// Mert a növényeknek is van lelkük... //
*Először az őrök nagyot kacagnak a szőkeség mondandóján, persze hamar rendre inti őket a főnök, s gyanakvóan pillant a leányzóra.*
- Egy darázsraj megette, mi? *vonja fel egyik szemöldökét* Kislányom, jól átgondoltad ezt a mondatot? *pillant rá kérdően, majd Caisys felé terelődik a figyelme* Kisasszony, ha ennyire vicces kedvében van, akkor egy-két éjszakát nyugodtan odafent tölthet bezárva egy szobában az őrzésünk alatt, a barátaival. Nem tudom, magát honnan szalasztották, de arra figyelmeztetném, hogy az effajta tiszteletlenségnek az őrök felé eddig sosem volt jó vége. *ekkor beleszagol a levegőbe* Alkohol? Még egy ok, amiért nem fogjuk magukat elengedni.
*Ügyet sem vet senki Halax és Jaz rövid mentegetőzésére, hiszen a zöldes hajú szépen elintézett nekik egy éjszaka "zárkát". Bár azt egyelőre nem tudni, hogy miért pont a szálláshelyen teszik ezt, nagy valószínűséggel nincsen üres cella, s pár nap miatt nem is akarnak felszabadítani egyet sem egyelőre. Miközben mennek felfelé, a főnök visszaszól a fogadósnak.*
- Maga addig nézze meg, hova rejtették a testet. *ekkor a négyes felé intézi szavait* Imádkozzanak, hogy rátaláljunk, különben egy koszos lyukban fogják végezni mindnyájan. Nem tanították meg magukat arra, hogy holttestekkel nem szabad játszani?
*Veti oda nekik hatalmas gúnnyal a hangjában, miközben elérik az egyik üres szobát.*
- Na, oda befelé. Reggelig van idejük kijózanodni, s elgondolkodni a szép kis magyarázaton. *ekkor odalép a zöldhajúhoz, s kitépi a kezéből a gyökeret* Ezt pedig kérem, az orvos megvizsgálja. Mi itt fogunk őrködni az ajtó előtt, úgyhogy semmi hátsó szándék.. Reggel remélem lezárhatjuk az ügyet, és vihetjük magukat tovább a börtönbe, addigra felszabadul pár cella.
*Mondja hidegen, azzal becsapja maga mögött az ajtót, s hallatszik, ahogy azt be is zárja. Hát, ezt jól megcsinálták! Nem elég, hogy belecsöppentek egy gyilkosságnak látszó dolog közepébe, még őket is gyanúsítják! Viszont egy valamit legalább sikerült megtartaniuk, mégpedig azt a szobrot, melyet a szőkeség csúsztatott a zsebébe. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy csak egy egyszerű, apró szoborról van szó. Egyelőre...
Olykor lehet hallani kintről az őrök beszédét, miből arra lehet következtetni, hogy bizony nem mozdulnak az ajtó mellől. Így telik az éj nagy része, viszont pár óra múlva szokatlan dolog történik. Hirtelen elkezd világítani a szobrocska, bárhol is legyen, s pillanatokon belül szokatlan zöldes fény kezd áradni belőle, mely alakot is ölt. Pontosabban képet... Mintha csak egy látomás lenne, úgy jelenik meg előttük a fényáradatban a szoba, melyben most vannak, s melyből a kép azonnal, nagy sebességben tovább is vándorol. Át az ablakon, át a Holdudvaron, majd az erdőn, az ösvényen, mígnem megállapodik a Krenkataur barlangrendszer bejáratánál, ahol tökéletesen lehet látni azt a darázsrajt, mely eltűnik a bejáratnál. Viszont van ott még valami... Egy csodálatos hölgy, hosszú, zöldes, enyhén átlátszó ruhában, gyönyörűszép arccal, aki hívogatóan int a négyes felé bársonyos kezével, mígnem ő is eltűnik a barlang szájánál. Cseppet ismerős lehet nekik a hölgy, hiszen pontosan őt ábrázolja a kis szobrocska! Mikor pedig amaz eltűnik, a látomás is vele tűnik el, majd a kis szobor is nyugalomba kerül, mintha mi sem történt volna. A jel egyértelmű volt, mintha arra akarta volna sugallni a négyest, hogy menjenek a Krenkataur barlangrendszerhez. Bárhogy is döntenek, az ajtón keresztül nem jutnak ki. Na de mi van az ablakkal? Alant senki sem védi a Holdudvart, így ha akarnak, ott kijuthatnak könnyűszerrel...*