//Brongar és Saelo//
*Míg Brongar felveti a hármasban való kalandozást, addig a Saelo rendel magának egy vajsört. Tlim is húz egyet a sajátjából, majd miután jót szívott a pipáján és kifújta a füstöt felnéz. Mindkét beszélgető és ivótársa az ő válaszára vár.* "Végül is miért ne?" *Ezt aztán hangosan is kimondja.*
- Miért is ne? A vándoréveim alatt nem sok izgalmas dologban volt részem. Itt az ideje formába hozni magam. Viszont úgy vélem, hogy még maradhatunk egy ideig ezen a meglehetősen kellemes helyen. Remélem mindhárman így gondoljuk.
*Sose szerette elsietni a dolgokat, bár lehet, hogy ebben az esetben a sör és a pipa is szerepet játszik. Nem mintha nem pipázhatna akkor amikor szeretne, de ez most teljesen mellékes. Ugyanúgy nem szereti a felesleges gondolatokat, ahogy a felesleges szófecsérlést sem, pedig abból mindig is kiadósan, hatalmas adagokban jutott neki. Ezen elgondolkodva Tlim rájön, hogy ezek is teljesen felesleges nem kimondott szavak és kitudja milyen hasznos dolgokat csinálhatna még, ha nem ilyen dolgokra pazarolná drága és kevés idejét. Mondjuk ihatna egyet vagy többet egy kellemes kocsmában. Mert ahonnan ő jött ott nincsenek ilyenek, hogy: Pegazus Fogadó. Nem náluk a kocsma az kocsma a bolt meg bolt. Így volt ez mindig is. Reméli, hogy most sincsen másképp, mert szeretne még legalább egyszer visszatérni szülőhelyére, bár nem teljesen biztos, hogy szívesen látnák. Hiszen olyan sokáig volt távol, hogy talán már nem is tudják, hogy ki a fene lehet az a Tlim Corys. Na nem baj. Majd egyszer egy szép vagy csúf napon az eszükbe juttatja. Addig meg csak ellesznek, valahogy a jelenléte nélkül is, ha még élnek egyáltalán. Ebbe sem gondolt még bele sohasem. Mi van akkor, hogyha a családja már rég halott? Semmi. Ilyen egyszerű a válasz a költői kérdésre. Ha évtizedekig megvolt nélkülük akkor ezután is meglesz. Neki a katonaság volt a családja. Otthagyta a régit és kapott egy újat. Most veszi észre, hogy megint felesleges dolgokon jár az esze. Nagyon is elkalandoztak a gondolatai. Így bízzon meg a törp saját magában. Bár sosem becsülte túl a képességeit. Na jó ez azért nem teljesen igaz, de hát megint csak kegyetlenül elkalandozott. Inkább iszik egy kicsit a vajsörből és szív egyet az egyébként kiemelkedően értékes pipájából, hogy ennek a kombinációnak a hatása visszarántsa a valóságba ahol van. Konkrétan a pegazus fogadóba. Körülnéz és kezdi azt észrevenni, hogy milyen nagy a forgalom itt az utóbbi időben. Egy picit kihegyezi a fülét hátha elkap valami érdekeset, hogy hol van valami kaland de aztán letesz róla. Ekkora zsivajban örüljön, hogy a saját gondolatait hallja nem még mások beszélgetését. Ahhoz legalább mágusnak kellene lennie. Amint kiejti a száján a mágus szót valami nyomorult megröpteti a porszemcséket és Tlim arcába fújja. Legalábbis a törp így érzékeli. Lehet, hogy azért, mert ő ilyen haragtartó könnyen, gyorsan felmérgedő egyed. Nem mintha a magafajták olyan kevesen lennének. Ha jobban belegondol...Mibe is? Olyan sokmindenbe gondolt már bele az elmúlt percek alatt, hogy maga sem tudja már mit szeretett volna. Ezért inkább Brongarhoz fordul.*
- Na és hova mennénk? Van valami konkrét terv, vagy csak úgy felvetetted az ötletet?