Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 309 (6161. - 6180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6180. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-16 13:06:45
Üzenet elküldve: 2014-12-16 13:06:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Az Unikornis átka//
*Arsenor nem épp a legjobb beszélgetőpartnert találta meg. A válasz elég tömör de, kicsit sem elutasító. Vagy csak Arsenor nem veszi annak. A nő úgy látszik nőtársaival ellentétben tényleg hamar összeszedte a holmiját és nem kellett sokat várni rá. Az új kinézete láttán Arsenor lemond arról, hogy féltse. A bőrpáncél ami olyan mint Arsenornak is volt megnyugtatja a férfi, hogy a nő oldalán az a kard tényleg veszélyes fegyver. A nő is röviden vázolja mit tegyenek és elindul. Arsenor megvonja a vállát és követi ki az ajtón.*
*Arsenor nem épp a legjobb beszélgetőpartnert találta meg. A válasz elég tömör de, kicsit sem elutasító. Vagy csak Arsenor nem veszi annak. A nő úgy látszik nőtársaival ellentétben tényleg hamar összeszedte a holmiját és nem kellett sokat várni rá. Az új kinézete láttán Arsenor lemond arról, hogy féltse. A bőrpáncél ami olyan mint Arsenornak is volt megnyugtatja a férfi, hogy a nő oldalán az a kard tényleg veszélyes fegyver. A nő is röviden vázolja mit tegyenek és elindul. Arsenor megvonja a vállát és követi ki az ajtón.*
6179. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-16 12:39:04
Üzenet elküldve: 2014-12-16 12:39:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Az Unikornis átka//
*Miután elkészült, kimegy a szobából, ajtó becsuk, ésatöbbi. *
~Ez alatt a többiek már komplett haditerveket is kidolgozhattak. Vagy esetleg kibeszéltek a hátam mögött? Ha a kócos hajamon röhögnek most is... Meg ne tudjam!~
*Leér, és ott látja még mindig a két férfit társalogni. Sietve odavonul a pulthoz, leadja a kulcsot, megköszöni a vendéglátást, majd odamegy a megmaradt két férfihoz.*
- Nos, itt vagyok. Ti készen álltok az indulásra?
*Ha nem, úgy lesz olyan türelmes, és kivárja, hiszen ők is megtették ezt érte, ám ha a két katona harcra kész, úgy kijelenti:*
- Azt hiszem, a hátsó kijáraton gyorsabban odaérünk az erdőbe. Onnan meg többnyire egyenes az utunk.
*Informálja őket, majd meg is indul az említett irányba, közben hátra sem fordulva, hogy vajon jönnek-e a többiek. Az ajtóban sem néz hátra, csak nyitva hagyja maga után, aztán majd becsukják a fiúk maguk mögött.*
*Miután elkészült, kimegy a szobából, ajtó becsuk, ésatöbbi. *
~Ez alatt a többiek már komplett haditerveket is kidolgozhattak. Vagy esetleg kibeszéltek a hátam mögött? Ha a kócos hajamon röhögnek most is... Meg ne tudjam!~
*Leér, és ott látja még mindig a két férfit társalogni. Sietve odavonul a pulthoz, leadja a kulcsot, megköszöni a vendéglátást, majd odamegy a megmaradt két férfihoz.*
- Nos, itt vagyok. Ti készen álltok az indulásra?
*Ha nem, úgy lesz olyan türelmes, és kivárja, hiszen ők is megtették ezt érte, ám ha a két katona harcra kész, úgy kijelenti:*
- Azt hiszem, a hátsó kijáraton gyorsabban odaérünk az erdőbe. Onnan meg többnyire egyenes az utunk.
*Informálja őket, majd meg is indul az említett irányba, közben hátra sem fordulva, hogy vajon jönnek-e a többiek. Az ajtóban sem néz hátra, csak nyitva hagyja maga után, aztán majd becsukják a fiúk maguk mögött.*
6178. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-16 02:52:51
Üzenet elküldve: 2014-12-16 02:52:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Az unikornis átka//
* Végül egész kis csapat verbuválódik a hirdetés előtt. Elhangzanak nevek, sőt már elméletek is. Sajnos Saun hiába vendégelte meg magát, a kocsmáros nem tud segíteni, így visszatér a társaságba. A nő, és az óriás elmennek, Saunt pedig megszólitja a társaság egyik tagja. *
- A nevem Saun. A kérdésedre pedig nem, nem volt ilyenhez szerencsém. -
* Feleli röviden és tömören. *
* Végül egész kis csapat verbuválódik a hirdetés előtt. Elhangzanak nevek, sőt már elméletek is. Sajnos Saun hiába vendégelte meg magát, a kocsmáros nem tud segíteni, így visszatér a társaságba. A nő, és az óriás elmennek, Saunt pedig megszólitja a társaság egyik tagja. *
- A nevem Saun. A kérdésedre pedig nem, nem volt ilyenhez szerencsém. -
* Feleli röviden és tömören. *
6177. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-15 18:57:55
Üzenet elküldve: 2014-12-15 18:57:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Lynca //
*Úgy tűnik nem kell erőltetnie az udvariasságot, nem egy úri hölggyel van dolga. Ennek kifejezetten örül, ugyanis csupán annyit ért a felsőosztálybeli etikához, amennyi ráragadt útjai során. Ahogy belekortyol sörébe, egy elismerő bólintással nyugtázza, hogy finom, aztán eszébe jut az is, hogy még be sem mutatkozott, ám a nő ebben is megelőzi. Határozottan, de tekintettel a másik nemre, kevésbé erősen megszorítja Lyn kezét.*
-Torr vagyok, részemről a szerencse!
*Az egymás keresztnevének ismeretét elégnek tartja hozzá, hogy végre erőt vegyen magán, és tegeződjön ő is. Így már eszerint válaszol.*
-Kedves tőled, bár elég hirtelen ért a jóindulatod... Már nem mintha ez baj lenne!
*Észre sem veszi a fürkésző tekintet, így leplezetlen marad zavart kuncogása. Tekintete egy pillanatra megakad a nő mosolyán, és nyugtázza is magában, hogy ez bizony díjnyertes emóció. A kérdésen elgondolkodik, ugyanis maga sem tudja a céljait jelen pillanatban. Tapasztalat gyűjtő körútja zsákutcába ért, és már egy ideje igazából csak úgy eléldegél, mindenféle kalandok nélkül. Bár talán ez a beszélgetés kimozdítja majd az unalomból.*
-Igazság szerint pihentetni jöttem a lábam. Az utóbbi hetekben nem igazán történt velem semmi különgleges... Sok embert ismertem meg, de egyikükkel sem volt szerencsém azóta találkozni.*Mélyet sóhajt, mintha sajnálná is ezt egy kicsit.* Pár hónapja vagyok csak itt, de még most sem jártam minden helyen...
*És az ebben a pillanatban tett zavart kijelentése, miszerint vándor létére hónapok alatt a város felét sem járta még be, így utólag kínosan érinti, bár erről Lyn nem tudhat, ha csak megzavarodott tekintete nem árul el többet róla a kelleténél.*
*Úgy tűnik nem kell erőltetnie az udvariasságot, nem egy úri hölggyel van dolga. Ennek kifejezetten örül, ugyanis csupán annyit ért a felsőosztálybeli etikához, amennyi ráragadt útjai során. Ahogy belekortyol sörébe, egy elismerő bólintással nyugtázza, hogy finom, aztán eszébe jut az is, hogy még be sem mutatkozott, ám a nő ebben is megelőzi. Határozottan, de tekintettel a másik nemre, kevésbé erősen megszorítja Lyn kezét.*
-Torr vagyok, részemről a szerencse!
*Az egymás keresztnevének ismeretét elégnek tartja hozzá, hogy végre erőt vegyen magán, és tegeződjön ő is. Így már eszerint válaszol.*
-Kedves tőled, bár elég hirtelen ért a jóindulatod... Már nem mintha ez baj lenne!
*Észre sem veszi a fürkésző tekintet, így leplezetlen marad zavart kuncogása. Tekintete egy pillanatra megakad a nő mosolyán, és nyugtázza is magában, hogy ez bizony díjnyertes emóció. A kérdésen elgondolkodik, ugyanis maga sem tudja a céljait jelen pillanatban. Tapasztalat gyűjtő körútja zsákutcába ért, és már egy ideje igazából csak úgy eléldegél, mindenféle kalandok nélkül. Bár talán ez a beszélgetés kimozdítja majd az unalomból.*
-Igazság szerint pihentetni jöttem a lábam. Az utóbbi hetekben nem igazán történt velem semmi különgleges... Sok embert ismertem meg, de egyikükkel sem volt szerencsém azóta találkozni.*Mélyet sóhajt, mintha sajnálná is ezt egy kicsit.* Pár hónapja vagyok csak itt, de még most sem jártam minden helyen...
*És az ebben a pillanatban tett zavart kijelentése, miszerint vándor létére hónapok alatt a város felét sem járta még be, így utólag kínosan érinti, bár erről Lyn nem tudhat, ha csak megzavarodott tekintete nem árul el többet róla a kelleténél.*
6176. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-15 17:22:19
Üzenet elküldve: 2014-12-15 17:22:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie //
*Nem igazán tudja, miként viselkedjen út közben, elől megy, de figyeli, hogy a lány a nyomában legyen és ne essen baja át a Szegénynegyeden.
Amikor már a fogadóban vannak és lehűlt végtagjait kezdi átjárni a kandallóból áradó kellemes meleg, jobban érzi magát. A lány is beólálkodik a Pegazusba, úgy mintha tilosban járna, pedig a fogadóba bárki szabadon beléphet. Mégsem teszi szóvá akkor sem, amikor leül az asztalhoz és kettesben maradnak a rájuk boruló csendben.
A kandallóban halkan pattog a tűz, a lángok sorra harapnak bele minden farönkbe, hogy jóllakottan izzanak fel és megtöltsék meleggel a Pegazus belsejét.
Látja, ahogy a lány sírni kezd, ahogy a hangtalan zokogás finoman rázza a vállát a két köpeny takarásában. Ezt már nem tudja a didergés számlájára írni, ám a helyzettel nem tud mit kezdeni. Nem sok nőt látott sírni, utoljára anyja keserves zokogását hallotta, amikor apja kitagadta. Az emlék összepréseli ajkait, de ezúttal inkább az ismeretlen, mégis ismerős lánnyal kell törődnie.
Már nyúlna, hogy gyengéd érintéssel vigasztalja, amikor a fogadós megmenti a helyzetet, azzal, hogy leteszi eléjük a két gőzölgő kupát. Az asztal felett fahéj és szegfűszeg illata terjeng nyugtatón, keveredve a bor kellemes aromájával.
Talán a bornak és az illatának köszönhető, de a lány megnyugszik, annyira legalábbis, hogy végre válaszokkal szolgáljon egy-két kérdésre. Amikor megkérdi a könnyűléptűt, miért adhatta neki az egyik családtagja a gyűrűt, az elf nemesen metszett arca elkomorodik. Kezébe fogja saját kupáját, arcához emeli, hagyja, hogy a forró bor gőze felmelegítse arcát, majd aprót, óvatosat kortyol belőle, mielőtt megszólal.*
- Miért tagadja ki egy apa a fiát?
*A kérdést megválaszolatlanul hagyja, ez az ő gondja.
A gyűrűt valószínűleg az apjától kapta a lány. Egy kérdésre máris választ talált, de hogy miért, egyelőre nem tudja kideríteni.
Csendben hallgatja végig a rövidke történetet arról, hogyan került a lány a városba, nem szól közbe, nem kérdez, csak hallgat az elfekre jellemző, emberek számára őrjítőnek ható türelemmel.
Amikor aztán a felemás tekintet és a lány íriszei találkoznak, látja a nyugalmat a szemében, aprót bólint, várva a folytatást, ami sajnos nem történik meg.
A lány felpattan az asztaltól, olyan igyekezettel, hogy majdnem felborítja kupáját. A könnyűléptű visszafogott meglepettséggel figyeli végig ahogy a lány előbb elrohan, majd észbe kap, hogy a viaszvászon köpeny még rajta van, és visszarohan, hogy visszaadja.
Valami tisztásfélét emleget sietve, végül elszelel az ajtón keresztül.
A hosszúéletű eltűnődve kortyol újra a kupájából, felemás tekintetét az asztal erezetére függesztve.
Pár szívdobbanásnyi ideig felidézi magában az este történéseit, lépésről-lépésre, végül olyat tesz, amit nem gondolt volna, amikor kilépett a Barakk ajtaján és szembe találta magát a harcra kész lánnyal, aki még a nevét sem árulta el.
Szélesen elmosolyodik, halkan felnevet, majd kényelmesen kinyújtóztatja a lábát az asztal alatt.
Holnap. A tisztáson. Ott lesz...*
*Nem igazán tudja, miként viselkedjen út közben, elől megy, de figyeli, hogy a lány a nyomában legyen és ne essen baja át a Szegénynegyeden.
Amikor már a fogadóban vannak és lehűlt végtagjait kezdi átjárni a kandallóból áradó kellemes meleg, jobban érzi magát. A lány is beólálkodik a Pegazusba, úgy mintha tilosban járna, pedig a fogadóba bárki szabadon beléphet. Mégsem teszi szóvá akkor sem, amikor leül az asztalhoz és kettesben maradnak a rájuk boruló csendben.
A kandallóban halkan pattog a tűz, a lángok sorra harapnak bele minden farönkbe, hogy jóllakottan izzanak fel és megtöltsék meleggel a Pegazus belsejét.
Látja, ahogy a lány sírni kezd, ahogy a hangtalan zokogás finoman rázza a vállát a két köpeny takarásában. Ezt már nem tudja a didergés számlájára írni, ám a helyzettel nem tud mit kezdeni. Nem sok nőt látott sírni, utoljára anyja keserves zokogását hallotta, amikor apja kitagadta. Az emlék összepréseli ajkait, de ezúttal inkább az ismeretlen, mégis ismerős lánnyal kell törődnie.
Már nyúlna, hogy gyengéd érintéssel vigasztalja, amikor a fogadós megmenti a helyzetet, azzal, hogy leteszi eléjük a két gőzölgő kupát. Az asztal felett fahéj és szegfűszeg illata terjeng nyugtatón, keveredve a bor kellemes aromájával.
Talán a bornak és az illatának köszönhető, de a lány megnyugszik, annyira legalábbis, hogy végre válaszokkal szolgáljon egy-két kérdésre. Amikor megkérdi a könnyűléptűt, miért adhatta neki az egyik családtagja a gyűrűt, az elf nemesen metszett arca elkomorodik. Kezébe fogja saját kupáját, arcához emeli, hagyja, hogy a forró bor gőze felmelegítse arcát, majd aprót, óvatosat kortyol belőle, mielőtt megszólal.*
- Miért tagadja ki egy apa a fiát?
*A kérdést megválaszolatlanul hagyja, ez az ő gondja.
A gyűrűt valószínűleg az apjától kapta a lány. Egy kérdésre máris választ talált, de hogy miért, egyelőre nem tudja kideríteni.
Csendben hallgatja végig a rövidke történetet arról, hogyan került a lány a városba, nem szól közbe, nem kérdez, csak hallgat az elfekre jellemző, emberek számára őrjítőnek ható türelemmel.
Amikor aztán a felemás tekintet és a lány íriszei találkoznak, látja a nyugalmat a szemében, aprót bólint, várva a folytatást, ami sajnos nem történik meg.
A lány felpattan az asztaltól, olyan igyekezettel, hogy majdnem felborítja kupáját. A könnyűléptű visszafogott meglepettséggel figyeli végig ahogy a lány előbb elrohan, majd észbe kap, hogy a viaszvászon köpeny még rajta van, és visszarohan, hogy visszaadja.
Valami tisztásfélét emleget sietve, végül elszelel az ajtón keresztül.
A hosszúéletű eltűnődve kortyol újra a kupájából, felemás tekintetét az asztal erezetére függesztve.
Pár szívdobbanásnyi ideig felidézi magában az este történéseit, lépésről-lépésre, végül olyat tesz, amit nem gondolt volna, amikor kilépett a Barakk ajtaján és szembe találta magát a harcra kész lánnyal, aki még a nevét sem árulta el.
Szélesen elmosolyodik, halkan felnevet, majd kényelmesen kinyújtóztatja a lábát az asztal alatt.
Holnap. A tisztáson. Ott lesz...*
6175. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-15 16:45:09
Üzenet elküldve: 2014-12-15 16:45:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Az unikornis átka //
*Ahogy Arsenor gondolkodik a feladaton egy nő lép mellé és kérdezi meg. Kis gondolkodás után Arsenor rávágja.*
-Azt hiszem igen.
*Éppen belekezdene a hím soviniszta megjegyzésekbe, hogy ez egy nő számára veszélyes lehet mikor magasról egy dörgő hang szólítja meg. Arsenor majdnem ugrik egyet ijedtében. Egy hatalmas páncélos óriás csatlakozott hozzájuk. És a nő még leáll vele vitatkozni, hogy is nevezzék azt az állatot. Egy furcsa borostás férfi is megjelenik aki először sietteti a csapatot majd rendel egy italt. A bemutatkozásból Arsenor is kiveszi a részét mint szokta.*
-Én pedig Dongnor Arsenor vagyok a Dongnor családból.
*Mindig hivatkozik a családjára ami régen nagy név volt a városban de, mára alig ismerik páran. A nő öt percet kér és el is tűnik. Az óriás is. Arsenor mivel épp egy sikertelen vadászatról jött ezért nála van mindene. Így az ott maradt fickóhoz lép.*
-Tapasztaltnak tűnik. Hallott már ilyen lényről?
*Ahogy Arsenor gondolkodik a feladaton egy nő lép mellé és kérdezi meg. Kis gondolkodás után Arsenor rávágja.*
-Azt hiszem igen.
*Éppen belekezdene a hím soviniszta megjegyzésekbe, hogy ez egy nő számára veszélyes lehet mikor magasról egy dörgő hang szólítja meg. Arsenor majdnem ugrik egyet ijedtében. Egy hatalmas páncélos óriás csatlakozott hozzájuk. És a nő még leáll vele vitatkozni, hogy is nevezzék azt az állatot. Egy furcsa borostás férfi is megjelenik aki először sietteti a csapatot majd rendel egy italt. A bemutatkozásból Arsenor is kiveszi a részét mint szokta.*
-Én pedig Dongnor Arsenor vagyok a Dongnor családból.
*Mindig hivatkozik a családjára ami régen nagy név volt a városban de, mára alig ismerik páran. A nő öt percet kér és el is tűnik. Az óriás is. Arsenor mivel épp egy sikertelen vadászatról jött ezért nála van mindene. Így az ott maradt fickóhoz lép.*
-Tapasztaltnak tűnik. Hallott már ilyen lényről?
6174. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-15 16:29:03
Üzenet elküldve: 2014-12-15 16:29:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie //
*Úgy poroszkált egész úton a férfi után mint egy kirakott eb. Kimerültnek érzi magát. Zsong a feje a sok érthetetlen dologtól, melyek találkozásuk óta ostromolják.
Leszegett fejjel lép be a fogadóba, s szinte fal mentén közlekedik és olyan jelentéktelenné húzza össze magát az el köpenye alatt, mintha ott se lenne. Lekucorodik a mutatott helyre. Tekintetében fáradt, tompa fények derengenek. Ez a hajsza, ez a sok furcsaság és a történések felkavaró természete egészen kiszívta az erejét. Úgy érzi, ülve el tudna aludni. Nem minden nap kell az embernek az életéért futnia, főleg nem ilyen vadász elől.
Míg a férfi rendel, ő továbbra is a két köpenybe burkolózva ücsörög. Tagjai reménytelenül átfagytak, s a meleg egyelőre nem nagyon bír a csontjaiban kapaszkodó hideggel.
Nem veszi észre, hogy a férfi őt figyeli. Tekintete elmélázik azon a gyűrűn az elf kezén, ami tökéletes mása az övének. Hirtelen felszínre buknak benne az emlékek és az érzés, mintha a bácsikája halála óta teljesen egyedül maradt volna a világon, csupa idegen között. Nem akar itt lenni. Gyűlöli a várost és a goromba városiakat. Ő csak szeretne visszamenni a kis kunyhóba, újra látni, ahogy Narr bácsi fát tesz a tűzre és fájós térdeit dörzsölgetve visszazökken az öreg karosszékbe. Érezni a pipafüfét, akkor is, ha csak suttyomban pöfékel rá néha...
Kaiyko szemét elfutják a könnyek és válla megrázkódik a rátörő néma zokogástól.
Mindig azt mondták neki, hogy erősnek kell lennie. De mi van, ha nem az? Mi van, ha nem bírja el, amit az élet reá mér?
Összerezzen, mikor a két boroskupa koppan az asztalon. Elszégyelli magát a pityergés miatt és sietve letörli a könnyeket a szeméből. Érzi magán a férfi tekintetét, és azt is, hogy válaszokat szeretne tőle. Mintha az olyan egyszerű lenne. Ő sem tudja jobban, mi ez az egész. Gondolatai közt zavaros kuszaság van még mindig. Már azt sem tudná megmondani pontosan, miket hordott össze eddig.
Ahogy felnéz az asztallap erezetének mintái közül, egy pillanatra elvakítják a kandalló fényei. Az otthonos színeket táncoltató világosság átszüremlik a férfi varkocsából elszabadult tincseken, s markáns vonallal rajzolja meg a nemes arcélet.*
- Hasonlított rád *mondja, aztán megvonja a vállát.* - Nem tudtam igazán megnézni. A férfit, aki kihúzott a vízből a bácsikámmal, mikor beszakadt alattam a jég *teszi hozzá.*
- Épp egy éve... *mondja és a tenyerébe vonja a gőzölgő kupát.* - Majdnem pont egy éve.
*Elhallgat. Tenyereit a kupán melengetve figyeli a tükörképét a bor sötét felszínén.*
- Azon... *kezd bele a mondatba, aztán megtorpan a mondanivalója, de végül csak megnedvesíti a száját és kimondja, ami a fejében jár.* - Azon gondolkodtam, amit mondtál. Hogy... ha ez családi ékszer, akkor...
*Beharapja a száját és felpillant a férfira.*
- Miért adta nekem?
- Semmit nem tettem, amivel kiérdemeltem volna. Még csak a vére sem lehetek *húzódik keserédes mosoly egy pillanatra az árva ajkára, ahogy félretűri füléről ébenfekete haját.* - Csak ember vagyok.
*Belekortyol az italba. Jóleső melegség önti el, de meg is rázkódik a kissé fanyar utóíztől. Nem sűrűn iszik bort, így most valamelyest próbál barátkozni az ízével. Viszont jól esik ez a melengető érzés, amit az ital szétáraszt végig az útján, aztán tovább, egészen az ujjai hegyéig.*
- Csecsemő voltam, amikor Narr bácsi megtalált az erdőben *kezdi el mesélni, igazából maga se tudja, miért.* - Igazából nem rokonom *mondja, s megvonja a vállát.* - Csak a nevére vett a nagy számláláskor, amikor összeírták a népeket.
*Újabbat kortyol a borból és nagyot sóhajt.*
- Sosem ismertem más családot rajta kívül. Mindent tőle tanultam, amit tudok.
~Én még nem voltam kész rá, hogy magamra hagyjon.~
- Ősz derekán temettem el. Úgy kívánta, hogy a városban találjam meg a boldogulást. De nehezebbet kívánt, mint amilyennek hangzik.
*A férfira emeli szomorú tekintetét. Talán még sosem beszélt ennyit egyhuzamban. Valahogy megkönnyebbült tőle a lelke. Meg is nyugodott egészen. De nem tart sokáig. Ahogy pillantása az ablakra téved, s a kint terpeszkedő est sötétjére, úgy pattan fel, mintha kígyó marta volna meg.*
- Elszaladt az idő! Öhmm... Nekem most... Mennem kell *hadarja zaklatottan. Nagy igyekezetében kis híja van, hogy felborítsa a kupáját, de még idejében utána kap.*
- Majd még... *mondja már félútón az ajtó felé, aztán megtorpan és pironkodva lekanyarítja válláról a férfi köpenyét. Négyrét hajtja és visszasiet vele az asztalhoz.*
- Holnap délben a tisztáson, ha... szóval... *Nem igazán tud kikeveredni a mondatból. Már így is elég kínos. Gyorsan leteszi a ruhadarabot és igyekszik is kifelé. Finálénak még bemutat némi bukdácsolást, amikor észbe kapva hátra fordul menet közben.*
- És köszönöm az italt! *mondja, aztán már ki is surrant az ajtón egy betoppanó vendég mellett.*
*Úgy poroszkált egész úton a férfi után mint egy kirakott eb. Kimerültnek érzi magát. Zsong a feje a sok érthetetlen dologtól, melyek találkozásuk óta ostromolják.
Leszegett fejjel lép be a fogadóba, s szinte fal mentén közlekedik és olyan jelentéktelenné húzza össze magát az el köpenye alatt, mintha ott se lenne. Lekucorodik a mutatott helyre. Tekintetében fáradt, tompa fények derengenek. Ez a hajsza, ez a sok furcsaság és a történések felkavaró természete egészen kiszívta az erejét. Úgy érzi, ülve el tudna aludni. Nem minden nap kell az embernek az életéért futnia, főleg nem ilyen vadász elől.
Míg a férfi rendel, ő továbbra is a két köpenybe burkolózva ücsörög. Tagjai reménytelenül átfagytak, s a meleg egyelőre nem nagyon bír a csontjaiban kapaszkodó hideggel.
Nem veszi észre, hogy a férfi őt figyeli. Tekintete elmélázik azon a gyűrűn az elf kezén, ami tökéletes mása az övének. Hirtelen felszínre buknak benne az emlékek és az érzés, mintha a bácsikája halála óta teljesen egyedül maradt volna a világon, csupa idegen között. Nem akar itt lenni. Gyűlöli a várost és a goromba városiakat. Ő csak szeretne visszamenni a kis kunyhóba, újra látni, ahogy Narr bácsi fát tesz a tűzre és fájós térdeit dörzsölgetve visszazökken az öreg karosszékbe. Érezni a pipafüfét, akkor is, ha csak suttyomban pöfékel rá néha...
Kaiyko szemét elfutják a könnyek és válla megrázkódik a rátörő néma zokogástól.
Mindig azt mondták neki, hogy erősnek kell lennie. De mi van, ha nem az? Mi van, ha nem bírja el, amit az élet reá mér?
Összerezzen, mikor a két boroskupa koppan az asztalon. Elszégyelli magát a pityergés miatt és sietve letörli a könnyeket a szeméből. Érzi magán a férfi tekintetét, és azt is, hogy válaszokat szeretne tőle. Mintha az olyan egyszerű lenne. Ő sem tudja jobban, mi ez az egész. Gondolatai közt zavaros kuszaság van még mindig. Már azt sem tudná megmondani pontosan, miket hordott össze eddig.
Ahogy felnéz az asztallap erezetének mintái közül, egy pillanatra elvakítják a kandalló fényei. Az otthonos színeket táncoltató világosság átszüremlik a férfi varkocsából elszabadult tincseken, s markáns vonallal rajzolja meg a nemes arcélet.*
- Hasonlított rád *mondja, aztán megvonja a vállát.* - Nem tudtam igazán megnézni. A férfit, aki kihúzott a vízből a bácsikámmal, mikor beszakadt alattam a jég *teszi hozzá.*
- Épp egy éve... *mondja és a tenyerébe vonja a gőzölgő kupát.* - Majdnem pont egy éve.
*Elhallgat. Tenyereit a kupán melengetve figyeli a tükörképét a bor sötét felszínén.*
- Azon... *kezd bele a mondatba, aztán megtorpan a mondanivalója, de végül csak megnedvesíti a száját és kimondja, ami a fejében jár.* - Azon gondolkodtam, amit mondtál. Hogy... ha ez családi ékszer, akkor...
*Beharapja a száját és felpillant a férfira.*
- Miért adta nekem?
- Semmit nem tettem, amivel kiérdemeltem volna. Még csak a vére sem lehetek *húzódik keserédes mosoly egy pillanatra az árva ajkára, ahogy félretűri füléről ébenfekete haját.* - Csak ember vagyok.
*Belekortyol az italba. Jóleső melegség önti el, de meg is rázkódik a kissé fanyar utóíztől. Nem sűrűn iszik bort, így most valamelyest próbál barátkozni az ízével. Viszont jól esik ez a melengető érzés, amit az ital szétáraszt végig az útján, aztán tovább, egészen az ujjai hegyéig.*
- Csecsemő voltam, amikor Narr bácsi megtalált az erdőben *kezdi el mesélni, igazából maga se tudja, miért.* - Igazából nem rokonom *mondja, s megvonja a vállát.* - Csak a nevére vett a nagy számláláskor, amikor összeírták a népeket.
*Újabbat kortyol a borból és nagyot sóhajt.*
- Sosem ismertem más családot rajta kívül. Mindent tőle tanultam, amit tudok.
~Én még nem voltam kész rá, hogy magamra hagyjon.~
- Ősz derekán temettem el. Úgy kívánta, hogy a városban találjam meg a boldogulást. De nehezebbet kívánt, mint amilyennek hangzik.
*A férfira emeli szomorú tekintetét. Talán még sosem beszélt ennyit egyhuzamban. Valahogy megkönnyebbült tőle a lelke. Meg is nyugodott egészen. De nem tart sokáig. Ahogy pillantása az ablakra téved, s a kint terpeszkedő est sötétjére, úgy pattan fel, mintha kígyó marta volna meg.*
- Elszaladt az idő! Öhmm... Nekem most... Mennem kell *hadarja zaklatottan. Nagy igyekezetében kis híja van, hogy felborítsa a kupáját, de még idejében utána kap.*
- Majd még... *mondja már félútón az ajtó felé, aztán megtorpan és pironkodva lekanyarítja válláról a férfi köpenyét. Négyrét hajtja és visszasiet vele az asztalhoz.*
- Holnap délben a tisztáson, ha... szóval... *Nem igazán tud kikeveredni a mondatból. Már így is elég kínos. Gyorsan leteszi a ruhadarabot és igyekszik is kifelé. Finálénak még bemutat némi bukdácsolást, amikor észbe kapva hátra fordul menet közben.*
- És köszönöm az italt! *mondja, aztán már ki is surrant az ajtón egy betoppanó vendég mellett.*
6173. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-15 15:51:43
Üzenet elküldve: 2014-12-15 15:51:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyph//
*Álma hamarosan eljön érte, és édesebb minden méznél, bódítóbb minden bornál. Gazdag, nemesi család sarja, akik egy hatalmas város fényűző szegletében tengetik mindennapjukat, és neki nem kell lopkodnia, apjának pedig nem kell elutaznia, hogy eltartsa a családot. Csak hátradőlnek, és élvezik az életet.
Azonban -elmosódott körvonalakban ugyan-, de felsejlik előtte a valóság kegyetlen határterülete. Fülét lassan újra a régi, megszokott zsibongás veszi uralmába, a lágy hegedűszó úgy tűnik most neki, mint holmi távoli hangfoszlány, az álom borszerű bódulata pedig úgy, mint a kegyetlen másnaposság.
Egy kisfiú lépked felé, kezében valami jó illatú étekkel. ~Csak nyugodtan akarja megenni a reggelijét, nem akar bántani.~ gondolja, mikor megbizonyosodott róla, hogy útcélja bizony őmellé vezet. Behunyja a szemét, és igyekszik alvónak tettetni magát. De mindhiába. A fiú hajthatatlan. Aztán bekövetkezik a meglepetés.*
- Nekem... nekem hoztad? *csillan fel egy pillanatra a szeme.* Kö... köszönöm.
*Azért egy gyanús pillantással sandít rá, majd nekilát az ételnek. Rég volt főtt étel a gyomrában, hisz ritkán engedhették meg maguknak, hogy répán és félig rothadt gyümölcsön kívül mást egyenek. Egy ilyen étek valóságos ritkaságba megy, legalábbis nála.*
- Nem vagyok szomjas, köszönöm. Én pedig... én... én Nalhrys vagyok, a Melrreth családból... *Nem tudja (hisz honnan is tudhatná?), hogy csak a nemesek köszönhetnek így, ezért a bemutatkozása egy kész karikatúrája szerencsétlen önmagának.
De azért megereszt egy félmosolyt.*
*Álma hamarosan eljön érte, és édesebb minden méznél, bódítóbb minden bornál. Gazdag, nemesi család sarja, akik egy hatalmas város fényűző szegletében tengetik mindennapjukat, és neki nem kell lopkodnia, apjának pedig nem kell elutaznia, hogy eltartsa a családot. Csak hátradőlnek, és élvezik az életet.
Azonban -elmosódott körvonalakban ugyan-, de felsejlik előtte a valóság kegyetlen határterülete. Fülét lassan újra a régi, megszokott zsibongás veszi uralmába, a lágy hegedűszó úgy tűnik most neki, mint holmi távoli hangfoszlány, az álom borszerű bódulata pedig úgy, mint a kegyetlen másnaposság.
Egy kisfiú lépked felé, kezében valami jó illatú étekkel. ~Csak nyugodtan akarja megenni a reggelijét, nem akar bántani.~ gondolja, mikor megbizonyosodott róla, hogy útcélja bizony őmellé vezet. Behunyja a szemét, és igyekszik alvónak tettetni magát. De mindhiába. A fiú hajthatatlan. Aztán bekövetkezik a meglepetés.*
- Nekem... nekem hoztad? *csillan fel egy pillanatra a szeme.* Kö... köszönöm.
*Azért egy gyanús pillantással sandít rá, majd nekilát az ételnek. Rég volt főtt étel a gyomrában, hisz ritkán engedhették meg maguknak, hogy répán és félig rothadt gyümölcsön kívül mást egyenek. Egy ilyen étek valóságos ritkaságba megy, legalábbis nála.*
- Nem vagyok szomjas, köszönöm. Én pedig... én... én Nalhrys vagyok, a Melrreth családból... *Nem tudja (hisz honnan is tudhatná?), hogy csak a nemesek köszönhetnek így, ezért a bemutatkozása egy kész karikatúrája szerencsétlen önmagának.
De azért megereszt egy félmosolyt.*
6172. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-15 15:20:06
Üzenet elküldve: 2014-12-15 15:20:06
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az unikornis átka//
*A nőnek teljes mértékben igaza van, hiszen a szárnya vesztett unisus valóban nem több egy unikornisnál. Mindent összevetve úgy tűnik a lány indulni akar bár olyan magasról ahonnan az óriás tekint le, a lány nem látszik valami kemény teremtésnek. Nem azért mert nő, nem is azért mert ember, de nem az az amazon típus, aki lobogó hajfürttel és csatabárddal ront neki az ellenségnek. Valahogy ebben a formában nem tudja elképzelni. Persze nem lenne jó egyetlen pillantásból elhamarkodott következtetéseket levonni, hallott már csont és bőr sötételf harcosokról akik gyorsabbak mint a villám, és még a földből ki se látszó gyermekekről akik mágiájukkal hegyeket mozgatnak. Különben is amíg egyetlen vad unikornist sem ütött agyon addig Agbrerve-nek nincs joga megkérdőjelezni bárki harci képességeit.
Közben megjelenik még egy ember. Egy férfi, aki hamar a pultost kezdi el faggatni sörrel a kezében. Az Erorakth hagyomány szerint még az ellen él a harcos egy korty szeszt sem ihat, ám ezt senki máson nem fogja behajtani. Az óriás is odafordul, ám a pult felől nem érkezik semmi hasznos információ, a pultos nem tud. A nő viszont továbbra is lelkes. Ez számára külön nagyszerű, hír, hiszen szüksége van legalább, egy emberre, aki el tudja olvasni azt a fránya apró kis térképet és nagyjából tudja miféle környéken is járnak. Nagy szégyen lenne ha nemcsak, nem tudnák elintézni azt a négypatájú dögöt, de még csak meg se találnák a helyszínt ahová menniük kéne.* ~Gyorsan végzek vele aztán irány a következő város.~
*Ahogy a nő következő szavaiból kiderül ez a gondolat kissé elhamarkodott. A városon ugyan nem látszik csaták és ostromok nyoma, de ha tényleg banditák és barbár törzsek fenyegetik a helyet akkor itt tényleg szükség van a segítségére.* ~Egy törzs.~ *Gondolkodik el rajta.* ~Ennek még utána nézek.~
-Agbrerve vagyok az Erorakth klánból. *Mutatkozik be ő is majd tenyerével egy hatalmasat csap mellkasára, hogy csak úgy zörög belé a vértje. Azt gondolta a csapat előbb alszik egyet a dologra és majd csak hajnalban fognak indulni. Nem így lett. A nő öt perc türelmet kér, amíg összeszedi a dolgai, ennél neki jóval több időre lesz szüksége. Ki kell vennie, hátasát az istállóból. Majd ha jól értelmezte a térképet meg kell kerülnie vele a fél várost mire kiérhet a rengetegbe. A fogadón az elefántját ugyan nem viszi át.* -Hozom a lovamat, az erdőben találkozzunk az erdőben. *Kiálltja a lépcsőre felrohanó lány után, majd a másik két férfira néz megerősítést kérve. Semmi jó nem származna abból ha azok itt hagynának egy tagot, míg ő bolond módjára kóvályogna az erdőben.
Ugyanazzal a nyakatekert mozgással lép ki mint amivel bejött. A szabad levegőn nagyot nyújtózik habár a kocsmában nem sokat kellett hajolgatnia, vagy a csillárt kerülgetnie mégsem az ő népére tervezték. Sokkal jobb idekint ahol, ha az ég lejjebb nem száll nincs oka aggódni feje miatt. Ekkor emberek hangja és hátasának kürtszerű bőgése üti meg a fülét.* ~Te jó ég, mit csinált már megint ez a kezelhetetlen barom?~ *Látja a fékét nem tépte ki, ennek fő bizonyítéka, hogy a lovarda még mindig áll, ám biztosan nagy galibát okozott az ottaniaknak.*
*A nőnek teljes mértékben igaza van, hiszen a szárnya vesztett unisus valóban nem több egy unikornisnál. Mindent összevetve úgy tűnik a lány indulni akar bár olyan magasról ahonnan az óriás tekint le, a lány nem látszik valami kemény teremtésnek. Nem azért mert nő, nem is azért mert ember, de nem az az amazon típus, aki lobogó hajfürttel és csatabárddal ront neki az ellenségnek. Valahogy ebben a formában nem tudja elképzelni. Persze nem lenne jó egyetlen pillantásból elhamarkodott következtetéseket levonni, hallott már csont és bőr sötételf harcosokról akik gyorsabbak mint a villám, és még a földből ki se látszó gyermekekről akik mágiájukkal hegyeket mozgatnak. Különben is amíg egyetlen vad unikornist sem ütött agyon addig Agbrerve-nek nincs joga megkérdőjelezni bárki harci képességeit.
Közben megjelenik még egy ember. Egy férfi, aki hamar a pultost kezdi el faggatni sörrel a kezében. Az Erorakth hagyomány szerint még az ellen él a harcos egy korty szeszt sem ihat, ám ezt senki máson nem fogja behajtani. Az óriás is odafordul, ám a pult felől nem érkezik semmi hasznos információ, a pultos nem tud. A nő viszont továbbra is lelkes. Ez számára külön nagyszerű, hír, hiszen szüksége van legalább, egy emberre, aki el tudja olvasni azt a fránya apró kis térképet és nagyjából tudja miféle környéken is járnak. Nagy szégyen lenne ha nemcsak, nem tudnák elintézni azt a négypatájú dögöt, de még csak meg se találnák a helyszínt ahová menniük kéne.* ~Gyorsan végzek vele aztán irány a következő város.~
*Ahogy a nő következő szavaiból kiderül ez a gondolat kissé elhamarkodott. A városon ugyan nem látszik csaták és ostromok nyoma, de ha tényleg banditák és barbár törzsek fenyegetik a helyet akkor itt tényleg szükség van a segítségére.* ~Egy törzs.~ *Gondolkodik el rajta.* ~Ennek még utána nézek.~
-Agbrerve vagyok az Erorakth klánból. *Mutatkozik be ő is majd tenyerével egy hatalmasat csap mellkasára, hogy csak úgy zörög belé a vértje. Azt gondolta a csapat előbb alszik egyet a dologra és majd csak hajnalban fognak indulni. Nem így lett. A nő öt perc türelmet kér, amíg összeszedi a dolgai, ennél neki jóval több időre lesz szüksége. Ki kell vennie, hátasát az istállóból. Majd ha jól értelmezte a térképet meg kell kerülnie vele a fél várost mire kiérhet a rengetegbe. A fogadón az elefántját ugyan nem viszi át.* -Hozom a lovamat, az erdőben találkozzunk az erdőben. *Kiálltja a lépcsőre felrohanó lány után, majd a másik két férfira néz megerősítést kérve. Semmi jó nem származna abból ha azok itt hagynának egy tagot, míg ő bolond módjára kóvályogna az erdőben.
Ugyanazzal a nyakatekert mozgással lép ki mint amivel bejött. A szabad levegőn nagyot nyújtózik habár a kocsmában nem sokat kellett hajolgatnia, vagy a csillárt kerülgetnie mégsem az ő népére tervezték. Sokkal jobb idekint ahol, ha az ég lejjebb nem száll nincs oka aggódni feje miatt. Ekkor emberek hangja és hátasának kürtszerű bőgése üti meg a fülét.* ~Te jó ég, mit csinált már megint ez a kezelhetetlen barom?~ *Látja a fékét nem tépte ki, ennek fő bizonyítéka, hogy a lovarda még mindig áll, ám biztosan nagy galibát okozott az ottaniaknak.*
6171. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-15 14:23:52
Üzenet elküldve: 2014-12-15 14:23:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Az Unikornis átka//
- Az is.
*Fordul a közbeszólóhoz, ám ez nem elég, hiszen ha az le is hajolt, hogy a papirost megvizsgálhassa, még így is egy kicsit föntebb kell néznie az átlagosnál az óriás arcába. ~Idebent minek neki sisak a fejére?~ Igazából csak az zavarja hogy nem lát rá az arcára, ám ezt semmiképp nem kötné az orrára, hiszen talán pipiskedve se érne fel odáig, na meg van annyi esze, hogy nem köt bele egyből mindenkibe.*
- Lehet, de nem eléggé. Viszont így mégis csak Unikornis lett.
*Viszont nincs ideje ezt tovább megvitatni, hiszen jön még egy alak, akit ugyan oda kell engedni a plakáthoz, de ez ki is fizetődik, hiszen még egyel bővült az érdekegyesület tagszáma.*
- Persze. Már ha te is.
* Pillant az óriás felé, hiszen ő az egyetlen, aki még nem nyilvánította ki egyértelműen érdeklődését – vagyis akitől még nem kérdezték meg ezt. Úgy tűnik, hogy a legutóbbi alak nem is gondolkozik a késlekedésben.*
- Persze, csak még...
*Ám a férfi elmegy a kocsmároshoz, így nem tudja közölni, hogy még vannak dolgai a szobájában fent. Ami mondjuk nyilvánvaló, hiszen jelenlegi viseletében jó, ha nem nézik felszolgálólánynak, eltekintve a kardjától – ne lépj ki a házból nélküle... Igazából, a szobádból se – ami még ilyenkor is ott fityeg az oldalán. Odakint ráadásul hideg is van, meg hó is. Most a térképet kezdi tanulmányozni.*
- Nem tűnik messzinek, gyalogosan pár óra alatt odaérünk.
*Majd az ismét visszatérő férfi érdekes dolgot vet fel.*
- Az a szóbeszéd járja, hogy a város mostanában nem igazán uralja a környezetét. Fosztogatások... is előfordulnak itt-ott. Meg azt mondják, valami barbár tábor is nyíltan letelepedett, és állítólag teret akar hódítani. *Majd egy vállrándítással hozzáteszi:* Pletykák.
*Esetleges válaszokat, és gondolatokat még végighallgatja, majd ha a szó- és ötletáradat elcsitul, egy vigyorral körbenéz:*
- Nos, ha már együtt fogunk utazni, egyszerűbb, ha bemutatkozunk. Az én nevem Letrion Raeyan. Szólítsanak csak Raeyan-nak.
*Megvárja, míg mindenkinek a neve, de legalább egy álnév elhangzik – a lényeg a megszólítás, a többi nem számít – majd ismét megszólal:*
- Öt perc, míg összekapom a dolgaimat, aztán felőlem mehetünk is.
*Amennyiben senki nem marasztalja (meg akkor is, ha igen), elviharzik a szobája irányába.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.15 14:24:31
- Az is.
*Fordul a közbeszólóhoz, ám ez nem elég, hiszen ha az le is hajolt, hogy a papirost megvizsgálhassa, még így is egy kicsit föntebb kell néznie az átlagosnál az óriás arcába. ~Idebent minek neki sisak a fejére?~ Igazából csak az zavarja hogy nem lát rá az arcára, ám ezt semmiképp nem kötné az orrára, hiszen talán pipiskedve se érne fel odáig, na meg van annyi esze, hogy nem köt bele egyből mindenkibe.*
- Lehet, de nem eléggé. Viszont így mégis csak Unikornis lett.
*Viszont nincs ideje ezt tovább megvitatni, hiszen jön még egy alak, akit ugyan oda kell engedni a plakáthoz, de ez ki is fizetődik, hiszen még egyel bővült az érdekegyesület tagszáma.*
- Persze. Már ha te is.
* Pillant az óriás felé, hiszen ő az egyetlen, aki még nem nyilvánította ki egyértelműen érdeklődését – vagyis akitől még nem kérdezték meg ezt. Úgy tűnik, hogy a legutóbbi alak nem is gondolkozik a késlekedésben.*
- Persze, csak még...
*Ám a férfi elmegy a kocsmároshoz, így nem tudja közölni, hogy még vannak dolgai a szobájában fent. Ami mondjuk nyilvánvaló, hiszen jelenlegi viseletében jó, ha nem nézik felszolgálólánynak, eltekintve a kardjától – ne lépj ki a házból nélküle... Igazából, a szobádból se – ami még ilyenkor is ott fityeg az oldalán. Odakint ráadásul hideg is van, meg hó is. Most a térképet kezdi tanulmányozni.*
- Nem tűnik messzinek, gyalogosan pár óra alatt odaérünk.
*Majd az ismét visszatérő férfi érdekes dolgot vet fel.*
- Az a szóbeszéd járja, hogy a város mostanában nem igazán uralja a környezetét. Fosztogatások... is előfordulnak itt-ott. Meg azt mondják, valami barbár tábor is nyíltan letelepedett, és állítólag teret akar hódítani. *Majd egy vállrándítással hozzáteszi:* Pletykák.
*Esetleges válaszokat, és gondolatokat még végighallgatja, majd ha a szó- és ötletáradat elcsitul, egy vigyorral körbenéz:*
- Nos, ha már együtt fogunk utazni, egyszerűbb, ha bemutatkozunk. Az én nevem Letrion Raeyan. Szólítsanak csak Raeyan-nak.
*Megvárja, míg mindenkinek a neve, de legalább egy álnév elhangzik – a lényeg a megszólítás, a többi nem számít – majd ismét megszólal:*
- Öt perc, míg összekapom a dolgaimat, aztán felőlem mehetünk is.
*Amennyiben senki nem marasztalja (meg akkor is, ha igen), elviharzik a szobája irányába.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.15 14:24:31
6170. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-15 00:41:56
Üzenet elküldve: 2014-12-15 00:41:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie //
*Halkan nyílik a Pegazus ajtaja ezen a kései órán, egy magas árny siklik be puha léptekkel a fogadóba, de nem csukja be még maga mögött az ajtót, hanem félrelép, mintha valakit várna még a barátságos meleggel hívogató, sárgás fényben fürdő helyiségbe.
A magas alakra vetülő fáklyafény felfedi a belépő kilétét, párszor már láthatták őt itt. Ráadásul most még a földet seprő viaszvászon csuklyás köpeny sem rejti kilétét. Csak a bőrvértje van rajta, az alatta viselt ing felső gombjai hiányoznak, láthatóvá téve alatta az alabástrom bőrt.
A könnyűléptű szótlanul körbenéz, szarvasbőr-kesztyűs jobbját az ajtó kilincsén tartja, ahogy a fogadós felé fordul és halk, kimért hangon rendel.*
- Fogadós, hozz két kupa Bor-t. De előtte forrald fel, tegyél bele borsot, fahéjat és szegfűszeget. *Utasítja a férfit, később majd kifizeti érte a 20 aranyat.
Miután ezzel megvolt, megvárja, míg az is megérkezik, aki miatt pár szívdobbanásnyi időre hagyja, hogy az utca hidege belopakodjon a fogadóba. Reméli, hogy senki nem fogja rossz néven venni.
Ha vendége is megérkezett, egy üres asztalt keres maguknak, lehetőleg közel a kandallóhoz, hisz mindketten meglehetősen átfagytak a Szegénynegyeden át tartó úton idáig.
Az asztalhoz érve lehúzza kesztyűit, leakasztja hátáról a tegzet és az íjat, majd egy szabad szék karfájára akasztja. Szótlanul leül egy másik székre, majd kezeit összedörzsölve igyekszik beindítani a vérkeringést hosszú, kecses ujjaiban, elűzve a hideg okozta zsibbadást. Balján fekete ékszeren csillan a kandalló fénye, a felemás tekintet elréved a gyűrűn pár pillanatig, majd felnéz a vele együtt érkezőre. Mintha várna valamit. Türelmesen, kimérten.*
A hozzászólás írója (Amrod Galabrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.15 00:43:08
*Halkan nyílik a Pegazus ajtaja ezen a kései órán, egy magas árny siklik be puha léptekkel a fogadóba, de nem csukja be még maga mögött az ajtót, hanem félrelép, mintha valakit várna még a barátságos meleggel hívogató, sárgás fényben fürdő helyiségbe.
A magas alakra vetülő fáklyafény felfedi a belépő kilétét, párszor már láthatták őt itt. Ráadásul most még a földet seprő viaszvászon csuklyás köpeny sem rejti kilétét. Csak a bőrvértje van rajta, az alatta viselt ing felső gombjai hiányoznak, láthatóvá téve alatta az alabástrom bőrt.
A könnyűléptű szótlanul körbenéz, szarvasbőr-kesztyűs jobbját az ajtó kilincsén tartja, ahogy a fogadós felé fordul és halk, kimért hangon rendel.*
- Fogadós, hozz két kupa Bor-t. De előtte forrald fel, tegyél bele borsot, fahéjat és szegfűszeget. *Utasítja a férfit, később majd kifizeti érte a 20 aranyat.
Miután ezzel megvolt, megvárja, míg az is megérkezik, aki miatt pár szívdobbanásnyi időre hagyja, hogy az utca hidege belopakodjon a fogadóba. Reméli, hogy senki nem fogja rossz néven venni.
Ha vendége is megérkezett, egy üres asztalt keres maguknak, lehetőleg közel a kandallóhoz, hisz mindketten meglehetősen átfagytak a Szegénynegyeden át tartó úton idáig.
Az asztalhoz érve lehúzza kesztyűit, leakasztja hátáról a tegzet és az íjat, majd egy szabad szék karfájára akasztja. Szótlanul leül egy másik székre, majd kezeit összedörzsölve igyekszik beindítani a vérkeringést hosszú, kecses ujjaiban, elűzve a hideg okozta zsibbadást. Balján fekete ékszeren csillan a kandalló fénye, a felemás tekintet elréved a gyűrűn pár pillanatig, majd felnéz a vele együtt érkezőre. Mintha várna valamit. Türelmesen, kimérten.*
A hozzászólás írója (Amrod Galabrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.15 00:43:08
6169. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-14 23:10:32
Üzenet elküldve: 2014-12-14 23:10:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Torr //
*Alaposan szemügyre veszi a választott áldozatát, vagy inkább a szerencsést, akit csak úgy, mert ilyen gondolattal ébredt, megajándékozott egy kupa vajsörrel. Igazít egyet a hátán átvetett íjon, megrántja a tegez pántját; ez beidegződött szokás nála, muszáj rendszeresen és kényszeresen ellenőriznie, megvan-e még a felszerelése.
Örül a kapott reakciónak, azt mutatja, hogy megérte most az egyszer beszélgetést kezdeményeznie. A fáradt hangszín ismerősen cseng számára - bár még le sem ült, úgy sejti, hasonszőrűvel akadt dolga.
Udvarias mosolya mögött mintha kissé szórakozna a férfi udvariaskodásán. Nincs oda a szép szavakért és a székkihúzásért, de minden rendben, amíg nem akarja valaki megkísérelni, hogy kezet csókoljon. Attól Lyn falnak szalad.
Megköszöni a helyet és leül, maga elé helyezve kupáját. Leemeli a hátáról az íjat, és a tegezzel együtt az asztal lábának támasztja őket.*
- Ugyan, semmiség *legyint hanyagul a férfi hálálkodására, aztán átnyúl az asztal felett egy kézfogás reményében.* A nevem Lyn. Örülök, hogy megismerhetlek!
*Mutatkozik be röviden és tömören, aztán elgondolkodik a feltett kérdésen. Lyn viszont nem szeret magázódni, így amikor csak lehet, letegezi a másik felet.*
- Nincs különösebb oka... Láttam, hogy még nem iszol semmit és úgy gondoltam, most az egyszer meghívhatok valakit valamire. Ez a jó cselekedetem erre az évre.
*Meséli egy könnyed mosollyal, mielőtt még a saját söréből kortyolna. Érdeklődő tekintettel fürkészi újdonsült asztaltársaságát, hátha leolvashat az arcáról olyan dolgokat, amiket még nem mondott el.*
- Na és te, mi járatban így egyedül errefelé? Fáradtnak látszol, hosszú út áll mögötted?
*Érdeklődik. Nem tudná egyértelműen megmondani, hogy a férfi artheniori-e vagy sem, így inkább rákérdezett.*
*Alaposan szemügyre veszi a választott áldozatát, vagy inkább a szerencsést, akit csak úgy, mert ilyen gondolattal ébredt, megajándékozott egy kupa vajsörrel. Igazít egyet a hátán átvetett íjon, megrántja a tegez pántját; ez beidegződött szokás nála, muszáj rendszeresen és kényszeresen ellenőriznie, megvan-e még a felszerelése.
Örül a kapott reakciónak, azt mutatja, hogy megérte most az egyszer beszélgetést kezdeményeznie. A fáradt hangszín ismerősen cseng számára - bár még le sem ült, úgy sejti, hasonszőrűvel akadt dolga.
Udvarias mosolya mögött mintha kissé szórakozna a férfi udvariaskodásán. Nincs oda a szép szavakért és a székkihúzásért, de minden rendben, amíg nem akarja valaki megkísérelni, hogy kezet csókoljon. Attól Lyn falnak szalad.
Megköszöni a helyet és leül, maga elé helyezve kupáját. Leemeli a hátáról az íjat, és a tegezzel együtt az asztal lábának támasztja őket.*
- Ugyan, semmiség *legyint hanyagul a férfi hálálkodására, aztán átnyúl az asztal felett egy kézfogás reményében.* A nevem Lyn. Örülök, hogy megismerhetlek!
*Mutatkozik be röviden és tömören, aztán elgondolkodik a feltett kérdésen. Lyn viszont nem szeret magázódni, így amikor csak lehet, letegezi a másik felet.*
- Nincs különösebb oka... Láttam, hogy még nem iszol semmit és úgy gondoltam, most az egyszer meghívhatok valakit valamire. Ez a jó cselekedetem erre az évre.
*Meséli egy könnyed mosollyal, mielőtt még a saját söréből kortyolna. Érdeklődő tekintettel fürkészi újdonsült asztaltársaságát, hátha leolvashat az arcáról olyan dolgokat, amiket még nem mondott el.*
- Na és te, mi járatban így egyedül errefelé? Fáradtnak látszol, hosszú út áll mögötted?
*Érdeklődik. Nem tudná egyértelműen megmondani, hogy a férfi artheniori-e vagy sem, így inkább rákérdezett.*
6168. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-14 20:49:11
Üzenet elküldve: 2014-12-14 20:49:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Eyiel Ilrian //
*Lassan fogyogat a sör, ahogy Moran ideje is. Bár szívesen folytatná még a kellemes csevejt, akadna még elintézni valója. Kiissza az utolsó pár korty sört, majd a korsót az asztalra teszi, elégedetten sóhajt mellé.*
- Ez igazán jól esett, ahogy a beszélgetés is, de sajnos távozóra kell fognom. Remélem, hamarosan találni fogsz egy mágust. Ha itt nem jársz szerencsével, talán ellátogathatnál a templomhoz, oda minden bizonnyal ellátogat néhány varázshasználó. *Áll elő egy ötlettel, javaslattal. Ezután felkel a helyéről, visszacsatolja kardját, majd meghajol Eyiel felé.*
- További kellemes napot! *Búcsúzik, majd megindul kifelé a fogadóból. Az intézni való ügyek sajnos nem oldják meg magukat, így hát azokkal is törődnie kell, bármennyire kevés kedve van hozzá.*
*Lassan fogyogat a sör, ahogy Moran ideje is. Bár szívesen folytatná még a kellemes csevejt, akadna még elintézni valója. Kiissza az utolsó pár korty sört, majd a korsót az asztalra teszi, elégedetten sóhajt mellé.*
- Ez igazán jól esett, ahogy a beszélgetés is, de sajnos távozóra kell fognom. Remélem, hamarosan találni fogsz egy mágust. Ha itt nem jársz szerencsével, talán ellátogathatnál a templomhoz, oda minden bizonnyal ellátogat néhány varázshasználó. *Áll elő egy ötlettel, javaslattal. Ezután felkel a helyéről, visszacsatolja kardját, majd meghajol Eyiel felé.*
- További kellemes napot! *Búcsúzik, majd megindul kifelé a fogadóból. Az intézni való ügyek sajnos nem oldják meg magukat, így hát azokkal is törődnie kell, bármennyire kevés kedve van hozzá.*
6167. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-14 10:52:06
Üzenet elküldve: 2014-12-14 10:52:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Innar//
*Már az elsô néhány ütem után érzi, hogy a mai nem a legjobb estéje. Nem játszik rosszul - épp ellenkezôleg, az átlaghoz mérten kiemelkedô a zenéje -, de tudja magáról, hogy sokkal többre is képes lenne.
Kissé gyorsít a játékán, plusz hangokat, átkötéseket szô bele, bonyolítja az egyszerû dallamot. Avatatlan fül számára talán úgy tûnhet, mintha a dal nem kívánna komolyabb erôfeszítést; ha azonban hozzáértô figyeli, nyilvánvaló, hogy az átirat technikát, gyakorlatot és tehetséget igényel. A lány mégis úgy adja elô, mintha valóban nem lenne több egyszerû gyermekdalnál, amit akárki el tud játszani.
A becsatlakozót azonnal észreveszi, amint az megpendíti a lantját: egy pillanatra megbotlik, meglepetésében apró hibát vét. Nem néz felé; bár nagy a kísértés, nem engedheti meg magának, hogy ismét elvétsen valamit.
Nagyon régen volt, hogy utoljára együtt játszott valakivel, és Azóta nem is érzett különösebb indíttatást arra, hogy ismét megkísérelje.
A történet persze ilyen vagy olyan variációban mindenki számára ismerôs: a férfi felbukkan, elveszi a lány eszét, a lány pedig nekiadja a zenéjét, a testét, a szívét.
És amikor már mindent megkapott, a férfi otthagyja a lányt, összetörve.*
~Nem szabad.~ *Az emlékfoszlány épp csak átsuhan az elméjén, s már söpri is ki belôle. Nem engedheti meg magának, hogy ilyesmiken gondolkozzon; mindössze önmagát bénítja s nyomorítja ezekkel a hiábavalóságokkal.
Az egyetlen okos dolog, ami tehet, az az, ha a az ismeretlen partnerre s a játékra összpontosít. Tovább gyorsít hát az amúgy is dinamikus ritmuson, közben folyamatosan figyeli a lantost - tudja-e követni, átveszi-e a vezetést ô maga (hiszen a lant erôsebb hangú, sokkal inkább nevezhetô kocsmahangszernek, mint az arisztokraták szalonjaihoz társított hárfa), belekezd-e másba, nem vét-e hibát.
Bár soha nem gondolta volna, hogy egyszer még összehangoltan tud játszani valakivel, az ismeretlennel meglepôen kellemes, meglepôen könnyû együtt zenélni. Szinte sajnálja, mikor a dal véget ér. Egy crescendóval figyelmezteti a másikat, majd néhány gyors, határozott hanggal zárja le a dalt, melyet lógva hagy a levegôben - aztán feláll, és egy rutinos színész már-már eltúlzottan hanyag eleganciájával hajol meg, akár figyeli a közönsége, akár nem. Csak ezután mer ismeretlen partnere felé pillantani; szíve kihagy egy ütemet a gondolatra, hogy az illetô talán mégsem ismeretlen, talán...
Persze a szív téved: a közeli asztalnál egy jóvágású, szemtelen mosolyú idegen férfi ül, játéka pedig arról mesél, hogy ô is ebbôl él meg, csak úgy, mint Dreena. A lány igyekszik önmaga elôtt is palástolni csalódottságát, s kedves mosolyt villantani Innarra - ez utóbbi azért annyira nem esik nehezére, hiszen mindig is kedvelte a tehetséges bárdok társaságát, kiváltképp, ha azok férfiak.
Mivel nem szeretné ôrizetlenül hagyni hangszerét, a másik asztalhoz cipelni azonban túl körülményes lenne, visszaül a helyére, lazán a térdének támasztja a hárfát, és szeme sarkából várakozásteljesen figyel. Ha a férfi csatlakozni szeretne hozzá egy ital erejéig, vagy új dalba kezdene, ô kapható akármelyikre.*
A hozzászólás írója (Dreena Carmin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.14 11:58:22
*Már az elsô néhány ütem után érzi, hogy a mai nem a legjobb estéje. Nem játszik rosszul - épp ellenkezôleg, az átlaghoz mérten kiemelkedô a zenéje -, de tudja magáról, hogy sokkal többre is képes lenne.
Kissé gyorsít a játékán, plusz hangokat, átkötéseket szô bele, bonyolítja az egyszerû dallamot. Avatatlan fül számára talán úgy tûnhet, mintha a dal nem kívánna komolyabb erôfeszítést; ha azonban hozzáértô figyeli, nyilvánvaló, hogy az átirat technikát, gyakorlatot és tehetséget igényel. A lány mégis úgy adja elô, mintha valóban nem lenne több egyszerû gyermekdalnál, amit akárki el tud játszani.
A becsatlakozót azonnal észreveszi, amint az megpendíti a lantját: egy pillanatra megbotlik, meglepetésében apró hibát vét. Nem néz felé; bár nagy a kísértés, nem engedheti meg magának, hogy ismét elvétsen valamit.
Nagyon régen volt, hogy utoljára együtt játszott valakivel, és Azóta nem is érzett különösebb indíttatást arra, hogy ismét megkísérelje.
A történet persze ilyen vagy olyan variációban mindenki számára ismerôs: a férfi felbukkan, elveszi a lány eszét, a lány pedig nekiadja a zenéjét, a testét, a szívét.
És amikor már mindent megkapott, a férfi otthagyja a lányt, összetörve.*
~Nem szabad.~ *Az emlékfoszlány épp csak átsuhan az elméjén, s már söpri is ki belôle. Nem engedheti meg magának, hogy ilyesmiken gondolkozzon; mindössze önmagát bénítja s nyomorítja ezekkel a hiábavalóságokkal.
Az egyetlen okos dolog, ami tehet, az az, ha a az ismeretlen partnerre s a játékra összpontosít. Tovább gyorsít hát az amúgy is dinamikus ritmuson, közben folyamatosan figyeli a lantost - tudja-e követni, átveszi-e a vezetést ô maga (hiszen a lant erôsebb hangú, sokkal inkább nevezhetô kocsmahangszernek, mint az arisztokraták szalonjaihoz társított hárfa), belekezd-e másba, nem vét-e hibát.
Bár soha nem gondolta volna, hogy egyszer még összehangoltan tud játszani valakivel, az ismeretlennel meglepôen kellemes, meglepôen könnyû együtt zenélni. Szinte sajnálja, mikor a dal véget ér. Egy crescendóval figyelmezteti a másikat, majd néhány gyors, határozott hanggal zárja le a dalt, melyet lógva hagy a levegôben - aztán feláll, és egy rutinos színész már-már eltúlzottan hanyag eleganciájával hajol meg, akár figyeli a közönsége, akár nem. Csak ezután mer ismeretlen partnere felé pillantani; szíve kihagy egy ütemet a gondolatra, hogy az illetô talán mégsem ismeretlen, talán...
Persze a szív téved: a közeli asztalnál egy jóvágású, szemtelen mosolyú idegen férfi ül, játéka pedig arról mesél, hogy ô is ebbôl él meg, csak úgy, mint Dreena. A lány igyekszik önmaga elôtt is palástolni csalódottságát, s kedves mosolyt villantani Innarra - ez utóbbi azért annyira nem esik nehezére, hiszen mindig is kedvelte a tehetséges bárdok társaságát, kiváltképp, ha azok férfiak.
Mivel nem szeretné ôrizetlenül hagyni hangszerét, a másik asztalhoz cipelni azonban túl körülményes lenne, visszaül a helyére, lazán a térdének támasztja a hárfát, és szeme sarkából várakozásteljesen figyel. Ha a férfi csatlakozni szeretne hozzá egy ital erejéig, vagy új dalba kezdene, ô kapható akármelyikre.*
A hozzászólás írója (Dreena Carmin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.14 11:58:22
6166. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-14 06:31:24
Üzenet elküldve: 2014-12-14 06:31:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Az unikornis átka //
* Immár otthonos mozdulattal lép be a Pegazusba. A múltja miatt, szinte azonnal kiszúrja a csoportosulást, amiben nagy segítségére van egy hatalmas alak. Saun szó nélkül lép melléjük, s ha hagynak neki teret, elolvassa a papírt. *
- Önök is? -
* Utal a hirdetésre, majd megjegyzi még. *
- Jobb lesz mihamarabb indulni. Sok ártatlan élet van veszélyben. -
* Néz a körülötte állókra a harcos, majd a pulthoz lép. *
- Egy kupa Mézsör lesz, összesen 13 aranyért. -
* Miután az italt megkapja, még megszólal. *
- Úgy hiszem, minket érdekel a felhívás. -
* Bök állával a kis csoportosulás felé. *
- Van még valami, amit tudnunk kellene indulás előtt? -
* Kérdezi a fogadóst, az arcát fürkészve. Ha kap választ, visszamegy a többiekhez. *
- Furcsa. Azt hittem ilyen esetekben a város lép fel. Elvégre Arthenior pálcája alá tartozik mind a falu, mind a bánya. Nem igaz? -
* Néz kérdő tekintettel az ott levőkre. *
* Immár otthonos mozdulattal lép be a Pegazusba. A múltja miatt, szinte azonnal kiszúrja a csoportosulást, amiben nagy segítségére van egy hatalmas alak. Saun szó nélkül lép melléjük, s ha hagynak neki teret, elolvassa a papírt. *
- Önök is? -
* Utal a hirdetésre, majd megjegyzi még. *
- Jobb lesz mihamarabb indulni. Sok ártatlan élet van veszélyben. -
* Néz a körülötte állókra a harcos, majd a pulthoz lép. *
- Egy kupa Mézsör lesz, összesen 13 aranyért.
-* Miután az italt megkapja, még megszólal. *
- Úgy hiszem, minket érdekel a felhívás. -
* Bök állával a kis csoportosulás felé. *
- Van még valami, amit tudnunk kellene indulás előtt? -
* Kérdezi a fogadóst, az arcát fürkészve. Ha kap választ, visszamegy a többiekhez. *
- Furcsa. Azt hittem ilyen esetekben a város lép fel. Elvégre Arthenior pálcája alá tartozik mind a falu, mind a bánya. Nem igaz? -
* Néz kérdő tekintettel az ott levőkre. *
6165. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-13 22:07:17
Üzenet elküldve: 2014-12-13 22:07:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Dreena Carmin//
*A Pegazus egy nagyon felkapott hely. Általában sokan vannak odabent és élvezik az épület melegét az ételeket és az italokat. Leginkább vándorok térnek be ide, miután beértek a városba, hiszen ez a legközelebbi fogadó a környéken. Alakok jönnek és mennek, fegyveresek, fegyvertelenek, nagyok és kicsik. Így ebben a tömegben nem is tűnik ki Innar, aki ép az egyik asztalnál mereng kezében a becses lantját szorongatva. Bambul előre és arca sajog egy kissé. Ez az állapot azért van, mert az imént egy finom hölgyemény nem találta a férfit elég csábítónak, vagy jóképűnek, hogy vele múlassa az idejét. Lehet a bárd stílusa nem tetszett neki amivel próbált bókolni neki. Úgy fest, hogy ami az egyik rétegnek bók lehet, az másoknak felér egy sértéssel. Lassan a vörös kéznyom eltűnik Innar arcáról aki megrázza a fejét és visszatér a valóságba bambulásából.*
-Nem hittem volna, hogy ekkorát tud csapni.
*Mondja ki hangosan és tekint oldalra. Tudta, hogy látták páran az esetet így valamivel le kell reagálnia, nem ülhet csak úgy mint egy kuka. Az nem Ő lenne. Ezzel a szólással el is intézte ezt a kis affért és tovább folytatja azt amit eddig is csinált. Zenél és talán még énekel is mellé valamennyit. Bár az ének része attól is függ, hogy mennyit iszik, vagy, hogy milyen kedvében van. Hangszerét ölébe helyezi, kissé megmozgatja az ujjait majd mikor a húrokhoz nyúlna, hogy hozzákezdjen a zenéléshez, a keze megáll a levegőben. Valamit hall. Valamiféle dallam, de nem hallja tisztán, mert egy nagyobb asztaltársaság mellett talált helyet és azok méretükhöz hűen nagy hanggal vannak. Megpróbál jobban fülelni, hogy kivegye a dallamot az alapzajból. Felemelkedik és fejét forgatva a hang forrását keresi. Jobb kezében úgy tartja a lantját, mintha egy döglött tyúkot szorongatna a nyakánál fogva. Pár lépést tesz, hogy jobban rálásson a bent lévőekre, és így ki is szúrja, hogy honnan jön a zene. Egy lány az aki játszik, méghozzá hárfán. Még közelebb lépdel és így már a hárfa hangja teljesen elnyomja az előző asztaltársaság hangos beszélgetését és hahotázását. Innar arcán egy félmosoly jelenik meg, ismeri a dalt, legalábbis az eredetijét, ez valami feldolgozás lehet, de azért felismeri. Az egyik asztal széléhez támaszkodva hallgatja egy darabig a kellemes dallamot. Már elég közel helyezkedik el a lányhoz képest, de a látószögéből ép kiesik. Mivel jó érzéke van a zenéléshez ezért nem hagyhatja ki, hogy ne csatlakozzon be lantjával a hárfa mellé. Kivárja a megfelelő pillanatot és Innar is megpengeti a saját húrjait. Ha a lány rátekint egy mosollyal és fejbiccentéssel üdvözli, miközben zenélnek. A két hangszer remekül kiegészítik egymást és így még jobb hangulatot teremt odabent. Sokan abbahagyják a saját kis beszélgetésüket és ha egy pillanatra is, de odafigyelnek a két bárdra. Általában Innar egyedül zenél, de most úgy tűnik kivételt tesz. Ez lehet azért van, mert egy bájos hölgyemény van a másik hangszer mögött, vagy esetleg azért mert egyedül már unalmas volt. Esetleg mindkettő közrejátszhat.*
*A Pegazus egy nagyon felkapott hely. Általában sokan vannak odabent és élvezik az épület melegét az ételeket és az italokat. Leginkább vándorok térnek be ide, miután beértek a városba, hiszen ez a legközelebbi fogadó a környéken. Alakok jönnek és mennek, fegyveresek, fegyvertelenek, nagyok és kicsik. Így ebben a tömegben nem is tűnik ki Innar, aki ép az egyik asztalnál mereng kezében a becses lantját szorongatva. Bambul előre és arca sajog egy kissé. Ez az állapot azért van, mert az imént egy finom hölgyemény nem találta a férfit elég csábítónak, vagy jóképűnek, hogy vele múlassa az idejét. Lehet a bárd stílusa nem tetszett neki amivel próbált bókolni neki. Úgy fest, hogy ami az egyik rétegnek bók lehet, az másoknak felér egy sértéssel. Lassan a vörös kéznyom eltűnik Innar arcáról aki megrázza a fejét és visszatér a valóságba bambulásából.*
-Nem hittem volna, hogy ekkorát tud csapni.
*Mondja ki hangosan és tekint oldalra. Tudta, hogy látták páran az esetet így valamivel le kell reagálnia, nem ülhet csak úgy mint egy kuka. Az nem Ő lenne. Ezzel a szólással el is intézte ezt a kis affért és tovább folytatja azt amit eddig is csinált. Zenél és talán még énekel is mellé valamennyit. Bár az ének része attól is függ, hogy mennyit iszik, vagy, hogy milyen kedvében van. Hangszerét ölébe helyezi, kissé megmozgatja az ujjait majd mikor a húrokhoz nyúlna, hogy hozzákezdjen a zenéléshez, a keze megáll a levegőben. Valamit hall. Valamiféle dallam, de nem hallja tisztán, mert egy nagyobb asztaltársaság mellett talált helyet és azok méretükhöz hűen nagy hanggal vannak. Megpróbál jobban fülelni, hogy kivegye a dallamot az alapzajból. Felemelkedik és fejét forgatva a hang forrását keresi. Jobb kezében úgy tartja a lantját, mintha egy döglött tyúkot szorongatna a nyakánál fogva. Pár lépést tesz, hogy jobban rálásson a bent lévőekre, és így ki is szúrja, hogy honnan jön a zene. Egy lány az aki játszik, méghozzá hárfán. Még közelebb lépdel és így már a hárfa hangja teljesen elnyomja az előző asztaltársaság hangos beszélgetését és hahotázását. Innar arcán egy félmosoly jelenik meg, ismeri a dalt, legalábbis az eredetijét, ez valami feldolgozás lehet, de azért felismeri. Az egyik asztal széléhez támaszkodva hallgatja egy darabig a kellemes dallamot. Már elég közel helyezkedik el a lányhoz képest, de a látószögéből ép kiesik. Mivel jó érzéke van a zenéléshez ezért nem hagyhatja ki, hogy ne csatlakozzon be lantjával a hárfa mellé. Kivárja a megfelelő pillanatot és Innar is megpengeti a saját húrjait. Ha a lány rátekint egy mosollyal és fejbiccentéssel üdvözli, miközben zenélnek. A két hangszer remekül kiegészítik egymást és így még jobb hangulatot teremt odabent. Sokan abbahagyják a saját kis beszélgetésüket és ha egy pillanatra is, de odafigyelnek a két bárdra. Általában Innar egyedül zenél, de most úgy tűnik kivételt tesz. Ez lehet azért van, mert egy bájos hölgyemény van a másik hangszer mögött, vagy esetleg azért mert egyedül már unalmas volt. Esetleg mindkettő közrejátszhat.*
6164. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-13 20:42:48
Üzenet elküldve: 2014-12-13 20:42:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Innar Baladur//
*Nyílik az ajtó, s az érkezővel jeges fuvallat szökik be rajta. Tétovázás nélkül indul meg a pult felé - lépteinek magabiztossága azt sugallja, nem ismeretlen számára a hely. Jobb vállát súlyos, különös formájú csomag húzza le; kis híján feleakkora, mint maga a karcsú alak.
Vált néhány halk szót a fogadóssal, majd köpenye alá nyúl, és számtalan zsebének egyikéből előhalássza és a pultra helyezi a 4 aranyat. Várakozás közben valami ritmust kopog a matt fán, majd mikor végül megkapja a Teát, a kályha közvetlen közelében álló asztalhoz telepszik vele. A különös formájú csomagot leengedi a válláról, és a lába mellé támasztja, köpenyét azonban továbbra sem veszi le, így a külső szemlélő csak mozgásának kecsességéből és az átlagosnál kissé alacsonyabb termetéből vonhatja le azt a következtetést, hogy a jövevény a gyengébb nem egyik képviselője.
Megborzong, ahogy a kályha kellemes melege végigbizsereg a kinti hidegtől alaposan átfagyott testén. Maga elé veszi a teát, bele sem kortyol, csak elgémberedett ujjait melengeti a poháron.
Sokáig ül így, teljes mozdulatlanságban, gondolataiba merülve. Maga elé mered, úgy figyeli a pohárban gőzölgő folyadékot, míg az teljesen ki nem hűl. Ha azonban valaki egészen közel hajolna hozzá, talán hallhatná, ahogy maga elé dünnyög; hangja kellemes, félúton jár a dúdolás és a suttogás között, közben az asztal alatt csizmája sarkával kopogja magának a ritmust.
Nehéz lenne megmondani, mennyi idő telik el így, míg végül aztán lehajol, és óvatosan, gyöngéd figyelemmel kicsomagolja a furcsa csomagot, amely eddig a szék mellett pihent; egy kishárfát. A hangszer nagyjából huszonhét húros, nem a legnagyobb tehát a maga nemében, de gondosan karbantartott, sötét fényű fája és tökéletes állapotban lévő húrjai valódi értéket sugallnak. A lány látható szeretettel simítja végig a vöröses fát, majd a térdére emeli a hárfát, és apró, óvatos mozulatokkal hangolni kezdi. Láthatóan gyakorlott, mert alig néhány perc alatt végez, és egyre erősebben kezdi megpendíteni a húrokat. A hang nem elég erős ahhoz, hogy az egész fogadót betöltse - valahol félúton van egy lant és egy zongora között -, kellemesen beleolvad a helyiség alapzajába.
Újabb néhány perc múltán feláll, leveti a köpenyét - egyszerű, borvörös utazóruhát, nadrágot, bő blúzt, és csizmát visel alatta -, majd visszaül, halkan megköszörüli a torkát. A füle mögé simít egy-két előrehulló hajtincset, majd a húrokra helyezi a kezét, és játszani kezd - ezúttal elég hangosan ahhoz, hogy minden vendég hallhassa.
Egy jó előadóművész tehetsége nem csak a játékában mutatkozik meg; legalább annyira fontos, hogy milyen jól méri fel a közönségét, és tudja-e, mit játsszon nekik. Ahogy egy temetésen sem énekel az ember bordalt, ugyanúgy egy zsúfolt, zajos fogadóban sem kezd el tragikus balladát, míg egy alig néhány vendégből álló társaságnak nem játszik víg táncdalt. Ezúttal egy mindenki által ismert gyermekdal egy kevéssé ismert átiratát választja; a dallam kellemes, könnyed, ismerősen cseng a fülnek, de nem tartozik hozzá ének, így nem zavarja meg a beszélgetőket sem. Hangulatteremtéshez kiváló.*
A hozzászólás írója (Dreena Carmin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.13 20:55:39
*Nyílik az ajtó, s az érkezővel jeges fuvallat szökik be rajta. Tétovázás nélkül indul meg a pult felé - lépteinek magabiztossága azt sugallja, nem ismeretlen számára a hely. Jobb vállát súlyos, különös formájú csomag húzza le; kis híján feleakkora, mint maga a karcsú alak.
Vált néhány halk szót a fogadóssal, majd köpenye alá nyúl, és számtalan zsebének egyikéből előhalássza és a pultra helyezi a 4 aranyat. Várakozás közben valami ritmust kopog a matt fán, majd mikor végül megkapja a Teát, a kályha közvetlen közelében álló asztalhoz telepszik vele.
A különös formájú csomagot leengedi a válláról, és a lába mellé támasztja, köpenyét azonban továbbra sem veszi le, így a külső szemlélő csak mozgásának kecsességéből és az átlagosnál kissé alacsonyabb termetéből vonhatja le azt a következtetést, hogy a jövevény a gyengébb nem egyik képviselője.Megborzong, ahogy a kályha kellemes melege végigbizsereg a kinti hidegtől alaposan átfagyott testén. Maga elé veszi a teát, bele sem kortyol, csak elgémberedett ujjait melengeti a poháron.
Sokáig ül így, teljes mozdulatlanságban, gondolataiba merülve. Maga elé mered, úgy figyeli a pohárban gőzölgő folyadékot, míg az teljesen ki nem hűl. Ha azonban valaki egészen közel hajolna hozzá, talán hallhatná, ahogy maga elé dünnyög; hangja kellemes, félúton jár a dúdolás és a suttogás között, közben az asztal alatt csizmája sarkával kopogja magának a ritmust.
Nehéz lenne megmondani, mennyi idő telik el így, míg végül aztán lehajol, és óvatosan, gyöngéd figyelemmel kicsomagolja a furcsa csomagot, amely eddig a szék mellett pihent; egy kishárfát. A hangszer nagyjából huszonhét húros, nem a legnagyobb tehát a maga nemében, de gondosan karbantartott, sötét fényű fája és tökéletes állapotban lévő húrjai valódi értéket sugallnak. A lány látható szeretettel simítja végig a vöröses fát, majd a térdére emeli a hárfát, és apró, óvatos mozulatokkal hangolni kezdi. Láthatóan gyakorlott, mert alig néhány perc alatt végez, és egyre erősebben kezdi megpendíteni a húrokat. A hang nem elég erős ahhoz, hogy az egész fogadót betöltse - valahol félúton van egy lant és egy zongora között -, kellemesen beleolvad a helyiség alapzajába.
Újabb néhány perc múltán feláll, leveti a köpenyét - egyszerű, borvörös utazóruhát, nadrágot, bő blúzt, és csizmát visel alatta -, majd visszaül, halkan megköszörüli a torkát. A füle mögé simít egy-két előrehulló hajtincset, majd a húrokra helyezi a kezét, és játszani kezd - ezúttal elég hangosan ahhoz, hogy minden vendég hallhassa.
Egy jó előadóművész tehetsége nem csak a játékában mutatkozik meg; legalább annyira fontos, hogy milyen jól méri fel a közönségét, és tudja-e, mit játsszon nekik. Ahogy egy temetésen sem énekel az ember bordalt, ugyanúgy egy zsúfolt, zajos fogadóban sem kezd el tragikus balladát, míg egy alig néhány vendégből álló társaságnak nem játszik víg táncdalt. Ezúttal egy mindenki által ismert gyermekdal egy kevéssé ismert átiratát választja; a dallam kellemes, könnyed, ismerősen cseng a fülnek, de nem tartozik hozzá ének, így nem zavarja meg a beszélgetőket sem. Hangulatteremtéshez kiváló.*
A hozzászólás írója (Dreena Carmin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.13 20:55:39
6163. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-13 18:41:29
Üzenet elküldve: 2014-12-13 18:41:29
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az Unikornis átka//
*A hely amit kinézett magának kellemes és barátságos fogadónak tűnik. A zöld sárkánnyal nem volt szerencséje, most azonban feltett szándéka addig inni amíg valami magának való feladatba nem botlik. Már épp nyúlna az alacsony kilincsért mikor az furcsamód magától kinyílik és egy emberlétére megtermett kardot viselő férfi lép ki rajta. A találkozás nem jár nagyobb atrocitással, sőt még szóváltással sem. Ő jobbra lép a férfi kerül egy kicsit majd megy tovább a dolgára, az óriás pedig látva, nincs több távozó mélyre hajolva betolja magát az ajtón. Az emberek kicsik, így érthető módon az épületeik is kicsik, így elég nehéz a bejutás. Ha odabent nem egy tágas belső teret és magas mennyezetet látna, valószínűleg meg se próbálna bejutni inkább kihozatná a sört a kocsmárossal. Legtöbbször kénytelen ugyanahhoz a procedúrához folyamodni, térdre ereszkedik, jobb lábát áttolja az ajtón, ezután érkezik a feje és oldalra fordított felsőteste. A sisakjára illesztett szarvakkal olyan mintha egy jól megtermett bika fúrná keresztül magát az ajtón. Ez most a szokottnál egyszerűbben megy, a fogadó nyilván máskor is fogadott gigászi vendégeket.
A páncélkolosszus nagy nehezen kiegyenesedik, sisakját csak akkor veszi le és akasztja kése mellé, ha a fogadó belmagassága nem haladja meg a négy métert, mert akkor bizony gondba lenne az azt díszítő szarudarabokkal. Szúrós tekintetét végigfuttatja az egész összegyűlt társaságon.* ~Na itt, se mulatni se munkát találni nem fogok.~ *Gondolja elsőre. Hisz épp a legrosszabbkor tért be. A bor, az ének és a kellemetlen alakok kihajításának ideje csak később jön. Mégis mintha fél szemmel látna egy kopott papírt, amolyan felhívást, a falon előtte egy férfival és egy nővel, és fél füllel meghallaná a "Pega-kornis" szót.* ~Tehát nem szatócsot keresnek.~ *Tesz pár lépést a párocska felé amitől több teásbögrében is apró vízfodrok jelennek meg, majd maga is jobban szemügyre veszi a papírt.* -Egy unisus. *Javítja ki a nőt. Ahonnan ő jött, ott így nevezték a szárnyas szarvas lovakat, mint mindenről erről is hallani jót is rosszat is, vidék és mesélő szerint. Közben hunyorogva olvassa a papír tartalmát miközben látszólag igen megelégedett képet vág. Mikor végzett apró félmosoly jelenik meg az arcán. Pontosan ezért jött ide. Mikor feláll vértje épp ugyanúgy csörög mint mikor letérdelt, most egy kicsit hangosabban kell beszélnie, de ha a görnyedés és a hangosabb morgás közt kell választania, nyilván az utóbbi mellett dönt.* -Jó harcos lehetett aki megszabadította, a szárnyaitól. *Nem véletlenül beszél múlt időben, és nem csak az idegenek figyelése miatt süti le a szemét, hisz ha ez az ember, vagy miféle még élne nyilván ő maga intézné el a dögöt és a falusiak nem kérnének külső segítséget.* -A munka nagyját viszont elvégezte. *A férfi arca is érdeklődőnek tűnik, ám a nő tette fel a kérdést így valamiféle főkolompost sejt benne.* -Hölgyem, uram. *Biccent egyet, egyet mindkettejük felé.
Első szörny, első harc, első megmentett falu, ha másnak nem is ez az utazás számára történelmi lesz.*
*A hely amit kinézett magának kellemes és barátságos fogadónak tűnik. A zöld sárkánnyal nem volt szerencséje, most azonban feltett szándéka addig inni amíg valami magának való feladatba nem botlik. Már épp nyúlna az alacsony kilincsért mikor az furcsamód magától kinyílik és egy emberlétére megtermett kardot viselő férfi lép ki rajta. A találkozás nem jár nagyobb atrocitással, sőt még szóváltással sem. Ő jobbra lép a férfi kerül egy kicsit majd megy tovább a dolgára, az óriás pedig látva, nincs több távozó mélyre hajolva betolja magát az ajtón. Az emberek kicsik, így érthető módon az épületeik is kicsik, így elég nehéz a bejutás. Ha odabent nem egy tágas belső teret és magas mennyezetet látna, valószínűleg meg se próbálna bejutni inkább kihozatná a sört a kocsmárossal. Legtöbbször kénytelen ugyanahhoz a procedúrához folyamodni, térdre ereszkedik, jobb lábát áttolja az ajtón, ezután érkezik a feje és oldalra fordított felsőteste. A sisakjára illesztett szarvakkal olyan mintha egy jól megtermett bika fúrná keresztül magát az ajtón. Ez most a szokottnál egyszerűbben megy, a fogadó nyilván máskor is fogadott gigászi vendégeket.
A páncélkolosszus nagy nehezen kiegyenesedik, sisakját csak akkor veszi le és akasztja kése mellé, ha a fogadó belmagassága nem haladja meg a négy métert, mert akkor bizony gondba lenne az azt díszítő szarudarabokkal. Szúrós tekintetét végigfuttatja az egész összegyűlt társaságon.* ~Na itt, se mulatni se munkát találni nem fogok.~ *Gondolja elsőre. Hisz épp a legrosszabbkor tért be. A bor, az ének és a kellemetlen alakok kihajításának ideje csak később jön. Mégis mintha fél szemmel látna egy kopott papírt, amolyan felhívást, a falon előtte egy férfival és egy nővel, és fél füllel meghallaná a "Pega-kornis" szót.* ~Tehát nem szatócsot keresnek.~ *Tesz pár lépést a párocska felé amitől több teásbögrében is apró vízfodrok jelennek meg, majd maga is jobban szemügyre veszi a papírt.* -Egy unisus. *Javítja ki a nőt. Ahonnan ő jött, ott így nevezték a szárnyas szarvas lovakat, mint mindenről erről is hallani jót is rosszat is, vidék és mesélő szerint. Közben hunyorogva olvassa a papír tartalmát miközben látszólag igen megelégedett képet vág. Mikor végzett apró félmosoly jelenik meg az arcán. Pontosan ezért jött ide. Mikor feláll vértje épp ugyanúgy csörög mint mikor letérdelt, most egy kicsit hangosabban kell beszélnie, de ha a görnyedés és a hangosabb morgás közt kell választania, nyilván az utóbbi mellett dönt.* -Jó harcos lehetett aki megszabadította, a szárnyaitól. *Nem véletlenül beszél múlt időben, és nem csak az idegenek figyelése miatt süti le a szemét, hisz ha ez az ember, vagy miféle még élne nyilván ő maga intézné el a dögöt és a falusiak nem kérnének külső segítséget.* -A munka nagyját viszont elvégezte. *A férfi arca is érdeklődőnek tűnik, ám a nő tette fel a kérdést így valamiféle főkolompost sejt benne.* -Hölgyem, uram. *Biccent egyet, egyet mindkettejük felé.
Első szörny, első harc, első megmentett falu, ha másnak nem is ez az utazás számára történelmi lesz.*
6162. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-13 17:01:37
Üzenet elküldve: 2014-12-13 17:01:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Az Unikornis átka//
*A pegazus fogadó ajtajának most nem kell sem nyikorognia, sem koppannia utána, hogy Raeyan bejuthasson rajta – megtette azt tegnap este. Jelenleg ő is egy a reggelit fogyasztók közül. Minél kevesebbet próbált költekezni, így tegnap csak a Szoba volt az egyetlen kiadása (14 arany), most pedig ez a Rántotta (6 arany) , hozzá egy Szelet kenyér (2 arany) , meg egy kupa Almabor (10 arany) . És eddig olcsón meg is úszta.
A mai nap mindenképp kell valami jövedelmezőbb munkát is keresnie. Ha ebben a városban nem is talál, hát tovább utazik a kikötőbe. Eddig ugyanis nem volt egyik sem jobb annál, hogy épphogy el tudja tartani magát. Az a másfél hónap az öregasszonynál pedig tényleg csak az idő tengetése volt. Bár megtudott egykét újat a gyógynövényekről, ezen kívül semmi haszna. Pedig egy lovat is szereznie kéne.
Bár a beszélgetésekből nem sokat vesz észre, a pultos iránymutatása azért feltűnik neki. Irányba kapja hát ő is a fejét, ám csak egy írás van kitűzve oda. A zsoldosféle drámai visszavonulása után azért eltervezi, hogy majd vet egy pillantást, bármi is álljon a papíron, miután bevégezte reggelijét.
Ez a pillanat hamar el is jön, majd miután egy kendővel megtörölte magát, fejét vakargatva feláll az asztaltól. Körülbelül ekkor veszi észre, hogy a haját még csak be sem kötötte. ~Ennyire hanyaggá váltam volna? Biztos most összevissza áll a hajam.~ És ahogy végighúzza rajta a kezét, rájön, hogy valóban pár hajszál ámokfutásba kezdett. ~Még úgyis vissza kell mennem a szobába, ott van még minden.~ Végig simít rajta ahogy odamegy a felirathoz, csak hogy nézzen is már ki valahogy a feje. Nagyjából ekkoriban érkezik a másik katonaforma férfi. Vele most nem foglalkozik, a papírost olvassa.*
- Unikornis. ~szárnycsonkok... de az a pegazus, aminek szárnya van, nem?~
- Pega-kornis?
*Nem kétli, hát hogyne léteznének. Meg valamitől csak meg vannak ijedve azok a falusiak, hacsak nem csapda az egész. ~És a jutalom... Talán egy lovat is megérne! Meg talán még mást is. De hogy többen is odavesztek... Megérné egyedül odamenni?~ Csak ekkor veszi észre, hogy a legújabb jövevény is pont ezt a papírost lesi. Ránézésre nem lepkehajkurászásból él. Egy próbát megér.*
- Érdekel?
*Biccent a papír felé, nem mintha nem lenne egyértelmű, miről van szó.*
*A pegazus fogadó ajtajának most nem kell sem nyikorognia, sem koppannia utána, hogy Raeyan bejuthasson rajta – megtette azt tegnap este. Jelenleg ő is egy a reggelit fogyasztók közül. Minél kevesebbet próbált költekezni, így tegnap csak a Szoba volt az egyetlen kiadása (14 arany)
, most pedig ez a Rántotta (6 arany) , hozzá egy Szelet kenyér (2 arany) , meg egy kupa Almabor (10 arany) . És eddig olcsón meg is úszta.A mai nap mindenképp kell valami jövedelmezőbb munkát is keresnie. Ha ebben a városban nem is talál, hát tovább utazik a kikötőbe. Eddig ugyanis nem volt egyik sem jobb annál, hogy épphogy el tudja tartani magát. Az a másfél hónap az öregasszonynál pedig tényleg csak az idő tengetése volt. Bár megtudott egykét újat a gyógynövényekről, ezen kívül semmi haszna. Pedig egy lovat is szereznie kéne.
Bár a beszélgetésekből nem sokat vesz észre, a pultos iránymutatása azért feltűnik neki. Irányba kapja hát ő is a fejét, ám csak egy írás van kitűzve oda. A zsoldosféle drámai visszavonulása után azért eltervezi, hogy majd vet egy pillantást, bármi is álljon a papíron, miután bevégezte reggelijét.
Ez a pillanat hamar el is jön, majd miután egy kendővel megtörölte magát, fejét vakargatva feláll az asztaltól. Körülbelül ekkor veszi észre, hogy a haját még csak be sem kötötte. ~Ennyire hanyaggá váltam volna? Biztos most összevissza áll a hajam.~ És ahogy végighúzza rajta a kezét, rájön, hogy valóban pár hajszál ámokfutásba kezdett. ~Még úgyis vissza kell mennem a szobába, ott van még minden.~ Végig simít rajta ahogy odamegy a felirathoz, csak hogy nézzen is már ki valahogy a feje. Nagyjából ekkoriban érkezik a másik katonaforma férfi. Vele most nem foglalkozik, a papírost olvassa.*
- Unikornis. ~szárnycsonkok... de az a pegazus, aminek szárnya van, nem?~
- Pega-kornis?
*Nem kétli, hát hogyne léteznének. Meg valamitől csak meg vannak ijedve azok a falusiak, hacsak nem csapda az egész. ~És a jutalom... Talán egy lovat is megérne! Meg talán még mást is. De hogy többen is odavesztek... Megérné egyedül odamenni?~ Csak ekkor veszi észre, hogy a legújabb jövevény is pont ezt a papírost lesi. Ránézésre nem lepkehajkurászásból él. Egy próbát megér.*
- Érdekel?
*Biccent a papír felé, nem mintha nem lenne egyértelmű, miről van szó.*
6161. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-12-13 14:24:55
Üzenet elküldve: 2014-12-13 14:24:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Az Unikornis átka //
*Arsenor mint mindig most is betér egy italra a fogadóba. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy mert jól esik neki. A másik ok pedig, hogy a vadászidénynek vége és rosszul jött ki az évből. Múltkor is itt talált munkát talán megint lesz szerencséje. Ahogy a pulthoz lép épp rendelne egy italt mikor meglát egy papírt ami a falon lóg. Odamegy és elolvassa. Ahogy olvassa először segíteni akar majd megijed mikor elolvassa hányan vesztek oda végül pedig elgondolkozik. Veszélyesnek tűnik de, ő pedig volt már éles küldetésben. Az hogy ez csak egy rossz vicc az meg se fordul a fejében. Hát igen van még mit tanulnia.*
*Arsenor mint mindig most is betér egy italra a fogadóba. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy mert jól esik neki. A másik ok pedig, hogy a vadászidénynek vége és rosszul jött ki az évből. Múltkor is itt talált munkát talán megint lesz szerencséje. Ahogy a pulthoz lép épp rendelne egy italt mikor meglát egy papírt ami a falon lóg. Odamegy és elolvassa. Ahogy olvassa először segíteni akar majd megijed mikor elolvassa hányan vesztek oda végül pedig elgondolkozik. Veszélyesnek tűnik de, ő pedig volt már éles küldetésben. Az hogy ez csak egy rossz vicc az meg se fordul a fejében. Hát igen van még mit tanulnia.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18869-18888