Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 116 (2301. - 2320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2320. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-31 17:26:53
Üzenet elküldve: 2021-07-31 17:26:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Különös esti társaság //
//Fürdőház//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- Művész vagyok. Ebből élek, mindig figyelnem kell a környezetemben lévő szépségekre.* Fogadja a bókot. Hamarosan felgyorsulnak az események, mert nemsokára átadja az irányítást Astreának. Nők ide vagy oda, de ezt mindenképpen látnia kellett, mielőtt bármit is kezdett volna magával ezen a csodálatos estén. Egyetlen kérést támaszt a pillangó irányába, ami egy kellemes masszázs. A nő mintha örülne is, hogy ilyen kéréssel állt elő, vagy legalábbis így látja Elgroon. Ugyanis kézen fogják és egészen a fürdőig vezetik.*
~ Mintha jobban vágyna erre a közös együttlétre, mint én. ~* Fut át agyában ez a kósza gondolat, de hamar el is tűnik valahol. Nem túlságosan sok ideje van gondolkodni. Kifejezetten kívánatosan néz ki Astrea, ahogy előtte lépdelve vezeti a félvér számára kifejezetten vadítónak ható ruhájában. Maga a fűző egy olyan ruharab, ami fel tudja piszkálni a fantáziáját. A hosszú kesztyűk pedig ezt a behatást csak még inkább fokozzák. Lelki szemei előtt már kezd is kibontakozni egy tökéletes kompozíció. A fojtós nehéz levegő viszont visszarántja a valóságba.*
- Ne is mondja. Szinte fojtogat.* Lazítja meg gallérját, de a levegőnél valószínűleg forróbb az kézmozdulat a kulcscsontokon. Arra már biztosan felfigyelt a pillangó, hogy a művésznek kifejezetten tetszenek ezek az apró mozdulatok. Majd kiesik a szeme, ahogy megválik kesztyűitől a kurtizán. Izgatottságában kis szakállát kezdi el simogatni, ahogy figyeli a jelenetet. Valahol sajnálja is, hogy kint maradnak ezek a ruhadarabok, de nincs ideje velük foglalkozni, mert végre munkához lát a szépség.*
- Azt hiszem nem lesz nehéz ilyen társasággal.* Hagyja, hogy tegye a dolgát a vörös, aki nekilát megszabadítani a felső ruhájától. Egyszerű mintájú ingével könnyedén elboldogulhat. Kifejezetten kedvére van az, hogy ruhaneműjét szépen összehajtják, mert ugyan egyszerűnek egyszerű a mintázata, de ettől még nem egy olcsó darabról van szó. Kacér pillantására széles mosoly terül el művészünk arcán. Astrea egy macska fürgeségével perdül elé, hogy segítségét kérje.*
- Ezer örömmel.* Naiv férfi, mint a legtöbb társa. Bedől könnyedén az ilyen kis trükköknek. Kifejezetten örül is, hogy segíthet egy ilyen fontos mozzanatban. Nagyot nyel a feltárulkozó látványra. A kecses nyak és a fehér bőr hívogatja jobbját. Nem is tudja megállni, hogy ne simítsa meg, mielőtt a fűzőkért nyúlna.*
~ Gyönyörű, kellemesen ívelt, egyszerűen tökéletes. ~* Nem mondja ki a szavakat, mert nem szeretné, ha máris tudtára adná szavakban, hogy mennyire kívánatosnak is tartja a lányt. Finoman oldja ki a szalagokat, amit érezhetnek is, mert hirtelen meglazul a fűző. Egy laza mozdulat és el is tűnik a képből, ezzel felfedve Elgroonnak a nő természetes bájait. Leültetik és ő ennek eleget is tesz. Munkája okán akadnak pillanatok, amikor meztelen testeket kell festeni, de olyankor ez nem jelent számára problémát. Yezát is egy jó darabig hideg szakmai nyugalommal figyelte. Viszont ezt az öltöztetős része a dolognak nagyon felizgatja. Tagadni sem tagadhatná, mert nadrágja már azon a bizonyos ponton kezd dudorodni.*
~ Még azt gyorsan lázba hozott, pedig éppen csak bele kezdtünk. ~* Hüledezik magában, de nem hibáztathatja magát, mert egy félmeztelen nő húzza éppen lefelé csizmáját. Pillantását rajta is felejti az ott ringó hamvas kebleken. Szépen lassan megszabadítják minden holmijától. Azért az erszényei útját többi holmijához árgus szemekkel figyeli. Azért nem szeretne üres zsebbel távozni. Az előadást szó szerint résnyire tátott szájjal figyeli. Ez a mozdulatsor ennél már nem is lehetne erotikusabb. Ráadásul újfent kénytelen rácsodálkozni a hölgy kiváló ízlésére. Fehérneműje még egy brossal is el van látva, ami teljessé teszi az összhangot. Ravasz módon ez néhány textil még fennmarad, ami meghagy némi sejtelmességet Astreának.*
- Megfelel.* Nyögi ki ezt az egy szót és engedelmesen hasra fekszik. Egy darabig ez a testhelyzet még kicsit kellemetlen is kemény férfiassága miatt. A gondolat is izgató ugyan, de a finom kezek áldott tevékenysége nyomán elég hamar feloldódik. Merev izmai hálásak a gyengéd kezek odaadó munkájának. Ezt a férfi nyögései is alátámasztják, amikor egy-egy görcsösebb ponthoz érnek.*
- Magának aranykezei vannak. Mondták már?* Tartósabb beszélgetést nem fog kezdeményezni ezen kívül, mert egyszerűen csak átengedi magát a pillanatnak.*
A hozzászólás írója (Elgroon Tramal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.31 17:28:17
//Fürdőház//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
- Művész vagyok. Ebből élek, mindig figyelnem kell a környezetemben lévő szépségekre.* Fogadja a bókot. Hamarosan felgyorsulnak az események, mert nemsokára átadja az irányítást Astreának. Nők ide vagy oda, de ezt mindenképpen látnia kellett, mielőtt bármit is kezdett volna magával ezen a csodálatos estén. Egyetlen kérést támaszt a pillangó irányába, ami egy kellemes masszázs. A nő mintha örülne is, hogy ilyen kéréssel állt elő, vagy legalábbis így látja Elgroon. Ugyanis kézen fogják és egészen a fürdőig vezetik.*
~ Mintha jobban vágyna erre a közös együttlétre, mint én. ~* Fut át agyában ez a kósza gondolat, de hamar el is tűnik valahol. Nem túlságosan sok ideje van gondolkodni. Kifejezetten kívánatosan néz ki Astrea, ahogy előtte lépdelve vezeti a félvér számára kifejezetten vadítónak ható ruhájában. Maga a fűző egy olyan ruharab, ami fel tudja piszkálni a fantáziáját. A hosszú kesztyűk pedig ezt a behatást csak még inkább fokozzák. Lelki szemei előtt már kezd is kibontakozni egy tökéletes kompozíció. A fojtós nehéz levegő viszont visszarántja a valóságba.*
- Ne is mondja. Szinte fojtogat.* Lazítja meg gallérját, de a levegőnél valószínűleg forróbb az kézmozdulat a kulcscsontokon. Arra már biztosan felfigyelt a pillangó, hogy a művésznek kifejezetten tetszenek ezek az apró mozdulatok. Majd kiesik a szeme, ahogy megválik kesztyűitől a kurtizán. Izgatottságában kis szakállát kezdi el simogatni, ahogy figyeli a jelenetet. Valahol sajnálja is, hogy kint maradnak ezek a ruhadarabok, de nincs ideje velük foglalkozni, mert végre munkához lát a szépség.*
- Azt hiszem nem lesz nehéz ilyen társasággal.* Hagyja, hogy tegye a dolgát a vörös, aki nekilát megszabadítani a felső ruhájától. Egyszerű mintájú ingével könnyedén elboldogulhat. Kifejezetten kedvére van az, hogy ruhaneműjét szépen összehajtják, mert ugyan egyszerűnek egyszerű a mintázata, de ettől még nem egy olcsó darabról van szó. Kacér pillantására széles mosoly terül el művészünk arcán. Astrea egy macska fürgeségével perdül elé, hogy segítségét kérje.*
- Ezer örömmel.* Naiv férfi, mint a legtöbb társa. Bedől könnyedén az ilyen kis trükköknek. Kifejezetten örül is, hogy segíthet egy ilyen fontos mozzanatban. Nagyot nyel a feltárulkozó látványra. A kecses nyak és a fehér bőr hívogatja jobbját. Nem is tudja megállni, hogy ne simítsa meg, mielőtt a fűzőkért nyúlna.*
~ Gyönyörű, kellemesen ívelt, egyszerűen tökéletes. ~* Nem mondja ki a szavakat, mert nem szeretné, ha máris tudtára adná szavakban, hogy mennyire kívánatosnak is tartja a lányt. Finoman oldja ki a szalagokat, amit érezhetnek is, mert hirtelen meglazul a fűző. Egy laza mozdulat és el is tűnik a képből, ezzel felfedve Elgroonnak a nő természetes bájait. Leültetik és ő ennek eleget is tesz. Munkája okán akadnak pillanatok, amikor meztelen testeket kell festeni, de olyankor ez nem jelent számára problémát. Yezát is egy jó darabig hideg szakmai nyugalommal figyelte. Viszont ezt az öltöztetős része a dolognak nagyon felizgatja. Tagadni sem tagadhatná, mert nadrágja már azon a bizonyos ponton kezd dudorodni.*
~ Még azt gyorsan lázba hozott, pedig éppen csak bele kezdtünk. ~* Hüledezik magában, de nem hibáztathatja magát, mert egy félmeztelen nő húzza éppen lefelé csizmáját. Pillantását rajta is felejti az ott ringó hamvas kebleken. Szépen lassan megszabadítják minden holmijától. Azért az erszényei útját többi holmijához árgus szemekkel figyeli. Azért nem szeretne üres zsebbel távozni. Az előadást szó szerint résnyire tátott szájjal figyeli. Ez a mozdulatsor ennél már nem is lehetne erotikusabb. Ráadásul újfent kénytelen rácsodálkozni a hölgy kiváló ízlésére. Fehérneműje még egy brossal is el van látva, ami teljessé teszi az összhangot. Ravasz módon ez néhány textil még fennmarad, ami meghagy némi sejtelmességet Astreának.*
- Megfelel.* Nyögi ki ezt az egy szót és engedelmesen hasra fekszik. Egy darabig ez a testhelyzet még kicsit kellemetlen is kemény férfiassága miatt. A gondolat is izgató ugyan, de a finom kezek áldott tevékenysége nyomán elég hamar feloldódik. Merev izmai hálásak a gyengéd kezek odaadó munkájának. Ezt a férfi nyögései is alátámasztják, amikor egy-egy görcsösebb ponthoz érnek.*
- Magának aranykezei vannak. Mondták már?* Tartósabb beszélgetést nem fog kezdeményezni ezen kívül, mert egyszerűen csak átengedi magát a pillanatnak.*
A hozzászólás írója (Elgroon Tramal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.31 17:28:17
2319. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-31 11:50:01
Üzenet elküldve: 2021-07-31 11:50:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
// Fürdőház //
-Tudja, ezt nevezik udvariasságnak. Halott már róla? *Megszokta, hogy az ilyen fajta dolgokat mindig megköszöni. Ha ezt megvitatták egyből át is fáradnak a fürdőházba, ahol tartanak egy öltözői sétát, majd Vrang ajánlására belevetik magukat a kellemes és meleg párát árasztó vízbe, aztán mind a ketten elkényelmesednek. Körülöttük csak páran vannak a medencében, így szerencsére bőven jut hely mindenkinek. Bizonyára Vrang is élvezi a fürdőzést, mivel nem sokkal később szóvá is teszi azt. Már-már kezd újra eluralkodni a csönd közöttük, amikor kérdést intéznek a lány felé.*
-Azt nem mondanám. Ha valaki fürdeni kívánkozik, akkor keres magának egy kisebb tavat, de ilyen is ritkán fordul elő. Ezért is jó itt kiélvezni minden egyes pillanatot. *Fejét hátradönti és a medence peremének támasztja, ezzel is nagyobb kényelmet nyújtva magának.*
-Na és mondja. Ha az erdőben nincsenek ilyen jó fürdők, akkor ott mivel mulatják az időt? *Boldogan tölti erdőben a szabad idejét. Sőt, a szívéhez elég közel állnak az ilyen területek és annak részei. Ezért is csak most találkozott először a várossal.*
-Általában amikor ilyen helyeken járok, vagy elmerengek a fák és a természet szépségében, vagy pedig növények után kutatok. Néha látok állatokat is. Azokat mindig megfigyelem, de sosem bántom őket. Természetesen volt már rá példa, de ha nem létfontosságú, akkor nem pazarlom rájuk az íjat. *Nem tölti minden napját az erdőben, mégis úgy beszél róla, mint a második otthonáról. Néha onnan is jó elmenekülni pár órára, ahonnan Ő jött. Akkor elfelejthet mindent, ami az erdőn kívül történt. Persze az eltévedés esélye mindig ott lobog a szeme előtt, de ettől nem fél. Ennek oka talán az, hogy sosem megy be olyan mélyre. A továbbiakban eltelik egy bő negyed óra, mit a vándor kihasználhat további kérdésekre, esetleg témákra, de maradhatnak ez idő alatt a csönd foglyai is. Természetesen Zsonorha kellemesen kihasználja azt. Addig, amíg nem kezd el cselekedni.*
-Amennyiben nem bánja, úsznék pár kört a hideg vízben. *Azzal áthelyezi magát a másik medencébe. Ahogy mondta, belemerül a vízbe és felvesz egy gyors tempót. Úszik, aztán nem is keveset. Csak néha áll meg egy szusszanásra, majd folytatja. Mikor úgy érzi, hogy nem kíván tovább hajtani, kimegy a medencéből, közben fél szemmel az elfet pásztázza.*
-Ez aztán tényleg frissítő volt. Észrevételem szerint egy kicsit megállt itt a levegő. Ha úgy gondolja, hamarosan abbahagyhatjuk a fürdést. *A döntést már társára hagyja, bár nem is akarná titkolni, hogy ennyi fürdés számára elég volt egy napra.*
// Fürdőház //
-Tudja, ezt nevezik udvariasságnak. Halott már róla? *Megszokta, hogy az ilyen fajta dolgokat mindig megköszöni. Ha ezt megvitatták egyből át is fáradnak a fürdőházba, ahol tartanak egy öltözői sétát, majd Vrang ajánlására belevetik magukat a kellemes és meleg párát árasztó vízbe, aztán mind a ketten elkényelmesednek. Körülöttük csak páran vannak a medencében, így szerencsére bőven jut hely mindenkinek. Bizonyára Vrang is élvezi a fürdőzést, mivel nem sokkal később szóvá is teszi azt. Már-már kezd újra eluralkodni a csönd közöttük, amikor kérdést intéznek a lány felé.*
-Azt nem mondanám. Ha valaki fürdeni kívánkozik, akkor keres magának egy kisebb tavat, de ilyen is ritkán fordul elő. Ezért is jó itt kiélvezni minden egyes pillanatot. *Fejét hátradönti és a medence peremének támasztja, ezzel is nagyobb kényelmet nyújtva magának.*
-Na és mondja. Ha az erdőben nincsenek ilyen jó fürdők, akkor ott mivel mulatják az időt? *Boldogan tölti erdőben a szabad idejét. Sőt, a szívéhez elég közel állnak az ilyen területek és annak részei. Ezért is csak most találkozott először a várossal.*
-Általában amikor ilyen helyeken járok, vagy elmerengek a fák és a természet szépségében, vagy pedig növények után kutatok. Néha látok állatokat is. Azokat mindig megfigyelem, de sosem bántom őket. Természetesen volt már rá példa, de ha nem létfontosságú, akkor nem pazarlom rájuk az íjat. *Nem tölti minden napját az erdőben, mégis úgy beszél róla, mint a második otthonáról. Néha onnan is jó elmenekülni pár órára, ahonnan Ő jött. Akkor elfelejthet mindent, ami az erdőn kívül történt. Persze az eltévedés esélye mindig ott lobog a szeme előtt, de ettől nem fél. Ennek oka talán az, hogy sosem megy be olyan mélyre. A továbbiakban eltelik egy bő negyed óra, mit a vándor kihasználhat további kérdésekre, esetleg témákra, de maradhatnak ez idő alatt a csönd foglyai is. Természetesen Zsonorha kellemesen kihasználja azt. Addig, amíg nem kezd el cselekedni.*
-Amennyiben nem bánja, úsznék pár kört a hideg vízben. *Azzal áthelyezi magát a másik medencébe. Ahogy mondta, belemerül a vízbe és felvesz egy gyors tempót. Úszik, aztán nem is keveset. Csak néha áll meg egy szusszanásra, majd folytatja. Mikor úgy érzi, hogy nem kíván tovább hajtani, kimegy a medencéből, közben fél szemmel az elfet pásztázza.*
-Ez aztán tényleg frissítő volt. Észrevételem szerint egy kicsit megállt itt a levegő. Ha úgy gondolja, hamarosan abbahagyhatjuk a fürdést. *A döntést már társára hagyja, bár nem is akarná titkolni, hogy ennyi fürdés számára elég volt egy napra.*
2318. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-31 09:37:42
Üzenet elküldve: 2021-07-31 09:37:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Különös esti társaság //
//Holdudvar//
//Fürdőház//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Astrea bosszúsan fúj egyet, persze szigorúan csak gondolatban. Már lassan minden második követ és fűszálat átvizsgáltak az udvaron, ő pedig kiskutyaként követi a lelkesen szaladgáló férfit. Igyekszik visszaterelni magára a figyelmet, ezért közelebb simul Elgroon-hoz és megjátszott izgatottsággal méltatja.*
- Fannntasssztikus hogy Ön mennyire ért ezekhez a dolgokhoz! Remek szeme van a szép dolgokhoz.
~ És úgy tűnik meglehetősen egyszerű kizökkenteni mindenből amit épp csinál. ~
*Végre visszafelé veszik útjukat, és rátérnek a lényegre. Már kezdte nagyon mellőzöttnek érezni magát, azt pedig utálja. Nagyon. *
- Á, igen a egy fürdő remek ötlet lenne. Bízzon bennem, jó kezekben lesz.
*Dorombolja, majd immár a Fürdőház felé tartva kézen fogja a férfit és finoman maga után húzza.*
-Ígérem, igazán fel fog frissülni.
*Sok beszédnek sok az alja, meg is mutatja ezért mire is gondol. Fél kézzel még mindig a másikat vezetve benyit az ajtón, ami mögül azonnal kifelé tolul a súlyos gőz. Miután beléptek, mintegy mellékesen végighúzza kezét a kulcsontjain.*
-Phű, de meleg van.
*Leheli és finom, kecses mozdulatokkal megszabadul könyékig érő fekete kesztyűjétől. Betessékeli a férfit egy kisebb melegvizes terembe, ahol épp nincs senki, majd a kesztyűket a bejárat melletti fogasra hajítja. *
~Talán mindenki érti a célzást, ha mégsem, majd csak észreveszi magát és kimegy a betolakodó. A leskelődésért is fizetni kell, bocs.~
*Ha nincs ellenvetés, akkor ő el is kezdené a pénzkeresést. *
-Szóval egy masszázs rendel. Kérem, csak lazuljon el.
*Bemelegítésnek épp megfelelő. Nem tudja, vajon Elgroont zavarná-e ha csak ő vetkőzne-e le, szóval maga is nekilát a dolognak. Egy-egy arányban, először megszabadítja a férfit a felsőruházatától, majd gondosan elhelyezi összehajtogatva egy sarokban. Egy kacér pillantás kíséretében eléperdül háttal és suttogó hangon megszólal.*
-Megtenné nekem hogy segít? Sajnos egyedül nem boldogulok. KI kellene oldani a fűzőmet.
~Nagy frászt nem boldogulok, de ezt neki nem kell tudnia. Ez csak játék.~
*Félrehajtja a haját, hogy jobban a szalagokhoz férjen a férfi ha segít neki a műveletben. Ha ezzel megvolnának, nagy sóhajjal félreteszi a ruhadarabot és leülteti a kedves ügyfelet, hogy segédkezzék csizmájának levételében. Közben persze tökéletes rálátást biztosítva a gőztől pihegő keblére. Nem sokat beszél, esetleg csak kedvesen kéri a férfit a testhelyzetek váltásához, hogy könnyebben megszabadítsa a zavaró holmiktól. Lassan, szinte lesimogatja róla a különböző darabokat, csak a legutolsót fent hagyva. Ezután hátrál pár lépést hogy biztosan mindent lásson, maga is óvatos, kacér mozdulatokkal vetkőzni kezd, egyszerre nem túl sok mindent felfedve. Lassan lecsúsztatja válláról a ruhát, majd rápillant a pillái alól a férfira, miközben centiről centire tolja lejjebb a testén, míg már csak fekete alsóneműje a vörös rózsa brossal, és csizmája maradnak. *
-Ha így megfelelek, kérem helyezkedjen úgy ahogy a masszázshoz Önnek a legkényelmesebb.
*Ha a férfi elhelyezkedett, ringó csípővel közelebb merészkedik és ügyes ujjakkal nekilát a nyaki és válli izmok fellazításához, fájdalmat egyáltalán nem okozva. Célja egyelőre nem a vágykeltés, csak a feszültség oldása. *
//Holdudvar//
//Fürdőház//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Astrea bosszúsan fúj egyet, persze szigorúan csak gondolatban. Már lassan minden második követ és fűszálat átvizsgáltak az udvaron, ő pedig kiskutyaként követi a lelkesen szaladgáló férfit. Igyekszik visszaterelni magára a figyelmet, ezért közelebb simul Elgroon-hoz és megjátszott izgatottsággal méltatja.*
- Fannntasssztikus hogy Ön mennyire ért ezekhez a dolgokhoz! Remek szeme van a szép dolgokhoz.
~ És úgy tűnik meglehetősen egyszerű kizökkenteni mindenből amit épp csinál. ~
*Végre visszafelé veszik útjukat, és rátérnek a lényegre. Már kezdte nagyon mellőzöttnek érezni magát, azt pedig utálja. Nagyon. *
- Á, igen a egy fürdő remek ötlet lenne. Bízzon bennem, jó kezekben lesz.
*Dorombolja, majd immár a Fürdőház felé tartva kézen fogja a férfit és finoman maga után húzza.*
-Ígérem, igazán fel fog frissülni.
*Sok beszédnek sok az alja, meg is mutatja ezért mire is gondol. Fél kézzel még mindig a másikat vezetve benyit az ajtón, ami mögül azonnal kifelé tolul a súlyos gőz. Miután beléptek, mintegy mellékesen végighúzza kezét a kulcsontjain.*
-Phű, de meleg van.
*Leheli és finom, kecses mozdulatokkal megszabadul könyékig érő fekete kesztyűjétől. Betessékeli a férfit egy kisebb melegvizes terembe, ahol épp nincs senki, majd a kesztyűket a bejárat melletti fogasra hajítja. *
~Talán mindenki érti a célzást, ha mégsem, majd csak észreveszi magát és kimegy a betolakodó. A leskelődésért is fizetni kell, bocs.~
*Ha nincs ellenvetés, akkor ő el is kezdené a pénzkeresést. *
-Szóval egy masszázs rendel. Kérem, csak lazuljon el.
*Bemelegítésnek épp megfelelő. Nem tudja, vajon Elgroont zavarná-e ha csak ő vetkőzne-e le, szóval maga is nekilát a dolognak. Egy-egy arányban, először megszabadítja a férfit a felsőruházatától, majd gondosan elhelyezi összehajtogatva egy sarokban. Egy kacér pillantás kíséretében eléperdül háttal és suttogó hangon megszólal.*
-Megtenné nekem hogy segít? Sajnos egyedül nem boldogulok. KI kellene oldani a fűzőmet.
~Nagy frászt nem boldogulok, de ezt neki nem kell tudnia. Ez csak játék.~
*Félrehajtja a haját, hogy jobban a szalagokhoz férjen a férfi ha segít neki a műveletben. Ha ezzel megvolnának, nagy sóhajjal félreteszi a ruhadarabot és leülteti a kedves ügyfelet, hogy segédkezzék csizmájának levételében. Közben persze tökéletes rálátást biztosítva a gőztől pihegő keblére. Nem sokat beszél, esetleg csak kedvesen kéri a férfit a testhelyzetek váltásához, hogy könnyebben megszabadítsa a zavaró holmiktól. Lassan, szinte lesimogatja róla a különböző darabokat, csak a legutolsót fent hagyva. Ezután hátrál pár lépést hogy biztosan mindent lásson, maga is óvatos, kacér mozdulatokkal vetkőzni kezd, egyszerre nem túl sok mindent felfedve. Lassan lecsúsztatja válláról a ruhát, majd rápillant a pillái alól a férfira, miközben centiről centire tolja lejjebb a testén, míg már csak fekete alsóneműje a vörös rózsa brossal, és csizmája maradnak. *
-Ha így megfelelek, kérem helyezkedjen úgy ahogy a masszázshoz Önnek a legkényelmesebb.
*Ha a férfi elhelyezkedett, ringó csípővel közelebb merészkedik és ügyes ujjakkal nekilát a nyaki és válli izmok fellazításához, fájdalmat egyáltalán nem okozva. Célja egyelőre nem a vágykeltés, csak a feszültség oldása. *
2317. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-31 08:15:51
Üzenet elküldve: 2021-07-31 08:15:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Összekormolt Pegazus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A bárdnak volt egy olyan megjegyzése, hogy két mélységi egy fogadóban, már sok. Egy asztalnál viszont rengeteg. Arról nem beszélt, hogy egy szobában milyen jelzővel kell illetni őket. Való igaz. A sötételfek gőzölgő előítéleteket váltanak ki minden másik fajból, amit nem is félnek hidegen tálalni. De az sem elkerülendő tény, hogy ez a kettő annyi pálinkát húzott bőrbe, amiben egy kisebb hajó könnyű szerrel megfordulna. Mégsem törték rájuk az ajtót abban a hitben, hogy itt egy szerencsétlen nőt kínoznak, a kiszűrődő hangokra alapozva. Így nyugodtan, vagy akár hevesen is, élvezheteik egymást és az istennő ajándékát. Mivel a nő szemében ez nem átok. Mondjuk nem volt szerencséje az előtte állapothoz, de egyelőre ezzel is meg van elégedve. És reméli, hogy a belé fektett bizalom nem alaptalan. Fogjuk a mámorító folyadék memória törlő hatására, de Reya tényleg úgy emlékszik, hogy elárulta a nevét. Ezzel együtt a büntetést is jogosnak tartja. A feljajdulásból ítélve még hatásosnak is. Ez viszont mit sem számít már. Ami volt elmúlt, egy ilyen játék során pedig csak a pillanat fontos. Nem az előző, nem is a következő, hanem éppen ez. Ez amelyikben a nő száját tele van Salwar buzogányával és igyekszik viszonozni abból az örömből, amiben nem is olyan rég részesült. De ez nem tűnik könnyű feladatnak. A visszajelzések alapján, Reya nem tartozik az ügyetlenebbek közé ezen a téren, most mégis meg kell birkóznia a feladattal. Nem is adja fel egykönnyen. Harcmodort váltva már-már erőszakosan igyekszik elérni a célját. Kedvére tesz a bárdnak, ha kiakad az állkapcsa is, vagy szédelegni kezd a levegő hiányától. Mohón mélyebbre csúsztatja szájában a fegyvert és már a torkával is kényeztetni kezdi. Remélve, hogy a férfi nem fog attól tartani, hogy Reya lenyeli a nemes buzogányt.*
//Összekormolt Pegazus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A bárdnak volt egy olyan megjegyzése, hogy két mélységi egy fogadóban, már sok. Egy asztalnál viszont rengeteg. Arról nem beszélt, hogy egy szobában milyen jelzővel kell illetni őket. Való igaz. A sötételfek gőzölgő előítéleteket váltanak ki minden másik fajból, amit nem is félnek hidegen tálalni. De az sem elkerülendő tény, hogy ez a kettő annyi pálinkát húzott bőrbe, amiben egy kisebb hajó könnyű szerrel megfordulna. Mégsem törték rájuk az ajtót abban a hitben, hogy itt egy szerencsétlen nőt kínoznak, a kiszűrődő hangokra alapozva. Így nyugodtan, vagy akár hevesen is, élvezheteik egymást és az istennő ajándékát. Mivel a nő szemében ez nem átok. Mondjuk nem volt szerencséje az előtte állapothoz, de egyelőre ezzel is meg van elégedve. És reméli, hogy a belé fektett bizalom nem alaptalan. Fogjuk a mámorító folyadék memória törlő hatására, de Reya tényleg úgy emlékszik, hogy elárulta a nevét. Ezzel együtt a büntetést is jogosnak tartja. A feljajdulásból ítélve még hatásosnak is. Ez viszont mit sem számít már. Ami volt elmúlt, egy ilyen játék során pedig csak a pillanat fontos. Nem az előző, nem is a következő, hanem éppen ez. Ez amelyikben a nő száját tele van Salwar buzogányával és igyekszik viszonozni abból az örömből, amiben nem is olyan rég részesült. De ez nem tűnik könnyű feladatnak. A visszajelzések alapján, Reya nem tartozik az ügyetlenebbek közé ezen a téren, most mégis meg kell birkóznia a feladattal. Nem is adja fel egykönnyen. Harcmodort váltva már-már erőszakosan igyekszik elérni a célját. Kedvére tesz a bárdnak, ha kiakad az állkapcsa is, vagy szédelegni kezd a levegő hiányától. Mohón mélyebbre csúsztatja szájában a fegyvert és már a torkával is kényeztetni kezdi. Remélve, hogy a férfi nem fog attól tartani, hogy Reya lenyeli a nemes buzogányt.*
2316. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-30 20:13:47
Üzenet elküldve: 2021-07-30 20:13:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Útravalók nyomában //
*A fogadóból kilépve hamar megpillantja keresett szökevényt. Bár nincs nehéz dolga, hiszen kevesen szaladgálnak ilyen hacukában és hollóval a vállukon. De hiába kiáltozik. A félvér hangja mintha el sem érné az álarcost. Ez nem meglepő ilyen kavalkádban, így hamar utána is iramodik. Ám még utol sem éri, mikor az meggörnyed és levegő után kapkodó mozdulatokat kezd tenni. Határozottan meg is lepve a tolvajt. A hold lássa lelkét, ő azért indul, hogy segédkezet nyújtson a hősének, de a férfi inkább nekiiramodva visszavágtat az ivóba. A lányt észre sem véve viharzik el mellette. Még jó, hogy az imént vett érzelmes búcsút Xidrostól, aki visszatértét látva, jókat fog somolyogni az almaborába. És ez az árva legkisebb gondja. Tekintve, hogy a frissen megtalált hőse épp egészségügyi problémákkal küzdve rohant el mellette. Hát nyakába veszi ő is a lábait és követi a sötét alakot, legyen bármi a következménye. Elég önfejű ahhoz, hogy bármiről legyen szó, alaposan beleártsa magát. Ezzel a gondolattal felvértezve lohol a hollóember nyomába, de őt csak az emeletre vezető lépcsőkön pillantja meg. Ez is valami. Amennyiben nem szándékozik egy szoba ablakán kirepülni, már nem menekülhet messze. A lépcsőkig vezető úton, vet egy kósza pillantást Xidrosra. Aki, mit adnak az istenek, még mindig a székén ül és az almabor ízét élvezi. Jellemző, hogy amikor valaki hülyét csinál magából, akkor egy olyan nézi végig, akinek pont nem kéne. Ez a világ már csak ilyen. De mit tehet az ember lánya? Fogja magát és a célja felé lohol. Ami ebben az esetben az emelet. Annak is egyik szobája. De melyik is? Persze, mint oly sokszor rövid élete során, a félvérnek megint szerencséje van. Ahelyett, hogy az összes ajtót úgy verné, mintha tűz lenne az épületben, célba veszi az egyetlent, ami nyitva maradt. Szűz kéz szerencséje, vagy ahogy a bölcsek mondják, ott találja a hőst félig a földön térdelve. A maszkos mintha számított volna a jöttére, hamar meg is szólítja az árvát.*
-Mi a szándékom?! HOGY MI A SZÁNDÉKOM?! *Hörgi egyre növekvő indulattal. Ha pedig kap egy pillantást, az arca is erről árulkodik. Na meg némi ijedtségről. Egy mély levegővétel után becsukja maga mögött az ajtót, majd a szenvedő mellé kuporodik.*
-Rohadtul kíváncsi voltam arra, akinek az életem köszönhetem. Nézd csak! *Azzal feltűri az inge ujját és előhúzza az alkarvédőjébe tűzött fekete tollat.*
-Nem ismerős? Te adtad nekem és egy rakás aranyat is. *Nyújtja a férfi elé a bizonyítékot, miközben a bal szemöldöke a homloka közepéig szökik.*
-Egyébként jól vagy? Tudok valamiben segíteni?
*A fogadóból kilépve hamar megpillantja keresett szökevényt. Bár nincs nehéz dolga, hiszen kevesen szaladgálnak ilyen hacukában és hollóval a vállukon. De hiába kiáltozik. A félvér hangja mintha el sem érné az álarcost. Ez nem meglepő ilyen kavalkádban, így hamar utána is iramodik. Ám még utol sem éri, mikor az meggörnyed és levegő után kapkodó mozdulatokat kezd tenni. Határozottan meg is lepve a tolvajt. A hold lássa lelkét, ő azért indul, hogy segédkezet nyújtson a hősének, de a férfi inkább nekiiramodva visszavágtat az ivóba. A lányt észre sem véve viharzik el mellette. Még jó, hogy az imént vett érzelmes búcsút Xidrostól, aki visszatértét látva, jókat fog somolyogni az almaborába. És ez az árva legkisebb gondja. Tekintve, hogy a frissen megtalált hőse épp egészségügyi problémákkal küzdve rohant el mellette. Hát nyakába veszi ő is a lábait és követi a sötét alakot, legyen bármi a következménye. Elég önfejű ahhoz, hogy bármiről legyen szó, alaposan beleártsa magát. Ezzel a gondolattal felvértezve lohol a hollóember nyomába, de őt csak az emeletre vezető lépcsőkön pillantja meg. Ez is valami. Amennyiben nem szándékozik egy szoba ablakán kirepülni, már nem menekülhet messze. A lépcsőkig vezető úton, vet egy kósza pillantást Xidrosra. Aki, mit adnak az istenek, még mindig a székén ül és az almabor ízét élvezi. Jellemző, hogy amikor valaki hülyét csinál magából, akkor egy olyan nézi végig, akinek pont nem kéne. Ez a világ már csak ilyen. De mit tehet az ember lánya? Fogja magát és a célja felé lohol. Ami ebben az esetben az emelet. Annak is egyik szobája. De melyik is? Persze, mint oly sokszor rövid élete során, a félvérnek megint szerencséje van. Ahelyett, hogy az összes ajtót úgy verné, mintha tűz lenne az épületben, célba veszi az egyetlent, ami nyitva maradt. Szűz kéz szerencséje, vagy ahogy a bölcsek mondják, ott találja a hőst félig a földön térdelve. A maszkos mintha számított volna a jöttére, hamar meg is szólítja az árvát.*
-Mi a szándékom?! HOGY MI A SZÁNDÉKOM?! *Hörgi egyre növekvő indulattal. Ha pedig kap egy pillantást, az arca is erről árulkodik. Na meg némi ijedtségről. Egy mély levegővétel után becsukja maga mögött az ajtót, majd a szenvedő mellé kuporodik.*
-Rohadtul kíváncsi voltam arra, akinek az életem köszönhetem. Nézd csak! *Azzal feltűri az inge ujját és előhúzza az alkarvédőjébe tűzött fekete tollat.*
-Nem ismerős? Te adtad nekem és egy rakás aranyat is. *Nyújtja a férfi elé a bizonyítékot, miközben a bal szemöldöke a homloka közepéig szökik.*
-Egyébként jól vagy? Tudok valamiben segíteni?
2315. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-30 19:06:09
Üzenet elküldve: 2021-07-30 19:06:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Kíséret érkezik //
//Útravalók nyomában//
* Illidary a lovag kérdésére látványosan bólint, majd vissza fordul a lány felé.
Ahogyan nézi az elfet, lüktető fejfájás ismét eluralkodik rajta.
Ignis gazdáján látja, hogy valami nincs rendben. Ezért próbálja kizökkenteni őt azzal, hogy maszkját kocogtatja.
Sikerül is őt kizökkentenie, hogy le vegye a lányról a szemét.
~ Valamiért úgy érzem, hogy ezt a lányt láttam valahol. De mégis hol? ~ Gondolja. *
- Természetesen ott leszek drága Mytryell! Hajnal előtt már várni fogok önre, addig meglátogatom a kovácsot és a piacot, de időbe ott leszek a helyszínen.
* Tisztelet teljesen meghajol a lovag előtt, ugyanúgy ahogyan bemutatkozott neki.
~ Mihamarabb rendeznem kell ezt az ügyet, mert ha egyszer megbízás közbe jönne rám ez a lüktető fejfájás, lehet ott hagynám a fogam ~ Gondolja
A lányt látja ahogyan elszalad egyik asztaltól a másikig, és mikor a kardját teszi el, lassan becsukja az ajtót és elindul lépésbe a piactér felé.
Int Mytryell irányába gyaloglás közbe, majd jelentkezik a már várt lüktető fájdalom a fejébe.
Elkezd vele forogni a világ, és megtántorodik. Amennyire gyorsan csak tud vissza fordul a fogadó felé.
~ Nem eshetek össze itt kint! Menj! Gyerünk! ~ Gondolja
A fogadó ajtajából négyet is lát mégis sikerül elkapnia a kilincset és feltépni az ajtót, lehajtott fejjel végig gyors lépésbe megy a szobájáig.
Ahogyan belép az ajtón még bezárni se tudja, azonnal megrogyik a lába és térdre ereszkedik.
Ignis hangosan károg és csapkod szárnyával gazdája vállán. *
- Elég legyen! Hagyd abba, nem segítesz ezzel!
* A holló leugrándozik róla a padlóra, majd szembe megáll vele.
Illidary próbál felállni, de annyira forog vele a világ a szédüléstől, hogy képtelen nagyobb mozgást végre hajtani.
Néhány mély levegő után kitisztul a feje nagyjából, de egyben a megjelenő képek magával ragadják a tudatát.
A múlt átka és egyben az élete főbb pillanatai folyamatosan egyre tisztább képeket adnak azokról a tettekről amiket elfelejtett.
~ A célom mindig is tiszta volt számomra, a feladatom és a kötelességemet is mindig a szemem előtt tartottam, de ez kissé megnehezíti a dolgomat mesterem ~ Gondolja.
A szédülés nem akar múlni, de akarata felülbírálja.
Haladnia kell a kovácshoz, hogy oda adja neki az első tervrajzot. A feladatának az elvégzésének az első főbb lépése, hogy a parancsot teljesíthesse.
~ De itt van ez az elf lány is, valamit nem teljesítettem talán? Vagy csak egyszerűen előttem halt meg a családja és nem tudtam megvédeni? Akkor mégis minek adna nekem pénzt? Életembe 4 tartozásom volt összesen, és mind a négyet egy tollal bizonyíthatják. Még soha nem hajtottak be rajtam tartozást, mi lesz ha talán ez a célja? ~ Gondolja
Sikerül ingatagul feállnia, de a lábai rozogán rogyadoznak. Hangra lesz figyelmes a bejárati ajtó felől. Ignis a zaj forrása felé fordul és gazdája elé ugrándozik mintha megakarná óvni őt.
Illidary gyorsan még átgondolja a lehetőségeit, de a feje még mindig káoszba van, az érzékei teljesen kikapcsoltak.
Az egyik dobótőrért nyúl, és próbálja kitisztítani az elméjét, hogy ha rosszul sűlne el a helyzet *
- Ne gyere közelebb! Nem tudom mit akarsz tőlem, de ott megállhatsz és elmondhatod mi a szándékod!
//Útravalók nyomában//
* Illidary a lovag kérdésére látványosan bólint, majd vissza fordul a lány felé.
Ahogyan nézi az elfet, lüktető fejfájás ismét eluralkodik rajta.
Ignis gazdáján látja, hogy valami nincs rendben. Ezért próbálja kizökkenteni őt azzal, hogy maszkját kocogtatja.
Sikerül is őt kizökkentenie, hogy le vegye a lányról a szemét.
~ Valamiért úgy érzem, hogy ezt a lányt láttam valahol. De mégis hol? ~ Gondolja. *
- Természetesen ott leszek drága Mytryell! Hajnal előtt már várni fogok önre, addig meglátogatom a kovácsot és a piacot, de időbe ott leszek a helyszínen.
* Tisztelet teljesen meghajol a lovag előtt, ugyanúgy ahogyan bemutatkozott neki.
~ Mihamarabb rendeznem kell ezt az ügyet, mert ha egyszer megbízás közbe jönne rám ez a lüktető fejfájás, lehet ott hagynám a fogam ~ Gondolja
A lányt látja ahogyan elszalad egyik asztaltól a másikig, és mikor a kardját teszi el, lassan becsukja az ajtót és elindul lépésbe a piactér felé.
Int Mytryell irányába gyaloglás közbe, majd jelentkezik a már várt lüktető fájdalom a fejébe.
Elkezd vele forogni a világ, és megtántorodik. Amennyire gyorsan csak tud vissza fordul a fogadó felé.
~ Nem eshetek össze itt kint! Menj! Gyerünk! ~ Gondolja
A fogadó ajtajából négyet is lát mégis sikerül elkapnia a kilincset és feltépni az ajtót, lehajtott fejjel végig gyors lépésbe megy a szobájáig.
Ahogyan belép az ajtón még bezárni se tudja, azonnal megrogyik a lába és térdre ereszkedik.
Ignis hangosan károg és csapkod szárnyával gazdája vállán. *
- Elég legyen! Hagyd abba, nem segítesz ezzel!
* A holló leugrándozik róla a padlóra, majd szembe megáll vele.
Illidary próbál felállni, de annyira forog vele a világ a szédüléstől, hogy képtelen nagyobb mozgást végre hajtani.
Néhány mély levegő után kitisztul a feje nagyjából, de egyben a megjelenő képek magával ragadják a tudatát.
A múlt átka és egyben az élete főbb pillanatai folyamatosan egyre tisztább képeket adnak azokról a tettekről amiket elfelejtett.
~ A célom mindig is tiszta volt számomra, a feladatom és a kötelességemet is mindig a szemem előtt tartottam, de ez kissé megnehezíti a dolgomat mesterem ~ Gondolja.
A szédülés nem akar múlni, de akarata felülbírálja.
Haladnia kell a kovácshoz, hogy oda adja neki az első tervrajzot. A feladatának az elvégzésének az első főbb lépése, hogy a parancsot teljesíthesse.
~ De itt van ez az elf lány is, valamit nem teljesítettem talán? Vagy csak egyszerűen előttem halt meg a családja és nem tudtam megvédeni? Akkor mégis minek adna nekem pénzt? Életembe 4 tartozásom volt összesen, és mind a négyet egy tollal bizonyíthatják. Még soha nem hajtottak be rajtam tartozást, mi lesz ha talán ez a célja? ~ Gondolja
Sikerül ingatagul feállnia, de a lábai rozogán rogyadoznak. Hangra lesz figyelmes a bejárati ajtó felől. Ignis a zaj forrása felé fordul és gazdája elé ugrándozik mintha megakarná óvni őt.
Illidary gyorsan még átgondolja a lehetőségeit, de a feje még mindig káoszba van, az érzékei teljesen kikapcsoltak.
Az egyik dobótőrért nyúl, és próbálja kitisztítani az elméjét, hogy ha rosszul sűlne el a helyzet *
- Ne gyere közelebb! Nem tudom mit akarsz tőlem, de ott megállhatsz és elmondhatod mi a szándékod!
2314. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-30 18:12:54
Üzenet elküldve: 2021-07-30 18:12:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Különös esti társaság //
//Holdudvar//
* Jelen helyzetben valóban könnyedén szórja az aranyakat Elgroon, de ma igazán meg is teheti ezt. Végtére is jó napja van. Jelleme meglepő lehet, de talán csak azért, mert nem ismeri igazán a férfit. Lehet a közös este után már másképpen látja majd a dolgokat. Természetesen tisztában van azzal a ténnyel is, hogy a köhögés maga elég vicces lehetett külső szemlélőnek, szóval inkább igyekszik is terelni a témát. Ki nem hagyná az alkalmat, hogy unalmas dolgaival untassa a vöröst. Ez már csak amolyan férfi dolog. Eszébe se jutna, hogy ez nem feltétlen izgatja a nőt. Végül csak elérnek az anyagi részre, aminek egy részét máris elintézi a művész.*
- Ne köszönje, mert meg fog érte dolgozni. Amiért megdolgozik az ember azt nem szabad megköszönni. Ami jár az jár!* Bölcselkedik mielőtt elindulnának.*
- Na lássuk igazak ezek a hírek erről a híres kertről.* Még most sem felejtkezik meg arról, hogy kinyissa az ajtót partnere előtt.*
- Tessék csak!* Majd ő is kilép utána az üdítően friss artheniori éjszakába.*
- Lenyűgöző!! Csodálatos! Hihetetlen! Vajon milyen építészeti eljárással oldották meg ezt?* Átszellemülten áll és csodálja a környéket. Ez időre még Astreáról is megfeledkezik. Percekig mászkál és nézelődik, mire aztán végre észhez tér.*
- Bocsánat! Szakmai ártalom. Kettő az egyben. Mind építészeti, mind pedig művészi értelemben lenyűgöző ez a hely. Ha jól tudom itt van valahol Marcus Mara sírja. Azt akartam még megnézni magamnak.* Újfent felajánlja karját, hogy a sírig együtt menjenek. Csak pár szótlan méter igazából.*
- Nocsak, nocsak. Hát igaz volt ez is, hogy nevet a holdak fényében. Ez a város csak tartogat még néhány meglepetést.* Le is guggol megszemlélni a nevető pofikát.*
~ Ez a technika roppant különleges. Jó volna utána nézni majd.~* Áll fel végre.*
- Nos azt hiszem ebből elég is volt ennyi.* Megint nyújtja jobbját, hogy lassan visszainduljanak, de most már lényegesebb témával hozakodik el.*
- Most, hogy ezzel is megvolnánk előhozakodnék azzal, amit szeretnék. A fürdőházba szeretnék elmenni, hogy felfrissüljek. Talán furcsán hangzik, de innentől átadnám az irányítást. A negyven arany az, ha jól számolom több, mint két órát jelent. Ez alatt az idő alatt megmutathatja, hogy nem átlagos. Nyűgözzön le és aszerint fogom jutalmazni a továbbiakban. Egy dolgot azt biztosan elvárok, ami nem más, mint egy masszázs. Szóval mostantól öné kisasszony az irányítás.* Feldobta neki a labdát, hacsak nincs kifogás, vagy valami, akkor lassan folytatja az utat a vissza fogadóba. Hosszú az a két óra.*
//Holdudvar//
* Jelen helyzetben valóban könnyedén szórja az aranyakat Elgroon, de ma igazán meg is teheti ezt. Végtére is jó napja van. Jelleme meglepő lehet, de talán csak azért, mert nem ismeri igazán a férfit. Lehet a közös este után már másképpen látja majd a dolgokat. Természetesen tisztában van azzal a ténnyel is, hogy a köhögés maga elég vicces lehetett külső szemlélőnek, szóval inkább igyekszik is terelni a témát. Ki nem hagyná az alkalmat, hogy unalmas dolgaival untassa a vöröst. Ez már csak amolyan férfi dolog. Eszébe se jutna, hogy ez nem feltétlen izgatja a nőt. Végül csak elérnek az anyagi részre, aminek egy részét máris elintézi a művész.*
- Ne köszönje, mert meg fog érte dolgozni. Amiért megdolgozik az ember azt nem szabad megköszönni. Ami jár az jár!* Bölcselkedik mielőtt elindulnának.*
- Na lássuk igazak ezek a hírek erről a híres kertről.* Még most sem felejtkezik meg arról, hogy kinyissa az ajtót partnere előtt.*
- Tessék csak!* Majd ő is kilép utána az üdítően friss artheniori éjszakába.*
- Lenyűgöző!! Csodálatos! Hihetetlen! Vajon milyen építészeti eljárással oldották meg ezt?* Átszellemülten áll és csodálja a környéket. Ez időre még Astreáról is megfeledkezik. Percekig mászkál és nézelődik, mire aztán végre észhez tér.*
- Bocsánat! Szakmai ártalom. Kettő az egyben. Mind építészeti, mind pedig művészi értelemben lenyűgöző ez a hely. Ha jól tudom itt van valahol Marcus Mara sírja. Azt akartam még megnézni magamnak.* Újfent felajánlja karját, hogy a sírig együtt menjenek. Csak pár szótlan méter igazából.*
- Nocsak, nocsak. Hát igaz volt ez is, hogy nevet a holdak fényében. Ez a város csak tartogat még néhány meglepetést.* Le is guggol megszemlélni a nevető pofikát.*
~ Ez a technika roppant különleges. Jó volna utána nézni majd.~* Áll fel végre.*
- Nos azt hiszem ebből elég is volt ennyi.* Megint nyújtja jobbját, hogy lassan visszainduljanak, de most már lényegesebb témával hozakodik el.*
- Most, hogy ezzel is megvolnánk előhozakodnék azzal, amit szeretnék. A fürdőházba szeretnék elmenni, hogy felfrissüljek. Talán furcsán hangzik, de innentől átadnám az irányítást. A negyven arany az, ha jól számolom több, mint két órát jelent. Ez alatt az idő alatt megmutathatja, hogy nem átlagos. Nyűgözzön le és aszerint fogom jutalmazni a továbbiakban. Egy dolgot azt biztosan elvárok, ami nem más, mint egy masszázs. Szóval mostantól öné kisasszony az irányítás.* Feldobta neki a labdát, hacsak nincs kifogás, vagy valami, akkor lassan folytatja az utat a vissza fogadóba. Hosszú az a két óra.*
2313. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-30 15:46:11
Üzenet elküldve: 2021-07-30 15:46:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Különös esti társaság //
*Astrea magában bólogatva nyugtázza hogy a férfi vagyonos emberekhez mérten könnyelműen szabadul meg a pénzétől. Nem bánja, sőt, szívesen segít is neki ebben. A sejtelmes válaszra a férfivágyakkal kapcsolatban, nem jön zavarba, kevés dolog van a világon amivel meglephetik őt.
~ Nehezen tudom bekategorizálni ezt a fickót. Magabiztosnak tűnik, de olyan egyszerű mégis zavarba hozni… Vagy csak engem nem tud hova tenni, mert nem volt még dolga „hivatásossal”. Biztos ami biztos, nálam marad a gyeplő.~
* Csak félig sikerül elfolytania a mosolygását a tenyere mögé, a férfi köhögőrohama után. Persze nem szeretné ennél is jobban zavarba hozni, még a végén elmenekül.
- Ugyan-ugyan, semmi gond, megesik.
*Félrebiccentett fejjel odaadó érdeklődést színlel a rövid monológ iránt.*
~Ó igen. Blablabla. „Nem szeret a feleségem, a piaci árak az egekben, én nemesember vagyok, a családom híres, valami újdonságra vágyom. ” ~
*Ha a lovak párzásáról beszélne az ügyfél azt is csillogó szemmel hallgatná. *
~Igazából, ez meg is történt egyszer.~
*Úgy tűnik a játéka bevált, és nem csak egy órára kellenek a szolgálatai. Az egész estés műsor mostanában egyre ritkább dolog, mindenki rohan és csak a könnyű, gyors élvezetekért keresik a kegyeit, majd mennek is tovább a dolgukra. *
-Ó, hálásan köszönöm, Ön igazán nagylelkű!
*Mindenféle szégyenérzet nélkül nyúl az erszény után, elvégre ez számára csak üzlet. Csak ő a testét bocsátja áruba. Végre a lényegre térnek és a lány jól nevelten belekarol a férfiba. Az udvar, nos igen elég szép látványt nyújt, főleg ha még nem látta sokszor az ember. *
~Nem néztem volna ki belőle, de ha ott akarja hát legyen úgy. A hold fényében egyébként is jól nézek ki. ~
*Nincsenek illúziói a romantikus környezet miatt, ez is csak olyan lesz, mint a többi. Gondolatai máris a lehetséges helyszínek között ugrálnak, miközben az ajtóhoz tartanak a férfival. *
A hozzászólás írója (Astrea Yeonah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.30 15:47:32
*Astrea magában bólogatva nyugtázza hogy a férfi vagyonos emberekhez mérten könnyelműen szabadul meg a pénzétől. Nem bánja, sőt, szívesen segít is neki ebben. A sejtelmes válaszra a férfivágyakkal kapcsolatban, nem jön zavarba, kevés dolog van a világon amivel meglephetik őt.
~ Nehezen tudom bekategorizálni ezt a fickót. Magabiztosnak tűnik, de olyan egyszerű mégis zavarba hozni… Vagy csak engem nem tud hova tenni, mert nem volt még dolga „hivatásossal”. Biztos ami biztos, nálam marad a gyeplő.~
* Csak félig sikerül elfolytania a mosolygását a tenyere mögé, a férfi köhögőrohama után. Persze nem szeretné ennél is jobban zavarba hozni, még a végén elmenekül.
- Ugyan-ugyan, semmi gond, megesik.
*Félrebiccentett fejjel odaadó érdeklődést színlel a rövid monológ iránt.*
~Ó igen. Blablabla. „Nem szeret a feleségem, a piaci árak az egekben, én nemesember vagyok, a családom híres, valami újdonságra vágyom. ” ~
*Ha a lovak párzásáról beszélne az ügyfél azt is csillogó szemmel hallgatná. *
~Igazából, ez meg is történt egyszer.~
*Úgy tűnik a játéka bevált, és nem csak egy órára kellenek a szolgálatai. Az egész estés műsor mostanában egyre ritkább dolog, mindenki rohan és csak a könnyű, gyors élvezetekért keresik a kegyeit, majd mennek is tovább a dolgukra. *
-Ó, hálásan köszönöm, Ön igazán nagylelkű!
*Mindenféle szégyenérzet nélkül nyúl az erszény után, elvégre ez számára csak üzlet. Csak ő a testét bocsátja áruba. Végre a lényegre térnek és a lány jól nevelten belekarol a férfiba. Az udvar, nos igen elég szép látványt nyújt, főleg ha még nem látta sokszor az ember. *
~Nem néztem volna ki belőle, de ha ott akarja hát legyen úgy. A hold fényében egyébként is jól nézek ki. ~
*Nincsenek illúziói a romantikus környezet miatt, ez is csak olyan lesz, mint a többi. Gondolatai máris a lehetséges helyszínek között ugrálnak, miközben az ajtóhoz tartanak a férfival. *
A hozzászólás írója (Astrea Yeonah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.30 15:47:32
2312. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-30 15:28:11
Üzenet elküldve: 2021-07-30 15:28:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
// Fürdőház //
* Elindulnak a fürdőházba, de még előtte a lány a pulthoz siet és megköszöni az ételt. Vranglil ezt a példát nem követi.*
- Elvileg fizettem az ételért, akkor minek megköszönni?* Kérdezi, de ez csak amolyan költői kérdés. Lényegtelen igazából, az már inkább, hogy szinte néhány pillanat leforgása alatt elérik a fürdőház épületét. Az elf otthonosan mozog, amiből látszik, hogy már nem először jár itt. Az öltözőbe vezeti társát, akinek felajánlja, hogy elfordul, amíg öltözik. Élnek ezzel a lehetősséggel, szóval így is tesz. Addig ő is levetkőzik alsónadrágra. Ő már nem annyira igényes, mint Zsonorha, mert csak úgy ledobálja halomra cuccait. Egy futónál, azért több pillantást szentel a lány testének.*
~ Nem rossz, határozottan nem rossz teste van a kicsikének. ~* Konstatálja, de aztán megindul vele előre a medencék irányába.*
- A hideg vizeseket kihagynám. Valami kellemes melegre van most szükségem. Mondjuk az ott.* Bök egy közeli medencére, amiben csak páran tartózkodnak. Meleg pára száll fel belőle, ami igazán csábítóan hat rá.*
- Ahhh! Igen! Ez fantasztikus érzés. Ez hiányzott nekem az erdőben nagyon.* Merül el nagyig a vízben. Csendben áztatja egy rövid ideig a csontjait, de aztán megszólal.*
- Amerről te jöttél arrafelé vannak ilyen jó fürdők?* Amolyan kezdeményező beszélgetés ez semmi több. Aztán, hogy mit hoznak ki belőle az már mindjárt más.*
// Fürdőház //
* Elindulnak a fürdőházba, de még előtte a lány a pulthoz siet és megköszöni az ételt. Vranglil ezt a példát nem követi.*
- Elvileg fizettem az ételért, akkor minek megköszönni?* Kérdezi, de ez csak amolyan költői kérdés. Lényegtelen igazából, az már inkább, hogy szinte néhány pillanat leforgása alatt elérik a fürdőház épületét. Az elf otthonosan mozog, amiből látszik, hogy már nem először jár itt. Az öltözőbe vezeti társát, akinek felajánlja, hogy elfordul, amíg öltözik. Élnek ezzel a lehetősséggel, szóval így is tesz. Addig ő is levetkőzik alsónadrágra. Ő már nem annyira igényes, mint Zsonorha, mert csak úgy ledobálja halomra cuccait. Egy futónál, azért több pillantást szentel a lány testének.*
~ Nem rossz, határozottan nem rossz teste van a kicsikének. ~* Konstatálja, de aztán megindul vele előre a medencék irányába.*
- A hideg vizeseket kihagynám. Valami kellemes melegre van most szükségem. Mondjuk az ott.* Bök egy közeli medencére, amiben csak páran tartózkodnak. Meleg pára száll fel belőle, ami igazán csábítóan hat rá.*
- Ahhh! Igen! Ez fantasztikus érzés. Ez hiányzott nekem az erdőben nagyon.* Merül el nagyig a vízben. Csendben áztatja egy rövid ideig a csontjait, de aztán megszólal.*
- Amerről te jöttél arrafelé vannak ilyen jó fürdők?* Amolyan kezdeményező beszélgetés ez semmi több. Aztán, hogy mit hoznak ki belőle az már mindjárt más.*
2311. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-30 14:06:40
Üzenet elküldve: 2021-07-30 14:06:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Különös esti társaság //
* Úgy tűnik, hogy a portyázás végül sikerrel zárul. A meglepet művész végül beadja a derekát, amit leghamarabb pillantása árul el. Szó, ami szó valóban, amint kiderül, hogy egy kurtizánnal van dolga máris magabiztosabbá válik a férfi. Elvégre egyenrangú partnerből, hirtelen áru és vevő lesz. No mondjuk távol álljon tőle, hogy ilyesmit vágjon bárki fejéhez, de ez a szerepjáték tudat alatt is létrejön. Az meg, hogy továbbra is fenntartja a formális udvariasságot leginkább művészi hajlamának köszönhető. Egy kifinomult művész számára a női test nem csak egy átlagos húsdarab, mint legtöbb férfi számára. Az ő szeme kincset lát, ami formálható alakítható, de önmagában is lenyűgöző, jelenjen meg az bármilyen formában. Ha egy koszos utcalány lenne Astrea, akkor is kisasszonynak nevezné, végtére is abban is van valami báj, valami naturális szépség. Más kérdés, hogy úgy már nem valószínű, hogy ágyába is fogadná, mert azért az már számára ízlés kérdése volna. A kényelmetlen egyedül étkezést kikerülve ajánlatot tesz egy vacsora meghívásra, amit el is fogad a csinos fehérnép. Kifejezetten örül is neki.*
- Nagyszerű! Ha engem kérdez, akkor az ajánlatom az, amit jómagam is fogyasztok. Egy kis őzragu meg ez az akármi.* Integetni kezd hát a szolgáló lánynak. Érkeztével le is adja rendelését. Egy tányér Őzragu leves a már megszokott 7 aranyért
, meg egy tányér abból a Főtt ételből, amit neki is hoztak 8 aranyért .*
- Egy kis motiválásképpen, ha elég gyorsan meghozza a rendelést, akkor még ezt is megkapja.* Azzal kirak 5 aranyat az asztal szélére a Mesélő (Hydra)felszolgálónak. Csekély összeg egy kis gyorsaságért. Nem véletlenül érkezik ki egy pillanat alatt a rendéles.*
- Köszönöm! A magáé az arany.* Hamar le is kapják az asztal végéről azt a pár aranyat.*
- Akkor hát jó étvágyat!* Most már zavartalanul ehet, anélkül, hogy el kéne viselnie a gondolatát annak, hogy valaki nézi, aki nem eszik. Kulturált módon tud így beszélgetést is kezdeményezni két falat között, csak hogy teljen is az idő, meg hogy információt gyűjtsön. A legfontosabb kérdés ugyebár az ár. A válaszra muszáj megint elmosolyodnia.*
- Oh, ha tudná, hogy mennyi különleges vágyam van.*
Sokat sejtető válasz, bár ezt valószínűleg halhatta már párszor a klienseitől. Konkrét terveket még nem szőtt Elgroon, mert arra ráér még a vacsora után is. Végtére is most a vacsoráját élvezi ki. Az, hogy azt egy ilyen csinos személy jelenlétében költheti el, csak még inkább emeli az élvezeti értékét. Késsel villával eszik, ahogy az urak is. Kíváncsian pillant a pillangóra, amikor neki is a hús következik. Mondhatni osztályozza nem csak a külső alapján. Az étkezést befejezve már csak borát szopogatja ültében. Kiélvezi a zamatát, nem csak úgy leveri, mint ahogy egyesek szokták. Közben ott vannak a kérdések is. Éppen az kellemes nedűt nyelné, amikor megtörténik ez az egyszerű haj dobás. A mozdulat oly kecses, oly megragadó, oly művészi, hogy még a bort is félre nyeli. Ettől egy kisebb köhögő roham tör rá.*
~ Hogy a fene enné meg! Bolondot csinálok magamból egy egyszerű női praktika véget. ~* Bosszankodik magában, mert ez a köhögés nem való egy ilyen művészhez.*
- Elnézést! Félre nyeltem.* Szabadkozik, miközben egy szalvétával megtörli a száját.*
- Hát igen. Artheniort megviselték az utóbbi évek. A lázadás meg a pestis.* Próbál együtt érző lenni, de még csak gőze sincs, róla, hogy mennyire lehet nehéz itt élni.*
- Voltaképpen valóban nem vagyok egyszerű közember. Lihanech szülötte vagyok, ugyan nemesi gyökerekkel rendelkezem, de kevert fajom végett akkora támogatást nem élvezek a családomtól, de végül is nincs okom panaszra.* Egy egyszerű hízelgés is elég volt, hogy máris meséljen magáról. Még saját érdemeit nem is kezdte el hangoztatni, de ami késik az nem múlik. Kezét gond nélkül megérinthetik, de csak a balt, mert a jobb boros poharával van elfoglalva, ám az érintésre lerakja az asztalra. Figyel, de még mennyire. Most jön a lényeg, amire érdemes figyelni. Az árakra enyhén megrándul a szája széle. Valami gondolat suhanhatott át elméjén, amit nem is tart vissza.*
- Kedvemre volna a társasága nem csak egy órácskára. Hisz egy óra oly kevés az igazi élvezetekre. Még maga az élet is, pedig nékem bőven mérte Teysus az éveket.* Egy erszény után nyúl, amiben 40 arany lapul. Ezt átadja Astrea Yeonahnak.* Talán ennyi elég lesz az elejére. Ezenkívül roppant kíváncsivá tett, hogy mit értett azon, hogy szoba nélkül.* Pillant rá kíváncsian, de egyelőre még nem hagyja szóhoz jutni.*
- Vacsora után jól esik egy rövid séta. Úgy hallottam, hogy van itt egy szép kert. Egy pillantást vetnék rá, mielőtt bármibe is bele vágnánk. Ha igazak a helyi mendemondák, akkor a holdak fényében pompás kilátásban lehet része a magunk fajta halandóknak.* Az asztaltól felállva jobbját kínálja partnerének, hogy így induljak el a közeli Holdudvarba.*
* Úgy tűnik, hogy a portyázás végül sikerrel zárul. A meglepet művész végül beadja a derekát, amit leghamarabb pillantása árul el. Szó, ami szó valóban, amint kiderül, hogy egy kurtizánnal van dolga máris magabiztosabbá válik a férfi. Elvégre egyenrangú partnerből, hirtelen áru és vevő lesz. No mondjuk távol álljon tőle, hogy ilyesmit vágjon bárki fejéhez, de ez a szerepjáték tudat alatt is létrejön. Az meg, hogy továbbra is fenntartja a formális udvariasságot leginkább művészi hajlamának köszönhető. Egy kifinomult művész számára a női test nem csak egy átlagos húsdarab, mint legtöbb férfi számára. Az ő szeme kincset lát, ami formálható alakítható, de önmagában is lenyűgöző, jelenjen meg az bármilyen formában. Ha egy koszos utcalány lenne Astrea, akkor is kisasszonynak nevezné, végtére is abban is van valami báj, valami naturális szépség. Más kérdés, hogy úgy már nem valószínű, hogy ágyába is fogadná, mert azért az már számára ízlés kérdése volna. A kényelmetlen egyedül étkezést kikerülve ajánlatot tesz egy vacsora meghívásra, amit el is fogad a csinos fehérnép. Kifejezetten örül is neki.*
- Nagyszerű! Ha engem kérdez, akkor az ajánlatom az, amit jómagam is fogyasztok. Egy kis őzragu meg ez az akármi.* Integetni kezd hát a szolgáló lánynak. Érkeztével le is adja rendelését. Egy tányér Őzragu leves a már megszokott 7 aranyért
, meg egy tányér abból a Főtt ételből, amit neki is hoztak 8 aranyért .*- Egy kis motiválásképpen, ha elég gyorsan meghozza a rendelést, akkor még ezt is megkapja.* Azzal kirak 5 aranyat az asztal szélére a Mesélő (Hydra)felszolgálónak
. Csekély összeg egy kis gyorsaságért. Nem véletlenül érkezik ki egy pillanat alatt a rendéles.*- Köszönöm! A magáé az arany.* Hamar le is kapják az asztal végéről azt a pár aranyat.*
- Akkor hát jó étvágyat!* Most már zavartalanul ehet, anélkül, hogy el kéne viselnie a gondolatát annak, hogy valaki nézi, aki nem eszik. Kulturált módon tud így beszélgetést is kezdeményezni két falat között, csak hogy teljen is az idő, meg hogy információt gyűjtsön. A legfontosabb kérdés ugyebár az ár. A válaszra muszáj megint elmosolyodnia.*
- Oh, ha tudná, hogy mennyi különleges vágyam van.*
Sokat sejtető válasz, bár ezt valószínűleg halhatta már párszor a klienseitől. Konkrét terveket még nem szőtt Elgroon, mert arra ráér még a vacsora után is. Végtére is most a vacsoráját élvezi ki. Az, hogy azt egy ilyen csinos személy jelenlétében költheti el, csak még inkább emeli az élvezeti értékét. Késsel villával eszik, ahogy az urak is. Kíváncsian pillant a pillangóra, amikor neki is a hús következik. Mondhatni osztályozza nem csak a külső alapján. Az étkezést befejezve már csak borát szopogatja ültében. Kiélvezi a zamatát, nem csak úgy leveri, mint ahogy egyesek szokták. Közben ott vannak a kérdések is. Éppen az kellemes nedűt nyelné, amikor megtörténik ez az egyszerű haj dobás. A mozdulat oly kecses, oly megragadó, oly művészi, hogy még a bort is félre nyeli. Ettől egy kisebb köhögő roham tör rá.*
~ Hogy a fene enné meg! Bolondot csinálok magamból egy egyszerű női praktika véget. ~* Bosszankodik magában, mert ez a köhögés nem való egy ilyen művészhez.*
- Elnézést! Félre nyeltem.* Szabadkozik, miközben egy szalvétával megtörli a száját.*
- Hát igen. Artheniort megviselték az utóbbi évek. A lázadás meg a pestis.* Próbál együtt érző lenni, de még csak gőze sincs, róla, hogy mennyire lehet nehéz itt élni.*
- Voltaképpen valóban nem vagyok egyszerű közember. Lihanech szülötte vagyok, ugyan nemesi gyökerekkel rendelkezem, de kevert fajom végett akkora támogatást nem élvezek a családomtól, de végül is nincs okom panaszra.* Egy egyszerű hízelgés is elég volt, hogy máris meséljen magáról. Még saját érdemeit nem is kezdte el hangoztatni, de ami késik az nem múlik. Kezét gond nélkül megérinthetik, de csak a balt, mert a jobb boros poharával van elfoglalva, ám az érintésre lerakja az asztalra. Figyel, de még mennyire. Most jön a lényeg, amire érdemes figyelni. Az árakra enyhén megrándul a szája széle. Valami gondolat suhanhatott át elméjén, amit nem is tart vissza.*
- Kedvemre volna a társasága nem csak egy órácskára. Hisz egy óra oly kevés az igazi élvezetekre. Még maga az élet is, pedig nékem bőven mérte Teysus az éveket.* Egy erszény után nyúl, amiben 40 arany lapul. Ezt átadja Astrea Yeonahnak
.* Talán ennyi elég lesz az elejére. Ezenkívül roppant kíváncsivá tett, hogy mit értett azon, hogy szoba nélkül.* Pillant rá kíváncsian, de egyelőre még nem hagyja szóhoz jutni.*- Vacsora után jól esik egy rövid séta. Úgy hallottam, hogy van itt egy szép kert. Egy pillantást vetnék rá, mielőtt bármibe is bele vágnánk. Ha igazak a helyi mendemondák, akkor a holdak fényében pompás kilátásban lehet része a magunk fajta halandóknak.* Az asztaltól felállva jobbját kínálja partnerének, hogy így induljak el a közeli Holdudvarba.*
2310. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-30 12:16:38
Üzenet elküldve: 2021-07-30 12:16:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Kíséret érkezi //
// Hollóember //
*Még a félvér is meglepődik az indulatos válaszán, amit Bunkó Toren után szabadon alkalmazott. A konyhafőnök gyakran élt ezzel a kitérő válasszal, mikor a gyanús külsejű húsok származásáról kérdezték. És meglepően sokszor hasznosnak bizonyult. Ahogy most is. Tekintve, hogy a páncélos nem firtatja tovább az árva céljait. Sőt. Az első benyomást meghazudtolva, bizonyosságot ad arról, hogy képes önkritikát gyakorolni és saját magán nevetni. Pedig az ilyen puccos népség, ilyenkor már átrendezte volna a félvér fogsorát. Ennek a ténynek pedig Lily is kénytelen elismeréssel adózni.*
-Tetszel nekem Ba... Ba... BARÁTOM! *Nyomja meg a szótagokat, a tanácsnak megfelelve. A színészi képességeket csiszolni sosem haszontalan időtöltés. Egy szélhámosnak főleg a hasznára válhat. Ám a meglepetések sora még nem ér véget. A szavakban úrizáló páros elfeljti a bemutatkozást. Pedig a lány előzékenyen elébe ment a dolgoknak. Bár nem kerített neki nagy feneket, de megtette és ez nem elhanyagolható. Ellenben nekik sikerült. Ha pedig már az ellentmondásoknál tartunk, a hollóember sem szenved hiányt. Az előkerülő arany kapcsán úgy nyilatkozik, hogy nem áll módjában elfogadni, miközben lecsap rá, mint tyúk a takonyra.*
-A frászt adod vissza! *Ellenkezik villámokat szórva. Hisz ezzel ő tartozik. A maszkosnál senki sem tudhatja ezt jobban. És a szavaiban ott lappang némi rejtett igazság. Hiszen ha tovább szájjal, nem zárható ki, hogy olyan frászt kap, amitől az egyik füle még nagyobbra dagad. De a félvér sem válik vízzé. Így kénytelen folytatni. Végképp a szőkeség megjegyzése után. Semmi sem hiányzik neki jobban, mint az, hogy itt, egyébként teljesen jogosan, tovajlással vádolják. A szakállas a megmondhatója, hogy amennyiben igaz is, és lopással jutott az aranyhoz, de az árva megdolgzott érte.*
-Ezt neki mondd! *Biccent a fejével a megmentője irányába.* Még sokkal magamfajtább voltam, mikor ennek a többszörösét adta a semmiért. Egy ilyen gesztust illik viszonozni, akkor is, ha kiürül az erszényem. *Ebben a magyarázatban még az erkölcsök legnagyobb csősze sem lelhet kivetnivalóra. És így talán nem kell jobban kifejtenie azt sem, hogy milyen módon jutott egy csavargó ekkora összeghez. Ha pedig hozzá is jutott, miért válik meg tőle ilyen könnyedén. Ám ekkor érkezik a megvilágosodás, a maszkos keze formájában, ami a lány homlokán pihen meg. Ha eddig volt is némi kétség Lilyben, mi szerint az érdekes alak mégis a zsákos ember, az most mind szertefoszlik. Bár az első találkozásuk során a szemei könnyben úsztak és még érezte tarkóján a végzet leheletét, ez a mozdulat határozottan megmaradt benne. ~Tudtam te rohadék!~ Azzal a páros távozóra is fogja otthagyva Lilyt a felismerés döbbenetében. Bele telik néhány pillanatba, amíg rájön, hogy egyedül maradt. Tekintetével azonnal a hollóembert keresi, akit épp az ajtóban kap el miközben a madara elhelyezkedik annak vállán. Ez is csak a bizonyosság malmára hajtja a vizet. Nyolc éve nem látott hollót senki vállán üldögélni és pont ennyi ideje nem örült semmilyen élő szárnyasnak.*
-Azt felejtsd el! Még egyszer nem! *Sziszegi a levegőbe, lényegében magának, majd felpattan és visszacsörtet Xidros asztalához.*
-Ne haragudj, de valamit el kell intéznem. Nagyon fontos. Figyelj! Két napig még itt fogok lakni. Megtalálsz. *Szabadkozik, miközben átveti a vállán azt a kóró kis kardocskát. Majd a kijárat felé iramodik. Kiérve azzal szembesül, hogy a páros már megbeszélte az összes nagyon fontos dolgot, amit szeretett volna. Ezt pedig arra alapozza, hogy a maszkos már egyedül sétálgat. Illetve a hollójával vállán.*
-Hééé! Még nem végeztünk. *Kiált a hollóembernek, aki ha felfigyel, ha nem, kisvártatva Lily társaságának áldozatául esik.*
// Hollóember //
*Még a félvér is meglepődik az indulatos válaszán, amit Bunkó Toren után szabadon alkalmazott. A konyhafőnök gyakran élt ezzel a kitérő válasszal, mikor a gyanús külsejű húsok származásáról kérdezték. És meglepően sokszor hasznosnak bizonyult. Ahogy most is. Tekintve, hogy a páncélos nem firtatja tovább az árva céljait. Sőt. Az első benyomást meghazudtolva, bizonyosságot ad arról, hogy képes önkritikát gyakorolni és saját magán nevetni. Pedig az ilyen puccos népség, ilyenkor már átrendezte volna a félvér fogsorát. Ennek a ténynek pedig Lily is kénytelen elismeréssel adózni.*
-Tetszel nekem Ba... Ba... BARÁTOM! *Nyomja meg a szótagokat, a tanácsnak megfelelve. A színészi képességeket csiszolni sosem haszontalan időtöltés. Egy szélhámosnak főleg a hasznára válhat. Ám a meglepetések sora még nem ér véget. A szavakban úrizáló páros elfeljti a bemutatkozást. Pedig a lány előzékenyen elébe ment a dolgoknak. Bár nem kerített neki nagy feneket, de megtette és ez nem elhanyagolható. Ellenben nekik sikerült. Ha pedig már az ellentmondásoknál tartunk, a hollóember sem szenved hiányt. Az előkerülő arany kapcsán úgy nyilatkozik, hogy nem áll módjában elfogadni, miközben lecsap rá, mint tyúk a takonyra.*
-A frászt adod vissza! *Ellenkezik villámokat szórva. Hisz ezzel ő tartozik. A maszkosnál senki sem tudhatja ezt jobban. És a szavaiban ott lappang némi rejtett igazság. Hiszen ha tovább szájjal, nem zárható ki, hogy olyan frászt kap, amitől az egyik füle még nagyobbra dagad. De a félvér sem válik vízzé. Így kénytelen folytatni. Végképp a szőkeség megjegyzése után. Semmi sem hiányzik neki jobban, mint az, hogy itt, egyébként teljesen jogosan, tovajlással vádolják. A szakállas a megmondhatója, hogy amennyiben igaz is, és lopással jutott az aranyhoz, de az árva megdolgzott érte.*
-Ezt neki mondd! *Biccent a fejével a megmentője irányába.* Még sokkal magamfajtább voltam, mikor ennek a többszörösét adta a semmiért. Egy ilyen gesztust illik viszonozni, akkor is, ha kiürül az erszényem. *Ebben a magyarázatban még az erkölcsök legnagyobb csősze sem lelhet kivetnivalóra. És így talán nem kell jobban kifejtenie azt sem, hogy milyen módon jutott egy csavargó ekkora összeghez. Ha pedig hozzá is jutott, miért válik meg tőle ilyen könnyedén. Ám ekkor érkezik a megvilágosodás, a maszkos keze formájában, ami a lány homlokán pihen meg. Ha eddig volt is némi kétség Lilyben, mi szerint az érdekes alak mégis a zsákos ember, az most mind szertefoszlik. Bár az első találkozásuk során a szemei könnyben úsztak és még érezte tarkóján a végzet leheletét, ez a mozdulat határozottan megmaradt benne. ~Tudtam te rohadék!~ Azzal a páros távozóra is fogja otthagyva Lilyt a felismerés döbbenetében. Bele telik néhány pillanatba, amíg rájön, hogy egyedül maradt. Tekintetével azonnal a hollóembert keresi, akit épp az ajtóban kap el miközben a madara elhelyezkedik annak vállán. Ez is csak a bizonyosság malmára hajtja a vizet. Nyolc éve nem látott hollót senki vállán üldögélni és pont ennyi ideje nem örült semmilyen élő szárnyasnak.*
-Azt felejtsd el! Még egyszer nem! *Sziszegi a levegőbe, lényegében magának, majd felpattan és visszacsörtet Xidros asztalához.*
-Ne haragudj, de valamit el kell intéznem. Nagyon fontos. Figyelj! Két napig még itt fogok lakni. Megtalálsz. *Szabadkozik, miközben átveti a vállán azt a kóró kis kardocskát. Majd a kijárat felé iramodik. Kiérve azzal szembesül, hogy a páros már megbeszélte az összes nagyon fontos dolgot, amit szeretett volna. Ezt pedig arra alapozza, hogy a maszkos már egyedül sétálgat. Illetve a hollójával vállán.*
-Hééé! Még nem végeztünk. *Kiált a hollóembernek, aki ha felfigyel, ha nem, kisvártatva Lily társaságának áldozatául esik.*
2309. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-30 09:02:51
Üzenet elküldve: 2021-07-30 09:02:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Különös esti társaság //
*A férfi arcára azonnal kiül minden érzelem. Astrea magában felszisszen.*
~ Talán túl nyersen fogalmaztam volna?~
*Szerencse, úgy tűnik hamar túlteszi magát meglepetésén és merészebb pillantásai jelzik, kár még jól is alakulhat az este. De ha már így van, a lány kihúzza magát ültében, mély levegőt vesz hogy jobban érvényesüljenek adottságai és kisöpri arcából vörös tincseit. *
~ Hadd lássa az úr, mit kap a pénzéért. ~
*Tovább sétálnak a bizonyos kása körül. Astrea a pénz csörgésén kívül egyedül ezt élvezi a szakmájában. A játékot amit férfi és nő űz egymással, és míg a férfi azt hiszi, lassan a tulajdonába keríti őt és használhatja testét egy éjszakára, igazából ugyanúgy a nő is megszerzi magának. Szeret úgy gondolni erre, ahogy az uracska fogalmazott, „magafajtának” is van némi hatalma.
Magában megszavaz pár plusz pontot amiatt, hogy bár felfedte kilétét, a férfi még mindig udvariasan viselkedik vele.*
~ Talán megérdemel pár extrát ezért.~
*Már látja hogy horogra akadt az áldozat, kezdhet kicsit lelazulni. Úgy dönt, megvendégelteti magát, hiszen legutóbb csak valami ronda barna löttyöt kapott az asszonysága konyháján és elég régen is volt az már. *
- Köszönöm a meghívást, szívesen elfogadom.
*Igazából itt nem csak az ételre céloz.*
-Önre bízom a választást, ha rendelni szeretne.
*Ezzel a fogással igyekszik mélyebbre fúrni magát az erszényébe, így láthatja majd, mennyit hajlandó rá áldozni a férfi. Bármit is rendel, ő elfogyasztja, próbál nem túl mohónak tűnni. Úgy tűnik megvan az esti programja, hiszen azonnal a tarifákra kérdez rá az ügyfél. Astrea visszatér a csábító, doromboló hangjából az üzletieshez, és tárgyilagosan folytatja.*
- Nos, az attól függ. Egy órára, egy éjszakára, vagy hosszabb időre szeretne igényt tartani a szolgálataimra? Vannak-e különleges kérései, vágyai?
* A férfi lassan befejezi az evést, evett és ivott, tehát alapszükségletei ki lettek elégítve, így lassan rá tud koncentrálni a többi szükségletére, amihez már Astrea is kellhet. Mosolyogva nyugtázza a bókot, jutalmul hátralebbenti vörös sörényét, felfedve kecses nyakának ívét. *
~ Ideje a tárgyra térni.~
- Köszönöm uram, de Ön túloz. ~ Álszemérem, fúj.~
- Tudja hogy van ez… ~ Dehogy tudja.~
- Árvaság, szegénység és éhezés. Ott próbálunk érvényesülni, ahol tudunk.
*Pontosan tisztában van vele, hogy érdekesebb, különlegesebb színekkel áldotta meg őt a természet, amit igyekszik is kihasználni az életben. A városbéli szajhák többsége, a mélyszegénységből jött és az éhezés vitte a szakma útjára lányságuk küszöbén. Ő ebben viszonylag szerencsés volt, még kisgyerekként szedte össze az asszonyság az utcáról, így talán egy kicsit nagyobb becsben is tartja őt. *
-Ön sem tűnik egyszerű közembernek, kedves Elgroon. De ha valóban így gondolja, kideríthetnénk, mennyire nem vagyunk átlagosak együtt.
*Egy pillanatra megérinti a férfi kezét az ujjaival, próbálva magára vonni a teljes figyelmet. *
- Ha szeretné a társaságomat egy órára, az 16 arany szoba nélkül, szobával 32, így ugyanis Önt terheli ennek a költsége is.
*Persze semmi ez a Sellőházi kiszolgálás áraihoz képest, ahova Astrea is vágyott. Nyilván nem is lehet őt egy lapon említeni a Sellőkkel, akik igazi különleges szolgáltatásokat nyújtanak és a városi örömlányok teljesen más kategóriáját képviselik. Az ő ruhája drágának néz ki, de részben maga készítette és az alján már foszlik is picit. A csizmáját is rég meg kellett volna javíttatnia, de túl sokat von le a keresetéből az asszonyság ehhez.
Amennyiben kedvező a reakció az árajánlatára, lassan átcsusszan az asztal túl feléről a férfi melletti székre. *
*A férfi arcára azonnal kiül minden érzelem. Astrea magában felszisszen.*
~ Talán túl nyersen fogalmaztam volna?~
*Szerencse, úgy tűnik hamar túlteszi magát meglepetésén és merészebb pillantásai jelzik, kár még jól is alakulhat az este. De ha már így van, a lány kihúzza magát ültében, mély levegőt vesz hogy jobban érvényesüljenek adottságai és kisöpri arcából vörös tincseit. *
~ Hadd lássa az úr, mit kap a pénzéért. ~
*Tovább sétálnak a bizonyos kása körül. Astrea a pénz csörgésén kívül egyedül ezt élvezi a szakmájában. A játékot amit férfi és nő űz egymással, és míg a férfi azt hiszi, lassan a tulajdonába keríti őt és használhatja testét egy éjszakára, igazából ugyanúgy a nő is megszerzi magának. Szeret úgy gondolni erre, ahogy az uracska fogalmazott, „magafajtának” is van némi hatalma.
Magában megszavaz pár plusz pontot amiatt, hogy bár felfedte kilétét, a férfi még mindig udvariasan viselkedik vele.*
~ Talán megérdemel pár extrát ezért.~
*Már látja hogy horogra akadt az áldozat, kezdhet kicsit lelazulni. Úgy dönt, megvendégelteti magát, hiszen legutóbb csak valami ronda barna löttyöt kapott az asszonysága konyháján és elég régen is volt az már. *
- Köszönöm a meghívást, szívesen elfogadom.
*Igazából itt nem csak az ételre céloz.*
-Önre bízom a választást, ha rendelni szeretne.
*Ezzel a fogással igyekszik mélyebbre fúrni magát az erszényébe, így láthatja majd, mennyit hajlandó rá áldozni a férfi. Bármit is rendel, ő elfogyasztja, próbál nem túl mohónak tűnni. Úgy tűnik megvan az esti programja, hiszen azonnal a tarifákra kérdez rá az ügyfél. Astrea visszatér a csábító, doromboló hangjából az üzletieshez, és tárgyilagosan folytatja.*
- Nos, az attól függ. Egy órára, egy éjszakára, vagy hosszabb időre szeretne igényt tartani a szolgálataimra? Vannak-e különleges kérései, vágyai?
* A férfi lassan befejezi az evést, evett és ivott, tehát alapszükségletei ki lettek elégítve, így lassan rá tud koncentrálni a többi szükségletére, amihez már Astrea is kellhet. Mosolyogva nyugtázza a bókot, jutalmul hátralebbenti vörös sörényét, felfedve kecses nyakának ívét. *
~ Ideje a tárgyra térni.~
- Köszönöm uram, de Ön túloz. ~ Álszemérem, fúj.~
- Tudja hogy van ez… ~ Dehogy tudja.~
- Árvaság, szegénység és éhezés. Ott próbálunk érvényesülni, ahol tudunk.
*Pontosan tisztában van vele, hogy érdekesebb, különlegesebb színekkel áldotta meg őt a természet, amit igyekszik is kihasználni az életben. A városbéli szajhák többsége, a mélyszegénységből jött és az éhezés vitte a szakma útjára lányságuk küszöbén. Ő ebben viszonylag szerencsés volt, még kisgyerekként szedte össze az asszonyság az utcáról, így talán egy kicsit nagyobb becsben is tartja őt. *
-Ön sem tűnik egyszerű közembernek, kedves Elgroon. De ha valóban így gondolja, kideríthetnénk, mennyire nem vagyunk átlagosak együtt.
*Egy pillanatra megérinti a férfi kezét az ujjaival, próbálva magára vonni a teljes figyelmet. *
- Ha szeretné a társaságomat egy órára, az 16 arany szoba nélkül, szobával 32, így ugyanis Önt terheli ennek a költsége is.
*Persze semmi ez a Sellőházi kiszolgálás áraihoz képest, ahova Astrea is vágyott. Nyilván nem is lehet őt egy lapon említeni a Sellőkkel, akik igazi különleges szolgáltatásokat nyújtanak és a városi örömlányok teljesen más kategóriáját képviselik. Az ő ruhája drágának néz ki, de részben maga készítette és az alján már foszlik is picit. A csizmáját is rég meg kellett volna javíttatnia, de túl sokat von le a keresetéből az asszonyság ehhez.
Amennyiben kedvező a reakció az árajánlatára, lassan átcsusszan az asztal túl feléről a férfi melletti székre. *
2308. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-30 08:03:50
Üzenet elküldve: 2021-07-30 08:03:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Kíséret érkezik //
// Érintve hollóember //
*Nem kicsit lepődik meg a rögtönzött kérdésre adott feleleten, bár valóban, neki mindegy is, mit akar, ha nem tőle szeretné. Főleg miután ismét kinyitja a száját, a szava járásából pedig egyre inkább utcakölyöknek nézi, abba a sémába pont bele is illene, külső alapján is.*
-Há… hát tényleg ne… nem szép csak úgy ottha.. hagyni egy n… nőt, minden szó né… nélkül. *Csóválja a fejét, bár a szavai inkább gúnyosak, talán ezt a nőt ő is csak úgy otthagyná, ha lehetne. Hiszen ha már idepofátlankodott, akár bele is kotyoghat a kettejük dolgába, ahogy ő tette. Mivel már nem ifjú és hát tanult az akadémián, így megszokta, hogy kigúnyolják a beszéde miatt, amit a nő csinál már meg se lepi. Mikor Lilyenn ismét a hollós férfinek szegedi a mondandóját, megkocogtatja a vállát, hogy ismét felé forduljon egy kicsit.*
-Ha a bö betűt jo… jobban odanyomod a fo… fogaidhoz akkor azzal ne… nem lesz problémád… így… *Meg is mutatja, kinyitva a száját, odanyomja a fenti szájpadlásához a nyelvét, bár lehet ezt már a nő nem várja meg. Ezt követően egy rakat aranyat szór az asztalra, ami egy csavargóhoz képest piszok sok. Összerándulnak a szemöldökei, nem hiszi azt, hogy kemény munkával szerezte, talán inkább lopta vagy lehet hogy ez a része a zsákmányból. Felötlik benne az is, hogy talán a szántón fosztogató csürhe tagja, de erre semmi bizonyíték nem áll rendelkezésre.*
-E…ez… jó sok arany e…egy ma…magadfajtától. *Jegyzi meg, csak úgy mellékesen. Ezt követően a Crown feláll és távozóra fogja, bár ő titkon remélte, ha legalább a fogadóba jött ihat egyet, de úgy fest, ez elmarad.*
-Ne… nem akarom húzni so… so… sokáig az idejét. *Mondja, miközben távoznak az ajtón, azért óvatosságból maga mögé tekint néha- néha, hátha az a nőszemély követné őket.*
-Csa… csak egy nap le… lenne az egész. A ki… ki… kikötőben elválnának u… útjaink. *Von vállat.*
-A…akkor ötven arany? *Nagyon úgy fest, hogy ez az utolsó ajánlata.*
-A ki… ki… kikötőben rendezzük a mu… munka után. Ho… holnap kora ha… hajnalban indulunk, a ti… tisztásról. Ne késsen! *Hagyja meg neki végül, ha beleegyezik.*
// Érintve hollóember //
*Nem kicsit lepődik meg a rögtönzött kérdésre adott feleleten, bár valóban, neki mindegy is, mit akar, ha nem tőle szeretné. Főleg miután ismét kinyitja a száját, a szava járásából pedig egyre inkább utcakölyöknek nézi, abba a sémába pont bele is illene, külső alapján is.*
-Há… hát tényleg ne… nem szép csak úgy ottha.. hagyni egy n… nőt, minden szó né… nélkül. *Csóválja a fejét, bár a szavai inkább gúnyosak, talán ezt a nőt ő is csak úgy otthagyná, ha lehetne. Hiszen ha már idepofátlankodott, akár bele is kotyoghat a kettejük dolgába, ahogy ő tette. Mivel már nem ifjú és hát tanult az akadémián, így megszokta, hogy kigúnyolják a beszéde miatt, amit a nő csinál már meg se lepi. Mikor Lilyenn ismét a hollós férfinek szegedi a mondandóját, megkocogtatja a vállát, hogy ismét felé forduljon egy kicsit.*
-Ha a bö betűt jo… jobban odanyomod a fo… fogaidhoz akkor azzal ne… nem lesz problémád… így… *Meg is mutatja, kinyitva a száját, odanyomja a fenti szájpadlásához a nyelvét, bár lehet ezt már a nő nem várja meg. Ezt követően egy rakat aranyat szór az asztalra, ami egy csavargóhoz képest piszok sok. Összerándulnak a szemöldökei, nem hiszi azt, hogy kemény munkával szerezte, talán inkább lopta vagy lehet hogy ez a része a zsákmányból. Felötlik benne az is, hogy talán a szántón fosztogató csürhe tagja, de erre semmi bizonyíték nem áll rendelkezésre.*
-E…ez… jó sok arany e…egy ma…magadfajtától. *Jegyzi meg, csak úgy mellékesen. Ezt követően a Crown feláll és távozóra fogja, bár ő titkon remélte, ha legalább a fogadóba jött ihat egyet, de úgy fest, ez elmarad.*
-Ne… nem akarom húzni so… so… sokáig az idejét. *Mondja, miközben távoznak az ajtón, azért óvatosságból maga mögé tekint néha- néha, hátha az a nőszemély követné őket.*
-Csa… csak egy nap le… lenne az egész. A ki… ki… kikötőben elválnának u… útjaink. *Von vállat.*
-A…akkor ötven arany? *Nagyon úgy fest, hogy ez az utolsó ajánlata.*
-A ki… ki… kikötőben rendezzük a mu… munka után. Ho… holnap kora ha… hajnalban indulunk, a ti… tisztásról. Ne késsen! *Hagyja meg neki végül, ha beleegyezik.*
2307. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-29 23:41:32
Üzenet elküldve: 2021-07-29 23:41:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Különös esti társaság //
* Valóban csodálója a női nemnek, mert rengeteg inspirációt lehet belőlük meríteni. Egy finom hölgy meg megérdemli, hogy udvariasak legyen vele szemben. Na persze az is egy tény, hogy a ruha teszi az embert, mert jelen helyzetben nehezen tudná elképzelni, hogy kurtizánnal van dolga. Mondjuk ha valaki tudja, akkor ő biztosan, hogy ennek a szakmának is vannak szintjei. A Sellőháznak végzet munkája során volt szerencséje a luxus kategóriához. Az viszont biztos, hogy aranya az van. Annyi szent, hogy Astera jól játssza a szerepét, mert addig a pillanatig, amíg nem említi nem is gondolná róla, hogy milyen foglalkozást űz ez a páratlan szépség. Nos ezzel megint csak sikerül meglepnie a művész urat. Hitetlenkedő arckifejezése jó pár elnyújtott pillanatig az arcára fagy.*
- Oh! Nos hát ez meglepő fordulat, be kell, hogy valljam nem számítottam ilyesmire.* Szája önkéntelenül szép lassan elégedett mosolyra görbül. Nem feltétlen arra gondol, amire talán a vörös, de ez mellékes. Kevés férfi az, aki egy ilyen esetben arra gondol, amire ő.*
~ Micsoda véletlen szerencse. ~* Szinte látni, ahogy összedörzsöli a tenyerét, amit nyilván nem tesz meg, de most tüzetesebben vizsgálja meg magának a szépséges teremtést. Immáron szemtelenül elidőzik a dekoltázs környékén is. Elvégre nem valószínű, hogy megbántana valakit, aki a testéből keresi meg a napi betevőt.*
~ Szép lány, nagyon is szemrevaló. Jó volna legalább egy hosszú éjszakára megszerezni, vagy akár többre is. Minden attól függ, hogy mennyire bevállalós. Egy örömlánynak végtére is illene bevállalósnak lennie. ~* Közben igyekszik figyelni is, nem csak elmerengeni a gondolataiban, amik csak úgy kavarognak benne.*
- Astrea.* Ízlelgeti a nevet.* Szép név. Tetszetős, és kellemes a hangzása is.* Igen sajnálja, hogy nem iszik vele, de nem erőlteti.*
- Nos az igazság az, hogy valóban szívesen venném egy magafajta bájos hölgy társaságát a mai fárasztó napom után.* Közben bele kanalazna levébe is, de valami csak visszatartja.*
- Elnézést kérek, de ma még nem ettem sokat. Ha esetleg éhes volna, akkor a vendégem egy vacsorára.* Igazából ez is csak udvariaskodás, mert hogy néz azt ki, hogy ő eszik a hölgy meg csak nézi. Ha kér enni, akkor megrendeli, ha nem, hát nem. Ő ettől függetlenül folytatja az étkezést. Két falat között, amikor a szájában nincs étel, rákérdez az első legfontosabb kérdésre.*
- Mondja kérem, mennyit számol fel egy egész éjszakára?* Ez két részlet miatt is fontos számára. Egy az anyagiak mindig eléggé foglalkoztatták. Elvégre egy művésznek az árakkal is tisztában kell lennie. Másrészt a, ha akadnak rejtett költségek azt jó tudni. Egy biztos, ami az hogy vevő a dologra, a másik meg, hogy elég nyúzottnak néz ki. Tényleg rendesen el van fáradva. A leveséből már nem volt sok, így aztán mostanra tér át a második fogásra. Mér nem is tudja, hogy mit rendelt. Valami sült szelet meg burgonyás köret az biztos. Hogy ne csak az legyen, hogy eszik kérdezget még közben.*
- Tudja nem gondoltam, hogy egy ilyen tetszetős hölgy, egy ilyen helyen hmm... keresi a kenyerét. Azt hittem a városban a kevésbé dekoratív pillangók vannak jelen leginkább. Ön kedves Astera nem tűnik átlagosnak.* Az is lehet, hogy ezek a kérdések, csak próbálgatják a hölgyet, de az biztos, hogy mire megválaszolja már a vacsoráját szinte teljesen elfogyasztja.*
* Valóban csodálója a női nemnek, mert rengeteg inspirációt lehet belőlük meríteni. Egy finom hölgy meg megérdemli, hogy udvariasak legyen vele szemben. Na persze az is egy tény, hogy a ruha teszi az embert, mert jelen helyzetben nehezen tudná elképzelni, hogy kurtizánnal van dolga. Mondjuk ha valaki tudja, akkor ő biztosan, hogy ennek a szakmának is vannak szintjei. A Sellőháznak végzet munkája során volt szerencséje a luxus kategóriához. Az viszont biztos, hogy aranya az van. Annyi szent, hogy Astera jól játssza a szerepét, mert addig a pillanatig, amíg nem említi nem is gondolná róla, hogy milyen foglalkozást űz ez a páratlan szépség. Nos ezzel megint csak sikerül meglepnie a művész urat. Hitetlenkedő arckifejezése jó pár elnyújtott pillanatig az arcára fagy.*
- Oh! Nos hát ez meglepő fordulat, be kell, hogy valljam nem számítottam ilyesmire.* Szája önkéntelenül szép lassan elégedett mosolyra görbül. Nem feltétlen arra gondol, amire talán a vörös, de ez mellékes. Kevés férfi az, aki egy ilyen esetben arra gondol, amire ő.*
~ Micsoda véletlen szerencse. ~* Szinte látni, ahogy összedörzsöli a tenyerét, amit nyilván nem tesz meg, de most tüzetesebben vizsgálja meg magának a szépséges teremtést. Immáron szemtelenül elidőzik a dekoltázs környékén is. Elvégre nem valószínű, hogy megbántana valakit, aki a testéből keresi meg a napi betevőt.*
~ Szép lány, nagyon is szemrevaló. Jó volna legalább egy hosszú éjszakára megszerezni, vagy akár többre is. Minden attól függ, hogy mennyire bevállalós. Egy örömlánynak végtére is illene bevállalósnak lennie. ~* Közben igyekszik figyelni is, nem csak elmerengeni a gondolataiban, amik csak úgy kavarognak benne.*
- Astrea.* Ízlelgeti a nevet.* Szép név. Tetszetős, és kellemes a hangzása is.* Igen sajnálja, hogy nem iszik vele, de nem erőlteti.*
- Nos az igazság az, hogy valóban szívesen venném egy magafajta bájos hölgy társaságát a mai fárasztó napom után.* Közben bele kanalazna levébe is, de valami csak visszatartja.*
- Elnézést kérek, de ma még nem ettem sokat. Ha esetleg éhes volna, akkor a vendégem egy vacsorára.* Igazából ez is csak udvariaskodás, mert hogy néz azt ki, hogy ő eszik a hölgy meg csak nézi. Ha kér enni, akkor megrendeli, ha nem, hát nem. Ő ettől függetlenül folytatja az étkezést. Két falat között, amikor a szájában nincs étel, rákérdez az első legfontosabb kérdésre.*
- Mondja kérem, mennyit számol fel egy egész éjszakára?* Ez két részlet miatt is fontos számára. Egy az anyagiak mindig eléggé foglalkoztatták. Elvégre egy művésznek az árakkal is tisztában kell lennie. Másrészt a, ha akadnak rejtett költségek azt jó tudni. Egy biztos, ami az hogy vevő a dologra, a másik meg, hogy elég nyúzottnak néz ki. Tényleg rendesen el van fáradva. A leveséből már nem volt sok, így aztán mostanra tér át a második fogásra. Mér nem is tudja, hogy mit rendelt. Valami sült szelet meg burgonyás köret az biztos. Hogy ne csak az legyen, hogy eszik kérdezget még közben.*
- Tudja nem gondoltam, hogy egy ilyen tetszetős hölgy, egy ilyen helyen hmm... keresi a kenyerét. Azt hittem a városban a kevésbé dekoratív pillangók vannak jelen leginkább. Ön kedves Astera nem tűnik átlagosnak.* Az is lehet, hogy ezek a kérdések, csak próbálgatják a hölgyet, de az biztos, hogy mire megválaszolja már a vacsoráját szinte teljesen elfogyasztja.*
2306. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-29 21:58:28
Üzenet elküldve: 2021-07-29 21:58:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Különös esti társaság //
*Belépője nem marad hatástalan.*
~Sosem.~
*Jegyzi meg magának gondolatban. A férfi őszinte reakciója mulattatja is kissé. Talán éppen a női nem egy igazi csodálója akadt a horogra ma este.*
~Micsoda végtelen udvariasság. Azonnal bemutatkozik, tisztelettudó és előzékeny. ~
*Csendben taktikai megbeszélést tart saját magával.*
~ Udvarias, de talán túl udvarias is. Az ilyen férfiak nem feltétlenül szoktak a hozzám hasonló szolgáltatásokhoz, talán szerető kis feleség is várja odahaza. Nem biztos, hogy könnyű eset, de talán átbillenthető a sötét oldalra. ~
*A foglakozását meghallva, hamarosan már a fejében pörgeti a férfi lehetséges keresetének összegét. *
~ Ha ő úriember, én megadom neki az úri hölgyet, ha azt akarja. ~
* Szolid mosolyt illeszt vörös ajkaira és bűbájosan előre nyújtja kacsóját az üdvözlő csókra.*
~ Mielőtt kedélyesen elcsevegnénk az időjárásról és leülnénk teázni, jobb, ha az elején tisztázom a dolgokat. ~
- Azt gondoltam talán én lehetek az Ön segítségére. Olyan magányosnak látszik, esetleg nyújthatnék egy kis társaságot ezen a szép estén.
~ A horog a csalival kivetve. ~
- Egyébként anyám Astreának nevezett el, de szólíthat, ahogy akar. Köszönöm a szíves kínálást, de munka közben sosem iszom.
* Most hogy teljesen nyilvánvalóvá tette ittlétének okát, várja, ráharap-e a hal a mézédes csalira?*
*Belépője nem marad hatástalan.*
~Sosem.~
*Jegyzi meg magának gondolatban. A férfi őszinte reakciója mulattatja is kissé. Talán éppen a női nem egy igazi csodálója akadt a horogra ma este.*
~Micsoda végtelen udvariasság. Azonnal bemutatkozik, tisztelettudó és előzékeny. ~
*Csendben taktikai megbeszélést tart saját magával.*
~ Udvarias, de talán túl udvarias is. Az ilyen férfiak nem feltétlenül szoktak a hozzám hasonló szolgáltatásokhoz, talán szerető kis feleség is várja odahaza. Nem biztos, hogy könnyű eset, de talán átbillenthető a sötét oldalra. ~
*A foglakozását meghallva, hamarosan már a fejében pörgeti a férfi lehetséges keresetének összegét. *
~ Ha ő úriember, én megadom neki az úri hölgyet, ha azt akarja. ~
* Szolid mosolyt illeszt vörös ajkaira és bűbájosan előre nyújtja kacsóját az üdvözlő csókra.*
~ Mielőtt kedélyesen elcsevegnénk az időjárásról és leülnénk teázni, jobb, ha az elején tisztázom a dolgokat. ~
- Azt gondoltam talán én lehetek az Ön segítségére. Olyan magányosnak látszik, esetleg nyújthatnék egy kis társaságot ezen a szép estén.
~ A horog a csalival kivetve. ~
- Egyébként anyám Astreának nevezett el, de szólíthat, ahogy akar. Köszönöm a szíves kínálást, de munka közben sosem iszom.
* Most hogy teljesen nyilvánvalóvá tette ittlétének okát, várja, ráharap-e a hal a mézédes csalira?*
2305. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-29 19:04:46
Üzenet elküldve: 2021-07-29 19:04:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Kíséret érkezik //
// Érintve hollóember //
* Illidary ledöbbenten próbálja követni az elszabadult eseményeket.
Akárhányszor ránéz a lányra vagy éppen csak belenéz a kék szép szemeibe érzi, ahogy a lüktető fejfájás jelentkezzék a halántékánál.
Mély sóhajt vesz majd belekezd. *
- Mindenki legyen kedves megnyugodni, elnézésüket kérem mindkettejüktől.
* Ránéz az asztalon szétszórt érmékre és össze tolja az érméket.
Előveszi az erszényét, és szépen beletolja az aranyat.
Az erszényt elteszi és a jobb kezével nyúl a lány felé, majd feje tetejére teszi a kezét. *
- Elnézését kérem hölgyem, megígérem, hogy a 2 nap múlva visszatérek és megbeszéljük azt amit szeretne tőlem. Ezt az összeget semmiképpen nem fogadhatom el öntől, de el teszem míg megérkezek. Gondolom nem csak ennyit óhajt tőlem. Ezért ahogy mondtam, várjon meg itt és utána mindent megbeszélünk.
* Az elf enyhe biccentést mutat már ha hajlandó erre a mozdulatra.
Feláll az asztaltól, és Mytryell-nek mutat a kezével. *
- Szerintem akkor, hogy most le csillapodjanak a dolgok távozzunk, és még egyszer elnézését kérem a kellemetlenségekért.
* Az ajtóhoz indul majd mikor oda ér ki nyitja.
A lányra ismételten vissza néz és mély sóhajt hallat a maszkján keresztül.
A lüktető fejfájás ismételten jelentkezik, de próbálja a mozdulatait folyamatosan koordinálni.
Miközben áll az ajtóba Ignis az égből gazdája vállára száll és károgással jelezve elégedettségét megigazítja tollazatát, illetve belekezd a jól megszokott maszk kopogtatásba.*
- Kérem Mytryell jöjjön és az úton megbeszéljük amit még szükséges
A hozzászólás írója (Illidary Marquie) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.29 19:24:47
// Érintve hollóember //
* Illidary ledöbbenten próbálja követni az elszabadult eseményeket.
Akárhányszor ránéz a lányra vagy éppen csak belenéz a kék szép szemeibe érzi, ahogy a lüktető fejfájás jelentkezzék a halántékánál.
Mély sóhajt vesz majd belekezd. *
- Mindenki legyen kedves megnyugodni, elnézésüket kérem mindkettejüktől.
* Ránéz az asztalon szétszórt érmékre és össze tolja az érméket.
Előveszi az erszényét, és szépen beletolja az aranyat.
Az erszényt elteszi és a jobb kezével nyúl a lány felé, majd feje tetejére teszi a kezét. *
- Elnézését kérem hölgyem, megígérem, hogy a 2 nap múlva visszatérek és megbeszéljük azt amit szeretne tőlem. Ezt az összeget semmiképpen nem fogadhatom el öntől, de el teszem míg megérkezek. Gondolom nem csak ennyit óhajt tőlem. Ezért ahogy mondtam, várjon meg itt és utána mindent megbeszélünk.
* Az elf enyhe biccentést mutat már ha hajlandó erre a mozdulatra.
Feláll az asztaltól, és Mytryell-nek mutat a kezével. *
- Szerintem akkor, hogy most le csillapodjanak a dolgok távozzunk, és még egyszer elnézését kérem a kellemetlenségekért.
* Az ajtóhoz indul majd mikor oda ér ki nyitja.
A lányra ismételten vissza néz és mély sóhajt hallat a maszkján keresztül.
A lüktető fejfájás ismételten jelentkezik, de próbálja a mozdulatait folyamatosan koordinálni.
Miközben áll az ajtóba Ignis az égből gazdája vállára száll és károgással jelezve elégedettségét megigazítja tollazatát, illetve belekezd a jól megszokott maszk kopogtatásba.*
- Kérem Mytryell jöjjön és az úton megbeszéljük amit még szükséges
A hozzászólás írója (Illidary Marquie) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.29 19:24:47
2304. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-29 18:20:31
Üzenet elküldve: 2021-07-29 18:20:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
// Fürdőház //
*Megvitatják a rövid és hosszútávú terveiket, miközben a várva várt vacsora, frissen tálalva érkezik meg hozzájuk.*
- Azért jobb mindig körültekintőnek lenni ilyen téren. Főleg, ha egy jól fizető munkáról beszélünk. *Teszi hozzá a maga véleményét. Pár mondat elteltével csak csendben folytatják tovább az evést. Már mindketten a vége felé járnak, így a félvérnek sem kell kétszer szólni, hogy kezébe véve az irányítást a fürdőházba invitálja a vele ülőt.*
~Azért a földön biztonságosabb lenne. Viszont a lelkesedése dicséretre méltó. Hümm… Vajon a lányok miatt?~ *A vándor is felegyenesedik, majd elindul. Mielőtt azonban Zsonorha követésre méltatná, oda megy a pulthoz és fejét előre biccentve köszöni meg az ételt. Egykettőre ott találják magukat a fürdőház ajtaja előtt.*
-Egyetértek. *Erősíti meg szavait, mindeközben halad az öltöző felé, minek irányát humorzsák társa mutatja. Szerencsére nem szégyellős ilyen téren, de az valamiért mindig is frusztrálta, ha nézik vetkőzés közben. Ezért mikor kérdést intéznek felé ezzel kapcsolatban, a lány csak bólint. Megvárja, míg társa ennek eleget tesz, aztán követve példáját maga is megfordul és elkezd megszabadulni fölösleges ruhadarabjaitól. Mit aztán szépen összehajtva letesz a táskájával együtt.*
-Rendben, felőlem mehetünk. *Ha visszafordul, akkor Zsonorhát fehérneműben láthatja, mert Ő sem hajlandó ennél többet mutatni magából. Fog máris egy törölközőt és már indul is kifelé. Szép lassan megy bele, nem siet sehová, bár egy ilyen helyen nem is tudna. Hosszú vörös haja szabadon úszik a víz felszínén, ami szinte beteríti az egész vállát. Ha már mind a ketten bent vannak, a lány megadja a lehetőséget társának, hogy kedve szerint beszélgetést kezdeményezzen, vagy azt, hogy egyszerűen vesszenek el a csöndben és élvezzék a fürdőzést.*
// Fürdőház //
*Megvitatják a rövid és hosszútávú terveiket, miközben a várva várt vacsora, frissen tálalva érkezik meg hozzájuk.*
- Azért jobb mindig körültekintőnek lenni ilyen téren. Főleg, ha egy jól fizető munkáról beszélünk. *Teszi hozzá a maga véleményét. Pár mondat elteltével csak csendben folytatják tovább az evést. Már mindketten a vége felé járnak, így a félvérnek sem kell kétszer szólni, hogy kezébe véve az irányítást a fürdőházba invitálja a vele ülőt.*
~Azért a földön biztonságosabb lenne. Viszont a lelkesedése dicséretre méltó. Hümm… Vajon a lányok miatt?~ *A vándor is felegyenesedik, majd elindul. Mielőtt azonban Zsonorha követésre méltatná, oda megy a pulthoz és fejét előre biccentve köszöni meg az ételt. Egykettőre ott találják magukat a fürdőház ajtaja előtt.*
-Egyetértek. *Erősíti meg szavait, mindeközben halad az öltöző felé, minek irányát humorzsák társa mutatja. Szerencsére nem szégyellős ilyen téren, de az valamiért mindig is frusztrálta, ha nézik vetkőzés közben. Ezért mikor kérdést intéznek felé ezzel kapcsolatban, a lány csak bólint. Megvárja, míg társa ennek eleget tesz, aztán követve példáját maga is megfordul és elkezd megszabadulni fölösleges ruhadarabjaitól. Mit aztán szépen összehajtva letesz a táskájával együtt.*
-Rendben, felőlem mehetünk. *Ha visszafordul, akkor Zsonorhát fehérneműben láthatja, mert Ő sem hajlandó ennél többet mutatni magából. Fog máris egy törölközőt és már indul is kifelé. Szép lassan megy bele, nem siet sehová, bár egy ilyen helyen nem is tudna. Hosszú vörös haja szabadon úszik a víz felszínén, ami szinte beteríti az egész vállát. Ha már mind a ketten bent vannak, a lány megadja a lehetőséget társának, hogy kedve szerint beszélgetést kezdeményezzen, vagy azt, hogy egyszerűen vesszenek el a csöndben és élvezzék a fürdőzést.*
2303. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-29 17:33:30
Üzenet elküldve: 2021-07-29 17:33:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Astrea Yeonah //
* Őszintén szólva Elgroon most ritka pillanatainak egyikében található, ugyanis nem sűrűn esik meg vele, hogy egy helyre belépve ne nézze meg magának a bent tartózkodókat. Művészként nem csak a fehérnépet, bár őket jobban, de a teljesen átlagos alakok is megtudják fogni, ahogyan az életképek, vagy pillanatok. Most viszont testét meggyötörte a hosszú lovaglás. Elméjét pedig a tanácsházán történtek tompítják le. Az éhség pedig mind a kettőt. Így eshetett meg, hogy most nem igazán figyelt fel a benti nyüzsgésre, csak annyi ideig, amíg üres asztalt nem talált. Igaz, ami igaz, hogy amint megérkezik az étel, éhségétől függetlenül, de nem áll neki habzsolni. Kóstolgatja, ízlelgeti levesét és csak azután meríti meg benne igazán kanalát. Egyenes háttal fogyasztja ételét, nem fejel bele a tányérjába, mint az átlag csőcselék. Nem is sejti, hogy evés közben éppen felprédálják. Leghamarabb az érintésre figyel fel. Ösztönösen fordítja fejét abba az irányba, amerről reméli érkezni az ezt kiváltó személyt. A rutin mozdulatból, aminek csak egy pillanatnyi ideig kéne tartania egy kicsivel több lesz, mivel egy fehérnép ennek az érintésnek a kiváltó oka, aki éppen előtte ér asztalt. Nem kell mondani, hogy már amikor felnéz, akkor meglepődik Elgroon. A jól választott színek megfogják szemeit, mondhatni ámulatba ejtik. Tagadhatatlanul meglepettsége az arcára is kiül.*
- Köszönöm! Viszont kívánom kisasszony! Engedje meg, hogy bemutatkozzak. Elgroon Tramal építész és művész szolgálatára.* Áll fel az asztaltól és próbál meg kezet csókolni. Természetesen a mély dekoltázsba nem tudja megállni, hogy ne nézzen bele legalább egyetlen pillanat erejéig. Ezután újfent helyet foglal. Jelenleg ismeretlen a nő jelenlétének célja, de kinézetre elég dekoratív ahhoz, hogy ne nézze valami szerencsétlen szegény lánynak. Sajnos még elég friss vendége a városnak, hogy kiismerje magát a jelenlegi polgári rendszeren. A divatról pedig nem tegyünk említést!*
- Nos kisasszony miben lehetek segítségére? Esetleg egy italt óhajt?* Mintha nem is volna kérdés, már int is a felszolgálónak, hogy ha kedve van válasszon a ház kínálatából. A nő fiatalnak tűnik, és bár Elgroon már közel harminc évet tudhat maga mögött, az emberi mércére átváltva majdnem meglelhet egy fiatal felnőttkorba lépő ember éveivel.*
* Őszintén szólva Elgroon most ritka pillanatainak egyikében található, ugyanis nem sűrűn esik meg vele, hogy egy helyre belépve ne nézze meg magának a bent tartózkodókat. Művészként nem csak a fehérnépet, bár őket jobban, de a teljesen átlagos alakok is megtudják fogni, ahogyan az életképek, vagy pillanatok. Most viszont testét meggyötörte a hosszú lovaglás. Elméjét pedig a tanácsházán történtek tompítják le. Az éhség pedig mind a kettőt. Így eshetett meg, hogy most nem igazán figyelt fel a benti nyüzsgésre, csak annyi ideig, amíg üres asztalt nem talált. Igaz, ami igaz, hogy amint megérkezik az étel, éhségétől függetlenül, de nem áll neki habzsolni. Kóstolgatja, ízlelgeti levesét és csak azután meríti meg benne igazán kanalát. Egyenes háttal fogyasztja ételét, nem fejel bele a tányérjába, mint az átlag csőcselék. Nem is sejti, hogy evés közben éppen felprédálják. Leghamarabb az érintésre figyel fel. Ösztönösen fordítja fejét abba az irányba, amerről reméli érkezni az ezt kiváltó személyt. A rutin mozdulatból, aminek csak egy pillanatnyi ideig kéne tartania egy kicsivel több lesz, mivel egy fehérnép ennek az érintésnek a kiváltó oka, aki éppen előtte ér asztalt. Nem kell mondani, hogy már amikor felnéz, akkor meglepődik Elgroon. A jól választott színek megfogják szemeit, mondhatni ámulatba ejtik. Tagadhatatlanul meglepettsége az arcára is kiül.*
- Köszönöm! Viszont kívánom kisasszony! Engedje meg, hogy bemutatkozzak. Elgroon Tramal építész és művész szolgálatára.* Áll fel az asztaltól és próbál meg kezet csókolni. Természetesen a mély dekoltázsba nem tudja megállni, hogy ne nézzen bele legalább egyetlen pillanat erejéig. Ezután újfent helyet foglal. Jelenleg ismeretlen a nő jelenlétének célja, de kinézetre elég dekoratív ahhoz, hogy ne nézze valami szerencsétlen szegény lánynak. Sajnos még elég friss vendége a városnak, hogy kiismerje magát a jelenlegi polgári rendszeren. A divatról pedig nem tegyünk említést!*
- Nos kisasszony miben lehetek segítségére? Esetleg egy italt óhajt?* Mintha nem is volna kérdés, már int is a felszolgálónak, hogy ha kedve van válasszon a ház kínálatából. A nő fiatalnak tűnik, és bár Elgroon már közel harminc évet tudhat maga mögött, az emberi mércére átváltva majdnem meglelhet egy fiatal felnőttkorba lépő ember éveivel.*
2302. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-29 14:40:32
Üzenet elküldve: 2021-07-29 14:40:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Kíséret érkezik //
// Érintve hollóember //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*A félvér váratlan belépője vegyes reakciókat vált ki a rögtönzött asztaltársaiból. Az egyik felpattan és úgy sikít, mint egy lány, akit épp megbecstelenítenek. A másik meg hátrahőköl és az asztal alatt tapogatózik. Nyilván valami fegyvrféle után kutat. Valószínűleg valami beszari páros közé sodorta a sors szele, mert ilyen félelmet még nem váltott ki élete során. Bár a hollóemberből ezt nem nézte volna ki. De a rutin és az évek sok dolgot képesek megváltoztatni.*
-Ne kérdezz olyat, amire nem akarod tudni a választ! *Sziszegi a sikítozó szőkeségnek. Le sem véve tekintetét a régen látott maszkról. Mondjuk az alóla érkező szavak igencsak meglepően érik.*
-Hölgy az anyám volt. Én Lily vagyok, bár ezt nem tudhatod. És nem kicsit szarok rá, hogy mibe sétáltam. Nyolc év telt el. Te pedig jelét sem adtad, hogy egyáltalán létezel. *Szavai nem túl hangosak, de elég harsányak ahhoz, hogy jelezzék a felháborodást. Tart egy mély lélegzetvételnyi szünetet, amit a páncélos ki is használ, hogy megpróbáljon felszólalni. Lily ekkor fordul felé először.*
-Be... be... fo... fogjuk fejezni. Nem kell az engedélyed. *Veti a páncélos felé a legszúrósabb pillantását. A félvért nehéz felbosszantani, ám mikor valami nagyon leköti az érdeklődését, jobb ha nem szólnak hozzá. Fújtatva fordul vissza a hollóember irányába.*
-Nekem minden pillant itt van a hajam alatt. *Mutogat veszett módon a halántékára, majd egy könnyed mozdulattal a bőre szabott vértje alá nyúl. Ahonnan egy erszény kerül elő, aminek tartalma, hatalmas zajjal, borul ki. Az asztalra 85 arany hullik, amit Illidary Marquie gondosan összeszedhet, ha akar. *
-Most csak ennyi van nálam. De mindet vissza fogom adni, amint azt lehet. *Mondja az árva, majd az üres erszény visszakerül a vért rejtekébe.*
// Érintve hollóember //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*A félvér váratlan belépője vegyes reakciókat vált ki a rögtönzött asztaltársaiból. Az egyik felpattan és úgy sikít, mint egy lány, akit épp megbecstelenítenek. A másik meg hátrahőköl és az asztal alatt tapogatózik. Nyilván valami fegyvrféle után kutat. Valószínűleg valami beszari páros közé sodorta a sors szele, mert ilyen félelmet még nem váltott ki élete során. Bár a hollóemberből ezt nem nézte volna ki. De a rutin és az évek sok dolgot képesek megváltoztatni.*
-Ne kérdezz olyat, amire nem akarod tudni a választ! *Sziszegi a sikítozó szőkeségnek. Le sem véve tekintetét a régen látott maszkról. Mondjuk az alóla érkező szavak igencsak meglepően érik.*
-Hölgy az anyám volt. Én Lily vagyok, bár ezt nem tudhatod. És nem kicsit szarok rá, hogy mibe sétáltam. Nyolc év telt el. Te pedig jelét sem adtad, hogy egyáltalán létezel. *Szavai nem túl hangosak, de elég harsányak ahhoz, hogy jelezzék a felháborodást. Tart egy mély lélegzetvételnyi szünetet, amit a páncélos ki is használ, hogy megpróbáljon felszólalni. Lily ekkor fordul felé először.*
-Be... be... fo... fogjuk fejezni. Nem kell az engedélyed. *Veti a páncélos felé a legszúrósabb pillantását. A félvért nehéz felbosszantani, ám mikor valami nagyon leköti az érdeklődését, jobb ha nem szólnak hozzá. Fújtatva fordul vissza a hollóember irányába.*
-Nekem minden pillant itt van a hajam alatt. *Mutogat veszett módon a halántékára, majd egy könnyed mozdulattal a bőre szabott vértje alá nyúl. Ahonnan egy erszény kerül elő, aminek tartalma, hatalmas zajjal, borul ki. Az asztalra 85 arany hullik, amit Illidary Marquie gondosan összeszedhet, ha akar.
*-Most csak ennyi van nálam. De mindet vissza fogom adni, amint azt lehet. *Mondja az árva, majd az üres erszény visszakerül a vért rejtekébe.*
2301. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-07-29 13:55:13
Üzenet elküldve: 2021-07-29 13:55:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Elgroon Tramal//
*Egyre csalódottabb kezd lenni Astrea, mivel kevés olyan alakot lát akire érdemes volna parazolnia tehetségét és csábos mosolyát. Nyakát nyújtogatva próbálja felmérni a terepet a hátsóbb asztaloknál is.*
~ Nocsak, nocsak.~
*A szeme sarkából megpillant egy uracskát a harmincas évei körül aki éppen jóízűen fogyasztja a vacsoráját. Nem is lenne ebben semmi különös, vagy figyelemre méltó, de a szakavatott szem felismeri az apró jeleket, amiből az illető anyagi helyzetére lehet rálátással. Ahogy a falatot a szájához emeli, ahogy a szolgálóval beszél, ez mind finom modorra és jó neveltetésre utal.*
~ Ahol finom modor és jó neveltetés van, ott bizony telt erszény is akad...~
* Újfent mélyebbre cibál pár centit a ruhája dekoltázsából, majd lassú macskás mozdulatokkal felemelkedik a székről. Kiszámított, ringatozó járással közelíti meg a kiszemelt áldozatot, aki mit sem sejtve falatozza az ételeit. A férfi háta mögül közelít. Ujjaival mintegy véletlenszerűen, végigsúrolja a szék háttámláját, ezzel együtt a férfi hátát is. Csábosan mosolyogva megkerüli az asztalt és helyet foglal a szemközti széken. Előredől, rákönyököl az asztalra, íly módon tökéletes belátást nyújtva a szemben ülő számára a ruha kivágására.*
- Szép jó esét kívánok. - *Dorombolja a lány és várakozón félrehajtja fejét. Tapasztalatai szerint az ilyen úriemberek, szeretik úgy érezni, mintha náluk lenne a kezdeményezés, hát ki ő hogy megfossza őket ettől az illúziótól?*
*Egyre csalódottabb kezd lenni Astrea, mivel kevés olyan alakot lát akire érdemes volna parazolnia tehetségét és csábos mosolyát. Nyakát nyújtogatva próbálja felmérni a terepet a hátsóbb asztaloknál is.*
~ Nocsak, nocsak.~
*A szeme sarkából megpillant egy uracskát a harmincas évei körül aki éppen jóízűen fogyasztja a vacsoráját. Nem is lenne ebben semmi különös, vagy figyelemre méltó, de a szakavatott szem felismeri az apró jeleket, amiből az illető anyagi helyzetére lehet rálátással. Ahogy a falatot a szájához emeli, ahogy a szolgálóval beszél, ez mind finom modorra és jó neveltetésre utal.*
~ Ahol finom modor és jó neveltetés van, ott bizony telt erszény is akad...~
* Újfent mélyebbre cibál pár centit a ruhája dekoltázsából, majd lassú macskás mozdulatokkal felemelkedik a székről. Kiszámított, ringatozó járással közelíti meg a kiszemelt áldozatot, aki mit sem sejtve falatozza az ételeit. A férfi háta mögül közelít. Ujjaival mintegy véletlenszerűen, végigsúrolja a szék háttámláját, ezzel együtt a férfi hátát is. Csábosan mosolyogva megkerüli az asztalt és helyet foglal a szemközti széken. Előredől, rákönyököl az asztalra, íly módon tökéletes belátást nyújtva a szemben ülő számára a ruha kivágására.*
- Szép jó esét kívánok. - *Dorombolja a lány és várakozón félrehajtja fejét. Tapasztalatai szerint az ilyen úriemberek, szeretik úgy érezni, mintha náluk lenne a kezdeményezés, hát ki ő hogy megfossza őket ettől az illúziótól?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436