Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 949 (18961. - 18980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
18980. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-05 20:24:10
Üzenet elküldve: 2024-06-05 20:24:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Már kezd elveszni minden remény. Pedig megesküdött volna rá, hogy úgyis felriad, ha Merlana távozik a mellette lévő szobából, mert hallaná. Nem történhet máshogy. Vagy tán nem aludt itt? Már szinte könnybe is lábad a szeme, hogy nem tudja kiadni magából azt a rengeteg gondolatot, ami ott feszíti szét elméjét, kezd félni, hogy utat fog törni a koponyáján át és hatalmas lángokkal égeti fel az egész Pegazust. De valószínűleg csak az fáj neki, ahogy nyomja a homlokát az ajtóhoz, miközben ritmusosan, de fáradhatatlanul kopogtat. Ez a furcsa nyomásérzet csak akkor múlik el, amikor hirtelen nyílik a barátnője szobájához tartozó bejárat, ő pedig mint egy szőke hajú, bájos szerencsétlenség hullik be a térbe, egyenesen rálépve Mer meztelen lábára, ha amaz nem állt tisztes távolságra tőle.*
- Merlana, tanuld már meg normálisan kinyitni az ajtót te meg... Ajj. *Nézi a lábát, mintha a cipőjének bármi baja is lehetne a másik tappancsától. Aztán felnéz rá, s kit érdekel, hogy mennyire duzzog, ő a tőle egyáltalán nem megszokott módon magához öleli és félhangosan kezd el beszélni annak fülébe.*
- Szerelmes vagyok!
*Szorítja a másikat, úgy, hogy annak esélye se legyen megmoccanni. Ha ő kíván mással testi kontaktusba lépni az nem baj, azt szabad. Csak felé ne közelítsenek így, mert megfagy benne tőle a levegő. Mer ezt már megtanulhatná, de azért jól szokott jönni olykor a bátorító kar, amit felé nyújt. Elengedi hát és elkezd befelé törni a szobába, ahol az ágy rendezetlenségéből rájön, hogy még alhatott a másik, mikor ő megjelent.*
- A szépítő alvás nem azt jelenti, hogy ebédig alszol. Mégis kinek kell olyan nő, aki lusta? Gyerünk, gyerünk, szedd össze magad, beszélnem kell valakivel!
*Sürgeti, mintha nem lenne neki így jó hálóingben, na meg mintha nem a szinte hajnal lenne.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Már kezd elveszni minden remény. Pedig megesküdött volna rá, hogy úgyis felriad, ha Merlana távozik a mellette lévő szobából, mert hallaná. Nem történhet máshogy. Vagy tán nem aludt itt? Már szinte könnybe is lábad a szeme, hogy nem tudja kiadni magából azt a rengeteg gondolatot, ami ott feszíti szét elméjét, kezd félni, hogy utat fog törni a koponyáján át és hatalmas lángokkal égeti fel az egész Pegazust. De valószínűleg csak az fáj neki, ahogy nyomja a homlokát az ajtóhoz, miközben ritmusosan, de fáradhatatlanul kopogtat. Ez a furcsa nyomásérzet csak akkor múlik el, amikor hirtelen nyílik a barátnője szobájához tartozó bejárat, ő pedig mint egy szőke hajú, bájos szerencsétlenség hullik be a térbe, egyenesen rálépve Mer meztelen lábára, ha amaz nem állt tisztes távolságra tőle.*
- Merlana, tanuld már meg normálisan kinyitni az ajtót te meg... Ajj. *Nézi a lábát, mintha a cipőjének bármi baja is lehetne a másik tappancsától. Aztán felnéz rá, s kit érdekel, hogy mennyire duzzog, ő a tőle egyáltalán nem megszokott módon magához öleli és félhangosan kezd el beszélni annak fülébe.*
- Szerelmes vagyok!
*Szorítja a másikat, úgy, hogy annak esélye se legyen megmoccanni. Ha ő kíván mással testi kontaktusba lépni az nem baj, azt szabad. Csak felé ne közelítsenek így, mert megfagy benne tőle a levegő. Mer ezt már megtanulhatná, de azért jól szokott jönni olykor a bátorító kar, amit felé nyújt. Elengedi hát és elkezd befelé törni a szobába, ahol az ágy rendezetlenségéből rájön, hogy még alhatott a másik, mikor ő megjelent.*
- A szépítő alvás nem azt jelenti, hogy ebédig alszol. Mégis kinek kell olyan nő, aki lusta? Gyerünk, gyerünk, szedd össze magad, beszélnem kell valakivel!
*Sürgeti, mintha nem lenne neki így jó hálóingben, na meg mintha nem a szinte hajnal lenne.*
18979. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-05 19:32:16
Üzenet elküldve: 2024-06-05 19:32:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kellemes éjszakája van egy gyönyörű álommal megfűszerezve. Épp egy hatalmas színpad közepén áll csodálatos, bokáig érő, abroncsos estélyi ruhában, és gazdag nemesek százai tolonganak, hogy hallhassák az előadását. A színpadot és vele együtt az egész világot is a magáénak érzi, ahogy kiengedi kellemesen lágy, mégis erőteljes énekhangját. Az érzés, ahogy ott énekel a mennyekbe repíti, ám a katarzis csak akkor következik be, mikor a dal végeztével hosszú percekig tartó, hangos vastapsot kap a közönségétől.
Ez a tapsvihar változik át szépen lassan egy a szituációba egyáltalán nem illő dörömböléssé, mintha csak óriások döngő léptei zavarnák meg az ünnepséget, de nem is óriások azok, hanem földrengés, amely egy hosszú vonalban kettészakítja a talajt pontosan úgy, ahogy a romvárosi Meredély is kinéz. Merlana tekintetébe félelem költözik, teste megdermed, és ahogy a pusztítás eléri a színpadot is, ő maga is a mélybe zuhan. Elsötétül körülötte minden, s ekkor riad fel álmából, és ül fel hirtelen az ágyban. Furcsa mód a dörömbölést továbbra is hallja, de miután kitisztul az elméje, és hangot is tud társítani a veszedelemhez, nagyot sóhajt, mert azonnal rájön, hogy ki is tette tönkre a gyönyörű álmát.*
~Nelira baszd meg, már megint ezt csinálod…? Mindig ezt csinálja…~
*Fogja is a fejét szenvedve, miközben kikászálódik az ágyból, és úgy, ahogy van, hálóingjében lépked az ajtóhoz. Mivel Neliráról van szó, nem vesződik azzal, hogy felöltözzön, bár lehet, hogy ez rossz ötlet, mert mi van, ha a lány megint egy hasonló barátjával állít be hozzá, mint Cagon?
A kulcs lassan elfordul, a zár kattan, az ajtó pedig kinyílik. Befelé, így, ha Nelira továbbra is a homlokával támasztja az ajtót, akkor lehet, hogy be is esik a szobába. Bárhogy is történik, Merlana karba tett kezekkel, magyarázatot várva, szúrós szemekkel bámulja hívatlan vendégét.*
- Mikor fogsz leszokni erről, hogy úgy jelensz meg, mint egy pusztító sárkány? *Most már azon gondolkozik, hogy valahogy meg kéne leckéztetnie a szőkeséget, aki úgy látszik az illemet még hírből sem ismeri, de vajon hogyan?*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kellemes éjszakája van egy gyönyörű álommal megfűszerezve. Épp egy hatalmas színpad közepén áll csodálatos, bokáig érő, abroncsos estélyi ruhában, és gazdag nemesek százai tolonganak, hogy hallhassák az előadását. A színpadot és vele együtt az egész világot is a magáénak érzi, ahogy kiengedi kellemesen lágy, mégis erőteljes énekhangját. Az érzés, ahogy ott énekel a mennyekbe repíti, ám a katarzis csak akkor következik be, mikor a dal végeztével hosszú percekig tartó, hangos vastapsot kap a közönségétől.
Ez a tapsvihar változik át szépen lassan egy a szituációba egyáltalán nem illő dörömböléssé, mintha csak óriások döngő léptei zavarnák meg az ünnepséget, de nem is óriások azok, hanem földrengés, amely egy hosszú vonalban kettészakítja a talajt pontosan úgy, ahogy a romvárosi Meredély is kinéz. Merlana tekintetébe félelem költözik, teste megdermed, és ahogy a pusztítás eléri a színpadot is, ő maga is a mélybe zuhan. Elsötétül körülötte minden, s ekkor riad fel álmából, és ül fel hirtelen az ágyban. Furcsa mód a dörömbölést továbbra is hallja, de miután kitisztul az elméje, és hangot is tud társítani a veszedelemhez, nagyot sóhajt, mert azonnal rájön, hogy ki is tette tönkre a gyönyörű álmát.*
~Nelira baszd meg, már megint ezt csinálod…? Mindig ezt csinálja…~
*Fogja is a fejét szenvedve, miközben kikászálódik az ágyból, és úgy, ahogy van, hálóingjében lépked az ajtóhoz. Mivel Neliráról van szó, nem vesződik azzal, hogy felöltözzön, bár lehet, hogy ez rossz ötlet, mert mi van, ha a lány megint egy hasonló barátjával állít be hozzá, mint Cagon?
A kulcs lassan elfordul, a zár kattan, az ajtó pedig kinyílik. Befelé, így, ha Nelira továbbra is a homlokával támasztja az ajtót, akkor lehet, hogy be is esik a szobába. Bárhogy is történik, Merlana karba tett kezekkel, magyarázatot várva, szúrós szemekkel bámulja hívatlan vendégét.*
- Mikor fogsz leszokni erről, hogy úgy jelensz meg, mint egy pusztító sárkány? *Most már azon gondolkozik, hogy valahogy meg kéne leckéztetnie a szőkeséget, aki úgy látszik az illemet még hírből sem ismeri, de vajon hogyan?*
18978. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-05 17:38:09
Üzenet elküldve: 2024-06-05 17:38:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*Örül neki, hogy a rajzok kérdését megbeszélték, legalábbis nagyjából, mert arról eddig még egy szót sem ejtettek, hogy mikor lesz majd valami ebből. Ma, esetleg holnap, vagy majd egyszer valamikor, ami eddigi előéletüket ismerve vagy azt jelenti, hogy soká, vagy azt, hogy soha.
Egyelőre nem éli bele magát a dologba, de azért azt eldönti magában, hogy feledésbe menni sem hagyja majd az egészet. A kérdés persze inkább az, hogyha felállnak ettől az asztaltól, akkor ki és merre megy tovább, megszakad-e a kapcsolata újra Zeekxel, ha pedig nem, akkor összekötik-e az életüket valamennyire újra. Utóbbit nem nagyon hiszi, de teljesen kizártnak sem tartja, végül is éltek már ők együtt, és egészen jól is érezték magukat ezalatt mind a ketten.
Ennek ellenére, bár természetesen, mint minden civilizált lény, ő is szokott gondolkodni a jövőn, a rajta való hosszas töprengés és rágódás nem jellemző rá, így ösztönös érzékkel most is inkább a hirtelen jött és váratlan társaságot élvezi, valamint az alkoholtól kapott egyelőre még gyenge mámort, ahelyett, hogy gondolatai túl hosszan kalandoznának a holnap, vagy a holnapután felé. A jóscsontokhoz egyébként is mindig fordulhat, ha kell, nem csak akkor, ha bizonytalan a jövő.
Adit elhallgatva aztán hol szörnyülködik, hol pedig csodálkozik, nem tudva azt, hogy arcára mennyire ülnek ki érzelmei és gondolatai.*
- Fura, amit mondasz. Én sokáig vándoroltam, nagyon meguntam, és akartam egy önálló helyet, ami az otthonom lehet. Szeretem is a mostani házamat. De néha szerintem muszáj csinálni valami mást, mint korábban. Megőrülnék, ha sohasem hagyhatnám el ezt a várost, azt pedig el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet egy helyben leélni egy egész életet. *vallja be, nem is találva hirtelen a megfelelő szót arra, hogy egészen pontosan minek is nevezné mindezt, de leginkább talán magának az életnek az elpazarlásának. Igaz egy ideje már ő is itt él, lett háza, tűzhelye, tyúkjai, meg csomó minden más, ami a városi élethez kell, de ettől még egyáltalán nem biztos, hogy mindez így marad majd örökre.
Ha a házát el tudná adni, még pénze is lenne arra, hogy új életet kezdjen valahol máshol, és akkor nem kellene vadonban vadászgatni, valamint csillagok alatt aludni újra.
A hallottak alapján ellenben úgy tűnik, hogy Zeekx egykori otthona hidegrázós egy hely, szóval szóba sem jöhet, de nem sokkal vonzóbb számára Adi szülővárosa sem. Itt Artheniorban ugyan nemigen volt konfliktusa senkivel, de abban nem teljesen biztos, hogy egy teljesen elf többségű városban jó szemmel néznének rá.
Ettől még, ha ott élni nem is fog, egyszer még tehet arra egy hosszabb sétát, ha éppen nagyon nincsen mit csinálnia itt, és az unalom, valamint a kíváncsiság ismét felülkerekedik benne és eluralkodik rajta.*
- Na így már mindent értek. *bólint aztán asztaltársai felé miután mindketten befejezték, amit Pirtianesről el tudtak, vagy akartak mondani neki.*
- Tényleg elég pocsék helynek hangzik, a hideg is kiráz tőle. *húzza el a száját.* Nem csoda, hogy eljöttél onnan. *teszi hozzá Zeekxnek, de közben olyasféle tiszteletet kezd el érezni a szőke fiú felé, amit eddig még nem. Csodálja őt, amiért meg tudta őriznie az ép eszét és a derűjét hasonló helyen. Erős ő, csak nem a szó általa főleg használt értelmében véve.*
- És kész csoda, hogy nem őrültél meg ott. *mondja, és reméli, hogy ebből a fiú egyben ki is hallja az elismerést, amit szán neki.*
- Csak azt nem értem, hogy ez kinek jó. A katonákon, meg azokon kívül, akik nekik parancsolnak.
*Elég nehéz megfogalmazni, amire pontosan gondol, mert egyrészt elsőre kicsit elképzelhetetlen a város, amiről szó van, és mert az ő törzsi viszonyaik, meg az itteni társadalom ahhoz képest, amit az imént hallott elég egyszerű. Annyit azonban elég világosan megért, hogy a nemeseken és a katonákon kívül valószínűleg senkinek nem jó ott élni, az egyszerű megoldás tehát a részéről adja magát.*
- Csak el kéne zavarni őket, vagy megölni, és akkor mindenki másnak jobb lesz. *fejti is ki röviden a véleményét az egészről. Annyit már tud az itteni viszonyokról, pontosabban arról, hogy milyen hely volt az érkezése előtt ez a város, hogy tudja, ez az egyszerű módszer itt is működött, mert, ha nem is volt jelen akkor, amikor Artheniorban megtörtént, annyit bőven tud az itteni lázadásról, hogy a többség itt sem tűrte örökké azt, hogy egy kisebbség uralkodjon felette. Mindezt úgy, hogy ez a város nyilván jobb hely volt a lázadás előtt is, mint az a távoli másik, ahová Adi városával ellentétben még egy kíváncsi sétát sem lenne kedve tenni.
Erre viszont már mindenképpen innia kell. Ugyan felajánlotta, hogy hoz nekik is valamit, de mivel nem kaptak az alkalmon igazából azt sem bánja, ha csak magára költ most.
Először egy Pálinkát kér és a 18 arany kifizetése után meg is issza a pultnál.
Aztán még egy korsó Ullamar sört kér ki 12 aranyért.
Ezzel a korsó sörrel ül vissza a többiekhez mindezek után.*
*Örül neki, hogy a rajzok kérdését megbeszélték, legalábbis nagyjából, mert arról eddig még egy szót sem ejtettek, hogy mikor lesz majd valami ebből. Ma, esetleg holnap, vagy majd egyszer valamikor, ami eddigi előéletüket ismerve vagy azt jelenti, hogy soká, vagy azt, hogy soha.
Egyelőre nem éli bele magát a dologba, de azért azt eldönti magában, hogy feledésbe menni sem hagyja majd az egészet. A kérdés persze inkább az, hogyha felállnak ettől az asztaltól, akkor ki és merre megy tovább, megszakad-e a kapcsolata újra Zeekxel, ha pedig nem, akkor összekötik-e az életüket valamennyire újra. Utóbbit nem nagyon hiszi, de teljesen kizártnak sem tartja, végül is éltek már ők együtt, és egészen jól is érezték magukat ezalatt mind a ketten.
Ennek ellenére, bár természetesen, mint minden civilizált lény, ő is szokott gondolkodni a jövőn, a rajta való hosszas töprengés és rágódás nem jellemző rá, így ösztönös érzékkel most is inkább a hirtelen jött és váratlan társaságot élvezi, valamint az alkoholtól kapott egyelőre még gyenge mámort, ahelyett, hogy gondolatai túl hosszan kalandoznának a holnap, vagy a holnapután felé. A jóscsontokhoz egyébként is mindig fordulhat, ha kell, nem csak akkor, ha bizonytalan a jövő.
Adit elhallgatva aztán hol szörnyülködik, hol pedig csodálkozik, nem tudva azt, hogy arcára mennyire ülnek ki érzelmei és gondolatai.*
- Fura, amit mondasz. Én sokáig vándoroltam, nagyon meguntam, és akartam egy önálló helyet, ami az otthonom lehet. Szeretem is a mostani házamat. De néha szerintem muszáj csinálni valami mást, mint korábban. Megőrülnék, ha sohasem hagyhatnám el ezt a várost, azt pedig el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet egy helyben leélni egy egész életet. *vallja be, nem is találva hirtelen a megfelelő szót arra, hogy egészen pontosan minek is nevezné mindezt, de leginkább talán magának az életnek az elpazarlásának. Igaz egy ideje már ő is itt él, lett háza, tűzhelye, tyúkjai, meg csomó minden más, ami a városi élethez kell, de ettől még egyáltalán nem biztos, hogy mindez így marad majd örökre.
Ha a házát el tudná adni, még pénze is lenne arra, hogy új életet kezdjen valahol máshol, és akkor nem kellene vadonban vadászgatni, valamint csillagok alatt aludni újra.
A hallottak alapján ellenben úgy tűnik, hogy Zeekx egykori otthona hidegrázós egy hely, szóval szóba sem jöhet, de nem sokkal vonzóbb számára Adi szülővárosa sem. Itt Artheniorban ugyan nemigen volt konfliktusa senkivel, de abban nem teljesen biztos, hogy egy teljesen elf többségű városban jó szemmel néznének rá.
Ettől még, ha ott élni nem is fog, egyszer még tehet arra egy hosszabb sétát, ha éppen nagyon nincsen mit csinálnia itt, és az unalom, valamint a kíváncsiság ismét felülkerekedik benne és eluralkodik rajta.*
- Na így már mindent értek. *bólint aztán asztaltársai felé miután mindketten befejezték, amit Pirtianesről el tudtak, vagy akartak mondani neki.*
- Tényleg elég pocsék helynek hangzik, a hideg is kiráz tőle. *húzza el a száját.* Nem csoda, hogy eljöttél onnan. *teszi hozzá Zeekxnek, de közben olyasféle tiszteletet kezd el érezni a szőke fiú felé, amit eddig még nem. Csodálja őt, amiért meg tudta őriznie az ép eszét és a derűjét hasonló helyen. Erős ő, csak nem a szó általa főleg használt értelmében véve.*
- És kész csoda, hogy nem őrültél meg ott. *mondja, és reméli, hogy ebből a fiú egyben ki is hallja az elismerést, amit szán neki.*
- Csak azt nem értem, hogy ez kinek jó. A katonákon, meg azokon kívül, akik nekik parancsolnak.
*Elég nehéz megfogalmazni, amire pontosan gondol, mert egyrészt elsőre kicsit elképzelhetetlen a város, amiről szó van, és mert az ő törzsi viszonyaik, meg az itteni társadalom ahhoz képest, amit az imént hallott elég egyszerű. Annyit azonban elég világosan megért, hogy a nemeseken és a katonákon kívül valószínűleg senkinek nem jó ott élni, az egyszerű megoldás tehát a részéről adja magát.*
- Csak el kéne zavarni őket, vagy megölni, és akkor mindenki másnak jobb lesz. *fejti is ki röviden a véleményét az egészről. Annyit már tud az itteni viszonyokról, pontosabban arról, hogy milyen hely volt az érkezése előtt ez a város, hogy tudja, ez az egyszerű módszer itt is működött, mert, ha nem is volt jelen akkor, amikor Artheniorban megtörtént, annyit bőven tud az itteni lázadásról, hogy a többség itt sem tűrte örökké azt, hogy egy kisebbség uralkodjon felette. Mindezt úgy, hogy ez a város nyilván jobb hely volt a lázadás előtt is, mint az a távoli másik, ahová Adi városával ellentétben még egy kíváncsi sétát sem lenne kedve tenni.
Erre viszont már mindenképpen innia kell. Ugyan felajánlotta, hogy hoz nekik is valamit, de mivel nem kaptak az alkalmon igazából azt sem bánja, ha csak magára költ most.
Először egy Pálinkát kér és a 18 arany kifizetése után meg is issza a pultnál.
Aztán még egy korsó Ullamar sört kér ki 12 aranyért. Ezzel a korsó sörrel ül vissza a többiekhez mindezek után.*
18977. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-05 13:42:31
Üzenet elküldve: 2024-06-05 13:42:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Miután otthagyta a feketeséget, nem volt kedve máshoz, mint Merlanához. Aztán útközben rájött, hogy éjjel mégsem keltené fel, na meg át kell gondolnia ezt-azt. Ezért az estére 15 aranyért kibérelt egy Szobát magának, közvetlenül Mer szomszédságában.
Úgy érte a reggel, mint ahogyan lefeküdt aludni. Tele gondolatokkal, amiknek nagyjából se füle, se farka. Nem tudja hová tenni a történetet, ami a temetőben érte, de nem bánja, hogy új szerelemmel gazdagodott a kis világa. Csak ne hagyott volna olyan égető lenyomatot benne Tian hiánya is. Nem gondolta, hogy ennyien elférnek az ő szívében, ami valószínűleg fekete tintaszerű vért pumpál. Mert normális karmazsin vére annak nem lehet, aki ennyi ostobaságot tud egy nap alatt megtenni.
Azért mosolyog, ahogy belenéz a tükörbe, s meglátja a szája vöröslő foltjait, amit az újdonsült kedvese harapott belé. Nem érzi úgy, hogy csúfítaná, sőt: egy világnak hirdeti, hogy újra van valakije.
Gyors ütemben mosakodik meg, s öltözik fel, hogy megoszthassa kedvenc barátnőjével a történteket, ha lehet cenzúrázatlanul, hadd irigykedjen, na meg tudja meg, hogy miből marad ki mindig, amikor elutasítja Nelirát. Pedig lett volna egy egész délutánja egyedülállóként, hogy elrepítse őt egy másik dimenzióba, de nem élt vele, ma pedig már ismét foglalt. Az élet pörög. Úgy, ahogy a szőkeség is, aki a tőle megszokott módon kezd ez kopogni az ajtón, miután a legalább ötszöri benyitással nem jutott beljebb, lévén kulcsra van zárva.*
- Nyisd már ki baszd meg, szükségem van rád! MOST!
*Dörömböl, mert idegesíti az őket elválasztó fa. Ha valamit akar, azt azonnal akarja, ha kell, betöri az egészet. Mondjuk pénze nem biztos, hogy lenne kifizetni, de ez kit érdekel? Bebocsátást kell nyernie.*
- Hallod Mer, tudom, hogy itt vagy!
*Idegesen dönti neki homlokát végül a bejáratnak, s úgy kopog tovább ritmusra jobbjával a feje mellett. Egyszer csak sikerül bejutni.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Miután otthagyta a feketeséget, nem volt kedve máshoz, mint Merlanához. Aztán útközben rájött, hogy éjjel mégsem keltené fel, na meg át kell gondolnia ezt-azt. Ezért az estére 15 aranyért kibérelt egy Szobát magának, közvetlenül Mer szomszédságában.
Úgy érte a reggel, mint ahogyan lefeküdt aludni. Tele gondolatokkal, amiknek nagyjából se füle, se farka. Nem tudja hová tenni a történetet, ami a temetőben érte, de nem bánja, hogy új szerelemmel gazdagodott a kis világa. Csak ne hagyott volna olyan égető lenyomatot benne Tian hiánya is. Nem gondolta, hogy ennyien elférnek az ő szívében, ami valószínűleg fekete tintaszerű vért pumpál. Mert normális karmazsin vére annak nem lehet, aki ennyi ostobaságot tud egy nap alatt megtenni.
Azért mosolyog, ahogy belenéz a tükörbe, s meglátja a szája vöröslő foltjait, amit az újdonsült kedvese harapott belé. Nem érzi úgy, hogy csúfítaná, sőt: egy világnak hirdeti, hogy újra van valakije.
Gyors ütemben mosakodik meg, s öltözik fel, hogy megoszthassa kedvenc barátnőjével a történteket, ha lehet cenzúrázatlanul, hadd irigykedjen, na meg tudja meg, hogy miből marad ki mindig, amikor elutasítja Nelirát. Pedig lett volna egy egész délutánja egyedülállóként, hogy elrepítse őt egy másik dimenzióba, de nem élt vele, ma pedig már ismét foglalt. Az élet pörög. Úgy, ahogy a szőkeség is, aki a tőle megszokott módon kezd ez kopogni az ajtón, miután a legalább ötszöri benyitással nem jutott beljebb, lévén kulcsra van zárva.*
- Nyisd már ki baszd meg, szükségem van rád! MOST!
*Dörömböl, mert idegesíti az őket elválasztó fa. Ha valamit akar, azt azonnal akarja, ha kell, betöri az egészet. Mondjuk pénze nem biztos, hogy lenne kifizetni, de ez kit érdekel? Bebocsátást kell nyernie.*
- Hallod Mer, tudom, hogy itt vagy!
*Idegesen dönti neki homlokát végül a bejáratnak, s úgy kopog tovább ritmusra jobbjával a feje mellett. Egyszer csak sikerül bejutni.*
18976. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-03 21:39:48
Üzenet elküldve: 2024-06-03 21:39:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Éber álmok//
*Hosszú-hosszú ideje már, mióta legutóbb az asztal alá itta magát. Lecsusszant ugyan egy-két pohárka azért néhanapján, de csak amolyan visszafogottan, össze se lehet hasonlítani ezt a fajta iszogatást azzal, mint amit rendszeresen leművelt a Pitypangosban, vagy még a vörösköpenyes idők előtt. Ha nem most készülne épp visszaesni, akár arra a furcsa megállapításra is juthatna, hogy megkomolyodott. Rengeteg dolog történt vele mióta Artheniorba jött, s a sok súlyos esemény nemcsak, hogy életre szóló nyomot hagyott benne, de még mondhatni be is növesztett a feje lágyát. Mintha csak egykori mesterének épp ez lett volna a terve, mikor sok éve elengedte a kezét.*
~ Átkozott Itham ~ *káromolja magában, de valójában egy csepp indulat sincs mögötte, inkább csak valamiféle hála.*
- Egy korsó Ullamar sört *szól a csaposnak majd a pultra csapja az érte járó 13 aranyat.*
*Valójában már akkor eldöntötte, hogy leissza magát a sárga földig, amikor megtudta, hogy Droyn parancsnok is maga mögött hagyta az őrség kötelékét. Ennek már több hata. Pontosan tudja, mi volt az oka távozásának, és az istenek mentsék attól, hogy akár egy követ is vessen rá döntése miatt, de valahogy keserű szájízt hagyott maga után. Ez leginkább annak tudható be, hogy ő volt a harmadik parancsnok, aki alatt Naesala szolgált. Három parancsnokot talán még egy sokat látott baka is ritkán él meg, vele meg alig egy évtized alatt megtörtént. Bár a józan esze tudja, hogy ostobaság ilyenen morfondírozni, mégis valahol magában keresi a hibát. Ő az egyetlen, aki még a régi vörösköpenyesek tagja volt, a többiek mind eltűntek, vagy az életüket adták a Barakkban. Mi van, ha egyszerűen balszerencsét hoz? Keserű emlékek kavarodnak fel benne, kedvet mételyező, sötét gondolatok, melyek az Egyenlőség napját követő lábadozása alatt megannyiszor megkísértették.
Egy nagy józanító kortyot vesz magához az elé kerülő sörből, próbálja elűzni ezeket a sületlenségeket. Ezsokkal nehezebb, mint az ember gondolná. Inkább csak letörölve a sör habját képéről néz körül, s hagyja, hogy magával ragadja a nosztalgia.*
*Hosszú-hosszú ideje már, mióta legutóbb az asztal alá itta magát. Lecsusszant ugyan egy-két pohárka azért néhanapján, de csak amolyan visszafogottan, össze se lehet hasonlítani ezt a fajta iszogatást azzal, mint amit rendszeresen leművelt a Pitypangosban, vagy még a vörösköpenyes idők előtt. Ha nem most készülne épp visszaesni, akár arra a furcsa megállapításra is juthatna, hogy megkomolyodott. Rengeteg dolog történt vele mióta Artheniorba jött, s a sok súlyos esemény nemcsak, hogy életre szóló nyomot hagyott benne, de még mondhatni be is növesztett a feje lágyát. Mintha csak egykori mesterének épp ez lett volna a terve, mikor sok éve elengedte a kezét.*
~ Átkozott Itham ~ *káromolja magában, de valójában egy csepp indulat sincs mögötte, inkább csak valamiféle hála.*
- Egy korsó Ullamar sört *szól a csaposnak majd a pultra csapja az érte járó 13 aranyat.*
*Valójában már akkor eldöntötte, hogy leissza magát a sárga földig, amikor megtudta, hogy Droyn parancsnok is maga mögött hagyta az őrség kötelékét. Ennek már több hata. Pontosan tudja, mi volt az oka távozásának, és az istenek mentsék attól, hogy akár egy követ is vessen rá döntése miatt, de valahogy keserű szájízt hagyott maga után. Ez leginkább annak tudható be, hogy ő volt a harmadik parancsnok, aki alatt Naesala szolgált. Három parancsnokot talán még egy sokat látott baka is ritkán él meg, vele meg alig egy évtized alatt megtörtént. Bár a józan esze tudja, hogy ostobaság ilyenen morfondírozni, mégis valahol magában keresi a hibát. Ő az egyetlen, aki még a régi vörösköpenyesek tagja volt, a többiek mind eltűntek, vagy az életüket adták a Barakkban. Mi van, ha egyszerűen balszerencsét hoz? Keserű emlékek kavarodnak fel benne, kedvet mételyező, sötét gondolatok, melyek az Egyenlőség napját követő lábadozása alatt megannyiszor megkísértették.
Egy nagy józanító kortyot vesz magához az elé kerülő sörből, próbálja elűzni ezeket a sületlenségeket. Ezsokkal nehezebb, mint az ember gondolná. Inkább csak letörölve a sör habját képéről néz körül, s hagyja, hogy magával ragadja a nosztalgia.*
18975. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-31 20:29:28
Üzenet elküldve: 2024-05-31 20:29:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
*Átlépni a Pegazus ajtaját olyan hétköznapi volt neki az elmúlt hatokban, mint amikor levegőt vett. Természetessé vált, mintha már az otthonául fogadta volna be. Megannyi szép és megannyi álmatlan éjszaka a felhallatszó részegek kurjantása miatt, vagy épp önnön gondolatai sanyargató béklyója okán. Emlékszik az első reggelekre, mikor megijedt a négy faltól, hiszen a sok hat, amit kint töltött a pusztaságban, vagy épp az erdőkben, megszoktatta vele a szabadságot. Azt a szabadságot, amit szülői kúriájában sosem tudott volna élvezni. Ehelyett céltalanul bolyongva indult meg, olyannyira eltévedve, hogy megsokszorozta a saját útját. Azt, ami végül ahhoz vezetett, hogy kezdi megtalálni a helyét a világban. Úgy löki be az ajtót, hogy már most hiányzik, ahonnan igazán még el sem ment. Úgy veszi a levegőt, mintha elbúcsúzni készülne viskójától, ahol megannyi emléket hagy, hogy máshol újakhoz juthasson. Már-már megható a kép, amikor körbenéz. Pedig ez csak egy fogadó. De mégis itt találta meg először a valóság.
Az élet pedig folyik a saját medrében, néha gyors folyamként, ami sokszor szerteágazik. Most az egyik ága elején tart, aztán ki tudja hova jut? Egy biztos. Elmegy innen. De bármikor visszajöhet, s fogyaszthat a kedvenc borából, beszélgethet a kedvenc csaposával. Ez nyugtatólag hat rá.
Először az emeletre megy fel, hogy összeszedje holmiját, ami ugyan nem sok, de mégsem bérelhet a ruháinak szobát. Már van hová tenni őket. Gondolatban elbúcsúzik a fekhelyétől is, ami megtanította neki újra a kényelmet. Kilép hát és kulcsra zárja az ajtót, mintha csak jó emlékeket csomagolna be egy dobozba, amit majd az ágya alá tesz, hogy amikor nosztalgiázni támad kedve kinyithassa újra. Lesétál a lépcsőn. Azon, amit megjárt már Yvonnal, Norival, s egyedül is jó párszor. Nem érti miért ilyen fontos, de most mégis az.
Ott találja magát a pult előtt, majd jégkék szemeivel a pultban ácsorgóéba mar, egy sanda mosollyal jelezve, hogy itt a vége. Otthonra talált. Máshol. Apró kezével odacsúsztatja a Szoba öt napi értékét, mind a 75 aranyat. A férfi csak nézi a csomagot, amit Mainál lát, nem kell beszélni, pontosan tudja, hogy nem jön vissza egy darabig. Azért még mellé tesz 10 érmét, hogy kérjen a megszokott Borból egy pohárnyit. *
- Tudod mit, kérek egy bort. Amelyiket szeretem, abból. Ennyi még belefér. Egy darabig úgysem látsz.
*Vigyorodik el, majd egy kis csacsogásba kezdenek, miközben lassan kortyolgat. Amennyire szeretne már visszaérni a rezidenciára, annyira jó itt ücsörögni még egy kicsit.*
*Átlépni a Pegazus ajtaját olyan hétköznapi volt neki az elmúlt hatokban, mint amikor levegőt vett. Természetessé vált, mintha már az otthonául fogadta volna be. Megannyi szép és megannyi álmatlan éjszaka a felhallatszó részegek kurjantása miatt, vagy épp önnön gondolatai sanyargató béklyója okán. Emlékszik az első reggelekre, mikor megijedt a négy faltól, hiszen a sok hat, amit kint töltött a pusztaságban, vagy épp az erdőkben, megszoktatta vele a szabadságot. Azt a szabadságot, amit szülői kúriájában sosem tudott volna élvezni. Ehelyett céltalanul bolyongva indult meg, olyannyira eltévedve, hogy megsokszorozta a saját útját. Azt, ami végül ahhoz vezetett, hogy kezdi megtalálni a helyét a világban. Úgy löki be az ajtót, hogy már most hiányzik, ahonnan igazán még el sem ment. Úgy veszi a levegőt, mintha elbúcsúzni készülne viskójától, ahol megannyi emléket hagy, hogy máshol újakhoz juthasson. Már-már megható a kép, amikor körbenéz. Pedig ez csak egy fogadó. De mégis itt találta meg először a valóság.
Az élet pedig folyik a saját medrében, néha gyors folyamként, ami sokszor szerteágazik. Most az egyik ága elején tart, aztán ki tudja hova jut? Egy biztos. Elmegy innen. De bármikor visszajöhet, s fogyaszthat a kedvenc borából, beszélgethet a kedvenc csaposával. Ez nyugtatólag hat rá.
Először az emeletre megy fel, hogy összeszedje holmiját, ami ugyan nem sok, de mégsem bérelhet a ruháinak szobát. Már van hová tenni őket. Gondolatban elbúcsúzik a fekhelyétől is, ami megtanította neki újra a kényelmet. Kilép hát és kulcsra zárja az ajtót, mintha csak jó emlékeket csomagolna be egy dobozba, amit majd az ágya alá tesz, hogy amikor nosztalgiázni támad kedve kinyithassa újra. Lesétál a lépcsőn. Azon, amit megjárt már Yvonnal, Norival, s egyedül is jó párszor. Nem érti miért ilyen fontos, de most mégis az.
Ott találja magát a pult előtt, majd jégkék szemeivel a pultban ácsorgóéba mar, egy sanda mosollyal jelezve, hogy itt a vége. Otthonra talált. Máshol. Apró kezével odacsúsztatja a Szoba öt napi értékét, mind a 75 aranyat.
A férfi csak nézi a csomagot, amit Mainál lát, nem kell beszélni, pontosan tudja, hogy nem jön vissza egy darabig. Azért még mellé tesz 10 érmét, hogy kérjen a megszokott Borból egy pohárnyit. *- Tudod mit, kérek egy bort. Amelyiket szeretem, abból. Ennyi még belefér. Egy darabig úgysem látsz.
*Vigyorodik el, majd egy kis csacsogásba kezdenek, miközben lassan kortyolgat. Amennyire szeretne már visszaérni a rezidenciára, annyira jó itt ücsörögni még egy kicsit.*
18974. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-30 14:27:45
Üzenet elküldve: 2024-05-30 14:27:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 362
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 362
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
-Rendben megbeszéltük!
*Két rajzot csinálni sok idő lenne, de mindenképp szeretné ha a lány is bekerülne a könyvébe pont a felsorolt belső és fel nem sorolt külső tulajdonságai miatt. Aztán tovább beszélgetnek a trollokról. A nyelvi problémák említésén a kis pap elgondolkozik.*
-Ez igaz. De valahogy csak szót lehet velük érteni. Ha tudnak beszélni akkor már nem állatok. Mutogatással vagy rajzzal csak meg lehet érteni mit szeretnék.
*Aztán a példája miatt, hogy miért a mocsárban élnek a trollok kicsit elterelődik a téma arra, hogy különböző fajok milyen messze el tudnak keveredni a természetesnek gondolt otthonukról. Meg, hogy sok elf nem is járt még erdőben. Adiból is elkezd ömleni a szó.*
-Otthon Piritanes-ben is voltak törpök. Ott bányákban éltek. Bányásztak és kovácsoltak, de a Wegtoreni törpök viszont a sivatagokban voltak. Köztük is sokan mesteremberek voltak, de teljesen másképp viselkedtek mint az otthoni törpök. A helyi orkok is másmilyenek mint amik otthon voltak. Kevesebb rajtuk a vas és nem olyan...*Itt elgondolkodik.*Vadabbak? Nomádabbnak! Ez a jó szó, azt hiszem. Nem parancsot teljesítenek hanem maguknak vannak. Vagyis vannak törvényeik, de nem másokét tartják be. Azt, hiszem. Viszont a hegyi törpék is és nem mind, de a sivatagi törpék is meg más fajok akikkel beszéltem általában otthonuknak és maguknak való helynek, azt mondták ahol születtek és felnőttek. Lehet a trollok is így vannak a mocsárral.
*Fejti ki mire is gondolt a sok mellébeszélés végére. Arra, hogy lusta lenne felkuncog. Csak Ari tud úgy ilyeneket mondani, hogy nem akarja őt megbántani. Nem is haragszik érte. Főleg mert igaz. A kérdések kapcsán megint csak bólint.*
-Ez igaz. De ha attól félnék mindig, hogy megbántok valakit mikor meg szeretném ismerni akkor nem is ismerkedtem volna meg ilyen sok emberrel. Könnyebb bocsánatot kérni ha ilyenkor véletlenül megbántjuk a másikat. Vagy elszaladni.
*Mert lehetnek olyanok is persze akik nagyon nem szeretik ha kérdezősködnek róluk. Ezek után Zeekx otthonáról lesz kérdezősködve. Arra, hogy korábban nem beszéltek róla a fiú elgondolkodik és bólint.*
-Lehet, hogy nem került szóba. Vagy ha mégis akkor nem nagyon mentünk bele mert én többet kérdeztem rólad.
*Adi leírását Zeekx kíváncsian hallgatja. Mikor felé néznek akkor bólint.*
-Valami olyasmi igen. Nem is az, hogy a katonák személyesen mindenkinek a fülébe lihegnek csak ott másképp tartják be a szabályokat. Nem csak erőszakkal hanem megfélemlítéssel. Több a nyilvános kivégzés, rabszolgafogat meg hasonlók és nem is szívesen kerülne senki a katonák keze közé. A legrosszabb sorsa meg azoknak a rabszolgáknak van akik egy mélységi nemesi család tulajdonába kerülnek. Csak rémtörténetek szólnak arról, hogy ott miket csinálnak. Igen a munka kötelező. Főként ezért is lettünk mi elűzve onnan mert, ami hasznunk volt az eltörpült amellett, hogy szabadságról beszéltünk, ami a vezetőség szerint ártalmas, erkölcstelen és züllesztő dolog a társadalom számára. Meg több volt a rasszokkal szembeni előítéletesség. Voltak a mélységiek, az orkok akik ha jól dolgoztak főleg a seregben vihették is valamire, a törpök akik jó mesteremberek voltak, de maguknak valók, néhány ember elő-elő fordult, de mások nem nagyon csak rabszolgák közt. Nem lehetett ilyen szabadon és bármiről beszélni mert vigyázni kellett nehogy megsértsd a törvényeket. Másokkal is óvatosnak kellett lenni nehogy feljelentsen és elvigyenek. Szóval azért mondanám veszélyesnek mert óvatosnak kell lenni nehogy rendbontó legyél mert akkor elvisznek.
-Rendben megbeszéltük!
*Két rajzot csinálni sok idő lenne, de mindenképp szeretné ha a lány is bekerülne a könyvébe pont a felsorolt belső és fel nem sorolt külső tulajdonságai miatt. Aztán tovább beszélgetnek a trollokról. A nyelvi problémák említésén a kis pap elgondolkozik.*
-Ez igaz. De valahogy csak szót lehet velük érteni. Ha tudnak beszélni akkor már nem állatok. Mutogatással vagy rajzzal csak meg lehet érteni mit szeretnék.
*Aztán a példája miatt, hogy miért a mocsárban élnek a trollok kicsit elterelődik a téma arra, hogy különböző fajok milyen messze el tudnak keveredni a természetesnek gondolt otthonukról. Meg, hogy sok elf nem is járt még erdőben. Adiból is elkezd ömleni a szó.*
-Otthon Piritanes-ben is voltak törpök. Ott bányákban éltek. Bányásztak és kovácsoltak, de a Wegtoreni törpök viszont a sivatagokban voltak. Köztük is sokan mesteremberek voltak, de teljesen másképp viselkedtek mint az otthoni törpök. A helyi orkok is másmilyenek mint amik otthon voltak. Kevesebb rajtuk a vas és nem olyan...*Itt elgondolkodik.*Vadabbak? Nomádabbnak! Ez a jó szó, azt hiszem. Nem parancsot teljesítenek hanem maguknak vannak. Vagyis vannak törvényeik, de nem másokét tartják be. Azt, hiszem. Viszont a hegyi törpék is és nem mind, de a sivatagi törpék is meg más fajok akikkel beszéltem általában otthonuknak és maguknak való helynek, azt mondták ahol születtek és felnőttek. Lehet a trollok is így vannak a mocsárral.
*Fejti ki mire is gondolt a sok mellébeszélés végére. Arra, hogy lusta lenne felkuncog. Csak Ari tud úgy ilyeneket mondani, hogy nem akarja őt megbántani. Nem is haragszik érte. Főleg mert igaz. A kérdések kapcsán megint csak bólint.*
-Ez igaz. De ha attól félnék mindig, hogy megbántok valakit mikor meg szeretném ismerni akkor nem is ismerkedtem volna meg ilyen sok emberrel. Könnyebb bocsánatot kérni ha ilyenkor véletlenül megbántjuk a másikat. Vagy elszaladni.
*Mert lehetnek olyanok is persze akik nagyon nem szeretik ha kérdezősködnek róluk. Ezek után Zeekx otthonáról lesz kérdezősködve. Arra, hogy korábban nem beszéltek róla a fiú elgondolkodik és bólint.*
-Lehet, hogy nem került szóba. Vagy ha mégis akkor nem nagyon mentünk bele mert én többet kérdeztem rólad.
*Adi leírását Zeekx kíváncsian hallgatja. Mikor felé néznek akkor bólint.*
-Valami olyasmi igen. Nem is az, hogy a katonák személyesen mindenkinek a fülébe lihegnek csak ott másképp tartják be a szabályokat. Nem csak erőszakkal hanem megfélemlítéssel. Több a nyilvános kivégzés, rabszolgafogat meg hasonlók és nem is szívesen kerülne senki a katonák keze közé. A legrosszabb sorsa meg azoknak a rabszolgáknak van akik egy mélységi nemesi család tulajdonába kerülnek. Csak rémtörténetek szólnak arról, hogy ott miket csinálnak. Igen a munka kötelező. Főként ezért is lettünk mi elűzve onnan mert, ami hasznunk volt az eltörpült amellett, hogy szabadságról beszéltünk, ami a vezetőség szerint ártalmas, erkölcstelen és züllesztő dolog a társadalom számára. Meg több volt a rasszokkal szembeni előítéletesség. Voltak a mélységiek, az orkok akik ha jól dolgoztak főleg a seregben vihették is valamire, a törpök akik jó mesteremberek voltak, de maguknak valók, néhány ember elő-elő fordult, de mások nem nagyon csak rabszolgák közt. Nem lehetett ilyen szabadon és bármiről beszélni mert vigyázni kellett nehogy megsértsd a törvényeket. Másokkal is óvatosnak kellett lenni nehogy feljelentsen és elvigyenek. Szóval azért mondanám veszélyesnek mert óvatosnak kell lenni nehogy rendbontó legyél mert akkor elvisznek.
18973. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-29 21:24:19
Üzenet elküldve: 2024-05-29 21:24:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Szokatlan csoport //
- Ami azt illetti... *Kapva kap az alkalmon hogy más irányba kormányozza kettejük jelenlegi érdeklődését.* - Még civilizált helyeken is többsíkú lett az átlagember, vagyis átlagelf preferenciája, és még el sem hinnéd, mennyire! *Nos, hogyan tudja ezt a lehető legmesszire elhúzni?* - Egy elf családból jöttem, és Lihanech egy elf-többségű város, tehát megvan a terepismeretem. Apám egyik régi barátja példának okáért már a százötvenedik életévét taposta mikor utoljára láttam, és még soha nem tette ki lábát a városból! A makulátlanul tartott kis parkon kívül nem volt még fák között, de még csak tehenet sem látott! Meg sem tudom mondani, iszonyodik e a gondolattól, vagy csak annyi dolga van napkeltétől alkonyatig hogy meg se fordul a kényszer a fejében, megnézze milyen a falakon túl lévő élet. Vagy ott van az unokahúgom, majd kétszer idősebb nálam és ugyanabban a cipőben jár; mondjuk ő nem döntheti el egymagában hogy ligetet akar e látni, vagy hogy egyáltalán tanulhat e róluk. Nekem is csak ritkán volt meg a lehetőségem egy kis vidéki levegőre, amit örömmel ki is használtam! A bányákig ugyan nem vitt el a nemesszekér, de azok a termővidékek és rétek példátlanul festőinek hatottak! Milyen kár hogy egyre kevesebb volt ott az elf aki értékelte a zöld színt; mindenki a Stádiumra pályáz tudós vagy feltaláló képében, még a hozzám hasonló máguspalántákat sem színlelték! De nem kell félni, hagyományosabb elfeket is ismerek én, és ők nem is Lanawin végén tartózkodnak, hanem itt, az erdei ligeten délre. Áldjam őket! *Mintha megrészegedett volna, csak jön ki szájából a mesélhetnék.* - Szóval... mit is akartam mondani? Ó igen, egy nép egyéne sosem mintakép, épp ahogy mondtam. Mindenki a lehetőségek más tárházát hordozza magában, származzon akárhonnan. *Erre innia kell. Gyorsan feláll rendelni Még egy 4 aranyért egy Teát, hogy szaporán visszaüljön, nem akarja felkelteni azt a benyomást hogy menekülne. Kinéz az ablakon túlra: A francba is, de késő van! De most tette le teáját, azt a pár aranyat nem akarja kidobni! Egy pár perc még csak belefér, ugye?
Egy komoly kérdés érkezik Ari felől, amiről Adoavernek problémája van eldönteni, hogyan válaszoljon. Minden bizonnyal ezt Zeekx jobban fogja tudni, de lehet hogy nem azt fogja mondani, amit az ork tudni akar.*
- Nem veszélyes, legalábbis nem abban az értelemben. *A kicsit kuszább válaszon áll meg.* - Ahogy olvastam, Pirtianes egy sokkal, sokkal inkább szabályokkal megkötött hely, mint itt, vagy Lihanechben. Kevés a konkrét bűncselekmény, de az inkább azért van, mert az ottani hatalom katonái szünet nélkül liheghetnek a polgárok nyakaiba. vaskézzel irányítanak, a munka, az pedig kötelező. *Itt értesülten ifjabb társa felé tekint.* - Egy szóval nem az a város, ahol prófétákat szívesen látnak.
- Ami azt illetti... *Kapva kap az alkalmon hogy más irányba kormányozza kettejük jelenlegi érdeklődését.* - Még civilizált helyeken is többsíkú lett az átlagember, vagyis átlagelf preferenciája, és még el sem hinnéd, mennyire! *Nos, hogyan tudja ezt a lehető legmesszire elhúzni?* - Egy elf családból jöttem, és Lihanech egy elf-többségű város, tehát megvan a terepismeretem. Apám egyik régi barátja példának okáért már a százötvenedik életévét taposta mikor utoljára láttam, és még soha nem tette ki lábát a városból! A makulátlanul tartott kis parkon kívül nem volt még fák között, de még csak tehenet sem látott! Meg sem tudom mondani, iszonyodik e a gondolattól, vagy csak annyi dolga van napkeltétől alkonyatig hogy meg se fordul a kényszer a fejében, megnézze milyen a falakon túl lévő élet. Vagy ott van az unokahúgom, majd kétszer idősebb nálam és ugyanabban a cipőben jár; mondjuk ő nem döntheti el egymagában hogy ligetet akar e látni, vagy hogy egyáltalán tanulhat e róluk. Nekem is csak ritkán volt meg a lehetőségem egy kis vidéki levegőre, amit örömmel ki is használtam! A bányákig ugyan nem vitt el a nemesszekér, de azok a termővidékek és rétek példátlanul festőinek hatottak! Milyen kár hogy egyre kevesebb volt ott az elf aki értékelte a zöld színt; mindenki a Stádiumra pályáz tudós vagy feltaláló képében, még a hozzám hasonló máguspalántákat sem színlelték! De nem kell félni, hagyományosabb elfeket is ismerek én, és ők nem is Lanawin végén tartózkodnak, hanem itt, az erdei ligeten délre. Áldjam őket! *Mintha megrészegedett volna, csak jön ki szájából a mesélhetnék.* - Szóval... mit is akartam mondani? Ó igen, egy nép egyéne sosem mintakép, épp ahogy mondtam. Mindenki a lehetőségek más tárházát hordozza magában, származzon akárhonnan. *Erre innia kell. Gyorsan feláll rendelni Még egy 4 aranyért egy Teát
, hogy szaporán visszaüljön, nem akarja felkelteni azt a benyomást hogy menekülne. Kinéz az ablakon túlra: A francba is, de késő van! De most tette le teáját, azt a pár aranyat nem akarja kidobni! Egy pár perc még csak belefér, ugye?Egy komoly kérdés érkezik Ari felől, amiről Adoavernek problémája van eldönteni, hogyan válaszoljon. Minden bizonnyal ezt Zeekx jobban fogja tudni, de lehet hogy nem azt fogja mondani, amit az ork tudni akar.*
- Nem veszélyes, legalábbis nem abban az értelemben. *A kicsit kuszább válaszon áll meg.* - Ahogy olvastam, Pirtianes egy sokkal, sokkal inkább szabályokkal megkötött hely, mint itt, vagy Lihanechben. Kevés a konkrét bűncselekmény, de az inkább azért van, mert az ottani hatalom katonái szünet nélkül liheghetnek a polgárok nyakaiba. vaskézzel irányítanak, a munka, az pedig kötelező. *Itt értesülten ifjabb társa felé tekint.* - Egy szóval nem az a város, ahol prófétákat szívesen látnak.
18972. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-24 14:57:04
Üzenet elküldve: 2024-05-24 14:57:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*Ahogyan a többieket hallgatja, túl sok dolog kezdi el őt is foglalkoztatni egyszerre, de elsőre azzal törődik, amit a legfontosabbnak tart. Bizony, ritka dolog és különleges kiváltság az, hogy valakiről még életében élethű másolat készül valamilyen formában.
Minden elmúlik egyszer, főleg a fiatalság és az élet, de miért is ne lehetne ebből legalább egy szép pillanatot megőrizni magunknak emlékbe szellemé válásunk napjáig, vagy akár az örökkévalóságig, ha kegyesek a szellemek?
Ez persze a törzsi tabukat nézve több szempontból is szentségtörés lenne. Eleve nem érdemelte ki semmilyen jelentős tettel, legalábbis az ő szemszögükből nézve. Más részről ellenben több tabut is megszegett már eleve azzal, hogy megszökött, és még a banya csont áldozótőrét is lenyúlta előtte, szóval minden belé nevelt babona és tiltás még rá sincsen hatással.
Ennek ellenére, végszükség esetén, ha más nem, legfeljebb ismét kikéri a jóscsontok tanácsát, de nem hiszi, hogy jelen esetben a szellemek nagyon ellenkeznének.
Az odahaza készült fafaragványok, vagy apró kis kőszobrok, illetve kövekre festett "arcképek" a múlt nagy törzsfőiről és harcosairól meglehetősen elnagyoltak voltak és minden bizonnyal nem túl élethűek, éppen ezért, ha tényleg igaz, amit Zeekx mondott az imént és felismerhető lehetne egy rajzon, az tulajdonképpen igazán boldoggá tenné. Még akkor is, ha az a rajz, csak vékony és sebezhető papírra, vagy pergamenre készülne.*
- Ha tényleg le szeretnél rajzolni, tudod hol lakom, és benne vagyok. De én is akarok egyet magamról magamnak. *mond csak ennyit, remélve, hogy Zeekx így is belemegy a dologba. Valamiért neki sem szeretné most bevallani, hogy mennyire vágyik hasonlóra igazából, még akkor is, ha az az ára, hogy a pap közszemlére teszi őt másoknak is készülő könyvében. Pontosabban szólva, készülő valamelyik, talán soha az életben el nem készülő könyvében, szóval még lehet nem is kockáztatna ezzel sokat...
Ezt leszámítva a két embert hallgatgatva ellenben megint csak a fejét ingatja egy kicsit, de aztán rövidesen el is magyarázza, hogy miért.*
- Adinak igaza van. Egy felzavart kóbor kutya is veszélyes lehet, nem hogy egy troll. Meg aztán, mi van, ha beszélnek ugyan, de saját nyelvük van, akkor hogyan tudnál beszélni velük?
*Persze ez csak a kisebb probléma, a többit ellenben már kifejtette korábban. Sokadszor is eltűnődik közben azon, hogy az emberek mennyire különböznek egymástól. Nem mintha az ork hímek mindenben egyformák lennének, de, ha saját törzsére gondol, akkor be kell látnia, hogy sokkal több közöttük a hasonlóság, mint a különbség, az embereknél azonban ez általában fordítva van, nagyon sok változatukkal találkozott már azóta, hogy a városban él.
Talán most csak azért merül fel benne mindez, mert Adit és Zeekxet elhallgatva kettőjük ellentéte elég látványos. Egyikük sápadt, kissé tán beteges külsejű, csendes, nyugodt és megfontolt, Zeekx ellenben élettel teli, izgága és csapongó. Utóbbit majdnem minden mondat bizonyít talán, amit csak kiejt a száján.
A fiú elfekről szóló megjegyzésén aztán igazából egy kicsit vakarja a fejét, legalábbis gondolatban, mert a valóságban nem, inkább csak összehúzza szemeit egy kicsit. Nem akar vele vitatkozni, főleg nem olyan lényegtelen témán, mint az elfek, de szerinte, amit mond abban egyszerűen nincsen igaza.*
- Lehet, hogy ez régen így volt, de ma már nem hiszem. Ahogyan az én népemből is sokan letelepedtek itt, mint én, pedig a nagy ősök idejében ilyesmiről szó sem lehetett volna, úgy szerintem valahogy már elfekből is sokkal többen élnek a városban, mint az erdőben, a fák között. Persze, nem tudom, hogy a te szülővárosodban mi volt a helyzet, de az biztos, hogy itt Artheniorban rengeteg hegyesfülű él, és kevés fest közülük úgy, mintha épp most érkezett volna valahonnan a vadonból, frissen szedett gombákkal, virágokkal, vagy nemrég lőtt vaddal. *használja az otthon használatos egyik nagyon is finom kifejezést a hosszú életűek népére, nagyvonalúan megfeledkezve arról, hogy az ő fülei is hegyesek, csak az elfekkel ellentétben kissé kajlák és szétállóak.*
- Annak viszont örülök, hogy nem sietsz trollokat téríteni a mocsárba, vagy azon túlra. Még szerencse, hogy lusta vagy. *mondja, utóbbi mondatát nem sértésnek, pusztán teljesen tárgyilagos megjegyzésnek szánva. Nem tehet róla, de ezen most nevetnie is kell, és kicsit nevet is, mert az egész valahogy annyira Zeekxre vall. Lelkesen beszél általa megírandó könyvekről, amikből még egy sor sem készült el, sőt, az egyetlen, ami már kész van, az mindössze egyetlen árva rajz, miközben az is kiderül, amit szintén gyanított, hogy komolyabb testi fáradtsággal járó erőfeszítést sem szívesen vállalna fel.
Ugyanakkor nem akar vele igazságtalan lenni még gondolatban sem. Pontosan emlékszik rá ugyanis, hogy más esetekben tud kitartó lenni és türelmes. Például az itteni jeleket olvasni azért nem öt perc alatt tanult meg ő sem, mégis megtanította és nem emlékszik rá, hogy akár csak egyszer is tanújelét adta volna, hogy az agyára megy, amikor nem jutott eszembe, hogy hogyan kell kiejteni valamelyik jelet.*
- Azért a kérdésekkel sem árt ám vigyázni. *jegyzi meg, mintegy mellékesen, mert elképzeli, hogy saját törzse hogyan viselkedne, ha titkaikról kérdezgetné őket bárki nem közülük való, és ebből jó eséllyel a gyors, azonnali halál lenne a legenyhébb büntetés.*
- Nem mindenki szereti, ha faggatják, főleg azok, akik talán nem véletlenül kerülnek mindenkit. *mond még csak ennyit, mert nem akarja a nemrég mondottakat megismételni arról, hogy nagy valószínűséggel miért kerülnek mindenki mást a trollok.
Ő azonban ismét több kérdést is feltesz, igaz tudja, hogy Zeekx pont nem az a fajta, aki mondjuk kést rántana rá, mert túl kíváncsi. Azt is sejti, hogy a második kérdésének örülni fog.*
- Mitől olyan veszélyes hely Piritanes? *néz egyben Adira is, hátha ő is járt már arra valaha, és csak ő nincsen képben.*
- Nem rémlik, hogy régebben sokat beszéltünk volna erről. Vagy, ha igen, akkor biztos részeg voltam, ezért nem emlékszem. *vallja be, mert ez bizony könnyen meglehet. De, ha már itt tartanak...*
- Én még innék egy sört meg egy pálinkát. Hozzak nektek is valamit? *teszi fel második kérdését is.*
- Belefér. Bőven van nálam pénz. *halkítja le ösztönösen is a hangját, pedig a Pegazus, már amennyire eddig megismerte, nem veszélyes hely, meg egyébként is már a kutya sem figyel rájuk. Ettől még a démonok nem alszanak, a régi beidegződések pedig nagy urak.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.24 15:07:18
*Ahogyan a többieket hallgatja, túl sok dolog kezdi el őt is foglalkoztatni egyszerre, de elsőre azzal törődik, amit a legfontosabbnak tart. Bizony, ritka dolog és különleges kiváltság az, hogy valakiről még életében élethű másolat készül valamilyen formában.
Minden elmúlik egyszer, főleg a fiatalság és az élet, de miért is ne lehetne ebből legalább egy szép pillanatot megőrizni magunknak emlékbe szellemé válásunk napjáig, vagy akár az örökkévalóságig, ha kegyesek a szellemek?
Ez persze a törzsi tabukat nézve több szempontból is szentségtörés lenne. Eleve nem érdemelte ki semmilyen jelentős tettel, legalábbis az ő szemszögükből nézve. Más részről ellenben több tabut is megszegett már eleve azzal, hogy megszökött, és még a banya csont áldozótőrét is lenyúlta előtte, szóval minden belé nevelt babona és tiltás még rá sincsen hatással.
Ennek ellenére, végszükség esetén, ha más nem, legfeljebb ismét kikéri a jóscsontok tanácsát, de nem hiszi, hogy jelen esetben a szellemek nagyon ellenkeznének.
Az odahaza készült fafaragványok, vagy apró kis kőszobrok, illetve kövekre festett "arcképek" a múlt nagy törzsfőiről és harcosairól meglehetősen elnagyoltak voltak és minden bizonnyal nem túl élethűek, éppen ezért, ha tényleg igaz, amit Zeekx mondott az imént és felismerhető lehetne egy rajzon, az tulajdonképpen igazán boldoggá tenné. Még akkor is, ha az a rajz, csak vékony és sebezhető papírra, vagy pergamenre készülne.*
- Ha tényleg le szeretnél rajzolni, tudod hol lakom, és benne vagyok. De én is akarok egyet magamról magamnak. *mond csak ennyit, remélve, hogy Zeekx így is belemegy a dologba. Valamiért neki sem szeretné most bevallani, hogy mennyire vágyik hasonlóra igazából, még akkor is, ha az az ára, hogy a pap közszemlére teszi őt másoknak is készülő könyvében. Pontosabban szólva, készülő valamelyik, talán soha az életben el nem készülő könyvében, szóval még lehet nem is kockáztatna ezzel sokat...
Ezt leszámítva a két embert hallgatgatva ellenben megint csak a fejét ingatja egy kicsit, de aztán rövidesen el is magyarázza, hogy miért.*
- Adinak igaza van. Egy felzavart kóbor kutya is veszélyes lehet, nem hogy egy troll. Meg aztán, mi van, ha beszélnek ugyan, de saját nyelvük van, akkor hogyan tudnál beszélni velük?
*Persze ez csak a kisebb probléma, a többit ellenben már kifejtette korábban. Sokadszor is eltűnődik közben azon, hogy az emberek mennyire különböznek egymástól. Nem mintha az ork hímek mindenben egyformák lennének, de, ha saját törzsére gondol, akkor be kell látnia, hogy sokkal több közöttük a hasonlóság, mint a különbség, az embereknél azonban ez általában fordítva van, nagyon sok változatukkal találkozott már azóta, hogy a városban él.
Talán most csak azért merül fel benne mindez, mert Adit és Zeekxet elhallgatva kettőjük ellentéte elég látványos. Egyikük sápadt, kissé tán beteges külsejű, csendes, nyugodt és megfontolt, Zeekx ellenben élettel teli, izgága és csapongó. Utóbbit majdnem minden mondat bizonyít talán, amit csak kiejt a száján.
A fiú elfekről szóló megjegyzésén aztán igazából egy kicsit vakarja a fejét, legalábbis gondolatban, mert a valóságban nem, inkább csak összehúzza szemeit egy kicsit. Nem akar vele vitatkozni, főleg nem olyan lényegtelen témán, mint az elfek, de szerinte, amit mond abban egyszerűen nincsen igaza.*
- Lehet, hogy ez régen így volt, de ma már nem hiszem. Ahogyan az én népemből is sokan letelepedtek itt, mint én, pedig a nagy ősök idejében ilyesmiről szó sem lehetett volna, úgy szerintem valahogy már elfekből is sokkal többen élnek a városban, mint az erdőben, a fák között. Persze, nem tudom, hogy a te szülővárosodban mi volt a helyzet, de az biztos, hogy itt Artheniorban rengeteg hegyesfülű él, és kevés fest közülük úgy, mintha épp most érkezett volna valahonnan a vadonból, frissen szedett gombákkal, virágokkal, vagy nemrég lőtt vaddal. *használja az otthon használatos egyik nagyon is finom kifejezést a hosszú életűek népére, nagyvonalúan megfeledkezve arról, hogy az ő fülei is hegyesek, csak az elfekkel ellentétben kissé kajlák és szétállóak.*
- Annak viszont örülök, hogy nem sietsz trollokat téríteni a mocsárba, vagy azon túlra. Még szerencse, hogy lusta vagy. *mondja, utóbbi mondatát nem sértésnek, pusztán teljesen tárgyilagos megjegyzésnek szánva. Nem tehet róla, de ezen most nevetnie is kell, és kicsit nevet is, mert az egész valahogy annyira Zeekxre vall. Lelkesen beszél általa megírandó könyvekről, amikből még egy sor sem készült el, sőt, az egyetlen, ami már kész van, az mindössze egyetlen árva rajz, miközben az is kiderül, amit szintén gyanított, hogy komolyabb testi fáradtsággal járó erőfeszítést sem szívesen vállalna fel.
Ugyanakkor nem akar vele igazságtalan lenni még gondolatban sem. Pontosan emlékszik rá ugyanis, hogy más esetekben tud kitartó lenni és türelmes. Például az itteni jeleket olvasni azért nem öt perc alatt tanult meg ő sem, mégis megtanította és nem emlékszik rá, hogy akár csak egyszer is tanújelét adta volna, hogy az agyára megy, amikor nem jutott eszembe, hogy hogyan kell kiejteni valamelyik jelet.*
- Azért a kérdésekkel sem árt ám vigyázni. *jegyzi meg, mintegy mellékesen, mert elképzeli, hogy saját törzse hogyan viselkedne, ha titkaikról kérdezgetné őket bárki nem közülük való, és ebből jó eséllyel a gyors, azonnali halál lenne a legenyhébb büntetés.*
- Nem mindenki szereti, ha faggatják, főleg azok, akik talán nem véletlenül kerülnek mindenkit. *mond még csak ennyit, mert nem akarja a nemrég mondottakat megismételni arról, hogy nagy valószínűséggel miért kerülnek mindenki mást a trollok.
Ő azonban ismét több kérdést is feltesz, igaz tudja, hogy Zeekx pont nem az a fajta, aki mondjuk kést rántana rá, mert túl kíváncsi. Azt is sejti, hogy a második kérdésének örülni fog.*
- Mitől olyan veszélyes hely Piritanes? *néz egyben Adira is, hátha ő is járt már arra valaha, és csak ő nincsen képben.*
- Nem rémlik, hogy régebben sokat beszéltünk volna erről. Vagy, ha igen, akkor biztos részeg voltam, ezért nem emlékszem. *vallja be, mert ez bizony könnyen meglehet. De, ha már itt tartanak...*
- Én még innék egy sört meg egy pálinkát. Hozzak nektek is valamit? *teszi fel második kérdését is.*
- Belefér. Bőven van nálam pénz. *halkítja le ösztönösen is a hangját, pedig a Pegazus, már amennyire eddig megismerte, nem veszélyes hely, meg egyébként is már a kutya sem figyel rájuk. Ettől még a démonok nem alszanak, a régi beidegződések pedig nagy urak.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.24 15:07:18
18971. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-22 15:17:28
Üzenet elküldve: 2024-05-22 15:17:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak - Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt hitte, hogy ölelések terén most már végleg sikerült betörnie Nelirá-t, épp ezért lepi meg nagyon az, amikor a lány egyértelműen elutasítja az újabb adagot. A kismacskás hasonlat azért tetszik neki, és van benne is annyi alkohol, hogy nevessen is rajta egy nagyobbat.*
- Na jó, ez a kismacskás dolog jó volt! El is képzeltelek, hogy milyen szép, szőke kiscica lennél.
*Vigyorog rá, majd a jókedvét keresztülhúzzák Nelira tervei. Úgy látszik, távozni akar, amire kissé elszontyolodik. A tenyerük felvagdosását kivéve egész jól érezték magukat egymás társaságában. legalábbis Merlana biztosan, és ezt nem is tagadná sem maga, sem mások előtt. Véreskü ide vagy oda, ők ketten most már tényleg igazi barátnők. Az első barátnője a városban az lett, aki találkozásuk éjszakáján még fel akarta nyársalni a fogpiszkálójával. Merthogy azt is megtanulta már, hogy Nelira a tőröket fogpiszkálónak hívja.*
- Egyáltalán nem vagy szánalmas, Nelira. Higgy nekem! Néha mindenki megengedheti magának, hogy ömm… rosszul legyen. Nincs ezzel semmi baj. Azt pedig megígérem neked, hogy ha bármikor is szeretnél kislány lenni, és rosszul érezni magad, akkor hozzám eljöhetsz. Az én ajtóm előtted bármikor nyitva áll. Soha nem fogom bezárni.
*Mondja neki határozottan. Ebben most nincs semmiféle színészkedés, teljesen őszinték a gondolatai. Azt nem fogja fel, hogy a lány elszörnyülködik azon, hogy a véren kívül esetleg mást is fel kéne takarítania, de ha tudná, valószínűleg örülne, hogy sikerült elrettentenie őt a további mocskolástól.*
- Ahh, értem. Mindenben jó vagy. *Elmosolyodik, és a búcsúzkodást ő sem gondolja túl, egy rövid „Szia!” és egy integetés után már csak a lány hűlt helyét bámulja, meg az ajtót, amit nyitva felejtett. Talán nem is baj, neki is jót fog tenni, ha kimegy egy kicsit levegőzni. Úgyhogy nem sokkal Nelira után ő is távozik a szobából.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt hitte, hogy ölelések terén most már végleg sikerült betörnie Nelirá-t, épp ezért lepi meg nagyon az, amikor a lány egyértelműen elutasítja az újabb adagot. A kismacskás hasonlat azért tetszik neki, és van benne is annyi alkohol, hogy nevessen is rajta egy nagyobbat.*
- Na jó, ez a kismacskás dolog jó volt! El is képzeltelek, hogy milyen szép, szőke kiscica lennél.
*Vigyorog rá, majd a jókedvét keresztülhúzzák Nelira tervei. Úgy látszik, távozni akar, amire kissé elszontyolodik. A tenyerük felvagdosását kivéve egész jól érezték magukat egymás társaságában. legalábbis Merlana biztosan, és ezt nem is tagadná sem maga, sem mások előtt. Véreskü ide vagy oda, ők ketten most már tényleg igazi barátnők. Az első barátnője a városban az lett, aki találkozásuk éjszakáján még fel akarta nyársalni a fogpiszkálójával. Merthogy azt is megtanulta már, hogy Nelira a tőröket fogpiszkálónak hívja.*
- Egyáltalán nem vagy szánalmas, Nelira. Higgy nekem! Néha mindenki megengedheti magának, hogy ömm… rosszul legyen. Nincs ezzel semmi baj. Azt pedig megígérem neked, hogy ha bármikor is szeretnél kislány lenni, és rosszul érezni magad, akkor hozzám eljöhetsz. Az én ajtóm előtted bármikor nyitva áll. Soha nem fogom bezárni.
*Mondja neki határozottan. Ebben most nincs semmiféle színészkedés, teljesen őszinték a gondolatai. Azt nem fogja fel, hogy a lány elszörnyülködik azon, hogy a véren kívül esetleg mást is fel kéne takarítania, de ha tudná, valószínűleg örülne, hogy sikerült elrettentenie őt a további mocskolástól.*
- Ahh, értem. Mindenben jó vagy. *Elmosolyodik, és a búcsúzkodást ő sem gondolja túl, egy rövid „Szia!” és egy integetés után már csak a lány hűlt helyét bámulja, meg az ajtót, amit nyitva felejtett. Talán nem is baj, neki is jót fog tenni, ha kimegy egy kicsit levegőzni. Úgyhogy nem sokkal Nelira után ő is távozik a szobából.*
18970. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-21 19:23:28
Üzenet elküldve: 2024-05-21 19:23:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak - Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha valamit nem bír el a lelke, akkor önpusztításba kezd, ha pedig nem magát, akkor másokat bánt. Így van ez jól jelenleg, hiszen a rengeteg mennyiségű alkohollal csak azt odázta el, hogy kárt tegyen valaki olyanban, aki eddig csak bizonyított neki, akkor is, ha kapcsolatuk egész érdekesen kezdődött.
Már minden tiszta, ami a szobát illeti, ő pedig elfáradt. De még tartana a lelkesedése, még bármennyit meginna, viszont a dal kivette belőle a maradék energiáját, bármennyire is próbálja leplezni azzal, hogy mosolyog, mintha minden rendben lenne.
A kérdésre viszont egy olyan fintorral illeti kedvenc barátnőjét, mintha csak egy romlott-penészes paradicsomot kínálna neki vacsorára. Nem akar ő ilyen lenni, de valahogy el kell zárnia azt, hogy túl érzelmes legyen, márpedig a mai napba több sírás nem fér bele. Akkor inkább újabb sebet ejt magán, hadd vérezzen el benne. Zöld löttye már úgysincs, ami begyógyítja.*
- Hagyjál már békén az öleléseiddel, de tényleg, nem vagyok a rohadt kismacskád. Ahh!
*Színpadiasan teszi maga elé a kezét, még a hideg is kirázza, úgy, ahogyan azt Merlana is megirigyelhetné, ha egyszer színpadon akar játszani.*
- Jaj mármint, tényleg köszönök mindent, esküszöm te vagy a mindenem jelenleg... *Nem mintha lenne mása e világon* ...de már úgy érzem magam, mint valami szánalmas kislány. Elég ebből.
*Pislog egy kicsit a részegségre vonatkozó kérdésen, lehet, hogy épp itt az ideje kihasználni, hogy még nem fordult fel a gyomra.* ~Az kurvaélet, hogy azt nem takarítom fel, inkább megyek haza. Hova haza? Mindegy.~ *Gondolata az arcára is kiül, nehezen szólal meg végül.*
- Mert ebben is jó vagyok! Megyek Mer, majd valamikor találkozunk.
*Ez is csak a szokásos Nelira. Búcsúzkodásban sem jó, na meg minek búcsúzzon attól, aki úgyis a bőre alá kúszott és a része lett. Majd látják egymást, ha újra eljön az ideje. Azzal sarkon is fordul, bár szavaival ellentétben a mozdulaton már látszik, hogy nem túl stabil, de nem hagyja, hogy ezt szóvá tegye a nő. Már csak a csukódó ajtót láthatja, mire meg tudna szólalni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha valamit nem bír el a lelke, akkor önpusztításba kezd, ha pedig nem magát, akkor másokat bánt. Így van ez jól jelenleg, hiszen a rengeteg mennyiségű alkohollal csak azt odázta el, hogy kárt tegyen valaki olyanban, aki eddig csak bizonyított neki, akkor is, ha kapcsolatuk egész érdekesen kezdődött.
Már minden tiszta, ami a szobát illeti, ő pedig elfáradt. De még tartana a lelkesedése, még bármennyit meginna, viszont a dal kivette belőle a maradék energiáját, bármennyire is próbálja leplezni azzal, hogy mosolyog, mintha minden rendben lenne.
A kérdésre viszont egy olyan fintorral illeti kedvenc barátnőjét, mintha csak egy romlott-penészes paradicsomot kínálna neki vacsorára. Nem akar ő ilyen lenni, de valahogy el kell zárnia azt, hogy túl érzelmes legyen, márpedig a mai napba több sírás nem fér bele. Akkor inkább újabb sebet ejt magán, hadd vérezzen el benne. Zöld löttye már úgysincs, ami begyógyítja.*
- Hagyjál már békén az öleléseiddel, de tényleg, nem vagyok a rohadt kismacskád. Ahh!
*Színpadiasan teszi maga elé a kezét, még a hideg is kirázza, úgy, ahogyan azt Merlana is megirigyelhetné, ha egyszer színpadon akar játszani.*
- Jaj mármint, tényleg köszönök mindent, esküszöm te vagy a mindenem jelenleg... *Nem mintha lenne mása e világon* ...de már úgy érzem magam, mint valami szánalmas kislány. Elég ebből.
*Pislog egy kicsit a részegségre vonatkozó kérdésen, lehet, hogy épp itt az ideje kihasználni, hogy még nem fordult fel a gyomra.* ~Az kurvaélet, hogy azt nem takarítom fel, inkább megyek haza. Hova haza? Mindegy.~ *Gondolata az arcára is kiül, nehezen szólal meg végül.*
- Mert ebben is jó vagyok! Megyek Mer, majd valamikor találkozunk.
*Ez is csak a szokásos Nelira. Búcsúzkodásban sem jó, na meg minek búcsúzzon attól, aki úgyis a bőre alá kúszott és a része lett. Majd látják egymást, ha újra eljön az ideje. Azzal sarkon is fordul, bár szavaival ellentétben a mozdulaton már látszik, hogy nem túl stabil, de nem hagyja, hogy ezt szóvá tegye a nő. Már csak a csukódó ajtót láthatja, mire meg tudna szólalni.*
18969. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-21 18:37:25
Üzenet elküldve: 2024-05-21 18:37:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha esetleg Nelira drága magától mégsem jönne rá arra, hogy bizony, amit tönkretesz, azt rendbe is kell hoznia, akkor Merlana szívesen lesz a segítségére. Ugyanis pont arra akarja megtanítani a lányt azzal, hogy gonosz módon elvárja, hogy kitakarítson, hogy sokkal jobban jár, ha nem is vágja tönkre a környezetét, mert akkor nem kap büntetőfeladatot. Parancsolnia pedig nem kell, a szőkeség remek munkát végez, és persze azt sem akarja, hogy vízbe fojtsák, úgyhogy nem szól egy szót sem, csak halványan mosolyogva figyeli, ahogy a lány a kis dolgos kezeivel mindenhonnan feltakarítja a vért. Azt amúgy nem tudja, mégis hogyan nem dőlt még ki teljesen, és miért nem épp az egyik sarokban szenved a mosdótálba hányás közben ennyi elfogyasztott alkohol után, de ez talán mindegy is. Egy rövid időre legalább kiélvezheti, hogy milyen, mikor ő a grófnő, és saját kis szolgálólánya van, aki elvégzi helyette a takarítást.
Miután ő végzett, mivel a jó munkát illik megjutalmazni, és azt a morcosságot is el kéne tüntetni az édes pofijáról, úgy dönt, hogy egy, a helyzetéhez különösen passzoló, gyönyörű dallal örvendezteti meg őt.
Most is, mint mindig, teljesen beleéli magát az előadásba. Amíg tart, a külvilágot szinte alig érzékeli, de a koncentrációjának köszönhetően Nelirá-t is sikerül teljesen elcsábítania abba a világba, amit a történet mesél. Miután a dallam és vele együtt éneke a végéhez ér, ismét mosolyogva pillant barátnőjére, és reménykedve várja meg, míg nem csak a könnyes kis szemeivel bámul rá, hanem ajkai is szóra nyílnak. Őt is boldogsággal tölti el, hogy a másiknak tetszett az előadás.*
- Örülök, hogy tetszett. Én többet nem tudok neked segíteni, de remélem, hogy ez a dal valamelyest tényleg segít lezárni a dolgokat a szívedben, és ahogy arról szó is van, egy új, tiszta életet kezdhetsz majd el magad mögött hagyva a régit. Hmm… kérsz még egy ölelést?
*Gondol egyet, és újra szélesre tárja a karjait, kíváncsi rá, hogy Nelira szeretne-e újra elveszni bennük. Valamiért úgy érzi, hogy most még egy kicsit ölelgetni akarja szegényt. Bárhogy is dönt a lány, ő közben tovább kérdez.*
- Amúgy mondd csak, most komolyan, hogy bírsz még talpon lenni ennyi alkohol után? Mintha nem is hatna rád, pedig megittál fél üveg pálinkát meg egy csomó rumot is. Én szerintem már ájultan fetrengenék épp ott, ahol elkapott a rosszullét.
*Mintha Nelira szervezete egyszerűen ignorálná a mérgeket. Vajon ezt teszi az ilyen hatalmas mértékű szomorúság? Ha igen, akkor az ijesztően bámulatos.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha esetleg Nelira drága magától mégsem jönne rá arra, hogy bizony, amit tönkretesz, azt rendbe is kell hoznia, akkor Merlana szívesen lesz a segítségére. Ugyanis pont arra akarja megtanítani a lányt azzal, hogy gonosz módon elvárja, hogy kitakarítson, hogy sokkal jobban jár, ha nem is vágja tönkre a környezetét, mert akkor nem kap büntetőfeladatot. Parancsolnia pedig nem kell, a szőkeség remek munkát végez, és persze azt sem akarja, hogy vízbe fojtsák, úgyhogy nem szól egy szót sem, csak halványan mosolyogva figyeli, ahogy a lány a kis dolgos kezeivel mindenhonnan feltakarítja a vért. Azt amúgy nem tudja, mégis hogyan nem dőlt még ki teljesen, és miért nem épp az egyik sarokban szenved a mosdótálba hányás közben ennyi elfogyasztott alkohol után, de ez talán mindegy is. Egy rövid időre legalább kiélvezheti, hogy milyen, mikor ő a grófnő, és saját kis szolgálólánya van, aki elvégzi helyette a takarítást.
Miután ő végzett, mivel a jó munkát illik megjutalmazni, és azt a morcosságot is el kéne tüntetni az édes pofijáról, úgy dönt, hogy egy, a helyzetéhez különösen passzoló, gyönyörű dallal örvendezteti meg őt.
Most is, mint mindig, teljesen beleéli magát az előadásba. Amíg tart, a külvilágot szinte alig érzékeli, de a koncentrációjának köszönhetően Nelirá-t is sikerül teljesen elcsábítania abba a világba, amit a történet mesél. Miután a dallam és vele együtt éneke a végéhez ér, ismét mosolyogva pillant barátnőjére, és reménykedve várja meg, míg nem csak a könnyes kis szemeivel bámul rá, hanem ajkai is szóra nyílnak. Őt is boldogsággal tölti el, hogy a másiknak tetszett az előadás.*
- Örülök, hogy tetszett. Én többet nem tudok neked segíteni, de remélem, hogy ez a dal valamelyest tényleg segít lezárni a dolgokat a szívedben, és ahogy arról szó is van, egy új, tiszta életet kezdhetsz majd el magad mögött hagyva a régit. Hmm… kérsz még egy ölelést?
*Gondol egyet, és újra szélesre tárja a karjait, kíváncsi rá, hogy Nelira szeretne-e újra elveszni bennük. Valamiért úgy érzi, hogy most még egy kicsit ölelgetni akarja szegényt. Bárhogy is dönt a lány, ő közben tovább kérdez.*
- Amúgy mondd csak, most komolyan, hogy bírsz még talpon lenni ennyi alkohol után? Mintha nem is hatna rád, pedig megittál fél üveg pálinkát meg egy csomó rumot is. Én szerintem már ájultan fetrengenék épp ott, ahol elkapott a rosszullét.
*Mintha Nelira szervezete egyszerűen ignorálná a mérgeket. Vajon ezt teszi az ilyen hatalmas mértékű szomorúság? Ha igen, akkor az ijesztően bámulatos.*
18968. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-20 21:21:02
Üzenet elküldve: 2024-05-20 21:21:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 362
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 362
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*Arinak sokféle morranása van. Zeekx nem is ismeri mindet és tudja, hogy vannak olyan morranások amiket jobb is, hogy nem hallott még. A trollok iránti lelkesedését mind a ketten igyekszenek lelohasztani. Meglepetten néz a lány szemeibe mikor az elkezd neki magyarázni miért hülye ötlet ez. Ügyesen meg lesz találva a fő érv ami a fiút mellett állt. Mégpedig, hogy az orkokról se mondanak szépeket. A másoktól való elzárkózás okai hallatán azért mosolyog a fiú.*
-Lehet az is, hogy ők csak az ingoványban szeretnek élni. Mint az elfek a ligetekben. Amúgy ha lehet velük beszélni akkor meg lehet értetni velük, hogy nem kell félni tőlem ha azért kerülnek mindenkit. És nem is muszáj vallásról beszélni velük. Sokat tudnék kérdezni tőlük. Mit szoktak ott csinálni? Hol laknak? Miből csinálnak ruhákat? Mennyit bujálkodnak? Biztos nagyon érdekes lenne.
*Adi szavain azért elgondolkozik, de megint csak legyint.*
-Nem lehet veszélyesebb mint Piritanes volt. Amúgy nem tervezem elmenni az ingoványba. Kicsit sárosnak hangzik. Meg ha messze is van akkor annyit gyalogolni sincs kedvem.
*Pedig ő tényleg szívesen beszélgetne azokkal a trollokkal. Hisz benne, hogy össze tudnának barátkozni. Az óriások közt is sok kedves van. A könyve kapcsán csak sikerül felkeltenie a lány érdeklődését. Amiben persze az őszinte bók is is segítségére van.*
-Igen. Olyan kisugárzásod van ami könnyen magával tud ragadni.
*Teszi hozzá. A hite kapcsán is és egyébként is nagyon izgalmas számára a lány, aki legalább annyira tud önmaga lenni mint Zeekx. Szegény Adoaver kárára, aki fülig pirulva hallgatja őket.*
-Új?
*Kérdez rá. Majd a lányra jön rá a kérdezhetnék és mivel a fiú még nem ivott annyit így válaszolni is tud azokra.*
-Tudok rajzolni. Úgy néz ki nem is rosszul. Csak rég nem próbáltam már. Még a testvéreim tanítottak meg hátha egyszer hasznát veszem. Nemrég találtam ki ezt. Eddig a történet még nincs megírva hozzá, de egy rajzot már csináltam. De majd szívesen megmutatom. A történetet is mikor megírtam. Nagyon érdekes lesz. Szerintem.
*Arinak sokféle morranása van. Zeekx nem is ismeri mindet és tudja, hogy vannak olyan morranások amiket jobb is, hogy nem hallott még. A trollok iránti lelkesedését mind a ketten igyekszenek lelohasztani. Meglepetten néz a lány szemeibe mikor az elkezd neki magyarázni miért hülye ötlet ez. Ügyesen meg lesz találva a fő érv ami a fiút mellett állt. Mégpedig, hogy az orkokról se mondanak szépeket. A másoktól való elzárkózás okai hallatán azért mosolyog a fiú.*
-Lehet az is, hogy ők csak az ingoványban szeretnek élni. Mint az elfek a ligetekben. Amúgy ha lehet velük beszélni akkor meg lehet értetni velük, hogy nem kell félni tőlem ha azért kerülnek mindenkit. És nem is muszáj vallásról beszélni velük. Sokat tudnék kérdezni tőlük. Mit szoktak ott csinálni? Hol laknak? Miből csinálnak ruhákat? Mennyit bujálkodnak? Biztos nagyon érdekes lenne.
*Adi szavain azért elgondolkozik, de megint csak legyint.*
-Nem lehet veszélyesebb mint Piritanes volt. Amúgy nem tervezem elmenni az ingoványba. Kicsit sárosnak hangzik. Meg ha messze is van akkor annyit gyalogolni sincs kedvem.
*Pedig ő tényleg szívesen beszélgetne azokkal a trollokkal. Hisz benne, hogy össze tudnának barátkozni. Az óriások közt is sok kedves van. A könyve kapcsán csak sikerül felkeltenie a lány érdeklődését. Amiben persze az őszinte bók is is segítségére van.*
-Igen. Olyan kisugárzásod van ami könnyen magával tud ragadni.
*Teszi hozzá. A hite kapcsán is és egyébként is nagyon izgalmas számára a lány, aki legalább annyira tud önmaga lenni mint Zeekx. Szegény Adoaver kárára, aki fülig pirulva hallgatja őket.*
-Új?
*Kérdez rá. Majd a lányra jön rá a kérdezhetnék és mivel a fiú még nem ivott annyit így válaszolni is tud azokra.*
-Tudok rajzolni. Úgy néz ki nem is rosszul. Csak rég nem próbáltam már. Még a testvéreim tanítottak meg hátha egyszer hasznát veszem. Nemrég találtam ki ezt. Eddig a történet még nincs megírva hozzá, de egy rajzot már csináltam. De majd szívesen megmutatom. A történetet is mikor megírtam. Nagyon érdekes lesz. Szerintem.
18967. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-20 19:14:16
Üzenet elküldve: 2024-05-20 19:14:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Szokatlan csoport //
*A határtalanul bátor és határtalanul naiv kérdést még Ari is segít megvétózni, ami miatt láthatóan megkönnyebbül. Hát nem, attól még hogy valamire bámulatosra van eshetőség, az nem azt jelenti hogy ki kell dobnia a papnak a józan eszét az utcára. Egy hegyomlásnyi ösztön irányította lényről van szó,
nagy mázlija lenne ha csak figyelmen kívül hagyná őt. Ugyan Adoavernek maga még nem volt balszerencséje egy hasonló találkozásra, ezt az élményt inkább nem élné meg. Ezért nem siet soha vissza az ingoványba, csak ha már viszket a szeme újabb igékre. Ami inkább csak erszénye meghízása után valósulhat meg, annak a vén kapzsinak hála...*
- Egy nép egyéne sosem mintakép, ezt ne felejtsd. *Szól tanító jelleggel mikor úgy észleli, ork asztaltársa végez a mondandójával. Úgy hallatszik, lehetett volna jobb első találkozása is a többi fajjal, de ha racionálisan akarunk gondolkodni, lehetett volna sokkal rosszabb is. Útonálló és vadorzó minden méretben és formában akad.
Úgy értelmezi az ork lány szavaiból, hogy Zeekx lehetett az első embertalálkozása, legalábbis ami tovább tarthatott öt percnél. Kíváncsi rá, megütötte ő az elvárásait, vagy sem.*
- Pontos meglátás. *Bólogat egyetértően a trollok témájának továbbszövögetésére.* - Ha ilyen széles eredményeid vannak egy civilizált város népeinek megsegítése közben, képzeld el, ha egy nálad ötször nagyobb és ugyanannyiszor butább teremtményt sikerül fellázítanod a rossz napján. *Reméli ez belé teszi a végzet iránti félelmet. De hogy aztán hol is állnak ők a hit téres világában, azt Adoaver nem vitatja. Nem vív meg egy vesztes csatát.
Lassan vörössé kezd válni arca a sehonnan jött témától. Teljes szívvel át is terelné ezt, csak nem tudja, mivel csámcsogjon bele, és annyira azért elővigyázatos, hogy tudja, itt vékony jégen járna.*
~ Csak nem fogják folytatni. Ugye nem váltam levegővé? ~
*A határtalanul bátor és határtalanul naiv kérdést még Ari is segít megvétózni, ami miatt láthatóan megkönnyebbül. Hát nem, attól még hogy valamire bámulatosra van eshetőség, az nem azt jelenti hogy ki kell dobnia a papnak a józan eszét az utcára. Egy hegyomlásnyi ösztön irányította lényről van szó,
nagy mázlija lenne ha csak figyelmen kívül hagyná őt. Ugyan Adoavernek maga még nem volt balszerencséje egy hasonló találkozásra, ezt az élményt inkább nem élné meg. Ezért nem siet soha vissza az ingoványba, csak ha már viszket a szeme újabb igékre. Ami inkább csak erszénye meghízása után valósulhat meg, annak a vén kapzsinak hála...*
- Egy nép egyéne sosem mintakép, ezt ne felejtsd. *Szól tanító jelleggel mikor úgy észleli, ork asztaltársa végez a mondandójával. Úgy hallatszik, lehetett volna jobb első találkozása is a többi fajjal, de ha racionálisan akarunk gondolkodni, lehetett volna sokkal rosszabb is. Útonálló és vadorzó minden méretben és formában akad.
Úgy értelmezi az ork lány szavaiból, hogy Zeekx lehetett az első embertalálkozása, legalábbis ami tovább tarthatott öt percnél. Kíváncsi rá, megütötte ő az elvárásait, vagy sem.*
- Pontos meglátás. *Bólogat egyetértően a trollok témájának továbbszövögetésére.* - Ha ilyen széles eredményeid vannak egy civilizált város népeinek megsegítése közben, képzeld el, ha egy nálad ötször nagyobb és ugyanannyiszor butább teremtményt sikerül fellázítanod a rossz napján. *Reméli ez belé teszi a végzet iránti félelmet. De hogy aztán hol is állnak ők a hit téres világában, azt Adoaver nem vitatja. Nem vív meg egy vesztes csatát.
Lassan vörössé kezd válni arca a sehonnan jött témától. Teljes szívvel át is terelné ezt, csak nem tudja, mivel csámcsogjon bele, és annyira azért elővigyázatos, hogy tudja, itt vékony jégen járna.*
~ Csak nem fogják folytatni. Ugye nem váltam levegővé? ~
18966. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-20 14:29:13
Üzenet elküldve: 2024-05-20 14:29:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Alantas és dühítő. Vele akarja kitakaríttatni a szobát, amit valóban ő tett tönkre, s ezt felróni neki, azok után, amin éppen átmentek tiszteletlenség. De azért mégis nekilát, hiszen... fogalma sincs miért, de megteszi. Úgy tűnik vannak dolgok, amikre hallgat, s vannak olyanok, amikre a világért se. Lehetséges, hogy bőre alá ivódott a tudata annak is, hogyha valamit tönkretesz, akkor ki kell javítania, mert különben megint ő lesz a rossz, aki nem érdemel semmit. *
- Ha parancsolgatni kezdesz belenyomom a fejed a vízbe.
*Mondja morcosan. Persze ezért egy dalt is fog kapni, így még összetettebb a dolog, ami a fejében van, nem is gondolkodik hát sokáig, még elveszne annak sűrűjében, ami most az alkohol okozta tompultsága okán nem megy túl jól. Rá is néz a rumosüvegre, mikor azt próbálja megszabadítani a száradásnak indult vérétől. Egészen véletlenül még egy pohár megtöltődik a nedűvel, csak mert szorgoskodása megérdemli azt a kis plusz motivációt, hogy ne hagyja a fenébe félúton és hagyja el a szobát.
Mikor végre vége, kissé haragosan nézi a másikat, de nagyon hamar elillan, mikor a dal szépsége úgy magával ragadja, ahogyan azt sosem merte remélni. Nem csoda, hiszen gyönyörű.
Ad is valamit, ködös agyán átszűrődik minden mondanivaló, s nem is Merlanát látja, amint dalol neki, hanem szerelemét.
Szemei könnybe lábadnak, s magukat látja, ahogy egymással szemben állva mélyednek egymás szemeibe. A gyönyörű higanyok, az ő smaragdjaival. Ó annyira vágyja, hogy sokáig nézhesse, de ki kell szakítania magát onnan, pedig a legédesebb börtön volt valaha, viszont most távoznia kell annak mélyéről. Várja a szabadság és egy új élet. A füves puszta napsütötte tere, ahol a bimbózó virágok nyílása mutatja meg neki, hogy van remény még, s a télen elszáradt semmiből újra előbukkanhat az élet, szebben tündökölve, mint valaha.
Látja a kezeiket összefonódva. Obszidián és mészfehér, melyek szebbek, mint bármi más ezen a világon, mégis mérgezően hatnak egymásra, bekebelezi egyik a másikat, nem pedig egységként tündökölnek. Elengedi hát és figyeli a távolodó alakot, az ő Tian-ját, ahogy örökre ködbe vész, mégis elhal mellkasáról az ólomsúly.
Mikor vége a dalnak, csak ül és bámul maga elé az ismét könnyáztatta szemeivel és olyan végtelen hálát érez a nő irányába, amilyen még soha senki iránt nem érzett. Mintha segített volna neki feldolgozni a feldolgozhatatlant, pedig jól tudja nincs még vége a fájdalomnak, de legalább a szorosan összecsomózott kötél a szíve helyén oldásnak indult.
Pici idő eltelik, majd visszaveszi maszkját, s egy sugárzó mosoly kíséretében tapsolja meg azt, aki elrepítette erről a világról egy kis időre.*
- Merlana, egy olyan gyönyörű volt. Tehetséges vagy. Köszönöm.
*Alantas és dühítő. Vele akarja kitakaríttatni a szobát, amit valóban ő tett tönkre, s ezt felróni neki, azok után, amin éppen átmentek tiszteletlenség. De azért mégis nekilát, hiszen... fogalma sincs miért, de megteszi. Úgy tűnik vannak dolgok, amikre hallgat, s vannak olyanok, amikre a világért se. Lehetséges, hogy bőre alá ivódott a tudata annak is, hogyha valamit tönkretesz, akkor ki kell javítania, mert különben megint ő lesz a rossz, aki nem érdemel semmit. *
- Ha parancsolgatni kezdesz belenyomom a fejed a vízbe.
*Mondja morcosan. Persze ezért egy dalt is fog kapni, így még összetettebb a dolog, ami a fejében van, nem is gondolkodik hát sokáig, még elveszne annak sűrűjében, ami most az alkohol okozta tompultsága okán nem megy túl jól. Rá is néz a rumosüvegre, mikor azt próbálja megszabadítani a száradásnak indult vérétől. Egészen véletlenül még egy pohár megtöltődik a nedűvel, csak mert szorgoskodása megérdemli azt a kis plusz motivációt, hogy ne hagyja a fenébe félúton és hagyja el a szobát.
Mikor végre vége, kissé haragosan nézi a másikat, de nagyon hamar elillan, mikor a dal szépsége úgy magával ragadja, ahogyan azt sosem merte remélni. Nem csoda, hiszen gyönyörű.
Ad is valamit, ködös agyán átszűrődik minden mondanivaló, s nem is Merlanát látja, amint dalol neki, hanem szerelemét.
Szemei könnybe lábadnak, s magukat látja, ahogy egymással szemben állva mélyednek egymás szemeibe. A gyönyörű higanyok, az ő smaragdjaival. Ó annyira vágyja, hogy sokáig nézhesse, de ki kell szakítania magát onnan, pedig a legédesebb börtön volt valaha, viszont most távoznia kell annak mélyéről. Várja a szabadság és egy új élet. A füves puszta napsütötte tere, ahol a bimbózó virágok nyílása mutatja meg neki, hogy van remény még, s a télen elszáradt semmiből újra előbukkanhat az élet, szebben tündökölve, mint valaha.
Látja a kezeiket összefonódva. Obszidián és mészfehér, melyek szebbek, mint bármi más ezen a világon, mégis mérgezően hatnak egymásra, bekebelezi egyik a másikat, nem pedig egységként tündökölnek. Elengedi hát és figyeli a távolodó alakot, az ő Tian-ját, ahogy örökre ködbe vész, mégis elhal mellkasáról az ólomsúly.
Mikor vége a dalnak, csak ül és bámul maga elé az ismét könnyáztatta szemeivel és olyan végtelen hálát érez a nő irányába, amilyen még soha senki iránt nem érzett. Mintha segített volna neki feldolgozni a feldolgozhatatlant, pedig jól tudja nincs még vége a fájdalomnak, de legalább a szorosan összecsomózott kötél a szíve helyén oldásnak indult.
Pici idő eltelik, majd visszaveszi maszkját, s egy sugárzó mosoly kíséretében tapsolja meg azt, aki elrepítette erről a világról egy kis időre.*
- Merlana, egy olyan gyönyörű volt. Tehetséges vagy. Köszönöm.
18965. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-20 12:25:40
Üzenet elküldve: 2024-05-20 12:25:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//Aktív képesség használat – Bárdzene//
*Lehet, hogy valóban bölcsebb lett volna megvárni, amíg Nelira biztosítja arról, hogy a bájital azt a hatást fogja elérni, amit ő szeretne, de annyira fájt már a keze, hogy képtelen lett volna kivárni azt a maradék három-négy másodpercet. Meg is kapja érte a félig-meddig jogos dorgálást.*
- Jó, jó! Igazad van! Na, de nem lett semmi bajom, látod? *Mutatja a tenyerét, amin teljesen begyógyult a vágás, és még csak a szája sem habzik, szóval talán nincs semmilyen nem várt mellékhatása a szernek.
Elégedetten nézi, mikor barátnője is ráveszi magát arra, hogy begyógyítsa a saját sérülését. Nem az érdekli, hogy kínozza-e magát még a fájdalommal, csak nem akarja, hogy még több mindent összefogdosson a véres kezével.
A fenyegetés pedig nem csak fenyegetés. Véresen komolyan gondolja a dolgot. A munkáért cserébe pedig járhat az ének.*
- Nem, nem viccelek. Te magad mondtad, hogy milyen szép rend van nálam, de te most elrontottad. Szóval illik visszacsinálni. Na, gyerünk! Ott van a mosdótál a sarokban.
*Csak ennyit segít, többet esze ágában sincs, hisz nem ő barmolta szét a szobát. Helyette úrinő módjára, ül, és nézi, ahogy a másik dolgozik. Szerinte nem igazán áll jól a munka Nelirá-nak sem, de hát most így járt.*
- Ügyes vagy. Most már tényleg megérdemled a dalt. *Mondja, mikor végzett, aztán feláll, hogy ő is megmossa a kezét a mosdótálban, utána pedig kezébe veszi a lantot, ami most már tényleg a sajátja. Rövid ideig merengően nézi a szőkeséget, hogy mit is énekeljen neki, aztán egy lágy, néhol szomorú, de mégis fülbemászó dallamot kezd játszani, amihez hamarosan társul a még mindig kristálytiszta, csodálatos énekhangja.*
- „A kastély falai közt kihunynak a fények,
A holdak sugarai rejtve, lágyan megpihennek.
Elvált szívünk éneke halk sóhajban repül tova,
Szerelmünk, mint tündérmese veszik végleg a múltba.
Szél viszi titkaink, szárnyal a szabad lét,
Vár ránk egy új hajnal, új élet, tiszta fény.
Elengedlek, kedvesem az árnyak mélyében,
Engem új utak hívnak, vár rám a végtelen.
Kővé vált eskünk márványos csendben áll,
Vágyaink hídját porrá zúztad már.
Az újjászületés hajnala az éj után jön el,
Boldogság virága, mely szívemben nőtt fel.
Szél viszi titkaink, szárnyal a szabad lét,
Vár ránk egy új hajnal, új élet, tiszta fény.
Elengedlek, kedvesem, az árnyak mélyében,
Engem új utak hívnak, vár rám a végtelen.”
*Nem rest kihasználni a sorstól kapott különleges képességeit sem ahhoz, hogy Nelirá-t egy pár perc erejéig elrejthesse a valóság elől, bezárja őt egy képzelt világba, ahol csak ők ketten és a dal létezik, melynek segítségével talán megkönnyítheti barátnője számára az utat, hogy végleg elengedhesse volt kedvesét.*
//Aktív képesség használat – Bárdzene//
*Lehet, hogy valóban bölcsebb lett volna megvárni, amíg Nelira biztosítja arról, hogy a bájital azt a hatást fogja elérni, amit ő szeretne, de annyira fájt már a keze, hogy képtelen lett volna kivárni azt a maradék három-négy másodpercet. Meg is kapja érte a félig-meddig jogos dorgálást.*
- Jó, jó! Igazad van! Na, de nem lett semmi bajom, látod? *Mutatja a tenyerét, amin teljesen begyógyult a vágás, és még csak a szája sem habzik, szóval talán nincs semmilyen nem várt mellékhatása a szernek.
Elégedetten nézi, mikor barátnője is ráveszi magát arra, hogy begyógyítsa a saját sérülését. Nem az érdekli, hogy kínozza-e magát még a fájdalommal, csak nem akarja, hogy még több mindent összefogdosson a véres kezével.
A fenyegetés pedig nem csak fenyegetés. Véresen komolyan gondolja a dolgot. A munkáért cserébe pedig járhat az ének.*
- Nem, nem viccelek. Te magad mondtad, hogy milyen szép rend van nálam, de te most elrontottad. Szóval illik visszacsinálni. Na, gyerünk! Ott van a mosdótál a sarokban.
*Csak ennyit segít, többet esze ágában sincs, hisz nem ő barmolta szét a szobát. Helyette úrinő módjára, ül, és nézi, ahogy a másik dolgozik. Szerinte nem igazán áll jól a munka Nelirá-nak sem, de hát most így járt.*
- Ügyes vagy. Most már tényleg megérdemled a dalt. *Mondja, mikor végzett, aztán feláll, hogy ő is megmossa a kezét a mosdótálban, utána pedig kezébe veszi a lantot, ami most már tényleg a sajátja. Rövid ideig merengően nézi a szőkeséget, hogy mit is énekeljen neki, aztán egy lágy, néhol szomorú, de mégis fülbemászó dallamot kezd játszani, amihez hamarosan társul a még mindig kristálytiszta, csodálatos énekhangja.*
- „A kastély falai közt kihunynak a fények,
A holdak sugarai rejtve, lágyan megpihennek.
Elvált szívünk éneke halk sóhajban repül tova,
Szerelmünk, mint tündérmese veszik végleg a múltba.
Szél viszi titkaink, szárnyal a szabad lét,
Vár ránk egy új hajnal, új élet, tiszta fény.
Elengedlek, kedvesem az árnyak mélyében,
Engem új utak hívnak, vár rám a végtelen.
Kővé vált eskünk márványos csendben áll,
Vágyaink hídját porrá zúztad már.
Az újjászületés hajnala az éj után jön el,
Boldogság virága, mely szívemben nőtt fel.
Szél viszi titkaink, szárnyal a szabad lét,
Vár ránk egy új hajnal, új élet, tiszta fény.
Elengedlek, kedvesem, az árnyak mélyében,
Engem új utak hívnak, vár rám a végtelen.”
*Nem rest kihasználni a sorstól kapott különleges képességeit sem ahhoz, hogy Nelirá-t egy pár perc erejéig elrejthesse a valóság elől, bezárja őt egy képzelt világba, ahol csak ők ketten és a dal létezik, melynek segítségével talán megkönnyítheti barátnője számára az utat, hogy végleg elengedhesse volt kedvesét.*
18964. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-20 10:48:19
Üzenet elküldve: 2024-05-20 10:48:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Túl vannak rajta. Csak a fájdalom maradt, ami jó érzéssel vegyül a szőkeség agyában, hiszen ezért a fájdalomért cserébe kapott valamit, vagy inkább valakit. Kicsit hisztis ugyan, de ennyit még elvisel, amaz is elviseli Nelira szeszélyeit, így akár lehetnek kvittek is. Tisztul a feje végre, csak az alkohol mámora maradt, de valami csodás úton módon, elszáll belőle az infantilis köd, ami úgy lehet, hogy az élesen lüktető érzés miatt van. *
- Igen, csak i...
*Nem volt szükség arra, hogy ezt kimondja, hiszen a nő már meg is tette, minden jóváhagyást megelőzően.*
- Máskor azért megvárhatnád, amíg válaszolok, kettőnk közül én értek ezekhez, te meg nem. A színéből is megmondom mit tud, de ha belekevertek volna valamit, most habzó szájjal könyörögnél ellenszerért, te ostoba lány.
*Háborodik fel, de most nem azért, mert elborult volna újra, hanem valami aggódás sejlik fel benne, mint akkor, amikor megismerkedtek a még oly hebrencsnek, butácskának és elesettnek tűnővel. Cseppet sem volt az, csak még nem volt a megfelelő irányba állítva. De most meggondolatlanságot követett el, muszáj korholnia, de hamar enyhül.
A kezét bámulja ő is. Valójában mi szükség van a hegre, s hogy minden érintés fájjon az elkövetkezendő hatokban? Már eggyé vált belsejével a másik vére és az ígéret. Biztos benne. Előveszi hát a sajátját, de csak is maga, nem pedig a parancsnak hangzó kijelentés miatt. Meg is issza, majd nézi, ahogy táskáján is lenyomatott hagyott, amíg kutatta a szert. Ekkor tekint Merlanára, aki fenyegetni próbálta, de Nelit ez hidegen hagyja, hisz nem gondolja komolyan, hogy majd ő fog takarítani.
De az éneklést akarja, így először csak értetlenül pislog.*
- Te csak viccelsz, ugye? *Pislog még párat, majd ráeszmél, hogy az ő kis barátnője nem ugratja, tényleg feltörölteti vele a vért.*
- De hát... Ahj, rosszabb vagy, mint Tian.
*Ingatja meg a fejét, majd elindul szétnézni valamilyen alkalmas rongy és a mosdótál iránt. Persze szívesen veszi a segítséget, de anélkül is talál alkalmatosságot. Belemártja a vízbe, majd nekikezd a törölgetésnek. Annyira nem is szörnyű, hiszen így azt láthatja, hogyan is tud eltűnni minden "kosz" a világból. Jobb, hogy nem azonosítja most saját magát a mocsokkal, mert bizony újra sírni támadna kedve.
Lassan, de biztosan végez, majd a rongyot a tálba hajítja, mely vizének szép rózsaszín színe lesz. Egy kicsit elveszik a tükörképében, ahogy belebámul, majd visszasétál az ágyhoz.*
- Na, halljuk.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Túl vannak rajta. Csak a fájdalom maradt, ami jó érzéssel vegyül a szőkeség agyában, hiszen ezért a fájdalomért cserébe kapott valamit, vagy inkább valakit. Kicsit hisztis ugyan, de ennyit még elvisel, amaz is elviseli Nelira szeszélyeit, így akár lehetnek kvittek is. Tisztul a feje végre, csak az alkohol mámora maradt, de valami csodás úton módon, elszáll belőle az infantilis köd, ami úgy lehet, hogy az élesen lüktető érzés miatt van. *
- Igen, csak i...
*Nem volt szükség arra, hogy ezt kimondja, hiszen a nő már meg is tette, minden jóváhagyást megelőzően.*
- Máskor azért megvárhatnád, amíg válaszolok, kettőnk közül én értek ezekhez, te meg nem. A színéből is megmondom mit tud, de ha belekevertek volna valamit, most habzó szájjal könyörögnél ellenszerért, te ostoba lány.
*Háborodik fel, de most nem azért, mert elborult volna újra, hanem valami aggódás sejlik fel benne, mint akkor, amikor megismerkedtek a még oly hebrencsnek, butácskának és elesettnek tűnővel. Cseppet sem volt az, csak még nem volt a megfelelő irányba állítva. De most meggondolatlanságot követett el, muszáj korholnia, de hamar enyhül.
A kezét bámulja ő is. Valójában mi szükség van a hegre, s hogy minden érintés fájjon az elkövetkezendő hatokban? Már eggyé vált belsejével a másik vére és az ígéret. Biztos benne. Előveszi hát a sajátját, de csak is maga, nem pedig a parancsnak hangzó kijelentés miatt. Meg is issza, majd nézi, ahogy táskáján is lenyomatott hagyott, amíg kutatta a szert. Ekkor tekint Merlanára, aki fenyegetni próbálta, de Nelit ez hidegen hagyja, hisz nem gondolja komolyan, hogy majd ő fog takarítani.
De az éneklést akarja, így először csak értetlenül pislog.*
- Te csak viccelsz, ugye? *Pislog még párat, majd ráeszmél, hogy az ő kis barátnője nem ugratja, tényleg feltörölteti vele a vért.*
- De hát... Ahj, rosszabb vagy, mint Tian.
*Ingatja meg a fejét, majd elindul szétnézni valamilyen alkalmas rongy és a mosdótál iránt. Persze szívesen veszi a segítséget, de anélkül is talál alkalmatosságot. Belemártja a vízbe, majd nekikezd a törölgetésnek. Annyira nem is szörnyű, hiszen így azt láthatja, hogyan is tud eltűnni minden "kosz" a világból. Jobb, hogy nem azonosítja most saját magát a mocsokkal, mert bizony újra sírni támadna kedve.
Lassan, de biztosan végez, majd a rongyot a tálba hajítja, mely vizének szép rózsaszín színe lesz. Egy kicsit elveszik a tükörképében, ahogy belebámul, majd visszasétál az ágyhoz.*
- Na, halljuk.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
18963. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-19 20:48:54
Üzenet elküldve: 2024-05-19 20:48:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Ő sem elégedett a saját viselkedésével, de bármennyire is szeretne, most nem tud megálljt parancsolni a nyafogásnak, és elrejteni a fájdalmát. Talán nem is volt még soha ilyen mély sérülése. Nem tudhatta, mire vállalkozik. Legyen is bármennyire gyönyörűséges az a történet, ami Nelira fejében lejátszódik a két barátnő véresküjével kapcsolatban, Merlana képtelen ilyesmire gondolni.
Reménykedik, hogy mindjárt túl lesznek az egészen, már fel is készül, hogy ez most nagyon fájni fog, de Nelira elrántja a kezét.*
- Hogy a fene egyen meg, Nelira! Ne szórakozz már! *Szól kikerekedett, a fájdalomtól könnyes szemekkel, amihez most már bónuszként egy adag düh és türelmetlenség is társul, főleg azután, hogy Nelira össze-vissza vérezi a padlót, a poharakat, az alkohol üvegét és mindent amerre jár a szobában, vagy épp, amihez hozzáér.
Fájdalmasan sziszeg, mikor a lány kikényszeríti vérét a sebből, és az elveszik a pohárka rumban, aztán kicsit fintorogva bámulja, ahogy barátnője bele is iszik az italba, aztán ő következik. ~Bezzeg most nem gondolja meg magát!~ Zsörtölődik magában amiatt, hogy nem fogja megúszni az eszement rituálét. Elveszi hát a poharat, és gyorsan lehúzza az egész tartalmát. Szerencsére nem is érzi a vér ízét, a rumé teljesen elnyomja azt, úgyhogy legalább ez nem volt rossz.
Ezután felpattan, és rögtön az asztalán sorakozó löttyökhöz nyúl, hogy egy zöldet magához véve véget vessen végre a kínszenvedésnek.*
- Hogy működik ez? Csak meg kell inni? *Nem várja meg a választ, nagyon gyorsan benyakalja a bájitalt, majd megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy amint a seb összeforr, a fájdalom is vele együtt szűnik meg.*
- Aha, igen, érzem, fejbevágott… *Sóhajtja, de maga is úgy gondolja, hogy inkább a rengeteg pia vágta fejbe a lányt, de nagyon, viszont nem akarja elvenni az örömét. Kissé fáradtan terül ki az ágyán, és most ő is a pókhálómentes plafont bámulja azon gondolkozva, hogy mégis mi a jó eget művelt az előbb.*
- Ki fogom veled takaríttatni a szobát, de komolyan. Összevéreztél mindent. Mindent! Igyad meg te is a varázsitalodat, mielőtt tönkreteszed az ágyneműt is! Az nem az enyém, hanem a fogadó tulajdona.
*Mondja talán a kelleténél dühösebben, miközben az alkarjával a homlokát fogva próbál észhez térni. Aztán hirtelen, mintha mi sem történt volna, kis barátnője újabb kéréssel fordul hozzá.*
- Ennyire szereted, ha énekelek? Hmm… lehet róla szó, ha előbb feltakarítod legalább a padlót. Mielőtt még rászárad… *Valamit valamiért, és így talán rá tudja venni Nelirá-t, hogy hozza rendbe, amit szétbarmolt, és ne neki kelljen majd órákig sikálni a parkettát.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Ő sem elégedett a saját viselkedésével, de bármennyire is szeretne, most nem tud megálljt parancsolni a nyafogásnak, és elrejteni a fájdalmát. Talán nem is volt még soha ilyen mély sérülése. Nem tudhatta, mire vállalkozik. Legyen is bármennyire gyönyörűséges az a történet, ami Nelira fejében lejátszódik a két barátnő véresküjével kapcsolatban, Merlana képtelen ilyesmire gondolni.
Reménykedik, hogy mindjárt túl lesznek az egészen, már fel is készül, hogy ez most nagyon fájni fog, de Nelira elrántja a kezét.*
- Hogy a fene egyen meg, Nelira! Ne szórakozz már! *Szól kikerekedett, a fájdalomtól könnyes szemekkel, amihez most már bónuszként egy adag düh és türelmetlenség is társul, főleg azután, hogy Nelira össze-vissza vérezi a padlót, a poharakat, az alkohol üvegét és mindent amerre jár a szobában, vagy épp, amihez hozzáér.
Fájdalmasan sziszeg, mikor a lány kikényszeríti vérét a sebből, és az elveszik a pohárka rumban, aztán kicsit fintorogva bámulja, ahogy barátnője bele is iszik az italba, aztán ő következik. ~Bezzeg most nem gondolja meg magát!~ Zsörtölődik magában amiatt, hogy nem fogja megúszni az eszement rituálét. Elveszi hát a poharat, és gyorsan lehúzza az egész tartalmát. Szerencsére nem is érzi a vér ízét, a rumé teljesen elnyomja azt, úgyhogy legalább ez nem volt rossz.
Ezután felpattan, és rögtön az asztalán sorakozó löttyökhöz nyúl, hogy egy zöldet magához véve véget vessen végre a kínszenvedésnek.*
- Hogy működik ez? Csak meg kell inni? *Nem várja meg a választ, nagyon gyorsan benyakalja a bájitalt, majd megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy amint a seb összeforr, a fájdalom is vele együtt szűnik meg.*
- Aha, igen, érzem, fejbevágott… *Sóhajtja, de maga is úgy gondolja, hogy inkább a rengeteg pia vágta fejbe a lányt, de nagyon, viszont nem akarja elvenni az örömét. Kissé fáradtan terül ki az ágyán, és most ő is a pókhálómentes plafont bámulja azon gondolkozva, hogy mégis mi a jó eget művelt az előbb.*
- Ki fogom veled takaríttatni a szobát, de komolyan. Összevéreztél mindent. Mindent! Igyad meg te is a varázsitalodat, mielőtt tönkreteszed az ágyneműt is! Az nem az enyém, hanem a fogadó tulajdona.
*Mondja talán a kelleténél dühösebben, miközben az alkarjával a homlokát fogva próbál észhez térni. Aztán hirtelen, mintha mi sem történt volna, kis barátnője újabb kéréssel fordul hozzá.*
- Ennyire szereted, ha énekelek? Hmm… lehet róla szó, ha előbb feltakarítod legalább a padlót. Mielőtt még rászárad… *Valamit valamiért, és így talán rá tudja venni Nelirá-t, hogy hozza rendbe, amit szétbarmolt, és ne neki kelljen majd órákig sikálni a parkettát.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
18962. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-19 18:25:14
Üzenet elküldve: 2024-05-19 18:25:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tud igazán a másik fájdalmával törődni, hiszen az övé nem hoz belőle elő ilyen reakciókat. Ha el tudna most attól vonatkoztatni, hogy milyen elemi erővel kerítette hatalmába saját sebe, s a földön lassan összekeveredő vérük, talán még meg is sértődne, hogy ilyen csodálatos helyzetbe, ilyen idilli aurába keverte őket, az pedig jóformán sír, mint valami kis szende szűz. Örülnie kéne, hogy milyen szép pecsét ez. Szerencséjére nem tud abban az irányban gondolkodni, mert már a poharat keresi, hogy karmazsin cseppjeiket fogyaszthassák eltartott kisujjal.*
- Fél perc, komolyan fél!
*Jön az újabb gondolat, még mielőtt ez megtörténhetne. A kezét, ami a másiké felé nyúlt, elkapja. Nem pálinka kell, hanem a finom rum! Mi is lehetne gyönyörűbb koktél, mint az aranybarna lötty az ő piros kis nedűjükkel keverve. Már száguld is tovább, hogy mindenhol cseppeket hagyva maga után, na meg az üvegen egy jó tenyérnyi lenyomatot, kibonthassa és feltölthesse a poharat, amit nemrég, még oda akart tartani, - vagy tartott is, nem emlékszik- ismét magukhoz emelje, s egy erős kézfogással csurgathassa bele folyékonnyá vált ígéretüket.
Mintha mindenét átjárná a boldogság, elengedi hát a kezet és egy kortyot iszik az italból. Szeme behunyva, kiélvezi annak útját, míg az érzés el nem veszik gyomra legmélyén. Aztán áll és megvárja, hogy Merlana is hasonlóan tegyen, ha nem tenné, akkor bizton legurítaná annak torkán, csak az kellemetlenebb lenne, mint maga a vágás. Ő úgy dönt, hogy nem issza meg a zöld italt, emlékezni akar. De ezt nem várja el a nőtől.*
- Most már hiszek neked. Eddig is hittem, de mégis így minden sokkal másabb. Érzed? Mintha csak fejbe vágott volna. Egyszerűen tudom, hogy nem árulsz el innentől soha.
*Ami fejbe vágta az igazából a megszámlálhatatlan mennyiségű alkohol, amit magába döntött, de az már részletkérdés. *
- Van kedved nekem énekelni? Légyszi!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tud igazán a másik fájdalmával törődni, hiszen az övé nem hoz belőle elő ilyen reakciókat. Ha el tudna most attól vonatkoztatni, hogy milyen elemi erővel kerítette hatalmába saját sebe, s a földön lassan összekeveredő vérük, talán még meg is sértődne, hogy ilyen csodálatos helyzetbe, ilyen idilli aurába keverte őket, az pedig jóformán sír, mint valami kis szende szűz. Örülnie kéne, hogy milyen szép pecsét ez. Szerencséjére nem tud abban az irányban gondolkodni, mert már a poharat keresi, hogy karmazsin cseppjeiket fogyaszthassák eltartott kisujjal.*
- Fél perc, komolyan fél!
*Jön az újabb gondolat, még mielőtt ez megtörténhetne. A kezét, ami a másiké felé nyúlt, elkapja. Nem pálinka kell, hanem a finom rum! Mi is lehetne gyönyörűbb koktél, mint az aranybarna lötty az ő piros kis nedűjükkel keverve. Már száguld is tovább, hogy mindenhol cseppeket hagyva maga után, na meg az üvegen egy jó tenyérnyi lenyomatot, kibonthassa és feltölthesse a poharat, amit nemrég, még oda akart tartani, - vagy tartott is, nem emlékszik- ismét magukhoz emelje, s egy erős kézfogással csurgathassa bele folyékonnyá vált ígéretüket.
Mintha mindenét átjárná a boldogság, elengedi hát a kezet és egy kortyot iszik az italból. Szeme behunyva, kiélvezi annak útját, míg az érzés el nem veszik gyomra legmélyén. Aztán áll és megvárja, hogy Merlana is hasonlóan tegyen, ha nem tenné, akkor bizton legurítaná annak torkán, csak az kellemetlenebb lenne, mint maga a vágás. Ő úgy dönt, hogy nem issza meg a zöld italt, emlékezni akar. De ezt nem várja el a nőtől.*
- Most már hiszek neked. Eddig is hittem, de mégis így minden sokkal másabb. Érzed? Mintha csak fejbe vágott volna. Egyszerűen tudom, hogy nem árulsz el innentől soha.
*Ami fejbe vágta az igazából a megszámlálhatatlan mennyiségű alkohol, amit magába döntött, de az már részletkérdés. *
- Van kedved nekem énekelni? Légyszi!
18961. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-18 20:59:11
Üzenet elküldve: 2024-05-18 20:59:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*Ahogyan tovább folyik a szó a trollokról, egy saját maga szerint is meglepően ösztönös morranás jelzi gondolatait, legalábbis saját magának, mert arra hamar rájön, hogy azt, amit ezzel kifejezni szeretne, legjobb esetben is csak Zeekx és saját maga érti, sokkal valószínűbb azonban, hogy csak saját maga.
Mindenesetre, Adi mesélje és Zeekx szavai nyomán szinte már látja maga előtt a kis papot, amint naiv lelkesedéssel próbál szörnyetegekkel szót érteni, hiába.*
- Szerintem nem kéne. Hülye ötlet. *szögezi le a Zeekxel való szemkontaktust keresve.* Eszedbe se jusson!
*Aztán, bár főleg Zeekxhez beszél, szavait azért Adinak is szánja, mert, - bár ő ezt ilyen tudatosan nem fogalmazza meg magának, de, ha már egy asztalnál ülnek, - nem szeretné kizárni a beszélgetésből. Ráadásul, amit mond kicsit róla is szól, illetve tulajdonképpen mindenki másról is, így viszont vitathatatlanul rá is tartozik.*
- Nem hiszem, hogy meg kéne próbálni trollokkal beszélgetni. Biztos rólunk is sok vad történet kering. Úgy értem, rólunk, orkokról. De én is hallottam mindenfélét emberekről, elfekről, és tündérekről is. Ehhez képest, ahogy megléptem a törzsemtől, na vajon kikkel találkoztam először még az erdőben? Mint egy vicc, amiben találkozik a tündér, az elf, meg az ork, vagy elmennek együtt a kocsmába. Csak nem volt poén a végén. De mindketten egészen... *keresi jó pár pillanatig itt és most a megfelelő szót, és végül nem is biztos, hogy megtalálja, csak majdnem* mások voltak. Ahhoz képest, amit vártam. A tündér volt a normálisabb, azt hiszem, pedig pont fordítva gondoltam volna.
*Nem szándékosan tart hatásszünetet, egyszerűen csak kiissza maradék sörét. Gyakran tapasztalta már, hogy az első két sörig és két pálinkáig, nem csak a gondolatok, hanem az őket kifejező szavak is valahogy sokkal könnyebben jönnek, és igazából szereti is ezt az érzést.*
- Aztán találkoztam vele. *meséli tovább Adinak, Zeekx felé biccentve. Nem meséli el a az egész történetet, aminek a lényegét az ifjú ember már amúgy is már kitalálhatta.*
- De! *mondja, és ez most tényleg egy nagyon hangsúlyos "de" a részéről, szinte még mutatóujját is majdnem felemeli hozzá, ahogyan az emberektől elleste, ehelyett azonban inkább csak keze szorul az immár üres söröskorsóra újra.* Ettől még nem lehet minden rémtörténet hülyeség.
*Igen, ebben teljesen biztos.*
- És!
*Ez most legalább annyira hangsúlyos "és" a részéről, mint a nem sokkal korábbi "de "volt.*
- Az, hogy a trollok elhagyott tájakon cammognak *kölcsönzi az Aditól nemrég hallott szót* mindenki mást kerülve, vagy azt jelenti, hogy félnek mindenkitől, akik nem ők, vagy azt, hogy undorodnak. Akármelyik igaz, ha bárki a közelükbe megy, jó eséllyel elsőre azonnal támadni fognak, vagy undorból, vagy félelemből.
*Kicsit büszke magára, hogy ezt most nézetei szerint nagyon okosan sikerült kifejtenie.*
- Egyébként sem valószínű, hogy kíváncsiak lennének fura vallásokra. *jegyzi meg szinte csak úgy mellékesen még ezek után, mindezt természetesen Zeekxnek címezve.* Biztos, hogy ők is a szellemeket tisztelik, mint mi.
*Ez annyira egyértelmű számára, hogy miért van így, hogy ki sem fejti. Csak ezek után fordul rá arra a témára, amit előbb még a trolloknál sokkal kellemetlenebbnek érzett, utóbb már azonban inkább vicces az egész.
Nem tudja, hogy más népek nőstényei hogyan működnek, vagy akár úgy általában más lányok, de az biztos, hogy a maga részéről mindig is fogékony volt a szép szavakra és a hízelgésre.*
- Különleges lélek? *kérdi ezek után választ sem várva újabb kisebb felhorkanás kíséretében, de egyáltalán nem ellenségesen. Sosem gondolt volna magára így, de az tény, hogy törzséből mégis ő van itt és iszogat emberekkel, nem pedig mások.
Ennek ellenére, és lehet, hogy most csak az egymás után gyorsan megivott pálinka és sör nevet belőle, de ezen nevet egy kicsit.*
- Mondod ezt pont te. De ez most új nekem. *ismeri be, és talán látszik is rajta, hogy kicsit tanácstalan. Lehet, hogy sikerült rossz szokásokat is átvennie Zeekxtől, de úgy tűnik, hogy most rajta van az egyszerre több, egymásból egymásba folyó kérdések feltevésének a sora.*
- Rajzolni is tudsz? Úgy, hogy tényleg felismerhető legyek a képen? Miért nem mondtad eddig? Vagy csak nem emlékszem? Vagy mással rajzoltatnál le? Egyáltalán van ennek az egésznek értelme? Olvasná bárki?
*Mire az utolsó kérdés közepén tart rájön a válaszra, hogy persze, biztosan.*
- Olvasnák. *válaszolja is meg a saját kérdését enyhe fejrázás kíséretében.* Na és hány történetet írtál már meg eddig. Még a végén én is elolvasom, ha már megtanítottál elolvasni az itteni betűket.
*Ahogyan tovább folyik a szó a trollokról, egy saját maga szerint is meglepően ösztönös morranás jelzi gondolatait, legalábbis saját magának, mert arra hamar rájön, hogy azt, amit ezzel kifejezni szeretne, legjobb esetben is csak Zeekx és saját maga érti, sokkal valószínűbb azonban, hogy csak saját maga.
Mindenesetre, Adi mesélje és Zeekx szavai nyomán szinte már látja maga előtt a kis papot, amint naiv lelkesedéssel próbál szörnyetegekkel szót érteni, hiába.*
- Szerintem nem kéne. Hülye ötlet. *szögezi le a Zeekxel való szemkontaktust keresve.* Eszedbe se jusson!
*Aztán, bár főleg Zeekxhez beszél, szavait azért Adinak is szánja, mert, - bár ő ezt ilyen tudatosan nem fogalmazza meg magának, de, ha már egy asztalnál ülnek, - nem szeretné kizárni a beszélgetésből. Ráadásul, amit mond kicsit róla is szól, illetve tulajdonképpen mindenki másról is, így viszont vitathatatlanul rá is tartozik.*
- Nem hiszem, hogy meg kéne próbálni trollokkal beszélgetni. Biztos rólunk is sok vad történet kering. Úgy értem, rólunk, orkokról. De én is hallottam mindenfélét emberekről, elfekről, és tündérekről is. Ehhez képest, ahogy megléptem a törzsemtől, na vajon kikkel találkoztam először még az erdőben? Mint egy vicc, amiben találkozik a tündér, az elf, meg az ork, vagy elmennek együtt a kocsmába. Csak nem volt poén a végén. De mindketten egészen... *keresi jó pár pillanatig itt és most a megfelelő szót, és végül nem is biztos, hogy megtalálja, csak majdnem* mások voltak. Ahhoz képest, amit vártam. A tündér volt a normálisabb, azt hiszem, pedig pont fordítva gondoltam volna.
*Nem szándékosan tart hatásszünetet, egyszerűen csak kiissza maradék sörét. Gyakran tapasztalta már, hogy az első két sörig és két pálinkáig, nem csak a gondolatok, hanem az őket kifejező szavak is valahogy sokkal könnyebben jönnek, és igazából szereti is ezt az érzést.*
- Aztán találkoztam vele. *meséli tovább Adinak, Zeekx felé biccentve. Nem meséli el a az egész történetet, aminek a lényegét az ifjú ember már amúgy is már kitalálhatta.*
- De! *mondja, és ez most tényleg egy nagyon hangsúlyos "de" a részéről, szinte még mutatóujját is majdnem felemeli hozzá, ahogyan az emberektől elleste, ehelyett azonban inkább csak keze szorul az immár üres söröskorsóra újra.* Ettől még nem lehet minden rémtörténet hülyeség.
*Igen, ebben teljesen biztos.*
- És!
*Ez most legalább annyira hangsúlyos "és" a részéről, mint a nem sokkal korábbi "de "volt.*
- Az, hogy a trollok elhagyott tájakon cammognak *kölcsönzi az Aditól nemrég hallott szót* mindenki mást kerülve, vagy azt jelenti, hogy félnek mindenkitől, akik nem ők, vagy azt, hogy undorodnak. Akármelyik igaz, ha bárki a közelükbe megy, jó eséllyel elsőre azonnal támadni fognak, vagy undorból, vagy félelemből.
*Kicsit büszke magára, hogy ezt most nézetei szerint nagyon okosan sikerült kifejtenie.*
- Egyébként sem valószínű, hogy kíváncsiak lennének fura vallásokra. *jegyzi meg szinte csak úgy mellékesen még ezek után, mindezt természetesen Zeekxnek címezve.* Biztos, hogy ők is a szellemeket tisztelik, mint mi.
*Ez annyira egyértelmű számára, hogy miért van így, hogy ki sem fejti. Csak ezek után fordul rá arra a témára, amit előbb még a trolloknál sokkal kellemetlenebbnek érzett, utóbb már azonban inkább vicces az egész.
Nem tudja, hogy más népek nőstényei hogyan működnek, vagy akár úgy általában más lányok, de az biztos, hogy a maga részéről mindig is fogékony volt a szép szavakra és a hízelgésre.*
- Különleges lélek? *kérdi ezek után választ sem várva újabb kisebb felhorkanás kíséretében, de egyáltalán nem ellenségesen. Sosem gondolt volna magára így, de az tény, hogy törzséből mégis ő van itt és iszogat emberekkel, nem pedig mások.
Ennek ellenére, és lehet, hogy most csak az egymás után gyorsan megivott pálinka és sör nevet belőle, de ezen nevet egy kicsit.*
- Mondod ezt pont te. De ez most új nekem. *ismeri be, és talán látszik is rajta, hogy kicsit tanácstalan. Lehet, hogy sikerült rossz szokásokat is átvennie Zeekxtől, de úgy tűnik, hogy most rajta van az egyszerre több, egymásból egymásba folyó kérdések feltevésének a sora.*
- Rajzolni is tudsz? Úgy, hogy tényleg felismerhető legyek a képen? Miért nem mondtad eddig? Vagy csak nem emlékszem? Vagy mással rajzoltatnál le? Egyáltalán van ennek az egésznek értelme? Olvasná bárki?
*Mire az utolsó kérdés közepén tart rájön a válaszra, hogy persze, biztosan.*
- Olvasnák. *válaszolja is meg a saját kérdését enyhe fejrázás kíséretében.* Na és hány történetet írtál már meg eddig. Még a végén én is elolvasom, ha már megtanítottál elolvasni az itteni betűket.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19821-19840 , 19841-19860 , 19861-19880 , 19881-19900 , 19901-19920 , 19921-19940 , 19941-19960 , 19954-19973