Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-23 15:07:45
Üzenet elküldve: 2021-12-23 15:07:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes lépcsők//
*Látva, hogy Flecser a szobába érve azonnal eldobta eszmélete maradékát, Vuyren nagyot sóhajtva megfogja a bokáit, és arrébb húzza a férfit, hogy legalább az ajtót be lehessen csukni. Nem tudja, mennyire fogékony a megfázásra, de nem is érdekli túlzottan. Meggyújtja a szoba kandalójjába készített rakást, az ágyon levő takarót a gerenda állapotú fattyúra teríti, ő maga pedig a tűz mellé telepszik. Köpenyét szorosan maga köré csavarva szinte bebábozódik a padlón, és elalszik.*
//Napváltás//
*Pirkadatkor ébredve, a lány megmosakszik, megfésülködik, haját előbb befonja, majd a fonatot a tarkójára tekerve két ébenfekete hajtűvel rögzíti a kontyot. A tüzet felélesztve vizet forral, és szárított virágrészekből teát főz, amit kis ideig állni hagy, majd két cserép bögrébe tölt. Mire ezzel végez, Flecser is megmoccan valahára. Kedélyes üdvözlését válasz nélkül hagyja. Nem durcaságból, egyszerűen nem egy szószátyár típus. Miután az felkelt a földről, a férfihoz lép, és kezébe nyomja az egyik gőzölgő kupát.*
-Lohasztja a duzzanatot a sebeid körül, enyhíti a fájdalmat valamennyire. Segíti a gyógyulást.
*Bár egy mezei tea nyilván nem ér fel egy varázsitallal, de a semminél több. Felveszi a takarót a földről, félbehajtva az ágyra teríti. A víz maradékával kioltja a tüzet. A teakészítéshez használtakat visszapakolja a táskájába, ahonnan elővesz egy tartalék inget. Nem törődve vele, milyen összképet ad, felveszi ruhája fölé, megköti derekát a bőr övvel, amin a dobótőrei vannak, rábiggyeszti pénzes erszényét, köpenyt kanyarít magára, hátára veszi felajzott íját, tegezét. Táskáját a szobában hagyja.*
-Piacon kezdünk.
~A nagy jövés-menésben elhagytam a szennyesem, benne az egyetlen nadrágommal. A tálam is az út szélén maradt. Össze kell szedjem magam, ha nem akarom a fejem is elhagyni Flecser mellett.~
*El is indul a szobából kifele. Az ajtóban megáll, visszafordul egy pillanatra, várva Újhold döntésére, velük tart-e, vagy sem. A madár nem mutatja jelét különösebb érdeklődésnek, úgyhogy Vuyren bezárja a szobát, és leadja a kulcsot a pultosnak a földszinten.*
-Szeretnék kérni friss mosdó vizet, tüzifát a szobámba estére. Mire visszajövök, kiderül, maradok-e még pár napot a korábban kifizetett kettőn felül. További szép napot!
*Az ajtón kilépve először néz körül nappali fényben a Pegazus környékén. Nem ismerve ki magát errefelé, átadja Flecsernek az irányítást.*
*Látva, hogy Flecser a szobába érve azonnal eldobta eszmélete maradékát, Vuyren nagyot sóhajtva megfogja a bokáit, és arrébb húzza a férfit, hogy legalább az ajtót be lehessen csukni. Nem tudja, mennyire fogékony a megfázásra, de nem is érdekli túlzottan. Meggyújtja a szoba kandalójjába készített rakást, az ágyon levő takarót a gerenda állapotú fattyúra teríti, ő maga pedig a tűz mellé telepszik. Köpenyét szorosan maga köré csavarva szinte bebábozódik a padlón, és elalszik.*
//Napváltás//
*Pirkadatkor ébredve, a lány megmosakszik, megfésülködik, haját előbb befonja, majd a fonatot a tarkójára tekerve két ébenfekete hajtűvel rögzíti a kontyot. A tüzet felélesztve vizet forral, és szárított virágrészekből teát főz, amit kis ideig állni hagy, majd két cserép bögrébe tölt. Mire ezzel végez, Flecser is megmoccan valahára. Kedélyes üdvözlését válasz nélkül hagyja. Nem durcaságból, egyszerűen nem egy szószátyár típus. Miután az felkelt a földről, a férfihoz lép, és kezébe nyomja az egyik gőzölgő kupát.*
-Lohasztja a duzzanatot a sebeid körül, enyhíti a fájdalmat valamennyire. Segíti a gyógyulást.
*Bár egy mezei tea nyilván nem ér fel egy varázsitallal, de a semminél több. Felveszi a takarót a földről, félbehajtva az ágyra teríti. A víz maradékával kioltja a tüzet. A teakészítéshez használtakat visszapakolja a táskájába, ahonnan elővesz egy tartalék inget. Nem törődve vele, milyen összképet ad, felveszi ruhája fölé, megköti derekát a bőr övvel, amin a dobótőrei vannak, rábiggyeszti pénzes erszényét, köpenyt kanyarít magára, hátára veszi felajzott íját, tegezét. Táskáját a szobában hagyja.*
-Piacon kezdünk.
~A nagy jövés-menésben elhagytam a szennyesem, benne az egyetlen nadrágommal. A tálam is az út szélén maradt. Össze kell szedjem magam, ha nem akarom a fejem is elhagyni Flecser mellett.~
*El is indul a szobából kifele. Az ajtóban megáll, visszafordul egy pillanatra, várva Újhold döntésére, velük tart-e, vagy sem. A madár nem mutatja jelét különösebb érdeklődésnek, úgyhogy Vuyren bezárja a szobát, és leadja a kulcsot a pultosnak a földszinten.*
-Szeretnék kérni friss mosdó vizet, tüzifát a szobámba estére. Mire visszajövök, kiderül, maradok-e még pár napot a korábban kifizetett kettőn felül. További szép napot!
*Az ajtón kilépve először néz körül nappali fényben a Pegazus környékén. Nem ismerve ki magát errefelé, átadja Flecsernek az irányítást.*
2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-23 13:34:58
Üzenet elküldve: 2021-12-23 13:34:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes lépcsők//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Hát a desszert-őr elmagyarázásának pláne nem áll neki. Csak megingatja fájó fejét, és továbbra is alkoholba ásztatja sebeit, hogy eddigi fájdalmai, egy kicsit se múljanak. A másik felajánlja az ágyát, amire a vadász felemeli repedt szemöldökét.*
-Nem kell a kurva könyöradományod.
*Mondja megjátszott sértődéssel, látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan, és azzal meg is indul a felkecmergéssel a székről. A lépcsővel meggyűlik a baja, de azért felvergődi magát. Ha a másik kinyitja az ajtót, akkor ő nem sokat teketóriázik. Pofával lefelé kb összeesik a padlón, és egy gyilkosság, 3 pálinka, két kihallgatás, no meg azt istenkék tudják hány ütés után amint vízszintesre ér elalszik. Felkelthetetetlenül.*
//Napváltás//
*Másnap reggel magától ébred. Nem ébredt fel bármit is csinált Vuyren, még akkor sem ha a madarát röptette, vagy most kezdett megtanulni kovácsolni. Kicsit jobban van, ez látszik az arcán.*
-Ahhh! Virágos jó reggelt angyalom.
*Mondja, miközben szemeit nyitogatva, próbálja éberre pofozni magát. Feláll, és most jut el a tegnap este óta először odáig, hogy megnézze a cuccait. Leginkább a tegezét nézi meg, bosszúsan szentségel egyet.*
-Kurva faszba!
*Tart egy kisebb szünetet.*
-Az orkban maradt a kedvenc vesszőm.
*Azzal már szedi is össze a cuccait. Nem emlékszik mi a terv, hogy most piac, vagy vadászat.*
~Le is szarom.~
*Mondja magában, magához hűen, és igazgatja a cuccait fájó tagjain.*
-Hogy aludtál virágom? Indulhatunk?
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Hát a desszert-őr elmagyarázásának pláne nem áll neki. Csak megingatja fájó fejét, és továbbra is alkoholba ásztatja sebeit, hogy eddigi fájdalmai, egy kicsit se múljanak. A másik felajánlja az ágyát, amire a vadász felemeli repedt szemöldökét.*
-Nem kell a kurva könyöradományod.
*Mondja megjátszott sértődéssel, látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan, és azzal meg is indul a felkecmergéssel a székről. A lépcsővel meggyűlik a baja, de azért felvergődi magát. Ha a másik kinyitja az ajtót, akkor ő nem sokat teketóriázik. Pofával lefelé kb összeesik a padlón, és egy gyilkosság, 3 pálinka, két kihallgatás, no meg azt istenkék tudják hány ütés után amint vízszintesre ér elalszik. Felkelthetetetlenül.*
//Napváltás//
*Másnap reggel magától ébred. Nem ébredt fel bármit is csinált Vuyren, még akkor sem ha a madarát röptette, vagy most kezdett megtanulni kovácsolni. Kicsit jobban van, ez látszik az arcán.*
-Ahhh! Virágos jó reggelt angyalom.
*Mondja, miközben szemeit nyitogatva, próbálja éberre pofozni magát. Feláll, és most jut el a tegnap este óta először odáig, hogy megnézze a cuccait. Leginkább a tegezét nézi meg, bosszúsan szentségel egyet.*
-Kurva faszba!
*Tart egy kisebb szünetet.*
-Az orkban maradt a kedvenc vesszőm.
*Azzal már szedi is össze a cuccait. Nem emlékszik mi a terv, hogy most piac, vagy vadászat.*
~Le is szarom.~
*Mondja magában, magához hűen, és igazgatja a cuccait fájó tagjain.*
-Hogy aludtál virágom? Indulhatunk?
2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-23 12:11:38
Üzenet elküldve: 2021-12-23 12:11:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
*A fehér hajú megállapítására csak hümmentve ingatja meg a fejét, mintha annyira nem foglalkoztatná a dolog. Ennek ellenére az ő fejében is felrémlenek fiatalkorának emlékei. A falusiak, a gyerekek és felnőttek egyaránt. Egyikőjük sem válogatott a különböző gúnyok és megalázások között, csak hogy a lány érezze, hogy más, mint a többiek. Ezen felül pedig nem odavaló. Legalábbis ezt akarták elhitetni vele.*
- Az emberi gonoszság ebben a világban természetes dolog. Ha más vagy, esetleg még büszke is lennél rá, hát ők tesznek róla, hogy ez hamar megváltozzon.
*Ölt fel egy keserű mosolyt, miközben füle mögé tűri hószín haját, ezzel felfedve félvérségének ékes bizonyítékát, kissé hegyesebb fülét. De ezen a korai órán nem sok kedve van a depresszióhoz, így igyekszik is nem belemélyülni a szokásos, napi rutinná vált önsajnáltatásba. Ebben mondjuk azért nagy segítségére van a hóhajú is, a vörös hajú barátjának elmesélésével. Meg is mosolyogja, ahogy elképzeli az emlegetett férfit, milyen riasztó kép lehet, ahogy felbukkan a csendes temetőben éjidő tájékán. Ez csak még gyanúsabbá változtatja az előbb magára varázsolt gonoszkás mosolyt. Nem is bírja ki kuncogás nélkül mikor a férfi elhúzódik tőle.*
- Biztos vagyok benne, hogy éppen azt is rakja össze.
*Nevet fel halkan, ahogy lenyúlva vakar aprót az eb fejére. A mosoly viszont alább hagy az arcán, ahogy szóba jön az alkoholmentes meghívás. Az őszintét megvallva őt sosem szokta zavarni, hogy milyen időpontban emeli ajkához a bódító nedűkkel töltött poharakat. De a lopott pillantás, melyet a vizes pohárnak ajándékoz arra készteti, hogy megadja magát a szeszmentes feljebb valóságoknak és ő se kezdjen alkoholizálni ideje korán.*
- Igen, ez teljes igazság. Ezen az órán biztosan jobban esik a víz vagy a meleg tea.
*Igyekszik hihetően előadni a meglátását és nem vágni rá pofákat, amiből kiderülne, hogy neki nem sokat szokott számítani mikor és hol iszik. A tegnap vagy előtte, esetleg mindkét nap kirúgott a hámból, ő akkor is képes a pohár aljára nézni, persze csak hogy ne essen ki a rutinból. De most nem mutatkozik be ezzel a formájával. Előveszi minden lenyűgöző báját, amit össze tud még kapargatni. Ha már a férfi ennyire könnyeden udvarias ő se legyen már pofátlanul modortalan. Így amikor elé perdül, s meghajolva bemutatkozik ő maga is belecsippant képzeletbeli szoknyájának anyagába, s kissé megemelve pukedlizik viszonzásul.*
- Nagyon örvendek Mordokhai uram. Az én nevem Rocha.
*Mosolyodik el, majd visszaegyenesedve könyököl féloldalasan a pultra. A magázódás elhagyására megkönnyebbült ábrázattal bólogat helyeslőn.*
- Ebben egyet kell, hogy értsek. Ismerem az illemet, de nem ragaszkodom minden formalitáshoz, ha nem muszáj. Így legalább bensőségesebb és barátibb a hangulat is.
*Kacsint mosolyogva. amúgy meg nem is igazán forog olyan körökben, hogy ne akarna elállni az ilyen formaságoktól. Ahogyan őt sem gyakran tisztelik meg az illemmel. Bár viselkedése sokszor nem is ad okot rá. Jobban szereti, ha valakivel közvetlen lehet. Inkább a gazdagok, a felsőbb réteg, az íróasztalok mögött dolgozók kiváltsága az, hogy karóval az alfelükben létezzenek. Ő, mint a pórnép egyik képviselője tökéletesen meg van elégedve azzal, ha önfeledten viselkedhet és megkötések nélkül jártathatja a száját.*
- Szóval nincs palota, de mégis elég szépen betanultad az illemet.
*Céloz is az előbbi parádés bemutatkozásra. Noha arcán van egy ravaszdi mosoly, azért nem célja, hogy megróvásként mondja ezt a férfinak. Inkább csak piszkálódik egy kicsit, amit amúgy is eléggé szeret. Ami miatt meg hát őt nem szeretik olyan sokan. De ez egy jó ideje nem képez nála problémát.*
A hozzászólás írója (Rocha Burcqar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.23 12:13:20
*A fehér hajú megállapítására csak hümmentve ingatja meg a fejét, mintha annyira nem foglalkoztatná a dolog. Ennek ellenére az ő fejében is felrémlenek fiatalkorának emlékei. A falusiak, a gyerekek és felnőttek egyaránt. Egyikőjük sem válogatott a különböző gúnyok és megalázások között, csak hogy a lány érezze, hogy más, mint a többiek. Ezen felül pedig nem odavaló. Legalábbis ezt akarták elhitetni vele.*
- Az emberi gonoszság ebben a világban természetes dolog. Ha más vagy, esetleg még büszke is lennél rá, hát ők tesznek róla, hogy ez hamar megváltozzon.
*Ölt fel egy keserű mosolyt, miközben füle mögé tűri hószín haját, ezzel felfedve félvérségének ékes bizonyítékát, kissé hegyesebb fülét. De ezen a korai órán nem sok kedve van a depresszióhoz, így igyekszik is nem belemélyülni a szokásos, napi rutinná vált önsajnáltatásba. Ebben mondjuk azért nagy segítségére van a hóhajú is, a vörös hajú barátjának elmesélésével. Meg is mosolyogja, ahogy elképzeli az emlegetett férfit, milyen riasztó kép lehet, ahogy felbukkan a csendes temetőben éjidő tájékán. Ez csak még gyanúsabbá változtatja az előbb magára varázsolt gonoszkás mosolyt. Nem is bírja ki kuncogás nélkül mikor a férfi elhúzódik tőle.*
- Biztos vagyok benne, hogy éppen azt is rakja össze.
*Nevet fel halkan, ahogy lenyúlva vakar aprót az eb fejére. A mosoly viszont alább hagy az arcán, ahogy szóba jön az alkoholmentes meghívás. Az őszintét megvallva őt sosem szokta zavarni, hogy milyen időpontban emeli ajkához a bódító nedűkkel töltött poharakat. De a lopott pillantás, melyet a vizes pohárnak ajándékoz arra készteti, hogy megadja magát a szeszmentes feljebb valóságoknak és ő se kezdjen alkoholizálni ideje korán.*
- Igen, ez teljes igazság. Ezen az órán biztosan jobban esik a víz vagy a meleg tea.
*Igyekszik hihetően előadni a meglátását és nem vágni rá pofákat, amiből kiderülne, hogy neki nem sokat szokott számítani mikor és hol iszik. A tegnap vagy előtte, esetleg mindkét nap kirúgott a hámból, ő akkor is képes a pohár aljára nézni, persze csak hogy ne essen ki a rutinból. De most nem mutatkozik be ezzel a formájával. Előveszi minden lenyűgöző báját, amit össze tud még kapargatni. Ha már a férfi ennyire könnyeden udvarias ő se legyen már pofátlanul modortalan. Így amikor elé perdül, s meghajolva bemutatkozik ő maga is belecsippant képzeletbeli szoknyájának anyagába, s kissé megemelve pukedlizik viszonzásul.*
- Nagyon örvendek Mordokhai uram. Az én nevem Rocha.
*Mosolyodik el, majd visszaegyenesedve könyököl féloldalasan a pultra. A magázódás elhagyására megkönnyebbült ábrázattal bólogat helyeslőn.*
- Ebben egyet kell, hogy értsek. Ismerem az illemet, de nem ragaszkodom minden formalitáshoz, ha nem muszáj. Így legalább bensőségesebb és barátibb a hangulat is.
*Kacsint mosolyogva. amúgy meg nem is igazán forog olyan körökben, hogy ne akarna elállni az ilyen formaságoktól. Ahogyan őt sem gyakran tisztelik meg az illemmel. Bár viselkedése sokszor nem is ad okot rá. Jobban szereti, ha valakivel közvetlen lehet. Inkább a gazdagok, a felsőbb réteg, az íróasztalok mögött dolgozók kiváltsága az, hogy karóval az alfelükben létezzenek. Ő, mint a pórnép egyik képviselője tökéletesen meg van elégedve azzal, ha önfeledten viselkedhet és megkötések nélkül jártathatja a száját.*
- Szóval nincs palota, de mégis elég szépen betanultad az illemet.
*Céloz is az előbbi parádés bemutatkozásra. Noha arcán van egy ravaszdi mosoly, azért nem célja, hogy megróvásként mondja ezt a férfinak. Inkább csak piszkálódik egy kicsit, amit amúgy is eléggé szeret. Ami miatt meg hát őt nem szeretik olyan sokan. De ez egy jó ideje nem képez nála problémát.*
A hozzászólás írója (Rocha Burcqar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.23 12:13:20
2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-20 16:16:03
Üzenet elküldve: 2021-12-20 16:16:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes lépcsők//
*A dezertőrségre vonatkozó megjegyzés eljut a füléig, de az agyáig csak az első tál ragu befejezése után.*
-Desszert őr? Miért kell a desszerteknek őr? Nem hallottam még ilyenről.
*Bár Flecser nem tudja, Vuyrennek eddig vajmi kevés dolga akadt bármiféle hivatalos fegyveressel. Annyit tud megfigyelés alapon, hogy akin egyenruha, vagy egyenvért van, azt jobb elkerülni. Így nincs tisztában a katonai rangokkal, egységekkel, kifejezésekkel. Tekintve, hogy csak muszájból, szőrmentén tanulta meg a felszíni nyelvet, és olvasni sem tud, valószínűleg akad még pár terület, ahol a szókincse egy totyogó kölökével vetekszik.*
-Alhatsz a szobámban. Úgysem vagyok ágyhoz szokva, a padlót jobban szeretem.
*Erdei életmódjának köszönhetően a legpuhább alvóhelye az avarra terített prémekből állt. A prémek viszont pénzt hoznak, így leggyakrabban anélkül is megoldotta az alvást. Fájó tagokkal ébred akár ronggyal, akár szalmával bélelt matracon töltött éjszakák után. A második tál étel, és a két kupa almabor eltüntetése után álmosan feltápászkodik, és Flecserre pillant, karját nyújtva felé.*
-Mehetünk?
*A dezertőrségre vonatkozó megjegyzés eljut a füléig, de az agyáig csak az első tál ragu befejezése után.*
-Desszert őr? Miért kell a desszerteknek őr? Nem hallottam még ilyenről.
*Bár Flecser nem tudja, Vuyrennek eddig vajmi kevés dolga akadt bármiféle hivatalos fegyveressel. Annyit tud megfigyelés alapon, hogy akin egyenruha, vagy egyenvért van, azt jobb elkerülni. Így nincs tisztában a katonai rangokkal, egységekkel, kifejezésekkel. Tekintve, hogy csak muszájból, szőrmentén tanulta meg a felszíni nyelvet, és olvasni sem tud, valószínűleg akad még pár terület, ahol a szókincse egy totyogó kölökével vetekszik.*
-Alhatsz a szobámban. Úgysem vagyok ágyhoz szokva, a padlót jobban szeretem.
*Erdei életmódjának köszönhetően a legpuhább alvóhelye az avarra terített prémekből állt. A prémek viszont pénzt hoznak, így leggyakrabban anélkül is megoldotta az alvást. Fájó tagokkal ébred akár ronggyal, akár szalmával bélelt matracon töltött éjszakák után. A második tál étel, és a két kupa almabor eltüntetése után álmosan feltápászkodik, és Flecserre pillant, karját nyújtva felé.*
-Mehetünk?
2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-20 10:56:19
Üzenet elküldve: 2021-12-20 10:56:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes lépcsők//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Egyelőre elégedettnek tűnik a kormos a válasszal, pusztán annyit tesz hozzá, hogy illendően bele is nézett Flecser az öklökbe.*
-Mit csináltam volna? Egy dezertőrt sírva is megvernek.
*Teszi hozzá mellékesen. Aztán Vuyren arra a furcsaságra is felhivja a figyelmet, hogy másodjára érkeznek meg, és csak most tud érdemben megvacsorálni, amire a vadász egy piszkos mosolyt villant.*
-Ne kiabáld el!
*Teszi hozzá karcos hangján. Habár egyértelműen nincs olyan állapotban, hogy még egy rendes balhét összehozzon, de még ki tudja magukat rúgatni innen egy pillanat alatt. Ezzel természetesen legalább a pálinkát megvárja, ami egyszerre érkezik a másik vacsorájával. Ő azonnal naki is lát a saját dolgának. Az első kupicát lehúzza, az alkohol égette szájsebek szinte lángolnak. Azonnal nyúl a konyharuháért, ami éppen elég mocskos ahhoz hogy undorító legyen. Ezzel mit sem törődve dugja bele a másik felesbe, hogy aztán egy szinkron mozdulattal beverje az utolsó töményet, mikor a felrepedt szemöldökéhez nyomja az alkoholos kendőt.*
-Édes kurva faszba!
*Sziszegi ki finoman a fogai között, és csak ekkor veszi észre, hogy a másik zabál mint egy disznó.*
-Figyelj virágom, döglött már az az állat nem szalad el.
*Bök az orrával a ragura, tekintve hogy úgy eszik mint aki attól fél, hogy elveszik előle. Aztán mikor majdnem megette a másik, már észre is veszi, hogy nem kell megküzdenie az utolsó falatokért. Felemlegeti a régi tervet. Lótanulás, vadászat. Flecser jelen pillanatban, még jó egy-két haton keresztül ezt minden bizonnyal kizárólag csodás beszélőkéjével tudná támogatni.*
-Amit akarsz, én most egy selyemkurva alatt se tudnék megmozdulni.
*Szögezi le, miközben a szemöldökéből csordogáló vért tamponálja, és perzseli fel alkohollal egyszerre, és szemmel láthatóan ez neki majdnem olyan rossz mikor verték. Újabb bemutatkozás történik, mert a másiknak úgy látszik nem tetszik a Hollós Mandró kifejezés, amire Flecser elhúzza mosolyra húzza a száját.*
-Tudtam hogy valami hasonló. A vallomásomban Hollós Mandró vagy, nem egy anyakönyvi kivonat, de legalább olyan kurva hivatalos. Felveheted hősi névnek.
*Ezzel hátra dől a széken, és maga is a szobákhoz vezető lépcsőre tekint. Kialudná ezt a verést ha teheti.*
A hozzászólás írója (Xanitce Flhet'cher) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.20 10:57:09
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Egyelőre elégedettnek tűnik a kormos a válasszal, pusztán annyit tesz hozzá, hogy illendően bele is nézett Flecser az öklökbe.*
-Mit csináltam volna? Egy dezertőrt sírva is megvernek.
*Teszi hozzá mellékesen. Aztán Vuyren arra a furcsaságra is felhivja a figyelmet, hogy másodjára érkeznek meg, és csak most tud érdemben megvacsorálni, amire a vadász egy piszkos mosolyt villant.*
-Ne kiabáld el!
*Teszi hozzá karcos hangján. Habár egyértelműen nincs olyan állapotban, hogy még egy rendes balhét összehozzon, de még ki tudja magukat rúgatni innen egy pillanat alatt. Ezzel természetesen legalább a pálinkát megvárja, ami egyszerre érkezik a másik vacsorájával. Ő azonnal naki is lát a saját dolgának. Az első kupicát lehúzza, az alkohol égette szájsebek szinte lángolnak. Azonnal nyúl a konyharuháért, ami éppen elég mocskos ahhoz hogy undorító legyen. Ezzel mit sem törődve dugja bele a másik felesbe, hogy aztán egy szinkron mozdulattal beverje az utolsó töményet, mikor a felrepedt szemöldökéhez nyomja az alkoholos kendőt.*
-Édes kurva faszba!
*Sziszegi ki finoman a fogai között, és csak ekkor veszi észre, hogy a másik zabál mint egy disznó.*
-Figyelj virágom, döglött már az az állat nem szalad el.
*Bök az orrával a ragura, tekintve hogy úgy eszik mint aki attól fél, hogy elveszik előle. Aztán mikor majdnem megette a másik, már észre is veszi, hogy nem kell megküzdenie az utolsó falatokért. Felemlegeti a régi tervet. Lótanulás, vadászat. Flecser jelen pillanatban, még jó egy-két haton keresztül ezt minden bizonnyal kizárólag csodás beszélőkéjével tudná támogatni.*
-Amit akarsz, én most egy selyemkurva alatt se tudnék megmozdulni.
*Szögezi le, miközben a szemöldökéből csordogáló vért tamponálja, és perzseli fel alkohollal egyszerre, és szemmel láthatóan ez neki majdnem olyan rossz mikor verték. Újabb bemutatkozás történik, mert a másiknak úgy látszik nem tetszik a Hollós Mandró kifejezés, amire Flecser elhúzza mosolyra húzza a száját.*
-Tudtam hogy valami hasonló. A vallomásomban Hollós Mandró vagy, nem egy anyakönyvi kivonat, de legalább olyan kurva hivatalos. Felveheted hősi névnek.
*Ezzel hátra dől a széken, és maga is a szobákhoz vezető lépcsőre tekint. Kialudná ezt a verést ha teheti.*
A hozzászólás írója (Xanitce Flhet'cher) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.20 10:57:09
2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-19 04:32:49
Üzenet elküldve: 2021-12-19 04:32:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes lépcsők//
* Ugyan Vuyren nem adott neki különösebb utasítást, Újhold tudja a dolgát. A nyitott ajtón át ő is a fogadóba röppen, majd letelepszik a Flecser melletti szék háttámlájára. A fogadós és a vadász közötti párbeszédet hallva egyáltalán nem esik nehezére elhinni, hogy egyszerűen túlfeszítette azt a bizonyos húrt a városőröknél, és a fickósabbja megpróbálta addig verni a fattyút, míg csendben nem marad. Visszagoldolva arra, hogy még a porba dobva, püffedtre verve is volt ingere beszólni Flecsernek, ezzel a küldetéssel a katonák egyértelműen felsültek.*
-Biztosra veszem, még csak nem is pislogtál közben. Ha már a szemedért vernek, és nem a szádért, akkor illik egyenest az öklökbe nézni, ahogy te tetted.
~Fogadni mernék, hogy a válasza 'Szarok én az illemre!' lesz.~
*Körbepillant a fogadóbeli népségen, és döbbenten megjegyzi.*
-Ez az első eset, hogy kétszer érkezek ugyanabba a fogadóba egyazon este, és csak másodjára sikerül megvacsoráznom. Furcsa érzés.
*Ahogy észreveszi a feléjük közeledő, tányérokra pakolt gőzölgő étel halmokat, megered a nyál a lány szájában. A felszolgáló távozta előtt még megszólítja.*
-Két kupa almabort is hozzon!
*Azzal a lendülettel nyújtja is a 24 aranyat az Almaborért cserébe.
. Hosszadalmas előjáték után, végre a falatozásnak szentelheti minden figyelmét. Jó ideje először eszik ilyen helyen. Hetek óta szárított húson, zabkásán él. A forró, illatozó falatokat alig megfújva lapátolja a szájába, vágyakozón nyögni pedig már akkor sikerül, mihelyst az első illatfoszlány eléri az orrát. Percekkel később jut csak eszébe ismét, hogy Flecser mellette ül.*
-Ha jól rémlik, lovat veszek, megtanítasz lovagolni, és vadászni megyünk. A sorrend nekem mindegy.
*Egyezteti a tervezett időtöltést a következő napokra. Közben szórakozottan a varjú felé hajít pár falatnyi húst. Ugyan ez messze sósabb, mint amihez egyébként hozzájut, de a varjak nem válogatósak. Majd megkínálja vízzel is.*
-Mellesleg a nevem Víren. Arra az esetre, ha unnád a Hollós Mandrót. Meg amúgy Varjas Mandró lenne, ha már... De nem ragaszkodom semmihez.
*Nagyjából ennyi mondanivalója akad egész estére. Ha Flecsernek van kedve beszélgetni, abban természetesen partner, de részéről a nyugodt evést követő alvással lezártnak tekinti a napot.*
* Ugyan Vuyren nem adott neki különösebb utasítást, Újhold tudja a dolgát. A nyitott ajtón át ő is a fogadóba röppen, majd letelepszik a Flecser melletti szék háttámlájára. A fogadós és a vadász közötti párbeszédet hallva egyáltalán nem esik nehezére elhinni, hogy egyszerűen túlfeszítette azt a bizonyos húrt a városőröknél, és a fickósabbja megpróbálta addig verni a fattyút, míg csendben nem marad. Visszagoldolva arra, hogy még a porba dobva, püffedtre verve is volt ingere beszólni Flecsernek, ezzel a küldetéssel a katonák egyértelműen felsültek.*
-Biztosra veszem, még csak nem is pislogtál közben. Ha már a szemedért vernek, és nem a szádért, akkor illik egyenest az öklökbe nézni, ahogy te tetted.
~Fogadni mernék, hogy a válasza 'Szarok én az illemre!' lesz.~
*Körbepillant a fogadóbeli népségen, és döbbenten megjegyzi.*
-Ez az első eset, hogy kétszer érkezek ugyanabba a fogadóba egyazon este, és csak másodjára sikerül megvacsoráznom. Furcsa érzés.
*Ahogy észreveszi a feléjük közeledő, tányérokra pakolt gőzölgő étel halmokat, megered a nyál a lány szájában. A felszolgáló távozta előtt még megszólítja.*
-Két kupa almabort is hozzon!
*Azzal a lendülettel nyújtja is a 24 aranyat az Almaborért cserébe.
. Hosszadalmas előjáték után, végre a falatozásnak szentelheti minden figyelmét. Jó ideje először eszik ilyen helyen. Hetek óta szárított húson, zabkásán él. A forró, illatozó falatokat alig megfújva lapátolja a szájába, vágyakozón nyögni pedig már akkor sikerül, mihelyst az első illatfoszlány eléri az orrát. Percekkel később jut csak eszébe ismét, hogy Flecser mellette ül.*-Ha jól rémlik, lovat veszek, megtanítasz lovagolni, és vadászni megyünk. A sorrend nekem mindegy.
*Egyezteti a tervezett időtöltést a következő napokra. Közben szórakozottan a varjú felé hajít pár falatnyi húst. Ugyan ez messze sósabb, mint amihez egyébként hozzájut, de a varjak nem válogatósak. Majd megkínálja vízzel is.*
-Mellesleg a nevem Víren. Arra az esetre, ha unnád a Hollós Mandrót. Meg amúgy Varjas Mandró lenne, ha már... De nem ragaszkodom semmihez.
*Nagyjából ennyi mondanivalója akad egész estére. Ha Flecsernek van kedve beszélgetni, abban természetesen partner, de részéről a nyugodt evést követő alvással lezártnak tekinti a napot.*
2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-18 22:12:12
Üzenet elküldve: 2021-12-18 22:12:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes lépcsők//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Menet, és császkálás közben a mélységi ad neki egy kis segítséget. Ugyan keres elsőre egy fájdalommentes oldalt a vadászon, de nem sokat talál rajta. Mindenféle ellenállás nélkül a nőstény félvállról veheti a problémát, jelen esetben Flecsert, aki egy közepes szisszenéssel válaszol csupán. A támogatásra oka is van a mandrónak, mégpedig, hogy éhes. A férfi karcos hangján felnevet köhögve.*
-Végre valaki aki tudja mit akar. Ez tetszik.
*Mondja ezt arra, hogy neki igenis imponál, hogy a nő annyira még éppen hogy önző hogy siettesse a dolgot, de annyi betyárbecsülete van, hogy nem hagyja itt poroszkálni. Nem sokkal később benyomják a nemrég elhagyott épület faajtaját. Támogathatja, de a fogadó fényénél azért észbe kap. Az ajtóba beérve, nem annyira váratlanul, egészen sok szempár szegeződik Flecserre, tekintve hogy milyen balhét rendeztek itt egy pár órája. Kihúzza magát, kissé remegő lábán, de áll, és biccent egyet előre, majd leül a székre, amit Vuyren is kinézett neki. Az egyből a pulthoz megy.*
~Egyél angyalom.~
*Mondja magában, miközben próbál valahogy elterpeszkedni a széken, hogy kényelmes legyen, no meg ne is fájjon. Ez eltart addig amíg a társa rendel magának. Visszaérkezve hírekkel fogadja.*
-Kártérítés a faszom!
*Csattan fel hangosan, és közben a csaposra is sandít.*
-Megtámadtak, megvédtem magam, ez egy csehónál szakmai ártalom.
*A hangján nem enyhít, így hogy a folyamatos ordibálással, ne rontsa tovább a boltot, a csapos szakít rá egy percet az idejéből, és közelebb lép az asztalukhoz. Flecser közben folytatja.*
-Vadász vagyok. A kinyiffantásért vállalom a felelősséget, de renováljon akit hatan basznak!
*Mire ezzel végez az ügyben sokkal kompetensebb ember is szóhoz jut a korcsmáros személyében.*
-Amúgy sem volt nagy kár, és az izgalom pont annyit árt a boltnak, mint amennyi hasznot hoz.
*Kezdi kicsit nyugtatni a vadászt, aki az asztalra is csapdosna, de finoman teszi sajgó tagjaival.*
-Na tessék!
*Válaszol rá közben, mire a fogadós vaskos ujja felemelkedik.*
-Nana! Azt viszont senki sem szereti ha ilyennek híre megy, szóval eszmei kártérítés jár.
*Flecser torzult arca, tovább torzul a dühtől.*
-A segged nem irigy a sok szarságra ami a szádon kijön?
*Emeli fel a hangját újra Flecser mire a másik finoman csendre inti.*
-Az árat leihatja.
*Ajánlja fel a kompromisszumot.*
- Ha nem zavarnám kérnék szépen három kupica Pálinkát, és egy konyharuhát, ez kezdetnek 57 arany lesz azt hiszem, pár napig tervezek maradni, nyugodtan nyithat számlát.
*Vált nemesi hangvételre, szinte csípőből. A két férfi megértette egymást. Összebiccentenek, és mindenki megy a maga dolgára. Amíg a pálinkára, meg a vacsorára várnak a mélységi azért csak feltesz egy csavart kérdést.*
-A két szép szememért szerettek mi másért.
*Mondja teljesen természetes hazugsággal, és ha nem kérdez tovább a másik a dologban, ő ezzel le is tudta az ügyet.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Menet, és császkálás közben a mélységi ad neki egy kis segítséget. Ugyan keres elsőre egy fájdalommentes oldalt a vadászon, de nem sokat talál rajta. Mindenféle ellenállás nélkül a nőstény félvállról veheti a problémát, jelen esetben Flecsert, aki egy közepes szisszenéssel válaszol csupán. A támogatásra oka is van a mandrónak, mégpedig, hogy éhes. A férfi karcos hangján felnevet köhögve.*
-Végre valaki aki tudja mit akar. Ez tetszik.
*Mondja ezt arra, hogy neki igenis imponál, hogy a nő annyira még éppen hogy önző hogy siettesse a dolgot, de annyi betyárbecsülete van, hogy nem hagyja itt poroszkálni. Nem sokkal később benyomják a nemrég elhagyott épület faajtaját. Támogathatja, de a fogadó fényénél azért észbe kap. Az ajtóba beérve, nem annyira váratlanul, egészen sok szempár szegeződik Flecserre, tekintve hogy milyen balhét rendeztek itt egy pár órája. Kihúzza magát, kissé remegő lábán, de áll, és biccent egyet előre, majd leül a székre, amit Vuyren is kinézett neki. Az egyből a pulthoz megy.*
~Egyél angyalom.~
*Mondja magában, miközben próbál valahogy elterpeszkedni a széken, hogy kényelmes legyen, no meg ne is fájjon. Ez eltart addig amíg a társa rendel magának. Visszaérkezve hírekkel fogadja.*
-Kártérítés a faszom!
*Csattan fel hangosan, és közben a csaposra is sandít.*
-Megtámadtak, megvédtem magam, ez egy csehónál szakmai ártalom.
*A hangján nem enyhít, így hogy a folyamatos ordibálással, ne rontsa tovább a boltot, a csapos szakít rá egy percet az idejéből, és közelebb lép az asztalukhoz. Flecser közben folytatja.*
-Vadász vagyok. A kinyiffantásért vállalom a felelősséget, de renováljon akit hatan basznak!
*Mire ezzel végez az ügyben sokkal kompetensebb ember is szóhoz jut a korcsmáros személyében.*
-Amúgy sem volt nagy kár, és az izgalom pont annyit árt a boltnak, mint amennyi hasznot hoz.
*Kezdi kicsit nyugtatni a vadászt, aki az asztalra is csapdosna, de finoman teszi sajgó tagjaival.*
-Na tessék!
*Válaszol rá közben, mire a fogadós vaskos ujja felemelkedik.*
-Nana! Azt viszont senki sem szereti ha ilyennek híre megy, szóval eszmei kártérítés jár.
*Flecser torzult arca, tovább torzul a dühtől.*
-A segged nem irigy a sok szarságra ami a szádon kijön?
*Emeli fel a hangját újra Flecser mire a másik finoman csendre inti.*
-Az árat leihatja.
*Ajánlja fel a kompromisszumot.*
- Ha nem zavarnám kérnék szépen három kupica Pálinkát, és egy konyharuhát, ez kezdetnek 57 arany lesz azt hiszem, pár napig tervezek maradni, nyugodtan nyithat számlát.
*Vált nemesi hangvételre, szinte csípőből. A két férfi megértette egymást. Összebiccentenek, és mindenki megy a maga dolgára. Amíg a pálinkára, meg a vacsorára várnak a mélységi azért csak feltesz egy csavart kérdést.*
-A két szép szememért szerettek mi másért.
*Mondja teljesen természetes hazugsággal, és ha nem kérdez tovább a másik a dologban, ő ezzel le is tudta az ügyet.*
2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-17 17:40:18
Üzenet elküldve: 2021-12-17 17:40:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes lépcsők//
*A fogadó felé vánszorogva Vuyren megelégeli Flecser elpusztíthatatlan férfiszerepben való vergődését, és egy ponton szó nélkül a vállára veszi azon oldali karját, ami nem tűnik sérültnek. Ha nincs ilyen, akkor szimplán a bal oldalára kapja a sánta félelfet, mivel jobb vállán az íjat viszi.*
-Ne haragudj, de nincs türelmem a mártír tempódhoz. Két napja nem ettem, és ha valami tartalmasat szeretnék magamba tömni, azt még ma éjjel tenném.
*A Gyldwa hollétére irányuló megjegyzést figyelmen kívül hagyja, ugyanis picit sem érdekli. Lenne még kérdése a férfihoz, de gyakorlatilag a vacsorán és a meleg szobán kívül semmi másra nem tud gondolni. Végül a Pegazus ajtaján belépve egy üres asztalhoz viszi a sérültet, közepes gyengédséggel ledobja egy kézre eső székre. A korábbi balhéjuk miatt bőven akad hely, a kérdés csak az, kivágják-e őket, avagy sem. A pulthoz lép.*
-A városőrök jogos önvédelmet állapítottak meg. Mindemellett, a mögöttem heverő félholt cafat nevében is elnézést kérek a kellemetlenségért. Az okozott károkat természetesen Flecser mégtéríti. Ha lehetséges, szeretnék megvacsorázni. Bármi megfelel, ami meleg, és sok. Két adaggal számoljon, legyen kedves... Ő? Azt mondta, valami erőset inna, de saját kontóra vedel. A szobám kulcsát is elkérném.
*A fogadósnak nem ez volt az első nehéz estéje, és nem is ez lesz az utolsó. Feltételekkel, de hajlandó kiszolgálni a viharvert párost. Vuyren kifizeti a 26aranyat a két adag Főtt ételfejében, és visszarogy az asztalukhoz.*
-Hogy jó is legyen a dologban, csak akkor adnak piát, ha kifizeted a kárt. Ha egyenesre ittad magad, a fogadóssal lesz tárgyalni valód.
*Alaposabban végignézve a fattyún, kibukik belőle a kérdés.*
-Hogy érted el, hogy ennyire szeressenek?
*A fogadó felé vánszorogva Vuyren megelégeli Flecser elpusztíthatatlan férfiszerepben való vergődését, és egy ponton szó nélkül a vállára veszi azon oldali karját, ami nem tűnik sérültnek. Ha nincs ilyen, akkor szimplán a bal oldalára kapja a sánta félelfet, mivel jobb vállán az íjat viszi.*
-Ne haragudj, de nincs türelmem a mártír tempódhoz. Két napja nem ettem, és ha valami tartalmasat szeretnék magamba tömni, azt még ma éjjel tenném.
*A Gyldwa hollétére irányuló megjegyzést figyelmen kívül hagyja, ugyanis picit sem érdekli. Lenne még kérdése a férfihoz, de gyakorlatilag a vacsorán és a meleg szobán kívül semmi másra nem tud gondolni. Végül a Pegazus ajtaján belépve egy üres asztalhoz viszi a sérültet, közepes gyengédséggel ledobja egy kézre eső székre. A korábbi balhéjuk miatt bőven akad hely, a kérdés csak az, kivágják-e őket, avagy sem. A pulthoz lép.*
-A városőrök jogos önvédelmet állapítottak meg. Mindemellett, a mögöttem heverő félholt cafat nevében is elnézést kérek a kellemetlenségért. Az okozott károkat természetesen Flecser mégtéríti. Ha lehetséges, szeretnék megvacsorázni. Bármi megfelel, ami meleg, és sok. Két adaggal számoljon, legyen kedves... Ő? Azt mondta, valami erőset inna, de saját kontóra vedel. A szobám kulcsát is elkérném.
*A fogadósnak nem ez volt az első nehéz estéje, és nem is ez lesz az utolsó. Feltételekkel, de hajlandó kiszolgálni a viharvert párost. Vuyren kifizeti a 26aranyat a két adag Főtt ételfejében, és visszarogy az asztalukhoz.
*-Hogy jó is legyen a dologban, csak akkor adnak piát, ha kifizeted a kárt. Ha egyenesre ittad magad, a fogadóssal lesz tárgyalni valód.
*Alaposabban végignézve a fattyún, kibukik belőle a kérdés.*
-Hogy érted el, hogy ennyire szeressenek?
2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-17 10:40:15
Üzenet elküldve: 2021-12-17 10:40:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*Merchen személyében talán valóban lelki társára lelt a hűtlen kereskedő feleség. A férfi nem ítéli el, végtelenül kedves, törődő, s ő maga sem tűnik a férfiak erkölcsi mintapéldájának. Ha Yath valóban egyesülne eljátszott szerepével, a tündér lenne számára a tökéletes parti, akihez vissza-visszajárna szórakozni, s igazi derűs, izgalmas színeket vinne elszürkült életébe. Mellette néha szinte már el is hiszi a nő, hogy ő valóban egy kis kalandot kereső, kétségbeesett asszony, de csak hitelesebb a játék, ha ennyire bele tudja magát élni a helyzetbe.
Bár van egy halvány sejtése arról, hogy ha a férfi megtudná az elf igazi kilétét, s nem túl becsületes foglalkozását, az sem változtatna sok dolgon, s a hozzáállásán a nőhöz. De mivel érthető okokból May külön kérte, hogy ne saját személyiségét és ne a Sellőház nevét vigye, így esélytelen hogy felfedje igazi valóját.
Ahogy a Pegazus felé sétálnak, Yathnak feltűnik, hogy párján nincsen télikabát, s talán mintha egy kis rejtett didergést is felfedezne. Magában jót derül ezen, de nem mond semmit, tudja, milyen érzékenyen érinti a férfiak legtöbbjét az ilyesmi megjegyzés. Egy nő mellett senki sem akar kisebbnek és gyengébbnek tűnni. Meg nem kell olyan sokat sétálni, pár perc alatt a Pegazushoz is érnek, ott meg már melegnek bizonyul a nő prémes kabátja, így ki is bújik belőle.*
- Ha te nem ragaszkodsz az italhoz, én a fürdőt javaslom. Most nem igazán vagyok szomjas, meg egy kiadós fürdés után jobban esik a folyadék.
*Alig várja már, hogy a tündér az emlegetett helyre kísérje. S kicsit reménykedik abban, hogy ha nem is lehetnek kettesben, de találnak valami félreeső, nyugodt zugot, ahol csak egymás társaságát élvezhetik.*
*Merchen személyében talán valóban lelki társára lelt a hűtlen kereskedő feleség. A férfi nem ítéli el, végtelenül kedves, törődő, s ő maga sem tűnik a férfiak erkölcsi mintapéldájának. Ha Yath valóban egyesülne eljátszott szerepével, a tündér lenne számára a tökéletes parti, akihez vissza-visszajárna szórakozni, s igazi derűs, izgalmas színeket vinne elszürkült életébe. Mellette néha szinte már el is hiszi a nő, hogy ő valóban egy kis kalandot kereső, kétségbeesett asszony, de csak hitelesebb a játék, ha ennyire bele tudja magát élni a helyzetbe.
Bár van egy halvány sejtése arról, hogy ha a férfi megtudná az elf igazi kilétét, s nem túl becsületes foglalkozását, az sem változtatna sok dolgon, s a hozzáállásán a nőhöz. De mivel érthető okokból May külön kérte, hogy ne saját személyiségét és ne a Sellőház nevét vigye, így esélytelen hogy felfedje igazi valóját.
Ahogy a Pegazus felé sétálnak, Yathnak feltűnik, hogy párján nincsen télikabát, s talán mintha egy kis rejtett didergést is felfedezne. Magában jót derül ezen, de nem mond semmit, tudja, milyen érzékenyen érinti a férfiak legtöbbjét az ilyesmi megjegyzés. Egy nő mellett senki sem akar kisebbnek és gyengébbnek tűnni. Meg nem kell olyan sokat sétálni, pár perc alatt a Pegazushoz is érnek, ott meg már melegnek bizonyul a nő prémes kabátja, így ki is bújik belőle.*
- Ha te nem ragaszkodsz az italhoz, én a fürdőt javaslom. Most nem igazán vagyok szomjas, meg egy kiadós fürdés után jobban esik a folyadék.
*Alig várja már, hogy a tündér az emlegetett helyre kísérje. S kicsit reménykedik abban, hogy ha nem is lehetnek kettesben, de találnak valami félreeső, nyugodt zugot, ahol csak egymás társaságát élvezhetik.*
2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-17 06:53:47
Üzenet elküldve: 2021-12-17 06:53:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
// A szöveg 16 éven aluliaknak nem ajánlott részeket tartalmaz! //
* Bort kezébe véve felkiált. * - Két poharat! * Gyorsan néz a másikra. * - Biztos ami biztos. * Kacsint a lányra. Miután ki hozzák a poharakat, gyorsan tölt magának belőle. De még udvariasságból a másik poharába nem tölt. ~ Ami késik az nem múlik. ~ Addigis türelmesen végig hallgatja a másik felet. * - Jaj bizony, hülye hagyományok. Nekem még ilyenem is van. * húzza magához a táskáját, hogy kivegyen egy elf pecsétet. * - A nemesség szarja. * Dobja az asztalra. * - Rathul hidd el a te ügyedet szolgálja a hagyományok tartása. * Kezével közben rásegít csacsogást mutatva. * - Rathul csináld ezt csináld azt.... bla bla blahh... * Vág gúnyos gyermekded fejeket. * - Nem nincs időd semmire! Nem szabad mással foglalkoznod. Nem lehetnek barátaid! A nép a nevünkre tisztelettel néz és meg kell felelni az elvárásoknak. * Húzza el a száját. * - Közben azért dugta a cselédeket. Anyám is hasonlóképp járt el. * Csap az asztalra, és húz le egy picit a borból. * - De azért az álszentséget mutatni kell! Fhúúj Nagyon utálom az álszenteket.
* A nagy drámai mutogatások közepette gyorsan vissza is tér az ételhez míg a másikat meghallgatja. *
- Ohh! Ohh! A legjobb! Atyám szövege '' Hasonlíts a testvéreidre! ''
* Húz egy gonosz mosolyt az arcára. * - Ez nem is hangzik rosszul nem? * Néz rá kérdően. * - De mit szólnál ha hozzá tenném, hogy az összes meghalt?
* Csap röhögve az asztalra. * - Kuuuuurvahh annnnyááát mind kettőnek.
* Kap észbe gyorsan. * - Jaj, ne haragudj. De kicsit felszabadultam. És elöntött a harag, valahogy ha erről beszélek akkor mindig. * A pecsétet ha a másik megnézte akkor elveszi és vissza suvasztja a táskájába. *
- Szóval le léptem, még 13 évesen. Inkább kiléptem az elfek városából és a sivatagon át szöktem.
* Dől hátra a székbe, hogy egy kis bort magához vegyen ismételten. * - Ahh, nagyon finom! Kellemesen érezni tisztán a szőlőt. * Egy kis hatás szünetet tartva folytatja. * - Tudod nyugodtan kipróbálhatnád még ha nem is szoktál ilyet inni. * emeli fel a mutató úját és mozgatja jobbról balra. * - Veszíteni nem veszítesz vele semmit. * Kacsint rá. *
- Csak, hogy meséljek kicsit a peremvidékről mert látom érdekel. Egy hatalmas kontinens! * Mutogatja a kezével. * - Minden fajnak több városa is található ott. Rengeteg kikötő, bordélyházak, kocsmák, várak, és minden amit eltudsz képzelni! Mellette van hegyes terület, sivatagos, ingovány, és sok-sok más terület.
* A nagy mutogatás közepette nem feledi, hogy illően a másik felet is meghallgatja, csak túl sok a mondani való és kevés az idő szokásosan. * - De vannak olyan városok is ahol minden faj megtalálható. Oh, és több király uralkodik, sőt van egy császár is.
* Üríti gyorsan ki a történet közben a poharát, hisz ha sokat beszél hamar kiszárad nem de? *
- De most te is mesélj magadról. Végig én jártatom a számat.
* Türelmesen a történetét végig hallgatja, majd rá is vágja. *
- Ezért lesz nekem olyan mester kardom.
* Nevet fel harsányan. * - Hallottam róla bőven, és nagyon izgatja a fantáziámat. * A szolid bókoktól el is pirul picit, bár a pirosítótól nem sok minden látszik rajta. *
- Nem voltál egyáltalán teher, nagyon jól szórakoztam. És mostantól ha kell ingyen is örömmel vállalom a további okítást! * Kacsint rá az elf ismételten. Utána újra megpróbálkozik a lehetetlennel, de közben tölt is magának. * - Ne nevezz erőszakosnak, de biztos nem kérsz? Kellemes szőlő? Édeskés, lágy, és eléggé intenzív az íz. Az alkohol pedig nem nagyon sok. * Egy sóhajtás keretébe poharát a szájához emeli. * - Tudod így is nagyon nehéz mindig komolynak lenni, és határozottnak. Néha az elmét pihentetni kell, az alkohol pedig kikapcsolja annyira, hogy ne a hátadra nehezedő teherrel foglalkozz.
* Remélhetőleg az elf be talált és akkor ha igen, azonnal tölt neki és koccint is vele. *
//Lovagoltatás//
// A szöveg 16 éven aluliaknak nem ajánlott részeket tartalmaz! //
* Bort kezébe véve felkiált. * - Két poharat! * Gyorsan néz a másikra. * - Biztos ami biztos. * Kacsint a lányra. Miután ki hozzák a poharakat, gyorsan tölt magának belőle. De még udvariasságból a másik poharába nem tölt. ~ Ami késik az nem múlik. ~ Addigis türelmesen végig hallgatja a másik felet. * - Jaj bizony, hülye hagyományok. Nekem még ilyenem is van. * húzza magához a táskáját, hogy kivegyen egy elf pecsétet. * - A nemesség szarja. * Dobja az asztalra. * - Rathul hidd el a te ügyedet szolgálja a hagyományok tartása. * Kezével közben rásegít csacsogást mutatva. * - Rathul csináld ezt csináld azt.... bla bla blahh... * Vág gúnyos gyermekded fejeket. * - Nem nincs időd semmire! Nem szabad mással foglalkoznod. Nem lehetnek barátaid! A nép a nevünkre tisztelettel néz és meg kell felelni az elvárásoknak. * Húzza el a száját. * - Közben azért dugta a cselédeket. Anyám is hasonlóképp járt el. * Csap az asztalra, és húz le egy picit a borból. * - De azért az álszentséget mutatni kell! Fhúúj Nagyon utálom az álszenteket.
* A nagy drámai mutogatások közepette gyorsan vissza is tér az ételhez míg a másikat meghallgatja. *
- Ohh! Ohh! A legjobb! Atyám szövege '' Hasonlíts a testvéreidre! ''
* Húz egy gonosz mosolyt az arcára. * - Ez nem is hangzik rosszul nem? * Néz rá kérdően. * - De mit szólnál ha hozzá tenném, hogy az összes meghalt?
* Csap röhögve az asztalra. * - Kuuuuurvahh annnnyááát mind kettőnek.
* Kap észbe gyorsan. * - Jaj, ne haragudj. De kicsit felszabadultam. És elöntött a harag, valahogy ha erről beszélek akkor mindig. * A pecsétet ha a másik megnézte akkor elveszi és vissza suvasztja a táskájába. *
- Szóval le léptem, még 13 évesen. Inkább kiléptem az elfek városából és a sivatagon át szöktem.
* Dől hátra a székbe, hogy egy kis bort magához vegyen ismételten. * - Ahh, nagyon finom! Kellemesen érezni tisztán a szőlőt. * Egy kis hatás szünetet tartva folytatja. * - Tudod nyugodtan kipróbálhatnád még ha nem is szoktál ilyet inni. * emeli fel a mutató úját és mozgatja jobbról balra. * - Veszíteni nem veszítesz vele semmit. * Kacsint rá. *
- Csak, hogy meséljek kicsit a peremvidékről mert látom érdekel. Egy hatalmas kontinens! * Mutogatja a kezével. * - Minden fajnak több városa is található ott. Rengeteg kikötő, bordélyházak, kocsmák, várak, és minden amit eltudsz képzelni! Mellette van hegyes terület, sivatagos, ingovány, és sok-sok más terület.
* A nagy mutogatás közepette nem feledi, hogy illően a másik felet is meghallgatja, csak túl sok a mondani való és kevés az idő szokásosan. * - De vannak olyan városok is ahol minden faj megtalálható. Oh, és több király uralkodik, sőt van egy császár is.
* Üríti gyorsan ki a történet közben a poharát, hisz ha sokat beszél hamar kiszárad nem de? *
- De most te is mesélj magadról. Végig én jártatom a számat.
* Türelmesen a történetét végig hallgatja, majd rá is vágja. *
- Ezért lesz nekem olyan mester kardom.
* Nevet fel harsányan. * - Hallottam róla bőven, és nagyon izgatja a fantáziámat. * A szolid bókoktól el is pirul picit, bár a pirosítótól nem sok minden látszik rajta. *
- Nem voltál egyáltalán teher, nagyon jól szórakoztam. És mostantól ha kell ingyen is örömmel vállalom a további okítást! * Kacsint rá az elf ismételten. Utána újra megpróbálkozik a lehetetlennel, de közben tölt is magának. * - Ne nevezz erőszakosnak, de biztos nem kérsz? Kellemes szőlő? Édeskés, lágy, és eléggé intenzív az íz. Az alkohol pedig nem nagyon sok. * Egy sóhajtás keretébe poharát a szájához emeli. * - Tudod így is nagyon nehéz mindig komolynak lenni, és határozottnak. Néha az elmét pihentetni kell, az alkohol pedig kikapcsolja annyira, hogy ne a hátadra nehezedő teherrel foglalkozz.
* Remélhetőleg az elf be talált és akkor ha igen, azonnal tölt neki és koccint is vele. *
2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-16 19:30:35
Üzenet elküldve: 2021-12-16 19:30:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Mi tagadás, kevés gonoszabb teremtés van a világon néhány gúnyolódásra hajlamos kölyöknél. Talán egy gúnyolódásra hajlamos felnőtt, aki ezt néhány kölykön tölti ki.*Biccent halovány mosoly kíséretében, hiszen mindkét csoporttól megkapta a maga részét, hiába, ilyen az, ha valakit a kötelesség már tizenhat éves korában a sok telet megélt katonák közé szólítja. Sötét árnyék suhan át az arcán az emlékfoszlány hatására, de nem tart tovább egy röpke pillanatnál, mert valami sokkal vidámabb is eszébe jut.*
- Ha már különlegesség, néhai legjobb barátom messze túltett mindenkin ezen a téren. Deréknál is tovább érő vérvörös haj, és ugyanilyen szemek! Egyszer temetőőrként kereste a kenyerét és az éjszakai órákban belefutott néhány suhancba.*Kuncog egyet ezen a régi történeten, alighanem az ő ereiben is megfagyna a vér, ha éjnek évadján egy temetőben belefutna a Vörösbe, főleg most. Egészen biztos lenne benne, hogy egy kísértetet lát. Akárhogy is, barátságukat ez az apróság, hogy küllemük nem mondható túlságosan hétköznapinak, csak még szorosabbra fűzte.
Az összeszűkülő szemek és az enyhén gonosz beütésű mosoly láttán tüstént arrébb is húzódik egy kicsit, egyrészt nyilván azért, hogy heccelje a leányt, másrészt mert sok év tapasztalatai árán azt tanulta meg, hogy ha valakire így néz egy nőszemély, akkor annak a menekülés lehet a legbölcsebb, amit cselekedhet.*
- Igazán?*Tekintetét ismét a kis szőrgolyóra emeli, amit annak gazdája nem átall meggyanúsítani a rosszban sántikálással.*Valóban ott ül a tekintetében valami kifürkészhetetlen, mintha épp most rakná össze a következő ördögi tervét.*Kuncog ismét.*
- Minő fájdalom, nem kértem.*Mondja és színpadiasan a szívéhez kap, miközben fejét az ég felé fordítja.*Így jobb híján legfeljebb itt hívhatom meg valamire, ha már ilyen-olyan szerencsés véletlenek okán mindketten itt kötöttünk ki máma, habár a korai óra okán nem javasolnám az erős párlatok fogyasztását.
*Példa mutatóan iszik is egy kortyot a vizéből, amiről szinte meg is feledkezett. Adott esetben persze nem elrontója ő semmi jónak, és bizony akadnának páran, akik tudnának arról mesélni, mennyire is befolyásolja Mordokhait a korai óra, ha éppenséggel jó oka van nekiülni az ivásnak, de tegnap és tegnapelőtt kellően kidorbézolta magát.
Hirtelen ismét a szívéhez kap, szeme elkerekedik, mint akinek váratlanul jut eszébe valami rendkívül fontos.*
- Ha már előbb palotáról volt szó, egykori nevelőim alighanem szíjat hasítanának a hátamból, ha látnák modortalanságomat.*Ellöki magát a pulttól, a leány felé fordul és annak az embernek a légies könnyedségével hajol meg, aki már sokezredszer csinálja végig ezt a mozdulatsort.*Hívjon csak Mordokhainak.
*Viszonylag kevés dologból lehet megmondani, hogy a férfi kastélyban nevelkedett és ez nem is véletlen, hiszen jó okkal szökött meg. Amint maga mögött hagyta azt az életet, a belenevelt szokásokat is szépen lassan levetkőzte, fegyverforgató tudománya és az etikett - amúgy szerinte borzasztóan merev és elcsépelt - rendszerének tiszteletben tartása azonban vele maradtak, és az adott helyzettől függően dönti el, hogy ki tüntet-e valakit egyikkel vagy másikkal.*
- És ha nincs ellenére, azt hiszem erre a magázásra a világon semmi szükség.
*Fűzi hozzá fanyar mosollyal, elvégre ettől tényleg a falra tud mászni, ha amúgy semmi nem indokolja.*
A hozzászólás írója (Mordokhai Elladur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.16 21:56:18
- Mi tagadás, kevés gonoszabb teremtés van a világon néhány gúnyolódásra hajlamos kölyöknél. Talán egy gúnyolódásra hajlamos felnőtt, aki ezt néhány kölykön tölti ki.*Biccent halovány mosoly kíséretében, hiszen mindkét csoporttól megkapta a maga részét, hiába, ilyen az, ha valakit a kötelesség már tizenhat éves korában a sok telet megélt katonák közé szólítja. Sötét árnyék suhan át az arcán az emlékfoszlány hatására, de nem tart tovább egy röpke pillanatnál, mert valami sokkal vidámabb is eszébe jut.*
- Ha már különlegesség, néhai legjobb barátom messze túltett mindenkin ezen a téren. Deréknál is tovább érő vérvörös haj, és ugyanilyen szemek! Egyszer temetőőrként kereste a kenyerét és az éjszakai órákban belefutott néhány suhancba.*Kuncog egyet ezen a régi történeten, alighanem az ő ereiben is megfagyna a vér, ha éjnek évadján egy temetőben belefutna a Vörösbe, főleg most. Egészen biztos lenne benne, hogy egy kísértetet lát. Akárhogy is, barátságukat ez az apróság, hogy küllemük nem mondható túlságosan hétköznapinak, csak még szorosabbra fűzte.
Az összeszűkülő szemek és az enyhén gonosz beütésű mosoly láttán tüstént arrébb is húzódik egy kicsit, egyrészt nyilván azért, hogy heccelje a leányt, másrészt mert sok év tapasztalatai árán azt tanulta meg, hogy ha valakire így néz egy nőszemély, akkor annak a menekülés lehet a legbölcsebb, amit cselekedhet.*
- Igazán?*Tekintetét ismét a kis szőrgolyóra emeli, amit annak gazdája nem átall meggyanúsítani a rosszban sántikálással.*Valóban ott ül a tekintetében valami kifürkészhetetlen, mintha épp most rakná össze a következő ördögi tervét.*Kuncog ismét.*
- Minő fájdalom, nem kértem.*Mondja és színpadiasan a szívéhez kap, miközben fejét az ég felé fordítja.*Így jobb híján legfeljebb itt hívhatom meg valamire, ha már ilyen-olyan szerencsés véletlenek okán mindketten itt kötöttünk ki máma, habár a korai óra okán nem javasolnám az erős párlatok fogyasztását.
*Példa mutatóan iszik is egy kortyot a vizéből, amiről szinte meg is feledkezett. Adott esetben persze nem elrontója ő semmi jónak, és bizony akadnának páran, akik tudnának arról mesélni, mennyire is befolyásolja Mordokhait a korai óra, ha éppenséggel jó oka van nekiülni az ivásnak, de tegnap és tegnapelőtt kellően kidorbézolta magát.
Hirtelen ismét a szívéhez kap, szeme elkerekedik, mint akinek váratlanul jut eszébe valami rendkívül fontos.*
- Ha már előbb palotáról volt szó, egykori nevelőim alighanem szíjat hasítanának a hátamból, ha látnák modortalanságomat.*Ellöki magát a pulttól, a leány felé fordul és annak az embernek a légies könnyedségével hajol meg, aki már sokezredszer csinálja végig ezt a mozdulatsort.*Hívjon csak Mordokhainak.
*Viszonylag kevés dologból lehet megmondani, hogy a férfi kastélyban nevelkedett és ez nem is véletlen, hiszen jó okkal szökött meg. Amint maga mögött hagyta azt az életet, a belenevelt szokásokat is szépen lassan levetkőzte, fegyverforgató tudománya és az etikett - amúgy szerinte borzasztóan merev és elcsépelt - rendszerének tiszteletben tartása azonban vele maradtak, és az adott helyzettől függően dönti el, hogy ki tüntet-e valakit egyikkel vagy másikkal.*
- És ha nincs ellenére, azt hiszem erre a magázásra a világon semmi szükség.
*Fűzi hozzá fanyar mosollyal, elvégre ettől tényleg a falra tud mászni, ha amúgy semmi nem indokolja.*
A hozzászólás írója (Mordokhai Elladur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.16 21:56:18
2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-16 16:59:45
Üzenet elküldve: 2021-12-16 16:59:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Akkor hát szőlő bort kér, neki teljesen mindegy mit iszik a társa.*
- Te is itt szállsz meg? Nem is tudtam, amúgy sem zavarnék senkit a jelenlétemmel. Fáradt vagyok már, nincs kedvem, hogy a hideg sötétben gyalogoljak vissza a város másik végébe.* Nem szívesen aludna senkivel egy szobában, mert ő nem olyan lány, még ha a másik fél egy lány, akkor sem. Legalábbis ez az álláspontja. Nem is feltételez semmi rosszat, sőt nemes gesztusnak tartja, hogy megosztaná vele a szobáját a másik. Még, ha idegenkedik is ettől. A fegyver lepakolást figyelemmel kíséri. Még mindig elég ritka, hogy nőket lásson fegyverben. Syndránál már ez szinte megszokott, hogy kicsit különc. Fura ruha, fura haj, és még fegyverek is. Inkább úgy dönt, hogy saját étele felé fordítja a figyelmét. Eszik, de közben diszkrét kérdéseket tesz fel.*
- Elf hagyományokból én is kaptam bőven, amikor apám szépen vissza ment az erdőbe lakni egy másik nővel.* Nyom el egy torz fintort. Ebben egyet értenek, még ha kicsit talán neheztelően is hat ez a kijelentése az elf faj iránt.*
- Olyan messziről? Az már az ismert világ szélén van. A tengeri szigetvilág rengeteg érdekességet tartogat. Egyszer én is elmegyek majd arra a vidékre, hogy kutakodjak. Nem csak az élővilág érdekes, de az elfeledett kultúrák romjai is.* Szinte felragyog a lány arca a gondolatra is, hogy mi mindent lehetne ott felfedezni. Legszívesebben egy csomó kérdést zúdítana rá, de visszafogja magát, főleg, hogy visszakérdeznek.*
- Még szép, hogy van. A lihanech-i mesterek gondos munkájának eredménye. Egy csodás kecses penge szúrásra tervezve. Kifejezetten mocskos fegyver, mert hullámos a pengéje, ami csúnya roncsolásra képes a belső szervekben. Egyszer láttam otthon egy ilyen pengét.* Áhítattal beszél a fegyverről, ami részben elfogultság is lehet. Másrészről pedig őszinte csodálat a precíz munka miatt. Ha pedig történelem, akkor Nimeril az a személy, akit ilyesmivel le lehet kenyerezni. Ez a fő szakterületeinek az egyike.*
- Ugyan semmiség. Elvégre te voltál, aki foglalkozott ma velem. Ez a minimum volt. Főleg, hogy ez csak egy alkalom volt.* Nem fűlik a fog a további lovagláshoz, de ígéretet tett és ő tartja a szavát. A félvérnek fel sem tűnik a másik zavartsága, elvégre az ételével meg a beszéddel van elfoglalva. A borral való kínálásra illendően megrázza a fejét.*
- Köszönöm, de nem kérek. Nem szoktam inni, de tényleg.* Inkább felhajtja a bögréjében lévő maradék teát. Ennél kicsit jobban kell próbálkoznia az elfnek, ha italozásra szeretné buzdítani.*
//Lovagoltatás//
* Akkor hát szőlő bort kér, neki teljesen mindegy mit iszik a társa.*
- Te is itt szállsz meg? Nem is tudtam, amúgy sem zavarnék senkit a jelenlétemmel. Fáradt vagyok már, nincs kedvem, hogy a hideg sötétben gyalogoljak vissza a város másik végébe.* Nem szívesen aludna senkivel egy szobában, mert ő nem olyan lány, még ha a másik fél egy lány, akkor sem. Legalábbis ez az álláspontja. Nem is feltételez semmi rosszat, sőt nemes gesztusnak tartja, hogy megosztaná vele a szobáját a másik. Még, ha idegenkedik is ettől. A fegyver lepakolást figyelemmel kíséri. Még mindig elég ritka, hogy nőket lásson fegyverben. Syndránál már ez szinte megszokott, hogy kicsit különc. Fura ruha, fura haj, és még fegyverek is. Inkább úgy dönt, hogy saját étele felé fordítja a figyelmét. Eszik, de közben diszkrét kérdéseket tesz fel.*
- Elf hagyományokból én is kaptam bőven, amikor apám szépen vissza ment az erdőbe lakni egy másik nővel.* Nyom el egy torz fintort. Ebben egyet értenek, még ha kicsit talán neheztelően is hat ez a kijelentése az elf faj iránt.*
- Olyan messziről? Az már az ismert világ szélén van. A tengeri szigetvilág rengeteg érdekességet tartogat. Egyszer én is elmegyek majd arra a vidékre, hogy kutakodjak. Nem csak az élővilág érdekes, de az elfeledett kultúrák romjai is.* Szinte felragyog a lány arca a gondolatra is, hogy mi mindent lehetne ott felfedezni. Legszívesebben egy csomó kérdést zúdítana rá, de visszafogja magát, főleg, hogy visszakérdeznek.*
- Még szép, hogy van. A lihanech-i mesterek gondos munkájának eredménye. Egy csodás kecses penge szúrásra tervezve. Kifejezetten mocskos fegyver, mert hullámos a pengéje, ami csúnya roncsolásra képes a belső szervekben. Egyszer láttam otthon egy ilyen pengét.* Áhítattal beszél a fegyverről, ami részben elfogultság is lehet. Másrészről pedig őszinte csodálat a precíz munka miatt. Ha pedig történelem, akkor Nimeril az a személy, akit ilyesmivel le lehet kenyerezni. Ez a fő szakterületeinek az egyike.*
- Ugyan semmiség. Elvégre te voltál, aki foglalkozott ma velem. Ez a minimum volt. Főleg, hogy ez csak egy alkalom volt.* Nem fűlik a fog a további lovagláshoz, de ígéretet tett és ő tartja a szavát. A félvérnek fel sem tűnik a másik zavartsága, elvégre az ételével meg a beszéddel van elfoglalva. A borral való kínálásra illendően megrázza a fejét.*
- Köszönöm, de nem kérek. Nem szoktam inni, de tényleg.* Inkább felhajtja a bögréjében lévő maradék teát. Ennél kicsit jobban kell próbálkoznia az elfnek, ha italozásra szeretné buzdítani.*
2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-16 06:56:55
Üzenet elküldve: 2021-12-16 06:56:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
- Ha lehet szőlőből, az almaborra nincs valamiért gusztusom.
* Azt már inkább nem is említi hozzá, hogy egy társa miatt nincs hozzá kedve. Mindig kupába kérte ki az almabort és szürcsölgette mint egy úr. *
- Nocsak-nocsak itt alszol? Miért kértél ki szobát akkor? Nekem is van itt szobám.
* Mosolyodik el és pörög le a szeme előtt egy szolid kis kaland. Türtőztetve most nem nyalja meg a száját, kénytelen mivel szembe áll vele társa. Hogy nézne itt ki, hogy csak úgy a száját nyalogatja egy kérdés után? Soha nem tudná lemosni magáról perverz mivoltát. Ahogyan a másik is helyet foglal úgy veszi le a hátáról az íjat és a táskát, hogy le rakja a mellette levő székre. Gyorsan magához is húzza, hogy ne kelljen nagyon messze rakni. A pultosra óvatosan ránéz, és az meg vissza. Az úját szájára emelve és egy szép csend gesztust tesz felé. Természetesen a kacsintás se maradhat le. A cselekedetek zöméből a lány kérdése zökkenti ki. *
- Hoh, öhm eredetileg a társaságnál tanultam meg az '' intenzív '' lovaglást, de már előtte a családomnál is szükség volt rá. Az ősi régi elf hagyományokat szajkózták állandóan.
* Legyint egy szép nagyot kezével. Soha nem jött ki a családjával, ha még egyáltalán élnek valahol. *
- Erre is inkább két válasszal tudok élni. Eredetileg nagyon-nagyon messziről. Peremvidék területéről pontosabban. A kikötőtől 2 hét hajóval. Ha pedig ennél precízebben akkor ott Erenből.
*Eléggé megkedvelte a lányt, így nem nagyon fog előtte titkolózni. Nem érzi szükségét. Eléggé nagy irónia, hogy a rossz indulat vitte bele ebbe a barátságba is. És pontosan az ellenkezője született meg belőle. Magyarán? Barátság. Ami valahol örömmel tölti meg szívét. *
- A tó túloldaláról? Majdnem úgy hangzik az a város mint az egyik mesterkard amit készítenek itt. Csak nem valami köze van a városhoz?
* Néz rá érdeklődve. Nem tűnik harcos egyénnek a félvér, de talán foglalkozik történelmi jelentőségű dolgokkal is. Így nincs kizárva, hogy tudja rá a választ. Megpróbálja illendőn kihúzni magát, hogy el is kezdhesse az étket. *
- Köszönöm szépen, hogy meghívtál. Már nem is vártam volna el. Igazán jól éreztem magam veled.
* Jön kicsit zavarba, lábait gyorsan össze is kulcsolja és fel-fel emelkedik lábujjára ülve. De közben nem feledkezik meg a meleg ételről az asztalán, így gyorsan hozzá is lát, néhány falatot magáévá is tesz. *
- Megkóstolod a bort velem? Amikor itt ittam utoljára eléggé kellemes volt. Tudod az ilyen alkoholok nem erősek, de annál kellemesebbek tudnak lenni. És majdnem annyi módszer van az elkészítésükre mint ahány szőlőbirtok.
//Lovagoltatás//
- Ha lehet szőlőből, az almaborra nincs valamiért gusztusom.
* Azt már inkább nem is említi hozzá, hogy egy társa miatt nincs hozzá kedve. Mindig kupába kérte ki az almabort és szürcsölgette mint egy úr. *
- Nocsak-nocsak itt alszol? Miért kértél ki szobát akkor? Nekem is van itt szobám.
* Mosolyodik el és pörög le a szeme előtt egy szolid kis kaland. Türtőztetve most nem nyalja meg a száját, kénytelen mivel szembe áll vele társa. Hogy nézne itt ki, hogy csak úgy a száját nyalogatja egy kérdés után? Soha nem tudná lemosni magáról perverz mivoltát. Ahogyan a másik is helyet foglal úgy veszi le a hátáról az íjat és a táskát, hogy le rakja a mellette levő székre. Gyorsan magához is húzza, hogy ne kelljen nagyon messze rakni. A pultosra óvatosan ránéz, és az meg vissza. Az úját szájára emelve és egy szép csend gesztust tesz felé. Természetesen a kacsintás se maradhat le. A cselekedetek zöméből a lány kérdése zökkenti ki. *
- Hoh, öhm eredetileg a társaságnál tanultam meg az '' intenzív '' lovaglást, de már előtte a családomnál is szükség volt rá. Az ősi régi elf hagyományokat szajkózták állandóan.
* Legyint egy szép nagyot kezével. Soha nem jött ki a családjával, ha még egyáltalán élnek valahol. *
- Erre is inkább két válasszal tudok élni. Eredetileg nagyon-nagyon messziről. Peremvidék területéről pontosabban. A kikötőtől 2 hét hajóval. Ha pedig ennél precízebben akkor ott Erenből.
*Eléggé megkedvelte a lányt, így nem nagyon fog előtte titkolózni. Nem érzi szükségét. Eléggé nagy irónia, hogy a rossz indulat vitte bele ebbe a barátságba is. És pontosan az ellenkezője született meg belőle. Magyarán? Barátság. Ami valahol örömmel tölti meg szívét. *
- A tó túloldaláról? Majdnem úgy hangzik az a város mint az egyik mesterkard amit készítenek itt. Csak nem valami köze van a városhoz?
* Néz rá érdeklődve. Nem tűnik harcos egyénnek a félvér, de talán foglalkozik történelmi jelentőségű dolgokkal is. Így nincs kizárva, hogy tudja rá a választ. Megpróbálja illendőn kihúzni magát, hogy el is kezdhesse az étket. *
- Köszönöm szépen, hogy meghívtál. Már nem is vártam volna el. Igazán jól éreztem magam veled.
* Jön kicsit zavarba, lábait gyorsan össze is kulcsolja és fel-fel emelkedik lábujjára ülve. De közben nem feledkezik meg a meleg ételről az asztalán, így gyorsan hozzá is lát, néhány falatot magáévá is tesz. *
- Megkóstolod a bort velem? Amikor itt ittam utoljára eléggé kellemes volt. Tudod az ilyen alkoholok nem erősek, de annál kellemesebbek tudnak lenni. És majdnem annyi módszer van az elkészítésükre mint ahány szőlőbirtok.
2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-15 22:35:40
Üzenet elküldve: 2021-12-15 22:35:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Nimeril nem igazán tudja, hogy a szagnak mi köze van a lovaglás tudáshoz, de már inkább nem is agyal ilyesmin. Időközben még az sem tűnik fel neki, hogy a macskáját hátrahagyta a tisztáson. Na nem kell félteni a kóbor jószágot, mert élete eddig is pont ebből állt. Hamarabb a rezidencián lesz, mint ő maga. Főleg, hogy a kölyök kapatják mindenféle finomsággal. A rendelésre bólint, majd meg is indul befelé.*
~ Egy egész üveg bor? ~* Kezd el ezen morfondírozni, de amint eléri az ajtót más jut eszébe. Mindig kitartja a cicájának is, hogy besurranhasson a lába mellett. Most is megszokásból így tesz, de a macska sehol.*
- Aldeis? Merre vagy?* Fordul körbe, hátha megpillantja, de mivel nincs, hát elengedi a dolgot. Nem az első alkalom lenne, bár most ő volt a ludas teljesen véletlenül. Inkább bemegy, mert kezd vacogni a hűvösben. Lerogy egy székre és rendel az érkező felszolgálótól. Választása két adag meleg Főtt ételt kér 26 aranyért. Plusz egy üvegBort odacsap még 44 aranyért . Magának pedig egy csésze Teát kér ami csupán4 arany . Végül, de nem utolsó sorban még egy Szobát is kivesz16 aranyért . Egyszerűen már nem bír meg nem is akar vissza gyalogolni a sötét, hideg éjszakában a rezidenciáig. A napi menüt kérte ételnek, így látatlanul, ami némi krumpli, valamilyen tokánnyal. A borral pedig megvárja inkább társát, aki hamarosan érkezik is.*
- Hát itt vagy? Milyen bort szeretnél inni? Én nem vagyok nagy specialista.* A három típusról már hallott, de ha valamit igazán nem iszogatott eddig az a bor. Még tömény hamarabb került a szájához, vagy éppen sör. A kiérkező étellel jönnek majd az italok is meg a szoba kulcs is.*
- Köszönöm!* Vágja zsebre a tizenhatos számú kulcsot.* Jó étvágyat!* Azzal neki is lát saját ételének. Evés közben most kicsit talán némi alkalom is nyílhat az ismerkedésre. Nimeril kérdez is, ha már itt vannak.*
- Amúgy, hogy tanultál meg te lovagolni?* Hangzik az első kérdés, majd jóval később még egy.*
- Melyik város szülötte vagy? Én lihanech-i vagyok, a tó túloldaláról.* Árul el magáról is egy keveset.*
//Lovagoltatás//
* Nimeril nem igazán tudja, hogy a szagnak mi köze van a lovaglás tudáshoz, de már inkább nem is agyal ilyesmin. Időközben még az sem tűnik fel neki, hogy a macskáját hátrahagyta a tisztáson. Na nem kell félteni a kóbor jószágot, mert élete eddig is pont ebből állt. Hamarabb a rezidencián lesz, mint ő maga. Főleg, hogy a kölyök kapatják mindenféle finomsággal. A rendelésre bólint, majd meg is indul befelé.*
~ Egy egész üveg bor? ~* Kezd el ezen morfondírozni, de amint eléri az ajtót más jut eszébe. Mindig kitartja a cicájának is, hogy besurranhasson a lába mellett. Most is megszokásból így tesz, de a macska sehol.*
- Aldeis? Merre vagy?* Fordul körbe, hátha megpillantja, de mivel nincs, hát elengedi a dolgot. Nem az első alkalom lenne, bár most ő volt a ludas teljesen véletlenül. Inkább bemegy, mert kezd vacogni a hűvösben. Lerogy egy székre és rendel az érkező felszolgálótól. Választása két adag meleg Főtt ételt kér 26 aranyért
. Plusz egy üvegBort odacsap még 44 aranyért . Magának pedig egy csésze Teát kér ami csupán4 arany . Végül, de nem utolsó sorban még egy Szobát is kivesz16 aranyért . Egyszerűen már nem bír meg nem is akar vissza gyalogolni a sötét, hideg éjszakában a rezidenciáig. A napi menüt kérte ételnek, így látatlanul, ami némi krumpli, valamilyen tokánnyal. A borral pedig megvárja inkább társát, aki hamarosan érkezik is.*- Hát itt vagy? Milyen bort szeretnél inni? Én nem vagyok nagy specialista.* A három típusról már hallott, de ha valamit igazán nem iszogatott eddig az a bor. Még tömény hamarabb került a szájához, vagy éppen sör. A kiérkező étellel jönnek majd az italok is meg a szoba kulcs is.*
- Köszönöm!* Vágja zsebre a tizenhatos számú kulcsot.* Jó étvágyat!* Azzal neki is lát saját ételének. Evés közben most kicsit talán némi alkalom is nyílhat az ismerkedésre. Nimeril kérdez is, ha már itt vannak.*
- Amúgy, hogy tanultál meg te lovagolni?* Hangzik az első kérdés, majd jóval később még egy.*
- Melyik város szülötte vagy? Én lihanech-i vagyok, a tó túloldaláról.* Árul el magáról is egy keveset.*
2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-15 20:58:32
Üzenet elküldve: 2021-12-15 20:58:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nysity//
-Hát.. Mókásnak mókás lenne, csak nem neked ugye.
*Zsivány mosoly bújik elő orra alól. De persze nem akar ő itt akadékoskodni, vagy kötekedni. Az nem az ő stílusa, legalábbis nem hölgyekkel. *
-Ugyan ugyan, semmiség. Nem kell félned, hogy most már a zsebemben vagy, vagy ilyesmi.
*Lapogatja meg a nadrágját, és igazából egészen felcsigázza a gondolat, hogy az adósa is lehetne a másik, s hogy miféle dolgokat kérhetne tőle tartozása enyhítésére. Persze ez csak amolyan fantáziálgatás, nem is igazán férfi az akinek nincsenek efféle gondolatai. Egy jó darabig nem is szól az öreg, csak mint egy jóbarát, úgy hallgatja a leányt, és hol bólogat, hol pedig a fejét rázza, vagy hümment egyet, hogy tudtára adja, hogy bizony figyel és hallgat.*
-Miféle mester lennék, ha nem tudnék utat mutatni?
*Húzza fel az orrát játékosan, de azért örül a bóknak és biccent is egyet hozzá. *
-A gyomrát mindenki szereti, nyithatnál valami kis fogadót, vagy csak egy apró kis bódét a piacon mindenféle finomsággal.
*Már szinte érzi is a finom illatokat, és el is réved egy pillanatra a gondolatban, mielőtt visszatűnne a valóságba. Persze aztán rögtön hallja, hogy a fogadó talán mégsem olyan jó ötlet, így erre is csak megnógatja a fejét. *
-Rajzolhatsz is pénzért, ha elég ügyes vagy megfizetnek, egy kisebb darab föld árát pedig akár kölcsön is kérhetsz. Úgy hallottam a kereskedőház talán foglalkozik ilyesmikkel.
*Egy darabig ismét csak hallgat, amíg megissza itala maradékát, majd pedig az egyik melső zsebében kezd el matatni, majd egy apróbb szütyőt tol Nysity Shyinau elé a pulton, ami kérek 50 aranyat tartalmaz. *
-Nem sok, de tedd el.
*Majd pedig a botjára támaszkodva feláll a székről, majd ha teheti finoman megfogja Nysity vállát. *
-Csak tűzd ki a célt, és meglásd hamarabb ott leszel a kapujában, mint gondolnád. Aztán pedig ha ott vagy, ronts be rajta!
*Mosolyog kedvesen, majd elindul kifelé a fogadóból. *
-Köszönöm az italt és a társaságot!
*Majd pedig ha külön nem tartóztatják, akkor el is megy. ~Remélem tudtam segíteni, még ha csak egy porszemnyit is. ~*
-Hát.. Mókásnak mókás lenne, csak nem neked ugye.
*Zsivány mosoly bújik elő orra alól. De persze nem akar ő itt akadékoskodni, vagy kötekedni. Az nem az ő stílusa, legalábbis nem hölgyekkel. *
-Ugyan ugyan, semmiség. Nem kell félned, hogy most már a zsebemben vagy, vagy ilyesmi.
*Lapogatja meg a nadrágját, és igazából egészen felcsigázza a gondolat, hogy az adósa is lehetne a másik, s hogy miféle dolgokat kérhetne tőle tartozása enyhítésére. Persze ez csak amolyan fantáziálgatás, nem is igazán férfi az akinek nincsenek efféle gondolatai. Egy jó darabig nem is szól az öreg, csak mint egy jóbarát, úgy hallgatja a leányt, és hol bólogat, hol pedig a fejét rázza, vagy hümment egyet, hogy tudtára adja, hogy bizony figyel és hallgat.*
-Miféle mester lennék, ha nem tudnék utat mutatni?
*Húzza fel az orrát játékosan, de azért örül a bóknak és biccent is egyet hozzá. *
-A gyomrát mindenki szereti, nyithatnál valami kis fogadót, vagy csak egy apró kis bódét a piacon mindenféle finomsággal.
*Már szinte érzi is a finom illatokat, és el is réved egy pillanatra a gondolatban, mielőtt visszatűnne a valóságba. Persze aztán rögtön hallja, hogy a fogadó talán mégsem olyan jó ötlet, így erre is csak megnógatja a fejét. *
-Rajzolhatsz is pénzért, ha elég ügyes vagy megfizetnek, egy kisebb darab föld árát pedig akár kölcsön is kérhetsz. Úgy hallottam a kereskedőház talán foglalkozik ilyesmikkel.
*Egy darabig ismét csak hallgat, amíg megissza itala maradékát, majd pedig az egyik melső zsebében kezd el matatni, majd egy apróbb szütyőt tol Nysity Shyinau elé a pulton, ami kérek 50 aranyat tartalmaz.
*-Nem sok, de tedd el.
*Majd pedig a botjára támaszkodva feláll a székről, majd ha teheti finoman megfogja Nysity vállát. *
-Csak tűzd ki a célt, és meglásd hamarabb ott leszel a kapujában, mint gondolnád. Aztán pedig ha ott vagy, ronts be rajta!
*Mosolyog kedvesen, majd elindul kifelé a fogadóból. *
-Köszönöm az italt és a társaságot!
*Majd pedig ha külön nem tartóztatják, akkor el is megy. ~Remélem tudtam segíteni, még ha csak egy porszemnyit is. ~*
2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-15 09:07:34
Üzenet elküldve: 2021-12-15 09:07:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
*A reggelizés zavartalanul halad, így szerencsére nem is vesz el sok időt tőle. Ehhez nagyban hozzájárul a tény, hogy most nem kell a fél világot felbolygatni a kutya miatt. A kolbász őt is lefoglalja, hogy megérje nyugton maradni. Így az étel befejeztével már kényelmesen és elégedetten öblíti le a falatokat a teával. A gondolataiba süppedne vissza, ha pulttársa nem jegyezne meg valamit, ami először nem igazán jut el a tudatáig, így kénytelen a férfira sandítani.*
- Tessék?
*Vonja fel a szemöldökeit, majd a tincslobogtatás után már teljes megvilágosodásában vigyorodik el. Főleg a hóemberes gúny felemlegetése vált ki belőle egy halkabb kacajt.*
- Van, akinek különlegesnek hat, van akinek az agya csak akkora kapacitású, hogy egy-egy idióta gúnyolódást találjon ki.
*Túr is bele saját hószín tincseibe. A férfi szavaiból pedig arra következtet, hogy ezek szerint nem ő az első, akivel hasonszőrű megjelenésen osztozkodik. Bár az sem kizárt, hogy Rocha nem találkozott még ilyen fehér üstökű egyénekkel, de általában már olyan érdektelen, hogy valószínűleg fel sem tűnt neki. A férfi hajkoronáján is csak azért akadt meg a szeme, mert pont mellette foglalt állóhelyet.
A kutyás megjegyzésre viszont kissé összeszűkülnek a szemei, de ajkán azért játszik egy gonoszkás mosoly, ahogy lepillant a kis ebre, aki most elégedetten gömbölyödik össze a lába mellett.*
- A fogadós addig örüljön, amíg nem csinál galibát. Ugyanis ennek a kis átokfajzatnak igen kedvelt elfoglaltsága a rosszban sántikálás.
*Emeli vissza borostyán szemeit a férfira, majd egyszerűen csak megrántja vállait és ismét a teába kortyol.*
- De addigra már nem leszünk itt, mire jobban magához térne ez a véreb. Azt hiszem kiviszem a tisztásra vagy valahová, ahol egy kicsit ki tudja magát fárasztani. Aztán legalább otthon egy ideig nyugtom lesz tőle.
*Nevet fel halkan, mikor eszébe jut, hogy mekkora küzdelem volt az a nap, mikor megvette a piacon. Ha a lovag nem segít, akkor talán még ma is ott kergetné a szerencsétlent. De azért sokat változott már ezalatt a kis idő alatt is. Bár még mindig kölyök, elég önfejű is, szóval bőven tud még borsot törni gazdája orra alá.*
- Szóval nem kért aranyat a gúnyok miatt? Nagy pazarlás mondhatom. Pedig most meghívhatna abba a palotába.
*Vigyorodik el, ahogy inkább a hajukat illető témára kanyarodik vissza.*
*A reggelizés zavartalanul halad, így szerencsére nem is vesz el sok időt tőle. Ehhez nagyban hozzájárul a tény, hogy most nem kell a fél világot felbolygatni a kutya miatt. A kolbász őt is lefoglalja, hogy megérje nyugton maradni. Így az étel befejeztével már kényelmesen és elégedetten öblíti le a falatokat a teával. A gondolataiba süppedne vissza, ha pulttársa nem jegyezne meg valamit, ami először nem igazán jut el a tudatáig, így kénytelen a férfira sandítani.*
- Tessék?
*Vonja fel a szemöldökeit, majd a tincslobogtatás után már teljes megvilágosodásában vigyorodik el. Főleg a hóemberes gúny felemlegetése vált ki belőle egy halkabb kacajt.*
- Van, akinek különlegesnek hat, van akinek az agya csak akkora kapacitású, hogy egy-egy idióta gúnyolódást találjon ki.
*Túr is bele saját hószín tincseibe. A férfi szavaiból pedig arra következtet, hogy ezek szerint nem ő az első, akivel hasonszőrű megjelenésen osztozkodik. Bár az sem kizárt, hogy Rocha nem találkozott még ilyen fehér üstökű egyénekkel, de általában már olyan érdektelen, hogy valószínűleg fel sem tűnt neki. A férfi hajkoronáján is csak azért akadt meg a szeme, mert pont mellette foglalt állóhelyet.
A kutyás megjegyzésre viszont kissé összeszűkülnek a szemei, de ajkán azért játszik egy gonoszkás mosoly, ahogy lepillant a kis ebre, aki most elégedetten gömbölyödik össze a lába mellett.*
- A fogadós addig örüljön, amíg nem csinál galibát. Ugyanis ennek a kis átokfajzatnak igen kedvelt elfoglaltsága a rosszban sántikálás.
*Emeli vissza borostyán szemeit a férfira, majd egyszerűen csak megrántja vállait és ismét a teába kortyol.*
- De addigra már nem leszünk itt, mire jobban magához térne ez a véreb. Azt hiszem kiviszem a tisztásra vagy valahová, ahol egy kicsit ki tudja magát fárasztani. Aztán legalább otthon egy ideig nyugtom lesz tőle.
*Nevet fel halkan, mikor eszébe jut, hogy mekkora küzdelem volt az a nap, mikor megvette a piacon. Ha a lovag nem segít, akkor talán még ma is ott kergetné a szerencsétlent. De azért sokat változott már ezalatt a kis idő alatt is. Bár még mindig kölyök, elég önfejű is, szóval bőven tud még borsot törni gazdája orra alá.*
- Szóval nem kért aranyat a gúnyok miatt? Nagy pazarlás mondhatom. Pedig most meghívhatna abba a palotába.
*Vigyorodik el, ahogy inkább a hajukat illető témára kanyarodik vissza.*
2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-15 08:11:08
Üzenet elküldve: 2021-12-15 08:11:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* A mosoly mellett még fel is nevet az elf mikor a lány a szagára kezd el panaszkodni. *
- Emiatt nem nagyon kell aggódni, majd idővel nem lesz. Néhány gyakorlással töltött óra és akkor nem lesz ilyen szagod. * Árnyék egy kissé sértődötten a lány felé tekint, talán már értené nyelvüket? Vagy csak a véletlen műve? KI tudja. *
- Örülök.
* Jelzi a masszázs utáni elégedettséget egy hálás mosollyal. Az úton pedig már megnyugszik, hogy nem ugyanaz a véleménye a lánynak róla mint az előtt. Gyorsan sikerül vissza vinni a lovat az istállóba. Közben csak egy kérdés hangzik el ténylegesen a másik féltől, az amivel meg akarja hálálni is az oktatást. *
- Egy üveg bort és valami meleg ételt rendelsz az nekem bőven elég.
* Mosolyodik el az elf a kis ártatlanság szavain. ~ Nem iszik alkoholt? Csak ritkán? Ezen változtathatunk majd. ~ Elköszön ideiglenesen lovával a nőtől, hogy elvigye helyére paripáját. Amint a látómezőből kikerül újdonsült társa, egy vérfagyasztó mosoly terül szét az arcán. A lova már megszokta a személyiségét gazdájának így nem nagyon tanúsít neki nagy figyelmet. Amint eléri a helyét jó kedvűen neki is lát a táplálkozásnak, és az elfnek már csak kikötni kell. *
- Ügyes voltál Árnyék. Hozok majd néhány répát, hogy kiengeszteljelek.
* Lapogatja meg a lovát mielőtt elindulna a fogadóhoz. A vissza felé úton határozott léptekkel halad a fogadó felé. ~ Még a végén ő is csak úgy lelép. ~ Pörgeti fel lépteit nehogy rémálma teljesüljön. Nem sokan hagyták el az elfet. De aki megtette, azt méreggel és haraggal táplálja a fejében. De egyenlőre a félvér felé nem szükséges ilyen dolgokat táplálnia. De mégis léptei csak úgy kopognak a hangtalan cipőjébe. Egyenetlen léptek, de gyorsak. Az ajtót felszakítva tekintetével azonnal Nimerilt keresi és ha megtalálja valamelyik asztalnál, akkor azonnal helyet is foglal de már békésen. Gyorsan le is rázza magáról azt a kis félelmet ami kiül az arcára. Végig tekingetve a fogadó vendégein nem nagyon rejti véka alá undorát. A pultos felé csak egy gúnyos mosollyal int. Már alapból szegény férfi sokszor kapta az ívet tőle szükségtelenül. Amit az elf egyáltalán nem bán. *
//Lovagoltatás//
* A mosoly mellett még fel is nevet az elf mikor a lány a szagára kezd el panaszkodni. *
- Emiatt nem nagyon kell aggódni, majd idővel nem lesz. Néhány gyakorlással töltött óra és akkor nem lesz ilyen szagod. * Árnyék egy kissé sértődötten a lány felé tekint, talán már értené nyelvüket? Vagy csak a véletlen műve? KI tudja. *
- Örülök.
* Jelzi a masszázs utáni elégedettséget egy hálás mosollyal. Az úton pedig már megnyugszik, hogy nem ugyanaz a véleménye a lánynak róla mint az előtt. Gyorsan sikerül vissza vinni a lovat az istállóba. Közben csak egy kérdés hangzik el ténylegesen a másik féltől, az amivel meg akarja hálálni is az oktatást. *
- Egy üveg bort és valami meleg ételt rendelsz az nekem bőven elég.
* Mosolyodik el az elf a kis ártatlanság szavain. ~ Nem iszik alkoholt? Csak ritkán? Ezen változtathatunk majd. ~ Elköszön ideiglenesen lovával a nőtől, hogy elvigye helyére paripáját. Amint a látómezőből kikerül újdonsült társa, egy vérfagyasztó mosoly terül szét az arcán. A lova már megszokta a személyiségét gazdájának így nem nagyon tanúsít neki nagy figyelmet. Amint eléri a helyét jó kedvűen neki is lát a táplálkozásnak, és az elfnek már csak kikötni kell. *
- Ügyes voltál Árnyék. Hozok majd néhány répát, hogy kiengeszteljelek.
* Lapogatja meg a lovát mielőtt elindulna a fogadóhoz. A vissza felé úton határozott léptekkel halad a fogadó felé. ~ Még a végén ő is csak úgy lelép. ~ Pörgeti fel lépteit nehogy rémálma teljesüljön. Nem sokan hagyták el az elfet. De aki megtette, azt méreggel és haraggal táplálja a fejében. De egyenlőre a félvér felé nem szükséges ilyen dolgokat táplálnia. De mégis léptei csak úgy kopognak a hangtalan cipőjébe. Egyenetlen léptek, de gyorsak. Az ajtót felszakítva tekintetével azonnal Nimerilt keresi és ha megtalálja valamelyik asztalnál, akkor azonnal helyet is foglal de már békésen. Gyorsan le is rázza magáról azt a kis félelmet ami kiül az arcára. Végig tekingetve a fogadó vendégein nem nagyon rejti véka alá undorát. A pultos felé csak egy gúnyos mosollyal int. Már alapból szegény férfi sokszor kapta az ívet tőle szükségtelenül. Amit az elf egyáltalán nem bán. *
2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-15 03:56:41
Üzenet elküldve: 2021-12-15 03:56:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Nyílt//
// Onyawantha//
*~Átok. Milyen komor jelentés egy ilyen dallamos névnek ~ villan át Rion gondolatai között, ~ persze biztosan csak viccel a szöszi, vagy talán csak apucival nem felhőtlen épp a viszonya. Azt azért biztosra veszem, hogy Arról az átokról nincsen szó, amely Arthenior nevével oly gyakran együtt szerepelt Anya meséiben !~*
-A ti pozíciótokban? * kérdez vissza szinte azonnal. Nem kerülte el ugyanis a figyelmet a félbe harapott mondat. *
- Csak nem valami álruhás királylány vagy? * szűkül össze mindkét szeme, ahogy játékos módon méregetni kezdi ismét Onyawanthát. Maga sem érti, neki miért fáj szinte a komorság, ami a bájos vonásokra oly gyorsan rátelepedett. Ezért próbál újra mosolyt csalni a gyönyörű ajkakat. Kissé fel is emelkedik ültéből, hogy a tejföl szőke tincsek közé lásson. Aztán, mivel nem talál picike koronát a lány feje búbján, visszaereszkedik az iménti helyére és könnyű mozdulattal legyint. *
- Amúgy meg, nincsen semmi gond! Nem olyan könnyű engem megbántani. Ha irányítani szeretsz, egy kicsit abban is benne vagyok!
Kérlek, légy a kalauzom a városban. Mármint azon a részen, amit ismersz. Amit pedig nem, azt felfedezzük együtt! Mit szólsz? Megismerjük a szokásokat, talán valahol szórakozni is tudunk.
*biztatónak szánt mosollyal kinyújtja a kezét Onya felé, tenyérrel fel, hogy lány ráfektethesse a magáét, ha elfogadja az ötletet.*
- Az éjszaka pedig még odébb van Hópihém! Akár később is eldöntheted, hogy külön töltjük-e, az itteni ijesztő ágyakban! Ha óhajtod szívesen megvédlek tőlük, lehetsz felül! Egyelőre kezdjünk egy ebéddel!
*Húzza maga elé a mézseres kupát és jó ízűt kortyol. *
- Huh de jó ez drágaságom! Honnan tudtad, hogy mi hiányzott?
// Onyawantha//
*~Átok. Milyen komor jelentés egy ilyen dallamos névnek ~ villan át Rion gondolatai között, ~ persze biztosan csak viccel a szöszi, vagy talán csak apucival nem felhőtlen épp a viszonya. Azt azért biztosra veszem, hogy Arról az átokról nincsen szó, amely Arthenior nevével oly gyakran együtt szerepelt Anya meséiben !~*
-A ti pozíciótokban? * kérdez vissza szinte azonnal. Nem kerülte el ugyanis a figyelmet a félbe harapott mondat. *
- Csak nem valami álruhás királylány vagy? * szűkül össze mindkét szeme, ahogy játékos módon méregetni kezdi ismét Onyawanthát. Maga sem érti, neki miért fáj szinte a komorság, ami a bájos vonásokra oly gyorsan rátelepedett. Ezért próbál újra mosolyt csalni a gyönyörű ajkakat. Kissé fel is emelkedik ültéből, hogy a tejföl szőke tincsek közé lásson. Aztán, mivel nem talál picike koronát a lány feje búbján, visszaereszkedik az iménti helyére és könnyű mozdulattal legyint. *
- Amúgy meg, nincsen semmi gond! Nem olyan könnyű engem megbántani. Ha irányítani szeretsz, egy kicsit abban is benne vagyok!
Kérlek, légy a kalauzom a városban. Mármint azon a részen, amit ismersz. Amit pedig nem, azt felfedezzük együtt! Mit szólsz? Megismerjük a szokásokat, talán valahol szórakozni is tudunk.
*biztatónak szánt mosollyal kinyújtja a kezét Onya felé, tenyérrel fel, hogy lány ráfektethesse a magáét, ha elfogadja az ötletet.*
- Az éjszaka pedig még odébb van Hópihém! Akár később is eldöntheted, hogy külön töltjük-e, az itteni ijesztő ágyakban! Ha óhajtod szívesen megvédlek tőlük, lehetsz felül! Egyelőre kezdjünk egy ebéddel!
*Húzza maga elé a mézseres kupát és jó ízűt kortyol. *
- Huh de jó ez drágaságom! Honnan tudtad, hogy mi hiányzott?
2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-14 20:35:01
Üzenet elküldve: 2021-12-14 20:35:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Rion//
*A buja tekintet, a kéjelgő hangnem ki tudja célt ér e. A lány reméli, hogy igen, bár az tény, hogy most nincs a megfelelő helyen ahhoz, hogy ennek a végére járhasson. Amúgy is szokatlan lenne tőle. De ez az egész helyzet, amibe most csöppent idegen tőle teljesen. Nem szokott ennyire közvetlen lenni, sem ennyire kifordult önmagából. Eddig csak begyöpösödött és undok modorral viseltetett a férfiakkal, akikkel összehozta a balszerencse. De most ez a tündérarcú félvér kezdi felforrósítani a vérét. Eddig sosem képzelgett egyetlen férfiról sem, de ahogy Rion ujjai közé veszi állát, s ajkán érzi hüvelykjének puhaságát a fejébe neki is számára különös és nem egyszerű gondolatok fészkelődnek be. Finoman a csuklóra fogva csak elvigyorodik a kérdésre. Nem válaszol azonnal, csupán csak vidáman csillogó szemeit fúrja a meleg barna szemekbe, de azután csak szóra nyílnak a pirosló ajkak.*
- Fején találtad a szöget, Kedvesem.
*Vallja is be nagyjából őszintén. Hisz úgy véli, hogy ez számára csupán csak játék, egy kis szórakozás, amivel kitölti megüresedett idejét. Mikor megszökhetett otthonról fesztelenül kiélvezni a várost. Nem is gondolta volna, hogy ilyen kincseket rejtegetett előle eddig Arthenior.*
- Ezt csak a szüleim tudnák teljes bizonyossággal megmondani. De azt hiszem apám csak azt mondaná, hogy azt jelenti, hogy átok.
*Nevet fel halkan. Az újabb becézésre viszont halvány pírral mosolyodik el szélesen. Szavakba nem ölti, hogy tetszik e neki avagy sem, de ha Rion elég szemfüles észreveheti, hogy egyáltalán nincs a lány ellenére.
A rendelés után viszont kissé megszeppenten pillant a fiúra. Akár egy gyermek, aki azt hiszi, hogy valami rosszat tett. Mentségére szóljon, hogy így még sosem élvezte férfi társaságát, valamint megszokta azt, hogy mindent ő irányít, ahogy ő akarja, ahogy neki tetszik. Így eszébe sem jutott az, hogy esetleg ezzel rombolhatott Rion férfiúi önérzetéből.*
- Nos... *Köszörüli meg a torkát kissé zavartan.* Általában így kell csinálnom a dolgokat. Tudod otthon apám arra tanított, hogy a mi pozíciónkban...
*Ekkor hirtelen össze is préseli az ajkait, mielőtt befejezhetné a mondatot. Nem akarja, hogy a fiú tudjon a származásáról, az anyagi helyzetéről. Normális, egyszerű városi akar lenni, akit nem a tömött erszény alapján ítélnek meg. Csak ez nehéz, ha azt sem tudja, hogy hogyan is kell egyszerű emberként viselkedni.*
- Öhm, nem. Semmi ijesztőt nem tudok. Bár még sosem aludtam itt.
*Pillant is el zavartan, s a buja varázs hirtelen megtörve foszlik széjjel. A játékos, incselkedő lány ismét komor arccal nézi a körülötte lévőket. Arcáról minden báj és kellem eloszlott, mosolytalan tekintetéből egy pillanatra még talán az utálat is sütött. Az utálat aziránt, hogy képtelen egyszerű emberként viselkedni. Éppen ő, aki annyi mindenben kiemelkedő, most pedig szinte tudatlan csitriként semmisül meg az asztalnál.*
- Talán én is itt töltöm az éjszakát.
*Sóhajtja, ahogy kissé bocsánatkérő tekintettel néz végül vissza a férfira, majd a kiérkezett teát kézbe véve bámul a pohárba.*
- Tudod nem sűrűn jövök ki a városba. Kicsit nehezen kezelek másokat. Itt nem ismerem a szokásokat. *Ölt halovány mosolyt magára.* Szóval bocsánat, ha megbántottalak.
//Rion//
*A buja tekintet, a kéjelgő hangnem ki tudja célt ér e. A lány reméli, hogy igen, bár az tény, hogy most nincs a megfelelő helyen ahhoz, hogy ennek a végére járhasson. Amúgy is szokatlan lenne tőle. De ez az egész helyzet, amibe most csöppent idegen tőle teljesen. Nem szokott ennyire közvetlen lenni, sem ennyire kifordult önmagából. Eddig csak begyöpösödött és undok modorral viseltetett a férfiakkal, akikkel összehozta a balszerencse. De most ez a tündérarcú félvér kezdi felforrósítani a vérét. Eddig sosem képzelgett egyetlen férfiról sem, de ahogy Rion ujjai közé veszi állát, s ajkán érzi hüvelykjének puhaságát a fejébe neki is számára különös és nem egyszerű gondolatok fészkelődnek be. Finoman a csuklóra fogva csak elvigyorodik a kérdésre. Nem válaszol azonnal, csupán csak vidáman csillogó szemeit fúrja a meleg barna szemekbe, de azután csak szóra nyílnak a pirosló ajkak.*
- Fején találtad a szöget, Kedvesem.
*Vallja is be nagyjából őszintén. Hisz úgy véli, hogy ez számára csupán csak játék, egy kis szórakozás, amivel kitölti megüresedett idejét. Mikor megszökhetett otthonról fesztelenül kiélvezni a várost. Nem is gondolta volna, hogy ilyen kincseket rejtegetett előle eddig Arthenior.*
- Ezt csak a szüleim tudnák teljes bizonyossággal megmondani. De azt hiszem apám csak azt mondaná, hogy azt jelenti, hogy átok.
*Nevet fel halkan. Az újabb becézésre viszont halvány pírral mosolyodik el szélesen. Szavakba nem ölti, hogy tetszik e neki avagy sem, de ha Rion elég szemfüles észreveheti, hogy egyáltalán nincs a lány ellenére.
A rendelés után viszont kissé megszeppenten pillant a fiúra. Akár egy gyermek, aki azt hiszi, hogy valami rosszat tett. Mentségére szóljon, hogy így még sosem élvezte férfi társaságát, valamint megszokta azt, hogy mindent ő irányít, ahogy ő akarja, ahogy neki tetszik. Így eszébe sem jutott az, hogy esetleg ezzel rombolhatott Rion férfiúi önérzetéből.*
- Nos... *Köszörüli meg a torkát kissé zavartan.* Általában így kell csinálnom a dolgokat. Tudod otthon apám arra tanított, hogy a mi pozíciónkban...
*Ekkor hirtelen össze is préseli az ajkait, mielőtt befejezhetné a mondatot. Nem akarja, hogy a fiú tudjon a származásáról, az anyagi helyzetéről. Normális, egyszerű városi akar lenni, akit nem a tömött erszény alapján ítélnek meg. Csak ez nehéz, ha azt sem tudja, hogy hogyan is kell egyszerű emberként viselkedni.*
- Öhm, nem. Semmi ijesztőt nem tudok. Bár még sosem aludtam itt.
*Pillant is el zavartan, s a buja varázs hirtelen megtörve foszlik széjjel. A játékos, incselkedő lány ismét komor arccal nézi a körülötte lévőket. Arcáról minden báj és kellem eloszlott, mosolytalan tekintetéből egy pillanatra még talán az utálat is sütött. Az utálat aziránt, hogy képtelen egyszerű emberként viselkedni. Éppen ő, aki annyi mindenben kiemelkedő, most pedig szinte tudatlan csitriként semmisül meg az asztalnál.*
- Talán én is itt töltöm az éjszakát.
*Sóhajtja, ahogy kissé bocsánatkérő tekintettel néz végül vissza a férfira, majd a kiérkezett teát kézbe véve bámul a pohárba.*
- Tudod nem sűrűn jövök ki a városba. Kicsit nehezen kezelek másokat. Itt nem ismerem a szokásokat. *Ölt halovány mosolyt magára.* Szóval bocsánat, ha megbántottalak.
2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-14 19:42:58
Üzenet elküldve: 2021-12-14 19:42:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
*Helyéről azután sem mozdul, hogy a fogadós magára hagyja. Úgy dönt vár még itt egy darabig, hátha felbukkan a félvér tegnapról, társasága éppenséggel nem lenne ellenére, esetleg a barátságos párbajt is behajthatná rajta, amiben az este megegyeztek. Szokatlanul széles vigyor kúszik az arcára, amikor eszébe jut, hogy erre csekély esély mutatkozik, elvégre a másik férfi éjszakája alighanem teljesen máshogy telt, mint az övé, legalábbis a tündér leányzóval váltott pillantásokból mindenképp erre következtet. Mindez csak egy röpke pillanatig tart, ekkor jut ugyanis eszébe, hogy ahogy egyedül, a pultot támasztva vigyorog, a fogadós alighanem közveszélyes őrültnek nézi. A pipája után kotor, miközben vet egy fél pillantást a szóban forgó illetőre és ezúttal már őszinte derű uralja a vonásait. Ha valaki, hát a fogadós ismeri már annyira, hogy tudja, mennyire el tud veszni a gondolataiban. Miközben maga elé helyez egy kis bőrtáskát, amiből - kivételesen semmiféle kétes anyagot nem tartalmazó - dohányt kezd el pipájába tömni, hideg fuvallatot érez, jelezvén, hogy valaki kinyitotta az ajtót. ~Ugyancsak csípős az idő, odakint.~ Fut át a fején a gondolat.
Ennyiben is hagyná a dolgot, ha nem ütné meg a fülét a sziszegés a jövevény irányából, miszerint maradjon nyugton. Már épp fordulna oda, hogy közölje, ennél nyugodtabb akkor se lehetne, ha belegebed a próbálkozásba - nem ez lenne az első alkalom, hogy valakinek kedve szottyan belekötni egy magányosnak tűnő alakba egy fogadóban -, amikor is észreveszi a padlón a kis szőrgolyót az újonnan érkező lábánál. Feljebb emeli a tekintetét, éppen amikor az illető hátradobja kapucniját. Szemöldöke egy röpke pillanatra a magasba szalad, amikor meglátja a leányzót és az övéhez rendkívül hasonlatos tincseket, majd visszafordul a pult felé, hogy saját hajkoronája elrejtse a mosolyát. Tegnapi két asztaltársának ugyanez az enyhén piszkos fehér árnyalat ette a fejét.
Egyelőre azonban egy szót sem szól, visszatér inkább pipájához, amíg a jövevény rendel és reggelizik, elvégre senki nem szereti, ha ilyenkor zavarják - vagy mondjuk a képébe füstölnek, úgyhogy Mordokhai átveszi a kis faszerkezetet a jobb kezébe, és messzire eltartja magától.*
- Engem még rendszeresen kigúnyoltak ezért, de szavamra, egyre többen vagyunk.*Mondja végül, ha a másik végez az evéssel, színpadiasan meglobogtatva haját, hogy egyértelművé tegye, mi értendő "ez" alatt.*Ha minden egyes szellemes úriember, aki valaha megkérdezte, hogy édesapám egy hóemberrel hált-e, adott volna egy aranyat, már egy palotát is építtethettem volna.
*Forgatja szemeit, de csak hangjában csak a derű lappang, indulatnak nyoma sincs.*
- A fogadós aligha fog örülni, ha megtudja, hogy egy ilyen vérszomjas fenevadat etetnek a konyhájáról.
*Mondja tettetett rosszallással, miközben kíváncsi tekintetét először a kis bajkeverőre emeli, végül pedig íriszei visszatérnek a lányra.*
*Helyéről azután sem mozdul, hogy a fogadós magára hagyja. Úgy dönt vár még itt egy darabig, hátha felbukkan a félvér tegnapról, társasága éppenséggel nem lenne ellenére, esetleg a barátságos párbajt is behajthatná rajta, amiben az este megegyeztek. Szokatlanul széles vigyor kúszik az arcára, amikor eszébe jut, hogy erre csekély esély mutatkozik, elvégre a másik férfi éjszakája alighanem teljesen máshogy telt, mint az övé, legalábbis a tündér leányzóval váltott pillantásokból mindenképp erre következtet. Mindez csak egy röpke pillanatig tart, ekkor jut ugyanis eszébe, hogy ahogy egyedül, a pultot támasztva vigyorog, a fogadós alighanem közveszélyes őrültnek nézi. A pipája után kotor, miközben vet egy fél pillantást a szóban forgó illetőre és ezúttal már őszinte derű uralja a vonásait. Ha valaki, hát a fogadós ismeri már annyira, hogy tudja, mennyire el tud veszni a gondolataiban. Miközben maga elé helyez egy kis bőrtáskát, amiből - kivételesen semmiféle kétes anyagot nem tartalmazó - dohányt kezd el pipájába tömni, hideg fuvallatot érez, jelezvén, hogy valaki kinyitotta az ajtót. ~Ugyancsak csípős az idő, odakint.~ Fut át a fején a gondolat.
Ennyiben is hagyná a dolgot, ha nem ütné meg a fülét a sziszegés a jövevény irányából, miszerint maradjon nyugton. Már épp fordulna oda, hogy közölje, ennél nyugodtabb akkor se lehetne, ha belegebed a próbálkozásba - nem ez lenne az első alkalom, hogy valakinek kedve szottyan belekötni egy magányosnak tűnő alakba egy fogadóban -, amikor is észreveszi a padlón a kis szőrgolyót az újonnan érkező lábánál. Feljebb emeli a tekintetét, éppen amikor az illető hátradobja kapucniját. Szemöldöke egy röpke pillanatra a magasba szalad, amikor meglátja a leányzót és az övéhez rendkívül hasonlatos tincseket, majd visszafordul a pult felé, hogy saját hajkoronája elrejtse a mosolyát. Tegnapi két asztaltársának ugyanez az enyhén piszkos fehér árnyalat ette a fejét.
Egyelőre azonban egy szót sem szól, visszatér inkább pipájához, amíg a jövevény rendel és reggelizik, elvégre senki nem szereti, ha ilyenkor zavarják - vagy mondjuk a képébe füstölnek, úgyhogy Mordokhai átveszi a kis faszerkezetet a jobb kezébe, és messzire eltartja magától.*
- Engem még rendszeresen kigúnyoltak ezért, de szavamra, egyre többen vagyunk.*Mondja végül, ha a másik végez az evéssel, színpadiasan meglobogtatva haját, hogy egyértelművé tegye, mi értendő "ez" alatt.*Ha minden egyes szellemes úriember, aki valaha megkérdezte, hogy édesapám egy hóemberrel hált-e, adott volna egy aranyat, már egy palotát is építtethettem volna.
*Forgatja szemeit, de csak hangjában csak a derű lappang, indulatnak nyoma sincs.*
- A fogadós aligha fog örülni, ha megtudja, hogy egy ilyen vérszomjas fenevadat etetnek a konyhájáról.
*Mondja tettetett rosszallással, miközben kíváncsi tekintetét először a kis bajkeverőre emeli, végül pedig íriszei visszatérnek a lányra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436