//Családban marad//
*Hosszú percek telnek el eseménytelenül, a vendégek egyre csak gyűlnek a fogadóban, de a megbízó még mindig sehol. A hangulat egészen jó, csak néha csattan fel pár részeg kisebb vitára utalva ezzel. A jó kedv az utolsó dolog amire most szüksége lenne a férfinek. Azt reméli hamar megérkezik a munkaadó, aztán pedig kedvére iszogathat. Az ajtón legutóljára egy kecses sötételf lép be mögötte egy rejtélyes alakkal, kinek arcát kopott, sötétbarna csuklya fedi. A mélységi nő szemrevaló teremtés, formás idomai szépen igazodnak karcsú testéhez. Még Nazrat sem rest néhány pillantást vetni a éjbőrű szépségre. De nem ő kelti fel igazán érdeklődését, hanem a csuklyás személy. Vékonyka, láthatólag gyenge testét teljesen betakarja a földig lelógó kopott egyszerű vászoncsuhája. Egyedül a viselet legalján van egy, a testét körülfogó azúrkék csík, különös hímzésekkel díszitve. A minta ismerős Nazrat számára, hisz az utolsó levéllel pont egy ilyen motívumokkal hímzett kendő érkezett. Nincs szüksége több bizonyítékra, feláll az asztaltól és int az ismeretlennek. A másik közeledtével Nazrat rájön, hogy előbbi gondolata most semmisé válik, hisz egy nővel van dolga. Ennél fogva nagy erőfeszítésekbe kerülne kivágni a tökeit. Arca hosszúkás, szőkésbarna tincsei elszórva kilógnak a csuklya takarásából. ~Nem elég, hogy megvárakoztat, de még csak nem is férfi. Ha nem fizetne a munkámért, itt helyben meghágnám, majd elvágnám a torkát.~ De mivel fizet, csak biccent a szemben álló székre, majd ő maga is visszazuhan a sajátjára.*
-Nazrat Warlen!
*Szúrja még a biccentés mellé oda, és látszólag ezzel megnyugtatja a nőt, mivel nem tétovázik tovább, leül.*
-Köszönöm hogy eljött... öhm, hogy szólíthatom?
*A nemes asszony kicsit zavarban, és nem tudja, hogy is kezdjen bele.*
-Csak kezdje már el, a fenébe is!
*Az asszony közelebb hajol, hogy a gyilkoson kívűl senki ne hallja mondandóját, majd suttogva belekezd.*
-Tudja, rájöttem, hogy a férjem megcsal engem, először nem akartam elhinni, de így van! Amikor megtudtam ott akartam hagyni, de ő semmiképp nem adta ide az aranyat ami engem illet. Nem maradt más lehetőségem, mint hogy megölöm. De a férjem hozzám képest hatalmas, igaz a kardforgatáshoz nem ért. Itt jön a képbe maga! Arra kérem végezzen a férjemmel! Minden másnap elmegy sétálni a városban, legalábbis nekem ezt mondja. Talán ekkor lecsaphat rá! Tegnap már megtette a szokásos útját, legközelebb egyedül holnap mozdul ki.
*A melák végig csendesen ül, és figyel! A történet nem különösebben érdekli, de most már úgy sem fogja be a pofáját.*
-Ha megkapom a pénzem, akár a város vezetőivel is leszámolok!
*A nemes elégedetten bólint, majd ott hagyja Nazratot magában elmélkedni.*