//Raod//
*Észreveszi a férfi zavarát ismét, de nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget. Ahogy az elhagyja az asztalt, Naowha lehúzza fejéről a világosszürke köpeny csuklyáját, de még azt a láncos csatot is kioldja, ami valamivel nyaka alatt, a mellkasán fogja össze a köpeny szövetét. Idebent jóval kényelmesebb így, hogy lazán simulhat rá a kellemes, meleg anyag, s nem feszíti az a tű sem. Néha igen idegesítő tud lenni az a pókforma, fekete dísz, főleg, mikor nem ügyel rá eléggé és az acélból készült 'lábak' nem pont a szövetet fogják össze, hanem bőrét karistolják.
Mellei két oldalán megfogva kicsit meglebegteti a köpeny anyagát, hogy átjárhassa a fogadó meleg levegője a háta környékét is, majd míg várakozik, ujjait végigfuttatja néhányszor a hajában, megigazítva a tincseket. A csuklya nagyon össze tudja kócolni, s bár Naowhát nem érdekli, ki mit gondol róla... Ő maga nem szereti, ha rendezetlennek tűnik.
Fakó acélszürke pillantását lustán futtatja végig ismét a fogadó népén, mígnem megállapodik a visszaérkező félvéren, aki három poharat egyensúlyoz. Egy ideig nézi a hármast, majd Raod pillantását keresi, végül ismét azt figyeli, hogy csúszik elé két pohár az asztal lapján.*
- Csak egy szófordulat volt, nem kellett volna.
*Már emeli is az egyik italt, hogy szép óvatosan kettéöntse a maradék két pohárba. Óvatos mozdulatokjal cselekszik, mert nem akarja, hogy a drága és egész finom szeszből akár csak pár csepp is kárba menjen.
Addig ügyeskedik, míg a saját poharát és és a férfiét is szinte csurig nem tölti - már ha az hagyja. Ekkor elégedetten csapja a szinte teljesen üres poharat az asztalra, s máris az övéért nyúl, kicsit megemeli, beleegyezvén a köszöntőbe.*
- A sikerre.
*Erősíti meg, ami számára a legfontosabb ma is, mint mindenkor, majd lehajtja az italt. Pár pillanatig képtelen nyelni, úgy marja áthűlt torkát a szesz, de ezt szereti leginkább a pálinkában. Már-már gyógyírnek tartja.*
- Jó bizony. A helyi legjobb, erre fogadni mernék.
*Bólint, majd visszakanyarodik az előző beszédtémájukra.*
- Nem félek én. Üvegcsém viszont csak egy van.
*Ezt, a kis csövet, mely alul egy gömbölyded tartályban végződik, elő is húzza piciny erszényének mélyéről. Az egész nagyjából ökölnyi. Megforgatja vékony ujjai közt, majd óvatosan az asztalra helyezi, közel Raodhoz.*
- A többit eladtam. A vizsgálattól meg nem félek. De azt hittem, megnyomkodod majd a hasam vagy megkopogtatod a hátam, mint sok más gyógyító. De ha így állunk és nem kell levetkőznöm, akkor ezt talán itt is megejthetjük.
*Ismét végigfuttatja ujjait hosszú, sötétszürke tincsei közt.*