//Második szál//
//Krisaga//
*Felszökik a szemöldöke, mikor mondta a Tisztavérű, hogy miért is ne vághatna bele egy ilyen veszélyes kalandba.*
- Oh, tényleg? Tele vagyok szabad idővel, ha magának sincs különösebb elfoglaltsága akkor, már is összepakolhatunk és együtt felfedezhetjük az ismeretlen.
*Alig bírja visszatartani a nevetését, habár jól esik a biztatása, amit kap Krisagától. Különben sem lehet mindent levetkőzni, valamit így is úgyis hordoznak magukban. Utána tovább folytatják a beszélgetést, mert hangulat ismételten eléggé léhangolóvá válik, ennek a mélységi ad némi nyomatékosítást amit az arcán megtapasztalhat a félvér.
Hiába nem akart erőset ütni a sötételf, de az arcán csak megjelenik a piros folt, felszisszen egy kicsit, azonban az ábrázata nem egyáltalán nem néz ki megsértettnek, talán ez a pofon hiányzott.*
- Igaza van.
~ Ezt megérdemeltem, szerintem még túl elnéző volt velem.~
*Egy halvány mosoly jelenik meg az arcán, miközben masszírozza arcát, hiszen csípi a nyoma.
Remélhetőleg, nem fog elnézést kérni Szanától, mivel ez igazán kijárt neki.*
- Most már tudom mire fogom gyűjtögetni a fityingemet.
*Szarkazmus hallatszik a hangján, mert ebből azt szűrte, le, hogy nem csak túlélni kell, hanem élni kell az életet, s nincs idő a felesleges kesergésre.
Majd a következő kérdésre, inkább komolyan válaszol, mint szomorúan.*
- Csak abból indulok ki amit maga mondott. Az is benne van a pakliban, hogy magamnak okoztam az egészet, hogy felejtsek.
*Kezdi más szemszögből nézni a dolgot, remélhetőleg át tudja adni, ezt a furcsa hipotézist.*
Ezzel gyakorlatilag a régi "Énem" öngyilkosságot követett el.
*Hiába faggatná erről bárki, egyszerűen képtelen választ adni erre, ami azelőtt történt.*
- Ki tudja lehet nem volt ahhoz elég bátor, hogy a testnek a szikráját kioltsa.
*Valami olyasmit akar, mondani, elmagyarázni, miszerint egy testbe másik lélek kerül, míg az előző "tulajdonos" megszűnik létezni, a végeredmény a totális üresség, mintha az a "valaki" sosem "létezett volna.*