Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 327 (6521. - 6540. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6540. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-19 16:18:04
Üzenet elküldve: 2025-08-19 16:18:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
*Hihetetlenül fáj a lába. Valószínűsíti, hogy eltört, de nem tudja biztosra mondani, mivel még soha nem tört el semmilye. A reccsenés ellenben nagyon árulkodó volt, az, hogy nem tud rendesen lábra állni szintén, de a legnyilvánvalóbb, na az a fájdalom.
Azonban nem csak a lába fáj. Arca is lángol ott, ahol a karmok végig szaggatták, a kibuggyant vértől pedig semmit sem lát. Azonban ez most jelenleg a legkisebb baja, hiszen Norgen valószínűleg közelít felé, hogy bevégezze azt, amit elkezdett. Illetve, valójában Venthel kezdte el, de mindezt azért, hogy az életét mentse.
Egy idegen alak lép ki a fogadóból, hozzá is szól, bár jelenleg nincs olyan állapotban, hogy teljesen felfogja, mit is akar mondani neki.*
- El kell menekülnöm innen! A szörny itt van, megtalált!
*Egy kicsit még vonaglik a földön, újfent megpróbál felállni, mindhiába, féltérdre rogy újra és újra. A fájdalom elviselhetetlen, szíve úgy kalapál mintha valaki a füle mellett dobolna, homloka tajtékzik.
Ebből a pánikból ocsúdtatja fel egy ismerős hang.*
- ETTVALLDER!!! ITT VAN A NŐ! A DÉMON!
*Torz arccal üvölt, bár nem látja hogy honnét jött a hang. Talán az ablak felől ahonnan az imént kiugrott? Egyébként is, milyen kérdés volt ez Ettvalldertől? Mit csinálna? Napozik? Egy pillanatra düh önti el a kérdés hallatán, aztán inkább úgy dönt, hogy letörli jobb szeme elől a vért, hogy lásson is valamit a környezetéből.
Azonban miután megtörölte szemét, még mindig nem lát azzal. Megismétli a műveletet, egy riadt sóhaj kíséretében. Még mindig sötétség a jobb szeméből. Remegő kézzel odanyúl, hogy szemgolyóját megérintse; egy véres, tátongó valamit érez ott, ami levedzik. Mintha egy apró, melegvizű forrást érintene meg arcán. Ahogy rángó ujjai eltávolodnak a szemtől, és megnézi azokat, meglepődve konstatálja, hogy nem vér. Szemfolyadék.
Felsikolt. Elvették a szeme világát, a démon karma valószínűleg a szemét is keresztülhasította.*
- MEGVAKÍTOTT! KIVÁJTA A SZEMEM AZ A DÉMONKURVA! *Egy hisztériás, torz üvöltést hallat.* - HATALMAS KARMAI VOLTAK! A SZEMEM, A SZEMEEEEEM!
*Talán ezzel mindkét férfi kérdéseit megválaszolta. Utolsó üvöltése egyre halkabb, mint mikor valaki csak kilélegez, s a végén térdepléséből oldalra dől. Elájult. Sebei nem életveszélyesek, de kezelés hiányában valószínűleg elfertőződnek, ami egy kidurrant szemgolyó esetében bizony már életet is követelhet. Szerencse, hogy a fogadóban rengeteg az alkohol.*
*Hihetetlenül fáj a lába. Valószínűsíti, hogy eltört, de nem tudja biztosra mondani, mivel még soha nem tört el semmilye. A reccsenés ellenben nagyon árulkodó volt, az, hogy nem tud rendesen lábra állni szintén, de a legnyilvánvalóbb, na az a fájdalom.
Azonban nem csak a lába fáj. Arca is lángol ott, ahol a karmok végig szaggatták, a kibuggyant vértől pedig semmit sem lát. Azonban ez most jelenleg a legkisebb baja, hiszen Norgen valószínűleg közelít felé, hogy bevégezze azt, amit elkezdett. Illetve, valójában Venthel kezdte el, de mindezt azért, hogy az életét mentse.
Egy idegen alak lép ki a fogadóból, hozzá is szól, bár jelenleg nincs olyan állapotban, hogy teljesen felfogja, mit is akar mondani neki.*
- El kell menekülnöm innen! A szörny itt van, megtalált!
*Egy kicsit még vonaglik a földön, újfent megpróbál felállni, mindhiába, féltérdre rogy újra és újra. A fájdalom elviselhetetlen, szíve úgy kalapál mintha valaki a füle mellett dobolna, homloka tajtékzik.
Ebből a pánikból ocsúdtatja fel egy ismerős hang.*
- ETTVALLDER!!! ITT VAN A NŐ! A DÉMON!
*Torz arccal üvölt, bár nem látja hogy honnét jött a hang. Talán az ablak felől ahonnan az imént kiugrott? Egyébként is, milyen kérdés volt ez Ettvalldertől? Mit csinálna? Napozik? Egy pillanatra düh önti el a kérdés hallatán, aztán inkább úgy dönt, hogy letörli jobb szeme elől a vért, hogy lásson is valamit a környezetéből.
Azonban miután megtörölte szemét, még mindig nem lát azzal. Megismétli a műveletet, egy riadt sóhaj kíséretében. Még mindig sötétség a jobb szeméből. Remegő kézzel odanyúl, hogy szemgolyóját megérintse; egy véres, tátongó valamit érez ott, ami levedzik. Mintha egy apró, melegvizű forrást érintene meg arcán. Ahogy rángó ujjai eltávolodnak a szemtől, és megnézi azokat, meglepődve konstatálja, hogy nem vér. Szemfolyadék.
Felsikolt. Elvették a szeme világát, a démon karma valószínűleg a szemét is keresztülhasította.*
- MEGVAKÍTOTT! KIVÁJTA A SZEMEM AZ A DÉMONKURVA! *Egy hisztériás, torz üvöltést hallat.* - HATALMAS KARMAI VOLTAK! A SZEMEM, A SZEMEEEEEM!
*Talán ezzel mindkét férfi kérdéseit megválaszolta. Utolsó üvöltése egyre halkabb, mint mikor valaki csak kilélegez, s a végén térdepléséből oldalra dől. Elájult. Sebei nem életveszélyesek, de kezelés hiányában valószínűleg elfertőződnek, ami egy kidurrant szemgolyó esetében bizony már életet is követelhet. Szerencse, hogy a fogadóban rengeteg az alkohol.*
6539. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-19 14:57:15
Üzenet elküldve: 2025-08-19 14:57:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* A fent történteknek bár nem volt más szem vagy fültanúja, mint Norgen és Venthel, a kíváncsiság több ember figyelmét is felkelti. Nyilván felfogadott társa, Norren is odamegy az ablakon kiugrott fiúhoz, de nem sokkal később két másik idegen lép be abba a szobába, ahol az ominózus találkozásra sor került. Norgennen bár látszik a nyugtalanság, nem akarja, hogy nagy feltűnést keltsen a fogadóban. Senki nem állítja meg, így miután leadta a kulcsot, nem tervez sokáig maradni. A pulton észreveszi a félbehagyott, illetve még el sem kezdett vacsorájat. Nem vitte el senkit, így ha már fizetett érte, ne vesszen kárba. Fogja a szelet húst, és a kijárat felé indul. Nem látszik rajta a sietség, de nagyon is le akar innen lépni minél előbb. Átgondolta, és arra jutott, hogy nem bízik eléggé Norrenben sem, és abban sem, hogy Venthel ne tudjon elég meggyőzően érvelni amellett, hogy ő tette ezt vele. A végén még az egész fogadó népe ellene fordul, és meglicselik. Azt inkább nem várná meg, így hogyha továbbra sincs senki, aki megállítsa, úgy hagyja el az épületet, mint egy kísértet. Nem ám a falon keresztül, csak ugyanolyan hangtalanul. Abban viszont egész biztos, hogy még fog találkozni Venthellel. *
* A fent történteknek bár nem volt más szem vagy fültanúja, mint Norgen és Venthel, a kíváncsiság több ember figyelmét is felkelti. Nyilván felfogadott társa, Norren is odamegy az ablakon kiugrott fiúhoz, de nem sokkal később két másik idegen lép be abba a szobába, ahol az ominózus találkozásra sor került. Norgennen bár látszik a nyugtalanság, nem akarja, hogy nagy feltűnést keltsen a fogadóban. Senki nem állítja meg, így miután leadta a kulcsot, nem tervez sokáig maradni. A pulton észreveszi a félbehagyott, illetve még el sem kezdett vacsorájat. Nem vitte el senkit, így ha már fizetett érte, ne vesszen kárba. Fogja a szelet húst, és a kijárat felé indul. Nem látszik rajta a sietség, de nagyon is le akar innen lépni minél előbb. Átgondolta, és arra jutott, hogy nem bízik eléggé Norrenben sem, és abban sem, hogy Venthel ne tudjon elég meggyőzően érvelni amellett, hogy ő tette ezt vele. A végén még az egész fogadó népe ellene fordul, és meglicselik. Azt inkább nem várná meg, így hogyha továbbra sincs senki, aki megállítsa, úgy hagyja el az épületet, mint egy kísértet. Nem ám a falon keresztül, csak ugyanolyan hangtalanul. Abban viszont egész biztos, hogy még fog találkozni Venthellel. *
6538. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-19 14:35:49
Üzenet elküldve: 2025-08-19 14:35:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
*Norren a falnak támaszkodva áll a Pegazusban, korsó sör a kezében. A helyiség zsivaja körülötte hullámzik, hangfoszlányok és nevetések verődnek össze a fülében, de figyelme háromfelé szakad. Tekintete hol a pulton hagyott vacsorájára tér vissza, hol a Holdudvar felé nyitott résnyi ajtóra, hol pedig a lépcső irányába, ahol Norgen tűnt el nemrég. Túl sok mindenre kellene egyszerre ügyelnie. Vállai lassan ereszkednek meg, nagyot sóhajt, majd belekortyol a korsóba. A hideg ital egy pillanatra eltereli gondolatait, de az üresedő pohár látványa csak emlékezteti: a várakozásnak még nincs vége.
Újból kipillant az udvar felé. Semmi mozgás. Sem árny, sem nesz. Leteszi a korsót egy közeli asztal szélére, ujjai még egy pillanatig a fülét markolják, majd elengedi. Óvatos léptekkel pillant a lépcső felé, de onnan semmi hír. Norgen sehol. Egy apró vállrándítással tér vissza a pulthoz, felkapja a fatányért, és nem törődve a kanállal, kézzel kezd enni. A forró falatot gyorsan leharapja, a hús szaftja végigcsorog ujjain, amit a nadrágjába töröl, miközben visszasiet a Holdudvar ajtaja mellé. Nem engedheti el a kijáratot, ha valóban az a sebhelyes kölyök van odakint, ahogy a nő állította.
Már a harmadik falatot tömi a szájába, mikor hirtelen tompa puffanás üti meg a fülét az ajtón túlról. A hang nyersen koppan a köveken, és rögtön utána harsány szitokszó hasít bele az udvar csendjébe. Norren megdermed, majd halkan, magának szólva sóhajt fel:*
- Mibe keveredtél már megint, Norren?
*Leteszi a tányért egy közeli hordóra, kezét gyorsan beletörli a nadrágjába. Közelebb hajol a résnyire nyitott ajtóhoz, és végre megpillantja az eddig emlegetett alakot: ott fekszik, zihálva, szinte kúszva, a sebhelyes fiú. Az árnyék és a lámpafény váltakozása egy pillanatra még furcsábbá teszi a vonásait, de kétség sem fér hozzá, hogy ő az.
Norren kilép az ajtón, mozdulata lassú, de határozott. Tekintete a kölyökre szegeződik, szavai szárazak, mindenféle együttérzés nélkül, inkább megállapításként hangzanak el:*
- Veled tényleg nagyon elbántak, cimbora.
*Lépései óvatosak, sarkát a kövön húzza kicsit, hogy ha kell, gyorsan váltson irányt. Figyeli a hörgő és sziszegő mozdulatokat. A kedves célpont nem úgy néz ki, mint aki a közeljövőben futni tudna, de általában pont a sebzett vad a legveszélyesebb. Norren keze kissé feszülten lóg az oldala mellett, minden izma kész arra, hogy visszaverje a támadást, ha arra kerülne sor.
Ahogy közelebb hajol, a fiú torz arcát jobban kiveheti a fáklyák sápadt fényében. Az égési sebek szinte megolvasztották a bőrt, nehéz eligazodni rajtuk, mégis ki lehet szúrni köztük valami frisset: karmolások nyomát. Norren szeme összeszűkül, majd felvonja a szemöldökét. Hangja alacsonyan, gyanakodva szólal meg:*
- Megtámadott egy medve?
*Norren a falnak támaszkodva áll a Pegazusban, korsó sör a kezében. A helyiség zsivaja körülötte hullámzik, hangfoszlányok és nevetések verődnek össze a fülében, de figyelme háromfelé szakad. Tekintete hol a pulton hagyott vacsorájára tér vissza, hol a Holdudvar felé nyitott résnyi ajtóra, hol pedig a lépcső irányába, ahol Norgen tűnt el nemrég. Túl sok mindenre kellene egyszerre ügyelnie. Vállai lassan ereszkednek meg, nagyot sóhajt, majd belekortyol a korsóba. A hideg ital egy pillanatra eltereli gondolatait, de az üresedő pohár látványa csak emlékezteti: a várakozásnak még nincs vége.
Újból kipillant az udvar felé. Semmi mozgás. Sem árny, sem nesz. Leteszi a korsót egy közeli asztal szélére, ujjai még egy pillanatig a fülét markolják, majd elengedi. Óvatos léptekkel pillant a lépcső felé, de onnan semmi hír. Norgen sehol. Egy apró vállrándítással tér vissza a pulthoz, felkapja a fatányért, és nem törődve a kanállal, kézzel kezd enni. A forró falatot gyorsan leharapja, a hús szaftja végigcsorog ujjain, amit a nadrágjába töröl, miközben visszasiet a Holdudvar ajtaja mellé. Nem engedheti el a kijáratot, ha valóban az a sebhelyes kölyök van odakint, ahogy a nő állította.
Már a harmadik falatot tömi a szájába, mikor hirtelen tompa puffanás üti meg a fülét az ajtón túlról. A hang nyersen koppan a köveken, és rögtön utána harsány szitokszó hasít bele az udvar csendjébe. Norren megdermed, majd halkan, magának szólva sóhajt fel:*
- Mibe keveredtél már megint, Norren?
*Leteszi a tányért egy közeli hordóra, kezét gyorsan beletörli a nadrágjába. Közelebb hajol a résnyire nyitott ajtóhoz, és végre megpillantja az eddig emlegetett alakot: ott fekszik, zihálva, szinte kúszva, a sebhelyes fiú. Az árnyék és a lámpafény váltakozása egy pillanatra még furcsábbá teszi a vonásait, de kétség sem fér hozzá, hogy ő az.
Norren kilép az ajtón, mozdulata lassú, de határozott. Tekintete a kölyökre szegeződik, szavai szárazak, mindenféle együttérzés nélkül, inkább megállapításként hangzanak el:*
- Veled tényleg nagyon elbántak, cimbora.
*Lépései óvatosak, sarkát a kövön húzza kicsit, hogy ha kell, gyorsan váltson irányt. Figyeli a hörgő és sziszegő mozdulatokat. A kedves célpont nem úgy néz ki, mint aki a közeljövőben futni tudna, de általában pont a sebzett vad a legveszélyesebb. Norren keze kissé feszülten lóg az oldala mellett, minden izma kész arra, hogy visszaverje a támadást, ha arra kerülne sor.
Ahogy közelebb hajol, a fiú torz arcát jobban kiveheti a fáklyák sápadt fényében. Az égési sebek szinte megolvasztották a bőrt, nehéz eligazodni rajtuk, mégis ki lehet szúrni köztük valami frisset: karmolások nyomát. Norren szeme összeszűkül, majd felvonja a szemöldökét. Hangja alacsonyan, gyanakodva szólal meg:*
- Megtámadott egy medve?
6537. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-19 13:16:21
Üzenet elküldve: 2025-08-19 13:16:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
* Rossz érzés ennyire kimondani az érzéseit, de már belefáradt abba, hogy az átokkal harcoljon. Úgy dönt, hogy itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba, ha valakinek megnyílhat az életben, az a tolvaj, vagy ha nem, akkor nincs is értelme tovább élni. Belefáradt a magányba, és belefáradt abba is, hogy állandóan mindig fél, fél a magánytól, fél attól, hogy kihasználják, eldobják. Most az egyszer kibújik a csigaházból, most az egyszer megpróbál belenyúlni a tűzbe, és reméli, hogy nem égeti meg magát nagyon. Ennyivel tartozik Ysaneenek, aki megtette ugyan ezt érte. Még ha a lány meg is égette magát, mert a mélységi utána megint eltűnt. *
- Mindig is volt hatalmad felettem, ezért is félek tőled. Szinte bármit megtennék érted, ezt te is tudod. * Vonja meg a vállát, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nem kell érzelmeket vinnie bele, hogy hihető legyen, nem kellenek teátrális szavak, vagy mozdulatok. Amit mond, az a színtiszta igazság, egyikük sem kételkedhet benne. A kérdésre összeszorul a torka, nem tudja, hogy feleljen, vagy hallgasson inkább. Szomorúan sóhajt, és elfordítja a tekintetét, nehéz a másikra nézzen. *
- Azt szeretném, ha nem lennék ilyen lelki roncs, ha megadhatnám neked amit érdemelsz, ha megérdemelném a szereteted. Azt szeretném, hogy mondhassam, számíthatsz rám, bízhatsz bennem, nem hagylak el többet. * Felemeli szürke íriszeit, erőlteti magát, hogy a tolvajra nézzen, hiszen ezt kérte tőle. *
- Remélem elfogadod a bocsánatkérésemet, mert ha nem, akkor nem tudom, hogy mihez kezdek magammal. * Szinte suttogja a kérést, és ezzel próbálja jelezni, hogy ha Ysaneenek is rendben van, akkor nem kell tovább erről beszélniük, nem kell sírva tölteni az estéjüket. Szeretne örülni annak, hogy ismét egymásra találtak, hiszen csak azért jött újra Artheniorba, hogy a tolvajt, kedvesét, szíve választottját keresse. És az, hogy megtalálta, örömteli kellene legyen, nem pedig ilyen negédes. *
* Rossz érzés ennyire kimondani az érzéseit, de már belefáradt abba, hogy az átokkal harcoljon. Úgy dönt, hogy itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba, ha valakinek megnyílhat az életben, az a tolvaj, vagy ha nem, akkor nincs is értelme tovább élni. Belefáradt a magányba, és belefáradt abba is, hogy állandóan mindig fél, fél a magánytól, fél attól, hogy kihasználják, eldobják. Most az egyszer kibújik a csigaházból, most az egyszer megpróbál belenyúlni a tűzbe, és reméli, hogy nem égeti meg magát nagyon. Ennyivel tartozik Ysaneenek, aki megtette ugyan ezt érte. Még ha a lány meg is égette magát, mert a mélységi utána megint eltűnt. *
- Mindig is volt hatalmad felettem, ezért is félek tőled. Szinte bármit megtennék érted, ezt te is tudod. * Vonja meg a vállát, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nem kell érzelmeket vinnie bele, hogy hihető legyen, nem kellenek teátrális szavak, vagy mozdulatok. Amit mond, az a színtiszta igazság, egyikük sem kételkedhet benne. A kérdésre összeszorul a torka, nem tudja, hogy feleljen, vagy hallgasson inkább. Szomorúan sóhajt, és elfordítja a tekintetét, nehéz a másikra nézzen. *
- Azt szeretném, ha nem lennék ilyen lelki roncs, ha megadhatnám neked amit érdemelsz, ha megérdemelném a szereteted. Azt szeretném, hogy mondhassam, számíthatsz rám, bízhatsz bennem, nem hagylak el többet. * Felemeli szürke íriszeit, erőlteti magát, hogy a tolvajra nézzen, hiszen ezt kérte tőle. *
- Remélem elfogadod a bocsánatkérésemet, mert ha nem, akkor nem tudom, hogy mihez kezdek magammal. * Szinte suttogja a kérést, és ezzel próbálja jelezni, hogy ha Ysaneenek is rendben van, akkor nem kell tovább erről beszélniük, nem kell sírva tölteni az estéjüket. Szeretne örülni annak, hogy ismét egymásra találtak, hiszen csak azért jött újra Artheniorba, hogy a tolvajt, kedvesét, szíve választottját keresse. És az, hogy megtalálta, örömteli kellene legyen, nem pedig ilyen negédes. *
6536. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-19 10:03:44
Üzenet elküldve: 2025-08-19 10:03:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
//Haldrian Rhuuv//
* Nem egészen tiszták a bent elhangozott szavak. Mintha a vörös kobakosról beszélnének, na, meg valami hadnagyról, de többet nem tud kivenni a sugdolózásból. A csuklyás köpenye rajta van, mégsem húzta a fejére. Miért is tenné, a fogadóban nem kell rejtőzködnie. Már éppen hagyná abba a kémkedést, amint egy ismerős alak szólítja meg. Bár nem adja látszatát, de jól ráijesztett a tolvaj. Nem készült fel az érkező vádakra, és csak értetlenül, ám meglepődve figyeli a férfit. *
- Ahhha. Nos nem ez volt a célom.
* Az meg, hogy melyik tetszik neki jobban, azon el kell gondolkodjon. Mindkettő felé szólnak jó dolgok és természetesen rosszak is. Valami mellett el lehet nézni, de van, ami mellett nem. Ha belegondol, hogy kedves vezetőjük eltulajdonította a hadizsákmányt, amiért bemocskolta a kezét, kicsit elbosszantja, de közel sem annyira, hogy valami hülyeséget csináljon. Legalábbis most még nem készteti tettekre a gondolatai. *
- Ahhoz el kéne töltenem egy éjszakát mindkettővel, nem gondolod?
* Felei a kérdésre, majd tekintete átvetül a folyosóra, majd magára önti a csuklyát. Még nem talált ki semmilyen magyarázatot arra az esetre, ha valaki összekötné őt a kikötővel. Ezért nem is szeretné a ha valaki felismerné, miközben Haldriannal beszélget. *
- Csak nem egy meghitt kiránduláson vagytok a pillangóval? Tudod, mikor először találkoztunk, nem tudtam eldönteni, hogy honnan vagy olyan ismerős. Csak miután visszajöttem jutottál eszembe. A lopott árut eladtad már?
* Az utolsó mondatát kellően lehalkítja, hogy még ha mellettük állnának, se hallják meg. Utána olvasott a tolvajnak és nem kis dolgot lopott el. Ha még nála van, úgy szívesen átvenné tőle az árút. Hogy mit tenne vele, azt még nem döntötte el. Vigye vissza és szerezzen több elismerést az őrök között, esetleg tartsa meg mert mindig jól jönne. Ez persze attól függ, hogy még birtokában van e ennek a tárgynak.
Közben a folyosó végi ajtó kinyílik és kijön ugyanaz a nő, aki nem olyan régen tért be. Látszik rajta, hogy zaklatott, bizonyára nincs megelégedve a bent lévő férfi képességeivel. Mikor mellettük halad el, úgy felméri magának. Bár nem telik el összesen 2 másodperc, mégis valami vöröset pillant meg a nő kezén, amit nem tud hova tenni. Eleget harcolt ahhoz, hogy vérre következtessen, de nőknél nem lehet tudni, hogy éppen mivel kenik a kezeiket. Így nem állítja meg, de nem is veszi le róla a szemeit a csuklya alól. Mikor eltűnik a lépcsőfordulóban, kezét a szájához emeli, hogy elcsitítsa a tolvajt, ha amaz mondani akar valamit. *
- Gyere.
* Azzal megközelíti a szobát, ahonnét a nő érkezett. A kilincsre rámarkol, majd kinyitja. Szerencséjére nyitva hagyta. Ha a tolvaj követi úgy kicsivel magabiztosabban lép be, ha egyedül van, úgy jobban felkészül. Biztos benne, hogy a nő mással találkozott. Nem lát dulakodásra utaló nyomokat, ám valami mégis feltűnik neki a hideg padlón. Leguggol és ujját végighúzza a piros anyagban. Nem kell sokat gondolkodnia, hogy mibe botlott. *
- Vér.
* Olyan hanggal mondja, mint aki csak az időt közölné valakivel. Feláll, hogy körbenézhessen újfent az szobában, immáron a nyitott ablak is szemet szúr neki. A vért átlépve megközelíti az ablakot, majd óvatosan kihajol, mintha valaki épp most készülne kivégezni a félvért. Lent egy ismerős alakot pillant meg kínjában. *
- Venthel? Te meg mégis mi a frászt művelsz?
* Kiált le az épp szenvedő ember irányába. *
//Haldrian Rhuuv//
* Nem egészen tiszták a bent elhangozott szavak. Mintha a vörös kobakosról beszélnének, na, meg valami hadnagyról, de többet nem tud kivenni a sugdolózásból. A csuklyás köpenye rajta van, mégsem húzta a fejére. Miért is tenné, a fogadóban nem kell rejtőzködnie. Már éppen hagyná abba a kémkedést, amint egy ismerős alak szólítja meg. Bár nem adja látszatát, de jól ráijesztett a tolvaj. Nem készült fel az érkező vádakra, és csak értetlenül, ám meglepődve figyeli a férfit. *
- Ahhha. Nos nem ez volt a célom.
* Az meg, hogy melyik tetszik neki jobban, azon el kell gondolkodjon. Mindkettő felé szólnak jó dolgok és természetesen rosszak is. Valami mellett el lehet nézni, de van, ami mellett nem. Ha belegondol, hogy kedves vezetőjük eltulajdonította a hadizsákmányt, amiért bemocskolta a kezét, kicsit elbosszantja, de közel sem annyira, hogy valami hülyeséget csináljon. Legalábbis most még nem készteti tettekre a gondolatai. *
- Ahhoz el kéne töltenem egy éjszakát mindkettővel, nem gondolod?
* Felei a kérdésre, majd tekintete átvetül a folyosóra, majd magára önti a csuklyát. Még nem talált ki semmilyen magyarázatot arra az esetre, ha valaki összekötné őt a kikötővel. Ezért nem is szeretné a ha valaki felismerné, miközben Haldriannal beszélget. *
- Csak nem egy meghitt kiránduláson vagytok a pillangóval? Tudod, mikor először találkoztunk, nem tudtam eldönteni, hogy honnan vagy olyan ismerős. Csak miután visszajöttem jutottál eszembe. A lopott árut eladtad már?
* Az utolsó mondatát kellően lehalkítja, hogy még ha mellettük állnának, se hallják meg. Utána olvasott a tolvajnak és nem kis dolgot lopott el. Ha még nála van, úgy szívesen átvenné tőle az árút. Hogy mit tenne vele, azt még nem döntötte el. Vigye vissza és szerezzen több elismerést az őrök között, esetleg tartsa meg mert mindig jól jönne. Ez persze attól függ, hogy még birtokában van e ennek a tárgynak.
Közben a folyosó végi ajtó kinyílik és kijön ugyanaz a nő, aki nem olyan régen tért be. Látszik rajta, hogy zaklatott, bizonyára nincs megelégedve a bent lévő férfi képességeivel. Mikor mellettük halad el, úgy felméri magának. Bár nem telik el összesen 2 másodperc, mégis valami vöröset pillant meg a nő kezén, amit nem tud hova tenni. Eleget harcolt ahhoz, hogy vérre következtessen, de nőknél nem lehet tudni, hogy éppen mivel kenik a kezeiket. Így nem állítja meg, de nem is veszi le róla a szemeit a csuklya alól. Mikor eltűnik a lépcsőfordulóban, kezét a szájához emeli, hogy elcsitítsa a tolvajt, ha amaz mondani akar valamit. *
- Gyere.
* Azzal megközelíti a szobát, ahonnét a nő érkezett. A kilincsre rámarkol, majd kinyitja. Szerencséjére nyitva hagyta. Ha a tolvaj követi úgy kicsivel magabiztosabban lép be, ha egyedül van, úgy jobban felkészül. Biztos benne, hogy a nő mással találkozott. Nem lát dulakodásra utaló nyomokat, ám valami mégis feltűnik neki a hideg padlón. Leguggol és ujját végighúzza a piros anyagban. Nem kell sokat gondolkodnia, hogy mibe botlott. *
- Vér.
* Olyan hanggal mondja, mint aki csak az időt közölné valakivel. Feláll, hogy körbenézhessen újfent az szobában, immáron a nyitott ablak is szemet szúr neki. A vért átlépve megközelíti az ablakot, majd óvatosan kihajol, mintha valaki épp most készülne kivégezni a félvért. Lent egy ismerős alakot pillant meg kínjában. *
- Venthel? Te meg mégis mi a frászt művelsz?
* Kiált le az épp szenvedő ember irányába. *
6535. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-19 00:06:33
Üzenet elküldve: 2025-08-19 00:06:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* Ahogy karmai végigszántják Venthel sebes arcát, olyan örömteli élmény árasztja el, amihez foghatót mások csak a gyönyör tetőpontján tapasztalhatnak. A sebek bizonyára felszakadnak, karmai vérvörössé válnak. Rögtön utána a fiú ellöki magától, és menekülőre fogja. Hiába mondta neki, hogy ne tegye. Kígyónyelvét utána szisszenti még, ahogy Venthel a lehető leghangosabb módon távozik a szobából. Aztán odalent még hangosabb óbégatásba kezd. *
– Hát tényleg semmi önbecsülésed nincs? * Csak maga elé beszél, miközben odasétál az ablakhoz és kihajol rajta. Látja, ahogy a fiú azzal küzd, hogy lábra álljon – sikertelenül. Nem fog utána ugrani, inkább a lépcsőt választja a lejutáshoz. Még futólag körülnéz a szobában, hogy nem hagyott-e ott a fiú valami nagyobb értéket (fegyvert, pénzt, akármit), de aztán komótos léptekkel az ajtó felé veszi az irányt. Megnyalja karmait, amitől ismét elönti a leírhatatlan kéj. Kell egy kis idő, amíg lenyugszik, és amíg teste visszaáll a hatköznapi formájába. Utóbbi nem több néhány másodpercnél, viszont szíve még egy darabig úgy fog verni, mint a kalapács. Nagy levegőt vesz és kinyitja az ajtót. Reméli, hogy nem áll egy rakat városőr az ajtaja előtt. Most még egy is sok lenne. Nem akar feltűnést, ezért becsukja maga mögött az ajtót, és elindul le a fogadótérbe. Ha senki nem állítja meg, egészen a pultig megy, ahol is leadja saját kulcsát. Arról hallgat, hogy Venthel kulcsa is ott lapul a zsebében. Miért gyanakodna rá bárki is? *
~ Jobb lesz minél előbb lelépni. ~
* Ahogy karmai végigszántják Venthel sebes arcát, olyan örömteli élmény árasztja el, amihez foghatót mások csak a gyönyör tetőpontján tapasztalhatnak. A sebek bizonyára felszakadnak, karmai vérvörössé válnak. Rögtön utána a fiú ellöki magától, és menekülőre fogja. Hiába mondta neki, hogy ne tegye. Kígyónyelvét utána szisszenti még, ahogy Venthel a lehető leghangosabb módon távozik a szobából. Aztán odalent még hangosabb óbégatásba kezd. *
– Hát tényleg semmi önbecsülésed nincs? * Csak maga elé beszél, miközben odasétál az ablakhoz és kihajol rajta. Látja, ahogy a fiú azzal küzd, hogy lábra álljon – sikertelenül. Nem fog utána ugrani, inkább a lépcsőt választja a lejutáshoz. Még futólag körülnéz a szobában, hogy nem hagyott-e ott a fiú valami nagyobb értéket (fegyvert, pénzt, akármit), de aztán komótos léptekkel az ajtó felé veszi az irányt. Megnyalja karmait, amitől ismét elönti a leírhatatlan kéj. Kell egy kis idő, amíg lenyugszik, és amíg teste visszaáll a hatköznapi formájába. Utóbbi nem több néhány másodpercnél, viszont szíve még egy darabig úgy fog verni, mint a kalapács. Nagy levegőt vesz és kinyitja az ajtót. Reméli, hogy nem áll egy rakat városőr az ajtaja előtt. Most még egy is sok lenne. Nem akar feltűnést, ezért becsukja maga mögött az ajtót, és elindul le a fogadótérbe. Ha senki nem állítja meg, egészen a pultig megy, ahol is leadja saját kulcsát. Arról hallgat, hogy Venthel kulcsa is ott lapul a zsebében. Miért gyanakodna rá bárki is? *
~ Jobb lesz minél előbb lelépni. ~
6534. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-18 23:42:44
Üzenet elküldve: 2025-08-18 23:42:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
*Ahogy a varázslat véget ér, egyből elönti az undor. Eddig azt kívánta, bár soha nem hallaná többé énekelni ezt a nőt, most, jelen pillanatban a fél karját odaadná azért, hogy folytassa. Amíg a hatása alatt volt, nem tűnt olyan rohadt visszataszítónak a kígyó pofája.
Nem mond semmit, nem is nyikkan; teljesen lesokkolódott. Lesápadt, és csak bámulni tudja a közelgő szörnyet. Mikor amaz felemeli karmos kezét, csapásra készen: csakis akkor kattan be nála valami.
~ Ki kell térnem, ki kell térnem! ~
Nem gondolkodik sokat, máris kitér egy irányba. Jelenleg az a fontos, hogy azokat a karmokat kikerülje, így derekával meglendíti felsőtestét, arra, amerre úgy ítéli, nem találja el a karmos kéz.
Rosszul ítélt. A karmok telibe az arcának égett felén érik, így bár még nem tudja, az égés mellett hosszú karomnyomok is ékesíteni fogják arcát. A fájdalomtól felhördül, és egyetlen dolog jut eszébe: üss, vagy fuss. Ahogy a fájdalomtól összegörnyed, ebben a görnyedt állapotban próbálja Norgent hátrébb lökni vállaival, mint egy emberi faltörő kos. Ha sikerül, ha nem, menten sarkon fordul, és becélozza az ablakot.
Ahogy felegyenesedik, hogy az ablak fele fusson, a lehető leggyorsabban befogja a fülét, úgy rohan az ablak felé.*
- Lálálálálá!!
*Üvölt, mint a fába szorult féreg, nem hagy semmit a véletlenre, ha az ujjaival lezárt hallójáratba véletlenül bejutna a hang, úgy minden eddigi hiábavaló volt, így inkább hangosan dalol, hogy még jobban elnyomhassa a hangot.
Szerencsére az ablak nyitva, lévén az év legforróbb havaiban vagyunk, így nem kell különösen nagy erő ahhoz, hogy kijusson. Az emeletről való leérkezés lesz az, ami neccesebb.
Az ugrás pillanata előtt kihúzza ujjait a füleiből. Mikor már röppen, kornyikálhat a nő ahogy akar, a levegőben csak nem tudja megállítani!
Előrevetődik, átslisszan az ablakon, és innentől nincs más hátra, mint előre.
Tompa puffanással ér földet, egy elfojtott reccsenés, majd jajveszékelés.*
- ÁH! A KURVA ANYÁD!
*Hihetetlenül fáj a jobb lába. Valószínűleg megrándult. Igyekszik minél hamarabb feltápászkodni, majd mikor ránehezedik, eldől, mint egy zsák krumpli. Ez bizony eltört.
A fájdalom lüktetve, lassan köszönti, és nem akar valahol megállapodni; egyre hatalmasabb és hatalmasabb.
A földön fekve hörög és sziszeg, környezete teljesen ki van zárva általa, így ha Norgen társa ott is van a közelben, Venthel nem látja.*
*Ahogy a varázslat véget ér, egyből elönti az undor. Eddig azt kívánta, bár soha nem hallaná többé énekelni ezt a nőt, most, jelen pillanatban a fél karját odaadná azért, hogy folytassa. Amíg a hatása alatt volt, nem tűnt olyan rohadt visszataszítónak a kígyó pofája.
Nem mond semmit, nem is nyikkan; teljesen lesokkolódott. Lesápadt, és csak bámulni tudja a közelgő szörnyet. Mikor amaz felemeli karmos kezét, csapásra készen: csakis akkor kattan be nála valami.
~ Ki kell térnem, ki kell térnem! ~
Nem gondolkodik sokat, máris kitér egy irányba. Jelenleg az a fontos, hogy azokat a karmokat kikerülje, így derekával meglendíti felsőtestét, arra, amerre úgy ítéli, nem találja el a karmos kéz.
Rosszul ítélt. A karmok telibe az arcának égett felén érik, így bár még nem tudja, az égés mellett hosszú karomnyomok is ékesíteni fogják arcát. A fájdalomtól felhördül, és egyetlen dolog jut eszébe: üss, vagy fuss. Ahogy a fájdalomtól összegörnyed, ebben a görnyedt állapotban próbálja Norgent hátrébb lökni vállaival, mint egy emberi faltörő kos. Ha sikerül, ha nem, menten sarkon fordul, és becélozza az ablakot.
Ahogy felegyenesedik, hogy az ablak fele fusson, a lehető leggyorsabban befogja a fülét, úgy rohan az ablak felé.*
- Lálálálálá!!
*Üvölt, mint a fába szorult féreg, nem hagy semmit a véletlenre, ha az ujjaival lezárt hallójáratba véletlenül bejutna a hang, úgy minden eddigi hiábavaló volt, így inkább hangosan dalol, hogy még jobban elnyomhassa a hangot.
Szerencsére az ablak nyitva, lévén az év legforróbb havaiban vagyunk, így nem kell különösen nagy erő ahhoz, hogy kijusson. Az emeletről való leérkezés lesz az, ami neccesebb.
Az ugrás pillanata előtt kihúzza ujjait a füleiből. Mikor már röppen, kornyikálhat a nő ahogy akar, a levegőben csak nem tudja megállítani!
Előrevetődik, átslisszan az ablakon, és innentől nincs más hátra, mint előre.
Tompa puffanással ér földet, egy elfojtott reccsenés, majd jajveszékelés.*
- ÁH! A KURVA ANYÁD!
*Hihetetlenül fáj a jobb lába. Valószínűleg megrándult. Igyekszik minél hamarabb feltápászkodni, majd mikor ránehezedik, eldől, mint egy zsák krumpli. Ez bizony eltört.
A fájdalom lüktetve, lassan köszönti, és nem akar valahol megállapodni; egyre hatalmasabb és hatalmasabb.
A földön fekve hörög és sziszeg, környezete teljesen ki van zárva általa, így ha Norgen társa ott is van a közelben, Venthel nem látja.*
6533. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-18 23:38:44
Üzenet elküldve: 2025-08-18 23:38:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Melákok//
* Észre sem veszi, és már megint varázsol. Ezúttal egy rügy fakad ki a korsóból, amiből iszik. Ugyanolyan csodálkozva néz a korsóra, mint Ranmus. *
– Há' aztat nem mondta senki, hogy ilyet is lehet. * Tény, hogy a sör meghúzása alatt lelki szemei előtt látni vélt sziklák közül előtörő gyökereket, de ez csak természetes. Egész nap varázsolgat, nyilván gondolatai (és bizonyára álmai) is ekörül fognak forogni még egy jó sör és barát társaságában is.
Viszont Ranmus úgy dönt, ő is kér enni, és mivel Morwon a környék legnagylelkűbb óriása, ki is fizeti a 26 aranyat a további két Sült kolbászért.
Vigyorogva figyeli, ahogy a másik is beleiszik a sörbe, majd fintorogva félreteszi a korsót. *
– De hisz' nem rossz ser ez! Artheniori! * Szavai ismét túlharsogják a Pegazus zaját. Nincs itt semmiféle vizezett sör, ebben egész biztos. Akkor meg nem érti, mi baja az óriás barátjának. *
– Há' te még tényleg soha nem ittál sert? No, sebaj, egykettőre hozzászoksz az ízéhez! * Ha Ranmus tényleg nem kéri az italt, hát majd ő megissza. Felemeli saját korsóját és kiissza a sör második felét is, aztán a másikért nyúl. *
– De attó' még legközelebb ugyanúgy kell innod, mintha még nem kóstoltad vóna! * Figyelmezteti a másikat az elkerülhetetlenre. *
– Harmadik-negyedik alkalommal mán nem is lesz annyira rossz. Oszt' még párszor iszol, s egész jó lesz. * Legalábbis a legtöbben így szoktak vele lenni. Morwon is így kezdte. Aztán pár évre rá már ivóversenyt nyert. Azóta is megvan a medálja, amit itt nyert az egyik asztalnál ülve. Felejthetetlen este volt! Bár sokra nem emlékszik belőle. Nemsokára megkapják ételüket. A két-két adag kolbász a két óriás elé kerül. *
– No, oszt' mit is mondottál, kik elől menekülsz? Valami rosszat tettél ott, ahonnét gyüssz?
* Észre sem veszi, és már megint varázsol. Ezúttal egy rügy fakad ki a korsóból, amiből iszik. Ugyanolyan csodálkozva néz a korsóra, mint Ranmus. *
– Há' aztat nem mondta senki, hogy ilyet is lehet. * Tény, hogy a sör meghúzása alatt lelki szemei előtt látni vélt sziklák közül előtörő gyökereket, de ez csak természetes. Egész nap varázsolgat, nyilván gondolatai (és bizonyára álmai) is ekörül fognak forogni még egy jó sör és barát társaságában is.
Viszont Ranmus úgy dönt, ő is kér enni, és mivel Morwon a környék legnagylelkűbb óriása, ki is fizeti a 26 aranyat a további két Sült kolbászért.
Vigyorogva figyeli, ahogy a másik is beleiszik a sörbe, majd fintorogva félreteszi a korsót. *– De hisz' nem rossz ser ez! Artheniori! * Szavai ismét túlharsogják a Pegazus zaját. Nincs itt semmiféle vizezett sör, ebben egész biztos. Akkor meg nem érti, mi baja az óriás barátjának. *
– Há' te még tényleg soha nem ittál sert? No, sebaj, egykettőre hozzászoksz az ízéhez! * Ha Ranmus tényleg nem kéri az italt, hát majd ő megissza. Felemeli saját korsóját és kiissza a sör második felét is, aztán a másikért nyúl. *
– De attó' még legközelebb ugyanúgy kell innod, mintha még nem kóstoltad vóna! * Figyelmezteti a másikat az elkerülhetetlenre. *
– Harmadik-negyedik alkalommal mán nem is lesz annyira rossz. Oszt' még párszor iszol, s egész jó lesz. * Legalábbis a legtöbben így szoktak vele lenni. Morwon is így kezdte. Aztán pár évre rá már ivóversenyt nyert. Azóta is megvan a medálja, amit itt nyert az egyik asztalnál ülve. Felejthetetlen este volt! Bár sokra nem emlékszik belőle. Nemsokára megkapják ételüket. A két-két adag kolbász a két óriás elé kerül. *
– No, oszt' mit is mondottál, kik elől menekülsz? Valami rosszat tettél ott, ahonnét gyüssz?
6532. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-18 23:14:34
Üzenet elküldve: 2025-08-18 23:14:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* Bejut a szobába, be is zárja azt. Remélhetőleg senki nem követte. Ott áll háttal az ajtónak, vele szemben pedig a fiú. Éneke hatására Venthel csak ámul-bámul, nem megy sehova. Norgen nem akar sokat. De nem hagyhatja újra futni hagyni. Újra szemügyre veszi a fiút, főként a sebeit arcán.
~ Annyira vártam erre a pillanatra! Meg kell ízlelnem! ~ Szinte érzi már Venthel pezsgő vérét ujjain. Meglehet ugyan, hogy az a saját vére, ami a morphia következtében gyorsabban áramlik most végig testén. Közelebb lép a fiúhoz. A szoba nem nagy, így nincs sok lehetőség: vagy rajta keresztül vagy az ablakon ki tud elmenekülni. Utóbbi esetére bérelte fel Norrent, aki remélhetőleg még nem bóbiskolt el a Holdudvar bejáratánál. De a legjobb lenne, ha a fiú vele egy légtérben maradna, hiszen nem akar nagy feltűnést kelteni.
Költeménye végéhez érve már teljes valójában áll a Pókocska előtt: karmai, fogai és nyelve démoni formát öltenek. A bárdének véget ér, Norgen támadásra készen felemeli kezét, majd lecsap.
~ Csak egy kóstolót! ~ Őrülete külsőleg csupán abban látszik, hogy láthatóan nagyon élvezi bántani a másikat. Venthel arcát akarja végigkarmolni. Ha sikerül, örömteli vigyor ül ki az arcára. Hacsak Venthel nem mozdul szándékosan a csapás irányába (miért tenne ilyet?), akkor nem esik komolyabb baja, bár látványos, maradandó karomnyomokkal gazdagodik ábrázata. Norgen nem ölni akar ugyanis, csak fájdalmat okozni. Ha Venthel nem ellenkezne ennyit, talán sokkal egyszerűbben megoldhatták volna a dolgot. Ha első suhintása célt téveszt, még megpróbálkozik egy másodikkal is, csak utána szólal meg. Ha elsőre sikerül megkarmolnia a fiút, akkor nem támad újra, hanem ugyanúgy szólásra nyitja az ajkait. *
– Ott hagytál egyedül abban a romhalmazban! Ne menekülj tovább! * Egyedül akkor nem szólal meg, ha a fiú ellentámadásba lendül, mert akkor először is a védekezésre kell koncentrálnia, nem járathatja a száját feleslegesen. Hogy szavaiban és tetteiben ő maga lát-e bármi összefüggést, azt csak ő tudhatja; Venthel valószínűleg nem lát. Pedig Norgen valóban próbál karizmatikusan fellépni és meggyőzni a másikat arról, hogy a menekülése szükségtelen – sőt: kontraproduktív a nagy egészt nézve. Azonban szerencsétlen fiú bizonyára jobban félti az életét, minthogy a nagy egészben gondolkodjon. Sebaj, már a vadászatot is megszokta, sőt élvezi. Még ha eredeti elképzelése nem is ez volt. *
* Bejut a szobába, be is zárja azt. Remélhetőleg senki nem követte. Ott áll háttal az ajtónak, vele szemben pedig a fiú. Éneke hatására Venthel csak ámul-bámul, nem megy sehova. Norgen nem akar sokat. De nem hagyhatja újra futni hagyni. Újra szemügyre veszi a fiút, főként a sebeit arcán.
~ Annyira vártam erre a pillanatra! Meg kell ízlelnem! ~ Szinte érzi már Venthel pezsgő vérét ujjain. Meglehet ugyan, hogy az a saját vére, ami a morphia következtében gyorsabban áramlik most végig testén. Közelebb lép a fiúhoz. A szoba nem nagy, így nincs sok lehetőség: vagy rajta keresztül vagy az ablakon ki tud elmenekülni. Utóbbi esetére bérelte fel Norrent, aki remélhetőleg még nem bóbiskolt el a Holdudvar bejáratánál. De a legjobb lenne, ha a fiú vele egy légtérben maradna, hiszen nem akar nagy feltűnést kelteni.
Költeménye végéhez érve már teljes valójában áll a Pókocska előtt: karmai, fogai és nyelve démoni formát öltenek. A bárdének véget ér, Norgen támadásra készen felemeli kezét, majd lecsap.
~ Csak egy kóstolót! ~ Őrülete külsőleg csupán abban látszik, hogy láthatóan nagyon élvezi bántani a másikat. Venthel arcát akarja végigkarmolni. Ha sikerül, örömteli vigyor ül ki az arcára. Hacsak Venthel nem mozdul szándékosan a csapás irányába (miért tenne ilyet?), akkor nem esik komolyabb baja, bár látványos, maradandó karomnyomokkal gazdagodik ábrázata. Norgen nem ölni akar ugyanis, csak fájdalmat okozni. Ha Venthel nem ellenkezne ennyit, talán sokkal egyszerűbben megoldhatták volna a dolgot. Ha első suhintása célt téveszt, még megpróbálkozik egy másodikkal is, csak utána szólal meg. Ha elsőre sikerül megkarmolnia a fiút, akkor nem támad újra, hanem ugyanúgy szólásra nyitja az ajkait. *
– Ott hagytál egyedül abban a romhalmazban! Ne menekülj tovább! * Egyedül akkor nem szólal meg, ha a fiú ellentámadásba lendül, mert akkor először is a védekezésre kell koncentrálnia, nem járathatja a száját feleslegesen. Hogy szavaiban és tetteiben ő maga lát-e bármi összefüggést, azt csak ő tudhatja; Venthel valószínűleg nem lát. Pedig Norgen valóban próbál karizmatikusan fellépni és meggyőzni a másikat arról, hogy a menekülése szükségtelen – sőt: kontraproduktív a nagy egészt nézve. Azonban szerencsétlen fiú bizonyára jobban félti az életét, minthogy a nagy egészben gondolkodjon. Sebaj, már a vadászatot is megszokta, sőt élvezi. Még ha eredeti elképzelése nem is ez volt. *
6531. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-18 23:07:52
Üzenet elküldve: 2025-08-18 23:07:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Melákok//
- Nagyon nagy!
*Szájtátva néz körbe, mert bizony a Pegazus tényleg hatalmas azokhoz a kocsmákhoz képest, ahol ő járt. Megilletődve tipeg a nagyobbik óriás mögött, nem nagyon ismeri az etikettet, így inkább őt hagyja érvényesülni.
Ahogy az kikéri a söröket, nagy szemekkel bámul a habzó italra, majd Morwon kérdésére felkapja a fejét.*
- Igen, igen! Amit te! Te tudod, mi a jó itt!
*Az egyszer biztos, hogy éhes; hisz képes volt kavicsokat is enni.
Tekintete mindeközben visszavándorol a sörre. Furcsállja, hogy így habzik. Beleszagol, majd fintorog.*
- De hát ez az a büdösvíz amiről beszéltem!
*Végül a kíváncsisága győz, és újdonsült barátja példáját követve belehúz az italba.*
- Nem jó, nem tetszik! Fura és keserű!
*Mindenkinek élete első söre a legrosszabb. Ezzel Ranmus sincs másképp, bár ránézésre nem lesz nagy iszákos.
Ha Morwon nem finnyás, szívesen odaadja a megmaradt sörét neki, ő inkább a kirügyezett korsón van elképedve. Szeme serényen jár ivócimborája és a saját korsója között, látszólag értetlenül. Nem érti, az övé hogyan hajtott így ki, míg sajátja egy teljese hétköznapi korsó maradt.*
- Nagyon nagy!
*Szájtátva néz körbe, mert bizony a Pegazus tényleg hatalmas azokhoz a kocsmákhoz képest, ahol ő járt. Megilletődve tipeg a nagyobbik óriás mögött, nem nagyon ismeri az etikettet, így inkább őt hagyja érvényesülni.
Ahogy az kikéri a söröket, nagy szemekkel bámul a habzó italra, majd Morwon kérdésére felkapja a fejét.*
- Igen, igen! Amit te! Te tudod, mi a jó itt!
*Az egyszer biztos, hogy éhes; hisz képes volt kavicsokat is enni.
Tekintete mindeközben visszavándorol a sörre. Furcsállja, hogy így habzik. Beleszagol, majd fintorog.*
- De hát ez az a büdösvíz amiről beszéltem!
*Végül a kíváncsisága győz, és újdonsült barátja példáját követve belehúz az italba.*
- Nem jó, nem tetszik! Fura és keserű!
*Mindenkinek élete első söre a legrosszabb. Ezzel Ranmus sincs másképp, bár ránézésre nem lesz nagy iszákos.
Ha Morwon nem finnyás, szívesen odaadja a megmaradt sörét neki, ő inkább a kirügyezett korsón van elképedve. Szeme serényen jár ivócimborája és a saját korsója között, látszólag értetlenül. Nem érti, az övé hogyan hajtott így ki, míg sajátja egy teljese hétköznapi korsó maradt.*
6530. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-18 21:23:40
Üzenet elküldve: 2025-08-18 21:23:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*Egy hosszú pillanatig csak a szürke szempárba fúrja tekintetét. Általában kedélyesség és egy kis pimaszság villan benne - utóbbi épp annyira szokta bosszantani, mint amennyire szereti -, ezt a fajta szomorúságot nem sokszor volt még alkalma látni. Annak az estének az emlékeit idézi, mikor Eeyr átka után hosszú hatok elteltével újra látták egymást, az első alkalom, mikor gyengédséget, sőt, gyengeséget mutattak egymás iránt. Tisztán emlékszik, bár ne emlékezne, hogy könnyezve kérlelte maradásra a férfit, valószínűleg az első ember lehetett hosszú-hosszú ideje aki sírni látta, s ha nem is azon az éjszakán, de végül így is elment. Magára hagyta, pedig megígérte, hogy nem teszi.
A kissé nagyobb lángra kapó méregtől megfeszül az állkapcsa, és egy szívdobbanásnyi időre látszik rajta a feszültség. A haragot azonban rögvest felemészti egy érzés, amint a bárd figyelmezteti őt. Félelem. Fél attól, hogy kimondja azt, amit legbelül nagyon is jól tud, és amitől egyszerre menekülne és vágyik rá.
A szavakat hallva szíve ösztönösen a legkönnyebb kiutat keresné: ráfogni, hogy hazugság az egész, és ezzel elvágni a torkát a pillanatnak, fülében idegesen egyre csak zakatol egy mérges kis hang, ami azt hajtogatja, Cale nem mond igazat. Csakhogy az átok miatt pontosan tudja, hogy ez nem lehetséges, s talán ez a legrosszabb az egészben. Gyomra összerándul, a mellkasát szorítja a felismerés, hogy a vallomás őszinte. Egy óvatlan pillanatban kékjei elsötétülnek, és Cale szemébe nézve ott villan benne, hogy a kis monológ bizony betalált, szorosan markol a pohár szárára.
Hamarosan azonban megnedvesíti ajkait, rendezi vonásait, túl sokat engedett meg magának.*
- Szóval hatalmam? *kérdezi játszi könnyedséggel, miközben szája szélén kacér mosoly játszik. Az ellopott távolság feszegeti a határokat, érzi a mélységi ismerős aromáját.* - Azt eléggé szeretem. *suttogja incselkedve, de a következőben szavaiba keveredik némi gúny is*
- Mit szeretnél Cale, mit mondjak erre? Azt akarod hallani, hogy te is hiányoztál? *hangját nem emeli meg, nyugalommal, selymesen duruzsol* - Hogy szomorúak és magányosak a napok nélküled?
*Egy hosszú pillanatig csak a szürke szempárba fúrja tekintetét. Általában kedélyesség és egy kis pimaszság villan benne - utóbbi épp annyira szokta bosszantani, mint amennyire szereti -, ezt a fajta szomorúságot nem sokszor volt még alkalma látni. Annak az estének az emlékeit idézi, mikor Eeyr átka után hosszú hatok elteltével újra látták egymást, az első alkalom, mikor gyengédséget, sőt, gyengeséget mutattak egymás iránt. Tisztán emlékszik, bár ne emlékezne, hogy könnyezve kérlelte maradásra a férfit, valószínűleg az első ember lehetett hosszú-hosszú ideje aki sírni látta, s ha nem is azon az éjszakán, de végül így is elment. Magára hagyta, pedig megígérte, hogy nem teszi.
A kissé nagyobb lángra kapó méregtől megfeszül az állkapcsa, és egy szívdobbanásnyi időre látszik rajta a feszültség. A haragot azonban rögvest felemészti egy érzés, amint a bárd figyelmezteti őt. Félelem. Fél attól, hogy kimondja azt, amit legbelül nagyon is jól tud, és amitől egyszerre menekülne és vágyik rá.
A szavakat hallva szíve ösztönösen a legkönnyebb kiutat keresné: ráfogni, hogy hazugság az egész, és ezzel elvágni a torkát a pillanatnak, fülében idegesen egyre csak zakatol egy mérges kis hang, ami azt hajtogatja, Cale nem mond igazat. Csakhogy az átok miatt pontosan tudja, hogy ez nem lehetséges, s talán ez a legrosszabb az egészben. Gyomra összerándul, a mellkasát szorítja a felismerés, hogy a vallomás őszinte. Egy óvatlan pillanatban kékjei elsötétülnek, és Cale szemébe nézve ott villan benne, hogy a kis monológ bizony betalált, szorosan markol a pohár szárára.
Hamarosan azonban megnedvesíti ajkait, rendezi vonásait, túl sokat engedett meg magának.*
- Szóval hatalmam? *kérdezi játszi könnyedséggel, miközben szája szélén kacér mosoly játszik. Az ellopott távolság feszegeti a határokat, érzi a mélységi ismerős aromáját.* - Azt eléggé szeretem. *suttogja incselkedve, de a következőben szavaiba keveredik némi gúny is*
- Mit szeretnél Cale, mit mondjak erre? Azt akarod hallani, hogy te is hiányoztál? *hangját nem emeli meg, nyugalommal, selymesen duruzsol* - Hogy szomorúak és magányosak a napok nélküled?
6529. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-18 20:51:00
Üzenet elküldve: 2025-08-18 20:51:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ettvallder az ajtóban//
*Hátratűri sötét loboncát, majd nagyot sóhajt. Most, hogy bekísérte a szobába Alissänát és becsukódott az ajtó, el kell gondolkodnia, mivel üsse el az idejét a hátralévő időben. A fogadótérbe nem óhajt lemenni; bár azt a félelmét, hogy felismerik, még csak-csak leküzdi magában, de nem gondolná, hogy a kis pillangó túl sokat időzik majd a szobában. Épp belépne saját hajlékukba, mikor a folyosó másik végéből ismerős alakra lesz figyelmes; Ettvallder. Félig kifordulva az ajtóból követi szürke tekintetével, mígnem az megállapodik Relael szobája előtt. Hallgatózik.*
~Szóval így néz ki, mikor én teszem.~
*Egy ideig merengve fürkészi. Szívesen megszólítaná, de egyelőre beharapja ajkait és kivár egy darabig. Azon mereng, vajon mi célja lehet a férfinek. Nem gondol rosszra, elvégre ha merne, ő is szívesen hallgatózna.*
-Te mit csinálsz? *Szélesedik arcán a vigyor, ahogy a hallgatózót szemléli. Értetlenül rázza meg a fejét.*
-Már nem gyűrik a párnát, ha ez érdekel. Azt hallanád rögtön. *Végső soron magából tud kiindulni. Ettvalldert biztos a szaftos részletek érdeklik.*
-Melyik tetszik? A pillangó vagy az úrnő? *Bizonyára utánuk koslat a zsoldos. Megtámaszkodik az ajtófélfán, kezeit pedig összefonja mellkasa előtt, s érdeklődve pislog a rajtakapott harcostársra.*
*Hátratűri sötét loboncát, majd nagyot sóhajt. Most, hogy bekísérte a szobába Alissänát és becsukódott az ajtó, el kell gondolkodnia, mivel üsse el az idejét a hátralévő időben. A fogadótérbe nem óhajt lemenni; bár azt a félelmét, hogy felismerik, még csak-csak leküzdi magában, de nem gondolná, hogy a kis pillangó túl sokat időzik majd a szobában. Épp belépne saját hajlékukba, mikor a folyosó másik végéből ismerős alakra lesz figyelmes; Ettvallder. Félig kifordulva az ajtóból követi szürke tekintetével, mígnem az megállapodik Relael szobája előtt. Hallgatózik.*
~Szóval így néz ki, mikor én teszem.~
*Egy ideig merengve fürkészi. Szívesen megszólítaná, de egyelőre beharapja ajkait és kivár egy darabig. Azon mereng, vajon mi célja lehet a férfinek. Nem gondol rosszra, elvégre ha merne, ő is szívesen hallgatózna.*
-Te mit csinálsz? *Szélesedik arcán a vigyor, ahogy a hallgatózót szemléli. Értetlenül rázza meg a fejét.*
-Már nem gyűrik a párnát, ha ez érdekel. Azt hallanád rögtön. *Végső soron magából tud kiindulni. Ettvalldert biztos a szaftos részletek érdeklik.*
-Melyik tetszik? A pillangó vagy az úrnő? *Bizonyára utánuk koslat a zsoldos. Megtámaszkodik az ajtófélfán, kezeit pedig összefonja mellkasa előtt, s érdeklődve pislog a rajtakapott harcostársra.*
6528. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-18 20:41:17
Üzenet elküldve: 2025-08-18 20:41:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Relael keltegeti, ráadásul oly gyengéden, mintha egy hímes tojással bánna. Nem aludhatott sokat, de nem haragszik különösebben. Már csak azért sem, mert mire fel is fogja, hol van épp és miért, szeretője már Nelira ajkain függeszkedik jóízűen. Erre a jelenetre pedig bármelyik férfiember szívesen ébredne.
Úgy fest, Relael készülődik valahová.*
-Már mész is?
*Mielőtt az elf válaszolhatna kérdésére, valaki az ajtón kopog. Hamar bebocsájtást nyer a hívatlan vendég. Alissäna csatlakozik kompániájukhoz, így immáron valóban kezd szűkössé válni a szoba. A legkevésbé sem zavarja a dolog. Feljebb húzza magát az ágyon, s hátát a falnak vetve szemléli a rég látott pillangót.
Érdeklődve hallgatja a beszámolót. Nem zavarja pőresége, szórakozott dobolásba kezd mutatóujjával hasfalán. Csak miután a kis elf elhallgatott, azután szólal meg.*
-Fel fogják kötni. *Szól szárazon, szürke tekintetét Alissänán nyugtatva.*
-A Pegazusban gyilkolt, sokan látták. Példát fognak statuálni. *Megnyilvánulása nem holmi kéretlen okoskodás. Elvégre a Városi Őrség parancsnoka volt. Tekintetével megkeresi szeretőjét, majd végül felkel az ágyból és ráérősen ruháiért indul. Tanáccsal nem szolgál, megtanulta már, hogy Relael szereti maga intézni a dolgait, ha pedig kíváncsi a véleményére, hát kikéri.
Arra a megállapításra jut, hogy hajnalra járhat, neki pedig dolga van. Lassan öltözik, ugyanis kíváncsi, vajon hosszúfülű szeretője mit felel a hallottakra.*
*Relael keltegeti, ráadásul oly gyengéden, mintha egy hímes tojással bánna. Nem aludhatott sokat, de nem haragszik különösebben. Már csak azért sem, mert mire fel is fogja, hol van épp és miért, szeretője már Nelira ajkain függeszkedik jóízűen. Erre a jelenetre pedig bármelyik férfiember szívesen ébredne.
Úgy fest, Relael készülődik valahová.*
-Már mész is?
*Mielőtt az elf válaszolhatna kérdésére, valaki az ajtón kopog. Hamar bebocsájtást nyer a hívatlan vendég. Alissäna csatlakozik kompániájukhoz, így immáron valóban kezd szűkössé válni a szoba. A legkevésbé sem zavarja a dolog. Feljebb húzza magát az ágyon, s hátát a falnak vetve szemléli a rég látott pillangót.
Érdeklődve hallgatja a beszámolót. Nem zavarja pőresége, szórakozott dobolásba kezd mutatóujjával hasfalán. Csak miután a kis elf elhallgatott, azután szólal meg.*
-Fel fogják kötni. *Szól szárazon, szürke tekintetét Alissänán nyugtatva.*
-A Pegazusban gyilkolt, sokan látták. Példát fognak statuálni. *Megnyilvánulása nem holmi kéretlen okoskodás. Elvégre a Városi Őrség parancsnoka volt. Tekintetével megkeresi szeretőjét, majd végül felkel az ágyból és ráérősen ruháiért indul. Tanáccsal nem szolgál, megtanulta már, hogy Relael szereti maga intézni a dolgait, ha pedig kíváncsi a véleményére, hát kikéri.
Arra a megállapításra jut, hogy hajnalra járhat, neki pedig dolga van. Lassan öltözik, ugyanis kíváncsi, vajon hosszúfülű szeretője mit felel a hallottakra.*
6527. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-18 19:56:02
Üzenet elküldve: 2025-08-18 19:56:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
*Vesz egy mély levegőt, próbálja visszatartani az ajtót, te az előbb hevenyül felhúzott csizmában lába megcsúszik, elveszti az egyensúlyát, és Norgen nyomására hátra tántorodik. Mire összeszedné magát, a nyanya már bent is áll a szobában.
~ Basszameg! ~
Szisszen fel hirtelen, mert tudja, mi következik. A legutóbbi alkalommal is elkezdett énekelni, és valami ocsmány feketemágiával átvette gondolatai fölött az irányítást. Két mutatóujját egyenesen a füleibe igyekszik dugni, lábait megrogyasztja, kész arra, hogy amint a rögtönzött füldugó kész, gyomron talpalja a szipirtyót.
Azonban túl lassú, a dal felcsendül mielőtt ő bármit tehetne ellene.
~ A félelem tüze benned él,
Az éjszaka meg nem kímél.
Életed kell, nem halálod,
Válassz engem örökké!
Válasszon téged a tüdőbaj! ~
Agresszív gondolatai sajnos csak elméleti síkon maradhatnak, és még talán ott se gondolja őket komolyan. El kellett mondania, de hogy miért, azt most nem tudja. Nem érti, miért menekül, miért fél még mindig ettől a nőtől. Pedig nem is akar mást kerek e világon, minthogy az örökkévalóságig hallgassa az énekhangját.*
*Vesz egy mély levegőt, próbálja visszatartani az ajtót, te az előbb hevenyül felhúzott csizmában lába megcsúszik, elveszti az egyensúlyát, és Norgen nyomására hátra tántorodik. Mire összeszedné magát, a nyanya már bent is áll a szobában.
~ Basszameg! ~
Szisszen fel hirtelen, mert tudja, mi következik. A legutóbbi alkalommal is elkezdett énekelni, és valami ocsmány feketemágiával átvette gondolatai fölött az irányítást. Két mutatóujját egyenesen a füleibe igyekszik dugni, lábait megrogyasztja, kész arra, hogy amint a rögtönzött füldugó kész, gyomron talpalja a szipirtyót.
Azonban túl lassú, a dal felcsendül mielőtt ő bármit tehetne ellene.
~ A félelem tüze benned él,
Az éjszaka meg nem kímél.
Életed kell, nem halálod,
Válassz engem örökké!
Válasszon téged a tüdőbaj! ~
Agresszív gondolatai sajnos csak elméleti síkon maradhatnak, és még talán ott se gondolja őket komolyan. El kellett mondania, de hogy miért, azt most nem tudja. Nem érti, miért menekül, miért fél még mindig ettől a nőtől. Pedig nem is akar mást kerek e világon, minthogy az örökkévalóságig hallgassa az énekhangját.*
6526. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-18 17:38:47
Üzenet elküldve: 2025-08-18 17:38:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* Ahogy a folyosón ácsorog, egy páncélos férfi masíroz végig az emeleten. Nem tudja mire vélni a férfit, hiszen az nem megy be egyik szobába, és mégis mintha keresne valamit. Reméli, hogy nem őt. Amikor tekintetük egy pillanatra összetéved, egy biccentéssel viszonozza a másik köszönését. Amaz megy is tovább, így tervét semmi sem akadályozza innentől.
A sokadik kísérlet után végül valaki megszólal bentről. Fiatal férfi hang. Több se kell Norgennek, készenlétbe áll, hogy ha az ajtó nyílik, bejuthasson. Ha más nyitna ajtót, akkor az a más most nagy bajban lenne. A nő ugyanis már nem gondolkodik, nem kérdez. Csak várja, hogy nyíljon az ajtó. Amikor ez megtörténik, Venthel nem épp szép szavakkal köszönti őt. *
– Pókocska. * Szája mosolyra görbül, majd rögtön az ajtókilincshez nyúl. Így még időben be tudja lökni annyira, hogy Venthel ne tudja bezárni az ajtót. Erőpróba következik, amiben bár nem egyszerűen, de a nő kerekedik felül. Semmi kétség afelől, hogy az adrenalin, amit a préda látványa nyújt, ad némi előnyt neki az ereje teljében lévő fiatalemberrel szemben. Bejut hát a szobába. Első gondolata, hogy a másiknál lehet, hogy van valami éles tárgy, így ezt ellenőrzi. Mivel nincs (vagy nem lát), ezért a második legfontosabb dologra koncentrál: hogy a Pókocska ne tudjon újra elszaladni. Belöki maga mögött az ajtót, és ha lehetősége van rá, kulcsra is zárja. *
– Hallgass rám! Nem akarlak megölni. * Az események eddigi láncolata nem erre ad okot következtetni, de próbálja valahogy elérni, hogy a fiú ne kezdjen ordítozni, mint egy fába szorult féreg. Legutóbb is azt tette. Ezt megelőzendő, most egyből belekezd énekébe. *
A félelem tüze benned él,
Az éjszaka meg nem kímél.
Életed kell, nem halálod,
Válassz engem örökké!
* Ahogy a folyosón ácsorog, egy páncélos férfi masíroz végig az emeleten. Nem tudja mire vélni a férfit, hiszen az nem megy be egyik szobába, és mégis mintha keresne valamit. Reméli, hogy nem őt. Amikor tekintetük egy pillanatra összetéved, egy biccentéssel viszonozza a másik köszönését. Amaz megy is tovább, így tervét semmi sem akadályozza innentől.
A sokadik kísérlet után végül valaki megszólal bentről. Fiatal férfi hang. Több se kell Norgennek, készenlétbe áll, hogy ha az ajtó nyílik, bejuthasson. Ha más nyitna ajtót, akkor az a más most nagy bajban lenne. A nő ugyanis már nem gondolkodik, nem kérdez. Csak várja, hogy nyíljon az ajtó. Amikor ez megtörténik, Venthel nem épp szép szavakkal köszönti őt. *
– Pókocska. * Szája mosolyra görbül, majd rögtön az ajtókilincshez nyúl. Így még időben be tudja lökni annyira, hogy Venthel ne tudja bezárni az ajtót. Erőpróba következik, amiben bár nem egyszerűen, de a nő kerekedik felül. Semmi kétség afelől, hogy az adrenalin, amit a préda látványa nyújt, ad némi előnyt neki az ereje teljében lévő fiatalemberrel szemben. Bejut hát a szobába. Első gondolata, hogy a másiknál lehet, hogy van valami éles tárgy, így ezt ellenőrzi. Mivel nincs (vagy nem lát), ezért a második legfontosabb dologra koncentrál: hogy a Pókocska ne tudjon újra elszaladni. Belöki maga mögött az ajtót, és ha lehetősége van rá, kulcsra is zárja. *
– Hallgass rám! Nem akarlak megölni. * Az események eddigi láncolata nem erre ad okot következtetni, de próbálja valahogy elérni, hogy a fiú ne kezdjen ordítozni, mint egy fába szorult féreg. Legutóbb is azt tette. Ezt megelőzendő, most egyből belekezd énekébe. *
A félelem tüze benned él,
Az éjszaka meg nem kímél.
Életed kell, nem halálod,
Válassz engem örökké!
6525. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-18 15:39:19
Üzenet elküldve: 2025-08-18 15:39:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Polgárnegyed Fantomja//
* Yoë napi őrjáratának részeként természetesen a fogadó emeletét is ellenőrzi. Nem hagyhatja, hogy idefent leselkedjenek, ármánykodjanak, és gonosz terveket szőjenek azok, akik Arthenior szent nyugalmát ellenzik. Éppen ezért néhány ajtónál megáll, hallgatózik kicsit, de többnyire csak szerelmes párok ritmustalan nyögdécselését hallja. Semmi gyanús. *
- Szép estét! * Biccent a szőke nőnek, aki éppen valami perverz játékot űz szeretőjével, és épp az ajtóval szórakoznak. Neki itt nincs keresnivalója, minden a legnagyobb rendben. Ha nem tartóztatják fel, akkor megy is lefelé. Nem akarja megzavarni a szerelmeseket, akik majd felfalják egymást a vágytól. *
* Yoë napi őrjáratának részeként természetesen a fogadó emeletét is ellenőrzi. Nem hagyhatja, hogy idefent leselkedjenek, ármánykodjanak, és gonosz terveket szőjenek azok, akik Arthenior szent nyugalmát ellenzik. Éppen ezért néhány ajtónál megáll, hallgatózik kicsit, de többnyire csak szerelmes párok ritmustalan nyögdécselését hallja. Semmi gyanús. *
- Szép estét! * Biccent a szőke nőnek, aki éppen valami perverz játékot űz szeretőjével, és épp az ajtóval szórakoznak. Neki itt nincs keresnivalója, minden a legnagyobb rendben. Ha nem tartóztatják fel, akkor megy is lefelé. Nem akarja megzavarni a szerelmeseket, akik majd felfalják egymást a vágytól. *
6524. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-18 14:45:01
Üzenet elküldve: 2025-08-18 14:45:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A Polgárnegyed Fantomja//
*Ahogy fekszik az ágyon, és mélázik, van ideje jártatni agyát. A mai nap igazán kifárasztotta, és úgy érzi, hatok teltek el, holott ez az egész őrültség csupán néhány óra alatt játszódott le.
Mindegy, ez egyelőre a múlt, a városőrök valószínűleg már elfogták a luvnyát, és talán néhány napon belül jön a rikkancs bejelenteni hogy máglyán égetik a nőt, aki sötét istenekkel paktált le.
~ Ha ezt odahaza el tudnám mesélni! ~
Sóhajt egyet, szemeit hirtelen a gyász ködösíti el egy pillanatra. Hiányzik a családja, hiányzik a csendes, nyugodt élete, amikor még csak egy egyszerű parasztlegény volt, s a legnagyobb gondja az volt, hogy három és fél szekérnyi, vagy csak három szekérnyi búza terem.
Gondolataiból kopogás ébreszti fel, hirtelen össze is rezdül. Mondta a fogadós, hogy az ágytálat pótolják a szobából, lévén az jelenleg itt nincs, de nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan.*
- Megyek!
*Kurjantja el magát moderált hangerővel, majd szakadt csizmáját lassan felszenvedi lábaira. Kicsit ügyetlenkedik, ugrál egy lábon, mikor a második kopogást is hallja.*
- Jövök, jövök, itt vagyok.
*A kulcsot elfordítja, az ajtót résnyire nyitja.*
- Kurva!
*És azzal a lendülettel vissza is csukja, azonnal kulcsra zárva, s hacsak Norgennek nincsenek macskareflexei vagy átlagnál nagyobb gyorsasága, akkor tán sikerülhet is becsuknia az ajtót.*
*Ahogy fekszik az ágyon, és mélázik, van ideje jártatni agyát. A mai nap igazán kifárasztotta, és úgy érzi, hatok teltek el, holott ez az egész őrültség csupán néhány óra alatt játszódott le.
Mindegy, ez egyelőre a múlt, a városőrök valószínűleg már elfogták a luvnyát, és talán néhány napon belül jön a rikkancs bejelenteni hogy máglyán égetik a nőt, aki sötét istenekkel paktált le.
~ Ha ezt odahaza el tudnám mesélni! ~
Sóhajt egyet, szemeit hirtelen a gyász ködösíti el egy pillanatra. Hiányzik a családja, hiányzik a csendes, nyugodt élete, amikor még csak egy egyszerű parasztlegény volt, s a legnagyobb gondja az volt, hogy három és fél szekérnyi, vagy csak három szekérnyi búza terem.
Gondolataiból kopogás ébreszti fel, hirtelen össze is rezdül. Mondta a fogadós, hogy az ágytálat pótolják a szobából, lévén az jelenleg itt nincs, de nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan.*
- Megyek!
*Kurjantja el magát moderált hangerővel, majd szakadt csizmáját lassan felszenvedi lábaira. Kicsit ügyetlenkedik, ugrál egy lábon, mikor a második kopogást is hallja.*
- Jövök, jövök, itt vagyok.
*A kulcsot elfordítja, az ajtót résnyire nyitja.*
- Kurva!
*És azzal a lendülettel vissza is csukja, azonnal kulcsra zárva, s hacsak Norgennek nincsenek macskareflexei vagy átlagnál nagyobb gyorsasága, akkor tán sikerülhet is becsuknia az ajtót.*
6523. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-18 14:14:07
Üzenet elküldve: 2025-08-18 14:14:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Melákok//
* Egy darabig elbúcsúzik Pajtástól, aztán elindulnak a fogadóba. Csodálkozva hallgatja Ranmus magyarázatát arról, hogy milyenek a pirtianesi kocsmák. Morwon járt már arrafelé, de nem emlékszik igazán a büdös vízre. Talán olyan rég volt már, hogy csak elfelejtette. Vagy az is lehet a probléma, hogy akkoriban még nem járt különösen sokat kocsmákban. Mindenesetre abban biztos, hogy a Pegazus egy "normális" kocsma, pontosan azt tudja, amit egy kocsmának tudnia kell. Belépnek hát. Odabent jó hangulatú népekkel találkoznak. Az óriás arcán mosollyal néz végig a helyen, ahol az elmúlt években semmi sem változott. Legfeljebb egy-két kocsmai verekedés során széttört széket lecseréltek, néhány dísz helyett másikat helyeztek a falra. Morwon nem is tudja, hogy itt vagy a Vaskorsóban szerzett több élményt és barátot. Annyi biztos, hogy Thargarod után a Pegazust tekinti második otthonának. Meg Kalácsfalvát. Meg a falut, ahol felnőtt. Illetve újabban Szarvasligetet. Ez van, Morwont majdnem mindenhol szívesen látják, és mindenhol sok-sok barátja van. *
– No, tehát ez itten a Pegazus. * Tárja szét karjait, majd hagy egy kis időt Ranmusnak, hogy feldolgozza a rengeteg audiovizuális élményt, ami a fogadóba belépve éri. Aztán odamegy a pulthoz, és gyakorlott kocsmázó révén rögtön bevág két beszélgető alak elé, akik sorban állnak. Persze aligha mernek rászólni a (bizonyára véletlenül elkövetett) galádság miatt. Mikor rá kerül a sor, hangosan, a kocsma alapzaját is túlharsogva kéri ki rendelését. *
– Két korsó Ullamar sört kérek 22 aranyért. Meg két adag Sült kolbászt 26 aranyért. * Aztán újdonsült barátja felé néz kérdőn. *
– Te eszel valamit? * Merthogy természetesen a sült kolbászt egyedül is meg tudja enni, még ha két adagot is kért. Szívesen meghívja a másikat is, mert pénze van bőven; míg Ranmus ránézésre (és abból ítélve, hogy sötételf mesterei elől menekült) nem élhet olyan nagy lábon. A két korsó sört eléjük rakják, az ételre még várni kell. *
– Ez a jó öreg artheniori ser. * Korsóját megemeli és első húzásra kiüríti a korsó tartalmának felét. A sörhab kiül szája köré. Ha társa is beleiszik az italba, nagyot vigyorogva kérdezi. *
– No, milyen? * Egyelőre nem ül le, mert jó ott a pult mellett állva is. Meg aztán mindjárt elfogy a söre, rögtön kérnie kell majd a következő kört. *
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
* Egy darabig elbúcsúzik Pajtástól, aztán elindulnak a fogadóba. Csodálkozva hallgatja Ranmus magyarázatát arról, hogy milyenek a pirtianesi kocsmák. Morwon járt már arrafelé, de nem emlékszik igazán a büdös vízre. Talán olyan rég volt már, hogy csak elfelejtette. Vagy az is lehet a probléma, hogy akkoriban még nem járt különösen sokat kocsmákban. Mindenesetre abban biztos, hogy a Pegazus egy "normális" kocsma, pontosan azt tudja, amit egy kocsmának tudnia kell. Belépnek hát. Odabent jó hangulatú népekkel találkoznak. Az óriás arcán mosollyal néz végig a helyen, ahol az elmúlt években semmi sem változott. Legfeljebb egy-két kocsmai verekedés során széttört széket lecseréltek, néhány dísz helyett másikat helyeztek a falra. Morwon nem is tudja, hogy itt vagy a Vaskorsóban szerzett több élményt és barátot. Annyi biztos, hogy Thargarod után a Pegazust tekinti második otthonának. Meg Kalácsfalvát. Meg a falut, ahol felnőtt. Illetve újabban Szarvasligetet. Ez van, Morwont majdnem mindenhol szívesen látják, és mindenhol sok-sok barátja van. *
– No, tehát ez itten a Pegazus. * Tárja szét karjait, majd hagy egy kis időt Ranmusnak, hogy feldolgozza a rengeteg audiovizuális élményt, ami a fogadóba belépve éri. Aztán odamegy a pulthoz, és gyakorlott kocsmázó révén rögtön bevág két beszélgető alak elé, akik sorban állnak. Persze aligha mernek rászólni a (bizonyára véletlenül elkövetett) galádság miatt. Mikor rá kerül a sor, hangosan, a kocsma alapzaját is túlharsogva kéri ki rendelését. *
– Két korsó Ullamar sört kérek 22 aranyért.
Meg két adag Sült kolbászt 26 aranyért. * Aztán újdonsült barátja felé néz kérdőn. *– Te eszel valamit? * Merthogy természetesen a sült kolbászt egyedül is meg tudja enni, még ha két adagot is kért. Szívesen meghívja a másikat is, mert pénze van bőven; míg Ranmus ránézésre (és abból ítélve, hogy sötételf mesterei elől menekült) nem élhet olyan nagy lábon. A két korsó sört eléjük rakják, az ételre még várni kell. *
– Ez a jó öreg artheniori ser. * Korsóját megemeli és első húzásra kiüríti a korsó tartalmának felét. A sörhab kiül szája köré. Ha társa is beleiszik az italba, nagyot vigyorogva kérdezi. *
– No, milyen? * Egyelőre nem ül le, mert jó ott a pult mellett állva is. Meg aztán mindjárt elfogy a söre, rögtön kérnie kell majd a következő kört. *
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
6522. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-18 13:02:24
Üzenet elküldve: 2025-08-18 13:02:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
* Cale kitárja a szívét, nyílt lapokat terít le a tolvaj elé, amivel tudja, hogy talán elront mindent, ami kettejük között van. Hiszen eddig pont az volt kapcsolatuk titka, hogy titkolóznak egymás előtt, negédes hazugságokkal húzzák egymás agyát, amikről mindketten tudják, hogy nem az igazság, és így próbálják meg kideríteni, hogy mi is az igazi érzelem mögötte. Eeyr ezt vette el tőle, és ez a legjobban fájó dolog, amit tapasztalhat. Testének torz elváltozása se érdekli annyira, mint ennek a hiánya, a kapocs, ami úgy összefűzte őket. A parancsra felnéz, és bár Ysanee láthatja a szomorúságot benne, teátrális könnyek, felesleges szájbiggyesztés, vagy egyéb hazug színpadiasság nincs benne. Úgy döntött, hogy mindent feltesz egy lapra, egy kockadobás, és eldől, hogy van-e még jövőjük együtt. Teljesen őszinte, nem csak a szavai, de az arca is. Megfáradt, szomorú, és magányos. Olyan arc ez, amit még soha senkinek nem mutatott meg, még sosem vette le az álarcát korábban. *
- Vigyázz, mert tudod, hogy nem hazudhatok. Ha valamire választ akarsz kapni, akkor a nyers, őszinte vallomást kapod, amitől mindketten félünk. * Figyelmezteti halkan, szinte suttogva szíve választottját. Egy pillanatig kivár, most ő hagyja, hogy a csend ott húzódjon kettejük között, és ha a tolvaj nem állítja meg, akkor nagyot sóhajt. *
- Hiányzol, bármerre megyek, bármennyit iszok, nem tudlak elfelejteni. Hiányzol, és utálom magam, amiért eltűnök, de ez is jobb, mintha te tűnnél el. Hiányzol, és ez jobban megijeszt, mint amikor Eeyr előtt álltunk. Túlzott hatalmad van felettem, és ez megijeszt. * Mondja el őszintén, teljes mértékben behódolva a másiknak, hogyha kikényszerítik belőle. Különösebb érzelem még mindig nem ül ki arcára, nem mosolyog, nem sír, egyszerű érzelemmentes őszinteség ez. Az érzelmeknek megvan a maguk helye és ideje. Jelenleg a tolvajnak a szavakkal, és az őszinteségével kell beérnie. *
* Cale kitárja a szívét, nyílt lapokat terít le a tolvaj elé, amivel tudja, hogy talán elront mindent, ami kettejük között van. Hiszen eddig pont az volt kapcsolatuk titka, hogy titkolóznak egymás előtt, negédes hazugságokkal húzzák egymás agyát, amikről mindketten tudják, hogy nem az igazság, és így próbálják meg kideríteni, hogy mi is az igazi érzelem mögötte. Eeyr ezt vette el tőle, és ez a legjobban fájó dolog, amit tapasztalhat. Testének torz elváltozása se érdekli annyira, mint ennek a hiánya, a kapocs, ami úgy összefűzte őket. A parancsra felnéz, és bár Ysanee láthatja a szomorúságot benne, teátrális könnyek, felesleges szájbiggyesztés, vagy egyéb hazug színpadiasság nincs benne. Úgy döntött, hogy mindent feltesz egy lapra, egy kockadobás, és eldől, hogy van-e még jövőjük együtt. Teljesen őszinte, nem csak a szavai, de az arca is. Megfáradt, szomorú, és magányos. Olyan arc ez, amit még soha senkinek nem mutatott meg, még sosem vette le az álarcát korábban. *
- Vigyázz, mert tudod, hogy nem hazudhatok. Ha valamire választ akarsz kapni, akkor a nyers, őszinte vallomást kapod, amitől mindketten félünk. * Figyelmezteti halkan, szinte suttogva szíve választottját. Egy pillanatig kivár, most ő hagyja, hogy a csend ott húzódjon kettejük között, és ha a tolvaj nem állítja meg, akkor nagyot sóhajt. *
- Hiányzol, bármerre megyek, bármennyit iszok, nem tudlak elfelejteni. Hiányzol, és utálom magam, amiért eltűnök, de ez is jobb, mintha te tűnnél el. Hiányzol, és ez jobban megijeszt, mint amikor Eeyr előtt álltunk. Túlzott hatalmad van felettem, és ez megijeszt. * Mondja el őszintén, teljes mértékben behódolva a másiknak, hogyha kikényszerítik belőle. Különösebb érzelem még mindig nem ül ki arcára, nem mosolyog, nem sír, egyszerű érzelemmentes őszinteség ez. Az érzelmeknek megvan a maguk helye és ideje. Jelenleg a tolvajnak a szavakkal, és az őszinteségével kell beérnie. *
6521. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-18 10:51:19
Üzenet elküldve: 2025-08-18 10:51:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
//A szoba előtt//
* A pegazusba érve sem lesz bőbeszédűbb a társaság. Az események eléggé letörték a feltörekvő párosnak a kedvét, a félvér meg amúgy sem adott több figyelmet ennek, mint amennyit érdemelt. Ha lenne valami hír, már rég az lenne mindenki száján. Ehelyett utcánként változik a beszéd. Mi ez, ha nem csak pletykák sokasága. Senki nem tud senkit és ez így is lesz egy darabig. Nem vacsorázik meg a társasággal, neki égetőbb dolga támad. Fürdés. Ám annak sem szentel többet, mint néhány órát. Kér egy Szobát amért 15 aranyat fizet. Eltölt néhány órát a négy fal között, míg az unalom fogást nem talál rajta. Ilyenkor bánja, hogy többnyire egyedül tölti a napjait. Kíváncsi merre lehetnek a többiek. Nem is sejtve mekkora probléma fog hamarosan bekövetkezni.
Végül csak felkel. Nyújtózkodik egy nagyot, majd magához ragadja a felszerelését. Már kapná magához a varjúját, mikor látja, hogy amaz békésen alszik a ketrecében. Ilyenkor aligha szeretné zavarni, elvégre ilyenkor a legcsöndesebb az állat. Nélküle lép ki a szobájából s bár csak egy pillanatra, de ismerős látványt csíp el a szeme sarkából. *
- Csak nem?
* Legjobb tudomása szerint Alissäna a hét varjúban maradt. Nem hülye a félvér, bár a részletek hiányosak és nem is ismeri a lányt, mégis sejti, hogy csak egy valami miatt jöhetett ide. Ha el lett rendelve, hogy ki által, nos, azt lesz egyszerűbb kideríteni, mintsem, hogy miért. Vár még az ajtaja takarásában néhány pillanatot, s amint eltűnik az egyik szobában, úgy elhagyja sajátját, majd az iménti ajtó mellé áll. Fülét odatapassza, hátha kiszűrhet valami információt. *
//A szoba előtt//
* A pegazusba érve sem lesz bőbeszédűbb a társaság. Az események eléggé letörték a feltörekvő párosnak a kedvét, a félvér meg amúgy sem adott több figyelmet ennek, mint amennyit érdemelt. Ha lenne valami hír, már rég az lenne mindenki száján. Ehelyett utcánként változik a beszéd. Mi ez, ha nem csak pletykák sokasága. Senki nem tud senkit és ez így is lesz egy darabig. Nem vacsorázik meg a társasággal, neki égetőbb dolga támad. Fürdés. Ám annak sem szentel többet, mint néhány órát. Kér egy Szobát amért 15 aranyat fizet.
Eltölt néhány órát a négy fal között, míg az unalom fogást nem talál rajta. Ilyenkor bánja, hogy többnyire egyedül tölti a napjait. Kíváncsi merre lehetnek a többiek. Nem is sejtve mekkora probléma fog hamarosan bekövetkezni. Végül csak felkel. Nyújtózkodik egy nagyot, majd magához ragadja a felszerelését. Már kapná magához a varjúját, mikor látja, hogy amaz békésen alszik a ketrecében. Ilyenkor aligha szeretné zavarni, elvégre ilyenkor a legcsöndesebb az állat. Nélküle lép ki a szobájából s bár csak egy pillanatra, de ismerős látványt csíp el a szeme sarkából. *
- Csak nem?
* Legjobb tudomása szerint Alissäna a hét varjúban maradt. Nem hülye a félvér, bár a részletek hiányosak és nem is ismeri a lányt, mégis sejti, hogy csak egy valami miatt jöhetett ide. Ha el lett rendelve, hogy ki által, nos, azt lesz egyszerűbb kideríteni, mintsem, hogy miért. Vár még az ajtaja takarásában néhány pillanatot, s amint eltűnik az egyik szobában, úgy elhagyja sajátját, majd az iménti ajtó mellé áll. Fülét odatapassza, hátha kiszűrhet valami információt. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436