//Második szál//
*Mikor a férfi megemlíti, hogy bizonyosan vannak olyan dolgok, amikhez ő jobban ért és elsőre meg tudja állapítani a mibenlétüket, csak zavartan köhécsel néhányat, a kezét a szája elé téve, azt palástolva, hogy majdnem félrenyelt a megállapítás miatt. Bizony vannak, sőt talán csak olyan dolgai vannak, amikhez egy férfi kevesebbet szokott konyítani, de nem feltétlenül társasági említésre méltók. Miután a zavart köhögés alábbhagy csak legyint e kezével.*
-Bizonyosan vannak ilyen dolgok. *Majd a Toronyra terelődik a téma, ami meglehetősen érdekli is, még egyetlen személytől sem hallott beszámolót a tapasztalatokról.*
-Víz és föld, értem. Érdekesen hangzik, vannak ezek szerint gyógyításra alkalmas varázslatok ezeken az ágakon belül is? Eddig még csak Eeyr kegyelméből tapasztaltam hasonlót. *Ebben a városban ezt megemlíteni egyáltalán nem szokatlan úgy véli, és hol ha nem itt kaphatna megerősítést vagy cáfolatot rá.*
-Oh hát… akkor köszönöm. *Mondja szégyenlősen elpirulva, azzal ugyanis tisztában van, hogy sokan nem mondanák meg róla, hogy ért bármiféle mágiához. Viszont az elhangzottak alapján nagyon is mutatósabb, mint egy varázshasználó a köztudatban.*
-Ha ez megnyugtat téged, én nem ismerek mágusokat, de rád se azt mondanám elsőnek. *Nyilván van elképzelése neki is, attól függetlenül, hogy Aleimordon kívül más hasonló képességűvel még nem találkozott. Egy példa pedig még nem ad alapot a következtetésre, hiszen az elf lehetett azért olyan jól öltözött mert nemes volt és lehetett a múlt sötét eseményeinek fényében letargikus.*
-Hát… azt hiszem nem most kellene ezt bevallanom, de… *Húzza el a száját és néz az asztal másik fele irányába, mintha csak maga is szégyelné a dolgot.*
-Én sem tudok tüzet gyújtani máshogy. Nem igazán van rá szükség és sosem tanultam. A világot viszont nem akarom megmenteni… bár biztos lenne mitől. *Von vállat, bár talán ez a vallomás most rosszabb színben tünteti majd fel, hogy még a világban zajló dolgokról se igen van fogalma, ez az elszigeteltség egyik hátulütője. Majd érkezik is az első találgatás, ami meglehetősen hízelgő még mindig ránézve.*
-Azt hiszem ez egészen illik most rám, bár Zammiria még nem halt meg. *Gondolkodik el hangosan, bár a tulajdonos nőt nem mondhatja egyáltalán a férjének, de hogy valakitől átvette a fogadót, az teljesen beleillik a képbe.*
-Nagyon ügyesen találgatsz. *Ejt meg egy dicséretet, hiszen nem alaptalan a dolog.*
-Boszorkánykonyha? Igen, ismerem. *Majd tart egy rövidke szüntet, talán abból még nem lesz baj, ha ezt megemlíti az idegennek.*
-Pont annak a barátomnak viszem a könyveket, aki a helyet üzemelteti. Nem ő keveri a varázsitalokat, arra vannak mások, de a Kikötőben is van néhány növény, amelyet felhasználhatnánk, viszont a felhasználásukról nem ártana többet tudnunk. *Teszi el az elővett könyvet.*
-Nem igazán ismerem a múltját, de a lovakhoz nagyon ért. *Teszi hozzá, mert most tudatosul benne, hogy ilyen téren milyen hiányosak az ismeretei.*
-IGEN! *Csap az asztalra meglepetésében.* Dellion… Bo..bocsánat *Húzza vissza a kezeit az ölébe, miután kihangoskodta magát.*
- Nemsokára megint szezonja lesz, úgy tudom az elmúlt virágzáskor sikerült Wrexannak szerezni is belőle. *Csak le gyorsan az ismerős növénynév hallatán, szinte kiugrik a bőréből.*
-Te mire használnád fel? *Tesz a végére egy kérdést, hátha még a végén valami érdekes és hasznos is ragad rá.*