// Athoc Naonrix //
- Köszönöm.
*Igyekszik kedves lenni, mert nem túl szerencsés rögtön mindenkivel meggyűlöltetnie magát. Egyébként sincs olyan nagyon komoly problémája az emberekkel, inkább tud velük kompromisszumot kötni, és amilyen rengetegen vannak egy-kettő értékelhető egyed is található köztük.*
- Azt nem kétlem, elvégre azért viseltes mert jó szolgálatot tesz.
*Visszafogottan mosolyog is, közben nekilát a falatozásnak, az legalább segít abban, hogy utálatos gondolatait kicsit messzebbre száműzze. Aztán persze a bámulás következik, csak a szokásos. Már kezdi annyira megszokni, hogy szinte nem is kellemetlen, de nem ebben az esetben, mert olyan nyíltan és hosszan teszi ezt az ember férfi, hogy attól már elkezd rángani egy ideg a szeme sarkában. Törekszik ezzel nem is rögtön leírni Athocot, ami nem könnyű, ahogy szép hangnemben válaszolni sem.*
- Nem tudom.
*Feleli kurtán, aztán megenyhül, látszólag megbocsát az előbbi modortalanság miatt.*
- Amióta tudok magamról ilyen vagyok, csak annyi, hogy lassan változnak a foltok, növekednek. Elvileg nem átok a hozzáértők szerint, de én annak érzem.
*Vigyorog. Persze sok mindent kipróbáltak, főleg szülei fiatalon, amikor még elkeseredetten keresték a megoldást, aztán eljött a beletörődés.*
- De nem kell félni nem ragadós, eddig még senki nem kapta el tőlem.
*Igaz nem sokan érnek hozzá, mert félnek, de ha más nem legalább családjában el kellett volna kezdődjön a terjedése, ha fertőző lenne. Figyelmesen hallgat, mert tényleg érdekli a történet, nyilván ezért kérdezett rá.*
- Banditák lemészárlása? Ó, nemes léleknek tűnsz ez alapján.
*A mészárlással persze semmi problémája nincsen, gyakran szükségszerű lépés, de ha nem is az, akkor sincs vele gondja. A felkínált kézre ő is sajátját nyújtja. Legalább nem fél hozzáérni a férfi, ez már pozitívum, akkor is ha nem csókol neki kezet.*
- Hytia Nazdyr.
*Feleli kurtán és visszatér ételéhez. Meglepi, hogy kíváncsiak rá, általában nem így van ez, ezért szívesen mesél. Miért ne?*
- Én Pirtianesből érkeztem, az merőben más mint Arthenior. Ott nem fordulhat elő az, ami itt igen. Én is leginkább a lázadások miatt érkeztem, mert távoli rokonok itt éltek, nemes rokonok, ezért gondoltam ellátogatok hozzájuk. De hiába, nem sok maradt utánuk, csak pár rom és egy halomnyi hulla. Szóval most nem tudom, hogy hogyan tovább, de majd kialakul.
*Úgy sejti elég kalandos most a város önmagában, így nagyon nem kell keresni, vagy messzire mennie Athocnak.*
- Bizonytalan most ez a jövő, mit szólsz, ha kicsit tisztábbá teszem a képet?
*Saját tenyerére mutat amiből a férfi már sejtheti, hogy jóslásra gondol.*
- Szimpatikus vagy nekem, ezért ha érdekel ingyen megkapod.