszköztárából. Végül alig pár pillanat elteltével pattan fel ültő helyéből, s kezébe veszi üres korsóját.*
- Remélem azért akad még némi hely egy kupa sörre, hacsak nem gyümölcslevet innál ismét. Mondjuk tartok tőle, sokan azt fogják hinni, hogy egy nagyra nőtt kislánnyal iszogatom. Gondolom egyikünk becsülete sem viselné el ezt a csorbát.
3489. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-14 20:16:30
Üzenet elküldve: 2022-08-14 20:16:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
- Hát, de van az az izé...
*Kezd is bele a z elmutogatásba, hogyan is használják azt a tűzcsiholó bizgerét, aminek neve amúgy ott lapul a nyelvén, de az égre sem akar előbukni belőle. De a kezeit nagyon ügyesen súrolja egymáson, így végül is egy patakparti alsónemű mosást is elmutogathat éppenséggel. Az biztos, hogy eme remek színpadi teljesítmény után azzal nem fog dicsekedni, hogy vándor életet próbál élni. Mondjuk a tűzgyújtás éppen nem az erőssége.*
- Mindegy. *Legyinti le magát, mikor megunja a mutatványt.* Hasznos a gyertya is.
*Bólogat a férfi remek ötletére. Az újonnan érkezett megjegyzésre viszont elég bárgyú vigyort ereszt meg, de közben azért büszkén kihúzza magát. Tudja ő, hogy remek egy társaság, nem is lehetne panasza a másiknak, de azért nem most fordulna elő elsőként, hogy valaki faképnél hagyja.*
- Hát azért várjuk meg azt a második benyomást is.
*Kapja be az utolsó falatokat kissé megkomolyodott arccal. Mert azért tényleg nem venné készpénznek, hogy remek természete még sokáig le fogja nyűgözni a jelenlévőt. Mert most bizonyára és minden kétséget kizárólag erről lehet szó.
Ha másért nem, hát azért is megéri az ő társasága, mert a leányt ugyan cseppet sem izgatja, hogy ki mikor bámulja. Az evés egy olyan természetes szakasza a mindennapjainak, mint a levegővétel. Szóval ezt a mutatványát, amit itt az asztalnál rendez le, nyugodt szívvel megművelné a nyílt utcán is. Meg az ő modora nem ennyire kifinomult, így kékjei minduntalan fürkészik a másikat, ahogy amaz a korsóba felejtkezik kissé bele. Igyekszik nem úgy bámulni, mint a félnótásokat szokás, de ha egyszer a férfi csak úgy némán pislog az italba. ~Talán most iszik először.~ Jegyzi meg magának a dolgot és ezzel el is engedte azon fonalat, miszerint a fickónak nincs ki a négy kereke. Amúgy sem lehet bolond, ha inkább ő akar a meghívást kezdeményező fél lenni. Így már a leánynak is növekedett a szimpátiája az irányába.*
- Nekem ugyan nem, de nem kell ilyen udvariasnak lenni, mert egy finom hölgy társaságában lehet.
*Legyintgeti le, miközben kihúzza magát, hogy megmutassa mennyire is finom és bájos ő maga. Tetőtől egészen a talpáig. Csak hát egy kósza, de szerencsére halk böffentés ezt is hamar romokba dönti. Azért csak mentené a menthetőt és a végén már a torkát köszörüli, mintha ebből állt volna az elejétől a dolog, de azt ő is belátja, hogy ez igencsak halott ügy. Így a vállain aprót vonva dől hátra a széken, hogy a jóllakott pocakra helyezze mindkét tenyerét.*
- Azt hiszem ez volt a végszava annak, hogy tele a tartály.
*Kuncog fel halkan és cseppet sem zavartan, ami lassan el is fúl, ahogy áttérnek a magázódás hanyagolására. A fejét félrebillentve pislog kissé értetlenül, majd ahogy leesik neki a dolog ismét csak kuncogva dől előre, hogy mindkét könyökét az asztalra, állát pedig ökleire helyezve méregesse alaposan a férfit.*
- Nem mondod. Pedig már épp fel akartam ajánlani a szolgálataimat, hogy felkísérlek a szobádba vagy haza vagy ahol alszol. Nehogy útközben meghúzódjanak az ízületeid. De így akkor már ezen szolgálatom fölöslegessé is vált.
*Egy komisz vigyor kíséretében harapja be az alsó ajkát, hagy pár pillanatnyi hatásszünetet, majd folytatja is a mondókát. természetesen már mellőzve az undokoskodást.*
- Akkor az egyik illemkört letudtuk. Jöhet a következő, mégpedig az, hogy bemutatkozom. A nevem Ymranëa. Óriási örömömre szolgál, hogy találkozhattam egy ilyen fess és fiatal gavallérral, mint jómagad.
- Hát, de van az az izé...
*Kezd is bele a z elmutogatásba, hogyan is használják azt a tűzcsiholó bizgerét, aminek neve amúgy ott lapul a nyelvén, de az égre sem akar előbukni belőle. De a kezeit nagyon ügyesen súrolja egymáson, így végül is egy patakparti alsónemű mosást is elmutogathat éppenséggel. Az biztos, hogy eme remek színpadi teljesítmény után azzal nem fog dicsekedni, hogy vándor életet próbál élni. Mondjuk a tűzgyújtás éppen nem az erőssége.*
- Mindegy. *Legyinti le magát, mikor megunja a mutatványt.* Hasznos a gyertya is.
*Bólogat a férfi remek ötletére. Az újonnan érkezett megjegyzésre viszont elég bárgyú vigyort ereszt meg, de közben azért büszkén kihúzza magát. Tudja ő, hogy remek egy társaság, nem is lehetne panasza a másiknak, de azért nem most fordulna elő elsőként, hogy valaki faképnél hagyja.*
- Hát azért várjuk meg azt a második benyomást is.
*Kapja be az utolsó falatokat kissé megkomolyodott arccal. Mert azért tényleg nem venné készpénznek, hogy remek természete még sokáig le fogja nyűgözni a jelenlévőt. Mert most bizonyára és minden kétséget kizárólag erről lehet szó.
Ha másért nem, hát azért is megéri az ő társasága, mert a leányt ugyan cseppet sem izgatja, hogy ki mikor bámulja. Az evés egy olyan természetes szakasza a mindennapjainak, mint a levegővétel. Szóval ezt a mutatványát, amit itt az asztalnál rendez le, nyugodt szívvel megművelné a nyílt utcán is. Meg az ő modora nem ennyire kifinomult, így kékjei minduntalan fürkészik a másikat, ahogy amaz a korsóba felejtkezik kissé bele. Igyekszik nem úgy bámulni, mint a félnótásokat szokás, de ha egyszer a férfi csak úgy némán pislog az italba. ~Talán most iszik először.~ Jegyzi meg magának a dolgot és ezzel el is engedte azon fonalat, miszerint a fickónak nincs ki a négy kereke. Amúgy sem lehet bolond, ha inkább ő akar a meghívást kezdeményező fél lenni. Így már a leánynak is növekedett a szimpátiája az irányába.*
- Nekem ugyan nem, de nem kell ilyen udvariasnak lenni, mert egy finom hölgy társaságában lehet.
*Legyintgeti le, miközben kihúzza magát, hogy megmutassa mennyire is finom és bájos ő maga. Tetőtől egészen a talpáig. Csak hát egy kósza, de szerencsére halk böffentés ezt is hamar romokba dönti. Azért csak mentené a menthetőt és a végén már a torkát köszörüli, mintha ebből állt volna az elejétől a dolog, de azt ő is belátja, hogy ez igencsak halott ügy. Így a vállain aprót vonva dől hátra a széken, hogy a jóllakott pocakra helyezze mindkét tenyerét.*
- Azt hiszem ez volt a végszava annak, hogy tele a tartály.
*Kuncog fel halkan és cseppet sem zavartan, ami lassan el is fúl, ahogy áttérnek a magázódás hanyagolására. A fejét félrebillentve pislog kissé értetlenül, majd ahogy leesik neki a dolog ismét csak kuncogva dől előre, hogy mindkét könyökét az asztalra, állát pedig ökleire helyezve méregesse alaposan a férfit.*
- Nem mondod. Pedig már épp fel akartam ajánlani a szolgálataimat, hogy felkísérlek a szobádba vagy haza vagy ahol alszol. Nehogy útközben meghúzódjanak az ízületeid. De így akkor már ezen szolgálatom fölöslegessé is vált.
*Egy komisz vigyor kíséretében harapja be az alsó ajkát, hagy pár pillanatnyi hatásszünetet, majd folytatja is a mondókát. természetesen már mellőzve az undokoskodást.*
- Akkor az egyik illemkört letudtuk. Jöhet a következő, mégpedig az, hogy bemutatkozom. A nevem Ymranëa. Óriási örömömre szolgál, hogy találkozhattam egy ilyen fess és fiatal gavallérral, mint jómagad.
3488. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-14 19:09:47
Üzenet elküldve: 2022-08-14 19:09:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
- Meffe a kájha.
*Mindössze ennyivel magyarázza korábbi szokatlan tettét, mindezt megtámogatva egy csipetnyi teátrális vállrándítással, közben pedig gondosan ügyelve arra, hogy a pipa szára a szájában maradjon. Jelenleg nem áll olyan jól anyagilag, hogy megengedjen magának egy új nadrágot, ha a jelenlegi netalántán fel találna gyulladni.*
- Az első benyomások alapján csekély esélyét látom ennek.
*Feleli a leány megjegyzésére, hangjában nem kevés élccel, ajkai egyetlen kaján vigyorrá görbülnek, már amennyire ezt a pipa lehetővé teszi hősünk számára. Bár önnön tapasztalataiból kiindulva igyekszik elterelni tekintetét a szemben ülőről, elvégre mint a legtöbb ember, elf, törp, óriás (bár az utóbbira annyira nem jellemző) jómaga sem kedveli, ha evés közben úgy bámulják, mint valami piactéri látványosságot, ennek ellenére nem kerüli el figyelmét az ízvilágok kifejezetten különös kombinációja. Szó se róla, lát benne némi rációt, de aligha hinné, hogy bármely józan eszű lénynek ez egykönnyen eszébe jutna.
A pipafüst ízét két újabb korty sörrel mossa le ízlelőbimbóiról, s ahogy elemeli a korsót ajkaitól, tekintete elveszik a habzó aranyszín folyadékban. Mindig is értetlenül fog állni ezen nemes nedű előtt. A színe akár a vizeleté, az elmondottak alapján az íze sem állhat annyira távol tőle, s mégis a jó sör egymagában képes elérni, hogy hősünk rendre látogatást tegyen a városban. Gondolatai mélyéről ismét a szemben ülő tünemény rángatja ki, s a sötételf kifejezéstelen arcára visszatér a keserédes öröm.*
- Majd talán élek a felajánlással, a következő kört azonban én állnám ha nem gond. Csupán ezt még megiszom.
*Bök fejével az előtte lévő már nagyjából félig üres korsóra jómaga is, mely ezzel egyfajta szimbólummá növi ki magát az asztal társaságán belül.*
- Mellesleg hagyjuk ezt a magázódást. Lehet, hogy a hajam színe olyan akár egy vénemberé, ám biztosíthatlak afelől, hogy még nagyon távol áll tőlem az aggastyán életkor.
- Meffe a kájha.
*Mindössze ennyivel magyarázza korábbi szokatlan tettét, mindezt megtámogatva egy csipetnyi teátrális vállrándítással, közben pedig gondosan ügyelve arra, hogy a pipa szára a szájában maradjon. Jelenleg nem áll olyan jól anyagilag, hogy megengedjen magának egy új nadrágot, ha a jelenlegi netalántán fel találna gyulladni.*
- Az első benyomások alapján csekély esélyét látom ennek.
*Feleli a leány megjegyzésére, hangjában nem kevés élccel, ajkai egyetlen kaján vigyorrá görbülnek, már amennyire ezt a pipa lehetővé teszi hősünk számára. Bár önnön tapasztalataiból kiindulva igyekszik elterelni tekintetét a szemben ülőről, elvégre mint a legtöbb ember, elf, törp, óriás (bár az utóbbira annyira nem jellemző) jómaga sem kedveli, ha evés közben úgy bámulják, mint valami piactéri látványosságot, ennek ellenére nem kerüli el figyelmét az ízvilágok kifejezetten különös kombinációja. Szó se róla, lát benne némi rációt, de aligha hinné, hogy bármely józan eszű lénynek ez egykönnyen eszébe jutna.
A pipafüst ízét két újabb korty sörrel mossa le ízlelőbimbóiról, s ahogy elemeli a korsót ajkaitól, tekintete elveszik a habzó aranyszín folyadékban. Mindig is értetlenül fog állni ezen nemes nedű előtt. A színe akár a vizeleté, az elmondottak alapján az íze sem állhat annyira távol tőle, s mégis a jó sör egymagában képes elérni, hogy hősünk rendre látogatást tegyen a városban. Gondolatai mélyéről ismét a szemben ülő tünemény rángatja ki, s a sötételf kifejezéstelen arcára visszatér a keserédes öröm.*
- Majd talán élek a felajánlással, a következő kört azonban én állnám ha nem gond. Csupán ezt még megiszom.
*Bök fejével az előtte lévő már nagyjából félig üres korsóra jómaga is, mely ezzel egyfajta szimbólummá növi ki magát az asztal társaságán belül.*
- Mellesleg hagyjuk ezt a magázódást. Lehet, hogy a hajam színe olyan akár egy vénemberé, ám biztosíthatlak afelől, hogy még nagyon távol áll tőlem az aggastyán életkor.
3487. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-14 17:09:40
Üzenet elküldve: 2022-08-14 17:09:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Olybá tűnik, hogy az ajtónál megejtett kellemetlen közjáték nem nyomta rá pecsétjét a továbbiakra. Vagyis egyelőre nem kell másik asztal keresésével foglalatoskodnia, mivel nem zavarják el, s noha a gyümölcslé még nem került leellenőrzésre, a kolbászra sem lehet panasza. Az arca felé terjengő pipafüst illata meg szerencsére őt egyáltalán nem zavarja. Volt már hozzá szerencséje egyszer, csak hát azután meg mert volna esküdni, hogy látott egy szivárványszínű wargot a feje tetején egy ezüstös szarvval, ami még csillogott is a napfényben. Minek után ezt szóvá tette és egy picikét sem nézték épeszűnek, meggyőződése lett, hogy abban a pipában sem egyszerű dohány izzott fel. Szóval a pöfékelés életvitelét inkább mellőzi egyelőre.
Ezen a történeten meg nem is ábrándozik sokáig, hiszen jólnevelt leányként kötelessége rábiccenteni a jókívánságra, meg egy mosolyt is mellékelni a tényre, hogy szükségtelen helyet vadásznia.
Az untatásra viszont kissé felszaladnak a szemöldökei, de közben a mosoly átalakul valami huncut vigyor félébe, amit kényszerű megszakítani egy korty gyümölcslével, hogy újdonsült társaságának nem a kolbászdarabos fogakban kelljen gyönyörködnie. Miután megtörtént a szájöblögetés újra magára varázsolja a vigyorát, az étkezést pedig a megjegyzés erejéig félbe is szakítja.*
- Pedig úgy tűnt elég jól elszórakoztatja magát.
*Bök fejével a gyertya felé, amivel a pipa be lett izzítva. Ugyanis az ügyeskedést volt szerencséje figyelemmel követni, amíg megérkezett az asztalhoz.*
- Meg nem biztos, hogy jobban jár azzal, ha engem kezd el unni.
*Ingatja meg a fejét egy drámainak szánt sóhajjal, majd ismét egy nagyobb falat tűnik el a most kevésbé bájos ajkak között. Vékony ujjai alatt pedig törik egy falat a madárlátta kenyérből, hogy azt a kolbászka után küldhesse. Nem a legfinomabb falatok egyike, de arra tökéletes, hogy a kolbász ne magányosan csússzon le a pocakba. Ha pedig azok lejutottak rá is küld egy falat almát, mert az ő szájíze megköveteli ezt a furcsaságot. Pedig mennyire jó is így ez az együttes. Sokan kételkednek benne, pedig ha tudnák, hogy mit hagynak ki.
A falatok tűnnek el egymás után, szinte a polgárnegyedi koldusokat megszégyenítő módon. De a mai napja után igencsak farkaséhes lett mostanra. Nagy ez a város és még nem is nézett meg mindent, de a lábait már jócskán lejárta.*
- Jut eszembe. *Kapja is fel a fejét, mintha valaki dorgálás okán jól nyakon lendítette volna.* Ezért a szokatlan kedvességért cserébe esetleg meghívhatom valamire?
*Bök a fejével az ürülgető korsóra. Mivel ő sem tervez végig gyümölcslén élni itt, hát nem lesz pofátlan, ha már egyszer imponálhat a férfinek.*
*Olybá tűnik, hogy az ajtónál megejtett kellemetlen közjáték nem nyomta rá pecsétjét a továbbiakra. Vagyis egyelőre nem kell másik asztal keresésével foglalatoskodnia, mivel nem zavarják el, s noha a gyümölcslé még nem került leellenőrzésre, a kolbászra sem lehet panasza. Az arca felé terjengő pipafüst illata meg szerencsére őt egyáltalán nem zavarja. Volt már hozzá szerencséje egyszer, csak hát azután meg mert volna esküdni, hogy látott egy szivárványszínű wargot a feje tetején egy ezüstös szarvval, ami még csillogott is a napfényben. Minek után ezt szóvá tette és egy picikét sem nézték épeszűnek, meggyőződése lett, hogy abban a pipában sem egyszerű dohány izzott fel. Szóval a pöfékelés életvitelét inkább mellőzi egyelőre.
Ezen a történeten meg nem is ábrándozik sokáig, hiszen jólnevelt leányként kötelessége rábiccenteni a jókívánságra, meg egy mosolyt is mellékelni a tényre, hogy szükségtelen helyet vadásznia.
Az untatásra viszont kissé felszaladnak a szemöldökei, de közben a mosoly átalakul valami huncut vigyor félébe, amit kényszerű megszakítani egy korty gyümölcslével, hogy újdonsült társaságának nem a kolbászdarabos fogakban kelljen gyönyörködnie. Miután megtörtént a szájöblögetés újra magára varázsolja a vigyorát, az étkezést pedig a megjegyzés erejéig félbe is szakítja.*
- Pedig úgy tűnt elég jól elszórakoztatja magát.
*Bök fejével a gyertya felé, amivel a pipa be lett izzítva. Ugyanis az ügyeskedést volt szerencséje figyelemmel követni, amíg megérkezett az asztalhoz.*
- Meg nem biztos, hogy jobban jár azzal, ha engem kezd el unni.
*Ingatja meg a fejét egy drámainak szánt sóhajjal, majd ismét egy nagyobb falat tűnik el a most kevésbé bájos ajkak között. Vékony ujjai alatt pedig törik egy falat a madárlátta kenyérből, hogy azt a kolbászka után küldhesse. Nem a legfinomabb falatok egyike, de arra tökéletes, hogy a kolbász ne magányosan csússzon le a pocakba. Ha pedig azok lejutottak rá is küld egy falat almát, mert az ő szájíze megköveteli ezt a furcsaságot. Pedig mennyire jó is így ez az együttes. Sokan kételkednek benne, pedig ha tudnák, hogy mit hagynak ki.
A falatok tűnnek el egymás után, szinte a polgárnegyedi koldusokat megszégyenítő módon. De a mai napja után igencsak farkaséhes lett mostanra. Nagy ez a város és még nem is nézett meg mindent, de a lábait már jócskán lejárta.*
- Jut eszembe. *Kapja is fel a fejét, mintha valaki dorgálás okán jól nyakon lendítette volna.* Ezért a szokatlan kedvességért cserébe esetleg meghívhatom valamire?
*Bök a fejével az ürülgető korsóra. Mivel ő sem tervez végig gyümölcslén élni itt, hát nem lesz pofátlan, ha már egyszer imponálhat a férfinek.*
3486. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-14 15:00:37
Üzenet elküldve: 2022-08-14 15:00:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Ha az ember egyszer kihajózik gondolatai zavaros tengerére, az idő múlása teljesen megváltozik. Ezen jelenség alól hősünk sem élvez mentességet, így ő a rohanó percek számon tartására leginkább a sör egyre inkább enyhülő, kesernyés utóízét használta. Az első korty emléke lassan olyannyira halovánnyá vált már, hogy a sötételf fejében megfogan a szándék egy újabb adag ledöntésére, s ki is nyújtja kezét a korsója irányába, mikor egyszer csak nem várt zaj zavarja meg a fogadó békéjét. Hősünk reflex szerűén kapja oda tekintetét, miközben italáért nyúló karja megmerevedik a levegőben. Az új jövevény szitokszavak garmadájával lép be az ajtón melyet az asztalnál ülő egy darabig érdeklődve figyelemmel is kísér. A korábbi megnyilvánulásokat meghazudtoló kifinomult mozgást látva hősünk egyik szemöldöke egyszer csak a másik fölé csusszan.*
~Különös teremtés.~
*Mindössze ennyivel nyugtázza magában a jelenséget, majd inkább úgy dönt befejezi félbe maradt ügyét, s kimérten kupájáért nyúlva nagyokat kortyol annak tartalmából. Épp időben emeli a korsót ajkaihoz, így sikerül időközben félmosolyba görbülő ajkait az edény mögé rejteni. Ahogy a hűs aranyszínű nedű legördül nyelőcsövén, hősünk újabb sóhajt hallat. A kupa visszakerül az asztalra, s az eddig azt tartó kéz ismét eltűnik a sötét köpeny alatt, mely alól ezúttal egy ütött-kopott pipát húz elő, na meg persze némi dohányt, amit aztán gazdája neki is lát nagy gonddal a pipafejbe tömködni. Mindeközben halk s lágy dallam dúdolásába kezd. Ahogy végez a tömködéssel a pipaszár egy pillanat alatt eltűnik ajkai közt, majd egy gyertya segítségét véve alapul igyekszik lángra lobbantani az apró faszerkezetbe gyömöszölt dohányt.*
- A fvanc essen bevé…
*Morogja orra többszöri hiábavaló próbálkozást követően, s mikor már hősünk épp újabb alternatívák megoldások keresésébe kezdene, a dohány végül megadja magát s lángra lobban. Ennek örömére visszatér arcára a félmosoly, s elégedetten pöfékel, csillogó tekintettel figyelve a lustán szálló füstöt. A fogadó általános nyüzsgésétől eltekintve nyugodt és békés pillanat ez, melyekből eddigi élete során nem sok jutott neki, s mint ahogy a korábbiak ez sem tart bántóan sokáig. Az, hogy a társaság száma hirtelenjében két főre gyarapodik, kizökkenti a transzból. Előbb körbe pillant, s nem kissé meglepetten konstatálja, hogy igencsak megritkult a szabad székek száma. Megvonja hát vállát s csupán ekkor vándorol tekintete a szemben ülőre, s a felismerést követően újból visszakúszik arcára a szolid vigyor.*
- Jó étvágyat!
*Szól közbe némi gúnnyal a hangjában, majd újdonsült asztaltársa közeljövőre vonatkozó tervét egy legyintéssel nyugtázza.*
- Igazán nem szükséges.
*Fűzi hozzá a biztonság kedvéért, s bár igyekszik fenntartani a szemkontaktust, tekintetét valahogy mégis inkább a leány szája sarkából induló s már az állánál járó zsírcsepp vonzza jobban. Na nem az undor, sokkal inkább egyfajta gyerekes komikum okán.*
- Már épp kezdtem unni saját magam.
*Jegyzi meg a tőle jól megszokott enyhén szarkasztikus hangnemben.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.14 15:02:30
*Ha az ember egyszer kihajózik gondolatai zavaros tengerére, az idő múlása teljesen megváltozik. Ezen jelenség alól hősünk sem élvez mentességet, így ő a rohanó percek számon tartására leginkább a sör egyre inkább enyhülő, kesernyés utóízét használta. Az első korty emléke lassan olyannyira halovánnyá vált már, hogy a sötételf fejében megfogan a szándék egy újabb adag ledöntésére, s ki is nyújtja kezét a korsója irányába, mikor egyszer csak nem várt zaj zavarja meg a fogadó békéjét. Hősünk reflex szerűén kapja oda tekintetét, miközben italáért nyúló karja megmerevedik a levegőben. Az új jövevény szitokszavak garmadájával lép be az ajtón melyet az asztalnál ülő egy darabig érdeklődve figyelemmel is kísér. A korábbi megnyilvánulásokat meghazudtoló kifinomult mozgást látva hősünk egyik szemöldöke egyszer csak a másik fölé csusszan.*
~Különös teremtés.~
*Mindössze ennyivel nyugtázza magában a jelenséget, majd inkább úgy dönt befejezi félbe maradt ügyét, s kimérten kupájáért nyúlva nagyokat kortyol annak tartalmából. Épp időben emeli a korsót ajkaihoz, így sikerül időközben félmosolyba görbülő ajkait az edény mögé rejteni. Ahogy a hűs aranyszínű nedű legördül nyelőcsövén, hősünk újabb sóhajt hallat. A kupa visszakerül az asztalra, s az eddig azt tartó kéz ismét eltűnik a sötét köpeny alatt, mely alól ezúttal egy ütött-kopott pipát húz elő, na meg persze némi dohányt, amit aztán gazdája neki is lát nagy gonddal a pipafejbe tömködni. Mindeközben halk s lágy dallam dúdolásába kezd. Ahogy végez a tömködéssel a pipaszár egy pillanat alatt eltűnik ajkai közt, majd egy gyertya segítségét véve alapul igyekszik lángra lobbantani az apró faszerkezetbe gyömöszölt dohányt.*
- A fvanc essen bevé…
*Morogja orra többszöri hiábavaló próbálkozást követően, s mikor már hősünk épp újabb alternatívák megoldások keresésébe kezdene, a dohány végül megadja magát s lángra lobban. Ennek örömére visszatér arcára a félmosoly, s elégedetten pöfékel, csillogó tekintettel figyelve a lustán szálló füstöt. A fogadó általános nyüzsgésétől eltekintve nyugodt és békés pillanat ez, melyekből eddigi élete során nem sok jutott neki, s mint ahogy a korábbiak ez sem tart bántóan sokáig. Az, hogy a társaság száma hirtelenjében két főre gyarapodik, kizökkenti a transzból. Előbb körbe pillant, s nem kissé meglepetten konstatálja, hogy igencsak megritkult a szabad székek száma. Megvonja hát vállát s csupán ekkor vándorol tekintete a szemben ülőre, s a felismerést követően újból visszakúszik arcára a szolid vigyor.*
- Jó étvágyat!
*Szól közbe némi gúnnyal a hangjában, majd újdonsült asztaltársa közeljövőre vonatkozó tervét egy legyintéssel nyugtázza.*
- Igazán nem szükséges.
*Fűzi hozzá a biztonság kedvéért, s bár igyekszik fenntartani a szemkontaktust, tekintetét valahogy mégis inkább a leány szája sarkából induló s már az állánál járó zsírcsepp vonzza jobban. Na nem az undor, sokkal inkább egyfajta gyerekes komikum okán.*
- Már épp kezdtem unni saját magam.
*Jegyzi meg a tőle jól megszokott enyhén szarkasztikus hangnemben.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.14 15:02:30
3485. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-14 13:25:49
Üzenet elküldve: 2022-08-14 13:25:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Egy tompa puffanás, majd kisvártatva halk káromkodás töri meg a nyugalmat, ahogy az orrát dörzsölő majdnem hegyes fülű belép a fogadóba. Ahogy az ajtó becsapódik mögötte, hideg szemeivel végigpillant a vendégeken. Igyekszik feltérképezni van e valaki, aki esetleg magában rötyögne a nem mindennapi megérkezésén, hogy a sértett leány egy jót koppinthasson botjával annak feje búbjára. Szerencsére ilyet nem vél felfedezni, csupán csak azokat, akik a kezdeti döbbenet után nyílt vihogásban törnek ki. Az új jövevény egy mély levegővétellel igyekszik magát túltenni az atrocitáson, így csupán csak jobbjának középső ujját emeli a magasba, hogy a hátsó sorokban örömködők is megfelelően láthassák.
Ezután már nincs más hátra, mint előre a pulthoz, ahol a fogadós két törölgetés között csak egy bújtatott félvigyorral csóválja a fejét, ahogy a felé érkező lányt figyeli.*
- Azt hittem tegnap óta sikerült megtanulnod.
*Kezd is bele lágy, nyugtató hangot igyekezvén megütni, ugyanis már egy nap alatt leszűrte azt, hogy az ifjúnak elég heves és sértődékeny természete van. De mivel ő is fizető vendég, ami a szakmájában igen fontos, így nem szeretné, ha ittléte alatt inkább másik fogadót választana.*
- Nem velem van a baj. Mondom, hogy ragad az ajtó.
*Horkan fel sértetten, majd inkább övéről akasztja le az erészényét, amiben ugyan már elég halkan, de azért még megcsörren pár hasznos érme. Ahogy markát előre tartja, s szétnyitott tenyerén ott pihennek az aranyak, a fogadóstól csak egy kérdő tekintetet kap válaszul. Pár pillanatnyi csendes farkasszemezés után végül fáradt sóhaj tör fel a lányból, miközben szemeit is megforgatja. Tegnap azt mondták érezze magát otthon, erre még azt sem jegyezte meg ez a félkegyelmű, hogy mi is ízlett neki olyan nagyon.
Végül megtörténik a csoda és egy pohár Gyümölcslé és 7 arany gazdát cserél. De a tenyérben maradt aranyak újabb fejtörést okoznak a fogadósnak. Pár apró célzás után azért az a fergeteges Sült kolbász is a lány előtt gőzölög, amiért el is tűnik a tenyerében maradt 15 tallérocska.
Innentől nincs más hátra, mint ismét előre, hogy helyet keressen magának. De az asztalokat végig pásztázva nem reménykedhet sok jóban, mert nemhogy szabad asztal, még szabad hely sincs sok. Gondolta ezt először, mígnem megpillantja a sötétbőrű asztalát, ahol csak az egyik szék tűnik foglaltnak. A száját kissé elhúzva méregeti az idegent, noha szó sincs fajtabéli ellenérzésekről, ugyanis ő magasról tojik az ilyenre. Vacsorázott ő már ork társaságban is. Csupán csak jobban bírta volna, ha nem kell máshoz bepofátlankodnia. De az esélyt ki kell használni, így a tányér és pohár társaságában, öles léptekkel indul meg az asztalhoz, ahol elsőre szó nélkül pakolja is le a dolgait, majd kényelmesen helyet foglal. Oldalra nyúl, hogy a vállán átvetett batyuból kivegyen egy szikkadt kenyeret és egy harapás híján egész almát, ami még az ideútjáról maradt nála. S már a villát kézbe véve szúrja is azt a kolbászba. Amikor valami égi hang vagy egy esetleges rosszalló pillantás észhez téríti és óvatos pillantással néz fel az asztaltársának kinevezett idegenre.*
- Ó, üdv. Majd odébb ülök, ha lesz hely vagy megjön az asztaltársa.
*Ereszt meg egy bájmosolyt, amit hamar elcsúfít az apró zsírcsepp, mi azután folyik le szája szélétől az álláig, miután egy jókorát a kolbászba harapott.*
*Egy tompa puffanás, majd kisvártatva halk káromkodás töri meg a nyugalmat, ahogy az orrát dörzsölő majdnem hegyes fülű belép a fogadóba. Ahogy az ajtó becsapódik mögötte, hideg szemeivel végigpillant a vendégeken. Igyekszik feltérképezni van e valaki, aki esetleg magában rötyögne a nem mindennapi megérkezésén, hogy a sértett leány egy jót koppinthasson botjával annak feje búbjára. Szerencsére ilyet nem vél felfedezni, csupán csak azokat, akik a kezdeti döbbenet után nyílt vihogásban törnek ki. Az új jövevény egy mély levegővétellel igyekszik magát túltenni az atrocitáson, így csupán csak jobbjának középső ujját emeli a magasba, hogy a hátsó sorokban örömködők is megfelelően láthassák.
Ezután már nincs más hátra, mint előre a pulthoz, ahol a fogadós két törölgetés között csak egy bújtatott félvigyorral csóválja a fejét, ahogy a felé érkező lányt figyeli.*
- Azt hittem tegnap óta sikerült megtanulnod.
*Kezd is bele lágy, nyugtató hangot igyekezvén megütni, ugyanis már egy nap alatt leszűrte azt, hogy az ifjúnak elég heves és sértődékeny természete van. De mivel ő is fizető vendég, ami a szakmájában igen fontos, így nem szeretné, ha ittléte alatt inkább másik fogadót választana.*
- Nem velem van a baj. Mondom, hogy ragad az ajtó.
*Horkan fel sértetten, majd inkább övéről akasztja le az erészényét, amiben ugyan már elég halkan, de azért még megcsörren pár hasznos érme. Ahogy markát előre tartja, s szétnyitott tenyerén ott pihennek az aranyak, a fogadóstól csak egy kérdő tekintetet kap válaszul. Pár pillanatnyi csendes farkasszemezés után végül fáradt sóhaj tör fel a lányból, miközben szemeit is megforgatja. Tegnap azt mondták érezze magát otthon, erre még azt sem jegyezte meg ez a félkegyelmű, hogy mi is ízlett neki olyan nagyon.
Végül megtörténik a csoda és egy pohár Gyümölcslé és 7 arany gazdát cserél.
De a tenyérben maradt aranyak újabb fejtörést okoznak a fogadósnak. Pár apró célzás után azért az a fergeteges Sült kolbász is a lány előtt gőzölög, amiért el is tűnik a tenyerében maradt 15 tallérocska. Innentől nincs más hátra, mint ismét előre, hogy helyet keressen magának. De az asztalokat végig pásztázva nem reménykedhet sok jóban, mert nemhogy szabad asztal, még szabad hely sincs sok. Gondolta ezt először, mígnem megpillantja a sötétbőrű asztalát, ahol csak az egyik szék tűnik foglaltnak. A száját kissé elhúzva méregeti az idegent, noha szó sincs fajtabéli ellenérzésekről, ugyanis ő magasról tojik az ilyenre. Vacsorázott ő már ork társaságban is. Csupán csak jobban bírta volna, ha nem kell máshoz bepofátlankodnia. De az esélyt ki kell használni, így a tányér és pohár társaságában, öles léptekkel indul meg az asztalhoz, ahol elsőre szó nélkül pakolja is le a dolgait, majd kényelmesen helyet foglal. Oldalra nyúl, hogy a vállán átvetett batyuból kivegyen egy szikkadt kenyeret és egy harapás híján egész almát, ami még az ideútjáról maradt nála. S már a villát kézbe véve szúrja is azt a kolbászba. Amikor valami égi hang vagy egy esetleges rosszalló pillantás észhez téríti és óvatos pillantással néz fel az asztaltársának kinevezett idegenre.*
- Ó, üdv. Majd odébb ülök, ha lesz hely vagy megjön az asztaltársa.
*Ereszt meg egy bájmosolyt, amit hamar elcsúfít az apró zsírcsepp, mi azután folyik le szája szélétől az álláig, miután egy jókorát a kolbászba harapott.*
3484. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-14 12:39:48
Üzenet elküldve: 2022-08-14 12:39:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A vaskos faajtó csendben tárul ki s egy köpenyes alak lép be rajta. Csuklyája takarása alól némán pillant körbe, a jelenlévőket vizslatva, amelyek közül bár néhány felkapja a fejét a jövevény láttán, nem tulajdonítanak neki túl nagy jelentőséget. Ennek örömére a sötét alak folytatja útját egyenesen a pult irányába, ahol végül megállapodva rá is támaszkodik a fa objektumra, amely cselekedet az ott nem túl serényen munkálkodó fogadós goromba pillantásokkal honorál. A csuklya alól hasonlóan barátságtalan pillantás vetül a másikra s kezdetét is veszi a farkasszem nézés. A feszültség szinte tapinthatóvá válik a két férfi között, amikor egyszer csak előkerülnek a széles vigyorok s a két férfi egy baráti kézfogással üdvözli egymást.*
- A szokásosat?
*Teszi fel a kérdést az intézmény üzemeltetője, melyre hősünk egyetlen sokatmondó biccentéssel válaszol. Míg egyikük poharat ragad, hogy megtöltse azt, addig a másik keze újból eltűnik hosszú fekete köpenye alatt, s a fém érmék halk csörgése jelzi a közelben lévők számára, hogy bizony nem egy tőrért, hanem az erszényéért nyúlt. Így esik hát meg, hogy gazdát cserél 13 aranytallér és egy korsó Ullamar sör a csuklyás pedig egy újabb fejbiccentést intéz a másik irányába, mintegy nyugtázva a tranzakció létrejöttét. Egy rövidebb bájcsevejt követően, melyben a csuklyás beszámol arról mivel tengette mindennapjait az elmúlt néhány napban, a fogadós pedig arról, hogy mennyire megy vagy épp nem megy a bolt, újabb kiszolgálásra vágyó vendégek érkeznek a pulthoz, így előbbi úgy dönt hagyja barátját hadd tegye a dolgát s helyet is foglal egy közeli, de legalább teljesen üres asztalnál. Poharát az asztallapra, kardját az általa választott szék támlájára helyezi, számszeríját pedig merő egyszerűséggel az asztal egyik szimpatikusabb lábának támasztja, s miután meggyőződik arról, hogy minden jó helyre került, hátra veti prémszegélyes csuklyáját s jóízűen kortyol italába. Egy meglehetőst halk és nem kevésbé elégedett sóhajjal nyugtázza a hűs sör frissítő hatásait, s ezen élménnyel eltelve dönti hátát széke támlájának, hogy tekintetét a kevésbé ingergazdag plafonra vetve, átadja magát keserű gondolatainak.*
- A szokásosat?
*Teszi fel a kérdést az intézmény üzemeltetője, melyre hősünk egyetlen sokatmondó biccentéssel válaszol. Míg egyikük poharat ragad, hogy megtöltse azt, addig a másik keze újból eltűnik hosszú fekete köpenye alatt, s a fém érmék halk csörgése jelzi a közelben lévők számára, hogy bizony nem egy tőrért, hanem az erszényéért nyúlt. Így esik hát meg, hogy gazdát cserél 13 aranytallér és egy korsó Ullamar sör
a csuklyás pedig egy újabb fejbiccentést intéz a másik irányába, mintegy nyugtázva a tranzakció létrejöttét. Egy rövidebb bájcsevejt követően, melyben a csuklyás beszámol arról mivel tengette mindennapjait az elmúlt néhány napban, a fogadós pedig arról, hogy mennyire megy vagy épp nem megy a bolt, újabb kiszolgálásra vágyó vendégek érkeznek a pulthoz, így előbbi úgy dönt hagyja barátját hadd tegye a dolgát s helyet is foglal egy közeli, de legalább teljesen üres asztalnál. Poharát az asztallapra, kardját az általa választott szék támlájára helyezi, számszeríját pedig merő egyszerűséggel az asztal egyik szimpatikusabb lábának támasztja, s miután meggyőződik arról, hogy minden jó helyre került, hátra veti prémszegélyes csuklyáját s jóízűen kortyol italába. Egy meglehetőst halk és nem kevésbé elégedett sóhajjal nyugtázza a hűs sör frissítő hatásait, s ezen élménnyel eltelve dönti hátát széke támlájának, hogy tekintetét a kevésbé ingergazdag plafonra vetve, átadja magát keserű gondolatainak.*
3483. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-11 08:14:12
Üzenet elküldve: 2022-08-11 08:14:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
*Akárhogy is igyekszik nem sikerül a férfi történeteit túlszárnyalni. Azért a mufurc kecske a közelében sem jár egy vaddisznónak, sem egy farkasnak. Főleg azoknak a fajtáknak, aminek vérben forog a szeme. Az elképzelt látványra megborzong, meg hát a hűvös levegőtől is miután kilép a dézsából.*
- Komám, te aztán igen magabiztos vagy. Csak nehogy alaptalan legyen. De az őzragu leves egész finom.
*Böki oda utószónak, ahogy törölközős teste eltűnik az öltözőben. Igyekszik ő elkészülni, de a problémák egyre csak gyűlnek, amíg öltözik. Noha Mordokhai felsője egy pillanatra sem okoz gondot, mert az elég bő ahhoz, hogy pillanatok alatt belebújhasson, viszont a szűk szabású nadrág már nehezebb falatnak bizonyul. Vizes combjai nem nagyon akarják engedni, hogy olyan egyszerűen végezzen, így valóban jó pár percbe beletelik, mire végre előmerészkedhet. Egy ponton azért eljátszik a gondolattal, hogy hagyja az egészet a francba és csak a felsőben táncikál elő. Osztatlan sikert alkothat egy némelyik vendég körében, de a fogadós már nem biztos, hogy hagyná, hogy még eltöltsön bent egy kis időt. Nagyjából elrendezi kusza tincseit, majd előlibben a rejtekből. Az meg sem lepi, hogy a férfival nézhet farkasszemet, mikor kiérkezik.
Egy mélyről jövő, hosszú sóhajjal nyugtázza vesztett küzdelmét, minek mellé még mutatóujját is feltartja, hogy az esetleges szavakat a másikba fojthassa.*
- Egy szót se. Nem tudod milyen nehéz nőnek lenni.
*Tökéletes megjátszással vág elkínzott arcot, ahogy a férfi előtt tér vissza a fogadóba. Először szinte süketítőnek érzi a vendégek zsivaját a kellemes fürdői csend után. De végül hamar visszaszokik a hazai hangokhoz, ami napjai nagy részében mindig jelen vannak. Rumli még mindig a kályha melegét élvezi, így legalább a nő is megnyugodhat, hogy most nem volt hű a nevéhez. De hát kölyök, őt az egésznapi ugrabugra jobban kimerítette, mint gazdáját.*
- Hmmm...
*Vakar is az állára, ahogy a pultra emeli tekintetét. Valahogy a vízből kimászva majd meg veszett valami vacsoráért, de most szinte telinek érzi magát, ahogy beszippantja az alkohol és az ételek illatának egyvelegét.*
- Igazából talán nem is vagyok éhes. De, ha te igen azt megvárom. Lassan pedig vissza kéne szolgáltatnom neked a tunikádat. Csak megszáradt már a ruhám. Aztán, ha pihenni akarsz, hát nem venném a lelkemre, ha lemaradnál a szépítő alvásról.
*Vigyorodik el szélesen, ahogy mellé perdülve ölel a férfi karjára, mintha már évek óta azon kéne csüngenie. Talán már rég azt kellett volna, de ha a sors még csak most sodorta őket össze, hát most fogja bepótolni az elmulasztott időket.*
- Ha akarod mondok valami estimesét is. Nehogy nekem rémálmod legyen vagy épp álmatlanul forgolódj az éjszaka.
*Csipkedi meg finoman a férfi arcát, akár édesanya az elkényeztetett kölykének. Mert a fürdővízben olyan kellemesen megpihent, hogy újult erővel kész szívni egy kicsit még partnere vérét. Nehogy éjszaka hiányolni akarja.*
*Akárhogy is igyekszik nem sikerül a férfi történeteit túlszárnyalni. Azért a mufurc kecske a közelében sem jár egy vaddisznónak, sem egy farkasnak. Főleg azoknak a fajtáknak, aminek vérben forog a szeme. Az elképzelt látványra megborzong, meg hát a hűvös levegőtől is miután kilép a dézsából.*
- Komám, te aztán igen magabiztos vagy. Csak nehogy alaptalan legyen. De az őzragu leves egész finom.
*Böki oda utószónak, ahogy törölközős teste eltűnik az öltözőben. Igyekszik ő elkészülni, de a problémák egyre csak gyűlnek, amíg öltözik. Noha Mordokhai felsője egy pillanatra sem okoz gondot, mert az elég bő ahhoz, hogy pillanatok alatt belebújhasson, viszont a szűk szabású nadrág már nehezebb falatnak bizonyul. Vizes combjai nem nagyon akarják engedni, hogy olyan egyszerűen végezzen, így valóban jó pár percbe beletelik, mire végre előmerészkedhet. Egy ponton azért eljátszik a gondolattal, hogy hagyja az egészet a francba és csak a felsőben táncikál elő. Osztatlan sikert alkothat egy némelyik vendég körében, de a fogadós már nem biztos, hogy hagyná, hogy még eltöltsön bent egy kis időt. Nagyjából elrendezi kusza tincseit, majd előlibben a rejtekből. Az meg sem lepi, hogy a férfival nézhet farkasszemet, mikor kiérkezik.
Egy mélyről jövő, hosszú sóhajjal nyugtázza vesztett küzdelmét, minek mellé még mutatóujját is feltartja, hogy az esetleges szavakat a másikba fojthassa.*
- Egy szót se. Nem tudod milyen nehéz nőnek lenni.
*Tökéletes megjátszással vág elkínzott arcot, ahogy a férfi előtt tér vissza a fogadóba. Először szinte süketítőnek érzi a vendégek zsivaját a kellemes fürdői csend után. De végül hamar visszaszokik a hazai hangokhoz, ami napjai nagy részében mindig jelen vannak. Rumli még mindig a kályha melegét élvezi, így legalább a nő is megnyugodhat, hogy most nem volt hű a nevéhez. De hát kölyök, őt az egésznapi ugrabugra jobban kimerítette, mint gazdáját.*
- Hmmm...
*Vakar is az állára, ahogy a pultra emeli tekintetét. Valahogy a vízből kimászva majd meg veszett valami vacsoráért, de most szinte telinek érzi magát, ahogy beszippantja az alkohol és az ételek illatának egyvelegét.*
- Igazából talán nem is vagyok éhes. De, ha te igen azt megvárom. Lassan pedig vissza kéne szolgáltatnom neked a tunikádat. Csak megszáradt már a ruhám. Aztán, ha pihenni akarsz, hát nem venném a lelkemre, ha lemaradnál a szépítő alvásról.
*Vigyorodik el szélesen, ahogy mellé perdülve ölel a férfi karjára, mintha már évek óta azon kéne csüngenie. Talán már rég azt kellett volna, de ha a sors még csak most sodorta őket össze, hát most fogja bepótolni az elmulasztott időket.*
- Ha akarod mondok valami estimesét is. Nehogy nekem rémálmod legyen vagy épp álmatlanul forgolódj az éjszaka.
*Csipkedi meg finoman a férfi arcát, akár édesanya az elkényeztetett kölykének. Mert a fürdővízben olyan kellemesen megpihent, hogy újult erővel kész szívni egy kicsit még partnere vérét. Nehogy éjszaka hiányolni akarja.*
3482. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-07 21:52:03
Üzenet elküldve: 2022-08-07 21:52:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Averil az italozásra adott válaszán először csak somolyog, aztán megköszörüli a torkát, hogy utána jobban kifejtse a véleményét a dologról.*
– Dicséretes, ha képes vagy az önmegtartóztatásra. Viszont ott van az is, hogy ki kell alakítani a megfelelő italtűrő képességet, ami csak gyakorlással megy. Különben könnyen leitatható valaki, akár akaratlanul, az italba csempészve a szeszt. *Menet közben magyaráz, de szünetet tart amíg Averil ellenőrzi a kinti világot. A jelzés után bólint és azonnal követi a nőt. A kocsmaajtóban veszélyes megállni, mivel ott a belépőknek és a távozni készülőknek is útban van az ember. A következő kérdésre már a Főtéren válaszol.*
– Mivel foglalkozom, lássuk csak. Mostanában otthon szöszmötölök vagy a városban őgyelgek. Fiatalabb éveimben folyton Arthenior és a szántók környékét jártam, mindenféle megbízásokat végeztem. Akkor összeszedtem egy kis vagyont, amiből most is élek és amiből a házat is vásároltam. Időnként persze elvállalok egy-egy kisebb munkát, hogy ne unatkozzak. Talán nem ártana újra kimozdulnom a városból. *A téren Averil vezetése nélkül – vagy azt figyelmen kívül hagyva – indul el a Romváros felé vezető utcán.*
– Ismersz érdekes helyeket a város mellett? *kérdi a testőrétől. Egyelőre ő is azt méricskéli, hogy szüksége lesz-e a másik szolgálataira a megegyezés lejártával.*
*Averil az italozásra adott válaszán először csak somolyog, aztán megköszörüli a torkát, hogy utána jobban kifejtse a véleményét a dologról.*
– Dicséretes, ha képes vagy az önmegtartóztatásra. Viszont ott van az is, hogy ki kell alakítani a megfelelő italtűrő képességet, ami csak gyakorlással megy. Különben könnyen leitatható valaki, akár akaratlanul, az italba csempészve a szeszt. *Menet közben magyaráz, de szünetet tart amíg Averil ellenőrzi a kinti világot. A jelzés után bólint és azonnal követi a nőt. A kocsmaajtóban veszélyes megállni, mivel ott a belépőknek és a távozni készülőknek is útban van az ember. A következő kérdésre már a Főtéren válaszol.*
– Mivel foglalkozom, lássuk csak. Mostanában otthon szöszmötölök vagy a városban őgyelgek. Fiatalabb éveimben folyton Arthenior és a szántók környékét jártam, mindenféle megbízásokat végeztem. Akkor összeszedtem egy kis vagyont, amiből most is élek és amiből a házat is vásároltam. Időnként persze elvállalok egy-egy kisebb munkát, hogy ne unatkozzak. Talán nem ártana újra kimozdulnom a városból. *A téren Averil vezetése nélkül – vagy azt figyelmen kívül hagyva – indul el a Romváros felé vezető utcán.*
– Ismersz érdekes helyeket a város mellett? *kérdi a testőrétől. Egyelőre ő is azt méricskéli, hogy szüksége lesz-e a másik szolgálataira a megegyezés lejártával.*
3481. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-06 13:01:47
Üzenet elküldve: 2022-08-06 13:01:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// őgyelgés a piacon //
* Svír beszéde előtt értetlenül áll, szemei csak pislognak az ismeretlenbe. *
- Eszem ágában sem volt italokat fogyasztani, szimplán a konyhát dicsértem. Amúgy sem szívlelem az alkoholt.
* Mondja határozottan megbízójának, esze ágában sem volt hasonlókat cselekedni, de valahonnan mégis úgy szűrte le a férfi, hogy szándékában állna, ha tehetné. Bólint a szavaira, majd gyorsan elé kerül, hogy az ajtón ő menjen ki először, miután megállapította, hogy minden rendben van, int Svírnek. *
- Parancsoljon, mellékesen a mostani időszakban mivel foglalkozik? Van valami állandó munkája?
* Egy kis puhatolózással megtudhatja könnyedén, hogy szándékában áll-e hosszabban foglalkoztatni őt. ~ Ki tudja, még a végén ez lesz életem hivatása. Ha pedig csak kísérgetnem kell, akkor nem lesz itt gond. ~ Averilnek nem tűnik veszélyes munkának a férfi védelme, de ettől még nem engedi le figyelmét. az út alatt fegyverén tartja kezét, és figyelmesen követi a mellettük elhaladókat. *
* Svír beszéde előtt értetlenül áll, szemei csak pislognak az ismeretlenbe. *
- Eszem ágában sem volt italokat fogyasztani, szimplán a konyhát dicsértem. Amúgy sem szívlelem az alkoholt.
* Mondja határozottan megbízójának, esze ágában sem volt hasonlókat cselekedni, de valahonnan mégis úgy szűrte le a férfi, hogy szándékában állna, ha tehetné. Bólint a szavaira, majd gyorsan elé kerül, hogy az ajtón ő menjen ki először, miután megállapította, hogy minden rendben van, int Svírnek. *
- Parancsoljon, mellékesen a mostani időszakban mivel foglalkozik? Van valami állandó munkája?
* Egy kis puhatolózással megtudhatja könnyedén, hogy szándékában áll-e hosszabban foglalkoztatni őt. ~ Ki tudja, még a végén ez lesz életem hivatása. Ha pedig csak kísérgetnem kell, akkor nem lesz itt gond. ~ Averilnek nem tűnik veszélyes munkának a férfi védelme, de ettől még nem engedi le figyelmét. az út alatt fegyverén tartja kezét, és figyelmesen követi a mellettük elhaladókat. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436